Szent Péter és a politikus

"A poklot könnyebb lefesteni, mint a mennyországot!" (Rubens)

     A politikus meghalt és még tartott a dísztemetése, amikor már megjelent Szent Péter előtt. A mennyország kapujában köszöntötték egymást és Péter csodálkozva végignézte:
− Bizony ritkán látok politikust erre felé! − mondta és kissé tanácstalanul folytatta: a félreértések elkerülése végett jó lenne, ha tisztáznánk, valóban ide akarsz-e jönni fiam? Azt ajánlom tehát, hogy tölts el egy órát a pokolban, aztán egy órányit a mennyországban is, és aztán majd eldöntöd te magad, hogy jó helyen jársz-e!
Politikusunk elégedett volt a demokratikus választási lehetőséggel és beleegyezett.
     Rögvest a pokolban találta magát! Egész meglepődött, mert addigi tudása szerint − amiben persze nem hitt  −, százszorta rosszabbnak gondolta.
     Pentagrammás vörös zászlókkal fellobogózott, tágas szép sugárutak fogadták, mindenütt mosolygós emberek kártyázgatva üldögéltek a sörözőkben. Lengén öltözött csinos lányok szolgálták fel az italt, amiért fizetni sem kellett. A bankok telve voltak aranyrudakkal és mindenki vihetett belőle amennyit csak bírt. Nők és férfiak gyönyörűen csempézett medencékben fürödtek, hancúroztak. A levegőben terjengett ugyan némi kénes szag, de ezt a termálvíznek tudta be. Úgyhogy a politikus teljesen el volt alélva a csodálkozástól, hogy itt végre megvalósult az a kommunizmus, amit ő maga és nagy ideológusai ígérgettek a földi embereknek. Úgy látta, hogy még jó ismerősei is akadnak. Ám épp meg akart szólítani egyet közülük, amikor letelt az egy óra és hirtelen a mennyországban találta magát.
      Ez még gyönyörűbb volt, mert itt tágas, virágos rétek voltak, kéklő hegyekkel, tiszta patakokkal, melyekben az Élet Vize csörgedezett. Végre tiszta boldogságérzete volt, nem fél percre, de állandóan. Egy soha nem hallott gyönyörű muzsika vonzotta egy fényes felhő felé, melyhez közeledve persze valamiképp egyre kellemetlenebbül érezte magát. Megállt tehát, és kitárt karral csodálta a végtelen kék eget, miközben úgy érezte, hogy szállni is képes. A lanyha szellő, csodálatos illatot hordozott, mely leginkább a szagosbükkönyéhez hasonlított, de nagyon enyhén és finoman. Odébb déd- és ük- és szépszüleit látta, akik határtalan örömmel integettek felé! Soha nem látott öröm töltötte el a szívét, de kissé zavarban volt, és ekkor két ragyogó angyal lépett melléje mosolyogva, hogy segítségére legyenek a mennyei szokásokról. A politikus – akinek volt fellépése – mindjárt megkérdezte égi kísérőit a "házirend felől", hogy mit és mikor kell imádkozni, merthogy ő egyetlen imát sem ismer! Az angyalok kissé meglepődve elmagyarázták neki, hogy ez nem kérdés náluk és nem kell kifejezetten ájtatoskodni, mert minden lélegzetvétel egy-egy imádság, amiként a földön sem kérdeznek senkit afelől, hogy akar-e lélegezni, azt meg pláne nem, hogy külön is akar-e!
Politikusunk erre, mindjárt a jógalégzést akarta próbálgatni, amikor Szent Péter szólította:
− Na fiam, hogy döntesz? Maradsz itt vagy mész a pokolba?
Emberünk nem sokat hezitált és elnézést kérőn így szólt:
− Nagyon szép a mennyország, bár én itt egy kissé feszélyezem magam. Azt hiszem helyesebb, ha a pokol mellett döntök, ott ugyanis magamfajta társaság van, és én már azt a létmódot alaposan megszoktam a földön!
− Rendben van, legyen neked a te akaratod szerint! − mondta Péter, és a politikus azon nyomban a pokolban termett.
Legnagyobb rémületére egyáltalán nem az várta, amit két órája látott, hanem valami iszonyat! Sötétség, bűz és szörnyű jajveszékelés. Ott termett mellette két sátánfajzat tüzes vasvillával, hogy betaszítsa a pokol feneketlen medencéjébe, melyben nem víz volt, hanem tűz, és oldalán nem csempe díszlett, hanem ocsmány csúszó-mászó férgek.
Politikusunk azonban, mindjárt külön alkut kínált, hogy szívesen a segítségükre lenne, több évtizedes képzettségével. Ezt követően a jogaira hivatkozott és kifogást emelt, hogy hazug megtévesztés áldozata lett, mert két órával ezelőtt még pompás kilátásoknak nézhetett elébe, most meg...? A két démoni alak haragvó tekintettel hallgatta, és kajánul röhögve ezt válaszolták neki:
− Ja, te emberállat! Két órával ezelőtt még kampányidőszak volt! Gondolhattad volna te féreg, hiszen te is így kampányoltál a főnökünk szolgálatában! Szabad akaratoddal mindig tagadtad az Istent, ráadásul két perce sincs, hogy Péter előtt is a poklot választottad, pedig tudhattad volna, hogy mindenki úgy dönt, ahogyan egész életében döntött. így tehát te erre készültél! Itt aztán már senki számára nincs se visszaút, se bánat, se emberi jog, mert csak egyéni akarat nélküli ocsmányság lettél, ahogyan hirdetted a földön! Nemhogy kiváltságaid nincsenek, de még azok bűnei miatt is örökre gyötrődnöd kell, akik a te tévesztettél meg a tudatos hazugságaidat! Egész földi életedben váá-laszt-hat-tááál, éés min-diiig ezt hirdetted, ezt akar-taaad..., hát most teljesüüült, te fééreg!  – hörögték vicsorogva!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A szkeptikus legény és a Három Kívánság Fája

     Volt egyszer egy legény, aki semmihez nem értett és semmilyen foglalkozása sem volt, ráadásul égen s földön egyáltalán nem hitt semmiben. Járta a vidéket és az egyszerű emberek tájékozatlanságából élősködött. Ha valaki megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása, ő csak annyit mondott, hogy szkeptikus! Az egyszerű emberek ennek hallatán azt hitték, hogy bizonyára nagy tudás birtokában van.

     Szerencsétlenségére egy késő délután olyan háznál próbált szállást kérni, ahol művelt és mélyen vallásos volt a családfő. Az érdeklődésére kapott válaszra, ő már a küszöbről elzavarta a léhűtő legényt.

Most, hogy pórul járt a cinikus válaszával, csalódottságában és a kutyáktól való félelmében az erdő felé vette az útját. Már jócskán rásötétedett, amikor nagy nekikeseredve leheveredett egy odvas, öreg fa tövébe. Ez a fa azonban nem akármilyen fa volt, hanem a Három Kívánság Fája.

     Fészkelődött a legény, mert sehogy nem találta a helyét, úgyhogy felsóhajtott: "de jó is lenne ágyban párnák közt pihenni". Ám, ahogy kimondta, máris egy szép paplanos ágyban találta magát.

Igen-igen elcsodálkozott és arra gondolt, hogy mégse való a szabad ég alatt vetett ágyban aludni, hát megest csak sóhajtott ábrándozva, de jó is lenne, ha mindez egy gyönyörű házban lenne, oldalán egy takaros feleséggel.

Na bizony alighogy kimondta, máris egy pompás ház szobájában találta magát ágyastól, és mellette egy takaros feleség mosolygott!

Erre aztán örömében, nagyot kurjantott a legény, "Hinnye anyám! Hát ez már nem lehet igaz!" Na úgy is lett! Máris ott találta magát az odvas fa tövében vacogva.

     Tanulság: Velünk is megtörtént olykor és még meg is történhet, hogy nem várt jó ér bennünket. Mi azonban el ne felejtsünk így fohászkodni: Áldott legyen az Isten mindenért!

Hamvazószerda

     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a farsang és elkezdődött a Húsvétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot egyes protestáns közösségek is megünneplik.
     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon - ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán) 

Kétszeresen nevezetes ünnep
1) A farsang utolsó-, a húsvét-böjti időszakot megelőző nap. 
Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt. Időpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap előtti 47. nap). A húshagyó kedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják.
Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd. Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon. (Forrás)

2) A Szent Arc tiszteletének ünnepe.
Az Úr szavai Boldog Mária Pierina de Micheli nővérnek (1890-1945): "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe. Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."

A legragyogóbb könnycsepp

     A Jóisten egy angyalt küldött a földre, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet.

Az isteni küldött bejárt országot-világot, mire végre rátalált egy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta szomorú könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.

Az angyal azt gondolta, hogy immáron teljesítette is a feladatot. Túl korán örvendezett azonban, mert bár dicséretet kapott az Úrtól, de azt is, hogy nem ez a legszebb könnycsepp a világon.

     Az angyal ismét útnak indult. Másodjára, egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból és újból gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: hálakönnyet, a csalódásból hullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!

     Szomorú volt az angyal, mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. Betért egy templomba pihenni.

A félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ és szemkápráztatóan ragyogott valamennyi. Az angyal nyomban mellette termett: tarsolyába gyűjtögetve őket. Érezte, hogy bizonyára sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. És valóban, a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.

     Amikor a könnycseppekkel odaállt az Úr színe elé, dicséretben részesült és Isten így szólt hozzá:

− Látod, nincs szebb ragyogás, nincs aranylóbb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült, szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

     Ha vétkezünk, tartsunk bűnbánatot, őszintén számot vetve, nem csak bűneink mértékével, hanem főleg azzal, hogy Kit bántottunk meg vele! A Fölséges és Könyörületes Isten mindig kész megbocsátani a megtérő bűnösnek. (Ismeretlen szerző)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

     Soubirous Marie-Bernard – vagy ahogy otthon hívták – Bernadett, első gyermekként született 1844-ben. Szülei molnárok voltak, nagy szegénységben éltek hat gyermekükkel. Bernadett gyakran volt beteg.
     Tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én megjelent neki a Boldogságos Szűz a Lourdes melletti Gave folyó közelében, a Massabielle-barlangban. A Jelenés fokozatosan fedte fel magát, majd felszólította, hogy kérését továbbítsa a plébánoshoz, miszerint építsen egy kápolnát az adott helyre.
A plébános természetesen fenntartásokkal fogadta Bernadett közléseit, és azt kérte a kislánytól, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét és virágozzék ki a barlang vadrózsa bokra. Erre csak a 16. jelenés alkalmával, március 25-én kapott választ: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" (a rózsabokor is virágba borult)!
     A Lourdes-i jelenések természetfelettiségét 1862-ben az illetékes Tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
     Soubirous Bernadett 1879-ben súlyos csontrákban szenvedve halt meg a Nevers-i Saint-Gilgard nővérek kolostorában.
     Teste nem lett az enyészeté, ma is látható a Never-i rendház kápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Lourdes ma a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, ahol sok ember csodásan meggyógyul az itt fakadó víztől.

A honvágy

     Egy bajor fiatalember nem találta helyét a világban. Ezt azzal próbálta leplezni, hogy mindenről egészen sajátos nézete volt, lehetőleg mindig az ellentéte annak, amit családja vagy környezete képviselt. Így volt természetesen a vallásgyakorlattal is, mi több az egész világképével. Viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának, akinek vigasztalhatatlan aggodalmát a végsőkig fokozta azon elhatározásával, hogy kivándorol Amerikába, a "szabad lehetőségek hazájába". Tántoríthatatlanul kitartott merész terve mellett, melyről sem anyja könnyei sem jóakaróinak tanácsai nem tudták lebeszélni.
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét, Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét képtelenség lebeszélni a hajóra szállásról, egy Csodásérmet ajánlott föl neki, kérve, hogy állandóan viselje a nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal, hogy miként mutatna rajta. "Ó, hisz' ezen tudok segíteni" – mondta a nővér – és máris a kabátja bélésébe varrta a Csodásérmet.  
     Az oly önálló és elszánt fiatalember, történetesen a szerencsétlen Titanicra szállt föl – arra –, amelyről a tervezője azt állította, hogy "ezt még az Isten sem tudja elsüllyeszteni"! A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda, az utasok és a parton állók örömrivalgása közepette elindult. Senki sem sejtette mi vár reá.
     A mi emberünket azonban szokatlan és egyre csillapíthatatlanabb honvágy kerítette hatalmába. Oly nagy mérvű benső fájdalom szorongatta a lelkét, hogy képtelen volt rajta úrrá lenni. Ráadásul egyszerre könnyekig ható lelkiismeretfurdalás kezdte gyötörni, elsősorban az édesanyjával való kíméletlen viselkedése miatt. Ezen kínoknak nem tudott ellenállni és a következő kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszatérjen hazájába.
Közben a két földrész között lejátszódott a borzalmas dráma és a tragédia híre megrázkódtatta a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya elpusztult, mint egy kis bárka!
     A fiú első gondolata a nénjétől kapott érmére esett. Tüstént sürgönyzött anyjának, biztosítva, hogy a Szűzanya megmentette. Így tehát a fiatalember nem a szabad lehetőségek "új világába" érkezett, hanem az istengyermekség szabad – megkötözöttségtől mentes – új lehetőségei közé! 

     XIII. Leó pápa 1886-ban Istenes Szent Jánost a betegek égi patrónusává avatta, akit XI. Pius pápa 1930-ban a betegápolók mennyei pártfogójává tett.
Szent II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11-e legyen a Betegek Világnapja. Az ellene elkövetett merényletet követően egyre inkább megtapasztalta a betegség keresztjét, és különös együttérzéssel fordult a betegekhez.

A betegség, nem csak szenvedéssel jár, de korlátokat szab az embernek mozgásában, az életvitelében, ennél fogva nem "egész"!

A ép testi-lelki életet élő embert a magyar nyelv egyedül álló módon határozza meg: egészséges.

Jézus gyógyításai mindig testileg-lelkileg egésszé tette az embert.

De nem csak az egyén lehet beteg, de akár egy egész társadalom, vagy az emberiség jelentős része is! És ezalatt nem feltétlen a testi kórt kell értenünk, hanem leginkább a lelki-szellemi torzulásokat, mely a beteges törekvésekben, az elferdült politikai állásfoglalásokban és célokban nyilvánul meg!

Imádkozzuk tehát a Rózsafüzért, betegeink-, hazánk-, Európa- és az egész emberiség testi-lelki egészségéért!

Ki a gazdag?

     Egyszer egy jómódú apa úgy döntött, hogy egy hétvégén elviszi 7 éves kisfiát egy távoli szegényes helyre, had lássa, hogy milyen szűkösen élnek sokan, és hogy felfogja végre, ő milyen szerencsés családban él.
Egy távoli hegyes vidék szolid tanyáján kértek szállást egy hatgyermekes családnál. Bár csak egy éjszakát töltöttek ott, a fiúcska sok mindent megtapasztalhatott. Az esti étkezésnél asztali imát mondtak a gyerekek szüleikkel a vacsora után – szombat lévén – félrevonultak egy sarokba, egy Szűzanyakép elé, ahol közösen elmondták a Szeplőtelen Szívnek való felajánlásukat.
     Ébredés után, de még a reggeli előtt minden gyerek lerohant a tóhoz és megmosakodtak, hancúrozva egy rövidet. Közben a kisült kenyér illata betöltötte az egész házat. Ebédre mindenki faragott fatányéron kapta az ételét és utána szomorúan búcsúzkodtak, miután az apa kifizette a kosztot és a kvártélyt.
     Hazafelé tartva, az apa megkérdezte fiát.
– Nos, mit gondolsz erről az útról?
– Igazán nagyon jó volt apa, köszönöm!
– Láttad, hogy milyen szükségben és szegénységben élnek?
– Igen!
– És mit láttál, ami megmaradt benned?
– Azt apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. A gyereküknek nem kell szomszédolni a játszópajtáshoz, mert ott vannak testvérei. Nekünk egy medencénk van, ők meg egy egész tó partján laknak. Ők olyan drága tányérból esznek, mint amilyen a miénk a vitrinben. Nekik saját pékségük van, nekünk meg a kifutófiú hozza. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké meg amíg csak a szem ellát. Őnekik nem kell évente egyszer templomba menniük, mert van nekik sajátjuk, és megfigyelhettem, hogy náluk nem csak a beszélgetésre van idő, hanem imádkozásra is. És láttam, hogy míg ők együtt élnek boldog családként, te és anya egész nap dolgoztok, én meg alig látlak titeket! – válaszolt a kislegény lelkendezve.
     Erre az apa csak hallgatni tudott, kapaszkodott a kormányba és szótlanul vezetett, de a kisfiú kisvártatva még hozzátette:
– Nagyon köszönöm apa! Csudi' jó volt, hogy megmutattad, mi is milyen gazdagok lehetnénk!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A gyógymód

     Az orvos csalódottan rázta meg fejét, mert betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött a sorsába.
     A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
– Mi történt önnel? – kérdezte az orvos. – Tegnap már kezdtük feladtuk a reményt, rossz életfunkciói miatt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
– Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim!"

(részlet - Bruno Ferrero: Az élet: mindened ami van)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Parasztbácsi városon    

     Még az ötvenes évek elején történt egy budapesti tömött villamoson. Egy paraszt bácsi kalapot emelt, amint a jármű elhaladt egy templom előtt. Egy ifjúkommunista nőcske, nem állhatta meg szó nélkül és így szólt:
– A bácsi látta már az Istent, hogy kalapot emelve köszöngeti? Merthogy nincs! – és diadalmasan tekintett utastársaira, azok azonban mind kinéztek az ablakon.
– A bácsi, összevont szemöldökkel és kellő hozzáértéssel végigmérte a nőt tetőtől-talpig, majd visszakérdezett:
– Ugyan bizony kedves hölgy, hisz' maga se látta még a hájas s...t, pedig van!
     Az egész kocsi szinte egyöntetű nevetésbe tört ki. A nő, nagy zavarában sürgősen leszállt.
     A parasztbácsi bizony rendkívül bátor volt, amiért azokban az időkben is tanúságot mert tenni a hitéről, még ha kissé sommásan védte is meg azt! Sajnos azokban az években, kevesebbért eltűntek emberek!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 18-19. oldal. (Részletek) 1996. február 2.

A lelki templom
(...) ‒ Szeplőtelen Szívem lelki templomába kell belépnie ma az Egyháznak és az egész emberiségnek.
‒ Ebben a lelki templomban a Szentháromság tökéletes dicsőítésére vezetem az Egyházat.
A mennyei Atya örömmel tükröződik benne; Jézus újból életre akar kelni benne, hogy teljes beleegyezését adja az Atya akaratára; a Szentlélek kiárad benne, hogy rátok vetítse isteni ragyogását. Ezért tisztítom meg az Egyházat és vezetem a Kálvária útján, amelyen még teljes tanúságtételt fog tenni Fiam, Jézus mellett.
‒ Ebbe a lelki templomba viszem az egész emberiséget, amely oly messze került Istentől és immár képtelen a szeretetre, félrevezették a tévedések és a gonoszság, a rendetlen szenvedélyek és a bűn rabszolgája lett. A Sátán már kiépítette benne uralmát.
     Szeplőtelen Szívem lelki templomában előkészítem az emberiség teljes visszatérését az Úrhoz a megtérés és a bűnbánat, a szív és az élet megváltoztatásának útján.
‒ Ebben a lelki templomban minden népből egyetlen családot alkotok. Így készítem elő a népek egyetemes kibékülésének új korszakát, alkalmassá teszem őket arra, hogy fogadják az Úr Jézust, aki készül visszatérni isteni dicsőségének ragyogásában.
Készüljetek fogadására! Ezért felszólítom a Föld minden nemzetét, hogy nyissák ki a kapukat Jézus Krisztusnak, aki eljön.
‒ Ebben a lelki templomban karomban hordozom kis gyermekeimet, akik Szeplőtelen Szívemnek tett felajánlásukkal teljesen rám bízták magukat.
     Megtapasztalják, hogy milyen biztonságot jelent az Édesanya karjában lenni, az Édesanya pedig örömet érez, amint látja, hogy gyermekei szeretik és dicsérik.
     Elérkezett az én diadalom és a ti diadalotok órája. Ezért meghívlak benneteket, siessetek biztos menedékembe, amelyet az égi Édesanya készített számotokra a nagy szenvedés utolsó idejére.
Itt, az én karomban vigasztalást nyertek. Miként az anya kedvében jár fiának, úgy fogok én is a ti kedvetekben járni. (...) (Szerk.: Az előző részek: 2018. január 1-2-3-án!)
    

Forrás: az első részben!

Boldogok az irgalmasok.
     Lássátok meg e Gyermekben, akit dicsősége templomába viszek, az Atyának Emberré vált irgalmas szeretetét! Az Atya úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy Őáltala nyerjen üdvösséget.
      Szemléljétek e Gyermek törékenységében a kiválasztott és előkészített áldozatot, akit a ti üdvösségetekért fognak föláldozni! Ő hozza a világba az Atya irgalmas szeretetét. Ő maga az irgalmas Szeretet, aki megújítja minden ember szívét.
Boldogok a tisztaszívűek.
     Isten van jelen az én Gyermekemben, Jézusban. Szíve isteni Szív. Az emberi természetet általam öltötte magára, de Személye isteni. Így az a szív, amely e Gyermekben dobog, az Isten Szíve.   Lássátok meg az Istent abban a Fiúban, akit anyai karomban hordozok!
     Szívének dobbanásában halljátok meg Isten szívverését és tanuljátok meg szeretni Őt!
A tisztaszívűség a szeretet tökéletességéből születik. Csak az juthat el a tisztaszívűségre, aki szeret, és csak az láthatja meg az Istent, akinek tiszta a szíve.
Boldogok a békességesek.
     Íme itt a Gyermek, aki maga a Béke. (...) Az a küldetése, hogy békét szerezzen Isten és az emberiség között. Az a szándéka, hogy összebékítse az egész világot.
Egyedül Ő hozhat békét és teheti békéssé az emberek szívét, akik arra hivatottak, hogy Isten fiainak egyetlen családjához tartozzanak. Ha visszautasítják, a világ sohasem ismeri meg a békét.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek.
     Szemléljétek e Gyermekben az áldozatot, aki arra hivatott, hogy a visszautasítottság és az üldöztetés útját járja. Már kisgyermekként száműzetésbe kell mennie, mert Heródes elrendeli, hogy öljék meg. Ifjúkorában szegényes házban él és nehéz munkát kell végeznie. Nyilvános küldetése alatt akadályozzák, félreállítják és megfenyegetik, majd elfogják, vádat emelnek ellene és halálra ítélik. És Ő, akit üldöztek és megostoroztak, hozza meg a gyógyulást mindenkinek.
     Ezért ma, míg karomon viszem Őt dicsősége templomába, a szemét nézem, melyből a végtelen boldogság fénye árad.
Ő a ti egyedüli boldogságotok.
     Ő mutatja meg nektek a boldogságok útját, amelyet mindannyiatoknak végig kell járnotok, hogy eljussatok az üdvösségre és a békére.
     Ő az Atya örök Igéje a kicsi Gyermek képében, aki előttetek jár az igazság és az élet útján.
     Ő az egyszülött Fiú, akiben az Atyának öröktől fogva kedve tellett.
     Ő a szűz Édesanya Fia, akit ma dicsősége templomába viszek és mindannyiatoknak újból mondom, hogy Őt hallgassátok! (...)

     Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kisázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.
     A Nagy Konstantin féle keresztények iránti türelmi rendelet keleten még nem érvényesült és Konstantin császár társuralkodója, Licinius önkényesen túltette magát ezen és folytatta az üldözést. Még az elvonultságban élő Szent Balázs püspököt sem hagyta békén, akit az oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló "testőrsége" sem menthette meg, mivel ő nem engedte harcolni őket. Börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a súlyos kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték.
     A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
     A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, akkoriban a gyermekhalandóság okai közt élenjáró volt torokgyík (diftéria) és így az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mondta. Ez volt a balázsolás, melyet az ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház, az előző nap, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e a szavakkal:
     Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden bajtól. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. – Amen
     A Balázs-áldás egy szentelmény, melyet áldás formájában kaphatunk. Ennek során a Mindenható Isten oltalmát, segítségét kérjük, Szentjének közbenjárására. Az áldást végezheti püspök vagy pap.

Könyörgés Szent Balázs püspök közbenjárásáért:
     Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Krisztus Urunk különféle adományokkal segíti Egyházát, hogy a természetfölötti hit megnövekedjék bennünk. Ajándékai áradását kérjük közös imával:
1. Adj, Urunk, új szenteket korunknak, akik közvetítik hozzánk irgalmas jóságodat.
2. Add meg, Urunk, a gyógyulás ajándékát a testi betegségben sínylődőknek.
3. Add, hogy a lélek egészségét is károsodás és törés nélkül őrizzük.
4. Add meg a hősiesség ajándékát, hogy a szent vértanúk nyomát követhessük.
5. Add, Urunk, hogy a szentek és vértanúk között kapjunk helyet az ítélet napján.
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

Felhasznált források:
http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/410
http://www.domsopron.hu/cikkek/szent-balazs-puspok-unnepe
http://www.katolikus.hu/szentek/szent23.html
http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/szent-balazs-puspok-es-vertanu

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 68-70. oldal nyomán. (Részletek), 1997. február 2.

Jézus bemutatása a templomban
     (...) "Szemléljetek engem, amint bemutatom a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomban! Oly kicsi, gyenge, törékeny, csupán negyven napja, hogy megszületett. Karomon hordozom, szeretettel szorítom szívemhez, elragadtatással nézem szemét, amint reám tekint és isteni fényébe borít. Így Ő az, aki engem a boldogságok útján hordoz.
Boldogok a lélekben szegények.
     Az Úr, a mindenható és mindentudó Isten van itt szinte megsemmisülve jelen az én kicsi Fiam külseje alatt. Nagy szegénységben, barlangban születik; jászolba fektetik, szegényes és dísztelen hajlékban tölti élete első napjait.
     Elviszem Őt tisztaságos jegyesem segítségével az Úr templomába és kiváltására két galambfiókát adunk, ami a szegények számára meghatározott díj.
Boldogok a szomorkodók.
     Amikor a pap visszaadja és karomba helyezi Gyermekemet, az agg Simeon az Úr Lelkétől megvilágosítva felfedi lelkem előtt, hogy Jézus szándéka elsősorban a nagy szenvedés: 'Soknak romlására, és föltámadására lesz Ő Izraelben: jel, amelynek ellene szegülnek ‒ s a te lelkedet is tőr járja át ‒, hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.' (Lk 2,34-35)
Édesanyjaként így én is Vele leszek a szenvedés útján.
Boldogok a szelídek.
     Szemléljétek Gyermekemben a szelídséget és a jóságot! Isteni simogatásként nyújtja kezét az emberi szenvedés felé; szeme fényt áraszt a bűn és a gonoszság árnyékára; lába a kiszáradt és veszélyes utakat készül bejárni, hogy megkeresse a távollévőket, megtalálja az eltévelyedetteket, segítse a rászorulókat, meggyógyítsa a betegeket, összegyűjtse a bűnösöket, és mindenkinek reményt és szabadulást vigyen. Szíve isteni szeretettől dobog, hogy minden ember szívét szelídségre és könyörületre tanítsa. (Folytatás holnap!)

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, tartalma szerint hatszoros ünnep

1) Az ünnepnek Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, melyen a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt.

2) Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária az Isteni gyer-mek születése utáni 40. napon, a Mózes törvény szerinti módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Ez azonban Máriá-nak egy olyan törvény iránt tanú-sított alázatos engedelmességét dicsőíti, amely bár mindenkire érvényes volt, de Őreá nem.

3) Jézus bemutatása a templom-ban a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. Ez az égi Atyjának való szentelés, a Világ Világosságának (a megszentelt gyertyának) ünnepi szertartásában jut kifejezésre. A jelenlévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvi-lágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A Kiskunfélegyháziak a szentelt gyertyát „máriagyertyának" nevezik. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette.

4) Az ünnepnek a keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezték.

5) A gyertyaszentelés, a bemutatás és Istennek szentelés szertartása, egy kicsit hasonlít a papi, szerzetesi felajánlottsághoz! Ha egy gyertyát meggyújtunk és a padlóra helyezünk, akkor csak kevés fény fog belőle áradni. Ezzel szemben ha egy magas tartóra helyezzük, bevilágítja az egész szobát. A magasra emelt gyertya hasonló és a papi, szerzetesi hivatáshoz, mert aki Isten szándéka szerint életét magasra meri emelni, az képes lesz arra is, hogy világítson másoknak, megmutassa az utat Isten országához és végső soron Istenhez.

6) Mária Szíve Szeretetlángjának az ünnepe. Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Igyekezzetek!!! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helye-ken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engeszte-lésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet!” (I/85) (Ha valakinek fenntartásai lennének e magánkinyilatkoztatással kapcsolatban, miszerint "hogyan kerül ez ide?" – A Szent Szűz fenti kérését alátámasztja azon kijelentése, hogy "Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12) Létezhet-e Mária-tisztelő, aki ezt az egyértelmű kijelentést az Istenanyával kapcsolatban elvitatná – amiként azt sem –, hogy ezáltal "Mária Szíve Szeretetlángja" valóban a Gyertyaszentelő ünnephez köthető!)

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozás ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot; Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírásismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának! ( Forrás nyomán )

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet – mert lehet –, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     Többé senki sem tagadhatja, hogy az előző posztban felsorolt fogalmak uralkodóvá váltak korunk kultúrájában ‒ amelyek legfőbb jellemvonása, hogy nemzetközi (globális) használatban vannak.
     A szavak és fogalmak kiragadott felsorolását, sem elítélni, sem helyeselni nem kell, hiszen részben valós és őszinte vágyak, örök emberi értékek keverednek össze a Nyugat hitehagyásának keserű gyümölcseivel (esetlegesen eredeti értelmükből teljesen kiforgatva)! Egyben igazat kell adnunk a néhai Stefano Gobbi atyának, aki így ír: „még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. (…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (vö. Kék könyv 77. 04. 23.)
     Az azonban egészen szembetűnő, hogy az új globális nyelvhasználat eleve igyekszik kizárni olyan, a zsidó-keresztény hagyományhoz tartozó vallási- vagy kulturális kifejezéseket, mint például:
Gondviselés, irgalmasság, erkölcsiség, lelkiismeret, felebarát, öntudatosság, ész, szív, szüzesség, tisztaság, házasság, házastársi hűség, férj, feleség, apa, anya, áldott állapot, gyermekáldás, kölcsönös szeretet, szolgálat, lelki segítség, tekintély, hierarchia, életszentség, igazság, Tízparancsolat, dogma, feltámadás, örök élet, hit, remény, szeretet, szenvedés, bűn, barát, ellenség, természeti törvény, hazaszeretet, nemzettudat stb.
     Az új globális etika legfőképpen az emberi hiszékenységet és „beetethetőséget” igyekszik felhasználni céljainak véghezvitelében. Az egyén és közösség döntési szabadsága és választójoga, úgy a Teremtő tervével, mint akár a józan emberi eszével szemben is manipulálható. Ehhez kreáltak új – így-úgy érthető – műszavakat. Ez az egész földön kötelező minta-sémává vált, és mondanunk sem kell, hogy ez is a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) sikere, mely nemcsak káros a társadalmakra nézve, de belsőleg is logikátlan, mert alkalmas az embereket összekötő közösségi és nemzettudat megzavarásához, felbomlásához.
     Az új politikai rendszert „rugalmas automatizmusként” képzelik el, amely úm. az emberek mindig változó választásaitól függ – jóllehet – teljesen mindegy, hogy majdan kit és mit választanak.
     A nyugati demokráciák azon „értékek” rendszerére épültek, amelyeket 1948-ban – minden szavazás és megvitatás nélkül – „egyetemesnek” nyilvánítottak.
     Látható tény, hogy a már modernizált egyházi felfogás nem képes arra, hogy feltartóztassa azt a forradalmi folyamatot, amely végül az általános káoszhoz vezet.
     Nézetem szerint ez azért történhet meg, mert az, ami az "ökumenikus konszenzus" szellemében megfogalmazódott, az valójában meg van fertőzve a felvilágosodás deizmusával, naturalizmusával, a reformáció racionalizmusával és individualizmusával.

     A kétértelműség sem a hitéletben, sem a társadalompolitikában nem tartható fenn – ennél fogva –, tarthatatlan helyzetben vagyunk. A Nyugat kulturális forradalmának keserű gyümölcsei és a demokrácia ezt követő válsága már a Nyugaton kívüli világ partjait is elérte, és fennáll a veszélye annak, hogy az egész földön szétzilálja a társadalmakat és aláássa a teológiai hitet.
     Amennyiben az új globális „értékekről” széles körben ismertté válik, hogy mesterséges és elvont képződmények, melyek a hit és az értelem, a hit és az élet szétválását hangsúlyozzák, akkor a kudarcuk gondviselésszerűen bekövetkezik, és ez lehetőség az új evangelizációra! (Vége!)

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 68-70. oldal nyomán. (Részletek), 1997. január 1.

Ő a velünk lévő Isten.
     Karácsony szent misztériumában megérthetitek, mekkora lealacsonyodást vállalt Isten, hogy egy legyen veletek. Emberi természetet öltött: belépett az idő és a tér határai közé; úgy született, mint minden más teremtmény; jászolba fektették; az emberek életritmusa szerint élt. Gyermek volt hozzátok hasonlóan: serdülő éveiben és fiatalságában felnövekedett, megtapasztalta a ti érzéseiteket. Nyitva állt a szeretetre és bántotta a fájdalom. Örömét lelte barátaiban és szenvedett ellenségei miatt.
Ő az értünk lévő Isten.
     Teremtményei iránt érzett szeretetében Istennek úgy tetszett, hogy a bűnt kivéve mindenben közösséget vállaljon velünk. Istenként emberré lett, hogy az ember egyedüli Üdvözítője legyen.
Így kaptam meghívást arra, hogy a Megváltó Anyja legyek és különlegesen egyesüljek Vele a ti üdvözítésetek fájdalmas művében.
Ő a bennünk lévő Isten.
     Megváltó művének értékes gyümölcse, hogy az ember újból teljes életközösségre jutott Istennel. Isten bennetek lehet szeretetével, kegyelmével és saját életével. (...)
Az én anyai feladatom, hogy mindannyiatokat Jézus Krisztushoz, Istenetekhez és Megváltótokhoz vezesselek. Az emberiség csak így örvendezhet majd a béke felbecsülhetetlen értékének.
     Jézus a ti békétek. Béke az Isten és az emberiség között. Béke az emberek között, akik arra vagytok hivatva, hogy Isten fiai legyetek és egy családot alkossatok.
A béke a szeretet gyümölcse. A béke a jóakaratból születik.
     A béke összhangot és testvériséget teremt közöttetek. Az igazi békéhez azonban szükséges elfogadni Jézus Krisztust, aki a Béke Királya. (...)
Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő!
     Evangéliumba foglalt szavai elvezetnek benneteket az üdvösségre, mert azok az igazság és az élet szavai. Isteni szavainak teljes megértésére vezetlek benneteket; megszerettetem és életre keltem bennetek Fiam, Jézus Evangéliumát.
     Rá szeretnélek vezetni (benneteket) arra, hogy az én anyai szívemmel szeressétek Jézust. Ezért kérem, hogy ajánljátok fel magatokat Szeplőtelen Szívemnek. Így én felkészítelek benneteket arra, amikor Jézus Krisztus eljön dicsősége ragyogásában.
     Akkor ti is megláthatjátok 'az Atya egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.' (Jn 1,14)
Ezen a napon anyai szeretettel tekintek reátok és megáldalak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében."

Kedves Olvasóm!
A HAJNAL SZÉP SUGARA blog,
az egész világ katolikus magyarsága
körében elterjedt nézettségű,
naprakész, képes, netes-magazin.
A nézettségben vannak még "fehér foltok"!
Kérem ezért, hogyha érdemesnek találják,
ismertessék meg másokkal is!
Küldjék el a linkjét ismerőseiknek,
úgy az útkeresőknek,
a bensőséges lelki életet élőknek,
miként a Mária-tisztelőknek
és az engesztelő közösségeknek!
http://www.szeretetlang.blog.hu
Ez is apostolkodás, mely mindannyiunk
keresztségben ránk rótt kötelessége!
Szívesen fogadom kritikáikat, javaslataikat,
cikkeiket és képeiket, esetlegesen anyagi támogatásukat!
Köszönöm! Isten áldja Önöket!
(A támogatási szándékot kérem a "Komment" felületen jelezni, és én megküldöm a számlaszámot! Köszönöm!) 

A szerkesztő

     Egy kisfiú odatérdelt a templomi betlehemhez és tágra nyílt, ragyogó szemmel mosolygott a Kisjézusra, aki visszamosolygott rá. Ekkor a kisfiú szívrepesve ezt mondta: 

– Jézuska én mindenemet neked ajándékozom, a kisvasutat, a sakkot és még az új biciklimet is!

A Kisjézus azonban mosolyogva ezt válaszolta neki, kedves hangján:

– Én másik három dolgot kérek tőled!

A fiúcska csodálkozva így válaszolt:

– Mást? Bármit kérhetsz tőlem!

– Az első, amit kérek tőled, a legutolsó házi feladatod.

A legényke erre elszomorodva ezt mondta:

– De hiszen elégtelent kaptam rá! 

Jézus erre így válaszolt:

– Épp ezért kérem tőled, hogy ami életedben nem sikerült, hozd el nekem s én megvigasztallak. 

– A második kérésem, hogy ajándékozd nekem a tejes bögrédet. 

A kisfiú még szomorúbb lett, mert aznap reggel törte el. A Kisjézus azonban  rámosolygott és ezt mondta:

– Épp ezért kérem tőled. Mert mindazt ami életedben összetörik, hozd el nekem. Én éppé és teljessé teszem! 

És következett Jézus harmadik, legnehezebb kérése:

– Ajándékozd nekem azt a választ, amit édesanyádnak mondtál a bögre eltöréséről.

A kisfiú ekkor már elsírta magát.

– Az anyukámnak azt hazudtam, hogy elejtettem, pedig dühömben vágtam a földhöz. 

A Kisjézus erre elnézőn így szólt:

– Éppen ezért kértem a válaszodat, hogy mindazt, ami hazugság, bűn, rossz, azt hozd el nekem. Mert én azért jöttem, hogy ezektől megszabadítsalak!

+!
Kedves Olvasóm!
Nem kívánok többet, mint amennyit
a Miatyánkot imádkozva szeretne,
ám ha az Úrtól megkapta, legyen megelégedve!
Dolgozzon úgy, mintha örökké élne
és imádkozzon úgy,
mintha mindjárt meghalna!
Érintse meg szívét a Szűzanya Szeretetlángja,
időmértéke legyen az Irgalmasság Órája!
A 2018. év legyen a megtérés,
a béke, az engesztelés és Szűz Mária éve,
legyen sokaknak Ön a hites példaképe!
Megvalósított kegyelmekben bővelkedő
új esztendőt kívánok, jó egészségben
tudjon jót cselekedni az egész újévben!
Isten áldja meg!
Ezt  kívánja  szívből  e  blog  szerkesztője:  Begyik Tibor

Kedves Olvasóim!

     Túl vagyunk a "Szilveszteren" és egy új esztendő küzdelmei előtt állunk!
     Figyelmetekbe ajánlom a december 30-31-i Szent Szilveszterről szóló posztomat, melyben e szentnek ‒ hogy küldetését végbevigye ‒ 365 lépcsőn keresztül kellett haladnia. Ám, minden egyes "lépcső" egyben a pokol felé vezető út volt a számára, melyet megerősített lélekkel kellett megtennie, hogy a "sárkányt" megkötözze. Ezt követően amint visszatekintett, elindulhatott Isten napvilága felé! Rendkívüli helytállásában és küzdőszellemében azonban maga Szent Péter erősítette meg! Az a Szent Péter, akire az üdvözítő Krisztus, mint "Kősziklára" építette Anyaszentegyházát, a pápaságot.
     Ez a "legenda" – de mi nevezzük példabeszédnek – rámutat, hogy miránk is 365 napos küzdelem vár, melynek minden napja, "lépcsője" a pokol felé is vezethet! Az pedig, hogy mindezt a 365 lépcsős utat "épp bőrrel" és lelkünk veszélyeztetése nélkül megússzuk, nekünk is az Egyház és az általa kiszolgáltatott Szentségek adhatnak erősítőt, a "hűség az Egyházhoz, hűség a Pápához" jelmondatával.
     Adja Isten, hogy tanúságtevő, bátor lélekkel haladjunk egész évben, és eredménnyel tekinthessünk majd vissza – miként most is – az elmúlt esztendőre, hálát adva Istennek az erőért és segítő kegyelmeiért!
     Ezt kívánom mindannyiunknak, az egész világon!
     Dicsértessék a Jézus Krisztus!

     A Béke Világnap VI. Pál szándékából jött létre és minden év január 1-jén ünnepli az egyház, 2018-ban 50. alkalommal. A Béke Világnapra írt pápai üzenetet elküldik a világ minden helyi egyházába, hogy felhívja a figyelmet a béke alapvető értékére és a megvalósításáért végzett fáradhatatlan tevékenység szükségességére.

(A tegnapi cikk folytatása)

     A szerény Szilveszter pápa alakja a legendák fényében világtörténelmileg egyedülálló jelentőségű, mert ő volt az a pápa, aki Nagy Konstantinnal együtt történelmet formált. Az, hogy milyen kapcsolatuk volt egymással, egy legenda szemlélteti, miszerint a császárt Szilveszter gyógyította meg súlyos betegségéből, majd meg is keresztelte. A császár hálából nagy ajándékokkal halmozta el az Egyházat.
     E legenda szerint a császár, miután Maxentius trónkövetelő fölött győzelmet aratott és meghódította Rómát, még egyszer üldözést kezdett a keresztények ellen. Ezért leprával bűnhődött. Betegségében az egyik éjszaka álmot látott: megjelent neki Péter és Pál apostol, és megmondták, hogy gyógyulást sehol máshol nem remélhet, csak Szilveszter pápánál, aki tud egy csodatévő forrásról, melynek vize mindazokat meggyógyítja, akik megmerülnek benne.
     Szilveszter azonban nem volt Rómában, mert az üldözés elől a Soracte-hegy egyik barlangjában húzódott meg. A császár azonnal követeket küldött hozzá, és kérte, jöjjön vissza Rómába. Szilveszter vissza is tért, s tanítani kezdte a császárt a keresztény hitre, megnyittatta vele a börtönöket, melyekben a keresztény foglyokat őrizték, majd elvezette a keresztelőmedencéhez. Ott a császár visszanyerte egészségét. Hálából azonnal törvényeket bocsátott ki az Egyház javára, és nagy ajándékokkal fejezte ki háláját a gyógyulásért. Az egyik templom építésénél ő maga is kapát ragadott, és tizenkét kosárnyi földet a saját vállán szállított el.
     Máig is hathatós a szimbolikája a sárkányról szóló történetnek. Eszerint egyszer pogány papok jöttek Konstantinhoz és keservesen panaszolták, hogy mióta megkeresztelkedett, megjelent egy barlangban egy hatalmas sárkány és naponta több embert fal föl. Konstantin értesítette a dologról a pápát, aki megígérte, hogy ártalmatlanná teszi a sárkányt. Miközben Szilveszter imádkozott, megjelent neki Szent Péter és fölszólította, hogy minden félelem nélkül ereszkedjék le két papjával együtt a sárkány barlangjába, s Jézus Krisztus nevében kötözzék meg a sárkányt, majd a kereszt jelével pecsételjék le a barlangot.
Szilveszter tehát két reszkető pappal útnak indult. Alászálltak a barlangba, ahol 365 lépcső vezetett le a pokolba. A Pápa és kísérete egyfolytában a Hiszekegyet mondta, amely lángok formájában csapdosott a szörnyeteg felé. Ekkor látták, amint a sátán bár meg akarta őket támadni, de erejét vesztette. Erre a pápa megkötözte a vadállatot, és lepecsételte a kereszt jelével és elindultak vissza 365 lépcsőnyit, Isten napvilága felé. Közben belebotlottak két holttestbe: két varázsló lopakodott ugyanis utánuk kíváncsiságból, de a vadállat mérges lehelete megölte őket, mivel nem voltak védettek az Egyház Szentségei által. Szilveszter mindkettőjüket talpra állította és együtt jöttek föl a várakozó emberekhez. Nem csoda, hogy ezután az emberek seregestül kérték a keresztséget.
     Szilveszter pápa még Konstantin császár előtt, 335. december 30-án halt meg. A Via Salaria mentén, a Priscilla-katakombában temették el. Ünnepét az 5. század óta általánosan megülik. (Folytatás újév első hajnalán!)

Urunk Jézus kérünk, Szent Szilveszter pápa közbenjárására segítsd Egyházadat, hogy üldözést ne szenvedjen, és második eljöveteledig hű maradjon néped a mindenkori Földi Helytartódhoz!

Az árva gyermek és a Kisjézuska

     Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két misszionáriust bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy tananyagot, amellyel az iskolák etika óráin megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapismereteket. Felkérésük arra is kitért, hogy egy-egy börtönben, tűzoltóságon, rendőrségen, valamint árvaházban is tartsanak előadást. 
     Adventi időszakban fő témájuk az Üdvözítő születésének betlehemi története volt. A missziós előadóknak, egy árvaházi eset megváltoztatta az életét. Így meséltek erről: – A kis árvák először hallottak Józsefről, Máriáról a kisded Jézusról, a szegényes betlehemről és az őket meglátogató egyszerű pásztorokról. 
Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak minket, nehogy egy szót is elmulasszanak abból, ami elhangzott.
A történet befejezéséül, minden gyermek kapott néhány darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek és kivághattak egy előrajzolt babácskát. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat. Eközben  körbejártuk a kis alkotókat, hogy itt-ott segíthessünk, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá.  
     Minden rendben ment. Amint azonban a kis Misa asztalához értünk, döbbenten néztünk a kislegényre, aki épp elkészült a munkájával. Az ő jászlában ugyanis nem egy, hanem két baba feküdt. Csodálkozva kérdeztük a kisfiútól, hogy miért tett két babát a jászolba?
     A fiúcska széttárta a karjait és maga is elgondolkozva nézte a pici jászolt, mígnem nagy komolyan belefogott a karácsonyi események elmesélésébe. Annak ellenére, hogy életében először hallotta az Üdvözítő születésének történetét, feltűnő pontossággal adta elő, ám amikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézuskát a jászolba fektette, egészen sajátos módon folytatta: 
     "Amikor a Szűzanya a Kisjézust a jászolba tette, Jézus rám nézett és megkérdezte, hogy hol lakom. Én azt válaszoltam, hogy itt lakom az árvaházban, mert nekem nincs se anyukám, se apukám! Akkor Jézus azt mondta, hogy látogassam meg Őt én is, miként a pásztorok, de én maradjak is vele! Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert nekem nincs semmi ajándékom amit vihetnék. Ámde mégis annyira szerettem volna Jézusnál lakni, így arra gondolkodtam, hogy megkérdezem tőle: mit szólna, ha az lenne az ajándékom, hogy melegen tartom Őt. A Kisjézuska azt felelte: ó, ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba és átöleltem. A Jézuska mosolyogva rám nézett és azt mondta, hogy most már vele maradhatok mindig!" – és Misa arcocskáján végig folytak a könnyek. Elcsukló hangon megismételte: "Mindig...!" Az arcát kezébe temetve, fejét az asztallapra hajtotta és oly keservesen zokogott, hogy a két kis válla csak úgy rázkódott.
     Teljesen megrendültünk – mesélték a misszionáriusok, mert ez az árva kisfiú megtalált Valakit, akit sokan egy életen át keresnek, sokan mások pedig csak távolról követnek!
Megtanultuk egy életre, hogy nem az számít, hogy mink van az életben, hanem az, hogy kink!

Január elseje az istenanyaság misztériumának ünnepe ‒ parancsolt ünnep!
     Az Egyház karácsony nyolcadik napján, vagyis a polgári év kezdetén Szűz Mária istenanyaságát ünnepli. Ezzel is a megtestesülés központi titkának egyik elemét tárja elénk. Amikor Szűz Máriában a valóságos Istenszülőt tiszteljük, ezzel őt magát nem istenítjük, nem térünk vissza pogány vallások gondolkodásához, amely istennőket vagy anyaistent imádott, hanem a tiszta keresztény hit világos hagyományát követve borulunk le Isten üdvözítő tervének nagyszerűsége előtt.
     Meg kell látni, hogy Máriában az anyaság nem egyszerűen biológiai folyamat volt, hanem valóságos személyes, anya-gyermek viszony, vagyis első pillanatától kezdve egységben volt a Fiú személyével (hüposztatikus egység). Továbbá Mária azt adta gyermekének, amit az anya adhat, de aki tőle született, az személyisége, énje szerint Isten volt, s Mária ennek a személynek az anyja.
     A teológia mindig úgy tekintette Mária istenanyaságát, mint a legnagyobb kegyelmi kiváltságot és egész megszentelésének a forrását, hiszen senki sem léphetett szorosabb kapcsolatba Krisztus emberségével, a kegyelem forrásával, mint ő, az anya. Anyasága azonban Isten teremtő tevékenységén nyugszik, és Jézus szűzi fogantatását is így kell értelmezni. Ezért az ő kiváltságának semmi köze a mitológiai hasonlatokhoz, ahol istenek kerülnek nemi kapcsolatba földi nőkkel.
     Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden "kiváltsága". Mária személyét és tiszteletét az ő istenanyaságából lehet igazán megérteni, mely sajátos, hitből vállalt anyaság, ezért nem csupán "magánügy", hanem az üdvösségtörténet fontos mozzanata!
     Lukács evangélista Mária nagyságát és jelentőségét nem annyira az anyaság biológiai tényéből kiindulva állítja elénk, hanem bemutatja nekünk a Szent Szüzet, amint engedelmes hitének "igen" szavával áldottá lesz minden asszonyok között. Erzsébet is a Máriával való találkozáskor nem csupán az anyaság ténye miatt örvendezik, hanem Máriát boldognak mondja azért, mert hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. Szent Ágoston is ebben látja meg Mária igazi nagyságát: "Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert hitében magába fogadta Isten igéjét, mint azért, hogy testében is hordozta őt."
     Az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten Máriát bevonta abba a megdöbbentően nagy drámába, ami megtörtént az örök Isten és a teremtett világ között.
     Az "Istenanyaság" külön megünneplése sokáig nem látszott szükségesnek, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja és a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya. Ez az egész katolikus egyházban elterjedtté vált, miután 1570-ben V. Piusz pápa kihirdette a Római Missalét. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-jei ünnepének helyét. 1751-ben Portugáliában kezdték ünnepelni május harmadik vasárnapján. Innen az ünnep átkerült Brazíliába. A 19. században itáliai egyházmegyék különböző napokon emlékeztek meg Mária istenanyaságáról.
     1914-ben Portugáliában ismét megszületett „Szűz Mária istenanyaságának” ünnepe, és október 11-én tartották. 1931-ben XI. Piusz pápa az egész katolikus egyház ünnepévé rendelte, és október 11. lett a napja.     Először A II. Vatikáni Zsinat után (1969) Mária istenanyaságának ünnepe január első napja lett. Ezt követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus körülmetélésének január 1-i ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe".
     A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A bizánci és szír rítusban december 26., a kopt rítusban december 16-án tartják.

(A forrásokat lásd a holnapi folytatásban!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A korszakváltó pápa

     Szilveszter római születésű volt, s majdnem huszonkét évig volt pápa és 335. december 30-án hunyt el Rómában. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is.
     Tanúk szólnak amellett, hogy Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában ugyanis az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején is kitartottak Krisztus mellett.
     Szilveszter pápaságának egyik legfontosabb teendője volt az üldözésektől megszabadult egyházi élet megszervezése Rómában. Maga Konstantin császár nem kedvelte Rómát, egész uralkodása alatt mindössze háromszor fordult meg benne, akkor is csak rövid időre. De éppen e távollétnek köszönhető, hogy nem került sor a Pápa és Konstantin között olyan összeütközésekre, mint amilyenekre a császár és a keleti püspökök közt sor került. A császár ugyanis az egyházi dolgokba is jogot formált, mint legfőbb vezető beleszólni.
     A római püspök primátusának érvényesülése szempontjából Szilveszter pápasága annyiban jelentős, hogy a két zsinatra sem ment el, melyeket a császár hívott össze (314-ben a dél-franciaországi Arles-ban, 325-ben pedig Niceában), hanem képviselőt küldött. Azzal indokolta meg a császár felé a távolmaradását, hogy nem hagyhatja el az Apostolok sírját.
     Szilveszter elődje, Miltiádész pápa kapta a császártól az első nagy adományt, a Lateráni palotát, viszont nagy római templomok építéséről már Szilveszter tárgyalt a császári építészekkel. Konstantin ugyanis elrendelte, hogy a Lateráni palota mellé építsenek egy nagy bazilikát, amely később a ,,Minden Templomok Anyja'' nevet kapta. A pápák egészen a 14. századig ebben a palotában éltek és innen gyakorolták pápai hatalmukat. Szilveszter évei alatt készült a Vatikáni-dombon a Szent Péter sírja fölötti bazilika. Szent Pál sírja fölé egy kisebb bazilikát kezdtek építeni az ostiai út mentén. A Laterántól nem messze pedig megkezdték a Szent Kereszt-bazilika építését, amely arra volt hivatva, hogy a jeruzsálemi szent helyek megjelenítője legyen Rómában.
     Szilveszter pápa megnyilatkozásairól szinte semmi írott emlék nem maradt ránk, mely annál inkább szembetűnő, mert ekkor vetődött fel az a krisztológiai vita, mely Krisztus istenségét vonta kétségbe. Ezt a kérdést az alexandriai származású Arius pap vetette föl, és ötven éven át folyt a vita, főleg a keleti egyházban. A probléma, hogy mi módon lehet filozófiailag összeegyeztetni Jézus Krisztus istenségét azzal a tanítással, hogy csak egyetlen Isten van, mely az akkori római egyházat különösebben nem érintette. Komolyabban csak Szilveszter utódai avatkoztak be a vitába. (Folytatás holnap!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Anya, te vagy a Jézuska? – tette fel a kérdést egy kislány édesanyjának. Így, írásban.
Anyukája pedig levelet írt neki. 

„Kedvesem!
     Nagyon jó kérdést tettél fel és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska!
     Az ajándékokat én hozom, ez igaz! Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne!)
     Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyermekeidért és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat és te látod majd, hogy jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska!
     A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyermekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, amit nem tudnak megérinteni.
     Ez egy nagy feladat és nagyon fontos feladat! Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
     A Jézuska egy tanító (a szeretet tanítója) és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni! Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: – azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
     Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
     Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska! Jézuska a Szeretet, az Élet, a Hit és a Boldogság, az üdvösség Reménye. Én az ő csapatában vagyok és most már te is benne vagy! – Segítesz?
Szeretlek!
Anya”
Forrás nyomán

December 28. Aprószentek ünnepe. Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve ("parlamenti döntés nélkül") Betlehemben és környékén megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket; rájuk emlékezik az Egyház.

A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 

A tisztítótűzben szenvedőkért érzett buzgóság

Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka - Új ember kiadó 2017 – 101-102 oldal nyomán!

     Egy alkalommal Charbel atya rengetegszer keresztet vetett magára... Az egyik testvér megkérdezte tőle:

– Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben miért sokszorozza meg ma ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszna van, ha ezt csinálja?

Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:

– Ma péntek van, a halottak napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már nem emlékszik senki. Ahányszor a kegyelem állapotában, hittel vetsz keresztet magadra, vagy belépsz a templomba, s keresztet vetve a fejedet szenteltvízzel érinted, akkor is búcsút nyersz.

E búcsúkat felajánlva egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek nyugodalmáért, nagyon meg tudod könnyíteni gyötrelmeiket. És talán fáradságodba kerül? Egyáltalán nem!

A gazda, aki arca verítékével öntözi a földet, egy egész évet vár, hogy begyűjthesse munkája gyümölcsét. De fáradozása után nagy lesz az öröme, a bőséges termésben.

Az is gyümölcsöző, ha a Szüzet szólítja naponta százszor is: „Ó Mária!” s ím, ezzel búcsút nyerhet minden fáradság és bajlódás nélkül, amellett, hogy megszakítás nélkül tudja a munkáját végezni. Így nagy érdemeket szerez magának is azzal, hogy tisztítótűzben lévő lelkek nyugalmát biztosítja, s megrövidítheti szenvedésük idejét.

Hatalmas Mária neve, s védőbástya minden sátáni kísértés ellen. Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez, és Szűz Máriát is rendszeresen segítségül hívja, akkor minden kísértést legyőzhet.

A keresztvetés a démonok elűzésének egyik eszköze, Szűz Mária nevének pedig teljhatalma van felettük azzal, hogy a romlás mélyébe taszítja a gonosz lelkeket.

Ha hallgatni akarsz rám testvér, akkor végezz áhítatgyakorlatot a tisztítótűzben lévő lelkekért. Hiszen ebben Istennek adod át magad, a Szentírás is ezt tanítja: „Aki a szegényeknek ad, Istennek ad! Ki hagyná, hogy elvesszen az Ő nevében adott egyetlen pohár friss vízért a megígért jutalma? Milyen nagy lesz a jutalmad, ha imádkozol egy tisztítótűzben szenvedő lélekért, hiszen e léleknek szüksége van arra, hogy megrövidüljön a tisztítótűzben eltöltött ideje. (Vége!)

Szent István Első Vértanú ünnepe

     Krisztus kereszthalálát követően István, egyike volt a jeruzsálemi keresztény közösség első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. Egyben ő volt az első vértanú is, akit Krisztus-követése miatt megöltek.
István ugyanis a meggyőző csodák egész sorát művelte a nép között, és eláradva a Szentlélektől rendkívüli módon prédikált. A zsidók ezt megirigyelték és arra törekedtek, hogy fölébe kerekedjenek és legyőzzék.
     Háromféleképpen szálltak vele szembe, tudniillik vitában, tanúk elővezetésével és kínzások alkalmazásával.
I. A vitázókat a Lélek sugallta érveléseivel, simán legyőzte.
II. A zsidók belátván, hogy ilyen harcmodorral nem bírnak vele, ravaszul a második módszerhez folyamodtak, ahhoz tudniillik, hogy hamis tanúkkal győzzék le. Felbéreltek két hamis tanút, hogy négyszeres káromlással vádolják meg, az Isten, Mózes, a Törvény és a Szent Sátor vagy templom elleni káromlással. Nem csak minden állításukban megcáfolta, de angyali tekintetével is meghátrálásra késztette a vádlóit és a hamis tanúkat.
III. A vádlók előtt világossá vált, hogy nem tudnak fölébe kerekedni, harmadszorra kínzással és gyötrelmekkel próbálkoztak. Ám Szent István három módon is próbálta figyelmeztetni és visszatartani vádlóit ettől a nagy gonoszságtól, tudniillik megszégyenítéssel, megfélemlítéssel és szeretettel. Megszégyenítéssel kezdte, szemükre vetve szívük keménységét és a szentek megölését. „Ti kemény nyakúak – mondta – és körülmetéletlen szívűek, és fülűek! Ti mindenkor ellene álltatok a Szentléleknek, amiként atyáitok is. Hiszen megölték azokat, akik az Igaznak eljövetelét hirdették” Ekkor a zsidók homloka olyan lett, mint a parázna asszonyé, nem tudott elpirulni (Jer 3,3), így a megfogant gonoszságtól nem tágítottak, meg nem változtak, hanem még gonoszabbak lettek. Fennhangon kiáltván bedugták fülüket egy akarattal reárohantak, és kivetvén őt a városon kívülre, megkövezték.

Sík Sándor: Karácsonyi álom

Magyar karácsony fekete-fakója
És minden, ami mostani, múljon,
Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon,
Csillagos álom pelyhes takarója.
Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben
Kicsike Jézus megszületett.
Szép Szűz Mária, egek ékessége,
  Mi bűnös lelkünk egy édessége
                         Csókkal hajol a jászolka tövébe,

Kicsi Jézuskára rájanevet.
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus,
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog
Csilló levegő-égben, boldog fényességben
Nekünk dalolnak angyali karok.

„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek,
Békesség, békesség földön az embernek!”

Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus,
Panaszkodjunk-e teneked?
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus,
Hiszen te jól tudsz mindeneket!
S te, fényes szép angyalsereg,
A békességet is ismered!

A békesség – te jól tudod, – meleg cipő:
És édesanyja a bánsági búza.
A békesség a nagy hegyek nyugalma:
És homlokukat a Tátra koszorúzza.

A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:
De máshol még nem látják szegény magyar szemek,
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván,

A békesség a kassai harangszó,
S a székely falukon a pásztorok miséje
Kétszerte szent!…

Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus,
Tedd, hogy legyen békesség idelent!

Dicsőség, dicsőség a magasságoknak,
Békesség a földön, békesség, békesség
Szegény magyaroknak.