A Hajnal Szép Sugara

Az ateista kutató akit megtérítettek a saját kutatásai

     2004 decemberében Antony Flew professzor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot? (folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

AKKOR JÖVÜNK MI!

A Boldogságos Szűzanya készíti elő lelkünket a végső, nagy küzdelemre. Azt nem mondja meg, hogy mikor és milyen küzdelemre és hogy milyen szerepünk lesz. – Szent Pál apostol levelében buzdítja az egyház híveit, vigyázzanak, legyenek készen, mert az utolsó időkben hamis próféták jelentkeznek és a lelkek nagy kísértésnek lesznek kitéve. Amidőn a sá­tán felszabadul és összes eddig elfoj­tott erejével, gyűlölködésével láza­dásban robban ki, akkor ütött az utolsó idők apostolainak órája. Ak­kor jövünk mi! 

„ITT AZ UTOLSÓ ÓRA!"

Ha majd azt vesszük észre, hogy Krisztus ellenségeinek gyűlölete a legszenvedélyesebb formákat és a legkegyetlenebb eszközöket használ­ja ellenünk, akkor jusson eszünkbe az Írás szava: „Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra!” (1Jn 2,18.)

LÁTÓ LELKEK

Az isteni kegyelem látóvá teszi az embert. Adja a hit világosságát, amely egyszerre a Szentlélek tüzét gyújtja ki ott, ahol eddig sötétség volt. Mi is úgy vagyunk ma, a lelki ­magánynak ezen a napján, mint Em­merich Katalin volt, aki látomásai­ban végigjárta az egész világot, s ahol bűnt látott, ott nagy sötétség volt, ahol erényes életet, ott világosság uralkodott. Látta a szenteket, akik különösképpen virrasztói, géni­uszai a népeknek, hősei a nemzetek­nek. Ezek lelkéből tűz tört az ég felé. 

TÜZEK GYULLADNAK

A krisztusi élet tüzeket gyújt, amelyek világítanak a sötét éjben. A sátán országa a sötétség országa, Krisztus a világosság Fejedelme, gyermekei a világosság fiai. Krisztus Urunk a kinyilatkoztatásban, az Evangéliumban, az Egyház tanításá­ban ezt a világosságot gyújtotta fel. S ha most, a mai időknek véres fer­getegében sok a sötétség, a homály, ez onnan van, hogy sok a bűn, a go­noszság. Azt akarja Krisztus, hagy ebben a sötétségben, ebben a ho­mályban az övéi világos szemmel lás­sanak. 

VILÁGÍTUNK A SÖTÉTSÉGBEN

Azért jöttünk ma össze, hogy ebből a krisztusi világosságból belevilágít­sunk valamit abba a sötét jövendőbe, amely előttünk áll és amelytől talán csak igen rövid idő választ el. Az órát nem tudjuk, de a krisztusi igaz­ság fényénél azt láthatjuk, hogy a mi számunkra nem a sötétség korszaka következik, hanem a világos­ság ideje.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Bevezetésként

    A továbbiakban a világ legeslegnagyobb Csodájáról, az Eucharisztia valóságáról írt művekből - főként Bangha Béla SJ, Atahansius Schneide ORC. és Fülep Dániel teológus írásaiból fogok közölni, melyben olykor a hallomásból megragadt igazságokat is beleszövöm!! Kérem olvasóimat, hogy mélyedjenek el e ritkaságba menő értekezés igazságaiban, esetleg töltsék le sorozatomat! 

Források: Bangha Béla SJ - AZ OLTÁR TITKA - AZ OLTÁR FÉNÉBEN és más művei - Korda k. II. kiad. 1937.                          

 Athanasius Schneider ORC. - DOMIUS EST . Szent István Társ. - Bp, 2014    

Fülep Dániel - Tengernek Csillaga folyóratban megjelent cikkei

„Egy szellemes festő lefestette az utolsó vacsora jelenetét: Jézus, amint a kenyeret s bort nyújtja tanítványainak, s a kép alá a következő mondatokat írta:

egyik oldalon ez áll – »Luther: Ez alatt van az ő teste. Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste. Zwingli: Ez jelképezi az ő testét.« A másik oldalon ez állt: »Jézus Krisztus: Ez az én testem.« Alatta: »Kinek higgyünk ezek közül?« 

Aligha lehetne rövidebben és kifejezőbben érzékeltetni és egyben összefoglalni a katolikus és katolikus-ellenes állásfoglalást az Oltáriszentség körül. Nem lehet vitás, ki érdemel több hitelt, melyik a helyes eligazodás.” – írta Bangha Béla, a híres apologéta az Oltáriszentség mibenlétéről.

A szerkesztő megjegyzése: A magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalták a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. Szavazatra bocsátották a 450 évvel ezelőtti Heidelbergi Káté 80. paragrafusát is, mely szerint a katolikusok miséje, az Eucharisztia tisztelete és annak vétele „kárhozatos bálványimádás". Nézzünk tehát utána az Igazságnak! 

Egykori muzulmán vall megtéréséről 3

     Másnap, amikor felébredtem, tudtam, hogy más ember vagyok. Egy internetes ismerős küldött nekem egy Újszövetséget. Életem legnagyobb ajándéka volt. Erre szomjaztam: Jézus tanítására. Sokszor zokogva olvastam. Jézuson keresztül kezdtem megismerni Istent, gyerekkorom Istenét, aki a szív Istene, nem pedig a Koráné.
     Jézussal olyan örömöt találtam, hogy elmaradtam bulizós barátaim társaságából (ekkor az Egyesült Államokban éltem). Internetes fórumokon beszélgettem keresztényekkel, de idővel kezdtem egyedül érezni magam. Szerettem volna templomba menni – de melyikbe? Szívem szerint valamelyik protestáns felekezetet választottam volna, de Jézust kérdeztem, és a lelkemben egyértelműen azt a választ kaptam, hogy a katolikus templomba. A campuson lévő templom volt legközelebb; a pap meglepődve fogadott, megáldott, majd rábízott egy katekétára.
     Hat hónap alatt mindenre megtaláltam a katolikus választ: az eucharisztikus jelenlétre, amit az egyházatyák egybehangzó tanúságtétele erősít meg; a Biblia kérdésére, amelyet az apostoli katolikus egyház hagyománya előzött és állapított meg; megértettem az apostoli kézrátétel különleges erejét, a szentek közbenjárását, a Mária-dogmák bibliai eredetét. Tudtam, hogy Krisztus Egyházát találtam meg.
     Szüleim akkor értesültek megtérésemről, amikor meglátogattak az Egyesült Államokban. Apám azt mondta, ha nem térek vissza az iszlámra, kitagad és nem fizeti az egyetemi tandíjat. Azt feleltem, nem tagadom meg Krisztust. Sokan imádkoztak értem; két nap múlva apám megváltoztatta véleményét, és azt mondta, hazajöhetek, ha nem beszélek a hitemről, nehogy baj legyen belőle.
     2011 szeptemberében kezdtem meg a katekumenátust. Húsvétkor kereszteltek volna, de váratlanul haza kellett térnem Szaúd-Arábiába. Az érsek külön engedélyével három nappal hazautazásom előtt megkereszteltek, elsőáldozó lettem és megbérmálkoztam. Keresztségemmel lezárult a mennyek országába vezető út első szakasza, amelyen Jézus a táplálékunk és a pásztorunk.

(Forrás: www.catholic-convert.com   és

Magyar Kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-lettem-katolikus-egy-egykori-muzulman-vall-megtereserol)

Jó tanácsok szabadon!

     Isten az embert férfinak és nőnek teremtve mindkettőt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfinak és nőnek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia egymás szexuális identitását. (ÚK 2393)
     A férfiak és nők nem egyenlők, mivel alapvetően különböznek egymástól! Ám, épp e gyönyörűséges és nagyszerű különbségben van legnagyobb erejük! A férfi és nő együtt jóval több mint egyszerűen két személy. Kétféleségük, a bennük rejlő Teremtő Erő isteni záloga! (Paul Johnson)
     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! (Ebben különbözik a „párkapcsolatoktól”!) (HHCs 159) 
     Szabad szerelemről (amit ma 'együttélésnek' neveznek) akkor beszélünk, amikor egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni szexuális kapcsolatának. Ezzel a másikba, önmagukba vagy a jövőbe vetett bizalom hiányát nyilvánítják ki és sértik a házasság méltóságát; lerombolják a család eszméjét; gyöngítik a hűség iránti érzéket. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a szexuális aktus kizárólagos helye ugyanis a házasság; tehát ezen kívül mindig súlyos bűn és kizár a szentáldozás közösségéből. (vö ÚK 2390) (HHCs 384)
     Akinél helyénvaló az „együttélés-együtt hálás”, miért fájna a mással hálás és a válás? (HHCs 110) Mivel az 'együttélés' a válás előkészülete. (HHCs 242)
     A jó kapcsolathoz három dolog kell: Ápoltság, intelligencia és erkölcsi tartás. A többi nem számít! (HHCs 126)
     Manapság sokan követelnek egyfajta jogot a 'próbaházassághoz' olyan esetekben is (ahol pedig a házassági szándék fönnáll), ám nem csak a "maró vágy" miatt, hanem azért mert "ez a divat"! Nos, minden szilárd elhatározás és bármily meghatározó divat ellenére is, a testi egyesülés erkölcsileg nem tűri a 'próbát', így aztán a felek bizony bűnbe esnek! – Hogy miért? – Azért, mert a férfi és nő testi egyesülése, az egymás közti teljes és végleges odaadást kívánja meg! (Erről volt szó az előző 15 részben!)
     Valamely Olvasóm okkal mondhatja, hogy az ideális tisztaságot betartani – egy alapjaiban mocskos világban –, szinte lehetetlen! Valóban nehéz, de épp ezért vállalta értünk, a mi üdvösségünkért Isten Fia a kínhalált is, megnyitva a Menny kapuját, ahonnan segítő kegyelmeket kaphatunk küzdelmeinkhez! Mindenki értse meg, áldozat nélkül nincs sem üdvösség, sem jó házasság! E tizenhat részben ezt próbáltam megvilágítani – még akkor is –, ha egy-egy ifjú Olvasóm úgy érzi, hogy "kicsit túl lett tárgyalva az egész"! Nos, Isten előtt még a legbriliánsabb érvelés is semmivé válik, ott nem mondhatjuk, hogy "azt hittem, nem tudtam, ez volt a korszellem, nekem nem szólt senki"!
– Kedves Olvasóm! Én szóltam!

Egy háborús epizód Lafond gróf elbeszélése alapján:
     Gougenot des Mousseaux lovag, aki ebben az időben találkozott Bernadettel, a következő kérdéseket tette fel neki:
– A lourdes-i barlangban vagy azóta kapott-e ön valamilyen kinyilatkoztatást Franciaország jövőjéről és sorsáról? Adott-e a Szent Szűz valamilyen figyelmeztetést a Franciaországot fenyegető veszélyről?
– Nem!
– A poroszok itt állnak a kapuknál. Ez nem kelt önben félelmet?
– Nem!
– Nincs hát félnünk semmitől?
– Én csak a rossz katolikusoktól félek.
– Semmi mástól nem fél?
– Nem, semmi mástól!

Bernadette nagyon gyakran mondta: "a bűnösökért." Mivel a Szűzanya ezt kérte tőle, sok szenvedést ajánlott fel a bűnösökért és másokat is erre buzdított.
Ezenkívül gyakran kérte nővértársait, imádkozzanak sokat a tisztitótűzben szenvedő lelkekért, akik nem tudnak magukon segíteni.
S hogy minden pénteken a szentáldozást őértük ajánlják fel.
Gyakran tanácsolta, hogy bocsássunk meg.

Bernadette különös gyengédséget tanúsított a betegek iránt, akiket a legnagyobb szeretettel ápolt.
Mélyen együttérző szíve volt, páratlan mások vigasztalásában.
Megelégedett azzal a szenvedéssel, amit kapott, és azt ajánlotta fel nagy türelemmel és békességgel, és nem kért hozzá többet.

Éjszakánként egyesült Jézussal a szentmisékben. Igyekezett az ágyban olyan mozdulatlanul feküdni, ahogyan Jézus a kereszten.

Bernadette egyszer ezeket mondta:
1) Ha a kápolna előtt mégy el, és nem tudsz bemenni, bízd meg az őrangyalodat, menjen be helyetted a tabernákulumban lakó Úr Jézushoz, vigye el üzeneteidet. Miután átadta üzeneteidet, lesz ideje arra, hogy utolérjen téged.
2) Ha az ember nem tud imádkozni, akkor Szent Józsefhez fordul.
3) Ha az Oltáriszentség előtt vagy, egyik oldaladon ott áll a Szűzanya, aki súgja, hogy mit mondj az Úrnak, a másik oldaladon ott van az őrangyalod és figyelmetlenségeidet jegyzi.
4) Minél több dolog után hajszolódik az ember, s minél többhöz ragaszkodik, annál többet veszít el. A Mennyországért kell dolgozni.
5) Ha az ember nem vágyódik semmire, mindig mindene megvan, ami szükséges.
6) Az első indulat nem tőlünk származik. A második a sajátunk.
7) A Szent Szűz olyan gyönyörű, hogy boldogan halnék meg, csakhogy Őt viszontláthassam.

TELJES ELSZAKADÁS A FÖLD JAVAITÓL

Az utolsó idők apostolai az Úr igazi tanítványai. Olyanok, mint amilyen az isteni Mester volt, vagy mint a 12 apostol, a 72 tanítvány. Jellemzi őket a teljes igénytelenség, teljes elszakadás a föld javaitól, a szegény­ség tökéletes szelleme, amely nem keresi önmagát, a saját hasznát, ha­nem csak Krisztust és a lelkeket. Jellemzi őket az alázatosság, amely­re a Szűzanya tanít. A szerénység, amely soha magát nem keresi, ha­nem az Isten dicsőségét. A világmeg­vetés, amelynek olyan mindegy, hogy jól, vagy rosszul megy a sora, szenved, vagy örömöt érez. Egy a fontos, hogy mindig jobban és jobban adja át magát annak, aki neki ezt a szent hivatást adta. Az utolsó idők nagy apostolai, ezek az engesztelő lelkek, egészen Istenből élnek és az isteni szeretet járja át lelküket. 

CSAKUGYAN AZ IDŐK JELE?

Vajon azok a nagy apostolok, aki­ket a Szűzanya most toboroz és egye­sít magával, valóban az utolsó idők nagy apostolai volnának? Csakugyan az idők jele az, hogy a Boldogságos Szűz olyan sok-sok lélekhez jut köze­lebb, magához vonzza őket, hűséges gyermekeivé teszi és belekapcsoló­dik életükbe? Vajon az idők jele az, hogy a Szűzanya életközösséget akar velünk, hogy mi kizárólag vele él­jünk és általa az Úrban?!

VÁLLALKOZZUNK ERRE AZ APOSTOLI MUNKÁRA!

Vállalkozzunk az apostoli munkára, amelyre Szűzanyánk kiválasztott, mi­kor az engesztelésre meghívott. Igen, a Szűzanya azért sürgette Fatimában az engesztelést és Szeplőtelen Szívé­nek tiszteletét, ezért sürgette azt, hogy kapcsolódjunk bele az ő életé­be. Elmélkedésünk se legyen egysze­rű megfontolás, hanem ahogyan ő mondta: kísérjük el őt a rózsafüzér titkaiban. Így éljük azt, amit a Szűz­anya élt. Vállalkozzunk az életközös­ségre a Szűzanyával, amely az apos­toli munkának forrása.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

A Mária-korszak jelenései, LOURDES I. rész https://youtu.be/aMfFTXagql4

A Mária-korszak jelenései, LOURDES II. rész https://youtu.be/e4k4c1YI8Oo

Egykori muzulmán vall megtéréséről 2

     2009-ben egy híres (hitetlen) személyiség halálakor a barátaimmal csetelve azt találtam mondani: „Isten áldja meg a lelkét”. Meglepetésemre a barátaim felháborodtak ezen, mondván, hogy a Korán szerint nem szabad meghalt hitetlenekért imádkoznunk, sőt számos fatwa még azt is tiltja, hogy a temetésükön részt vegyünk. Ezen elgondolkodtam, mert a szívemben mindig is úgy éreztem, hogy Isten jó és szeret. Ekkor kezdtem először kétkedve vizsgálni a hitemet.
     Elgondolkodtatott al-Bukhari könyve is, amely a szunniták számára a Korán után a leghitelesebbnek tartott könyv. A 260 évvel Mohamed halála után keletkezett gyűjtemény a Próféta mondásait tartalmazza, hitelességét Mohamed idejében élt személyek sorai támasztják alá. E személyek megbízhatósága azonban nagyon is kérdéses, mivel – miközben a szentség példáiként állították elénk őket – átkozták és gyilkolták muzulmán testvéreiket.  Mohamed felesége – a 9 évesen nőül vett – Aisha és Mu’áwiya harcban állt a Próféta unokatestvérével, az akkori iszlám világ felét uraló Alival, mégis mindegyikükről azt állítják, hogy szavahihetőek, mert látták a Prófétát. De ki bizonyítja, hogy írásaikkal nem csupán politikai játszmáikat támasztották alá? Az iszlám egész építménye omladozni kezdett bennem.
     Máig nem tudom, miért, de az iszlám igazságával kapcsolatos keresésem közben valahogy rákerestem Jézus Krisztus nevére. A YouTube-videók, amelyeken  muzulmánok beszélnek a megtérésükről, általában azzal kezdődnek, hogy Jézus megjelent az illetőnek álmában vagy látomásban, ami zagyvaságnak tűnt. Azt gondoltam, amerikai hittérítő propaganda. Egy mondat azonban megragadt bennem: „Isten elhagyta a mennyei dicsőséget, Jézusban emberré lett, és meghalt a kereszten, hogy vérével megváltson minket.” Ekkor hallottam először a megtestesülésről. Szerettem volna többet tudni Jézusról.
Az, hogy Bibliát olvassak, fel sem merült. Az interneten keresgéltem. Megnéztem a Názáreti Jézus című filmet, és bejelentkeztem egy internetes keresztény ifjúsági fórumra is, ahol kemény kérdéseket tettem fel a vallással kapcsolatban.      Végül – 2010 ramadánja alatt – imában kértem, hogy Isten vezessen el az igazságra. Az ima végén úgy éreztem, valami megérintette a szívemet. Lelkemben egy hang azt mondta, Jézus az Igazság, fogadjam el őt. Az imádás hatalmas lángként lobbant fel bennem, ugyanakkor rettegtem, hogy bűnt követek el, ha az egyetlen Istenen kívül máshoz imádkozom. Három álmatlan éjszaka után azt mondtam Jézusnak: „Nem értem a Szentháromságot, de tudom, hogy Te valóság vagy és Te vagy az én Istenem, Uram és Megváltóm.”

(Forrás: www.catholic-convert.com) (folyt. köv.)

Pontokba szedve 3

10) Isten nem csak megteremtette az embert, hanem isteni létre is hívja és bizonyos tekintetben "társteremtővé" tette. Ezért, "övön alul szent a hely", mert a teremtés részese lehet!
11) A szentségtelen szexus veszélye abban áll, hogy „ketten eggyé válnak” (Mt 19,6), de a megkötözöttségekben is!  – Hogyan értendő ez?
 – Úgy, hogy a Házasság Szentségének oltalma nélkül, a két fél kicsi-nagy (rejtett rosszaságai), megkötöző démonjai megkettőződnek egymásban, egymás életében, melynek következménye: kiábrándultság, depresszió és életminőség romlás! Sőt, így vagy úgy, de újabb és újabb bűnök, bajok és balesetek következhetnek! Az ember nem képes előre látni tetteinek következményeit! Egyetlen alkalom elég, hogy az ember rossz irányba módosítsa életpályáját, elveszítse tisztaságát, hogy betegséggel (is) fertőződjön, hogy szexuális téren függővé váljon, hogy gyilkosságba keveredjen (abortusz), vagy örökre elveszítse a párja tiszteletét. (Az, hogy ez a felfogás "maradi" felfogásra utal? Nos, lehet bár valaki mégoly "modern", a csalódás könnyei neki is "hagyományosak" lesznek!)
12) Vegyük már észre! „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...'' (GS 37) Az emberi kiválóságot nem a vágyak beteljesítése, hanem a vágyakon való tudatos önuralom példázza!
     Egy szerelemnek hitt párkapcsolatban az ember végülis ugyanolyan társtalan és magányos maradhat, mintha egyedül élne, ám sokszor még rosszabb a helyzete. Az ilyen kapcsolatban hamis tudatú szerepjátszás folyik a környezet és a másik előtt. A felek észre sem veszik, hogy az a szerelem, melynek ember és ember között jövőbe mutató, boldogító állapotnak kellene lennie, végül csak a megfelelni akarássá, kiszolgáltatottsággá és a kiábrándultság 'jelenidejű' forrásává lett. A folytonos bizonytalanság lehetetlenné teszi a családalapítást, mivel a párkapcsolatokban borítékolva van még pár kapcsolat! (HHCVs 187)

A SZÓ ÉS AZ ERŐ HATALMA

Az utolsó idők apostolai – mondja Grignon, – igaz apostolai lesznek az Úrnak; a seregek Ura megadja ne­kik a szó és az erő hatalmát. Megad­ja nekik azt a kegyelmet, hogy sza­vuknak más súlya, más csengése lesz, mint az egyszerű emberi szó­nak. Erő sugárzik ki nemcsak sza­vukból, hanem szívükből, lelkükből is. Nem tapasztalták-e, hogy mióta a jó Istennek szentelték szívüket az engesztelésben, igen sokszor egyetlen elejtett szavuknak olyan sodra volt, hogy lelkeket állított meg a bűn út­ján, könnyeket törölt le a szenvedők arcáról, szenvedélyeket oltott ki, problémákat oldott meg és lelkeket fűzött össze?! A mi emberi szavunk nem más, mint azelőtt volt, csak a Szűzanya hatalma, sugárzó ereje já­rult hozzá. A mi szavunk az ő esz­közévé válik, az isteni kegyelem köz­vetítője lesz. 

MEGINDUL A SZÓ EREJE

Mindegy, hogy hol vagyunk, milyen munkakörben, egészen bizonyos, bár­hol fordulunk meg, mint engesztelő áldozatok, eleinte talán gúnyolódnak felettünk, de mindig lesznek lelkek, akik majd egyszer egy nagyon szo­morú, fájdalmas, csendes pillanatban ráeszmélnek arra, hogy amit mondot­tunk, annak ereje van és egy-egy szónak az ő lelkükben olyan hatása lesz, mint a kicsi magnak a földben. Amikor jön a meleg, a kicsiny mag, melyet talán ősszel vetettek el, csí­rázni kezd, kihajt, megnő, gyümöl­csöt hoz. Az ő lelkükben is egy szó, – amelyet egy engesztelő lélek, az Úr apostola mondott – mint a mag, a fagy elmúltával gyökeret hajt, vi­rágba szökken, gyümölcsöt hoz. Azt vesszük észre egy szép napon, hogy a nyakunkba borul és kér, vezessük őt az Úrhoz. Ez a szó kegyelem, me­lyet a Szűzanya kieszközöl az ő apostolainak. Ez annál erőteljesebb, nagyobb, minél jobban közeledünk a végső harcokhoz, amelyeknek befeje­zése az Úr eljövetele.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Pontokba szedve 2.

5) Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert bizonyos értelemben öncélúvá (önmegvalósítóvá) tette.
6) Az életalakítás tényezői: az értelmi megismerés és az akarati cselekvés. Mindkettő lehet helyes vagy helytelen. A helyes megismerés eleget tesz az igazságnak, a helyes cselekvés pedig eleget tesz az erkölcsnek.
7) A testi erőnél magasabb rendűek szellemi hajlamaink és képességeink, mindenekelőtt az értelem, az akarat, az emlékezés és az érzelem. Ezek Istennek rendkívül becses ajándékai; ezek emelik az embert a föld teremtményei fölé. A szellemi hajlamokért és képességekért Istennek hálával tartozunk, azokat fejlesztenünk és helyesen használnunk kell. Ezért kell lelkiismeretesen felkészülnünk életünk feladataira. Szívünket ki kell tárnunk minden igaznak, jónak és szépnek, hallgatnunk kell az okosabbakra és tájékozottabbakra, s követnünk kell a nagy emberek példáját. Aki pedig szellemi hajlamait és képességeit könnyelműségből vagy kényelemszeretetből elhanyagolja, bűnt követ el. Semmibe veszi Isten adományait és később csak magát okolhatja, ha életének feladatait rosszul látja el.
8) Istentől mindenki megkapja a lelkiismereti tisztánlátásához és a megtéréséhez szükséges és elégséges kegyelmet, még a megrögzött bűnösök is!
9) "Minden szabad nekem!" Csakhogy nem minden használ! "Mindent szabad nekem?" Csakhogy ne legyek semminek a rabszolgája! Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért! De Isten ezt is, azt is megsemmisíti, mindazáltal a testünk lehet az érdemszerzés eszköze is! A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta Jézus Krisztust, és minket is fel fog támasztani hatalmával.
Hát nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját és parázna nő tagjává tegyem? Isten mentsen! Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja – ketten egy testté lesznek (Ter 2,24).
Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek Ővele.
Kerüljétek tehát a paráznaságot! Minden bűn – amelyet az ember elkövet –, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben. (1Kor 6,12-20) (folyt.)

A NAGY SZENVEDÉSEK IS JEL

     Észre kell vennünk, hogy az utolsó idők apostolának választott ki bennünket az Úr. A Szűz­anya ezekkel a szenvedésekkel akar­ja lelkünket készségessé tenni, hogy legyőzhetetlen apostolaivá váljunk. Enélkül nem lesz imádás, lendület, önmegtagadás bennünk. Az önlegyő­zés kemény fegyelmezettsége szüksé­ges ahhoz, hogy a test teljesen alá legyen vetve a léleknek és hűséges eszköze legyen a jó Istennek. 

ÉBREDJÜNK HIVATÁSUNK TUDATÁRA!

Nagy apostoloknak kell lenniök azoknak, akik a jó Istentől az en­gesztelés hivatását kapták. Ébred­jünk nagy hivatásunk tudatára! Ha úgy tapasztaljuk, hogy az idők telje közel és úgy gondoljuk, hogy ezek a nagy szenvedések talán azonosak azokkal a jelekkel, amelyeket Krisztus Urunk előre mondott, meg ne lepődjünk, ha a végső harc következik. Azáltal, hogy az engesztelősre kaptunk hiva­tást, az Úr megemelte életünket szentségben, tisztaságban, szeretet­ben. A hősi felajánlással Jézus összekötötte a Szűzanyán keresztül szí­vünket önmagával és így tesz erőssé, legyőzhetetlenné. Tehát nagy feladat hárul ránk, amelyet most be kell tölte­nünk úgy, ahogyan ezt az Úr akarja. 

ZIVATAROS FELHŐK

Boldog Grignon azt mondja, hogy ezek az apostolok zivataros felhők lesznek, akik a Szentlélek fuvallatá­ra leereszkednek az égből és meg­ihletik az engesztelők táborát. A Lé­lek általuk száll az élet forgatagába. Az ilyen apostol úgy átalakul Isten­ben, annyira hozzákapcsolódik a Szűzanyához, hogy nincs más életcél­ja, mint hogy a Boldogságos Szűz­anyának hűséges gyermekeként küzd­je azt a harcot, amelyet ő rábí­zott. Legyen az örökélet esője és ter­mékenyítse meg a kiszáradt, sivár lelkeket. A Szűzanyával egyesült en­gesztelő lélek a szavával, életével, lelkével mindenkire az isteni kegye­lem esőjét önti. Engesztelő közbenjá­rására a lelkek számára a kegyelem áradása. Innen van, hogy terméken­nyé válik mindaz az áldozat, amelyet az Úrnak felajánl. A legkisebb en­gesztelő jócselekedet is kegyelmi forrás, abból élet, boldogság fakad az embereknek, nemzeteknek, az egész világnak.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Pontokba szedve 1

     Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy az ember nem a földön való puszta "vegetálásra", fajfenntartásra hivatott – mint az állatok –, hanem az isteni örök életre, mégpedig tudatosságának függvényeként! Erre a Tízparancsolat, az isteni Kinyilatkoztatás az iránymutató!
     Tizenkét nyomatékos érv is alátámasztja fenti megállapításainkat:
1) Egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lelkével, mulandó anyagba zártan kell élnie haláláig! (Isten az embert eredendően is testnek és léleknek teremtette, de romolhatatlan testét a bűn által vesztette el és csak a föltámadásban nyerheti vissza, amikor is Krisztus feltámadott teste képességeihez lesz hasonlóvá!)
2) Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét tudatosan hirdesse, részt vállaljon a megváltásban, s cselekedetei által megvalósíthassa az isteni életet önmagában és környezetében. Ezen született alkalmasságot mondjuk a teremtés istenképiségének, mely eltörölhetetlen bélyegként, még a legromlottabb emberen is fellelhető. Az istenképiség az ember alapvető méltósága, mely folyvást tökéletesíthető a megszentelő kegyelem által. Ezáltal munkálkodhat az ember saját üdvösségén, mely csak Krisztus végtelen érdemei által nyerhető el.
3) A Zsinat tanítja, hogy az „ember az egyetlen teremtmény a földön, melyet Isten önmagáért akart”, kezdettől fogva akarta és akarja minden emberi fogantatásban és születésben. Mert Isten az embert – minden embert – „önmagáért” teremti, mégpedig az örök boldogságra szánva. Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek!
4) „Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent – mint minden lét alapját és célját –, az emberi ész természetes világosságával, a teremtett dolgokból meg lehet ismerni” (ÚK 36). Ezen fölismerés hatására az Istennel – mint okkal és végső céllal –, létrehozott élő szeretetkapcsolat a vallás lényege! Ennélfogva az istenhit, az emberi élet tengelye. (folyt.)

AZ UTOLSÓ IDŐK NAGY APOSTOLAI

     Itt érünk ahhoz a ponthoz, amelyet Boldog Grignonnál olvasunk az utol­só idők nagy apostolairól. Kik lesz­nek ezek? Az Úr apostolai, akik mint valami hatalmas láng, felgyújtják mindenütt az is­teni Szeretet Tüzét. Nemcsak Isten­nek szentelt személyek, nemcsak felszentelt papok ezek az égő fák­lyák, hanem minden engesztelő lélek, aki Krisztussal egyesül. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor a Szentmisén jelen vagyunk, valamennyien bemutatjuk az áldozatot, mert egyesülünk az áldozatot bemutató örök főpappal, Krisztussal. A felszentelt pap, eszköze Krisztusnak, de mi is, akik jelen vagyunk, mindannyian része vagyunk a krisztusi papság­nak azzal, hogy egyesülünk Vele a Szűzanya Szívén keresztül. A Szűz­anya sem volt pap, mégis részese volt a királyi papságnak. Az ő Szí­vének lángjai is felgyújtották a vi­lág szívét. 

ÉLES NYILAK

Ezek az apostolok nemcsak lángok lesznek, hanem éles nyilak az Isten és a Szűz­anya kezében, amellyel átszegezik a Szent Szűz el­lenségeit.

         Az előző elmélkedésekben arról volt szó, hogy ne féljünk, a Szűzanya velünk van és győzelemre se­gít. De azzal, hogyha egyesülünk Mária Szívével, sokkal több történik! Nemcsak bá­torságot nyerünk, hogy össze ne roskadjunk, hanem eszközök leszünk a kezében, amely nemcsak vissza­veri az ellenség támadását, hanem leveri azt. Nemcsak eltűrjük a vi­lág gonoszságait és siránkozunk fe­lettük, hanem nekimegyünk azoknak és legyőzzük őket. Az engesztelés ál­tal az egész világ apostolkodásunk színterévé válik. Engesztelő áldozatunkkal, önfelajánlásunkkal a jónak harcos katonái vagyunk, nyilak, amellyel a Szűzanya az ellenség va­lamennyi támadását visszaveri, lehe­tetlenné teszi. 

NAGY SZENVEDÉSEK TÜZÉBEN

Azt mondja Boldog Grignon, hogy a Boldogságos Szűzanyának ezek a vá­lasztott gyermekei, apostolai nagy szenvedéseken mennek keresztül. Szenvedések tüze tisztítja meg a lelkü­ket és szorosan egyesíti őket Isten­nel. A szenvedés megacélozza a lel­keket; mint ahogyan a kovács pö­rölycsapásokkal kovácsolja a vasból az acélt, úgy a lélek a szenvedés tü­zében, a megpróbáltatások csapása alatt edződik, válik keménnyé, szilárddá, legyőzhetetlenné. Ha a jó Isten így megtisztította a szenvedésben, akkor vele úgy egyesül, hogy a gonoszlélek el nem tudja választani tőle. Hányszor panaszkodunk a szen­vedések miatt! Hányszor siránko­zunk, hogy semmi sem sikerül, min­denhol félreismernek, bántanak, mel­lőznek.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Egy tanúságtevő élet befejezése
     Életszentségének híre, mely már életében is jelentős volt, halála után tovább növekedett, ezért a birminghami érsek 1958-ban kezdeményezte kanonizálását. II. János Pál pápa 1991. január 22-én a tiszteletreméltónak, XVI. Benedek pápa 2010. szeptember 19-én birminghamben boldoggá avatta. Ez volt az első boldoggá avatás, ami Angliában történt, ahol először járt pápa a reformáció óta. A misére ötvenezren mentek el. Végül 2019. október 13-án a Szent Péter téren Ferenc pápa szentté avatta
     Newman nyelve az angol nyelv fejlődésében Shakespeare óta a legmagasabb fokot jelenti, művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak. Irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű volt. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posztumusz kötet követett, köztük a Meditations and Devotions, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak. Költeményeket is írt (Lyra Apostolica).
     A nagy megtérő személye azért is vált fontossá, mivel Anglia liberális törvényalkotása miatt sokan döntöttek úgy, hogy áttérnek a katolikus hitre. Így bátran állíthatjuk, hogy Newman személye és teológiája mind a mai napig aktuális.

Végszó boldogunktól
     „Ne a látható dolgokra figyeljünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló. (...) Hagyjunk csak fel a világ szeretetével és kövessük Urunk és apostolai parancsolatait és azután hamarosan meglátjuk, mint kellene teljességgel éreznünk és mi az Egyház helyzete. De addig is, akár hisszük, akár nem, igazság marad, hogy az Egyház ereje, mint eddig is, nem földi törvényekben, emberi támogatásban vagy a polgári helyzetben rejlik, hanem a maga sajátos adományaiban; azokban a nagy adományokban, melyeket Urunk boldogságoknak nyilatkoztatott ki. Boldogok a lelki szegények, akik sírnak, a szelídek, akik szomjúhozzák az igazságot, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességesek, az üldözöttek”.

KRISZTUS GYŐZELME A KERESZTFÁN

     Ne gondoljuk, hogy csak akkor terjed az Evangélium, ha minden nemzet befogadja Isten or­szágát! Ne gondoljuk, hogy akkor aratja Krisztus a legnagyobb győ­zelmét, amikor különféle nemzeteket meghódít. Krisztus győzelme a ke­resztfán ugyanis teljes a világ felett, és Feltámadásával legyőzte a halált! Maga mondja: „ha majd felmagasztaltatnak, mindent magamhoz vonzok. (Jn 12,32) A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot. (Jn 16,33)” Valószínű, hogy kiteljesedése Krisztus győzelmének és a Boldogságos Szűz diadalának, meg­indult már a győzelmi menete. 

MÁRIA SZÍVÉNEK GYŐZELME

Talán éppen ebben az engesztelés­ben indult meg Mária Szívének győ­zelme, mely a fatimai üzenet kéréseinek teljesítése által itt nálunk, a Szűzanya kis orszá­gában mind nagyobb méreteket ölt, mind lelkesebb apostolokat to­boroz. Remélhetjük, sőt egészen bizonyos, hogy ez Krisztus országának terjedése, a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Szívé­nek győzelme. Talán magja egy nagy – méreteiben minden eddigit felülmúló – apostoli munka megindulásának. Nincs kizárva, hogy ehhez az engeszteléshez fűződik a nagy evangéliumi munka, amely majd átszövi szálaival az egész vi­lágot. 

MIN MÚLIK AZ APOSTOLI SIKER?

Nagyon jól tudjuk, hogy a lelkek megtérítésének és Krisztushoz való vezetésének kegyelme sokszor nem a látványos apostoli munkán múlik, ha­nem azon, hogy valakik csendben imádkozzanak és vezekeljenek az apos­toli munka sikere érdekében. Nem olvassuk-e, hogy Lisieuxi kis Teréz az ő apostoli felajánlásával egész életét két hithirdetőnek ajánlotta fel és ezzel több pogányt térített meg, mintha maga ment volna hit­hirdetőnek. Az Anyaszentegyház megvizsgálta, jóváhagyta ügyét és az összes missziók védőszentjévé választotta Kis Terézt. Mi is anélkül, hogy körülményeink megváltoznának, vagy megsokszoroznánk magunkat, apostolai lehetünk az egész világ­nak. Ha tehát támogatjuk Krisztus hithir­detőinek apostoli munkáját, így ma­gunk is apostolokká válunk.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Krisztus Ügye
     A „Krisztus Ügye” lelki család 1975-ben Rómában Newman-szimpóziumot szervezett. A konferencia után White bíboros kérte, hogy a közösség vállalja el feladatának Newman életművének népszerűsítését. Ezután megalakult a Newman Barátai Nemzetközi Központ (International Centre of Newman’s Friends), amelynek azóta több országban van speciális Newman-könyvtára. Sokan nem tudnak róla, hogy Magyarországon működik egy Newman-központ, amely egy Newman-könyvtárat is tart fenn Budán. Az intézményről Beatrix Van den Borre FSO nővért, a Krisztus Ügye közösség tagját kérdeztük, aki a könyvtár vezetője. A könyvtárban várják mindazokat, akik érdeklődnek John Henry Newman bíboros élete és munkássága iránt. Newman hitbeli éleslátása persze elsősorban a teológusoknak érdekes, ugyanakkor meglepő, hogy milyen sokan lelkesen olvassák. Magyarországon a Newman Breviáriumnak köszönhetően lett igazán ismertté és népszerűvé.
     Elérhetőség: Newman Központ, H-1125 Budapest, Városkúti út 1/A.
     Telefon: 275-5827; e-mail: newman.kozpont@daswerk-fso.org
     honlap: http://www.newmanfriendsinternational.org/newman/
     Irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű volt. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posthumus kötet követett, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak.
     2010-ben százkilencvenöt, 2011-ben pedig száz könyv és cikk jelent meg Newmannal kapcsolatban.

Az ún. "együttélés" árt a felnőtteknek, gyermekeknek és a társadalomnak

     Két új szociológiai tanulmány jelent meg a közelmúltban az együttélésről és mindkettő azt igazolja, hogy a pároknak miért kellene inkább a házasság mellett dönteniük. A spanyol nyelvű, globális kitekintésű portál, a Religión en libertad összefoglalta a két tanulmány legfontosabb üzeneteit.
     Az IMF hálójában vergődő Spanyolországban, a polgárháború (1936-1939) óta másodszor csökkent a népesség 2013-ban. A bevándorlók visszatérnek hazájukba, a munkanélküli spanyolok kivándorolnak, az öregedő lakosság pedig meghal, közben mintegy 120 ezer gyermek az abortusz áldozata.
     2005 nyarán a szocialista kormány gyorsította a válást és engedélyezte az egyneműek házasodását. (!)
     2011-ben tovább csökkent az élve születések száma is, a korábbi családonkénti 1,46-ról 1,35 gyermekre. Ehhez még az a kedvezőtlen tény is hozzájárul, hogy a spanyolországi nők egyre idősebb korban – 31-43 évesen – vállalják első gyermeküket, és legtöbbször nem is születik meg a második, vagyis hamarosan felnő ez az egyke nemzedék.
     Az egyesült államokbeli Family Facts családokkal foglalkozó részlege, az alábbi következtetéseket közölte a témakör kapcsán:
– házasságban élő anyák jobb légkört teremtenek gyermeküknek, akik ritkábban szenvedik el a családon belüli erőszakot
– a házasságban élő apák lelki egyensúlya is jobb és több időt töltenek el gyermekeikkel
– többségében jobbak a házasságban nevelkedő gyermekek tanulmányi eredményei
– a házasságba született és felnövő gyermekek elkerülik az idő előtti szexuális kapcsolatokat és felnőttként jobb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb érzelmi kapcsolatban fognak élni. Ha családot alapítanak, valószínűbb, hogy biztosabb családi légkört tudnak nyújtani gyermekeiknek.
     A brit munkaügyi minisztérium 2012-ben elkészített tanulmánya megállapította, hogy a párkapcsolatban élő párok egyharmada három éven belül szétválik. A házasságban élő pároknál viszont tízből egy esetben fordul elő hasonló eset.
     Spanyolországban is beigazolódott az a tény, hogy a gyermeküket/gyermekeiket egyedül nevelő anyák a szegénység valóságos „gyárai”. 1991 és 2001 között 47 százalékkal nőtt az ilyen helyzetbe került nők száma.
     A szintén egyesült államokbeli Cornell Egyetem folyóirata, a Family Relations 2011 decemberében megjelent száma is megállapította, hogy az együtt élő párok kétharmada azért nem házasodik össze, mert fél a válás okozta sebektől. Az Egyesült Államokban egyébként a gyermekek fele születik házasságon kívül. Ezeknek a gyermekeknek az esetében az a valós veszély is fennáll, hogy az együttélésből kilépő apa később csaknem teljesen eltűnik gyermekeinek életéből. Az ausztráliai Melbourne Egyetem Társadalomkutató és Alkalmazott Közgazdaságtani Intézetének 2011-es tanulmánya (is) bebizonyította, hogy a nem házasságban élő gyermekeket hamarabb magukba szippantja a bűnözés, mint a családokban felnövő gyermekeket, vagyis az apa jelenléte nagyon is számít. (A Magyar Kurír nyomán. Forrás)

A Religión en libertad teljes cikke – spanyolul, és angolul - itt olvasható. 

NAGY JEL

Nagy és komoly figyelmeztető jel az, amit Boldog Grignonnál olvasunk, hogy az utolsó időkben lépnek fel a Szűzanyának legnagyobb apos­tolai. Ezen időknek jellemző vonása, hogy a lelkek jobban kapcsolódnak a Szűzanyához. Lánglelkű apostolok jönnek, akik lángra gyújtják a világot.

A SZENVEDÉS TÁMASZTOTT ÚJ APOSTOLOKAT

Még egy fél évszázaddal ezelőtt is olyan jól és boldogan élt a világ, hogy nem tudta elképzelni a nagy, 1914-ben kezdődő háborút. Nem hitte, hogy az emberi gonoszság és durvaság ilyenekre képes. Abban a jólétben, amelyben az első há­ború előtt élt, ellanyhult és a hit­élet is aláhanyatlott. A megélhetés könnyűsége, a sok élvezet a földhöz kötötte az embereket. Kevesen vol­tak az apostolok, az Istenért igazán lelkesülő, Istent szerető, szentéletű lelkek. – De jött a nagy szenvedés, a megpróbáltatás. Minél többet szenvedtek az emberek, annál jobban ébredt a lelkekben az Isten szeretete, annál inkább tűnt fel az isteni kegyelem bősége egy-egy lé­lekben. Támadtak nagy, lánglelkű apostolok, akik megállították a kor­nak Istentől való elszakadáséit.

AZ EGÉSZ VILÁGON HIR­DETIK AZ EVANGÉLIUMOT

Az isteni Üdvözítő azt mondotta, hogy akkor jön el a vég, ha az egész világon hirdetni fogják az evangéliumot. A teológusok közül igen sokan úgy vélekednek, hogy már most elérkezett ez az idő. Va­lóban nincsen olyan ország, ahol a hithirdetők valamilyen módon ne hirdetnék az evangéliumot. Vajon az evangélium hirdetése elérte-e már azt a fokot, amikor bekövetkezhet a vég, melyről az Úr beszélt? Ezt nem tudjuk. Valószínű, hogy még nem. Talán majd abban a fenséges dia­dalban fog megindulni a nagy mis­sziós munka, amelyről a Szűzanya beszélt Fatimában, mikor az ő Szep­lőtelen Szívének győzelmét ígérte, amikor összes ellenségeit letiporja.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Az erkölcsi tisztaság igen bonyolult annak, aki feladta elveit

     Ha a szexualitás elszakad az erkölcsi értékrendtől s főleg ha ennek testi megnyilvánulása, a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílhatnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek és bájosnak látszott! (HHCs 119)
     A legtöbb ember számára nyilvánvaló, hogy a hazugság, a lopás, a gyilkosság bűn. A társadalmak széles körében azonban egy jóval ravaszabb bűn is jelen van! Alig találhatunk ugyanis olyan fiatal párt, akik manapság össze ne költöznének.
     Egyesek ezt így mondják: "ma már más a szokás", "házasság előtt éld ki magad" vagy kerek-perec "próbaházasságnak" hívják – Isten azonban bűnnek nevezi!
– De vajon miért? – kérdezik sokan. – Miért van az, hogy minden ami "jó", az mindjárt bűn is?
– Nos, minden bűn eredője, ha az ember ellene mond Isten parancsának, és ezzel így vagy úgy, de rombolja a méltóságát! 'Övön alul' szent a hely, mert a teremtés részese lehet! (Húzó 960)
– Milyen méltóságot?
– Azt, hogy örök életre hivatottak vagyunk, nemcsak lélekkel, hanem Istentől való értelemmel is! Az ember ugyanis, nem a "bolygó legfejlettebb állata", hanem isteni életre rendelt lény (ráadásul keresztényként, Isten gyermeke)! Ezért okoz életünknek és lelkünknek súlyos károkat a "méltóságon aluli viselkedés", pl. a szentségtelen szexus (mint a teremtés részese). Az ember nem ösztönlény és nemcsak méltósága van, hanem lelkiismerete is! Bizony, valamennyi tévelygő tökéletesen tisztában van azzal, hogy cselekményével "valami nincs rendben"! És valóban – nincs is –, sem a döntés aktualitását, sem pedig az esetleges tesi-lelki következményeit illetően!
     A szexuális vágy, nem egyike az emberi "életfunkcióknak", mint az éhség és alvásigény, bár ezekhez is vannak alapvető elvárások: a nem akármit, nem akárhogyan és nem akárhol! Ezen életfunkcióknak legfeljebb biológiai és pszichés kötődései vannak, de nincsenek transzcendens következményei! Az emberi vágyak többsége arra hivatott, hogy a helyes (helyénvaló) kezelésükkel emelje az emberi lélek méltóságát (kordában tartásuk érdemszerzésével) előbbre vigye, kiteljesítse az életet és boldogítsa az embert.
     Ó jaj, egyesek számtalan érvet tudnak felhozni a szabadosabb élet mellett. Csakhogy azt, az épp "benne élők" dicsérik csupán (ha egyáltalán) – ám azok –, aki egy nappal vagy néhány évvel vannak utána, azok gyakorta már ismerik azt a súlyos árat, amelyet fizetniük kellett lelkendezésükért. 

Tanítása 7
     „Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel!   Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét.”
     „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is!”

(folytatása köv.)

Forrásként több helyütt felhasználtam a Szentírás-, a HAGIOSZ.net cikkét
a pápák és a II. Vatikánum megnyilatkozásait,
a szerkesztő Hivatás, házasság és család c. kiadványát.

     Az ószövetségi többnejűség a kor erkölcsi felfogását tükrözi, amely bizonyos fejlődési fokon elkerülhetetlen volt. Jézus azonban visszavezeti a házassági erkölcsöt a “kezdet” törvényéhez: “Kezdetben nem így volt.” (Mt 19,8). A kezdet törvénye, amit a Teremtő maga helyezett a házastársi kapcsolat természetébe, e kérdésben így hangzik: “A kettő egy test lesz.” (Ter 2,24). Csak egyetlen férfi és egyetlen nő házassága fogadható el. A teljes önátadás nem osztható meg!
     Az a kivétel, amit a Máté evangélium a “paráznaság” esetére tesz a házasság fölbonthatatlansága alól (5,32;19,9), nem a házasságtörés, hanem az érvénytelen házasság esete; ezt nevezték a rabbik “paráznaság”-nak, vagyis törvénytelen kapcsolatnak. Ha a házasság érvénytelen, az együttélést természetesen föl lehet, sőt föl kell számolni. A katolikus egyházi törvényszékek ezt az elvet követik, amikor egy házasságot kezdettől fogva érvénytelennek nyilvánítanak (nem pedig “fölbontanak”)!
     Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényegi különbség van azonban a két házastárs között: az egyik, akit igazságtalanul hagytak el, őszintén törekedett (és törekszik) arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tett tönkre. (vö ÚK 2386)
A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukon hordozzák, ha házasságtörők, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.” (Szent Ágoston)
     Azon esetben, ha az emberi jogot fölébe helyezik a természetes és isteni jognak, a házasság fogalma óhatatlanul kezd elhomályosulni. Ha a házasfelek elhanyagolják hitük bensőséges gyakorlását, a házasságuk is szükségszerűen a bűnös emberi természet, az érzéki vágyak, a fogyasztás és a szórakozás gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói és ennek hatására a közgondolkozás is, egyre inkább azt mondja: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra, ha a kapcsolat megromlik. Nos, ennek következményeit a francia forradalom is példázza, hiszen amikor elűzték az Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, széthúzás támad a családban, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, csökken az asszony méltósága, mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS/III.)
     A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne. Ezzel, az emberi gondolkodás a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha azonban az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga akarja eldönteni mi a rossz és mi a jó! Az ezzel járó veszélyeket, éppen a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha Isten nélkül dönthet az ember jó és rossz felől, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, az emberi haladás nevében teszik ezt! (II. János Pál) (HHCs 416)

Tanítása 6

     „A világ túl akar kiabálni titeket, és meggyőzni arról, hogy csak, ő értelmes és okos, a vallás fölösleges... A rosszat jónak, a jót rossznak nevezi. És biztos, hogy kísértést fogtok szenvedni, de »virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41)! „Vagy ti győzitek le a világot, vagy a világ győz le titeket. Döntsetek hát, és ne feledjétek: A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket” (Gal 5,1). Kezdjünk el hinni, kezdjük el Krisztussal, kezdjük az Ő keresztjével és a megaláztatásokkal, melyekhez elvezet minket. Engedjük, hogy magához vonzzon minket Az, akit fölemeltek, hogy így nekünk ajándékozhassa önmagát és mindent. Keressük hát elsősorban »az Isten országát és annak igazságát«, és e világ minden dolgát »megkapjátok hozzá« (Mt 6,33)! „Csak azok örülhetnek igazán ennek a világnak, akik kapcsolatba léptek a láthatatlan világgal. Csak azok örülnek neki, akik előbb megtanultak elveszíteni és megtanultak lemondani róla. Csak azok képesek igazán lakomázni, akik előbb böjtöltek. Csak azok képesek élvezni a világot, akik megtanulták, hogy ne éljenek vissza vele, és csak azok öröklik, akik a jövendő élet árnyékaként fogadják, s ezért a jövendőért el akarják hagyni ezt a világot.”

(folytatása köv.)

    Szent Lukács egy másik helyen is utal Mária korai tiszteletére, amikor idézi egy asszony szavát a tömegből: "boldog az az asszony, akinek a méhe téged hordozott, és akinek a keble téged táplált" Lk 11,27) és Jézus nem elutasítón reagál erre!

    Mária korai tisztelői közé sorolódik Szent Pál is, aki talán szemtanúja volt a Szűzanya elszenderülésének, amikor 48-ban részt vett az apostoli zsinaton. Egyébiránt a Galatákhoz szóló levelet a teológusok a legkorábbi keresztény iratnak tekintik. Ebben a levélben az üdvtörténet rövid áttekintésében nagyon fontos helyet ad Máriának: "Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született..." (4,4) 

    Az Újszövetség utolsó fejezetében, a Jelenések könyvében Mária megdicsőül. Itt már nem csak a názáreti szolgáló leány és az Úr Anyja, hanem az Ó- és Újszövetség népeinek megtestesítője, mi több égi Anyja. Így lesz ő apokaliptikus "jel az égen": "egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott" (Jel 12,1-2). (Vö. Michael Hesemann: A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255-256) /Meg kell jegyeznünk, hogy a "szülési fájdalmában kiáltozott" kifejezés nem Jézus születésére utal, hanem az Égi Édesanya küzdő egyházbeli gyermekeinek üdvösségre való küzdelmes megszülésére, a szüntelenül aggódó anya fájdalmára! (szerk.)/

    Montforti Grignon Szent Lajos nagyon szépen ad magyarázatot az értünk szenvedő (szülési fájdalmában kiáltozó) Égi Anyára: "ahhoz, hogy a kiválasztottak az Isten Fiához hasonlókká legyenek, ezen a világon mind Szűz Máriába zárattak, ahol ez a jó Anya őrzi, táplálja, ápolja, növeli, majd haláluk után a dicsőség világosságára szüli őket". (TMT 33)

    Tehát Mária nem csak felnevelte Isten Fiát, hanem ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, amikor Jánosnak szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27), hogy valamennyiünk édesanyja legyen. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000. 23) És nekünk pedig létfontosságú, hogy kérjük őt! 

Negyedik elmélkedés

MÁRIA VÉGSŐ GYŐZELME

SZÓLNI KELL!

Sokáig gondolkoztam, hogy ezeket a kérdéseket együttesen megbeszél­jük-e. Ezekről a dolgokról nem szí­vesen beszél az ember. Fecsegni ugyan szívesen és sokat fecsegnek róla, de valahogy a lélek nyelvén, a jó Isten színe előtt nehezen szólal meg az ember ezekről a kérdések­ről. Mégis úgy érzem, hogy a lelki­atyának szólnia kell. Szólnia kell azért, hogy meg ne lepjen bennünket a megpróbáltatásnak, a szenvedésnek nehéz órája. Szólnia kell,

mert látjuk a szenteknek írásaiból, hogy elő kell készülnünk az eljövendő keresztek viselésére.

Szenve­déseinkben az örök szenvedésre kell gondolnunk, amelytől a jó Isten megszabadít az ideigvalók türelmes elviselése által.

MINDIG KÉSZEN LEGYÜNK!

Az, isteni Üdvözítő maga adott ne­künk jövendöléseket, előre megmon­dott bizonyos dolgokat, jeleket, ame­lyek megelőzik második eljövetelét­. Igaz, az Úr Jézus nem mondotta meg, mikor jön, de meghagyta, hogy ­mindig készen legyünk fogadására. Azt akarja, hogy ezekből a jelensé­gekből észrevegyük, ha közeledik az ő Országa. A Szentírásban, Szent Pé­ter és Pál apostolok leveleiben komoly intelmeket találunk arra vonat­kozóan, hogy ha majd ezek a jelek feltűnnek, miként kell imádságban, virrasztásban  távol tartanunk magun­kat mindentől, ami Istentől elszakíthatna, hogy készen találjon ben­nünket az Úr eljövétele.

NAGY SZENVEDÉSEKHEZ KÖZELEDÜNK

A mai idők szava hangos beszéd a lélekhez. Látjuk, hogy a Boldogságos Szűzanyának többszöri megjelenése, a történelemben való nagyobb, in­tenzívebb szereplése, a hozzánk való nagy jósága jel, amely bennünket közvetlenül érdekel. Ha tényleg kö­zeledünk most ezekhez a nagy, ko­moly szenvedésekhez, akkor reánk igen nagy feladat vár. Talán éppen a mi engesztelésünk fog visszatar­tani valamely katasztrófát, amint azt fentebb láttuk. Nem tudjuk a világ végének idejét!

(Forrás az első részben!) (folyt.)

    Széles körben elterjedt előítélet, hogy a Mária-tisztelet csak 431-ben az Efezusi Zsinattal kezdődött, amikor Máriát minden hívő számára kötelező módon "Istenszülőként" határozták meg. A dogmák, nem a leleményes teológusok vagy a pápák újításai, hanem az évszázadok óta élő hitigazságok tanítóhivatali megerősítései. Amint láttuk, a két utolsó Mária-dogma is az első századok teológiai meggondolásaira és hagyományaira nyúlnak vissza.

    Valójában a Mária-tisztelet egyidős az Egyházzal. Ezért emlékeztet Joseph Ratzinger 'Sion Leánya' c. könyvében arra, hogy "maga az Evangélium prófétálja és igényli a Mária-tiszteletet: – És íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék – (Lk 1,48)."

    Szent Lukács, Erzsébetet Mária első tisztelőjeként rajzolja meg, aki a Szentlélekkel eltelve fölkiáltott  "Áldott vagy te az asszonyok között!" – Mi több –, unokahúgát így nevezte:  "az én Uramnak édesanyja" (Lk 1,42-43). Ha tudjuk, hogy egy hívő zsidó nő számára egyetlen Úr létezett, tudniillik Isten, akkor az első megtisztelő Mária-névnek, az Istenszülőnek vagy Istenanyának eredete itt van. (Vö. Michael Hesemann A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255)

Nem említettük a kármelhegyi remetéket, akik már Krisztus előtt is fő hivatásuknak tekintették a "leendő Messiás édesanyjának tiszteletét".

A házasság nehéz üzem. Nem a beindítása nehéz, hanem az üzemben tartása!

     Minthogy minden emberi cselekedet jellegét az határozza meg, amire az elsődlegesen irányul, a házasság lényegét adó nemi aktusnak is csupán egy elsődleges célja lehet. Nem fogadható el tehát az az álláspont, hogy a házasságnak két – egyenrangú célja lenne –, a kölcsönös örömszerzés és a gyermek. Nem!
     E két cél egyike sem rendelhető a másik alá. Az élvezet mindig csak a cél elérésének kísérőjelensége, a vágyóképesség megnyugvása a birtokolt jóban, s nem maga a cél! 
     De az ember esetében az is abszurd állítás, hogy az élvezet alá van rendelve a nemzésnek és úgy viszonylik hozzá, mint eszköz a célhoz. A felnőtt emberi szexualitás éppen abban különbözik az állatétól, hogy folyamatosan működik a nemi ösztön akkor is, amikor gyermeknemzés lehetetlen a természet törvényei szerint (pl. terhesség-, menopausa, stb). A mondottakból következik, hogy a házasság specifikumát jelentő nemi aktus elsődleges célja nem a nemi élvezet és nem a gyermeknemzés, hanem az egymásnak való lehető legtökéletesebb testi-lelki önátadás. Semmi más cselekvés nem képes ilyen bensőséges és kölcsönös önátadást létrehozni. Ebből fakadóan az emberi szexus, csakis akkor tekinthető erkölcsi jónak, ha két olyan különböző nemű személy közt valósul meg, akik akaratilag teljesen és visszavonhatatlanul odaadták magukat egymásnak, vagyis házastársak. (HHCs 238)
     Csak a visszavonhatatlan önátadás a tökéletes önátadás. Ha legalább az egyik fél részéről nincs meg a teljes és visszavonhatatlan önátadás szándéka, azzal a tudattal, hogy: – „legfeljebb majd elválunk, ha nem felelünk meg egymásnak” – eleve érvénytelen a házasság. Ugyanígy érvénytelen azok esetében, akik eleve kikötik, hogy fogamzás esetén abortuszhoz folyamodnak (hiszen, a gyermek eleve elutasítása azt jelenti, hogy a házasfelek nem akarják a teljes testi önátadást egymásnak, annak valóságos létmivoltában). Az ilyen esetekben nincs szó a házasság felbontásáról, hiszen az ilyen „házasság” – nem házasság! – Magától értetődik az is, hogy érvénytelen a házasságkötés akkor is, ha később kiderül, hogy a férj impotens (és nem csupán nemzésképtelen!), mert a meddőség nem akadálya a testi-lelki önátadásnak, a házasság lényegének! Érvényes a házasság azesetben is, ha bármely más betegség válik ismertté. Aki gazdagnak hitte leendő társát, s később megtudta, hogy szegény, érvényes házasságot kötött vele, hiszen ez egyáltalán nem személyi tulajdonság. (HHCs 239)
A házastársak nemi élete önmagában nem értékhordozó, de magasztossá válik, ha a teremtés részese. (HHCs 240)
     Egész életen át nehéznek, sőt lehetetlennek is tűnhet egyetlen emberi személyhez kötődni. Ám (…) Isten végleges és visszavonhatatlan szeretettel szeret bennünket, s a házastársak ebből a szeretetből részesülnek. Ez a szeretet hordozza és támogatja őket – lehetővé téve –, hogy hűségükkel Isten hűséges szeretetének tanúi legyenek. A házastársak, akik Isten kegyelmével teszik e tanúságot (gyakran igen nehéz körülmények között), megérdemlik az egyházi közösség hálás elismerését és támogatását! (ÚK 1648)
     A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel! (HHCs 401)
Ne feledjük, hogy a nem kölcsönösségen alapuló szeretetben az egyik fél mindig áldozat!  „Az pedig, hogy a házastársak közt ki kormányoz és ki engedelmeskedik, abban az isteni szeretet legyen a mérvadó, mivel egyikük Krisztus, a másikuk pedig az Egyház képét tükrözi” . (XIII. Leo, Arcanum)

NEM SZABAD ELDOBNI A FEGYVERT!

     Ha tudnám, mi van ahhoz fűzve, amikor engesztelésre kapok indítást, nem merném visszautasítani. De hát nem tudjuk, s ezért olyan könnyen elhárítjuk magunktól! De a Szűz­anya megsúgja nekünk, hogy most, e válságos időkben nem szabad az Úrnak semmi kívánságát megtagad­nunk, nem szabad nemet monda­nunk! Meg kell tennünk, mert nagy érdekek fűződnek hozzá! Az engesz­telés a mai nagy bajokban, küzdel­mekben olyan erős, olyan nagy fegyver, amelyet nem szabad leten­nünk. Olyan fegyver, amelyet nem csavarhat ki a kezünkből senki, hacsak mi magunk el nem dobjuk! 

„HA BUZGÓN ENGESZTELÜNK!...”

A harc erősbödése a végső idők je­le. Tudjuk, milyen feltételekhez kötötte ennek közeledését, vagy távolodását az Űr. Ha nagyon buzgón engesztelünk, akkor megéri a világ, hogy megkapja a béke ajándékát, az evangéliumot hirdetni fogják min­denfelé és, sok lélek megtalálja a Krisztushoz vezető utat. Ha nem engesztelünk, nem tudhatjuk, nem siettetjük-e a véget! Mindenesetre akár a magunk életét nézzük, akár az emberiség történetét, egy bizo­nyos: engesztelnünk kell!!... Ami­kor az isteni Gondviselés megindí­totta a vágyat az engesztelés után, akkor szent hivatást kaptunk az engesztelésre, amelyet a Boldogságos Szűz eszközölt ki szánunkra.

LEGYEN NAGY TÁBOR!

Azt akarta Mária, hogy nagyobb le­gyen az engesztelők tábora. Istennek jól rendezett hadserege, amely szembeszáll a gonosszal. A Boldog­ságos Szűz lejött a földre, hogy öss­zegyűjtse övéit és ezek engesztelő áldozatát a jó Istenhez vigye. Hon­nan toborozza az engesztelő lelke­ket, ha nem annak a népnek a gyermekei közül, akik egészen neki vannak szentelve? Mária gyermekei, Mária népe kell, hogy elöl járjanak az engesztelés művében! Egészen bi­zonyos, hogy a Boldogságos Szűz­anya hosszú ezer esztendőn keresztül pártfogolt bennünket, szeretett és megszámlálhatatlan esetben jelét ad­ta anyai szeretetének. Az utóbbi időben pedig sok-sok léleknek adott hivatást arra, hogy vele együtt en­geszteljék a jó Istent. Legyünk az engesztelés fegyverzetével ennek a nagy harcnak, amely most a gonosz és a Boldogságos Szűz tábora között dúl - elszánt, mindenre kész harco­sai!

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Tanítása 5  
     „Vigyázzatok, nehogy a világ elcsábítson titeket” ‒ figyelmeztet a ma már szentté avatott Newman bíboros. „Honnan van, hogy a láthatatlan világról nincs meg bennünk az az igaz kép, melyet a hit ad meg, hanem csak puszta álom él bennünk, mely egy éjszakán át tart, de reggel a világi gondok szétfoszlatják. Bent van-e Isten állandóan a mi gondolatainkban? A nap folyamán gondolunk-e rá és az Ő Fiára, a mi üdvözítőnkre? Amikor eszünk és iszunk, hálát adunk-e neki, még pedig nem csupán külső megszokásból, hanem szívből? Amikor magában véve helyes dolgot teszünk, fölemeljük-e lelkünket hozzá, és törekszünk-e arra, hogy az ő dicsőségét mozdítsuk elő? Mikor hivatásunkat gyakoroljuk, gondolunk-e reá és az a kívánság lelkesít-e, hogy az Ő akaratát még jobban megismerjük és még tökéletesebben betöltsük? Vágyva-vágyjuk-e az ő kegyelmét, hogy minket megvilágítson, megújítson és megerősítsen?”
     „Ne elégedjünk meg önmagunkkal; ne a saját céljainkban lássuk boldogságunkat, ne tegyük e világot az otthonunkká, ne barátaink között érezzük magunkat otthon; de tekintsünk egy boldogabb ország felé: a menny felé.” Ezt pedig csak a bűnbánó, a szentségi életet élő ember remélheti!
     „Tegyük fel, hogy a szentségtelen életet élt ember a mennyországba kerülne, ez a disszonancia ezerszerte nagyobb szenvedés lenne a számára, mintha a pokol tüzében égne!”

(folytatás köv.)

Forrásként több helyütt felhasználtam a Szentírás-, a HAGIOSZ.net cikkét
a pápák és a II. Vatikánum megnyilatkozásait,
a szerkesztő Hivatás, házasság és család c. kiadványát.

A házasság szent!

     Egyházi törvény írja elő katolikusok számára a házasságkötés érvényes formáját: a plébános vagy meghatalmazottja és két tanú előtt kell a házassági szándékot (minden kényszer nélkül) kölcsönösen kijelenteni, az élethossznyi együttlétre esküt tenni és a házasságot – a gyermekáldás lehetőségének nem kizárásával – elhálni! A katolikusok pusztán polgári házassága ezért érvénytelen.
     A Házasság Szentsége kizárólagos köteléket hoz létre, melyben maga Isten pecsételi meg a felek beleegyezését, ezért a megkötött és elhált házasság soha nem bontó fel, a halált kivéve! A Szentség ezenfelül megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy az életszentséget a házaséletben a gyermekek felelős elfogadásával és nevelésével elérhessék. (vö. ÚK 1606)
     A házasság mint szentség megadja a hívőknek azt a természetfölötti erőt, amely szükséges ahhoz, hogy 'jó harcot harcoljanak' (1Tim 6,12). 
     A fogamzásgátlás elutasítása nem jelenti azt, hogy nincs szükség felelős családtervezésre. Eszközül azonban csak a teljes vagy időszakos (a termékeny periódusokra vonatkozó) önmegtartóztatást szabad használni. Ennek módja ma már könnyen megtanulható. Igaz, mindig áldozatot jelent, de ebből az áldozatból, mint Jézus keresztjéből, élet fakad.
     Amikor mindketten meghalunk önmagunknak és egészen a másikért vagyunk ott, akkor megvalósul egy új egység, egy új teremtmény, az “egy test”, amely valóban bekapcsol a Szentháromság életébe, hiszen azt mintázza. A házastársi együttlét nem csupán valami földi-testi dolog, hanem egyben misztikus találkozás
Istennel, ami a házasság szentségének kegyelmét éleszti fel újra és újra. Ez az, amit abszolút félreértenek az emberek! A házasság SZENT, mert Istentől való és ennek profanizálása (megszentségtelenítése) a párkapcsolat, a vadházasság, az együttélés és a "polgári" esküvő!
     A szűzi tisztaságban fölkészült jegyesek tisztaságban megélt házassága a Szentháromság képmását, a Szentlélek sajátos működési terét hozza létre a keresztény családban, az Egyház alapsejtjében. Önátadásuk gyümölcsének, a gyermekeknek világra hozásával és gyöngéd, gondos, hívő nevelésével a hívők nagy ajándékot adnak a társadalomnak és az Egyháznak, de nagy ajándékot kapnak maguk is. Életük termékenységét kézzelfoghatóan tapasztalják idős korukban gyermekeik kibontakozásában és róluk való szerető gondoskodásában.
     A keresztény család a Szentlélek mindent megújító működésének elemi élettere, amelyet a Krisztusban újjászületett személyek termékeny szeretetközössége alkot.
     Az egyesülés és az életadás a nemi aktus két olyan eleme, amely szerves egységet alkot. Nem választhatjuk szét őket anélkül, hogy Isten teremtő tervét meg ne sértenénk. Bűn, ha a házastársi egyesülés a fogamzás aktív kizárásával történik, de bűn az is, ha az életadás nem a hitvesi ölelés szeretetaktusán belül megy végbe (mesterséges megtermékenyítés). A meddőség nem abszolút rossz! Szolgálattal, örökbefogadással a gyermektelen szülők is az életadás örömére tehetnek szert. 

AZ APRÓ ENGESZTELÉSEK NAGY ÉRTÉKE

     De még ez sem elég! Nemcsak a maga érdemeivel egészíti ki a Szűzanya a mi engesztelésünket, hanem összeköti azt az Úr engesztelésének végtében érdemeivel és így mutatja be a mennyei Atyának. Nem is tud­juk emberi szavakkal kifejezni, hogy a legkisebb engesztelés is milyen nagy jelentőségű lesz ezáltal A mi apró engesztelő áldozataink világtör­ténelmi események lehetnek. Sok­szor úgy siránkozunk és kesergünk, hogy semmit sem tudunk tenni. Cse­kély az, amit felajánlunk, apró kis önmegtagadás, imádság, vezeklés, mi ez ahhoz a sok gonoszsághoz ké­pest, ami a világban történik? Azonban ne essünk kétségbe ezen, gondoljunk Szűz Mária engesztelésére.

Az igénytelen, az alázatos Szűzanya a legutolsó asszonyok közé számított Izrael leányai között. A szegény ácsnak a feleségéről senki sem táplált különösebb véleményt. Senki sem hitte erről a szegény as­szonyról, hogy valaki volna, hogy szerepet játszik nemcsak Názáretben, hanem a világtörténelemben! Látva a Szűzanyának szerény visszavonultságát, kétszeresen lenézték. Mégis éppen ez az alázatossága az oka, hogy az Úr felemelte őt és engesz­telését oly szívesen fogadta. „Ráné­zett szolgálója kicsinységére... nagy dolgot cselekedett nekem a hatal­mas!” (Lk. 1, 48-49.) És boldognak hirdeti őt minden nemzedék!

KIS LELKEK ENGESZTELÉ­SÉNEK ÉRTÉKE

Lehetséges, hogy a legkevésbé be­csült, a legigénytelenebb kis lélek az engesztelők táborában a legki­sebb cselekedetével állítja meg ennek a háborúnak öldöklését. Leg­apróbb önmegtagadásunk, amelyet a Szűzanya Szívével az Úrnak felajánlunk, lelkeket fog kiragadni az örök kárhozatból. Lehetséges, hogy talán egy kis önkéntes szenvedés, amit más helyett magunkra vállaltunk, elhárítja a következő tá­madást, amelyet az ellenség elhatá­roz, de végrehajtani nem tud. Talán az a betegség, vagy szenvedés, amit el kell viselnünk, de amelyet az engesztelés szellemében hordozunk, megakadályozza a sátán erőlkö­dését, megállítja, lehetetlenné teszi kísértését, gyötrését. Nem tudjuk! Sokszor elmondottam már William Faber gondolatát: Sok olyan lélek van, akiknek üdvösségét Isten ahhoz a feltételhez fűzte, hogy te engesz­telj érte, de ezt te sem tudod, ő sem tudja! És ha nem engesztelsz érte, talán elkárhozik az a lélek!

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

Tanítása 4
     Newman számára az Isten gondviselése mindent átfog, mindent magába foglal. Semmi sem létezik, amit ne az isteni Gondviselés irányítana, semmi sincs, amit ne használna vagy ne tudna felhasználni. Az ember szabad, de szabad döntéseit mind felhasználja isteni terve megvalósítására. Igehirdetésének konkrét sajátossága, hogy újra és újra zseniális érzékkel tapint rá a felületesen hívő ember problémáira, és leplezi le azokat az ellentmondásokat, melyek a magukat kereszténynek nevezők gondolkodásában és magatartásában jelen vannak. Tudja, hogy ahhoz, hogy megtérésre vezessen, nem elég, ha hittel és meggyőző erővel mutat rá az evangéliumi eszményre, hanem arra is szükség van, hogy langyos életvitelünket szembesítse az Evangéliummal.   

 Newman azonban nem lenne Newman, ha itt megállna, ha beérné a leleplezéssel és szembesítéssel. Ő ennél mindig tovább megy: fölemel és utat mutat. Nem menti fel a gyengét és megalkuvót, nem is szolgál emberi vigasztalással, de még csak azzal a kegyes hivatkozással sem éri be, hogy „Isten irgalma végtelen”, hanem a kegyelem művét keresi, és azt állítja hallgatósága elé példának. Majd pedig rámutat, hogy Isten erejének segítségével, az Ő kegyelmével együttműködve mi magunk hogyan tudunk Isten előtt igazakká válni.

(folytatása köv.)

     XIII. Leó pápa profétikus megnyilatkozásai intő figyelmeztetések korunk emberének, a kormányoknak és az Egyháznak! Nem újításokra van szükség, hanem az ezeréves hagyományok határozott követésére, mert „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok tehát, hogy különféle megtévesztő tanítások félrevezessenek benneteket.” (Zsid 13,8-9)

Részlet az 1883. szeptemberében kiadott Supremi Apostolatus Officio enciklikából. „Úgy gondoljuk, hogy a Gondviselés tervének része, hogy az Egyház eme megpróbáltatásainak idejében a keresztény világ legnagyobb részén éljen és virágozzon a fenséges Szűz iránti ősi odaadás. Most pedig a keresztény nemzetek, napról-napra növekvő lelkesedéssel keressék Mária oltalmát; ragaszkodjanak egyre jobban a rózsafüzér gyakorlásához, ahhoz az áhítathoz, amelyet őseink gyakoroltak, nemcsak szerencsétlenségeikre kész orvosságot, hanem a keresztény jámborság jeleként. A Boldogságos Szűz örömmel fogadja az imákat és könyörgéseket, hogy a jók erényben növekedjenek, a tévelygő pedig térjen vissza az üdvösséghez, és hogy az irgalmas Isten megszabadítsa a kereszténységet és a polgári társadalmat minden veszélytől, és helyreállítsa számukra az oly vágyott békét.” (Vö. 10.)

A „Rózsafüzér pápa” tanácsainak megszívlelése tehát életbevágó, de nem reménytelen, ha van egymillió imádkozó magyar! (Mindszenty) Imádkozzuk tehát az ú.n „Leó imákat” Szent Józsefhez és Szent Micháelhez, előtte elmondva a rózsafüzért, de legalább három Üdvözlégyet!

Bizalmunkat fokozandó XIII. Leó mondataival zárjuk: „Buzgó fohászkodással kérjük a Boldogságos Szűz Máriát Isten Anyját, aki fogantatása legelső pillanatában legyőzte a Sátánt, s kérjük Őt, hogy legyen kegyes megmutatni erejét azon szekták ellen, melyekből a Sátán álnoksága és szilaj gonoszsága erőt nyer. Esedezzünk az égi angyalok fejedelméhez Szent Mihályhoz, aki a pokoli ellenséget elűzte, továbbá Szent Józsefhez Szűz Mária jegyeséhez az Egyház égi pártfogójához! Amiként Péter és Pál főapostolokhoz, kik a kereszténység buzgó terjesztői s legyőzhetetlen védői. Pártfogásuk által reméljük, hogy Isten ezen súlyos megpróbáltatások között kegyesen segíteni fog a társadalmon.” (Humanus Genus) ‒ Idézet vége!

Ó Szűzanyánk! XIII. Leó pápa közbenjárására áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, hogy megújuljon a világ! Amen.

(Bef.)

Forrásként több helyütt felhasználtam a Szentírás-, a HAGIOSZ.net cikkét
a pápák és a II. Vatikánum megnyilatkozásait, valamint
a szerkesztő Hivatás, házasság és család c. kiadványát.

A házasság és családtervezés

     a) kizárólagos (monogám és szigorú hűségre kötelez):
Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége (1Kor 7,14). Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele a megkötözöttségekben is? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek (1Kor 6,16). A házasfelek többé nem két test, hanem csak egy, mert amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét (Mt 19,6).

     b) felbonthatatlan (a valóban érvényes házasságnak csak valamelyik fél halála vet véget):
Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör (Mk 10,11-12).
Az Úr a tanú közötted és feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad: a szövetséggel elkötelezett feleséged. Nemde egy élete van neki is meg neked is, mely testből és lélekből áll? Tartsátok hát tiszteletben közös életeteket, és ne legyen egyiktek sem hűtlen ifjúkori társához. Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr (vö. Mal 2,14-16). A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét (1Kor 7,10-11). A válás általában bűn, de kivételes esetekben a házastársak különélését az Egyház megengedi. Ilyenkor az elváltak szentségekhez is járulhatnak, de amíg házastársuk él, újabb házasságra nem léphetnek (kivéve, ha az egyházi bíróság jogerősen kimondja a házasság érvénytelenségét, vagyis formai vagy egyéb szempontból eleve nem is jött létre)! Az ágytól-asztaltól különélő házasok, természetesen más szexuális kapcsolatra sem gondolhatnak. Akik érvénytelen házasságban (polgári vagy párkapcsolatban) élnek, nem kaphatnak érvényes feloldozást, amíg ehhez a bűnös állapothoz ragaszkodnak. Ha házasságuk nem rendezhető és szétválni csak gyermekeik kárára tudnának, Isten előtt úgy tisztázhatják helyzetüket, hogy vállalják a testi kapcsolat nélküli, testvéri együttélést. Ilyenkor a botránkoztatás kizárásával szentségekhez is járulhatnak.

     c) minden egyes házastársi aktus nyitott a gyermekáldás előtt: (Nagyon nyomatékos a figyelmeztetés, hogy)
Az asszony... gyermekek szülése által fog üdvözülni (1Tim 2,14-15).
Onan... magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon... Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt (Ter 38,9-10).
A fogamzásgátlásnak a III. században történt legelső világos említése óta mindmáig egyöntetűen fönnáll annak egyházi elítélése: azok a cselekedetek, amelyek közvetlenül a fogamzás meggátlására irányulnak, önmagukban rosszak, és lényegüket tekintve tárgyilag (magából a dologból következően) súlyosan bűnösek. (J. T. Noonan: Contreception, 1965.)
     A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűnt követnek el. (XI. Piusz: Casti connubii, 1930. Lásd még: VI. Pál: Humanae vitae, 1968.)
    Valahányszor a házastársak fogamzásgátló módszerrel élnek, szétválasztják azt a két tartalmat, melyeket a Teremtő Isten a férfi és nő természetébe és nemi egyesülésük aktusába oltott, s úgy viselkednek, mint akik “felülbírálják” az isteni tervet, illetve lefokozzák az emberi nemiséget: s ezzel együtt a saját személyüket és házastársukét is, hiszen a “totális” önátadás nem történik meg. (II. János Pál: Familiaris consortio, 1981.)

     d) A családtervezésnek elfogadható módja a biológiai megfigyeléseken alapuló terméketlen időszakok kihasználása és az önmegtartóztatás! (Az alábbiakról, így pontokba szedve nincs egyházi állásfoglalás, de lényegileg elfogadható indokok.)
     A házasfelek óvszerhasználata, ha az önmegtartóztatásra való törekvés elsőségét is szem előtt tartják – a józan emberi ész mérlegelése szerint – megengedhetők:
1) ha (átmeneti vagy) végzetes fertőzés veszélye áll fenn;
2) ha egy esetleges fogamzás súlyosan veszélyeztetné az anya egészségi státuszát, pl. rákos, és egy magzati fejlődés felgyorsítaná a degeneratív sejtek szaporodását; 
3) ha a feleség egy nagy műtét előkészületének hónapjaiban van, vagy egy műtétet követő időszakban (pl. a gyógyszerek kiürülését és a felépülést megvárandó);
4) súlyos életveszély és háborús cselekmények esetén.
5) A kémiai fogamzásgátló szerek használata csak akkor engedélyezett, ha ennek gyógyszerként való alkalmazásáról van szó (pl. ciklus zavar)! „Az egyház által nem tekinthető hitellenesnek semmiféle kezelési módszer, amivel szervi problémákat orvosolnak, még akkor sem, ha annak fogamzásgátló hatása van”. ( VI. Pál: Humanae vitae, 1968)
     Mellesleg megjegyzendő, hogy a kutatások szerint, lényegesen nagyobb a válások arányszáma azokban a házasságokban, ahol valamilyen fogamzásgátló módszerrel éltek a felek.

     Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kis-ázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.
     A Nagy Konstantin féle keresztények iránti türelmi rendelet keleten még nem érvényesült és Konstantin császár társuralkodója, Licinius önkényesen túltette magát ezen és folytatta az üldözést. Még az elvonultságban élő Szent Balázs püspököt sem hagyta békén, akit az oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló "testőrsége" sem menthette meg, mivel ő nem engedte harcolni őket. Börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a súlyos kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték.
     A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
     A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, akkoriban a gyermekhalandóság okai közt élenjáró volt torokgyík (diftéria) és így az anyák Szent Balázshoz fordultak. Emlékére alakult ki a balázsolás szokása. Később ezt a szokást az egyház szertartásként gyakorolta, nálunk balázsolás vagy balázs-áldás néven. Erre a napra az alma megáldása is szokásban volt. A néphit mind a balázs-áldást, mind a szentelt almát a torokfájás elleni védekezésként tartotta számon. Azok, akik a templomban balázs-áldásban részesültek, az otthon maradottak torkát is megsimogatták, hogy őket is kerülje el a torokfájás. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mondta. Ez volt a balázsolás, melyet az ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház, az előző nap, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e a szavakkal:
     Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden bajtól. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. – Amen
     A Balázs-áldás egy szentelmény, melyet áldás formájában kaphatunk. Ennek során a Mindenható Isten oltalmát, segítségét kérjük, Szentjének közbenjárására. Az áldást végezheti püspök vagy pap.

Könyörgés Szent Balázs püspök közbenjárásáért:
     Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Krisztus Urunk különféle adományokkal segíti Egyházát, hogy a természetfölötti hit megnövekedjék bennünk. Ajándékai áradását kérjük közös imával:
1. Adj, Urunk, új szenteket korunknak, akik közvetítik hozzánk irgalmas jóságodat.
2. Add meg, Urunk, a gyógyulás ajándékát a testi betegségben sínylődőknek.
3. Add, hogy a lélek egészségét is károsodás és törés nélkül őrizzük.
4. Add meg a hősiesség ajándékát, hogy a szent vértanúk nyomát követhessük.
5. Add, Urunk, hogy a szentek és vértanúk között kapjunk helyet az ítélet napján.
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

Felhasznált források:

https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-514.html
http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/410
http://www.domsopron.hu/cikkek/szent-balazs-puspok-unnepe
http://www.katolikus.hu/szentek/szent23.html
http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/szent-balazs-puspok-es-vertanu

Tanítása 3
     Az emberek nem akarják megérteni, hogy lelküket az isteni igazságnak alárendeljék, mintegy belenyugodva abba, hogy az áldások méltatlanoknak is adattak, hogy ,,a mennyek országa hasonló a hálóhoz, amely mindenfélét összefog”. Kitérnek különféle módokon e titokteljes megállapítás elől. Sokan feledik, hogy rossz emberek is lehetnek az Isten Egyházában, azt akarják hinni, hogy csak a jó emberekből áll. Kiagyaltak egy tökéletes és láthatatlan egyházat, melyet csupa szentekkel népesítenek be és e látható egyházat, csak e világ részének, egy intézménynek, felekezetnek vagy pártnak tekintik. Ha pedig, elismerik isteni alapítását, akkor meg így vagy úgy kisebbítik a hit- és szentségbeli színtartalmát és kiváltságait. A szentek közösségét puszta névnek és az összes keresztényeket körülbelül egyformáknak tekintik, s ezzel végeredményben az Egyházról és a küzdelemről szóló minden fogalmat kiüresítenek...
     A hit és hitetlenség, alázatosság és dölyf, szeretet és önzés az apostolok korától kezdve egy és ugyanazon testben volt egyesítve, semmiféle emberi módon nem lehet az egyiket a másiktól elválasztani. Mindazoknak, akik az Egyházban vannak, ugyanazok a kiváltságaik. Mindnyájan meg lettek keresztelve, mindannyian járulhatnak az Oltári Szentséghez, mindannyian oktatást nyertek az igazságban. Minden időben voltak valóban, akik hamis tanításoknak hódoltak és nyíltan a bűnnek adták át magukat, s akiket ennek következtében könnyű volt felfedezni és elkerülni. Az, hogy pontosan ki tartozik az egyik és ki a másik részhez (esetenként) rejtve van előttünk és rejtve lesz az ítélet napjáig. Különböző fokban és módon különböznek egymástól, az egyikhez vagy másikhoz való ragaszkodásuk szerint. Közülük mindenki vagy a kegyelem edénye, vagy pusztulásra szánt büntetés edénye, vagy helyesebben, az lesz az Utolsó Napon, és most útban van az egyik vagy a másik irányba. Nem tudunk másokat megítélni, amiként önmagunkat sem tudjuk megítélni. Csak azt tudjuk magunkról, hogy törekszünk-e bizonyos mértékben Istennek szolgálni, vagy sem!

(folytatása köv.)

     Az, hogy XIII. Leó pápának mennyire igaza volt, bizonyítják az enciklikáit követő évtizedek, amikoris közel 30 országban, szinte azonos értékrenddel liberális demokráciák váltották fel a régi rendet. És lám, ennek globális folyományaként súlyos háborúk és polgárháborúk következtek! Valójában, a valamiféle istentelen „háttérhatalom” nem csak egységesre akarja „liberalizálni” a népeket, hanem gyűlölettől égő pokoli elméi az egész keresztény civilizációt el akarja törölni, és saját eszméjükkel lecserélni, ehhez pedig legfőképpen a tömegmédiát használják fel! Ám mindez, csak a globálizáció kezdete, mert végső kibontakoztatása a nemzetekfölötti antikrisztusi világrend megteremtése lesz!

XIII. Leó így folytatja a „Humanus Genus” enciklikájában: „Ily válságos időben, midőn minden keresztény intézmény oly ádáz és állandó nyakassággal támadtatik. Kötelességünk jelezni a veszélyt, rámutatva az ellenségre, ravasz terveire és tőlünk telhetőleg szembeszállni vele! Mert nehogy örökre elvesszenek azok, akiknek lelki üdve ránk van bízva, és hogy Jézus Krisztusnak birodalma, melynek védelmére rendeltettünk, ne csak sértetlenül fennálljon, de folyton-folyvást terjedjen is a földön.” ‒ Idézet vége!

Részlet XIII. Leó pápa 1893. szeptemberében kiadott Constanti Hungarorum – Az Egyház Magyarországon ‒ kezdetű enciklikájából: „Bizonyára a közelmúltbeli, nyugtalanító események jellege miatt aggodalmunk megköveteli, hogy komolyan buzdítsunk benneteket és papságotokat hűségre, egységre és buzgóságra, hogy a tanításban figyelmeztessétek népeteket. A közöttetek uralkodó egyéb állapotok újabb aggodalomra adnak okot számunkra. Azokra a veszélyekre utalunk, amelyek napról- napra egyre komolyabb fenyegetést jelentenek a vallásra. (2.) Látjátok továbbá, hogy az Egyház ellenfelei folyóiratok és könyvek útján arra törekednek, hogy mérgüket és mások perverz véleményét terjesszék, megrontva az erkölcsöt és elcsábítva a sokaságot. Ezért népeteknek minden eszközt fel kell használnia, hogy ezeket az írásokat a harc nagyságához méltó, és gonoszságukra megfelelő orvosságot nyújtó írásokkal ellensúlyozza.” (11.) – Idézet vége! (Folyt.)

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, tartalma szerint hétszeres ünnep

1) Az ünnepnek Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, melyen a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt.

2) Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária az Isteni gyermek születése utáni 40. napon, a Mózes törvény szerinti módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Ez azonban Máriának egy olyan törvény iránt tanúsított alázatos engedelmességét dicsőíti, amely bár mindenkire érvényes volt, de Őreá nem.

3) Jézus bemutatása a templomban a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. Ez az égi Atyjának való szentelés, a Világ Világosságának (a megszentelt gyertyának) ünnepi szertartásában jut kifejezésre. A jelenlévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A Kiskunfélegyháziak a szentelt gyertyát „máriagyertyának" nevezik. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette.

4) Az ünnepnek a keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezték.

5) A gyertyaszentelés, a bemutatás és Istennek szentelés szertartása, egy kicsit hasonlít a papi, szerzetesi felajánlottsághoz! Ha egy gyertyát meggyújtunk és a padlóra helyezünk, akkor csak kevés fény fog belőle áradni. Ezzel szemben ha egy magas tartóra helyezzük, bevilágítja az egész szobát. A magasra emelt gyertya hasonló a papi, szerzetesi hivatáshoz, mert aki Isten szándéka szerint életét magasra meri emelni, az képes lesz arra is, hogy világítson másoknak, megmutassa az utat Isten országához és végső soron Istenhez.

6) Mária Szíve Szeretetlángjának az ünnepe. Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Igyekezzetek!!! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet!” (I/85) (Ha valakinek fenntartásai lennének e magánkinyilatkoztatással kapcsolatban, miszerint "hogyan kerül ez ide?" – A Szent Szűz fenti kérését alátámasztja azon kijelentése, hogy "Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12) Létezhet-e Mária-tisztelő, aki ezt az egyértelmű kijelentést az Istenanyával kapcsolatban elvitatná – amiként azt sem –, hogy ezáltal "Mária Szíve Szeretetlángja" valóban a Gyertyaszentelő ünnephez köthető!)

7) A 17. században az ekvádori Quitóban történt csodás esemény hatására Salvador Rivera püspök a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” előtt elrendelte, hogy minden január 24-vel kezdődően Szent Kilenceddel kell megünnepelni Miasszonyunk Gyertyaszentelő ünnepét, február 2-át! A Quitó-i történet első részét lásd!

Tanítása 2
     Nem kevésbé élesen fogalmaz az ún. közvéleményt illetően: „…mi sem jellemzi jobban az ürességet, mint ahogy fontos kérdésekben a nagy többség általában ítéleteket alkot. Kialakul egy közvélemény olyan kérdésekben, amelyekről a véleményt formálók éppoly kevéssé hivatottak nyilatkozni, mint a vakok a színekről – nevezetesen azért, mert a szóban forgó kérdések nekik soha semmilyen fejtörést nem okoztak. Olyan időket élünk, amikor mindenki köteles véleményt formálni minden kérdésben – legyen az politikai, társadalmi vagy vallási –, mert az valamilyen befolyással lehet a döntéshozatalra, jóllehet a nagy többség teljességgel alkalmatlan arra, hogy részt vegyen benne.” Rögtön hozzáteszi, hogy nem vonja kétségbe a „józan paraszti ész” létezését és hatékonyságát mégoly bonyolult ügyekben is – nem szabad elfelejtenünk, hogy más helyütt éppen Newman mutat rá a krisztushívők egészséges hitérzékének jelentőségére –, hanem azokat a manipulatív törekvéseket ítéli el, mely a széles tömegek előítéleteire, félelmeire, érzelmeire alapozva befolyásolják a közvéleményt, ellehetetlenítve a józan mérlegelést és ítéletalkotást. „Ezért van az, hogy a népszerűség annyira ingatag – folytatja –, a nép bálványa ma ez az ember vagy mérce, holnap meg amaz. Soha nem jutnak túl azon, hogy árnyékokat fogadjanak el valóságnak.”
     Mindezt a hit és a vallás tárgyairól való megnyilatkozásokra is érvényesnek tartja. Valahányszor a valóban átélt érzelmeknél többet mutat a szónok, hiteltelenné válik: beszéde közhelyekkel teli, lapos és üres lesz. A ún. „vallásos színezet” tévedhetetlenül jelzi a mélység hiányát.  (folytatása köv.)

 (Newman íróasztala.)

    Mert bizonyított tény, hogy ahol a társadalomformáló kormányzat eltér Istentől és a természeti rendtől, ott a rendet, hamarosan a rendetlenség fogja felváltani. Ezt pedig diktatórikus eszközökkel és a „felvilágosodás eszméinek” untalan sulykolásával próbálják ellensúlyozni! A gondolkodó ember számára azonban hamarosan kiviláglik, hogy soha nem köszöntött akkora sötétség a világra, mint éppen a Felvilágosodás eszméi által. Beszűkítette ugyanis az ember tudatát önmaga istenítésére!

XIII. Leó így írv az 1889. augusztus 15-én kiadott a Quamquam pluries című enciklikájában: „A stressz és a megpróbáltatások időszakaiban felesleges részleteznünk, hogy milyen mélységekbe süllyedtek a társadalmak, vagy milyen tervek kavarognak az elmékben most, amikor minden törvénytelenség megengedettnek tűnik a sötétség hatalmainak! ‒ Idézet vége!

Nos, ennek veszélyeire hívta fel a figyelmet XIII. Leó pápa az1800-as évek végén kilenc enciklikájában is, miszerint bármely istentelen eszme nem csak súlyos káoszt fog teremteni, de a világot a pusztulásba vezeti! ‒ És persze ezen intő szavakról kevésbé hallani!

Részlet Leó pápa 1884. április 20-án kiadott „Humanus Genus” kezdetű enciklikájából: „Miután az emberi nem, a gonosz szellem irigy incselkedései következtében teremtőjétől a mennyei javak adományozójától Istentől, szánalomra méltóan elszakadt, két, nemcsak különböző, de egymással merőben szembenálló táborra oszlott, melyeknek egyike állhatatosan az igazság és az erény mellett, másika pedig e kettő ellen küzd.” ‒ Idézet vége!

Erre a pápa már előbb is felhívta a figyelmet az 1878. április 21-én kiadott „Inscrutabili Dei Consilio” enciklikájában: „Szomorú látvány tárul elénk a társadalmakat minden oldalról elnyomó gonoszságokról, azon alapvető igazságok széles körű felforgatásáról, amelyeken az emberi társadalom alapul. Az a makacs elv, amely nem tűr semmilyen törvényes tekintélyt, végtére is a nézeteltérések forrásai, amelyekből polgárháborúk, háború és vérontás fakad. A törvény és az igazságosság megvetése, amely egyedül képes formálni a jellemet, a mulandó dolgok iránti kielégíthetetlen vágyra irányítja az emberek figyelmét, az örökkévaló dolgok teljes feledtetésével!” ‒ Idézet vége! (folyt.) Előző rész

A ragaszkodás több mint a hűség!

     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólóan, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékhez” képest csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát. (HHCs 196)
     A házastársi szeretet egészen emberi, azaz érzékelhető és lelki. Nem merő ösztön vagy érzelmi indulat, hanem elsősorban szabad akarati megnyilvánulás, mely nemcsak arra törekszik, hogy megmaradjon, hanem hogy növekedjék is a mindennapok örömei és fájdalmai között úgy, hogy a házasok egy szív és egy lélek legyenek, s emberi tökéletességüket együtt érjék el. Ebből következően ez a szeretet hűséges és kizárólagos egész az élet végéig. Amiként ilyennek látják szeretetüket a jegyesek azon a napon, amelyen szabadon és tudatosan megkötik házasságukat. Jóllehet a hűség néha nehézségekkel jár, ám senki nem állíthatja, hogy ez a hűség megtarthatatlan, hisz épp ellenkezőleg minden időben nemes, érdemszerző és a hosszan tartó boldogság forrása. (vö HV) (HHCs 276)
     A ragaszkodás több mint a hűség! A hűség ugyanis önmagában csak morális tényező. A ragaszkodás ezzel szemben érzelem is, mely igényeli a másik társaságát! Ezt fejezi ki a „soha el nem hagylak” esküje! (HHCs 201)
     A házasságkötést nem érzékek és érzelmek múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erős eltökélése kell, hogy késztesse. Valójában a lelkek előbb és szorosabban kötődnek egybe, mint a testek. Isten rendelése folytán, a lelkek egybekeléséből származik az elválaszthatatlan kötelék. (XI. Pius) 

     Ahhoz, hogy egy házaspár együtt tudjon élni, ahhoz önfegyelem, lemondás és áldozat kell. A probléma az, ha ezt a másiktól várják. (HHCs 340)

     A házasság veszélyforrásai: 1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez. 2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét. 3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító. 4) A túlzott anyagiasság, s az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás. 5) A szülőknek való megfelelni akarás. 6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos. 7) Az önző divatmánia, és féktelen szórakozásvágy. 8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon-belüliség” kényelme. 9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásra. 10) Az ima- és szentségi élet elutasítása. – Ezek bármelyike által megfeledkezhetnek a felek házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” fogadalmukról, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük elsekélyesedik. (HHCs 286)

ÁM LEGYEN!

Ezért olyan legyőzhetetlen az en­gesztelő áldozat. Ezért olyan hűséges a Szűzanya, hogy egészen a ke­reszt tövéig kísérte az Urat. Bár ő nem halt vértanúhalált, mégis a mártírok Királynője, mert lélekben feláldozta magát és mindent végigszenvedett az Úrral. Ugyanígy az engesztelő áldozat is életét adja az Úrnak, hogy vele együtt feláldozza magát egészen, s ha kell, vérét is ontsa. Ha az Úr azt akarja, hogy hostia legyen, ám legyen; de ha kell, legyen victima, folyjék a vére is Krisztus vérével, amelynek min­den cseppje a bűnösöket mossa, a bűnösök megtérését eszközli. A mi engesztelő áldozatunkban az Úr ál­dozata folytatódik, kiteljesedik, nem azért, mintha az magában nem vol­na tökéletes, de az Úr azt akarja, hogy egyesüljünk vele, egyesüljünk a Szűzanya által az ő Szívével.

AZ ENGESZTELÉS OLTÁRA

Ezzel szemben Lucifer tehetetlen. Valahányszor a gonoszlélek incselkedik, elég a kereszt jele, hogy megfutamodjék. Minden engesztelő ál­dozatban ott van a kereszt jele. A kereszt az engesztelő áldozatnak tit­ka. A kereszt az oltár, melyen Krisztus bemutatta áldozatát. Ennek a keresztnek oltárán lesz tökéletes és kedves a mi áldozatunk, a mi engesztelésünk is.

ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS

Ezt a fegyvert adta a Boldogságos Szűzanya Fatimában az emberiség kezébe. Azt akarta, hogy a mi engesztelésünk kapcsolatban legyen az ő engesztelésével, a mi áldozatunk az ő áldozatával, a mi odaadásunk az ő odaadásával. Azt akarta, hogy az ő szeplőtelen Szíve összekötő ka­pocs legyen az Úr és a mi engesz­telésünk között. Mária szeplőtelen Szívének tisztelete annyit jelent, hogy egybeforrunk a Szűzanyával, egybeolvadunk az ő áldozatával és általa az Úr áldozatával. Ha kevesen is vagyunk engesztelők és a bűnök sokasága. megszámlálhatatlan, akkor is legyőzhetetlenek maradunk, győz­ni fogunk, mert a mi engesztelésünkhöz a Boldogságos Szűzanya hozzáadja engesztelésének érdemét.

(Forrás az első részben!) Február 4-én folytatódik! 

Szeretettel várjuk a Szűzanya bátor katonáit febr. 7-én a Bp. Üllői úti Örökimádás Templomba
8.30-kor  Az imanapot megnyitja: Perlaki György atya, a "Szűz Mária látogatása Erzsébetnél Nemzetközi Imacsalád" magyarországi régiójának lelkipásztora
9-től 11 óráig Jozo Zovko ofm atya elmélkedéseivel imádkozzuk az örvendetes és fájdalmas rózsafüzért
szeretetláng fohásszal a végén. Az előimádkozó papok, szerzetesek és hívők magyarul és különböző
nyelveken imádkoznak. (Hasonlóan, mint Medjugorjéban) Jozo Zovko ofm katekézise,
Magyar szentek litániája
A Szűzanya Szeplőtelen Szívének való önfelajánlás Grinon Szent Lajos Mária szerint
11-12-ig A Siroki Brijegi vértanú ferences szerzetesekhez imádkozunk a békéért és
a magyar ferences vértanúk boldoggá avatásáért is. (A Siroki Brijegi 30 ferencest kommunista partizánok mészárolták le 1945. február 7-én!)
12-14 Szentmise Mohos Gábor püspök atyával. Utána közvetlenül Szentségimádást tart.
14-15 batyus agape. Lehetőség lesz különleges imafüzetek, könyvek, kegytárgyak vásárlására
15-16 Kemenes Gábor atya vezetésével Slavko Barbaric ofm atya Béke keresztútját végezzük. Békéért a
szívünkben, békéért a családunkban, nemzetünkben, békéért az Egyházunkban és az egész világon.
A zenei szolgálatot végzőkkel főként medjugorjei dalokat énekelhetünk. Az imanapon papjaink gyóntatni is
fognak. Jó melegen érdemes felöltözni!

Helyszín: Örökimádás Templom, 1091 Bp. Üllői út. 77.

(Folytatás)
     Az emberi egzisztencia (bűnbeesést követő) újjáterem-tése nem a paradicsom vissza-térését jelenti, hanem azt, hogy Jézus keresztjének és föltáma-dásának jegyében újra harmó-nia születhet a testi vágy és az emberi szellem, a férfi és a nő igényei, az intim kapcsolat személyes megélése és az új élet fakasztása között. Ez az új harmónia önuralmat, áldozatos szeretetet és a Szentlélek erejére való ráhagyatkozást tételez föl.
     A férfi és a nő egyenértékűségét, miként az emberi anya- és atyaságot – bár biológiailag hasonló más élőlényekéhez – lényegileg és kizárólagosan az istenhasonlóság alapozza meg. Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni. (vö LCS 9-10)
     A keresztény tisztaság a szexualitás harmóniája a Krisztusban megújult személyiség egészével.
     A szexualitás lényege az a képesség, hogy a férfi és nő életadó önajándékozásban egyesüljön. A nemi aktus a két személy fenntartás nélküli önajándékozásának kifejezése testileg. A teljes önajándékozásnak két formája van:
a) A szűzi élet, vagyis teljes Istennek ajándékozottság (minden nemi tevékenység kizárása); ez lehet átmeneti (előkészület a házasságra) vagy végleges;
b) A házasélet, vagyis teljes Istennek ajándékozottság egy férfi és egy nő közötti intim életközösségben, akik az "Isten minket egymásnak teremtett" örömével tekintenek egymásra.
     Az udvarlás, együtt-járás időszaka, de még a jegyesség sem hatalmazza föl a feleket semmiféle testi bizalmasságra! Ez nem álszentség, nem prűdség, hanem a másik fél megbecsülése, nemi identitásának tiszteletben tartása! Kerülni kell tehát az erotikus bizalmaskodást, mert ezen a téren az ember nagyon hajlamos az önáltatásra és könnyen elveszítheti önuralmát! "A szerelmes gyöngédségben van olyan pont, amelyen túl, mint a zuhatag előtti csónaknak, nincs már megállás!" (ÚH 674)
     Teológiai szempontból a házasság mindenekelőtt olyan kétoldalú szerződés a házasfelek között, amit Jézus szentségi rangra emelt.
     A keresztények házasélete Krisztus és az Egyház szeretetközösségének kifejezése és megvalósulása, a Szentlélek kegyelme működik benne. Az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom (Ef 5,31-32).
     A házasság szentsége a férfi és nő közötti életszövetség természetfölötti megvalósulása Jézus Egyházában. Mindazon javak, amelyek miatt maga a házasság jó: a gyermek, a hűség és a szentség. (XI. Pius, Ad salutem 1930)

Tanítása 1
     „Isten néz téged, bárki vagy, úgy, ahogy vagy, személyesen. Neveden szólít, lát és megért, olyannak, amilyennek teremtett. Tudja, mi él benned, ismeri minden legsajátosabb személyes érzésedet és gondolatodat, adottságaidat és vágyaidat, erődet és gyöngeségedet; lát örömöd és szomorúságod napján, együtt érez minden reményeddel és viszontagságoddal, osztozik aggodalmaidban és emlékeidben, bontakozó és hanyatló napjaidban; átölel és karjában hord, fölvesz és leültet, olvas vonásaidból, akár nevetésbe, akár sírásba hajlanak, akár egészségtől duzzadnak, akár betegségben hervadoznak; gyöngéden tekint kezedre és lábadra, figyel hangodra, szíved dobogására, leheletedre is. Nem szereted magad jobban, mint Ő szeret téged, nem riadhatsz vissza jobban a szenvedéstől, mint amennyire Ő szenved, hogy viselned kell; és ha mégis rád szakadt, akkor mintha magad mérted volna magadra, ha van benned üdvösségre vivő bölcsesség.” Isten legnagyobb vágya, hogy téged a legmagasabb szintre üdvözítsen!
Krisztus követőinek nem szabad sem hazug, sem meggondolatlan, sem hiábavaló és üres szavakat mondaniuk, hanem valahányszor megvallják hitüket, imádkoznak, beszélnek vagy tesznek valamit, annak őszintének és hitelesnek kell lennie, jóllehet tisztában van vele, hogy „semmi nem olyan ritka, mint a becsület és az őszinteség; olyannyira, hogy aki valóban becsületes, az már tökéletesnek számít”. Majd hosszan sorolja Urunk Jézus azon kijelentéseit, melyekben Megváltónk óva int a felszínes vallásosságtól és a könnyelműen tett fogadalmaktól.
     Kijelenti, hogy ezt a keresztényeknek annál inkább meg kell szívlelniük, mert a kor, melyben élnek, a fogadkozások kora. Rögtön hozzáteszi: „Joggal mondhatjuk persze, hogy minden kor a fogadkozások kora. Bizonyos tekintetben kétségtelenül, de napjainkban sajátos értelemben, mert most az egyéni fogadkozások idejét éljük. Mostanában (ha tetszik, ha nem) annyi a magánvélemény, annyi a fenntartás és a nézetkülönbség, annyiféle az igehirdetés meg a tanítás, hogy az szükségképpen kiéleződött minden egyes ember felelőssége önmaga és embertársai üdvösségéért!”

(folytatása köv.)

     Valójában már régóta szájról-szájra szálló közhely lehetne, hogy minden baj eredője az istentelenség és a lelketlenség! Merthogy katolikus hitünknek már kezdettől fogva ez a társadalmi tanítása: Isten elutasítása, minden zűrzavar forrása!

Idézet XIII. Leó 1881. júniusában a kormányhatalomról szóló „Diuturnum illud” körleveléből: „Azon hosszas és félelmetes harc, amely az Egyház isteni tekintélye ellen dúl, következetesen az egész társadalmat s különösen a kormányokat fenyegető óriás veszedelemmé nőtt. A nép szenvedélyei újat húznak a kormányhatalmakkal, vakmerőbben, mint valaha s oly nagy a féktelenség, hogy nemcsak az engedelmességet tagadják meg a kormányonlévőkől, hanem azok személyes biztonsága sem látszik eléggé megvédve. S nem csoda, hiszen már régtől fogva dolgoznak azon, hogy a vezetőket a nép előtt gyűlöletessé tegyék, majd nyílt támadásban, gyilokkal törjenek életükre.” ‒ idézet vége!
A hit és hitetlenség harcában a liberalizmus által hirdetett demokrácia-felfogás a személyes vélemény elfojtása. Az ún. „emberi szellem” felszabadítása valójában, a gonosz szellem elszabadítása, elfordítás a Megváltó Krisztustól, az igazságnak, a tisztaságnak és a nemzettudatnak fogyasztási szokásokkal való lecserélése. Márpedig a hit és erkölcs elsorvasztása, minden közösség és társadalom rákfenéje!

Folytatva XIII. Leó pápa előbbi körleveléből: „Ugyanezen eretnekségből származott a múlt századokban a hamis bölcselet, és az úgynevezett „új jog,” továbbá a népfenség elve, végül pedig az a féktelen szabadosság, melyet sokan egyedül tartanak szabadságnak. Ezekből fejlődött a többi dögleletes métely: a szocializmus, kommunizmus, nihilizmus, a polgári társadalmak ijesztő betegségei, sőt talán valóságos enyészete. A bajt még fokozza, hogy a fejedelmeknek (értsd a kormányoknak) e veszélyek ellen nincs hatásos eszköze a fegyelem helyreállítására és a békéltetésre. A törvények tekintélyével azt hiszik, hogy a büntetések szigorával megfékezhetik a zavargókat. Ám ez gyönge alap, ha az embereket nem vezérli a kötelességérzet és az istenfélelem.” ‒ Idézet vége! (Folyt.)

AZ ENGESZTELÉS FEGYVERE

A három fegyveren kívül van a Boldogságos Szűzanyának még egy fegyvere, amelyet különös módon ezekben az időkben ajánl. Maga jön hirdetni, maga adja kezünkbe: az engesztelést.

Fatimai jelenéseinél a Szűzanya sürgeti az engesztelés művét. Nagy eszköz, erős fegyver az alázatosság, engedelmesség, a hűség, de sokkal na­gyobb az engesztelés! Az engesztelés olyan fegyver a Szűzanya gyerme­kei kezében, amellyel szemben a sátán tehetetlen. Nincs ellene fegy­vere, nincs amit szembefordítson vele. – Az engesztelésben tulajdonképpen az isteni Üdvözítőhöz emelkedünk fel, a Szűzanya az ő egyszülött Fia életével kapcsol össze. 

HOSTIA ÉS VICTIMA*

Az Úr Jézus volt az első ‒ az igazi engesztelő ‒, aki felajánlotta magát, életét, kínszenvedését és halálát engesztelésül a mi üdvösségünkért, hogy eleget tegyen a világ bűneiért. A legszörnyűbb kínokat választja, felfeszítteti magát a keresztre, hogy megmentse a bűnősöket. Megment­hette volna a világot egyetlen cselekedetével, hiszen a legkisebb tette, egyetlen szava is elegendő lett vol­na ahhoz, hogy az összes bűnért eleget tegyen és a megtérést kiesz­közölje. Mégis az Úr többet tett: mindent!Olyan áldozatot akart hozni, ami megragadja az emberek lelkét, bele­markol szívünkbe. Hagyja magát felfüggeszteni a fára, hogy ne csak Hostia, de Victima is legyen. Victima, amelynek vérét ontják!

AZ ÚR ENGESZTELÉSE FOLYTATÓDIK BENNÜNK

Ebben a szent engesztelésben, eb­ben a szent áldozatban részesedik mindenki, aki életét engesztelésül az Úrnak adja. Az engesztelő önfel­ajánlással, a hősi engeszteléssel az Úr Jézus engesztelése újraéled és tovább folytatódik bennünk. Szent Pál szerint a mi emberi életűnkben az Úr szenvedése tovább folytatódik és kiegészül. Életünk Krisztussal egybealvadt élet. Szenvedéseinkben az ő szenvedése folytatódik, mert Krisztus teste vagyunk. Ő a fő, mi pedig a tagok. És ha a Főben, Krisztusban a megváltás műve eze­ket a súlyos áldozatokat, szenvedéseket kívánta, nekünk is hozzá kell adnunk a mi szenvedéseinket. Ben­nünk folytatódik engesztelő áldozata, megújul, kiteljesedik, tökéletesedik.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

______________________

* lat. áldozat és engesztelő áldozat

Isten szava, szabadító szó!
     John Henry Newman életszentségére jellemző, legelső és alapvető viszonyulása a kinyilatkoztatott Isten Igéjéhez és a gyermeki engedelmesség. Ez teszi a bámulatos intellektusú gondolkodót, a matematikai tehetséget, az egyetemalapító professzort hasonlóvá ahhoz a gyermekhez, akit maga a mi Urunk állít elénk, mondván, hogyha nem leszünk hozzá hasonlók, nem megyünk be Isten országába. Newman engedelmessége nem vakhiten, hanem gyermeki bizalmon alapuló istenfélelem. Amint tehette, imádkozta a rózsafüzért. Ő tudta, hogy Isten szava szabadító szó, melyet mindenekelőtt követni és megtenni kell, az elméletek csak ezután jöhetnek.   Saját élete példája is azt mutatja, hogy az Úr szavának engedelmeskedve előbb meghozta a maga egzisztenciális döntését, s csak ezután látott hozzá, hogy a hittől megvilágosított értelem segítségével feloldja a látszólagos ellentmondásokat Isten kijelentései között. Ez a magatartás már a maga korában is figyelemre méltó volt, hiszen a relativizmus és agnoszticizmus (a megismerhetőség tagadása) ebben az időszakban kezdett elburjánzani.   Korunkban, amikor az istenfélelemről még hittanórán és prédikációkban is alig-alig hallunk, Newman megalkuvás nélküli, egész életét, igazságkeresését, egyházi szolgálatát átható ragaszkodása és feltétlen engedelmessége Isten igéje iránt már nemcsak tiszteletet érdemel, de egyre inkább olyan kapaszkodónak is mutatkozik, mely egyedül képes a teljes elveszéstől megmenteni.

(folytatása köv.)

     A kegyelem hatását és célját megvilágítja az az ima, amelyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal: „A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö. Lk 24,32), ennek a „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, mely a megváltás beteljesedése, a szeretet végső győzelme lesz!
     A szóban forgó „benső tüzet” és az egész Mária-korszak lényegét a legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg.
     Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket.
Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997. 108.o.)
     Igen, kedves Testvéreim! Ha az Antikrisztus hamis békéje helyett Krisztus Békéjét kívánjuk elérni, akkor ,,lángoló szívvel” imádkozzunk és hozzunk áldozatot a jövőnkért! Erre mutatott rá a fatimai pásztorlányka! Kérjük az Istenanya segítségét, mert felelősek vagyunk egymásért és az egész emberiség jövőjéért!

Forrásként több helyütt felhasználtam a Szentírás-, a HAGIOSZ.net cikkét
a pápák és a II. Vatikánum megnyilatkozásait,
a szerkesztő Hivatás, házasság és család c. kiadványát.

      „Napjainkban sajnos úgy tűnik, a nagyon hatásos hírközlő eszközök különféle programjai a családok szétzilálására törekszenek. Rendes és vonzó állapotnak próbálják föltüntetni azon helyzeteket, melyek valójában rendellenesek. A sugallt élethelyzetek ugyanis ellentmondanak annak az igazságnak és a szeretetnek, melynek indítania s vezérelnie kell a férfi és a nő kapcsolatát! Éppen ezért, feszültséget és megosztást támasztanak a családokban súlyos következményekkel, főként a gyermekekre nézve. Elhomályosítják az erkölcsi lelkiismeretet, eltorzítják azt ami igaz, jó és szép, miközben a szabadságot valójában szolgaságba süllyesztik. Mennyire aktuálisak Szent Pál szavai a szabadságról, mellyel Krisztus szabadított meg minket, s a rabszolgaságról, mely a bűn következménye!” (vö Gal 5,1) (vö II. János Pál pápa LCS 7-8.o)
     Jelen történelmünkben, amikor a családra oly sok torzító és megsemmisítő erő támad, az Egyház tudván, hogy a társadalom – miként önmaga épsége és egészsége – összefügg a család állapotával, sürgető és égető feladatának tekinti, hogy mindenkinek hirdesse Isten tervét a házasságról és a családról. (vö AA 11)
     A Krisztusban újjászületett ember szíve megújult a szeretetben, emberi kapcsolatai megújultak a testvériségben, teste megújult a keresztény önuralomban. Mindez megújítja az emberi egzisztencia legintimebb területét, a szexualitást is.
     A bűnbeesés a szexualitást is eltorzította és meghamisította. Szégyenkezés, bujaság, testi roncsolás és a párkapcsolat megmérgezése jelent meg a nemek életadó egyesülésének szépséges valóságában. Felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek... (folyt.)

AZ ALÁZATOS TALPRA ÁLL

Sokszor félünk attól, hogy gyengék vagyunk, hogy a kísértésben elesünk. Itt-ott nagyobb hibákat, bű­nöket is elkövetünk, s ilyenkor el­keseredünk, elkedvetlenedünk: úgy­is hiába, nem boldogulunk! A ke­vély ember beszél így. A kevélység többnek kép­zeli magát, mint ami valójában. Azt gondolja, hogy ő már nem is eshet el. És amikor meg kellene alázódnia gyöngeségében, a gőg nem engedi, hogy igazán alázatosan az Úrhoz meneküljön. Aki elkedvetlenedik hibáiban, bukdá­csolásaiban, kiengedi kezéből a Szűzanya fegyverét. Ezért fonnyad a lelke, ezért nem tud talpra állni. De ha alázatos volna, az egész mennyei udvar odasietne és a Szűzanya vol­na az első, aki segítséget nyújtana neki. 

AZ ENGEDELMESSÉG FEGYVERZETE

2. Ebben a nagy harcban, amit a sátán ellen folytatunk, jól kell for­gatni az engedelmesség fegyverét! Csak az önhitt, engedetlen ember kerül könnyen a gonosz lélek hatalmába. Aki a Szűzanya engedel­mességét éli, ne féljen attól, hogy eltéved, hogy Istentől elszakad. Az engedelmesség, Isten akaratába való kapaszkodás. Aki Isten akaratát teszi élete törvényéül, az nem szakadhat el tőle. Lehet, hogy hibázik, vétke­zik, de azonnal visszatér az Úrhoz, és újra Isten akarata szerint rója az Úr útjait. Az engedelmesség az Isten erejét közli, az isteni akarat energiáját adja. 

AKARATÁTVITEL-ÁTVÉTEL

Emlékezzünk vissza gyermek- és diákkorunkra, milyen különböző ne­velőink, tanáraink voltak. Ha egyi­kük azt mondotta: szeretném, ha ezt vagy azt megtennétek, elkészítené­tek – csak immel-ámmal tettük meg. Ha ellenben szigorúan megkö­vetelték, akkor mindenki en­gedelmeskedett. Az engedelmesség­ben erő átvétel, akarat átvétel van. Lelkemet odanyújtom Istennek, hogy akarata hassa át és ezzel erősítse az én akaratomat. Az engedelmes­ség a Szűzanya akaratával való egyesülés is. Kövessük az Ő példá­ját, aki azonnal igent mondott az angyal szavára. Ha így teszünk, erő­sek, legyőzhetetlenek leszünk a go­nosszal szemben.

A HŰSÉG FEGYVERZETE

3. Forgassuk a harmadik fegyvert is, a hűséget! Hűségben kitartani a jó Isten és a Szűzanya mellett. Er­re rá kell nevelni magunkat! A hűség abban áll, hogy ha megindu­lok, többet nem fordulok vissza. Ha egyszer a Szűzanyához kapcsoltam életem sorát, nem tágítok tőle. Ha a jó Istennek ajánlottam fel életemet: szentségben, tisztaságban, szeretet­ben, nemcsak addig teszem, míg a szeretet tüze lángol, nemcsak addig, míg a nehéz idők szinte kényszeríte­nek az engesztelésre, hanem egész életemet hűségesen engesztelésben töltöm el. A Szűzanyával való kap­csolatunk ennek a hűségnek a biz­tosítéka. Aki Vele él, az erősödik, növekszik a hűségben. A hűséges lélekhez hiába közelít a sátán. A hűség pszichológiája ez: soha még csak szóba sem áll a gonosszal.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Meg kell tanulnunk levonni a tanulságokat! 

     Előbb-utóbb persze mindenki belátja, hogy a tisztaság – vagyis a vágyak kordában tartása – lett volna a kisebb "szenvedés", a megaláztatások és a rosszabb élethelyzetek kínjánál!
     A régi bölcsességhez, miszerint "mindennek megvan a maga helye és ideje" hozzá fűzhetjük, hogy és megvan a kegyelmi feltétele is! "A szexualitás bár Isten ajándéka, de a házasság szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet!" (HHCs 140)

     Isten, a fájdalmas csalódásoktól, az egészségi- és életviteli károktól, de főként a kárhozatos bűn terhétől akar megóvni bennünket a (saját érdekünkben). A jóra való indíttatáshoz Ő adja meg a kegyelmet, az erőt – olyannyira –, hogy lehetnek időszakok, amikor nem is érezzük a lemondás terhét, hanem tökéletesen beleolvadunk Isten szeretetébe. Nem kér lehetetlent, csak ember felettit! Vagyis egy-fajta hősiességet kíván – mely a szentek sajátja –, s amely Isten erejéből fakad, nem a sajátunkból. Ez a lemondás olyan akarati cselekedet, ami a szeretet, az agapé sajátja, s amellyel Isten és a társunk felé kell fordulnunk. Szó, mi szó: "hogyan tűrnéd a mocskot, ha már a tisztaságot is alig viseled?" (UH 520)

     Meg kell tanulnunk levonni a tanulságokat, bűnbánatot tartani, elfogadni az isteni megbocsátást és megbocsátani saját magunknak is! Ez a jó kibontakozásának a kezdete!
Mindazáltal, aki hajlamos mentegetni magát azzal, hogy a külvilágot okolja, annak meg kell tanulni reálisan látni saját hibáit, a jó tulajdonságait és a környezet ártalmas késztetéseit. Hiszen mink van, amit nem kaptunk? A helyes önértékelésben nagy segítségünkre van az alázat, az élethelyzetek megítélésében pedig az ima és a szentségi élet. Alázat pl. azt tudni, hogy hol a helyünk, mik az értékeink és hogyan tehetünk tanúságot a tiszta szeretetről, mások jobbulására. "Csak a tiszta szeretet lehet alapja a jó házasságnak, és csak a tisztaság szeretete tarthatja egyben." (UH 476)
     "A szüzesség metafizikai pecsét! A szentség oltalma nélkül való feltörése oly vakmerőség, mint bekötött szemmel átkelni egy forgalmas úttesten!" (UH 30) 
     Az élet dolgai – különösen a szerelemben –, értelmileg könnyebben mérlegelhetők, mint érzelmileg! "Aki szívében nem büszke a tisztaságára, az lelkében már bemocskolódott!" (UH 621)
     Aki helyesen értékeli az életét, a céljait és becsüli saját magát, az nem fél az önmegtartóztatás szenvedésétől, a kimosolygástól. A "felnőtté válásnak" nem szimbóluma sem a dohányzás elkezdése, sem pedig a szüzesség elvesztése! A felnőtt életkorra való helyes felkészülés, épp a tudatosság és mértéktartó viselkedés elsajátításával valósulhat meg, és ebben múlhatatlan szerepe van a szülőknek, pedagógusoknak és a tisztességes barátoknak! "Az igaz szerelmet az örökkévalóság átfénylő harmóniái, és a tisztaság intim titkai lengik át." (UH 596) "A hit és tisztaság erénye, a jövendőd biztos reménye!" (UH 719)   
     Isten megteremtette az embert, saját képmására, mégpedig férfinek és nőnek. Isten megáldotta őket és így szólt hozzájuk: “Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet.” (Ter 1,27-28)  A nemiség Isten akarata és műve. Nem bűn és nem is büntetés, hanem a teremtésben önmagát kifejező Isten gyönyörű gondolata, az ember teremtő istenképiségének a részeként. A tisztaság megőrzése egyszerűen háttérbe szorítja az ál-önrendelkezés, istenfüggetlenség botlásait, és nem csak reményt ad a boldogságra, de biztos lehetőség a porig alázások elkerülésére!
     Ha amiatt vállaljuk a megaláztatást és a sebeket, mert tiszta életünket irigyelik, büszkén tekinthetünk Jézusra, hiszen Ő is ezt tette miérettünk. Ehhez kétségkívül bátorság kell, ám erőt meríthetünk abból a Bátorságból, amely a halált sem tartotta túl nagy árnak, csakhogy kiragadjon minket a bűn karmaiból. (– Jaj Istenem! meg lehetett ezt érteni?) Forrás felhasználásával 

     Nos, a Szeretetláng üzenete nem egy az újabb a Mária-ájtatosságok közt, még csak nem is pusztán egy újabb imára késztető felhívás, sőt, a Szeretetláng nem is pusztán egy ,,újabb kegyelem”, hanem lényege a KEGYELMI HATÁS! Ez a "kegyelmi hatás" a tulajdonképpeni ígérete, mely egyféle benső indíttatással és készséggel segíti a szíveket! A Szűzanya által kért fohászban,-  'áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre' – ezt a többlet-segítő hatást kérjük! A késztetést, hogy megtegyük azt, amire eddig kelletlenek vagy fáradtak voltunk! Példa erre az emmauszi tanítványok esete, akik keserűségükben hazafelé menet találkoztak a Feltámadottal, de nem ismerték fel. Amikor hazaértek, marasztalták a Vándort  "Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap! Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: – Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat? – Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. (Lk 24,29-33) Tehát útra keltek, holott fáradtak voltak és már jócskán beesteledett. Képesek voltak gyalogolni újra 14 kilométert, az egyébként elhagyatott, veszélyes úton! Nos, ez az a kegyelmi hatás, amely a "lángoló szívüket" késztette erre!
     A Szeretetláng adománya egyetemes ajándék az emberiség számára, s ugyanakkor minden látványosságot nélkülöz, a csodák a szívek mélyén mennek végbe! Sajnos nagy tévedésben vannak sokan azzal, hogy a Szeretetláng üzenetét, csupán „egynek” tartják a magán-kinyilatkoztatások sorában. Nem így van!
Az Istenanya Szívében lángoló Tűzről Ő mondja, hogy az maga Jézus Krisztus! Ugyanakkor az egész emberiségre való kiáradását ígéri!
     De hogyan? Ez a „kiáradás” úgy történik, ahogyan a vizitációnál Erzsébet méhében felujjongott a magzat. Tehát a Szűzanyából kiáradt Szívének Szeretete: JÉZUS! Így áradt szívükbe Jézustól a meggyőző késztetés és így árad Mária Szívéből a Szeretet tüze is szívről-szívre, hogy véghez vigye csodáját a lelkek sokaságában!

SZŰZ MÁRIA FEGYVEREI

Melyek a Szűzanya fegyverei a gonosz lélek ellen?

1. Elsősorban a mélységes alázata. A sátán lelkületét a gőg jellemzi. Lucifer az első, aki felfuvalkodott, gőgös volt és ezért a mélybe zuhant. A Szűzanya az ő mély alázatával von­ta magára Isten kegyelmét, szeretetét; ez az oka, hogy Isten őt választotta egyszülött Fia édesanyjául.

2. Másik fegyvere a feltétlen en­gedelmesség. „Fiat mihi! – Legyen nekem a te igéd szerint!” mondja Szűz Mária. Abban a pillanatban, amikor megtudja, mit kíván tőle Is­ten, készségesen aláveti magát szent akaratának. „Non serviam! – Nem fo­gadok szót!” ‒ mondja a sátán. Ellen­kezéssel van tele a lelke! Ezért is­merjük meg a mai idők lázadó szel­lemében a gonoszlélek munkáját. Ha semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy az engedetlenség zavarja meg az Isten békéjét; akkor is rá­ismernénk a mai korszemem kiala­kulásában Lucifer kezére.

3. Harmadik fegyver a Szűzanya hűsége Isten iránt. Hűséges, kitartó Isten szolgálatában. Nemcsak egyszer mondta: „Ecce ancilla Dominill”, hanem egész éle­tén keresztül éli. Láthatjuk az evan­géliumból, hogy hűséges marad egé­szen a kereszt tövéig. Nem ijed meg és nem fél attól, hogy őt is elfog­ják, halálra viszik, hűségesen kitart utolsó leheletéig. – A bukott an­gyalok hűtlenek voltak. Sokáig él­vezték Isten boldogító látását, a kegyelem állapotának boldogságát. De nekik is ki kellett állniok a hűség próbáját. A próbát nem állták meg, gőgből hűtlenek lettek, és maguk szakadtak el Istentől.

A Szűzanya gyermekei és a sátán közötti harcban nekünk is ezt a hár­mas fegyvert kell forgatni!

AZ ALÁZATOSSÁG FEGYVERZETE

1. Magunkra kell öltenünk az alá­zatosság fegyverzetét. Senki se le­gyen olyan elbizakodott, gőgös, hogy ezekben a nehéz időkben magában bízzon. Senki sem, olyan erős, hogy egymagában megállja a helyét, hogy hősiesen tudjon harcolni egyedül. De ha alázatos, ha a Szűzanya alá­zatossága az ő lelkét is ékesíti, ak­kor a jó Isten minden kegyelmet megad neki.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

­

Legyetek teljesen készen átadni magatokat Isten kezébe
     1864-1874 Newman legtermékenyebb időszaka volt a teológiai publikációk terén. Számos cikke, könyve és verse az egész világon ismertté vált. Amikor Newman prédikált, természetfölötti képességgel emelte fel az emberi szíveket Istenhez. Egy zseni volt, rendkívüli ékesszólással és bensőséges hitérzékkel.Fő célja az volt, hogy az embereket az élő hitre és az Isten iránti engedelmességre buzdítsa.Az igazságot keresőknek ezt tanácsolta: „Olyan benső hozzáállást kell kialakítanotok, hogy készek legyetek teljesen átadni magatokat Isten kezébe. Ő elvezet titeket a tökéletes engedelmességre.” A bánkódó bűnösöket óvta a türelmetlenségtől, nehogy túl sok imát és vezeklést vegyenek magukra. Azt tanácsolta nekik, hogy kis dolgokkal kezdjék, és bízzák magukat a gyóntatójuk vezetésére.   Szent Newman bíboros azt mondta a kezdő keresztényeknek, hogy a hit útján próbatételeket fognak átélni: „Próbát kell kiállnom: az értelmem próbára tétetik, mert hinnem kell; az érzelmeim próbára tétetnek, mert ahelyett, hogy azt tenném, amihez kedvem van, Istenre kell majd hallgatnom; a testem próbára tétetik, mert le kell majd igáznom. (…)   Ne aggódj, menj tovább: »A mennyország nem a gyáváknak való« – mondogatta Szent Fülöp.
     Szólítsd az emberek üdvözítőjét, ő meghallgat téged. Meggyógyítja minden sebedet, melyet az ő szolgálatában szereztél.”

(folytatása köv.)

Érdemes áldozatot vállalni!

     Fontos tisztáznunk, hogy a kereszténység nem a szexualitást tartja bűnnek, hanem csupán az élet és az üdvösség szempontjából tartja veszélyesnek a Szentségi Házasságon kívüli gyakorlatát! Isten az emberi erotikát csodálatos – mondhatni – természetfeletti ajándékként adta. Épp ezért a természetfeletti Szentség nélkül élni vele, hihetetlen nagy felelősség! 
     Isten a legjobbat akarja az egyes személynek. Azt szeretné, hogy az emberi méltóság ne szenvedjen csorbát, ezért emelte szentségi rangra a házasságot, miként már eleve ezért adta az emberi együttélés szabályát is, a Tízparancsolatot, benne a hatodikat: Ne paráználkodj! Az ember önérdeke figyelembe venni Isten oltalmazó figyelmeztetéseit! Erő, erkölcsi tartás, a korrekt, másik iránti tisztelet nélkül, könnyen félresiklik az addig titokzatosnak látott élet!  "Aki a romantikától könnyen alél, tisztasága alig él!" (UH 682) "Önfeledt pillanatokért" életre szóló keserűséget zúdítani az embernek önmagára és társára, nem csak balga tett, hanem végzetesen veszélyeztetheti kettejük örök sorsát is! 
     A fentiek ismeretében válik érthetővé a "maradinak" tartott katolikus tanítás, hogy a keresztény párok őrizzék meg tisztaságukat egészen a házasságkötésig. – Miért is?
1) Azért, mert Isten óvó parancsa szerint cselekszenek!
2) Mert a Szentség védettségének hiányában való eggyé válással nem csupán egy testté lesznek (1Kor 6,16) az örömben, de esetlegesen a démoni megkötözöttségeikben is! És ennek következtében romlanak a felek életkilátásai és elsekélyesednek vallásos gondolkodásban. Sőt sok nő a kiábrándultsága folytán, depresszióba esik!
3) A 'nem véglegessel' elhált alkalmi szexus a tudatalattiban maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget s kihatással lehet a majdani házaséletre is! (Lásd még az alul ajánlott linkeket!)
     Bizony fájdalmas emberi érzéseket, megalázottságot kell átélnie egy-egy elhagyott nőnek. A futó kapcsolatban természetesen mindketten sérülnek, jóllehet a férfi könnyebben teszi túl magát vétkes cselekedetén, ám ez nem jelenti azt, hogy Isten előtt ne kéne keményen felelnie súlyos bűneiért!
Vannak ugyanis olyan élmények, amiktől jobb megóvni a lelket. Ilyen pl. az, amikor egy lány alább adja elveit, enged barátjának (aki talán nem is keresztény) és eggyé válik vele. Mikor aztán a partner tovább áll, bizony semmi nem menti meg, hogy kihasználtnak ne érezze magát, akit (ó jaj!) eszközként használtak a testi vágyak kielégítéséhez. Ekkor kell megtapasztalnia, "hogyha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott"! (Útravaló húzó 354) Tény, hogy a futó-, vagy 'élettársi kapcsolat' gyalázat, nem házasság! A férfinek szabadság, a nőnek ágyasság.
És ezzel elkezdődhet a bánattól gyötört magányosság, a csalódásoktól rettegő párkeresés, az esetlegesen kapcsolatról-kapcsolatra való hányódtatás (nem beszélve a nem várt fertőzésekről)! Aztán ha megtaláljuk az Igazit, bizony kínos mentegetőzés, hogy miért is volt olyan nagyon fontos korán "felnőtteskedni"?! Mindezt annak önvádjában, hogy a nem véglegessel elhált aktus(ok) következményeiként a szexuális reakciók balul rögzültek az agyban, a házasélet hátrányára! Tény, hogy így vagy úgy, de meg lehet a böjtje az isteni parancsok megszegésének! 
Forrás felhasználásával 

Ajánlott linkek:
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/02/most_az_egyszer_elmondom_35_nem_erdemes_koran_kezdeni_952
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/03/most_az_egyszer_elmondom_36_nem_erdemes_koran_kezdeni_116
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/04/most_az_egyszer_elmondom_37_nem_erdemes_koran_kezdeni_411
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/05/most_az_egyszer_elmondom_38_nem_erdemes_koran_kezdeni_975
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/06/most_az_egyszer_elmondom_39_nem_erdemes_koran_kezdeni_438
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/07/most_az_egyszer_elmondom_40_nem_erdemes_koran_kezdeni_989
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/08/most_az_egyszer_elmondom_41_nem_erdemes_koran_kezdeni_327
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/09/most_az_egyszer_elmondom_42_nem_erdemes_koran_kezdeni

Mit tehetünk e baljós jövendő elkerülésére, vagy tragikusságának enyhítésére?
     A választ megadja az Evangélium: ,,Ne nyugtalankodjék szívetek, (Jn 14,1) térjetek meg az élő Istenhez!” (Apcsel 14,15)
És ‒ nyugtalankodik az emberek szíve? Mindenki megtért az élő Istenhez? ‒ Hát bizony NEM! És itt jön be az üdvösségünkért aggódó Égi Édesanya a jelenéseivel, üzeneteivel, mert segíteni akar, hiszen gyermekeit látja a vesztükbe rohanni!
     Eleve le kell szögeznem, hogy a Mária-jelenésekre nem lenne semmi szükség, ha az emberiség nem távolodott volna el ily mértékben az Evangéliumtól!
     Mit lehet akkor tenni? Nos, teljesítenünk kell azt, amit az Istenanya kért az emberiség megmentése érdekében, és ez a Fatimai Engesztelés megvalósítása!
     Melyek ezek? Ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Égi Anyánk Szeplőtelen Szívének, imádkozzuk a rózsafüzért, hozzunk áldozatot, felajánlva Istennek minden fáradságunkat, betegségünket engesztelésül a bűnösök megtéréséért! Végezzük el az 5 első-szombati engesztelő szentáldozást, és a mise után 15 percet töltsünk el a Szeplőtelen Szívről, vagy a rózsafüzérről elmélkedve.
     Ugye szép volt ez így elmondva és nem is nagy ügy! Csakhogy 1917-től SZÁZ év telt el és ezeket a teljesíthető anyai kéréseket, még mindig nem teljesítette a világ!
Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával. Hogyan?

SZŰZ MÁRIA LELEPLEZI A SÁTÁNT ÉS ERŐT AD

A Szűzanya hű gyermekei szóba sem állnak a sátánnal, de ha hűtlenek, akkor a sátán tábo­rába pártolnak át. Az égi Anya azonban nem engedi, hogy a gyer­mekei könnyen elszakadjanak tőle, mert megmutatja és leleplezi a sátán kísértéseit, rámutatva, mit kell tennie a léleknek, hogy tőrbe ne essék. Mária erőt ad, hogy amikor megismertük a kísértést, a bűnalkalmat, legyőzzük azt és elforduljunk tőle. Ha vele együtt élünk, a lelkünkbe önti azt az érzelmet, ami az ő Szeplőtelen Szívében van: a teljes elfordulást minden bűntől. 

A SÁTÁN FÉLELME MÁRIÁTÓL

Bármennyire gyűlöli is a gonosz a Szűzanyát, mégis fél tőle. Nagy har­cot, elkeseredett küzdelmet folytat az Istenanya és gyermekei ellen, pedig ismeri hatalmát. Jobban fél a Szűzanyától, mint az összes embertől és az összes angyaloktól együttvéve. Tudja, hogy Isten minden hatalmat, minden ke­gyelmet kezébe adott. Sőt vannak szentatyák, akik azt állítják, hogy a gonosz lélek jobban fél Máriától, mint Istentől, mert ha Isten győzi le a sátánt, abban megnyugszik, mivel Isten felette áll, de ha em­beri teremtmény győzi le, az száz­szoros megaláztatás a részére.

MÁRIA MEGSZÉGYENÍTI A SÁTÁNT

A sátán nemcsak fél, hanem meg is szégyenül a Szűzanyával szemben, aki magát „arcilla Domini"-nek* ne­vezte. Jobban megszégyenül így, mint amikor Szent Mihály az égből a pokolra taszította. Boldog Grignon azt mondja, hogy a Boldogságos Szűzanya egyetlen sóhajától – amelyet egy lélekért Isten elé bo­csát, – jobban fél a gonosz lélek, mint az összes szentek imáitól, mint a legnagyobb kínoktól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) ________________________

* Az Úr szolgáló leánya

A kérdés az erkölcsi  szemléletben van!

     "Aki nem tud uralkodni a szexualitásán, az nem alkalmas a házasságra sem!" (ÚH 261) "Az embert két dolog különbözteti meg az állattól: az evőeszköz használata és a nemi élet kontrollja!" (HHCs 22) A felnőtt emberi szexualitás éppen abban különbözik az állatétól, hogy folyamatosan működik a nemi ösztön akkor is, amikor gyermeknemzés lehetetlen a természet törvényei szerint.
     A "megfelelünk-e egymásnak” próba-házassága, eleve tragédiába torkollik. Mert a "kapcsolat" a férfinek váltott szórakozása lehet, miközben a nők a szórakoztatás tárgyaivá válnak! (Lehet nő, aki ráfeleli erre, hogy pont fordítva van! Nos, az erkölcstelenség tényén ez nem változtat!) "Az életet, a halált és a házasságot nem lehet 'csak úgy' próbálgatni! Próba-élet, próba-halál, próba-házasság nincs!" (Szent II. János Pál) (Hivatás, házasság, család. a szerk. kézirata. Röv: HHCs 146)
     "Egy szerelemnek hitt párkapcsolatban az ember végül is ugyanolyan társtalan és magányos maradhat, mintha egyedül élne, ám sokszor még rosszabb a helyzete. Az ilyen kapcsolatban, hamis tudatú szerepjátszás folyik a környezet és a másik előtt. A felek észre sem veszik, hogy az a szerelem, melynek ember és ember között jövőbe mutató, boldogító állapotnak kellene lennie, végül csak a megfelelni akarás, a kiszolgáltatottság és a kiábrándulás 'jelenidejű' forrásává lesz. Folytonos bizonytalansága, lehetetlenné teszi a családalapítást, mivel minden párkapcsolatban borítékolva van még pár kapcsolat!" (HHCs 188)
Kétségtelenül, "a házasságra alaposan készülni kell, de legkevésbé a 'próbaházasságokkal', mely a szentség gyalázása!" (HHCs 241)
     "A házasság életfájának 4 gyökere van: szexus, genus, eros és ethos – nemiség, fajfenntartás, szerelem és erkölcsiség. Sajnos, mind a négyet kikezdte a kor férge" (HHCs 115) – és totálisan beférkőzött a közgondolkodásba is! Ezt igazolja, hogy manapság már elfogadott a társalgásban, hogy "kapcsolatban élek" vagy "volt egy 5 hónapos párkapcsolatom, de megszakadt. Nagyon megviselt"! – Na kösz! – mondhatjuk cinikusan! Most akkor melyik példázza jobban az emberi méltóságot, ha élünk a józan ész óvatosságával és felnéznek ránk tartásunk miatt, vagy ha egy össztársadalmi "kapcsolat-sorozat" részesei lehetünk nagy szabadosságunkban, garantáltan megalázva? – "Ugyan! Nem minden kapcsolat üt ki balul és boldog házasság lesz belőle, mi ebben a baj"? – kérdezhetnék a reménykedők. – Nos, a baj az, hogy próbálgatni felelőtlenül is lehet, de adott esetben visszacsinálni már a legnagyobb megfontoltsággal sem sikerül! Márpedig az erkölcsi lazaság könnyen kisiklatja még a szépreményű életet is! – és az üdvösségről még szó sem esett! Egyébiránt, kettőn áll a vásár, és elég ha az egyik fél felelőtlen!

A legfelsőbb elismerés
     Útja a katolicizmuson belül sem volt problémamentes. Megtérése után sok félreértés és megaláztatás érte: egyrészről elvárták, hogy sok konvertitát hozzon az egyházba; másrészről a katolikus egyház hivatalos képviselői sokáig bizalmatlanok voltak vele szemben, „liberális katolikus”nak tekintették. Ellenállást váltott ki a dublini egyetem felállítása is, ahol Newman a katolikusok szellemi továbbfejlesztését tűzte ki célul. 1859-ben pedig meggyanúsították a Rambler című folyóiratban a laikusok mellett írt cikke miatt. Ellenfelei közé tartozott az angol katolicizmus másik nagy alakja, Henry Edward Manning bíboros is. Meghívták az I. vatikáni zsinatra, de egészségi állapota miatt nem vett részt rajta. Bár a pápai tévedhetetlenség kihirdetésének időszerűségét vitatta, a tárgyi jogosultságát védelmezte, pl. a Norfolk hercegéhez írt híres levelében.
     Amikor a pápai székbe lépő XIII. Leó pápát megkérdezték, hogy milyen egyházpolitikát fog folytatni, mosolyogva így válaszolt: nézzék meg, hogy ki lesz az első bíboros, akit kinevezek. Ez az első bíboros John Henry Newman volt, akit lelkipásztori és tudományos munkássága elismeréséül XIII. Leó pápa 1879-ben meghívott a bíborosok testületébe. Newman a bíborosi címerére a „Cor ad cor loquitur” (a szív a szívhez szól) jelmondatot íratta.
Bíborosi kinevezésével sikerült eloszlatnia a Newmant takaró felhőket, és hazájában tiszteletet és nagyrabecsülést keltett iránta. A pápa évek múltával is „il mio cardinale”-nak (az én kardinálisomnak) nevezte és úgy nyilatkozott róla, hogy az Egyházat akarta megtisztelni kinevezésével s büszke rá, hogy neki adatott meg egy ilyen ember kitüntetése.

(folytatása köv.)

     Mivel azonban az Antikrisztus fő mentora a ,,hazugság atyja” (Jn 8,44) a sátán, nyilvánvalóan ő maga is hazudni fog, nagy csalódására a benne bízóknak!
     Az Antikrisztus egy hét éves egyezményt vagy szerződést fog kötni, amit a hét év felénél csúnyán megszeg. Ezt követően a hamis próféta felállítja a „pusztító utálatosságot” a szent helyen, valószínűleg a hamarosan felépülő jeruzsálemi Templomban vagy annak környékén a Mória hegyen, melyet Dániel könyve így jellemez: „És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőzik a szent helyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot.” (Dán 11,31) Ez a „megszünteti a mindennapi áldozatot”, alighanem az Eucharisztikus Áldozatra vonatkozik, mert tudott, hogy eljön az az idő, amikor nem járulhatunk szabadon a Szentségekhez!
     Az Apostolok ismerték Dániel próféta előbb említett próféciáit az Antikrisztusra, és Jézust meg is kérdezték tanítványai, hogy milyen jelei lesznek az Ő visszatérésének és a világ végének.
Jézus többek között, ezt az eseményt is ‒ mármint a pusztító utálatosság felállítását és az áldozatbemutatás megszüntetését is ‒ a visszajövetelét megelőző fejlemények közé sorolta. „Mikor látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólt, ott áll a szent helyen… Akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz soha… Mindjárt ama napok nyomorúságai után… meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,15;21;29-31)
Itt visszakanyarodtunk a Jelenések könyvéhez, amelyben a hamis próféta által bevezetésre kerülő gazdasági rendszerről olvashatunk, melyben a „fenevad bélyege” nélkül nem lehet majd sem venni sem eladni.
Elég egyértelműnek tűnik, hogy ezt csak a hét éves időszak felénél fogják mindenki számára kötelezően bevezetni, a „Nagy Nyomorúságként” emlegetett időszak elején.
     Arra a kézenfekvő kérdésre, miként történhet, hogy az emberek ennyire hiszékenyek lesznek, már Szent Pál apostol megadta a választ: „Mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2Tesz 2,10-12)

AZ UTOLSÓ IDŐK APOSTOLAI

A harc fennáll: Isten ellenségeske­dést vetett a sátán és a Szent Szűz között, a sátán ivadéka és a Szűz­anya gyermekei között. Ez az ellenségeskedés bennünk folytatódik, bennünk teljesedik ki. Az utolsó időkben megkétszereződik ugyan a sátán ereje, de a jók hatalma is. Boldog Grignon mondja: a legjel­lemzőbb sajátsága az utolsó időknek, hogy a Boldogságos Szűzanyának buzgó, lánglelkű apostolai támadnak. Az utolsó idők jegye lesz, hogy a Szűzanyát nagyon tisztelik, szeretik, a lelkek együtt élnek, egybeolvadnak vele. Ez is egyik jele, hogy a világ a végső harc felé közeledik, mert összeütközik a sátán a Szűz­anya gyermekeivel.

AZ ELLENSÉGESKEDÉS

Ez az ellenségeskedés Isten rende­léséből, Isten akaratából az emberi­ség történelmében kezdettől végig vonul. Azzal kezdődött, hogy Isten a Boldogságos Szűzanyát kivonta a bűn hatása alól, szeplőtelenségével, ami annyit jelent, hogy a lelke soha, egy pillanatra sem volt a bűn uralma alatt. Nem volt hatalma felette a gonosznak. Ő az egyetlen az Üd­vözítőn kívül, akire a sátánnak semmiféle befolyása nem volt és nem is lehetett. Ez ad okot a sátánnak a legnagyobb gyűlöletre. Ez az oka annak is, hogy a Szent Szűz valamennyi angyal fölé emelkedett, mint az egek királynője. Némely szentatya szerint a Szűzanyának ez a kiváltsága volt az oka annak, hogy Lucifer Istentől elpártolt. Ő volt a teremtés koronája, s amikor Istenre nézett, látta, hogy ő áll Istenhez a legközelebb. Ezért is ragadta el a gőg. Mária mint ember, alatta állt, de mint Istenanya, már fölötte. Ezt nem tudta elviselni. Az Anyaszentegyház erre a magyarázat­ra vonatkozóan nem foglal állás­pontot, de az bizonyos, hogy a Boldogságos Szűzanyának szeplőtelen tiszta­sága az oka annak, hogy a gonosz lélek kérlelhetetlenül gyűlöli Őt, ámde tehetetlenül áll szemben hatalmával ás tisztaságával.

SZŰZ MÁRIA ELLENKEZÉSE

Azonban nemcsak a gonosz lélekben él az ellenségeskedés, hanem a Szűzanyában is. Az ő szeplőtelen tisztasága semmitől sem irtózik annyira, mint a bűntől. Semmi sem esik tőle olyan távol, mint Isten megbántása, mint a gonosz lélek mesterkedése. Lelkében ellenkezés és gyűlölet van minden bűn és go­nosz ellen. Amilyen gyöngéd és jó­ságos mi irántunk, olyan kérlelhetetlen gyűlölettel, megvetéssel for­dul el minden gonosztól, rossztól és a pokoltól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

A hajthatatlan igazság és kimeríthetetlen irgalom
     „A vallás drámája, az igazság és a tévedés harca mindig egy és ugyanaz. Az egyház elvei és eljárásmódjai ma éppen olyanok, mint annak idején voltak; az eretnekek elvei és eljárásmódjai ugyanazok voltak, mint ma a protestánsokéi. Erre a következtetésre jutottam, hogy a múlt holt iratai és a jelen lázas története között szörnyű a hasonlóság. Miként az V. század árnyéka vetült rá a XVI.-ra, úgy az elmúlt világ zavaros vizeiből egy szellem kelt elő az új világ ruhájába és formáiba öltözötten. Az akkori egyházról éppúgy elmondhatjuk, mint a mairól, hogy kemény, és sem ellentmondást, sem megalkuvást nem tűrő; határozott és könyörtelen; az eretnekek pedig állhatatlanok, változékonyak, óvatosak, álnokok, örökké a világi hatalomnak udvarolnak, és soha nem értenek egyet, hacsak nem az utóbbi segítségével; a világi hatalom pedig örökké csak integrál, megkísérli félretenni a láthatatlant, a hitet a parancsoló szükséggel helyettesítve. Mi értelme lett volna hát folytatnom a vitát, védelmezni az álláspontomat és a szakadárok számára kovácsolom az érveket, az ördög ügyvédjének szerepét vállalva a sokat tűrt Atanáz és a fenséges Leó ellenében? Legyen lelkem a szentekkel, és ne emeljem rájuk a kezemet!” (vö. Ap 208-209.)
     A katolikus egyházban azonban, nemcsak a hajthatatlan igazságot, hanem a kimeríthetetlen irgalmat is meg lehet találni, a kettő egyszerre van meg benne, hiszen ezt is, azt is Jézus Krisztus hagyta rá, aki maga a végső Igazság és a végtelen Irgalom.

(folytatása köv.)

Nem a házasság intézménye van válságban, hanem az ember! 

     Korunkra jellemző, hogy a megtévesztő szellem úgy próbálja az Isten törvényét elértékteleníteni és az emberi kapcsolatokban káoszt kelteni, hogy zavart kelt az emberi fogalmakban! Ma más jelent a szabadság, szeretet, szerelem, tolarencia, melegség és a "bemutatom a barátnőm"! 
     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, KK 1977. 04. 23)
     Társkeresés, partnerkapcsolat, ismerkedés, udvarlás, "van egy barátnőm", ma már többértelmű szavak, eredeti jelentésükhöz képest bizony kiegészítéseket is hordoznak magukkal. Mert kérdés, hogy miként és mire keressük a társat, miben partner, mit értünk "ismerkedés" alatt és mi az "udvarlás végcélja"!? Egy hívő keresztény ember számára a "társkeresés", az életre szóló házastárs keresését jelenti. "Nehogy társad csak „pótléka” legyen vágyaidnak, miközben csupán a szerelembe vagy szerelmes!" (Útravaló húzó 384) "Ha valóban az Igazira vársz, ne érd be a hasonlóval!" (ÚH 684) "Az ismerkedést elkapkodhatod, de a megismerésre hosszú időt szánjál!" (ÚH 780) – hallhatnánk szívesen a régi jó tanácsot – de nem halljuk!
     Az udvarlás időszaka alatt kell megismerniük egymás érzelmi-lelki tulajdonságait és viselkedési szokásait. – És itt merül fel a kérdés, hogy a "megismerésnek" része-e a megvalósult szexuális aktus is, melyet ún. házasság-próbának tudnak be?
     Nos, ha az emberi mivolt csupán "funkcionális" állati lényeggel bírna, bele is férne a párkeresés rendjébe, ám az ember esetében e cselekmény eleve hibádzik, hiszen az állatvilágban a közösülés pusztán a fajfenntartásra szolgál, nem az "ismerkedésre", különösen nem a "szórakozásra".
     A probléma emberi vonatkozása abban áll, hogy az ember életfeladata nem csak a földi életfunkciók megvalósítása, hanem az örökéletű lelkének üdvösségre segítése – Krisztus, a mi Urunk által!
     Az "eggyé levés" emberi vonatkozásban tehát szó szerinti, az Isten által megszentelt állapot és cél a Házasság Szentségében! Vagyis egy magasabb rendű egyesülés az egymásért való felelősségvállalásra, (nem csak "röpke percekre", néhány hétre), hanem az egyének egész földi életére, különös tekintettel egymás üdvösségre való segítésére! – És ez a lényeg!

A mai idők jelei

     Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről, és vonatkozó irodalma is szemlátomást gyarapszik. ,,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona'' (Jel 12,1). Egy beszédes statisztika szerint (Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.) a világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első ezer évben ebből mindössze 24 történt, a következő kilenc évszázadban 375, a huszadik században pedig 370.)
     Az Egyház 1531-től kezdődően tízenhárom (jelentős) Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1531: Guadalupe, Mexikó, 1696: Máriapócs, 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1879: Knock, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux, 1947: Tre Fontane, 1953: Szirakúza, 1961: Szeretetláng.
     A Mária-jelenéseknek három csoportja van: az elsőhöz azok az események tartoznak, amelyek egyházi vizsgálata befejeződött, és amelyeknek hitelességét az egyházi tekintély megerősítette.
     A másik csoportot képezik a problémás, a vitát kiváltó a jelenések, amelyek vizsgálata még nem történt meg, s velük kapcsolatban hivatalos nyilatkozat nem született, üzenetük mégis terjed.
     A harmadik csoportot a hamis jelenések képezik, amelyeket az egyházi hatóság megvizsgált és zavarosnak, az Egyház tanításával ellentétesnek ítélt. Ezek lehetnek jóindulatú kitalációk, megszállottságból eredő íráskényszer eredménye, esetleg kifejezetten a katolikus hitet, vagy a hiteles jelenések iránti bizalmat megrendíteni szándékozó ellenséges provokációk.
     A valódi Mária-jelenések elsősorban jelek, mégpedig a mai idők jelei (J. Ratzinger), amelyek az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk. A jelenések általában öt lényeges elemet tartalmaznak:
1.) A Mária-jelenések figyelmeztetnek az elhatalmasodott bűnre, s annak elhatalmasodott következményeire, s nem egyszer profetikusan láttatják az elhatalmasodó bűn társadalmi következményeit és annak végkimenetelét.
2.) A jelenések szembesítenek az elhatalmasodó bűn áldozatává vált lelkek valós helyzetével, sorsuk lehetséges végkimenetelével (halált von maga után. Jak 1,15).
3.) A jelenések jelzik az elhatalmasodott bűnnel szemben túláradó kegyelmet. ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által'' (Róm 5,20).
4.) A jelenések jelzik Jézus velünk lakozását: ,,S én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20).
5.) A Mária-jelenések veszélyes helyzetünkből kiutat jelölnek meg, s ehhez eszközöket is ajánlanak.
Fontos tudnivaló, hogy az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: ,,Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg'' (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez'', a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítenek, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel s az elhatalmasodó bűn végkimenetelével. Összességében azonban a szentségi (az evangéliumi) életre kívánnak minden embert vezetni.

(vö. ANTALÓCZI, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger,  2000)

Őszintén keresni az igazságot
     Bár megtérésében óriási a szerepe értelmének, volt olyan intelligens, hogy belássa: az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes. Így ír erről Apológiájában: „Szent Ambrus mondásának erejét nagyon átéreztem: »Úgy tetszett Istennek, hogy nem a logika eszközeivel menti meg népét« – a papírízű logika iránt mindig is ellenszenvvel viseltettem. Engem soha sem a logika hajtott előre, mint ahogy az időjárást sem a barométer higanyszála vezérli. Mindig a konkrét létező érvel, az évek szállnak, s már másként gondolkodom, hogyan lehetséges ez? A teljes személyiség mozog, a papírlogika csak rögzíti a változást. A világ minden logikája kevés lett volna ahhoz, hogy gyorsabb haladásra késztessen Róma felé, mint ahogy történt... A nagy tettekhez idő kell.” (Ap 275-276.)
     Newman meg volt győződve arról, hogy mindenki, aki őszintén keresi az igazságot, keresését a Katolikus Egyházba lépéssel teljesíti be, úgy vélekedett, hogy „az igazi filozófiában semmi sincs az ateizmus és a katolicizmus között, s hogy a valóban következetes emberi elmének
„Így az egyiket, vagy a másikat kell választania”. E két egymással ellentétes hozzáállás között van a protestantizmus.      Newman egy egyszerű elvet javasolt a megkülönböztetésre: „Csak két út létezik: Rómába vagy az ateizmushoz. Az anglikán hit az első irányba vezető út közepén jár, a liberalizmus meg a másik út közepén”.

(folytatása köv.)

     A lelkek millióit megnyomorító globális liberál-kapitalizmus szószólói, már most is arról akarnak minket meggyőzni, hogy a katolicizmustól való elszakadás felszabadulás a léleknek.
     Az Antikrisztus majd még inkább folytatja előfutárainak taktikáját, s a fiatalságot megnyeri a rockzenével, a hatalmas és ingyenes szuperkoncertekkel, melyek szinte biztosan Hamvazószerdán vagy Nagypénteken fognak megtörténni, amiként tavaly Cubában, ahol a Rolling Stones ingyenes szuperkoncertet tartott NAGYPÉNTEKEN! (ld. lenn!)
Így vagy úgy, az Antikrisztus az emberiség nagy jótevőjeként fog fellépni.
     A pogányok és a hitehagyott keresztények számára feltehetően egyáltalán nem fog ellen-krisztusnak látszani, inkább egy új és valódi Krisztusnak, aki végre megvalósítja a művét. (A zsidók kifejezetten hozsannázni fogják.)
     Az Antikrisztus a megtévesztésig hasonló akar lenni az Üdvözítő Isten Fiához, persze a Kereszt, az eucharisztikus áldozat, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az Istennek felajánlott szenvedés érdemszerzésének hirdetése nélkül!
     Az Antikrisztus azért lesz kellemes, mert ‒ a baloldalhoz hasonlóan ‒ nem kevesebbet fog ígérni, mint ,,munkát, kenyeret”, általános jólétet, szabadságot, testvériséget és egyenlőséget, na meg földi paradicsomot!
‒ És mivel fogja mindezt hatékonyan elérni?

A SÁTÁN KEZE

Kétségtelen, hogy ez a mostani összecsapás is a gonosz lélektől származik. Látjuk ezt nemcsak Emmerich Katalin látomásából, amelyről szó volt, hanem abból a szellemből is, ami ma betölti a világot. Magát a sátánt nem látjuk, de ármányko­dását, keze művét a világ esemé­nyeiben felismerjük.

A jó Isten nem engedi, hogy a sátánt a maga valóságában lássuk, mint ahogyan az angyalokat sem láthatjuk. A gonosz lélekről, a bukott angyalokról nagyon keveset tudunk. Olyan nagy hatást tenne ránk a go­nosz lélek testi szemeinkkel való látása, hogy nem tudnánk itt a föl­dön tovább élni a  borzalomtól. Annyira megrázna, megdöbbentene ez a szörnyű látvány, hogy halandó testben nem tudnánk azt elviselni. 

KÖZVETÍTŐ KÖZTÜNK ÉS MÁRIA KÖZÖTT

A jó angyalok világába sem pillant­hatunk be Ezzel a boldog világgal azonban közvetlen kapcsolatban va­gyunk, hiszen a Gondviselés mind­annyiunk számára rendelt valakit a jó angyalok közül, hogy őrizzen, vi­gyázzon ránk, kísérjen, segítsen ben­nünket ebben a harcban. Nem tud­hatjuk, ki az őrangyalunk, vajon Isten trónusai, erők, hatalmasságok, kerubok vagy szeráfok csoportjából való-e a mi élet-társunk? Ki az, aki vigyáz reánk, inspirál, harcol ve­lünk? Egy bizonyos, hogy a Boldog­ságos Szűzanyát nagyon szereti, hűséges gyermeke, hiszen Mária az angyalok Királynője. Az angyalok valamennyien a legnagyobb készséggel alávetik magukat uralmának; hűséggel, örömmel szolgálják őt, ellesik minden gondolatát. Hogy a Szűzanya bennünket szeret, ránk gondol, azt őrangyalunk súgja nekünk, közli velünk. Ha mi az égi Anyához fohászkodunk, segítségét kérjük, ezt is ő közvetíti. Összekötő kapocs az őrangyal a Szűzanya és a mi szívünk között.

AZ ANGYALOK LÉGIÓI KÜZDENEK VELÜNK

Bizonyos, hogy a mi őrangyalunk a Szűzanya révén sokszor egész hadsereggel oltalmaz bennünket. Az idők vége felé a gonosz lélek mun­kája megkétszereződik, az egész po­kol fellázad ellenünk, de ugyanak­kor a Szűzanya segítségünkre hozza az egész mennyet.

Az angyalok egész légiója küzd velünk! Nem va­gyunk egyedül! Nálunknál hatalma­sabb erők küzdenek, hogy a kísér­tés hevében, a nehéz küzdelemben ­diadalra jussunk.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

A papi hatalom erejében
    1846 őszén Newman Rómába ment, ahol teológiai tanulmányai után 1847. május 31-én Fransoni bíboros pappá szentelte, majd belépett a Néri Szent Fülöp alapította oratoriánusokhoz. 1847-ben IX. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy 1848-ban Birminghamben, majd 1849-ben Londonban is oratóriumot alapítson, és mint az új angol oratoriánus kongregáció tartományfőnöke tevékenyen részt vett a lelkipásztorkodásban, és plébánosként teljesen a szegények gondozásának szentelte magát.
     Felszentelése után így írt az Eucharisztiáról: „Semmi sem tölt el akkora örömmel és vigasztalással, semmi sem szólítja meg úgy a szívemet, mint a Szentmise. Véget nem érően részt vehetnék rajta, és nem unnám meg. Ez a legnagyobb tett, ami csak a világon létezhet. Az örökkévaló olyan az oltáron, amilyen a testben és vérben volt, aki előtt angyalok borulnak le és ördögök reszketnek. Krisztus látható jelek alatt alapította meg testének és vérének állandó csodáját. (…) Papjainak pedig hatalmat adott arra, hogy azt tegyék, amit ő tesz. A bűnösök kezébe adta magát. A gyönge sötét, megvilágosítatlan. Bűnös ember a kapott papi hatalom erejéből lehozza a Magasságbelit a földre, a szűkös szentségházba rejti, és a bűnös embereknek adja ... Testvéreim, nyilvánvaló, hogyha Istent csak mindenhatónak valljuk, akkor csak félig ismerjük őt, ha teljesen meg akarjuk ismerni, az Eucharisztiában kell őt megismernünk, mint azt, akinek neve »Velünk az Isten« és »Jézus« »Isten a szabadítás)”.
     1851-től hét éven át az új dublini katolikus egyetem rektora lett, majd visszavonult kolostorába Birminghambe, ahol előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Innét, edgbastoni magányából haláláig ő irányította Anglia szellemi és vallási mozgalmait.
     Cikkeket és könyveket Írt, pasztorációs tevékenységet végzett az ír munkások között, szerkesztette a Rambler (Vándor) című folyóiratot a katolikus értelmiség számára. Newman nézetei megelőzték a korát. A pápa és az ír püspökök kérésére egybegyűjtötte neves professzorok egy csoportját, és 1854-ben megalapította a dublini katolikus egyetemet. 1858-ig ő volt az egyetem rektora.

(folytatása köv.)

     Olyan erős és olyan nehezen kijátszható lesz az antikrisztusi felügyelet, hogy még maguk a leghűségesebbek is annak veszélyébe kerülnek, hogy végül engednek a szívó hatásának. „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,22) – mondja az Úr!
     És most következik amit nem szívesen hallunk, vagy el se tudunk képzelni, pedig nagy eséllyel igaz! Különösen veszélyes és megtévesztő lesz majd az Antikrisztus álszenteskedése, mert sok pozitív dolgot fog cselekedni, melyeket szerződésekben garantál örök időkre, melyet persze meg fog szegni, de erről majd később!
     A Bűn Embere jó darabig nem fogja egy zsarnok vagy züllött ember vonásait mutatni a népeknek. Ellenkezőleg! Életvitelét példásnak tünteti fel – és mindenek előtt azt a látszatot kelti, hogy nagy humanista, aki az önmegtartóztatás, az önzetlenség és az aktív jótékonyság csillogó bizonyítékait produkálja.
Ennél fogva sajnos meglehet, hogy a „keresztények” sokasága is csodálattal eltöltve fog utána futni.
Sokan majd úgy ítélik meg, hogy az Antikrisztus vitathatatlanul megközelíti a keresztény erényeket, mert álságos módon a keresztény ideálokat, értékeket és kifejezéseket fogja szajkózni. Mindezt, természetesen minden „középkori kellemetlenségtől megtisztítva” teszi – úgy mint: a Kereszt, a dogmák, az Isten iránti engedelmesség és a Mária-tisztelet hiányával. És ez a látszat, éppen a hitükben meggyengült keresztényeket téveszti majd meg a legjobban. És itt a bökkenő!
     Ezen ördögi stratégia nyomai már ma is megtalálhatók a New Age mozgalomban, mely legtöbbször nem lép fel nyíltan a kereszténység ellen, hanem szépen beolvasztja hálózatába ennek „pozitív” értékeit, mint a szeretet, szociális elkötelezettség, misztika stb., és így az Anyaszentegyházat mintegy fölöslegessé teszi.
     Az antikrisztusi csalárd taktika, az ökumenizmust is fel fogja használni saját világrendjéhez a Katolikus Anyaszentegyház gyengítésére, amiként a technika és a pszichomanipuláció minden eszközét is!

„KIS BÉKESZÜNET KÖVETKEZIK”

A Boldogságos Szűzanya megígérte Fatimában, hogyha nagyon buzgón engesztelünk, ha az ő tisztaságos, jóságos Szívével egyesülve élünk és engesztelő áldozatunkat így nyújtjuk a mennyei Atyának, akkor elkövetkezik a Szűzanya Szeplőtelen Szívé­nek győzelme és utána a békeszünet. Sok szenvedés után tehát várhatjuk azt a boldog kort, amelyről a jövendölések beszélnek. De ez is feltételekhez van kötve. Attól függ, hogy az engesztelők tábora elég erős, elég nagy lesz-e ahhoz, hogy a jó Isten igazságosságát kiengesz­telje azért a tengernyi bűnért és gonoszságért, amely égbe kiált bün­tetésért. Ezért erőlködik tehát a sá­tán és igyekszik az engesztelést meghiusítani. Nem is csoda, hogy ennyire erőlködik, hiszen egészen elönti lelkét az irigység és gyűlölkö­dés ellenünk. Át akarja húzni Isten terveit. Meg akarja akadályozni Is­ten gondolatainak megvalósulását bennünk. Az isteni hatalommal azonban nem tud szembeszállni. Ép­pen akkor, amikor legjobban eről­ködik, válik az isteni Gondviselés eszközévé. 

„ELLENKEZÉST VETEK...”

A jó Isten a sátánnal szemben a Boldogságos Szűzanyát ruházta fel hatalommal és kegyelemmel az idők kezdete óta. Az ellenségeskedés a Szent Szűz és a sátán között nem most kezdődött, nem is akkor, mi­kor a Boldogságos Szűzanya meg­született, hanem akkor, amikor a bűn a világra jött. Az emberiség életének kezdetén mondta az Úr, midőn az ősszülőket kiűzte a para­dicsomból: „Ellenségeskedést vetek közéd és az Asszony közé, ivadékod és ivadéka közé. Az széttiporja fe­jedet, te pedig a sarka után lesel­kedel.” (Ter 3,13.) Ez az ellen­ségeskedés, amelyet Isten a Boldog­ságos Szűz és a sátán között létre­hozott, fenn fog állni a világ vé­géig. Mindvégig ellenségeskedés lesz a sátán és a Szűzanya között, a sá­tán ivadéka és az ő gyermekei kö­zött.

A VÉGSŐ KÜZDELEM FELÉ

Ez az ellenkezés egyben jövendölés is. Azokra az utolsó időkre vonatko­zik, amikor ez a harc, ez az össze­csapás a sátán ivadéka, csatlósai és az Isten harcosai, a Szűzanya gyer­mekei között a legerőteljesebb lesz. Ez a harc napról-napra fokozódik egészen az utolsó felvonásig, az An­tikrisztus idejéig. És ha közben jön is a rövid „békeszünet", a sátán azt is arra használja, hogy még jobban  összegyűjtse azokat, akik az ő hívei, hogy annál erőteljesebben törjön ki azután a gonosz végső küzdelme, amely az emberiség történelmének befejezése lesz. Ha ez a harc a jó és a gonosz között szemünk láttára nőttön nő, jele annak, hogy az em­beriség története a végső kifejlődés felé közeledik.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése, a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozást ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot; Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírásismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának! ( Forrás nyomán )

Az apostoli folytonosság
     Megtérése után Newman sok esetben szorult védekezésre, barátai kérdésekkel, vádakkal zaklatták. Ezekre a támadásokra a megtérő megpróbált részletesen válaszolni elsősorban azért, hogy meggyőzze a vádlókat a vádak alaptalanságáról, megfogalmazva, hogy miben hisz, és ezzel azt is, hogy hogyan jutott el az igazság felismerésére. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy mi is jobban megértsük gondolatait. 1864-ben Edward Bouverie Pusey-nek (1800-1882) írt levelében igyekezett összefoglalni a katolikus és anglikán mariológia közötti különbségeket. Bár Mária tisztelete jelen volt Newman anglikán korszakában is, de megtérésével ez a kép még teljesebbé vált. Bizonyos kifejezések új értelmet nyertek, új összefüggéseket látott meg, olyan szavak, kifejezések kerültek középpontba, amelyeknek korábban nem tulajdonított fontosságot.
     A Katolikus Egyházba való belépése után sokat szenvedett a meg nem értés, az ellenségeskedés, a rágalmak, a vádaskodás és a képmutatás miatt... Némán viselte mindezt, mint Krisztus Pilátus előtt: csak akkor reagált, amikor a vádak a Katolikus Egyház iránti hűséget vontak kétségbe. Nem szűnt meg azonban szeretni azokat, akik megtérése után elfordultak tőle.
     Bár az anglikán egyház papja volt, ez érvénytelennek minősült a római egyházban, a Krisztustól való apostoli folytonosság (szukcesszió) megszakadása vagy bizonytalansága miatt! Már III. Gyula pápa 1554-ben és IV. Pál pápa 1555-ben kelt levelében felhívta a figyelmet az anglikán papszentelés érvénytelenségére. XIII. Leó, 1896. szeptember 13-án az Apostolicae curae et caritatis kezdetű levelében részletesen foglalkozott az anglikán papszentelés érvénytelenségével (DS 3315). 1846 februárjában tehát Newman Rómába ment. Belépett a De Propaganda Fide kollégiumába, hogy megkezdje teológiai tanulmányait és felkészüljön a pappá szentelésére.

(folytatása köv.)

3. A megtévesztés
     Az ember teremtése óta léteznek olyan erők, melyek örök céljától – Istentől – el akarják téríteni, el akarják csábítani. Ádám és Éva ősbűne nem jött volna létre az ördög megtévesztése nélkül!
A kísértőnek való bedőlés persze nem hozta meg Ádámnak és Évának azokat az „előnyöket”, melyeket az ördög ígért nekik.
     Az Antikrisztus viszont úgy fogja szemfényvesztő módon meggyőzni a népeket, hogy amit ígér, azt ördögi rafináltsággal be is tartja! Hogyan lehetséges ez?
Pl. úgy, hogy a fellépése előtt a szövetséges háttérhatalmaival általános pénzügyi és gazdasági káoszt kelt, szegénységgel (migrációval) és helyi háborúkkal, melyeket egyetlen kormány sem tud már megfékezni. Ő azonban annak ígéretével lép majd fel, hogy rendet tesz a világban azzal a feltétellel, ha megszűnnek a nemzetállamok és egységes világunióvá tömörülnek – természetesen az ő uralma alatt! Ez lesz a totális globalizáció, amelyben persze azt a rendet hozza helyre, amit ő maga ziláltatott szét, sikerrel!
Megvalósul az a ,,világbéke”, amit társutasai már réges-rég ígérgettek! Csakhogy ez egy Isten nélküli béke lesz, nem Krisztus Békéje, amit ő ígért: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27)
     Az Antikrisztus álságos eredményei meghozzák a sikert számára, a népek sokasága behódol és ekkor kezdődik el majd az a ,,megálmodott szép új világ”! A vallások egyesítése egyetlen világvallássá, és a Katolikus Anyaszentegyház teljes felszámolásának kísérlete.
     Aki nem veszi magára a Vadállat jegyét, az nem adhat és nem vehet, és semmilyen világállami juttatásban nem részesülhet!
     Első látásra nem könnyű belátni, mit lehet felhozni egy általános világbéke ellen komolyan. Hiszen a háborúk és konfliktusok megszűnte ‒ a hadipari cégektől eltekintve ‒, mindenkinek a leghőbb vágya. Igen ám, de mint említettem, ez nem az Úr Békéje, hanem egy Isten nélküli ál-béke, az igazság, a szabadság és a katolicizmus kárára, vagyis egy totalitárius világállam istentelen ,,békéje”.

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 3

     A II. Vatikáni Zsinat a modern pápa elődök Jn 19,26-ra vonatkozó magyarázatát megerősíti, amikor Máriáról, a Megváltó Társáról írva a Megváltóval a kereszt tövében való együtt szenvedéséről és az őt ott felajánló szerepéről tanít a Lumen Gentium 58. részében. Mária a „Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztfáig, amelynél ott állott (vö Jn 19,25), hogy ezzel is az Isten elgondolása teljesüljön.”
     Mária Isten akarata iránti engedelmességében vállalta, hogy a Megváltó Társaként együttműködjön a Kálvárián. Isten kívánta így, hogy az új Ádám oldalán ott legyen az új Éva. A zsinat az 58. részben azt tanítja továbbá, hogy Mária volt az, akinek „meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével”. A Megváltó Társa együtt szenvedett a Megváltóval, kiállva Fia mellett majdnem a halálig, a váltságdíj megfizetésének csúcspontjáig (vö Mt 10,45). „Meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai érzelmeivel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe.”
„Végül, maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva odaadta őt a tanítványnak, hogy legyen anyja: »Asszony, íme a te fiad!« (vö Jn 19,26-27).”  A Megváltó Társaként „együtt szenvedett kereszten haldokló Fiával…” és „engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon.” Így jogosan jutalmazta meg a Megváltó, mielőtt elhagyta a keresztet és visszatért az Atyához, hogy legyen „anyánk ő a kegyelem rendjében.”
     II. János Pál pápa termékeny módon jelenkorivá tette a „A Megváltó Társáról” szóló magisztériumi tanítást. „Benne [Máriában] a számos és gyötrő szenvedés oly láncolattá fonódik össze, hogy nemcsak rendíthetetlen hitét bizonyítja, hanem azt is elmondhatjuk róla, hogy legalább annyira hozzá is járul a mindenek megváltásához … a Kálvárián érte el tetőpontját, emberi szempontból immár nehezen elképzelhető fokon, a Boldogságos Szűz Mária szenvedése, amely Jézusé mellett, titokzatos és természetfölötti mértékben termékenynek bizonyult az egyetemes üdvösség létrejöttében. Amikor fölment a Kálváriára, amikor ott állt a Kereszt tövében a szeretett tanítvánnyal együtt, egészen sajátos mértékben részesült Fiának megváltó halálában.”
Sőt, II.János Pál Mária kálváriai „lelki keresztre feszítéséről” is beszél: „Lelkében keresztre feszítve megfeszített Fiával (vö Gal 2,20), hősies szeretettel szemlélte Fiának halálát »szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe« (Lumen Gentium, 58). Értünk beteljesíti az Atya akaratát és mindnyájunkat gyerekeként fogad Krisztus végakarata szerint: »Asszony, nézd a fiad« (Jn 19,26).” Ez valóban az asszony (egy édesanya) „lelki keresztre feszítése” volt a kereszt tövében. Ezért helyes, tekintettel legbensőségesebb együtt szenvedésére a Megváltóval a Kálvárián, hogy a Társa megkapta a lelki anyaság minden kegyelmét Isten népe számára, akiket „együtt váltott meg Krisztussal”.
     Kérjük tehát a Szentatyát, hogy hirdesse ki üdvtörténetünk ötödik, Mária-dogmáját, a "Megváltó Társa" címmel. Ez talán újabb lendületet adhat – az isteni kegyelem által – a lelkek sokaságának az engesztelésre, mely reményünk szerint új fényt és világosságot eredményezhet elsötétülő világunkban!
(vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Harmadik elmélkedés

VÉGSŐ HARC A SÁTÁNNAL

KEVÉS IDŐ VAN MÁR HÁTRA!

Arról ismerjük meg, hogy elközel­gett az idők telje, hogy a gonoszlélek megkétszerezi érőfeszítéseit. Az Úr Jézus második eljövetele felé látja a sátán, hogy kevés ideje van már az emberek elcsábítására. Ezt a kevés időt a legjobban akarja fel­használni. Lehetőleg minden alkal­mat megragad, hogy a lelkeket bűn­re csábítsa és a kárhozatba döntse. Azokat a jeleket, amelyeket az Úr Jézus a vég kezdetéről előre mon­dott, a sátán is ismeri, hiszen a ki­nyilatkoztatást ő is tudomásul vette. A sátán tiszta szellem, csupa ész és tehetség, ezért hamarabb felfogja Isten tanítását, mint mi és jobban megérti a kinyilatkoztatás igazságait, amelyeket a jó Isten nekünk adott.

AZ IDŐ JELE

Anélkül, hogy mi azokhoz a 'jöven­dölésekhez' folyamodnánk, melyekről előbb volt szó, világosan látjuk, hogy amikor a sátán megkétszerezi erőfeszítéseit, akkor nekünk vigyáznunk kell! Nem tudjuk ugyan az időt, az órát, amikor az idők telje bekövetkezik, – azt az Úr nem akarta kinyilatkoztatni – de a je­lekből következtethetünk, mert a sátán erőfeszítése számunkra szintén jel, amelyből láthatjuk, hogy köze­ledik a vég. Ha a fatimal jelené­sekben a Szűzanya sok mindent nem mondott volna meg előre, ak­kor is azt kellene tartanunk, hogy ez a sátáni erőfeszítés, amely nap­jainkban történik, igen komoly jele annak, hogy az emberiség lassan halad a végső kifejlődés felé.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Krisztus látható Egyháza
     Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után Newman hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért.
     1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én - néhány barátjával együtt - letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált. A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon. Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
     Newman rendíthetetlenül vallotta, hogy „van egy látható Egyház, szentségekkel és rítusokkal, melyek a láthatatlan kegyelem csatornái”.
     „Amióta katolikus lettem – írta Newman –, tökéletes békében és zavartalan belső csöndben éltem, a legkisebb kétely nélkül... Nem lettem buzgóbb, mint azelőtt voltam, de úgy tűnt, hogy viharos út után egy békés kikötőbe érkeztem, s hogy a boldogság, melyet ennek köszönhetően érzek, szűnös-szüntelen tart mind a mai napig.”

(folytatása köv.)

     Az előző rész utolsó mondata, hogy "Már-már fel sem tűnik, és senki kísérletet sem tesz arra – a hívők sem –, hogy az Isten ellen elkövetett sértésekért vezekeljenek ‒ ENGESZTELJENEK!" És itt jön be két nagy Mária-üzenet! A La Salette-i, melyben a Szűzanya kérte, hogy ne káromkodjanak az emberek, "mint a kocsisok"! És a Fatima-i üzenet!
     Az Istenanya 1917. május 13-át megelőző megjelenéseire egy angyal készítette elő a három kis pásztort, és többek közt ezt az imát tanította nekik:
,,Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, a szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért. Amen”
     Kedves Olvasóim! Már idéztem Boldog Newman bíborost, aki nem kevesebbet állított, minthogy az Antikrisztus nem is létezne ‒ aposztázia ‒, hitehagyás nélkül! Én meg hozzá teszem, hogy az emberiségnek nincs semmi esélye az Antikrisztussal szemben, az ENGESZTELÉS megvalósítása nélkül!
A Szűzanya Fatimában mondta ki először az ,,engesztelés” kifejezést, bizonyára nem véletlenül, hiszen már nem volt elegendő a „Tartsatok bűnbánatot” figyelmeztetés!
      Az emberiség már olyan súlyosan megbántotta a Végtelenfölségű Istent, hogy már csak az intenzív áldozat, imádság, böjt és bűnbánat, vagyis az ENGESZTELÉS az egyetlen esély a tömeges elkárhozás elkerülésére!
De még ezt is a Szűzanya közbenjáró hatalmának a segítségével remélhetjük!
     Nem véletlenül kérte 1917. augusztus 19-én, hogy ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!” (A képen a hely, ahol ezt a Szűzanya mondta 1917. augusztus 19-én)

ÉLETÁLDOZATUNK ÉRTELME ÉS DICSŐSÉGE

Ha már átléptük a túlvilág küszöbét, ott egyszerre minden világossá vá­lik, hogy mi értelme volt a mi engesztelésünknek, hogy hány lelket tudtunk kiragadni a sátán karmai­ból. Talán éppen a mi életáldoza­tunk tartotta, vagy tarja majd vissza Isten büntető kezét! Látni fogjuk életáldozatunknak az ér­telmét, hogy élő, szent, Istennek tetsző áldozatok vol­tunk! Ott tűnik ki csak igazán, mi­lyen nagy kegyelem volt ez! Igen, ott lesz világossá, hogy a Segítő Szűzanya mennyire szeret bennünket!

MENNYIRE SZERET A SZŰZANYA?

Mi nem is sejtjük, nem is érezzük, mennyire szeret a Szűzanya minket. Talán éppen ő eszközölte ki, hogy épp most, e ziva­taros és nehéz időkben lehessünk az ő gyermekei, zászlajának harcosai, akik a sátánnal megküzdünk! Talán ő eszközölte ki külön a jó Istentől, hogy mi ezeknek a nehéz időknek a súlyát viseljük, engeszteljünk és ez­zel hozzájáruljunk a bűnösök meg­téréséhez, Krisztus megváltói mű­ködésének sikeréhez. Talán a Szűz­anya eszközölte ki, hogy megismer­jük ezt a hősi felajánlást?! Odaát mindent megtudunk!

MÁRIA VISZ MINKET ISTEN ELÉ­

A fatimai jelenéseknek legmélyebb értelme a Szűzanya Szeplőtelen Szí­vének tisztelete, amely abban áll, hogy együtt éljünk vele, legyen az ő akarata a mi akaratunk, Szívének minden érzelme a mi érzelmünk. Ha így egybeforrunk vele, akkor ő maga vezet minket Isten ítélőszéke elé és ő lesz szószólónk az őrök Bí­ró előtt. 

MÁRIA GYŐZELME!

A Boldogságos Szűzanya ezekben a nehéz időkben Krisztus szavait idé­zi: Ne féljetek, Fiam legyőzte a világot!

Krisztus legyőzte a sátánt és hatalmat adott a Boldogságos Szűzanyának, hogy ezekben az utol­ső időkben széjjeltiporja a sátán fe­jét és győzelemre juttassa Krisztus gyermekeit a sátán fölött! (Forrás az első részben!) (Folyt.)

 2. Az apoteózis ‒ az ember istenítése
     Szent Pál így ír a második tesszaloniki levélben az Antikrisztusról: „Előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának! Ez önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül az Isten templomába és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.” (2Tessz 2,2-4) – idézet vége!
     Az Antikrisztus eme hallatlan gőgjét a hallgatósága simán el fogja fogadni, miként a Jelenések könyve kifejezetten állítja: „Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak és imádták a fenevadat, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz és ki harcolhatna vele szemben?” (Jel 13,4)
     Kiváló példa a római császárok istenként való deklarálása, mely hódolatot megkövetelték alattvalóiktól.
Aki megtagadta a császár felé az istennek kijáró imádatot, az az életét kockáztatta, amiként ezt Szent János az      Antikrisztus idejére kilátásba is helyezte: „Majd székeket láttam, melyen ülve azon lelkek ítélkeztek, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre.” (Jel 20,4)
     Természetesen józanul nehezen hihető, hogy a felvilágosodott XXI. századi ember valaha is istenként tisztelhetne egy emberi személyt (például egy világállam elnökét). Mindazonáltal napi realitás a túlzott sztárkultusz és nem feledkezhetünk meg az önistenítésről, a New Age valláshelyettesítő kultuszairól, az Istennek kijáró ,,imádási gesztusok” elhagyásáról, az általánosan elterjedt istenkáromló kifejezésekről – a blaszfémiáról és a rejtve-nyílt tudatos sátánimádásról sem!
     Az imént felsoroltakat mind-mind megvalósítja majd az Antikrisztus. Szent Pál azt írja, hogy az Antikrisztus föléje emeli magát Istennek és a vallásnak, „úgyannyira, hogy az Isten templomába ül és úgy mutatja magát, mintha az Isten volna.” (2Tesz 2,4)
     Ezt az iszonyatos istenkáromlást a Jelenések könyve megerősíti: „Nagy dolgokat és káromlást beszélő szájat adtak neki és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit.” (Jel 13,5-6) – idézet vége!
     Az Antikrisztus kortársai azért fogják vezérük istenkáromlását tűrni, sőt éljenezni, mert ők maguk már rég megszokták a blaszfémiát, és jópofaságnak fogják tartani, „ez legalább közülünk való és nem játssza az eszét” – mondják.
És ebben rejlik korunk kísérteties újdonsága – az istenkáromlás ‒, mely persze minden időben előfordult, de megbotránkoztató volt. Napjainkban azonban magától értetődővé vált és polgárjogot nyert a közbeszédben. Már-már fel sem tűnik, és senki kísérletet sem tesz arra – a hívők sem –, hogy az Isten ellen elkövetett sértésekért vezekeljenek ‒ ENGESZTELJENEK!

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 2

      A II Vatikáni Zsinat említést tesz arról, hogy a szentatyák megkérdőjelezhetetlenül elismerték Mária kivételes, szabad akaratából a Megváltó oldalán vállalt részvételét az emberiség üdvözítésében: „Joggal gondolták tehát a szentatyák, hogy Mária nem volt merőben tétlen eszköze Istennek, hiszen szabad hittel és engedelmességgel közreműködött az emberiség üdvözítésében." Szent Iréneusz szerint, akihez hasonlóan a szentatyák is szívesen hirdetik szentbeszédeikben: »Amit Éva engedetlensége összebogozott, azt kibontotta Mária engedelmessége.«
     A szentatyák mélyreható bölcsességét összegezve azt mondhatjuk, hogy amíg Évának aktív szerepe volt Ádámmal az emberiség üdvösségének elvesztésében (habár másodlagos és alárendelt volt Ádám szerepéhez képest), addig Mária aktívan osztozott Jézus Krisztussal az emberi-ség megváltásában (habár feladata teljes egészében másodlagos és alárendelt volt Jézus Krisztushoz képest).
     Folytatva az ősatyák Éva és Mária közötti párhuzamát, Éva Co-peccatrixnak („társ-bűnösnek”) tekinthető, mert Éva volt az, aki szabadon adta a kísértés „eszközét”, a „tiltott gyümölcsöt” (vö Ter 3,6) Ádámnak a Peccatornak („bűnösnek”), akinek bűne, az emberi faj atyjaként az emberiség kegyelmi állapotának elvesztéséhez vezetett, a Peccator eredményezte az emberi faj számára a halált. Máriát hasonló módon tekinthetjük Coredemptrixnek („a Megváltó Társának”), mert Mária volt az, aki szabad akaratából a megváltás eszközét, Jézus Krisztus testét adta. Az Atya többé nem kívánja a régi törvény áldozatát, mert Szent Fia Jézus teljesítette a Legszentebb és legtökéletesebb áldozatot! „Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk” (Zsid 10,10). Ezt a testet, a megváltás Isten által tervezett eszközét, Mária, a Coredemptrix, a Megváltó Társa szabad akaratából adta a Megváltónak. Valóban azt mondhatjuk, hogy amíg Éva volt a Co-peccatrix a Peccatorral, addig Mária volt a Coredemptrix a Megváltóval.
     A II. Vatikáni Zsinat, XXIII. János (1958-1962) és VI. Pál (1963-1978) vezetésével zsinati erőt és megerősítést adott a modern pápák Máriára, mint Megváltó Társára vonatkozó következetesen ismétlődő magisztériumi tanításának. „Az édesanyának ez a mély kapcsolata Fiával az üdvözítés munkájában megmutatkozik a szűzi fogantatás idejétől kezdve egészen Krisztus haláláig.” (vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

A tanítás igaz volta
     Henry Newman az Egyház és a pápa tévedhetetlenségéről szóló tanítást így magyarázta: „Az evangélium valóban mennyei üzenet, melyet a Katolikus Egyház közössége őriz és tart fenn. Ezt a kinyilatkoztatott üzenetet Isten az Egyháznak adta át, s az Egyház tévedhetetlen abban, ami a rábízott üzenetet érinti. Hogyan értelmezhetnénk másként a tévedhetetlenséget a tanításban, minthogy a tanító a tanításában védve van a tévedésektől? (...) A pápa csak azért tévedhetetlen, mert a tévedhetetlen Egyház élén áll.” Az Egyház élő hitmagyarázatának a Szentlélek a garanciája, Ő az, aki az időről időre felmerülő kérdéseket az Egyházon keresztül megválaszolja. (Ez már az első apostoli zsinaton is megnyilvánult, amikor a zsinati határozatokat ez a kijelentés vezette be: „Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk...” – lásd ApCsel 15,28.)
     A csalatkozhatatlanság dogmája garantálja a tanítás igaz voltát, de ez nem jelenti azt, hogy a hívő nem ütközhet nehézségekbe egyik-másik dogma értelmezése során. Azonban egészen más, ha valamit hiszek, bár nem egészen értem, mintha mindenestül kételkednék benne. Newman szavaival: „Tízezer nehézség sem tesz ki egyetlen kételyt sem.” (Ap 360)

(folytatása köv.)

HA CSAK NEGYEDÓRÁNK VOLNA HÁTRA?

Egy bizonyos: a halál úgy jön, mint a tolvaj. Hogy mennyi van hátra, senki nem tudja! Mit tennék akkor, ha tudnám? Mit csinálnék, ha Isten elküldené angyalát, aki megmondaná, hogy már csak ennyi és ennyi nap van hátra? Szent Ala­jos* életében olvassuk, hogy egyszer rekreációban az egyik novicius meg­kérdezte társait, mit csinálnának ak­kor, ha az Úr azt mondaná, hogy csak 15 perc idő van háltra? Min­denkinek volt valami gyors elintéz­ni valója, csak Szent Alajos mon­dotta: én nyugodtan tovább játsza­nék. Mindent Isten iránt való sze­retetből tettem, még a játékot is, tehát nincs okom félbeszakítani azt. 

NYUGODTAN NÉZHETÜNK A HALÁL SZEMÉBE!

Ha nem tudjuk, mennyi idő van még hátra, akkor sem szabad fej­vesztetten ide-oda kapkodnunk, ak­kor is Szent Alajos szellemében nyugodtan kell szembenéznünk a halállal, hiszen egész életünket Is­tennek ajánlottuk az engesztelő, hősi felajánlással, A Szűzanya a kis fa­limai gyermekeknek is csak azt mondotta, hogy rövidesen eljön értük és elviszi őket a mennybe. Ne­künk is azt üzeni, hogy ne féljünk a haláltól, hiszen Ő jön el értünk, hogy hazavigyen és abba a boldog­ságban részesítsen, amelyet az Úr Jézus készített nekünk odaát.

NE FELEDJÜK: ENGESZTELŐ LELKEK VAGYUNK!

Ne felejtsük el, hogy engesztelő lel­kek vagyunk, a jó Istentől azt a hivatást kaptuk, hogy ajánljuk fel életünket engesztelő áldozatul. Ele­get akarunk tenni azokért a szörnyű bűnökért, amelyeket az embe­rek elkövetnek. Életünk programja a bűnbánat. De mi megfeledkezünk arról, hogy magunkért engesztel­jünk, mi felajánljuk minden vezeklésünket másokért, a bűnösökért, rá­bízva saját sorsunkat annak Szívére, aki legjobban szeret bennünket. Ne féljünk tehát átlépni az örökkévaló­ság küszöbét, mert az első, akivel találkozni fogunk odaát, a Boldog­ságos Szűzanya lesz. Akkor meg fogjuk érteni, hogy Ő miért akart minket engesztelő lelkekké nevelni, miért akarja, hogy ne a földi örö­mökben leljük boldogságunkat, mi­ért kellett annyit szenvednünk és miért kellett ezt mind odavinni az engesztelés oltárára!

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

_______________________

* Gonzaga Szent Alajosról van szó

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 1

      Máriának bűn nélkül való (szeplőtelen) fogantatása, majd a Szentlélektől való szűzi foganása megfelelően felkészítette és méltóvá tette őt a bensőséges és példátlan együttműködésre, azaz arra, hogy a Megváltónak emberi testet adjon az üdvözítés feladatához. II. János Pál pápa erről így ír: „Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy Mária makulátlanul született azért, hogy a mi javunkra jobban tudjon cselekedni. A kegyelem teljessége lehetővé tette számára, hogy az üdvözítés munkájában való együttműködés misszióját tökéletesen betöltse: ez adta meg a maximális értéket az áldozatban való részvételére.”
      Mária, Krisztus üdvözítő közvetítésében történő kivételes osztozásának kezdete, az Angyali Üdvözlet, ahol a Szűz szabad akaratából beleegyezett abba, hogy Theotokos, „Istenszülő” legyen és közvetítse a világnak Jézus Krisztust, az Üdvözítőt, minden kegyelem Szerzőjét. Mária igenjének köszönhető, hogy Ő, aki a megváltás kegyelmének közvetítője és forrása, eljött az emberiséghez. Az Egyház ezt megerősíti: „Tőle származik az egyházban minden fény, amin keresztül kapják a hívők a megvilágosítást és minden kegyelmet, akin keresztül szentekké válnak, ahogy ő maga is szent…”
      A megszentelés, amit Mária foganásának első pillanatában kapott, a Szentlélek ereje által történt, az isteni megszentelés Máriát az „egyetlenné tette, aki a Szentlélek kegyelmének teljes birtokosává vált.” Ugyanekkor, az angyali üdvözlettel egyidőben, a Szentlélek ereje által válik Mária a Megváltó édesanyjává (vö Lk 1,35). A Szentlélek, Mária isteni jegyese az, aki felkészíti és megtartja őt a Megváltó Társaként betöltött feladat minden mozzanatában. Sionnak ez a leánya átadja szabad akaratát az Atya meghívására: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,38) Ez az a gondviselésszerű egyesülés az alkotó Lélek kiáradása (vö Lk 1,35) és Mária beleegyező együttműködése között (vö Lk 1,38), amely által „az Ige testté lett” (Jn 1,14) a megváltó megtestesülésben.
     Mária szabad akaratából az Atya új üdvözítési tervére kimondott 'igen'-jével tudatosan és testileg lép be az emberiség megváltására újonnan alapított szövetség középpontjába. A zsinat is megerősíti: „Végül, az ígéretre való hosszas várakozás után ővele, Sion fönséges leányával telik be az idő és kezdődik meg az üdvösség új rendje: amikor őbelőle ölt magára emberi természetet az Isten Fia, hogy testi társ életének misztériumaival megszabadítsa az embert a bűntől.” A Szent Szűz szabad akaratából elfogadja a Megváltóval való együttműködést, olyan bensőségesen, hogy a Megváltó Társaként, a megváltás igazi eszközét, a Megváltó emberi testét adta, mert „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,10). (vö Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

1. Az aposztázia (az általános hitehagyás)
     Az Antikrisztus egy totális eretnek, márpedig az eretnekség kéz a kézben jár a hitehagyással.
Meg van mondva, hogy egy széleskörű hitvesztés az Antikrisztus eljövetelének feltételeként jelenik meg, és ez csalhatatlan jellegzetesség lesz!
Manapság ez aligha lephet meg bennünket!
Isten ellenségének gigantikus világuralmához a globalizáció feltétel, ehhez pedig alapul szolgál az emberek globális elistentelenedése! Már a Jelenések könyve így említi: „Az egész föld csodálta a vadállatot.” (Jel 13,3) ‒ AZ EGÉSZ FÖLD!
     De hogyan lehetséges irányítani a felvilágosult, a magukat racionalistának tartó embereket? Nos, az ilyen-olyan propagandákkal, amelyek sokakat tévedésbe ejtenek. "A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet.” ‒ olvashatjuk Máténál (24,11-12). És itt ez utóbbi mondat a válasz! A gonosz környezet ugyanis hatással van ránk, a kezdetbeni ilyen-olyan rossz szokások, egyhamar kifejezett bűnökké fajulhatnak és szép lassacskán ránk rakódik, "mint a guanó, keményen, vastagon”!
Mert írva van: ,,az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek”. (1Tim 4,1-2)
     Hogy miként is valósulhat meg ez egy templomba járó emberrel? Nos, nap mint nap hallhatjuk a mentegetőzéseket: ,,Más is ezt csinálja!” ,,A fiataloknál ma már ez a szokás!” ,,Hidd el, hogy az Irgalmas Isten nem így gondolkodik, mint te!” ,,Ez a mai korszellem!”
     Hűha, kedves Olvasóm! Jó, ha megjegyezzük, hogy a mai korszellem, az Antikrisztus szellemisége, mely ellen úgy védekezhetünk, ha hűek maradunk keresztségi fogadalmunkhoz! Kerüljük a profán dolgokat és az egyháziak álságos kritizálását, mert akik ezt teszik, így-úgy a bensőséges hittől elhangolódhatnak.
Boldog Henry Newman, a nagy konvertita még anglikán lelkipásztorként azt írta az Antikrisztusról, hogy a fellépése szorosan összefügg egy nagymértékű hitehagyással! Idézem: „A bűn embere aposztáziából fog születni, vagy legalábbis aposztázia által kerül uralomra ‒ vagyis ‒ az Antikrisztus nem is létezne az emberek hitevesztése nélkül.” ‒ Ez az inspirált szöveg bizony elgondolkodtató!

FÉLNI A BŰNTŐL!

Meg kell értenünk, bármi történjék, inkább engedelmeskedünk Istennek, mint az embernek. Tanuljunk meg a bűntől félni! Most is, ebben a ne­héz időben, irtózzunk mindentől, ami bűn. Hallottuk, hogy Lucifer a go­noszság fejedelme most engedélyt kapott arra, hogy megsokszorozza tá­madásait, tehát nekünk fokozot­tabban irtóznunk kell a bűntől, fél­nünk Isten haragjától és bűnbánatot tartanunk. Ezért első programja minden engesztelésnek a bűnbánat. Tartsatok bűnbánatot, hogy annál jobban belekapaszkodhassatok Isten­be!

SZŰZ MÁRIA KÖZBELÉP

Azért lép a Szűzanya előtérbe, hogy az ő Szíve kapocs legyen, amely mindjobban odaláncol minket az Úr­hoz, hogy amikor ránk szakadnak a kísértések, az ő közbenjárása bizto­sítsa számunkra az üdvösséget. Rög­tön megértjük, mit akar a Boldogsá­gos Szűzanya mondani ezekkel a sza­vakkal. Akik úgy engesztelnek, mint ahogyan ő akarja, azok nem fognak elkárhozni. A Szűzanya nem engedi elveszni azt, aki belekapcsolódik az ő Szeplőtelen Szívének győzelmi reményébe.

„TALÁN MÁR A KÜSZÖBÖN ÁLL ÉS VÁR!"

Végül azt mondja a nagy pápa: „Imával, böjttel, alamizsnával és bűnbánattal készüljünk a nagy útra, a végső órára, a halálra, amely ta­lán már a küszöbön áll és reánk vár.” A Szentírásban többször olvas­suk, hogy a halál úgy jön, mint a tolvaj. Ezek a nagy megpróbáltatások, amelyek fenyegetnek és esetleg utolérnek bennünket, ezek számunk­ra a világ végét, a földi élet befeje­zését jelzik. Ezért sohasem annyira időszerű, mint most a nagy pápa üzenete: engesztelni és vezekel­ni!

KÉSZÜLJÜNK A NAGY ÚTRA!

Készüljünk arra, hogy a Boldogságos Szűzanya eljön értünk, hogy átvigye lelkünket oda, ahol ő otthon van. Azért jöttünk össze, hogy elkészül­jünk a legnagyobb szenvedésekre, készen legyünk minden pillanatban arra, hogyha a jó Isten úgy akarja, elindulhassunk nyugodt lélekkel az utolsó útra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Gondolatban, szóban és írásban
     Nagyon súlyos, egybefüggő igazságok az előzőkben taglaltak, mert Isten minden műve összetartozik és átjárja egymást, ezért nem elég csak egyik vagy másik misztériumra figyelni, hanem egységben kell szemlélni őket, ahogy mi most Newman nyomán járva tesszük.
     A lényegi kérdés ugyanis nem katolikus dogmák hihetősége, hanem az, hogy te kinek tartod Krisztust és az ő Egyházát, és mit gondolsz az isteni Gondviselésről? Ezt írja Newman: „Azt mondják, hogy az átlényegülés tanában nehéz hinni, én sem hittem benne, amíg nem lettem katolikus. De semmilyen nehézséget nem okozott attól fogva, hogy hinni kezdtem abban, hogy az Isten a római katolikus egyházon keresztül szól, s az egyház ezt a tant az eredeti kinyilatkoztatásként deklarálta.” (Ap 360.)
     Megtérése utáni könyveit, fordításai névtelenül adta közre. Így védte pl. az egyházatyák műveinek angol fordítását attól, hogy ne lehessen a „katolikus” jelzővel csorbítani azok tekintélyét, és így e kiadványok úgymond megmaradhattak mint az anglikán teológia újjászületésének forrásai. (folytatása köv.)

További tervezett időpontok 2026-ban:

Február 19. csütörtök   20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Március 19. csütörtök  20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Április 16. csütörtök    20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Május 21. csütörtök     20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Június 14. vasárnap       ???     

Megemlékezés a templom felszentelésének 95. évfordulóján

Július 11. szombat      12.00  

Megemlékezés az első kapavágás 100. évfordulójáról

Július 29. szerda         19.00

Szentmise a Szent Család-templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 75. évfordulóján

Augusztus 27. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 17. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Október 10. szombat       12.00  

Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 101. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 19. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. kedd        12.00  

Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél

SZENT GERGELY PÁPA INTELME

Szent Gergely pápa 35-ik homiliájá­ból veszem az erre vonatkozó erköl­csi intelmet: „Urunk és Üdvözítőnk a veszendő világ bajait hirdeti, hogy kevésbé zavarjanak bennünket, előre tudva róluk. Az előre látott bajok kevésbé sújtanak és nagyobb türe­lemmel hordozzuk a világ nyomorú­ságát, ha az előretudás pajzsával vé­dekezünk..."

Az Úr előre figyelmeztetett ben­nünket mindazokra a bajokra, ame­lyek bekövetkeznek. Ne féljünk! Ha mi szembenézünk a bajokkal, amikor azok még nem következtek be, akkor könnyebb lesz azokat elviselni. Ha hirtelen szakadna ránk, az annyira lesújtana, hogy alig tudnánk ma­gunkhoz térni. Ha azonban előre sejtjük, akkor a lelkünket hozzáké­szítjük, hogy váratlanul ne érjen a csapás, a szerencsétlenség. Legyünk tehát készen minden bajnak és szen­vedésnek elviselésére! Ne lepjen meg bennünket, ha az idők folyása úgy változnék, hogy a legszörnyűbb meg­próbáltatásokban lenne részűnk! 

FIGYELMEZTETÉS AZ ÖRÖK BAJOKRA

„A sokféle baj és szerencsétlenség figyelmeztet az elkövetkező örök ba­jokra; a véget nem érő rosszat sok véges rossz előzi meg, melyeket az ég és föld, az elemek és az emberek részéről kell elszenvednünk.” – A földi élet szenvedései juttassák eszünkbe, hogy milyen lehet a kín, az a végtelen nagy gyötrelem, amely­től megszabadított az isteni Üdvözítő. A szenvedés mindig arra figyelmez­tessen, hogy nagyobb szenvedéstől szabadított meg az Úr. Eszméljünk rá, hogy mi várna reánk, ha az Úr­hoz hűtlenek lennénk.

NEM IJESZTGETNI AKAR AZ ÚR!

„A prófécia int, figyelmeztet, képben festi meg a jövőt: tanuljunk a bűntől irtózni, Isten haragjától félni, tart­sunk penitenciát, térjünk jobb útra és mivel szörnyű veszedelem ólálko­dik a bűnöző körül... készüljünk a nagy útra, a végső órára.” – Ezek­ben a jövendölésekben nem ijeszt­getni akar bennünket az Úr, hanem bűnbánatra indít. Nem az itteni veszedelmek a borzalmasak, hanem azok az örök kínok, amelyeknek a földi szenvedések csak előképei. Ha szenvedünk, jusson eszünkbe, hogy mindez hasonlíthatatlanul kisebb baj, mint ha az Úr Isten haragját vonnánk magunkra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)