A Hajnal Szép Sugara

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

A pokol látomása 2 (Giuliani Szent Veronica naplója nyomán)

     Valójában alig tudok valamit mondani a pokolról, mert emberi szóval kifejezhetetlen, számomra az volt a lényeg, amit megtanultam és megértettem. Így volt ez akkor is, amikor megláttam a pokol közepét, ahol Lucifer trónja állt. A lába alatt volt egy nagyon nagy, mindenütt szakadozott párna. És megértettem, hogy ezek az elszakadt vallások buzgó követőinek és az egyház ellenségeinek lelkei voltak.
     Ó, Istenem! Minden egyes lélek szenved, és egyik a másiktól szenved, egymást átkozzák. Úgy tűnt nekem, hogy a jelenlétem kínozza a démonokat és az összes lelket a pokolban.
     Egyre inkább éreztem, hogy belehalok a pokol puszta látványába és bizony jó, hogy nem csak az angyalokkal érkeztem ide, hanem a Legszentebb Szűz Mária is elkísért.
Nem tudok többet mondani, és amit én elmondtam, az mind semmi! A Poklot nem lehet megérteni, nem lehet felfogni emberi ésszel, sosem tudnám megérteni annak a tenger fájdalomnak és kínnak a szörnyűségét. Ráadásul a pokolban mindenkinek van egy helye, és az enyémet is láttam.
     Ennek a sokkja alatt végleges döntést hoztam, hogy minden erőmmel törekedni fogok a tökéletességre, abban is, amiben eddig hanyag voltam. Istenért élek, egyedül Istenért!
     Szent Veronika Giuliani egy másik alkalommal látta a poklot, melyet az ördög mutatott meg neki. "Úgy tűnt, hogy sok lélek hullott bele, csúfak és feketék és mélyen megrettentettek. Mindegyik a másik után zuhant azokba a tüzes, lángokkal teli szakadékokba. A kárhozottak sikolyait és siránkozó hangjait is hallottam, valamint éreztem azt a pokoli bűzt és rendkívül forróságot, melynek nagyságát csak az ég és a föld közötti távolsághoz tudnám hasonlítani. Ami e hely méretét illeti, nem lehet látni sem az elejét, sem a végét. Viszont hallani lehetett sok istenkáromlást és átkot Isten ellen, mely szörnyű kínt okozott a lelkemnek."
     Ezután a látomás után Veronika áldozatként ajánlotta fel önmagát az Isteni Igazságszolgáltatásnak: " Uram, felajánlom magam, hogy itt álljak, mint kapuőr, hogy senki se léphessen be oda, és el ne veszítsen Téged." Ekkor Veronika kinyújtotta a karjait, és azt mondta: "Ó lelkek, menjetek vissza! Istenem, nem kérek mást Tőled, küldj nekem több fájdalmat, több kínt, több keresztet, csak nyerjék el irgalmadat a szegény bűnösök!"
     A Boldogságos Szűz Mária beszélt Veronikával a pokolbéli utazásáról, és azt mondta neki: "Mikor körbementél a pokolban, minden lépésnél gyötrődést és gyötrőket láttál; de amikor Lucifer székhelyéhez értél, megrémültél, látva azt a sok lelket Lucifer trónján. Ez a pokol közepe, amit minden kárhozott lélek és minden démon lát, ez a trónus nagy szenvedést jelent nekik, mert Lucifer székhelye maga a pokol..
A Szűzanya még ezt mondta: "Sokan nem hiszik el, hogy a pokol létezik, te pedig magad voltál ott, ám hidd el, hogy amit láttál az még semmi abból, ami a pokol valósága!"                                          SOKAN ISZONYATOSAN MEG FOGNAK LEPŐDNI!

   Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül.
      Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.
      Húszévesen, a középiskola befejezése után, kiváló ajánlásokkal elindult Párizsba, hogy teológiát tanuljon. Útközben egy koldusnak odaadta kabátját, egy másiknak a pénzét, egy harmadikkal pedig ruhát cserélt, majd térden állva megfogadta, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a gondviselésre hagyatkozik.
A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a Sorbonne-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez viszont szerencse volt, mert ez a közösség mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.
     Elöljáróinak engedélyével szeminarista társaiból elkezdte szervezni a „Jézus rabszolgái Máriában” társulatot. Kiváló beszédkészsége ellenére zárkózott és hallgatag volt, mivel a világi társaságban képtelen volt feltalálni magát.
     Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan, ám a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.
     1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen „máriás pap” akart lenni, fő célja a papokból álló Mária Társasága missziós rend létrehozása volt. A domonkos harmadrend tagja lett; tanításainak középpontjába a keresztre feszített Jézus alakját és a rózsafüzért állította.

„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” ‒ vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó sorban levő lányoknak megalapította a Szüzek Társulatát, külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.

     „Tökéletes Mária-tisztelet” című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Rendkívül sikeres hitszónok volt, akinek lelkigyakorlataira tömegek tódultak. Sikereivel sok ellenséget szerzett magának, az egyházban mind többen nézték féltékenyen népszerűségét: a janzenisták és a reformátusok egyaránt megpróbálták munkáját ellehetetleníteni, mi több - több alkalommal is meggyilkolni! Írásait, értekezéseit el kellett rejteni.
     Évekig egy kórház lelkipásztoraként dolgozott, de elbocsátották és évekig megalázó szegénységben nyomorgott egy fagyos, lépcső alatti odúban, ahol a bencés nővérek látták el élelemmel. Lelkigyakorlatait betiltották ‒ sőt, később már azt is, hogy misét celebrálhasson. Hatalmas lejárató rágalomkampányt indítottak ellene. Mindez nem keserítette el, sőt szíve telve volt örömmel, mert a máriás lélekkel felajánlott szenvedést mérhetetlen értéknek tartotta.
     Felkereste Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ám ő az egyházmegyéjében mindenféle papi tevékenységtől eltiltotta. Végül egy mérgezett leves okozta legyengülését, majd lassú halálát 1716. április 28-án, Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sírja is itt található.
     1888-ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté (XII. Piusz pápa).
     Ünnepe április 28.

Forrás: A szerkesztő Szűz Mária Apostola c. könyve.

Efezus, ókori város vázlatos története
     Az Anatóliában elterülő Epheszosz városa (latinul: Ephesus, hettita nyelven Apa-šaš, görögösen Apasza), régi magyar neve: Efezus vagy Efézsa), Törökországban helyezkedik el, régi török neve Küçük Menderes volt. Ma Efes néven, a Selçuk közigazgatási körzet központja.
     A régészeti kutatások alapján Efezus a Kr.e 7. évezredben már lakott, forgalmas kikötőváros volt és már akkor kereskedelmi központként virágzott, amikor Rómának még híre-hamva sem volt!
     Amit Efezus régmúltjáról a történészek tudnak, az mind hettita forrásból származik.
     A görögök említik később, hogy Anatóliát a birodalomalkotó szkíta népek lakták és nyomaik máig is láthatóak (ld. az alábbi képet!). Nos, a „szkíták” elnevezés a lovas népek gyűjtőfogalma (hettiták, hunok, magyarok). Márpedig az tény, hogy a hunokat és magyarokat szkítáknak tartotta a világtörténelem. Ezt igazolja több ókori neves személyiség kijelentése, így többek közt a következők.
Chronicon Pascale VII. században: „a szkítaizmus a Vízözön utáni, s a hellenizmus előtti”. Trogus Pompeius: „A szkíták a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják.” Coccius Sabechius így vélekedett: „Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a hunok vagy magyarok szkíták voltak”.  Bonfini is ezt írta: „Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a magyarok a hunoktól eredtek.... akik a szkítáktól származtak.” II. Szilveszter pápa III. Ottó német császárt dicsőítő iratában Szent Istvánt „a szkíthák hatalmas királyának” nevezi. II. Pius pápa, 1500 körül (Cosmographia): „Azt tartják, hogy a Duna partját lakó hungarok is a szkíták neméből valók.”
     Márpedig ezek a népek léteztek egyenként és összesen is! Nem nomádok voltak, mert birodalomalkotó (államalkotó) kultúrával bírtak!
     Hettita Nyugat-anatóliai Arzava királyságot először I. Labarnasz (vagy Tabarnás Kr.e. 1650-1590) neve alatt említik. Őt tartják a tulajdonképpeni Hettita Birodalom alapítójának, melynek fővárosa a már említett Apasas volt.
A Hettita Birodalom széthullását követően a Kr.e 11. században az athéni Kodrosz király fia, Androklosz vezetésével attikai iónok foglalták el. Ő később a környék ión városait szövetségben egyesítette, és így jött létre a 12 városból álló dodekapolisz: Epheszosz, Erüthrai, Klazomenai, Kolophón, Lebedosz, Milétosz, Müusz, Phókaia, Priéné, Szamosz, Teósz és Khiosz.
     Epheszosz tipikus ión várossá vált. Templomot emeltek Athéné, Apolló és az anyaistennő Artemisz tiszteletére, Akropoliszt és stadiont építettek. Efeszosz volt az ókor egyik legszentebb helye. Itt emelkedett az Artemisz istennő szentélye, mely az ókor hét csodájának egyike. Artemisz vagy Diana istennő a fajfenntartás ösztönének, a termékenységnek az istennője volt. A szobor eléggé visszataszító számunkra: női alak, néhány tucat mellel. Feje és törzse körül mindenféle állat, majd a nap és a hold. Látszik a szobron Kelet és a görög világ keveredése.

Kr.e 650 körül egy indo-európai eredetű lovas-nomád nép, a kimmerek szinte földig rombolták, akkor pusztult el az Artemisz templom is.
     Kr.e 560 körül a várost a Lüd király, a gazdagságáról híres Krőzus (Kroiszosz) foglalta el. Ő nem csak nem pusztított, de újjáépíttette az Artemisz templomot is Kr.e 550 körül, amely az ókori világ Hét Csodája közül az egyik lett.
     Hosszas háborúságok után Kr.e 478-ban Epheszosz a többi ión várossal együtt belépett a Déloszi Szövetségbe. Később perzsa fennhatóság alá került.
     Kr.e 356. július 21-én éjszaka Herostratus (lent) ‒ egy elmeháborodott ember, hogy nevét bevésse a történelembe ‒ felgyújtotta az Artemisz templomot. A tettest kivégezték, de az újjáépítés a háborús időkben lassan haladt.

A feltámadás néma tanúja
     Senki sem látta a feltámadás pillanatában Krisztus testét, melyet a sírba tétel előtt egy 4,36 méter hosszú és 1,10 méter széles vászonba tekertek. Ez a halotti lepel egyszerre volt lepedő, lepel és szemfedő, mely alulról és fölülről is beborította a halott testet.
     A közel 100 éve tartó különböző szakmai vizsgálatok egyre inkább a torinói lepel hitelességét bizonyítják. Ezeknek a vizsgálatoknak köszönhetően a lepel a keresztény világ egyik leghíresebb ereklyéjévé vált, a tudósok pedig ámulva állnak Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának „fényképe” előtt. A vizsgálatokból ugyanis kiderül, hogy a lepelben eltemetett férfit keresztre feszítették, akinek teste negatív, vére pozitív lenyomatot hagyott a leplen. Ezt az értékes ereklyét ma Torinóban őrzik. Az U.S. Air Force Academy tudósai J. Jackson és E. Jumper ismerték fel, hogy a leplen látható lenyomat háromdimenziós. Többször elvégzett részletes vizsgálataik során megállapították, hogy a tudomány nem tud hasonló képet előállítani, és az is kizárt, hogy egy hamisító ilyenre képes lett volna. A lenyomatot nem ecsettel festették, ilyen technika nem létezik, tehát nem emberi alkotás. Nincsenek rajta irányvonalak, mint bármely kép vagy rajz esetében.
     Nagy rejtély, hogy a lenyomat színe ugyan sárgásan áttetsző, nem találtak rajta pigmentet, festéket, sem színezék anyagot. A pamutfonal azonban csak a külső részen sárgult meg kis mértékben, ugyanis kiderült, hogy az egy fonatban lévő körülbelül száz szál közül csak 2-3 szálnak változott meg a színe. Lenyomat tehát csak a fonatok felszínén keletkezett, de nincsen a fonál belsejében.
     25 különböző laboratóriumi módszerrel próbálták meg eltávolítani az egyes fonalakról az elszíneződést, de sikertelenül. Tudományosan bizonyított tény tehát, hogy a leplen található lenyomatot sem lemosni, sem kifehéríteni nem lehet. A háromdimenziós lenyomatnak köszönhetően a tudósok két pénzérmét ismertek föl a lepelben eltemetett ember jobb és bal szemén. A jobb szemen található érme egy lepton lituus, melyet Kr. u. 32-ben, Poncius Pilátus idejében vertek. A bal szemen pedig egy olyan érmét ismertek fel a tudósok, melyet Poncius Pilátus 29-ben veretett Julia, Tiberius anyja tiszteletére. Ez egy újabb bizonyíték a Lepel származásának idejére vonatkozóan, a pénzérmék szemre helyezése pedig egy ókori zsidó szokás volt.

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 1/2007)

(folyt.)

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

A pokol látomása 1 (Giuliani Szent Veronica naplója nyomán)

     "Hirtelen ott találtam magam egy sötét, mély, bűzös helyen, hallottam bikák hörgését, oroszlánok üvöltését, kígyók sziszegését, sokféle hang borzalmas zűrzavarát, mennydörgést is, és mindez félelmet és rettegést váltott ki belőlem. Eközben tűzvillanásokat és sűrű füstöt láttam.
     Majd láttam egy nagy hegyet teljesen beborítva kígyókkal: kígyók és hüllők összefonódva, megszámlálhatatlan nagy mennyiségben. Az volt az érzésem, hogy alattuk valahogy átkok és szörnyű hangok vannak, és az angyalaimhoz fordultam, hogy megkérdezzem tőlük, mik azok a hangok, és azt mondták, hogy ott nagyon sok zavart lélek van, de ez a hely még a legelviselhetőbb. Ekkor hirtelen kinyílt a nagy hegy, és úgy tűnt, hogy az egész tele van démonokkal és lelkekkel! Nagy számban! Azok a lelkek összeragadtak, mintha csak egyek lennének, és így a démonok magukhoz láncolták őket tűzláncaikkal, és mintha a démonok és a lelkek ugyanazok lennének, minden léleknek oly sok démonja volt, hogy nem is lehetett megkülönböztetni őket. Leírhatatlan az, ahogyan láttam őket, csak azt tudom, hogy én felfogtam a látványt, de kifejezni magamat nem tudom, mert ez a földön semmihez sem hasonlítható.
     Átszállítottak egy másik hegyre, ahol az állatok szeméből, orrából és szájából tűz jött ki, foguk éles, és rájöttem, hogy a lelkeket tapossák, tépik és falják fel. Ha sikerült nekik, nem hagyták abba, rájöttem, hogy ez örökké tart. Láttam más hegyeket az elképzelhető legkegyetlenebb kínzásokkal, de lehetetlen leírni, mert ezt emberi elme soha, de soha fel nem foghatja.
     Ennek a helynek a közepén van egy magas, széles trón, melyet a démonok argali juhokként maguk képezik. Itt a legkísértetiesebb a küzdelem! Középen a démonokból álló szék, ezen ül Lucifer, szörnyű, iszonyatos. Ó, Istenem! Mintha a feje száz démon fejéből lenne, százszor akkora, mint a többi démoné, és minden egyes fej tele nagyon hosszú tüskékkel a tetején, és mindegyik végén egy-egy bikafej nagyságú hatalmas szem, melyek a Pokol lángjainak tüzes nyilait küldik szerteszét. És bár ez egy nagyon nagy hely, telve lelkek és démonok millióival, mind csak ezt a látványt látják, teljes élességben, fátyol nélkül, és mind ugyanúgy szenvednek Lucifertől. Ő mindenkit lát, és mindenki látja őt.
     Megértettem, hogy amint a Mennyországban Isten közvetlen szinelátása mindenkit boldoggá és áldottá tesz, addig itt, Lucifer, az ördögi szörny rémisztő arcának látványa kínoz minden lelket. És ő átkoz és káromol mindent, kísért és kínoz. Angyalaim ezt mondták nekem: ez nekik az Örökkévalóság! Ó, Istenem!"

Bevezetés
     Kedves Olvasó! Ezen sorozatom felér egy drága utazással, és bátran elmondhatom, hogy így feldolgozva a Szűzanya efezusi házának történetét képekkel, nem olvashatta még senki, hacsak nem két éve ilyenkor e blogomon. Magam is tudatában vagyok, hogy a Üdvözítőnk Anyjáról, Szent János evangelistáról, Efezusról és Mária Elszenderüléséről írni laikusként nem csekély merészség! 
     Ám, erőt vett rajtam egy benső indíttatás, mely nem csak "kutatási izgalmat" keltett bennem, de átható örömöt is, mert Őérette tettem! A Szűzanyáért és magunkért, mert amiként Montforti Grignon Szent Lajos írta: „Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a Katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal lép fel Isten ellenségei ‒ a megátalkodott bálványimádókkal, a szakadárokkal, a mohamedánokkal, a zsidókkal és az istentelenekkel szemben ‒, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa. (...) Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz”. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f-g)

     Elnézést kell kérnem az ezt követő hosszas történelmi felvezetésért, de úgy éreztem ‒ ha foghíjasan is ‒, de valami „alapot” kell adnom annak a rendkívüli helynek, melyet az Evangélium is sejtet, és „Mária Efezusi Házáról” máig tartó történelmi és hittörténelmi viták folynak. Márpedig ha pápák és magas egyházi tisztségviselők érdemesnek találták meglátogatni, akkor okkal keltheti fel mindannyiunkban az érdeklődést! Olvassák tehát, kíváncsian és megértő szeretettel! (A képen XVI. Benedek pápa lép be a Ház Szentélyébe, a Szűzanya hajdani hálószobája felől! Bővebbet majd a 15. részben!)

Felhasznált irodalom:

1) Deutsch, Bernard F., Our Lady of Ephesus, Milwaukee: the Brice Publishing Company - 1965                                                                                   2) http://www.miri.hu/index.php?ow_page_number=236
3) Klf. Wikipedia felület.
4)https://hu.wikipedia.org/wiki/Anat%C3%B3lia_t%C3%B6rt%C3%A9nelme#Anat.C3.B3liai_kereszt.C3.A9nys.C3.A9g_a_r.C3.B3mai_id.C5.91kben
5) R.P. Elie Remy Thierry: Das Mysteriuk des Hauses der Heiligen Jungfrau in Ephesos. ‒ IZMIR 1989.
6) Leo Maria Schölzhorn: Szűz Mária Efezusban. ‒ OMC Bécs-Pozsony-Budapest 1990
7) Jungfrau Maria ‒ HITIT COLOR, Selcuk 2000.
8) Montforti Grignon Szent Lajos: Tökéletes Mária-tisztelet

9) Mary’s House in Ephesus, Turkey: Interfaith Pilgrimage in the Age of Mass Tourism - Amelia Gallagher Ph.D. https://via.library.depaul.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1463&context=vhj

Látott és hitt
     Arimateai Józsefnek rövid ideje volt arra, hogy Pilátustól – aki az Antonia várban székelt –, elkérje Jézus testét. Ezt követően egy római centurióval visszatért a Golgotára, aki hivatalosan megállapította az elítélt halálát. Nem volt tehát idő arra, hogy a testet megmossák, mert az a Törvény bonyolult előírásai szerint túl sokáig tartott volna, márpedig a temetést idejében be kellett fejezni.
     Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus temetésekor Arimateai Józsefen kívül ott volt Nikodémus is, aki hozott mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. A keresztrefeszítés helyéhez közel volt egy kert, melyben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. A zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust (Jn 19,39-42).
     Vasárnap hajnalban az Apostolok az asszonyoktól értesültek arról, hogy Jézus sírja üres. Ekkor Péter és a másik tanítvány futva elindultak a sírhoz. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért oda. Benézett és látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét fedték be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda, látta és hitt. (Jn 20,3-8).
     Ez a "másik tanítvány" Szent János apostol volt, aki csak akkor hitt, amikor saját szemével látta a gyolcsot és a kendőt, melybe Jézus testét takarták. A gyolcsok érintetlenül feküdtek ott, alakjukból arra lehetett következtetni, hogy nem a testről tekerte le valaki, hanem hogy a test titokzatos módon áthatolt a gyolcsokon.
Máté, Márk és Lukács azt írták, hogy Jézus testét gyolcsba (sindon) göngyölték. Szent Lukács azt állítja, hogy   Péter a sírban lepleket látott, de nem is említi a kendőt. Szent János pedig gyolcsról és leplekről ír. A sírban tehát pontosan meg nem határozható gyolcsok és legalább egy kendő volt (görögül soudarion).
     Gino Zaninotti, hírneves olasz tudós szerint a görög soudarion (kendő) szó az arámi sodara szóból származik, ami különböző méretű és felhasználású, főleg lenvászon anyagot jelent. Jézus testét egy nagy, több mint 4 méter hosszú, és egy 1 méter széles gyolcsba göngyölték. Ez a kendő (sodara) takarta be az egész testét és a fejét, alulról és felülről. Az így begöngyölt testet még két vászonnal keresztbe is betekerték. A kendőbe göngyölt fej és a lábfejek kilógtak a vászontakarásból.
     A feltámadás után, amikor a test „áthatolt” a gyolcsokon, az anyagok összeestek, hiszen már nem volt bennük semmi. 
     Zaninotti professzor így magyarázza Jézus feltámadás történetének egyik legnehezebben értelmezhető mondatát (Jn 20,7): Péter bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
     Az érintetlen gyolcsok látványa, melyekből titokzatos módon „eltűnt” Jézus teste, Szent Jánosnak elég volt, hogy higgyen a feltámadás tényében (habár ekkor még nem találkozott a feltámadottal).

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 1/2007)

(folyt.)

KILENCED-IMA A LEGMÉLTÓBB PÁPA MEGVÁLASZTÁSÁÉRT

2025. május 6-ig.

Leborulok előtted, ó Istenszülő Szűz, Guadalupe-i Szűzanya, mindazok könyörületes anyja, akik gyermekien szeretnek téged, keresnek és bíznak benned. Könyörgök az Egyházért a nagy megpróbáltatások és veszélyek idején!

Hasonlóképp segíts meg, mint amikor 1531-ben a Tepeyacon megjelentél az Egyház megmentésére! Esdve kérlek, járj közben Szent Fiadnál, hogy a Római Bíborosi Kollégium, Neked tetsző bíborost válasszon Szent Péter utódjaként Krisztus helytartójának, az Egyetemes Egyház Pásztorának.

Ebben, az Egyház és a világ számára oly viharos időkben könyörögj isteni Fiadhoz, hogy Misztikus Testének bíborosai, alázatosan engedelmeskedjenek a Szentlélek sugalmazásának és a legméltóbb embert válasszák Krisztus Földi Helytartójának.

Veled együtt minden bizalmunkat Krisztusba helyezzük, aki egyedüli segítségünk és üdvösségünk. Ámen.

Jézus Szíve, a benned bízók üdvössége, irgalmazz nekünk!

Guadalupei Szűzanya, Isten Anyja és az Isteni Kegyelem közvetítője, könyörögj érettünk!

Raymond Leo BURKE bíboros

2025. április 24.

Tényleg összeesküvés állhat a világon terjedő halál kultúrája mögött?

     Az élet elleni fenyegetések nem csökkennek, hanem rendkívül nagy méreteket öltenek. Tudományos módszerekkel és rendszeresen programozott fenyegetésekről van szó. Objektív „élet elleni összeesküvéssel” állunk szemben. Úgy tűnik, ennek nemzetközi intézmények is részesei, melyek hivatalból bátorítanak és programoznak kampányokat a fogamzásgátlás, a sterilizáció és az abortusz terjesztésére. A tömegtájékoztató eszközök pedig gyakran bűntársak ebben az összeesküvésben, mert elhitetik a közvéleménnyel, hogy az a kultúra, mely a fogamzásgátláshoz, a sterilizációhoz, az abortuszhoz és az eutanáziához folyamodik, a szabadság megszerzésének és a fejlődésnek a jele. (17)

     Ma kulturális, társadalmi és politikai szinten egyre szélesebb körökben terjed az említett, élet elleni bűncselekmények olyan fölfogása, hogy azok az egyéni szabadság törvényes, jogos megnyilvánulásai. Meglepő ellentmondás, hogy ma, amikor meghirdetik a személy sérthetetlen jogait, az élethez való jogot gyakorlatilag eltiporják, különösen az emberi lét legtitokzatosabb pillanataiban, a születéskor és a halálban. E támadások frontális fenyegetést jelentenek az emberi jogok egész kultúrájára nézve. (18)

Mit tehet a pap és a hétköznapi keresztény ember a halál kultúrájával szemben, az élet kultúrájának megvalósulásáért?

     Azzal kell kezdenünk, hogy a keresztény közösségeken belül megújítjuk az élet kultúráját. Gyakran még az aktív hívők is szakadást látnak a hit és annak az életre vonatkozó etikai követelményei között, s így erkölcsi szubjektivizmusba és elfogadhatatlan cselekvésre jutnak. Őszintén meg kell kérdeznünk önmagunkat, hogy az életnek milyen kultúrája terjedt el ma egyházmegyéink családjaiban, közösségeiben, és meg kell határoznunk, milyen lépéseket kell tennünk az élet szolgálatára, annak teljes igazsága szerint. (95)

     Ugyanakkor elő kell mozdítanunk a párbeszédet mindenkivel, a nem keresztényekkel is. Az első és alapvető lépés az erkölcsi lelkiismeret formálása: annak hirdetése, hogy minden emberi élet páratlan és sérthetetlen érték. (95-96)

     Fontos feladata van ebben a családnak, a tanítóknak, a nevelőknek. A fiatalokat segíteni kell, hogy igaz tartalmában és benső összefüggésében tudják megélni a nemiséget és a szeretetet. A hiteles nevelésnek magában kell foglalnia a tisztaságra nevelést is. A házastársakat pedig felelős nemzésre kell tanítani, megismertetve velük a születésszabályozás természetes módszereit. (97)

     Sokat tehetnek az élet kultúrájáért az értelmiségiek, az egyetemek, a bioetikai intézetek. Nagy a felelőssége a tömegtájékoztató eszközök munkatársainak: az élet nemes, értékes példáit, tanúságtételeit kell bemutatniuk, tisztelettel felmutatva a szeretet és a nemiség értékeit. A valóság ábrázolásakor kerülniük kell mindent, ami sugallja vagy növeli az élet iránti közömbösséget, megvetést vagy elutasítást. (98)

     Sürgető feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai erőfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia. (95) Erőfeszítéseink közepette a Krisztusba vetett bizalom erősít és lelkesít bennünket, aki tudja, hogy a mennyek országához hasonlóan az élet Evangéliuma is növekvőben van és bőséges termést hoz. (100)

Az Evangelium vitae kezdetű enciklika teljes szövege itt olvasható. 

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír  forrás    (A képfelirat: a nőkért, a gyermekekért, az életért)

     Szent Veronika életének rendkívülisége természetesen gyanút és bizalmatlanságot keltett, hogy valódi-e mindez vagy színlelés, esetleg beteges jelenség, netán az ördög kísértése?
     Legnagyobb ellenfele saját apátnője volt, aki szorgalmazta, hogy gyökeres ,,gyógymódokkal'' fogjanak ki a misztikus nőn: öt évig kenyéren és vízen böjtöltették. Orvosai töviskorona-stigmák fejfájását az akkori gyakorlat szerint izzó vassal akarták gyógyítani. Sebhelyeit egyházi jóváhagyással megalázó és fájdalmas vizsgálatoknak vetették alá.
     Az esetleges hitbeli tévedések elterjedésének meggátlására a legfőbb egyházi hatóság, a római Szent Officium a püspökre bízta Veronika szemmel tartását, felügyeletét, s ez megszégyenítőnek tűnő zaklatásokkal járt együtt. Megfosztották újoncmesternői tisztségétől (két évvel a stigmatizációja előtt választották azzá). Elvesztette azt a jogot, hogy a kolostori közösségben választó vagy választható lehessen. Megtiltották neki, hogy hét közben részt vegyen a zsolozsmán és a szentmisén. Vasárnap leghátul, az ajtó mellett állva részt vehetett a szentmisén, de áldozáshoz nem járulhatott. Ötven napra bezárták a betegcellába, s megtiltottak számára mindenféle levelezést és érintkezést nővértársaival. Valóban az élete ,,eleven Kálvária-hegy'' lett, amint a gyóntató atyja kifejezte. Végül elérkezett a fordulat. A püspök jelentette Rómába a vizsgálatok és a megfigyelés eredményét: Veronika hite kifogástalan, engedelmessége töretlen, a misztikus jelenségek pedig szakadatlanul folytatódnak. A pápa visszavont minden parancsot és tilalmat, s röviddel ezután a nővérek egyhangúan apátnővé választották. Tizenegy évvel később, 1727. július 9-én halt meg. VII. Piusz pápa 1804-ben boldoggá, XVI. Gergely pápa pedig 1839-ben szentté avatta.
     Veronika kulcsot adott Szent Pál szavaihoz: ,,Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára'' (Kol 1,24).

(Forrásokat lásd az első részben!) 

KILENCEDIK NAP

    „Ma az elhidegült lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmam mélyébe. Ezek sebzik meg legfájdalmasabban a Szívemet. Az Olajfák hegyén az ilyen elhidegült lelkektől idegenkedett leginkább a lelkem. A hideg lelkek miatt mondtam: ’Atyám ha lehet, vedd el tőlem a kelyhet, ha ez a te akaratod!’ – E lelkek utolsó esélye, irgalmamhoz való menekülésük lehet!”

   Legirgalmasabb Jézus, ki magad vagy a tiszta irgalom! Irgalmas Szíved hajlékába vezetem a kihűlt lelkeket. Ó bárcsak felengednének tiszta szereteted tüzétől e megkövült lelkűek, akik hasonlóak a holt lelkekhez, s méltán keltenek undort Benned! Ó jóságos Jézus! Irgalmad végtelen hatalma vonzza őket forró szeretetedhez, hiszen Te mindent megtehetsz.

   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

   Örök Atya! Tekints irgalmasan az elhidegült lelkekre, akik be vannak zárva Jézus legirgalmasabb Szívébe! Irgalom Atyja, könyörögve kérlek Fiad keserves kínszenvedéseire és háromórás haláltusájára a kereszten, engedd, hogy ők is dicsérjék irgalmad mélységét. Ámen.

Holnap lesz az Irgalmasság Vasárnapja!

JÉZUSOM BÍZOM BENNED!

A szíve nem bírta tovább
     A jobb oldalon található 1,5 cm széles és 4,5 cm hosszú seb analízise és a sebből kifolyt vér és víz vizsgálatából kiderült, hogy a halál közvetlen oka a szívburok elszakadása volt, melyet az agónia során a burokban összegyűlt folyadék okozott. (A képen piros nyíl mutat a szívseb vérére!)
     A burokban akár 2 liter folyadék is összegyűlhetett, amely összenyomta a tüdőt is. Amikor a szívburok a benne összegyűlt vér miatt megrepedt, hirtelen erős fájdalmat okozott a mellkasban. Erre a hirtelen fájdalomra az ember automatikusan felkiált. Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét (Mt 27,50). Az eszméleténél lévő ember hirtelen halála rendszerint azonnali hullamerevséggel jár. Ezzel magyarázható a Leplen található test megfeszült tartása.

A Megváltó szívét átszúrták
     Röviddel a halál beállta után a folyadékban szétváltak a vörösvérsejtek és a vérplazma. Amikor Jézus oldalát lándzsával átszúrták, a sebből először a vörösvérsejtek majd a vérplazma folyt ki: „vér és víz” – írta evangéliumában Szent János (19,34).
     Jézus átszúrt szíve Isten hatalmas szeretetének bizonyítéka. Emberré lett értünk „teljesen lecsupaszította magát” és minden ember bűnéért magára vállalta a halált. Ő, aki teljesen bűntelen volt, megtapasztalta szenvedésében és kereszthalálában, hogy milyen szörnyű szenvedéssel jár a bűn. A mi szenvedésünket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek éreztük, olyannak, akire lesújtott az Isten. A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze (Iz 53, 4-5).
     Ebben a borzalmas szenvedésben Jézus a végsőkig engedelmeskedett az Atyának. Tökéletes engedelmességével legyőzte a bűnt és a halált. A szenvedés csúcspontja az a pillanat volt, amikor Jézus így kiáltott a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46). Szenvedésével Jézus eljutott mindenhová, ahol hat a bűn pusztító ereje, és legyőzte azt határtalan szeretetével és engedelmességével. Az Atya iránti tökéletes szeretetével és engedelmességével Jézus halálán és feltámadásán keresztül végleg legyőzte a halált és a bűnt.
     A lepel segít nekünk megérteni a Krisztus áldozatával megszentelt szenvedés titkát, mely a megváltás forrása lett az egész emberiség számára – mondta II. János Pál Torinóban. A lepel egyúttal Isten szeretetének és az ember bűnösségének képe. Arra kényszerít, hogy megértsük Krisztus megváltó halálának legmélyebb okait. Ezt a mérhetetlen szenvedést látva még közelebbinek és még nagyobbnak érezzük annak a szeretetét, „aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Hívő ember mély meggyőződéssel vallja: „Istenem, ennél jobban már nem is szerethetnél!”, és tudatosítania kell magában, hogy ezt a szenvedést egy valami okozta, a bűn, minden egyes ember bűne.
     A lepel mindnyájunkat arra szólít, hogy Isten szeretetének képét lelkünkbe véssük és eltávolítsuk onnan a bűnt. A szenvedésen elmélkedve az ember megszabadulhat a felületességtől és önzéstől, ami különösen jellemzi a mai ember szeretetélményét és a bűnhöz való viszonyát.
     A lepel némán visszhangozza Isten szavát és a több évszázados keresztény üzenetet: higgyél Isten szeretetében, hisz ez az emberiség legnagyobb kincse és kerüld a bűnt, ami az emberiség legnagyobb veszélye!

Tényleg létezik az élet elleni összeesküvés?
by christiana 2013

Súlyos kérdések és súlyos válaszok Szent II. János Pál pápától. (A válaszok az Evangelium vitae enciklika jelzett fejezeteiben találhatóak)

Mi az abortusz?

     A művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, olyan ártatlan, hogy ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva. (58)

Hogyan válhatott mégis elfogadottá a magzatok megölése a közgondolkodásban, a szokásokban, sőt a törvényhozásban?

     Ez az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának jele: az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. Épp az abortusz esetében figyelhető meg egy kétértelmű szóhasználat terjedése – pl. ‘terhességmegszakítás’ –, mely el akarja kendőzni igazi természetét és csökkenteni akarja a súlyát a közvélemény előtt. E nyelvi jelenség maga is jó mutatója a lelkiismeretek eltompulásának. (58)

Kiket fog Isten felelősségre vonni a magzatok megöléséért?

– Az anyát. Olykor éppen ő dönti el és kéri magzata meggyilkolását, vagy maga hajtja végre. Gyakran nem pusztán önzésből akar megszabadulni magzatától, hanem más értékeket akar menteni (egészségét, a család életszínvonalát stb.) Mindez azonban soha nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet szándékos kioltását. (58)
– Az apát és más családtagokat, akik közvetlenül vagy közvetve abortuszra késztették az asszonyt.
– Az orvosokat, ápolókat. „Felelősek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik a halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott tudásukat.”
– Az abortuszt végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit abban a mértékben, amennyiben a dolog tőlük függ.
– A törvényhozókat, akik indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyező törvényeket, valamint akiknek gondoskodnia kellett volna (és nem tették meg) a sokgyermekes és anyagi nehézségekkel küszködő családokat megfelelően támogató család- és szociális politikáról.
– Mindazokat, akik a nemi szabadosságot és az anyaságot lekicsinylő szellemet terjesztik.
– Az abortuszt támogató és terjesztő nemzetközi intézményeket, alapítványokat és társaságokat. (59)

Mi az egyház álláspontja az embrionális kutatásokkal kapcsolatban?

     A Szentírás és a keresztény hagyomány szerint az emberi élet szent és sérthetetlen minden pillanatában, születése előtt is; rá is érvényes Isten „ne ölj” parancsa. „Az is ember, aki születni készül” – írja Tertullianus. (61) Ezért az emberi embrión végzett beavatkozások kizárólag akkor megengedettek, ha tiszteletben tartják az embrió életét és épségét, és nem jelentenek számára aránytalan kockázatot, s céljuk a gyógyítás, egészségi állapotának javítása vagy életben maradásának biztosítása. Viszont az emberi embrió vagy magzat kísérleti vagy biológiai anyagként való használata bűncselekmény, hiszen ártatlan emberi lény megölése, még ha más javára történik is, minden körülmények között elfogadhatatlan. (63)

(folyt.)

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír   forrás 

     Veronikát Jézus a saját szenvedésében részesítette: Veronika fején láthatóvá vált a töviskorona nyoma, majd harminchat évesen megkapta az oldalsebet, és három-négy hónappal később az Úr többi sebhelyét is. Minden erejével védekezett a sebhelyek látható volta ellen. Több mint harminc évig volt stigmatizált.

     Veronika, aki a szenvedés eszközeit fizikailag érzékelte, megértette az Úr tervét, miszerint az Úr általa akarta a világot emlékeztetni a szenvedésére. Arra ösztönözte, hogy engeszteljen vele együtt. Nem csupán szeretetének erejéből, mert az elégtelen lett volna. Szenvedése olyannyira hatékonnyá lett benne, hogy az emberek is megláthatták. Nem ,,plátói'', elvont szenvedés volt ez, hanem valódi! Környezetének értetlensége és rendi regulájának szigorúsága megviselte gyenge egészségét. Szenvedett amiatt, hogy belső életét meg kell mutatnia kifelé, mivel jezsuita gyóntató atyja megparancsolta neki, hogy vezessen naplót, és mindent jegyezzen fel, amit Isten a lelkében művel. A naplót később tíz kötetben adták ki. A benne található rendkívüli dolgokat sok szemtanú megerősítette. Olyan ,,férfias'' nyíltsággal írta a naplót, hogy IX. Pius pápa, miután elolvasta, így kiáltott fel: ,,Ez nem egy szent nő, ez egy nagy szent férfi!''

     Küldetését egyfajta köztes létben élte meg, amely az emberek és Isten, a bűnösök és a keresztre feszített Krisztus között jött létre. Nemcsak részt vállalt Jézus szenvedéséből, de egyszer arra kérte az Urat, hogy feszítse őt is keresztre. Meg volt győződve ugyanis arról, hogy Isten Országában él, melyhez ragaszkodott, hiszen kétszer is látta a poklot! Ezek után, szüntelenül szentek segítségét kérte, hogy földi élete során kísérjék őt el, hogy állhatatosan kitartson az engesztelő szenvedésben, melyet minden emberért, a bűnösök megtéréséért ajánlott fel, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el. Naplójában így írt: „Ó bűnnel élők, mindannyian közelítsetek Jézus Irgalmas Szívéhez…, Ő nyitott karokkal vár titeket, hogy átölelhessen”.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

   Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényeinek. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét.

   Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus Sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.

Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta
     A Lepel sebeit vizsgálva (a jobb és bal lapocka fölött) a tudósok egyetértenek abban, hogy Jézus a keresztre feszítés helyére egy keresztfát, patibulumot vitt, amihez a kezei voltak hozzákötözve.
A keresztfa valószínűleg 30 kg-os volt, hossza pedig 1,80 m. A végsőkig megkínzott Krisztus nagy szenvedés árán tette meg a körülbelül fél kilométeres utat. Amikor elesett, megütötte az arcát és térdre hullott. A tudósok sebeket találtak az arcán, orrán (az orra hegyén föld és kavicsdarabkákat) és a térdén, különösen a jobb térdén, melyeket ugyancsak az elesések okoztak. Mivel Jézus nem tudta a keresztet vinni, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után (Lk 23,26).

Keresztre feszítették
     A keresztre feszítés volt a legkegyetlenebb és legmegalázóbb büntetésforma Jézus idejében. A leplen láthatók a felszögezés nyomai. A lábfejek sebeiből arra következtethetünk, hogy a testet ezen a ponton is egy szöggel verték a kereszt függőleges fájához. A bal lábfej keresztezte a jobbat.
     A kézfejet a csuklónál és nem a tenyérnél szögezték át, mert a tenyér nem bírta volna a kereszten lógó test súlyát. Ha az egész test súlya ránehezedne a tenyérre, az elszakadna. A szögeket tehát az ún. Destot-nyíláson ütötték át. Ebben a pontban nem található komolyabb vérér, de ott van az ököl mozgatásáért felelős ideg.
„Ez az ideg felelős az ököl mozgatásáért, de fájdalmat is érzékel – írta dr. P. Barbet – ez a fájdalom borzalmas, de nem kibírhatatlan. Ha az lenne, az ember elveszítené az eszméletét.”
     A bal csukló sebe két vérnyomot is hagyott a Leplen, melyből a tudósok meg tudták állapítani Jézus pontos helyzetét a kereszten. A pontok 10 fokos szöget zárnak be, tehát Jézus a kereszten többször megpróbált megemelkedni, hogy jobban levegőhöz jusson, és ilyenkor 65 fokot zárt be a váll vonala és a kereszt gerendája, amikor visszaesett, ez a szög 55 fokos volt. Pár pillanatra ilyenkor könnyebben tudott lélegezni, de a fájdalom és a fáradtság miatt újból visszaesett. Ez a fölemelkedés, visszaesés a kereszten körülbelül 3 órán át tartott és szörnyű fájdalmakkal járt. Idővel egyre sűrűbbé vált és a teljes kimerültségig, majd a halálig tartott.

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 1/2007)

(folyt.)

Fokozottan imádkozzunk, hogy a közelgő pápapválasztási konklávén Burke vagy Sarah bíborosok egyikét válasszák meg!

     Burke és Sarah bíborosokat XVI. Benedek pápa emelte bíborossá, korábban az Apostoli Signatura, a Vatikán legfelsőbb bíróságának prefektusaként, illetve az Istentiszteleti Kongregáció prefektusaként, illetve a Szentségfegyelmi Kongregáció prefektusaként szolgált. A két bíboros megvédte a katolikus hitet Ferenc pápa sok heterodox dokumentumával és kezdeményezésével szemben. Sarah bíboros elítélte Ferenc Fiducia Supplicans dokumentumát , amely jóváhagyta a homoszexuális „áldásokat”, amiért „eretnekséget” hirdetett.
Burke bíboros hasonlóképpen felszólalt a homoszexuális „áldások” a házasságtörőknek engedélyezett szentáldozást, a homoszexuális polgári egyesülések jóváhagyását, valamint a néhai jezsuita pápa más heterodox kijelentéseit.
Mindkét bíboros aggodalmát fejezte ki a zsinati szinódussal kapcsolatban , és megvédte a hagyományos latin misét Ferenc pápa által az ősi rítusra vonatkozó szigorú korlátozásokkal szemben. ( LifeSiteNews ) 

     1660. december 27-én született a közép-itáliai Mercatellóban, a család hetedik gyermekeként. Szülei az Orsolya névre keresztelték. 7 éves volt, amikor elveszítették édesanyjukat, majd édesapjukkal Piacenza városába költöztek. Ekkortól datálható határozottan, hogy Orsolya Giuliani életét a misztika, közelebbről a szenvedés misztikája határozta meg. Valami vágyakozó nyugtalanság űzte, különös tűz égett benne. Míg más gyermekek játszottak, ő bizalmas kapcsolatban állt az isteni Gyermekkel és a Szűzanyával. Tizenhét évesen ‒ miután egész sor nemesi kérőt elutasított ‒ apja akarata ellenére Citta di Castellóban belépett a kapucinus apácák kolostorába. A szerzetesközösségben a Veronika nevet kapta, ami azt jelenti: „igaz kép”.
     Nevének megfelelően valóban a keresztre feszített Krisztus valódi képévé vált élete során, a bűnbánaton, a misztikus élményeken és a külső-belső szenvedéseken át, melyekhez nagyban hozzájárult a közösség meg nem értése is! Veronika néven 1678. november 1-én tett fogadalmat.
     Napról-napra egyre világosabban megmutatkozott Veronikán a keresztre feszített Úrhoz, nagy részvéttel való kötődése.
     Haldokló anyja még hatéves korában különösen ajánlotta neki az Úr Szent Oldalsebének tiszteletét. Ez az édesanyai figyelemfelkeltés nem maradt Veronikában nyomtalanul szerzetesnő korában sem! Egy napon megjelent neki az Úr, egész testét sebek borították, és amiként a próféta látta ,,Külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia...'' (Iz 53,2-3). A Megfeszített megmutatta neki a pokol örök szenvedését, mely meghatározta Veronika jövendőjét. (Lásd a blog 2017. július 8-9-10-i posztjait!) (folyt.)
     Felhasznált források: 
http://www.katolikus.hu/szentek/0709.html
http://www.magyarkurir.hu/hirek/megtalaltam-szeretetet-giuliani-szent-veronika
http://www.therealpresence.org/eucharst/misc/PHP/hell_sv_giuliani.pdf
http://www.mysticsofthechurch.com/2015/07/st-veronica-giuliani-extraordinary.html

HETEDIK NAP   „Ma azokat a lelkeket vezesd hozzám, akik különösen tisztelik és hirdetik irgalmamat. Merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek érezték át leginkább szenvedéseimet, s hatoltak legmélyebben lelkiségembe. Ők irgalmas szívem élő tükörképei. Ezek a lelkek jövő életükben különös fénnyel fognak sugározni. Közülük egy sem hull a pokol tüzébe. Haláluk óráján mindegyiküket magam részesítem különös védelemben.” 

    Örök Atya! Tekints irgalmasan azokra a lelkekre, akik legnagyobb tulajdonságodat – végtelen irgalmasságodat – különösen tisztelik és dicsőítik. Az irgalmas Jézus Szívébe zárta őket. E lelkek olyanok mint egy élő Evangélium. Kezük telve az irgalmasság tetteivel. Örömmel telt lelkük az irgalmasság dalát éneklik Hozzád. Kérlek Istenem, tanúsíts irántuk irgalmat, bizalmuk és reményük mértéke szerint, hadd teljesüljön bennük Jézus ígérete: „A lelkeket, akik kimondhatatlan irgalmasságomat tisztelni fogják, megvédem életükben és főleg haláluk óráján, mint saját dicsőségemet.”

Akit érettünk tövissel koronáztak

     A katonák töviskoszorút fontak, amit a fejére helyeztek (Jn 19,2). A kínzásnak ezt a módját kifejezetten Jézus számára találták ki, hiszen történelmi forrásokban nincs szó ilyen fajta kínzásról a keresztre feszítés előtt. A lepel szövetén számos vérnyom található, mely vér a koponyán található sebekből folyt ki. Ezeket a sebeket a tövisek fejbeszúródása okozta.
     Avinoam Danin számol be arról, hogy az életnagyságú hologram római kiállításakor létráról tekintették meg a leplen látható férfi feje tetejét, amit korábban senki sem láthatott háromdimenziós megjelenítésben. A fejtetőn sok apró véres seb nyomai látszottak, ami megerősíti a korábbi feltételezést, hogy nem töviskoszorút, hanem az egész fejet beborító tövises „sapkát” borítottak rá.
     A sebészek 13, töviskorona okozta sebet találtak a homlokon, 20-at pedig a fej hátsó részén, de feltételezéseik szerint ez a szám összesen akár 50 is lehetett. Mivel a fejbőr alatt rengeteg ideg és vérér fut, a fejbőr erős vérzése közepette a töviskorona borzalmas fájdalmakat okozott. Ha figyelembe vesszük, hogy a fejbőr egy négyzetcentiméterén 140 fájdalomra érzékeny pont van, akkor elképzelhetjük Krisztus hatalmas szenvedését – írta L.Coppini, a Bolognai Egyetem Anatómia Intézetének vezetője. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a vérzések által rajzolt kép teljesen megegyezik a fej anatómiai érhálózatával. Ez egy újabb bizonyíték a lepel hitelességére vonatkozóan, hisz az érhálózatot csak 1593-ban tanulmányozták és ismerték meg.

Megostorozták
     Jézust kegyetlen módon megostorozták. Az egész testén láthatók a római flagrum ostor nyomai, még a fenekén is, ami arra bizonyíték, hogy ostorozásakor mezítelen volt. Ez egy nagyon kegyetlen büntetés volt, nemegyszer halálos. Az ostornak három hosszabb szála volt, amelyek végén lévő fémdarabok minden ütéskor kiszakítottak a testből egy-egy darabot. A testen 120 ostorcsapás általi sebet találtak. Akkori szokás szerint csak azokat ostorozták meg, akiket nem ítéltek halálra, és a büntetés végrehajtása után szabadon bocsátották. Eleinte Pilátus csak megostorozni akarta Jézust: Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom (Lk 23,16). Ezzel magyarázható az ütések nagy száma és az a kegyetlenség, amivel a katonák az ostorozást végrehajtották.
Látható, hogy önálló büntetésnek szánták. Ketten voltak, a jobb oldalon álló magasabb volt és sokkal kegyetlenebbül végezte feladatát. Jézus enyhén lehajolt, kezét egy oszlophoz kötözték. Az ostor szálai rácsavarodtak és a teste elülső részét, a hasát, a mellkasát, a combját és lábszárát is érték.

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 1/2007)

(folyt.)

     Szent György, 270 körül született, és 303. április 23-án halt meg. A világegyházban április 23-án ünneplik, országunkban április 24-e az ünnepe. Egyházunkban sajnos a történelmi létezését kétségbe vonták, de a liturgiai naptárból nagy népszerűsége miatt nem törölték!
     Római kori katona volt. Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri, de a katolikus egyház majdnem törölte a szentek sorából, mert kilétét nem látta egészen bizonyítottnak.
Azonban a nevéhez fűződő számos csoda elegendő bizonyosság létezésére. Nem véletlen állíttattak tiszteletére számos templomot, Magyarországon, és külföldön. Anglia, Oroszország és emellett több ország, város védőszentjeként tartják számon. Különösen is az ortodhox egyház tiszteli, sok ikon örökíti meg alakját.
Egyike a leghíresebb katonai szenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismerik, főképpen festményeken, szentképeken ábrázolják így. A tizennégy segítő szent soraiban ott van Szent György is. Rendkívül sok legenda fűződik személyéhez. Úgy tartják számon, mint a hit védő pajzsát, aki legyőzi a démonok uralmát és a gonoszt mindennemű alakjában megsemmisíti.
     A legismertebb legenda szerint egy várost sanyargató sárkány karmaiból mentette meg a királylányt. Először keresztet vetett, majd lándzsájával átszúrta a sárkányt. Hatására a király és az egész város megtért.
     Előkelő kappadókiai családból származott. Diocletianus császár alatt lépett katonai szolgálatba. Kiváló kardforgató képességének és sok más tulajdonságának is köszönhetően hamar magas pozícióba jutott. Ám amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, György már mint keresztény, lemondott hivataláról, és a császár ellen fordult. Emiatt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzások ellenére épen maradt, és nem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban lefejezték.

Sárkányölő Szent György, könyörögj érettünk!

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 90-91. és 94. oldal nyomán. (Részletek), 1997. június 24. valamint augusztus 6.

– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Atya örök Igéje, aki szűz méhemben megtestesült, megszületett, növekedett, majd megváltástokért és üdvösségetekért meghalt a kereszten.
– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Igazság.
Az Atya tökéletes képmása, az Ő örök Igéje, aki elhozza nektek az isteni Igazság ajándékát.
Az Evangélium tartalmazza az Ő Igazságát. (...)
     Látjátok, hogy az Evangéliumban lévő Igazságot mennyire elhomályosítja a racionalizmus, megtépázzák az egyre inkább terjedő tévedések, és így sokan eltávolodnak az igaz hittől.
Betű szerint éljétek meg Fiam, Jézus Evangéliumát!
Betű szerint hirdessétek az Evangéliumot!
     Ne hagyjatok fel azzal, hogy az Igazság fényét hirdessétek a tévedés és a hitehagyás sötétségébe merült világban!
     Legyetek ti az új evangelizáció apostolai csaknem kétezer évvel az Evangélium első hirdetése után a pogánnyá vált világban!
– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Élet.
Az életet Ő birtokolja, mivel Isten. Az életet Ő ajándékozza mindenkinek, mert Ő nyerte el
számotokra, amikor föláldozta magát értetek a kereszten.
Az életet együtt kapjátok azzal a kegyelemmel, ami az isteni természet részesévé tesz benneteket.
Szeretett fiaim, váljatok a kegyelem szolgáivá, váljatok az Élet hordozóivá! (...)
Legyetek készek mindenekelőtt a kiengesztelődés szolgálatára, amit ma az Egyházban sok helyen elhanyagolnak.
     Legyetek az isteni irgalmasság szolgái! (...)
– Jézus Krisztus az egyedüli Üdvözítő, mert Ő az Út. Ő vezet titeket szeretete Lelkében az Atyához.
Ő visz benneteket a tökéletes és örök boldogság útján.
Ő készíti elő számotokra találkozásotok várt és végső pillanatát isteni dicsősége ragyogásában.
Jézus Krisztus az egyedüli út, mely titeket a Paradicsomba vezet.
Nincs más név az ég alatt, melyben üdvösséget nyerhetnétek.
     Az emberiség közeledik ahhoz, hogy Vele találkozzék, ami akkor következik be, amikor Jézus eljön dicsőségében, hogy elhozza királyságát a világba.
(Mert) Jézus az örök dicsőség Királya.
     Amikor majd Jézus eljön isteni dicsőségében és megjelenik az egész emberiségnek, mindenki ugyanabban az élményben részesül, mint a Tábor hegyén Péter, Jakab és János.
Mert Jézus ragyogásában nyilvánul meg, és embersége teljesen átváltozik istensége tündöklő fényében.
     Akkor majd az egész világmindenség elismeri, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, az Atya tökéletes képmása, az emberré vált Ige, az egyetlen és egyedüli Üdvözítő, akiért és aki által minden lett, és akinek hatalma van mindeneket lába alá vetni.
     Jézus elhozza dicsőséges királyságát a világba, amely a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke királysága lesz.
     Éljetek dicsőséges eljövetelének örömteljes várásában!

HATODIK NAP

   „Ma a csendes, alázatos lelkeket és a kisgyermekeket hozd hozzám s merítsd őket irgalmam tengerébe. Ezek a lelkek hasonlítanak leginkább Szívemhez. Keserves kínhalálomban ők erősítettek meg. Úgy láttam őket, mint földi angyalokat, akik oltáraimat fogják őrizni. A kegyelmek özönét árasztom rájuk. Kegyelmeimet csak az alázatos lelkek tudják felfogni, s az ilyen lelkekbe helyezem bizalmamat!”

   Legirgalmasabb Jézus! Te magad mondtad: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Fogadd irgalmas Szíved hajlékába a szelíd és alázatos lelkeket, s a kisgyermekek lelkét. Ezekben a lelkekben gyönyörködnek az ég lakói, s a mennyei Atya különös kedvét leli bennük. Mint illatos bokréta, úgy virítanak Trónja előtt. A te Irgalmas Szívedben állandó lakhelyük van ezeknek a lelkeknek, kik szünet nélkül éneklik Isten szeretetének és irgalmának himnuszát.

   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

    Örök Atya! Tekints le irgalmas szemmel a csendes, alázatos lelkekre és a kicsiny gyermekekre! Valamennyien Jézus Irgalmas Szívének lakói. Ők hasonlítanak legjobban Szent Fiadra. Lelkük illata felszáll a földről egészen mennyei trónodig.

Prágai Szent Adalbert (956-997)               

A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ba n otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( Forrás )

Értünk kínhalált szenvedett
     Közömbös maradhat-e az ember Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának a különleges tanúja láttán? A lepel rámutat arra a hatalmas szenvedésre, amit értünk magára vállalt az Isten, aki emberré lett, hogy minket megváltson, és kiszabadítson a Sátán, a bűn és a halál rabságából.
     „Ez az értékes halotti lepel – mondta Szent II. János Pál – segít megértenünk Isten Fiának irántunk érzett szeretetének titkát. Itt a lepel előtt, a leírhatatlan szenvedést látva, szeretném megköszönni Istennek ezt a különleges ajándékot, mely előtt minden keresztény meghajol, és megpróbál Krisztus követőjévé válni. (...) A lepel segít nekünk megérteni a szenvedés titkát, melyet Krisztus áldozata szentelt meg, és mely az egész emberiség megváltásának forrása lett.” (Torino, 1998.05.24.)
     A lepel tudományos vizsgálata során kimutatták, hogy a benne eltemetett férfi 1,81 m magas, arányos testfelépítésű volt, szakállat, hosszú hajat viselt, és gyönyörű szemita arcvonásai voltak. Ezt az embert szörnyen megkínozták, megostorozták, tövissel koronázták és keresztre feszítették. Testén mintegy 600 sebet és sérülést találtak. Mégsem fedezhetők föl a lenyomaton a test bomlásának nyomai. Ezek az adatok mind egybehangzóak az evangéliumi leírásokkal, sőt fontos részletekkel egészítik ki azokat. Ily módon a lepel szinte kézzelfogható bizonyítékká válik, és megmutatja, hogy Krisztus milyen sokat szenvedett értünk és meghalt.

Jézus arca
     Az átélt fizikai és lelki szenvedések ellenére a leplen látható arclenyomat meglepő szépséget és békét sugároz. Ilyen szenvedést a kereszten csak olyasvalaki viselhetett ekkora békével, aki tudta, hogy szenvedésével és halálával végső győzelmet arat a halálon.
Az arckép kínzásokról árulkodik. Botütés nyomai láthatók az orron és a jobb orcán, sebes a szemhéj és a szemöldök, zúzódás van a jobb arccsonton, orrvérzés nyomai ismerhetők fel és az is, hogy kínzói a haját tépték. Az Evangélium így ír: A fejét náddal verték, leköpdösték (Mk 15,19), majd arcul ütötték (Jn 19,3).

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat, 1/2007)

(folyt.)

     Mária, mint édesanya, fölajánlotta Fiát engesztelő áldozatként az Atyának, hogy kibékítse Isten végtelen igazságosságát. Jézus Krisztus a Kereszten haldokolva Őt adta oda a tanítványnak, hogy legyen a mi anyánk a kegyelem rendjében: „asszony, íme a te fiad!” (vö. Jn 19,26-27.). Az Anya együtt szenvedett a Kereszten haldokló Fiával, és „engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon” (RM 22.).

Ó „milyen nagy, milyen hősies így a hit engedelmessége, melyet minden fenntartás nélkül tanúsított Mária Isten felfoghatatlan akarata előtt, akinek „útjai kifürkészhetetlenek”! (RM 18.) Mert bizony a Szentlélek erejének, világosságának és kegyelmének köszönhető Mária szeplőtelen fogantatása, hogy Üdvözítő Szent Fiának ugyanazt a szeplőtlenséget adhassa.

Társi feladatának csúcspontján tőr járta át szívét, (vö. Lk 2,35.) és a Kereszt tövében a Szentlélek ereje és fénye ragyogta át a lelkét. A Fájdalmas Anyát ez tartotta meg és töltötte el malaszttal, hogy Isten akaratát követni tudja ‒ társként a Megváltó oldalán.

Kedves Testvérek! Nagy misztérium Isten örök tervében a Szent Szűz szerepe. Tagadhatatlan tény, hogy korszakváltást jelentettek üdvtörténetünkben a Szűzanya jelenései, de legfőképp a Mária-dogmák kihirdetései! Négy dogmája, amiként nagy jelenései is, evangelizációs iránymutatói Isten Népének. Így hasonló korszakválást jelentene a Szentszék által kihirdetendő ötödik dogma is! Ezért imáinkban kérjük Egyházunkat, hogy mihamarabb hirdesse ki az ötödik Mária-dogmát: „A Megváltó Társa, Közbenjáró és Szószóló” kijelentéssel!

Ó Mária, Istennek szent Anyja, hálatelt szívvel kérünk,

légy a mi társunk is küzdelmünkben,

hogy majdan színről-színre láthassunk Téged Szent Fiaddal!  Amen.

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

Tövábbi tervezett időpontok:

Április 24. csütörtök     20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért 

Május 22. csütörtök      20.00   Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Június 14. szombat       20.00  Megemlékezés a templom felszentelésének 94. évfordulóján

Július 16. csütörtök      20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Július 29. kedd              19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafüzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

Minél többet vizsgálják, annál több a tudományos kérdés!

     A torinói lepellel kapcsolatos legújabb vizsgálatok eredményeiről számolt be Paolo Di Lazzaro, az olasz Országos Technológia- és Energiaügyi Fejlesztési Ügynökség kutatócsoportjának vezetője.
A nemzetközi szemináriumon 48 szakértő vett részt Frascatiban, ahol az ún. akheiropoiétosz, azaz nem emberi kéz alkotta képek témájával foglalkoztak. Vizsgálódásuk kiterjedt a guadalupei Szűzanya-képre és a manopellói kendőre is, amellyel a hagyomány szerint Veronika letörölte Jézus arcát.
     A szakértők négy éven át vizsgálták, hogyan kerülhetett a lepelre a keresztre feszített férfit ábrázoló kép. Di Lazzaro elmondta: a tudósoknak semmilyen érintkezéses technikával nem sikerült hasonló képet előállítaniuk. Az utánzatok távolról szemlélve azonosnak tűnnek, de mikroszkóp alatt nagyon is szembetűnőek a különbségek.
     A lepel 1978 után került igazán a figyelem középpontjába, amikor megjelent Ian Wilson magfizikus „A torinói lepel” című könyve. Wilsont különösen a torinói lepel lenvászon szövetének felső rétegeibe „beégett” emberi kontúr keletkezési mechanizmusa érdekelte, melynek különlegessége az, hogy az elszíneződés nem hatol a szövet belsejébe, hanem kizárólag a textil felszínén látható.
     A szakértői csoportnak több éves kísérletezés után sikerült „speciális lézertechnikával kibocsátott, rendkívül rövid, de intenzív fényimpulzusokkal" a lepelhez hasonló módon elszínezni egy szövet felszínét. A lepelnek azonban csak igen kis részét tudták ilyen módon reprodukálni. „A teljes kép reprodukálásához 14 000 lézerre volna szükség, ami jelenleg megvalósíthatatlan" – mondta Di Lazzaro. 
     A professzor szerint a mostani felfedezéssel végre találtak egy olyan fizikai folyamatot, amely a kép keletkezését eredményezhette. „Ez nem mond ellent a feltámadás vallási csodájának, hiszen lehetséges, hogy abból fakadt az energiakibocsátás, amely a képet létrehozta. Ez azonban kívül esik tudományos kompetenciánkon."                                                                            

Rejtélyes sugárzás
     Az oldószerrel is kitörölhetetlen lenyomatról egyértelműen kizárta, hogy azt emberkéz festhette volna rá a vászonra, mint ahogyan a leplet hamisítványnak tartók közül sokan azt vélelmezik. Wilson vizsgálatai szerint a test körvonalai egy olyan rendkívül nagy energiájú fizikai folyamat eredményeként égtek bele a lepel anyagába, amely legjobban az erős neutronkisüléshez hasonlítható. (A korábban ateista tudós azt is megvallotta, hogy a lepel vizsgálata után lett hívő.) Ugyanígy vélekedik Roberto Hedges, aki az Oxfordi Egyetem sugár-laboratóriumában vett részt a lepel radiokarbonos kormeghatározásában.
Hedges határozott véleménye, hogy a leplet neutronkisülés érte. Marc Antoni és Arthur Lind „Részecskesugárzás a testből” című dolgozatukban arra a következtetésre jutottak, hogy az ismeretlen és nagy energiájú sugárzás a testből kiáradva érte a leplet.

(Forrás: wikimedia.org és a Magyar Kurír)

(folyt.)

Canterburyi Szent Anzelm bencés szerzetes, püspök, egyháztanító 2.

Forrás: Diós István: A szentek élete; Magyar katolikus lexikon - Magyar Kurír

     Anzelm aránylag keveset írt; első ránk maradt levelei, legtöbb imádsága és elmélkedése az 1070–1078 közötti évekből származnak. Irodalmi munkássága az Isten lényegéről és létezéséről írott két értekezésében érte el tetőpontját a Monologionban és a Proslogionban. E művek Anzelm érett filozófiáját tartalmazzák, egyebek mellett az ontológiai istenérv megfogalmazását. Ezt követő írásaiban az igazság, az igazságosság és a szabadság közötti viszonyt kutatta. Legtöbb munkáját szerzetes barátainak írta, hogy választ adjon konkrét kérdéseikre.

     Egész életében a hit és az ész viszonyával foglalkozott, a keresztény hit misztériumait igyekezett érthetővé tenni. Ezzel hármas célt akart megvalósítani: az ész útján is bebizonyítani a keresztény hit igazságait a hitetlenekkel és gúnyolódókkal szemben, megerősíteni és szilárdan megalapozni a hívők hitét, és végül átadni azt az örömet, amellyel a hitnek az értelem útján való megközelítése ajándékozza meg az embert.

     Nem próbálok, Uram, a mélységedbe hatolni, hisz értelmem nem érhet odáig; csak arra vágyom, hogy valamennyire megérthessem igazságodat, amelyben hisz és amelyet szeret az én szívem. És nem azért akarom megérteni, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy megérthessem. Mert abban is hiszek, hogy nem fogom megérteni, ha nem hiszek. (Horváth Judit fordítása)

     Anzelm nagy hangsúlyt fektetett a Szentírás olvasására; Isten szavát nyugodt körülmények között, elmélyülten kell tanulmányozni – ajánlotta. Írásaiban nem válik külön a tudás és a vallásos áhítat, a teológia és a misztika. Legismertebb műve, a Proslogion egyszerre imádság és annak a vágynak a tükröződése, hogy Isten arcát szemlélje.

     1163-ban Becket Tamás érsek megkezdte a szenttéavatási eljárás előkészítő vizsgálatait; amikor azonban Becket száműzetésbe kényszerült, Anzelm ügye feledésbe merült. 1494-ben kudarccal járt egy másik kísérlet is. Végül 1720-ban egyháztanítóvá nyilvánították Anzelmet. Ünnepét 1688-ban vették föl a római naptárba, április 21-re.

     Istenünk, aki Szent Anzelmnak megengedted, hogy kutassa és hirdesse bölcsességed mélységeit, kérünk, küldd a hitet értelmünk segítségére, hogy amit hinnünk parancsolsz, annak szívünk érezze édességét!

(Befejezés)

NEGYEDIK NAP „Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!”

   Legkegyesebb Jézus, Világ Világossága! Fogadd be legkegyesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világosítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!    Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

    Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár. Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmad mindörökkön-örökké! Ámen

     A Szűzanya evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően részt vállalt és társa lett Megváltónknak a szenvedésben is.

Szűz Mária azáltal, hogy méhébe fogadta Jézust, részese üdvösségünknek. „Isteni kiválasztása révén az Atyával egylényegű Fiú evilági anyja és másokat messze felülmúló társa a megváltás művében, ezért „anyánk a kegyelem rendjében”. (II. János Pál Redemptoris Mater 38.) Vagyis Jézus Krisztus a megváltásunkat a Szent Szűz aktív közreműködésével vitte végbe ‒ ennél fogva ‒ Máriát Társmegváltóként „coredemptoris”-ként értelmezhetjük, persze pontatlanul. A „társ” vagyis a „co” előtag ugyanis a hibás értelmezés által bizonyos teológiai ellenvetést szül, miszerint a „társmegváltó” fogalom azonos szintet sugall a Mária és Szent Fia között! ‒ De ez nem így van!

Isten akarata szerint való, hogy amiként Évát Ádám társaként adta, úgy Máriát isteni Fia mellé társként rendelte. Már ebből eredően sem beszélhetünk úgymond „társmegváltóról”, legfeljebb a teológiailag helyesebb ‒ Megváltó Társáról!

Mária az Úr szolgálójaként egészen átadta magát Fia személyének és művének, hogy a Mindenható Isten kegyelméből Fiának alárendelve és vele együtt szolgálja a megváltás művét. Ez az anya-fiú kapcsolat megmutatkozik az üdvözítés munkájában is, a szűzi fogantatás idejétől, egészen Krisztus Keresztfájáig, amelynél Fájdalmas Anyaként ott állt (vö. Jn 19,25.), hogy ezzel is az Isten elgondolása teljesüljön. Isten kívánta úgy, hogy az új Ádám oldalán ott legyen az új Éva, akinek meggyötört anyai szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével a váltságdíj megfizetésének csúcspontjáig.

(folyt.)

Húsvét vasárnapja és az ezt követő időszak

     A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve e két határnapot is). A következő nap, húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.

     "A húsvét vasárnapjától pünkösdvasárnapig tartó ötven napot ujjongó örömmel üljük meg: egyetlen ünnepnapként, sőt "nagy vasárnapként". Ezeket a napokat az Alleluja gyakoribb éneklése jellemzi." (ESz. 22.)
Nyolcaddal kezdődik a húsvéti idő, és nyolc nappal követően is ünnepeljük húsvét vasárnapját – mintegy kilépve az időből, és ugyanolyan lelkesedéssel, ahogyan tettük húsvét vasárnapján. Hallgasd meg: https://www.youtube.com/watch?v=JkCFABYlEIg

    Az ősegyházban ezen a héten az újonnan megkeresztelteket tanították. Bevezették őket a szent misztériumokba, az Eucharisztia titkaiba (Fehérvasárnap). A görög liturgia fényeshétnek nevezi ezt a hetet.
Húsvét második vasárnapja Fehérvasárnap (Dominica in Albis), illetve "in albis depositis" – azaz a fehér ruha letételének napja. Hiszen a húsvét éjjelén megkereszteltek fehér ruhába öltöztek, melyet nyolc napon át hordaniuk kellett. 2000 óta ez a nap az Isteni Irgalmasság Vasárnapja.

   A szent Ötvennap a "tempus paschale", a húsvéti idő. Mindkét olvasmány után (a válaszos zsoltárban is) énekelhető Alleluja válaszként. "A keresztény ember örök húsvétban él, s húsvéti lelkülete akkor alakul ki, ha évről évre megtartja a szent Ötvennapot." (vö. Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika, 53.)
Ilyenkor gazdagabban díszítjük a templomot virágokkal. A húsvéti gyertyát és a keresztet sokfelé külön díszítik, de ilyen a szent sír is, ahová most a feltámadott Krisztus szobrát tesszük.
Ünneplésünk legyen folyamatos ebben az ötven napban, de azután is, mert "ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek" (1Kor 15,17).

Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!

( Forrás felhasználásával )

Canterburyi Szent Anzelm bencés szerzetes, püspök, egyháztanító 1.

Forrás: Diós István: A szentek élete; Magyar katolikus lexikon - Magyar Kurír

     A keresztény középkor egyik legkiválóbb gondolkodója, egy új kor kezdetének hírnöke volt, amelyben hihetetlenül fellendültek a szellemtudományok Nyugaton, előkészítve a 13. századi skolasztika kivirágzását; Szent Anzelmet ezért a „skolasztika atyjaként” tartják számon. Ugyanakkor mélyen hatott az újkori filozófiára is Proslogion című elmélkedésében kifejtett istenérve révén, amelyet Kant óta „ontológiai istenérvként” emlegetnek, és amely Descartes-ot követően a modern filozófiai gondolkodás egyik gyújtópontjává lett.

     Anzelm 1033-ban a felső-itáliai Aosta (akkori nevén: Augusta) városában született, ahol nemesi családjának kastélya volt. Ott kezdte el tanulmányait, először egy tanító felügyelete alatt, később pedig a helyi bencés iskolában. Édesanyja halála után kénytelen volt elhagyni a szülői házat, mivel apjával megromlott a kapcsolata. Három évet töltött Burgundiában, ahol rokonai fogadták be. Innen Normandiába ment, hogy az akkor Európa-szerte híres Lanfrank szerzetes iskolájában tanuljon tovább. Huszonhét évesen belépett a nem sokkal korábban alapított beci (ma Bec-Hellouin a franciaországi Normandiában) bencés kolostorba, ahol a tanítómestere volt a közösség priorja. Hódító Vilmos hamarosan a Caenban újonnan alapított apátság apátjának nevezte ki Lanfrankot, és Anglia meghódítása után a canterburyi érseki székbe ültette. Anzelm lett a beci szerzetesközösség priorja, 1078-ban, negyvenöt éves korában pedig megválasztották apátnak.

     1093-ban II. Vilmos angol király, Hódító Vilmos fia az elégedetlenkedő és lázadásra kész nemesek követelésére canterburyi érseknek nevezte ki. Az érseki szék ekkor már évek óta üresen állt, és a király kizsákmányoló uralmának volt alávetve. Anzelmnek haláláig kemény harcot kellett vívnia az Egyház szabadságáért az angol monarchia képviselőivel, előbb II. Vilmos, majd I. Henrik királlyal. Anzelm életének kockáztatásával is ellenállt a királyi abszolutizmusnak, és a hűbéri szolgai alávetettség helyébe új társadalmi rend, az „amica libertas” (szabadságon alapuló baráti viszonyok) bevezetését szorgalmazta. Kétszer is kénytelen volt száműzetésbe vonulni. II. Paszkál pápának küldött levelében így írt: „Nem félek a száműzetéstől, sem a szegénységtől, sem a kínzásoktól, sem a haláltól, mert az Isten segítségével minderre kész a szívem az apostoli szék iránti engedelmességemért és Anyám, Krisztus Egyházának a szabadságáért.”

     A száműzetésben is folytatta írói és apostoli tevékenységét; részt vett a Bari Egyetemes Zsinaton, ahol a görög egyháznak a Szentlélek származásával kapcsolatos tanítását vitatták meg. Második száműzetése után, amely három évig tartott (1103–1106), végleg visszatért Angliába, miután sikerült rábírnia a királyt az egyházi törvények tiszteletben tartására. II. Paszkál pápa és I. Henrik egyezsége révén térhetett vissza Canterburybe. Itt halt meg 1109-ben.

(folyt.)

HARMADIK NAP „Ma hozd elém a pogányokat és mindazokat, akik még nem ismernek engem. Keserves kínszenvedésem alatt rájuk is gondoltam. Jövendő buzgalmuk megvigasztalta a szívemet. Merítsd őket irgalmam tengerébe!”

   Legkegyesebb Jézus, Világ Világossága! Fogadd be legkegyesebb Szíved hajlékába a pogányok lelkét, akik még nem ismernek Téged! Kegyelmed sugarai világosítsák meg őket, hogy velünk együtt dicsőíthessék irgalmasságod csodáit. Ne engedd őket soha eltávozni irgalmas Szívedtől!    Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

    Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a pogányok és mindazok lelkére, akik még nem ismernek, de akiket Jézus irgalmas Szíve magába zár. Töltsd be őket az Evangélium világosságával! Ezek a lelkek nem tudják, hogy milyen boldogság Téged szeretni. Add, hogy ők is dicsérjék bőkezű irgalmad mindörökkön-örökké! Ámen

     „ A hét első napján, amikor a nap felkelt, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága kenetekkel elindultak a sírhoz, hogy megkenjék Jézus holttestét. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odaértek látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.” (vö. Mk 16,1-7)

     A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emlék-napja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a „három szent napnak”. A Fülöp-szigetiek fekete szombatnak, a csehek pedig fehér szombatnak hívják e napot. Ekkor ér véget a böjti időszak és Nagyszombattal elérkezik a keresztény egyházak legfontosabb ünnepe, a Húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt halottaiból, hogy minden egyes embert megváltson a bűntől.
     A    nagyszombati szertartás előtt a hívek a sötétbe borult templomban gyülekeznek.  Gyertyát hoznak magukkal otthonról. A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják a Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát.
A szertartás során a liturgia részvevői átélik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból, a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkük föltámadását és egyúttal ünneplik a keresztfán szerzett megváltásukat is.
     A prédikáció után a keresztség megújítása következik.
Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is ősi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.
     A Szentmisén felhangzó Alleluját az addig hallgató harangok, az orgona és a csengők hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória és szólnak a harangok, hirdetve Krisztus feltámadását, megváltásunk örömét.
Ezt követi az éjszakai virrasztó mise, a vigília is a feltámadást ünnepli. Noha a körmenet nem része a vigíliának, a mise végén, a 11. század óta az esti órákban elindul a feltámadási körmenet. Ezzel hirdetik a világnak, hogy feltámadott Krisztus.
     Magyarországon a katolikus hívek körében hagyomány, hogy szombat este, az ünnepi mise után fogyasztják el a bőséges húsvéti vacsorát.
     A nagyszombati vigília templomi szertartása a IV. századra nyúlik vissza. A ma is jól elkülönülő négy lényegi rész már akkor kialakult: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia (eucharisztia).

Nagyszombati népszokások:
     Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon.
     Nagyszombaton szentelték meg a tüzet: a templom előtt vagy a templom mellett máglyát raktak, számos helyen a temetőből összehordott korhadt keresztfákból. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját.
A szentelt tűz maradványait az emberek hazavitték. Szokás volt, hogy Nagycsütörtöktől Nagyszombatig nem raktak tüzet, majd Nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen melegítették meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe, szétszórták a házban és a földeken.
     Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. (A megszentelt víz nem azonos a szenteltvízzel) A megszentelt vízből a nép vitt haza és megöntözték vele a házakat is.
     A feltámadási körmenetet a középkorban még vasárnap hajnalban, ma már nagyszombat estéjén tartják. Régebben a körmenetben a falu legtekintélyesebb embere hordozta a feltámadt Jézus szobrát.
Éjszaka Jézus keresésére indultak az emberek. Ekkor a hívők énekelve körbejárták a helységbeli kereszteket, majd a legtávolabbinál megtalálták az általuk előzőleg elrejtett Jézus szobrot.

Szokás volt a húsvéti ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak.

Gondolkozzunk el rajta!

     Ha belépünk az egyházi év legszentebb és legünnepélyesebb napjaiba – a Nagyhétbe – tudjuk, hogy ez a Kálváriára és végül az üres sírhoz vezet.

De mit is jelentenek ezek a Szent Napok? A gyakorló keresztény számára a liturgikus események, melyek élő misztériumként mutatják be Jézus Krisztus kínszenvedését, megváltásunk Árát! Egy materialistának azonban csak valami hagyomány, egy ünnepsor és üzlet!

Húsvétkor a hűség találkozik az árulással, az elfordulókkal, a világ szembesül a Kereszttel! De nem csak a konok világ fordul el, félve a megtéréstől, de az egyházon belül is sok lelket félrevezet az "ökumenés" újítgatás a szavakban és a cselekedetekben.

Márpedig, épp a Nagyhét emlékeztet bennünket arra, hogy a Hűség és az Igazság nem elmélet vagy eszme, hanem egy Személy ‒ aki valóságos Isten és valóságos ember ‒ Jézus Krisztus a mi Megváltónk, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. ‒ És hisszük ennek valóságát, merthogy az üdvösségünk múlik ezen!

A Nagyhét az, amikor a lelkünk kérdőre von, amikor az árnyékok mélyülnek és a lelkiismereti konfliktus fokozódik. Helyesen tesszük, ha ismételten válaszolnunk keresztségünk kérdéseire, sőt késztetve vagyunk, hogy mi is a Kereszt alá álljunk a Fájdalmas Anya mellé és önvizsgálatot tartva, bűnbánóan forduljunk Krisztus az Egyház felé, hogy az általa kínált Szentségekkel, megújítsuk az életünket!

Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,

mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!

MÁSODIK NAP „Ma vezesd hozzám a papi és szerzetesi lelkeket, s merítsd őket mérhetetlen irgalmam tengerébe. Ők adtak nekem erőt keserves kínszenvedésem elviselésére. Rajtuk keresztül árad irgalmam az emberiségre.”

Legirgalmasabb Jézus, akitől minden jó származik, gyarapítsd bennünk kegyelmedet, hogy az irgalmasság méltó cselekedeteit vihessük végbe; s mindazok akik látnak bennünket, dicsérjék az irgalmasság mennyei Atyját.
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel szőlőskerted választott seregére, papjaid, szerzetes fiaid és leányaid lelkére! Áldásod ereje gazdagítsa őket! Fiad Szívének érzéseiért, amely Szívedbe zárta őket, add meg nekik világosságod erejét, hogy az üdvösség biztos útjain vezessenek másokat, hogy mindörökké együtt zenghessék majd kikutathatatlan irgalmad dicséretét. Ámen

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

A Megváltó szívét átszúrták

     Röviddel a halál beállta után a folyadékban szétváltak a vörösvérsejtek és a vérplazma. Amikor Jézus oldalát lándzsával átszúrták, a sebből először a vörösvérsejtek majd a vérplazma folyt ki: „vér és víz” – írta evangéliumában Szent János (19,34).

Jézus átszúrt szíve Isten hatalmas szeretetének bizonyítéka. Emberré lett értünk „teljesen lecsupaszította magát” és minden ember bűnéért magára vállalta a halált. Ő, aki teljesen bűntelen volt, megtapasztalta szenvedésében és kereszthalálában, hogy milyen szörnyű szenvedéssel jár a bűn. A mi szenvedésünket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis olyannak éreztük, akire lesújtott az Isten. Ám a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze az elvakult és szeretetlen emberek (Iz 53,4-5).

Ebben a borzalmas szenvedésben Jézus a végsőkig engedelmeskedett az Atyának. Tökéletes engedelmességével legyőzte a bűnt és a halált. A szenvedés csúcspontja az a pillanat volt, amikor Jézus így kiáltott a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46). Szenvedésével Jézus eljutott mindenhová, ahol hat a bűn pusztító ereje, legyőzte azt határtalan szeretetével és engedelmességével. Jézus tökéletes szeretetével és engedelmességével, halálán és feltámadásán keresztül végleg legyőzte a bűnt és a halált.

A lepel segít nekünk megérteni a Krisztus áldozatával megszentelt szenvedés titkát, mely a megváltás forrása lett az egész emberiség számára – mondta Szent II. János Pál Torinóban.

A lepel egyúttal Isten szeretetének és az ember bűnösségének képe. Arra kényszerít, hogy megértsük Krisztus megváltó halálának legmélyebb okait. Ezt a mérhetetlen szenvedést látva még közelebbinek és még nagyobbnak érezzük annak a szeretetét, „aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Hívő ember mély meggyőződéssel vallja: „Istenem, ennél jobban már nem is szerethetnél!”, és tudatosítania kell magában, hogy ezt a szenvedést a bűn okozta, minden egyes ember bűne. Az enyém is és a tiéd is kedves Olvasóm!

A lepel mindnyájunkat arra szólít, hogy Isten szeretetének képét lelkünkbe véssük és eltávolítsuk onnan a bűnt. A szenvedésen elmélkedve az ember megszabadulhat a felületességtől és az önzéstől, ami különösen jellemzi a mai ember szeretetélményét és a bűnhöz való viszonyát.

A lepel némán visszhangozza Isten szavát és a több évszázados kereszténység üzenetét: higgyél Isten szeretetében, hisz ez az emberiség legnagyobb kincse és kerüld a bűnt, ami az emberiség legnagyobb veszélye! (Torino 1998.05.24.). M.P.

(Nagypéntektől a Húsvét utáni első szombatig)

ELSŐ NAP „Ma az egész emberiséget vezesd hozzám, főleg a bűnösöket s merítsd őket irgalmam tengerébe. Így megvigasztalsz keserves szomorúságomban, melyet a lelkek vesztén érzek!”

Legirgalmasabb Jézus, aki könyörületes vagy irántunk és megbocsátasz nekünk, ne bűneinket nézd, hanem bizalmunkat, mellyel végtelen jóságodhoz járulunk. Végy fel bennünket legirgalmasabb Szíved hajlékába, s tarts örökké ott minket. Könyörgünk Hozzád szereteted által, amely az Atyával és a Szentlélekkel köt össze Téged. Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad mindenhatóságát mindörökké dicsérjük. Ámen

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

Keresztre feszítették

     A keresztre feszítés volt a legkegyetlenebb és legmegalázóbb büntetésforma Jézus idejében. A leplen láthatók a felszögezés nyomai. A lábfejek sebeiből arra következtethetünk, hogy a testet ezen a ponton is egy szöggel verték a kereszt függőleges fájához. A bal lábfej keresztezte a jobbat.

A kézfejet a csuklónál és nem a tenyérnél szögezték át, mert a tenyér nem bírta volna a kereszten lógó test súlyát. Ha az egész test súlya ránehezedne a tenyérre, az kiszakadna. A szögeket tehát az ún. Destot-nyíláson ütötték át. Ebben a pontban nem található komolyabb vérér, de ott van az ököl mozgatásáért felelős ideg. „Ez az ideg felelős az ököl mozgatásáért, de fájdalmat is érzékel – írta dr. P. Barbet – ez a fájdalom borzalmas, de nem kibírhatatlan. Ha az lenne, az ember elveszítené az eszméletét.”

A bal csukló sebe két vérnyomot is hagyott a Leplen, melyből a tudósok meg tudták állapítani Jézus pontos helyzetét a kereszten. A pontok 10 fokos szöget zárnak be, tehát Jézus a kereszten többször megpróbált megemelkedni, hogy jobban levegőhöz jusson, és ilyenkor 65 fokot zárt be a váll vonala s a kereszt gerendája, amikor visszaesett, ez a szög 55 fokos volt. Pár pillanatra ilyenkor – iszonyatos fájdalmak árán ‒, könnyebben tudott lélegezni, de a fájdalom és a fáradtság miatt újból visszaesett. Ez a 'fölemelkedés-visszaesés' vergődés a kereszten körülbelül 3 órán át tartott és szörnyű szenvedésekkel járt. Idővel egyre sűrűbbé vált és a teljes kimerültségig, majd a halálig tartott.

Szíve nem bírta tovább

A jobb oldalon található 1,5 cm széles és 4,5 cm hosszú seb analízise és a sebből kifolyt vér és víz vizsgálatából kiderül, hogy a halál közvetlen oka a szívburok elszakadása volt, melyet az agónia során a burokban összegyűlt folyadék okozott.

A burokban akár 2 liter folyadék is összegyűlhetett, amely összenyomta a tüdőt is.

Amikor a szívburok a benne összegyűlt vér miatt megrepedt, hirtelen erős fájdalmat okozott a mellkasban. Erre a hirtelen fájdalomra az ember automatikusan felkiált. Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét (Mt 27,50).

Az eszméleténél lévő ember hirtelen halála rendszerint azonnali hullamerevséggel jár. Ezzel magyarázható a Leplen található test megfeszült tartása.

(folyt.)

AKI ÉRETTÜNK VÉRREL VERÍTÉKEZETT https://youtu.be/JbpJ5ANrje0

Boldog Mária Pierina de Micheli (1890-1945) és a Szent Arc tisztelete

     12 éves korában az Úr hangját hallotta: "Senki nem ad egy puszit a Szeretet Arcára, hogy ellensúlyozza Júdás csókját!" Ettől kezdve a Szent Arc lett elmélkedésének tárgya, az Úr választottjaként, aki a 20. század elejétől a Szent Arc tiszteletének terjesztője, aki 1936-ban a Manoppelló-i Szent Arc előtt így sóhajtott: "A reám tekintő tart meg engem!" Az Úr így szólt hozzá:
     "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe. Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Arcomhoz való hasonlóságuk által fénylőbbek lesznek az örök életben, mint mások.
Ajánld fel Szent Arcom szemléletét a mennyei Atyának, mellyel sok lélek megmentését nyerheted el, s ha papjaimért ajánlod fel, a kegyelem csodáit fogod megtapasztalni.
Vigasztalj meg és keress lelkeket, akik Velem együtt felajánlják magukat a világ megmentéséért! Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."
1938 május 31-én éjszaka, miközben a kápolnában imádkozott, Szűz Mária megjelent neki és a kezében egy érem két oldalát mutatta: az egyiken Jézus Szent Arca volt, körülötte a felirattal: "Illumina, Domine, vultum tuum super nos" (megvilágosít minket a az Úr Szent Arca). A másikon egy ostya képe volt, körülötte felirattal: "Mane nobiscum Domine" (Maradj velünk Urunk).
A Szűzanya szólt Boldog Pierina de Michelihez: "Figyelj jól, ez az érme az állhatatosság védpajzsa , a kegyelem záloga. Szent Fiam azt akarja, hogy övéi ezekben az időkben, az Oltáriszentség és a Szent Arc iránti méltó tiszteletükkel erősítsék magukat és küzdjenek a világban elhatalmasodó érzékiség és a gyűlölet ellen, mert a hamis próféta sok, az igazi apostol kevés."

Jézus Szent Arca, az Atya Arcának tükre,

tiszteletre és imádatra méltó Istenarc, dicsőség Neked, most és mindörökké. Amen

Ajánlott video (2 perc 26")

Megostorozták
     Jézust kegyetlen módon megostorozták. Az egész testén láthatók a római flagrum ostor nyomai, még a combja felső részén is, ami arra bizonyíték, hogy ostorozásakor mezítelen volt. Ez egy nagyon kegyetlen büntetés volt és ezt a büntetést kevesen élték túl, vagy megzavarodtak!
     Az ostornak három hosszabb szála volt, amelyek végén lévő fémdarabok minden ütéskor kiszakítottak a testből egy-egy darabot. A testen 120 ostorcsapás általi sebet találtak. Akkori szokás szerint csak azokat ostorozták meg, akiket nem ítéltek halálra és a büntetés végrehajtása után
szabadon bocsátották.
     Eleinte Pilátus csak megostoroztatni akarta Jézust: Megfenyítem hát és szabadon bocsátom (Lk 23,16). A Zsidó Tanács képviselői azonban, mindent megtettek Jézus mielőbbi haláláért, nehogy beteljesítse az általuk ismert messiási jövendöléseket. Ennek érdekében korrumpálták a pribékeket. Ezzel magyarázható az ütések nagy száma és az a kegyetlenség, amivel a katonák az ostorozást végrehajtották. Látható, hogy önálló és végzetes büntetésnek szánták.
Ketten voltak. A jobb oldalon álló magasabb volt és sokkal kegyetlenebbül végezte feladatát. Jézus enyhén lehajolt, kezét egy oszlophoz kötözték. Az ostor szálai rácsavarodtak és a teste elülső
részét, a hasát, a mellkasát, a combját és lábszárát is érték.

A keresztet hordozta
     Mint említettük, egy ostorozási büntetést csak kevesen éltek túl! Jézus ilyen irtóztató korbácsolás és súlyos vérveszteségek után, értünk, a mi üdvösségünkért mégis vállára vette a keresztet!
A Lepel sebeit vizsgálva (a jobb és bal lapocka fölött) a tudósok egyetértenek abban, hogy Jézus a keresztre feszítés helyére egy keresztfát, patibulumot vitt, amihez a kezei voltak hozzákötözve.
     A keresztfa valószínűleg 30 kg-os volt, hossza pedig 1,80 m. A végsőkig megkínzott Krisztus nagy szenvedés árán tette meg a körülbelül fél kilométeres utat. Amikor elesett, megütötte az arcát és térdre hullott. A tudósok sebeket találtak az arcán, orrán (az orra hegyén föld és kavicsdarabkákat) és a térdén, különösen a jobb térdén, melyeket ugyancsak az elesések okoztak. Mivel Jézus nem tudta a keresztet vinni, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után (Lk 23,26).

 (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán)

(folyt.)

     A Szeretetláng üzenetének és lelkiségének mibenlétét fejtegettem az előző részekben, és ezt teszem ma is! Néhai Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili bíboros-érsek a Lelki Napló 1988-as ekvádori kiadásához írt ajánlásában így méltatta a Mária Szíve Lángjának lelkiségét: „A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat, hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...” ‒ idézet vége.
Nagyon szép és pontos megfogalmazás! A Szeretetláng megszentelő kegyelmének a mibenlétéről az Úr szavai a  Lelki Naplóban: „Én vagyok az, aki feléjük közeledem. (III/218)  A Szűzanya közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. Szívről-szívre járva adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” (III/140) Ennyi a Naplóból! (Az Ekvádorban megjelent Napló borítója)
     És ezt a hatalmas lélekmentő programot, melyet az Égiek a legérintettebb stratégiai pontokra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják alapozni, kik hajtják végre? Szűz Mária Apostola, Montforti Grignon Szent Lajos ezt írja: „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet Tüzét!” (TMT 56)
     Óhatatlanul felmerül mindannyiunkban a kérdés ‒, hogy végtére is, miként valósulhat meg ez a valóban rendkívüli égi ígéret?
Nos ‒ a fatimai kérések teljesítésével! Vagyis, ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Mária Szeplőtelen Szívének, legalább egyszer végezzük el az első szombati engesztelést és naponta imádkozzuk a szent rózsafüzért ‒ a Szeretetláng betéttel ‒ az egész emberiségért, ezáltal szívről-szívre lobbantjuk fel Mária Szíve Szeretetlángját, hogy a családokban uralkodni akaró sátán tehetetlenné váljon!
Ne méricskéljünk, hogy „egyfolytában imádkozom és mégsincs semmi eredménye”! ‒ Csodálkozunk ezen? Hiszen a „legkedvezőtlenebb” időben estünk a bűnbe, manapság ugyanis a legádázabb harc folyik minden egyes lélekért és esdeklésünkre, a megszabadítás legkedvezőbb idejét és módját csakis az Úr tudja, Ő, aki végleg legyőzte a világot egyszer s mindenkorra (vö. Jn 16,33)! Bízhatunk Benne, hogy teljesíti kívánságunkat, ha Édesanyja szeretettől lángoló Szívére hivatkozunk! 

(Alsó kép: Bernardino Echeverria Ruiz érsek a Guadalupei Szűzanya szentélyében, szeretetláng-papokkal. Bal szélen P. Róna Gábor jezsuita atya, a Napló spanyolra fordítója)

     A bensőséges Mária-tisztelet tehát arra késztethet bennünket, hogy gyermeki bizalommal forduljunk Hozzá, mint anyánkhoz. Mert Ő mindig készséges arra, hogy anyai szeretettel meghallgassa kéréseinket, és közbenjárásával segítsen rajtunk.

Ennek okán kiált fel Szent Bonaventura: „Ti valamennyien, akik óhajtjátok Isten országát, hallottátok, mit ígértek nektek: Tiszteljétek Máriát s megtaláljátok az életet és az üdvösséget!” (In Spec B. V. c.) ‒ idézet vége!

Ezért köszöntjük a Loretói litániában a Szomorúak Vigasztalójaként, a Betegek Gyógyítójaként és a Bűnösök Menedékeként, hogy bánatunkban vigaszt, a betegségben enyhülést, a bűn szolgaságából pedig szabadulást nyerjünk az Ő anyai közbenjárása által. Ezt erősíti meg Szent II. János Pál 1979-es pueblai látogatása alkalmával tett kijelentése: „A mai embert Mária személye kell, hogy közelebb segítse az Evangélium elfogadásához.”

Dante, az Isteni Színjátékban ezt írja: ,,Úrnő, te oly nagy és hatalmas vagy, hogy aki kegyelmet kér s nem hozzád folyamodik, szárny nélkül akar repülni”. (Paradicsom XXXIII.) Az Egyház is Máriára vonatkoztatja a Példabeszédek könyvének szavait: „Akik virradatkor keresnek, meg is találnak”. (Péld 8,17.) „Aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól”. (Péld 35.)

(Vége)

Előző rész

Ó Mária, Istennek szent Anyja és a mi Anyánk! Könyörögj érettünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Látni és hinni

     Amikor először pillantjuk meg a manoppellói Arcot, valamiféle csalódást érezhetünk, mivel nem olyan szép, amilyennek várnánk. Ám tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez az ikon a halottaiból éppen feltámadó, tehát még nem a teljesen megdicsőült Jézus Arca! A feltámadt Jézus szépsége végtelenül felülmúlja minden elképzelésünket. Majd csak a mennyben láthatjuk meg Őt, és lesz az örömünk teljes!

   A Manoppellói Arc fóliaként való ráhelyezése a Torinói Lepel arcára egy grafikus-matematikus bizonyíték arra, hogy ugyanarról beszélünk. Tudományos szemszögből nézve nincs semmi kétség, hogy a két Arc ‒ a manoppellói és a torinói ‒ 100%-ban megegyeznek egymással karakterileg és méretileg. Az egyezés szembetűnő! Egy szembetűnő különbség azonban van: a Torinói Leplen erőteljesen szakállas-bajuszos a mi Urunk, míg a Manoppellói Kendőn már gyérebb arcszőrzetű, mely a meg-dicsőülés "megfiatalító" előpillanata!  A két „Isteni Arc” mindenképpen a világ legnagyobb csodái közé tartozik, melyeknek tudományos szempontból nem lett volna szabad létrejönniük, miként az egész világon nincs még hasonló sem, amely jellemzőiben összeegyeztethető lenne a kettővel (kivéve persze a Guadalupe-i Szent Szűz képét).

Egy érdekes tanúságtételt tett Domenico de Cese kapucinus atya, aki a manoppellói szentély őrzőjeként 1968. szeptember 22-én reggel kinyitva a szentély ajtaját, döbbenten látta, amint Pio atya térdelt a Szent Arc képe előtt. Mindezt úgy, hogy Pio atya ugyanebben az időben 200 kilométerre San Giovanni Rotondóban volt súlyosan betegen és közel a halálhoz, és másnap szeptember 23-án meg is halt!

(Paul MacLeod újságíró cikke nyomán)

A Torinó-i leplen és a Manoppelló-i kendőn nekünk is saját arcképét nyújtja Krisztus, s megtérésre hív bennünket. Nem másért, minthogy személyes kontaktust vegyünk fel Vele a megbánás és az Eucharisztia Szentségében az evangéliumi életre. Mert ne feledkezzünk meg arról, hogy:

 „A kereszténység nem a kultúra egy formája, nem ideológia és nem valamiféle fennkölt törvények és érdekek rendje. A kereszténység az egy Személy. A kereszténység egy Jelenlét. A kereszténység egy Arc: Jézus Krisztus!” (II. János Pál pápa, Berno, 2004.06.04.)

 (folyt.)

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

Jézus arca

     Az átélt fizikai és lelki szenvedések ellenére a leplen látható arclenyomat meglepő szépséget és békét sugároz.Ilyen szenvedést a kereszten csak olyasvalaki viselhetett ekkora békével, aki tudta, hogy szenvedésével és halálával végső győzelmet arat a halálon. Az arckép kínzásokról árulkodik. Botütés nyomai láthatók az orron és a jobb orcán, sebes a szemhéj és a szemöldök, zúzódás van a jobb arccsonton, orrvérzés nyomai ismerhetők fel és az is, hogy kínzói a haját tépték. Az Evangélium így ír: A fejét náddal verték, leköpdösték (Mk 15,19), majd arcul ütötték (Jn 19,3).

Tövissel koronázták

A katonák töviskoszorút fontak, amit a fejére helyeztek (Jn 19,2). A kínzásnak ezt a módját kifejezetten Jézus számára találták ki, hiszen történelmi forrásokban nincs szó a keresztre feszítést megelőző ilyenfajta kínzásról. A lepel szövetén számos vérnyom található, mely vér a koponyán található sebekből folyt ki. Ezeket a sebeket a tövisek fejbeszúródása okozta. A töviskorona kalapszerűen borította be az egész fejet. A sebészek 13 töviskorona okozta sebet találtak a homlokon, 20-at pedig a fej hátsó részén, de feltételezéseik szerint ez a szám összesen akár 50 is lehetett. Mivel a fejbőr alatt rengeteg ideg és vérér fut, a fejbőr erős vérzése közepette a töviskorona borzalmas fájdalmakat okozott.

Ha figyelembe vesszük, hogy a fejbőr egy négyzetcentiméterén 140 fájdalomra érzékeny pont van, akkor elképzelhetjük Krisztus hatalmas szenvedését – írta L.Coppini, a Bolognai Egyetem Anatómia Intézetének vezetője. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a vérzések által rajzolt kép teljesen megegyezik a fej anatómiai érhálózatával. Ez egy újabb bizonyíték a lepel hitelességére vonatkozóan, hisz az érhálózatot csak 1593-ban tanulmányozták és ismerték meg.

(folyt.)

     Mi katolikusok a Szentírás alapján állítjuk, hogy Mária hivatása nem fejeződött be Jézus világrahozatalával és felnevelésével. Az Egyház ősidők óta foglalkozott azzal, hogy Isten milyen különleges társi szerepet szánt a Szűzanyának Fia oldalán az emberiség megváltása érdekében. Sőt, megfogalmazódott a gondolat, hogy ki kell dolgozni és kimondani a Mária Megváltó-társi szerepéről szóló ötödik dogmát.

    Mint tudott, sajnos erre még nem került sor, holott már a II. Vatikáni Zsinat is érintette e kérdést: „A Boldogságos Szűz, akit az isteni Gondviselés terve az Ige megtestesülésével kapcsolatban eleve Isten anyjának rendelt, így Ő másokat messze fölülmúló, nagylelkű társa és az Úr alázatos szolgálója lett. Krisztust méhébe fogadva, evilágra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve ‒ engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével ‒ egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására.” (Vö. LG 61.) „Éppen ezért a kegyelem rendjében Mária az anyánk, akinek szüntelenül megmaradt az angyali üdvözletre hittel adott beleegyezése a kereszt alatt is, egészen gyermekei örök üdvösségének beteljesedéséig. Anyai szeretettel gondoskodva Fia testvéreiről, akik még zarándokok, szorongatások és veszedelmek közt forognak, míg el nem érkeznek a boldog hazába! Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Közvetítőnek, Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak.” (Vö. LG. 62.) ‒ idézetek vége!

Joggal tanítja tehát a zsinat, hogy Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53.), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61). Mária anyasága szüntelenül tart a kegyelem rendjében, és anyai szeretettel gondoskodik fiának még zarándokúton lévő testvéreiről, amíg el nem érkeznek a boldog hazába. (Vö. LG. 62.)

(folyt.)

Előző rész

Ugyanaz a személy

     Maria Valtorta híres olasz misztikus (írásait XII. Pius pápa kérésére kinyomtatták) 1942. február 22-én a következőket írta le, melyeket Jézus mondott neki: „Veronika kendője gyógyír a ti szkeptikus lelketekre. Ti racionalisták, közönyösek, hitben megingók, akik lélektelen vizsgálatokat folytattok; íme hasonlítsátok össze a kendőn levő arcot a lepel visszaverődésével. Az első arc Élő, a második a Halott, viszont a hosszúság, a szélesség, a szomatikus jellemzők és a karakter ugyanazok. Vegyétek magatok elé a két reflexiót. Meglátjátok, hogy ez Én vagyok. Emlékeztetni akarlak titeket arra, hogy ki voltam és ki lettem értetek szeretetből. Azért, hogy ne vesszetek el, ne váljatok vakokká, mert elegendő ez a két visszaverődés, hogy elvezessen titeket a szeretethez, a megtéréshez, az Istenhez” (Maria Valtorta: L’Evangelo come mi e stato rivelato, Centro Editoriale Valtoriano, 2003, s. 414).
     A manoppellói Kendő, ellentétben a Torinói Lepellel, nem testi kontaktus révén jött létre, hanem kifejezetten isteni beavatkozással! Hogyan értendő ez?
     Amikor Jézus testét levették a keresztről, először egy több mint 4 m-es lenvászonra fektették, amely alul és felül is takarta. Ezt követően körbetekerték egy másik vászonnal (mint egy széles fáslival), miközben a vászon alá és fölé is bőségesen hintették a különféle olajokat, fűszereket. Jézus így „bábként” bebugyolált testét helyezték a sírba, a fejére egy értékes selyemkendőt terítve, különleges tiszteletből (ez a Manoppelló-i relikvia). Ez magyarázza, hogy amikor az Úr feltámadását követően Péter a sírboltba lépett, a lepleket érintetlenül látta „és hitt” (Jn 20,7)! Ugyanis, nem levetett lepleket látott, hanem a beburkolást ugyan úgy "fáslizva" hagyva, melyből csak "kitűnni" – FELTÁMADNI – lehetett! 

Ez győzte meg Pétert azonnal! Egyedül a (később manoppellóinak nevezett) "arc-kendő" volt gondosan összehajtogatva! Ez utóbbi viszont azt is bizonyította, hogy a Testet nem valamiképp ellopták, hiszen akkor a kendőt a nagy sietségben aligha hajtogatták volna össze!
     A nevezetes kendő nem érintkezett Jézus arcával, hiszen a vásznakon kívül volt. A Feltámadás „második” pillanatában már az élő Krisztus arckifejezése látható pozitív képként, de még a megdicsőülés folyamatának vége előtt, mert ezen még láthatóak a sebek és duzzanatok nyomai. (Az „első” pillanatot a Torinói Lepel arcmása ábrázolja!)
(Forrásmunkák az első posztban!)

(folyt.)

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

Értünk, a mi üdvösségünkért...

     Sokakban nem is tudatosul, hogy a keresztény hit középpontja nem valamilyen magasztos idea, kultúra vagy az erkölcsi értékek, hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztus. Az Isteni Gondviselés segít nekünk személyes kapcsolatot teremteni a Megváltóval. Megőrizte számunkra halálának és szenvedésének megrázó képét egy halotti leplen, amely olyan, mint egy ötödik Evangélium, amely nem tollal, hanem az értünk kiontott vérrel íródott.

Közömbös maradhat-e az ember Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának a különleges tanúja láttán? A lepel rámutat arra a hatalmas szenvedésre, amit értünk magára vállalt az Isten, aki emberré lett, hogy minket megváltson, és kiszabadítson a Sátán, a bűn és a halál rabságából.

„Ez az értékes halotti lepel – mondta Szent II. János Pál – segít megértenünk Isten Fiának irántunk érzett szeretetének titkát. Itt a lepel nyomain a leírhatatlan szenvedést látva, szeretném megköszönni Istennek ezt a különleges ajándékot, mely előtt minden keresztény meghajol, és megpróbál Krisztus követőjévé válni. (...) A lepel segít nekünk megérteni a szenvedés titkát, melyet Krisztus áldozata szentelt meg, és mely az egész emberiség megváltásának forrása lett.” (Torino, 1998.05.24.) 

Szörnyen megkínozták

     A lepel tudományos vizsgálata során kimutatták, hogy a benne eltemetett férfi 1,81 m magas, arányos testfelépítésű volt, szakállat, hosszú hajat viselt és nemes szemita arcvonásai voltak. Ezt az embert szörnyen megkínozták, megostorozták, tövissel koronázták és keresztre feszítették.

Testén mintegy 600 sebet és sérülést találtak. Mégsem fedezhetők föl a lenyomaton a test bomlásának nyomai. Ezek az adatok mind egybehangzóak az evangéliumi leírásokkal, sőt fontos részletekkel egészítik ki azokat. Ily módon a lepel szinte kézzelfogható bizonyítékká válik és megmutatja, hogy Krisztus milyen sokat szenvedett értünk és kínhalált halt a mi üdvösségünkért!

(folyt.)

De lássuk a két forrásanyagot!
     A Szeretetláng Naplóban az Úr szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és a megváltó munkámban való segíteni vágyás”. (I/60)
     Az Irgalmasság Naplóból, Jézus: Égetnek az irgalom lángjai. Szeretném kiárasztani őket az emberekre (N.1074).
Fausztina szavai: Örök szeretet, tiszta láng, égj szüntelenül szívemben és istenítsd meg egész lényemet örök tetszésed szerint, mely által életre s örök boldogságba hívtál...(N.1523). Urunknak kimondhatatlan irgalmassága, a könyörület és minden öröm forrása, (...) mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja. (N.1748)
Átéltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (N.1104). Teremtményi szeretetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetének izzásával. Ennek a kegyelemnek a nagysága felülmúl minden más kegyelmet! (N.1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted!” (N.1289)! ‒ idézet vége!
     Az elhangzottak kedves Hallgatóim, nemcsak az Irgalmasság mibenlétének, hanem a Szeretetláng kegyelmi hatásának és céljának is pontos leírásai!
     A fentiek szellemében elmondhatjuk tehát, hogy míg az Isteni Irgalmasság: a bűnös ember felé forduló Isten szerető szánalmának a megnyilvánulása, addig a Szeretetláng: az Isten felé forduló ember ‒ benső késztetése! Ezt az Isten- és emberszeretetre való 'benső késztetést', ezt a 'kegyelmi hatást' ígéri Isten Szentséges Anyja azoknak, akik nyitott szívvel és gyermeki szeretettel vannak Iránta. Ezért a Mária-tisztelők meghívást kapnak, hogy megéljék és indíttatást érezzenek arra, hogy áldozatos imádságaik által tovább adják a Szeretetlángot.
És bizony meglehet, hogy a Szeretetláng lélekújító kegyelme, nemcsak egybeesik az Isteni Irgalom üdvözítő tervével, de egyben a fatimai ígéret beteljesülése is: a Szeplőtelen Szív végső győzelme!

     A püspök megkeresztelte Valeriánuszt és az boldogan tért haza hitveséhez, könnyekkel küszködve vallotta meg hitét, mely teljesen átformálta az életét.
     A szobájukat ekkor nagy fényesség telítette be és megjelent Cecília őrangyala, aki kissé meghajolva köszöntötte őket. Mindkettejüknek egy-egy ragyogó koszorút helyezett a fejére, ám ekkor lépett be hozzájuk Tiburtiusz, Valeriánusz öccse, aki nem látott ugyan semmit, de szinte belebódult abba a pompás illatba, ami átjárta a szobát. Mindjárt meg is kérdezte, hogy "Mitől van ilyen csodás illat, és miért vagytok ti ennyire meghatottak?"
     A boldog ifjú pár elmondta Tiburtiusznak az illat és örömük okát, hogy itt járt náluk az Úr angyala.
     Mondanunk sem kell, hogy Cecília sógora – aki szintén katona volt – azt a kihívó kérdést tette fel, miszerint: "Szeretném én azt látni!" A válasz is ugyan az volt a sógornő és bátyja részéről, hogy "Megláthatod, ha megkeresztelkedsz!"
     A két testvér most együtt kereste fel a püspököt, aki hitoktatás után Tiburtiuszt megkeresztelte, akit a továbbiakban Tiborként említünk.
Híre terjedt, hogy a császári hadtest két tisztje keresztény lett. A város-parancsnok Almakhius fülébe is eljutott a "szégyenletes" hír.   Elfogatásukra elküldte Maximus nevű főtisztjét. Valeriánusz és Tibor megnyerő emberséges példája azonban a főtiszet is megtérítette. A prefektus dühöngött és vérpadra küldte a két testvért és Maximuszt is családjával együtt. Cecília, saját vértanúsága előtt buzdította őket, hogy Krisztus várja őket, nem koszorúval, de a dicsőség koronájával.
     Tibornak kínzatásként parázson kellett járnia, de semmi sérülést nem szenvedett. Ezt követően lefejezték.
A Via Labicana országútja mellett lévő őskeresztény temetőben temették el.
     Sírfeliratát, Szent Damáz pápa írta meg: "Abban az időben, midőn kard járta át a gyengéd Anyának szívét, e kiválasztott vértanú meg-vetve a világ fejedelmét, mennyei magasságok felé sietett, boldogan követte Krisztust! E helyen mindig szent tiszteletben és dicséretben részesülsz Isten kedveltje, dicső Tiburtiusz. Kérlek ne feledkezz meg Damázról sem!"
     Szent Tibor maradványait később a megépült Szent Cecília Bazilika altemplomába helyezték el, ahol ma is megtekinthető! Szent Tibor, könyörögj érettünk!
 (Képünkön Cecília Bazilika, középen Szent Tibor oltára.)

     Szűz Mária, épp Szeplőtelen Fogantatása és Istenanyasága révén a legnagyobb segítőnk a szentek közül. Olyannyira, hogy a Mária-tisztelet nélkül, nem csak „elanyátlanodunk”, de hitünk is gyengébbé válhat. Ennek eredményeként megeshet, hogy bárki ‒ akár nemes célnak álcázott ‒, ördögi eszmék befolyása alá kerül. Ennek folytán az ember ‒ bár nem is tudja ‒, de mintegy eszközként szolgálja a sátánt, istenellenes globális művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.

Megjegyzendő, hogy a sátán jobban fél a Szűzanyától, mint Istentől, mert Szűz Mária földi emberként, a határtalan alázatosságával, ezerszerte jobban megalázza őt!

A Mária-tisztelet ezért, sohasem valamiféle kegyes szokás, vagy hagyomány, hanem a bensőséges hitélet késztetője, az üdvösség krisztusi útjának biztosítéka! Annál is inkább, mert Mária személyét ‒ mint említettem ‒, sohasem önmagában szemléljük, hanem Krisztus és az Egyház misztériumában. A Szent Szűz életében ugyanis minden értünk, a mi üdvösségünkért történt, beleértve a Szentlélek általi szeplőtelen fogantatását és Fiának a Kereszten való végrendelkezését: „Íme, a te fiad… Íme, a te anyád” (Jn 19,26–27). És mindezt azért, hogy akik a hit és a keresztség által Jézushoz kapcsolták életüket, üdvözüljenek!

(folyt.)

Előző rész

A legdrágább szövet

     A Manoppello-i Szent Arc bámulatba ejtő arckép, amely megmaradt egy drága antik szöveten. A múzeumi gyűjteményekben ilyen szövetek csak elvétve és töredékesen maradtak fenn máig, a legrégebbiek a IV. századból valók. L. Portoghesi professzornő – az I. századi antik szövetek specialistája szerint a Manoppello-i lepel egy szövetselyem, melyet „tengeri selyemnek” is neveznek és amely a legdrágább anyag volt az ókorban. Egy másik világhírű specialista Chiara Vigo professzornő megállapítása szerint nem véletlen a „tengeri selyem” elnevezése, mert az anyagát a nobilis tengeri kagylóból nyerték. A professzornő állítása szerint, egyedül a tengeri selyem lehet ennyire áttetsző és finom, mint a Manoppello-i kendő és egyben tűzálló is, mint az azbeszt. A szövetselymet lehet áztatni, de szakmai szempontból, abszolút nem lehet ráfesteni egy ilyen vékonyka felületre.
     A vászon szerkezetét Giulio Fanti prof. vizsgálta, aki megállapította, hogy egy nagyon vékony anyaggal van dolgunk, amely az emberi hajszálnál fele vékonyságú 23 mikron átmérőjű szálakból lett szőve. A szövés technikája hagyományos, vagyis egyszerű és szabálytalan. A szőttes áttetsző, ezért nevezik fátyolnak. A szálak közti üres tér 150-től 300 mikron nagyságig rendeződik. Az üres terekben nincsen semmiféle pigment vagy más anyag.
     A szöveten karakterisztikus hajtások futnak úgy, mintha a lepel sokáig össze lett volna hajtva: kétszer hosszában és kétszer keresztbe. A fényben a színek nem látszanak a mikroszkóp alatt, mert nincs semmilyen festékfolt. Ráadásul a hátulról jövő fénytől átlátszóvá válik, mint az üveg, ekkor eltűnnek még a hajtások is. Ezeket a jelenségeket csak a tengeri selymen lehet megfigyelni. Míg a fény hatására teljesen átlátszó, ugyanakkor árnyékban grafitszürkének tűnik. Amikor a Szent Péter Bazilikában Luther Márton legelőször megpillantotta a leplet, mint Szent Veronika kendőjét, valószínűleg fény alatt látta és ezért nem fedezte fel rajta a képet.

Megjegyzés: Efféle átlátszó „tengeri selymet” korunkban csak Sant’Antiocoban ‒ Szardínia környéke ‒ az egyetlen hely, ahol kis mennyiségben gyártanak ilyen szövetselymet. Egy tengeri Pinna nobilis kagylóból max. 2 gramm szövetet lehet nyerni. (Forrásmunkák az első posztban!) (Folyt.)

(Forrás nyomán: Radó Polikárp OSB. Az Egyház szentjei, PALLADIS rt. kiadása Budapest, 1940)

     Szent Tibor (Tiburtius) vértanú élete, elválaszthatatlan sógornője, Szent Cecília történetétől. Ezért először Cecíliáról emlékezem meg, mivel általa tért meg a Jézusért vértanúságot is vállaló Tibor. 

     A III. század első felében történtek szerint, a kiemelkedő jómódban élő Cecília, szülei tudta nélkül keresztény és Krisztus jegyeseként kívánta leélni életét. Ebbéli szándékában, megerősítette a katakombák rejtekében a püspök is, feladva rá a szüzek fátylát.
     Amikor szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják a rangban hozzáillő, Valeriánusz nevű pogány katonatiszthez, ő nem ellenkezhetett.
Abban a képtelenségben reménykedett, hogy vőlegénye tiszteletben fogja tartani titkos esküjét.
     A házasságkötés nagy dínom-dánommal meg is történt, ám amikor az ifjú pár elvonult, Cecília közölte nagy titkát férjével.
     Valeriánusz, hetykén számon is kérte menyasszonyától, hogy "Ugyan bizony ki akadályozhat meg engem abban, hogy asszonyommá tegyelek?"
     Cecília azonban határozott választ adott vőlegényének: "Az Isten által mellém rendelt őrangyalom!"
     Valeriánusz, nyomban rá is kérdezett: "Miféle őrangyal? Szeretném én azt látni!"
     Cecília nem késlekedett a válasszal: "Megláthatod, de előbb meg kell keresztelkedned!"
     Az ifjú férjen olyan jószándékú kíváncsiság vett erőt, hogy nyomban a kereszténység mibenléte felől érdeklődött. A nászéjszaka hitoktatással telt el Cecília részéről, majd elmondta férjének a titkos jelszót, amivel megtalálhatja a püspököt, akinél másnap jelentkezett is. 

     Mária Szeplőtelen Fogantatásáról, vagy a rózsafüzér titkairól való benső elmélkedés, olyan isteni távlatokat nyithat meg számunkra, melyek földi szavakban alig kifejezhetők!

A negyedik században élt Szír Szent Efrém diákónust és teológust is megragadta Mária titokzatos tisztasága és hite, s párhuzamot vont Vele és az Ős-Anyával, miszerint „Éva fülébe a cselszövő kígyó által a bűn szava jutott el, Mária fülébe a kegyelem által az irgalom és a jóság szava.” ‒ idézet vége!

Nos, igen fontosak ezek a teológiai reflexiók! Hiszen azt bizonyítják, hogy az Egyház ősidők óta foglalkozott azzal, hogy Isten, milyen különleges szerepet szánt a Szűzanyának Fia oldalán az emberiség megváltása érdekében. Tudjuk, hogy Szent II. János Pál egészen komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy kimondja a Mária Megváltó-társi szerepéről szóló dogmát. Sajnos, talán környezete hatására nem tette meg! Holott az ötödik Mária-dogma kihirdetése a többletkegyelmével, bizonyára jelentős mértékben változtatott volna a világ egyre bizonytalanabb sorsán!

Ám bensőséges hitéletünkben, így is tartsuk szem előtt mindenkor, hogy Mária Szeplőtelenül fogantatott személye az Istennek szentelt életek ősmintája!

Ó Mária! Istennek Szentséges Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Azon kérdésre, hogy miért gyengül a katolikus hitélet, két válasz is adható:

Kanter Károly atya ‒ Budapest apostola ‒ mondta, hogy „a Mária-tisztelet gyengülése, az Eucharisztia iránti tisztelet lanyhulását eredményezi, amely az Egyház legyengüléséhez vezet”! ‒ Briliáns megfogalmazás!

Karl Rahnert a jeles német jezsuita teológust megkérdezték, hogy szerinte mivel okolható a Mária-tisztelet megfogyatkozása a katolikusok körében. Így válaszolt: „Azzal, hogy az emberek csak világnézetet látnak a kereszténységben! Egy világnézetnek pedig nincs szüksége anyára.”

Nos, ez filozófikus meghatározás ugyan, de teológiailag pontos! A kereszténység ugyanis nem tan, nem ideológia, nem pusztán jól átgondolt erkölcsi rendszer, melyet át lehet írni vagy megtagadni!

Mert a kereszténység valójában maga az Élő Jézus Krisztus, azaz személyes valóság, akiben Isten megjelent közöttünk, „megtestesült a Szentlélektől, született Szűz Máriától”!

Az igaz, hogy az Újszövetség nem sokat beszél Máriáról, mégis épp eleget mond! Hiszen, ha csak azt tudnánk a Bibliából, hogy a Megváltó Isten Fiának van édesanyja, akit Máriának hívnak, már ez is elegendő volna, hogy a Krisztusban hívők közössége szerfelett tisztelje és szeresse őt.

Épp e tekintetben sokatmondó, hogy a keresztény művészet, főként a keleti egyház ikonjai nem egyedül ábrázolják a Szent Szüzet. Ez arra kell emlékeztessen, hogy Mária-tiszteletünk első és legfontosabb oka, hogy Isten akarata szerint Mária lett a Megváltó édesanyja. A neki tulajdonított kiváltságokkal, illetve kegyelmi adományokkal (szeplőtelenül fogantatott, malaszttal teljes) azért ajándékozta meg Isten, hogy az egyszülött Fiú életét előkészítse és a világnak adja.

(folyt.)

Előző rész

A nem emberi kézzel megfestett kép

     Évtizedek óta számos kitűnő tudós fáradozott a rejtélyes Manoppelló-i Krisztus Arc ereklyével. Valamennyi tudományos kutatás eredménye azonban egyértelműen alátámasztotta, hogy a jelenkori tudomány nem képes megállapítani (megmagyarázni), miképpen jött létre ez a kép, honnan származnak a titokzatos színei, amelyek a Szent Arc képének megragadó szépséget és sugárzó élénkséget adnak.
     A nagyfelbontású digitális szkennelésnek köszönhetően Donato Vittore professzor (1) a Bari-i- és Giulio Fanti professzor (2) a bolognai egyetemről vizsgálódásai megállapították, hogy a vizsgált szövet szálai között a legkisebb nyomokban sem található semmilyen festék vagy pigment. Egyedül a szövet szemein látni, mintha magas hőmérsékleten meg-pörkölődtek volna, valami rendkívül intenzív sugárzás következményeként. Antropológusok szerint a fogazat karakteres volt Palesztinában, Krisztus idejében.
     A Manoppelló-i Arc legbámulatosabb tulajdonsága a kelme áttetszősége és az, hogy a kép tökéletesen látható mindkét oldalról. További meglepő tulajdonsága a változékonyság, melynek különféle megvilágításoknál, más és más a kinézete. Ez a különös arckép, magában foglalja a hologram tulajdonságait ‒ amellett ‒, hogy nem fénykép, nem festmény és nem hologram.
     Egy biztos, nem emberi kéz által lett megfestve, hasonlóan a csodálatos Mexikói Guadalupe-i Szűzanya képéhez vagy a torinói „Halotti lepelhez”, amelyek azt keltik bennünk, hogy a „Szent Arc” képe megérint szépségével, és a világítás variálásával együtt változik a kép is, mintha élne.
Minden bizonnyal a világegyetem unikumja!
     A neonvilágításban a finom lepel mézarany színt vesz fel; pontosan úgy néz ki, ahogyan a 13. sz.-i misztikus (Helftai) Nagy Szent Gertrud látomásai nyomán leírta Veronika kendőjén Krisztus arcát. Világos fényben a finom lepel, egyedüli módon háromdimenziós arcot jelenít meg, majdhogynem holografikusan. A szövet annyira érzékeny, hogy úgy tűnik, összehajtogatás után beleférne egy fél dióhéjba.
     Tekintve, hogy a tudományos vizsgálatok szerint a Manoppelló-i kép nem emberi kéz műve, így ez nem más, mint ahogy a hagyomány mondja archeiropoietos - vagyis nem emberi kéz által festett.

(Forrásmunkák az első posztban!)

(folyt.)

     Üdvözítőnk ígérete, hogy bár teremtett lényekként, de részesülünk az istengyermekségben, az isteni életben! És mivel a Názáreti Szűz volt az első, aki ezt elérte Isten rendkívüli kegyelméből, Ő ‒ mint Istenanya hivatott arra ‒, hogy kimunkálja, kiesdje nekünk az isteni élettel való érintkezést Szíve Szeretetlángja által a Szentségek révén, s mintegy átformáljon bennünket krisztusivá!

Ahogyan Montforti Grignon Szent Lajos fogalmaz a Tökéletes Mária-tiszteletben: „Hogy lángra lobbantsa a lanyha szíveket, hogy életre keljenek, akik a bűn által meghaltak. (Vö. TMT 214.) Másutt: „Ha megismerjük a kegyelem titkát és elmerülünk Szűz Máriában, akiben természetes és isteni módon képződött Jézus Krisztus, könnyen az Úr képmásaivá alakulhatunk.” (Vö. Uo. 220) – idézetek vége!

Úgyhogy a Boldogságos Szűz misztériumához csak szent áhítattal szabad közelítenünk, mert Istennek mindent átragyogó és mélységes titka ez! Mégis elmondható, hogy a bensőséges Mária-tisztelet követőinek fel-fel csillanhat valami hitünk e szent a titkából, mely valójában a megváltásunk misztériumának egy-egy megvilágítása!

(folyt.)

     A bensőséges katolikus hitélet egyik sajátossága a Mária-tisztelet. Ennek kapcsán elszomorító, hogy napjainkban számos egyházközségben már elmaradnak a máriás ájtatosságok, még ha ennek a papság túlterheltsége is az oka. A Mária-tisztelet gyengülése egyfelől ezzel, másfelől a gyermek- és felnőtt hitoktatás hiányosságaival is magyarázható! És itt nem a mariológia dogmatikai kérdéseiről van szó, hanem pl. az Úrangyala-, az angyalokhoz való ima, vagy a rózsafüzér imádáságról, ezek üdvtörténeti nagyságrendjéről, esetleg a Mária-jelenések, magán-kinyilatkoztatások egyházi kritériumairól! Ez utóbbi, egyben a lelkek felvértezését is jelentené az ál-üzenetekkel szemben, melyek következtében könnyen „elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.” (2Tim 4,3-4)

Nem csoda, hogyha sok katolikus lelkében harmadlagossá válik a Mária-tisztelet, melynek szomorú tényét Sík Sándor találóan fogalmazta meg: „Szűz Máriás magyaroknak kopott unokái” lettünk. ‒ És itt tart Mária Országa?

Márpedig, ha komolyan vesszük az Egyház tanítását V. Piuszon és XIII. León át, Szent II. János Pálig, akkor megszívlelhetnénk legalább ez utóbbi pápa figyelmeztetését: „A különböző népek és nemzetek közül azok, akik nemzedékeken át hittel fogadják Krisztusnak, a megtestesült Igének titkát, nemcsak hogy tisztelettel fordulnak Máriához és bizalommal járulnak hozzá mint anyához, hanem az ő hitéből erőt is merítenek hitükhöz.” (Redemptoris Mater. 27.)

(folyt.)

Hogyan került a Kendő Manoppellóba?

     1645-ben Donato do Bomba kapucinus megszerkesztette a Manoppelló-i Krisztus Arckép történetét, de ez valószínűleg csak egy magyarázat arra, hogy a Vatikánból eltűnt Veronika Kendő hogyan került Manoppellóba. A lényeg, hogy dr. Antonio De Frabritis, manoppellói lakos, benső sugallatnak engedelmeskedve 1638-ban az ereklyét átadta a manoppellói kapucinusoknak, hogy minden hívő hozzáférjen és kifejezhesse tiszteletét a templomban.
     1750-ben a kapucinusok elhatározták, hogy minden év májusának harmadik vasárnapján Szent Arckép ünnepet tartanak.
     Titok marad az út, amelyet századokon át tett meg a kép, mielőtt Manoppellóba került. Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a XVI., vagy a XVII. század elején lopták el a Vatikáni Bazilikából. Minden esetre, minden jószándékú ember számára a kereszténység legértékesebb ereklyéje marad a Torinó-i Lepel mellett.
     Bruno Forte híres teológus, a Chieti Egyházmegye érseke, a 2006-os évet a Manoppelló-i Szent Arc Kegyhely Nagy Jubileumi évének nyilvánította.
2006. szeptember 1-én ide zarándokolt XVI. Benedek pápa, hogy ő is megláthassa Megváltónk szeretetteljes tekintetét.
„Istent nem látta soha senki. Az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, Aki az Atya ölén van.” (Jn 1,18)

 (Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

     Katolikus hitünk számára a bensőséges Mária-tisztelet nem csupán kegyes hagyomány, hanem a Krisztus-misztériumban való legkönnyebb elmélyülés lehetősége! A Szent Szűz tiszteletének figyelmen kívül hagyásával ugyanis könnyen félreértelmezzük Jézus Krisztust!

Ezt igazolja Damaszkuszi Szent János elmélkedési pontja is, miszerint „az Istenanya cím a megtestesülés teljes misztériumát tartalmazza”. Mária Istenanyaként való megszólítása tehát megerősíti, hogy Jézus Isten és ember egyszerre. Ennek folytán a Szentlélek annyira eltöltötte szűzi Jegyesét, hogy teljesen és maradéktalanul telve volt a Szentháromsággal, jóllehet Mária személye ezáltal sem vált istenivé!

Ebből fakadóan az Anyát és a Fiút az egymás iránti lángoló isteni szeretet köti össze, miáltal a Fiú és Anyja elválaszthatatlanok egymástól, ahogyan a mariológia is kifejezi: „ubi Maria, ibi ecclesia” – „ahol Mária van, ott az Egyház is”.

Következésképp, a bensőséges Mária-tisztelet fellendülésével, felvirágzik és erősödik az Egyház is! Mert ahol imára gyűlik össze az Egyház ‒ miként az Apostolok Cselekedetei írja ‒ „Máriával, Jézus Anyjával egy szívvel-lélekkel imádkoztak”! (ApCsel 1,14)

Nyilvánvaló tehát, hogy az Egyház Anyja továbbra is az imádkozókkal van ‒ csendesen, hűségesen és bizony gyakran sírva ‒, mert próbálja hitre és békére ösztönözni háborús világunkat. Isten Anyja soha nem látott kegyelmi hatást esdett ki megmentésünkre az Atyánál, Szíve Szeretetlángját – mely maga Jézus Krisztus –, hogy felforrósítsa a hitre már közömbös és elhidegült szíveket!

Végtére is EZ az Igazi Béke elnyerésének esélye, egyben krisztusivá válásunk egyik útja és lehetősége!

Mária Szíve Szeretetlángjának kiáradásával ugyanis beteljesülhet Üdvözítőnk ígérete, hogy bár teremtett lényekként, de részesülünk az istengyermekségben, az isteni életben!

(folyt.)

Széleskörű nyomozás a Kendő ügyében

     Paul Badde: ”Isteni Arckép, Manoppello-i Lepel” c. könyvében úgy véli, hogy körülbelül ez időben a hiteles Veronika Kendőjét ellopták a Szent Péter Bazilikából és helyére egy halott Jézus-arcot ábrázoló kendőt helyeztek el.
Feltételezik, hogy utoljára V. Pál pápa tartotta kezében a valódi Veronika Kendőt az ünnepélyes körmenet alatt, 1606 január 25-én.

    Néhány történész hipotézise szerint már sokkal előbb is ellophatták a Kendőt, hiszen amikor 1527. május 14-én, V. Károly nagyrészt protestáns katonái elfoglalták Rómát és kirabolták, felgyújtották és halomra gyilkolták az embereket. (A barbár fosztogatók a vörösmárvány burkolatba vésték Luther nevét, mely máig megtekinthető emlék!) V. Orbán pápa levelet írt az orvietoi hercegnőhöz, amelyben tájékoztatta őt, hogy csak a vatikáni Bazilika oltára előtt 500 férfi halt meg, a szent ereklyéket szétszórták, egy részét elégették, a Kendő azonban előkerült.
     Ezt megerősítik német történészek: Gustaw Draysen és Ludwig von Pastor, a Pápák történetében.
     VII. Kelemen pápa 1528-ban különleges utasítást adott ki, melynek célja az ellopott ereklye visszaszerzése volt. Tény, hogy az év november 26-án, ünnepélyes körmenettel, a visszaszerzett ereklyét a Szent Márk templomból visszavitték a Vatikánba.
Veronika Kendőjét azonban újból ellopták 1606-ban. A Szent Péter Bazilikában két eltörött, kristályüvegű keret található, amelyek közül egyikben, Veronika Kendőjét őrizték. Ezekkel a keretekkel pontosan megegyezik a Manoppello-i Lepel nagysága.

 (Képen a Rómában őrzött /eredeti/ üres keret!)
     Badde Paul rámutat arra a tényre, hogy a Manoppello-i Lepel jobb alsó sarkán kristály darabokat találtak, ez kézzelfogható bizonyítéka, a felbecsülhetetlen értékű ereklye ellopásának. Német tudósok: Pfeiffer, Resch, Thiermeyer és Blandina nővér többéves kutatásai alapul szolgáltak a Badde által vezetett, újságírói nyomozásnak.
Ennek eredményéül szenzációs felfedezésre jutottak. A manoppellói templomban található Veronika Kendője azonos az új Bazilika építésekor, 1608-ban, titokzatos körülmények között ellopott Kendővel.
     Pfeiffer professzor biztos abban, hogy az Isteni Arckép a Manoppello-i Kendőn, a Krisztus sírjában keletkezett, az Úr feltámadása alatt. Ez a kendő egy nagyon finom „tengeri selyem” és az arc, a Torinói Leplen az elhunyt arcának negatív képe. A kettő abszolút összhangban van. Ez ugyanaz az arc és feltételezhetjük, hogy a leplen és a kendőn lévő Krisztus képek a feltámadás pillanatában keletkeztek, de a Manoppello-i Kendő képe egy pillanattal később, amikor az Úr már kinyitotta a szemét, de még nem a megdicsőült arcát mutatta!

V. Pál 1608-ban lebontatta a Veronika kendőjét őrző kápolnát, és ezután már bizonyosnak tekinthető, hogy az ereklye elkerült a Vatikánból. Viszont 1616-ban már határozottan az a hír járta, hogy Szent Veronika kendője eltűnt a vatikáni kincstárból.
(Forrásmunkák az első posztban!) (Folyt.)

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 3

     4.) Az Irgalmasság órája. 1937. októberében Krakkóban Fausztina nővér figyelmét az Úr Jézus halála órájának tiszteletére hívta fel: 'Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságomban, dicsőítsd és magasztald; hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bűnösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a lelkek számára' (Napló 1572). Az Úr Jézus elég pontosan megadta azt az imamódot is, ami Isten Irgalmasságának kultuszában ennek a formának legjobban megfelel: 'Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! – mondta Fausztinának – Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ha ez sem lehetséges, akkor merülj el imádságban – ha röviden is – ott, ahol éppen vagy' (Napló 1572).

     Rózycki professzor három feltételt sorol fel, melyek szükségesek az ebben az órában mondott ima meghallgatásához:

     a.) Az imát Jézushoz intézzük.

     b) Délután háromkor történjék.

     c) Jézus kínszenvedéseinek értékére hivatkozzon.

     'Ebben az órában – mondta Jézus – kéréseddel mindent elnyersz magad és mások számára. Ebben az órában lépett a kegyelem a világba: az irgalom legyőzte az igazságosságot' (Napló 1572). (Vö. Jak 2,13)

     5.) Az Irgalmasság tiszteletének terjesztése. Ezt azért emelte ki Rózycki atya, mert ehhez is ígéretek fűződnek. Jézus: ,,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesztik, egész életükben megoltalmazom, mint gyengéd anya óvja  csecsemőjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltójuk leszek'' (Napló 1075).

     Az Isten Irgalmassága iránti kultusz lényege: az Isten iránti keresztény bizalom és a felebarát tettekben megnyilvánuló szeretete. Az Úr Jézus ,,teremtményeitől bizalmat'' (Napló 1059) követel, valamint az irgalmasság cselekedeteinek végrehajtását tettel, szóval vagy imádsággal. (Vö. Napló 742). ... Jézus azt kívánja tisztelőitől, hogy a nap folyamán legalább egy jó cselekedetet végezzenek felebarátaikért.

     Más helyen ezt mondta Jézus: 'E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget' (Napló 929). 'Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján' (Napló 754)''. – (Napló XV-XVIII.)

Most már nem kell elhinnünk, mert napi tapasztalat!

Nos így vagy úgy, kétségtelenül veszélyes a világ helyzete! Megerősítik ezt a Szeretetláng Naplóban olvasottak: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

Reményteljes viszont, hogy a Napló úgy mutatja be Mária Szíve Lángját, hogy kegyelmi hatása nem csak egyes elhidegült lelkeket képes megérinteni, de az egész emberiséget!

Idézem: "Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203) Ez szinte olyan lesz mint az Első Pünkösd, mely a földet elárasztja a Szent Lélek erejével, és a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás új világot teremt, és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

Prózaian vetődik fel a kérdés, hogy még időben sikerül-e felrázni a világot, amely ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18), időben megújul-e az Egyház ahhoz, hogy a Fatimai Ígéret – a Szeplőtelen Szív végső győzelme – megvalósulhasson?

Nos kedves Testvéreim oda jutottunk, hogy már nem kell elhinni az előbbiekben elhangzottakat, hiszen napi tapasztalattá vált! Szüntelenül imádkozzatok tehát!

Ó, értünk aggódó Édesanyánk Mária,

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

                                                                                                 Amen  

(Vége!) 

Előző rész

Aki nem akar hinni, az nem is fog!

Amikor 1520-ban Luther Márton a Szent Péter Bazilikában legelőször megpillantotta a leplet, mint Szent Veronika kendőjét, valószínűleg fény alatt látta és ezért nem fedezte fel a képet rajta. (A mellékelt kép is bizonyítja, hogy mögöttes fény esetén a Kép egyáltalán nem látható!) Mély csalódottságát erőteljes állítással fejezte ki: „Azt állítják, hogy Veronika kendőjén meg van örökítve a Miurunk igazi arca. Eközben a szegény közemberek nem látnak semmit a világos lenen kívül a fekete deszkán”. És íme, Luther az első benyomásnál megállt, s nem ment közelebb, hogy megbizonyosodjék. A pápaság elleni vádaskodásai és a különféle előítéletek bezárták a reformátor előtt az utat, hogy megismerje az igazságot és ennek nyomán nevezte Veronika kendőjét indulatosan „a római pápák ördögi csalásának”.
     A Gregorian Egyetem professzora Heinrich Pfeiffer SJ, éveken át kutatta a Veronika Kendőjével kapcsolatos esetet a művészet-történet szempontjából, a kereszténység legrégebbi forrásainak segítségével.
A kutatások kimutatták, hogy a Manoppelló-i kép ősmintaként tekinthető a Krisztus Arcot bemutató összes kép számára. A kutatások megindításához a professzort Blandin Paschalis Schlöner trappista szerzetesnő és ikonfestő feltárásai ihlették meg. A nővér több éves, aprólékos kutatások eredményeként bebizonyította, hogy a Manoppelló-i lepel arca tökéletesen fedi a Torinói leplen lévő arcot.
     A tizenötödik és korábbi századból származó, hivatalos Veronika Kendő-másolatokon ugyanaz a Jézus arc látható: nyitott szemmel, hajjal, szakállal, határozott orral, letakart füllel és nyakkal.
Veronikát Európa legnagyobb festői festették meg.
     Jacop Grimaldi, a pápa megbízásából leltár szerint összeírta a Szent Péter Bazilika összes kincsét. Az 1618 és 1620-as években általa megírt és nyomtatásra kerülő: Opusculum de Sacrosancto Veronicae Sudario másolatok címoldalán a Veronika Kendő Isteni Arckép látható, pontosan úgy, mint az addig megfestett képeken.
     Azonban az 1635-ből való Opusculum másolaton már más ‒ csukott szemű Krisztus Arckép látható (lásd alul!)  ‒, amikor VIII. Orbán pápa felszentelte az újonnan épült Szent Péter Bazilikát.

 (Forrásmunkák az első posztban!)

(folyt.)

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 2

     2.) Az Irgalmasság ünnepe. Isten Irgalmasságának tiszteletében ez áll első helyen. Jézus első alkalommal 1931-ben, Plockban beszélt Fausztina nővérnek arról a kívánságáról, hogy ünnepet szenteljenek az Isten Irgalmasságának: 'Azt kívánom, hogy legyen az Irgalmasságnak ünnepe. Azt  kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe' (Napló 49).

     Az Irgalmasság ünnepének Húsvét utáni első vasárnapra történő helyezése mély teológiai értelemmel bír, amely a megváltás húsvéti titka és az Isteni Irgalmasság titka között fennálló szoros összefüggésre utal. Ezt az összefüggést hangsúlyozza az ünnepet előkészítő Isteni Irgalmasság tiszteletére végzett kilenced, amit Nagypénteken kell elkezdeni. ...

   Ennek az ünnepnek nagyságát a hozzáfűzött ígéretek nagyságával lehet lemérni, melyeket Jézus ígért: 'Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bűnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el' (Napló 300). 'Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám, még ha bűnei skarlátpirosak lennének is' (Napló 699).

     Eme nagy kegyelmek elnyeréséhez teljesíteni kell az Isten irgalma iránti tisztelet feltételeit, melyek: a bizalom Isten jóságában, a felebaráti szeretet gyakorlása, a megszentelő kegyelem állapotában (szentgyónás után) méltó Szentáldozás. Jézus mondta: 'Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot Irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat' (Napló 570).

     3.) Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére. Ezt a rózsafüzért Jézus Vilniusban, 1935. szeptember 13-14-én diktálta Fausztina nővérnek bocsánatért könyörgő, Isten haragját lecsillapító imaként (vö. Napló 474-476).

     Ebben az imában az imádkozó felajánlja az Atyaistennek Jézus Krisztus Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét saját maga, felebarátai és az egész világ bűneinek bocsánatáért. Mialatt egyesül Jézus áldozatával, hivatkozik arra a szeretetre, mellyel a Mennyei Atya Fiában megajándékozott minden embert.

     Ebben az imában irgalmat kérünk magunknak és az egész világnak. Ezzel az irgalmasság cselekedetét gyakoroljuk. ... A hívők elnyerhetik Krisztus ígéretét, mely főleg haláluk óráját illeti: a megtérés kegyelmét és a békés halált. Nemcsak azok, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, hanem a haldoklók is, akik mellett ezt mások mondják. Jézus mondta: 'Ha ezt az imát haldokló mellett mondják, mérséklődik Isten haragja, és mérhetetlen irgalom veszi körül a lelket' (Napló 811). Az általános ígéret így hangzik: 'Úgy tetszik nekem, hogy ez által az ima által mindent megadjak, amire engem kértek (Napló 1541),

     Más helyen ezt mondta Jézus: ,,E rózsafüzér imádkozásával közelebb hozod hozzám az emberiséget'' (Napló 929). ,,Azokat a lelkeket, akik ezt a rózsafüzért imádkozzák, már életükben körülöleli irgalmam, különösen pedig haláluk óráján'' (Napló 754).

Ugyan bizony mitől ne lenne igaz a Garabandál-i üzenet?

Az 1961-es garabandáli üzenet főbb kérései röviden összefoglalva:

" - Mint Anyátok, Szent Mihály főangyal által kérlek benneteket, hogy hozzátok az egész világ tudomására: a pohár eddig megtelőben volt, most azonban már túlcsordul.

 - Egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek!

 - Sok bíboros, püspök és pap jár a kárhozat útján, és rántja magával a lelkeket.

 - Tudatosítsátok, hogy a Házasság Szentségét maga Isten áldja meg!

A Nagy Büntetés már szinte elkerülhetetlen! Tartsatok bűnbánatot, imádkozzatok, amíg tehetitek, hozzatok áldozatot, elmélkedjetek Jézus kínszenvedésén és mondjatok ellen a hitehagyás minden kísértéseinek! Ezzel csillapíthatjátok Isten haragját."

Még hogy a "büntetés már szinte elkerülhetetlen"? ‒ ó Istenem, hiszen hitetlenek és nem imádkozók mindig is voltak, jóllehet nem világméretekben! Emögött alighanem valami "háttér-szervezés" van, mégpedig a megtévesztő szellem sugalmazására!

Nos, a dolgok mögé nézve, laikus szinten kétségkívül 5-6 alattomos sémát fedezhetünk fel, vagy legalábbis belemagyarázható:

A kíméletlen oltár-rombolásokat,

a "szentségi gesztusok" következetes elhagyását,

a Szeplőtelen szó törlését a Szentmise bűnbánati imájából,

Szent Mihály tiszteletének és imájának mellőzését,

a közismert és hatékony imádságok állandó szóváltoztatását, valamint az ál-ökumenizmus következetes erőltetését!

(folyt.)

  Előző rész

Lelkipásztori lehetőségek és ígéretek 1

     Fausztina nővér Jézus kérésére, pontosabban diktálására az Isteni Irgalmassággal kapcsolatban mindazon lehetőségekről is írt, amelyek mind az egyéni lelkiség formálását, mind a lelkipásztori munkát hatékonyan támogatják. Az Egyház engedélyezte az Isteni Irgalmasság kultuszának öt módját:     

 1.) Az Irgalmas Jézus képe. Rajzát Plockban, 1931. február 22-én kapott látomás alapján jegyezte fel a nővér. ,,Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. ... Kis idő múlva azt mondta Jézus: 'Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned" (Napló 47). 'Azt kívánom, hogy a képet... húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg. Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe!' (Napló 49).

     Mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja őt a kép, aki szenvedése és kereszthalála árán megváltott minket. A vér és víz sugarai, melyek a lándzsa által megnyitott szívéből (a szív nem látható a képen) törnek elő és a keresztre feszítés sebei a Nagypéntek eseményeire emlékeztetnek (Jn 19,17-18; 33,37). Tehát az Irgalmas Jézus képe az Evangélium e két eseményéhez kapcsolódik, melyek a legtökéletesebben fejezik ki Isten szeretetét az emberek iránt.

     Krisztusnak ezen a képén jellemző a két sugár. Jelentőségéről kérdezve így válaszol az Úr: 'A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete. ... Boldog, aki ezek árnyékában él' (Napló 299). A lelket a keresztség és bűnbánat szentsége tisztítja meg, és legbőségesebben az Oltáriszentség táplálja. A két sugár tehát a szentségeket és a Szentlélek összes kegyelmét jelenti -- amelynek bibliai jelképe a víz --, valamint az új szövetséget Isten és ember között, amelyet Jézus az ő vére által kötött...

     A kép nemcsak az Isteni Irgalmasságot ábrázolja, de emlékezetünkbe idézi az Isten iránti bizalom és a felebarátaink iránt tettekben megnyilvánuló szeretet kötelességét. A kép aláírása Jézus akaratából: 'Jézusom, bízom Benned.' 'A kép emlékeztessen irgalmam követelményeire, mert a legerősebb hit sem segít semmit cselekedetek nélkül' (Napló 742).'

     A kép így értelmezett kultuszához, mely alapvetően a keresztény bizalmon és irgalmasságon nyugszik, az Úr különböző ígéreteket fűzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy előrehaladást, a boldog halál kegyelmét és minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. ,,A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára'' (Napló 570).

Akita

     1973-ban a japán Akitában az Isteni Ige Társaság missziós kápolnájában egy fából készült Mária-szobor többször könnyezett! A szentélyt fenntartó Szent Eucharisztia Szolgálói újoncnőjének Sasagawa nővérnek a Szűzanya a világ jövőjére vonatkozóan komoly üzeneteket adott! Ezt az illetékes püspök John Shojiro Ito 1984-ben kivizsgálta és jóváhagyta. Az akitai üzenet amellett, hogy lényegileg megerősíti a La Salette-i és a fatimai figyelmeztetéseket, külön hangsúlyozva az abortuszok világrengető ördögi voltát és az emberiségszintű megtérés hiányában bekövetkező szörnyű isteni büntetés lehetőségét!

A jóváhagyott üzenet szövegéből idézve: "Az egyedüli fegyveretek, a rózsafüzér és a kereszt, amelyet Fiam nektek hagyott. Éjjel-nappal imádkozzátok a rózsafüzért a pápáért, a püspökökért, és a papokért. A sátáni széthúzás behatol még az Egyházba is. A közvélemény előtt zajlanak majd azok az ellenkezések, melyet bíborosok bíborosok ellen, püspökök egymás ellen vívnak. A hithű és engem tisztelő papokat, paptársaik megvetik és kinevetik. Templomokat és oltárokat fognak lerombolni, kifosztani. Az Egyházban egyre növekszik azok száma, akik mindenféle kompromisszumok elfogadására biztatnak az ökumené jegyében, és a Sátántól félrevezetve sok pap és szerzetes felhagy hivatásával, az Úr szolgálatával.

Az ördög főleg az Istennek szentelt lelkekkel szemben fog kérlelhetetlenül támadni. Annak gondolata, hogy milyen sok lélek fog elveszni, oka az én szenvedésemnek. Ez az én nagy kínom. Ha az emberiség meg nem tér, hamarosan már nem lesz számukra haladék."

(folyt.) 

Előző rész

Róma kincse

     A 753 évi Pápai Krónikában feljegyezték, hogy az ünnepélyes körmeneten, II. István pápa mezítláb vitte a nem emberi kézzel festett Krisztus Arcképet.

Mindenki meg volt győződve arról, hogy a Krisztus Arcképet nem emberi kéz festette, ezért acheiropoietos nevet adták neki. Nyilvánvaló volt, hogy ez a legjobban ismert ereklye, melyet a Szent Péter Bazilikában őriztek.

Dante Alighieri (1265-1321) azt írja a Vita nuovában, hogy tömegesen jöttek megnézni a Krisztus Arc képmását a Szent Veronika Kendőjén. Az Isteni komédiában, több alkalommal ír Dante a Veronika Kendőjéről, kiemelve, hogy az, az Isten Arcát ábrázolja.

Ez a jelenet inspirálta XVI. Benedek pápát is az első enciklika megírására: Isten maga a Szeretet.

A svéd Szent Brigitta, aki részt vett az 1350-es jubileumi év ünneplésén, is ír arról az igazi Krisztus Arcképről, melyet Veronika Kendője megörökített.

Ennek az ereklyének fontosságát az a tény is bizonyítja, hogy az új Szent Péter Bazilika építésének alapkövét 1506-ban azon a helyen tették le, ahol elsőként azt az óriási oszlopot építették fel, melynek belsejében a Vatikán Kincstára kapott helyet.

A Kincstár létrehozásának elsődleges célja a „Valódi Krisztus Arc” képének őrzése volt. Az oszlopon, amely Jeruzsálemi Szent Veronika nevét viseli, a következő felirat található a mai napig: „Veronika Kendőjén megörökített magasztos Megváltó Arckép méltó megünnepléséhez, VIII. Orbán pápa építtette és díszíttette fel az 1525-ös Jubileumi Évben.”

A Kendő vándorútja

   Tudományos kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy a Manoppelló-i lepel Jeruzsálemből származik. Az Arc megörökítése Krisztus sírjában keletkezett, az Ő feltámadása alatt. Több mint valószínű, hogy a Torinói Lepel és a” Veronika Kendője” Edessába kerültek, ahol az V. századig őrizték.
  Tibilisből, a VI. századból származó szövegben azt olvassuk, hogy a Szűz Anya, Fia mennybemenetele után őrzött egy vászonképet, amely az Úr Jézus sírjában keletkezett. Azt a képet magától Istentől kapta, hogy imádkozhasson, Fia képét nézve. Ez valószínűleg igaz, ám a Veronikáról szóló történet csupán legenda, aki Jézus arcát törölte a Keresztúton, nagy eséllyel a középkorban keletkezett, a csodás kép következő magyarázatával: A kendőn ugyanis nem találtak vérnyomokat és állítólag nem létezett Veronika sem.
    Amikor "Szent Veronika Kendőjéről" beszélünk, akkor ez csak a Jézus sírjából való kendő meghatározása. A Veronika név latin és görög szavak egyesítéséből származik: veraeikon = „valódi kép”, de nevezték „Első Ikonnak” és „Camuliani lepel”-nek is.
     Nos, ez az un. Veronika Kendő a VIII. században Rómába került és a Szent Péter Bazilikában őrizték, a Szent Veronika kápolnában.

(Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

Fatima

Az 1917-es fatimai jelenés-sorozat már nem csak figyelmeztetett, de néhány, pontosan kifejtett kérés teljesítését kérte, melyek által az emberiség elnyerheti testi-lelki békéjét! Ám a Szűzanya hozzáfűzte, hogy kéréseinek késedelmes teljesítése, vagy elmulasztása súlyos következményekkel járhat!

A Szent Szűz látomásban megmutatta a gyermekeknek a kárhozat helyét, melyet követően szomorúan így szólt: A poklot láttátok. Ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha az emberek megteszik, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. De ha nem hagyják abba Isten megbántását, egy szörnyű háború következik. Ennek megakadályozására jövök és kérni fogom a világ és Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, s az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. – idézet vége!

A Szent Szűz ekkor kérte, hogy a rózsafüzér minden tizedéhez fűzzük hozzá a „Fatimai imaként” ismert könyörgést!

A kétkedők meggyőzésére 1917. október 13-án, 70 ezer ember szeme láttára megtörtént az eseményeket igazoló Napcsoda!

(folyt.)  Előző rész

Amiről nem hallani, vagy mégis?

     A Die Welt német újság 2004. szeptember 23-án leközölt egy cikket: "Krisztus igazi arca" címmel. A feltámadás különleges ereklyéjének megtalálása? ‒ írta Paul Badde, egy ismert német újságíró. Nos, ez az újságíró két bestsellert is írt: a Guadalupe-i Mária-kép, valamint a Feltámadás különleges ereklyéje a Manoppelló-i kendő titkairól, ez utóbbit ‒ „Das Göttliche Gesicht” (2006) ‒ az Isteni Arc címmel.
A Focus c. hetilap német kiadásában Klaus Berger, korunk egyik legnagyobb bibliakutatója tollából is megjelent egy, a Manoppelló-i titokzatos istenarcot hordozó fátyolról: „Jézus Manoppellói arcképe az Evangélium első oldala, mely a Feltámadás pillanata”. (Lásd legalul!)
     Magyar nyelven egyedül a „Szeressétek egymást” lengyel katolikus magazin 2009/3. és a 2014/12. számában találkozhattunk, valamint néhány internetes felületen.
     Nos, blogommal hozzá kívánok járulni az ismeretek bővítéséhez, mert a Torinó-i halotti lepelhez hasonlóan a Manoppello-i „Isteni Arc” is a világ legnagyobb csodája. Tény, hogy tudományos szempontból ezek nem jöhettek volna létre, amiként az egész világon nincs ezekhez hasonló, amelyek jellemzőikben hasonlatosak vagy utánozhatók lennének. A Torinó-i Lepel egy anatómiailag pontos fotónegatív, mely a Feltámadás első pillanatát örökítette meg, a kiszenvedett, halott Krisztust. A Manoppelló-i Kendő a Feltámadás "második pillanatát" mutatja pozitív képként, a szenvedések és torzulások nyomait még magán viselő, nyitott szemű, a még meg nem dicsőült Krisztus Arcot. Ezért nevezhető a „Feltámadás Pillanatának”!
     A manoppellói anyag méretei: 17×24 cm, egy ezüst ereklyetartóba foglalva. Manoppello főtemplomának oltárán van kiállítva a nagyközönség számára; melyen kedvező fényviszonyok mellett az Arc jól látható. Ezt a képet nevezte Szent Pio atya „Volto Santo Manoppello”-nak, „a legnagyobb csoda, minek a birtokában vagyunk”.
     Manoppello egy 5000 éves kis város, Abruzzó tartományban fekszik Pescaratól 30 km-re. A környéken, Lancianóban található a híres Eucharisztikus Csoda szentélye.

Posztjaimhoz, az alábbi forrásokat használtam fel:

PAUL BADDE: Das Göttliche Gesicht: Die abenteuerliche Suche Nach dem wahren Antlitz Jesu,
Pattloch Verlag, München 2006
SAVERIO GAETA: Il Volto Risorto, Familia Christiana, 2005
SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 2014/12. szám
http://www.ignatius.com/promotions/faceofgod/paul-badde.htm
http://www.szeressetekegymast.org/nr/latott_es_hitt/a_manoppelloi_lepel_tortenete.html http://www.acheiropoietos.info/proceedings/JaworskiWeb.pdf

La Salette 2.

A Szűzanya így folytatja:

‒ Azon a ponton áll az Isten, hogy hallatlan módon fenyítsen. Jaj a föld lakóinak, Isten ki fogja meríteni haragját... A társadalom a legborzasztóbb ostorcsapások és a legnagyobb események előestéjén áll... A pápa óvakodjon a csodatévőktől, mert oly mértékben és olyan erőszakossággal lépnek fel hamis látnokok a világban, hogy még az igazakat is megtévesztik!
A Szent Szűz ezt követően a sátán pusztító munkájáról beszélt, és arról a mérhetetlen szenvedésről, ami a világra vár azért, mert enged a kísértőnek és a sátán elkötelezettjeinek stb. Meglepő módon ezt mondja az Üzenet:
‒ Lucifer 1864-ben nagy sereg ördöggel ki fog szabadulni az alvilágból: hogy lassanként (‘lépésről-lépésre') kiirtsák a hitet... A Szent Szűz így jellemzi az elkövetkező korszakot: „ez lesz a sötétség ideje...” (1864-ben volt az Első Internacionálé.!)

Mária felsorolja a sátán eszközeit is. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb.

Ekkor a Szűzanya sürgős felhívást intéz majd a Földhöz, felhíva az Isten igaz tanítványait, az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit, gyermekeit, azokat, akik magukat neki ajánlották, neki adattak, az utolsó idők apostolait, hogy előjöjjenek, és mint a világosság gyermekei megvilágítsák a földet!

(folyt.)

Előző rész.