Jézus születése 1

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

     Azt a ragyogást, mely a Szent Szüzet körülfogta, mindennél fényesebbnek láttam, úgyhogy abban József lámpásainak fénye teljesen elenyészett. A Szűzanya fekvőhelyének terítőjén térdelt, arccal keletnek fordulva, öv nélkül, egész széltében magára terített palástjában.

     Láttam amint éjfél felé, imája közben, két karját keblén keresztbe fektetve, nagy elragadtatásban a levegőbe emelkedett, úgyhogy alatta a földet láttam. Körülötte a ragyogás egyre erősbödött. Mindenen, még az élettelen tárgyakon is valami belsőmegindultság volt érezhető, s a boltozat, a falak és a padló köve is, mintha mind életre keltek volna ebben a fényességben. Egyszerre aztán láttam a boltozatot, amint Mária fölött megnyílva, fénycsóva csapott föl egész az égig, egyre növekvő tündökléssel. Ebben a fénycsóvában a dicsőítő énekek csodálatos hullámzását láttam, amelyek egymásba fonódva és egymást átjárva, végül a mennyei lelkek karaiként lebegtek szemem előtt. A Szentséges Szűz elragadtatásában még mindig lebegve, amint letekintett fekvőhelyére, már ott imádhatta Istenét, kinek immár Anyjává lett és aki – mint magával tehetetlen újszülött –, ott feküdt előtte.

Aztán, láttam Édes Üdvözítőnket, amint más kisgyermek módjára ott feküdt a terítőn Boldogságos Anyja térdei előtt, s belőle oly nagy fényesség áradt, hogy tündöklése mindent de mindent túlragyogott körülötte. Nekem úgy tűnt, mintha picinységéből, valamelyest a szemem előtt növekedne nagyobbra. Ám mindezt olyan nagy fényesség közepette, hogy pontosan el sem tudom mondani, mit is láttam.

     A Szent Szűz egy ideig még elragadtatásban maradt és láttam, hogy kendővel betakarja gyermekét; de még mindig meg sem érintette, s nem vette karjaiba. Azt is láttam, amint a Kisded mozogni kezdett, hallottam a sírását is – és úgy gondoltam –, ez térítette magához Máriát, aki most az előbb ráterített ruhába csavarta a Jézuskát és karjaiba véve a keblére szorította. Ezt követően leült és gyermekével együtt egészen beburkolózott a fátylába, s azt hiszem, megszoptatta az isteni Kisdedet. Közben köröskörül angyalokat láttam emberi alakban, amint a Gyermek előtt arcra borulva imádták Őt.

Már körülbelül egy óra is elmúlhatott a szülés után, amikor Mária hívta Szent Józsefet, aki még mindig mélyen elmerülve imádkozott. Amint József odaért hozzájuk, áhítatában, örömében és alázatosságában arcra borult. A Szent Szűznek többször is bátorítania kellett, hogy nyugodtan ölelje csak szívére a jóságos Isten Szent Ajándékát, akkor József felkelt és karjaiba véve a Kis Jézust, örömkönnyek közt áldotta a Fölséges Istent.

     A Szűzanya most ruhákba pólyálta be a Kisdedet. Ebben a percben nem emlékszem, hogy milyenekbe is csavargatta, csak arra emlékszem, hogy alul vörös, fölötte meg fehér ruhácskával tekerte körül, egészen a kis hónaljáig. Legfelül, egy másik lepellel a fejecskéjéig betakarta. A pólyaruhácskákból csak néhány darabot hozott magával Mária.

Eztán láttam, hogy Mária és József maguk alá vont lábakkal, a puszta földön egymás mellett ültek. Nem beszéltek és láthatólag elmélkedésbe voltak merülve. Mária előtt a terítőn ott feküdt a bepólyált Jézuska, aki oly szép volt és úgy tündökölt, mint a villám. Ó – gondoltam magamban –, ezen a csöppnyi helyen van jelen az egész Világ Üdvössége és ezt a világ nem is sejti!

    A világ kicsiny Megváltóját, nagy körültekintéssel, óvatosan a jászolba fektették amely a szélén lelógó takaró alatt sással és friss fűvel volt kibélelve. Ez a jászol jobbra a barlang bejáratától – ahol az déli irányban elhajlott – egy kőre volt ráhelyezve. A barlangnak ez a része szintben, lépcsőzetesen mélyebben feküdt, mint a születési hely. Miután a Gyermeket elhelyezték a jászolban, örömkönnyek közt hálaéneket zengedezve álltak mellette.

     Szent József, az Istenanya ülő- és fekvőhelyét most itt a jászol mellett rendezte el. Miként a szülés előtt, utána is hófehér ruhában láttam Máriát. Azt is láttam, hogy az első napokat követően, térdelve vagy állva, folyton a jászol mellett tartózkodott. Közben beburkolózva el-el szundított, de nem volt se beteg, sem pedig legyengült. Ha látogatók jöttek, még jobban beburkolózva, egyenesen ült azon a terítőn, melyen a Gyermek világra jött.

     A "nagy készülődésben", szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem - olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
Ha a lakásomat fenyőágakkal, égőkkel és csengettyűkkel díszítem is fel, és főzzem bár a legjobb étkeket - de a családom felé nincs szeretet bennem, mit sem érek!
Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként a rászorulóknak - de a környezetem felé nincs egy szerető mosolyom, mit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, a templom kórusában lelkesen éneklek - ám ha az Úr nincs a szívemben, akkor fogalmam sincs, kinek a születésnapjára készülünk.
A szeretet félbeszakítja a sütést - hogy a család tagjait megölelje.
A szeretet a legnagyobb sietségben is megereszt egy mosolyt.
A szeretet nem feszült és nem ideges az idő szűke ellenére sem - és egy-egy röpimára marad ideje.
A szeretet nem irigyli mások nagyobb bőségét.
A szeretet nem kiabál, nem lökdös ha valaki útban van - hanem hálás érte, hogy útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap valamit - hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik azt nem képesek viszonozni.
A szeretet segítőkész, a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
     Amikor gyermek voltam, úgy készülődtem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy ábrándoztam, mint a gyermek; amikor pedig felnőtté lettem, felhagytam a gyerekes dolgokkal. Gyermekként még tükör által homályosan láttam, most pedig már tudom a titkokat, ám változatlanul őrzöm szívemben a hitet, a reményt és a szeretetet, ezt a hármat, melyek közül legfontosabb a szeretet.
A karácsonyi ünnepek véget érnek, a finomságok elfogynak, az ünnepi szoba elcsendesedik, a játékok tönkre mennek, az ajándékok   félretétetnek, a számítógépek elavulnak, de a szeretet, melyet egymásnak adtunk - örökre megmarad. A szeretet soha el nem múlik. (Szent Pál nyomán szabadon a szerk.)

Áldott karácsonyi készülődést!

Az első Advent 5

 Boldog Emmerich Katalin látomása szerint. 

Mialatt a Szűzanya pihent, József egy magával hozott bőrtömlővel lement a domb mögötti füves völgybe, ahol keskeny patakocska folydogált. Két cövek segítségével úgy állította be a tömlőt, hogy az lassan megtelt vízzel, mellyel aztán visszatért a barlanghoz. Ezt követően bement a városba, ahonnan egy rácsos edényformával, némi gyümölccsel és rőzseköteggel tért vissza.

A rácsos edényforma nyéllel volt ellátva, s izzó parázs volt benne. Ezt a barlang bejáratánál a földre borította és tüzet csinált. A parázstartót a többi úti holmival hozta magával. A tüzelőkötegek vékony ágacskák voltak, széles sáslevelekkel átkötve.

Most József ételfőzéshez látott, mely pépszerű sárga szemes dolgokból és főtt gyümölcsből állt. Bensőségesen imádkoztak, majd az evésnél kettészelték a gyümölcsöt, melynek belsejében sok mag volt. Melléje kicsi lapos kenyereket ettek.

Miután így megvacsoráztak és elvégezték imájukat, József fekvőhelyet készített a Szent Szűznek. Jó csomó sásra takarót terített, mely – mint már mondtam – Anna asszony házában készült. Egy másik takarót összegöngyölve fejpárnaként helyezett el. Bevezette a szamarat és bekötötte ott, ahol nem volt útban, a barlang nyílásait betömte a huzat ellen, ezután magának is készített nyugvóhelyet a helység bejáratánál. Igen el volt keseredve és láttam, hogy szomorúságában sírt is. Majd imádkozott és alázatos megnyugvással lefeküdt.

A másnapi Szabbathot a Szűzanya a barlangban töltötte, buzgó imádság és elmélkedések között. József többször is eltávozott, valószínűleg a betlehemi zsinagógába. Aztán együtt láttam őket a tegnap elkészített ételből ebédelni és imádkozni.

Mária közölte Szent Józseffel, hogy ma éjfélkor jön el Gyermeke megszületésének az ideje; akkor lesz ugyanis pontban kilenc hónapja annak, hogy Isten Angyalától az üdvözletet vette. Kérte azért, tegyen meg ő is mindent, hogy az Istentől megígért és természetfeletti módon fogant gyermeket a világra lépésekor, a lehető legnagyobb tisztelettel fogadják. Egyúttal egyesítse a maga imáját is az övével azokért a keményszívű emberekért, akik nem akartak nekik szállást adni. József ajánlkozott, hogy néhány ismerős, jámbor asszonyt segítségére hív a városból, de a Szent Szűz ezt elhárította azzal, hogy nincs szüksége emberi segítségre.

József még a Szabbath elmúlta előtt visszament Betlehembe és mihelyt a nap lement, gyorsan összevásárolt néhány szükséges dolgot, mint zsámolyt, alacsony kisasztalt, néhány tálat, aszalt gyümölcsöt, szőlőt és sietett vissza a barlangba.

Itt újra vacsorát készített, melynek elfogyasztása után együtt imádkoztak. Utána a maga fekvőhelyét egészen elkülönítette a barlang belsejétől akképpen, hogy körülötte néhány cölöpöt leverve, rájuk akasztott néhányat a helyben talált gyékényekből. Megabrakolta a szamarat is, mely a bejárattól balra a fal mellett volt bekötve. Ezt követően, a jászol takarmány tartóját megtöltötte sással, puha füvel és mohával, rá pedig takarót terített, mely a jászol szélén lelógott. Mikor aztán a Szűzanya tudtára adta, hogy ideje elközelgett, kérte, hogy vonuljon el imádkozni hálófülkéjébe. Szent József ekkor még több lámpást gyújtott meg a barlangban. Kívülről neszt hallva kiment a bejárat elé és ott találta a kis csacsit, mely eddig szabadon futkosott a környéken. Ez vidáman futott hozzá és ugrált körülötte. József ekkor a barlang előtti kiugró helyen megkötötte, és szénát szórt eléje.

Mikor most visszament a barlangba, hálófülkéje nyílásából még egy szempillantást vetett a Szent Szűzre, aki neki háttal, kelet felé fordulva fekvőhelyén térdelve imádkozott.Úgy látta, mintha tűzlángok vennék őt körül. Az egész barlangot csodás ragyogás töltötte be. Szent József éppen úgy nézett, miként Mózes tekintett az égő csipkebokorra. Ekkor szent félelemmel eltöltve, bevonult hálófülkéjébe és arcra borulva imádkozott.

A Szűzanya panasza
     A világon nagyon sokfelé ismerik az ún. Zarándok-Madonnát, melyek különféle méretben, de azonos kivitelben készültek. Jellemző rájuk az összetett kéz és a három (fehér, piros és aranysárga) rózsa mell magasságában. A felirat (Maria Rosa Mystica) jelentése: Titkosértelmű Rózsa. (A rózsák a Szent Szűz világhoz intézett három legfontosabb kérését jelentik: a fehér az imát, a piros az engesztelést és vezeklést, az aranysárga pedig a bűnbánatot.)
     A montichiaribeli eseményekből is világosan láthatjuk, amiként a Szent Szűz valamennyi jelenésének, üzenetének ez a legfontosabb mondanivalója: az Édesanya szörnyű aggodalma gyermekeiért, s mi mindenre képes azért, hogy felrázza a bűnében tespedő világot. Az Egyház Anyja így panaszkodott Pierinának:

„Mennybe felvitelem után mindig mint anya és mint közvetítő álltam isteni Fiam, Jézus Krisztus és az egész emberiség közé. Az évszázadok alatt milyen sok kegyelmet... mennyi jótettet adtam..., mennyi büntetést visszatartottam..., hányszor látogattam a földre, hogy üzenetet hozzak... de az emberek mégis tovább folytatják az Úr megsértését...” Majd így folytatja: „imádkozz, imádkozz leányom, és másokkal is imádkoztass...!

Óh, az emberiség rohan, rohan a nagy pusztulása felé...! Sok lélek megy veszendőbe... Az idők egyre vészterhesebbekké válnak.... az Egyház is nagy veszélyben van... Ez még fokozódik, és így az emberek azt hiszik majd, hogy minden elveszett... Ó, ha tudnád, mily sok gyermekem halad a kárhozat felé! ...Mondd meg mindenkinek, hogy imára van szükségem. Imára, hogy Isten gyermekei visszatérjenek a hithez és az Isten szeretetéhez. Az idők sötétek lesznek, zűrzavarral és rémülettel telve. Én azonban szerető szívű Anya vagyok, tudok és akarok is segíteni gyermekeimen, csak kérjék, szüntelenül kérjék! Ha imádkoznak és vezekelnek, akkor ez az anyai Szív kiesdi az Úrtól..., hogy visszatérjen a világosság, a szeretet és a béke az egész világra... Pierina! Mondd meg mindenkinek: elvárom közreműködésüket!”

Az első Advent 4

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Szorongó bátortalansággal haladtak egy utcán, mely inkább országúthoz hasonlított, mert a házak mind, dombon álltak mellette. De itt is eredménytelen volt József minden próbálkozása, Betlehem másik oldalán, ahol a házak még szétszórtabban épültek, egy mélyebben fekvő szabad térségre értek, mely olyan volt, mint egy nagy mező. Erre felé már nem volt nagy sürgés-forgás. Itt találtak egy fészerformát, közelében egy terebélyes fával, mely lombos hársfa módjára kínálta nekik árnyékát. Törzse sima volt, s kinyúló ágai szinte tetőt alkottak. Ehhez a fához vezette József a Szent Szüzet, törzse lábánál poggyászaikból pihenésre alkalmas ülőhelyet készített, és ezt követően elindult egyedül szállást keresni. A szamár, fejjel a fal felé fordulva állt.

     Mária először, csak úgy állva, nekitámaszkodott a fának. Bő fehér gyapjúruhája öv nélkül, ráncokban omlott végig rajta. Fejét, fátyol borította. Sok ember ment el arra, oda is néztek, nem is sejtve, hogy Üdvözítőjük oly közel van hozzájuk. A Szűzanya meg csak alázatosan, türelmesen várt. De bizony hosszasan kellett várakoznia, s ezért maga alá vont lábakkal leült a pokrócra. Karjait keblén keresztbe fektetve, lehajtott fejjel üldögélt tovább. József, fájdalmas szomorúsággal tért vissza, mert szállást itt sem talált. Azok a "barátai", akikről a Szent Szűznek beszélt, meg sem akarták ismerni. Ezt már sírva mondta el, s így még Mária vigasztalgatta.

   Végül még egyszer végigment minden házon, de mivel épp felesége közeli állapotára hivatkozott, annál határozottabban utasították el! A hely ugyan eléggé magányos volt, egyes arra haladók mégis megálltak, s távolból néztek kíváncsian a Szent Szűzre, amint ez már emberi szokás, ha valakit esti szürkületben sokáig látunk egyhelyben állni. Úgy gondolom, hogy egyesek tán meg is szólították, kérdezvén, hogy kicsoda...

Végre újra előkerült József, de oly leverten, hogy szinte félve közeledett. Minden hiába! – mondta szomorúan –, de tud a város előtt egy védett helyet, melyben pásztorok szoktak meghúzódni, s melybe annak idején ő is többször betért, ha jószággal jött a városba. Ott bizonyosan szállásra lelnek. A helyet ifjúkorából ismeri, ide vonult félre többször imádkozni, és itt rejtőzött el testvérei elől, mikor bántani akarták. Ha a pásztorok meg is jönnének, könnyen megegyezik velük. De ebben az évszakban nemigen tartózkodnak benne. Csak Máriának legyen végre már egy nyugodt helye, akkor majd újra körülnéz – gondolta magában.

    Így tehát a keleti oldalon, újra kiballagtak Betlehemből, és egy gyalogösvényen balra kanyarodtak. Olyanforma lepusztult út volt ez, mint amilyen kisvárosok leomlott falai-, sírjai- és sáncai mellett szokott húzódni.

    Az út kezdetben kissé emelkedett, egészen föl a dombig; de onnan ismét lefelé haladt, és Betlehem keleti oldalán, pár percnyire a várostól elérkezett egy másik dombhoz, vagy sánchoz, mely előtt igen kedves helyen, különböző fák álltak. Nagyobb részük tűlevelű volt (terpentinfák és cédrusok), a többi meg olyan fajta kislevelű volt, mint nálunk a puszpáng. Az egész hely oly nyugalmas volt, miként az elhagyatott dombok, vagy sáncok környéke.

    A nap már mélyen lenyugodott, mikor odaértek egy barlang bejáratához. A kis csacsi, mely még József szülőházánál, (Betlehem előtt) eltűnt, a várost megkerülve, már eleve ide futott. Most viszont azonnal elébük jött és játékos jókedvében ugrált körülöttük. Ekkor a Szent Szűz így szólt Józsefhez: "Lám, bizonyosan azt kívánja Isten, hogy itt legyen a szállásunk!" Szent József azonban igen szomorú volt és megszégyenülést érzett magában, főleg, mert oly sokszor hangoztatta, hogy micsoda jó fogadtatásban lesz majd részük szülővárosában.

    A teherhordó szamarat beállította a barlang bejárata előtti kiugró tető alá, és ugyanott készített ülőhelyet Mária részére, melyre Ő le is ült. Lámpát gyújtva, kinyitotta a barlang vesszőből font ajtaját és belépett. A barlang bejárása keskeny volt, mert a falak mellett sok, a kákához hasonló szalmaköteg állott, melyekre barna pokrócok voltak teregetve. Innen beljebb, a helység legbelső részében is igen sok holmi volt, ami elfoglalta a helyet. Ezek egy részét József szükség szerint kihordta, hogy a barlang északi felében kényelmes nyugvóhelyet készíthessen a Szent Szűznek. A lámpást felakasztotta a helység homályos falára és bevezette a Szűzanyát, aki leült a pokrócokból és szalmakötegekből készített fekvőhelyre. Szent József ekkor alázatosan bocsánatot kért a gyenge szállásért, Mária azonban szívből örült, és teljesen elégedett volt. 

A dec. 8-i nap déli órái, különleges kegyelmeket ígérnek!
Az üzenetek a szerkesztő által összefoglalva:
„Anya vagyok, szerető szívű Anya, aki szeretné megmenteni gyermekeit. Imádkozzanak az emberek, hogy az Úr irgalma elárassza a Földet! Ég bennem a szeretet és a vágy, hogy megmentsem a világot”.
A Szent Szűzanya az alábbiakat kérte:
1.) Minden hónap 13. napja Mária-nap legyen.
2.) Július 13-a legyen a Rosa Maria Mystica ünnepe.
3.) Aki csak teheti október 13-án, az Engesztelő Szentáldozás Világnapján járuljon szentáldozáshoz.
4.) Minden év Szeplőtelen Fogantatásának napján, december 8-a déli óráiban ünnepeljenek az emberek és imádkozzanak Hozzá az egész világ üdvéért, mert ez a kegyelem különleges órája! Az ebben az órában végzett ájtatossággal, számtalan testi és lelki kegyelmet nyerhet mindenki. Az Isteni Irgalmasságot esdik ki azok, akik imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársaikért!
5.) Akinek módjában áll, menjen vezeklő zarándoklatra a Fontanelle-i forráshoz.
6.) A jelenésekben Mária ismételten buzdított a rózsafüzér imádkozására, „amely oly kedves az Úr előtt". Tudja meg minden gyermekem, aki teljesíti kívánságomat az engesztelő áldozással és a rózsafüzér imádságával, a kegyelem nagy bőségével viszonzom azt nekik és azoknak is, akik a forráshoz jönnek és tisztelnek engem áhítatukkal.
Imáitokat, engeszteléseteket én magam viszem az angyalokkal az égbe, hogy felajánljam az Úrnak. Az imában egyesült szívek együtt dobognak és lángolnak a szeretettől!
Én mindenkit és mindent látok és megáldok, tehát sok kegyelmet nyerhetnek tőlem azok, akik dicsőítik az Urat, az ég és föld Királyát, mert sok sérelmet kell kiengesztelni, amelyeket isteni Fiam ellen követnek el.
Naponta imádkozzátok a rózsafüzért, mely erős kötelék és egyesít benneteket Szívemmel. Az áhítattal mondott rózsafüzér, nem csak a hit titkainak szemlélése, de felhívás az én közbenjárásomra.
A Miatyánk: az egység imája, az Úr imádsága.
Az Üdvözlégy: az engem köszöntő ima, mellyel elindult a megváltástok.
A Dicsőség: a Szentháromságot dicsőítő ima.
Gyermekeim, szeressétek egymást! Az Isten- és felebaráti szeretet kössön össze benneteket! Ajánljátok fel a szeretet áldozatait. Az ima és az áldozat az égbe száll. Mindnyájan részesültök az Úr áldásában, ha imádkozzátok a szent rózsafüzért! Azt kívánom, hogy gyermekeim értsék meg amit mondok és teljesítsék.
A Szűzanya miután ezt mondta, felemelkedett az égbe, kitárta karját, palástja végtelenül naggyá vált, és beborította az egész világot. Karjáról fehér rózsafüzér csüngött le.

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 3

     XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra. 
     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. (...) Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22)
     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld. Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.
Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. (…) Szűzanya rózsafüzére az evangéliumi erényeket is ápolja és a lelkekbe plántálja. Különösen a katolikus hitet erősíti, amely a szent hittitkokról való elmélkedésben újraéled s a lelkeket fölemeli a kinyilatkoztatás igazságába. (...) Mindennemű szenvedőknek – különösen a haldoklóknak – nyújtson enyhületet s fokozza bennük az örök boldogság reménységét. Az apák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hova napi fáradalmaik után megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért..." (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.)
     XII. Piusz: Imádkozzátok a szentolvasót, mert az evangélium összefoglalása! Az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írta: „Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel”.
     VI. Pál: Szentolvasó a legkiválóbb és leghathatósabb családi közös ima. Hőn óhajtjuk, hogy a családban gyakran imádkozzák együtt a rózsafüzért. (Marialis cultus apostoli buzdítás 1974. II. 2-án. 47.) 
     II. János Pál: 2002-ben irt apostoli levelet Rosarium Virginis Mariae címmel. 

(Forráshivatkozások a II. részben!)

Az első Advent 3  

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Korán reggel aztán folytatták útjukat, és a hegység délkeleti részén baktattak le egy völgybe. Egyre inkább távolodtak Szamáriától, pedig eddigi útirányuk mintha oda tartott volna. Mikor leértek, meglátták a Garizim-hegyi templomot, mely már nagyon messziről is jól látszik. Oromzatán oroszlán és más állatszobrok vannak, melyek a napfényben fehéren csillognak. Innen már sík úton láttam őket haladni. A Szent Szűz közben gyalog is megy. Alkalmasabb helyen többször megpihennek és esznek. Kis kenyérkéik vannak és ércfényű, kicsiny, kétfülű mintás korsócskákban balzsamolaj van, mely vízhez keverve hűsítő, de egyben erősítő ital is. Néhol bogyókat és gyümölcsöket szednek, melyek a fákon és bokrokon naposabb helyeken, még megmaradtak.

     Mária, nem úgy ül a nyeregben, mint nálunk szokás, lábai nem lógnak, hanem maga alá húzva, zsámolyszerű deszkán pihennek. Így minden mozdulata igen nyugodt és tisztes. Fölváltva hol a jobb, hol pedig bal felől ül a szamáron. Minden pihenőnél és leszállásnál József első dolga, hogy a Szent Szűznek kényelmes ülő- és nyugvóhelyet készítsen. Útjuk vége felé, József mind sűrűbben tért be az adódó szállásokra, mert az út Máriának már egyre kimerítőbb volt. Folyton a kis csacsi által jelzett úton haladtak, és bizony másfél napi kerülőt is megtettek Jeruzsálemtől keletre. Tekintve, hogy a környéken József apjának legelői voltak, így jól ismerte a vidéket. Megértette, hogyha a Betánia mögötti pusztaságon vágtak volna át, Betlehemet akár hat óra alatt is elérhették volna ugyan, de az az út hegyes völgyes és ebben az időszakban különösen nehezen járható. Ezért aztán a csacsi nyomát követve mindvégig völgyben haladtak, egyre közeledve a Jordánhoz.

Láttam aztán, hogy a Szent Utasok fényes nappal betérnek egy pásztorlakba, mely János, Jordán-béli keresztelőhelyétől úgy három, Betlehemtől pedig hét óra járásnyira lehet. A háztól különállóan, volt egy pajta is, melyben a szerszámokat és pásztorkellékeket tartották. Az udvaron volt egy kút, körülötte fürdőmedencékkel, melyek csöveken keresztül kapták a vizüket. A gazdának sok földje lehetett, mert nagy gazdasága volt. Sok szolgát láttam jönni-menni, kik mind étkeztek.

    A Szent Családot a gazda igen barátságosan fogadta. Egy tágas helységbe vezette őket és a szamarakat is ellátta. Egy szolga megmosta József lábát a kútnál és egy másik ruhát adott rá arra az időre, míg a sajátját megtisztították a portól és rendbe hozták a gyűrődésektől. Vacsorájuk után itt tértek nyugalomra. 

A ház úrnője féltékeny szemmel látta a Boldogságos Szűz szépségét. Emellett attól is félt, hogy Mária kérni fogja, hogy otthonában maradhasson a szüléshez, így nem jelent meg, s udavriatlansága hozzájárult a Szent Család másnapi távozásához. (Harminc évvel később Jézus ugyanazt a nőt találta ugyanabban a házban, vakon és meghajolva, akit meggyógyított miután felszólította, hogy kevésbé legyen hiú és szeretetlen a vendégek iránt.)

E legutolsó betérőtől Betlehemig, még körülbelül három órányi út állt előttük. Betlehem északi oldalán haladtak és észak felől közeledtek a városhoz. Közben, az útról letérve, még egy pihenőt tartottak. Mária leszállt a szamárról és rendbe hozta ruházatát.

     József innen a Szent Szűzzel, egy nagy épület felé tartott, mely több kisebb háztól és udvartól körülvéve, néhány percre volt Betlehemtől. Az eleje fás volt, és közte mindenféle nép pihent sátrak alatt. Dávid családjának ősi háza volt ez és egykor József szüleinek is otthona. Még most is laktak benne rokonok és ismerősök, de mégis idegenül bántak Józseffel, meg sem akarták ismerni! Ebben az időben a római bejelentő- és adóhivatal volt benne.

     József a szamarat zablán vezetve Máriával azonnal bement, mert mint érkezőknek jelentkezniük kellett, hogy írást kapjanak, mely nélkül be sem engedtek senkit a településre. Így mehettek tehát be a szétszórtan épült városba. Áttört falán, mint valami lebontott kapun lehetett bejutni. A Szűzanya nyugodtan megállt a szamár mellett, míg Szent József szállást keresett a legszélső házakban, de hiába! Sok volt a vidéki utas már Betlehemben, és az emberek ide-oda futkostak.

     József tehát visszajött és megmondta Máriának, hogy a közelben már nem kaphatnak szállást, így beljebb kell menniük. Most már mindketten a szamár mellett gyalogoltak. Valahányszor újabb utcához értek, Mária ismét megállt, mialatt József házról-házra járt, de mindannyiszor szomorúan jött vissza. Ez többször megismétlődött és a Szent Szűznek néha hosszabb ideig is várakoznia kellett. Mindenhol tele voltak jövevényekkel, és mindenütt elutasításban volt részük. József azt ajánlotta Máriának, hogy menjenek át a város másik felébe, ott majd bizonyosan találnak szállást. Így aztán visszamentek arra, amerről jöttek, s onnan déli irányba tértek le.

Egy világhírű Mária-jelenés

     1947-ben, a Milánó közeli Montichiariban, megjelent a Szűzanya Pierina Gilli ápolónőnek, mint Rosa Mystica, mell magasságban a három rózsával, fehér, piros és arany színben.
     A Szent Szűz elmondta, hogy mint „Titkosértelmű Rózsát – Rosa mystica-t” tiszteljék, és különös oltalmat ígér a papoknak, a szerzeteseknek és a hivatásoknak.
     A Szűzanya jelenései ‒ esetenként több éves megszakításokkal ‒, 1947-től 1989-ig a látnok haláláig tartottak, mintegy 35 alkalommal. A Pierini Gilli asszony által kapott üzenetek megszívlelése napjainkban aktuálisabb, mint valaha! A továbbiakban áttekintést olvashatnak e világszerte ismert magánkinyilatkoztatásról!
     Felhasznált források:
Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldogasszony Plébánia, Eger 2000.
Magyary Csilla: Titkos értelmű rózsa - Vallás és Élet Kiadó USA 1979.
http://pecel.vaciegyhazmegye.hu/sites/default/files/2009.02.22.pdf
http://albertgallery.eu/documents/eltero.pdf

FONTOS TUDNIVALÓ! 

     Minden év Szeplőtelen Fogantatásának napján, december 8-a déli óráiban ünnepeljenek az emberek és imádkozzanak Máriához az egész világ üdvéért, mert ez a kegyelem különleges órája! Az ebben az órában végzett ájtatossággal, számtalan testi és lelki kegyelmet nyerhet mindenki. Az Isteni Irgalmasságot esdik ki azok, akik imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársaikért!

Mennyit ér az imádság?

     A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.
     Egy megtört, kolduskinézetű  szomorú asszony lépett be egy boltocskába és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mégis, mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte: 
– Férjem nem jött haza a háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán imádságot tudok önnek felajánlani. 
– Imádságo-o-ot? – képedt el a kereskedő – Aztán mennyit ér az? Hol tudok én azért bármit is beszerezni a feketézőktől? 
– Az asszony azonban nem szólt, csak könnyezve állt.
A kereskedő kissé elszégyellte magát, és hogy halogassa a dolgot így szólt a hadiözvegyhez:
– Na nem bánom! Írja le otthon azt az imát és hozza el nekem – majd megmérjük valahogy!
     Legnagyobb meglepetésére azonban az asszony elővett zsebéből egy összehajtott papírost és mentegetőzve átadta: 
– Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekeim ágyánál!
     A kis üzlet, közben megtelt emberekkel. A boltos, hogy valamiképp jól fessen vevői előtt, kikapta az asszony kezéből a papírt és anélkül, hogy elolvasta volna rádobta a mérlegsúlyok helyére. Persze már bánta, hogy belement a játékba, de azért így kajánkodott: "na lássuk milyen súlyú az ön imája"!? Ezt követően a mérlegtálcára lökött egy újságpapírból sodort staniszli lisztet, úgy 30 dekát. A mutató meg se mozdult. A kereskedő csak nézett.
     A vevők is kérdőn tekintettek a boltosra. Ez zavarában rátett egy staniszli cukrot is, meg egy fél vekni kenyeret, aztán húsz deka zsírt, de a mérleg meg se mozdult. Elképedve egyre csak pakolta, már azt se tudta, hogy zavarában, mindezt szeretetből vagy dühében teszi, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, és  elvörösödött arccal odaszólt az asszonynak: 
– Na pakolná már el, végre? Más vevőm is van! – miközben maga is észrevette, hogy már nem is tudja miket beszél. 
     Az asszony röstellve a könnyeit, septében elpakolta az élelmet és indulni készült. A boltos azonban utána szólt, "ejnye, a tojásokat meg itt hagyja?" – és átadott még kettő, papírba göngyölt tojást is. Az asszony csak annyit mondott, hogy az "Isten megáldja mindezért!" – és távozott. 
     A kereskedő – mint aki álomból ébredt –, azonnal megvizsgálta a mérleget és csak a fejét vakarta, mert látnia kellett, hogy annak alsó mérlegkarja eltörött. A cédulát mérgében vagy zavarában, zsebre vágta!
     A boltosnak, még Szenteste előtt hazajött két eltűntnek hitt leventekorú fia, akiket társaikkal együtt egy Ausztriából érkező vonatról szedtek le az oroszok, hogy kényszermunkára vigyék mindet. Ők ketten még Magyarországon megszöktek a transzportból. A feleségétől is üzenet jött a kórházból, hogy vinne be neki télikabátot mert meggyógyult a tífuszból.
     A kereskedő aki nem volt hívő ember érezte, hogy meg kell köszönnie Istennek a vele történteket és össze-vissza kapkodva keresni kezdte a "sokat érő papírt". Amint keze ügyébe került a viseltes cédula, elcsodálkozva olvasta a rövidke mondatot: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." (Mt 6,11) 
     Az esetet soha nem felejtette el, sőt kifejezetten hálát érzett a különös, ismeretlen asszony iránt, akivel soha többé nem találkozott. 
     Az évtizedek múltán már-már csak karácsonyi álomnak hitte volna a történetet, de az a megsárgult "értékpapír" – bekeretezve, mint valami kiváltságlevél –, a szoba főhelyén emlékeztette a csodára. A cédula történetét a családban mindenki ismerte és azóta, ha Szentesténként összejöttek unokástól, mindannyiszor együtt imádkozták a Miatyánkot, s a "mindennapi kenyerünk"-höz érve, valamennyiük szemében megcsillantak a könnyek!

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 1

     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Szent V. Pius pápa (aki maga is domonkos volt) hagyta jóvá a rózsafüzért 1568-ban, a 'Consueve-runt romani Pontifices' bullájában (1569), méltatja a Szent Rózsafüzér érdemeit és körmenetek tartására buzdította a Boldog Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel kiharcolják a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett. A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantói győzelmet a túlerőben lévő török haddal szemben (1571. X. 7.). Ezt követően bevezette a „Győzedelmes Nagyasszonyunk” ünnepét 1572. október 7-én. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa változtatta meg a „Rózsafüzér Királynője” címére, 1573-ban. 
     1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 
     XIV. Benedek (1675-1758), azokra a vélekedésekre, melyek kétségbe vonták a szentolvasó elterjesztésének Szent Domonkosra való eredeztetését, kijelentette, hogy „feledni látszanak, hogy elődeim egész sora egyértelműen Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér apostolának, így X. Leó, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, és még sokan mások”. 

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Az első Advent 2. 

Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.

     Aztán láttam, hogy a Szent Család innen pár órányira, de még éjjel, egy nagyon hideg völgyön keresztül hegynek fölfelé kapaszkodva baktattak. Itt már, mintha minden deres lett volna. A Szent Szűz nagyon fázott és így szólt Szent Józsefhez: "Meg kell pihennünk, mert nehezen bírok tovább menni!" Alighogy ezt kimondta a vezérlő kis csacsi máris megállt egy terebélyes tűlevelű fa alatt, melynek közelében forrás is volt. Megpihentek tehát e fa alatt, s József pokrócokat rakott egymásra, hogy az áldott Kismamát levéve a szamárról, ráültesse. A fa, Máriához közel eső alsó ágára József ráakasztotta a magukkal hozott lámpást. Sokszor láttam, hogy éjszakai utasok hasonlóképp cselekedtek.

A Szent Szűz buzgó imával kérte Isten segítségét, hogy a hideg kárt ne tegyen egészségükben. Erre, hirtelen oly nagy meleg járta át, hogy kezét odanyújtotta Szent Józsefnek, kinek keze szintén teljesen átmelegedett. Itt ettek a magukkal hozott apró kenyerekből és gyümölcsökből. József előbb balzsamolajat csöpögtetett egy magukkal hozott kis kancsóba, s így ittak a közeli forrás vizéből. Közben, oly aggódó jósággal és vigasztalóan beszélt a Szent Szűzzel, hogy meglátszott rajta, mennyire fáj neki, útjuk fáradságos volta.

Eddig megtett útjukat már két folyócska is keresztezte. Az egyiken bár keskeny cölöphíd vezetett át, a kis csacsi mégis átúszta. Egyébként is érdekes és mulatságos volt a kis füles ide-oda futkosása. Míg az egyenes utakon, különösen hegyek között - ahol nem lehetett eltévedni -, vagy mögöttük haladt, vagy messze előre szaladt. Az útelágazásoknál azonban mindig elébük keveredett, s mutatta a helyes irányt, ahol pedig pihenni szerettek volna, ott nyomban, magától megállt. Így tett egy szép terpentinfa alatt is, ahol nem sokat időztek.

Ettől a fától két óra járásra délnek, láttam, hogy a Szent Család egy tanyához ért. A ház asszonya épp nem volt otthon, és a gazda, Józsefet azzal utasította el, hogy még időben vannak, s menjenek csak bátran tovább. Mikor innen már jódarabot tovább haladtak, látták, hogy a kis csacsi befut egy üres pásztorkunyhóba, melyet néhány pásztor épp kitakarított. Ide betértek. A pásztorok, igen barátságosan fogadták őket, s mindjárt pár köteg nádat, szalmát és rőzsét hoztak, hogy tüzet gyújtsanak.

Közben ezek a pásztorok elmentek abba a tanyába, melyből a Szent Utazókat elutasították. Az addigra hazaért háziasszonynak nagy lelkendezéssel újságolták, hogy milyen rendkívüli párral találkoztak, s hogy a fiatal kismama mily csodálatosan szép és szent asszony. A feleség szemrehányást tett férjének, amiért legalább egy kis pihenőre nem fogadta be ezeket a jó népeket. Két gyermekével nyomban utána is ment a Szent Családnak, különböző ennivalókat hozva nekik. Jó szívvel bocsánatot kért tőlük és egészen megindult rajtuk. Hamarosan megérkezett a férje is, aki szintén bocsánatot kért tapintatlanságáért. Tanácsot is adott Józsefnek, hogyha még egy kicsit hegynek mennek, még szombat előtt találnak egy jó fogadót, melyben eltölthetik a Szabbathot. Ezt követően a Szent Család útnak is indult. Másnap egész napon át ott láttam a fogadós feleségét három gyermekével, meg a tegnapi asszonyt is a két gyerekkel, aki eljött meglátogatásukra. Meghitten ültek együtt és egészen lebilincselte őket Mária szemérmessége és bölcsessége. Különösen nagy megindultsággal hallgatták, amint a Szűzanya hosszasan beszélget a gyermekekkel, tanítgatva őket. A gyerekeknél kis pergamentekercsek voltak, melyekből Mária olvastatott velük, közben nagy szeretettel elmagyarázgatta nekik, úgyhogy azok le sem tudták venni Róla a szemüket. Oly édes volt ezt látni, de még édesebb volt hallani. A délután folyamán Szent József a gazdával körüljárta a környéket, megnézték a kertet és a szántóföldet, mindvégig épületesen beszélgetve - amint azt jámbor embereknél szabbathokon mindig így látom arrafelé. A Szent Család még az éjszakát is ott töltötte.

Mária tiszteletének a háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Szent Newman bíboros:

     Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy az Anyát gyalázzák, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik.

     Három század tapasztalata bizonyítja: a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, akkoriban az Anyán csúfolódtak.

(NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A Rózsafüzér Társulatok megalakulása 

     A „domonkos” Rózsafüzéren kívül, nincs még egy ima –, amely a Szentlélek szavaival ennyire áthatotta volna a katolicizmust, lényegileg meghatározva üdvtörténetünket, történelmünket, és amely ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák s a szentek ajánlásait.
     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Boldog Alan de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz rózsafüzérének, egyéni- és szervezetten való imádkozásának visszaállítása volt, mind amellett, hogy Szent Domonkos óta léteztek már olyan hívő közösségek, akik a rózsafüzért együtt imádkozták. Ezért is tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. 
     Felmerül a kérdés, hogy akkor miben állt ez a visszaállítás Alan de Rupe részéről? Nos, hozzájárulása két újdonságot hozott:
1) A rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette, így a laikusok breviáriuma lett. 
2) A híveket a céhek mintájára csoportokba szervezte, és boldogunk elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak. Ezek az egész világra kiterjedtek, és ezáltal a kereszténység összes közösségét összekötötte. 
     1470-ben alakult meg Douai-ban az első Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulat. Zsenialitásának legfőbb vonatkozása az volt, hogy aki beiratkozott egy rózsafüzér rendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Vagyis, aki bár egyedül imádkozta az Üdvözlégyeket, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette, részesedve a rend minden tagja ájtatosságának minden érdemében, mégpedig a vezeklő elégtétel szokása szerint. 
     A rendi szabályzat második fejezetében Alan de Rupe ezt írja: „Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál”.

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

A rózsafüzér méltóságáról

     Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta, hanem felszólította hallgatóságát elmélkedésre minden egyes személy szükségletének és ájtatosságának megfelelően, mindenekelőtt a hitet érintő kérdésekben: a Hét Szentségről, a mennyei udvar glóriájáról, vagy hasonló témákról. 
     Ez az ájtatosság kétségkívül nagy szabadsággal bírt, és a rózsafüzérhez kötött elmélkedésre még ma is megengedett ez a szabadság. (Hangsúlyozzuk azonban, hogy az Egyház által felkínált búcsút csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni! Vagyis a szokásos titkokkal!) 
     „A szent rózsafüzért, ha imádkozva végig elmélkedjük annak fájdalmas titkait, Istennek felajánlott engesztelő áldozat a megváltás jótéteményéért és emlékezés Jézus Krisztus szenvedéseire, halálára és dicsőségére. A keresztény, aki a szentolvasó titkait nem szemléli (mélyen át nem elmélkedi), az nagy hálátlanságot mutat Jézus iránt és kicsinybe veszi mindazt, amit az isteni Üdvözítő a világ üdvére elszenvedett. Viselkedése elárulja, hogy Jézus élete távol áll tőle, ezért nem vesz még annyi fáradtságot sem, hogy megismerje: mit tett, (mit vállalt) és mit szenvedett értünk az Úr?! Az ilyen emberek, Jézus ajkáról sem hallanak majd más ítéletet, mint ezt: „Bizony, bizony mondom nektek én sem ismerlek benneteket!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 63.o)
Az isteni Üdvözítő egy napon ezt mondta Boldog  Alánnak: „Ha a boldogtalan bűnösök gyakran imádkoznák a rózsafüzért, akkor részesülnének szenvedésem érdemeiben és én, mint az ő közbenjárójuk, megenyhíteném az isteni igazságosságot!” (Uo. 71.o)
     Alan de Rupe „A rózsafüzér méltóságáról” szóló könyvében ezt olvassuk a Szűzanya szavaiként: „Tudd meg Fiam, és tudasd mindenkivel, hogy az örök kárhozat valószínű jele, ha valaki idegenkedik, megveti, vagy elhanyagolja az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította!” Nagyon vigasztaló, de egyszersmind félelmetes szavak ezek és alig lennének elhihetők, ha nem kezeskedne mellette a szent férfiú, előtte pedig Szent Domonkos, és őket követően sok nagy egyéniség.

 (TMT 250) (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Jelenetek a Kis Jézus és a Szent Család életéből

Boldog Emmerich Anna Katalin látomása szerint. 

     Közlésünk alapjául szolgáló füzet először 1942-ben, a Kaszap István Lapja Kiadványok sorozatában jelent meg, (egyházi jóváhagyással!).

Szöveganyagunkat az 1985-ben "Druck: H. Mirjam" megjelöléssel szamizdatként kinyomott füzet alapján, előszavában megújított és szövegében a német eredeti nyomán javított, csekély mértékben rövidített változat nyomán közöljük. 

ELŐSZÓ

      Az emberiség évezredeken át epedve várta a megígért Messiás eljövetelét. Ennek emlékét újítja fel az Egyház évenként az Ádventtel, hogy Isten népe, lelki előkészülettel ünnepelje a Megváltó születését. A keresztények imája és elmélkedése ilyenkor különös szeretettel száll el a hajdani názáreti hajlék és a betlehemi barlang felé, hogy lélekben szemlélje, amint a Szent Szűz előkészül isteni gyermeke születésére, és világrajövetele után, mily szerető hódolattal veszi körül a Kisded Jézust, József és Mária. Minderről a Szentírás nem sokat mond el, de Isten kegyelme, több misztikussal sok kedves dolgot közölt a Szent Szűz életének ebből az időszakából is. E magán kinyilatkoztatások között, az aprólékos dolgokra is kiterjedő gazdagságukkal, előkelő helyet foglalnak el Boldog Emmerich Anna Katalin látomásai! Ha ezeket nem is fogadhatjuk az isteni kinyilatkoztatásnak járó hittel, de lelki olvasmányként elősegíthetik elmélkedéseinket! A kedves jelenetek, melyek e látomásokban szemünk elé tárulnak, a drága szavak, melyeket az Úr és környezetének kijelentéseiről olvashatunk, benső-, áhítatos közelségbe hozhatják a mi lelkünket is e fölséges személyekkel, eseményekkel.

      Katalin, 1774. szeptember 8-án született földművesek gyermekeként, a westfáliai Flamske nevű kis faluban. Már hatéves korától, másban sem talált örömet, mint Istenben, nem ismert más fájdalmat és szomorúságot, mint afölött, hogy a jóságos Istent az emberek szüntelenül megbántják. Kora gyermekkorától gyakorolta az éjszakai virrasztást, ezzel is engesztelve a végtelenül megbántott Istent.

1802-ben Dülmenben, felvették az Ágostonrendi kolostorba, ám 1811-ben a "felvilágosodás" forgatagában feloszlatták rendjét.

Egy özvegyasszonyhoz költözött, ahol 1812 karácsonyát követően, elnyerte az Üdvözítő szent sebeit, és egész életében a legnagyobb türelemmel vállalt részt Jézus Krisztus kínszenvedésében, (melyről megrendítő könyvben számolt be). Az esetenként "helyszíniben közvetített" látomásokat olvasva, olykor szembetűnő lehet a pillanatnyi "jelenidő" használata.

      Nemsokára orvosi és egyházi vizsgálatok tárgya lett. Szenvedéseinek jutalmául abban a kitüntető kegyelemben részesült, hogy kiszakadva teste kötelékéből, mintegy "időutazóként" lélekben áthelyeződött az Úr Jézus és a Szent Szűz földi életének idejébe. Szem és fültanúként szemlélhette életüket a születéstől egészen a halálig. Látomásait, lelkivezetőinek parancsára tollba mondta a neves katolikus költőnek és írónak, 
Clemens von Brentanónak († 1842), Herder és Goethe barátjának.

Katalin, egyéb más látomásai során is döbbenetesen pontos helyszínleírásokat adott, melyek nyomán, a kutatóknak több elfelejtett bibliai helyet sikerült beazonosítani. A régészet különösen sokat merített tőle egy-egy kutatási terület adataira vonatkozóan, mintegy igazolva Katalin látomásainak valódiságát! Példaként említhetjük az efezusi Mirjam Aná-t, (Mária Anya) házát.

Emmerich Anna Katalin 1824. február 9-én, a magára vállalt szenvedésektől teljesen legyengülten, az Úr nevével ajkán halt meg. II. János Pál pápa 2004. október 3-án IV. Károllyal, az utolsó magyar királlyal egy napon emelte a boldogok sorába. 

     Ez a háborúskodás viszont minden eddigi humanitárius egyezményt felrúgott, sőt az erőszaknak és erkölcsrombolásnak büntetlen jogi formulákat igyekszenek adni. És sajnos ez még csak a totális háború kibontakozásának a kezdete, vagyis a végidők nyilvánvaló előjele, azé a nagy hitehagyásé, amelyről a Második Tesszaloniki levél, a Jelenések könyvének 13. fejezete beszél! Persze, aki nem ismeri a Szentírást, az egy jó darabig nem képes felismerni, ennél fogva az oltalmazó intéseket sem tartja be, holott soha nem volt annyira fontos az Egyházhoz való hűség, a test és lélek állandó erősítése a Szentségekkel, a szentelményekkel és a kegyelmekkel, mint napjainkban! „Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek”. (1Tim 4,1-2)
Ehhez a testi-lelki védelemhez és a lélekmentéséhez ad erőt és kitartást Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása, az aktív hitélet, az engesztelés és a napi rózsafüzér! Ez az a többlet-áldozat, mely a Szeretetláng kegyelmi hatásával, előbbre hozhatja a Két Szentséges Szív győzelmét, melyet az Istenanya Fatimában ígért Szeplőtelen Szíve révén! És ebben nekünk is személyes szerepünk van, engesztelő áldozataink aktivitásával, mert nem mindegy, hogy mikor fejeződik be mindaz, amit nap mint nap már tapasztalunk! Idézet a Szeretetláng Naplóból: „Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a rátok bízott tengernyi lélekért.” (III/130)

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod
kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

Boldog Brenner János, könyörögj az Ifjúságért, a Szentségek- és a Kereszténység védelméért!

A Szent Rózsafüzér formálódása

     „Azt akarom – mondotta a Legszentebb Szűz Boldog Alánnak –, hogy rózsafüzérem tisztelői életükben, halálukban és haláluk után is áldást, kegyelembőséget élvezzenek, továbbá szabadságot, hogy látók legyenek és ne vakok, ne keménynyakúak, szegények és szolgák! Királyokká nemesüljenek, a fejükön korona ragyogjon, a kezükben jogar villogjon és részesei legyenek az örök dicsőségnek.” Ki ne csodálná a szent rózsafüzér kiválóságát, amely a két isteni imából áll: az Úr Imájából és az Angyali Üdvözletből? Feleljetek, létezik-e más imádság, mely tetszőbb volna Isten és a Legszentebb Szűz szemében, és az emberek számára is könnyű, kedves és üdvösebb lenne?” (Részletek: Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 73-95.o)
     Szent Domonkos idejében a 13. században még az Üdvözlégyet sem úgy imádkozták, ahogy ma! Akkor még csak az első részét mondták, vagyis az Angyali Üdvözlet szavait – Jézus nevének említése nélkül –, melyet 1261-ben IV. Orbán pápa illesztett hozzá. A Miatyánk és a Dicsőség még nem volt a rózsafüzér része, melynek 150 szemes formáját és az elmélkedési titkokat Boldog Alan De Rupe dolgozta ki.
     Az Üdvözlégy második részét – Erzsébet Szentlélek ihlette köszöntését – azonban csak VI. Sándor (1492-1503) illesztette Jézus neve után. A záró – most és halálunk óráján – mondat csak 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben. A többféle szövegváltozatot V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette a breviáriumba (ez a mai formája)! De még ekkor sem volt rajta a kereszt az öt gyönggyel, melyet ma az imasor bevezetésére használunk. Maga a „rózsafüzér” kifejezés (melyet Szent Domonkos adott), a „rosarium” (rózsakert), vagy Máriának átnyújtott rózsacsokor kifejezést és szándékot takarja.

     Az Ég Királynője, Boldog Alánnak egy napon ezt mondta: „Isten, az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta. Ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják megjobbítani és Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem! Én vagyok az Út, általam jött az emberekhez a Megváltó, s az emberek Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944)
     Abban az időben, amikor a fenti sorokat leírták, akkor született Luther, aki körülbelül 10 éves lehetett, amikor mindez nyomdába került. A Lille-i konvent szerzetese, Boldog Alan de Rupe feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak Szűz Máriához segítségért, az Üdvözlégy recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. 

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

     Márpedig aki eltávolodik az egyetlen Kinyilatkoztatástól a bizonytalan magánkinyilatkoztatás felé, akkor ezáltal az üdvösségével hazárdírozik!
Maga az Úr figyelmeztet bennünket: Vigyázzatok, „mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek”. (Mk 13,21-23)
A „látnokok” keltette zavarkeltésre figyelmeztet a boldoggáavatás előtt álló Marie Julie Jahenny 19. századi misztikus is: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” ‒ idézet vége!
Tény és való sajnos, hogy ádáz harc folyik minden egyes lélekért, a hamis látnokok általi megtévesztés, és a nyilt hazudozás minden eszközével!
Ez mára olyannyira elhatalmasodott, hogy a világ egy hadüzenet nélküli folyamatos háborúban áll, melyet módszeresen évszázadok alatt készítettek elő! Ám ezt nem hagyományos fegyverekkel vívják, hanem a médián keresztül, megszállottak és megtévesztettek által! Ennek ellenére a sátáni támadások és a provokáció eszközei hagyományosak! Jelentős különbség azonban, hogy ez a harc nem katonai célpontok ellen zajlik, hanem a keresztény civilizáció és erkölcsiség ellen, a polgárok, a családok és a kisgyermekek ellen!

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod
kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Aki szereti Istent, mindenben örömet talál;

aki nem szereti, nem talál sehol sem! 

(Liguori Szent Alfonz)

Égi-földi próbatételek és ígéretek 2

     Rendtársai, nem nézték jó szemmel szentünk buzgólkodását, és hirtelen gyógyulását is a szimulációja abbahagyásában látták. Így szerzetesi élete valóságos kálváriává változott. 1464-ben kénytelen volt elhagyni a konventet és Szent Domonkos atyjához hasonlóan vándorprédikátorként kezdte járni a városokat. 
Bátran tarthatjuk Boldog Alan de Rupét a katolikus sajtómisszió első apostolának, mert nemcsak (vésett) rézkarc alapú ősnyomatokat adatott ki, hanem a Guttenberg-féle nyomdákat is elsőként kezdte használni az evangelizációs munkájához.
Kinyomtatott kommentárjaival és prédikációival nagyszámú prédikátort képzett, akiket szétküldött a szerzetesrendekbe és a nép közé. 
     Több városban működött teológiatanárként, még a párizsi Sorbonon is katedrát kínáltak neki. Képzettsége, ráhatókészsége és bensőséges Mária-tisztelete arra indította elöljáróit, hogy több kolostori közösségbe is elküldték a meglazult fegyelem helyreállítására. Sajnos a 15. században kezdődött eretnekségek, súlyosan veszélyeztették a hívek, a papság és a szerzetesi közösségek egyházhűségét. Ehhez hozzájárult az emberek imaéletének – különösen a rózsafüzér imádság iránti – lanyhulása!
     Alan de Rupe legnagyobb érdeme a rózsafüzér-imádság újbóli népszerűsítése volt, mely Szent Domonkos halálát követően bizony, ellanyhult a századok során.
Nem kétséges, hogy Szent Domonkos atyánk kapta a rózsafüzért, de Boldog Alan de Rupe volt az, aki a feledés homályából újra felélesztette, megújította és elterjesztette!

     Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a világ üdvössége az Ave Mariá-val kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon!) 

A Szent Rózsafüzér minden jónak a forrása és kincsesháza.
1). A bűnösöket bűnbánatra hangolja.
2). A szomjúhozóknak enyhülést nyújt.
3). A leláncoltakhoz elhozza a szabadulást.
4). A kísértésben vergődőknek józanságot sugároz.
5). A szomorkodókat örömre deríti.
6). A szegényektől elűzi a szükséget.
7). A szerzeteseket buzgalomra ösztönzi.
8). A tudatlanokat tudománnyal tölti el.
9). Az élőket győzedelmessé teszi a földi hiúságok felett.
10). A megholtaknak pedig enyhületet hoz.

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

     A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy állandó kísérője az emberi életnek. Sajnos az ördögi zaklatás és megkötözöttség is gyakori. Ennek külsődleges formája az egység megbontása, esetenként az országos szinten is a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver az önteltség, a gőg, és ezen hívságában észre sem veszi, hogy istentelen pártokat támogat, mely persze a sátán kezében hatékony eszköz!

     Korunkban az egyházilag kivizsgált és követendő jelenések és üzenetek mellett, sajnos elszaporodtak a bizonytalan forrásból származó próféciák, melyek sokakat megtévesztenek! Ezek tartalma akár hízelgő is lehet, de mégis rendkívül káros, mert a mondanivalójuk nem biztos, hogy az Istentől származik, hanem színjátszás, képmutatóskodás, megtévesztés vagy akár démoni erőkkel való praktika dokumentációi!

     Ugyanakkor az „üzenetek” követőit rabul ejti a „többlet-tudás” öröme, mely gyakran végzetes ellentétbe állíthatja őket a Jézus Krisztus által megbízott Egyház IGAZ tanításával! Eközben az önfeledt „látnok-követők” észre sem veszik, hogyha papjaik nem értenek velük egyet – mi több, óva inti őket –, akkor könnyen így legyintenek rá: „Krisztus a Főpap, őrá hallgatunk”! Ez pedig már súlyos szakadás az egyedül üdvözítő Egyháztól! Hiába érvelnek, vádaskodnak, hogy „ez az atya ne magyarázzon, amikor ebben meg ebben maga is vétkes”! Nos sokan nem tudják, hogy a szentségek érvényessége teljesen független az azt kiszolgáltató pap lelki állapotától! Márpedig a Krisztustól áthagyományozott, üdvösséghez szükséges Szentségeket egyedül a felszentelt katolikus papság szolgáltathatja ki! Bárhogyan gondolják, az oldás és kötés a jézusi papságnál van „Más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülhetünk!” (Vö. Apcsel 4,12) (folyt.)

Isten Szentséges Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod
kegyelmi hatását az egész emberiségre!   Amen

Égi-földi próbatételek és ígéretek 1

     Amikor a misztikus megpróbáltatások hét éve letelt, 1464-ben Boldog Alan olyan súlyosan megbetegedett, hogy rendtestvérei feladták neki az Utolsó Kenet Szentségét. Egy este azonban, amikor nagy szenvedések közt feküdt cellájában, életében második alkalommal jelent meg neki Isten Szentséges Anyja ragyogó fényben, és méltóságteljesen köszöntötte őt. Igazi anyaként, gyengéd szeretettel lehajolt hozzá, s meggyógyította betegségéből. Amint Alan felé hajolt, hozzáért a Szűzanya nyakából lógó százötven drágakővel ékes nyaklánc. Ebből megértette boldogunk, hogy ez a három rózsafüzért jelképezi, mely a lelkek számára láthatatlan, de elszakíthatatlan kötelék Máriával, Isten Anyjával.
     Ekkor a Boldogságos Szűz azzal jutalmazta apostolának kitartó hűségét és erényeit, hogy ‒ a férfi szentek közt egyedülálló módon ‒, átadott Alannak egy gyűrűt, misztikus eljegyzése jeléül!

Boldog Alan ezt tanácsolja a kísértésben szenvedőknek: „Ha a keresztények kísértéseikben bizalommal segítségül hívnák Mária nevét, bizonyára sose esnének el! Ha az ördögök csak meghallják e szent nevet (akár az Üdvözlégyet), már menekülnek és beleremeg az egész pokol”. (Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária dicsősége 83.o) „Mária neve meggyógyítja a bűnösöket, örömmel tölti el a szíveket és Isten szeretetére gyullasztja őket”. (Uo. 144.o)
     A Szűzanyával való fentebbi bensőséges látomása során kapta Boldog Alan a szentolvasó 15 ígéretét:
1) Különleges védelmet és nagy áldásokat ígérek azoknak, akik rózsafüzéremet áhítattal mondják.
2) A rózsafüzér hatékony védőpajzs a pokol ellen, elpusztítja a bűnt és akadályozza az eretnekséget.
3) Felvirágoztatja az erényeket, elnyeri Isten irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti vágyakozást ülteti a szívekbe. 
4) Aki imádság által rám hagyatkozik, nem vész el.
5) Aki elmélkedve elmélyül a szentolvasó titkaiban, nem hal meg bűnbánat nélkül: a bűnösök megtérnek, az igazak megmaradnak a kegyelemben. 
6) Akik odaadón ragaszkodnak rózsafüzéremhez, nem halnak meg Szentségek nélkül.
7) Ígérem, hogy mindenki, aki szentolvasómat mondja, életében és halálában rátalál kegyelmeim teljességére és részesül a szentek érdemeiben.
8) A tisztítótűzből megszabadítom azokat, akik odaadón hűek rózsafüzéremhez.
9) Rózsafüzérem igaz gyermekei az égben különleges dicsőséget fognak élvezni.
10) Amit a rózsafüzérrel kérnek, mindent elérnek.
11) Rózsafüzérem terjesztőit minden szükségükben megsegítem.
12) Szent Fiamnál kiesdtem, hogy a rózsafüzér Társulatok tagjai életükben és halálukban testvérül kapják az égi szenteket.
13) Rózsafüzérem szeretete, nem csak az életben, de a halálban és az ítéletkor is külön érdemként segítő kegyelem – Fiam a mi Urunk által!
14) A rózsafüzérezők az én szeretett gyermekeim, és így Jézus testvérei.
15) A szent rózsafüzér tisztelete a kiválasztottság nyilvánvaló jele.

(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Advent a békés várakozás, a magunkba szállás és a bűnbánat ideje
(és nem az önfeledt szórakozásoké és bevásárlásoké!). 
Gondolkodtunk már azon, hogy az elmélyülés mellett milyen
jócselekedeteket szeretnénk véghez vinni karácsonyig?
Ajánlok egyet!
Adjuk időnket a szeretteinknek! Töltsünk velük több időt!
Imádkozzunk közösen, gyújtsunk gyertyát, beszélgessünk,
hallgassuk meg őket, figyeljünk rájuk!
Segítsük őket abban, hogy a szívükben megszülethessen karácsonyra Jézus,
Megváltó Urunk!
Kívánom, hogy a Jóisten adjon mindehhez erőt, türelmet, kitartást
és IDŐT mindannyiunknak!
Áldott adventi készülődést kívánok!

(http://www.laudetur.hu/hetilelekemelo nyomán)

Békés és kegyelmekben gazdag adventi hetet kívánok!

Itt-ott még békében várhatjuk az Üdvözítőt, de van ahol a nem várt gonoszság teljesedett be!
     Mi, akik még tehetjük, imádkozzunk szenvedő felebarátainkért!

Az imádság bárhogyan nyilvánul is meg (mozdulatokban vagy szavakban),

az egész ember imádkozik.

De ha a szív távol van Istentől, az imádság üres!

(Vö. KEK 2562)

†  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek voltak. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostolának élete

     Boldog Alan de Rupe breton származású domonkos prédikátor 1428. szeptember 8-án született Bretagne-ban és 1475. szeptember 8-án halt meg a hollandiai Zwolle városában. Három nemzet is saját szülöttének tekinti a francia, a német és a holland. 
     Korán belépett a Dinan-i domonkosokhoz (a franciaországi Saint-Malo egyházmegyében). Ettől kezdve szinte egész életében egyfolytában filozófiát és a teológiát tanult. Először a St. Jacques egyetemen, Párizsban (1453-1459), majd Lille-ben (1464), Douai-ban (1464) és Gent-ben (1468), míg végül 1473-ban Rostockban tette le 'a teológia mestere' vizsgát.
     Talán misztikus elhivatottságának eseményeként említhetjük, hogy 1457-től hét évig kisebb megszakításokkal, rendkívüli ördögi zaklatásokban és kegyetlen csatákban volt része, olyannyira, hogy az ördög kemény korbácsütésekkel is bántalmazta. Ám lelkének sötétségeitől függetlenül, ezen időszak alatt is minden nap hűségesen elmondta mindhárom rózsafüzért és Mária nevét hívta segítségül. Egy alkalommal hatalmas vigasztalást kapott a Boldogságos Szűzanyától, máskor pedig a szentektől. Alan de Rupe életének hét évében, még a prédikátori hívatása közben is folytonosan, a lelki-szárazság mélységeit és a misztika magaslatait tapasztalhatta meg. 

Példaként említhetjük, hogy amikor szentünk egy párizsi domonkos templomban szörnyű lelki szárazságban imádkozott, egyre csak kétségek gyötörték nem csak az imádság értelme, de a rózsafüzér és a szentek hatékony segítségét illetően is. A Szűzanya ekkor több szűz kíséretében megjelent neki és ezt monda: "Ne legyenek ilyen gondolataid fiam! Ha kétségeid vannak imáitok hatékonysága, vagy én és a szentek jelenései és segítségét illetően, akkor csak imádkozz és vesd ránk a kereszt jelét. Ha a pokol látomásaival állsz szemben, akkor a jelenés megszűnik. Ha a viszont mennyei látomás részese vagy, akkor megmaradunk és még fényesebbek leszünk." Alan ekkor keresztet vetett, és a jelenés fénye egyre intenzívebbé vált. "Ó fiam, ne legyen több kétséged! Én vagyok a ti segítő Anyátok, aki mindenkor meghallgat titeket, és téged különösen szeretlek és meg is hallgatlak! De tudd, hogy ebben a világban senki sem élhet érdemszerzőn, szenvedések nélkül. Sem én, sem Szent fiam, sem a világ egyetlen szentje sem élt enélkül. Mi több, vértezd fel magad a hit és a türelem fegyvereivel, és készülj fel még nehezebb próbákra ahhoz képest, mint amilyeneket eddig tapasztaltál. Mert nem parádés katonának választottalak magam mellé, hanem bátor, hősiesen küzdő harcosnak, aki Jézus Krisztus zászlaja alatt velem és enyéimmel együtt fáradhatatlanul küzd a lelkek üdvösségéért! 
     1460-ban, még megrendítőbb látomása volt. Az Oltáriszentségből felszólította az Úr, hogy hirdesse a népeknek Édesanyja Szent Rózsafüzérét, mert ennek imádkozásával az emberek elkerülhetik azokat a súlyos bűnöket, amelyekkel Őt újból és újból keresztre feszítik. A rózsafüzér imádkozás szükségességét szüntelenül hirdesse és prédikáljon róla! Szentünk, mélységes megrendülésében megígérte a Szentségi Jézusnak, hogy mindent megtesz a rózsafüzér megismertetésére a világban. Alan de Rupe ekkor ismerte fel, hogy az Egyház egységét, egyedül az Egyház Anyjának segítségével lehet megerősíteni! Ez indította őt, hogy kommentárokat és elmélkedéseket írjon a szentolvasóról. (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

GUADALUPE 7 perc 4/III. rész https://youtu.be/vUq7panhlts

GUADALUPE 7 perc 4/IV. rész https://youtu.be/O4Vw0K33RXQ

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostola létezett, vagy sem?

     A kérdés, hogy példaként követhetünk-e valakit, akinek a puszta létezése kétséges? – A válaszunk: igen! A róla írt példaszerű élet és a neki tulajdonított tanítás – még fiktív történetként is –, követésre méltó, minden üdvösségre törekvő számára! 
     Tán nem kérdőjelezik-e meg a kereszténység számtalan történelmi személyiségét, vagy a közismert szenteket (Szent Kristófot, Szent Györgyöt, Szent Filoménát stb.), sőt egy időben még Jézus Krisztust is tagadta a racionalista tudomány! De miután beigazolódott az Üdvözítő történelmi léte, most meg nős embernek titulálják, sőt megtalálni vélik a csontjait!?
     De végül is melyek a tények Boldog Alánnal kapcsolatban? Például az, hogy maga írta egy látomásáról, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a rózsafüzért! Ezen kívül, e posztok szerkesztője nem talált sehol olyan adatot, miszerint az Egyház nyilatkozott volna Boldog Alan de Rupe létével kapcsolatos kétségeiről! Ugyanakkor az méltánytalan, hogy Szent Domonkosnak e nagy követője, Boldog Alan de Rupe OP nem került bele a szombathelyi Domonkos Rendtartomány által, a domonkos szentekről kiadott könyvébe (Szombathely, 2012). El kell ismernünk azt a hiányosságot is, hogy Boldog Alan de Rupe sírhelye nem ismert! A hollandiai Zwolle városka domonkos kolostortemplomában temették el anno, ám a várost az évszázadok alatt a békés protestánsok többször lerombolták, de újjáépített formája is közben gazdát cserélt, így mára két helyen is feltételezik a sírját. Az egyik helyen ma egy zeneiskola működik, a másik feltételezett helyen pedig egy 17. századi templom áll. (Lásd a képet!)
     A lényeg a lényeg: A Szent Szűz, minden egyházilag kivizsgált jelenésében esengve kéri a rózsafüzér imádságot (bizonyára nem véletlenül)! A pápák egész sora Guzman Szent Domonkostól (1170-1221) eredezteti a Rózsafüzért, és melegen ajánlják Isten Népének naponta imádkozni, lehetőleg a családokban! A rózsafüzér egyéni és közösségi imádkozásához páratlanul nagy kegyelmekkel bíró búcsúkat rendeltek a pápák! (A szentatyák megnyilatkozásait lásd e sorozat XI., XII. és XIII. posztjában!)
Felhasznált irodalom:
Forrás 1. Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944.
Forrás 2. LIGUORI SZENT ALFONZ püspök, Szűz Mária dicsősége. KALOCSA, 1924
Forrás 3. A SZENTOLVASÓ ‒ Amit a rózsafüzérről tudni kell ‒ szerk. Begyik Tibor OCDS kiadatlan kézirat
Forrás 4. Forrás 5. Forrás 6. Forrás 7. Forrás 8. Forrás 9. 
Forrás 10. Forrás 11. Forrás 12. Forrás 13. Forrás 14. 
(folyt.) (Alsó kép: Szent Domonkos)

Ezen a napon volt a guadalupei események fő jelenése. Ekkor hangzott el a Szent Szűz ajkáról a hozzánk is szóló édesanyai biztatás: »Vésd szívedbe szavaim! Semmi ne riasszon, semmi ne aggasszon és semmi ne szomorítsa el az arcodat s szívedet. Ne félj se betegségtől, se gondtól, se fájdalomtól. Hát nem vagyok-e én a te Anyád?" 

Kedves Olvasóm! Erről az Édesanyáról és a jelenéséről válogattam néhány képet, melyek önmagukért beszélnek, a két utolsó azonban magyarázatra szorul, melyek a Guadalupei Szűzanya szemében tükröződő képek kinagyított tudományos fotói. Az utolsón a püspök és a jelenlévők tükröződése látható, az utolsó előttin pedig, maga a látnok Szent Juan Diego. A dolog érdekessége – mely sokakban zavart kelt –, hogy a Tilma Máriája, hogyan láthatta pl. a látnokot, akinek lényegében a kötényén képződött a "Csodakép"? Nos, a képek perspektívájából kiderül, hogy nem a "kegykép látta" önmagát, hanem az Istenanya külön személyként volt jelen, és a kép szemei a CSODA pillanatát ábrázolják perspektivikusan, melyből még az is meghatározható, hogy az adott teremben hol állt a Szűzanya személyesen. Nehézségeinkben bátran kérhetjük a Guadalupei Szüzet, mint anyánkat, hiszen Ő maga mondta: "hát nem vagyok-e én a te Anyád? (A képek, az internetről.) Ajánlom az alábbi linket:  http://hu.gloria.tv/?media=535790

     Maria Garcia de Fleury hitoktatói diplomával rendelkező venezuelai szociológus, a Coromotói Szűz világapostolátus elnöke. Tőle kaptuk az alábbi igaz történetet, melyet személyesen élt át. Az érdekes anekdotának az a fő üzenete, hogy gondolkodjunk el a születendő kisdeddel való személyes kapcsolatunkról. Következzék Maria Garcia története.

„Meglátogattunk egy árvaházat, melynek Casa Hogar de Niños a neve, Sabaneta városában, el Hatillóban (Caracas közelében, a szerk.). Sok gyermekkel találkoztunk, helyiekkel, és bevándorló gyermekekkel egyaránt. A kicsiknek – mint történetünk főszereplőjének is – gyakran még most is fájnak a korábban elszenvedett verések.

Azért mentünk, hogy elmondjuk nekik Karácsony igaz történetét. Elkezdtünk mesélni Máriáról és Józsefről, arról, hogyan érkeztek Betlehembe, és hogy egy istállóban kellett menedéket találjanak az éjszakai hideg elől, mivel egyetlen fogadóban sem találtak szállást. Elmondtuk, hogyan jött a világra a kis Jézus ott az istállóban, és hogy a jászolban fekve egy öszvér és egy ökör lehelete melengette.

A gyerekek és a személyzet elragadtatott figyelemmel csüngtek szavainkon. Amikor a történet végére értünk, minden gyereknek adtunk három kartonpapírt. Az volt a feladatuk, hogy készítsenek belőlük jászolt. A szalmacsíkokat sárga szalvétából vágták ki, egy régi flanel hálóingből pedig egy kis négyzetet vágtak le takarónak, hogy az melegítse a kis Jézust. Végül kaptak egy barna filcet, amiből kivághatták a kisded figuráját.

      Míg serényen dolgoztak, az asztalok mellett figyeltem őket. Egyszer csak egy hatéves kisfiú, Andrew munkáján akadt meg a szemem. A jászolban nem egy gyermek feküdt, hanem kettő! Megkérdeztem Andrew-t: „Mondd, miért van két baba a jászolban?”

Kérdésemre a kisfiú elmesélte nekem ugyanazt a teljes történetet, amit az imént mi mondtunk nekik, a végét azonban átköltötte: „Amikor Mária a jászolba tette a kis Jézust, Jézus rám nézett, és megkérdezte tőlem, van-e hová mennem. Azt válaszoltam neki, hogy „nincs”, mert sajnos nem ismerem sem apukámat, sem anyukámat, és nincs hova mennem. Erre Jézus azt kérdezte, hogy van-e számára valami meglepetésem?”

„Azt mondtam Jézusnak, hogy nekem nincs semmim, amit adhatnék." Egyszer csak eszembe jutott, hogy az is jó ajándék lehet, ha testemmel melengetem. Ezért megkérdeztem: „Jézusom, ha melegséget adok neked, az jó ajándék lenne?” Jézus pedig azt válaszolta: „Ha melegítesz, az lesz a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam.” Így hát bebújtam mellé a jászolba. Jézus pedig rám nézett, és így szólt: „Örökké Velem maradhatsz!”

Amikor a kis Andrew története végére ért, szeme csillogott, és potyogtak a könnyei. Találkozott valakivel, aki soha nem hagyja el, aki soha nem bántalmazza. Valakivel, aki biztonságot, szeretetet és bizalmat ad neki. Valakivel, aki egész életében a társa lesz.”

Keressük az idei karácsonyon Isten barátságát, aki soha nem okoz csalódást.

Forrás: Aleteia nyomán

Ma 4 db 7 perces videóval készülünk a holnapi ünnepre, ma kettő és holnap is kettő videóval köszöntjük a guadalupei Szent Szüzet!

GUADALUPE 7 perc 4/I. rész https://youtu.be/IBqo8VcSRwY

GUADALUPE 7 perc 4/II. rész https://youtu.be/CgaqqxgODkc

A kulcsokból öntött II. János Pál szobor

Mexikóváros székesegyházának oldalában áll az a különleges szobor, amely II. János Pál pápát ábrázolja, miseruháján a Guadalupei Szűz óriási arcmásával.

     A szobor különlegességét az adja, hogy kulcsokból készült, melyeket a mexikói hívek adományoztak – több mint 7 millió kulcsot használtak fel a műhöz. Mint a felirat elmondja, ezzel fejezték ki a hívek, hogy a szívüket nyitó kulcsot odaadták II. János Pálnak. A szobor talapzatán a Pancho Cárdenas név olvasható, ám a művészt hivatalosan Francisco Cárdenas Martíneznek hívják – a Pancho a Francisco név becézett alakja.

A mintegy 3,10 m magas bronz szobrot 2007-ben avatták fel, s hivatalosan A hit kulcsai címet viseli.

     II. János Pál 1979-ben ebben a katedrálisban celebrálta az első misét mexikói útja során – ekkor hangzottak el híres szavai: „Mexikó, a mindig hűséges”.

     Az óriási miseruha a Guadalupei Szűzanya képmását hordozza, ezzel utal a Guadalupe-i csodás Ikon eredetére, és az abból fakadó hagyományos ábrázolásra.

A Guadalupei Szűzanya története szorosan összefügg Mexikó megtérésével. A város közelében a Tepeyac-dombon 1531. december 9-én, Mária fogantatásának ünnepén a Szűzanya megjelent egy Juan Diego Cuauhtlatoatzin nevű egyszerű indián férfinak, aki épp szentmisére igyekezett. A Boldogságos Szűz templom építését kérte, hogy ott mutathassa meg anyai jóságát. Juan elment Zumárraga püspökhöz, aki megígérte, hogy megfontolja a dolgot.

Visszatérőben a dombon Mária újra megjelent és ismét küldte Juant, akitől a püspök ezúttal égi jelet kért a jelenés hitelessége bizonyítására. December 12-én a Szűzanya jelül virágokat küldött a püspöknek, melyeknek átadásakor a köpenyen, melyben a virágokat Juan az ölében vitte, csodálatos módon megjelent Mária képe, s még aznap az Istenanya megjelent Juan halálosan beteg nagybátyjának és meggyógyította.

1754-ben XIV. Benedek Mexikó pátrónájának, majd 1910-ben X. Pius pápa Latin-Amerika pátrónájává nyilvánította a Guadalupei Szent Szüzet.

Magyar Kurír

Ó, Loretói Szűzanya!

Odaadó gyermeki lélekkel köszöntelek,

és áhítattal ismétlem az angyal szavait:

„Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van veled!”

Loretói Szűzanya, a te házad a Szeretet fényének lakhelye,

ragyogtasd be az én lelkemet is ezzel az Isteni Fénnyel!

Tarts meg engem ó Mária,

a te Isten iránti határtalan hitedben és bizalmadban

és oltalmazz meg minden testi-lelki veszedelemtől,

hogy majd a menny Királynőjeként köszönthesselek Téged!

Amen

     Bár a fatimai jelenések befejeződtek, de Lucia elbeszélése szerint a későbbi évtizedek során az Egyház Anyja még többször megjelent számára, s mindannyiszor konkrét kérései voltak. Különösen fontos volt az 1925. december 10-i jelenés a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban. Ennek színhelye a spanyolországi Pontevedra, ahol Lucia a dorottyás nővérek körében élt.

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostola létezett, vagy sem?

     De miként jelenhettek meg hitbuzgalmi könyvek „Alanus de Rupe név” alatt, ha „nem is létezett”? Talán valakik álnév alatt publikáltak? ‒ és ugyan bizony kik ők? 
Hiszen a rózsafüzér-ima történeti kibontakozását, Guzman Szent Domonkoshoz képest 250 évvel későbbre helyezni, a legkevésbé sem állt a domonkos rend érdekében. A probléma talán abban lenne, hogy Alan de Rupe és a neki tulajdonított Rózsafüzér Társulatok megalapítása, helyenként „párhuzamos” vagy „rivalizáló” Szent Domonkos elsődlegességével?! Ugyanakkor, maga Boldog Alan írja könyvében, hogy egy látomásában tanúja volt, amikor a Szent Szűz átadta a Rózsafüzért Szent Domonkosnak! 
Viszont, ha a karthauziak írták volna a szentolvasó „Alan de Rupe-féle”  kibontakoztatását, nyilván „saját karthauzi Domonkosukat” helyezték volna előtérbe a saját rendi nevével (akinek az érdemei szintén jelentősek)! De ha még mindezek így történtek is volna, az semmiképp nem magyarázható, hogy  egy   „álnév” mellé miért kreáltak egy részletes életrajzot, egyetemi végzettséggel, katedrákkal és komoly publikációkkal! Nos, az egyetlen helyes válasz, hogy Alan de Rupe domonkos szerzetes, prédikátor és író valós személy volt, vagyis Guzman Szent Domonkos kapta a Rózsafüzért a 13. században és Boldog Alan de Rupe frissítette azt fel a 15. században! Miként az elvitathatatlan, hogy máig sikeres pasztorációs könyvek léteznek Alan de Rupe neve alatt ‒ elsősorban a rózsafüzérről és a Mária-tiszteletről, mint a lélekmentés biztos lelkiségéről. 
     A németországi Kiel Egyetemi könyvtárában, több kéziratot és ősnyomtatványt is őriznek Alan de Rupétól! (ld. az alsó képet, mely Alan de Rupe kézírása!) 

Sok enciklopédia is cikket szentelt Boldog Alan de Rupenak, mint a rózsafüzér 15. századi megújítójának. Az pedig valószínűsíthető, hogy a századok alatt számtalan, a karthauziakhoz köthető vagy Guzman Szent Domonkos-féle eseményt és kinyilatkoztatást ‒ utólagosan ‒ Alan de Rupénak tulajdonítottak. (És ez a zavar tehette „gyanússá” boldogunk valós létét, vagyis a neki tulajdonított túlont-túl sok misztikus esemény és magánreveláció!
Mert bizony meglehet, hogy a rózsafüzérrel kapcsolatos különféle kinyilatkoztatások – melyek még Szent Domonkostól is eredeztethetők ‒, Boldog Alan neve alatt mintegy újra aktualizálódtak, összegződtek, persze minden manipulatív szándék nélkül! (Például azt sem lehet tudni, hogy pontosan kitől származik a „Rózsafüzér 15 Ígérete” ‒ jóllehet ‒ „égi hitelessége”, és igazsága nem kétséges). Ám azt leszögezhetjük, hogy amit Alan de Rupe írt le, az vele történhetett meg, márpedig ő rendkívül ihletett megfogalmazásokkal terjesztette a bensőséges Mária-tiszteletet és a Szentolvasó-ima üdvös érdemeit!
Olyannyira, hogy szentek sokasága hivatkozott munkáira, köztük Liguori Szent Alfonz és Montforti Grignon Szent Lajos is, akik munkáiból alább idézni fogok! (folyt.)

Mexikó nagy napja

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostola létezett, vagy sem?

    Egy olyan nagyhatású szentről olvashatunk, akit Európában a rózsafüzér apostolaként tisztelnek: latinul, angolul, németül és svédül Alanus de Rupe; franciául Alain de La Roche; hollandul Alan van der Clip; katalánul Alà de la Roca; lengyelül Alan z La Roche; olaszul Alano della Rupe; spanyolul Alano de la Roca néven ismernek. Pl. Németországban templomi szobrok tanúsítják tiszteletét, ennek ellenére vannak álláspontok, melyek szerint valójában nem is létezett! 
     Egy nagytudású szent, akit bár boldogként tisztelünk, de boldoggá-avatásának dátuma ismeretlen ‒ amellett ‒, hogy feljegyzés van, miszerint a boldoggá avatása során 300 tanút hallgattak ki azok közül, akik a rózsafüzérezést Alan de Rupe prédikációja révén tették magukévá. Érdekes, hogy e feljegyzés bár szükségesnek tartotta hozzá tenni, hogy valójában nem mindenki tett külön vallomást, sokan csupán aláírták a beatifikálási kérelmet! Ennek ellenére azt, hogy melyik Pápa avatta boldoggá, arra egyetlen irat sem tér ki!
     Alan de Rupe OP létét tagadó tanulmányírók, pl. A. Bollandists, H. Thurston SJ, G. Roschini OSM, Joannes de Monte és Thomas de Templo hitelét kétségessé teszi, hogy nemcsak Alanus de Rupe munkásságát, de még a rózsafüzér Szent Domonkostól való származtatását is kétségbe vonják azt állítva, hogy „gyöngysoron” már a karthauziak is imádkoztak a 12. században, ráadásul a „titkokkal”. 
     A helyzetet csak kavarja, hogy egyesek összekeverik Alan de Rupét egy Rajna-völgyi karthauzi kortársával (1384-1460) ‒ akinek ráadásul Domonkos volt a neve ‒ és aki 1410-ben, minden egyes Ave Mariá-hoz írt egy elmélkedési titkot Jézus életéből, melyet Adolf von Essen († 1439) kinyomatott „ezer példányban”.

(folyt.)

A csodatevő érmecske

     Egy hálás beteg, az orvosának egy Csodásérmet csúsztatott a tenyerébe hozzátéve, hogy ez egy csodatevő érem! A kezelőorvos kissé meglepődve, puszta udvariasságból elfogadta, de mindjárt elsuvasztotta a zsebébe, mert lenézte a babonaság- vagy a népi vallásosság efféle "gyermetegségeit".
     Történt azonban, hogy az orvos kisfia nagy hirtelenséggel egy igen súlyos agyi-idegrendszeri fertőzést kapott. Az intenzív osztályon az orvos kollégák, széttárt karral fejezték ki sajnálkozó tehetetlenségüket az igen ritka kórral szemben. A fertőzésre csupán egy távol-keleti gyógyszer lett volna esetleg hatásos, de ilyen nem volt az egész országban! Márpedig ha órákon belül meg nem kapja, akkor a legjobb esetben is mesterségesen tarthatták volna életben! Az óra pedig ketyegett.
     A mi jó orvosunknak fényként villant át az agyán: "már csak a csoda segíthet". Előkereste az érmécskét és félretéve minden "felvilágosultságát" ezt gondolta, ha ebben valóban van valami, akkor most segítsen. Imára kulcsolva kezét, a Csodásérem Szűzanyához könyörgött fia életéért. Felajánlotta, hogyha a krízisből sikeresen felépül gyermeke, akkor családjával különös tisztelője lesz a Nagyasszonynak és az Érmének. Odament a fiához és megérintette a homlokát a Csodáséremmel. A kollégái és a nővérek csak néztek, de nem mertek megszólalni sem.
     Másnap reggelre az egész kórházi team döbbenetére, a fiúcska élettani adatai feltűnően javultak és túl volt minden veszélyen. Pár nap múlva egészségesen, már szüleivel együtt ő is hálálkodva térdelt a közeli templom Szűzanya oltára előtt.

         A Szeplőtelenül Fogantatott Szüzet, nem csak szentnek nevezzük, hanem – a teremtmények közül egyedülállóként – szentségesnek is, mivel neki adatott az a kegyelem, hogy Isten Szentséges Anyja lehetett. Amíg mindannyian az Úr Krisztus teljességéből meríthetjük az állapotunkhoz szükséges kegyelmeket, addig a Boldogságos Szűz ugyanezen  Forrásból megkapott minden kegyelmet, amit teremtmény egyáltalán kaphat, ezért nevezzük Őt ezerévek óta malaszttal teljesnek!

XIII. Leo pápa, így ír Isten Anyjáról:

„Amiként a magasságos Atyához senki sem járulhat, csakis a Fiú által, úgy bizonyos mértékben Krisztushoz sem járulhat senki, csakis Édesanyja által”. (Octobri Mense kezdetű enciklika, 1891)

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot. Ezek a tettesek – ha még nem kerültek Isten ítélőszéke elé –, magas nyugdíjjal élhetik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"!

Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

Juan Diego boldoggáavatása

     Amikor II. János Pál pápa 1990 májusában Guadalupéban boldoggá avatta Juan Diegót, egy rendkívüli eset történt Mexikó külvárosában.
     Május 3-án egy 20 éves José Silva Barragan nevű drogfüggő fiatalember, miután részegen és marihuánás bódulatban hazaérkezett, öngyilkosságot akart elkövetni. Először elkezdte vagdosni magát egy késsel, majd amikor Esperanza,  az édesanyja megpróbálta ezt megakadályozni, hirtelen kiugrott házuk harmadik szintű balkonjáról. A kétségbeesett anya azonban az utolsó pillanatban elkapta a nadrágjánál fogva. A fiatalember egyre csak azt ordítozta, hogy nem akar tovább élni, a szomszédok persze összerohantak, hogy mi folyik itt, de a lakásajtó zárva volt.
     Miközben az anya tartotta a fiát és hangosan könyörgött Juan Diego segítségéért ‒ tudván ‒, hogy a Pápa épp a boldoggá avatására érkezett Mexikóba. Ám,
70 kilós fiát mégsem tudta megtartani és José tíz méter magasról fejjel lefelé a beton-kövezetre zuhant. Ennek szemtanúja volt egy barátja Jesus Alfredo Velasquez Ramirez, aki miután látta, hogy orrán-száján és a fülén is vérzik, halottnak hitte és letakarta. José Silva azonban hirtelen felállt és a lépcsőházba ment, ahol épp édesanyja rohant le. Ekkor bocsánatot kért anyjától, és addig összeölelkezve maradtak, míg a kihívott mentők megérkeztek.
A mentőben eszénél volt és arról panaszkodott, hogy nem lát, eközben azonban hangosan imádkozta a Miatyánkot.
     A kórházi állapot-felmérést Dr. Homero Hernández Illescas és csapata végezte. Megállapításuk szerint, legfeljebb 20% életesélye volt a sérültnek. A legnagyobb csodálkozásuk azonban az volt, hogy a rendkívül súlyos koponyasérülései és az agyi vérömlenyek ellenére a páciens tudott beszélni.
     Az orvosok miután alig tudtak érdemben műtétet végrehajtani a sérült koponyán, azon
gondolkoztak, hogyan jelentsék be az anyának fia halálát. Harmadnapra, épp amikor a nép II. János Pál pápát éljenezte a boldoggá avatásért, José Silva enni kért és egy egész tálcányi ételt és italt elfogyasztott. Kinyilvánította háláját Istennek, a Guadalupei Szűzanyának és Juan Diegónak a gyógyulásáért, azért, hogy kapott egy esélyt az életre.
     Ez önmagában is csoda lett volna, ám egyszeriben a beteg teljesen felgyógyult és se külső, se belső nyoma sem maradt a sérüléseinek. Ezt 15 szakorvos kontrollálta. Az orvosokat valósággal sokkolta ez az orvosi szempontból teljesen megmagyarázhatatlan eset, és a legszkeptikusabb sem talált más magyarázatot, mint az édesanyja Boldog Juan Diegóhoz történt könyörgésének eredményét.
     A vatikáni Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által 1998-ban összehívott orvosi konzílium kijelentette, hogy José Silva gyógyulása rendkívüli, azonnali és tartós volt. II. János Pál pápa ünnepélyesen kijelentette, hogy "a tíz méter magasból a betonkövezetre fejjel lezuhant, két tonnának megfelelő erővel becsapódott, számos koponyasérülést, véraláfutást, agyi vérömlenyt és pnemothoraxot szenvedett José Silva rendkívüli, tartós gyógyulását Isten által végbevitt csodának ismerjük el".

Forrás 1; forrás 2

     Az  adventi várakozás lényege szerint sokkal több mint megemlékezés, mert várakozás arra, Aki Van; amiként a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki létezik, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk – megszületvén Betlehemben –, vállalva a lét és idő minden súlyát és megosztottságát, készséggel és véghetetlen önátadással alávetve magát. S lám, mi advent idején arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, s Akit kétezer esztendeje jól-rosszul, de vágyva-vágyunk, hogy a kezünk között tarthassuk, hogy magunkhoz ölelhessük örök újszülöttként a Szeretetet.

Azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll nekünk is kiemelkedni az időből, és ez a Csoda!   (Pilinszky János gondolatai nyomán)

Békés és kegyelmekben gazdag adventi heteket kívánok!

     Itt-ott még békében várhatjuk az Üdvözítőt, de van ahol a nem várt gonoszság teljesedett be!
     Mi, akik még tehetjük, imádkozzunk szenvedő felebarátainkért!

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

Március 27. csütörtök 20.00

Tövábbi tervezett időpontok:

Április 24. csütörtök     20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért 

Május 22. csütörtök      20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Június 14. szombat       20.00  Megemlékezés a templom felszentelésének 94. évfordulóján

Július 16. csütürtök      20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Július 29. kedd              19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

Isten Szentséges Anyja 1531-es megjelenésével létében mentette meg a mexikói népet. Nem csak a hódítók túlkapásait fékezte meg, hanem az üdvösség reményét kínálta fel a sokat szenvedett gyermekeinek. A mexikói nép ki is fejezi háláját Krisztus Királynak és a Guadalupei Szent Szűznek. Ez a bensőséges hit nem tetszik az egyházellenes erőknek, mert így nem képesek kifejleszteni azt a "szocialista embertípust", melyet a liberál-marxista utópisták elterveztek. Mint ismeretes, sokszor és sokakat képes megtéveszteni a "hazugság atyja", hogy pusztulásba vigye az egyéneket és társadalmakat. Napjainkban is ádáz harc folyik minden egyes lélekért, bevetve a csábítás és megtévesztés minden eszközét! Érdekes jelenség, hogy a sátán és csatlósai mindenkor a Római Katolikus Anyaszentegyház létében látja és láttatja győzelmének akadályát. Nincs mexikói család, melyben meg ne található lenne  a Guadalupei Szűzanya csodálatos képe.

1802-10. Kápolna épült Juan Diego születési helyén.
1810. Miguel Hidalgo y Costilla, a Guadalupei Szűz képével ellátott zászló alatt meghirdette Mexikó, Spanyolországtól való függetlenségét, és bár a rákövetkező évben kivégezték, a harc még jó tíz évig tartott!

1821. A mexikói függetlenségi háború végén ünnepélyesen a Guadalupei Miasszonyunk oltalma alá helyezték az országot.
1828. Mexikói kongresszus nemzeti ünneppé nyilvánította dec. 12-t.
1836. december 28-án, Spanyolország hivatalosan is elismeri Mexikó függetlenségét.
1837. január 1-én Mexikót Köztársasággá kiáltják ki.
1846 és 1848 között háború folyt Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok között, amelynek végeredményeként Arizona, Új-Mexikó és Kalifornia északi része az USA-hoz került. Az un. "Guadalupe Hidalgó" békekötés aláírására a Guadelupei Bazilika sekrestyéjében került sor.
1861. A szbdkmves kormány minden egyházi tulajdont államosított, kivéve a Guadalupei szentélyt.
1863. Mexikói Birodalom (francia megszállás alatt).
1867. Mintegy kétéves császári próbálkozás után visszaállították a Mexikói Egyesült Államok elnevezést. Ezzel az USA-hoz hasonlóan szbdkmves elnöki rendszerre rendezkedtek be, ám alig volt elnök, aki kiszolgálta volna a 4 évét. Ezt követően, a mélyen vallásos nép és a vallástalan liberálisok közti konfliktusok folyvást megismétlődtek.                 1895. X. 12-én XIII. Leo pápa ismét felhatalmazást adott a Guadalupei Szűz képének megkoronázására, jóváhagyta továbbá az új officiumot és szentmisét. A koronázásra verset is írt, melyet a kép alatti márványba véstek.
1910. augusztus 24-én, X. Pius pápa a Guadalupei Szent Szüzet egész Latin-Amerika égi-pátrónájává nyilvánította. Ez azonban a legkevésbé sem tetszett a mexikói kormányzatnak! Mexikó újkori története tele van korrupcióval, árulással és polgárháborús helyzetekkel. Többször viselt belháborút, mint külső ország ellenit. A lázadások és polgári engedetlenségek oka pedig az államapparátus részéről féktelen vallásüldözés volt. Hívő keresztényeket és papokat tárgyalás nélkül kivégeztek csak azért, mert megvallották a hitüket, különösen azért, ha kimondták, hogy Krisztus a Király (CRISTO REI).

1920-30-as években az ateista elnök Plutarco Elias Calles, megkí-sérelte, hogy teljesen felszá-molja a katolikus egyházat Mexi-kóban. Több tízezer mexikói halt meg ebben a korszak-ban a vallási üldözés áldozataként.
1921. november 14-én, egyházellenes merénylő Luciano Perez egy csokor virágba rejtett pokolgépet robbantott a kegykép alatt, aminek következtében 150 méterrel odébb megrepedt a márványpadló, a katedrális ablakai betörtek, azonban az ereklye és a normál üvegből készült tartója teljesen sértetlen maradt, jóllehet a kép előtt álló vastag bronz, talpas feszület teljesen meghajlott.
1926-ban Cristero lázadás tört ki a szövetségi kormány ellen. Néhány pap is fegyvert ragadott a néppel. Több mint 90.000 ember halt meg a harcokban. Az események során a hatóságok meggyilkoltak többezer katolikus laikust és több tucat papot.
1927. február 4-én Ciudad Victoriában több embert tartóztat-tak le a katolikus vallás gyakorlata miatt. A város nőközönségét felháborította a vallási szabadságnak ez az újabb vakmerő megsértése s előkelő hölgyek lépéseket tettek a foglyok kiszabadítása érdekében. Minthogy minden igyekezetük sikertelen volt, a nők tüntető menetben vonultak a városháza elé s követelték a letartóztatott katolikusok szabadon bocsátását. A menet élén egy bátor leány: senorita Chaires Mária Guadalupe haladt. A tüntető nőket a városparancsnok s az épület emeletén elhelyezkedett katonák riasztó lövésekkel fogadták. A mexikói nők azonban nem ijedtek meg, amikor hitük védelméről volt szó. A tüntetők elszántan haladtak előre. A katonák ekkor közéjük lőttek s a városháza előtti téren golyók söpörtek végig. A nők még ekkor sem hátráltak, sőt rohamban szállták meg a városházát s kiszabadították a foglyokat. Néhány nappal utóbb az üldözők nagyobb számú katonaságot küldtek Ciudad Victoriába, hogy a szégyenletes vereséget megbosszulják. Első dolguk volt, hogy elfogták Chaires kisasszonyt. Ezt követően vallatóra fogták "papi felbujtói" felől, ám ő a legnagyobb kínzások közepette sem vallott senkire. Vértanúságot szenvedett.
1926-1929. Azt a gyanút terjesztette a liberális kormány, hogy az igazi köpenyt (tilmát) titokban (ki tudja miért) kicserélte az Egyház és helyébe egy másolatot helyezett. A rágalmakat azonban a későbbi tudományos vizsgálatok teljességgel cáfolták!
1929. A bazilika fényképésze Alfonso Gonzales Marcu felfedezte, hogy a Szűzanya képének szemében egy szakállas férfi visszatükröződő képe látható.

Ajánlom az alábbi angol nyelvű filmeket:

   I. rész    http://hu.gloria.tv/?media=528623
 II. rész     http://hu.gloria.tv/?media=528722
III. rész     http://hu.gloria.tv/?media=528937
IV. rész     http://hu.gloria.tv/?media=529140

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport. A szovjet megszállás első havi fordulójára nőtüntetést szerveztek az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre. 

     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyerekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben. 
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársa Opoczki Istvánné, akit a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadságtéren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget, igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkre, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

1531. A csodás képet kiállították a püspök magánkápolnájában, ahol az aztékok ezrei hódoltak előtte. Kis kápolnát építettek a jelenés helyén és december 26-án körmenetben vitték a Szűzanya képét a városból a Tepeyac-dombra. Egy mexikói férfi, akit egy véletlenségből célt tévesztett nyílvessző halálra sebzett, a kép előtt meggyógyult.
1533. Fölépült egy nagyobb kápolna.
A csodák hírére, özönlöttek az indiánok a csodálatos kép megtekintésére és azért, hogy felvegyék a Szent Keresztséget. Voltak, akik napokat vándoroltak családostul, e vágyuk telesítéséért és akik ezt látták, álmélkodtak. A rendelkezésre álló adatok szerint tizenöt év leforgása alatt mintegy 9 millió indián vette fel a keresztséget azért, mert megszólította őket a Guadalupe-i Szűzanya képe. Mindezt annak ellenére, hogy Amerika meghódítói szinte egyáltalán nem mutattak példát a jó keresztény életre! A mexikói nép esetében, nem az ezzel megbízottak evangelizáltak, hanem maga az Ég, az Istenanya által!
1539. Mexikó azték lakosságának a megtérítése lényegében befejeződött. Olyan tömegek jelentkeztek a keresztségért, hogy egyháztörténelmileg egészen egyedülálló módon lehetett csak teljesíteni. Tudnunk kell, hogy a Szent Keresztség egyedi Szentség és csak személyesen lehet kiszolgáltatni! Az általános paphiány és egy ilyen tömeges igény mellett, ezt csak különleges pápai felhatalmazás mellett, nagyfokú ötletességgel lehetett csak végbevinni. A keresztelendők tömege előtt a közös fogadalmakat és az exorcizmust egységesen végezték, majd ezek után egyes sorba állították az embereket. A keresztség felvétele úgy történt, hogy egy diakónus a keresztnevek könyvéből, az egyes személy előtt felolvasott egy nevet, nyomban egy másik segédlet tálat tartott a keresztelendő elé, és a pap megkeresztelte őt (az egyes embert) az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
1544. a Tepeyac-ra vezetett gyermekzarándoklat azonnali eredményeként megszűnt a járvány, melynek már 12.000 ember esett áldozatul. Amikor a püspök kérésére Juan megmutatta a jelenés helyét, csodatévő forrás fakadt.
1544. Juan Bernardino (Juan Diego nagybátyja, akit meggyógyított a Szűzanya), meghalt 84 évesen Tulpetlac-ban (ez volt május 15.).
1545. Egy Antonio Valeriano nevű született indián, megírta a Nican Mopohua-t, a jelenésekről szóló első beszámolót nahuatl nyelven. Régebbi leírást még nem találtak! Az Író, még személyesen ismerte Juan Diegót, hiszen a jelenések idején 11 éves, a látnok halálakor pedig 28 éves volt.
1548. Elhunyt a látnok Juan Diego 74 évesen és Juan de Zumarraga püspök 80 évesen.
1548. Kitör a vita arról, hogy a Tepeyac-on megjelent Szent Szüzet, "Tepeyaki Miasszonyunknak" vagy "Guadalupei Szűznek" nevezzék!

1556. Néhány ferences nyíltan ellenzi a "Guadalupe" megnevezést, mert azt állítják, hogy a jelenés helyéről kellene elnevezni, nem pedig egy spanyolországi kegyhelyről.
Mexikó második érseke, Alonso de Montufar OP elrendelte a harmadik kápolna építését (a második valójában csak kibővítése volt az elsőnek), ahol csodás kép már 66 év óta zarándokok tömegét fogadja.
1557. Egyházi oldalról hivatalosan igazolták a jelenések valódiságát.

1560. Az Egyház hivatalosan elfogadta a "Guadalupei Szűz" megnevezést. 
1570. Az érsek elküldte a kegykép másolatát II. Fülöp spanyol királynak.
1571. A Lepantói csata győzelmét a Guadalupei Szent Szűz képének tulajdonítják, melyet a király adott át a Dona Andrea nevű vezérhajónak, egyben elrendelve, hogy az ütközet előtt imádkozza mindenki a rózsafüzért. A csata a többszörös túlerőben lévő török hajóhad teljes pusztulásával végződött.

Szent V. Pius pápa értesülve a győzelemről, hálából elrendelte a Rózsafüzér Királynője ünnepét és a Guadalupei kegykép tiszteletét. 440 évvel ezelőtt Rózsafüzér Királynője megfordította a széljárást, és győzelemhez segítette az egyesült keresztény hadat. Ez tény és nem mese! Ma is megsegíti mindazokat, akik oltalmát kérik. „Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején!”
1622. Juan Pérez de la Serna érsek, felszentelte az első templomot, ahol a Guadalupei képet elhelyezték.
1629. Pusztító árvíz súlytotta Mexikóvárost, 30 ezer ember lelte halálát. Egy rozoga kenun menekítették a kegyképet a Tepeyacról a székesegyházba és ott őrizték 1634. május közepéig, az ár levonulásáig. Lehet, hogy az ennek során történt beázás miatt kellett a tilma alját restaurálni.
1631-1666. Összegyűjtik a tanúságtételeket a kegyképpel kapcsolatban, melyet elküldtek a Szentszéknek, egyben kérve a Guadalupei Szent Szűz misekánonjának az engedélyezését és a december 12-e egyházi ünneppé nyilvánítását.
1634-ban ünnepélyes körmenetben tér vissza a tilma a Tepeyacra.

1649-ben a "Nican Mopohua-t," Luis Lasso de la Vega lefordította spanyolra és nyomtatásban megjelent mindkét nyelven.
1666-ben kápolna épült az úgynevezett "Cerrito", a rózsaszedés helyén.
1709. Fölszentelték a Guadalupei Szent Szűz Bazilikáját.
1736. Tífuszjárvány 700 ezer ember halálát okozta Mexikóban.
1737. Amikor a felajánlásban kérték fel a Guadalupei Miasszonyt az ország pátrónájának, a járvány megszűnt. XII. 12-ét, a 4. jelenés, a virágcsoda és a kép keletkezésének napját ekkor egyházi és polgári ünnepnapnak nyilvánították. A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították (április 27).
1754. A Rítuskongregáció jóváhagyta a Guadalupei Miasszonyunk ünnepére szerkesztett zsolozsma- és miseszöveget, XIV. Benedek pápa, Mexikó pátrónájának nyilvánította a Guadalupei Szent Szüzet, alkalmazva a 147. zsoltár szavait: „Ezt más néppel Ő még nem tette!”
1755-ben, egy híres mexikói orvos Dr. Carmona Valle húga, súlyos hashártyagyulladásból gyógyult meg a Gudalupei Szűzanya közbenjárására, egyik pillanatról a másikra.
1756. Miguel Cabrera és más neves festőművészek alaposan megvizsgálták a képet, és kijelentették: lehetetlen tökéletes másolatot készíteni róla.
1777. Kápolnát építettek a forrás fölé.
1785. A kegykép arany és ezüst keretének tisztításához használt 50%-os salétromsav véletlenül a kép egy részére ömlött, de nem tett benne kárt, csak vízfoltot hagyott maga után.

Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 

Keresztvetéssel kezdünk!

Szent István király felajánlása:
„Mennyek Királynője, nagy könyörgéssel a Te oltalmadba ajánlom a Szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az Országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a Te kezedre bízom.” Ámen. (1038. augusztus 14.)

Dicsőséges rózsafüzér:
A rózsafüzért keresztvetéssel kezdjük, majd elmondjuk az Apostoli hitvallást. Az első szemekre elmondjuk a bevezető imákat: Mi Atyánk…, három Üdvözlégy Mária a megfelelő titkokkal és a Szeretettláng betéttel és Dicsőség. Ezt követően kezdjük az első tizedet a Miatyánkkal és a tíz Üdvözléggyel és a Szeretettláng betéttel. A tizedek végén a Dicsőséget imádkozzuk és a Fatimai fohászt:
A bevezető három Üdvözlégy titkai:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,
A tizedek Üdvözlégy titkai:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,
Záró ima a rózsafüzér végén:
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával
megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos
Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban
foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

Bevezetés:
Miatyánk
Üdvözlégy
Hiszekegy

Tized ( 5-ször) Örök Atya…. Jézus fájdalmas ( 10-szer )……
Nagy szemre: Örökatya ! Felajánljuk Neked, szeretett Fiadnak a mi
Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét,
engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.
Kis szemekre: Jézus fájdalmas szenvedéséért, irgalmazz nekünk és
az egész világnak !
Befejezés 3-szor: Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan
Isten irgalmazz nekünk és az egész világnak !

Szent Mihály ima

Szentháromság egy Isten, alázattal kérlek, hogy Szűz Mária, Szent Mihály
arkangyal, az összes angyalok és szentek közbenjárására add meg azt a nagy
kegyelmet, hogy a sötétség erőit legyőzhessük Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon, a mi Urunk, Jézus Krisztus
keresztútja érdemeiért, drága Szent Vérének kiontásáért érettünk, Szent
Sebeiért, a kereszten való szenvedéseiért és minden szenvedéséért, melyet
Passiója és egész földi élete folyamán a mi Urunk és Megváltónk elszenvedett.
Könyörgünk Urunk, Jézus Krisztus, küldd el szent angyalaidat, hogy a gonosz
erőit letaszítsák a pokolba, a kárhozatba, hogy Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon eljöhessen Isten uralma, és
Isten kegyelme áradjon minden szívbe; hogy ezáltal Magyarország,
Lengyelország, Európa és minden ország a te békéddel teljen el. Mi
Nagyasszonyunk és Királynőnk! Tiszta szívből könyörgünk Hozzád, küldd el
szent angyalaidat, hogy a pokolba taszítsanak minden gonosz szellemet. Szent Mihály arkangyal, a mennyei
seregek vezére, az Úr téged küldött e nagy mű megvalósítására, hogy az Úr
kegyelme örökösen velünk lehessen.
Vezesd mennyei seregedet, hogy a sötétség erői véglegesen a pokolba, a
kárhozat helyére kerüljenek. Egyesítsd mind erőidet, hogy legyőzd Lucifert és
bukott angyalait, kik Isten akarata ellen fellázadtak, és most a lelkek vesztére
törnek. Győzedelmeskedj, mert hatalmad van és tekintélyed, kérd Istentől
számunkra békéje és szeretete kegyelmét, hogy mindig követhessük a mi
Urunkat, Isten Országa felé. Ámen.

Jézus Krisztus, kérünk Téged, helyezd hazánkat a Te Szent Sebeidbe, hogy a Te
Szent Sebeidben nyerjen gyógyulást, a Te Szent Véred által tisztulást, és a Te
szerető Szent Szíved által békességet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére.
Ámen.

Magyar Szentjeink könyörögjetek érettünk!

     Súlyos nehézség az értékrend átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. Ez régi probléma. Veszélyükre Jézus is figyelmeztet (Mt 19,22-23). A piacgazdaság, a szabad verseny, a test kívánságának túlzott kiszolgálása lényegesen kiszélesítette az áldozatok körét. Ugyanakkor generációk nőnek fel, akik nem, vagy alig ismerik a kinyilatkoztatást, s egyre-másra veszítik el hitüket, a keresztényi és nemzeti identitásukat. Kellő ismeretek hiányában megfeledkeznek arról, hogy az Isten egyedül a názáreti Jézust igazolta (ApCsel 2,22), és Őáltala lehet eljutni Istenhez (vö. Jn 14,6), mert ,,nincs üdvösség senki másban'' (ApCsel 4,12).
     Egyre többen feledik, hogy Jézus az egyetlen ,,közvetítő Isten és ember között'' (1Tim 2,5), ő az, aki elmagyarázza nekünk Istent (II. János Pál) – s Jézus –, aki ,,az út, az igazság és az élet'' (Jn 14,6), tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat'' (Lk 10,16). ,,A hit szent öröksége, a hitletétemény (depositum fidei)'', az apostolok az Egyház egészére bízatott, aki az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, tehát ,,továbbadója és értelmezője''. (Vö. KEK 85-87) Sokan megfeledkeznek ezen igazságokról, s gyarapszik azok száma, akik önjelölt tanítókra, ember-alapította vallások hirdetőire és bizonytalan látnokokra hallgatnak, mások pedig mágikus, ezoterikus, démonikus eszközöket használnak boldogulásukhoz. A szakemberek nagyon óvnak ezektől, sőt még a szobadíszként őrzött pogány istenségek vagy guruk képmásait, a mágiával foglalkozó irodalom forgatását, a sátánt dicsőítő zeneszámok (metal, kemény rock) hallgatását is károsnak tartják. Az emberek szélesedő körben fordulnak el az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak (vö. 2Tim 4,4). A logikus következmény, hogy egyre nagyobb teret kap a sátáni tevékenység, sorra beérve a bűn következményei, melyek lassan társadalmi, sőt világméretet öltenek. (vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő.c. könyvéből Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000)
     És a keresők csak keresnek, aztán ide-oda "beállnak", de nyugovást persze nem találnak! Mert hol az igazság? Az igazság az alábbi három jó tanácsban rejlik:
     Ne állj a hangos szekták közé! Egyedül az Egyház 2000 éves, mert Krisztus csöndes Igéje ÖRÖK! Miért tekintenél más vallások felé, hiszen Isten, egyedül Jézus Krisztust igazolta!

(Útravaló húzó)

  »Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik hazugsággal elfojtják az isteni igazságot. Amit ugyanis tudni lehet Istenről, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik. Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem felismeri. Éppen ezért nincs mentség számukra, mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknek mondogatták magukat, de esztelenek lettek, fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.
Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.
      Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természet szerint való szokást azzal, amely a természet ellen van. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természet szerint való együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; el is vették eltévelyedésük megfelelő bérét. Ahogy ők nem törekedtek arra, hogy ragaszkodjanak Isten ismeretéhez, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való; hiszen telve vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, paráznasággal, kapzsisággal, romlottsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalással, gonosz-lelkűséggel; árulkodók ők és rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, a szülőkkel szemben engedetlenek, ostobák, megbízhatatlanok, szívtelenek, szószegők, könyörtelenek. Jóllehet megismerték Isten törvényét, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvőkkel egyet is értenek.« (Róm 1,18-32)

     Mi keresztények várakozunk! Vannak viszont, akik nem várnak semmire, sőt jócskán akadnak, akik nemhogy „várnak”, de szüntelenül keresnek! Mi azonban tudjuk mire és KIRE várunk, bár akadnak, akik emiatt kimosolyognak és vannak, akik azon csodálkoznak, hogy miért pont Őt várjuk, hiszen más vallás és más vallásalapító is létezik...

     És valóban! Milyen egyszerű emberi mérlegelés ez a gondolat! Csakugyan mi miért is pont Őt várjuk, és mások miért nem? Talán rosszul tettünk tanúságot feléjük az Örömhírről? Netán hatékonyabb volt az ellentábor propagandája felénk?
     Hát mi tagadás, van benne valami! Mi nemhogy jézusian, szelíden és szeretettel hirdettük az Evangéliumot, de valójában sehogy! Az „alkalmas” időt váró tapintatunkkal szemben az „Ellentábor” nemcsak harsányan és erőszakosan hintette – és hinti máiglan – istentelen propagandáját, de ami a lényege, pokolian alattomosan is! – Hogyan? – Úgy, hogy a sátáni gondolatot sokszor humánusnak tűnő jelszavak és tetszetős eszmék köpenyébe burkoltan teszik! A „munkát, kenyeret”, a „szabadság-egyenlőség-testvériség”, az „emberi jogok”, a „népidemokrácia” és az „ifjúság a szocializmusért” nevében és érdekében kerül terjesztésre. Mindezt harsányan, vagy suttogó propagandával, de szerfelett eredményesen!
     Az elmúlt kétszáz év során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is pontosan jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus, most meg az idegen vallású és kultúrájú migránsok befogadásának "felebaráti" kötelezővé tétele. Egy olyan vallásban, amelyben Isten nevével összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, azzal az óvatosság élet-halál jelentőségű! Ezért nekünk ragaszkodni kell a Kereszténység szeretet-eszméjéhez és a krisztusi szeretetről kell beszélni, amellyel Isten tölt be minket, és amit nekünk tovább kell adnunk.                                                             

A lélekromboló eszmék és csalárd fogalmi meghatározások az élet minden területén kifejtették és kifejtik hatásukat: a magánéletben, a közösségben, a nemzettudatban, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, miként az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek észre sem veszik, hogy jó szándékkal ugyan, de káros eszméket támogatnak. Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik bevonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót ajánl nekik''. Ám, sokszor és sokak untalan elfeledik, hogy a szép, új ígéretek csak beetető hazugságok és ha esélyt adunk nekik – tudható –, hogy semmit sem fognak beváltani a sok "jóból"!  Mi ugyanis tudjuk, hogy Kitől és Kit várunk! – ugye kedves Olvasóm? – Isten egyszülött Fiát az Üdvözítőt várjuk epedve, aki született Szűz Máriától! Értünk testesült meg a Szentlélektől, a mi üdvösségünkért! 

(folyt.)

RORATE COELI 

   Az Advent latin eredetű szó – adventus – megérkezést, eljövetelt jelent, a reménykedés időszaka. A Megváltó eljövetelét várjuk.
Annak ellenére, hogy karácsony üzenete sajnos nem egyértelműen világos mindenki számára, mégis a manapság oly szükséges családiasság, a nyugodtság, a boldogság és leginkább a szeretet árad belőle. Éppen ezért hála Istennek, mindenki várja: a gyermekek a csodát, sok ajándékot, a felnőttek pihenést, nyugalmat remélnek és a családok igazi meghitt együttlétet.
     A felkészülés időszaka négy vasárnapot foglal magába, melyek közül, az András napjához, november 30-hoz legközelebb eső vasárnap – advent első vasárnapja – az egyházi év kezdetét jelenti. December 25-ig a négy hetes „szent idő”, a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A csend, az elmélkedés, az imádság, a bűnbánat, és a hajnali roráté misék ideje. A keresztények számára a Mária-kultusz kiemelkedő időszaka.
     A hozzá kapcsolódó számos népszokás egyik legszebbike az „adventi koszorú” készítése. Először 1860 karácsonyán vált a koszorú az áhítatos várakozás részévé, amikor egy berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a karácsonyig még hátra lévő időt, jóllehet a magyar népszokásokban sokkal ősibb időket idéz!
     Az adventi koszorú nem véletlenül éppen az örökzöld fenyőből készült és négy gyertyát helyeznek el a koszorún. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével is díszíthetik. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb.

(Józsa Judit internetes írása nyomán)

     Tele van az ország házasságtörőkkel. Igen, az ilyenek miatt borult gyászba az ország és száradtak ki a puszta legelői. Gonoszságot művelni, arra gyorsak; és minden erejük a hamisságuk. Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált; még házamban is találkoztam gonoszságukkal ‒ mondja az Úr. Ezért síkos talajjá lesz az útjuk, elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek. Mert rájuk hozom a veszedelmet, a büntetés esztendejét ‒ mondja az Úr. (...) Prófétáiban utálatosságot láttam: házasságtörést, hazug életmódot. Még bátorítják is a gonoszokat, nehogy megtérjenek gonoszságaikból. Szodomához lettek hasonlóvá valamennyien, a lakói meg Gomorrához. Ezért ezt mondja az Úr (…) Ne hallgassatok arra, amit ezek a próféták mondanak nektek, mert félrevezetnek benneteket. A maguk kitalálta látomást hirdetik, nem az Úr ajkáról valót. Akik megvetik az Úr szavát, azoknak ezt mondják: "Békétek lesz." És azoknak pedig, akik szívük gonoszsága szerint járnak: "Semmi baj nem érhet titeket." (…) Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (…) Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? ‒ mondja az Úr.

Hallottam, miket mondanak, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. "Álmot láttam ‒ mondják -, álmot láttam." Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik? (Jer 23,10-26)

A tilma és a csodás kép 5

    Egy hivatásos fényképész, Alfonso Gonzales, már 1929-ben sokszorosan felnagyította Szűz Mária arcát és megállapította, hogy a szemeiben tisztán látható egy szakállas emberi arc tükröződése. Ezt a későbbiekben Dr. Charles Wahling megerősítette, sőt további alakokat fedezett fel. (1) képen: Juan Diego, 2) képen Zumárraga püspök tükröződése a Szűzanya szemében.) E felfedezés után egész sor részletes vizsgálatot végeztek Szűz Mária szemeivel kapcsolatban a huszadik század ötvenes-nyolcvanas éveiben. Valamennyi tudós egyetért abban, hogy Szűz Mária szemei olyanok, mint egy élő ember szemei, és rendkívüli mélységük van. A fény úgy verődik vissza bennük, ahogyan csak élő emberek szemében képes, s ezt még a legtökéletesebb festészeti technikákkal sem lehet megalkotni.

     1979-ben a kép vizsgálatánál első ízben használtak digitális technikát. Azokat a berendezéseket vették igénybe, amelyeket a NASA alkalmazott a szatelitfelvételeknél. Ez 2500-szoros nagyítást tett lehetővé. Ekkor a tudomány egy megmagyarázhatatlan rejtéllyel szembesült. Szűz Mária szivárványhártyája és pupillája tüzetes elemzése során egy egész jelenetet fedeztek fel a szemben. Azt, amikor Juan Diego a püspökkel találkozott, amikor a tilmán létrejött az Istenanya képmása. A képen még felfedezhető tbk. a püspök tolmácsa - González, egy ülő indián, mások gyermekkel és egy Mária nevű rabszolganő (akit a püspök szabadított fel) összességében mintegy 13 fő. A Nican Mopohua leírása is alátámasztja ezen csoportosulás jelenlétét!

     A Mária szemeiben lévő kép annyira tökéletes, hogy olyan részletek is láthatóak rajta, mint például a meghatottság könnyei, a fülbevalók, a zsinórok az indiánok szandáljain, egy kopasz ember fehér szakállal, egy sasorrú, szakállas indián archoz simuló bajusszal stb.

     A mikroszkopikus kép precíz tökéletessége kizárja annak lehetőségét, hogy ezt a képet ember festette volna. A tudósok egyetértenek abban, hogy hasonló jelenséget nem sikerült egyetlen képen vagy fényképen sem megörökíteni. A vizsgálatokat az optika és a szemészet neves szakemberei végezték: Charles Wahling professzor, Francis T. Avignone professzor és H. G. Noyes professzor a New York-i Columbia Egyetemről, Edward Gebhardt telekommunikációs mérnök és fényképész a National Broadcasting Company-től, Alexander Wahling szemsebész professzor, Italo Mannelli professzor a Pisai Egyetemről és sokan mások.

A Guadalupei Szűzanya képének részletes vizsgálatai a kép titokzatos és tudományosan megmagyarázhatatlan eredetére utalnak.

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 10. szám, 2014)

A tilma és a csodás kép 4 

     A művészet valamennyi szakértőjét és ismerőjét épp az ejti igazán ámulatba, hogy a vásznon lévő képen a színek lágysága tökéletesen megőrződött, a maguk teljes gazdagságában és üdeségében. Számos szkeptikus és racionalista, miután szembesült a kép vizsgálatakor megállapított tényekkel, leborult a láthatatlan Isten csodája előtt. Például az ismert mexikói építész, Ramírez Vázquez, aki 1975-ben azt a feladatot kapta, hogy tervezze meg az új bazilikát Guadalupéban, engedélyt kapott, hogy tüzetesen megvizsgálja Szűz Mária képét. A vizsgálatok eredményei láttán lelkileg és intellektuálisan is úgy megrendült, hogy agnosztikusból buzgó katolikussá lett.

     Szűz Mária képének természetfölötti eredetéről tanúskodik csodálatos ellenálló képessége is, mely hosszú története alatt megvédte őt a megsemmisüléstől a különféle szerencsétlen balesetek és merényletek során.

     A képet az évszázadok során sokszor vetették alá speciális vizsgálatoknak.

     Tudósok és a festészet szakértői azt akarták megállapítani, hogy a kép létrejöhetett-e természetes úton. A mikroszkóppal, infravörös sugárzással és más korszerű módszerekkel végzett összes vizsgálat kimutatta, hogy a képet nem emberi kéz festette. 

    1936-ban a heidelbergi Richard Kuhn, kémiai Nobel-díjas német professzor, egy igen alapos vizsgálatnak vetette alá a guadalupei Szűzanyát ábrázoló vászonból vett szálakat. Megállapította, hogy a képen használt festék se nem szerves, se nem szervetlen alapú, de még csak nem is szintetikus eredetű, és a tudósok előtt teljesen ismeretlen.

     A kép 1946-ban végzett mikroszkópikus vizsgálatok alátámasztották, hogy semmiféle ecset- vagy vázlatnyom nem látható a képen, miként festői aláírás sincs. Mindezt a tudomány megmagyarázhatatlannak találja. Phillip Callahan a 'University of Florida' biofizikusa felfedezte, hogy a kép textúrája más és más színt mutat, attól függően, hogy milyen távolról vagy milyen szögből nézzük! Ugyanezt támasztották alá az 1954-es és 1966-os vizsgálatok is, melyeket egy másik tudóscsoport végzett Francisco Camps Ribera professzor vezetése alatt. A szakértők megegyeztek abban, hogy a guadalupei Szűzanya képe olyan "műalkotás", amilyet még a legzseniálisabb festő sem lenne képes megfesteni. Ezt megerősítették a KODAK cég szakemberei is azzal a többlettel, hogy a kép egy fénykép valamennyi tulajdonságával bír, kivéve persze a különböző megvilágítási- vagy nézőszögből tapasztalható színárnyalatokat, melyek a fényképek esetében lehetetlen.

     A floridai Egyetem két ismert amerikai tudósa, S. Callaghan és J. B. Smith 1979-ben, infravörös fotókat készítettek a képről. Ez a technika, mindent kimutatna a "festék és a vászon" között, ilyen azonban nem volt felfedezhető. Viszont döbbenten állapították meg, hogy a rózsaszín árnyalat nem verte vissza az infravörös fényt, ami teljesen megmagyarázhatatlan!

 (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

(A Szent Szűz lába alatti holdsarlót tartó angyal kinagyított képe)

 Hogy részesüljünk a Szűzanya ígéreteiben, így könyörögjünk:

Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

     A képírásban kulturálódott indiánok, meglátva a Szent Szűz csodás képét nyomban felismerték, hogy a „Mindenség Anyját és Királynőjét” látják, aki messze nagyobb a Tollaskígyónál és a misszionáriusok által hirdetett Isten Fiának az Édesanyja. Ruhájának fakó vörös színe az életet adó felkelő Nap színe, a kékeszöld köpeny pedig az isteneknek és uralkodóknak fenntartott színeket egyesíti, de jelenti a termékenységet és az életet, a növekedést és a pusztulást, miként csillagábrázolásával az egész univerzumot is. Amiként a sötétlila szalag a dereka fölött az anyaságára utal, az pedig hogy a hercegnői méltóságú alakját egy angyal tartja a vállán, ez egyértelmű utalás istenanyai mivoltára. Ezt még pontosítja a ruhája nyakát összefogó, keresztet ábrázoló kitűző, mely az Üdvözítő Krisztushoz való szoros kötelékére utal. Az imádkozó testtartás félreérthetetlen célzás az ábrázolás (keresztény) eredetére.
     II. János Pálról azt mondják, hogy amikor a kép egy másolatát meglátta, bizalmasan megjegyezte: „Vonz ez a kép, mert hívogat ez a gyengédségtől és egyszerűségtől sugárzó arc…”  És valóban, a pápát rögtön az első zarándoklata 1979-ben Mexikóba vitte – ő maga ezt az utazást később pontifikátusának következő éveire nézve iránymutatónak nevezte –, 1990 májusában pedig Juan Diego boldoggá avatásakor Mexikóban a következőket mondta: „Mária, a Szent Szűz arra választotta ki Juan Diegót a legalázatosabbak közül, hogy megmutassa nekünk a Guadalupei Miasszonyunk kedves és bájos képét. Az anya szelíd arca, amelyet ajándékként a szent képen ránk hagyott, mindig erre fog emlékeztetni". (...) Szemorvosok megállapították, hogy mindkét szem szaruhártyáján hasonló fényvisszaverődés látható – mégpedig olyan elrendezésben, ahogyan az az emberi szem esetében csak az 1880-as évtől ismert. 

Már 1929-ben Alfonso Marcué nagyításai révén megállapítást nyert, hogy egy "szakállas alak" tükröződése látható a Szent Szűz jobb szemében, a helyi egyháziak azonban nem tartották helyesnek közzétenni a publikációt erről a felfedezésről, jóllehet Marcué dokumentációját elhelyezték a bazilika levéltárában. 1951-ben azonban egy karikaturista, fotós José Carlos Salinas Chávez, engedélyt kért a tilma üveg nélküli vizsgálatára. Ezt meg is kapta és ellenőrizhette az addigi szóbeszédek és feltevések valódiságát. Egy nyilatkozatban így beszélt erről: "Úgy néz ki, hogy a Szent Szűz szemében tükröződő kép a csoda azon pillanatát mutatja, amikor a résztvevők arcát, mintha a hajnal sugarai ragyogták volna be, mintegy halvány narancssárga fénnyel." Ezt a szenzációs felfedezést természetesen nem kapta fel a világsajtó. Ha egy marsi meteor kőzet tízezerszeres nagyításán fehérjelánc-szerű hasonlóságot találnak, akkor bezzeg éjt-nappallá téve csámcsog rajta a tudományos világ, mígnem beigazolódik, hogy hamis információkról volt szó! A Guadalupei Madonna rejtélye azért mégis foglalkoztatta a tudományos műhelyek érdeklődését, ha másért nem, a "klerikális propaganda" cáfolatára. A szenzációt csak 1953 és 1956 között közölte az Impact magazin és a neves helyi újság, az Excelsior, mintegy bőséges helyet adva a titok "újrafelfedezésének" anélkül, hogy megemlítették volna Alfonso Marcué nevét.

1958-ban felfedezték a Mária-kép szemében az úgynevezett Purkinje-Sanson-képeket, amelyek azt mutatják, hogy a tárgyak mindig két egyenes és egy fordított állású képként tükröződnek vissza az emberi szem különböző rétegein.
1979-ben a legmodernebb NASA-technológia segítségével kétezer-ötszázszorosára nagyították Mária íriszének és pupillájának mikroszkopikus méretű részleteit. Az Észak-Amerikában tanító perui tudós és a digitális fototechnika szakértője, José Aste Tönsmann úgy vélte, hogy a Szűzanya szemében nemcsak egy férfialak körvonalait, hanem egy tizenhárom főből álló csoportét is látni – méghozzá olyan módon eltolva, ahogyan két emberi szem egy képet a valóságban lát. Mivel az ember szemei néhány centiméterre helyezkednek el egymástól, és mert a kötőhártya domború, a két szem különbözőképpen tükrözi vissza a képeket. Ez a jelenség megismétlődik a Szűzanya szemén. 

 A szakértő a következőképp vélekedett ezzel kapcsolatban: „Emberi pupillák esetében ismert ez a jelenség, de sík képek esetében teljességgel megmagyarázhatatlan.” Más szóval: a kép „fényképszerűen” pontos, anélkül hogy fénykép lenne, és úgy hat, mintha „festve” lenne, holott nincs ember, aki így tudna festeni.      /http://www.ursuslibris.hu/content.php?content=346)

Adatok a Wikipédiából: A NASA szakemberei is vizsgálták a legkorszerűbb berendezésekkel:

• A tilmán található 'festés' nem ér hozzá a szövethez, "a szövet felett lebeg", ugyanakkor a színek a mai technológiával nem hozhatók létre.
• A szövet hőmérsékletét vizsgálva arra jutottak, hogy az egy élő emberhez hasonlóan folyamatosan 36,6 fok.
• A csillagok elhelyezkedése Mária köpenyén azonos a Mexikó fölött, téli napfordulókor láthatóakkal.
• Szemorvosi eszközökkel való megfigyelések során arra jutottak, hogy összehúzódik a szem ideghártyája.
• Sztetoszkópos vizsgálat során Mária övénél percenként 115 pulzust észleltek, mintha az egy élő magzat pulzusa volna!  (Magyar Kurír: Nincs magyarázat: a NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét)

Adolfo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, sokáig védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt sem károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya. Magyar Kurír: „A guadalupei kegykép fennmaradására nincs természettudományos magyarázat”

A tilma és a csodás kép 2

     Elképesztő a különös kép színeinek tartós élénksége és az is, hogy semmilyen szennyeződés nincs rajta, bár több mint száz éven át védőüveg nélkül függött, különböző romboló hatásoknak kitéve: pl. tömjénfüstnek, illatos olajoknak vagy a több tízezer égő gyertyából származó koromnak és viasznak. Az ismert mexikói festő, Miguel Cabrera leírja, hogy 1753-ban látta, amint két óra leforgása alatt a zarándokok mintegy ötszázszor érintettek a képhez különböző magukkal hozott tárgyakat. Bármely más kép hasonló körülmények között nagyon gyorsan tönkremenne, megfeketedne, s felismerhetetlenné válna. De a guadalupei képen nyoma sincs sérülésnek. A kutatások kimutatták, hogy a Szűz Máriát ábrázoló anyag megmagyarázhatatlan okokból taszítja a port, a rovarokat, a baktériumokat és a penészgombákat.

     A Floridai Egyetemen dolgozó Philip Callahan professzor, aki 1979-ben vizsgálta meg a guadalupei képet, jelentésében azt írta, hogy egy égő gyertya több mint 600 mikrowattot sugároz ki. Egy zárt térben, ahol több száz égő gyertya és több ezer zarándok van, akkora a szennyeződés, hogy attól a színek rövid időn belül teljesen kifakultak volna, és a kép megsemmisül.

     Úgy tűnik azonban, hogy a Guadalupei Szűzanya kegyképe teljesen ellenálló minden káros hatással szemben. (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

     Korunk tudományos világa mániákusan keresi az univerzumban fellelhető "életjeleket" és csak azt (dollár milliárdos költségvetéssel)! Görcsös akarásukkal, milyen vehemensen próbáltak "fehérjeláncot" belelátni egy marsi kőzetmintába és világszenzációt csinálni – hiába –, mert nem az volt! Ugyanakkor képesek elhallgatni a Turini Lepel-, a Guadalupei- és Manopellói kép, a Lourdes-i csodás gyógyulások, a Lancianó-i vagy a Buenos Aires-i Eucharisztia-csoda – kézzel fogható –, tudományosan már igazolt tényeit! Vagy ez is csak következetesen istenellenes koncepció? Bizony az!

Mi a keresztényi szolidaritás?

     Segítő együttérzés nélkülöző felebarátainkkal és szolidaritás a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel.
A földön élő emberiség (a Küzdő Egyházban élők) alapvető kötelessége a szeretet parancsa által megkövetelt egymás iránti együttérzés, nem csak az élő embertársak, hanem az elhunytak irányában is!

(Lásd: itt!)

A Gulag a gonoszság és a halál szinonimája – jelentette ki 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar civilek, politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen, Budapesten. A parlament 2012-ben határozott arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávetőlegesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak, óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogságban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyébként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!

Hát ennyit a kommunisták humanizmusáról, a (népi)demokráciáról és az emberi jogokról!

Imádkozzunk a halottakért, a még élőkért és a pribékjeikért!