A Hajnal Szép Sugara

RORATE COELI 

   Az Advent latin eredetű szó – adventus – megérkezést, eljövetelt jelent, a reménykedés időszaka. A Megváltó eljövetelét várjuk.
Annak ellenére, hogy karácsony üzenete sajnos nem egyértelműen világos mindenki számára, mégis a manapság oly szükséges családiasság, a nyugodtság, a boldogság és leginkább a szeretet árad belőle. Éppen ezért hála Istennek, mindenki várja: a gyermekek a csodát, sok ajándékot, a felnőttek pihenést, nyugalmat remélnek és a családok igazi meghitt együttlétet.
     A felkészülés időszaka négy vasárnapot foglal magába, melyek közül, az András napjához, november 30-hoz legközelebb eső vasárnap – advent első vasárnapja – az egyházi év kezdetét jelenti. December 25-ig a négy hetes „szent idő”, a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A csend, az elmélkedés, az imádság, a bűnbánat, és a hajnali roráté misék ideje. A keresztények számára a Mária-kultusz kiemelkedő időszaka.
     A hozzá kapcsolódó számos népszokás egyik legszebbike az „adventi koszorú” készítése. Először 1860 karácsonyán vált a koszorú az áhítatos várakozás részévé, amikor egy berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a karácsonyig még hátra lévő időt, jóllehet a magyar népszokásokban sokkal ősibb időket idéz!
     Az adventi koszorú nem véletlenül éppen az örökzöld fenyőből készült és négy gyertyát helyeznek el a koszorún. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével is díszíthetik. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb.

(Józsa Judit internetes írása nyomán)

     Tele van az ország házasságtörőkkel. Igen, az ilyenek miatt borult gyászba az ország és száradtak ki a puszta legelői. Gonoszságot művelni, arra gyorsak; és minden erejük a hamisságuk. Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált; még házamban is találkoztam gonoszságukkal ‒ mondja az Úr. Ezért síkos talajjá lesz az útjuk, elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek. Mert rájuk hozom a veszedelmet, a büntetés esztendejét ‒ mondja az Úr. (...) Prófétáiban utálatosságot láttam: házasságtörést, hazug életmódot. Még bátorítják is a gonoszokat, nehogy megtérjenek gonoszságaikból. Szodomához lettek hasonlóvá valamennyien, a lakói meg Gomorrához. Ezért ezt mondja az Úr (…) Ne hallgassatok arra, amit ezek a próféták mondanak nektek, mert félrevezetnek benneteket. A maguk kitalálta látomást hirdetik, nem az Úr ajkáról valót. Akik megvetik az Úr szavát, azoknak ezt mondják: "Békétek lesz." És azoknak pedig, akik szívük gonoszsága szerint járnak: "Semmi baj nem érhet titeket." (…) Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (…) Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? ‒ mondja az Úr.

Hallottam, miket mondanak, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. "Álmot láttam ‒ mondják -, álmot láttam." Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik? (Jer 23,10-26)

A tilma és a csodás kép 5

    Egy hivatásos fényképész, Alfonso Gonzales, már 1929-ben sokszorosan felnagyította Szűz Mária arcát és megállapította, hogy a szemeiben tisztán látható egy szakállas emberi arc tükröződése. Ezt a későbbiekben Dr. Charles Wahling megerősítette, sőt további alakokat fedezett fel. (1) képen: Juan Diego, 2) képen Zumárraga püspök tükröződése a Szűzanya szemében.) E felfedezés után egész sor részletes vizsgálatot végeztek Szűz Mária szemeivel kapcsolatban a huszadik század ötvenes-nyolcvanas éveiben. Valamennyi tudós egyetért abban, hogy Szűz Mária szemei olyanok, mint egy élő ember szemei, és rendkívüli mélységük van. A fény úgy verődik vissza bennük, ahogyan csak élő emberek szemében képes, s ezt még a legtökéletesebb festészeti technikákkal sem lehet megalkotni.

     1979-ben a kép vizsgálatánál első ízben használtak digitális technikát. Azokat a berendezéseket vették igénybe, amelyeket a NASA alkalmazott a szatelitfelvételeknél. Ez 2500-szoros nagyítást tett lehetővé. Ekkor a tudomány egy megmagyarázhatatlan rejtéllyel szembesült. Szűz Mária szivárványhártyája és pupillája tüzetes elemzése során egy egész jelenetet fedeztek fel a szemben. Azt, amikor Juan Diego a püspökkel találkozott, amikor a tilmán létrejött az Istenanya képmása. A képen még felfedezhető tbk. a püspök tolmácsa - González, egy ülő indián, mások gyermekkel és egy Mária nevű rabszolganő (akit a püspök szabadított fel) összességében mintegy 13 fő. A Nican Mopohua leírása is alátámasztja ezen csoportosulás jelenlétét!

     A Mária szemeiben lévő kép annyira tökéletes, hogy olyan részletek is láthatóak rajta, mint például a meghatottság könnyei, a fülbevalók, a zsinórok az indiánok szandáljain, egy kopasz ember fehér szakállal, egy sasorrú, szakállas indián archoz simuló bajusszal stb.

     A mikroszkopikus kép precíz tökéletessége kizárja annak lehetőségét, hogy ezt a képet ember festette volna. A tudósok egyetértenek abban, hogy hasonló jelenséget nem sikerült egyetlen képen vagy fényképen sem megörökíteni. A vizsgálatokat az optika és a szemészet neves szakemberei végezték: Charles Wahling professzor, Francis T. Avignone professzor és H. G. Noyes professzor a New York-i Columbia Egyetemről, Edward Gebhardt telekommunikációs mérnök és fényképész a National Broadcasting Company-től, Alexander Wahling szemsebész professzor, Italo Mannelli professzor a Pisai Egyetemről és sokan mások.

A Guadalupei Szűzanya képének részletes vizsgálatai a kép titokzatos és tudományosan megmagyarázhatatlan eredetére utalnak.

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 10. szám, 2014)

A tilma és a csodás kép 4 

     A művészet valamennyi szakértőjét és ismerőjét épp az ejti igazán ámulatba, hogy a vásznon lévő képen a színek lágysága tökéletesen megőrződött, a maguk teljes gazdagságában és üdeségében. Számos szkeptikus és racionalista, miután szembesült a kép vizsgálatakor megállapított tényekkel, leborult a láthatatlan Isten csodája előtt. Például az ismert mexikói építész, Ramírez Vázquez, aki 1975-ben azt a feladatot kapta, hogy tervezze meg az új bazilikát Guadalupéban, engedélyt kapott, hogy tüzetesen megvizsgálja Szűz Mária képét. A vizsgálatok eredményei láttán lelkileg és intellektuálisan is úgy megrendült, hogy agnosztikusból buzgó katolikussá lett.

     Szűz Mária képének természetfölötti eredetéről tanúskodik csodálatos ellenálló képessége is, mely hosszú története alatt megvédte őt a megsemmisüléstől a különféle szerencsétlen balesetek és merényletek során.

     A képet az évszázadok során sokszor vetették alá speciális vizsgálatoknak.

     Tudósok és a festészet szakértői azt akarták megállapítani, hogy a kép létrejöhetett-e természetes úton. A mikroszkóppal, infravörös sugárzással és más korszerű módszerekkel végzett összes vizsgálat kimutatta, hogy a képet nem emberi kéz festette. 

    1936-ban a heidelbergi Richard Kuhn, kémiai Nobel-díjas német professzor, egy igen alapos vizsgálatnak vetette alá a guadalupei Szűzanyát ábrázoló vászonból vett szálakat. Megállapította, hogy a képen használt festék se nem szerves, se nem szervetlen alapú, de még csak nem is szintetikus eredetű, és a tudósok előtt teljesen ismeretlen.

     A kép 1946-ban végzett mikroszkópikus vizsgálatok alátámasztották, hogy semmiféle ecset- vagy vázlatnyom nem látható a képen, miként festői aláírás sincs. Mindezt a tudomány megmagyarázhatatlannak találja. Phillip Callahan a 'University of Florida' biofizikusa felfedezte, hogy a kép textúrája más és más színt mutat, attól függően, hogy milyen távolról vagy milyen szögből nézzük! Ugyanezt támasztották alá az 1954-es és 1966-os vizsgálatok is, melyeket egy másik tudóscsoport végzett Francisco Camps Ribera professzor vezetése alatt. A szakértők megegyeztek abban, hogy a guadalupei Szűzanya képe olyan "műalkotás", amilyet még a legzseniálisabb festő sem lenne képes megfesteni. Ezt megerősítették a KODAK cég szakemberei is azzal a többlettel, hogy a kép egy fénykép valamennyi tulajdonságával bír, kivéve persze a különböző megvilágítási- vagy nézőszögből tapasztalható színárnyalatokat, melyek a fényképek esetében lehetetlen.

     A floridai Egyetem két ismert amerikai tudósa, S. Callaghan és J. B. Smith 1979-ben, infravörös fotókat készítettek a képről. Ez a technika, mindent kimutatna a "festék és a vászon" között, ilyen azonban nem volt felfedezhető. Viszont döbbenten állapították meg, hogy a rózsaszín árnyalat nem verte vissza az infravörös fényt, ami teljesen megmagyarázhatatlan!

 (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

(A Szent Szűz lába alatti holdsarlót tartó angyal kinagyított képe)

 Hogy részesüljünk a Szűzanya ígéreteiben, így könyörögjünk:

Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

     A képírásban kulturálódott indiánok, meglátva a Szent Szűz csodás képét nyomban felismerték, hogy a „Mindenség Anyját és Királynőjét” látják, aki messze nagyobb a Tollaskígyónál és a misszionáriusok által hirdetett Isten Fiának az Édesanyja. Ruhájának fakó vörös színe az életet adó felkelő Nap színe, a kékeszöld köpeny pedig az isteneknek és uralkodóknak fenntartott színeket egyesíti, de jelenti a termékenységet és az életet, a növekedést és a pusztulást, miként csillagábrázolásával az egész univerzumot is. Amiként a sötétlila szalag a dereka fölött az anyaságára utal, az pedig hogy a hercegnői méltóságú alakját egy angyal tartja a vállán, ez egyértelmű utalás istenanyai mivoltára. Ezt még pontosítja a ruhája nyakát összefogó, keresztet ábrázoló kitűző, mely az Üdvözítő Krisztushoz való szoros kötelékére utal. Az imádkozó testtartás félreérthetetlen célzás az ábrázolás (keresztény) eredetére.
     II. János Pálról azt mondják, hogy amikor a kép egy másolatát meglátta, bizalmasan megjegyezte: „Vonz ez a kép, mert hívogat ez a gyengédségtől és egyszerűségtől sugárzó arc…”  És valóban, a pápát rögtön az első zarándoklata 1979-ben Mexikóba vitte – ő maga ezt az utazást később pontifikátusának következő éveire nézve iránymutatónak nevezte –, 1990 májusában pedig Juan Diego boldoggá avatásakor Mexikóban a következőket mondta: „Mária, a Szent Szűz arra választotta ki Juan Diegót a legalázatosabbak közül, hogy megmutassa nekünk a Guadalupei Miasszonyunk kedves és bájos képét. Az anya szelíd arca, amelyet ajándékként a szent képen ránk hagyott, mindig erre fog emlékeztetni". (...) Szemorvosok megállapították, hogy mindkét szem szaruhártyáján hasonló fényvisszaverődés látható – mégpedig olyan elrendezésben, ahogyan az az emberi szem esetében csak az 1880-as évtől ismert. 

Már 1929-ben Alfonso Marcué nagyításai révén megállapítást nyert, hogy egy "szakállas alak" tükröződése látható a Szent Szűz jobb szemében, a helyi egyháziak azonban nem tartották helyesnek közzétenni a publikációt erről a felfedezésről, jóllehet Marcué dokumentációját elhelyezték a bazilika levéltárában. 1951-ben azonban egy karikaturista, fotós José Carlos Salinas Chávez, engedélyt kért a tilma üveg nélküli vizsgálatára. Ezt meg is kapta és ellenőrizhette az addigi szóbeszédek és feltevések valódiságát. Egy nyilatkozatban így beszélt erről: "Úgy néz ki, hogy a Szent Szűz szemében tükröződő kép a csoda azon pillanatát mutatja, amikor a résztvevők arcát, mintha a hajnal sugarai ragyogták volna be, mintegy halvány narancssárga fénnyel." Ezt a szenzációs felfedezést természetesen nem kapta fel a világsajtó. Ha egy marsi meteor kőzet tízezerszeres nagyításán fehérjelánc-szerű hasonlóságot találnak, akkor bezzeg éjt-nappallá téve csámcsog rajta a tudományos világ, mígnem beigazolódik, hogy hamis információkról volt szó! A Guadalupei Madonna rejtélye azért mégis foglalkoztatta a tudományos műhelyek érdeklődését, ha másért nem, a "klerikális propaganda" cáfolatára. A szenzációt csak 1953 és 1956 között közölte az Impact magazin és a neves helyi újság, az Excelsior, mintegy bőséges helyet adva a titok "újrafelfedezésének" anélkül, hogy megemlítették volna Alfonso Marcué nevét.

1958-ban felfedezték a Mária-kép szemében az úgynevezett Purkinje-Sanson-képeket, amelyek azt mutatják, hogy a tárgyak mindig két egyenes és egy fordított állású képként tükröződnek vissza az emberi szem különböző rétegein.
1979-ben a legmodernebb NASA-technológia segítségével kétezer-ötszázszorosára nagyították Mária íriszének és pupillájának mikroszkopikus méretű részleteit. Az Észak-Amerikában tanító perui tudós és a digitális fototechnika szakértője, José Aste Tönsmann úgy vélte, hogy a Szűzanya szemében nemcsak egy férfialak körvonalait, hanem egy tizenhárom főből álló csoportét is látni – méghozzá olyan módon eltolva, ahogyan két emberi szem egy képet a valóságban lát. Mivel az ember szemei néhány centiméterre helyezkednek el egymástól, és mert a kötőhártya domború, a két szem különbözőképpen tükrözi vissza a képeket. Ez a jelenség megismétlődik a Szűzanya szemén. 

 A szakértő a következőképp vélekedett ezzel kapcsolatban: „Emberi pupillák esetében ismert ez a jelenség, de sík képek esetében teljességgel megmagyarázhatatlan.” Más szóval: a kép „fényképszerűen” pontos, anélkül hogy fénykép lenne, és úgy hat, mintha „festve” lenne, holott nincs ember, aki így tudna festeni.      /http://www.ursuslibris.hu/content.php?content=346)

Adatok a Wikipédiából: A NASA szakemberei is vizsgálták a legkorszerűbb berendezésekkel:

• A tilmán található 'festés' nem ér hozzá a szövethez, "a szövet felett lebeg", ugyanakkor a színek a mai technológiával nem hozhatók létre.
• A szövet hőmérsékletét vizsgálva arra jutottak, hogy az egy élő emberhez hasonlóan folyamatosan 36,6 fok.
• A csillagok elhelyezkedése Mária köpenyén azonos a Mexikó fölött, téli napfordulókor láthatóakkal.
• Szemorvosi eszközökkel való megfigyelések során arra jutottak, hogy összehúzódik a szem ideghártyája.
• Sztetoszkópos vizsgálat során Mária övénél percenként 115 pulzust észleltek, mintha az egy élő magzat pulzusa volna!  (Magyar Kurír: Nincs magyarázat: a NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét)

Adolfo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, sokáig védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt sem károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya. Magyar Kurír: „A guadalupei kegykép fennmaradására nincs természettudományos magyarázat”

A tilma és a csodás kép 2

     Elképesztő a különös kép színeinek tartós élénksége és az is, hogy semmilyen szennyeződés nincs rajta, bár több mint száz éven át védőüveg nélkül függött, különböző romboló hatásoknak kitéve: pl. tömjénfüstnek, illatos olajoknak vagy a több tízezer égő gyertyából származó koromnak és viasznak. Az ismert mexikói festő, Miguel Cabrera leírja, hogy 1753-ban látta, amint két óra leforgása alatt a zarándokok mintegy ötszázszor érintettek a képhez különböző magukkal hozott tárgyakat. Bármely más kép hasonló körülmények között nagyon gyorsan tönkremenne, megfeketedne, s felismerhetetlenné válna. De a guadalupei képen nyoma sincs sérülésnek. A kutatások kimutatták, hogy a Szűz Máriát ábrázoló anyag megmagyarázhatatlan okokból taszítja a port, a rovarokat, a baktériumokat és a penészgombákat.

     A Floridai Egyetemen dolgozó Philip Callahan professzor, aki 1979-ben vizsgálta meg a guadalupei képet, jelentésében azt írta, hogy egy égő gyertya több mint 600 mikrowattot sugároz ki. Egy zárt térben, ahol több száz égő gyertya és több ezer zarándok van, akkora a szennyeződés, hogy attól a színek rövid időn belül teljesen kifakultak volna, és a kép megsemmisül.

     Úgy tűnik azonban, hogy a Guadalupei Szűzanya kegyképe teljesen ellenálló minden káros hatással szemben. (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

     Korunk tudományos világa mániákusan keresi az univerzumban fellelhető "életjeleket" és csak azt (dollár milliárdos költségvetéssel)! Görcsös akarásukkal, milyen vehemensen próbáltak "fehérjeláncot" belelátni egy marsi kőzetmintába és világszenzációt csinálni – hiába –, mert nem az volt! Ugyanakkor képesek elhallgatni a Turini Lepel-, a Guadalupei- és Manopellói kép, a Lourdes-i csodás gyógyulások, a Lancianó-i vagy a Buenos Aires-i Eucharisztia-csoda – kézzel fogható –, tudományosan már igazolt tényeit! Vagy ez is csak következetesen istenellenes koncepció? Bizony az!

Mi a keresztényi szolidaritás?

     Segítő együttérzés nélkülöző felebarátainkkal és szolidaritás a tisztítótűzben szenvedő lelkekkel.
A földön élő emberiség (a Küzdő Egyházban élők) alapvető kötelessége a szeretet parancsa által megkövetelt egymás iránti együttérzés, nem csak az élő embertársak, hanem az elhunytak irányában is!

(Lásd: itt!)

A Gulag a gonoszság és a halál szinonimája – jelentette ki 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar civilek, politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen, Budapesten. A parlament 2012-ben határozott arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávetőlegesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak, óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogságban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyébként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!

Hát ennyit a kommunisták humanizmusáról, a (népi)demokráciáról és az emberi jogokról!

Imádkozzunk a halottakért, a még élőkért és a pribékjeikért!

     A jelenés idején a meghódított bennszülöttek veszedelmesen forrongtak, lázadás kitörését lehetett várni. Nem lehetetlen, hogy Juan Diegó nagybátyjának „betegsége” se volt más, mint lándzsadöfés, melyet a lázadók egy csoportja ejtett rajta, mint "kollaboránson".(Az adatok e tekintetben nem egészen biztosak!) A mennyei Úrnő szentélyének megépülése után azonban a felkelés elmaradt és az indiánok tömegesen tértek meg (egyben a hódítók is megjámborodtak).
     Addig, éves viszonylatban a megtérések száma a százat sem érte el – az Istenanya csodás közbeavatkozása révén –, 1531. decemberét követően, néhány év leforgása alatt kilencmillió azték keresztelkedett meg, erejük határán túl is terhelve a misszionáriusokat. A történelmi dokumentumok azt írják, hogy a misszionáriusok reggeltől estig keresztelték a sorban várakozó napi többezer indiánt, sőt kit-kit a Házasság Szentségében is részesítettek. Pl. egy Torbidó nevű ferences pap feljegyzése szerint, a társával együtt öt nap alatt 14.200 lelket keresztelt meg. És ugyanez történt valamennyi missziós központban!
     Tudnunk kell, hogy a Szent Keresztség egyedi Szentség és csak személyesen lehet kiszolgáltatni! Az általános paphiány és egy ilyen tömeges igény mellett, ezt csak különleges pápai felhatalmazás mellett és nagyfokú ötletességgel lehetett csak végbevinni. A keresztelendők tömege előtt a közös fogadalmakat és az exorcizmust egységesen végezték, majd ezek után egyes sorba állították az embereket. A keresztség felvétele úgy történt, hogy egy diakónus a keresztnevek könyvéből, minden egyes személy előtt felolvasott egy nevet, nyomban egy másik segédlet tálat tartott a keresztelendő elé, és a pap megkeresztelte őt (az egyes embert) az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
     Juan Diegó tanúságtétele az inkultúráció csodája! A Beszélő Sas, indián mivolta természetfölötti misztériummá lényegült, hiszen ő az egyszerű azték Cuauhtlatoatzin (Juan Diegó), végső soron nem csak Mexikó népének, de az egész amerikai földrésznek evangelizátorává vált. A Szent Szűz megmentette (tízmilliós) azték gyermekeit nemcsak a démoni rabságból, de örök elégedetlen elnyomóik túlkapásaitól is, hiszen eltűnt az indiánok és spanyolok közti kölcsönös gyűlölködés. Az indiánok krisztianizációja, de a hódítók lelkületi átalakulása is egy villámgyors folyamat volt. Kétség kívül az Istenanya közbenjárása – vagyis egy Mária-jelenés hatására –, ez volt az emberiség történelmének eddigi legnagyobb csodája, mintegy példájaként a jövendőnek, hogy érdemes a Szűzanya oltalmában bíznunk!
     A guadalupei Mária-jelenés története, egyértelmű és nyomatékos példát ad nekünk magyaroknak is, hogy népünk életét és jövőjét kinek a kezébe kell helyeznünk maradéktalan bizalommal. (Szent Istvánunk és a Magyar Szentek világosan tudták ezt!!!)

Fiatalok, ne engedjétek beetetni magatokat a klímaváltozásról!

     Ti vagytok az első generáció, amelyik minden osztályteremben légkondicionálást igényel; számítógépeken/laptopokon tanultok; minden szobában van TV; egész álló nap elektronikus eszközöket használtok; a legtöbben autóval jártok iskolába tömegközlekedés helyett… a történelem legnagyobb fogyasztói csoportját alkotjátok, folyamatosan a legdrágább ruhákat vásároljátok meg, hogy „divatosak” legyetek; a tiltakozásotokat digitális és elektronikus eszközök segítségével teszitek közzé…

De mielőtt bármiért is tiltakoznátok, kapcsoljátok ki a légkondit, menjetek gyalog iskolába, kapcsoljátok ki a telefonotokat, olvassatok el egy könyvet, és készítsetek magatoknak szendvicset, ahelyett, hogy kész, címkézett, csomagolt ételt vásárolnátok!

Mindebből semmi nem fog megtörténni, mert önzők vagytok és nem neveltek titeket elég körültekintőnek. Mostanában pedig olyan háttérerők manipulálják a világot, akik titeket is beetetnek, kihasználnak, győzködve arról, hogy a tüntetés és tiltakozás, nemes célt szolgál.

Ébredjetek fel, tudjatok meg többet a tényekről, mielőtt tiltakozni kezdenétek!

(Sky News ausztrál újságcikk nyomán)

November 21.  - A gyermek Mária bemutatása a templomban

     A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe.

Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep ősrégi hagyományt hirdet: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak tisztaságát őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó".

      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól!

     A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni!  (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság, 272.)  

     Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis)

 A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság, 275)

KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPÉN

GYERTYÁS RÓZSAFÜZÉR KÖRMENET 

lesz november 23-án, 16 órakor a budai Várban, a Szent István szobornál. 

     Árpád-házi Szent Erzsébet - a SZERETET nagy szentje  Királyi vérből született 1207-ben Sárospatakon.
Édesapja II. Endre király, édesanyja az Andechs-Meráni családból származó Gertrúd királyné. Gyermeküket vallásosan nevelték 1211-ben Türingiába viszik, hogy az akkori idők szokása szerint együtt nevelkedjen előre kiválasztott leendő férjével, Lajos őrgróffal.
A kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett Pozsonyból a wartburgi várba. Az új házban mindenkinek feltűnt, hogy ez a kicsiny gyermek mennyire vallásos, Isten- és emberszerető. Lajos édesanyja,
Zsófia őrgrófné aggodalommal figyelte, hogy a leányka mindenkivel egyformán viselkedik, nem sokat adott az udvari etikettre, sőt megtanult lovagolni.
1221-ben Lajos feleségül vette Erzsébetet, boldogságuk teljes volt.
Csodálatosan szép, kiegyensúlyozott volt házasságuk. Erzsébet teljes szívével átadta magát férjének, de ez a szív Isten felé is elkötelezett volt. Krisztusban szerették egymást. Három gyermekük született.
Lajos elfogadta Erzsébet különös figyelmét, érzékenységét a szegények és betegek iránt . Ezt mutatja, hogy az 1226-os nagy éhínség idején megnyitotta a birtok összes gabonatárolóját, kenyereket süttetett az éhezőknek.
Messze földre is híre ment, hogy milyen irgalmas és emberszerető a fiatal grófné.
Két kórházat alapított a férjével együtt, melyekben őmaga is ápolta a betegeket.
1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult és még abban az évben járványos betegségben meghalt. Így az ideális családi életük kettétört, Erzsébet számára szinte az egész világ meghalt!
Lajos oltalma nélkül nem folytathatta addigi életét s így gyermekeivel együtt elhagyta Wartburg várát.. Mindenkitől elhagyatva, kétkezi munkájával kereste meg kenyerét. Városról városra járt, ahol szükség volt a segítségére, ott
dolgozott, ápolt.
Marburgban telepedett le, ahol özvegyi jussából ispotályt építtetett, a többi pénzt pedig szétosztotta a szegények között.
Utolsó éveiben nagy szerepet játszott életében Marburgi Konrád ferences atya, akit maga a pápa jelölt ki lelki -vezetőjének és hivatalos védelmezőjének.
Lemondott minden földi kötődéséről, hátralévő éveit harmadrendi ferencesként a szegények, betegek ápolására szentelte. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő
nevelést biztosítani (Legkisebb lányát, Gertrúdot boldogként tiszteljük.)

1231 novemberében hirtelen megbetegedett. Élete végéig megőrizte magyaros életörömét és derűjét. Mindenét szétosztotta és érdemekkel telve, lelki élete magaslatán adta vissza életét Istennek Marburgban.
Halála után négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa a szentek sorába emelte.
A magyar és a német nemzet is a magáénak vallja. Kultusza a 13. századtól kezdve egész Európában elterjedt. Az egész világon tisztelik, egyetemes szentünk, a legismertebb magyar.
Attribútuma a rózsa.

Erzsébetet legtöbbször rózsával a kötényében vagy a kosarában ábrázolják. Egy alkalommal,amikor télen, kenyeret vitt a szegényeknek, ----sógorával találkozott.
Annak kérdésére, hogy mit visz – Erzsébet attól tartva, hogy esetleg megtiltják neki a jótékonykodást – ezt válaszolta: rózsákat. Mikor megmutatta, a kenyerek helyett valóban illatos rózsák voltak a kosárban. (Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon!)
Erzsébet jótettei az udvar embereit meghökkentették, de olykor Lajostól is nagy megértést kívántak. Lajos távollétében Erzsébet befogadott a várba egy leprás beteget, sőt ura ágyába fektette. Mikor váratlanul hazaért a férje, az udvar jelentette neki a történteket, s bizony Lajos szívében rosszallás ébredt. De mikor belépett a szobába (az Úr megnyitotta belső látásának szemét), akkor meglátta ágyában a megfeszített Krisztust.

Marburgi sírja fölé a német lovagrend templomot emelt, mely 1283-ban készült el.
Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette az első templomot tiszteletére Kápolnán.
Budapesten a VII. kerületben 1931-ben, Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója alkalmából a Szegényház teret, amelyen a Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom áll, a „rózsa csoda” nyomán átnevezték Rózsák terének.

Legendáját Liszt Ferenc dolgozta fel Szent Erzsébet legendája c. óratóriumában.
A feleségek, a fiatal anyák, a betegek, a ferences harmadrend - a szolgáló szeretet, a Karitász védőszentje.
Névünnepe: november 19., temetésének napja.

Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelésének emléknapja

   A templom Istennek szentelt hely. A templom felszentelésében a templom névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a templomban összejövő Isten népe. Ma éppen ezért a két fő apostolt, Pétert és Pált tiszteljük, és kérjük, közbenjárásukkal segítsenek bennünket. 

  Már a XII. századtól november 18-án ünnepelték Szent Péter vatikáni és Szent Pál "falakon kívüli"  bazilikáinak szentelési ünnepét. Sőt, már a IV. században Szilveszter és Sziriciusz pápák is megünnepelték a két bazilika felszentelését. A ma is látható újjáépített Szent Péter Bazilikát 1626. november 18-án, a Szent Pál Bazilikát pedig 1854. december 10-én.
 

   Ma tehát a két főapostolt ünnepeljük. Imádságos megemlékezéssel szállunk lélekben a vatikáni dombokhoz, ahol a hatalmas bazilika hirdeti Krisztus földi helytartójának, Szent Péter vértanúságát, és az ostiai út harmadik mérföldkövénél a Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak fővételét.

    A két bazilika monumentális építészeti szépségével maradandóan hirdeti, hogy a két főapostol a legnagyobb méltóságra jutott azzal, hogy evangelizációjukkal beragyogtatták a világot, és életükkel megdicsőítették Istent.

Az Egyház és a gyarmatosítók 

     A Katolikus Egyház soha nem tartotta igazoltnak azokat a kegyetlenségeket és igazságtalanságokat, melyeket a spanyolok és a portugálok követtek el az Újvilágban, s ezekből bőven volt. Ellenkezőleg: észrevette, és határozottan kipellengérezte őket. Sőt az egyháziak, kifejezetten védték az őslakosok emberi jogait!

         Bartolomé de Las Casas (lentebb), spanyol dominikánus már 1512-ben kiadta az ismert értekezését, melyben az indiánok védelmére kelt a gyarmatosítók kapzsiságával szemben. Több pápa így III. Pál pápa (1534-1549) is hivatalosan elítélte és élesen szembeszállt azon véleményekkel, melyek igazolták a rabszolga-kereskedést, azon ál-indokkal, miszerint az indiánok tulajdonképpen nem is emberek. A Pápa élesen elítélte azt a gyakorlatot, hogy rabszolgasorba vetik azokat az indiánokat, akik még nincsenek megkeresztelve, egyes gyarmatosítók ugyanis ezzel igazolták tettüket. III. Pált más pápák is követték, pl. VIlI. Orbán és XlV. Benedek (1789 előtt), és a szavakat tetteik is követték. A 17. század elején a jezsuiták révén létrejöttek az un. paraguayi redukciók, vagyis a paraguayi indiánok telepei, melyek abban az időben egyedüliként nyújtottak biztonságos védelmet az indiánoknak a rabszolga-kereskedők ellen. Meg kell említeni, hogy már sokkal korábban megalakultak azok a különleges szerzetesrendek, melyek fő tevékenysége a keresztény rabszolgák kiváltása volt.

Tehát nem a francia forradalom – ahogy azt általában feltüntetik –, ítélte el először a rabszolgaságot és kezdte meg a felszámolását. A példák már háromszáz évvel előtte megjelentek.

     Ha tehát említést teszünk az azték és az inka kultúra barbár vonatkozásairól, azt azért tesszük, hogy a történelmet úgy lássuk, ahogy volt! Soha nem léteztek jó vagy rossz "vademberek", ahogyan annak idején a "felvilágosultak" mondták, s ahogyan ma a multikulturalizmus hívei állítják. S az Egyház soha nem vett részt az indiánok kiirtásában és nemzeti kultúrájuk felszámolásában. Az indiánok – sajnos –, javarészt egymást irtották ki, jóval azelőtt, hogy az első európai Amerikába érkezett volna. Az a "kultúra" ugyanis nem ismerte a szeretetet, sem isteneik, sem embertársaik felé, márpedig enélkül – az un. kultúra –, önmegsemmisítő volt és lett volna, amiként ez más ottani ősi népekkel meg is történt! Az olmékok és a toltékok is kipusztították saját magukat, a fehér ember megjelenése előtt. Ráadásul nem is akármilyen "kulturált" módszerekkel! A KatoIikus Egyház mindig azt tanította, hogy minden embernek a fogantatása pillanatától a természetes haláláig végtelen méltósága és értéke van, valamint elvitathatatlan joga az életre és a lelkiismereti szabadságra. Ez az emberi méltóság abból ered, hogy maga Isten is valóságos emberré lett. Halálával és feltámadásával megnyitotta az üdvösség kapuját minden ember számára, kivétel nélkül. Amerika evangelizációja a barbár szertartások beszüntetését jelentette, és véget vetett a kegyetlen szokásnak, hogy több tízezer emberáldozatot mutassanak be a pogány isteneknek. Az Egyház csakis ebben az értelemben járult hozzá a Kolumbusz előtti (élhetetlen) indián kultúra megszűnéséhez. Ez vitathatatlanul haladás volt. Haladás, amit − paradox módon − a "haladás" leghangosabb hirdetői egyáltalán nem vettek észre. − /Grzegorz Kucharczyk cikke nyomán/ (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014.) 

A magyar fiatalok, munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha balsorsukban osztozunk – miénk a reményük is. Nyomorúságuk láncai és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: A szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=MvmptGqmNxk

Az aztékokról

Az azték népről

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres, vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.

Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.

Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor. Tudományos munkássága 74 tudományterületet lefed, beleértve az orvostudományt, a pszichológiát, a csillagászatot, a földrajzot, a geológiát, a meteorológiát stb. A gyógynövények évszázadokig relevánsak maradtak. Szintén 1700 oldalt szentelt az állatvilágnak (pókok, hangyák szaporodása, csirkék növekedése stb.), korábban ismeretlen fokú pontossággal leírva azt. XI. Piusz 1931-ben "egyházdoktorrá" nyilvánította, XII. Piusz 1941-ben pedig "a keresztény tudósok védőszentjének" nyilvánította.

Rendi főiskolákat alapított, és professzor volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház, stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó?

Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"!

Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

      Az Országgyűlés 2015. november 3-án a határon túli magyarság iránt viselt, az alaptörvényben rögzített felelősségnek megfelelve november 15-ét, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem születésének és halálának napját a magyar szórvány napjává nyilvánította.

      A magyar parlament felhívta az intézményeket, szervezeteket, és egyúttal felkérte a polgárokat, hogy a nemzet szerves részét alkotó szórványmagyarság támogatásának egy kiemelt napot szenteljenek, és ettől az évtől kezdve ezt a napot közösen, méltó keretek között ünnepeljék meg. (MTI)

    Az Anyaországtól elszakítva évtizedeken át, a peremvidék nyelvi elszigeteltségben élni, az etnikai elsorvadás veszélyével jár. A magyar szórványkérdésben, Nagy-Magyarország bármely elszakított területén nincs más út, mint együtt és közösen cselekedni úgy a megmaradt Anyaországgal, mint az adott utódállammal.

A természetes asszimilációnak ugyan megvan a lehetősége, miként a joga is, hogy történelmi folyamatok vagy szabad döntésből nyelvet, etnikumot és nemzetet váltsanak emberek. Megbocsáthatatlan azonban, ha a szórványban élők ezt nem szabad döntésből, hanem az utódállam kényszere következményeként, vagy sajnálatosan az anyanemzet mulasztásaiból történik. Európában élő szórvány kisebbségeknek nem csak esélyegyenlőségre, hanem pozitív diszkriminációra is joguk van.

    Így a peremmagyarságnak biztosítanunk kell azt a jogot, a lehetőséggel együtt,

hogy nyelvét, kultúráját és nemzeti értékeit megőrizze.

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Az Ígéret Földjét, a démon akarata ellenére majdan az üdvösség Fénye ragyogja be
     Mind közelebb értek a mai Mexikó városához. A következő szállásuk a mai város bejáratánál volt már, ahol most Szent Antalnak van úti-kápolnája. Innen pedig abba a kerületbe vonultak, amely ma a Szent Pál város része. Eképpen vezette el őket bálványuk lassan arra a földre, ahol szándéka szerint fel kellett épülnie nagy városuknak. Ekkor már a közvetlen közelében jártak a keresett "jelnek".
     Miközben felkutatták a környéket, s amint az egyik helyről a másikra kóboroltak, a nád és gyékény között egy gyönyörű forrást találtak. Itt pillantották meg azokat a csodálatos dolgokat, amelyekről bálványuk már korábban hírt adott nekik papjaik révén. Az első, ami szemükbe ötlött, egy fehér boróka volt, annak a tövénél fakadt a forrás. Majd látták, hogy körös-körül minden fűz is fehér, nincs rajtuk egyetlen zöld levél sem, és fehér volt a nád meg a gyékény is. Míg ámulva gyönyörködtek, a vízből fehér békák és fehér halak buktak elő, és közöttük egypár fehér, gyors mozgású kígyó. A víz két szikla közt tört előre, és oly tiszta volt és szép, hogy nézni is gyönyörűség volt.  A boldogságtól mámorosan mondták: "Megtaláltuk már az ígéret földjét! Látjuk már a megfáradt azték nép jutalmát és a megnyugvását, nem kell többé epekednünk!"

       Már a következő éjszakán megjelent Huitzilopochtli az egyik őrzője álmában, és ekképp szólt: "Beláthatjátok végre, soha nem ígértem valótlant: megláttátok és felismertétek azokat a dolgokat, amelyekről meséltem. Ide is én vezettelek benneteket. Ámde várjatok, mert még többet is fogtok látni. Emlékeztek még, hogy megparancsoltam, öljétek meg Cópilt, nővérem a varázslónő fiát, tépjétek ki a szívét, és hajítsátok e tóba a gyékény és a nád közé, amit ti meg is cselekedtetek. Tudjátok hát meg, hogy a szív egy kőre esett, és egy fügekaktusz sarjadt belőle, egy hatalmas, gyönyörű kaktusz. Annak a csúcsán egy sast láthattok ott terjeszti szét gyönyörű, hatalmas szárnyait, ott éri a nap heve és a hajnali frissesség. Reggel menjetek el oda, és megtaláljátok. A helynek a Tenochtitlán nevet adom." (Ezt a felépült 300 ezer lakosú gyönyörű várost Cortezék lerombolták és ennek helyén áll ma Mexikó hatalmas városa. Tenochtitlánt, lásd alul!)
     Másnap reggel a pap egybehívatta a népet, férfiakat és asszonyokat, véneket, ifjakat és gyermekeket, kivétel nélkül. Mikor összegyűltek, eléjük állt és beszámolt nekik mindenről. Hosszú szónoklatban magasztalta istenük jóindulatát, amiben nap mint nap részelteti őket. Végezetül így szólt: "Itt a fügekaktusz helyén találjuk majd meg üdvösségünket, nyugalmunkat és békességünket!" Ezek a megtévesztettségből mondott szavak – az Egy Igaz Isten jóvoltából – megvalósultak 1531-ben, a Guadalupei Szent Szűz csodás megjelenésével!

Engesztelő imamozgalom indul 2026. január 1-től a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál!

Mária Natália nővér által Jézus és Szűz Mária számos üzenetet közölt Magyarország és a magyarság
számára. Lényegük egyetlen szóban kifejezhető: engesztelés!
Egy világméretű engesztelési mozgalomról van szó, amelynek Magyarországról kell kiindulnia, s
elterjednie az egész világon.

„A SZŰZANYA MAGYARORSZÁGOT SAJÁT TULAJDONÁNAK NEVEZI, EZÉRT
MAGYARORSZÁGTÓL KÜLÖNLEGES ENGESZTELÉST KÍVÁN” (Mária Natália nővér)

Jézus szerint a Szent Anna-réten felépülő kápolnából kell kiindulnia annak az engesztelő
mozgalomnak, amely aztán az egész világra kiterjed, és békét hoz az emberiségnek.
Jézus és Szűz Mária szervezett engesztelést kért a Szent Anna-réti kápolnában.
Ezen kérést meghallva született az elképzelés, hogy közösségeket egységbe fogva megszervezzük:
minden nap egy-egy közösség tartson imaórát a Szent Anna-réti kápolnában.
Olyan közösségeket keresünk, akik vállalják, hogy havonta 1 alkalommal az engesztelő
kápolnában 1 óra imával engesztelnek Szűz Mária kérése szerint. Az imaóra
szentségimádásból és egy rózsafüzér elmondásából áll az Oltáriszentség jelenlétében, a Szűzanya
szándékára.
A közösségek ilyenfajta összefogásának már van múltja. A ’90-es évek végén megvalósult egy hasonló
kezdeményezés két éven keresztül, Boldogasszony Közössége néven. A helyszín akkor a Ménesi úti
kápolna volt, és a katolikus lelkiségi mozgalmak közül számosan részt vettek benne.
A jelenleg szerveződő Világ Győzelmes Királynője Imamozgalmat ennek mintájára igyekszünk
megvalósítani, Jézus és Szűz Mária kérésének eleget téve a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál.
Mindszenty bíboros szívén viselte a Mária Natália nővér által közvetített üzeneteket, elfogatásáig
rengeteget tett a kápolna felépüléséért és az engesztelő mozgalom elindításáért. Ezért mi most az Ő
pártfogása alá helyezzük ezt az ügyet, valamint Natália nővér közbenjárását is kérjük.
Nem utolsó sorban pedig Árpádházi Szent Margitot, hazánk nagy vezeklő szentjét kérjük: járjon közben
hazánk megújulásáért.
Kérjük azon közösségeket, akik hívást éreznek arra, hogy részesei legyenek ennek az
engesztelő mozgalomnak, küldjenek részvételi szándékukról egy rövid emailt az
boldogasszony26@gmail.com email címre!
Olyan papokat is keresünk, akik vállalják, hogy 1-1 alkalommal elkísérik a híveket, kiteszik
a Szentséget, ill. nyitják és zárják a kápolnát.
A jelentkezőkkel email-en felvesszük a kapcsolatot, és a további részletekről ott fognak tájékoztatást
kapni.

„Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem:

a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én győzelem”

„Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!”

„Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el.”

„Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet is

hordozza minden nemzet előtt”

„A rózsák, amit ezen a véres földön ültettem, egyszer virágozni fognak.” (Jézus szavai Natália nővér látomásában)

„De nem hagylak el titeket végleg. Ha helyet készíttek Nekem a szívekben, visszatérek.” (Szűz Mária szavai Natália nővér látomásában)

Bővebben Natália Nővérről, és az által közölt üzenetekről:
https://www.vilagkiralynoje.hu/files/natalia_nover.pdf

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Borzalmak a végső kimerülésig
     A bálvány parancsa értelmében üzentek a királynak, hogy hódoljon és áldozzon a lánya előtt. A király elfogadta a meghívást, kérette előkelőit, megparancsolva nekik, hogy a legszebb áldozati ajándékokat gyűjtsék össze, felajánlandó lányának, a mexikánok istennőjének. Ezekkel megrakodva érkeztek meg az aztékokhoz, akik a lehető legnagyobb pompával fogadták és megvendégelték őket, majd elmondták üdvözléseiket. Miután kipihenték magukat, az aztékok bevezették a királyt Huitzilopochtli bálvány termébe, ahol a királylány bőrét magára öltött ifjú állt.
     A király belépett a bálvány félhomályos lakába, ahol meg is kezdte szertartásait. Pompás kismadarak nyakát metszette el áldozat gyanánt, és finom ételeket, tömjént, virágot és más szokásos ajándékokat helyezett az istenek lába elé. És mert a helyiség sötét volt, mindaddig nem látta, kinek mutatja be az áldozatokat, mígnem egy égő parázstartóba tömjént nem szórt, ami fellobbant. A láng megvilágította a helyet, ahol a bálvány és lánya bőrébe burkolt ifjú állt.
     A király rádöbbent a kegyetlen gaztettre, rémülten kiejtette a kezéből a füstölőt és kirohant kiáltozva: "Ide hozzám alattvalóim, toroljátok meg az aztékok irtóztató gonosz tettét! Megölték a lányomat és lenyúzott bőrét egy szolgára adták, engem pedig rábírtak, hogy előtte hódoljak. Vesszenek, pusztuljanak ezek az átkozottak, elvetemült szokásaikkal együtt, hogy írmagjuk se maradjon, de még emlékük se!"
Az aztékok fel voltak erre készülve. Az asszonyok a gyermekeikkel bemenekültek a tóba. Ám a culhuacániak gyors üzenetet küldtek városukba, mire az egész nép fegyverrel a kézben tódult ellenük. A küzdelemben az aztékok csaknem elveszítették a lábuk alól a talajt. Az asszonyok meg a gyermekek kétségbeesett jajveszékelésbe kezdtek, de a férfiak nem csüggedtek, hanem újult erővel lendültek a harcba, és elárasztották az ellenséget szigonyszerű dárdáik záporával, és ezzel oly nagy veszteségeket okoztak, hogy a culhuacániak meghátráltak.
     Ettől kezdve az aztékok egyre kijjebb nyomultak a tóból, majd megvetették a lábukat a szárazföldön, és elvonultak pihenni a tó mentén. Az asszonyok meg a gyermekek a gyékény és nád közé húzódva, a félelemtől szorongva, rimánkodtak, hogy hagyják őket meghalni, mert már nem bírják tovább. Huitzilopochtli isten látván népe csüggedését, még azon az éjjelen felszólította az őrzőit, hogy vigasztalják és bátorítsák az embereket, mert ez a szenvedés az ára annak, hogy később annál elégedettebbek és boldogok legyenek. Egyelőre pihenjenek egy keveset azon a helyen. A papok megvigasztalták a népet, s így valamelyest visszatért az élet.

Szent Beszteréd nyitrai püspök (?-Pest,1046) 

Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellett szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt, Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig.

( Forrás ) 

Neves személyek a magyar nyelvről

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A szörnyűségek kegyetlen bálványa
     Nagyszerű települést építettek, templommal, házakkal és szépen megművelt földekkel. Nem is láttak hiányt semmiben, és sokasodni kezdtek. Évnyi idő után, a culhuacániak úgy vélték, hogy már csak kevés azték lehet életben a sok mérges csúszómászó jóvoltából. Királyuk így szólt: "Menjetek és nézzétek meg, mi történt a mexikánokkal, köszöntsétek a nevemben a túlélőket, és kérdezzétek meg tőlük, hogy elégedettek-e a hellyel, amit kaptak?" Elmentek a hírnökök és vidám, elégedett népességre bukkantak. Földjeik gondosan műveltek voltak, állt már istenük temploma, a házakban nyársakon és fazekakban kígyókat sütöttek-főztek.
     Az aztékok kifejezték nagyfokú elégedettségüket és hálájukat a kegyes király iránt. De két kérés továbbítását kérték a követektől: legyen szabad belépniük a király városába, hogy ott kereskedjenek, azonfelül a király egyezzen bele, hogy lányával való házasság révén a két nép rokoni kapcsolatba kerülhessen egymással.
     A hírnökök az aztékok kitartásáról és megsokasodásáról szóló hírekkel tértek vissza a királyhoz. Elmondták mit láttak, és hogy mit kérelmeztek. A király álla leesett a csodálkozástól, mert ehhez fogható dologról még nem hallott, ám az aztékoktól való félelme megerősödött benne. A király így szólt embereihez: "Ezt a népet erősen óvja az istene. Amilyen gonoszok, olyan gonoszak a fortélyaik is; hagyjátok tehát őket és ne tegyetek nekik semmi rosszat, nehogy magunkra haragítsuk őket."
     Ettől kezdve az aztékok szabadon kereskedtek Culhuacánban és fokozatosan rokonságba kerültek velük; testvérként, rokonként bántak egymással.
A békével és nyugalommal azonban Huitzilopochtli elégedetlen volt, mert úgy találta, hogy a béke nem kedvez szándékai megvalósulásának, elővette hát a véneket és őrzőit: "Keresnünk kell egy asszonyt, akit a viszály asszonyának nevezhetünk, később pedig az én nagyanyámnak. Az ígéret földje még odébb van. Ám ezt a vidéket pedig háború és halál árán kell elhagynunk, fogjunk végre fegyvert, ragadjuk meg a nyilakat és az íjakat, a pajzsokat és a kardokat, mutassuk meg vitézségünket. Nosza lássátok el magatokat minden szükségessel a védelemre és az ellenég megtámadására. Cselekedjetek a következőképp: menjetek el Culhuacán királyhoz és kérjétek el tőle a lányát, hogy engem szolgáljon. A király oda is adja nektek a lányt és ő lesz a viszály asszonya, amint később majd meglátjátok."
     Az istenük iránt mindig engedelmes aztékok legott elindultak a királyához és elébe tárva jövetelük okát, hogy lányát uralkodójuk feleségéül és istenüknek nagyanyjául kérjék. A király, minthogy tetszett neki a kérés, beleegyezett, a mexikánok pedig nagy tisztelettel magukkal vitték a lányt, mindkét fél legnagyobb megelégedésére.
Aznap éjjel, hogy a lányt a trónjára ültették, a bálvány újabb beszédet intézett őrzőihez és papjaihoz: "Megmondtam már nektek, ez az asszony lesz a viszály asszonya a köztetek és culhuacániak között! Hogy ez beteljesedjék, az a rendelésem, hogy a lányt öljétek meg és áldozzátok fel nekem, mert mától fogva őt a nagyanyámnak tekintem. Nyúzzátok le a bőrét egészben és adjátok rá egy előkelő ifjúra és öltöztessétek fel a lány ruháiba. Ezt követően hívjátok el az apját a királyt, hogy jöjjön el hódolni az istennő lánya előtt, és mutasson be neki áldozatot." Úgy is történt minden (az asszonyt később az aztékok Tod nevű istennőjükként tisztelték, s a neve azt jelenti "a mi nagyanyánk".)

   A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

    Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

   A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért, e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért!

    A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve!                       

 Ma ünnepeljük továbbá Szent Asztrik emlékét is, lásd alább! 

Eredeti neve Radla volt, így a kutatók cseh vagy horvát származást tulajdonítanak neki. Magdeburgban együtt tanult Szent Adalberttel, 992-995 között pedig ő látta el a brewnomi apát tisztségét. Egy évvel később Adalberttel együtt jött Magyarországra, ahol a pannonhalmi bencés kolostor apátja lett. 999-ben a magyarok őt küldték a pápához Rómába, hogy hozza vissza a Szent Koronát és a keresztet Istvánnak, apostoli áldással! A pannonhalmi kolostor az ő közbenjárására kapta meg ugyanazokat a jogokat, mint Montecassino. Életében az apáti cím mellett kalocsai püspök, esztergomi érsek, illetve később kalocsai érsek lett. Szent hírében halt meg Kalocsán. Több híres legenda fűződik a nevéhez. Kiemelkedik közülük egy halott feltámasztása, de nevezetes arról is, hogy a magyar érsek szó az ő nevéből származik.  ( Forrás)   

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyerekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 19 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. Parancsnoka kérésére tovább szolgál két évi. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. épp lejárt  kézéves szerződése amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Nagy Konstantin császár előtt, Márton már nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. A túlerőben levő pogány ellenség vezére azonban csodamód békét kért a császártól.

Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé.

Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni.

Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.

Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.

Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlékezteti a zarándokokat Szent Márton magyar földi születésére. Forrás1 ; Forrás2 

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hazugság atyjának ármánykodása
     A tengernyi ellenség láttán az asszonyok és a gyermekek kiáltozásban és jajveszékelésben törtek ki. Ám a férfiak nem vesztették el a fejüket, hanem megkeményítették szívüket és szembeszálltak az ostromlókkal. Már az első összecsapásnál fogságba esett az azték főkapitány, de a többiek nem csüggedtek, hanem istenükhöz, Huitzilopochlihoz fohászkodtak, közrefogták az asszonyokat, gyermekeket és öregeket, s átverekedték magukat a chalcák seregén. Atlacuehuacan városáig nyomultak, amit elhagyottan találtak és sietve megerősítettek. A chalcák meg a többiek szégyenükben meg sem próbálták üldözőbe venni őket. Beérték annyival, hogy a foglyul ejtett vezért megölték. Az Aztékok az elfoglalt városban rendezték a soraikat, és ellátták magukat fegyverekkel. Itt találtak ki egy szigonyhoz hasonló fegyvert, amit úgy neveztek el, hogy adad, a várost meg Adacuehuacánnak. Felszerelkezvén az új fegyverzettel, elindultak a tó mentén, mígnem Culhuacan alá nem értek. Ott Huitzilopochtli megnyilatkozott papjainak: "Papjaim és őrzőim, látom vesződségeiteket és szorult helyzeteket, de ne csüggedjetek, mert éppen azért jöttetek ide, hogy arcotokat és melleteket az ellenségnek fordítsátok. Most küldjetek követeket Culhuacán urához, és minden esedezés és udvariaskodás nélkül annyit kérjetek tőle, hogy jelöljön ki számotokra egy helyet, ahol meghúzhatjátok magatokat és kipihenhetitek a fáradalmakat. Lépjetek elé bátran, tudom mit beszélek. A szívét meglágyítom, és ti fogadjátok el amit kínál, akár jó akár rossz az a terület. Azon a helyen állítsátok fel táborotokat és várjatok türelemmel, míg elérkezik a vigasztalódás és megnyugvás órája." Az aztékok bíztak bálványukban és nyomban hírnököket küldtek Culhuacán urához, akinek színe elé érve előadták békés kérésüket, hogy városalapításra alkalmas kellő helyet és némi földet is adományozzon népüknek, ahol vethetnek és arathatnak, hogy legyen tápláléka asszonyaiknak és gyermekeiknek.
     Culhuacán királya igen nyájasan fogadta az aztékok követeit, elszállásolta és igen jól tartotta őket, míg előkelőivel és tanácsadóival megtanácskozta a kérést. Ám azok hevesen ágáltak ellene, és ha a király kifejezetten nem veszi a pártfogásába az aztékokat, semmiképp sem fogadták volna be őket. Heves viták után, átengedték nekik Tizaapan környékét, a "fehér vizek helyét". De emögött álnok szándék lapult, a hely ugyanis egy kígyóktól és mindenféle mérges férgektől hemzsegő hegy lábánál feküdt, ahonnan időről időre szétrajzottak a környékre, emiatt is volt lakatlan. Az aztékok örömmel el is foglalták a vidéket.
     Alig kezdtek azonban a táborépítéshez, elárasztották őket a veszedelmes férgek, amitől nagyon megrémültek. De bálványuk megmutatta, hogyan győzhetik le őket és miképp készíthetnek belőlük kitűnő élelmet. Aztán a mexikánok úgy rákaptak a kobrákra és viperákra meg a nyüzsgő pondrókra, hogy rövid időn belül végeztek valamennyivel.

    Ne feledjük, hogy Szent Forradalmunk dicsőségesen győzött 1956. október 28-án! Ezt követően megindult a helyreállítás, miközben tárgyalások folytak az oroszok teljes kivonásáról. Alá is írták a békeegyezményt és Magyarország kikiáltotta a függetlenségét, de a Szovjetunió (mint máskor is) galádul megszegte az egyezményt november 4-én! Hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen és ez indította el azt a Szabadságharcot, mely bár hadászatilag (puszta kézzel) tíz napig tartott, párját ritkítja a világtörténelemben.

   A "kultúr-nyugat" ígérgetése ellenére sem segített és így november közepére elvérzett a magyar szabadság (és lényegében a keresztény Európa jövője), jóllehet véglegesen belerokkant a Véreskezű Vörös Birodalom is!

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Küzdelem és szenvedés a semmiért
     Amint a tó vize elfolyt, a vidék ugyanolyan száraz lett, mint korábban. Látták, hogy a hely újra terméketlenné vált és úgy vélték, hogy istenük már megengesztelődött, tehát tanácsot kértek tőle. Ő azt parancsolta, hogy bontsanak tábort és induljanak. Vándorlásuk során a nagy México-tó felé közeledtek, de valahogy cikk-cakkban és széltében-hosszában távolodva ismeretlen végcéljuktól, hiszen az eredeti indulási pontjuktól légvonalban az egy hónapnyi járásra volt tőlük!. Ezzel szemben 40 évig vándoroltak, hihetetlen szenvedések, harcok, viszontagságok és emberveszteségek közt, mert a "jótevőjük" maga volt a sátán, a "hazugság atyja" aki a legkevésbé sem akarja az emberek földi boldogságát, még kevésbé az örök üdvösségét.
     Tehát szedték a sátorfájukat, időnként megállva, vetettek és arattak, anélkül hogy komoly összeütközésbe kerültek volna az arrafelé lakókkal, de ez nem volt mindig így, ezért éberen és harcra készen haladtak előre. Végül eljutottak egy Chapultepec nevű kis hegyhez – jelentése a sáskák hegye. Félelem és aggodalom vett rajtuk erőt, mert a hírhedt tepaneca nép uralkodott ott azidő tájt a többi nép felett. Városuk és székhelyük Azcapotzalco volt, ami "hangyabolyt" jelent. Csupa "biztató" név, megkérdezték tehát istenüket, hogy mitévők legyenek. Válasza az volt, hogy várják ki az eseményeket, ő majd idejében szól és inti őket, mindenesetre nem ez az a hely, amit lakóhelyül kiválasztott, bár az sincs már messze. (Talán ebben az egyben soha nem hazudott, hiszen ha ez esetben is egyenesen odairányította volna őket, akár egy-két héten belül megérkezhettek volna!) A bálvány válasza félelemmel töltötte el őket és sietve vezért és kapitányt választottak a legkiválóbbak közül, aki majd a harci stratégiát megszervezi. A férfiak éjjel-nappal őrséget álltak, a nők és a gyerekek pedig, a sereg közepén helyezkedtek el, miközben nyilakat, hajítódárdákat, parittyákat meg egyéb harci eszközöket készítettek. Annál is inkább szorongtak, mivel a környező számtalan népből egy sem mutatott irántuk jóakaratot. De a baj csőstől jött!
     A magára hagyott varázslónőnek – akit istenük nővérének neveztek –, volt egy felnőtt fia Cópil, aki arrafelé tanyázott hatalmas seregével. Ismerve anyja történetét, másra sem vágyott jobban, minthogy kegyetlen bosszút álljon a népen. Arra tüzelte rabló seregét és a környező népeket, hogy egy szálig irtsák ki az általa ismertnek mondott, elvetemült, háborúskodó és erkölcstelen azték népet. Ennek hallatán mindenki elszörnyedt és Cópil terve bevált. Ám Huitzilopochtli a démon, dúlt a méregtől. Magához hívta a papokat és rájuk parancsolt, hogy titokban menjenek el ahhoz a sziklához, ahol az áruló Cópil a pusztulásukat várja, végezzenek vele és hozzák el a szívét. Úgy is történt. Azték különosztagosok meglepték a gyanútlan Cópilt, megölték és kiszakították a szívét. Amikor a szívet felmutatták istenüknek, újabb parancsa az volt, hogy egyik őrzője vigye a szívet be a tóba és vesse a nádas közepébe. Úgy is lett. Hiedelmük szerint ebből a szívből sarjadt ki az a fügekaktusz, melyre leszállt egy sas és e ritka jelenség helyén épült fel később Mexiko városa. Beszélik azt is, hogy ahol a gonosz Cópil meghalt, máig is működő melegvizű kénes források fakadtak. Innen az Acopilco név.
     Az ármányos Cópil halálát követően az aztékok mégsem érezhették magukat biztonságban, mert a rágalmak miatt már mindenki gyűlölte őket. És valóban, szomszédaik  hamarosan fegyveres sereggel vonultak ellenük.

Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt

XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata

     Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén.
     Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás megkezdett útján jelentős lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a reményeket, amelyek fáradságos munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott alapot.
     Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos esemény, nagyon sok öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely ismét kezdte egyesíteni a népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt; gyanú és igazságtalanság vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan rökönyödött meg az erő alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt mindkét fél számtalanszor alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak napjainak lázából, megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának visszatéréséről tanúskodnak, amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét és a gazdasági érdekeket az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora nemtörődömségre, az embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek gondolatvilága közti nagy eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy előmozdítsuk valamennyi nemzet jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen álom, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk a béke megmentéséhez egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat intézzük a népekhez: állítsuk vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre vágynak, állítsuk vissza a bizalmat azokban, akik ezt elvesztették
     Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak, asszonyok, értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely fajból vagy országból valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek legbensőbb érzéseiteket és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették, hogy az emberek – családok és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk nyugalmát még az annyira óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára a zsarnokság, vagy a háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és halállal együtt.
     A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen vége a törvénytelen és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti politikai nyomásnak – tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a terror szakadékába rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell hirdetni és meg kell hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom gyakorlatát rábízta. Ha a közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem törekszik legalább a polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen eredményt tud is felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
     De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek gondolataira a magyarországi gyászos események A világ egyetemes és önkéntes megmozdulása, amelyet a más súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni, megmutatja, mennyire szükséges és sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek. Lehetséges az, hogy a világ közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy a lealacsonyító rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény lelkiismeret nem veheti semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden megadott eszközzel eredeti állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az egyes nemzetek és az ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások között. De hallassa szavát a lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még súlyos áldozatok árán is, minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba taszított millió emberi élet elsődleges és alapvető problémáinak.
     Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és fűzzék szorosra szilárd közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –, akik ki akarják taposni ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet ösvényeit. Ez a szerződés legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden igazságtalan támadás ellen, amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes emberek hibája lesz, ha azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az elszigetelődés sivatagja marad osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész szívünkkel erre vágyunk –, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes egysége elegendő lesz arra, hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb törvényeit is semmibe veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a jogtól, hogy az emberiesség, az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék szükségességét annak, hogy visszatérjenek és és részt képezzenek ismét az emberi családban és egyesüljenek ismét a béke és szabadság ügye érdekében. Béke, szabadság! Eljött az óra, amikor ezek a súlyos szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták eredeti tiszta jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a természet törvényeiből és a Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra mondjátok el ezeket, hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai legyenek igazi érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket, Isten legyen a ti erőtök.
     Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
     Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához intézünk, biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a nyugalom és beragyogja a földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.

XII. Piusz

     Három szolgálója, Eunomia, Digna és Eutropia, a folyó partján állva ünnepelték Afra bátor vértanúságát. Úrnőjük halálát látva, átkeltek a szigetre és miután a hír eljutott Hilariához a szent anyjához, ő is megérkezett néhány pap kíséretében, akik beszenetelték a holtestet, majd távoztak. Az asszonyok elvitték a szent holttestét a családi temetőbe, amely két mérföldnyire volt Augsburgtól.

Gaius, miután erről értesült, katonákat küldött utánuk azzal a paranccsal, hogy tartóztassák le mindazokat, akik a temetésen voltak. Akik nem hajlandók áldozni, zárják be őket a sírboltba, és ott égessék el mindnyájukat. Ezt a barbár parancsot kegyetlenül végrehajtották, és így ezek a szent asszonyok mind megkapták a vértanúság koronáját 304-ben.

Mind a Római Egyház, mind az Ortodox Egyház szentként tiszteli!

Szent Afra ünnepét augusztus 5-én, vagy 7-én tartja az Anyaszentegyház.

Az, hogy miért változó Szent Afra halálának emléknapja, az talán a kétféle éltrajz vértanúság-leírásával magyarázható! Az egyikben máglyahalált halt, a másikban nem gyulladt meg a máglya és lefejezték!

A Szent Ulrik és Szent Afra bazilika ‒ mai alakjában a kései gótika és a reneszánsz alkotása ‒ a dómon kívül Augsburg leglátogatottabb zarándokhelye lett.

(Bef.) (Források az első részben!) Előző rész

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A kezdetektől való gyilkos példája
     Ez volt tehát az aztékok táborának második megoszlása, úgyhogy jócskán megfogyatkoztak a korábbi szétválások miatt. Ezért, hogy számban és javakban ismét gyarapodjanak, hosszú időre egy magaslaton telepedtek meg, amelynek a neve Coatepec, azaz "kígyóhegy" volt. Itt letelepedvén, a bálvány megparancsolta a papoknak, rekesztessék el a közelben kanyargó, bővizű folyó útját, hogy a víz szertefolyjék a síkságon, körülkerítve a dombot, amelyen élnek, mert meg akarta mutatni nekik, milyen lesz az a vidék, amelyet megígért nekik. Iszonyatos munkával a gátak elkészültek, a víz megáradt és szertefolyt a síkságon, ahol egy gyönyörű szép tó keletkezett, amelyet hamarosan fűzfák, nyárfák, borókák és egyebek öveztek. Dúsan nőtt itt a sás és a gyékény, emiatt a tavat Tulának, vagyis "a sás vagy a gyékény helyé"-nek nevezték el. Hal is volt bőven és összegyűlt mindenféle vízimadár, mint a kacsa, a kócsag, a vízityúk, és valósággal ellepték a tavat, sok más madárfajtával együtt, mint amilyenek manapság a México-tavon tenyésznek nagy számban. Burjánzott a nád és mindenféle vízivirág, és sárga meg vörös rigóktól tarkállott a környék. A ligetekben madárdal zengett és fenséges harmónia uralkodott a vidéken.
     Ebben az elragadó környezetben a nép jelentős része megfeledkezett arról, hogy mit is tervezett nekik a bálvány; miszerint ez csupán ízelítő és halvány lenyomata annak a földnek, amelyet nekik szánt. Minél jobban érezték magukat, annál többen hangoztatták, hogy végleg itt kell maradniuk, mert ez az a hely, amelyet istenük, Huitzilopochtli kiválasztott a számukra, innen éppúgy elérhetik minden céljukat, hiszen ő az ura a négy égtájnak... és így tovább. Ennek láttán a démon mérhetetlen haragra gerjedt, és e szókkal fordult a papokhoz: "Úgy látom, egyesek akadályokat akarnak görgetni elhatározásom útjába, és ellene mondanak parancsaimnak. Talán bizony nagyobbak ők, mint én? Mondjátok meg ezeknek, hogy mielőtt eljön a reggel, bosszút állok rajtuk, hogy többé senki ne merészelje kétségbe vonni azt, ami felől én már határoztam, és tudja meg mindenki, hogy csakis nekem engedelmeskedhet!" Rettegve mesélték, hogy amíg a bálvány beszélt, az arca olyan irtóztató és rettenetes volt, hogy valamennyien elborzadtak az őrületes félelemtől és néhányuk megőszült. Mesélik, hogy azon az éjszakán, miután mindenki nyugovóra tért, a tábor egyik felében éktelen sikoltozás, halálhörgés lármája támadt és reggel, amint odasereglettek, holtan találták mindazokat, akik azt mondták, hogy ott kell maradniuk. Valamennyiüknek föl volt hasítva a mellkasa, a szíve pedig ki volt szakítva. Ekkor tették magukévá ezt az istenüknek tetsző iszonyatos áldozati formát, amelyet ettől kezdve műveltek, hogy fölhasították az emberek mellét, kitépve a még dobogó szívet, melyet a bálványnak engesztelő áldozatul felmutattak.
Miután Huitzilopochtli kitöltötte a bosszúját, megparancsolta őrzőinek, hogy rombolják le a gátakat amelyekkel elzárták a víz útját, és az elrekesztett folyót bocsássák régi medrében az útjára, amit nyomban végre is hajtottak.

Ne feledjük, hogy az aztékok különösen is barbár vallási szertartásokat végeztek – volt is kinek –, hiszen 200 főistent és 1600 kisebb istent tiszteltek. A legfontosabb számukra a Napisten volt (akinek a fényét végül a guadalupei csodás képen a Szent Szűz alakja takar el!). Központi fontossága volt a Holdistennek is (ez a képen Mária lába alatt található!). Az aztékok képesek voltak akár egyetlen hét alatt is több mint 20 ezer embert feláldozni "isteneiknek". Ezért háborúztak állandóan, hogy e célra foglyokat ejthessenek.

     Nagy Szent Leó pápa (Sanctus Leo  Magnus), (440 – 461. november 10.), aki 45. pápaként uralkodott az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leónak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is! Leó kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leó pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-, politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leó pápa könyörögj érettünk,

mert példádat elfeledtük

és már nagyon önteltek lettünk!

     Miközben Afra könyörgött, az összehordott vesszők semmiképp sem akartak meggyulladni, lángra lobbanni. Ezen kudarc után szentünket lefejezték!

Megjegyzés: Szent Afra vértanú sírja az Augsburg-i Szent Ulrik és Afra bazilika kriptájában van. Később Szent Afra csontjait megvizsgáló törvényszéki orvosszakértők, nem találtak rajta égési nyomokat. A hagyomány szerint a bíró máglyán való elégetésre ítélte ugyan, de fennmaradt a vértanúhaláláról szóló beszámolóban elbeszélik, hogy a tűz nem gyulladt ki, és a lefejezés váltotta fel a sikertelen kínzást. A nyakcsigolyáin több kardcsapás nyoma látható, ami bizonyítja, hogy valóban megkínozták, és hogy a hóhér, akár ügyetlenségből, akár a szándékos kínzás öröméből, többször megütötte, mielőtt lefejezte volna. 304-ben szenvedett vértanú halát!

Diocletianus nagy üldöztetése során (303 februárjától 313 októberéig Nyugaton), az egyházi levéltárak lefoglalása és megsemmisítése valamint az egyházi szertartások szétesése ebben az időszakban, megakadályozta a mártírok cselekedeteinek szokásos gyűjtését, a kihallgatási jegyzőkönyvek és a halálukról szóló beszámolók készítését. Azonban még mindig akadt néhány dokumentumunk pl. Afra kihallgatásának szövege, mely a keresztény ókor egyik legszebb dokumentuma. Életének számos eleme bizonyított és vitathatatlan a mélységes bűnbánata, sőt a bírónak adott válaszai is bizonyítják a Szentlélek megígért segítségét! (Mt 10, 19-20)

A történet hitelességének további bizonyítéka, hogy a bíró, ahogy az a negyedik században várható volt, bizonyos ismeretekkel rendelkezett a keresztény hitről és tanításról, tudta pl., hogy a keresztények erkölcsösen élnek, és hogy a test bűnei botránkoztatják őket. Ezért hitte, hogy Afra nem lehet keresztény.

Isten irgalmasságának nagy tanúsága, hogy a korábbi prostituálton, aki nem csak saját bűnös életéért felelt, de az idegen bűnökért is, bűnbánatot tartott és az Isteni Kegyelem a gyalázat mélységéből a vértanúság dicsőségébe emelte őt. (Folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Az exodus ládája
     Az aztékok fáradatlan népe arrafelé vándorolt a ládával, amerre bálványuk irányította őket. Nemzetségi vezérük egy bizonyos Mex volt, innen vették nevüket a mexikánok vagy mexikóiak. Ők negyven éven át, ugyanolyan hosszú fáradalmakkal bolyongtak, mint a másik hat nép, sok helyen megállapodva, vetettek és begyűjtötték, kivéve, ha a bálványuk másként nem rendelkezett, pl. hogy nyomban hagyják ott az egész termést. Ilyen esetekben magukra hagyták az időseket, betegeket és csak az életerősek vándoroltak tovább, nagy engedelmesen. Rengeteg veszélyen és megpróbáltatáson mentek keresztül. Bárhol álltak is meg, első teendőjük az volt, hogy templomot vagy "tabernákulumot" emeltek hamis istenüknek, attól függően, hogy meddig időztek ott. A ládát egy olyasféle oltárra helyezték a tábor közepén, amilyet a keresztény Egyház használ, mert ez a bálvány – mint majd látni fogjuk, "Isten majmaként" –, sok tekintetben az Egyházat kívánta utánozni.
     Volt köztük egy asszony, egy nagyhatalmú varázslónő, akit istenük nővérének hívtak, aki olyan gonosz volt, hogy még a jelenléte is ártalmasnak bizonyult. Annyi ártalmat, bajt és kárt okozott, hogy mindenki rettegte. Fortélyaival azt akarta elérni, hogy istenként imádják. A papok nem tűrhették tovább elvetemültségét és bepanaszolták őt bálványuknál, aki aztán egyiküknek megjelent álmában, azt mondva, hogy korántsem azért adott hatalmat nővérének az állatok felett, hogy általuk álljon bosszút és veszejtse el azokat, akikre megharagudott. Mert nem az ő parancsára mar a vipera, a skorpió, meg a gyilkos pók! Végül, hogy "kedves népét" megszabadítsa nővérétől, megparancsolta, hogy még azon éjjelen, amikor nővére az első álmába merül, titokban valamennyien kerekedjenek fel és hagyják ott őrzőivel és uraival együtt. A démon – mint kárhozott szellem – még "szerényen" kinyilatkoztatta, hogy ő nem azért jött az emberek közé, hogy varázslattal és szemfényvesztéssel állítsa szolgálatába a népeket, hanem hogy fegyverek, a szív és a kar vitézsége által nagy nevet szerezzen magának, és a felhőkig emelje az azték nemzetet, hogy őket az arany, az ezüst, minden fém, a káprázatos színű tollak és mesés drágakövek uraivá tegye. Házakat és smaragddal-rubinnal ékes templomokat emeltet majd magának – mint a drágakövek és az országban termő kakaó, a finom szövésű takarók urának –, amelyekbe testét kívánja burkolni. Csakis ennek köszönhető az ő "áldásos" eljövetele. Ezért vállalta magára, hogy elvezeti őket arra a földre, ahol majd megnyugvást és vigaszt találnak minden megpróbáltatásért, amin eddig keresztülmentek, ami még ugyan előttük áll – ígérte –, de nincs már messze.
     A "magánkinyilatkoztatás" tetszett a papoknak, és közzétették a népnek, mire mindnyájuk szíve hálával telt el és megvigasztalódtak, majd a bálvány parancsa szerint otthagyták a varázslónőt, személyzetével és a családjával együtt.

A VILÁG LEGNAGYOBB MÁRIA-JELENÉSÉNEK TÖRTÉNETE

Tisztelt Olvasóm! Az Istenanya Guadalupe-i megjelenésének történetét, bőséges történelmi előzményekkel mutatom be, melyek valamiképp magyarázatot is adnak sok mindenre, messze túlmutatva 16. század eseményein!

Forrásként felhasználtam: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvét. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hét barlang népe
     Az azték őshagyomány szerint kiváló szokásokkal bíró népük "hét barlangból" indult el, nem azokban laktak, mert voltak házaik és rendezett vetéseik, jó kormányzatuk, rítusaik, isteneik és szertartásaik. Hagyományuk szerint, minden nemzetségnek megvolt a maga kijelölt barlangja.
     Az Úr 820. esztendejében a hét népcsoportból hat elindult – nem egy időben –, de csak nyolcvan év múltán érkeztek meg ebbe az országba (Mexikóba). Ennek oka az volt, hogy kifürkésztek minden vidéket, hátha rábukkannak azokra a jelekre, amik azt a helyet jelölik, amelyet bálványaik parancsára be kell népesíteniük. Ősi honukat is az ő ösztönzésükre hagyták el. Ez a démoni irányítás volt az oka annak, hogy oly sokáig időztek útjukon, amely a valóságban nem volt távolabb egy hónapi járóföldnél.
    
Amikorra a különböző turnusokban elindult hat nemzetség megérkezett, benépesítette a vidéket. Indulásukhoz képest, háromszázkét év telt el, mire utolérte őket a hetedik barlang nemzetsége, a mexikánok vagy más néven aztékok bátor, harcias, az illemben és helyes viselkedésben járatos népe.
     Ezek, egész bolyongásaik alatt hordoztak magukkal egy bálványt. A neve Huitzilopochtli volt, ami azt jelenti, hogy "pompás tollú madár balja". Azt állítják, hogy ez a bálvány parancsolta meg nekik, ősi földjük elhagyását, azt ígérvén, hogy ők lesznek az urai és fejedelmei minden tartománynak, amit csak a hat nemzetség a birtokába vett, annak a földnek, mely oly gazdag aranyban, ezüstben, drágakövekben, ragyogó tollakban, finom köpenyekben és minden másban. Ez lesz számukra az ígéret földje, melyet arról ismernek meg, hogy egy tó közepén álló fügekaktuszon egy sast látnak. A tó közelében egy fehér forrás fakad fehér sziklákból a környezetében fehér fűzfákkal.
     Nos, ez a "hetedik barlang népe" úgy indult útnak, mint Mózes népe az Ígéret Földjére. Nádból font ládában hozták magukkal az említett bálványt, mint amazok a Frigyládát. A ládát négy őrző vagy pap hordozta, akikkel a bálvány titokban közölte útjuk minden eseményét, tudtukra adva, hogy mikor, mit kell tenniük. Törvényeket adott nekik, hallatlanul véres és babonás áldozatokra és rítusokra oktatta őket. Végtére is annyira rabjai lettek e bálványnak, hogy a véleménye és parancsa nélkül egy lépést sem mertek megtenni. Tény, hogy emberfia nem látott, de még nem is hallott olyan démonról, amelyik annyit társalgott volna az emberekkel, mint ez! Joggal hihetjük, hogy maga az emberi nem Ellensége irányította ezeket a szerencsétleneket dőreségeikben és kegyetlen áldozataik bemutatásában.

     Az említett enciklikában Leó pápa így ír Szent József.ima fontosságáról: „A stressz és a megpróbáltatások időszakaiban felesleges részleteznünk, hogy milyen mélységekbe süllyedtek a társadalmak, vagy milyen tervek kavarognak az elmékben most, amikor minden törvénytelenség megengedettnek tűnik a sötétség hatalmainak! Így elengedhetetlen, hogy az Egyház nagy kitartással ne könyörögne az Úrhoz – a Boldogságos Szűzanya és Szent József – közbenjárására hivatkozva, akiknek pártfogása mindig is a leghatékonyabb volt!” (Vö. Quamquam pluries 1.)

Ám 1964-ben a római liturgikus reform, ezen „Leo-imák” kötelező voltát eltörölte!

Zárszóként azonban lássuk a XIII. Leo pápa által írt Szent József-imát, melyet, ha nem a rózsafüzér végén imádkozunk, akkor előtte mondjunk el három Üdvözlégyet!

Szent József, hozzád folyamodunk nyomorúságunkban, miután szent Jegyesed háromszoros segítségét kértük. Bizakodó szívvel, arra a szent szeretetedre és atyai gyengédségedre kérünk, amely téged a Boldogságos Szűzhöz és a Kisded Jézushoz fűzött, akit szívedre ölelhettél! Alázatosan esdjük, hogy tekints kegyesen azon örökségre, amelyet Jézus Krisztus a Vére árán szerzett, és imádságos pártfogásoddal légy segítségünkre szükségünkben.

Mint a Szent Család őre, oltalmazd Jézus Krisztus választott népét, távolítsd el tőlünk ó Kegyes Atya, a tévelygésnek és a romlottságnak minden nyavalyáját.

Támogass bennünket a sötétség hatalma elleni harcunkban, és ahogyan egykor a Kisded Jézust a legnagyobb veszedelemből kiragadtad, úgy őrizd most az Anyaszentegyházat az ellenséges cselszövésektől és minden bajtól.

Mindannyiunkat végy pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örök boldogságot elnyerjük, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

Gaius azt mondta: „Áldozz az isteneknek, és ők valóban megmentenek téged!”

A mártír így válaszolt: „Az én Megváltóm Jézus Krisztus, aki a kereszten megígérte a paradicsomot a róla vallomást tevő latornak.”

A bíró így szólt: „Áldozz tehát, nehogy a szeretőid szeme láttára korbácsoljanak meg!”

Afra ezt válaszolta: „Félelmem és bánatom egyetlen tárgya a bűneim.”

Erre Gaius: „Szégyellem magam, hogy ily sokáig vitatkoztam veled. Ha nem teszel eleget pracsomnak, meghalsz!”

Afra így válaszolt: „Ez az, amit kívánok, mert méltatlanságomban az élet nem nyújt megnyugvást!”

A bíró így szólt: „Ha nem mutatsz be áldozatot, akkor elrendelem, hogy kínzásod után, elevenen elégessenek.”

Afra így válaszolt: „Hadd szenvedjen kínokat az a test, amely vétkezett; de a lelkemet nem fogom beszennyezni azzal, hogy démonoknak áldozom!”

A bíró ezután a következő ítéletet hozta: „Máglyára ítéljük Afrát, a magát kereszténynek valló prostituáltat, mert megtagadta az isteneknek való áldozat bemutatását!”

A hóhérok azonnal megragadták, és a Lech folyó egyik szigetére vitték, ott levetkőztették és egy oszlophoz kötözték.

Afra a szemeit az ég felé emelte, és könnyek között imádkozott, mondván: „Ó, Uram, Jézus Krisztus, mindenható Isten, aki nem az igazakat, hanem a bűnösöket jöttél megtérésre hívni, fogadd el most szenvedéseimet vezekelésül bűneimért, és ezzel az időleges tűzzel szabadíts meg engem az örök tűztől!”

Miközben a hóhérok vesszőket halmoztak köré, Afra így imádkozott: „Hálát adok neked, Uram a megtiszteltetésért, hogy a nevedért égőáldozat lehessek, melyre nem vagyok méltó. De amint Te felajánlottad magad a kereszt oltárán áldozatul az egész világ bűneiért, úgy én is áldozatul ajánlom magam neked, ó Istenem, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel mindörökké. Ámen.

” (Alsó képen Szent Ulrik, Szent Afra és a Szúzanya) 

(folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

Engesztelő imamozgalom indul 2026. január 1-től a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál!

Mária Natália nővér által Jézus és Szűz Mária számos üzenetet közölt Magyarország és a magyarság
számára. Lényegük egyetlen szóban kifejezhető: engesztelés!
Egy világméretű engesztelési mozgalomról van szó, amelynek Magyarországról kell kiindulnia, s
elterjednie az egész világon.

„A SZŰZANYA MAGYARORSZÁGOT SAJÁT TULAJDONÁNAK NEVEZI, EZÉRT
MAGYARORSZÁGTÓL KÜLÖNLEGES ENGESZTELÉST KÍVÁN” (Mária Natália nővér)

Jézus szerint a Szent Anna-réten felépülő kápolnából kell kiindulnia annak az engesztelő
mozgalomnak, amely aztán az egész világra kiterjed, és békét hoz az emberiségnek.

Jézus és Szűz Mária szervezett engesztelést kért a Szent Anna-réti kápolnában.
Ezen kérést meghallva született az elképzelés, hogy közösségeket egységbe fogva megszervezzük:
minden nap egy-egy közösség tartson imaórát a Szent Anna-réti kápolnában.

Olyan közösségeket keresünk, akik vállalják, hogy havonta 1 alkalommal az engesztelő
kápolnában 1 óra imával engesztelnek Szűz Mária kérése szerint. Az imaóra
szentségimádásból és egy rózsafüzér elmondásából áll az Oltáriszentség jelenlétében, a Szűzanya
szándékára.

A közösségek ilyenfajta összefogásának már van múltja. A ’90-es évek végén megvalósult egy hasonló
kezdeményezés két éven keresztül, Boldogasszony Közössége néven. A helyszín akkor a Ménesi úti
kápolna volt, és a katolikus lelkiségi mozgalmak közül számosan részt vettek benne.

A jelenleg szerveződő Világ Győzelmes Királynője Imamozgalmat ennek mintájára igyekszünk
megvalósítani, Jézus és Szűz Mária kérésének eleget téve a Szent Anna-réti engesztelő kápolnánál.

Mindszenty bíboros szívén viselte a Mária Natália nővér által közvetített üzeneteket, elfogatásáig
rengeteget tett a kápolna felépüléséért és az engesztelő mozgalom elindításáért. Ezért mi most az Ő
pártfogása alá helyezzük ezt az ügyet, valamint Natália nővér közbenjárását is kérjük.
Nem utolsó sorban pedig Árpád-házi Szent Margitot, hazánk nagy vezeklő szentjét kérjük: járjon közben
hazánk megújulásáért.

Kérjük azon közösségeket, akik hívást éreznek arra, hogy részesei legyenek ennek az
engesztelő mozgalomnak, küldjenek részvételi szándékukról egy rövid emailt a
boldogasszony26@gmail.com email címre!

Olyan papokat is keresünk, akik vállalják, hogy 1-1 alkalommal elkísérik a híveket, kiteszik
a Szentséget, ill. nyitják és zárják a kápolnát.
A jelentkezőkkel email-en felvesszük a kapcsolatot, és a további részletekről ott fognak tájékoztatást
kapni.

„Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem:

a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én győzelem”

„Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!”

„Akarom, hogy Édesanyám, mint a Világ Királynőjének tisztelete, Magyarországról induljon el.”

„Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet is

hordozza minden nemzet előtt”

„A rózsák, amit ezen a véres földön ültettem, egyszer virágozni fognak.”

 (Jézus szavai Natália nővér látomásában)

De nem hagylak el titeket végleg. Ha helyet készíttek Nekem a szívekben, visszatérek.” 

(Szűz Mária szavai Natália nővér látomásában)

Bővebben Natália Nővérről, és az általa közölt üzenetekről:
https://www.vilagkiralynoje.hu/files/natalia_nover.pdf

     Az pedig, hogy az ún. „Leó-imákban” a Szent József iránti ima miért kapott kiemelkedő szerepet az ismert Szent Mihály ima mellett? ‒ Nos, ez az előzőkben már említést nyert! A Boldogságos Szűz Mária után, aki az Angyalok és a Mennyország Királynője, kit is tisztelhetnénk a mennyei szentek közül inkább, mint Szent Józsefet. Ő az az egyetlen férfi, aki méltónak találtatott arra, hogy a Szent Szűznek jegyese, Isten Fiának pedig nevelőapja legyen. Józsefnek ebben a kiváltságában van minden méltósága, szentsége és teljes dicsősége! Nem véletlen tehát, hogy Egyházunk az Istenanya után Szent Józsefet illeti a legnagyobb tisztelettel ‒ akiről megjegyzendő ‒, hogy tisztelete hazánkban már a középkorban is elterjedt volt!

Ennek ellenére mára sajnos, mintha megfeledkeztünk volna a legkiválóbb és legkiváltságosabb égi közbenjárónkról! Ma, amikor a tisztaság puszta fogalma is értelmét vesztette, ma, amikor a családok bomlasztása már „nemzetközi programmá” vált, üdvös cselekedet lenne nemzetünket, családunkat és magunkat Szent József oltalmába ajánlani! Sőt, az Ő példáját kellene oktatni a hittanórákon, őt kellene méltatni a szentbeszédekben és példaként állítani a családapák, a hivatás- és párkereső fiataloknak, amiként a munkások számára is.

XIII. Leó pápa Szent Józsefhez írt imáját az 1889. augusztus 15-én kiadott Quamquam pluries című enciklikájában fogalmazta meg, melyet búcsúkkal látott el. Ezt a közbenjáró imát a pápa a Katolikus Egyház, a családok és a papi hivatások védelméért, a gonosz elleni küzdelemben való segítségért kérte. Kérése szerint a Boldogságos Szűzanya Szent Józseffel és Szent Mihály arkangyallal egységben segít a sátáni erők megfékezésében, ezért ez az ima a szentolvasó végéhez is csatolandó! Ahogy Leó pápa hangsúlyozta, nem csak a rózsafüzér hónapjában, hanem „minden évben, örökké”, mert ez az ima az ördög és mindenféle kísértés elűzésére ajánlott.

Mindenkinek tudnia kéne, hogy Szent József Istentől való megbízatása nem csak a Szent Család oltalmazása volt, hanem az Ő feladata máiglan Krisztus Misztikus Testének az Egyháznak hathatós védelme! És bizony a démonok tudják ezt és rettegnek hatalmától, ezért mindent megtesznek, hogy a sötétség elleni harcban elfeledtessék Isten Népével Szent Józsefet, a közbenjáró imájával együtt! Ezen gonosz igyekezetük annyiban sikerrel járt, hogy a családok- és a tiszta erények védőszentjéről gyakorlatilag, megfeledkezett a világ!

(folyt) Előző rész

A bíró ezért így szólt: „Mutass be áldozatot az isteneknek és menj békével!”

Afra így válaszolt: „Nagy bűnös voltam, mielőtt megismertem az Egy Igaz Istent, és nem teszek újabb bűnt azzal, hogy megteszem azt, amit parancsolsz nekem.”

Gaius erre erélyesen ráparancsolt: „Menj a Capitoliumba és mutass be áldozatot, mert jobb élni, mint kínok között meghalni!”

Afra így válaszolt: „Az én istenem Jézus Krisztus, akit követni akarok. Minden nap megvallom bűneimet; és mivel méltatlan vagyok arra, hogy bármilyen áldozatot mutassak be Neki, ezért örömmel áldozom fel magamat az ő nevéért A testemmel vétkeztem, meg kell, hogy tisztuljon a gyötrelmek által.”

„Úgy értesültem – mondta Gaius –, hogy a keresztények Istene nem fogad el egy prostituáltat!”

Afra így válaszolt: „Urunk, Jézus Krisztus leszállt a mennyből és feláldozta magát, a bűnösökért, hogy megmentse őket. Az evangéliumok tanúskodnak arról, hogy egy bűnös asszony könnyeivel mosta meg a lábát és bocsánatot nyert, amiként nem utasította el a vámszedőket sem, hanem velük evett.”

A bíró így szólt: „Áldozd fel akkor magad vitézeim örömére, hogy gazdagítsanak.”

Afra így felelt: „Nem kérek többet ebből az átkozott nyereségből. Mint a mocsoktól igyekeztem megszabadulni, de még szegény testvéreink sem fogadták el a pénzem, mivel a bűn zsoldjának tekintették! Könyörgéseimmel kellet meggyőznöm őket, hogy cserébe imádkozzanak Istenhez bűneim bocsánatáért.”

Gaius azt mondta: „Egy közönséges prostituáltat, akkor sem lehet kereszténynek nevezni.”

Afra így válaszolt: „Igaz, méltatlan vagyok arra, hogy keresztény nevet viseljek, de Krisztus elismer engem.”

(folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

     Szembetűnő, hogy a „fogoly” Piusz pápa 1870. december 8-án Szent Józsefet „az Egyetemes Egyház Védnökének” nyilvánította, melyet utódja XIII. Leó nem csak megerősített, de Szent József ünnepét elsőrangú ünneppé emelte! Sőt Leó pápa 1884 és 86-ban elrendelte, hogy a Szentmisék után az elődje által rendelt imák mellett, mondják el még az általa írt Szent Józsefhez- és Szent Mihály arkangyalhoz intézett imákat is! Leo pápát a Szent József ima megírására nem csak személyes tisztelete, de a Szentlélek általi vezetettsége késztette, miszerint József az Úr és az Istenanya után a szenteket messze felülmúló hatékonyságú közbenjárónk Istennél. Az ún. Szent Mihály ima megírását viszont egy személyesen megélt borzalmas látomása késztette, melyben a sátán kikérte Jézustól az Egyházat, hogy lerombolja! XIII. Leo pápa a Szent Mihály ima misevégi mondását épp ezért tette kötelezővé a Világegyházban! Az indok és szándék az volt, hogy – kijelentése szerint – megvédje az Egyházat a „démoni szellemektől, akik az Örök Városban gyűlnek össze”. Ezeket az imákat a három Üdvözléggyel és a Salve Reginával ‒ esetenként már csak az utóbbi kettőt ‒ később „Leo-imáknak” nevezték.

 Sajnos, úgy a lelki fejlődésben, mint egyes tervek megvalósításában fékező tényező, hogy egyházi vezetők közt teret nyert azon álláspont, miszerint „az elődök kivizsgálási eredményei, vagy rendeletei nem kötelezi az utódokat”! Számos példát sorolhatnánk fel, például 1917-18-ban a fatimai plébános a püspökének felterjesztett és elfogadott kihallgatási jegyzőkönyvét a püspökváltó utód nem fogadta el, és újbóli vizsgálatot rendelt el a jelenésekkel kapcsolatban. Ez pedig lehet hogy végzetes késedelemt okozott a fatimai kérések megvalósításában! ‒ Visszatérve a „Leo-imák” gyakorlatára! A XIII. Leót követő pápák, még XXIII. János pápa is ragaszkodott hozzá, hogy a Szentmise végén továbbra is elmondják a Szent József és Szent Mihály imákat, többek között Oroszország megtéréséért! Annál is inkább, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszországi kommunizmus, nem csak egy ateista államot épített ki, tömeggyilkos módon üldözve a vallást, hanem tévtanaival világuralomra törekszik!

És bizony ez volt az, amelyre a Fatimai Szűzanya még időben ‒ az 1917-es lenini puccs előtt ‒ felhívta az Egyház és a világ figyelmét, a lélekgyilkos marxizmus tévtanainak elterjedére és egy szörnyűbb világháború lehetőségére! Ezek sajnos a fatimai kérések teljesítetlensége miatt sorra megvalósultak!

(folyt) Előző rész

A jóindulat adottsága, esetenként jóra vezet

     Szent Afra a 3. században egy viszonylag módos ciprusi pogány családba született, anyja Hilária egy felszabadított rabszolga felesége volt. Ciprusról a bajorországi Augsburgba vándoroltak. Az anya a lányát a közelben lévő Vénusz templomban „hierodulának”, vagyis kultikus prostituáltnak szentelte, majd saját bordélyházat nyitottak. Afra ott nem csak szépségéről és szexuális szolgáltatásairól lett híres, hanem táncos és énekesnői tehetsége miatt is. És ezt ő Vénusznak szentelt istentiszteleti aktusnak tartotta, sőt valamiféle „jóindulatból” számtalan szegény lánynak ajánlott hasonló „hivatást”! Ámde ez a jóindulatiság megmutatkozott nemes, sőt hősies célokban is!

A Diocletianus féle keresztényüldözés kezdetén (303) Afra és édesanyja, menekülteket fogadtak be házukba (Szent) Narcissus püspököt és két káplánját. Afráék azt hitték, hogy a három komoly férfiú a Vénusz kultusz felől érdeklődik, A szent emberek pedig nem ismerték sem a család hitvallását, pláne nem a „hivatását”. Amikor azonban az étkezéshez asztalhoz ültek a három pap olyan gyünyörűen imádkozott és mondtak áldást, hogy a jelenlévők egészen megrendültek! A püspök ottartózkodásuk alatt beszélt nekik a keresztény hitről. Napi tanításai révén megtérítette nem csak Afrát és anyját, de a szolgákat is, mígnem valamennyit megkeresztelte! És lám, ezt követően „elemi erővel” valóban lélekből kezdtek jótékonykodni, segítve a szegényeket és a körülöttük élő szenvedőket.

Egy nap azonban megneszelhettek valamit a hatóság emberei, hogy a házban keresztény papokat rejtegetnek és betörtek a házába. Afra talpraesetten így válaszolt: „Hogyan maradhatnának keresztény papok egy olyan nővel, mint én? Hozzám csak azok jönnek, akik viselkedésükben hasonlítanak rám.” Erre a katonák elmentek.

A halál és üldöztetés fenyegetettsége ellenére Afra továbbra is rejtegette a szent püspököt, amíg őt magát le nem tartóztatták és a hatóságok elé nem állították. Gaius nevű bíró, aki a tiltott keresztény vallás kiirtásával volt megbízva. Miután megtudta, hogy a vádlott közismert prostituált, ebből arra következttett, hogy a nőt hamisan vádolták meg, mivel ezt a tevékenységet összeegyeztethetetlennek tartotta a keresztény erkölccsel. Már éppen szabadon akarta engedni, amikor a vádlott hangosan hirdette hitét, és nem volt hajlandó megtagadni hitvallását. Afra azt vallotta, hogy Jézushoz tartozik a vértanúságig, emlékeztetve arra, hogy az Evangélium szerint a prostituáltak és a vámszedők jutnak be először a Mennyek Országába.

(folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

     Bármint vélekedjünk a reformációról, azt az egyet e téren barát és ellenség kénytelen elismerni, hogy a reformáció megbontotta a keresztény Európa vallási egységét s miközben testvérháborúkba vonta a kereszténységet, alig engedett neki időt és erőt arra, hogy a közös ellenséggel, a visszatérő pogányság szellemével kellő súllyal szembehelyezkedjék. A véleménymegoszlás a legfőbb vallási és erkölcsi kérdésekben a vallási harcok elültével lassan-lassan oda vezetett, hogy az állami és társadalmi életet a türelem s a béke érdekében mindinkább mentesítettük a speciálisan keresztény befolyásoktól, nehogy azokkal ennek vagy annak a felekezetnek érzékenységét sértsük. A vallási széthúzás közönyre, a keresztény formák, elvek és intézmények fokozatos mellőzésére vezettek a közéletben magukat a keresztényeket is. Az egyház ilyképpen lassankint elvesztette állam- és társadalomirányító helyzetét s a megnyitott résen bőséggel és szabadon özönlöttek be a rombolás úttörői. A szabad kutatás jelszavának nyomában besurrant a szabadgondolkozás, a hitetlenség és hittámadás joga, az Aufklaerizmus és racionalizmus, a tagadás és kétely divatja. (Bangha Béla SJ. Magyarország újjáépítése és a kereszténység. /Miért siklott le a kereszténység a társadalmat irányító tényezők sorából?/)

     A 19. század közepére beértek a Francia Forradalom istentelen gyümölcsei, és ezt követően a liberalizmus terjedésének a legnagyobb akadályát szinte már csak a Katolikus Anyaszentegyház képezte ‒ már akkor is!

Az 1858-as Lourdes-i jelenések eseményei, természetesen kevéssé fértek össze néhány felvilágosult teológus liberális hitelvével, és gáncsoskodó kötekedésekkel próbálták akadályozni a ‒ Szeplőtelen Fogantatás ‒ puszta említését is! Így végül magának IX. Piusz pápának kellett közbelépnie, és 1869. szeptember 4-én kelt levelében igyekezett véget vetni a megnyilvánuló intrikáknak. Idézem: „Az emberi gonoszságnak az isteni irgalmasság ellen intézett harca szükségképpen arra szolgál, hogy a csodálatos események valódisága és igaz volta annál világosabban kitűnjék.” ‒ Idézet vége! Ám ezt a pápai nyilatkozatot érdemes napjainkban is mindannyiunknak szem előtt tartania!

A lélekromboló démoni eszmék megfékezésére 1859-től IX. Pius pápa, a mise végén elmondandó imákat vezetett be, három Üdvözlégyet és a Salve Reginát. Ez eleinte Olaszországra korlátozódott, hogy megvédjék a Pápai Államot a forradalmi támadásoktól. Sajnos megeshet, hogy a pápa kérését a klérus nem teljesítette maradéktalanul, és a hívek is „misevégi időhúzásnak” tekintették az imákat, így az „oltalom-imák” nagyrészt hatástalanok maradtak!

Európa azonban forrogott, és a porosz-osztrák-olasz, valamint a francia-porosz háborúkat csak tetézte a II. Viktor Emánul és Garibaldi közti villongás. Végül ezek teremtették meg azt az egységes Olaszországot (amely hazánk esetében már ezer éve megvolt)! Itáliában megalakult egy liberális állam, amely természeteszerűleg beszűkítette a Pápai Államot! Ezzel persze nem stabilizálódtak az „önrendelkezési jogok”, mert 1870. szeptemberében Róma elesett és IX. Piusz pápa a „Vatikán fogja” lett! (Folyt.)

Előszó

     Egy alig ismert szentet mutatok be kedves Olvasóimnak. Érdekessége, hogy Szent Afra élettörténete merőben ellentéte Szent Filoménának, akiről blogomban olvashattak! Egyikük prostituált volt, a másikuk szüzességben élt! Hasonlóságuk csupán annyi, hogy gyermekkorukról keveset tudni, a Római Birodalom keleti széléről származnak (Ciprusról és Korfuról) és mindkettejük (egymástól függetlenül) 304-ben Diocletiánus alatt szenvedett vértanú halált!

Források:

https://www.roman-catholic-saints.com/saint-afra.html

https://designsbybirgit.blogspot.com/2014/07/novena-to-saint-afra-martyr-for.html?m=1

https://en.wikipedia.org/wiki/Saint_Afra

https://faithofourmothers.wordpress.com/2013/08/05/saint-afra-and-companions/

https://www.catholicnewsworld.com/2014/08/saint-august-5-st-afra-convert-and.html

https://www.heiligen-legende.de/afra-von-augsburg/

(folyt.)

     1956. november 4-én, hadüzenet nélküli háborús támadás érte Európa védbástyáját, Magyarországot!

    A szovjet Vöröshadsereg, 2500 tankkal vonult hazánk ellen, kíméletlenül rombolva és gyilkolva! Csak összehasonlításképp jegyezzük meg, hogy az 1943-as Kurszk melletti legnagyobb csatában egyszerre 1500 szovjet páncélos vett rész (Forrás),  jóllehet további 3000 készenlétben állt!

   Az a "nyugat", amelyik most oly érzékeny az  "agresszióra" az "önrendelkezési- és emberi jogokra", csak döbbenten lapított (nem úgy mint ma Ukrajna esetében), holott megsegítségükkel önmagukat védték volna meg! Budapestet rommá lőtték, megsemmisültek olyan épületek is, amelyek a II. Világháborút átvészelték! Bár háromszor annyi ideig tartott a Magyar Szabadságharc vérbefojtása, mint amire Hruscsovék számítottak, az általuk elszenvedett emberi-, technikai- és presztizs-veszteséget már soha nem tudták kiheverni!

   Végül is kicsiny népünk hős ifjúsága a világ leghatalmasabb hadseregét szégyenítette meg "puszta kézzel"!  Az 1956-os forradalom modernkori történelmünk és a szabadság történetének legfényesebb napjai. Ahogy Albert Camus francia író mondta: „A leigázott és láncra vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely más nép.”

    A szovjetek, ha el is érték a tömeghalál csendjét, ezen "győzelmük" indította el  birodalmuk végső széthullást!

    Amit a "nyugat" akkor félt megfékezni, az mára "szellemként" járja be Európát, és a "kommunizmus kísérteteként" igyekszik beteljesíteni azt, amire a Fatimai Szűzanya előre figyelmeztetett: "elterjeszti tévtanait az egész világon, üldözni fogják a jókat..."!

   Alább, képek illusztrálják a marxisták "baráti segítségét"! 

 Imádkozzunk az 1956-os Szabadságharc magyar és orosz áldozatainak lelki üdvéért!