SZENT GERGELY PÁPA INTELME

Szent Gergely pápa 35-ik homiliájá­ból veszem az erre vonatkozó erköl­csi intelmet: „Urunk és Üdvözítőnk a veszendő világ bajait hirdeti, hogy kevésbé zavarjanak bennünket, előre tudva róluk. Az előre látott bajok kevésbé sújtanak és nagyobb türe­lemmel hordozzuk a világ nyomorú­ságát, ha az előretudás pajzsával vé­dekezünk..."

Az Úr előre figyelmeztetett ben­nünket mindazokra a bajokra, ame­lyek bekövetkeznek. Ne féljünk! Ha mi szembenézünk a bajokkal, amikor azok még nem következtek be, akkor könnyebb lesz azokat elviselni. Ha hirtelen szakadna ránk, az annyira lesújtana, hogy alig tudnánk ma­gunkhoz térni. Ha azonban előre sejtjük, akkor a lelkünket hozzáké­szítjük, hogy váratlanul ne érjen a csapás, a szerencsétlenség. Legyünk tehát készen minden bajnak és szen­vedésnek elviselésére! Ne lepjen meg bennünket, ha az idők folyása úgy változnék, hogy a legszörnyűbb meg­próbáltatásokban lenne részűnk! 

FIGYELMEZTETÉS AZ ÖRÖK BAJOKRA

„A sokféle baj és szerencsétlenség figyelmeztet az elkövetkező örök ba­jokra; a véget nem érő rosszat sok véges rossz előzi meg, melyeket az ég és föld, az elemek és az emberek részéről kell elszenvednünk.” – A földi élet szenvedései juttassák eszünkbe, hogy milyen lehet a kín, az a végtelen nagy gyötrelem, amely­től megszabadított az isteni Üdvözítő. A szenvedés mindig arra figyelmez­tessen, hogy nagyobb szenvedéstől szabadított meg az Úr. Eszméljünk rá, hogy mi várna reánk, ha az Úr­hoz hűtlenek lennénk.

NEM IJESZTGETNI AKAR AZ ÚR!

„A prófécia int, figyelmeztet, képben festi meg a jövőt: tanuljunk a bűntől irtózni, Isten haragjától félni, tart­sunk penitenciát, térjünk jobb útra és mivel szörnyű veszedelem ólálko­dik a bűnöző körül... készüljünk a nagy útra, a végső órára.” – Ezek­ben a jövendölésekben nem ijeszt­getni akar bennünket az Úr, hanem bűnbánatra indít. Nem az itteni veszedelmek a borzalmasak, hanem azok az örök kínok, amelyeknek a földi szenvedések csak előképei. Ha szenvedünk, jusson eszünkbe, hogy mindez hasonlíthatatlanul kisebb baj, mint ha az Úr Isten haragját vonnánk magunkra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

     Mit is mondjak? A La Salette-i próféciák 1846-ban hangzottak el – jóllehet csak 1858-ban lettek közzétéve ‒, ám elegendő ha visszapillantunk az eltelt 170 év történéseire. Világosan láthatjuk, hogy pontról-pontra miként valósulnak meg a jövendölések. Bár az Antikrisztus fellépésének időpontját ezzel együtt sem tudjuk megjósolni, de az elmondottak után feltételezhetjük, hogy egy hosszú földi béke után következik majd be! Vajon ez megvolt-e már?
     Valójában a lényegi kérdés nem az, hogy mikor lép fel az Antikrisztus, hanem személyre szólóan az, hogy ÉN hogyan fogok viselkedni, ha ez bekövetkezik! Fel leszek-e vértezve erős hittel és kegyelmi eszközökkel? Szentségi életet éltem-e – amíg megtehettem –, elimádkoztam-e naponta a rózsafüzért ‒ míg nyugalomban elmondhattam? Az Irgalmasság lelki cselekedetei nyomán imádkoztam-e embertársaim üdvösségéért ‒ melyeket meg kellett volna tennem, amíg tehettem!
     Hogyan is mondta a La Salette-i Szűzanya: ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről” – vajon, én közéjük fogok-e tartozni?
     Eddig a történelem minden keresztényüldözője, az összetévesztésig hasonlított jellemzőiben a Szentírásban leírt Antikrisztusra. Lássuk ezek után, hogy pontosan melyek ezek a jellemvonások, mint ismertető jegyek? Ezek: az általános hitehagyás, az ember istenítése, az általános megtévesztés és a sátán erejével való munkálkodás.

Az Egyház az igazság oszlopa!
     Newman heves írásokban és beszédekben hangsúlyozta, hogy az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15), s hogy az út Krisztus megismeréséhez az élő Katolikus Egyházon át vezet, mely Krisztus Egyháza és örököse az első századok egyházának. Az Egyházat olyan közösségként értelmezte, melyben Krisztus él, működik és tanít. Tudta, hogy az Egyház közösségének tagjaként lelkiismeretét, értelmét és érzelmét Krisztus vezetésének és tanításának kell alárendelnie. Nem a szubjektív lelkiismeret, az értelem vagy az érzelmek a meghatározóak, hanem az Egyházban jelenlévő és tanító Krisztus tekintélye. Amikor ezt felismerte, akkor döbbent rá a Katolikus Egyház egyedülvalóságára, arra, hogy egyedül ez az egyház a teljes és szerves folytatása az ősegyháznak, s így tudott benne mindent elfogadni, amit azelőtt tagadott, illetve ami addig idegen volt neki: a Szeplőtelen Fogantatást, az Átlényegülést, a pápai csalatkozhatatlanságot és a szentek tiszteletét. Ezek a hittitkok, melyek összefüggésükből kiszakítva és külön-külön szemlélve olyan képtelennek tűnnek mindaddig, amíg az ember nem katolikus. Mert annak az isteni Gondviselésnek a kontextusában, amely az emberi történelemből üdvtörténetet alkotott, aminek csúcspontja az Ige megtestesülése, a valóságos Isten és valóságos ember Krisztusé, aki látható Egyházat alapított, mégpedig egyet és egyetlent, az ő Titokzatos Testét, mind-mind a helyükre kerülnek és elfogadásuk nem ütközik – nem ütközhet már -- semmiféle nehézségbe.

(folytatása köv.)

     A múlt század közepén, XII. Piusz pápa látva a világ és a Világegyház veszélyeztetett helyzetét, újból az Istenanyához fordult a Munificentissimus Deus kezdetű enciklikájának kihirdetésével, 1950. november 1-én. "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe."  Mária, aki Jézus Krisztusnak, Szent Fiának Sátán fölötti végleges diadalában, halottaiból való feltámadása és mennybemenetele után – dicsőségében osztozott, nem szenvedhetett a Sátán művétől, a bűn minden emberen érvényesülő hatásától a haláltól.

     Mária Natália nővér magánkinyilatkoztatásai nyomán, Jézus a pápának szóló kérésének eleget téve a XII. Piusz 1954 november elsején kibocsátott Ad Coeli Reginam k. enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-re rendelte (melyet később az Egyház augusztus 22-re módosított).
     XII. Piusz pápa szavai: „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad Coeli Reginam enciklika, 1954)
     És tegyük hozzá, ha mi gyermeki bizalommal fordulunk Máriához, aki megfékezi a sátán parttalan működését és közbenjáró hatalmával elérheti Szent Fiánál az isteni Irgalmasság mihamarabbi kiáradását! Hihető és bízunk benne, hogy Isten üdvözítő tervében a Mária-misztérium nem csak, hogy véget nem ért a Szent Szűz názáreti életével, de igazában korunkban írja meg a világtörténelem végső, diadalmas fejezetét!

     Nos, folytatva a La Salette-i üzenetet, az Egyház Anyja beszél az Antikrisztus születéséről, a tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, egyéb katasztrófákról, a sátáni erők hamis csodáiról stb. A békés korszak elmúltával az Antikrisztus megkezdi rémisztő munkáját, aki iszonyatos vérontást fog okozni, de ezt a pusztítást mindennemű csapás is kísérni fogja majd. Így pl. pestis, éhezés és háborúk.
     A világ sorsa az Antikrisztus fellépésével fog végzetessé válni. Idézem: ,,Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem, a csillagok elvesztik szabályos pályafutásukat, a Hold csak pirosba menő fényt ad és borzasztó földrengést okoz, mely elnyeli a hegyeket és városokat. (...) Az emberiség a legborzasztóbb ostorcsapások és legnagyobb események előestéje előtt áll. El kell készülni arra, hogy vasvesszővel fognak kormányozni, és ki kell ürítenie a harag kelyhét.
A földet mindenféle csapás éri majd: a pestis és éhínség mellett háborúk következnek az utolsóig, amelyet majd az Antikrisztus tíz királya vezet. Ennek kezdete előtt az egész világon egyfajta hamis béke lesz. Semmi másra nem gondolnak, csak a szórakozásra.
A gonoszok mindenféle bűnre késztetnek. De a szent Egyház gyermekei, igazi követőim növekedni fognak az Isten iránti szeretetben és az erényekben, a Szentlélek vezetése alatt. Velük együtt fogok harcolni. (...) Az ördögök a levegőben és a földön látszólagos csodálatos tetteket visznek végbe...” ‒ idézet vége ‒ És ó jaj, mennyien bedőlnek ezeknek!
     A Szűzanya már a La Salette-i üzenetében is mindenkit hív a sátán elleni harcra.
,,Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...”
     A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel: ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot végül mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére. (...) a víz és a tűz megtisztítja a Földet, és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti, és minden meg fog újulni; az emberek Istennek szolgálnak és őt dicsőítik.”
     A Szeretetláng Naplóban erről azt olvashatjuk az Úr szavaként: ,,a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

KEMÉNY OSTOR ISTEN KEZÉBEN

A háború kemény ostor Isten kezé­ben, amely az emberiségnek éppen azon javait fogja elvenni, amelyhez leggörcsösebben ragaszkodik. Az Úr csak azért adta a földi javakat, hogy eszközül szolgáljanak. Az emberek azonban megfeledkeznek Istenről és úgy ragaszkodnak a föld javaihoz, mintha az lenne az emberi élet őrök célja és ebben találná meg egyetlen bol­dogságát. A háborúban Isten egysze­rűen elvonja tőlük ezeket a javakat. Egy kis böjt, vagy önmegtagadás miatt már siránkoztak és támadták az Egyházat. Most akarva-nem akar­va böjtölniök (éhezniük) kell, és le kell monda­niuk mindenről, amihez úgy hozzá­tapadt a szívük. Az Úr egyiket a másik után veszi el. Hiába gyűjtenek össze kincseket ruhában, cipőben, élelemben és egyéb javakban. Mikor azt hiszik biztonságban vannak, egy­szerre földönfutókká lesznek és mindenüket elvesztik. Sokszor éppen azokat sújtja legjobban az Úr, akik ­legtöbbet élveztek itt a földön.

BETELT-E MÁR A POHÁR?

A mai emberiség még nem tudta, mi az éhínség, most kezdi megismerni, hiszen fogytán van már a legszükségesebb is. Képzeljük el, ha valóban háborús területté válik a város, ha rendszeres légitámadás ér bennünket is... Nem tudjuk, hogy amit a Szűz­anya előre megmondott, vajon el­érkezett-e már, vagy még nem!? 

KÉTSÉGBE ESSÜNK?

Nem tudjuk, milyen fordulat lesz, nem tudjuk, mi történik máról-hol­napra, annyi bizonyos, hogyha Krisz­tus ellenségei kerülnek felszínre, nem fogják megkímélni az Úr hű­séges kővetőit. Mit tegyünk tehát ezekben a válságos időkben? Vajon kétségbe essünk? Vagy tagadjuk, hogy baj van? Éljünk a mának?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kihez fordulhatunk nagy bajunkban?

     A Mária-dogmák mindig az emberiség válságának kicsúcsosodási idő-pontjaiban születtek meg. Ez esetben, csak a két utolsó pápai segélykérést említjük meg, mert ezek még egyfelől részei emlékezetünknek, másfelől napjaink megélt tényszerű válságai. Nem feledve, sőt esdve Szentatyánkat, hogy az Egyetemes Egyház vegye fontolóra az Ötödik Mária-dogma a "Mária, a Megváltó Társa" (Coredemptrix) kihirdetését.
     1848. november 15-én kitört Itáliában a forradalom. A felkelők megostromolták a pápa menedékét, a Quirinale palotát is, ezért IX. Piusz november 24-én álruhában a Nápolyi Királyság területére, Gaetába menekült, ahol 17 hónapot töltött. A Rómában kitört forradalomnak és az ekkor kikiáltott Római Köztársaságnak a nagyhatalmak beavatkozása vetett véget.
IX. Piusz a Gaetát követő évtizedekben az egyház megújításáért dolgozott, hogy dacoljon a liberalizmus és a felvilágosodás erőivel, melyek a francia forradalom óta rendületlenül az Egyház teljes megsemmisítésén dogoztak! A pápa előtt világos volt, hogy az Egyház lelki hatalmának konszolidálásához az Egyház Anyjához kell segítségért fordulnia.
Első lépése ebben az irányban az volt, hogy kötelező erővel kimondta Boldogságos Szűz Mária szeplőtelenül fogantatásának dogmáját. Ennek tanítása, hogy maga Mária, minden bűn nélkül való, az áteredő bűntől és a bűnre való hajlamtól mentesen, de természetes úton fogantatott és született meg. Ez az elképzelés Jakab ősevangéliumára vezethető vissza, mely a 2. században született. Már a 9. században külön egyházi ünnepen emlékeztek meg Mária anyaméhben történt elhivatására. A középkorban Clairvaux-i Szent Bernát, Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Aquinói Szent Tamás képviselte és fejtette ki teológiailag, a szeplőtelen fogantatás tanítását. Mikor IX, Piusz 1849-ben a világegyház valamennyi püspökéhez eljuttatott körlevelében felvetette, hogy ezt a tanítást dogmává tegyék, az elsöprő többség lelkesedéssel fogadta a javaslatot, csupán négy püspök adott hangot kétségeinek. Az új és egyben régi tanítást így 1854. december 8-án Rómában a világ különböző tájáról érkezett 200 püspök jelenlétében, ünnepélyesen kihirdették. A pápa ezáltal az Egyház megújítását egészen Szűz Mária védelme alá helyezte. Az Istenanya Lourdes-i megjelenése általános vélekedés szerint az új edogma "mennyei megerősítése" volt: 1858-ban Szűz Mária megjelent egy Bernadette nevű parasztlánynak, aki megkérdezte nevét, és a következő választ kapta: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás." (vö Michael Hesemann, Sötét alakok. Szent István Társ. Bp. 2009. 221.)    

      A II. Világháború, mely soha nem látott mértékű pusztulást és kegyetlenséget eredményezett, nem ért véget a békekötéssel. A sztálini haláltáborok (a gulágok) tovább működtek (melyek mintájára épültek a III. Birodalom koncentrációs táborai). Sőt, a bosszú és megtorlás, újabb gyalázatos megsemmisítőtáborokat eredményezett (Recsk, Kistarcsa, Hortobágy), amiként a felszabadító amerikai és francia zónák hadifogoly táboraiban is. Ennek eredményeként milliók nyomorodtak meg, vagy pusztultak el az éhség, a járványok és az embertelen megaláztatások következtében! A dicső szovjet hadsereg pribékjei, még békeidőben is kényszermunkára szállíthatták a polgári lakosságot, ahonnan esetleg hosszú évek múlva szabadulhatott, ha netán még élt! A barna-náci diktatúrát követte a vörös-kommunista-, majd a kék és zöld liberál-diktatúra, melynek már nem annyira a test megsemmisítése vált az ádáz céljává, hanem a lélek elsekélyesítése, kárhozatba döntése. Ezért, valamennyinek mindenkori legfőbb ellensége a Katolikus Anyaszentegyház és ennek alapbázisa a hívő Család! Ez a régi-új irányzat, követi a hajdani "felvilágosodás" minden kikristályosodott módszerét, és ha a horogkeresztet meg is veti, a vörös csillagot ragyogó példaképének
tekinti! A közerkölcs és a szabados "etika" oda jutott, hogy a sajtó és szólásszabadság ürügyén gyalázhatják Istent, gúnyolhatják a Keresztre feszített Krisztust és Szeplőtelen Édesanyját! Aztán, minek utána itt-ott az állami törvények nem kérték számon a minimálisan etikus viselkedést, valakik végül – elítélhető módon ugyan –, de számon kérték! Ezt követő döbbenetükben milliók írják ki magukra, hogy "én is Charlie vagyok"! Nem azt, hogy "értékem a mértékem", nem azt, hogy "én is Krisztus követője vagyok", hanem lényegében azt, hogy "én is a gyalázkodókhoz tartozom"! Na most, akkor ki van kivel és kihez fordulhatunk nagy bajunkban? Ó Mária Istennek Anyja segíts rajtunk, mert el vagyunk tévedve!

     Aquinói Szent Tamás a második Tesszaloniki levélről szóló kommentárjában ezt írja: „Miként a Krisztus előtt élt szentek erényei Krisztus előképei voltak, úgy voltak az Egyház üldözésében a zsarnokok mindannyian az Antikrisztus előképei.”
     Nos, a történelemben valamiképp kitapintható, hogy sorra felléptek az előkészítő eszmék és az ezt megvalósító „előfutárok”, mégha ezek nem is a tényleges Antikrisztusok. Ám óhatatlan a kérdés, hogy na akkor, mikor jön el az „igazi”?
     Kedves Hallgatóságom! Mi ‒ vagyis a keresztény Egyház ‒ nem csak Isten Népe vagyunk, hanem a Küzdő Népe is, akiknek megsegítésére Krisztus a Minden Kegyelemmel felruházott Édesanyját küldte segítségül! A Szűzanya, számtalan jelenésével, figyelmeztetésével, csodáinak özönével és kegyelmi eszközökkel ‒ mint a Skapuláré, a Rózsafüzér, a Csodásérem és Szíve Szeretetlángja ‒ próbálja felrázni és segíteni gyermekeit.
Előadásomnak azonban nem ez a fő témaköre, ezért csak idézgetek innen-onnan!
     1846-ban például a Szűzanya La Salette-i üzenetében, nem csak felvázolta az Istentől elrugaszkodó emberiség lehetséges jövőjét, de itt-ott még időpontot is említ, ami pedig nem szokása! Megemlítette például, hogy 1864-ben Lucifer időlegesen számtalan ördöggel kiszabadul a pokolból, hogy gonoszságaival megrostálja a megtérésre nem hajlandó emberiséget! Nem világos, hogy miért épp 1864-ben kerül sor a pokoli erők elszabadulására, de azt tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
     A La Salette-i üzenetben Mária felsorolja a sátán eszközeit is, amellyel munkálkodni fog. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb.
Idézem: ,,Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önnönmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni, a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve, minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni, nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háború színhelyei lesznek...” ‒ mondja a Jelenés Asszonya, sőt még néhány városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát.      Folytatom az idézetet:
,,Az igazak szenvedni fognak nagyon, imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni.
Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...” ‒ eddig az idézet. (3 napos sötétség!)
Mária szerint az utolsó időkben lesz egy békés, gazdag aratásra emlékeztető időszak, mely csak 25 évig fog tartani. Felvetették nekem, hogy nem ez lesz-e ,,Krisztus ezeréves királysága”? ‒ Hát mit mondjak? ‒ ,,Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap”. (2Pt 3,8)
De mégha 25 év lenne is, a sajnálatos végeredmény ugyan az! Az emberiség a jólétében újra elfeledi az Evangéliumot és a sátán ekkor fogja végső harcát indítani Isten és az emberiség ellen. Itt jön be Szent Lukács nagy rákérdezése: ,,Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

MIT VÁRHATUNK MOST?

De hát most mi lesz? Mi fog most történni, mit várhatunk a következő napoktól? Az emberi ész itt megáll és nem tud mit mondani. De hig­gyük, ha a Boldogságos Szűzanya bennünket eddig megvédett, ak­kor most is megvéd. Hiszen éppen azért jelent meg Fatimában, hogy megmentsen a nagy pusztulástól. A nagy csodával akarta megállítani a bűnöst a lejtőn és engesztelésre bír­ni. Engesztelés és a bűnösök megtérítése, ez volt a Szűzanya szándéka. 

AMIT MÁRIÁTÓL MEGTUDTUNK

A jövendöléseknek egy kis töredé­ke nyilvánvaló lett a legutóbbi időben. A Szűzanya azt mondotta, hogyha az emberiség az ő Szeplőtelen Szívét tisztelni fogja, akkor az isteni irgalom megkegyelmez és az isteni igazságosság nem sújt tovább, de ha nem, akkor igen súlyos baj fog bekövetkezni. A harmadik jelenésében több titkot közölt a fatimai Madonna. Többek között azt mondotta, ha az emberek nem teljesítik kéréseit és nem szűnnek meg megbántani az Urat, akkor istentelen propaganda árasztja el a világot és az elsőnél sokkal rémesebb háború követke­zik... Megtörtént! Azután azt mon­dotta még a Szűzanya, hogy éhínség következik. Nem tudjuk, vajon megtörtént-e, de az ami már eddig is elérte az emberiséget, annak megvalósulása-e, amit a Szűzanya mondott, vagy még nagyobb, még szörnyűbb következik, amikor valóban éhen pusztulnak az emberek. Végül azt mondotta, hogy sok helyen felül­kerekednek az Isten ellenségei, üldözni fogják a Szentatyát és az Egy­házat, az istentelen propaganda ve­szélybe sodorja az emberek hitét és sokan meginognak hitükben.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

8. nap elmélkedése

Ó, Magyarok Királyné Asszonya! Irgalmazz népednek és oldozd ki megkötözöttségeit! Kérjed a te Szent Fiadat Jézust, hogy küldje el a Szentlelket! Taníts meg a bátorság, az öröm, az alázat, a hit erényeinek gyakorlására és eszközöld ki számunkra, hogy magyar népünket betöltse a Szentlélek. Örökös Királynőnk! Lánglelkű szívvel szeretnék társad lenni a sátán elleni küzdelemben! Ezért felajánljuk Szíved Szeretetlángjától átforrósodott szívünket, megismételve mindent, amit Szent István királyunk Neked felajánlott! Tehát örökre Hozzád tartozunk és a Te néped vagyunk azért, hogy még teljesebben Jézuséi lehessünk!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

9. nap elmélkedése

Szentséges Édesanyánk, szószólónk az Úrnál! Te képes vagy kioldozni nemzetünk csomóit, hiszen ismered fájdalmainkat, melyek a Tiéd is. Nézz megtört szíveinkre és gyógyítsd be súlyos sebeinket, szárítsd fel a könnyeinket! Szent Fiadat kérve könyörögj érettünk, veszni indult István öröksége, Nagyasszonyunk, mentsd meg nemzetünk! Téged kérünk Csomóoldó Boldogasszony, mint anyánkat! Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat. Fordítsd felénk könnyes tekinteted, mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved! Hevítse át szívünket Szeretetlángod, hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Amen.

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Lemondani a mindenért
     Az Anglikán Egyházból való távozása Newmannek az oxfordi egyetemi környezetből való távozását is jelentette. Így írt erről: „Minden emberi dolog közül talán Oxford a legdrágább a szívemnek.” Ez Newman számára különösen is fájdalmas élmény volt.
     1844 végén egy filozófiai értekezést kezdett írni a keresztény tanítás fejlődéséről. Az egyházatyák tanítását tanulmányozva Newman megbizonyosodott arról, hogy az első századok egyháza egyedül a Katolikus Egyházban maradt fenn sértetlenül.
     A hit istenadta kincse egyedül benne van meg egész teljességében. Megvallotta: „A kezdeti Egyházban lévő viták tanulmányozása által megérett bennem az a világos meggyőződés, hogy mi anglikánok vagyunk az eretnekek.”
Newman – a legnagyobb anglikán teológus – feladta az egyetemi karrierjét, a jól fizető professzori és plébánosi állását, hogy tagja lehessen a Katolikus Egyháznak, melyet VIII. Henrik uralmának idejétől fogva kegyetlenül üldöztek Angliában.

(folytatása köv.)

Imádság Árpád-házi Szent Margithoz

Ó, Szent Királylány, hazánk engesztelő áldozata!
Te, aki vezeklésül adtad magad értünk, segíts nekünk, hogy népünk karizmája szerint, 
felismerhessük feladatunkat.
Tündöklő alázatosságoddal beragyogod hazánk egét, mint fénylő csillag világítasz nekünk.
Nevedhez méltó igazi Gyöngy lettél a Boldogasszony Koronáján!
Légy velünk e nehéz, és küzdelmekkel teli időszakban!
Segíts imádkozni, segíts jónak lenni, türelmesnek és kitartónak a hitben és a szeretetben!
Fiataljaink számára kérd a tisztaságban való állhatatosságot, s hogy felfedezzék a tiszta és a 
másokért vállalt áldozatos élet értékét a családban és társadalomban, az egyházban és 
világban egyaránt!
Köszönjük áldozatos életedet, és kérünk, ne hagyj el minket.
Esedezz népedért, maradj egységben velünk, Boldogasszony hűséges Leánya!
Ékes Virágszál, Fényességes Gyöngy, esedezz népünkért, szép magyar hazánkért.
Tenger bánatunkban légy segítségünkre, fénylő könnyeiddel kelj védelmünkre!. Ámen

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

     Ha az Antikrisztus kérdését a gyakorlati oldalról nézzük, akkor végtére is mindegy, hogy egyetlen személy, vagy egy világhatalommal bíró nagy hatalmú vezető, esetleg egy nagy befolyású bankár. Mert effélék már voltak a történelemben, és sokszor hihette már a világ egy-egy része, hogy elérkezett az Antikrisztus birodalma, a római keresztényüldözések idejétől a kommunista diktatúrákon át a dzsihadista terrorig! Ezek a helyzetek ugyanis tökéletesen egybevágnak a szentírási jövendölésekkel. Merthogy a halára gyötört emberek számára nincs is jelentősége, hogy a vezért Caligulának, Sztálinnak, Hitlernek, Maonak vagy Dzsihad-vezetőnek nevezik, hiszen ezek tökéletesen meg is felelnek az Antikrisztus ismert kritériumainak, a Krisztus iránti különleges gyűlölet és az ártatlanok tömeges legyilkolása tekintetében! Persze jellemzően valamennyien a világuralomra törtek, törnek, vagyis a globalizációra! Boldog Newman bíboros ezeket az alakokat az Antikrisztus árnyékainak nevezi, akik lényegében az előfutárai.
     A maga módján Szent Pál apostol is rámutat az Antikrisztus előfutáraira: „A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik.” (2Tesz 2,7) Munkálkodik – teszem én hozzá – az isteni igazságtól való elszakítás eszméi által! Ezektől a tévtanoktól óvott a Fatimai Szűzanya!
     A világnak a katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott harcai fél évezred óta mindig súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek, melyek valamiképp az antikrisztusi terep előkészítői.
     Ezek az 1517-es (a protestantizmus kezdete), KRISZTUS IGEN, DE EGYHÁZ NEM!
     Az 1717-es (a szabadkőművesség megalakulása), ISTEN IGEN, DE KRISZTUS NEM!
     És az 1917-es év (a kommunizmus kirobbanása), SE ISTEN, SE EGYHÁZ! Ebben a három dátumban kifejeződik az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus lépcsője. Az ijesztő az, hogy már 2017-et írunk, mely év reméljük nem újabb lépcsőfok lesz az Antikrisztus felé! Imádkozzunk tehát, hogy kiesdjük Isten irgalmát!

  A Szűzanya győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot    

A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.

     "Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. (I/37) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” (III/130)
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja. A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt. Az anyai szív érzése, és nem a jog, vagy egy angyal eszközei indítják erre.
     A Szeretetláng Mária által kiesdett többletkegyelme, lényegében a fatimai engesztelés megvalósítása, ill. a szükséges késztetés és erő a megvalósítására! Az egyházilag jóváhagyott Lelki napló tanúsága szerint, a Szent Szűz azt állítja, hogy Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus (I/107; IV/12)! Az Istenanya tehát, Szent Fia lelkületében részesít bennünket, melynek példája az emmauszi tanítványok esete, amikor is megérezve, hogy "lángolt a szívük" még aznap este visszagyalogoltak Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról (vö Lk 24,32)! Ez a fáradatlan áldozathozatalra való készség a tanúságtételre, ez a Szeretetláng lelkiségének lényege és kegyelme (lásd a jézusi imát: I/36)!

     Nyilvánvaló tehát, hogy a boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja, és ezt fokozottabban teszi korunkban. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani (a hamis jelenések által is). Az Égi Édesanya, a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel siet segítségünkre, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot. A Szent Szűz győzelme a Sátán felett nem kétséges, jóllehet számunkra korántsem közömbös, hogy mikor következik be fatimai Nagy Ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme!

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is, melynek célja Szent Fiának végső győzelme!

(Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

8. nap elmélkedése

Ó, Magyarok Királyné Asszonya! Irgalmazz népednek és oldozd ki megkötözöttségeit, Kérjed a te Szent Fiadat Jézust, hogy küldje el a Szentlelket! Taníts meg a bátorság, az öröm, az alázat, a hit erényeinek gyakorlására és eszközöld ki számunkra, hogy magyar népünket betöltse a Szentlélek. Örökös Királynőnk! Lánglelkű szívvel szeretnék társad lenni a sátán elleni küzdelemben! Ezért felajánljuk Szíved Szeretetlángjától átforrósodott szívünket, megismételve mindent, amit Szent István királyunk Neked felajánlott! Tehát örökre Hozzád tartozunk és a Te néped vagyunk azért, hogy még teljesebben Jézuséi lehessünk!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

ENGESZTELÉS A SZENTÉVBEN

A szentévben, 1938-ban* az egész or­szág engesztelt, lelkigyakorlatot tartott, meggyónt és megáldozott. Közel kétszázezer férfi áldozott az Eucha­risztikus Kongresszus éjszakai szent­ségimádásán. Nem is számolták ös­sze, hogy a nők közül mennyien járultak szentáldozáshoz. A gyerme­kek közül közel félmillió. Akik nem tudtak feljönni, azok is imádták az elrejtett Üdvözítőt és az ország min­den részében engesztelték és kér­lelték Istent, hogy haragját hárítsa el fejünk felől. Ne feledjük el, hogy éppen a Kongresszus napjai­ban úgy látszott, hogy eldördülnek az ellenünk felállított ágyúk.

FÉNY A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN

Felejthetetlen az a hangulat, amikor az éjjeli szentségimádásra körmenet­tel kísértük a pápai nunciust, aki azóta Krisztus utóda lett: az engesz­telő imádáson koromsötét éjszaka bo­rult fölénk, de égett a sok gyertya az Oltáriszentség körül és a közös elmélkedés éppen az engesztelésről szólt. A szívünkbe markoltak az engesztelés könyörgései a sötét. éj­szakában. És bizony ilyen az élet is! Körül­vesz bennünket a gonosz sötétsége, de mi felemeljük szemünket az Úrra és benne bízunk. (Később tudtuk meg, hogy míg az engesztelő szentségimádás tartott; az egész Hő­sök terét katonák vették körül, mert az Úr ellenségei arra készültek, hogy megzavarják az éjszakai imádást.)

AZ ENGESZTELÉS GYÜMÖLCSEI

Az engesztelésnek ilyen nagy hatását még nem láttuk soha. Az Eucharisz­tikus Kongresszust eredendően Lengyelországban, Varsóban akarták megtartani, ők azonban kimentették magukat, hogy háborúra készülnek és nem tudják a sok vendéget fogad­ni. Hová lett ezután Lengyelország, hová lett Varsó? A magyar nemzet a sze­retet jegyében tartotta meg az Eu­charisztikus Kongresszust és minden áldozatot meghozott, hogy nálunk le­gyen. És csodálatos, elleneink széjjel­oszlottak és Szent István országának részei szinte kardcsapás nélkül vis­szatértek. Bizonyos, hogy itt Isten keze dolgozott, bizonyos, hogy a jó Isten segített meg minket, mert engeszteltünk, de folytatjuk-e?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

________________________

* Most 2020-ban szintén hazánkban van az 52. Eucharisztikus Világ Kongresszus, ajánlatos ezen mélyen elgondolkozni!

     Szent Pál is ír a második Tesszaloniki levelében az Antikrisztusról, de ő sem nevezi néven, bár egyértelműen egy olyan személyről beszél, aki az utolsó időkben lép fel, és aki Isten elleni bűnében és gyűlöletében minden más embert felülmúl.
Ezt írja: „Ne veszítsétek el józanságtokat! Sem lelki kinyilatkoztatás (ÜZENETEK), sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Meg ne tévesszen senki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani. (...) A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti – vagyis a maroknyi imádkozónak! (Ez az én megjegyzésem volt!) Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna és ezek mind ítéletet vonnak magukra. Akkor majd Urunk Jézus elsöpri szája leheletével és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.” (2Tesz 2,1-12) 
     Az Úr, nem említette kifejezetten az Antikrisztust, de az evangéliumokból kiolvashatók szavai. Idézem: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el engem; majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43) Némely egyházatya ezeket a szavakat az Antikrisztusra értette, akit a zsidók simán el fognak fogadni Messiásuknak. Jézus az idők végezetére olyan dolgokat jövendöl, mint: általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és az ál-messiások fellépése. (pl. Mt 24,5/24) Ezek után felmerül a kérdés az Antikrisztussal kapcsolatban: hogy akkor most személy vagy intézmény?
     Egyes teológusok szerint az Antikrisztus nem egy személy, hanem valamely hatalmat vagy antikeresztény intézményt jelöl, esetleg egy személy vezérlete alatt. Mindenesetre, ez a magyarázat ellentmond azoknak az újszövetségi helyeknek, melyeket előbb idéztem, mely szerint az Antikrisztus egy individuum, vagyis egy rendkívüli ember lesz.

MIT TARTSUNK EZEKRŐL?

Bennünket talán jobban érdekel, hogy ez a vérengzés és az istentele­nek felülkerekedése küszöbön van-e már? Nos, ha az ember körülnéz és lát­ja az eseményeket, önkéntelenül összeszorul a szíve és nem tudja, mit gondoljon. Mi ez? A világ vé­ge-e, vagy csak közeledés a világ végéhez? Lehet-e hitelt adni ezeknek a jövendöléseknek, vagy pedig he­lyezkedjék az ember arra az állás­pontra, hogy ezek csak elképzelé­sek? Lehet azt mondani, hogy csak rémlátomások? A jövendölések igen sok olyan dolgot tartalmaznak, ame­lyek bekövetkeztek, tehát napjaink dolgait egyszerű „rémlátomásoknak” bélyegezni nem le­het. Azt sem lehet azonban mon­dani, hogy ez mind szükségszerűen megvalósul. Vajon mi elvessük-e ezeket, vagy elfogadjuk, gondolkozzunk-e fölöttük, vagy sem? Legjobb arra az állás­pontra helyezkednünk, amit egy ko­moly lelkiatya mondott: Én nem tu­dom elhinni, de tagadni sem merem!

MIT SZÓL HOZZÁ A JÓZAN ÉSZ?

Az ember önkéntelenül is azt kér­dezi: mit szól a józan ész ezekhez a kilátásokhoz, jövendölésekhez? Ezt kell megbeszélnünk, mert akárhogy mondja is valaki, hogy ő nem hisz a károgásokban, mégis felszisszen, valahányszor egy rossz hírt kap. Nem szabad elfelejtenünk az őszi eseményeket. Mihelyt enged a tél, kitavaszodik felettünk, a józan ész azt mondja, könnyen folytatód­nak az őszi események, könnyen itt lehet a vég ‒ olyan értelemben ‒, hogy este nyugodtan lehajtjuk fejünket pihenőre és a másvilágon ébredünk.

EDDIG CSODÁSAN MEGVÉDETT A NAGYASSZONY

Ezekről a dolgokról ne beszéljünk sokat, ez nem tartozik ide. Az bi­zonyos, hogy a külső jelek szerint nagyon nehéz idők következnek. Tagadhatatlan, hogy a jó Isten kü­lönös csodája az, hogy ennek a világ­felfordulásnak szenvedéseiből olyan kevés jutott még eddig nekünk. Ed­dig is azt hirdettük, hogy ez a Szűzanya különös jóságának, közben­járásának és az engesztelésnek kö­szönhető. Ha nem engeszteltünk volna, ha nem lennénk Mária Or­szága, nem hiszem, hogy olyan feltűnő módon megkímélt volna ben­nünket az Úr.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

7. nap elmélkedése

Ó Tisztaságos Anya! Feléd fordulunk a mai napon, könyörgve Hozzád, hogy oldozd ki minden csomónkat és szabadíts meg a gonosz befolyásától, hiszen Isten nagy hatalmat adott Neked a démonok felett! Megtagadjuk a gonosz lélek minden csábítását és az általa sugallt vágyakat, melyek hiú dicsőségvágyra késztethetnek minket! A nemzetek előtt bátran megvalljuk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, az egyedüli Megváltó és nincs üdvösség senki másban!

Ó, Csomóoldó Boldogasszony, tipord el a gonosz fejét! Semmisítsd meg a csapdákat, amelyek bűneink révén a csomókat okozták történelmünkben! Uram Jézus, szabadíts meg minket drága Szent Véred által, és újítsd meg a föld színét!

Csomóoldó Boldogasszony könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Az Oxfordi Mozgalom 3

     John Henry Newman fiatal egyetemista és tanár korában az anglikanizmus megújítására és a katolikus gyökerekhez való visszatérésére törekedett és társaival elindította.
     Newman meg akarta mutatni az Anglikán Egyház katolikus arcát, ezért 1841. februárjában a The Times angol újságban megjelentette a 'Tract 90' című írását, melyben bebizonyította, hogy a 'Harminckilenc cikkely' nem áll ellentétben a katolikus tanítással.
     Ezen újságcikke nyomán, sokan visszatértek a Katolikus Egyházba. Az Oxfordi Egyetem legfőbb képviselői viszont határozottan elutasították a 'Tract 90'-et, Newmant pedig tisztességtelennek nyilvánították, mint aki be akarja bizonyítani, hogy a 'Harminckilenc cikkely' összeegyeztethető a „római katolikus tévedésekkel”.  Newman egy tömeges befeketítő rágalomhadjárat célpontjává vált: az anglikán püspökök, lelkipásztorok és az egyetemi liberálisok a sajtóban gyalázták őt.

(folytatása köv.)

Én anyátok vagyok, tudok és akarok is segíteni rajtatok!     

      A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
      A Szeretetláng Naplóban ezt így fogalmazza meg a Szűzanya: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!" (I/71-72)
      A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (I/103; III/130; 144; 164) (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

     Kedves Olvasóim! Olykor mintha az lenne az érzésünk, hogy manapság az utóbbi ,,szárazföldi rejtett hatalom” az, amely fel akarja éleszteni az előző vadállatot, a tíz szarvú elődjét! Brüsszel, mintha fokozatosan sutba dobná az eleddig hirdetett demokráciát és baloldali módszerekkel szeretne kormányozni! Nekünk magyaroknak különösen feltűnő az a ,,belemagyarázás”, miszerint a vörös szegfű jelképnek pont tíz ága van!
     A világot ma egy olyan rejtett globális vélemény-hatalmi diktatúra irányítja, amely a saját létét is tagadja, de ha mégis magáról beszél, akkor „politikailag korrekt vélemény” néven nevezi önmagát. Azt persze elfelejti megemlíteni, hogy ki, mikor és minek alapján hatalmazta fel őt arra, hogy ő állapítsa meg a politikailag korrektség kritériumát? ‒ Na de ez csak okoskodás!
     A Jelenések könyve azt írja, hogy a második vadállat nem csak megtéveszti a föld lakóit, de hatalmat kapott, hogy megbüntesse azokat, akik nem borulnak le KÖTELEZŐEN a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét, nevét vagy nevének számát, mely: 666. (Jel 13)
     Hogy milyen valós ez a szám! 2016. június 1-én felavatták a Szent Gotthárd alagutat, mely a világ leghosszabbja és az avatási ünnepségén egy blaszfémikus sátánista színpadi liturgiát játszottak el, kecskefejű Luciferrel, sárkánnyal és erotikus mozdulatokat lejtő félmeztelen nőkkel és persze feltűnt a három ,,hatos” is!! -- Az interneten megtekinthető!
     Ez a nagyköltségű színpadi áldozatbemutatás a démoni erőkkel felvértezett EMBER teljesítményét volt hivatott reprezentálni, mintegy demonstrálva az antikeresztény erőket. És bár részt vettek az alagútban érdekelt EU vezetők, érdekesmód, egyik sem tiltakozott ‒ mely érthető ‒, hiszen saját "atyjukat" dicsőítették (Jn 8,44)!

Egy vezeklő élet megdicsőülése
     Tény, hogy Szentünk minden el-vonultsága és szerénysége ellenére komoly egyházi személyek tanácsadójaként is működött. Önmaga, gyakran igen keményen állást foglalt az Evangélium mellett. Különösen nyílt harcban állt a ferences rend belső küzdelmei során a „fraticellik” és a „szabad lélek testvérei” szektával.
     Angéla lelke sok ostromnak volt kitéve! Nem csak a piszkálódó eretnekségek, melyek mind sebek Krisztus Titokzatos Testén, hanem a gonosz lélek ezernyi más kínzása és mesterkedése is. De az isteni szeretet, már birtokba vette a szívét, és ő erős asszonyi lélek volt, nem ingott meg a krisztusi úton, és rendületlenül imádkozta a szentolvasót!
     Emlékiratából kiderült, hogy olyan gyönyörűséget talált az imában, hogy rendszerint elfelejtett enni. Sőt, szemlélődő élete utolsó 12 évében már csak az Oltáriszentséggel táplálkozott, esetenként, misztikus szentáldozásként fogadva a Legszentebbet!
     Ugyanakkor élete legutolsó napjáig teljes „realitással” figyelt a betegápolásra és mások tanítására. Látomásai ritkultak ugyan, de az állandó kegyelem és az életszentség állapotában élt. Mégis azt vallotta: „Tudatára ébredtem tökéletlenségemnek”.
Olykor betegségek és kimondhatatlan kínok gyötörték, sőt, az ördög is megpróbálta hátborzongató kísértéseivel kifárasztani Isten iránti határtalan bizalmát, ő azonban mindent felajánlott az Úr szenvedései mellé, ezért meg nem törték őt.
     Halálos ágyán Angélának földi vagyonról nem kellett rendelkeznie. Tisztelőinek a következőket hagyta meg: Törekedjetek arra, hogy igazán kicsinyek és alázatosak maradjatok, nem csak külsőleg, hanem szívetek mélyéből. „Rátok hagyom minden vagyonomat örökségbe, azt a vagyont, ami az Úr Jézusnak is volt: szegénységet, szenvedést, a megvettetést: a krisztusi életet. Akik ezt az örökséget megbecsülik, azok az én gyermekeim, mert az istenéi is. Ezek az örök életet is megnyerik.” (Schütz, 1995., 25. o.)
     1308 Karácsonyán, Angélának látomása volt. Krisztus megjelent neki és megígérte, hogy személyesen eljön érte és a mennybe viszi. Szentünket álmában érte a halál 1309. január 3-ról 4-re virradóra. 61 éves korában hunyt el Folignóban.
Szentünk testét nem érte romlás, ma is megtekinthető a folignói San Feliciano Katedrálisban (lent). (A mellékelt arc-kép, Szent Angéla arcvonásai nyomán készült rekonstrukció!)
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta, 2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
„A középkori női misztikus alakja ma is beszél hozzánk. Manapság az a jellemző, hogy az emberek úgy élnek, mintha Isten nem is létezne (...). Viszont Isten ezer és ezer módon képes megmutatkozni bárki lelkében, megértetni, hogy ismer bennünket és szeret. Folignói Boldog Angéla alakja azokra a jelekre hívja fel a figyelmet, amelyekkel az Úr megérint bennünket és Istenhez vezet. Kérjük Őt, hogy képesek legyünk felismerni ezeket a jeleket, és ezáltal megtanuljuk mit is jelent valójában élni.” (XVI. Benedek, 2010. október 14.)
Folignói Szent Angéla védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak, azoknak, akik küzdenek a testi kísértés ellen, csábításnak vannak kitéve és akiket jámborságuk miatt gúnyolnak.

                  Ünnepe január 4. 

     Remete Szent Pál, vagy Thébai Szent Pál az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit szellemi ősként, példaképeként tisztelnek.

Azt a keveset, amit az első, név szerint ismert remetéről tudunk, Szent Athanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük. Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként nagy vagyon birtokosa lett.

249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál találkozott olyan keresztényekkel is, akik ‒ megtörve a kínzásoktól ‒ megtagadták hitüket. Ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz.

Sógora részint a vagyon miatt is feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért elmenekült az Alsó-Théba-i pusztaságába, ahol egy rejtett barlangra talált, melynek közelében datolyapálmák és egy tiszta vizű forrás volt ‒ eszményi rejtekhely.

Isten, menekülésében megérintette Pál lelkét, aki úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, s elvonultan éli életét. A pálmafák leveleiből készített ruhát magának.

A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak mindennap egy holló vitt egy fél cipót. Sőt, amikor a 90 éves Remete Szent Antal égi indíttatásra több napos vándorlás után meglátogatta Pált, a holló egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, hogy így gondoskodik szolgáiról.

Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hogy hozza el neki Alexandriai Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal útra is kelt, de visszatértében látomásban Pált látta, amint lelkét, angyalok, és próféták kísérik a mennybe.

És valóban, Pált térdelve, ég felé emelt karokkal találta holtan. Antal beburkolta Pál testét a Szent Atanáz köpenyébe, pálmalevél ruháját pedig megtartotta (a nagy ünnepeken mindig azt hordta)! Pál testét pedig abba a mélyedésbe eltemette, melyet két, váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki.

Remete Szent Pál 341-ben halt meg, és köré vagy emlékére laza közösség alakult ki, akik kezdetben csak az istentiszteletre gyűltek össze. ‒ Ilyenformán a pálosok "lelki elődei" lehetnek.

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

6. nap elmélkedése

Irgalmasság Királynője! Átadjuk neked Magyarország csomóit és kérünk, adj nekünk olyan hites nemzettudatot, amely imádsággal és türelemmel várja, amíg kioldozod megkötözöttségeinket. Szabadíts meg minket attól a keserűségtől, haragtól és gyűlölettől, melyet ezek a csomók valaha is keltettek bennünk!

Taníts meg minket Fiad szavainak és intelmeinek hallgatására, a szentségi életben való kitartásra! Készítsd fel szívünket, hogy nagyhatalmú őrangyalunkkal mindenkor ünnepeljük azt a kegyelmet, amelyet épp most eszközölsz ki számunkra.

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

De mi igazolhatja a Szeretetláng üzenetének aktualitását?

       A Szeretetláng üzenetének tartalma, az Istenanya és a sátán végső összecsapásának közeledtét sejteti, mely nagy megrázkódtatással fog járni (II/93), mi több a harcot nem egyedül Mária fogja lefolytatni, hanem a választott lelkeknek is részt kell vállalniuk a sötétség fejedelmével szembeni küzdelemben. A harc olyan pusztító lesz, hogy még a választottak hitét és bizalmát is megrendítheti. De a készülő rettenetes viharban érezhető lesz a Szeretetláng fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényessége, mely bevilágít a lelkek sötét éjébe és a kegyelmi hatás kiárad rájuk. (vö. II/100) A Szeretetláng befogadása és a szentségi élet nyújthat egyedül megerősítést a lelkeknek!

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét (megvakítja a sátánt), egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8).
     A végső győzelem ígérete tehát be fog teljesülni, és a kegyetlen küzdelem a Szent Szűz győzelmével zárul, amely "szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. (II/93) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. (I/39)

      Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. Ezt jövendölte meg Montforti Grignon Szent Lajos, és ezt készíti elő a Szeretetláng üzenete! (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

Egy asszony, aki a Teológia Mesternője
     Bár Angéla vízióinak többsége Krisztus felé irányul, olvashatunk ezen kívül a Szentháromsághoz, Szent Ferenchez és kimondottan Istenhez fűződő látomásairól is. Szűz Mária is gyakran megjelenik Angéla vízióiban, többször dicsőséges Istenanyaként, vagy mint a Fájdalom Anyja. Ám találunk olyan jellegű víziót is, amelyben Angéla szinte egyenlő félként beszél a Szűzről, sőt egy ízben, Arnaldo szerint: ,,...akkora szenvedést látott meg a lelke, hogy még maga Szűz Mária sem volt képes azt szavakkal kifejezni.”
     Hírneve és sorozatos misztikus megélései, ezek mélységes tartalma, Fra Arnaldót ‒ mint lelkivezetőt ‒ arra késztette, hogy igyekezzen feltárni a látomások okait és legpontosabb részleteit, lejegyezze és latinra fordítsa. Így született meg Folignói Szent Angéla könyvének első része, avagy a Fra Arnaldo testvér által tollba vetett lelki önéletrajz a Memoriale (Emlékirat), melynek megszerkesztésén körülbelül négy évet dolgozott (1292-1296-ig).
     Az írás tartalmazza Angéla megtérésének állomásait, és ezek legfontosabb tényezőiként: a vezeklést, az alázatosságot, a megpróbáltatásokat jelölve meg.
     Folignói Szent Angéla misztikus élményei isteni megvilágosulások és tanítások, amelyek lelkéhez szóltak és számára váratlan pillanatokban érkeztek. Ezek olyan események voltak, amelyek megmutatták, hogy az egyetlen és igaz Mester, Jézus Krisztus minden hívő szívében ott él, és melyet Ő (Krisztus) a sajátjának tekint, amiként Pál apostol fogalmaz a Galatákhoz írt levelében: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20) Őt kizárni a bűnökkel, nem csak hálátlansága, de iszonyatos felelőtlensége az embernek, mivel kiszolgáltatja magát a sátánnak! Ezért van az, hogy senki nem képes „egyetlen súlyos bűnben megmaradni”, mert nyomban sorakozik hozzá a többi is! Ezért kell mihamarabb élni a Bűnbánat Szentségével!
     A könyv tanítása világos, bűneink megbocsátását, a megváltást csak Jézus – aki kereszthalált halt értünk – szeretete adhatja meg! Ő, aki bennünk szeretne élni, mibennünk és miértünk!
     Fra Arnaldo atya, annak szándékával, hogy saját magát is igazolja, szakértők véleményét kérte. Elsőként Giacomo Colonna bíborosnak mutatta meg az első összeállítást, majd a bíboros ajánlására, egy nyolctagú francia minorita teológusból álló bizottságnak. Ezen látomások ismeretében Angélát, a „Magistra Theologorum” (teológusok mesternője) címmel tisztelték meg.

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

     Szent János apostol első levelében ez áll: „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus. Most sok Antikrisztus támadt, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2,18-22)
Ugyanebben a levélben az evangélista még egyszer óv az antikrisztusi lélek kísértésétől: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. (...) Az a lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az Antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1Jn 4,1-3)
     Az apostol tehát különbséget tesz az Antikrisztus mint eljövendő figura és az antikrisztusi szellem között, amely már az ő korában is munkálkodott (lásd: 2,18 és 4,2). Következésképp az „Antikrisztus” még várat magára, de az „antikrisztusok” már a világban vannak.
     Ezt tapasztalhatjuk korunkban is, akár névvel, akár névtelen ,,háttérhatalomként”. Két közös nevezőjük azonban mindenkoron volt és van, hogy Krisztus megátalkodott ellenségei és felsőbbrendűnek tartják magukat! A nácik faji, a kommunisták osztály, a muszlimok vallási alapon tartják magukat magasabb rendűnek!
     Szent János az egyetlen bibliai író, aki az első és második levelében nevén nevezi az Antikrisztust, és bár a Jelenések könyvében nem írja ki ezt a nevet, több profétikus esemény mégis kifejezetten rá jellemző.
Ha elolvassuk a Jelenések könyvének 13. fejezetét, akkor esetenként a jelenre ismerhetünk szimbolikus képeiben, mely a ,,tíz szarvú tengeri vadállatról” beszél, mely hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Idézem:
,,Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és az ég lakóit. Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket”. (Jel 13,5-7) ‒ Idézet befejezve! Végül azonban az egyik fején halálos sebet kap.
Ezt követően a Jelenések könyve egy szárazföldi vadállatról beszél, amely úgy ordított, mint a sárkány és a föld lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, és emeljenek szobrot a tengeri vadállatnak, mely megsebesült ugyan, de lám egyszeriben felgyógyult!

      Idézetek a Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből: „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban:  »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36) Mit kérünk tehát? – Azt, hogy felismerjük Isten szeretetét és jézusivá formálódjunk! Ezt a célt megvilágítja az az ima, melyet az Úr íratott le Erzsébet asszonnyal:

„A mi lábunk együtt járjon. 
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. 
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. 
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)

      Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a jézusi „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, a társadalmakat, a népek gondolkodását! Az Istenanya Szeretetlángjának – mely maga Jézus Krisztus – befogadása, a Jézussal való Őbenne és Ő általi egységet valósítja meg, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme! 
     Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128) A Mozgalom ezt a szeretet-LÁNGOT kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! Persze kérdés, hogy jól látom-e mindezt? De mi másra következtethetek (következtethetünk), ha maga az Úr is így határozza meg a Szeretetláng mibenlétét: »Én vagyok az, aki feléjük közeledem (III/218).         Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) Tehát maga az Úr hasonlítja a Szeretetláng kiáradását a "második" nagy eseménynek, az Ige megtestesülése óta!

     A Szeretetláng kiáradását, mintegy "új teremtésként" éli meg a föld, maga az Úr ígéri a Naplóban: "és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Erre a Nagy Megújulásra van szüksége a világnak, mert enélkül a végső vesztébe rohan! Vagy netán ebben van valakinek kétsége? Merthogy mostanra oda jutottunk, hogy írd és mondd, már csak az Isten segíthet rajtunk!!!
     A Szeretetláng Mozgalom ezt a Szeretetlángot (Lk 12,49) kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! »Cél, a megváltó munka sikeres érvényre juttatása.« (II/106) (Kérdésem: MI MÁS?) Ennek folytán egyenes a következtetés, hogy a Szeretetláng esetében nem egy jelenésről, egy üzenetről, vagy egy újabb ájtatosságról van szó, hanem a bensőséges Mária-tisztelet Isten akarata szerinti megvalósulásáról, melynek célja Jézus Krisztussal való benső egyesülés (Őáltala, Ővele és Őbenne) és a megváltó munkában való aktív részvétel: az engesztelés (másokért is)! És mi erre a világ reagálása? Az, hogy ez is csak egy a sok "üzenet" közül, és miért lenne az a "végső"? Nos, a valóban számtalan "üzenet" azért van, hogy elterelje a figyelmet a VALÓDIAKRÓL, így a Szűzanya fatimai kéréseiről és a Szeretetláng üzenetéről! – Ennyi!

(vö Begyik Tibor: A HAJNAL SZÉP SUGARA, Szeretetláng Mozgalom kiadása 22-23.)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

5. nap elmélkedése

Nagylelkű és könyörülettel teli Csomóoldó Boldogasszony! Hozzád fordulunk, hogy ismét letegyük kezedbe a csomóinkat, kérve Isten bölcsességét, hogy a Szentlélek világosságánál cselekedjünk minden nehézség megoldásában.

Soha senki nem látott téged haragvónak, épp ellenkezőleg! Szavaid mindenkor teli vannak anyai kedvességgel, s az emberek Isten Irgalmasságát tapasztalhatják meg Benned.

Áldott Szűzanya! Add nekünk kedvességedet és bölcsességedet, hogy megtanuljunk csendben elmélkedni Szeplőtelen Szíved titkain! Esdd ki Jézusodnál, hogy mint az Első Pünkösdkor, most is hassa át életünket a Szentlélek fuvallata, hogy megújuljon minden ember hite!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Az Oxfordi Mozgalom 1

     Néhány nappal Rómából való visszatérése után, 1833 júliusában, Newman többedmagával egy megújulási mozgalmat kezdeményezett az anglikán egyházban, melynek ő volt a nemhivatalos elnöke. Ez volt az az ún. Oxfordi-, más néven traktariánus mozgalmat azzal a céllal, hogy az angol egyház harminckilenc traktátusát az első öt-hat század katolikus tanítása alapján értelmezve megvédjék egyházukat a kor antidogmatikus liberalizmusától, és helyreállítsák benne a „katolicitást”, vagyis az első öt-hat század kereszténységének tanítását. „Ahogy a gyermekek újjászületnek a keresztségben, nem saját szüleik, hanem az egyház hite révén, úgy én is azt mondom, hogy a Cikkelyek nem szerkesztőik, hanem az egyetlen katolikus értelemben veendők.” (Ap 228.)
     Irodalmi hadjáratot indított az anglikán egyház megújulása érdekében, és le akarta győzni a „high church”-ben eluralkodó liberalizmust. Newman ekkor dogmatikailag is egyre jobban közeledett a korábban meg-vetett, „antikrisztusi” és „római rontásnak” tekintett katolikus egyházhoz.
     Könyvei, levélváltásai, beszédei és szellemi hatása hamarosan túlnőtt Oxford város határain, és egész Angliában érdeklődéssel és kíváncsisággal tekintettek rá, mint tüneményszerű lángelmére. 1833-tól 1845-ig több művet írt az Egyház védelmében, és ő írja az Oxford-mozgalom röpiratszerű traktátusainak jelentékeny részét, a 90 részes Tracts for the Times ('Időszerű röpiratok') közül 24-nek ő a szerzője, melyet ha vaskos kötetben adtak ki (lásd a mellékelt képen!).

(folytatása köv.)

Átélni a Végtelent

     Szentünk látomásaiban megismerte Jézus Szentséges Szívének végtelen szeretetét. Sőt, az Úr megengedte neki, hogy  ajkával megérintse oldalsebét is, és megerősödjék a Szent Vér által. Nem csoda, ha Szent Angélát teljesen áthatotta a Hit ereje, behatolhatott a hit titkaiba, főleg a Megváltó szenvedéseinek végtelen értékét élte át látomásaiban. Élete egészét kitöltötték a jelenések élményei, az Úrtól kapott vigasztalások, melyeknek hatása és eredménye az volt, hogy megvetette mindazt, amit a földi világ nyújthat, és a szívét elepesztette az Isten iránti szeretet.
1298-ban látogatást tett nála Ubertino da Casale, neves ferences prédikátor és teológus (aki Angéla tanítványa lett), melyről az „Arbor vitae crucifixae Iesu" (A fára meg-feszített Jézus élete) című munkájában írt, és  amelyben elsőként kezdte Angélát dicsőíteni: „Életem huszonötödik évében találkoztam a tiszteletreméltó anyával a szent-életű Folignói Angélával, aki nagy hatást gyakorolt az életemre. Olyan tisztán felismerte szívemnek hibáit, hogy nem is kételkedhettem abban, hogy Krisztus szólt általa; Angéla újra felébresztette bennem Krisztus lelkét.” (Casale, 1937. 14. sor)
     Angéla vallásos élményeit sokkal mélyebben megismerhetjük, mint szent kortársai többségének esetében, tőle ugyanis nem formális „legenda” vagy „szentté avatási peranyag” maradt fenn, hanem több, általa diktált spirituális önéletrajzi jellegű írás. Ferences gyóntatója, Fra Arnaldo foglalta írásba Angéla élményeit. Ezek, az un. Angéla Könyve (Liber), Emlékirat (Memoriale), valamint az Instructiones-nek nevezett lelki iroda-lom. Ezen kívül még neki tulajdonítanak egy olaszul írt, La bella e utile dottrina című írást is.
     Folignói Angéla Könyvének nagyobb részét misztikus élményeinek és lelki fejlődésének leírása teszi ki. Angéla abból a szempontból is kimagaslik a kortárs női misztikusok közül, hogy Arnaldónak diktált spirituális önéletrajzában hihetetlenül személyes hangon és szinte modern értelemben vett pszichológiai mélységekig jutva elemzi önmaga vallásos és egzisztenciális fejlődését.

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

4. nap elmélkedése

Minden téged kereső iránt oly előzékeny Szentséges Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya, irgalmazz nekünk! Kezedbe tesszük Magyar Népednek csomóit, amelyek akadályozzák, hogy béke legyen Országod megszentelt területén! Ezek a csomók kötözik meg lelkeinket, s gátolnak abban, hogy megvalósítsuk és éljük a Magyar Szentek példamutatását!

Oldozd ki országunk csomóit és kérd Jézustól megkötözött hitünk gyógyulását, a szentségi élet megújulását. Maradj velünk ó áldott Királynőnk, hogy tudatosuljon bennünk az Istentől kapott elhivatottság, amelyet zúgolódásmentesen és hálával teljesíthessünk!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

A Jó Fény Rómára mutat!

     1832 decemberében Newman hosszú tengeri útra kelt Spanyolországba, Gibraltárba, Algériába, Máltára, Szicíliába, Nápolyba és Rómába.
     1833. március 2-án érkezett meg az Örök városba. A római templomok, a gazdag műalkotások és a csoda szép építészet látványa térdre kényszerítette. Olaszországban megbetegedett, már-már úgy érezte, hogy meg fog halni, ám belül, szíve mélyén érezte, hogy dolga van még a földön, hogy a megkezdett utat végig kell járnia! (A visszaúton, amikor megálltak Bonifacio elragadó kikötőjében, Newman megírta „A felhőoszlop” (The pillar of the Claud) című verset és a „Jó Fény, vezess” (Lead, Kindly Light) kezdetűt, mely az egyik legismertebb vallási ének lett. Harminckét éves korában Szicíliából hazautaztában ebben így ír: „Vezess, szelíd fény, a rám boruló sötétségben, vezess előre” ‒ s ez a szelíd fény tizenkét évvel később az anglikán egyházból Rómába vezette. Katolikussá lett, mert úgy érezte, „megsértené az Istent, ha nem lenne azzá”.
     „Éveken át majdnem a kétségbeesés, meg a lelki sötétség állapotában éltem. Nem úgy, hogy nem mondhattam volna bensőleg: Istenem és mindenem, mert ezek a szavak állandóan számban voltak, de sok minden volt, ami rám nehezedett”. 1845 októberében tette le a katolikus hitvallást (kéziratát lásd lent!), melyben kifejezte létének törékenységét, és teljesen átadja magát az irgalmas Isten kezébe. Erről így írt: „Ha nem szeretjük Istent, ez amiatt van, hogy nem akarjuk őt szeretni, nem igyekszünk őt szeretni, soha nem imádkoztunk azért, hogy szeressük őt. Nem hordoztuk nap mint nap lelkünkben ezt a gondolatot, vágyat és nem tartottuk nap, mint nap szem előtt”

     Newman szerint a keresztény lelkiség alapjai: a lelkiismeret utasításának gondos követésében rejlik, abban a benső „Krisztus-képben”, a belső világosság jelenlétében, amelyet a Szentlélek ajándékoz a megkereszteltnek. Így a lelkiismeretet, állandó kapcsolat lehet a kinyilatkoztatás Istenével. Ez az a benső indíttató, amely az eleven képzelőerővel végzett szentírásolvasásra és elmélkedésre, az imádságra és böjtre; általában a keresztényi erényekre késztet (pl. békességre törekvés és harc az igazságért); „az életszentség egyszerű útja” (a mindennapi kötelességek egyszerű teljesítése), a szenvedés és betegség elfogadása és rész vállalás Jézus megváltó munkájában! Ez a felismerés vezette őt ‒ az anglikán papot ‒, az általa szeretett közösségből abba a Római Katolikus Apostoli Egyházba. Ez magyarázza, hogy Newmant a csalódások a lelki élet mesterévé érlelték. 

(folytatása köv.)

      Ha akadna olyan kedves Olvasóm, aki felvetné, hogy miért a Szeretetláng üzenetében látom a Mária-jelenések csúcsát és az említett "kegyelmi stratégia" végcélját, nos a kérdésfeltevése némi tájékozatlanságot tükrözne. Blogomnak és ezen cikksorozatomnak kifejezett célja, hogy rávilágítsak a Szeretetláng kimagasló üdvtörténeti jelentőségére, tekintettel a jézusi kijelentésre: "Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lángra lobbanjon" (Lk 12,49). Ezt annak meggyőződésében teszem, miszerint Szűzanyánk a Lelki Naplóban a Hajnal Szép Sugarának (II/100) nevezi meg magát, és a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, ezt válaszolta: "Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus" (I/107, IV/12). Még egyszer idézem Grignon Tökéletes Mária-tiszteletét: 

"Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát:
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki.
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt.
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa bensőségesebben megismerhessék Jézus Krisztust is.
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon." (TMT 50)

      Nos, a fentiekből következőleg, nem lehetséges-e, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának rendkívüli kegyelmével kívánja gyermekei lelkületét jézusivá formálni? Még azt is megkockáztatom – lehetséges –, hogy a fentebb idézett "jóllehet más módon", az Úrnak egy  eddig "még nem volt", "más módon való felismerését" és a szíveknek ebből fakadó "lángolását" jelentheti, amiként az emmauszi tanítványok esetében is történt (Lk 24,32). Mindezt azért, hogy a kihűlő szívű emberiséget fellelkesítse az egymás üdvösségéért való fáradatlan küzdelemre! Az pedig, hogy a Szeretetláng valóban ilyen "rendkívüli" kegyelmet sejtet, maga az Úr és Szentséges Anyja egyértelműen kijelentik a Lelki Naplóban: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129; III/140) – hát akkor most én vagyok elfogult vagy az Égiek "túloznak"?? – Ne feledjük, hogy fél évszázados kijelentésről van szó, melyet az egyházilag is jóváhagyott Lelki Naplóban olvashatunk (– ez hitelesedett bennem, jóllehet a legkevésbé sem ez képezi "hitvallásomat", hanem kizárólag az Evangélium, az Egyház tanítása és útmutatása – ám ennek megértéséhez, megéléséhez a Szeretetláng üzenete hozzásegít)! Tehát az Istenanya ezen "végidős" szerepét és terveit illetően is mindannyiunknak ajánlatos elgondolkodni!

ÉLRE ÁLL ÉS VEZET

Emlékezünk a történelemből arra az időre, amikor Franciaország teljesen elvesztette önbizalmát, és egy fiatal leány áll az élre: Jeanne d`Arc és győzelemről győzelemre ve­zeti a francia hadsereget. Valahogy hasonló történik most is. Mikor már mindenki azt hiszi, hogy a gonoszság győz, hogy nem tudunk kitérni an­nak az áradatnak, amely mindent magával sodor, akkor megjelenik a Szent Szűz és félelmes erővel áll az élre, hogy győzelemre segítsen bennünket. És valóban, a sátánt és csatlósait csakis a Szűzanya ereje tudja letiporni. 

KEGYELEMMEL

3. A Szűzanya végül előtérbe lép kegyelemmel, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit bátorítsa, támogassa! Rá is szorulunk erre a kegyelemre, segítségre, mert az utolsó időkben nagyobb a küzde­lem, elkeseredettebb a harc, a sátán és a lelkek, a gonoszok és a jók kö­zött.

FELSZABADULT A SÁTÁN

Ezekben az időkben nem is annyira emberek küzdenek egymás ellen, hanem a gonoszság küzd a jó ellen. Emmerich Katalin száz évvel ez­előtt látta, hogy az ördögök fejedel­mének, Lucifernek – akit az angya­lok fejedelme megkötözve a pokol mélyére taszított –, egyszer majd feloldódik a köteléke, 50 vagy 60 évvel a kétezredik év előtt. Egészen világos előttünk, hogy most a pokol ereje küzd, felszabadult a sátán, Lu­cifer terjeszti a gyűlölséget. 

A GYŰLÖLSÉG ATYJA

Hogyan tudott a földkerekség ilyen szörnyű háborúba és összeütközésbe keveredni? Csakis a gyűlölet atyja által, akinek lényegéhez tartozik a gyűlölet. Ha ő felszabadul, a gyűlölség magvát szórja szét. Nem tűnt-e fel, hogy mindenfelé mennyi gyűlölet, mennyi szeretetlenség van? Ez Lucifer szelleme, akinek kötelékei egy időre szabadok, most felhasznál­ja az alkalmat, hogy mindent össze­keverjen, a jókat meggyötörje, és a Szűzanya táborához tartozókat, az Úr követőit rettenetesen megkísértse. Szent Grignon Lajos mondotta: „nagy szenvedéseket fog előidézni és egyeseket irtóztató kísértésekkel gyötörni.”

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Grignon szerint "Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa, hogy meglássuk benne és vele Istent". (Szűz Mária titka 47)
      A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

Grignon Szent Lajos, ezt írja: Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát: 
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassák ki. 
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt. 
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus Krisztust is. 
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. 
e) Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk és őt tökéletesen megtalálhassuk, ezért azoknak a lelkeknek, akik nagy szentségükkel tűnnek majd ki, Szűz Mária által kell Őt megtalálniuk. aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni, sem pedig vágyódni utána. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék. 
f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa. 
g) Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz. (TMT 50)

Az életben vagy Érte vagy ellenére teszek. Közömbös cselekmény nincs!
     Az Üdvözítő és Szent Angéla közt egészen bensőséges párbeszéd alakult ki. Az Úr kétszer is megmagyarázta neki az elképzelhetetlen isteni kegyelmet: „Én nálad vagyok mikor te engem fogadsz. Azt fogadod, akit már bírsz! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében áldozol tehát. Én aki méltó vagyok, méltóvá teszlek téged, hogy méltón fogadhass Engem”.
Urunk, Angélán keresztül mindannyiunknak mondta: „Nem megmosolyogni való az, hogy mennyire szeretlek téged!” Szentünk ezt válaszolta: „Én épp az ellenkezője vagyok Jézusom. A szeretetem csak szánalmas tréfa és puszta tettetés!” És még folytattam vádaskodásomat magam ellen – írja Szent Angéla –, Jézus türelemmel végighallgatta majd így szólt:
     „Leányom! Mindazért, amit arcod természetellenes színekkel való festésével, hajad természetellenes csavarásával elkövettél az emberek előtt, a te hiú dicsőségvágyadért, azért én bűnhődtem meg!
     A kencékért és cicomákért, melyek fejedet meggyalázták, az Én fejem szenvedett meg, a szakálltépés, köpdösés és töviskoronázás által!
     Te arra használtad a szemedet, hogy kihívóan tekintgess azt nézvén, ami megfertőzi gondolataidat. Az enyém könnyben úszott, míg el nem vakította a fejemből ömlő vér.
     Fülednek gonosztetteiért, mellyel haszontalant és rosszat hallgattál, nekem a hamis vádakat, átkokat, gyalázkodásokat, gúnyt, röhögést, a gonosz bírák ítéletét és Édesanyám zokogását kellett hallgatnom!
     Te ismerted a torkosság és italozás élvezetét. Az Én szám kiszáradt az éhségtől, a szomjúságtól és a böjttől, végül pedig epével és ecettel kínálták!
     Te élvezted a drága illatszerek gyönyöreit. Én bűzös leheletek és köpések szagától szenvedtem!
     Te, aki vétkeztél a fölösleges beszéddel, gúnyolódásaid, rágalmaid és káromkodásaid által, sőt hazudtál az esküszegésig. Azért álltam én szótlanul, bíráim és a hamis tanúk előtt!
     Lábaid vétkeiért, a haszontalan táncokért, ledér járásodért, az én lábamat, amelyeket csak a kereszthez erősíthettek volna, a keresztfán előre kifúrt lyukhoz húzatták kötelekkel, hogy odaszegezzék!
     Drága lábbelieidért, az Én lábamat alvadt vér borította!
     Szíved vétkeiért, a Szívemet lándzsa döfte át!
     Egész tested vétkeiért, az Én testemet véresre korbácsolva feszítették az áldott Keresztre!
     Nyakad gőgtől és bujaságtól hajlongott, az enyémet sebszaggató ostorcsapások érték!
     Vállad kihívó vétkeiért, az Én vállam hordozta a nehéz Keresztet!
     Önmutogató hiú öltözködésed megváltására, nekem kellett ruhátlanul állnom mindenki előtt!
     Kezeid és ölelkező karod vétkeiért – jól tudod –, két kezemet húzva-feszítve szögezték a kereszthez!
     – Így beszélt Krisztus, majd hozzáfűzte: Nem találhatsz az emberi lelkekben egyetlen olyan vétket, hiányosságot vagy betegséget sem, melyekért én külön-külön meg ne szenvedtem volna, és ne ajánlanék hozzá orvosságot!” (Folignói Szent Angéla: Víziók és tanítások könyve 34. fejezete nyomán)
     „Ó ti mindnyájan – mondja az Úr –, akik életutatokat járjátok, tekintsetek körül és lássátok, hasonlít-e bármi fájdalmatok az Én fájdalmamhoz, amit szeretetből viseltem el irántatok! Gondoljatok a szegénységre, megaláztatásaimra, az ecetre és az epére, amit szenvedésemben megízleltem értetek!”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

3. nap elmélkedése

Mária Mennyek Királynője, akinek keze fogadja és szétosztja Urunk összes gazdagságát, fordítsd felénk irgalmas tekinteted! Szent kezedbe helyezzük nemzetünk összes megkötözöttségét, minden gyűlölködést és indulatot, amelyek akadályozzák népünket Fiad követésében!

Mennyei Atyánk, bocsánatot kérünk bűneinkért és mulasztásainkért. Segíts, hogy megbocsássunk minden népnek és nemzetnek, akik tudva vagy tudtukon kívül, tovább szorították meglévő csomóink görcseit! Bensőséges tisztelettel ráhagyatkozunk Fiad Édesanyjára, aki képes Általad kioldozni azokat. Ó Fölséges Mennyei Atyánk! Megváltó Krisztusunk értünk vállalt szenvedéseiért könyörülj rajtunk, akik bűnbánattal és kiengesztelődéssel hitelesítjük szándékunkat mindörökre!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Az igazság prédikátora

     John Henry Newman prédikációi, az anglikán korában elmondottakat is beleértve, mindenestül katolikusak. Katolikusak nemcsak abban az értelemben, hogy nincs bennük semmi, amit a Katolikus Anyaszentegyház ne vallana, hanem mindenekelőtt abban az értelemben, ahogyan ő a hit igazságainak ősiségéhez ragaszkodott, mindent az apostoli hit forrásaihoz vezetve vissza. Ezért lehet tanítása korunkban is érvényes és hatékony.
     Newman beszédeiről elmondhatjuk, hogy erőteljesek, talán éppen azért, mert nincs bennük semmi öncélú, magamutogató és fellengzős. A kortársak szerint Newman egyszerű szavakkal, minden szónoki hévtől mentesen, halk és nyugodt hangon prédikált. Mégis, amikor a szószéken állt vagy bibliaórát tartott, olyan erővel hatott a lelkekre, mintha a fölséges Isten színe előtt állna, sőt mintha emberi lénye el is tűnt volna, és maga Isten szólt volna az ő szavai által.
     A Katolikus Egyház „az emberiséget markában tartó gonoszság intenzitása miatt” nem ismer megalkuvást az igazság hirdetésében, de éppen mivel a legnagyobb bajnak a bűnt tartja, áll készen, hogy gyógyulást adjon rá Krisztus felhatalmazása szerint, az ő megváltó vérének erejéből: „Én téged feloldozlak...”
     A történelem századain keresztül így növekszik Jézus Krisztus az ő Egyházában, nemcsak korban, hanem bölcsességben és Isten előtti kedvességben is, s e növekedésnek segítője Mária, Jézus és az Egyház Anyja, aki a katolikus hit és erkölcs védője, gondozója és a Szentlélektől adott anyai garanciája.

(folytatása köv.)

HOGYAN LÉP ELŐTÉRBE?

Most nézzük, hogyan lép előtérbe a Boldogságos Szűzanya az utolsó időkben?

1. Először is irgalmasságával. Sen­ki annyira nem látja a bűn ret­tenetes következményeit, mint ő. Senkinek a szíve annyira össze nem szorul, mint neki, amikor egy lélek megindul a lejtőn, amelynek a vé­gén ott van az a rettenetes örvény, a kárhozat. A Szűzanya Szíve ugyan­csak fáj, mikor látja, hogy az emberek többsége mégis a bűn út­ján halad, gonoszságot gonoszságra halmoz. Jóságos anyai Szíve irga­lomra hangolódik és Isten trónja előtt közbeveti magát értünk és kö­nyörög a szegény, eltévedt. csetlő-­botló, bűnös emberért. – Ez az igazi jelentősége a Szűzanya megjelenései­nek. Ezért jött Lourdes-ba, ez hozta hozzánk La Salette-be, s ezt mondja Fatimában is azért, hogy lássuk, miért kell engesztelnünk.  Az isteni irgalom várt még egy ideig, de mivel az emberek nem tértek meg, hanem még jobban belekeve­redtek a bűnbe, elkövetkezett az isteni igazságosságnak szigorú ítélete. És ekkor veti magát közbe irgalmasan a Szűzanya. Az ő Szeplőtelen és irgalmas Szíve azért fordul hozzánk, hogy megmutassa, mi az az egyetlen eszköz, amely még az utolsó időkben is meg tud menteni bennünket. Egy eszközt ajánl: az en­gesztelést. Megtanít bennünket en­gesztelni, hogy még egy utolsó lehetőség legyen a bűnös embernek Istenhez térni.

ERŐVEL ÉS HATALOMMAL

2. A Boldogságos Szűzanya másod­szor erővel és hatalommal lép elő­térbe. Nemcsak könyörög érettünk, hanem Istentől ráruházott hatalom­mal jelenik meg, amelyet akkor ka­pott, mikor még meg sem született. A Boldogságos Szűzanya az emberi­ség történetében már a paradicsom­ban szerepelt. Hiszen ismerjük a mennyei Atya ígéretét – amely­ről majd külön is elmélkedünk: „Ellenkezést vetek közötted és az Asszony között!” A Szűzanyának a hatalma abban áll, hogy széjjelta­possa a sátán fejét! Úgy jelenik meg, mint „jól rendezett hadsereg", olyan ereje van, hogy szembeszáll Isten összes ellenségével, mindenki­vel, aki a sátán zászlaja alá gyülekezik. Olyan félel­metes ellensége a gonosznak, hogy az semmitől annyira nem fél, mint éppen Tőle.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Jézus Krisztus Édesanyjának tisztelete, maga az Üdvözítő ajánlása (Jn 19,27), az Apostolok és Szentek példája, a Mária-jelenések és a Mária-dogmák fejlődésével történelmileg is kimutatható. "(Jézus) első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni." (TMT 1) Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: »Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretet-lángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!)

      A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. Az 1830-ban elkezdődött Mária-korszakot követően, az Istenanya valamennyi jelenésében felismerhető a kegyelmi stratégia, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája.
      Az Istenanya La Salette-i (1846) próféciájának második részében (1858) az emberiség jövőjének szörnyű lehetőségét mutatta be. Lourdesban (1858) kinyilvánította, hogy Szeplőtelen. Fatimában (1917) hangsúlyozta, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve menedék. Végül Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja (1961) üzenete az, mely kiteljesítette a sátán elleni harc új kegyelmi fogalmát, az engesztelés „globális fegyvereként”.
     Míg Lourdesban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólítanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917.VIII.19) A Szeretetláng üzenetében azonban, a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, az engeszteléshez már lánglelkű hozzáállást vár el tőlünk. Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), Ő maga lobbantja fel édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is!

Az értelem határain túl

     1292. Húsvétján, negyvennégy évesen Rómába zarándokolt, telve a vezeklésből vállalt áldozathozatal vágyával. Rómában megismerkedett egy hasonló gondolkozású hölggyel, bizonyos Masazuolával, akivel megegyezett, hogy nyomban felkeresik a leprások kórházát. Amikor egy súlyos leprást lemosdattak, mindketten ittak a fürdővizéből. Amikor Angéla hazafelé tartott Folignóba, az volt az érzése, mintha szentáldozáshoz járult volna.
     (A kedves Olvasó ne botránkozzon meg Angéla és társa cselekedetén, abban a korban sokak szélsőségesen is megpróbálták bizonyítani Jézus előtt vezeklésük elszántságát! Hasonlóképp tett Szienai Szent Katalin is egy ápoltja esetében, sőt effélét még Lisieux-i Terézke beteggondozó nővére is megcselekedett!)

     A tökéletesedésre való törekvése során arra kérte az isteni Üdvözítőt, hogy tanítsa meg, miképp tisztelhetné Őt meg leginkább? Erre Ő megjelent neki keresztre szegezetten és így szólt: „Leányom! Szemléld Sebeimet!” Ebből megértette, hogy nincs hasznosabb és egyszerűbb dolog, mint a Jézus szenvedéseiről való elmélkedés (pl. a rózsafüzérezésben). S ekkor mutatta meg Krisztus Szent Fejsebét és felhívta figyelmét kínhalálának több (ismeretlen) körülményére s így szólt újból hozzá: „Mindezt a te Üdvösségedért szenvedtem el!”
     Folignói Szent Angéla egy alkalommal magához vette az Úr Szent Testét a szentáldozásban, a Szűzanya így szólt hozzá: "Angéla, Fiam megáldott téged; igyekezzél tehát Őt annyira szeretni, amennyire csak képes vagy!"

      Angéla esetében misztikus élmények (látomások és álmok) egész soráról olvashatunk, melyek többsége Krisztus felé irányul, s ezen belül is igen hang-súlyos az Eucharisztia és Jézus szenvedéstörténete. Folignói Angéla hol Krisztus testrészeit (torkát, nyakát, szemét) látta az Ostyában, hol pedig Krisztus keresztfához szegezett testéről meditált, s innen kiindulva jutott el az elragadtatásig és a misztikus egyesülésig. Ezt írta: „Testem szemével láttam őt. Hirtelen lelkem olyan hévvel lángolt, hogy az öröm és a gyönyör áthatotta minden tagomat. Láttam és éreztem, ahogy Krisztus keresztre feszített karjával átöleli lelkemet. Az örömöm megdöbbentett, mert teljesen áthatott, soha nem tapasztaltam még ilyet.”  Egy alkalommal az Üdvözítő szépségét szemlélhette. Így ír erről: „Szépségében istensége tükröződését láttam. A nyakán olyan szépség volt, hogy megértettem: ez a szépség csak istenségéből származhat, éreztem, hogy Isten előtt állok. De mást nem mutatott. Ezt a ragyogást nem tudom összehasonlítani semmivel, a világ egyetlen színével sem, hacsak nem Krisztus testének azzal a ragyogásával, amelyet néha Úrfelmutatáskor látok.
     Néha úgy látom az Ostyát, ahogy akkor a nyakát láttam, fénnyel és szépséggel sugározva. Ebből a szépségből megértem, mégpedig minden kétséget kizárva, hogy Istent látom. Semmit se láttam, aminek fizikai alakja lett volna. Csupán egy teljességet, szépséget láttam, amely magában rejt minden jót.
Jézus így szólt hozzám: Ó minden szeretetemmel szeretett jegyesem, szépségem, jöjj, mert már minden szent-örömmel várok terád.”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot.

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

2. nap elmélkedése

Ó Szűzanya, Minden Kegyelem Édesanyja, szívünk ma feléd fordul! Elismerjük, hogy bűnösök vagyunk és elfeledtük ősi erényeinket. Ezek hiányában, gyakran elszalasztottuk, vagy halogattuk a felkínált és Általad kért a kegyelmek teljesítését.

Azért fordulunk Hozzád ó Csomóoldó Boldogasszony, hogy kérd számunkra Fiadtól Jézustól a szívünk tisztaságát, a lemondást, az alázatot és a bizalmat. Ezt a napot ezen az erények gyakorlásával fogjuk megélni és Irántad való szeretetből Neked ajánljuk. Kezedbe helyezzük e csomókat, amelyek akadályozzák Édes Magyar hazánkat abban, hogy Isten dicsőségét sugározzuk a népek felé.

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

„Félek, hogy katolikussá kell lennem”

     Newman az evangéliumot tekintette alapnak, amely segíti Mária fontosságának megértését. János evangéliuma beszámol arról, hogy a kereszt alatt ott állt Mária, és Jézus földi életének utolsó dialógusáról, amikor Máriát Jánosra bízta.
     John Henry Newman prédikációira legelőször is mélységes intellektuális becsületesség és alázat volt jellemző, mellyel a hit igazságaihoz közelített. Az Igazság iránti egzisztenciális elkötelezettségét legjobban saját életútja, megtérésének folyamata példázza. Kérlelhetetlen logikáját akkor sem adta fel, ha az számára fájdalmas következményekkel jár. Megrendítő, ahogy eljutott odáig, hogy kimondja: „Félek, hogy katolikussá kell lennem”, ezzel megvallotta, hogy aggodalom tölti el amiatt, hogy ki kell szakadnia abból a vallási otthonból, melyben nevelkedett, de egyben az is nyilvánvalóvá lett számára, hogy a felismert igazságot akkor is követni fogja, ha az megszokott, biztonságot adó világa elhagyását követeli tőle. Nem csoda, hogy a halála után érte bemutatott gyászmisén Manning bíboros Newman életpéldáját a legerőteljesebb, legmeggyőzőbb beszédének nevezte, amikor ezt mondta: „Minden szónoklat között a nemes és szép élet győz meg leginkább, s mi éreztük ennek hatalmát.”

(folytatása köv.)

     A Mária-tiszteletet, nem szabad az aktuális Mária-jelenésekre alapoznunk! Üdvözítőnk Anyjának tisztelete bensőséges része kell, hogy legyen életünknek, lelki életünknek. Erre kiváló példát találunk Montforti Grignon Szent Lajos Tökéletes Mária-tisztelet c. művében, melyet blogunkban, a következő hónapokban újra leközlünk (április 16-tól).

      Krisztus Anyja a mi Anyánk is, hiszen Üdvözítőnk Jánoson keresztül nekünk ajándékozta Édesanyját, amikor a kereszten szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27) Égi Anyánk személyét és a hozzávaló viszonyunkat nem szabad, hogy bizonytalan (vagy legalább is kivizsgálatlan) "üzenetek" határozzák meg! Ezek ugyanis akár félre is vezethetnek, csalódást okozhatnak bennünk! A legbiztosabb Mária-tiszteletet az Evangélium-, az Egyház tanítása és a szentek példája kell, hogy meghatározza számunkra. Az egyes jelenések és üzenetek megítélésében kizárólag a Jézus Krisztus által megbízott és felszentelt Egyházra kell hagyatkoznunk! Nagyfokú óvatosságra intenek ugyanis a hamis jelenések és üzenetek elburjánzásai, melyek úgy látszik az "idők jelei"!
      A Szentírás is figyelmeztet, a sátán is álcázza, és a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője (ha nem leplezik le, s nem futamítják meg), akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink, filmjeink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember nagy eséllyel észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő)  A sátán számára a legborzasztóbb – és egyben a legnagyobb akadály –, a lelkeknek a Szent Szűzhöz való ragaszkodása. Érthető, ha minden módon és eszközzel próbálja ezt megzavarni, a lelkeket az Istenanyától elhidegíteni!

      Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával vagy egy-egy jól hangzó üzenet követésével a sátáni akarat valósul meg. Bármilyen furcsa, de mint említettük, az ördögi hamisságok nem a bemutatkozásnál, a kezdetekben mutatkoznak meg, hanem szép lassan, észrevétlenül bomlaszt és mire észbe kapunk, így-úgy szembe kerülünk püspökeinkkel az Egyházzal és végül a pápával is. Először csak csodálkozunk egyes intézkedéseiken, majd kifogásoljuk, aztán egyre csak szajkózzuk saját véleményeinket, mígnem...

     Az állhatatossághoz kell nekünk az Égi Édesanya példája, az Ő türelme és alázatossága, és bizony óvakodnunk kell, hogy Tőle el ne szakadjunk, mert akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten, nem is atyja! (TMT 30)

Földi keresztek és égi kegyelmek
     Szent Ferenc meghallgatta kérését. Másnap a város San Feliciano nevű székesegyházában Fra Arnaldo ferences atya prédikált, aki mellesleg, Angéla unokatestvére és földije is volt. Szentünk nála végezte el életgyónását és ezzel visszanyerte benső békéjét.
     Lelki életét ettől fogva Arnaldo atya irányította, ő volt az, aki Angéla tollbamondása nyomán lejegyezte mindazokat a kegyelmeket és rendkívüli látomásokat, melyekben az Úr részesítette szentünket.
     Lelki tisztulását követően, életében nehéz keresztút következett: 1288-ban, 40 évesen szinte egy csapásra elveszítette családját: az anyját, a férjét és a gyermekeit, nagyrészt a felbukkanó pestis következtében. Ezt követően teljesen búcsút mondott a világi életnek, eladta birtokait, pénzét szétosztotta a szegények között, és felöltötte a ferences III. rend ruháját. Semmi mást nem akart, csak vezekelni és Jézust szolgálni. Szolgálta őt az elesettekben, szenvedőkben, betegekben és leprásokban. Felkutatta őket bárhol, mert bennük Jézust kereste. Sokszor találkozott látomásban, vagy beszélt álmában, a kereszten szenvedő Jézussal. Lelkivezetőjének feljegyzése szerint, az Úr Szent Angélát egy misztikus eljegyzéssel, valóságos jegyeseként kötötte magához. Íme egy nő, aki mindent elvesztett, hagyta magát teljesen elveszni Krisztus szeretetében. 
     Szent Ferenc ígérete hamarosan megvalósult abban is, hogy egy lelki család kezdett köréje gyűlni. Sokak épültek ugyanis a példáján, hallgatták tanítását és kérték a tanácsát.
    1291-ben az új ferencesrendi szabályok szerint tett fogadalmat (melyet nem sokkal előtte IV. Miklós pápa hagyott jóvá 1289. augusztusában). Azon év őszén Assisibe zarándokolt, ahol a Szent Ferenc bazilikában a Porziunkulába való léptekor eksztázisba esett és mozdulatlan maradt a zarándokok tömegében. Misztikus benső átélésben a Szentháromságot tapasztalta meg. Így írja le: „Amint magam előtt láttam a csodálatos templomot méreteiben és a szépségében, hirtelen kibővült a látóköröm. Valamiképp eltűnt az anyagi világ és egy teljesen leírhatatlan, gyönyörű látványban volt részem. Mindez lenyűgözött és múlhatatlan öröm töltött el. A végtelen teret láttam, holott tudtam, hogy valójában a Santa Maria della Porziuncula nagyon kicsi volt.” Amint azonban a látomás és az extázis eltűnt, Angéla keservesen sírva fakadt és mint aki megőrült, egyre csak azt ordibálta, hogy „Miért hagytál magamra? Miért, miért!?” Viselkedése olyan botrányt keltett a ferencesek körében, hogy Fra Arnaldo megtiltotta neki, hogy életében még egyszer Assisibe menjen! Viszont, alaposan kikérdezte Angélát a megélt látomásáról, mert Arnaldo atya tudta, hogy ekkora hisztériát, csak mélységesen nagy misztikus élmény hozhatott ki lelki leányából!

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) (alul: Assisi)

A katolikus Mária-tisztelet
     John Henry Newmantól anglikán korában igen távol állott a Szent Szűz kultusza. Protestánsként ő is egyfajta bálványimádásként tartotta számon a katolikusok Mária-tiszteletét. 
     Egy könyv kerül a kezébe Liguori Szent Alfonztól. Megdöbben, amikor látja, hogy a marialatriának (Mária imádásának) nyoma sincs benne. Meggyőződik róla, hogy a katolikusok Mária-tisztelete nem emel akadályt Isten és ember kizárólagos kapcsolata elé.
     „Ma teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház semmiféle alakot, anyagi vagy anyagtalan képzetet, dogmatikus szimbólumot, szertartást, egyetlen szentet, még a Szűzanyát sem engedi a lélek és Teremtője közé lépni. Mindent szemtől szembe, »solus cum solo«, Isten és ember között ragad meg. Csak Isten teremt, csak ő váltott meg, az ő rettenetes szeme előtt halunk meg, s az ő látásában van örök boldogságunk... Az angyalok és szentek iránti áhítat az Örökkévaló közölhetetlen dicsőségét éppoly kevéssé zavarja meg, mint ahogy a barátaink és rokonaink iránt érzett szeretetünk, rokonszenveink sem összeegyeztethetetlenek a Láthatatlannak járó szívből jövő hódolattal, amely valójában nem féltékeny rombolója, hanem megszentelője és fölizzítója minden e világinak.” (Ap 308., 309.)
     Anyja ölében a Kisded Jézus Betlehemben és a Fájdalmas Anya a Kereszt alatt a Golgotán. Valójában ez a kontraszt nem is annyira éles, hiszen Jézus emberségében is mindenekelőtt az Atya egyszülött Fia, a betlehemi barlangban éppúgy, mint a kereszten függve, ám egyszersmind Mária fia is, éspedig a kereszten nem kevésbé, mint a betlehemi barlangban, hiszen éppen a kereszten függve rendeli Máriát János anyjává, a most születő Egyház Anyjává.
     Ebben az összefüggésben válik érthetővé Newman-nek az a megállapítása is, hogy a katolikus Mária-tisztelet valóban bálványimádás lenne egy kálvinista templomban, ahol nincs realis praesentia, vagyis Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. A római egyházban azonban nem az, mert ott mindenki hiszi, vallja a valóságos jelenlétet. „Bementek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte” – ez Newman útjának végpontja. (Mt 2,10)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

1. nap elmélkedése

Áldott Szűzanya, szentséges Szűz Mária, aki kioldozod a gyermekeidet fojtogató csomókat, terjeszd ki hazánk fölé irgalmas karodat! Ma átadjuk Neked megkötözöttségünket, minden negatív következményével, amely sokakat megzavar és oly nagyon akadályozza, hogy teljesítsük nemzetünk hivatását Szent Fiad örömére!

Hozzád folyamodunk Csomóoldó Boldogasszony, mert tudjuk, hogy soha nem utasítottál vissza egyetlen olyan bűnöst sem, aki hozzád folyamodott segítségért. Hisszük, hogy ki tudod oldozni megkötözöttségünket, hiszen Jézus mindent megad!

Bízunk Benned, hogy vállalod e csomók kioldozását, hiszen Királynőnk és Édesanyánk vagy. Tudjuk, hogy megteszed, mert Isten szeretetével szereted országodat és népedet!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

SZERETETBEN REJTVE MARADNI

Mikor megindul az Úr Jézus nyil­vános működése, és egy alkalommal jelentik az Úrnak, hogy itt van az édesanyja, beszélni óhajt vele, ő akkor is szerényen visszahúzódik. Ezt az alázatosságot akarja meg­jutalmazni az Úr. A malaszttal tel­jes Szűzanya minden isteni kegye­lem közvetítője.* Tehát minden kegye­lem rajta keresztül jut el az em­berhez, de ő szeret az ismeretlenség homályában elrejtve maradni. Ő mindent csendben, rejtve tesz, – örül, ha a lélek rátalál Urára, egy­beolvad Istenével; ha ezt elérte, ak­kor szerényen visszavonul és hálát ad az Istennek, hogy a lélek meg­találta üdvösségét.

MOST ISMERJE MEG A VILÁG!

Most azonban azt kívánja az Úr, hogy ismerje meg az egész világ a Szűz­anya jóságos Szívét, amely annyi jót tett anélkül, hogy mi sejtettük volna. Isten kívánja, hogy ez a re­mekmű, ez a legtökéletesebb alkotás ne legyen elrejtett remeke Isten­nek, hanem dicsőüljön meg és fog­lalja el az emberek előtt is azt a helyet, amely megilleti őt, amelyet neki szánt a Mindenható.

EGYENES, BIZTOS ÚT

Az Úr második eljövetele előtt is ugyanazt az utat, ugyanazt a közvetítőt akarja felhasználni, mint első eljövetele alkalmával. A Szűzanya egyenes és biztos út Krisztushoz, éppen azért azok a lelkek, akik eb­ben a nehéz, utolsó órában a leg­hűségesebb gyermekei a mennyei Atyának, a Szent Szűz lelkén keresz­tül, a Szeplőtelen Szívével egyesülve érik el a lelkiéletnek azt a szentsé­gét, tisztaságát, szeretetét, amelyre őket a jó Isten kiválasztotta. (Forrás az első részben!) (Folyt.)

______________________

* a „Mediatrix” (kegyelmek közvetítője) dogma a sürgetések ellenére 2019-ben még nincs kimondva. Legutoljára Szent II. János Pál pápa utasította el „most nem aktuális” kijelentésével.

Ezen kilenced szövege H. Mária javaslatára a „Csomóoldó Boldogasszony kilencede” alapján készült! Kérése az alábbi: 

„Országunk érdekében elkezdünk egy kilencedet és üdvös lenne, ha ezt közösen végeznénk, a Csomóoldó Boldogasszony segítségét kérve! Ebben a hatásos kilencedben a kéréseket ne önmagunkért, vagy egy személyért fogalmazzuk meg, hanem minden elmélkedésben hazánk nevét mondjuk ki. Tehát fogalmazzuk át az imaszövegben szereplő „én” helyett: Magyarországot, hazánkat, népünket stb.

E hónapban lesz legnagyobb engesztelő és békeszerző szentünk, Árpádházi Szent Margit ünnepe. Ezért a kilencedet kezdjük el jan. 10-én és fejezzük be jan. 18-án! Mindennapi elmélkedésnél ajánlatos lenne kérnünk: „Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk”!

E blog szerkesztőjeként megpróbáltam e kifejezéseket a helyes értelmezés és cél szerint beilleszteni, amely persze átfogalmazással járt! A kilenced eredeti szövege ITT található!

Kilenc napon át, a következőképp imádkozzunk:

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

Máriával Jézusért 2
     Newman Mária-tiszteletét folyamatosan mélyítette és beszédeiben a Szent-írásból vett idézetekre támaszkodott. Newman nemcsak azokat a helyeket idézte, amelyek Égi Édesanyánkkal közvetlen kapcsolatban vannak, hanem az egész Szentírást egységesnek tekintette, így az evangéliumi idézeteket Szent Pál gondolataival egészítette ki.
Máriát – mint ahogy sok évszázaddal korábban az ikonok készítői – nem ön-magában, hanem mindig Jézussal való kapcsolatában nézte. Ez Mária üdvtörténetben betöltött szerepének is nagyobb jelentőséget tulajdonít, hisz enélkül nehezen tudnánk megmagyarázni, hogy miért mondta Gábor angyal  Máriának, hogy malaszttal teljes, és miért hirdette Erzsébet a Szent Szűzről, hogy áldott az asszonyok között.
     Newman Mária-tiszteletét Lukács Evangéliumából vezette le: Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék. Ha minden nemzedék áldottnak (boldognak) mondja, akkor miért nem tiszteli őt az anglikán egyház? – tette fel a kérdést. Az ifjú lelkipásztor ennek az okát abban látta, hogy vannak keresztények, akiknek Mária-tiszteletében túlzások vannak, de ezek a túlzások nem lehetnek indokai annak, hogy egészen elhanyagoljuk Mária tiszteletét.
     Beszédének célja ezért az volt, hogy megalapozza az anglikán Mária-tiszteletet, segítse a kor teológusait abban, hogy ezzel a kérdéssel is bátran szembenézzenek.

(folytatása köv.)

MIÉRT LÉP ÚJRA ELŐTÉRBE?

Kérdezzük most Szent Grignonnal, miért kell ezekben az újabb időkben a Boldogságos Szűzanyának újra elő­térbe lépnie?

1. Az első ok, amit Szent Gri­gnon megjelöl, a Szűzanya alázatossága. Senki oly magas méltó­ságra nem emeltetett fel, mint ő, senki akkora kegyelmet nem kapott. Isten nemcsak az emberek fö­lé emelte, hanem még az angyalok fölé is és azt akarta, hogy a Boldog­ságos Szűzanya legyen a kegyelmek legragyo­góbb kisugárzása, a legtökéletesebb alkotása Istennek. Legyen a kegyelmek anyja a leg­szebb, a legtökéletesebb, a legszen­tebb, egyben a legalázatosabb. A Szűzanyát soha egy pillanatra el nem kábította a kegyelmek, vagy a kiválasztottság nagysága, sőt mi­nél inkább tudatára ébred, hogy mi történik vele, annál jobban elrejtőzik, elhallgat. Szent Józsefnek sem árulja el titkát, egészen a Gondviselésre bízza magát. Tudja, hogy a jó Isten dolgozik benne, esz­közül akarja felhasználni, Ő majd mindent elrendez a maga idejében.

KÉSZSÉGES ENGEDELMESSÉGE

2. Készséges szolgálója az Úrnak. Szerényen engedi, hogy Isten eszközül használja. Ez az ér­telme a Szűzanya szavának: „Ecce Ancilla Domini!”* Királynőnek hir­deti őt az angyal és ő szolgálóleány­nak vallja magát. Egyetlen feladata az engedelmesség. Ezt az engedel­mességet, földöntúli szerénységet és készséges odaadást a Szűzanya mindig megőrzi. Tudjuk azt, hogy a jó édesanyák szeretnek eldicsekedni gyermekük jóságával, ügyességével, büszkék rá és elmondják, hirdetik, milyen boldogok ők. A Boldogságos Szűzanya sohasem beszélt Jézusáról, nem dicsekedett gyermekével, ő csak csendes szemlélője az isteni Üdvözítő életének és mindenkor készséges szolgálója az Úrnak. 

(Forrás az első részben!) (folyt.)

____________________________

* Íme az Úr szolgáló leánya

A lelki hullámverésben

     Radikális lelki fordulata 1285 tájára tehető, amikor mélyen eltökélte, hogy többé még kis dolgokban sem akar az álságos külsőségek szerint élni ‒ mert ezáltal ‒ „tudomást sem veszünk a bűn nyugtalanító létezéséről.” „Ahogy a bűnbánat útján haladtam – írja ‒, tizennyolc lelki lépést tettem meg, mielőtt tudatára ébredtem volna életem tökéletlenségének.”
     Visszaemlékezéseiben, a Memoriale-ban lépésről-lépésre beszámolt, hogy az Úr szemléletes útmutatásai nyomán, miként győzte le sorra hibáit, és hogyan tapasztalta meg mindannyiszor Isten segítségét. Csupán megemlítjük, hogy első lépésként borzongva megsiratta bűneit, mert a kárhozat gondolata rettegéssel töltötte el.
Angélában nagy vágy támadt együtt szenvedni Krisztussal. Kérte a Szűzanyát, hogy éreztesse vele azokat a fájdalmakat, amelyeket a Kereszt alatt szenvedett el.
Bár benső fény áradt szét lelkén, amely rávilágított bűneire, ennek ellenére a gyónásaiban mégis több bűnét elhallgatta szégyenében.
     Felszínes gyónásai és áldozásai mindjobban nyomasztották a lelkét, de az álszégyen kérge lassan megtört a szívében háborgó bűntudat erejétől. Gyötrődéseiben Assisi Szent Ferencet hívta segítségül: „Atyám – szólította meg álmában –, te láttad botlásaimat, tévelygéseimet, hiúságomat. Tanúja voltál hazugságaimnak és képmutatásaimnak... Segíts engem, aki fiatalságodban magad is vidám voltál, szeretted a fényűzést és a mulatságokat. Küldj nekem erőt, hogy én is, mint te elhagyhassam a hiú világi életet... Küldj nekem egy Isten szíve szerint való gyóntatót, aki előtt fel tudjam tárni lelkemet, úgy, ahogy van... Akkor talán majd elszáll lelkemből az a szörnyű álszégyen, mely lezárja ajkamat.”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

    A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különösen érdekesek és gyakoriak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végigkísérik bizonyos természetfeletti jelek.

    Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések. Hitünk írott forrása, a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint az első Mária-jelenésben Szent Jakab apostol részesült, aki a spanyolok hitetlenségén búslakodva a Szent Szűztől ígéretet nyert, hogy az Ibériai-félsziget keresztény hitre tér. (Az eset külön érdekessége, hogy a jelenés idején a Szent Szűz még a földön élt.) A Mária-jelenések gyakorisága a századok során növekvő tendenciát mutat, s ez a növekedés az utóbbi évszázadban radikális. Következésképpen hatásuk is egyre szélesedő körben érzékelhető.
    Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk, és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s velük szemben győzedelmesnek ígért (Fatima) harcot hirdetnek. Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet, a hamis értékrend és a hamis jelenéseknek – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia így vagy úgy – a hamis üzenetek által is – munkálkodik az ember megtévesztésén, vesztén. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 25-26)

Máriával Jézusért 1
     1832-ben mondta el az első olyan beszédet, amelynek témája a Szent Szűz tisztelete volt.
Newman a Mária-tiszteletet igyekezett a Szentírásra és később az egyházatyák írásaira alapozni. Így elkerülte azt a veszélyt, mivel nem a katolikus Mária-tiszteletből vezette le az anglikán Mária-tiszteletet, hanem azokból az írásokból, amely írásokat minden anglikán teológus tiszteletben tartott.
     John Henry Newman már anglikán korszakában is foglalkozott a Szent Szűz tiszteletével. Az egyik első beszéde, amelyet 1831. márc. 25-én, Gyümölcs-oltó Boldogasszony ünnepén mondott, leírt egy új utat, amelyen az ifjú egyetemi lelkész járni szándékozott.
     1833-ban indítja meg néhány nagytudású és apostoli lendületű barátjával (Keble, Pusey) az ún. traktáriánus, más néven Oxford-mozgalmat, az angol egyház legszellemibb köreinek harcát az Egyházon belüli liberalizmus és az ellen, hogy a legfőbb világi hatalom legyen egyben az egyház feje is (cezaropapizmus). A mozgalom évtizedes harca, amelyet beszéde-ken és előadásokon kívül füzetes kiadványokkal (traktátusokkal) vittek bele az anglikán értelmiség szélesebb köreibe, három alaptételt védelmezett: dogmatikus kereszténységért küzdenek, szakramentális egyházért (vagyis a nem hivatalnok egyházért) és a százados angol hagyomány alapján a bálványimádó és babonás római egyház ellen. E küzdelmek során Newman felállítja a „via media” (középút) elméletét, melyben a babonás római katolicizmus és az eretnek protestantizmus között az anglikán egy-ház képezné az igazi, ősi katolikus kereszténységet. Ezt az elméletet az ősegyháznak, elsősorban az egyházatyák műveinek szenvedélyes tanulmányozásával iparkodik tudományosan alátámasztani. Kutatásai azonban ellenkező eredményre vezettek. „Az ősegyház tükrében megláttam arcomat és megdöbbenve láttam, hogy eretnek vagyok”. Az atyák lapjain az eretnek tanok közt, 1833-ban az Oxford-mozgalommal egy új társaság jött létre, amelyben Newman vezető szerepet töltött be és baráti kapcsolatot alakított ki a csoport tagjaival.
     A középút értékrendje szerint jobban meg kellett ismerni a katolikus egyház és a protestáns egyházak tanítását Mária tiszteletével kapcsolatban is. Ez azt is jelentette, hogy az egyház hivatalos tanítását kellett tanulmányozniuk minden előítélettől mentesen, hogy újra meg tudják határozni a helyes utat.

(folytatása köv.)

A MÁSODIK ELJÖVETELKOR

A Gondviselés örök terve, hogy ha majd az Úr Jézus második eljövetele közeledik, a Boldogságos Szűzanyá­nak ismét ugyanaz a szerep jusson, mint első jövetele alkalmával. Ha közeledik az idő, amikor az isteni Üdvözítő másodszor is eljön a föld­re, akkor a Szűzanya nem marad többé az ismeretlenség homályában, hanem újra előtérbe lép. Legyen a Szűzanya újra út és közvetítő, mint az első eljövetelkor.

ÁTVESZI SZEREPÉT

A Boldogságos Szűzanya az utóbbi évtizedekben többször megjelenik itt közöttünk. Eddig is közbenjárt és imádkozott érettünk, de nem tartott számot különösebb tiszteletre. Most azonban a Gondviselés  kívánságára megnyilatkozik a Szűzanyának jósá­gos, tisztaságos Szíve, anyai szerete­te. Közbelép a Szent Szűz, nemcsak a mennyei udvar, hanem az egész vi­lág színe előtt és átveszi azt a sze­repet, amelyet az Isten neki szánt az Úr második eljövetele előtt.

SZEPLŐTELEN SZÍVÉNEK TISZTELETE

Láttuk Fatimában is, hogy a Boldog­ságos Szűzanya hivatkozik az isteni elhatározásra, hivatkozik arra, hogy a mennyei Atya ezeknek a nehéz időknek a büntetését csak akkor von­ja vissza, ha az egész egyházban el­terjed a Szűzanya szeplőtelen, tisz­taságos Szívének tisztelete. Azt akar­ja az Úr Jézus, hogy az Ő isteni Szí­ve mellett tiszteljük a Boldogságos Szűzanya Szívét is. Amit tehát a Szűzanya Fatimában hirdet, nem más, mint hogy az Úr Jézus Szíve tiszteletének minden ájtatosságához csatlakozzék a Szűzanya szeplőtelen Szívének tisztelete és engesztelése.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Reménységünk Hajnal Szép Sugara

     A boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek. Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 23-24)

Felismerés és megítéltetés
     1285-ben, 37 éves korában úgy döntött, hogy szemléletbeli és értékrendi változtatást vezet be családja életébe. Elhatározta, hogy mindennapi életüket a hitélet szempontjából céltudatosabbá formálja. Ennek megvalósulását a vita-alkalmak kerülésében, a közös imákban, a szolidabb étkezésekben, a meg-aláztatások vállalásában ‒ és ami Angélánál a legnagyobb áldozat volt ‒, a divatos ruhákról, a csinos lábbelikről, a szépítőszerekről és a frizuráról való lemondásban látta. Persze a családja egyáltalán nem lelkesedett az életvitelük bárminemű korlátozásáért. Az emberek, de övéi is egyenesen őrültnek tartották és kigúnyolták. Mondanunk sem kell, hogy férje az egész jobbító tervéhez, végképp nem volt partner!
     Egyre erősebben és határozottabban érezte, hogy ténylegesen adnia kell vala-mit az Istennek, hogy megbocsátást nyerjen bűneiért, de hamar megértette, hogy Isten fölségéhez képest nincs semmije, amit felajánlhatna. „Az Istentől jövő igaz és tiszta szeretet a lélekben él, lehetővé teszi hibáink és az Isteni Jóság felismerését, amelynél nincs nagyobb dolog.”
     Valami határozottan elindult Folignói Angéla lelki fejlődésében. Rendszerint szegényesen öltözködött, ételben és italban önmegtagadást gyakorolt.
     Biztosra vehető, hogy a megtérésétől a misztikus látomásokig, minden a keresztre feszített Jézus által történt meg, és a Hozzá való hasonlóságra irányult. Mindez persze Angélán, az egyre radikálisabban megmutatkozó, az elmélyült lelki megtisztulásra irányuló törekvéseken keresztül mutatkozott meg. Ez azt is jelentette számára, hogy szükségesnek tartotta megtapasztalni, amit Jézus is átélt: a szegénységet, a megaláztatást és a fájdalmakat. (Ettől kezdve egyre inkább nyomonkövethető, hogy Angéla lelkét és életét az Üdvözítő Jézus kezdte el irányítani!)

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) Alább, grafikus allegória szentünk életéről.

    A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a proto-evangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

    Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

    A második Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).

    Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért.

    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 21-22)

Ezen kilenced szövege H. Mária javaslatára a „Csomóoldó Boldogasszony kilencede” alapján készült! Kérése az alábbi: „Országunk érdekében elkezdünk egy kilencedet és üdvös lenne, ha ezt közösen végeznénk, a Csomóoldó Boldogasszony segítségét kérve! Ebben a hatásos kilencedben a kéréseket ne önmagunkért, vagy egy személyért fogalmazzuk meg, hanem minden elmélkedésben hazánk nevét mondjuk ki. Tehát fogalmazzuk át az imaszövegben szereplő „én” helyett: Magyarországot, hazánkat, népünket stb.

E hónapban lesz legnagyobb engesztelő és békeszerző szentünk, Árpádházi Szent Margit ünnepe. Ezért a kilencedet kezdjük el jan. 10-én és fejezzük be jan. 18-án! Mindennapi elmélkedésnél ajánlatos lenne kérnünk: „Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk”!

E blog szerkesztőjeként megpróbáltam e kifejezéseket a helyes értelmezés és cél szerint beilleszteni, amely persze átfogalmazással járt! A kilenced eredeti szövege ITT található!

Kilenc napon át, a következőképp imádkozzunk:

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

Mi végett élünk?
     Angéla megtérése előtti életéről szinte semmilyen megbízható konkrét adat nincs, az viszont tartja magát, hogy elegáns és pompakedvelő volt, melyre se pénzt, se időt nem sajnált. Életrajzírói is nagyvilági- és különösen szép nőként ábrázolják őt. Saját maga erről, a következőket írja az Instructiones-ban: „Tudjátok meg, hogy egész addigi életemben csak azt kerestem, hogy imádjanak és nagyra becsüljenek.” (Thier és Calufetti, 1985. I/25-29. sor)
     Schütz Antal, Szentek élete című munkájában erről így ír:
„Társaságbeli hölgy. Nem jöhetett új divat, hogy meg ne kívánja, s meg ne szerezze. Élvezetvágy s asszonyi hiúság hajtja. De azért a templom is divat. Mit szólnának hozzá, ha ilyen előkelő asszony elmaradna onnan? Bűnök? – Nem kell mindent tudnia a papnak! Bánat? – Különben sem vagyok én olyan rossz asszony” (Schütz, 1995. 23. o.)
     Angélát vonzotta a templom, de nem tudta, hogy miért. Egy alkalommal elmélázva felment a templomtoronyba és ott találkozott egy remetével, aki egy piciny cellában élt és folyvást a rózsafüzért imádkozta. Ez a magyarázat nélkül maradt talány és látvány mély nyomot hagyott Angéla lelkében.
     Az 1279-es nagy földrengés, egy akkor pusztító hurrikán, nem kevésbé a Perugia városa ellen folytatott háború sok nehézséget okozott Folignói Angéla és családja életében. Ezek a kivédhetetlen megpróbáltatások, valószínűleg nagymértékben hozzájárulhattak ahhoz, hogy átértékelje az emberélet puszta értelmét, és lassan a bűneinek felismerésére vezette őt. (folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

A TÖRTÉNELEM SZÍNPADRA LÉP

Szűz Mária akkor lépett a történe­lem színpadára, mikor az Úr először megjelent közöttünk. Akkor tűnik fel a Szűzanya alakja, akkor indul meg az ő szerepe, hiszen őáltala kaptuk az Üdvözítőt. Ő az út, ame­lyen keresztül hozzánk jött a világ Megváltója. Az a szerepe, hogy köz­vetítse számunkra az üdvösséget. Szíve összekötő kapocs az isteni ir­galom és a bűnös ember között. 

SZERÉNYEN VISSZAVONUL

Miután nekünk adta az Úr Jézust, mintha befejezte volna küldetését, szerényen visszavonul és csak itt-ott lép előtérbe. Az Úr Jézus halála és feltámadása után alig találkozunk vele, a Szentírás semmit sem jegyez fel róla, a hagyományok nagyon ke­veset szólnak felőle. Hosszú százado­kon át a szerény visszavonultság homályában marad, csak néha-néha jön elő, hogy Isten kegyelmét közvetítse, de azután ismét soká nem látjuk őt az események folyamán.

MIÉRT VONUL VISSZA?

Miért vonul vissza a Boldogságos Szűzanya akkor, midőn megindul az emberek megváltásának nagy műve? Szent  Grignon szerint ennek há­rom oka van:

1. Nehogy az emberek, akik az ő isteni szent Fiáról még nagyon keveset tudnak, tévedésbe essenek és valahogy a Szűzanya személye el­vonja őket az Úr Jézustól. Mintha a Gondviselés azt akarta volna, hogy előbb inkább az Úrhoz ragaszkodja­nak és azután menjenek csak a Szűzanyához.

2. Ha előbb ismerik a Boldogságos Szüzet és azt a csodálatos szépséget, amivel a Magasságbeli őt felruházta, ez úgy eltöltötte volna az emberek szívét, hogy abban nem maradt volna hely az Isten szépségének a szemlélésére. Az Egyházon kívül állók szá­mára a Szűzanyának ez a nagyobb tisztelete akadály lenne.

3. Félő volt, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni a Szűzanya nagyobb tiszteletét* attól az imádás­tól**, amellyel Istennek tartozunk. A Gondviselés úgy akarta, hogy Jé­zus Szíve és a Szűzanya szeplőtelen Szíve tiszteletének fejlődése más le­gyen. Ezért a Boldogságos Szűzanya szerényen visszavonult, hogy előszór az isteni Üdvözítő személye kösse le a szíveket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

­________________________

* gör. hüperdulia

** gör. latria

Január 7-én szerdán, folytonos imában a Hazánkért, hétszer megkerüljük az Országházat. Jánossy Tamás Kanadából visszatért hazánkfia  rendezésében és egy katolikus pap jelenlétével. Az Andrássy szobor lábánál gyülekezünk d.e. 11-kor. A szándék, hogy az áprilisi választásokig minden hónapban így tegyünk. Minél többen vagyunk annál jobb. Ha valaki csak egy körre tud jönni az is áldásos. 

„Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A bíróság ezért-azért egy év börtönre ítélt egy fiatalembert, aki kellemes modora miatt egész életében a társaság középpontja, a szülők és testvérek féltett kincse, mindenki kedvence volt. A fiú az ítéletet hallván az utolsó szó jogán így kiáltott fel: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     A "más is ezt csinálja"-val mentegetőző hasonló ifjak mindenütt számosan akadnak, és ha nem is kerülnek mindannyian konfliktusba az evilági törvénnyel, az isteni számonkéréssel minden bizonnyal! A világ szokásaival való könnyed sodródás óhatatlanul s bűnhöz vezet. Márpedig mindenki ismer ilyen egyszerű és ma már "természetes" élethelyzeteket. És ha találunk is rá "korszerű" mentséget, Isten előtt nem mentegetőzhetünk: „Engem senki nem figyelmeztetett!”
     És ez esetben a vétkesség megoszlik, mert azok is felelősek, akik a rossz példát mutatták, vagy akik szólhattak volna de nem tették! Mert ne feledjük, Isten előtt azok fognak bennünket a legjobban vádolni, akiknek rossz példát mutattunk, vagy figyelmeztethettük volna őket, de elmulasztottuk, holott erre módunk adódott számtalanszor! Ahogy az Írás mondja: "Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
     Sajnos, sokan vétkeznek a közömbösség vagy ál-tapintat miatt. Hány szülő hagyja gyermekét saját szobájában együtt élni a partnerével, hányan engedik fiukat a barátnőjével egyedül nyaralni, hányan nem figyelmeztetik őket a vasárnapi mise látogatásának és a szent gyónásnak a szükségességére? És ráadásul sokan még biztatják is a tétovázókat: "addig szórakozz, amíg fiatal vagy", de nem teszik hozzá: "emiatt bánkódni ráérsz majd idősebb korodban, bűnhődni meg ott lesz az örökkévalóság"!
     Hány kormány hoz istentelen törvényeket például az abortuszról, az eutanáziáról, az azonos neműek házasságáról, vagy a hazug és istentelen médiák korlátlan engedélyezéséről?
A szabadság nevében még azt is megengedik, hogy országukban pogány templomok épülhessenek. És persze nem óvják népüket, nem figyelmeztetnek, sőt, még maguk is következetesen az örök kárhozatba vezető úton grasszálnak! Sokak legyintenek, hogy ez a korszellem, holott a "korszellem" maga a kísértő – a sátán –, aki csábos kínálataival népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatra! Most mondom: NEM BABRA MEGY A JÁTÉK, mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, a technika és a psziho-manipuláció minden eszközével!

    Csodálkozhatunk-e, ha majd számtalan megtévesztett fog az isteni ítélőszéke előtt így kiáltani: „Engem nem figyelmeztetett senki!” És akkor rá is, de az életük szótlan cinkosaira is méltó büntetés hárul, mert ők tudva-tudták, hogy bűnösök közt cinkos aki néma!
     Vigyázzunk, hogy bennünket ne érhessen sem a bűnkövetés, sem a másokat nem figyelmeztetés vádja!

Nyomtalan gyermekkor

     A Spoleto melletti Foligno eredeti neve Fulginiae, melyet valószínűleg az umbriaiak alapítottak a Krisztus előtti VIII. században.
     Szent Angéla 1248-ban született Folignóban egy jómódú nemesi családban. Gyermekkoráról semmit nem tudni, annyi azonban fennmaradt, hogy még bakfis korában is Lellének becézték.
Apja korán elhunyt, anyjáról viszont később úgy nyilatkozott Angéla, hogy nagy akadályt jelentett bensőséges hitéletének kibontakoztatásában.
     Mint serdülő lány nem volt magas növésű, de kifejezetten csinos volt. Sajnos, lelki érését tovább rombolták a csillogó társaságbeli dámák és urak, akik ellátták őt a flörtölés „titkos kulcsaival”. Mégis érdekes, hogy személyiségét valamiféle intelligens tartás, a büszkeség, a hiúság és az erős akarat határozta meg, mindez amellett, hogy az érzékies, érzékeny és érzelmes lelkület is jellemző volt rá.
     Húsz éves kora körül hozzáment egy dúsgazdag férfihez, akitől négy gyermeke született. Férje, nem volt példája sem a házastársi gyengédségnek, sem a hűségnek, sem a családapai szeretetnek.
Az anyagi biztonság fedezetében, Angéla továbbra is folytathatta a jómódúak léhűtő életét, annál is inkább mert csak ott kaphatta meg az önfeledt derűt és az elismerést. Saját bevallása szerint maga is bűnös életet élt, bár ezt nem részletezte. A rossz életpéldák hatására, megvetette a vezeklő embereket, akik Krisztust követve lemondtak vagyonukról, böjtöltek és imádkoztak.
Biztosra vehető azonban, hogy az élete nem volt botrányos! Legfeljebb flörtölős, léha és hiábavaló, és ezt ő valamiképp egyre inkább megérezte.
     Iskolai tanulmányairól nincs forrás, ennél fogva egyes életrajzírói szerint kifejezetten tanult volt és még latinul is tökéletesen tudott, más feltételezések viszont írástudatlannak tartják, melyet indokolni látszik, hogy lelki beszámolóit kizárólag diktálta. Nos, írva vagy tollba mondva, de ezek a lelki iratok hamarosan a középkori lelkiség és a ferences spiritualitás fontos dokumentumaivá váltak ‒ olyannyira ‒, hogy hamarosan a „teológusok mesternőjének” tisztelték! (Ezzel később bővebben foglalkozunk!)

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) Képek: Foligno

Az anglikán egyház kialakulása
     VIII. Henrik (1491-1547) uralkodásáig a szentek és Szűz Mária tisztelete jelentős szerepet töltött be az emberek életében és az angol egyház teológiájában. A Rómától való elszakadás nyomán kialakult anglikán egyház, mely egyre nagyobb mértékben vette át a protestáns hitszemléletet. Ennél fogva egyre vadabbul üldözték a Katolikus Apostoli hitet vallókat, Azokat az egyházi és világi tisztségviselőket, akik nem voltak hajlandóak felvenni a protestáns hitvallást, nem csak pozíciójuktól, de sok esetben az életüktől is megfosztották.
     A katolikusok ellen folytatott hosszú küzdelem egyik szörnyű hatása az volt, hogy azoknál az angoloknál, akiknél katolikusokra jellemző tárgyakat találtak, azokat bírság megfizetésére, vagyonelkobzásra ítélhették. Így a szentképek, rózsafüzér, vagy akár csak egy gyertya is bizonyítékként szolgálhatott a család ellen.
     A XIX. századra a Szent Szűz tisztelete szinte teljesen a háttérbe szorult. Ezért nagyon meglepő, hogy az apológiában Newman megemlítette, hogy kisgyermekként egy rózsafüzért rajzolt a naplójába. Bár anglikán családban nőtt fel és nem volt kapcsolata keresztényekkel, gyermeki szívében mégis mély benyomást tett rá a Katolikus Egyház.
     Az Anglikán Egyház hittanítása a Harminckilenc cikkelyben van hivatalosan lefektetve, melyet a 16. században, I. Erzsébet uralkodása kezdetén szerkesztettek.

(folytatása köv.)

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Első elmélkedés

SZŰZ MÁRIA ELŐTÉRBE LÉP – NEM TŰNT FEL?

Első elmélkedésünk a Boldogságos Szűznek arról a szerepéről szól, ami félreismerhetetlenül jel az újabb időkben. Nem tűnik-e fel, hogy a Szent Szűz az utolsó évszázadban szinte előtérbe lépett a történelem színpadán? Hosszú időn át nagy fel­adatok, történések, szenvedések kö­zepette úgy látszott, mintha Szűz Mária szerényen visszahúzódott volna abba a csendes kis szerepbe, amely neki itt a földön jutott az Úr mellett. Az utóbbi időben azonban kilép az ismeretlenség homályából.

MIND TÖBBSZÖR JELENIK MEG

Néhány napja, egy szentóra kereté­ben ünnepeltük meg a lourdesi jele­nések évfordulóját. A Boldogságos Szűzanya láthatóan megjelenik egy kicsi leánynak és nemcsak neki hoz üzenetet, hanem az egész emberiségnek. Később újra megjelenik, akkor már komolyabb üzenetet mond, sőt előre bejelent bizonyos eseményeket, amelyek az embert mélyen gondol­kodóba ejtik. Sürgeti az Istenhez térést. Tartsatok bűnbánatot, mondja Lourdes-ban és ezt mondja La Salette-ben is. Nemsokára újra megje­lenik Fatimában, a kis portugál faluban, ismét üzenetet hoz. Most már nemcsak a bűnösökért való imádságot kívánja, hanem az en­gesztelést sürgeti az egész emberi­ség megtéréséért, hagy Isten igazsá­gos és súlyos büntetését visszatartsa.

AZ ÚR KÍVÁNSÁGA!

A napjainkban történt felajánlás, a fatimai ünnepségeken elhangzott pá­pai szózat, az azt követő ünnepélyes felajánlás Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, mindez mi más, mint a Bol­dogságos Szűzanyának előtérbe lépé­se? Mintha a Szűzanya bele akarna nyúlni az emberek életébe, belekapcsolódik abba a rettenetes harcba és küzdelembe, amely itt folyik a föl­dön. De nemcsak befolyást akar gya­korolni, hanem uralkodni akar Isten elhatározásából. Az Úr kívánsága az, hogy a Világ Királynőjének tisztel­jék a Szűzanyát és az ő igazságos és jóságos Szíve győzze le a sok szívte­lenséget és gonoszságot, amely itt a földön az emberek életét annyira elkeseríti és annyi sok bűnnek, go­noszságnak a forrása. A Boldogságos Szűzanya egyik kiválasztott, nagy tisztelőjénél, Montforti Boldog* Gri­gnonnál olvassuk, hogy a Szűzanyá­nak az utolsó időkben nagy szerepe lesz. (Forrás az első részben!) (folyt.)

______________________

* Montforti Grignon Szent Lajost 1947-ben XII. Piusz pápa szentté avatta!

Ez történik ha keresztet vetsz az étel fölött!

     A római katolikus és az ortodox keresztény világban a legtöbb helyen keresztet rajzolnak a kenyérre, az ételre fogyasztás előtt. Orosz kutatók most azt állítják, hogy sikerült bizonyítaniuk kísérletileg a kereszt jelének csodás hatásait. A szakemberek szerint a hívők által alkalmazott mozdulat megtisztítja az ételt s a vizet a bakteriális tulajdonságoktól.
     „A kereszt jelének fizikai felidézése étkezések előtt egy nagyon mély misztikus értelemmel bír. E mellett egy praktikus dologról van szó: az étel megtisztítása. Ez egy nagy csoda, és mindennap megtörténik” – mondta Anglina Malakhovskaya fizikus.
     A szakember 10 éve tanulmányozza a kereszt jelének erejét, és azt állítja, hogy az ortodox keresztvetés és fohász után a víznek megváltozik a bakteriális összetétele.
     A kutatók a Miatyánk imádság és a kereszt jelének hatását tanulmányozták olyan folyóvizek, kútvizek és tóvizek esetében, amelyek kórokozókat tartalmaztak. Valamennyi vízminta tartalmazott bizonyos számú baktériumot. A vizsgálat kimutatta, hogy a fohász és a kereszt jele hét, tízszeres, sőt ezerszeres mértékben csökkentette a káros baktériumok arányát. Forrás 

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást! (Szerk.: Szentolvasó c. füzet 3. o.)

Bevezető
     Kedves Olvasóim visszajelzéseiből tudom, hogy szívesen olvassák a szentek életét feldolgozó posztjaimat. Nos, el kell árulnom, hogy jelentős kutatómunka szükséges egy-egy ilyen sikerhez! Nem elég az internetről letölteni valamely életrajzot, mert ezek csupán a főbb adatokat és életfordulatokat közlik, hiányában az életszerű történeteknek, melyek számunkra igazi például szolgálhatnak. Ugyanakkor az „életrajzi regény” szintjére sem pályázhatok, mert az hosszúságánál fogva sokakat elriaszthat! Tehát maradok a lényegre tömörített egyéni összeállításnál, mely megfelel, mind a magam „evangelizációs indíttatásának”, mind pedig (remélhetőleg) az Olvasók kívánalmainak! Ehhez pedig az interneten fellelhető magyar és idegen nyelvű cikkek mellett, némi könyvészeti munka is szükséges. Ez történt e különös és nagyhatású szent ‒ Folignói Szent Angéla ‒ esetében is, már ami a kutatómunkát illeti, merthogy némely „Szentek élete” említést sem tesz róla!
     Alább felsorolom a forrásaimat, hogy kedves Olvasóim is utána nézhessenek.
     A forrásjelölés hosszú sorát ne vegyék „nagyzolásnak”, mert esetenként egyik-másikból csupán egyetlen mondatot, vagy adatot vettem át (de az kellett!).
     Fogadják tehát szeretettel Folignói (folinnyói) Szent Angéla életét 11 részben!

Forrás 1. Kühár Flóris OSB., Szunyogh X. Ferenc OSB. közreműködésével szerkesztette Radó Polikárp OSB.:AZ EGYHÁZ SZENTJEI ‒ PALLAS RT. kiadása, Budapest, 1940
Forrás 2. Schütz Antal: SZENTEK ÉLETE. Az év minden napjára ‒ PANTHEON kiadó 1995
Forrás 3. Begyik Tibor OCDS: Útravaló A BENSŐSÉGES LELKI ÉLET keresőinek ‒ (kézirat)
Forrás 4. Thier, Ludger OFM., and Calufetti, Abele OFM. Il Libro della beata Angela da Foligno, Grottaferrata 1985.
Forrás 5. Mácz István: Szép az Isten, Gondolatok, vallomások, imádságok ‒ SZIT 1999
           Forrás 6.  Forrás 7.  Forrás 8.  Forrás 9.  Forrás 10.     Forrás 11.  Forrás 12.  Forrás 13.  Forrás 14. 
  Forrás 15.  Forrás 16.  

Az igazság utáni vágy
     Newman megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Így Írt: „Egész szívemmel vágyakozom az igazság után, és elfogadom, ha rátalálok”.
     John Henry Newman 1822-től az Oriel College tagja és tanára lett. Huszonhárom évesen az állandóan ismétlődő erkölcsi bukások ellenére, minden erejével igyekezett a lelkiismeretét követni, melyről meggyőződése volt, hogy az Úr így emlékeztet a parancsaira. Mindez állandóan és új bizonyíték volt számára egy szuverén Uralkodó létezéséről, akitől a tudatunkban érzékelt parancsok és ítéletek származnak.
Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az emberek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett.
     1825. május 29-én, a Szentlélek eljövetelének ünnepén pappá szentelték őt az Anglikán Egyházban.
Elsőként az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem St. Mary templomának lelkésze lett. (Lásd alul!) 
     1828-ban tizenkilenc évesen váratlanul meghalt szeretett húga, Mary. Ez a fiatal Newman életének egyik legfájdalmasabb eseménye volt. Ekkor tudatosította a földi emberi élet törékenységét és megnyílt előtte az örökkévalóság távlata. Megértette, hogy az erkölcsi és lelki tökéletesség ‒ vagyis az életszentség ‒ sokkal fontosabb, mint az intellektuális tökéletesség. Márpedig a bensőséges Krisztus-követéshez nélkülözhetetlen a bensőséges Mária-tisztelet. Ez a szeretetkapcsolat részesíti az embert az életszentségben, ebben a szeretetkapcsolatban foglalt el a Szűz egy igen fontos helyet. Jézus Máriával való viszonya segít abban, hogy felfedezzük, és egyre jobban megismerjük Jézus emberségét.

(folytatása köv.)

„ÍME, ELEVE MEGMONDOTTAM!”

A baj mindig fájdalmat okoz és ne­héz azt elviselni, de kétszeresen fáj és kétszeresen nehéz, ha váratlanul ér. Amikor az Úr Jézus az utolsó, a legnagyobb katasztrófáról beszélt, megmondta előre mindazt a gyötrel­met, ami az emberiség történelmét le fogja zárni: „Íme, én eleve meg­mondottam nektek mindeneket!” (Mk 13,13). Hogyha majd az óra elkövet­kezik, váratlanul ne találjon benne­teket! A bajoknak és ennek a földi életnek vége, a halál, biztosan el fog jönni, csak az ideje bizonytalan. Az Úr eleve megmondta, hogy mindig készen legyünk rá és ha bizonyos je­leket észreveszünk, akkor különös­képpen vigyázzunk és sokat imádkozzunk.

PRÓFÉTAI ÜZENET

Most, amikor itt az Úr Jézus közelé­ben összejöttünk, hogy előkészítsük lelkünket mindarra, amit az Úr küld ezekben a nehéz időkben, úgy érzem, prófétai üzenetet kell átadnom. Ez nem jövendölés, hanem ugyanaz a szerep, amelyet Keresztelő Szent Jánosnak juttatott a Gondviselés. Ő azt hirdette: „Tartsatok bűnbána­tot!” (Mt 3,2). Térjetek magatokba és a bűnbánatnak és a vezeklésnek a gyakorlataival készítsétek elő a ne­héz megpróbáltatások napjait. – Eszembe jut Szent Márk apostolnál az Úr szava: „Vigyázzatok, ébren legyetek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el azon idő!” (Mk 13,33). (Forrás az első részben!) (Folyt.)

Folignói Szent Angéla (1248-1309) egykor a szépségtől
és gazdagságtól elkényeztetett családanya, egyszeriben
megcsömörlött léha életétől és felismerve az élete igazi
célját, elmélyült Krisztus szenvedéstörténetében.
Belépett a ferences harmadrendbe és benső lelki alakulását
és misztikus élményeit tollba mondta gyóntatójának.
Az Egyház mint Theologorum Magistra
– a teológusok mesternőjeként – tiszteli.
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta,
2013. október 9-én pedig a Szentszék iktatta a szentek sorába.
Védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak,
azoknak, akiket jámborságuk miatt gúnyolnak,
akik küzdenek a testi kísértés ellen, vagy csábításnak
vannak kitéve. Életéről 11 részes sorozat olvasható holnaptól!

Folignói Szent Angéla, könyörögj érettünk!

Kísértések és felismerések
     1817-ben Oxfordban kezdte el tanulmányait. Az első négy évben irodalmat, matematikát és jogot, később anglikán teológiát tanult. Különleges képességeinek köszönhetően már 1822-ben a teológia professzorává nevezték ki őt az Oriel College-ban.
     A kifelé kiváló és sikeres ember, bensőjében hatalmas küzdelmeket, heves kísértéseket élt át, melyek ellen elszántan küzdött. Erről így írt: „A testi és a hitetlen emberek a világban meg vannak győződve arról, hogy a kísértések, melyeket átélnek, és a bűnök, melyeknek átadják magukat, a természetükhöz tartoznak, s ezért nem az ő hibájuk; így kétségbe vonják a bűn létezését, pedig az minden ember legnagyobb tragédiája.
    " Lehetetlen a mennyország boldogsága felé tartani a hit útján, ha már az út legelején nem gyűlöljük meg a bűnt,” Ezért Newman így imádkozott:
„Istenem, arra teremtettél minket, hogy boldogok legyünk. Boldogságunk pedig az irántad való engedelmességben rejlik. Ám mi elhagyván téged más utakon kerestük a boldogságot. Ó Istenem, milyen hálátlanok vagyunk – miként magam is –, amikor vétkezünk!" 
     Szörnyű hálátlanság a részemről! És milyen büntetés vár rám, ha elutasítom a boldogságot, és a mennyország helyett a poklot választom! Tudom, azt mondod majd: »Tégy, amint akarod! Ha a kárhozatot és a pusztulást keresed, meg is fogod találni! Mert aki elveti a kegyelmeket, amelyeket adok neki, azok mind átokká válnak a számára!«
     Istenem, neked jogod van rám, egészen a tiéd vagyok, a te tulajdonod, a te műved vagyok és egyetlen kötelességem az, hogy neked szolgáljak. Istenem, megvallom, hogy gyakran egészen megfeledkezem erről.
Nagyon gyakran úgy viselkedtem, mintha a magam ura lennék és szembeszegültem veled. Azt tettem, amire csak kedvem szottyant és nem kérdeztem, hogy neked tetszik-e, oly nagy a szívem keménysége és érzéketlensége, hogy alig érzem tetteim gonoszságát. Nem fogom fel a bűn szörnyűségét, nem gyűlölöm, és nem félek tőle annyira, amennyire kellene. Nem irtózom tőle és nem utálom, nem fordulok el a rossztól attól undorodva, hogy az megbánt téged, hanem játszadozom vele, s bár a súlyos bűnöktől tartózkodom, bocsánatos bűnöket minden további nélkül elkövetek. Ó, Istenem, milyen borzalmas, szörnyű a különbség aközött, aki vagyok és aközött, akinek lennem kellene!” – És ezt szívesen megbeszélte Mary nevű húgával a családban.

(Képünkön John Henry nővérei is öccse társaságában).(folytatása köv.)

»PRAEDIXI VOBIS !« Elmélkedések az Angolkisasssonyok buda­pesti kápolnájában 1943. február hó 14-én

„VÁGYVA VÁGYTAM..."

Az isteni Üdvözítő, az Úr Jézus, szenvedése előtt az utolsó vacsora termében összegyűjtötte tanítványait. Amikor mindannyian együtt voltak, körülnézett és e szavakkal vezette be búcsúbeszédét: „Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni veletek,- mi­előtt szenvedek." Lk. 23,5. Mélysé­ges vágy dagasztotta az isteni Üdvö­zítő keblét, a szeretet fölgyulladt is­teni Szívében, ez vonzotta őt aposto­laihoz és tanítványaihoz, hogy mi­előtt megkezdi keserves kínszenve­dését, együtt lehessen velük és elbú­csúzzék tőlük.

Amióta együtt voltunk a lelkina­pok csendjében, amióta a fatimai Madonnáról együtt elmélkedtünk, az­óta mindig ez az érzés, ez a gondo­lat foglalkoztat engem is. Bevallom, én is úgy vagyok ma, mint az Úr Jézus. Vágyva-vágytam még egyszer együtt lenni, szemtől szembe látni egymást itt az isteni Mester előtt a lelki magány keretében, nem azért, hogy elbúcsúzzam, de mégis, valaho­gyan ugyanazok az érzések és gon­dolatok járják át az én lelkemet is, mint akkor az isteni Üdvözítőét.

NEHÉZ NAPOK ELŐTT !

Olyan nehéz, szenvedéssel teli idő előtt állunk! Olyan napok következ­nek, hogy lehetetlen észre nem ven­ni ezeknek a hasonlatosságát azzal, ami az utolsó vacsora után követke­zett.

Külön isteni kegyelemnek tartsuk tehát, hogy összejöhettünk, még mi­előtt ezek a nehéz napok reánk sza­kadnak és lélekben elkészülhetünk arra, ami következik. Itt, az Úr Jézus asztalánál, az Ő közelében meg­beszélhetjük mindazokat a teendő­ket, amikre szükség van, hogy várat­lanul ne találjon bennünket az az óra. Az isteni Üdvözítő is azért ren­delte az utolsó vacsora termébe ta­nítványait, hogy előkészítse lelküket a szenvedésre, a megpróbáltatásra. Azért vezette ki őket a Getszemáni kertbe, hogy imádsággal, elmélkedés­sel, a lélek magányában töltsék az utolsó perceket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból:
     A Szűzanya: »Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó, a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. Legyetek áldozatos lelkek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk. (I/92)
     Tudod, a sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. (II/4)
     Csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság. (I/38)
     Tudom, te megértesz Engem (...) Országomban sok közömbös család van. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. (...) Jaj, a lelkek elvesztése miatt gyötrő, kínzó fájdalmaim vannak! Leánykám, szenvedj Velem! Én igazán Fájdalmas Anya vagyok. Úgy szenvedek lelketek elvesztése miatt, mikor látom Szent Fiam hiábavaló szenvedését! (vö. II/27)
     Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Kislányom, neked engedem először érezni ezt a nagyhatalmú erőkifejtést, melyet a sátán megvakítására indítok. (...) Együtt érző szíved szeretete az, mely érdemessé tesz erre, Szeretetlángom továbbadására. És aki Velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.« (III/140)

Bevezető

     Dr. Erdey Ferenc (1895-1966), a Budapesti Hittudományi Akadémia lelki igazgatójaként, nem csak az általános lelki válsághelyzeteket ismerte, de a világ állapotával is tisztában volt, melyek persze egymásnak oka és okozata! Nem véletlen tehát, hogy papi életének fő indítéka a lélekmentés volt, bármi módon, „akár alkalmas, akár alkalmatlan! Intett, kért, buzdított nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (vö. 2Tim 4,2)

A Mária-tisztelet hirdetésével, szinte Grignon Szent Lajos nyomdokain haladt, és ezen csillapíthatatlan szándéka indította, hogy országosan megszervezze az Engesztelés Műve Hitbuzgalmi Egyesületet, és az Engesztelés Műve Szolgálóinak szerzetesi életet követő társaságát.

Azért, hogy e célokért elérje és megnyerje a lelkeket, szakadatlan felvilágosító munkát folytatott, melyet alátámasztott népszerű könyvecskéivel is!

A lelkek, a nemzet és az egész világ megmentésének eszközeit az engesztelésben és a rózsafüzér imádságban látta, melyt az Istenanya Fatimában meghirdetett

Nézete szerint a lelkek legnagyobb veszélyforrása a reményvesztés és a csüggedés! Ezért hirdette, hogy mindig legyen erőnk mindent újra kezdeni. Erdey atyát idézve: ,,Ha azt érzem, hogy egész lelki életem odasodródik mindjobban Szűz Máriához, ha én is megélem, hogy szívemet mindjobban betölti az engesztelés szelleme és a vágy, hogy Mária Szívével mindig jobban egyesüljek, akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy a Szűzanya engem is magának választott! Nyissuk meg csak lelkünket egészen ennek a szent hivatásnak! Ne féljünk az áldozatoktól! Ne sajnáljuk magunkat egészen ennek a nagy célnak, az engesztelés művének szentelni!'' (Erdey F.: A világ Királynője. Bp. 1944. 72. o.)

Dr. Erdey Ferenc atya minden méltatásánál beszédesebbek műveinek puszta címei! Több lelkigyakorlatos és erkölcsteológiai munkája mellett, a népszerű zsebkönyveivel mindenkori aktuálisat alkotott. Engeszteljünk szeretetben, 121 p.; Engeszteljünk szentségben, 93 p.; Engeszteljünk tisztaságban, 121 p.; Engeszteljünk rózsafüzérrel, 143 p; Az engesztelés szentje (Szent Margitról) 128 p. stb. Engeszteljük Jézus Szívét, 96 p.; Az életszentség tudománya, 40 p., és amit ezennel közzé teszek kedves Olvasóimnak a "Praedixi vobis" (Előre megmondtam nektek) (Mt 24,25) c. prófétikus remekművet, melyben ezúttal a világ és a magyarság jövőjére vet fényt! E könyv feldolgozását és lábjegyzetekkel való ellátását Horváth Dénes okl. villamosmérnöknek köszönhetem!

Fogadják szeretettel, olvassák figyelemmel és valósítsák meg őszinte lélekkel!

A forrás: PRAEDIXI VOBIS - Szalézi Művek 1943 - 8865 Don Bosco nyomda Rákospalota

Nihil obstat. Carolus Sziticey S. S, censor dioecesanus.

Imprimatur. No. 419311943. Vacii, die 6-a Julii 1943. + Josephus Episcopus Vaciensis.

Korunk tanúja az Úr és a Sátán közötti végső összecsapásának
     A La Voce di Padre Pio c. újság 2015. márciusi számában, egy interjú során Carlo Caffarra bíboros ezeket mondta: "Amikor a Pápai Intézet felkért, hogy írjak egy tanulmányt a házasságról és a családról, levelet írtam Lúcia nővérnek Coimbrába. Valójában csak az imáját kértem a feladathoz, ám ő nagy meglepetésemre egy kézzel írott választ küldött.
A levélben a nővér azt írta, hogy az Úr és a Sátán közötti végső összecsapás összpontosítása a családokra és a házasságokra fog irányulni. A család a Szentháromság képmása, ezért az Úr védelmezni akarja a Szentségek által! A sátán viszont azért van a legnagyobb gyűlölettel a családok iránt, mert tudja, hogy a Házasság és család az Egyház központi tartópillére, mely hivatott a bukott angyalok helyét betöltetni a mennyben! Épp ezért ne féljenek azok ‒ tette hozzá ‒, akik a házasság szentségét hűen őrzik, mert oltalomban részesülnek! A Szűzanya végül eltiporja a Sátán fejét és győzedelmeskedni fog!"
     Egy exorcista szerint a családokat ért démoni befolyás oka minden esetben más és más, de lényegileg közös vonásuk, hogy az érintettek valamiképp rést nyitottak a szentségi házasságuk "auráján"! Például olyan esetekre gondolhatunk, amikor a házasfelek felhagynak a szentségi élet gyakorlásával, házastársi hűtlenségbe keverednek, esetleg abortusz vagy más, családromboló cselekedetek által beengedik a gonoszt otthonukba.
»A keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével. (...) A házasság és a család intézményének méltósága nem mindenütt egyforma fénnyel ragyog, mert a többnejűség, a válás járványa, az úgynevezett szabadszerelem és egyéb erkölcsi eltévelyedések elhomályosítják; továbbá a hitvesi szerelmet igen gyakran megszentségteleníti az önzés, a hedonizmus és a meg nem engedett fogamzásgátlás«. (GS 47)
Boldog az, aki a Szent Családra tekint és példáját követi!

Gyermekkor ‒ egy nagy személyiség kibontakozása

     Szent John Henry Newman bíboros 1801. február 24-én született London-ban. Apja anglikán vallású bankár volt, édesanyja Jamnia Fourdrinier (1772-1836) pedig egy Angliába emigrált francia kálvinista családból származott (leánykori képét lásd alább!). A hat testvér közül John Henry volt a legidősebb (két öccse és három húga volt).
     A rendkívül tehetséges Johnt édesapja liberális anglikán szellemben nevelte és a Szentírás mindennapi olvasására buzdította őt. Mindazáltal 15 éves koráig semmilyen vallási meggyőződése sem volt. 
     Ehhez még hozzájárult az a tragédia, hogy tizennégy éves korában olyan könyvek kerültek a kezébe, amelyek kétségbe vonták a Szentírás hitelességét, támadták az Egyházat, elutasították a csodák létezését és a lélek halhatatlanságát.
     E keresztényellenes könyvek hatására tizenöt éves korában John megszűnt Istenben hinni. Aztán...

(folytatása köv.)

     Az ünnepet a 17. században kezdték megtartani. Az ünnep elterjesztését 1893-ban XIII. Leó pápa kezdeményezte és         XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését, hogy a nyugati világban kikezdett házasság és család eszményének imádságos alapot adjon.
A Szent Család ünnepét XI. Piusz pápa a Vízkereszt nyolcadába eső vasárnapra tette.
1969 óta tartják a karácsony nyolcadában első vasárnapon, mely sajátos módon a 2016-os Karácsonyt követően, 2017. január elsejére esett.
     Az Egyház egyik legdrágább kincse a család, és egyben egyik legveszélyeztetettebb értéke is.
     Részlet XIII. Leó enciklikájából:
»Az irgalmas Isten amikor elhatározta, hogy (...) a világnak felmutatja a Szent Család képét, hogy minden ember a szentség és az erények példáját szemlélhesse. Mielőtt a népek előtt felragyogott volna az Igazság Napja Krisztus, e családban rejtőzött. Az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy minden keresztény, életének bármely területén az erények gyakorlására törekszik, akkor a Szent Családra tekintve meghívást és mintát kaphasson!«
     A II. Vatikáni Zsinat kiemeli, hogy »a keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével ‒ melynek révén Krisztus és az Egyház egysége és termékeny szeretete misztériumában részesednek és azt megjelenítik (vö. Ef 5,32) ‒ a házaséletben, továbbá a gyermek elfogadásával és nevelésével kölcsönösen segítik egymást, s életük állapotában és rendjében saját ajándékuk van Isten népén belül (vö. 1Kor 7,7). Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi egyházban a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását«. (LG 11)

Bevezető
     Neves protestánsok megtérését gyűjtöttem össze új sorozatomban. Elsőként Szent Henry Newman bíboros életpályáját szeretném bemutatni, aki azonban olyan hatalmas ívű teológus és szellemi zseni, hogy szerény blogomba „alig fért bele”! Ám, épp az ő tanítását követve kellett megpróbálnom – és remélem sikerrel!

     E sorozatom rendkívüli emberek történetét kínálja kedves Olvasóimnak 81 részben! Rendkívüli azért is, mert a protestantizmusból való katolizálás nagyobb lelki átalakulást igényel, mintha valaki a pogányságból venné fel a Szent Keresztséget!
Szent Henry Newman filozófiai és teológiai írásai az emberiség legnagyobb kincseihez tartoznak. Számára a teológia több volt mint tudomány, amely hiteltelen ‒ a személyes vallásosság ‒, az élet megszentelése nélkül. De érzéke volt a veszélyek felismerésében is!
     Az újkori szellemi mozgalmak célját Newman a kereszténység elleni harcban, a természetfölötti igazságok és a világ fölött álló személyes Egy Isten létének tagadásában látta. És ez a sátáni igyekezet olyan eredményes lesz, hogy már Fiatal korától kezdve meggyőződése volt, hogy olyan idők következnek, amikor a hitetlenség árja, mint a vízözön, mindent elönt s oly magasra hág, hogy csak a hegycsúcsok emelkednek ki belőle, mint szigetek az uralkodó árból.
     Szent Newman bíboros az ész és hit harmóniájának eleven képviselője számunkra egy olyan korban, amikor az Istennek való ellentmondás, szinte követendő „dogmája” a közvéleménynek.
A Minden érv Rómába vezet sorozatot tehát fogadják szeretettel és ajánlják másoknak is!

Felhasznált források:
1) Szeressétek egymást, katolikus magazin 2015/3 (16) szám
2) Barsi Balázs: John Henry Newman ‒ Az életszentség Mesteri sorozat 2. -- PPEK 238
3) Kálmán Antal: Mária-tisztelet Boldog John Henry Newman tanításában (Doktori disszertáció)
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar. Budapest, 2012
4) Newman Breviárium, Szent István Társulat Bp. 1961
5) Newman ‒ Válogatás Newman bíboros műveiből angolul és magyarul
Szent István Társulat (Istentől Istenig, Budapest, 1977.)
6) https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Henry_Newman
7) http://www.magyarkurir.hu/hirek/beatrix-nover-newman-koenyvtarban-varja-biboros-irant-erdeklodoket

Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Isten Anyja, (Mária Theotokosz, Mater Dei). A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ünnepe január 1.

2. Mária szüzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: ,,Születék szűz Máriától''.–

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8.

4. Halála után Mária fölvétetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Pius pápa. Ünnepe Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

A Béke Világnapját VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján 1968 óta.

XVI. Benedek pápa szavai: „Fontosnak éreztem, hogy megosszak mindnyájatokkal néhány gondolatot a vallásszabadságról, amely a békéhez vezető utat jelenti. Fájdalmas ugyanis azt látnunk …, hogy a világ egyes tájain valaki nem vallhatja és juttathatja szabadon kifejezésre a vallását, hacsak nem az életét és személyes szabadságát kockáztatva. Más országokban csendesebb, kifinomultabb formái vannak az előítéleteknek és a hívőkkel meg a vallási szimbólumokkal kapcsolatos szembenállásnak. Jelenleg a keresztények jelentik azt a vallási csoportot, amely a legnagyobb számban szenvedi el az üldöztetést hite miatt. (...) Ez mind elfogadhatatlan, mivel sértés Isten és az emberi méltóság iránt, de fenyegeti a biztonságot és a békét is, és meggátolja a teljes értelemben vett emberi fejlődést (vö. XVI. Benedek, Enc. Caritas in Veritate 29,55-57).

    Most ez újesztendőben, amikor magam is békés és boldog újévet kívánok, szíves figyelmükbe ajánlom, hogy egyfelől VI. Pál pápa kezdeményezésére január elsején ünnepelhetjük a Béke Világnapját. De figyelemreméltó párhuzamként idézem a fatimai kis Jácinta szavait: "Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!"

     Imádkozzunk tehát az Istenanya Szeplőtelen anyai Szíve közbenjárását kérve Európáért és az egész világért!

Szűz Mária Isten Anyja, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, hogy Krisztus Békéje hassa át az egész világot! Ámen

Téged, Isten, dicsérünk  

Téged, Isten, dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket: * Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő: * mindeneket ítélendő.
(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; * híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!

https://www.youtube.com/watch?v=n98AeR0dNRs

     A Nyugat erkölcsi és spirituális széthullásának gyökerei, a megtévesztő szellem térhódításában (Ef 4,27), az emberiség Isten elleni lázadásában és az egyházi alapigazságoktól való eltávolodásában keresendő. Ennek látványos tünetei a tanbeli kétértelműség növekedésében, a bűnnel és a pokollal kapcsolatos tanításról való hallgatásban és a Szeplőtelen Istenanya megváltótársi szerepének tanbeli eljelentéktelenítésében mutatható ki! Ez a tendencia, az isteni kinyilatkoztatást puszta érzelemmé, a hitet rugalmas „polkorrekt” tanúsággá redukálja, legyengítve a Krisztus-központú katolikus identitást!

Nos, ennek pontos meghatározása az a modernizmus, amelyet Szent X. Piusz pápa az 1907-ben kiadott „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű apostoli körlevelében „minden eretnekség gyűjtőmedencéjeként” (comulatio omnium haeresium), az egyháztörténelem legveszélyesebb eretnekségeként ítélt el! Ez a pápák által elítélt tévtan, több mint egy évszázad múltán is jelen van az ökumenikus relativizmusban és a Krisztus nélküli világvallás iránti „érzékenyítésben”. Démoni alattomossága révén a „liberális demokrácia” sokak számára, mintegy ember alkotta vallássá vált, amely a propagandát, a pszichológiát és a tömegmédiát használja fel arra, hogy Krisztust kitörölje a közéletből és az ember imádatát helyezze trónjára.

Nem kell prófétai karizma ahhoz, hogy mind a politikai-, mind a vallási liberalizmus óhatatlan erkölcsi káoszt és civilizáció összeomlást okozhat. Ezen sajnálatos tapasztalatokat pontosan előrevetítik a Katolikus Egyház Katekizmusának (675-677. bekezdései), amely olyan végső megpróbáltatásokat jövendöl, amely sok hívő hitét megrengeti.

A modernizmus: újpogányságot szül! Az újpogányság pedig a Megváltás elutasítása révén, testi-lelki pusztulást okoz!