Bevezető 4
Szent József „az Istenben öröktől fogva elrejtett misztérium” letéteményese, és amikor elérkezett „az idők teljessége”, a misztérium az ő és Mária szeme előtt kezdett beteljesedni a betlehemi éjszakán. József Máriával együtt az Isten Fia világra jöttének kivételes tanúja. Lukács ezt írja: „Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott neki hely a szálláson” (Lk 2,6-7). (XIII. Leo Redemptoris Custos 10.)
Szent Józsefnek mindig is különleges helye volt a keresztények szívében. Évszázadokon keresztül szentek, pápák, tanítók, misztikusok és laikusok áldották és magasztalták Szent József nagyságát. A tizenhatodik században a Szentlélek Avilai Nagy Szent Teréz segítségével hívta fel a figyelmet Szent Józsefre.
Szent József példája a férfi tisztaságnak, az önmegtartóztatásnak, a kemény bátorságnak, a házastársi hűségnek és a lelkiismeretes munkának!
És mi kérjük-e Őt naponta? Pedig Avilai Szent Teréz így ajánlja mindannyiunknak: „Az Úr mintegy értésünkre akarja adni, hogy amiként engedelmes volt neki a földön – hiszen atyjának nevezték, s mint nevelőjének joga volt neki parancsolni –, éppúgy az égben is megteszi minden kívánságát.” (Önéletrajz)
Bizony nemzetünk üdvös javára válna, hogyha Szent Józsefet a családapaság, a férfias önuralom, a tisztaság és a lelkiismeretes munka legnagyszerűbb példaképeként tisztelnénk! Szent Józsefnek kiemelt helye kell legyen Mária Országában, de nem csak a templomi tiszteletben, hanem a mindennapi életben is!
IX. Piusz pápa megbízott egy festőt, hogy fesse meg azt a jelenetet, amikor ő a Szeplőtelen Fogantatás hittételét kihirdette. Amikor a kép vázlatát bemutatta a művész, a szentatya egyszerre csak ezt kérdezte: „És hol van Szent József?”
Erre a festő zavarában a mennyei felhőkre mutatva ezt hebegte: „Szentatyám, ide fogom festeni!”
„Ó nem! – válaszolt a pápa és ujjával Jézus mellé mutatott! – Itt és csakis itt legyen, mert a mennyországban sincs Szent József más helyen!” Ez az intés legyen számunkra is iránymutató!
Felhasznált források:
1) Szent II. János Pál: Mulieris Dignitatem apostoli levél 1988. augusztus 15.
2) Szent II. János Pál: Redemptoris Custos kezdetű apostoli buzdítás 1989. augusztus 15.
3) Dr. Szentgyörgyi J. Károly c. apát: Márciusi ibolyák – Imák és elmélkedések Szent József tiszteletére IV. kiadás Bp. Stephaneum nyomda 1909.
4) Boldog Emmerich A. Katalin: Szent Szűz Mária élete – Bp. SZIT 2017
5) Maria Veronika Rinderer OCD: Szent József (füzet) – ismeretlen kiadó
6) Gallus Tibor: Szent József lelke – Korda Rt. Bp. 1940
7) Magyar Kurír
8) Baji Mária Cecília: Jézus benső élete – Szalézi Művek, 1944
9) Jakubinyi György püspök - Katona Farkas O.Cist: Szent József tisztelete – Korrekt Nyomda 1999.
10) http://www.katolikus.hu/szentek/0319.html
11) http://www.karizmatikus.hu/imak/imaink/5395-kilenced-szent-jozsef-tiszteletere.html
12) http://oratio.hu/kilenced8.php
13) http://keresztenycsalad-agape.blogspot.hu/p/imak-szent-jozsefhez.html
14) http://www.katolikusradio.hu/
15) www.liturgia.hu
16) http://www.ktp.hu/kalendar/szent-jozsef-founnep-marcius-19
Imádság Szent Józsefhez
Úr Isten, ki felfoghatatlan gondviselésedből Szent Józsefet szentséges Anyád jegyeséül választani méltóztattál: esedezve kérünk, hogy akit védőszentünknek tisztelünk e földön, közbenjárására méltók legyünk majd Vele együtt dicsőíteni Téged az égben! Ki élsz és uralkodol – Isten –, mindörökkön örökké. Amen
(Forrás nyomán: Radó Polikárp OSB. Az Egyház szentjei, PALLADIS rt. kiadása Budapest, 1940)
Jézus nevelőapját „hallgatag szentként” említik, mert egyetlen szava sem maradt fenn, de még csak a legparányibb ereklyéje sem! Ami fennmaradt utána, az az Ő példája: áldozatos, türelmes és hűséges voltáról!
hallgatásban és felviláglik a hallgatag szeretetben.
nevelő atyja, s a Boldogságos Szűznek jegyese legyen. Szent Józsefnek ebben a kiváltságában van minden méltósága, szentsége és teljes dicsősége!
oltalmába ajánlani!
Kérem fogadják imádságos szeretettel!
A nagyszombati szertartás előtt a hívek a sötétbe borult templomban gyülekeznek. Gyertyát hoznak magukkal otthonról. A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát.
Szokás volt a húsvéti ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak.
Március 31-én Szent Ámoszra emlékezik az egyház. Ámosz az első „klasszikus próféta”; az első, aki jövendöléseit könyv formájában hagyta az utókorra, egyszóval, akinek beszédei megmaradtak. A prófécia 1,1 versének megfelelően Júda szülötte, a hegyek között, az izraeli határ menti Tekoa kis városában látta meg a napvilágot. Pásztor volt és fügetermesztő. Egy könyvével ő a harmadik kispróféta a Szentírásban. A legrégibb próféta 360 körül Krisztus születése előtt. Megjövendölte Izrael népének bukását, mert elterjedt köztük a zsarolás, az elnyomás és a pogány istentisztelet. II. Jerobeám júdeai király idején Bételben lépett fel.
Utószó 2
Ezen erények által, az igaz József, aki szeretettel vette gondjaiba az Isten Anyját és örömteli elkötelezettséggel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének, és aki az Atyaisten legdrágább kincseinek őrzője lett, századokon át megszakítás nélkül élvezte – a misztikus test az Egyház támaszaként – Isten népének tiszteletét.
Avilai Szent Teréz is határtalan bizalommal volt Szent József iránt: „Nem emlékezem, hogyha Szent Józseftől kértem valamit, azt azonnal meg ne nyertem volna. Úgy tetszik nekem, hogy az Isten a többi szentnek csak arra adott hatalmat, hogy egyik-másik szükségben segítségünkre lehessenek, míg Szent József mindenben megsegíthet.” (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz)
Szent Józsefet védőszentjüknek tekintik a családok (mint a családok őrét), a fiatalok (mint a tisztaság és hivatás segítőjét), a szülők (mint a gyermeknevelés példáját), az árvák (mint oltalmazót), a haldoklók (mint védelmezőt), a papnövendékek és szerzetesek (mint a hivatások erősítőjét), valamint mindennemű fával dolgozók és munkások (mint a munkások védőszentjét). De segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, járvány, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek gyógyulásáért és a tisztítótűzbeli lelkek szabadulásáért.
Szent József jól tudta, hogy mi az a szenvedés, amit a Megváltó küldetése magával fog hozni. Tudta, hogy csak a szenvedések kíméletlen kálváriája vezethet vissza minket az Atyához. Maga is ennek tudatában viselte megpróbáltatásait, szenvedését és hordozta élete keresztjét. Ő, a Jézusára váró szenvedésben élte meg a keresztjét és ez volt rendíthetetlen türelmének erőt adó titka. Szent József tehát Jézusért szenvedett, általa és benne hordozta keresztjét, mely ezáltal vált számára elviselhetővé.
szent szövetséggel indította el megmentésünk művét, hogy megtisztuljon és megszentelődjék a család, a szeretet szentélye és az élet bölcsője. A házasság lényege és hivatása, hogy földi visszatükröződése legyen a Szentháromságnak. Példája legyen Isten jóságának, amiként Krisztus szereti az ő Egyházát, a jegyesét. Ezért a Szent Család, vagyis az első „családegyház” életének kell tükröződnie minden keresztény családban. 
„Fiam, Te vagy minden teremtett dolog Ura. Te látod szükségemet, ezért arra kérlek, hogy teremtsd elő kegyesen a szükséges dolgokat, hogy mesterségemet folytathassam és napi szükségleteinket segítségeddel megszerezhessem.”
mivel ennek az ószövetségi üdvrendnek a lényege az ábrahámi örökség volt.
A RÓZSAFÜZÉR ÍGÉRETEI SZENT DOMONKOSNAK ÉS BOLDOG ALÁNNAK
Szent József minden lehetséges módon megpróbálta komfortosabbá, csinosabbá tenni a Barlangot, hiszen nem csak minden zeg-zugát ismerte, de a messzi környékét is! Nem is fáradozott hiába, mert Napkeleti Bölcsek érkeztek, hogy hódoljanak az Újszülött Király előtt. Amint beléptek a barlangba és meglátták az isteni Kisdedet Anyjával, a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Vö. Mt 2,9-12)
számított arra az emberi közömbösségre – különösen nem a rokonaitól –, amellyel szembesülnie kellett. Nem kaptak szállást, és emiatt nagyon szégyenkezett Mária előtt. Végül abban az istállónak használt barlangocskában húzták meg magukat, melyet József még gyermekkorából jól ismert. Szent József ekkor alázatosan bocsánatot kért a gyenge szállásért, Mária azonban szívből örült, és teljesen elégedett volt.
A legnagyobb hivatás
A „Jézus” név ismert volt a zsidóknál, ebben az esetben azonban nem egy a sok közülinek adták, hanem Mária Fiának, aki – az isteni ígéret szerint – beteljesíti a név jelentését: Jézus – Yehosua azt jelenti: Isten üdvözít. Az angyal úgy fordult Józsefhez, mint „Mária hitveséhez”, és megbízta, hogy ő lássa el a Gyermek mellett a földi apa feladatait.
Gyergyószentmiklóson 2008. február 17-én kezdett könnyezni, a XIX. században leégett templomból csodálatosan megmaradt Szűz Mária-ikon. Az Istenanya gyergyói könnyeivel érkezett új kegyelemáradás minden gyermekét szüntelenül hívja az Ő oltalmazó palástja alá.
A Miatyánk, általánosan használt legújabb változata, az un. „ökumenikus”! A világon egyedül nálunk, esetenként még megtoldják a "mert Tiéd az ország, a hatalom..." bővítménnyel is! (Elhagyandó!)
Bev. 3 óhaj: Aki értelmünket megvilágosítsa; Aki emlékezetünket megerősítse; Aki akaratunkat tökéletesítse.
Keresztet vetünk és átgondoljuk, hogy olvasónkat milyen szándékra mondjuk (magunkért v. másokért). A keresztre elimádkozzuk a Hiszekegyet. Az ezt követő nagy-szemre a Miatyánkot, majd a bevezető 3 kis-szemre 1-1 Üdvözlégyet mondunk, Jézus neve után belefűzve a bevezető óhajokat. Ezután a Dicsőséggel és a Fatimai fohásszal fejezzük be, és ezután következnek a „tizedek”:
vagy arra a különleges karizmára, melyet Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola hordozott. Az ő életszentségének útja a szíve mélyén hallott sugallatra támaszkodott: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” E sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben templomot kell építenie a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. (vö RVM 8.) Jóval szerényebb indíttatás maga e füzetke (ill. e cikksorozat) is!
XII. Piusz: Imádkozzátok a szentolvasót, mert az evangélium összefoglalása! Az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írta: "Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel". Az ifjú házasoknak 1941. okt. 8-án e szavakkal ajánlja a rózsafüzérezést: E módon a legtisztább és leghatalmasabb Szűz védelme alá helyezik magukat.
VI. Pál: Szentolvasó a legkiválóbb és leghathatósabb családi közös ima. Hőn óhajtjuk, hogy a családban gyakran imádkozzák együtt a rózsafüzért.
Szent II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae (RVM) apostoli levelében így ír: Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kieszközlőjét (…) Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását!" (RVM 39.)
XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.
XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik:
XIII. Leó 
kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma, az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)
Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől!
1572. október 7-én. Az ünnep nevét 
római brev. leckéit az okt. 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”.
XIV. Benedek