A Hajnal Szép Sugara

SZŰZ MÁRIA FEGYVEREI

Melyek a Szűzanya fegyverei a gonosz lélek ellen?

1. Elsősorban a mélységes alázata. A sátán lelkületét a gőg jellemzi. Lucifer az első, aki felfuvalkodott, gőgös volt és ezért a mélybe zuhant. A Szűzanya az ő mély alázatával von­ta magára Isten kegyelmét, szeretetét; ez az oka, hogy Isten őt választotta egyszülött Fia édesanyjául.

2. Másik fegyvere a feltétlen en­gedelmesség. „Fiat mihi! – Legyen nekem a te igéd szerint!” mondja Szűz Mária. Abban a pillanatban, amikor megtudja, mit kíván tőle Is­ten, készségesen aláveti magát szent akaratának. „Non serviam! – Nem fo­gadok szót!” ‒ mondja a sátán. Ellen­kezéssel van tele a lelke! Ezért is­merjük meg a mai idők lázadó szel­lemében a gonoszlélek munkáját. Ha semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy az engedetlenség zavarja meg az Isten békéjét; akkor is rá­ismernénk a mai korszemem kiala­kulásában Lucifer kezére.

3. Harmadik fegyver a Szűzanya hűsége Isten iránt. Hűséges, kitartó Isten szolgálatában. Nemcsak egyszer mondta: „Ecce ancilla Dominill”, hanem egész éle­tén keresztül éli. Láthatjuk az evan­géliumból, hogy hűséges marad egé­szen a kereszt tövéig. Nem ijed meg és nem fél attól, hogy őt is elfog­ják, halálra viszik, hűségesen kitart utolsó leheletéig. – A bukott an­gyalok hűtlenek voltak. Sokáig él­vezték Isten boldogító látását, a kegyelem állapotának boldogságát. De nekik is ki kellett állniok a hűség próbáját. A próbát nem állták meg, gőgből hűtlenek lettek, és maguk szakadtak el Istentől.

A Szűzanya gyermekei és a sátán közötti harcban nekünk is ezt a hár­mas fegyvert kell forgatni!

AZ ALÁZATOSSÁG FEGYVERZETE

1. Magunkra kell öltenünk az alá­zatosság fegyverzetét. Senki se le­gyen olyan elbizakodott, gőgös, hogy ezekben a nehéz időkben magában bízzon. Senki sem, olyan erős, hogy egymagában megállja a helyét, hogy hősiesen tudjon harcolni egyedül. De ha alázatos, ha a Szűzanya alá­zatossága az ő lelkét is ékesíti, ak­kor a jó Isten minden kegyelmet megad neki.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

­

Legyetek teljesen készen átadni magatokat Isten kezébe
     1864-1874 Newman legtermékenyebb időszaka volt a teológiai publikációk terén. Számos cikke, könyve és verse az egész világon ismertté vált. Amikor Newman prédikált, természetfölötti képességgel emelte fel az emberi szíveket Istenhez. Egy zseni volt, rendkívüli ékesszólással és bensőséges hitérzékkel.Fő célja az volt, hogy az embereket az élő hitre és az Isten iránti engedelmességre buzdítsa.Az igazságot keresőknek ezt tanácsolta: „Olyan benső hozzáállást kell kialakítanotok, hogy készek legyetek teljesen átadni magatokat Isten kezébe. Ő elvezet titeket a tökéletes engedelmességre.” A bánkódó bűnösöket óvta a türelmetlenségtől, nehogy túl sok imát és vezeklést vegyenek magukra. Azt tanácsolta nekik, hogy kis dolgokkal kezdjék, és bízzák magukat a gyóntatójuk vezetésére.   Szent Newman bíboros azt mondta a kezdő keresztényeknek, hogy a hit útján próbatételeket fognak átélni: „Próbát kell kiállnom: az értelmem próbára tétetik, mert hinnem kell; az érzelmeim próbára tétetnek, mert ahelyett, hogy azt tenném, amihez kedvem van, Istenre kell majd hallgatnom; a testem próbára tétetik, mert le kell majd igáznom. (…)   Ne aggódj, menj tovább: »A mennyország nem a gyáváknak való« – mondogatta Szent Fülöp.
     Szólítsd az emberek üdvözítőjét, ő meghallgat téged. Meggyógyítja minden sebedet, melyet az ő szolgálatában szereztél.”

(folytatása köv.)

Érdemes áldozatot vállalni!

     Fontos tisztáznunk, hogy a kereszténység nem a szexualitást tartja bűnnek, hanem csupán az élet és az üdvösség szempontjából tartja veszélyesnek a Szentségi Házasságon kívüli gyakorlatát! Isten az emberi erotikát csodálatos – mondhatni – természetfeletti ajándékként adta. Épp ezért a természetfeletti Szentség nélkül élni vele, hihetetlen nagy felelősség! 
     Isten a legjobbat akarja az egyes személynek. Azt szeretné, hogy az emberi méltóság ne szenvedjen csorbát, ezért emelte szentségi rangra a házasságot, miként már eleve ezért adta az emberi együttélés szabályát is, a Tízparancsolatot, benne a hatodikat: Ne paráználkodj! Az ember önérdeke figyelembe venni Isten oltalmazó figyelmeztetéseit! Erő, erkölcsi tartás, a korrekt, másik iránti tisztelet nélkül, könnyen félresiklik az addig titokzatosnak látott élet!  "Aki a romantikától könnyen alél, tisztasága alig él!" (UH 682) "Önfeledt pillanatokért" életre szóló keserűséget zúdítani az embernek önmagára és társára, nem csak balga tett, hanem végzetesen veszélyeztetheti kettejük örök sorsát is! 
     A fentiek ismeretében válik érthetővé a "maradinak" tartott katolikus tanítás, hogy a keresztény párok őrizzék meg tisztaságukat egészen a házasságkötésig. – Miért is?
1) Azért, mert Isten óvó parancsa szerint cselekszenek!
2) Mert a Szentség védettségének hiányában való eggyé válással nem csupán egy testté lesznek (1Kor 6,16) az örömben, de esetlegesen a démoni megkötözöttségeikben is! És ennek következtében romlanak a felek életkilátásai és elsekélyesednek vallásos gondolkodásban. Sőt sok nő a kiábrándultsága folytán, depresszióba esik!
3) A 'nem véglegessel' elhált alkalmi szexus a tudatalattiban maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget s kihatással lehet a majdani házaséletre is! (Lásd még az alul ajánlott linkeket!)
     Bizony fájdalmas emberi érzéseket, megalázottságot kell átélnie egy-egy elhagyott nőnek. A futó kapcsolatban természetesen mindketten sérülnek, jóllehet a férfi könnyebben teszi túl magát vétkes cselekedetén, ám ez nem jelenti azt, hogy Isten előtt ne kéne keményen felelnie súlyos bűneiért!
Vannak ugyanis olyan élmények, amiktől jobb megóvni a lelket. Ilyen pl. az, amikor egy lány alább adja elveit, enged barátjának (aki talán nem is keresztény) és eggyé válik vele. Mikor aztán a partner tovább áll, bizony semmi nem menti meg, hogy kihasználtnak ne érezze magát, akit (ó jaj!) eszközként használtak a testi vágyak kielégítéséhez. Ekkor kell megtapasztalnia, "hogyha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott"! (Útravaló húzó 354) Tény, hogy a futó-, vagy 'élettársi kapcsolat' gyalázat, nem házasság! A férfinek szabadság, a nőnek ágyasság.
És ezzel elkezdődhet a bánattól gyötört magányosság, a csalódásoktól rettegő párkeresés, az esetlegesen kapcsolatról-kapcsolatra való hányódtatás (nem beszélve a nem várt fertőzésekről)! Aztán ha megtaláljuk az Igazit, bizony kínos mentegetőzés, hogy miért is volt olyan nagyon fontos korán "felnőtteskedni"?! Mindezt annak önvádjában, hogy a nem véglegessel elhált aktus(ok) következményeiként a szexuális reakciók balul rögzültek az agyban, a házasélet hátrányára! Tény, hogy így vagy úgy, de meg lehet a böjtje az isteni parancsok megszegésének! 
Forrás felhasználásával 

Ajánlott linkek:
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/02/most_az_egyszer_elmondom_35_nem_erdemes_koran_kezdeni_952
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/03/most_az_egyszer_elmondom_36_nem_erdemes_koran_kezdeni_116
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/04/most_az_egyszer_elmondom_37_nem_erdemes_koran_kezdeni_411
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/05/most_az_egyszer_elmondom_38_nem_erdemes_koran_kezdeni_975
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/06/most_az_egyszer_elmondom_39_nem_erdemes_koran_kezdeni_438
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/07/most_az_egyszer_elmondom_40_nem_erdemes_koran_kezdeni_989
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/08/most_az_egyszer_elmondom_41_nem_erdemes_koran_kezdeni_327
http://szeretetlang.blog.hu/2014/07/09/most_az_egyszer_elmondom_42_nem_erdemes_koran_kezdeni

Mit tehetünk e baljós jövendő elkerülésére, vagy tragikusságának enyhítésére?
     A választ megadja az Evangélium: ,,Ne nyugtalankodjék szívetek, (Jn 14,1) térjetek meg az élő Istenhez!” (Apcsel 14,15)
És ‒ nyugtalankodik az emberek szíve? Mindenki megtért az élő Istenhez? ‒ Hát bizony NEM! És itt jön be az üdvösségünkért aggódó Égi Édesanya a jelenéseivel, üzeneteivel, mert segíteni akar, hiszen gyermekeit látja a vesztükbe rohanni!
     Eleve le kell szögeznem, hogy a Mária-jelenésekre nem lenne semmi szükség, ha az emberiség nem távolodott volna el ily mértékben az Evangéliumtól!
     Mit lehet akkor tenni? Nos, teljesítenünk kell azt, amit az Istenanya kért az emberiség megmentése érdekében, és ez a Fatimai Engesztelés megvalósítása!
     Melyek ezek? Ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Égi Anyánk Szeplőtelen Szívének, imádkozzuk a rózsafüzért, hozzunk áldozatot, felajánlva Istennek minden fáradságunkat, betegségünket engesztelésül a bűnösök megtéréséért! Végezzük el az 5 első-szombati engesztelő szentáldozást, és a mise után 15 percet töltsünk el a Szeplőtelen Szívről, vagy a rózsafüzérről elmélkedve.
     Ugye szép volt ez így elmondva és nem is nagy ügy! Csakhogy 1917-től SZÁZ év telt el és ezeket a teljesíthető anyai kéréseket, még mindig nem teljesítette a világ!
Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával. Hogyan?

SZŰZ MÁRIA LELEPLEZI A SÁTÁNT ÉS ERŐT AD

A Szűzanya hű gyermekei szóba sem állnak a sátánnal, de ha hűtlenek, akkor a sátán tábo­rába pártolnak át. Az égi Anya azonban nem engedi, hogy a gyer­mekei könnyen elszakadjanak tőle, mert megmutatja és leleplezi a sátán kísértéseit, rámutatva, mit kell tennie a léleknek, hogy tőrbe ne essék. Mária erőt ad, hogy amikor megismertük a kísértést, a bűnalkalmat, legyőzzük azt és elforduljunk tőle. Ha vele együtt élünk, a lelkünkbe önti azt az érzelmet, ami az ő Szeplőtelen Szívében van: a teljes elfordulást minden bűntől. 

A SÁTÁN FÉLELME MÁRIÁTÓL

Bármennyire gyűlöli is a gonosz a Szűzanyát, mégis fél tőle. Nagy har­cot, elkeseredett küzdelmet folytat az Istenanya és gyermekei ellen, pedig ismeri hatalmát. Jobban fél a Szűzanyától, mint az összes embertől és az összes angyaloktól együttvéve. Tudja, hogy Isten minden hatalmat, minden ke­gyelmet kezébe adott. Sőt vannak szentatyák, akik azt állítják, hogy a gonosz lélek jobban fél Máriától, mint Istentől, mert ha Isten győzi le a sátánt, abban megnyugszik, mivel Isten felette áll, de ha em­beri teremtmény győzi le, az száz­szoros megaláztatás a részére.

MÁRIA MEGSZÉGYENÍTI A SÁTÁNT

A sátán nemcsak fél, hanem meg is szégyenül a Szűzanyával szemben, aki magát „arcilla Domini"-nek* ne­vezte. Jobban megszégyenül így, mint amikor Szent Mihály az égből a pokolra taszította. Boldog Grignon azt mondja, hogy a Boldogságos Szűzanya egyetlen sóhajától – amelyet egy lélekért Isten elé bo­csát, – jobban fél a gonosz lélek, mint az összes szentek imáitól, mint a legnagyobb kínoktól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) ________________________

* Az Úr szolgáló leánya

A kérdés az erkölcsi  szemléletben van!

     "Aki nem tud uralkodni a szexualitásán, az nem alkalmas a házasságra sem!" (ÚH 261) "Az embert két dolog különbözteti meg az állattól: az evőeszköz használata és a nemi élet kontrollja!" (HHCs 22) A felnőtt emberi szexualitás éppen abban különbözik az állatétól, hogy folyamatosan működik a nemi ösztön akkor is, amikor gyermeknemzés lehetetlen a természet törvényei szerint.
     A "megfelelünk-e egymásnak” próba-házassága, eleve tragédiába torkollik. Mert a "kapcsolat" a férfinek váltott szórakozása lehet, miközben a nők a szórakoztatás tárgyaivá válnak! (Lehet nő, aki ráfeleli erre, hogy pont fordítva van! Nos, az erkölcstelenség tényén ez nem változtat!) "Az életet, a halált és a házasságot nem lehet 'csak úgy' próbálgatni! Próba-élet, próba-halál, próba-házasság nincs!" (Szent II. János Pál) (Hivatás, házasság, család. a szerk. kézirata. Röv: HHCs 146)
     "Egy szerelemnek hitt párkapcsolatban az ember végül is ugyanolyan társtalan és magányos maradhat, mintha egyedül élne, ám sokszor még rosszabb a helyzete. Az ilyen kapcsolatban, hamis tudatú szerepjátszás folyik a környezet és a másik előtt. A felek észre sem veszik, hogy az a szerelem, melynek ember és ember között jövőbe mutató, boldogító állapotnak kellene lennie, végül csak a megfelelni akarás, a kiszolgáltatottság és a kiábrándulás 'jelenidejű' forrásává lesz. Folytonos bizonytalansága, lehetetlenné teszi a családalapítást, mivel minden párkapcsolatban borítékolva van még pár kapcsolat!" (HHCs 188)
Kétségtelenül, "a házasságra alaposan készülni kell, de legkevésbé a 'próbaházasságokkal', mely a szentség gyalázása!" (HHCs 241)
     "A házasság életfájának 4 gyökere van: szexus, genus, eros és ethos – nemiség, fajfenntartás, szerelem és erkölcsiség. Sajnos, mind a négyet kikezdte a kor férge" (HHCs 115) – és totálisan beférkőzött a közgondolkodásba is! Ezt igazolja, hogy manapság már elfogadott a társalgásban, hogy "kapcsolatban élek" vagy "volt egy 5 hónapos párkapcsolatom, de megszakadt. Nagyon megviselt"! – Na kösz! – mondhatjuk cinikusan! Most akkor melyik példázza jobban az emberi méltóságot, ha élünk a józan ész óvatosságával és felnéznek ránk tartásunk miatt, vagy ha egy össztársadalmi "kapcsolat-sorozat" részesei lehetünk nagy szabadosságunkban, garantáltan megalázva? – "Ugyan! Nem minden kapcsolat üt ki balul és boldog házasság lesz belőle, mi ebben a baj"? – kérdezhetnék a reménykedők. – Nos, a baj az, hogy próbálgatni felelőtlenül is lehet, de adott esetben visszacsinálni már a legnagyobb megfontoltsággal sem sikerül! Márpedig az erkölcsi lazaság könnyen kisiklatja még a szépreményű életet is! – és az üdvösségről még szó sem esett! Egyébiránt, kettőn áll a vásár, és elég ha az egyik fél felelőtlen!

A legfelsőbb elismerés
     Útja a katolicizmuson belül sem volt problémamentes. Megtérése után sok félreértés és megaláztatás érte: egyrészről elvárták, hogy sok konvertitát hozzon az egyházba; másrészről a katolikus egyház hivatalos képviselői sokáig bizalmatlanok voltak vele szemben, „liberális katolikus”nak tekintették. Ellenállást váltott ki a dublini egyetem felállítása is, ahol Newman a katolikusok szellemi továbbfejlesztését tűzte ki célul. 1859-ben pedig meggyanúsították a Rambler című folyóiratban a laikusok mellett írt cikke miatt. Ellenfelei közé tartozott az angol katolicizmus másik nagy alakja, Henry Edward Manning bíboros is. Meghívták az I. vatikáni zsinatra, de egészségi állapota miatt nem vett részt rajta. Bár a pápai tévedhetetlenség kihirdetésének időszerűségét vitatta, a tárgyi jogosultságát védelmezte, pl. a Norfolk hercegéhez írt híres levelében.
     Amikor a pápai székbe lépő XIII. Leó pápát megkérdezték, hogy milyen egyházpolitikát fog folytatni, mosolyogva így válaszolt: nézzék meg, hogy ki lesz az első bíboros, akit kinevezek. Ez az első bíboros John Henry Newman volt, akit lelkipásztori és tudományos munkássága elismeréséül XIII. Leó pápa 1879-ben meghívott a bíborosok testületébe. Newman a bíborosi címerére a „Cor ad cor loquitur” (a szív a szívhez szól) jelmondatot íratta.
Bíborosi kinevezésével sikerült eloszlatnia a Newmant takaró felhőket, és hazájában tiszteletet és nagyrabecsülést keltett iránta. A pápa évek múltával is „il mio cardinale”-nak (az én kardinálisomnak) nevezte és úgy nyilatkozott róla, hogy az Egyházat akarta megtisztelni kinevezésével s büszke rá, hogy neki adatott meg egy ilyen ember kitüntetése.

(folytatása köv.)

     Mivel azonban az Antikrisztus fő mentora a ,,hazugság atyja” (Jn 8,44) a sátán, nyilvánvalóan ő maga is hazudni fog, nagy csalódására a benne bízóknak!
     Az Antikrisztus egy hét éves egyezményt vagy szerződést fog kötni, amit a hét év felénél csúnyán megszeg. Ezt követően a hamis próféta felállítja a „pusztító utálatosságot” a szent helyen, valószínűleg a hamarosan felépülő jeruzsálemi Templomban vagy annak környékén a Mória hegyen, melyet Dániel könyve így jellemez: „És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőzik a szent helyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot.” (Dán 11,31) Ez a „megszünteti a mindennapi áldozatot”, alighanem az Eucharisztikus Áldozatra vonatkozik, mert tudott, hogy eljön az az idő, amikor nem járulhatunk szabadon a Szentségekhez!
     Az Apostolok ismerték Dániel próféta előbb említett próféciáit az Antikrisztusra, és Jézust meg is kérdezték tanítványai, hogy milyen jelei lesznek az Ő visszatérésének és a világ végének.
Jézus többek között, ezt az eseményt is ‒ mármint a pusztító utálatosság felállítását és az áldozatbemutatás megszüntetését is ‒ a visszajövetelét megelőző fejlemények közé sorolta. „Mikor látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólt, ott áll a szent helyen… Akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz soha… Mindjárt ama napok nyomorúságai után… meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,15;21;29-31)
Itt visszakanyarodtunk a Jelenések könyvéhez, amelyben a hamis próféta által bevezetésre kerülő gazdasági rendszerről olvashatunk, melyben a „fenevad bélyege” nélkül nem lehet majd sem venni sem eladni.
Elég egyértelműnek tűnik, hogy ezt csak a hét éves időszak felénél fogják mindenki számára kötelezően bevezetni, a „Nagy Nyomorúságként” emlegetett időszak elején.
     Arra a kézenfekvő kérdésre, miként történhet, hogy az emberek ennyire hiszékenyek lesznek, már Szent Pál apostol megadta a választ: „Mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2Tesz 2,10-12)

AZ UTOLSÓ IDŐK APOSTOLAI

A harc fennáll: Isten ellenségeske­dést vetett a sátán és a Szent Szűz között, a sátán ivadéka és a Szűz­anya gyermekei között. Ez az ellenségeskedés bennünk folytatódik, bennünk teljesedik ki. Az utolsó időkben megkétszereződik ugyan a sátán ereje, de a jók hatalma is. Boldog Grignon mondja: a legjel­lemzőbb sajátsága az utolsó időknek, hogy a Boldogságos Szűzanyának buzgó, lánglelkű apostolai támadnak. Az utolsó idők jegye lesz, hogy a Szűzanyát nagyon tisztelik, szeretik, a lelkek együtt élnek, egybeolvadnak vele. Ez is egyik jele, hogy a világ a végső harc felé közeledik, mert összeütközik a sátán a Szűz­anya gyermekeivel.

AZ ELLENSÉGESKEDÉS

Ez az ellenségeskedés Isten rende­léséből, Isten akaratából az emberi­ség történelmében kezdettől végig vonul. Azzal kezdődött, hogy Isten a Boldogságos Szűzanyát kivonta a bűn hatása alól, szeplőtelenségével, ami annyit jelent, hogy a lelke soha, egy pillanatra sem volt a bűn uralma alatt. Nem volt hatalma felette a gonosznak. Ő az egyetlen az Üd­vözítőn kívül, akire a sátánnak semmiféle befolyása nem volt és nem is lehetett. Ez ad okot a sátánnak a legnagyobb gyűlöletre. Ez az oka annak is, hogy a Szent Szűz valamennyi angyal fölé emelkedett, mint az egek királynője. Némely szentatya szerint a Szűzanyának ez a kiváltsága volt az oka annak, hogy Lucifer Istentől elpártolt. Ő volt a teremtés koronája, s amikor Istenre nézett, látta, hogy ő áll Istenhez a legközelebb. Ezért is ragadta el a gőg. Mária mint ember, alatta állt, de mint Istenanya, már fölötte. Ezt nem tudta elviselni. Az Anyaszentegyház erre a magyarázat­ra vonatkozóan nem foglal állás­pontot, de az bizonyos, hogy a Boldogságos Szűzanyának szeplőtelen tiszta­sága az oka annak, hogy a gonosz lélek kérlelhetetlenül gyűlöli Őt, ámde tehetetlenül áll szemben hatalmával ás tisztaságával.

SZŰZ MÁRIA ELLENKEZÉSE

Azonban nemcsak a gonosz lélekben él az ellenségeskedés, hanem a Szűzanyában is. Az ő szeplőtelen tisztasága semmitől sem irtózik annyira, mint a bűntől. Semmi sem esik tőle olyan távol, mint Isten megbántása, mint a gonosz lélek mesterkedése. Lelkében ellenkezés és gyűlölet van minden bűn és go­nosz ellen. Amilyen gyöngéd és jó­ságos mi irántunk, olyan kérlelhetetlen gyűlölettel, megvetéssel for­dul el minden gonosztól, rossztól és a pokoltól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

A hajthatatlan igazság és kimeríthetetlen irgalom
     „A vallás drámája, az igazság és a tévedés harca mindig egy és ugyanaz. Az egyház elvei és eljárásmódjai ma éppen olyanok, mint annak idején voltak; az eretnekek elvei és eljárásmódjai ugyanazok voltak, mint ma a protestánsokéi. Erre a következtetésre jutottam, hogy a múlt holt iratai és a jelen lázas története között szörnyű a hasonlóság. Miként az V. század árnyéka vetült rá a XVI.-ra, úgy az elmúlt világ zavaros vizeiből egy szellem kelt elő az új világ ruhájába és formáiba öltözötten. Az akkori egyházról éppúgy elmondhatjuk, mint a mairól, hogy kemény, és sem ellentmondást, sem megalkuvást nem tűrő; határozott és könyörtelen; az eretnekek pedig állhatatlanok, változékonyak, óvatosak, álnokok, örökké a világi hatalomnak udvarolnak, és soha nem értenek egyet, hacsak nem az utóbbi segítségével; a világi hatalom pedig örökké csak integrál, megkísérli félretenni a láthatatlant, a hitet a parancsoló szükséggel helyettesítve. Mi értelme lett volna hát folytatnom a vitát, védelmezni az álláspontomat és a szakadárok számára kovácsolom az érveket, az ördög ügyvédjének szerepét vállalva a sokat tűrt Atanáz és a fenséges Leó ellenében? Legyen lelkem a szentekkel, és ne emeljem rájuk a kezemet!” (vö. Ap 208-209.)
     A katolikus egyházban azonban, nemcsak a hajthatatlan igazságot, hanem a kimeríthetetlen irgalmat is meg lehet találni, a kettő egyszerre van meg benne, hiszen ezt is, azt is Jézus Krisztus hagyta rá, aki maga a végső Igazság és a végtelen Irgalom.

(folytatása köv.)

Nem a házasság intézménye van válságban, hanem az ember! 

     Korunkra jellemző, hogy a megtévesztő szellem úgy próbálja az Isten törvényét elértékteleníteni és az emberi kapcsolatokban káoszt kelteni, hogy zavart kelt az emberi fogalmakban! Ma más jelent a szabadság, szeretet, szerelem, tolarencia, melegség és a "bemutatom a barátnőm"! 
     „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak.(…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, melyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (Don Gobbi, KK 1977. 04. 23)
     Társkeresés, partnerkapcsolat, ismerkedés, udvarlás, "van egy barátnőm", ma már többértelmű szavak, eredeti jelentésükhöz képest bizony kiegészítéseket is hordoznak magukkal. Mert kérdés, hogy miként és mire keressük a társat, miben partner, mit értünk "ismerkedés" alatt és mi az "udvarlás végcélja"!? Egy hívő keresztény ember számára a "társkeresés", az életre szóló házastárs keresését jelenti. "Nehogy társad csak „pótléka” legyen vágyaidnak, miközben csupán a szerelembe vagy szerelmes!" (Útravaló húzó 384) "Ha valóban az Igazira vársz, ne érd be a hasonlóval!" (ÚH 684) "Az ismerkedést elkapkodhatod, de a megismerésre hosszú időt szánjál!" (ÚH 780) – hallhatnánk szívesen a régi jó tanácsot – de nem halljuk!
     Az udvarlás időszaka alatt kell megismerniük egymás érzelmi-lelki tulajdonságait és viselkedési szokásait. – És itt merül fel a kérdés, hogy a "megismerésnek" része-e a megvalósult szexuális aktus is, melyet ún. házasság-próbának tudnak be?
     Nos, ha az emberi mivolt csupán "funkcionális" állati lényeggel bírna, bele is férne a párkeresés rendjébe, ám az ember esetében e cselekmény eleve hibádzik, hiszen az állatvilágban a közösülés pusztán a fajfenntartásra szolgál, nem az "ismerkedésre", különösen nem a "szórakozásra".
     A probléma emberi vonatkozása abban áll, hogy az ember életfeladata nem csak a földi életfunkciók megvalósítása, hanem az örökéletű lelkének üdvösségre segítése – Krisztus, a mi Urunk által!
     Az "eggyé levés" emberi vonatkozásban tehát szó szerinti, az Isten által megszentelt állapot és cél a Házasság Szentségében! Vagyis egy magasabb rendű egyesülés az egymásért való felelősségvállalásra, (nem csak "röpke percekre", néhány hétre), hanem az egyének egész földi életére, különös tekintettel egymás üdvösségre való segítésére! – És ez a lényeg!

A mai idők jelei

     Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről, és vonatkozó irodalma is szemlátomást gyarapszik. ,,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona'' (Jel 12,1). Egy beszédes statisztika szerint (Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.) a világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első ezer évben ebből mindössze 24 történt, a következő kilenc évszázadban 375, a huszadik században pedig 370.)
     Az Egyház 1531-től kezdődően tízenhárom (jelentős) Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1531: Guadalupe, Mexikó, 1696: Máriapócs, 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1879: Knock, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux, 1947: Tre Fontane, 1953: Szirakúza, 1961: Szeretetláng.
     A Mária-jelenéseknek három csoportja van: az elsőhöz azok az események tartoznak, amelyek egyházi vizsgálata befejeződött, és amelyeknek hitelességét az egyházi tekintély megerősítette.
     A másik csoportot képezik a problémás, a vitát kiváltó a jelenések, amelyek vizsgálata még nem történt meg, s velük kapcsolatban hivatalos nyilatkozat nem született, üzenetük mégis terjed.
     A harmadik csoportot a hamis jelenések képezik, amelyeket az egyházi hatóság megvizsgált és zavarosnak, az Egyház tanításával ellentétesnek ítélt. Ezek lehetnek jóindulatú kitalációk, megszállottságból eredő íráskényszer eredménye, esetleg kifejezetten a katolikus hitet, vagy a hiteles jelenések iránti bizalmat megrendíteni szándékozó ellenséges provokációk.
     A valódi Mária-jelenések elsősorban jelek, mégpedig a mai idők jelei (J. Ratzinger), amelyek az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk. A jelenések általában öt lényeges elemet tartalmaznak:
1.) A Mária-jelenések figyelmeztetnek az elhatalmasodott bűnre, s annak elhatalmasodott következményeire, s nem egyszer profetikusan láttatják az elhatalmasodó bűn társadalmi következményeit és annak végkimenetelét.
2.) A jelenések szembesítenek az elhatalmasodó bűn áldozatává vált lelkek valós helyzetével, sorsuk lehetséges végkimenetelével (halált von maga után. Jak 1,15).
3.) A jelenések jelzik az elhatalmasodott bűnnel szemben túláradó kegyelmet. ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által'' (Róm 5,20).
4.) A jelenések jelzik Jézus velünk lakozását: ,,S én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20).
5.) A Mária-jelenések veszélyes helyzetünkből kiutat jelölnek meg, s ehhez eszközöket is ajánlanak.
Fontos tudnivaló, hogy az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: ,,Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg'' (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez'', a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítenek, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel s az elhatalmasodó bűn végkimenetelével. Összességében azonban a szentségi (az evangéliumi) életre kívánnak minden embert vezetni.

(vö. ANTALÓCZI, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger,  2000)

Őszintén keresni az igazságot
     Bár megtérésében óriási a szerepe értelmének, volt olyan intelligens, hogy belássa: az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes. Így ír erről Apológiájában: „Szent Ambrus mondásának erejét nagyon átéreztem: »Úgy tetszett Istennek, hogy nem a logika eszközeivel menti meg népét« – a papírízű logika iránt mindig is ellenszenvvel viseltettem. Engem soha sem a logika hajtott előre, mint ahogy az időjárást sem a barométer higanyszála vezérli. Mindig a konkrét létező érvel, az évek szállnak, s már másként gondolkodom, hogyan lehetséges ez? A teljes személyiség mozog, a papírlogika csak rögzíti a változást. A világ minden logikája kevés lett volna ahhoz, hogy gyorsabb haladásra késztessen Róma felé, mint ahogy történt... A nagy tettekhez idő kell.” (Ap 275-276.)
     Newman meg volt győződve arról, hogy mindenki, aki őszintén keresi az igazságot, keresését a Katolikus Egyházba lépéssel teljesíti be, úgy vélekedett, hogy „az igazi filozófiában semmi sincs az ateizmus és a katolicizmus között, s hogy a valóban következetes emberi elmének
„Így az egyiket, vagy a másikat kell választania”. E két egymással ellentétes hozzáállás között van a protestantizmus.      Newman egy egyszerű elvet javasolt a megkülönböztetésre: „Csak két út létezik: Rómába vagy az ateizmushoz. Az anglikán hit az első irányba vezető út közepén jár, a liberalizmus meg a másik út közepén”.

(folytatása köv.)

     A lelkek millióit megnyomorító globális liberál-kapitalizmus szószólói, már most is arról akarnak minket meggyőzni, hogy a katolicizmustól való elszakadás felszabadulás a léleknek.
     Az Antikrisztus majd még inkább folytatja előfutárainak taktikáját, s a fiatalságot megnyeri a rockzenével, a hatalmas és ingyenes szuperkoncertekkel, melyek szinte biztosan Hamvazószerdán vagy Nagypénteken fognak megtörténni, amiként tavaly Cubában, ahol a Rolling Stones ingyenes szuperkoncertet tartott NAGYPÉNTEKEN! (ld. lenn!)
Így vagy úgy, az Antikrisztus az emberiség nagy jótevőjeként fog fellépni.
     A pogányok és a hitehagyott keresztények számára feltehetően egyáltalán nem fog ellen-krisztusnak látszani, inkább egy új és valódi Krisztusnak, aki végre megvalósítja a művét. (A zsidók kifejezetten hozsannázni fogják.)
     Az Antikrisztus a megtévesztésig hasonló akar lenni az Üdvözítő Isten Fiához, persze a Kereszt, az eucharisztikus áldozat, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az Istennek felajánlott szenvedés érdemszerzésének hirdetése nélkül!
     Az Antikrisztus azért lesz kellemes, mert ‒ a baloldalhoz hasonlóan ‒ nem kevesebbet fog ígérni, mint ,,munkát, kenyeret”, általános jólétet, szabadságot, testvériséget és egyenlőséget, na meg földi paradicsomot!
‒ És mivel fogja mindezt hatékonyan elérni?

A SÁTÁN KEZE

Kétségtelen, hogy ez a mostani összecsapás is a gonosz lélektől származik. Látjuk ezt nemcsak Emmerich Katalin látomásából, amelyről szó volt, hanem abból a szellemből is, ami ma betölti a világot. Magát a sátánt nem látjuk, de ármányko­dását, keze művét a világ esemé­nyeiben felismerjük.

A jó Isten nem engedi, hogy a sátánt a maga valóságában lássuk, mint ahogyan az angyalokat sem láthatjuk. A gonosz lélekről, a bukott angyalokról nagyon keveset tudunk. Olyan nagy hatást tenne ránk a go­nosz lélek testi szemeinkkel való látása, hogy nem tudnánk itt a föl­dön tovább élni a  borzalomtól. Annyira megrázna, megdöbbentene ez a szörnyű látvány, hogy halandó testben nem tudnánk azt elviselni. 

KÖZVETÍTŐ KÖZTÜNK ÉS MÁRIA KÖZÖTT

A jó angyalok világába sem pillant­hatunk be Ezzel a boldog világgal azonban közvetlen kapcsolatban va­gyunk, hiszen a Gondviselés mind­annyiunk számára rendelt valakit a jó angyalok közül, hogy őrizzen, vi­gyázzon ránk, kísérjen, segítsen ben­nünket ebben a harcban. Nem tud­hatjuk, ki az őrangyalunk, vajon Isten trónusai, erők, hatalmasságok, kerubok vagy szeráfok csoportjából való-e a mi élet-társunk? Ki az, aki vigyáz reánk, inspirál, harcol ve­lünk? Egy bizonyos, hogy a Boldog­ságos Szűzanyát nagyon szereti, hűséges gyermeke, hiszen Mária az angyalok Királynője. Az angyalok valamennyien a legnagyobb készséggel alávetik magukat uralmának; hűséggel, örömmel szolgálják őt, ellesik minden gondolatát. Hogy a Szűzanya bennünket szeret, ránk gondol, azt őrangyalunk súgja nekünk, közli velünk. Ha mi az égi Anyához fohászkodunk, segítségét kérjük, ezt is ő közvetíti. Összekötő kapocs az őrangyal a Szűzanya és a mi szívünk között.

AZ ANGYALOK LÉGIÓI KÜZDENEK VELÜNK

Bizonyos, hogy a mi őrangyalunk a Szűzanya révén sokszor egész hadsereggel oltalmaz bennünket. Az idők vége felé a gonosz lélek mun­kája megkétszereződik, az egész po­kol fellázad ellenünk, de ugyanak­kor a Szűzanya segítségünkre hozza az egész mennyet.

Az angyalok egész légiója küzd velünk! Nem va­gyunk egyedül! Nálunknál hatalma­sabb erők küzdenek, hogy a kísér­tés hevében, a nehéz küzdelemben ­diadalra jussunk.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

A papi hatalom erejében
    1846 őszén Newman Rómába ment, ahol teológiai tanulmányai után 1847. május 31-én Fransoni bíboros pappá szentelte, majd belépett a Néri Szent Fülöp alapította oratoriánusokhoz. 1847-ben IX. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy 1848-ban Birminghamben, majd 1849-ben Londonban is oratóriumot alapítson, és mint az új angol oratoriánus kongregáció tartományfőnöke tevékenyen részt vett a lelkipásztorkodásban, és plébánosként teljesen a szegények gondozásának szentelte magát.
     Felszentelése után így írt az Eucharisztiáról: „Semmi sem tölt el akkora örömmel és vigasztalással, semmi sem szólítja meg úgy a szívemet, mint a Szentmise. Véget nem érően részt vehetnék rajta, és nem unnám meg. Ez a legnagyobb tett, ami csak a világon létezhet. Az örökkévaló olyan az oltáron, amilyen a testben és vérben volt, aki előtt angyalok borulnak le és ördögök reszketnek. Krisztus látható jelek alatt alapította meg testének és vérének állandó csodáját. (…) Papjainak pedig hatalmat adott arra, hogy azt tegyék, amit ő tesz. A bűnösök kezébe adta magát. A gyönge sötét, megvilágosítatlan. Bűnös ember a kapott papi hatalom erejéből lehozza a Magasságbelit a földre, a szűkös szentségházba rejti, és a bűnös embereknek adja ... Testvéreim, nyilvánvaló, hogyha Istent csak mindenhatónak valljuk, akkor csak félig ismerjük őt, ha teljesen meg akarjuk ismerni, az Eucharisztiában kell őt megismernünk, mint azt, akinek neve »Velünk az Isten« és »Jézus« »Isten a szabadítás)”.
     1851-től hét éven át az új dublini katolikus egyetem rektora lett, majd visszavonult kolostorába Birminghambe, ahol előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Innét, edgbastoni magányából haláláig ő irányította Anglia szellemi és vallási mozgalmait.
     Cikkeket és könyveket Írt, pasztorációs tevékenységet végzett az ír munkások között, szerkesztette a Rambler (Vándor) című folyóiratot a katolikus értelmiség számára. Newman nézetei megelőzték a korát. A pápa és az ír püspökök kérésére egybegyűjtötte neves professzorok egy csoportját, és 1854-ben megalapította a dublini katolikus egyetemet. 1858-ig ő volt az egyetem rektora.

(folytatása köv.)

     Olyan erős és olyan nehezen kijátszható lesz az antikrisztusi felügyelet, hogy még maguk a leghűségesebbek is annak veszélyébe kerülnek, hogy végül engednek a szívó hatásának. „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,22) – mondja az Úr!
     És most következik amit nem szívesen hallunk, vagy el se tudunk képzelni, pedig nagy eséllyel igaz! Különösen veszélyes és megtévesztő lesz majd az Antikrisztus álszenteskedése, mert sok pozitív dolgot fog cselekedni, melyeket szerződésekben garantál örök időkre, melyet persze meg fog szegni, de erről majd később!
     A Bűn Embere jó darabig nem fogja egy zsarnok vagy züllött ember vonásait mutatni a népeknek. Ellenkezőleg! Életvitelét példásnak tünteti fel – és mindenek előtt azt a látszatot kelti, hogy nagy humanista, aki az önmegtartóztatás, az önzetlenség és az aktív jótékonyság csillogó bizonyítékait produkálja.
Ennél fogva sajnos meglehet, hogy a „keresztények” sokasága is csodálattal eltöltve fog utána futni.
Sokan majd úgy ítélik meg, hogy az Antikrisztus vitathatatlanul megközelíti a keresztény erényeket, mert álságos módon a keresztény ideálokat, értékeket és kifejezéseket fogja szajkózni. Mindezt, természetesen minden „középkori kellemetlenségtől megtisztítva” teszi – úgy mint: a Kereszt, a dogmák, az Isten iránti engedelmesség és a Mária-tisztelet hiányával. És ez a látszat, éppen a hitükben meggyengült keresztényeket téveszti majd meg a legjobban. És itt a bökkenő!
     Ezen ördögi stratégia nyomai már ma is megtalálhatók a New Age mozgalomban, mely legtöbbször nem lép fel nyíltan a kereszténység ellen, hanem szépen beolvasztja hálózatába ennek „pozitív” értékeit, mint a szeretet, szociális elkötelezettség, misztika stb., és így az Anyaszentegyházat mintegy fölöslegessé teszi.
     Az antikrisztusi csalárd taktika, az ökumenizmust is fel fogja használni saját világrendjéhez a Katolikus Anyaszentegyház gyengítésére, amiként a technika és a pszichomanipuláció minden eszközét is!

„KIS BÉKESZÜNET KÖVETKEZIK”

A Boldogságos Szűzanya megígérte Fatimában, hogyha nagyon buzgón engesztelünk, ha az ő tisztaságos, jóságos Szívével egyesülve élünk és engesztelő áldozatunkat így nyújtjuk a mennyei Atyának, akkor elkövetkezik a Szűzanya Szeplőtelen Szívé­nek győzelme és utána a békeszünet. Sok szenvedés után tehát várhatjuk azt a boldog kort, amelyről a jövendölések beszélnek. De ez is feltételekhez van kötve. Attól függ, hogy az engesztelők tábora elég erős, elég nagy lesz-e ahhoz, hogy a jó Isten igazságosságát kiengesz­telje azért a tengernyi bűnért és gonoszságért, amely égbe kiált bün­tetésért. Ezért erőlködik tehát a sá­tán és igyekszik az engesztelést meghiusítani. Nem is csoda, hogy ennyire erőlködik, hiszen egészen elönti lelkét az irigység és gyűlölkö­dés ellenünk. Át akarja húzni Isten terveit. Meg akarja akadályozni Is­ten gondolatainak megvalósulását bennünk. Az isteni hatalommal azonban nem tud szembeszállni. Ép­pen akkor, amikor legjobban eről­ködik, válik az isteni Gondviselés eszközévé. 

„ELLENKEZÉST VETEK...”

A jó Isten a sátánnal szemben a Boldogságos Szűzanyát ruházta fel hatalommal és kegyelemmel az idők kezdete óta. Az ellenségeskedés a Szent Szűz és a sátán között nem most kezdődött, nem is akkor, mi­kor a Boldogságos Szűzanya meg­született, hanem akkor, amikor a bűn a világra jött. Az emberiség életének kezdetén mondta az Úr, midőn az ősszülőket kiűzte a para­dicsomból: „Ellenségeskedést vetek közéd és az Asszony közé, ivadékod és ivadéka közé. Az széttiporja fe­jedet, te pedig a sarka után lesel­kedel.” (Ter 3,13.) Ez az ellen­ségeskedés, amelyet Isten a Boldog­ságos Szűz és a sátán között létre­hozott, fenn fog állni a világ vé­géig. Mindvégig ellenségeskedés lesz a sátán és a Szűzanya között, a sá­tán ivadéka és az ő gyermekei kö­zött.

A VÉGSŐ KÜZDELEM FELÉ

Ez az ellenkezés egyben jövendölés is. Azokra az utolsó időkre vonatko­zik, amikor ez a harc, ez az össze­csapás a sátán ivadéka, csatlósai és az Isten harcosai, a Szűzanya gyer­mekei között a legerőteljesebb lesz. Ez a harc napról-napra fokozódik egészen az utolsó felvonásig, az An­tikrisztus idejéig. És ha közben jön is a rövid „békeszünet", a sátán azt is arra használja, hogy még jobban  összegyűjtse azokat, akik az ő hívei, hogy annál erőteljesebben törjön ki azután a gonosz végső küzdelme, amely az emberiség történelmének befejezése lesz. Ha ez a harc a jó és a gonosz között szemünk láttára nőttön nő, jele annak, hogy az em­beriség története a végső kifejlődés felé közeledik.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése, a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozást ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot; Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírásismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának! ( Forrás nyomán )

Az apostoli folytonosság
     Megtérése után Newman sok esetben szorult védekezésre, barátai kérdésekkel, vádakkal zaklatták. Ezekre a támadásokra a megtérő megpróbált részletesen válaszolni elsősorban azért, hogy meggyőzze a vádlókat a vádak alaptalanságáról, megfogalmazva, hogy miben hisz, és ezzel azt is, hogy hogyan jutott el az igazság felismerésére. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy mi is jobban megértsük gondolatait. 1864-ben Edward Bouverie Pusey-nek (1800-1882) írt levelében igyekezett összefoglalni a katolikus és anglikán mariológia közötti különbségeket. Bár Mária tisztelete jelen volt Newman anglikán korszakában is, de megtérésével ez a kép még teljesebbé vált. Bizonyos kifejezések új értelmet nyertek, új összefüggéseket látott meg, olyan szavak, kifejezések kerültek középpontba, amelyeknek korábban nem tulajdonított fontosságot.
     A Katolikus Egyházba való belépése után sokat szenvedett a meg nem értés, az ellenségeskedés, a rágalmak, a vádaskodás és a képmutatás miatt... Némán viselte mindezt, mint Krisztus Pilátus előtt: csak akkor reagált, amikor a vádak a Katolikus Egyház iránti hűséget vontak kétségbe. Nem szűnt meg azonban szeretni azokat, akik megtérése után elfordultak tőle.
     Bár az anglikán egyház papja volt, ez érvénytelennek minősült a római egyházban, a Krisztustól való apostoli folytonosság (szukcesszió) megszakadása vagy bizonytalansága miatt! Már III. Gyula pápa 1554-ben és IV. Pál pápa 1555-ben kelt levelében felhívta a figyelmet az anglikán papszentelés érvénytelenségére. XIII. Leó, 1896. szeptember 13-án az Apostolicae curae et caritatis kezdetű levelében részletesen foglalkozott az anglikán papszentelés érvénytelenségével (DS 3315). 1846 februárjában tehát Newman Rómába ment. Belépett a De Propaganda Fide kollégiumába, hogy megkezdje teológiai tanulmányait és felkészüljön a pappá szentelésére.

(folytatása köv.)

3. A megtévesztés
     Az ember teremtése óta léteznek olyan erők, melyek örök céljától – Istentől – el akarják téríteni, el akarják csábítani. Ádám és Éva ősbűne nem jött volna létre az ördög megtévesztése nélkül!
A kísértőnek való bedőlés persze nem hozta meg Ádámnak és Évának azokat az „előnyöket”, melyeket az ördög ígért nekik.
     Az Antikrisztus viszont úgy fogja szemfényvesztő módon meggyőzni a népeket, hogy amit ígér, azt ördögi rafináltsággal be is tartja! Hogyan lehetséges ez?
Pl. úgy, hogy a fellépése előtt a szövetséges háttérhatalmaival általános pénzügyi és gazdasági káoszt kelt, szegénységgel (migrációval) és helyi háborúkkal, melyeket egyetlen kormány sem tud már megfékezni. Ő azonban annak ígéretével lép majd fel, hogy rendet tesz a világban azzal a feltétellel, ha megszűnnek a nemzetállamok és egységes világunióvá tömörülnek – természetesen az ő uralma alatt! Ez lesz a totális globalizáció, amelyben persze azt a rendet hozza helyre, amit ő maga ziláltatott szét, sikerrel!
Megvalósul az a ,,világbéke”, amit társutasai már réges-rég ígérgettek! Csakhogy ez egy Isten nélküli béke lesz, nem Krisztus Békéje, amit ő ígért: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27)
     Az Antikrisztus álságos eredményei meghozzák a sikert számára, a népek sokasága behódol és ekkor kezdődik el majd az a ,,megálmodott szép új világ”! A vallások egyesítése egyetlen világvallássá, és a Katolikus Anyaszentegyház teljes felszámolásának kísérlete.
     Aki nem veszi magára a Vadállat jegyét, az nem adhat és nem vehet, és semmilyen világállami juttatásban nem részesülhet!
     Első látásra nem könnyű belátni, mit lehet felhozni egy általános világbéke ellen komolyan. Hiszen a háborúk és konfliktusok megszűnte ‒ a hadipari cégektől eltekintve ‒, mindenkinek a leghőbb vágya. Igen ám, de mint említettem, ez nem az Úr Békéje, hanem egy Isten nélküli ál-béke, az igazság, a szabadság és a katolicizmus kárára, vagyis egy totalitárius világállam istentelen ,,békéje”.

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 3

     A II. Vatikáni Zsinat a modern pápa elődök Jn 19,26-ra vonatkozó magyarázatát megerősíti, amikor Máriáról, a Megváltó Társáról írva a Megváltóval a kereszt tövében való együtt szenvedéséről és az őt ott felajánló szerepéről tanít a Lumen Gentium 58. részében. Mária a „Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztfáig, amelynél ott állott (vö Jn 19,25), hogy ezzel is az Isten elgondolása teljesüljön.”
     Mária Isten akarata iránti engedelmességében vállalta, hogy a Megváltó Társaként együttműködjön a Kálvárián. Isten kívánta így, hogy az új Ádám oldalán ott legyen az új Éva. A zsinat az 58. részben azt tanítja továbbá, hogy Mária volt az, akinek „meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével”. A Megváltó Társa együtt szenvedett a Megváltóval, kiállva Fia mellett majdnem a halálig, a váltságdíj megfizetésének csúcspontjáig (vö Mt 10,45). „Meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai érzelmeivel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe.”
„Végül, maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva odaadta őt a tanítványnak, hogy legyen anyja: »Asszony, íme a te fiad!« (vö Jn 19,26-27).”  A Megváltó Társaként „együtt szenvedett kereszten haldokló Fiával…” és „engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon.” Így jogosan jutalmazta meg a Megváltó, mielőtt elhagyta a keresztet és visszatért az Atyához, hogy legyen „anyánk ő a kegyelem rendjében.”
     II. János Pál pápa termékeny módon jelenkorivá tette a „A Megváltó Társáról” szóló magisztériumi tanítást. „Benne [Máriában] a számos és gyötrő szenvedés oly láncolattá fonódik össze, hogy nemcsak rendíthetetlen hitét bizonyítja, hanem azt is elmondhatjuk róla, hogy legalább annyira hozzá is járul a mindenek megváltásához … a Kálvárián érte el tetőpontját, emberi szempontból immár nehezen elképzelhető fokon, a Boldogságos Szűz Mária szenvedése, amely Jézusé mellett, titokzatos és természetfölötti mértékben termékenynek bizonyult az egyetemes üdvösség létrejöttében. Amikor fölment a Kálváriára, amikor ott állt a Kereszt tövében a szeretett tanítvánnyal együtt, egészen sajátos mértékben részesült Fiának megváltó halálában.”
Sőt, II.János Pál Mária kálváriai „lelki keresztre feszítéséről” is beszél: „Lelkében keresztre feszítve megfeszített Fiával (vö Gal 2,20), hősies szeretettel szemlélte Fiának halálát »szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe« (Lumen Gentium, 58). Értünk beteljesíti az Atya akaratát és mindnyájunkat gyerekeként fogad Krisztus végakarata szerint: »Asszony, nézd a fiad« (Jn 19,26).” Ez valóban az asszony (egy édesanya) „lelki keresztre feszítése” volt a kereszt tövében. Ezért helyes, tekintettel legbensőségesebb együtt szenvedésére a Megváltóval a Kálvárián, hogy a Társa megkapta a lelki anyaság minden kegyelmét Isten népe számára, akiket „együtt váltott meg Krisztussal”.
     Kérjük tehát a Szentatyát, hogy hirdesse ki üdvtörténetünk ötödik, Mária-dogmáját, a "Megváltó Társa" címmel. Ez talán újabb lendületet adhat – az isteni kegyelem által – a lelkek sokaságának az engesztelésre, mely reményünk szerint új fényt és világosságot eredményezhet elsötétülő világunkban!
(vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Harmadik elmélkedés

VÉGSŐ HARC A SÁTÁNNAL

KEVÉS IDŐ VAN MÁR HÁTRA!

Arról ismerjük meg, hogy elközel­gett az idők telje, hogy a gonoszlélek megkétszerezi érőfeszítéseit. Az Úr Jézus második eljövetele felé látja a sátán, hogy kevés ideje van már az emberek elcsábítására. Ezt a kevés időt a legjobban akarja fel­használni. Lehetőleg minden alkal­mat megragad, hogy a lelkeket bűn­re csábítsa és a kárhozatba döntse. Azokat a jeleket, amelyeket az Úr Jézus a vég kezdetéről előre mon­dott, a sátán is ismeri, hiszen a ki­nyilatkoztatást ő is tudomásul vette. A sátán tiszta szellem, csupa ész és tehetség, ezért hamarabb felfogja Isten tanítását, mint mi és jobban megérti a kinyilatkoztatás igazságait, amelyeket a jó Isten nekünk adott.

AZ IDŐ JELE

Anélkül, hogy mi azokhoz a 'jöven­dölésekhez' folyamodnánk, melyekről előbb volt szó, világosan látjuk, hogy amikor a sátán megkétszerezi erőfeszítéseit, akkor nekünk vigyáznunk kell! Nem tudjuk ugyan az időt, az órát, amikor az idők telje bekövetkezik, – azt az Úr nem akarta kinyilatkoztatni – de a je­lekből következtethetünk, mert a sátán erőfeszítése számunkra szintén jel, amelyből láthatjuk, hogy köze­ledik a vég. Ha a fatimal jelené­sekben a Szűzanya sok mindent nem mondott volna meg előre, ak­kor is azt kellene tartanunk, hogy ez a sátáni erőfeszítés, amely nap­jainkban történik, igen komoly jele annak, hogy az emberiség lassan halad a végső kifejlődés felé.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Krisztus látható Egyháza
     Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után Newman hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért.
     1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én - néhány barátjával együtt - letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált. A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon. Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
     Newman rendíthetetlenül vallotta, hogy „van egy látható Egyház, szentségekkel és rítusokkal, melyek a láthatatlan kegyelem csatornái”.
     „Amióta katolikus lettem – írta Newman –, tökéletes békében és zavartalan belső csöndben éltem, a legkisebb kétely nélkül... Nem lettem buzgóbb, mint azelőtt voltam, de úgy tűnt, hogy viharos út után egy békés kikötőbe érkeztem, s hogy a boldogság, melyet ennek köszönhetően érzek, szűnös-szüntelen tart mind a mai napig.”

(folytatása köv.)

     Az előző rész utolsó mondata, hogy "Már-már fel sem tűnik, és senki kísérletet sem tesz arra – a hívők sem –, hogy az Isten ellen elkövetett sértésekért vezekeljenek ‒ ENGESZTELJENEK!" És itt jön be két nagy Mária-üzenet! A La Salette-i, melyben a Szűzanya kérte, hogy ne káromkodjanak az emberek, "mint a kocsisok"! És a Fatima-i üzenet!
     Az Istenanya 1917. május 13-át megelőző megjelenéseire egy angyal készítette elő a három kis pásztort, és többek közt ezt az imát tanította nekik:
,,Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, a szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért. Amen”
     Kedves Olvasóim! Már idéztem Boldog Newman bíborost, aki nem kevesebbet állított, minthogy az Antikrisztus nem is létezne ‒ aposztázia ‒, hitehagyás nélkül! Én meg hozzá teszem, hogy az emberiségnek nincs semmi esélye az Antikrisztussal szemben, az ENGESZTELÉS megvalósítása nélkül!
A Szűzanya Fatimában mondta ki először az ,,engesztelés” kifejezést, bizonyára nem véletlenül, hiszen már nem volt elegendő a „Tartsatok bűnbánatot” figyelmeztetés!
      Az emberiség már olyan súlyosan megbántotta a Végtelenfölségű Istent, hogy már csak az intenzív áldozat, imádság, böjt és bűnbánat, vagyis az ENGESZTELÉS az egyetlen esély a tömeges elkárhozás elkerülésére!
De még ezt is a Szűzanya közbenjáró hatalmának a segítségével remélhetjük!
     Nem véletlenül kérte 1917. augusztus 19-én, hogy ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!” (A képen a hely, ahol ezt a Szűzanya mondta 1917. augusztus 19-én)

ÉLETÁLDOZATUNK ÉRTELME ÉS DICSŐSÉGE

Ha már átléptük a túlvilág küszöbét, ott egyszerre minden világossá vá­lik, hogy mi értelme volt a mi engesztelésünknek, hogy hány lelket tudtunk kiragadni a sátán karmai­ból. Talán éppen a mi életáldoza­tunk tartotta, vagy tarja majd vissza Isten büntető kezét! Látni fogjuk életáldozatunknak az ér­telmét, hogy élő, szent, Istennek tetsző áldozatok vol­tunk! Ott tűnik ki csak igazán, mi­lyen nagy kegyelem volt ez! Igen, ott lesz világossá, hogy a Segítő Szűzanya mennyire szeret bennünket!

MENNYIRE SZERET A SZŰZANYA?

Mi nem is sejtjük, nem is érezzük, mennyire szeret a Szűzanya minket. Talán éppen ő eszközölte ki, hogy épp most, e ziva­taros és nehéz időkben lehessünk az ő gyermekei, zászlajának harcosai, akik a sátánnal megküzdünk! Talán ő eszközölte ki külön a jó Istentől, hogy mi ezeknek a nehéz időknek a súlyát viseljük, engeszteljünk és ez­zel hozzájáruljunk a bűnösök meg­téréséhez, Krisztus megváltói mű­ködésének sikeréhez. Talán a Szűz­anya eszközölte ki, hogy megismer­jük ezt a hősi felajánlást?! Odaát mindent megtudunk!

MÁRIA VISZ MINKET ISTEN ELÉ­

A fatimai jelenéseknek legmélyebb értelme a Szűzanya Szeplőtelen Szí­vének tisztelete, amely abban áll, hogy együtt éljünk vele, legyen az ő akarata a mi akaratunk, Szívének minden érzelme a mi érzelmünk. Ha így egybeforrunk vele, akkor ő maga vezet minket Isten ítélőszéke elé és ő lesz szószólónk az őrök Bí­ró előtt. 

MÁRIA GYŐZELME!

A Boldogságos Szűzanya ezekben a nehéz időkben Krisztus szavait idé­zi: Ne féljetek, Fiam legyőzte a világot!

Krisztus legyőzte a sátánt és hatalmat adott a Boldogságos Szűzanyának, hogy ezekben az utol­ső időkben széjjeltiporja a sátán fe­jét és győzelemre juttassa Krisztus gyermekeit a sátán fölött! (Forrás az első részben!) (Folyt.)

 2. Az apoteózis ‒ az ember istenítése
     Szent Pál így ír a második tesszaloniki levélben az Antikrisztusról: „Előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának! Ez önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül az Isten templomába és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.” (2Tessz 2,2-4) – idézet vége!
     Az Antikrisztus eme hallatlan gőgjét a hallgatósága simán el fogja fogadni, miként a Jelenések könyve kifejezetten állítja: „Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak és imádták a fenevadat, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz és ki harcolhatna vele szemben?” (Jel 13,4)
     Kiváló példa a római császárok istenként való deklarálása, mely hódolatot megkövetelték alattvalóiktól.
Aki megtagadta a császár felé az istennek kijáró imádatot, az az életét kockáztatta, amiként ezt Szent János az      Antikrisztus idejére kilátásba is helyezte: „Majd székeket láttam, melyen ülve azon lelkek ítélkeztek, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre.” (Jel 20,4)
     Természetesen józanul nehezen hihető, hogy a felvilágosodott XXI. századi ember valaha is istenként tisztelhetne egy emberi személyt (például egy világállam elnökét). Mindazonáltal napi realitás a túlzott sztárkultusz és nem feledkezhetünk meg az önistenítésről, a New Age valláshelyettesítő kultuszairól, az Istennek kijáró ,,imádási gesztusok” elhagyásáról, az általánosan elterjedt istenkáromló kifejezésekről – a blaszfémiáról és a rejtve-nyílt tudatos sátánimádásról sem!
     Az imént felsoroltakat mind-mind megvalósítja majd az Antikrisztus. Szent Pál azt írja, hogy az Antikrisztus föléje emeli magát Istennek és a vallásnak, „úgyannyira, hogy az Isten templomába ül és úgy mutatja magát, mintha az Isten volna.” (2Tesz 2,4)
     Ezt az iszonyatos istenkáromlást a Jelenések könyve megerősíti: „Nagy dolgokat és káromlást beszélő szájat adtak neki és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit.” (Jel 13,5-6) – idézet vége!
     Az Antikrisztus kortársai azért fogják vezérük istenkáromlását tűrni, sőt éljenezni, mert ők maguk már rég megszokták a blaszfémiát, és jópofaságnak fogják tartani, „ez legalább közülünk való és nem játssza az eszét” – mondják.
És ebben rejlik korunk kísérteties újdonsága – az istenkáromlás ‒, mely persze minden időben előfordult, de megbotránkoztató volt. Napjainkban azonban magától értetődővé vált és polgárjogot nyert a közbeszédben. Már-már fel sem tűnik, és senki kísérletet sem tesz arra – a hívők sem –, hogy az Isten ellen elkövetett sértésekért vezekeljenek ‒ ENGESZTELJENEK!

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 2

      A II Vatikáni Zsinat említést tesz arról, hogy a szentatyák megkérdőjelezhetetlenül elismerték Mária kivételes, szabad akaratából a Megváltó oldalán vállalt részvételét az emberiség üdvözítésében: „Joggal gondolták tehát a szentatyák, hogy Mária nem volt merőben tétlen eszköze Istennek, hiszen szabad hittel és engedelmességgel közreműködött az emberiség üdvözítésében." Szent Iréneusz szerint, akihez hasonlóan a szentatyák is szívesen hirdetik szentbeszédeikben: »Amit Éva engedetlensége összebogozott, azt kibontotta Mária engedelmessége.«
     A szentatyák mélyreható bölcsességét összegezve azt mondhatjuk, hogy amíg Évának aktív szerepe volt Ádámmal az emberiség üdvösségének elvesztésében (habár másodlagos és alárendelt volt Ádám szerepéhez képest), addig Mária aktívan osztozott Jézus Krisztussal az emberi-ség megváltásában (habár feladata teljes egészében másodlagos és alárendelt volt Jézus Krisztushoz képest).
     Folytatva az ősatyák Éva és Mária közötti párhuzamát, Éva Co-peccatrixnak („társ-bűnösnek”) tekinthető, mert Éva volt az, aki szabadon adta a kísértés „eszközét”, a „tiltott gyümölcsöt” (vö Ter 3,6) Ádámnak a Peccatornak („bűnösnek”), akinek bűne, az emberi faj atyjaként az emberiség kegyelmi állapotának elvesztéséhez vezetett, a Peccator eredményezte az emberi faj számára a halált. Máriát hasonló módon tekinthetjük Coredemptrixnek („a Megváltó Társának”), mert Mária volt az, aki szabad akaratából a megváltás eszközét, Jézus Krisztus testét adta. Az Atya többé nem kívánja a régi törvény áldozatát, mert Szent Fia Jézus teljesítette a Legszentebb és legtökéletesebb áldozatot! „Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk” (Zsid 10,10). Ezt a testet, a megváltás Isten által tervezett eszközét, Mária, a Coredemptrix, a Megváltó Társa szabad akaratából adta a Megváltónak. Valóban azt mondhatjuk, hogy amíg Éva volt a Co-peccatrix a Peccatorral, addig Mária volt a Coredemptrix a Megváltóval.
     A II. Vatikáni Zsinat, XXIII. János (1958-1962) és VI. Pál (1963-1978) vezetésével zsinati erőt és megerősítést adott a modern pápák Máriára, mint Megváltó Társára vonatkozó következetesen ismétlődő magisztériumi tanításának. „Az édesanyának ez a mély kapcsolata Fiával az üdvözítés munkájában megmutatkozik a szűzi fogantatás idejétől kezdve egészen Krisztus haláláig.” (vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

A tanítás igaz volta
     Henry Newman az Egyház és a pápa tévedhetetlenségéről szóló tanítást így magyarázta: „Az evangélium valóban mennyei üzenet, melyet a Katolikus Egyház közössége őriz és tart fenn. Ezt a kinyilatkoztatott üzenetet Isten az Egyháznak adta át, s az Egyház tévedhetetlen abban, ami a rábízott üzenetet érinti. Hogyan értelmezhetnénk másként a tévedhetetlenséget a tanításban, minthogy a tanító a tanításában védve van a tévedésektől? (...) A pápa csak azért tévedhetetlen, mert a tévedhetetlen Egyház élén áll.” Az Egyház élő hitmagyarázatának a Szentlélek a garanciája, Ő az, aki az időről időre felmerülő kérdéseket az Egyházon keresztül megválaszolja. (Ez már az első apostoli zsinaton is megnyilvánult, amikor a zsinati határozatokat ez a kijelentés vezette be: „Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk...” – lásd ApCsel 15,28.)
     A csalatkozhatatlanság dogmája garantálja a tanítás igaz voltát, de ez nem jelenti azt, hogy a hívő nem ütközhet nehézségekbe egyik-másik dogma értelmezése során. Azonban egészen más, ha valamit hiszek, bár nem egészen értem, mintha mindenestül kételkednék benne. Newman szavaival: „Tízezer nehézség sem tesz ki egyetlen kételyt sem.” (Ap 360)

(folytatása köv.)

HA CSAK NEGYEDÓRÁNK VOLNA HÁTRA?

Egy bizonyos: a halál úgy jön, mint a tolvaj. Hogy mennyi van hátra, senki nem tudja! Mit tennék akkor, ha tudnám? Mit csinálnék, ha Isten elküldené angyalát, aki megmondaná, hogy már csak ennyi és ennyi nap van hátra? Szent Ala­jos* életében olvassuk, hogy egyszer rekreációban az egyik novicius meg­kérdezte társait, mit csinálnának ak­kor, ha az Úr azt mondaná, hogy csak 15 perc idő van háltra? Min­denkinek volt valami gyors elintéz­ni valója, csak Szent Alajos mon­dotta: én nyugodtan tovább játsza­nék. Mindent Isten iránt való sze­retetből tettem, még a játékot is, tehát nincs okom félbeszakítani azt. 

NYUGODTAN NÉZHETÜNK A HALÁL SZEMÉBE!

Ha nem tudjuk, mennyi idő van még hátra, akkor sem szabad fej­vesztetten ide-oda kapkodnunk, ak­kor is Szent Alajos szellemében nyugodtan kell szembenéznünk a halállal, hiszen egész életünket Is­tennek ajánlottuk az engesztelő, hősi felajánlással, A Szűzanya a kis fa­limai gyermekeknek is csak azt mondotta, hogy rövidesen eljön értük és elviszi őket a mennybe. Ne­künk is azt üzeni, hogy ne féljünk a haláltól, hiszen Ő jön el értünk, hogy hazavigyen és abba a boldog­ságban részesítsen, amelyet az Úr Jézus készített nekünk odaát.

NE FELEDJÜK: ENGESZTELŐ LELKEK VAGYUNK!

Ne felejtsük el, hogy engesztelő lel­kek vagyunk, a jó Istentől azt a hivatást kaptuk, hogy ajánljuk fel életünket engesztelő áldozatul. Ele­get akarunk tenni azokért a szörnyű bűnökért, amelyeket az embe­rek elkövetnek. Életünk programja a bűnbánat. De mi megfeledkezünk arról, hogy magunkért engesztel­jünk, mi felajánljuk minden vezeklésünket másokért, a bűnösökért, rá­bízva saját sorsunkat annak Szívére, aki legjobban szeret bennünket. Ne féljünk tehát átlépni az örökkévaló­ság küszöbét, mert az első, akivel találkozni fogunk odaát, a Boldog­ságos Szűzanya lesz. Akkor meg fogjuk érteni, hogy Ő miért akart minket engesztelő lelkekké nevelni, miért akarja, hogy ne a földi örö­mökben leljük boldogságunkat, mi­ért kellett annyit szenvednünk és miért kellett ezt mind odavinni az engesztelés oltárára!

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

_______________________

* Gonzaga Szent Alajosról van szó

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 1

      Máriának bűn nélkül való (szeplőtelen) fogantatása, majd a Szentlélektől való szűzi foganása megfelelően felkészítette és méltóvá tette őt a bensőséges és példátlan együttműködésre, azaz arra, hogy a Megváltónak emberi testet adjon az üdvözítés feladatához. II. János Pál pápa erről így ír: „Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy Mária makulátlanul született azért, hogy a mi javunkra jobban tudjon cselekedni. A kegyelem teljessége lehetővé tette számára, hogy az üdvözítés munkájában való együttműködés misszióját tökéletesen betöltse: ez adta meg a maximális értéket az áldozatban való részvételére.”
      Mária, Krisztus üdvözítő közvetítésében történő kivételes osztozásának kezdete, az Angyali Üdvözlet, ahol a Szűz szabad akaratából beleegyezett abba, hogy Theotokos, „Istenszülő” legyen és közvetítse a világnak Jézus Krisztust, az Üdvözítőt, minden kegyelem Szerzőjét. Mária igenjének köszönhető, hogy Ő, aki a megváltás kegyelmének közvetítője és forrása, eljött az emberiséghez. Az Egyház ezt megerősíti: „Tőle származik az egyházban minden fény, amin keresztül kapják a hívők a megvilágosítást és minden kegyelmet, akin keresztül szentekké válnak, ahogy ő maga is szent…”
      A megszentelés, amit Mária foganásának első pillanatában kapott, a Szentlélek ereje által történt, az isteni megszentelés Máriát az „egyetlenné tette, aki a Szentlélek kegyelmének teljes birtokosává vált.” Ugyanekkor, az angyali üdvözlettel egyidőben, a Szentlélek ereje által válik Mária a Megváltó édesanyjává (vö Lk 1,35). A Szentlélek, Mária isteni jegyese az, aki felkészíti és megtartja őt a Megváltó Társaként betöltött feladat minden mozzanatában. Sionnak ez a leánya átadja szabad akaratát az Atya meghívására: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,38) Ez az a gondviselésszerű egyesülés az alkotó Lélek kiáradása (vö Lk 1,35) és Mária beleegyező együttműködése között (vö Lk 1,38), amely által „az Ige testté lett” (Jn 1,14) a megváltó megtestesülésben.
     Mária szabad akaratából az Atya új üdvözítési tervére kimondott 'igen'-jével tudatosan és testileg lép be az emberiség megváltására újonnan alapított szövetség középpontjába. A zsinat is megerősíti: „Végül, az ígéretre való hosszas várakozás után ővele, Sion fönséges leányával telik be az idő és kezdődik meg az üdvösség új rendje: amikor őbelőle ölt magára emberi természetet az Isten Fia, hogy testi társ életének misztériumaival megszabadítsa az embert a bűntől.” A Szent Szűz szabad akaratából elfogadja a Megváltóval való együttműködést, olyan bensőségesen, hogy a Megváltó Társaként, a megváltás igazi eszközét, a Megváltó emberi testét adta, mert „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,10). (vö Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

1. Az aposztázia (az általános hitehagyás)
     Az Antikrisztus egy totális eretnek, márpedig az eretnekség kéz a kézben jár a hitehagyással.
Meg van mondva, hogy egy széleskörű hitvesztés az Antikrisztus eljövetelének feltételeként jelenik meg, és ez csalhatatlan jellegzetesség lesz!
Manapság ez aligha lephet meg bennünket!
Isten ellenségének gigantikus világuralmához a globalizáció feltétel, ehhez pedig alapul szolgál az emberek globális elistentelenedése! Már a Jelenések könyve így említi: „Az egész föld csodálta a vadállatot.” (Jel 13,3) ‒ AZ EGÉSZ FÖLD!
     De hogyan lehetséges irányítani a felvilágosult, a magukat racionalistának tartó embereket? Nos, az ilyen-olyan propagandákkal, amelyek sokakat tévedésbe ejtenek. "A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet.” ‒ olvashatjuk Máténál (24,11-12). És itt ez utóbbi mondat a válasz! A gonosz környezet ugyanis hatással van ránk, a kezdetbeni ilyen-olyan rossz szokások, egyhamar kifejezett bűnökké fajulhatnak és szép lassacskán ránk rakódik, "mint a guanó, keményen, vastagon”!
Mert írva van: ,,az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek”. (1Tim 4,1-2)
     Hogy miként is valósulhat meg ez egy templomba járó emberrel? Nos, nap mint nap hallhatjuk a mentegetőzéseket: ,,Más is ezt csinálja!” ,,A fiataloknál ma már ez a szokás!” ,,Hidd el, hogy az Irgalmas Isten nem így gondolkodik, mint te!” ,,Ez a mai korszellem!”
     Hűha, kedves Olvasóm! Jó, ha megjegyezzük, hogy a mai korszellem, az Antikrisztus szellemisége, mely ellen úgy védekezhetünk, ha hűek maradunk keresztségi fogadalmunkhoz! Kerüljük a profán dolgokat és az egyháziak álságos kritizálását, mert akik ezt teszik, így-úgy a bensőséges hittől elhangolódhatnak.
Boldog Henry Newman, a nagy konvertita még anglikán lelkipásztorként azt írta az Antikrisztusról, hogy a fellépése szorosan összefügg egy nagymértékű hitehagyással! Idézem: „A bűn embere aposztáziából fog születni, vagy legalábbis aposztázia által kerül uralomra ‒ vagyis ‒ az Antikrisztus nem is létezne az emberek hitevesztése nélkül.” ‒ Ez az inspirált szöveg bizony elgondolkodtató!

FÉLNI A BŰNTŐL!

Meg kell értenünk, bármi történjék, inkább engedelmeskedünk Istennek, mint az embernek. Tanuljunk meg a bűntől félni! Most is, ebben a ne­héz időben, irtózzunk mindentől, ami bűn. Hallottuk, hogy Lucifer a go­noszság fejedelme most engedélyt kapott arra, hogy megsokszorozza tá­madásait, tehát nekünk fokozot­tabban irtóznunk kell a bűntől, fél­nünk Isten haragjától és bűnbánatot tartanunk. Ezért első programja minden engesztelésnek a bűnbánat. Tartsatok bűnbánatot, hogy annál jobban belekapaszkodhassatok Isten­be!

SZŰZ MÁRIA KÖZBELÉP

Azért lép a Szűzanya előtérbe, hogy az ő Szíve kapocs legyen, amely mindjobban odaláncol minket az Úr­hoz, hogy amikor ránk szakadnak a kísértések, az ő közbenjárása bizto­sítsa számunkra az üdvösséget. Rög­tön megértjük, mit akar a Boldogsá­gos Szűzanya mondani ezekkel a sza­vakkal. Akik úgy engesztelnek, mint ahogyan ő akarja, azok nem fognak elkárhozni. A Szűzanya nem engedi elveszni azt, aki belekapcsolódik az ő Szeplőtelen Szívének győzelmi reményébe.

„TALÁN MÁR A KÜSZÖBÖN ÁLL ÉS VÁR!"

Végül azt mondja a nagy pápa: „Imával, böjttel, alamizsnával és bűnbánattal készüljünk a nagy útra, a végső órára, a halálra, amely ta­lán már a küszöbön áll és reánk vár.” A Szentírásban többször olvas­suk, hogy a halál úgy jön, mint a tolvaj. Ezek a nagy megpróbáltatások, amelyek fenyegetnek és esetleg utolérnek bennünket, ezek számunk­ra a világ végét, a földi élet befeje­zését jelzik. Ezért sohasem annyira időszerű, mint most a nagy pápa üzenete: engesztelni és vezekel­ni!

KÉSZÜLJÜNK A NAGY ÚTRA!

Készüljünk arra, hogy a Boldogságos Szűzanya eljön értünk, hogy átvigye lelkünket oda, ahol ő otthon van. Azért jöttünk össze, hogy elkészül­jünk a legnagyobb szenvedésekre, készen legyünk minden pillanatban arra, hogyha a jó Isten úgy akarja, elindulhassunk nyugodt lélekkel az utolsó útra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Gondolatban, szóban és írásban
     Nagyon súlyos, egybefüggő igazságok az előzőkben taglaltak, mert Isten minden műve összetartozik és átjárja egymást, ezért nem elég csak egyik vagy másik misztériumra figyelni, hanem egységben kell szemlélni őket, ahogy mi most Newman nyomán járva tesszük.
     A lényegi kérdés ugyanis nem katolikus dogmák hihetősége, hanem az, hogy te kinek tartod Krisztust és az ő Egyházát, és mit gondolsz az isteni Gondviselésről? Ezt írja Newman: „Azt mondják, hogy az átlényegülés tanában nehéz hinni, én sem hittem benne, amíg nem lettem katolikus. De semmilyen nehézséget nem okozott attól fogva, hogy hinni kezdtem abban, hogy az Isten a római katolikus egyházon keresztül szól, s az egyház ezt a tant az eredeti kinyilatkoztatásként deklarálta.” (Ap 360.)
     Megtérése utáni könyveit, fordításai névtelenül adta közre. Így védte pl. az egyházatyák műveinek angol fordítását attól, hogy ne lehessen a „katolikus” jelzővel csorbítani azok tekintélyét, és így e kiadványok úgymond megmaradhattak mint az anglikán teológia újjászületésének forrásai. (folytatása köv.)

További tervezett időpontok 2026-ban:

Február 19. csütörtök   20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Március 19. csütörtök  20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Április 16. csütörtök    20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Május 21. csütörtök     20.00   

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Június 14. vasárnap       ???     

Megemlékezés a templom felszentelésének 95. évfordulóján

Július 11. szombat      12.00  

Megemlékezés az első kapavágás 100. évfordulójáról

Július 29. szerda         19.00

Szentmise a Szent Család-templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 75. évfordulóján

Augusztus 27. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 17. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Október 10. szombat       12.00  

Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 101. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 19. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. kedd        12.00  

Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél

SZENT GERGELY PÁPA INTELME

Szent Gergely pápa 35-ik homiliájá­ból veszem az erre vonatkozó erköl­csi intelmet: „Urunk és Üdvözítőnk a veszendő világ bajait hirdeti, hogy kevésbé zavarjanak bennünket, előre tudva róluk. Az előre látott bajok kevésbé sújtanak és nagyobb türe­lemmel hordozzuk a világ nyomorú­ságát, ha az előretudás pajzsával vé­dekezünk..."

Az Úr előre figyelmeztetett ben­nünket mindazokra a bajokra, ame­lyek bekövetkeznek. Ne féljünk! Ha mi szembenézünk a bajokkal, amikor azok még nem következtek be, akkor könnyebb lesz azokat elviselni. Ha hirtelen szakadna ránk, az annyira lesújtana, hogy alig tudnánk ma­gunkhoz térni. Ha azonban előre sejtjük, akkor a lelkünket hozzáké­szítjük, hogy váratlanul ne érjen a csapás, a szerencsétlenség. Legyünk tehát készen minden bajnak és szen­vedésnek elviselésére! Ne lepjen meg bennünket, ha az idők folyása úgy változnék, hogy a legszörnyűbb meg­próbáltatásokban lenne részűnk! 

FIGYELMEZTETÉS AZ ÖRÖK BAJOKRA

„A sokféle baj és szerencsétlenség figyelmeztet az elkövetkező örök ba­jokra; a véget nem érő rosszat sok véges rossz előzi meg, melyeket az ég és föld, az elemek és az emberek részéről kell elszenvednünk.” – A földi élet szenvedései juttassák eszünkbe, hogy milyen lehet a kín, az a végtelen nagy gyötrelem, amely­től megszabadított az isteni Üdvözítő. A szenvedés mindig arra figyelmez­tessen, hogy nagyobb szenvedéstől szabadított meg az Úr. Eszméljünk rá, hogy mi várna reánk, ha az Úr­hoz hűtlenek lennénk.

NEM IJESZTGETNI AKAR AZ ÚR!

„A prófécia int, figyelmeztet, képben festi meg a jövőt: tanuljunk a bűntől irtózni, Isten haragjától félni, tart­sunk penitenciát, térjünk jobb útra és mivel szörnyű veszedelem ólálko­dik a bűnöző körül... készüljünk a nagy útra, a végső órára.” – Ezek­ben a jövendölésekben nem ijeszt­getni akar bennünket az Úr, hanem bűnbánatra indít. Nem az itteni veszedelmek a borzalmasak, hanem azok az örök kínok, amelyeknek a földi szenvedések csak előképei. Ha szenvedünk, jusson eszünkbe, hogy mindez hasonlíthatatlanul kisebb baj, mint ha az Úr Isten haragját vonnánk magunkra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

     Mit is mondjak? A La Salette-i próféciák 1846-ban hangzottak el – jóllehet csak 1858-ban lettek közzétéve ‒, ám elegendő ha visszapillantunk az eltelt 170 év történéseire. Világosan láthatjuk, hogy pontról-pontra miként valósulnak meg a jövendölések. Bár az Antikrisztus fellépésének időpontját ezzel együtt sem tudjuk megjósolni, de az elmondottak után feltételezhetjük, hogy egy hosszú földi béke után következik majd be! Vajon ez megvolt-e már?
     Valójában a lényegi kérdés nem az, hogy mikor lép fel az Antikrisztus, hanem személyre szólóan az, hogy ÉN hogyan fogok viselkedni, ha ez bekövetkezik! Fel leszek-e vértezve erős hittel és kegyelmi eszközökkel? Szentségi életet éltem-e – amíg megtehettem –, elimádkoztam-e naponta a rózsafüzért ‒ míg nyugalomban elmondhattam? Az Irgalmasság lelki cselekedetei nyomán imádkoztam-e embertársaim üdvösségéért ‒ melyeket meg kellett volna tennem, amíg tehettem!
     Hogyan is mondta a La Salette-i Szűzanya: ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről” – vajon, én közéjük fogok-e tartozni?
     Eddig a történelem minden keresztényüldözője, az összetévesztésig hasonlított jellemzőiben a Szentírásban leírt Antikrisztusra. Lássuk ezek után, hogy pontosan melyek ezek a jellemvonások, mint ismertető jegyek? Ezek: az általános hitehagyás, az ember istenítése, az általános megtévesztés és a sátán erejével való munkálkodás.

Az Egyház az igazság oszlopa!
     Newman heves írásokban és beszédekben hangsúlyozta, hogy az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15), s hogy az út Krisztus megismeréséhez az élő Katolikus Egyházon át vezet, mely Krisztus Egyháza és örököse az első századok egyházának. Az Egyházat olyan közösségként értelmezte, melyben Krisztus él, működik és tanít. Tudta, hogy az Egyház közösségének tagjaként lelkiismeretét, értelmét és érzelmét Krisztus vezetésének és tanításának kell alárendelnie. Nem a szubjektív lelkiismeret, az értelem vagy az érzelmek a meghatározóak, hanem az Egyházban jelenlévő és tanító Krisztus tekintélye. Amikor ezt felismerte, akkor döbbent rá a Katolikus Egyház egyedülvalóságára, arra, hogy egyedül ez az egyház a teljes és szerves folytatása az ősegyháznak, s így tudott benne mindent elfogadni, amit azelőtt tagadott, illetve ami addig idegen volt neki: a Szeplőtelen Fogantatást, az Átlényegülést, a pápai csalatkozhatatlanságot és a szentek tiszteletét. Ezek a hittitkok, melyek összefüggésükből kiszakítva és külön-külön szemlélve olyan képtelennek tűnnek mindaddig, amíg az ember nem katolikus. Mert annak az isteni Gondviselésnek a kontextusában, amely az emberi történelemből üdvtörténetet alkotott, aminek csúcspontja az Ige megtestesülése, a valóságos Isten és valóságos ember Krisztusé, aki látható Egyházat alapított, mégpedig egyet és egyetlent, az ő Titokzatos Testét, mind-mind a helyükre kerülnek és elfogadásuk nem ütközik – nem ütközhet már -- semmiféle nehézségbe.

(folytatása köv.)

     A múlt század közepén, XII. Piusz pápa látva a világ és a Világegyház veszélyeztetett helyzetét, újból az Istenanyához fordult a Munificentissimus Deus kezdetű enciklikájának kihirdetésével, 1950. november 1-én. "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe."  Mária, aki Jézus Krisztusnak, Szent Fiának Sátán fölötti végleges diadalában, halottaiból való feltámadása és mennybemenetele után – dicsőségében osztozott, nem szenvedhetett a Sátán művétől, a bűn minden emberen érvényesülő hatásától a haláltól.

     Mária Natália nővér magánkinyilatkoztatásai nyomán, Jézus a pápának szóló kérésének eleget téve a XII. Piusz 1954 november elsején kibocsátott Ad Coeli Reginam k. enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-re rendelte (melyet később az Egyház augusztus 22-re módosított).
     XII. Piusz pápa szavai: „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad Coeli Reginam enciklika, 1954)
     És tegyük hozzá, ha mi gyermeki bizalommal fordulunk Máriához, aki megfékezi a sátán parttalan működését és közbenjáró hatalmával elérheti Szent Fiánál az isteni Irgalmasság mihamarabbi kiáradását! Hihető és bízunk benne, hogy Isten üdvözítő tervében a Mária-misztérium nem csak, hogy véget nem ért a Szent Szűz názáreti életével, de igazában korunkban írja meg a világtörténelem végső, diadalmas fejezetét!

     Nos, folytatva a La Salette-i üzenetet, az Egyház Anyja beszél az Antikrisztus születéséről, a tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, egyéb katasztrófákról, a sátáni erők hamis csodáiról stb. A békés korszak elmúltával az Antikrisztus megkezdi rémisztő munkáját, aki iszonyatos vérontást fog okozni, de ezt a pusztítást mindennemű csapás is kísérni fogja majd. Így pl. pestis, éhezés és háborúk.
     A világ sorsa az Antikrisztus fellépésével fog végzetessé válni. Idézem: ,,Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem, a csillagok elvesztik szabályos pályafutásukat, a Hold csak pirosba menő fényt ad és borzasztó földrengést okoz, mely elnyeli a hegyeket és városokat. (...) Az emberiség a legborzasztóbb ostorcsapások és legnagyobb események előestéje előtt áll. El kell készülni arra, hogy vasvesszővel fognak kormányozni, és ki kell ürítenie a harag kelyhét.
A földet mindenféle csapás éri majd: a pestis és éhínség mellett háborúk következnek az utolsóig, amelyet majd az Antikrisztus tíz királya vezet. Ennek kezdete előtt az egész világon egyfajta hamis béke lesz. Semmi másra nem gondolnak, csak a szórakozásra.
A gonoszok mindenféle bűnre késztetnek. De a szent Egyház gyermekei, igazi követőim növekedni fognak az Isten iránti szeretetben és az erényekben, a Szentlélek vezetése alatt. Velük együtt fogok harcolni. (...) Az ördögök a levegőben és a földön látszólagos csodálatos tetteket visznek végbe...” ‒ idézet vége ‒ És ó jaj, mennyien bedőlnek ezeknek!
     A Szűzanya már a La Salette-i üzenetében is mindenkit hív a sátán elleni harcra.
,,Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...”
     A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel: ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot végül mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére. (...) a víz és a tűz megtisztítja a Földet, és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti, és minden meg fog újulni; az emberek Istennek szolgálnak és őt dicsőítik.”
     A Szeretetláng Naplóban erről azt olvashatjuk az Úr szavaként: ,,a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

KEMÉNY OSTOR ISTEN KEZÉBEN

A háború kemény ostor Isten kezé­ben, amely az emberiségnek éppen azon javait fogja elvenni, amelyhez leggörcsösebben ragaszkodik. Az Úr csak azért adta a földi javakat, hogy eszközül szolgáljanak. Az emberek azonban megfeledkeznek Istenről és úgy ragaszkodnak a föld javaihoz, mintha az lenne az emberi élet őrök célja és ebben találná meg egyetlen bol­dogságát. A háborúban Isten egysze­rűen elvonja tőlük ezeket a javakat. Egy kis böjt, vagy önmegtagadás miatt már siránkoztak és támadták az Egyházat. Most akarva-nem akar­va böjtölniök (éhezniük) kell, és le kell monda­niuk mindenről, amihez úgy hozzá­tapadt a szívük. Az Úr egyiket a másik után veszi el. Hiába gyűjtenek össze kincseket ruhában, cipőben, élelemben és egyéb javakban. Mikor azt hiszik biztonságban vannak, egy­szerre földönfutókká lesznek és mindenüket elvesztik. Sokszor éppen azokat sújtja legjobban az Úr, akik ­legtöbbet élveztek itt a földön.

BETELT-E MÁR A POHÁR?

A mai emberiség még nem tudta, mi az éhínség, most kezdi megismerni, hiszen fogytán van már a legszükségesebb is. Képzeljük el, ha valóban háborús területté válik a város, ha rendszeres légitámadás ér bennünket is... Nem tudjuk, hogy amit a Szűz­anya előre megmondott, vajon el­érkezett-e már, vagy még nem!? 

KÉTSÉGBE ESSÜNK?

Nem tudjuk, milyen fordulat lesz, nem tudjuk, mi történik máról-hol­napra, annyi bizonyos, hogyha Krisz­tus ellenségei kerülnek felszínre, nem fogják megkímélni az Úr hű­séges kővetőit. Mit tegyünk tehát ezekben a válságos időkben? Vajon kétségbe essünk? Vagy tagadjuk, hogy baj van? Éljünk a mának?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kihez fordulhatunk nagy bajunkban?

     A Mária-dogmák mindig az emberiség válságának kicsúcsosodási idő-pontjaiban születtek meg. Ez esetben, csak a két utolsó pápai segélykérést említjük meg, mert ezek még egyfelől részei emlékezetünknek, másfelől napjaink megélt tényszerű válságai. Nem feledve, sőt esdve Szentatyánkat, hogy az Egyetemes Egyház vegye fontolóra az Ötödik Mária-dogma a "Mária, a Megváltó Társa" (Coredemptrix) kihirdetését.
     1848. november 15-én kitört Itáliában a forradalom. A felkelők megostromolták a pápa menedékét, a Quirinale palotát is, ezért IX. Piusz november 24-én álruhában a Nápolyi Királyság területére, Gaetába menekült, ahol 17 hónapot töltött. A Rómában kitört forradalomnak és az ekkor kikiáltott Római Köztársaságnak a nagyhatalmak beavatkozása vetett véget.
IX. Piusz a Gaetát követő évtizedekben az egyház megújításáért dolgozott, hogy dacoljon a liberalizmus és a felvilágosodás erőivel, melyek a francia forradalom óta rendületlenül az Egyház teljes megsemmisítésén dogoztak! A pápa előtt világos volt, hogy az Egyház lelki hatalmának konszolidálásához az Egyház Anyjához kell segítségért fordulnia.
Első lépése ebben az irányban az volt, hogy kötelező erővel kimondta Boldogságos Szűz Mária szeplőtelenül fogantatásának dogmáját. Ennek tanítása, hogy maga Mária, minden bűn nélkül való, az áteredő bűntől és a bűnre való hajlamtól mentesen, de természetes úton fogantatott és született meg. Ez az elképzelés Jakab ősevangéliumára vezethető vissza, mely a 2. században született. Már a 9. században külön egyházi ünnepen emlékeztek meg Mária anyaméhben történt elhivatására. A középkorban Clairvaux-i Szent Bernát, Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Aquinói Szent Tamás képviselte és fejtette ki teológiailag, a szeplőtelen fogantatás tanítását. Mikor IX, Piusz 1849-ben a világegyház valamennyi püspökéhez eljuttatott körlevelében felvetette, hogy ezt a tanítást dogmává tegyék, az elsöprő többség lelkesedéssel fogadta a javaslatot, csupán négy püspök adott hangot kétségeinek. Az új és egyben régi tanítást így 1854. december 8-án Rómában a világ különböző tájáról érkezett 200 püspök jelenlétében, ünnepélyesen kihirdették. A pápa ezáltal az Egyház megújítását egészen Szűz Mária védelme alá helyezte. Az Istenanya Lourdes-i megjelenése általános vélekedés szerint az új edogma "mennyei megerősítése" volt: 1858-ban Szűz Mária megjelent egy Bernadette nevű parasztlánynak, aki megkérdezte nevét, és a következő választ kapta: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás." (vö Michael Hesemann, Sötét alakok. Szent István Társ. Bp. 2009. 221.)    

      A II. Világháború, mely soha nem látott mértékű pusztulást és kegyetlenséget eredményezett, nem ért véget a békekötéssel. A sztálini haláltáborok (a gulágok) tovább működtek (melyek mintájára épültek a III. Birodalom koncentrációs táborai). Sőt, a bosszú és megtorlás, újabb gyalázatos megsemmisítőtáborokat eredményezett (Recsk, Kistarcsa, Hortobágy), amiként a felszabadító amerikai és francia zónák hadifogoly táboraiban is. Ennek eredményeként milliók nyomorodtak meg, vagy pusztultak el az éhség, a járványok és az embertelen megaláztatások következtében! A dicső szovjet hadsereg pribékjei, még békeidőben is kényszermunkára szállíthatták a polgári lakosságot, ahonnan esetleg hosszú évek múlva szabadulhatott, ha netán még élt! A barna-náci diktatúrát követte a vörös-kommunista-, majd a kék és zöld liberál-diktatúra, melynek már nem annyira a test megsemmisítése vált az ádáz céljává, hanem a lélek elsekélyesítése, kárhozatba döntése. Ezért, valamennyinek mindenkori legfőbb ellensége a Katolikus Anyaszentegyház és ennek alapbázisa a hívő Család! Ez a régi-új irányzat, követi a hajdani "felvilágosodás" minden kikristályosodott módszerét, és ha a horogkeresztet meg is veti, a vörös csillagot ragyogó példaképének
tekinti! A közerkölcs és a szabados "etika" oda jutott, hogy a sajtó és szólásszabadság ürügyén gyalázhatják Istent, gúnyolhatják a Keresztre feszített Krisztust és Szeplőtelen Édesanyját! Aztán, minek utána itt-ott az állami törvények nem kérték számon a minimálisan etikus viselkedést, valakik végül – elítélhető módon ugyan –, de számon kérték! Ezt követő döbbenetükben milliók írják ki magukra, hogy "én is Charlie vagyok"! Nem azt, hogy "értékem a mértékem", nem azt, hogy "én is Krisztus követője vagyok", hanem lényegében azt, hogy "én is a gyalázkodókhoz tartozom"! Na most, akkor ki van kivel és kihez fordulhatunk nagy bajunkban? Ó Mária Istennek Anyja segíts rajtunk, mert el vagyunk tévedve!

     Aquinói Szent Tamás a második Tesszaloniki levélről szóló kommentárjában ezt írja: „Miként a Krisztus előtt élt szentek erényei Krisztus előképei voltak, úgy voltak az Egyház üldözésében a zsarnokok mindannyian az Antikrisztus előképei.”
     Nos, a történelemben valamiképp kitapintható, hogy sorra felléptek az előkészítő eszmék és az ezt megvalósító „előfutárok”, mégha ezek nem is a tényleges Antikrisztusok. Ám óhatatlan a kérdés, hogy na akkor, mikor jön el az „igazi”?
     Kedves Hallgatóságom! Mi ‒ vagyis a keresztény Egyház ‒ nem csak Isten Népe vagyunk, hanem a Küzdő Népe is, akiknek megsegítésére Krisztus a Minden Kegyelemmel felruházott Édesanyját küldte segítségül! A Szűzanya, számtalan jelenésével, figyelmeztetésével, csodáinak özönével és kegyelmi eszközökkel ‒ mint a Skapuláré, a Rózsafüzér, a Csodásérem és Szíve Szeretetlángja ‒ próbálja felrázni és segíteni gyermekeit.
Előadásomnak azonban nem ez a fő témaköre, ezért csak idézgetek innen-onnan!
     1846-ban például a Szűzanya La Salette-i üzenetében, nem csak felvázolta az Istentől elrugaszkodó emberiség lehetséges jövőjét, de itt-ott még időpontot is említ, ami pedig nem szokása! Megemlítette például, hogy 1864-ben Lucifer időlegesen számtalan ördöggel kiszabadul a pokolból, hogy gonoszságaival megrostálja a megtérésre nem hajlandó emberiséget! Nem világos, hogy miért épp 1864-ben kerül sor a pokoli erők elszabadulására, de azt tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
     A La Salette-i üzenetben Mária felsorolja a sátán eszközeit is, amellyel munkálkodni fog. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb.
Idézem: ,,Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önnönmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni, a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve, minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni, nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háború színhelyei lesznek...” ‒ mondja a Jelenés Asszonya, sőt még néhány városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát.      Folytatom az idézetet:
,,Az igazak szenvedni fognak nagyon, imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni.
Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...” ‒ eddig az idézet. (3 napos sötétség!)
Mária szerint az utolsó időkben lesz egy békés, gazdag aratásra emlékeztető időszak, mely csak 25 évig fog tartani. Felvetették nekem, hogy nem ez lesz-e ,,Krisztus ezeréves királysága”? ‒ Hát mit mondjak? ‒ ,,Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap”. (2Pt 3,8)
De mégha 25 év lenne is, a sajnálatos végeredmény ugyan az! Az emberiség a jólétében újra elfeledi az Evangéliumot és a sátán ekkor fogja végső harcát indítani Isten és az emberiség ellen. Itt jön be Szent Lukács nagy rákérdezése: ,,Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

MIT VÁRHATUNK MOST?

De hát most mi lesz? Mi fog most történni, mit várhatunk a következő napoktól? Az emberi ész itt megáll és nem tud mit mondani. De hig­gyük, ha a Boldogságos Szűzanya bennünket eddig megvédett, ak­kor most is megvéd. Hiszen éppen azért jelent meg Fatimában, hogy megmentsen a nagy pusztulástól. A nagy csodával akarta megállítani a bűnöst a lejtőn és engesztelésre bír­ni. Engesztelés és a bűnösök megtérítése, ez volt a Szűzanya szándéka. 

AMIT MÁRIÁTÓL MEGTUDTUNK

A jövendöléseknek egy kis töredé­ke nyilvánvaló lett a legutóbbi időben. A Szűzanya azt mondotta, hogyha az emberiség az ő Szeplőtelen Szívét tisztelni fogja, akkor az isteni irgalom megkegyelmez és az isteni igazságosság nem sújt tovább, de ha nem, akkor igen súlyos baj fog bekövetkezni. A harmadik jelenésében több titkot közölt a fatimai Madonna. Többek között azt mondotta, ha az emberek nem teljesítik kéréseit és nem szűnnek meg megbántani az Urat, akkor istentelen propaganda árasztja el a világot és az elsőnél sokkal rémesebb háború követke­zik... Megtörtént! Azután azt mon­dotta még a Szűzanya, hogy éhínség következik. Nem tudjuk, vajon megtörtént-e, de az ami már eddig is elérte az emberiséget, annak megvalósulása-e, amit a Szűzanya mondott, vagy még nagyobb, még szörnyűbb következik, amikor valóban éhen pusztulnak az emberek. Végül azt mondotta, hogy sok helyen felül­kerekednek az Isten ellenségei, üldözni fogják a Szentatyát és az Egy­házat, az istentelen propaganda ve­szélybe sodorja az emberek hitét és sokan meginognak hitükben.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

8. nap elmélkedése

Ó, Magyarok Királyné Asszonya! Irgalmazz népednek és oldozd ki megkötözöttségeit! Kérjed a te Szent Fiadat Jézust, hogy küldje el a Szentlelket! Taníts meg a bátorság, az öröm, az alázat, a hit erényeinek gyakorlására és eszközöld ki számunkra, hogy magyar népünket betöltse a Szentlélek. Örökös Királynőnk! Lánglelkű szívvel szeretnék társad lenni a sátán elleni küzdelemben! Ezért felajánljuk Szíved Szeretetlángjától átforrósodott szívünket, megismételve mindent, amit Szent István királyunk Neked felajánlott! Tehát örökre Hozzád tartozunk és a Te néped vagyunk azért, hogy még teljesebben Jézuséi lehessünk!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

9. nap elmélkedése

Szentséges Édesanyánk, szószólónk az Úrnál! Te képes vagy kioldozni nemzetünk csomóit, hiszen ismered fájdalmainkat, melyek a Tiéd is. Nézz megtört szíveinkre és gyógyítsd be súlyos sebeinket, szárítsd fel a könnyeinket! Szent Fiadat kérve könyörögj érettünk, veszni indult István öröksége, Nagyasszonyunk, mentsd meg nemzetünk! Téged kérünk Csomóoldó Boldogasszony, mint anyánkat! Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat. Fordítsd felénk könnyes tekinteted, mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved! Hevítse át szívünket Szeretetlángod, hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Amen.

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Lemondani a mindenért
     Az Anglikán Egyházból való távozása Newmannek az oxfordi egyetemi környezetből való távozását is jelentette. Így írt erről: „Minden emberi dolog közül talán Oxford a legdrágább a szívemnek.” Ez Newman számára különösen is fájdalmas élmény volt.
     1844 végén egy filozófiai értekezést kezdett írni a keresztény tanítás fejlődéséről. Az egyházatyák tanítását tanulmányozva Newman megbizonyosodott arról, hogy az első századok egyháza egyedül a Katolikus Egyházban maradt fenn sértetlenül.
     A hit istenadta kincse egyedül benne van meg egész teljességében. Megvallotta: „A kezdeti Egyházban lévő viták tanulmányozása által megérett bennem az a világos meggyőződés, hogy mi anglikánok vagyunk az eretnekek.”
Newman – a legnagyobb anglikán teológus – feladta az egyetemi karrierjét, a jól fizető professzori és plébánosi állását, hogy tagja lehessen a Katolikus Egyháznak, melyet VIII. Henrik uralmának idejétől fogva kegyetlenül üldöztek Angliában.

(folytatása köv.)

Imádság Árpád-házi Szent Margithoz

Ó, Szent Királylány, hazánk engesztelő áldozata!
Te, aki vezeklésül adtad magad értünk, segíts nekünk, hogy népünk karizmája szerint, 
felismerhessük feladatunkat.
Tündöklő alázatosságoddal beragyogod hazánk egét, mint fénylő csillag világítasz nekünk.
Nevedhez méltó igazi Gyöngy lettél a Boldogasszony Koronáján!
Légy velünk e nehéz, és küzdelmekkel teli időszakban!
Segíts imádkozni, segíts jónak lenni, türelmesnek és kitartónak a hitben és a szeretetben!
Fiataljaink számára kérd a tisztaságban való állhatatosságot, s hogy felfedezzék a tiszta és a 
másokért vállalt áldozatos élet értékét a családban és társadalomban, az egyházban és 
világban egyaránt!
Köszönjük áldozatos életedet, és kérünk, ne hagyj el minket.
Esedezz népedért, maradj egységben velünk, Boldogasszony hűséges Leánya!
Ékes Virágszál, Fényességes Gyöngy, esedezz népünkért, szép magyar hazánkért.
Tenger bánatunkban légy segítségünkre, fénylő könnyeiddel kelj védelmünkre!. Ámen

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

     Ha az Antikrisztus kérdését a gyakorlati oldalról nézzük, akkor végtére is mindegy, hogy egyetlen személy, vagy egy világhatalommal bíró nagy hatalmú vezető, esetleg egy nagy befolyású bankár. Mert effélék már voltak a történelemben, és sokszor hihette már a világ egy-egy része, hogy elérkezett az Antikrisztus birodalma, a római keresztényüldözések idejétől a kommunista diktatúrákon át a dzsihadista terrorig! Ezek a helyzetek ugyanis tökéletesen egybevágnak a szentírási jövendölésekkel. Merthogy a halára gyötört emberek számára nincs is jelentősége, hogy a vezért Caligulának, Sztálinnak, Hitlernek, Maonak vagy Dzsihad-vezetőnek nevezik, hiszen ezek tökéletesen meg is felelnek az Antikrisztus ismert kritériumainak, a Krisztus iránti különleges gyűlölet és az ártatlanok tömeges legyilkolása tekintetében! Persze jellemzően valamennyien a világuralomra törtek, törnek, vagyis a globalizációra! Boldog Newman bíboros ezeket az alakokat az Antikrisztus árnyékainak nevezi, akik lényegében az előfutárai.
     A maga módján Szent Pál apostol is rámutat az Antikrisztus előfutáraira: „A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik.” (2Tesz 2,7) Munkálkodik – teszem én hozzá – az isteni igazságtól való elszakítás eszméi által! Ezektől a tévtanoktól óvott a Fatimai Szűzanya!
     A világnak a katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott harcai fél évezred óta mindig súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek, melyek valamiképp az antikrisztusi terep előkészítői.
     Ezek az 1517-es (a protestantizmus kezdete), KRISZTUS IGEN, DE EGYHÁZ NEM!
     Az 1717-es (a szabadkőművesség megalakulása), ISTEN IGEN, DE KRISZTUS NEM!
     És az 1917-es év (a kommunizmus kirobbanása), SE ISTEN, SE EGYHÁZ! Ebben a három dátumban kifejeződik az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus lépcsője. Az ijesztő az, hogy már 2017-et írunk, mely év reméljük nem újabb lépcsőfok lesz az Antikrisztus felé! Imádkozzunk tehát, hogy kiesdjük Isten irgalmát!

  A Szűzanya győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot    

A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.

     "Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. (I/37) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” (III/130)
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja. A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt. Az anyai szív érzése, és nem a jog, vagy egy angyal eszközei indítják erre.
     A Szeretetláng Mária által kiesdett többletkegyelme, lényegében a fatimai engesztelés megvalósítása, ill. a szükséges késztetés és erő a megvalósítására! Az egyházilag jóváhagyott Lelki napló tanúsága szerint, a Szent Szűz azt állítja, hogy Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus (I/107; IV/12)! Az Istenanya tehát, Szent Fia lelkületében részesít bennünket, melynek példája az emmauszi tanítványok esete, amikor is megérezve, hogy "lángolt a szívük" még aznap este visszagyalogoltak Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról (vö Lk 24,32)! Ez a fáradatlan áldozathozatalra való készség a tanúságtételre, ez a Szeretetláng lelkiségének lényege és kegyelme (lásd a jézusi imát: I/36)!

     Nyilvánvaló tehát, hogy a boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja, és ezt fokozottabban teszi korunkban. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani (a hamis jelenések által is). Az Égi Édesanya, a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel siet segítségünkre, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot. A Szent Szűz győzelme a Sátán felett nem kétséges, jóllehet számunkra korántsem közömbös, hogy mikor következik be fatimai Nagy Ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme!

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is, melynek célja Szent Fiának végső győzelme!

(Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

8. nap elmélkedése

Ó, Magyarok Királyné Asszonya! Irgalmazz népednek és oldozd ki megkötözöttségeit, Kérjed a te Szent Fiadat Jézust, hogy küldje el a Szentlelket! Taníts meg a bátorság, az öröm, az alázat, a hit erényeinek gyakorlására és eszközöld ki számunkra, hogy magyar népünket betöltse a Szentlélek. Örökös Királynőnk! Lánglelkű szívvel szeretnék társad lenni a sátán elleni küzdelemben! Ezért felajánljuk Szíved Szeretetlángjától átforrósodott szívünket, megismételve mindent, amit Szent István királyunk Neked felajánlott! Tehát örökre Hozzád tartozunk és a Te néped vagyunk azért, hogy még teljesebben Jézuséi lehessünk!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

ENGESZTELÉS A SZENTÉVBEN

A szentévben, 1938-ban* az egész or­szág engesztelt, lelkigyakorlatot tartott, meggyónt és megáldozott. Közel kétszázezer férfi áldozott az Eucha­risztikus Kongresszus éjszakai szent­ségimádásán. Nem is számolták ös­sze, hogy a nők közül mennyien járultak szentáldozáshoz. A gyerme­kek közül közel félmillió. Akik nem tudtak feljönni, azok is imádták az elrejtett Üdvözítőt és az ország min­den részében engesztelték és kér­lelték Istent, hogy haragját hárítsa el fejünk felől. Ne feledjük el, hogy éppen a Kongresszus napjai­ban úgy látszott, hogy eldördülnek az ellenünk felállított ágyúk.

FÉNY A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN

Felejthetetlen az a hangulat, amikor az éjjeli szentségimádásra körmenet­tel kísértük a pápai nunciust, aki azóta Krisztus utóda lett: az engesz­telő imádáson koromsötét éjszaka bo­rult fölénk, de égett a sok gyertya az Oltáriszentség körül és a közös elmélkedés éppen az engesztelésről szólt. A szívünkbe markoltak az engesztelés könyörgései a sötét. éj­szakában. És bizony ilyen az élet is! Körül­vesz bennünket a gonosz sötétsége, de mi felemeljük szemünket az Úrra és benne bízunk. (Később tudtuk meg, hogy míg az engesztelő szentségimádás tartott; az egész Hő­sök terét katonák vették körül, mert az Úr ellenségei arra készültek, hogy megzavarják az éjszakai imádást.)

AZ ENGESZTELÉS GYÜMÖLCSEI

Az engesztelésnek ilyen nagy hatását még nem láttuk soha. Az Eucharisz­tikus Kongresszust eredendően Lengyelországban, Varsóban akarták megtartani, ők azonban kimentették magukat, hogy háborúra készülnek és nem tudják a sok vendéget fogad­ni. Hová lett ezután Lengyelország, hová lett Varsó? A magyar nemzet a sze­retet jegyében tartotta meg az Eu­charisztikus Kongresszust és minden áldozatot meghozott, hogy nálunk le­gyen. És csodálatos, elleneink széjjel­oszlottak és Szent István országának részei szinte kardcsapás nélkül vis­szatértek. Bizonyos, hogy itt Isten keze dolgozott, bizonyos, hogy a jó Isten segített meg minket, mert engeszteltünk, de folytatjuk-e?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

________________________

* Most 2020-ban szintén hazánkban van az 52. Eucharisztikus Világ Kongresszus, ajánlatos ezen mélyen elgondolkozni!

     Szent Pál is ír a második Tesszaloniki levelében az Antikrisztusról, de ő sem nevezi néven, bár egyértelműen egy olyan személyről beszél, aki az utolsó időkben lép fel, és aki Isten elleni bűnében és gyűlöletében minden más embert felülmúl.
Ezt írja: „Ne veszítsétek el józanságtokat! Sem lelki kinyilatkoztatás (ÜZENETEK), sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Meg ne tévesszen senki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani. (...) A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti – vagyis a maroknyi imádkozónak! (Ez az én megjegyzésem volt!) Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna és ezek mind ítéletet vonnak magukra. Akkor majd Urunk Jézus elsöpri szája leheletével és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.” (2Tesz 2,1-12) 
     Az Úr, nem említette kifejezetten az Antikrisztust, de az evangéliumokból kiolvashatók szavai. Idézem: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el engem; majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43) Némely egyházatya ezeket a szavakat az Antikrisztusra értette, akit a zsidók simán el fognak fogadni Messiásuknak. Jézus az idők végezetére olyan dolgokat jövendöl, mint: általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és az ál-messiások fellépése. (pl. Mt 24,5/24) Ezek után felmerül a kérdés az Antikrisztussal kapcsolatban: hogy akkor most személy vagy intézmény?
     Egyes teológusok szerint az Antikrisztus nem egy személy, hanem valamely hatalmat vagy antikeresztény intézményt jelöl, esetleg egy személy vezérlete alatt. Mindenesetre, ez a magyarázat ellentmond azoknak az újszövetségi helyeknek, melyeket előbb idéztem, mely szerint az Antikrisztus egy individuum, vagyis egy rendkívüli ember lesz.

MIT TARTSUNK EZEKRŐL?

Bennünket talán jobban érdekel, hogy ez a vérengzés és az istentele­nek felülkerekedése küszöbön van-e már? Nos, ha az ember körülnéz és lát­ja az eseményeket, önkéntelenül összeszorul a szíve és nem tudja, mit gondoljon. Mi ez? A világ vé­ge-e, vagy csak közeledés a világ végéhez? Lehet-e hitelt adni ezeknek a jövendöléseknek, vagy pedig he­lyezkedjék az ember arra az állás­pontra, hogy ezek csak elképzelé­sek? Lehet azt mondani, hogy csak rémlátomások? A jövendölések igen sok olyan dolgot tartalmaznak, ame­lyek bekövetkeztek, tehát napjaink dolgait egyszerű „rémlátomásoknak” bélyegezni nem le­het. Azt sem lehet azonban mon­dani, hogy ez mind szükségszerűen megvalósul. Vajon mi elvessük-e ezeket, vagy elfogadjuk, gondolkozzunk-e fölöttük, vagy sem? Legjobb arra az állás­pontra helyezkednünk, amit egy ko­moly lelkiatya mondott: Én nem tu­dom elhinni, de tagadni sem merem!

MIT SZÓL HOZZÁ A JÓZAN ÉSZ?

Az ember önkéntelenül is azt kér­dezi: mit szól a józan ész ezekhez a kilátásokhoz, jövendölésekhez? Ezt kell megbeszélnünk, mert akárhogy mondja is valaki, hogy ő nem hisz a károgásokban, mégis felszisszen, valahányszor egy rossz hírt kap. Nem szabad elfelejtenünk az őszi eseményeket. Mihelyt enged a tél, kitavaszodik felettünk, a józan ész azt mondja, könnyen folytatód­nak az őszi események, könnyen itt lehet a vég ‒ olyan értelemben ‒, hogy este nyugodtan lehajtjuk fejünket pihenőre és a másvilágon ébredünk.

EDDIG CSODÁSAN MEGVÉDETT A NAGYASSZONY

Ezekről a dolgokról ne beszéljünk sokat, ez nem tartozik ide. Az bi­zonyos, hogy a külső jelek szerint nagyon nehéz idők következnek. Tagadhatatlan, hogy a jó Isten kü­lönös csodája az, hogy ennek a világ­felfordulásnak szenvedéseiből olyan kevés jutott még eddig nekünk. Ed­dig is azt hirdettük, hogy ez a Szűzanya különös jóságának, közben­járásának és az engesztelésnek kö­szönhető. Ha nem engeszteltünk volna, ha nem lennénk Mária Or­szága, nem hiszem, hogy olyan feltűnő módon megkímélt volna ben­nünket az Úr.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

7. nap elmélkedése

Ó Tisztaságos Anya! Feléd fordulunk a mai napon, könyörgve Hozzád, hogy oldozd ki minden csomónkat és szabadíts meg a gonosz befolyásától, hiszen Isten nagy hatalmat adott Neked a démonok felett! Megtagadjuk a gonosz lélek minden csábítását és az általa sugallt vágyakat, melyek hiú dicsőségvágyra késztethetnek minket! A nemzetek előtt bátran megvalljuk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, az egyedüli Megváltó és nincs üdvösség senki másban!

Ó, Csomóoldó Boldogasszony, tipord el a gonosz fejét! Semmisítsd meg a csapdákat, amelyek bűneink révén a csomókat okozták történelmünkben! Uram Jézus, szabadíts meg minket drága Szent Véred által, és újítsd meg a föld színét!

Csomóoldó Boldogasszony könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Az Oxfordi Mozgalom 3

     John Henry Newman fiatal egyetemista és tanár korában az anglikanizmus megújítására és a katolikus gyökerekhez való visszatérésére törekedett és társaival elindította.
     Newman meg akarta mutatni az Anglikán Egyház katolikus arcát, ezért 1841. februárjában a The Times angol újságban megjelentette a 'Tract 90' című írását, melyben bebizonyította, hogy a 'Harminckilenc cikkely' nem áll ellentétben a katolikus tanítással.
     Ezen újságcikke nyomán, sokan visszatértek a Katolikus Egyházba. Az Oxfordi Egyetem legfőbb képviselői viszont határozottan elutasították a 'Tract 90'-et, Newmant pedig tisztességtelennek nyilvánították, mint aki be akarja bizonyítani, hogy a 'Harminckilenc cikkely' összeegyeztethető a „római katolikus tévedésekkel”.  Newman egy tömeges befeketítő rágalomhadjárat célpontjává vált: az anglikán püspökök, lelkipásztorok és az egyetemi liberálisok a sajtóban gyalázták őt.

(folytatása köv.)

Én anyátok vagyok, tudok és akarok is segíteni rajtatok!     

      A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
      A Szeretetláng Naplóban ezt így fogalmazza meg a Szűzanya: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!" (I/71-72)
      A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (I/103; III/130; 144; 164) (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

     Kedves Olvasóim! Olykor mintha az lenne az érzésünk, hogy manapság az utóbbi ,,szárazföldi rejtett hatalom” az, amely fel akarja éleszteni az előző vadállatot, a tíz szarvú elődjét! Brüsszel, mintha fokozatosan sutba dobná az eleddig hirdetett demokráciát és baloldali módszerekkel szeretne kormányozni! Nekünk magyaroknak különösen feltűnő az a ,,belemagyarázás”, miszerint a vörös szegfű jelképnek pont tíz ága van!
     A világot ma egy olyan rejtett globális vélemény-hatalmi diktatúra irányítja, amely a saját létét is tagadja, de ha mégis magáról beszél, akkor „politikailag korrekt vélemény” néven nevezi önmagát. Azt persze elfelejti megemlíteni, hogy ki, mikor és minek alapján hatalmazta fel őt arra, hogy ő állapítsa meg a politikailag korrektség kritériumát? ‒ Na de ez csak okoskodás!
     A Jelenések könyve azt írja, hogy a második vadállat nem csak megtéveszti a föld lakóit, de hatalmat kapott, hogy megbüntesse azokat, akik nem borulnak le KÖTELEZŐEN a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét, nevét vagy nevének számát, mely: 666. (Jel 13)
     Hogy milyen valós ez a szám! 2016. június 1-én felavatták a Szent Gotthárd alagutat, mely a világ leghosszabbja és az avatási ünnepségén egy blaszfémikus sátánista színpadi liturgiát játszottak el, kecskefejű Luciferrel, sárkánnyal és erotikus mozdulatokat lejtő félmeztelen nőkkel és persze feltűnt a három ,,hatos” is!! -- Az interneten megtekinthető!
     Ez a nagyköltségű színpadi áldozatbemutatás a démoni erőkkel felvértezett EMBER teljesítményét volt hivatott reprezentálni, mintegy demonstrálva az antikeresztény erőket. És bár részt vettek az alagútban érdekelt EU vezetők, érdekesmód, egyik sem tiltakozott ‒ mely érthető ‒, hiszen saját "atyjukat" dicsőítették (Jn 8,44)!

Egy vezeklő élet megdicsőülése
     Tény, hogy Szentünk minden el-vonultsága és szerénysége ellenére komoly egyházi személyek tanácsadójaként is működött. Önmaga, gyakran igen keményen állást foglalt az Evangélium mellett. Különösen nyílt harcban állt a ferences rend belső küzdelmei során a „fraticellik” és a „szabad lélek testvérei” szektával.
     Angéla lelke sok ostromnak volt kitéve! Nem csak a piszkálódó eretnekségek, melyek mind sebek Krisztus Titokzatos Testén, hanem a gonosz lélek ezernyi más kínzása és mesterkedése is. De az isteni szeretet, már birtokba vette a szívét, és ő erős asszonyi lélek volt, nem ingott meg a krisztusi úton, és rendületlenül imádkozta a szentolvasót!
     Emlékiratából kiderült, hogy olyan gyönyörűséget talált az imában, hogy rendszerint elfelejtett enni. Sőt, szemlélődő élete utolsó 12 évében már csak az Oltáriszentséggel táplálkozott, esetenként, misztikus szentáldozásként fogadva a Legszentebbet!
     Ugyanakkor élete legutolsó napjáig teljes „realitással” figyelt a betegápolásra és mások tanítására. Látomásai ritkultak ugyan, de az állandó kegyelem és az életszentség állapotában élt. Mégis azt vallotta: „Tudatára ébredtem tökéletlenségemnek”.
Olykor betegségek és kimondhatatlan kínok gyötörték, sőt, az ördög is megpróbálta hátborzongató kísértéseivel kifárasztani Isten iránti határtalan bizalmát, ő azonban mindent felajánlott az Úr szenvedései mellé, ezért meg nem törték őt.
     Halálos ágyán Angélának földi vagyonról nem kellett rendelkeznie. Tisztelőinek a következőket hagyta meg: Törekedjetek arra, hogy igazán kicsinyek és alázatosak maradjatok, nem csak külsőleg, hanem szívetek mélyéből. „Rátok hagyom minden vagyonomat örökségbe, azt a vagyont, ami az Úr Jézusnak is volt: szegénységet, szenvedést, a megvettetést: a krisztusi életet. Akik ezt az örökséget megbecsülik, azok az én gyermekeim, mert az istenéi is. Ezek az örök életet is megnyerik.” (Schütz, 1995., 25. o.)
     1308 Karácsonyán, Angélának látomása volt. Krisztus megjelent neki és megígérte, hogy személyesen eljön érte és a mennybe viszi. Szentünket álmában érte a halál 1309. január 3-ról 4-re virradóra. 61 éves korában hunyt el Folignóban.
Szentünk testét nem érte romlás, ma is megtekinthető a folignói San Feliciano Katedrálisban (lent). (A mellékelt arc-kép, Szent Angéla arcvonásai nyomán készült rekonstrukció!)
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta, 2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
„A középkori női misztikus alakja ma is beszél hozzánk. Manapság az a jellemző, hogy az emberek úgy élnek, mintha Isten nem is létezne (...). Viszont Isten ezer és ezer módon képes megmutatkozni bárki lelkében, megértetni, hogy ismer bennünket és szeret. Folignói Boldog Angéla alakja azokra a jelekre hívja fel a figyelmet, amelyekkel az Úr megérint bennünket és Istenhez vezet. Kérjük Őt, hogy képesek legyünk felismerni ezeket a jeleket, és ezáltal megtanuljuk mit is jelent valójában élni.” (XVI. Benedek, 2010. október 14.)
Folignói Szent Angéla védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak, azoknak, akik küzdenek a testi kísértés ellen, csábításnak vannak kitéve és akiket jámborságuk miatt gúnyolnak.

                  Ünnepe január 4. 

     Remete Szent Pál, vagy Thébai Szent Pál az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit szellemi ősként, példaképeként tisztelnek.

Azt a keveset, amit az első, név szerint ismert remetéről tudunk, Szent Athanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük. Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként nagy vagyon birtokosa lett.

249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál találkozott olyan keresztényekkel is, akik ‒ megtörve a kínzásoktól ‒ megtagadták hitüket. Ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz.

Sógora részint a vagyon miatt is feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért elmenekült az Alsó-Théba-i pusztaságába, ahol egy rejtett barlangra talált, melynek közelében datolyapálmák és egy tiszta vizű forrás volt ‒ eszményi rejtekhely.

Isten, menekülésében megérintette Pál lelkét, aki úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, s elvonultan éli életét. A pálmafák leveleiből készített ruhát magának.

A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak mindennap egy holló vitt egy fél cipót. Sőt, amikor a 90 éves Remete Szent Antal égi indíttatásra több napos vándorlás után meglátogatta Pált, a holló egy egész cipót hozott. Hálát adtak Istennek, hogy így gondoskodik szolgáiról.

Az átimádkozott éjszaka után Pál kérte Antalt, hogy hozza el neki Alexandriai Szent Atanáz püspök köpenyét. Antal útra is kelt, de visszatértében látomásban Pált látta, amint lelkét, angyalok, és próféták kísérik a mennybe.

És valóban, Pált térdelve, ég felé emelt karokkal találta holtan. Antal beburkolta Pál testét a Szent Atanáz köpenyébe, pálmalevél ruháját pedig megtartotta (a nagy ünnepeken mindig azt hordta)! Pál testét pedig abba a mélyedésbe eltemette, melyet két, váratlanul megjelenő oroszlán kapart ki.

Remete Szent Pál 341-ben halt meg, és köré vagy emlékére laza közösség alakult ki, akik kezdetben csak az istentiszteletre gyűltek össze. ‒ Ilyenformán a pálosok "lelki elődei" lehetnek.

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

6. nap elmélkedése

Irgalmasság Királynője! Átadjuk neked Magyarország csomóit és kérünk, adj nekünk olyan hites nemzettudatot, amely imádsággal és türelemmel várja, amíg kioldozod megkötözöttségeinket. Szabadíts meg minket attól a keserűségtől, haragtól és gyűlölettől, melyet ezek a csomók valaha is keltettek bennünk!

Taníts meg minket Fiad szavainak és intelmeinek hallgatására, a szentségi életben való kitartásra! Készítsd fel szívünket, hogy nagyhatalmú őrangyalunkkal mindenkor ünnepeljük azt a kegyelmet, amelyet épp most eszközölsz ki számunkra.

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

De mi igazolhatja a Szeretetláng üzenetének aktualitását?

       A Szeretetláng üzenetének tartalma, az Istenanya és a sátán végső összecsapásának közeledtét sejteti, mely nagy megrázkódtatással fog járni (II/93), mi több a harcot nem egyedül Mária fogja lefolytatni, hanem a választott lelkeknek is részt kell vállalniuk a sötétség fejedelmével szembeni küzdelemben. A harc olyan pusztító lesz, hogy még a választottak hitét és bizalmát is megrendítheti. De a készülő rettenetes viharban érezhető lesz a Szeretetláng fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényessége, mely bevilágít a lelkek sötét éjébe és a kegyelmi hatás kiárad rájuk. (vö. II/100) A Szeretetláng befogadása és a szentségi élet nyújthat egyedül megerősítést a lelkeknek!

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét (megvakítja a sátánt), egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8).
     A végső győzelem ígérete tehát be fog teljesülni, és a kegyetlen küzdelem a Szent Szűz győzelmével zárul, amely "szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. (II/93) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. (I/39)

      Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. Ezt jövendölte meg Montforti Grignon Szent Lajos, és ezt készíti elő a Szeretetláng üzenete! (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

Egy asszony, aki a Teológia Mesternője
     Bár Angéla vízióinak többsége Krisztus felé irányul, olvashatunk ezen kívül a Szentháromsághoz, Szent Ferenchez és kimondottan Istenhez fűződő látomásairól is. Szűz Mária is gyakran megjelenik Angéla vízióiban, többször dicsőséges Istenanyaként, vagy mint a Fájdalom Anyja. Ám találunk olyan jellegű víziót is, amelyben Angéla szinte egyenlő félként beszél a Szűzről, sőt egy ízben, Arnaldo szerint: ,,...akkora szenvedést látott meg a lelke, hogy még maga Szűz Mária sem volt képes azt szavakkal kifejezni.”
     Hírneve és sorozatos misztikus megélései, ezek mélységes tartalma, Fra Arnaldót ‒ mint lelkivezetőt ‒ arra késztette, hogy igyekezzen feltárni a látomások okait és legpontosabb részleteit, lejegyezze és latinra fordítsa. Így született meg Folignói Szent Angéla könyvének első része, avagy a Fra Arnaldo testvér által tollba vetett lelki önéletrajz a Memoriale (Emlékirat), melynek megszerkesztésén körülbelül négy évet dolgozott (1292-1296-ig).
     Az írás tartalmazza Angéla megtérésének állomásait, és ezek legfontosabb tényezőiként: a vezeklést, az alázatosságot, a megpróbáltatásokat jelölve meg.
     Folignói Szent Angéla misztikus élményei isteni megvilágosulások és tanítások, amelyek lelkéhez szóltak és számára váratlan pillanatokban érkeztek. Ezek olyan események voltak, amelyek megmutatták, hogy az egyetlen és igaz Mester, Jézus Krisztus minden hívő szívében ott él, és melyet Ő (Krisztus) a sajátjának tekint, amiként Pál apostol fogalmaz a Galatákhoz írt levelében: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20) Őt kizárni a bűnökkel, nem csak hálátlansága, de iszonyatos felelőtlensége az embernek, mivel kiszolgáltatja magát a sátánnak! Ezért van az, hogy senki nem képes „egyetlen súlyos bűnben megmaradni”, mert nyomban sorakozik hozzá a többi is! Ezért kell mihamarabb élni a Bűnbánat Szentségével!
     A könyv tanítása világos, bűneink megbocsátását, a megváltást csak Jézus – aki kereszthalált halt értünk – szeretete adhatja meg! Ő, aki bennünk szeretne élni, mibennünk és miértünk!
     Fra Arnaldo atya, annak szándékával, hogy saját magát is igazolja, szakértők véleményét kérte. Elsőként Giacomo Colonna bíborosnak mutatta meg az első összeállítást, majd a bíboros ajánlására, egy nyolctagú francia minorita teológusból álló bizottságnak. Ezen látomások ismeretében Angélát, a „Magistra Theologorum” (teológusok mesternője) címmel tisztelték meg.

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

     Szent János apostol első levelében ez áll: „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus. Most sok Antikrisztus támadt, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2,18-22)
Ugyanebben a levélben az evangélista még egyszer óv az antikrisztusi lélek kísértésétől: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. (...) Az a lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az Antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1Jn 4,1-3)
     Az apostol tehát különbséget tesz az Antikrisztus mint eljövendő figura és az antikrisztusi szellem között, amely már az ő korában is munkálkodott (lásd: 2,18 és 4,2). Következésképp az „Antikrisztus” még várat magára, de az „antikrisztusok” már a világban vannak.
     Ezt tapasztalhatjuk korunkban is, akár névvel, akár névtelen ,,háttérhatalomként”. Két közös nevezőjük azonban mindenkoron volt és van, hogy Krisztus megátalkodott ellenségei és felsőbbrendűnek tartják magukat! A nácik faji, a kommunisták osztály, a muszlimok vallási alapon tartják magukat magasabb rendűnek!
     Szent János az egyetlen bibliai író, aki az első és második levelében nevén nevezi az Antikrisztust, és bár a Jelenések könyvében nem írja ki ezt a nevet, több profétikus esemény mégis kifejezetten rá jellemző.
Ha elolvassuk a Jelenések könyvének 13. fejezetét, akkor esetenként a jelenre ismerhetünk szimbolikus képeiben, mely a ,,tíz szarvú tengeri vadállatról” beszél, mely hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Idézem:
,,Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és az ég lakóit. Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket”. (Jel 13,5-7) ‒ Idézet befejezve! Végül azonban az egyik fején halálos sebet kap.
Ezt követően a Jelenések könyve egy szárazföldi vadállatról beszél, amely úgy ordított, mint a sárkány és a föld lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, és emeljenek szobrot a tengeri vadállatnak, mely megsebesült ugyan, de lám egyszeriben felgyógyult!

      Idézetek a Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből: „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban:  »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36) Mit kérünk tehát? – Azt, hogy felismerjük Isten szeretetét és jézusivá formálódjunk! Ezt a célt megvilágítja az az ima, melyet az Úr íratott le Erzsébet asszonnyal:

„A mi lábunk együtt járjon. 
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. 
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. 
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)

      Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a jézusi „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, a társadalmakat, a népek gondolkodását! Az Istenanya Szeretetlángjának – mely maga Jézus Krisztus – befogadása, a Jézussal való Őbenne és Ő általi egységet valósítja meg, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme! 
     Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128) A Mozgalom ezt a szeretet-LÁNGOT kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! Persze kérdés, hogy jól látom-e mindezt? De mi másra következtethetek (következtethetünk), ha maga az Úr is így határozza meg a Szeretetláng mibenlétét: »Én vagyok az, aki feléjük közeledem (III/218).         Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) Tehát maga az Úr hasonlítja a Szeretetláng kiáradását a "második" nagy eseménynek, az Ige megtestesülése óta!

     A Szeretetláng kiáradását, mintegy "új teremtésként" éli meg a föld, maga az Úr ígéri a Naplóban: "és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Erre a Nagy Megújulásra van szüksége a világnak, mert enélkül a végső vesztébe rohan! Vagy netán ebben van valakinek kétsége? Merthogy mostanra oda jutottunk, hogy írd és mondd, már csak az Isten segíthet rajtunk!!!
     A Szeretetláng Mozgalom ezt a Szeretetlángot (Lk 12,49) kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! »Cél, a megváltó munka sikeres érvényre juttatása.« (II/106) (Kérdésem: MI MÁS?) Ennek folytán egyenes a következtetés, hogy a Szeretetláng esetében nem egy jelenésről, egy üzenetről, vagy egy újabb ájtatosságról van szó, hanem a bensőséges Mária-tisztelet Isten akarata szerinti megvalósulásáról, melynek célja Jézus Krisztussal való benső egyesülés (Őáltala, Ővele és Őbenne) és a megváltó munkában való aktív részvétel: az engesztelés (másokért is)! És mi erre a világ reagálása? Az, hogy ez is csak egy a sok "üzenet" közül, és miért lenne az a "végső"? Nos, a valóban számtalan "üzenet" azért van, hogy elterelje a figyelmet a VALÓDIAKRÓL, így a Szűzanya fatimai kéréseiről és a Szeretetláng üzenetéről! – Ennyi!

(vö Begyik Tibor: A HAJNAL SZÉP SUGARA, Szeretetláng Mozgalom kiadása 22-23.)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

5. nap elmélkedése

Nagylelkű és könyörülettel teli Csomóoldó Boldogasszony! Hozzád fordulunk, hogy ismét letegyük kezedbe a csomóinkat, kérve Isten bölcsességét, hogy a Szentlélek világosságánál cselekedjünk minden nehézség megoldásában.

Soha senki nem látott téged haragvónak, épp ellenkezőleg! Szavaid mindenkor teli vannak anyai kedvességgel, s az emberek Isten Irgalmasságát tapasztalhatják meg Benned.

Áldott Szűzanya! Add nekünk kedvességedet és bölcsességedet, hogy megtanuljunk csendben elmélkedni Szeplőtelen Szíved titkain! Esdd ki Jézusodnál, hogy mint az Első Pünkösdkor, most is hassa át életünket a Szentlélek fuvallata, hogy megújuljon minden ember hite!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Az Oxfordi Mozgalom 1

     Néhány nappal Rómából való visszatérése után, 1833 júliusában, Newman többedmagával egy megújulási mozgalmat kezdeményezett az anglikán egyházban, melynek ő volt a nemhivatalos elnöke. Ez volt az az ún. Oxfordi-, más néven traktariánus mozgalmat azzal a céllal, hogy az angol egyház harminckilenc traktátusát az első öt-hat század katolikus tanítása alapján értelmezve megvédjék egyházukat a kor antidogmatikus liberalizmusától, és helyreállítsák benne a „katolicitást”, vagyis az első öt-hat század kereszténységének tanítását. „Ahogy a gyermekek újjászületnek a keresztségben, nem saját szüleik, hanem az egyház hite révén, úgy én is azt mondom, hogy a Cikkelyek nem szerkesztőik, hanem az egyetlen katolikus értelemben veendők.” (Ap 228.)
     Irodalmi hadjáratot indított az anglikán egyház megújulása érdekében, és le akarta győzni a „high church”-ben eluralkodó liberalizmust. Newman ekkor dogmatikailag is egyre jobban közeledett a korábban meg-vetett, „antikrisztusi” és „római rontásnak” tekintett katolikus egyházhoz.
     Könyvei, levélváltásai, beszédei és szellemi hatása hamarosan túlnőtt Oxford város határain, és egész Angliában érdeklődéssel és kíváncsisággal tekintettek rá, mint tüneményszerű lángelmére. 1833-tól 1845-ig több művet írt az Egyház védelmében, és ő írja az Oxford-mozgalom röpiratszerű traktátusainak jelentékeny részét, a 90 részes Tracts for the Times ('Időszerű röpiratok') közül 24-nek ő a szerzője, melyet ha vaskos kötetben adtak ki (lásd a mellékelt képen!).

(folytatása köv.)

Átélni a Végtelent

     Szentünk látomásaiban megismerte Jézus Szentséges Szívének végtelen szeretetét. Sőt, az Úr megengedte neki, hogy  ajkával megérintse oldalsebét is, és megerősödjék a Szent Vér által. Nem csoda, ha Szent Angélát teljesen áthatotta a Hit ereje, behatolhatott a hit titkaiba, főleg a Megváltó szenvedéseinek végtelen értékét élte át látomásaiban. Élete egészét kitöltötték a jelenések élményei, az Úrtól kapott vigasztalások, melyeknek hatása és eredménye az volt, hogy megvetette mindazt, amit a földi világ nyújthat, és a szívét elepesztette az Isten iránti szeretet.
1298-ban látogatást tett nála Ubertino da Casale, neves ferences prédikátor és teológus (aki Angéla tanítványa lett), melyről az „Arbor vitae crucifixae Iesu" (A fára meg-feszített Jézus élete) című munkájában írt, és  amelyben elsőként kezdte Angélát dicsőíteni: „Életem huszonötödik évében találkoztam a tiszteletreméltó anyával a szent-életű Folignói Angélával, aki nagy hatást gyakorolt az életemre. Olyan tisztán felismerte szívemnek hibáit, hogy nem is kételkedhettem abban, hogy Krisztus szólt általa; Angéla újra felébresztette bennem Krisztus lelkét.” (Casale, 1937. 14. sor)
     Angéla vallásos élményeit sokkal mélyebben megismerhetjük, mint szent kortársai többségének esetében, tőle ugyanis nem formális „legenda” vagy „szentté avatási peranyag” maradt fenn, hanem több, általa diktált spirituális önéletrajzi jellegű írás. Ferences gyóntatója, Fra Arnaldo foglalta írásba Angéla élményeit. Ezek, az un. Angéla Könyve (Liber), Emlékirat (Memoriale), valamint az Instructiones-nek nevezett lelki iroda-lom. Ezen kívül még neki tulajdonítanak egy olaszul írt, La bella e utile dottrina című írást is.
     Folignói Angéla Könyvének nagyobb részét misztikus élményeinek és lelki fejlődésének leírása teszi ki. Angéla abból a szempontból is kimagaslik a kortárs női misztikusok közül, hogy Arnaldónak diktált spirituális önéletrajzában hihetetlenül személyes hangon és szinte modern értelemben vett pszichológiai mélységekig jutva elemzi önmaga vallásos és egzisztenciális fejlődését.

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

4. nap elmélkedése

Minden téged kereső iránt oly előzékeny Szentséges Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya, irgalmazz nekünk! Kezedbe tesszük Magyar Népednek csomóit, amelyek akadályozzák, hogy béke legyen Országod megszentelt területén! Ezek a csomók kötözik meg lelkeinket, s gátolnak abban, hogy megvalósítsuk és éljük a Magyar Szentek példamutatását!

Oldozd ki országunk csomóit és kérd Jézustól megkötözött hitünk gyógyulását, a szentségi élet megújulását. Maradj velünk ó áldott Királynőnk, hogy tudatosuljon bennünk az Istentől kapott elhivatottság, amelyet zúgolódásmentesen és hálával teljesíthessünk!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

A Jó Fény Rómára mutat!

     1832 decemberében Newman hosszú tengeri útra kelt Spanyolországba, Gibraltárba, Algériába, Máltára, Szicíliába, Nápolyba és Rómába.
     1833. március 2-án érkezett meg az Örök városba. A római templomok, a gazdag műalkotások és a csoda szép építészet látványa térdre kényszerítette. Olaszországban megbetegedett, már-már úgy érezte, hogy meg fog halni, ám belül, szíve mélyén érezte, hogy dolga van még a földön, hogy a megkezdett utat végig kell járnia! (A visszaúton, amikor megálltak Bonifacio elragadó kikötőjében, Newman megírta „A felhőoszlop” (The pillar of the Claud) című verset és a „Jó Fény, vezess” (Lead, Kindly Light) kezdetűt, mely az egyik legismertebb vallási ének lett. Harminckét éves korában Szicíliából hazautaztában ebben így ír: „Vezess, szelíd fény, a rám boruló sötétségben, vezess előre” ‒ s ez a szelíd fény tizenkét évvel később az anglikán egyházból Rómába vezette. Katolikussá lett, mert úgy érezte, „megsértené az Istent, ha nem lenne azzá”.
     „Éveken át majdnem a kétségbeesés, meg a lelki sötétség állapotában éltem. Nem úgy, hogy nem mondhattam volna bensőleg: Istenem és mindenem, mert ezek a szavak állandóan számban voltak, de sok minden volt, ami rám nehezedett”. 1845 októberében tette le a katolikus hitvallást (kéziratát lásd lent!), melyben kifejezte létének törékenységét, és teljesen átadja magát az irgalmas Isten kezébe. Erről így írt: „Ha nem szeretjük Istent, ez amiatt van, hogy nem akarjuk őt szeretni, nem igyekszünk őt szeretni, soha nem imádkoztunk azért, hogy szeressük őt. Nem hordoztuk nap mint nap lelkünkben ezt a gondolatot, vágyat és nem tartottuk nap, mint nap szem előtt”

     Newman szerint a keresztény lelkiség alapjai: a lelkiismeret utasításának gondos követésében rejlik, abban a benső „Krisztus-képben”, a belső világosság jelenlétében, amelyet a Szentlélek ajándékoz a megkereszteltnek. Így a lelkiismeretet, állandó kapcsolat lehet a kinyilatkoztatás Istenével. Ez az a benső indíttató, amely az eleven képzelőerővel végzett szentírásolvasásra és elmélkedésre, az imádságra és böjtre; általában a keresztényi erényekre késztet (pl. békességre törekvés és harc az igazságért); „az életszentség egyszerű útja” (a mindennapi kötelességek egyszerű teljesítése), a szenvedés és betegség elfogadása és rész vállalás Jézus megváltó munkájában! Ez a felismerés vezette őt ‒ az anglikán papot ‒, az általa szeretett közösségből abba a Római Katolikus Apostoli Egyházba. Ez magyarázza, hogy Newmant a csalódások a lelki élet mesterévé érlelték. 

(folytatása köv.)

      Ha akadna olyan kedves Olvasóm, aki felvetné, hogy miért a Szeretetláng üzenetében látom a Mária-jelenések csúcsát és az említett "kegyelmi stratégia" végcélját, nos a kérdésfeltevése némi tájékozatlanságot tükrözne. Blogomnak és ezen cikksorozatomnak kifejezett célja, hogy rávilágítsak a Szeretetláng kimagasló üdvtörténeti jelentőségére, tekintettel a jézusi kijelentésre: "Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lángra lobbanjon" (Lk 12,49). Ezt annak meggyőződésében teszem, miszerint Szűzanyánk a Lelki Naplóban a Hajnal Szép Sugarának (II/100) nevezi meg magát, és a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, ezt válaszolta: "Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus" (I/107, IV/12). Még egyszer idézem Grignon Tökéletes Mária-tiszteletét: 

"Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát:
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki.
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt.
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa bensőségesebben megismerhessék Jézus Krisztust is.
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon." (TMT 50)

      Nos, a fentiekből következőleg, nem lehetséges-e, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának rendkívüli kegyelmével kívánja gyermekei lelkületét jézusivá formálni? Még azt is megkockáztatom – lehetséges –, hogy a fentebb idézett "jóllehet más módon", az Úrnak egy  eddig "még nem volt", "más módon való felismerését" és a szíveknek ebből fakadó "lángolását" jelentheti, amiként az emmauszi tanítványok esetében is történt (Lk 24,32). Mindezt azért, hogy a kihűlő szívű emberiséget fellelkesítse az egymás üdvösségéért való fáradatlan küzdelemre! Az pedig, hogy a Szeretetláng valóban ilyen "rendkívüli" kegyelmet sejtet, maga az Úr és Szentséges Anyja egyértelműen kijelentik a Lelki Naplóban: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129; III/140) – hát akkor most én vagyok elfogult vagy az Égiek "túloznak"?? – Ne feledjük, hogy fél évszázados kijelentésről van szó, melyet az egyházilag is jóváhagyott Lelki Naplóban olvashatunk (– ez hitelesedett bennem, jóllehet a legkevésbé sem ez képezi "hitvallásomat", hanem kizárólag az Evangélium, az Egyház tanítása és útmutatása – ám ennek megértéséhez, megéléséhez a Szeretetláng üzenete hozzásegít)! Tehát az Istenanya ezen "végidős" szerepét és terveit illetően is mindannyiunknak ajánlatos elgondolkodni!

ÉLRE ÁLL ÉS VEZET

Emlékezünk a történelemből arra az időre, amikor Franciaország teljesen elvesztette önbizalmát, és egy fiatal leány áll az élre: Jeanne d`Arc és győzelemről győzelemre ve­zeti a francia hadsereget. Valahogy hasonló történik most is. Mikor már mindenki azt hiszi, hogy a gonoszság győz, hogy nem tudunk kitérni an­nak az áradatnak, amely mindent magával sodor, akkor megjelenik a Szent Szűz és félelmes erővel áll az élre, hogy győzelemre segítsen bennünket. És valóban, a sátánt és csatlósait csakis a Szűzanya ereje tudja letiporni. 

KEGYELEMMEL

3. A Szűzanya végül előtérbe lép kegyelemmel, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit bátorítsa, támogassa! Rá is szorulunk erre a kegyelemre, segítségre, mert az utolsó időkben nagyobb a küzde­lem, elkeseredettebb a harc, a sátán és a lelkek, a gonoszok és a jók kö­zött.

FELSZABADULT A SÁTÁN

Ezekben az időkben nem is annyira emberek küzdenek egymás ellen, hanem a gonoszság küzd a jó ellen. Emmerich Katalin száz évvel ez­előtt látta, hogy az ördögök fejedel­mének, Lucifernek – akit az angya­lok fejedelme megkötözve a pokol mélyére taszított –, egyszer majd feloldódik a köteléke, 50 vagy 60 évvel a kétezredik év előtt. Egészen világos előttünk, hogy most a pokol ereje küzd, felszabadult a sátán, Lu­cifer terjeszti a gyűlölséget. 

A GYŰLÖLSÉG ATYJA

Hogyan tudott a földkerekség ilyen szörnyű háborúba és összeütközésbe keveredni? Csakis a gyűlölet atyja által, akinek lényegéhez tartozik a gyűlölet. Ha ő felszabadul, a gyűlölség magvát szórja szét. Nem tűnt-e fel, hogy mindenfelé mennyi gyűlölet, mennyi szeretetlenség van? Ez Lucifer szelleme, akinek kötelékei egy időre szabadok, most felhasznál­ja az alkalmat, hogy mindent össze­keverjen, a jókat meggyötörje, és a Szűzanya táborához tartozókat, az Úr követőit rettenetesen megkísértse. Szent Grignon Lajos mondotta: „nagy szenvedéseket fog előidézni és egyeseket irtóztató kísértésekkel gyötörni.”

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Grignon szerint "Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa, hogy meglássuk benne és vele Istent". (Szűz Mária titka 47)
      A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

Grignon Szent Lajos, ezt írja: Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát: 
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassák ki. 
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt. 
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus Krisztust is. 
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. 
e) Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk és őt tökéletesen megtalálhassuk, ezért azoknak a lelkeknek, akik nagy szentségükkel tűnnek majd ki, Szűz Mária által kell Őt megtalálniuk. aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni, sem pedig vágyódni utána. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék. 
f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa. 
g) Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz. (TMT 50)

Az életben vagy Érte vagy ellenére teszek. Közömbös cselekmény nincs!
     Az Üdvözítő és Szent Angéla közt egészen bensőséges párbeszéd alakult ki. Az Úr kétszer is megmagyarázta neki az elképzelhetetlen isteni kegyelmet: „Én nálad vagyok mikor te engem fogadsz. Azt fogadod, akit már bírsz! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében áldozol tehát. Én aki méltó vagyok, méltóvá teszlek téged, hogy méltón fogadhass Engem”.
Urunk, Angélán keresztül mindannyiunknak mondta: „Nem megmosolyogni való az, hogy mennyire szeretlek téged!” Szentünk ezt válaszolta: „Én épp az ellenkezője vagyok Jézusom. A szeretetem csak szánalmas tréfa és puszta tettetés!” És még folytattam vádaskodásomat magam ellen – írja Szent Angéla –, Jézus türelemmel végighallgatta majd így szólt:
     „Leányom! Mindazért, amit arcod természetellenes színekkel való festésével, hajad természetellenes csavarásával elkövettél az emberek előtt, a te hiú dicsőségvágyadért, azért én bűnhődtem meg!
     A kencékért és cicomákért, melyek fejedet meggyalázták, az Én fejem szenvedett meg, a szakálltépés, köpdösés és töviskoronázás által!
     Te arra használtad a szemedet, hogy kihívóan tekintgess azt nézvén, ami megfertőzi gondolataidat. Az enyém könnyben úszott, míg el nem vakította a fejemből ömlő vér.
     Fülednek gonosztetteiért, mellyel haszontalant és rosszat hallgattál, nekem a hamis vádakat, átkokat, gyalázkodásokat, gúnyt, röhögést, a gonosz bírák ítéletét és Édesanyám zokogását kellett hallgatnom!
     Te ismerted a torkosság és italozás élvezetét. Az Én szám kiszáradt az éhségtől, a szomjúságtól és a böjttől, végül pedig epével és ecettel kínálták!
     Te élvezted a drága illatszerek gyönyöreit. Én bűzös leheletek és köpések szagától szenvedtem!
     Te, aki vétkeztél a fölösleges beszéddel, gúnyolódásaid, rágalmaid és káromkodásaid által, sőt hazudtál az esküszegésig. Azért álltam én szótlanul, bíráim és a hamis tanúk előtt!
     Lábaid vétkeiért, a haszontalan táncokért, ledér járásodért, az én lábamat, amelyeket csak a kereszthez erősíthettek volna, a keresztfán előre kifúrt lyukhoz húzatták kötelekkel, hogy odaszegezzék!
     Drága lábbelieidért, az Én lábamat alvadt vér borította!
     Szíved vétkeiért, a Szívemet lándzsa döfte át!
     Egész tested vétkeiért, az Én testemet véresre korbácsolva feszítették az áldott Keresztre!
     Nyakad gőgtől és bujaságtól hajlongott, az enyémet sebszaggató ostorcsapások érték!
     Vállad kihívó vétkeiért, az Én vállam hordozta a nehéz Keresztet!
     Önmutogató hiú öltözködésed megváltására, nekem kellett ruhátlanul állnom mindenki előtt!
     Kezeid és ölelkező karod vétkeiért – jól tudod –, két kezemet húzva-feszítve szögezték a kereszthez!
     – Így beszélt Krisztus, majd hozzáfűzte: Nem találhatsz az emberi lelkekben egyetlen olyan vétket, hiányosságot vagy betegséget sem, melyekért én külön-külön meg ne szenvedtem volna, és ne ajánlanék hozzá orvosságot!” (Folignói Szent Angéla: Víziók és tanítások könyve 34. fejezete nyomán)
     „Ó ti mindnyájan – mondja az Úr –, akik életutatokat járjátok, tekintsetek körül és lássátok, hasonlít-e bármi fájdalmatok az Én fájdalmamhoz, amit szeretetből viseltem el irántatok! Gondoljatok a szegénységre, megaláztatásaimra, az ecetre és az epére, amit szenvedésemben megízleltem értetek!”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

3. nap elmélkedése

Mária Mennyek Királynője, akinek keze fogadja és szétosztja Urunk összes gazdagságát, fordítsd felénk irgalmas tekinteted! Szent kezedbe helyezzük nemzetünk összes megkötözöttségét, minden gyűlölködést és indulatot, amelyek akadályozzák népünket Fiad követésében!

Mennyei Atyánk, bocsánatot kérünk bűneinkért és mulasztásainkért. Segíts, hogy megbocsássunk minden népnek és nemzetnek, akik tudva vagy tudtukon kívül, tovább szorították meglévő csomóink görcseit! Bensőséges tisztelettel ráhagyatkozunk Fiad Édesanyjára, aki képes Általad kioldozni azokat. Ó Fölséges Mennyei Atyánk! Megváltó Krisztusunk értünk vállalt szenvedéseiért könyörülj rajtunk, akik bűnbánattal és kiengesztelődéssel hitelesítjük szándékunkat mindörökre!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

Az igazság prédikátora

     John Henry Newman prédikációi, az anglikán korában elmondottakat is beleértve, mindenestül katolikusak. Katolikusak nemcsak abban az értelemben, hogy nincs bennük semmi, amit a Katolikus Anyaszentegyház ne vallana, hanem mindenekelőtt abban az értelemben, ahogyan ő a hit igazságainak ősiségéhez ragaszkodott, mindent az apostoli hit forrásaihoz vezetve vissza. Ezért lehet tanítása korunkban is érvényes és hatékony.
     Newman beszédeiről elmondhatjuk, hogy erőteljesek, talán éppen azért, mert nincs bennük semmi öncélú, magamutogató és fellengzős. A kortársak szerint Newman egyszerű szavakkal, minden szónoki hévtől mentesen, halk és nyugodt hangon prédikált. Mégis, amikor a szószéken állt vagy bibliaórát tartott, olyan erővel hatott a lelkekre, mintha a fölséges Isten színe előtt állna, sőt mintha emberi lénye el is tűnt volna, és maga Isten szólt volna az ő szavai által.
     A Katolikus Egyház „az emberiséget markában tartó gonoszság intenzitása miatt” nem ismer megalkuvást az igazság hirdetésében, de éppen mivel a legnagyobb bajnak a bűnt tartja, áll készen, hogy gyógyulást adjon rá Krisztus felhatalmazása szerint, az ő megváltó vérének erejéből: „Én téged feloldozlak...”
     A történelem századain keresztül így növekszik Jézus Krisztus az ő Egyházában, nemcsak korban, hanem bölcsességben és Isten előtti kedvességben is, s e növekedésnek segítője Mária, Jézus és az Egyház Anyja, aki a katolikus hit és erkölcs védője, gondozója és a Szentlélektől adott anyai garanciája.

(folytatása köv.)

HOGYAN LÉP ELŐTÉRBE?

Most nézzük, hogyan lép előtérbe a Boldogságos Szűzanya az utolsó időkben?

1. Először is irgalmasságával. Sen­ki annyira nem látja a bűn ret­tenetes következményeit, mint ő. Senkinek a szíve annyira össze nem szorul, mint neki, amikor egy lélek megindul a lejtőn, amelynek a vé­gén ott van az a rettenetes örvény, a kárhozat. A Szűzanya Szíve ugyan­csak fáj, mikor látja, hogy az emberek többsége mégis a bűn út­ján halad, gonoszságot gonoszságra halmoz. Jóságos anyai Szíve irga­lomra hangolódik és Isten trónja előtt közbeveti magát értünk és kö­nyörög a szegény, eltévedt. csetlő-­botló, bűnös emberért. – Ez az igazi jelentősége a Szűzanya megjelenései­nek. Ezért jött Lourdes-ba, ez hozta hozzánk La Salette-be, s ezt mondja Fatimában is azért, hogy lássuk, miért kell engesztelnünk.  Az isteni irgalom várt még egy ideig, de mivel az emberek nem tértek meg, hanem még jobban belekeve­redtek a bűnbe, elkövetkezett az isteni igazságosságnak szigorú ítélete. És ekkor veti magát közbe irgalmasan a Szűzanya. Az ő Szeplőtelen és irgalmas Szíve azért fordul hozzánk, hogy megmutassa, mi az az egyetlen eszköz, amely még az utolsó időkben is meg tud menteni bennünket. Egy eszközt ajánl: az en­gesztelést. Megtanít bennünket en­gesztelni, hogy még egy utolsó lehetőség legyen a bűnös embernek Istenhez térni.

ERŐVEL ÉS HATALOMMAL

2. A Boldogságos Szűzanya másod­szor erővel és hatalommal lép elő­térbe. Nemcsak könyörög érettünk, hanem Istentől ráruházott hatalom­mal jelenik meg, amelyet akkor ka­pott, mikor még meg sem született. A Boldogságos Szűzanya az emberi­ség történetében már a paradicsom­ban szerepelt. Hiszen ismerjük a mennyei Atya ígéretét – amely­ről majd külön is elmélkedünk: „Ellenkezést vetek közötted és az Asszony között!” A Szűzanyának a hatalma abban áll, hogy széjjelta­possa a sátán fejét! Úgy jelenik meg, mint „jól rendezett hadsereg", olyan ereje van, hogy szembeszáll Isten összes ellenségével, mindenki­vel, aki a sátán zászlaja alá gyülekezik. Olyan félel­metes ellensége a gonosznak, hogy az semmitől annyira nem fél, mint éppen Tőle.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Jézus Krisztus Édesanyjának tisztelete, maga az Üdvözítő ajánlása (Jn 19,27), az Apostolok és Szentek példája, a Mária-jelenések és a Mária-dogmák fejlődésével történelmileg is kimutatható. "(Jézus) első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni." (TMT 1) Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: »Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretet-lángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!)

      A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. Az 1830-ban elkezdődött Mária-korszakot követően, az Istenanya valamennyi jelenésében felismerhető a kegyelmi stratégia, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája.
      Az Istenanya La Salette-i (1846) próféciájának második részében (1858) az emberiség jövőjének szörnyű lehetőségét mutatta be. Lourdesban (1858) kinyilvánította, hogy Szeplőtelen. Fatimában (1917) hangsúlyozta, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve menedék. Végül Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja (1961) üzenete az, mely kiteljesítette a sátán elleni harc új kegyelmi fogalmát, az engesztelés „globális fegyvereként”.
     Míg Lourdesban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólítanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917.VIII.19) A Szeretetláng üzenetében azonban, a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, az engeszteléshez már lánglelkű hozzáállást vár el tőlünk. Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), Ő maga lobbantja fel édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is!

Az értelem határain túl

     1292. Húsvétján, negyvennégy évesen Rómába zarándokolt, telve a vezeklésből vállalt áldozathozatal vágyával. Rómában megismerkedett egy hasonló gondolkozású hölggyel, bizonyos Masazuolával, akivel megegyezett, hogy nyomban felkeresik a leprások kórházát. Amikor egy súlyos leprást lemosdattak, mindketten ittak a fürdővizéből. Amikor Angéla hazafelé tartott Folignóba, az volt az érzése, mintha szentáldozáshoz járult volna.
     (A kedves Olvasó ne botránkozzon meg Angéla és társa cselekedetén, abban a korban sokak szélsőségesen is megpróbálták bizonyítani Jézus előtt vezeklésük elszántságát! Hasonlóképp tett Szienai Szent Katalin is egy ápoltja esetében, sőt effélét még Lisieux-i Terézke beteggondozó nővére is megcselekedett!)

     A tökéletesedésre való törekvése során arra kérte az isteni Üdvözítőt, hogy tanítsa meg, miképp tisztelhetné Őt meg leginkább? Erre Ő megjelent neki keresztre szegezetten és így szólt: „Leányom! Szemléld Sebeimet!” Ebből megértette, hogy nincs hasznosabb és egyszerűbb dolog, mint a Jézus szenvedéseiről való elmélkedés (pl. a rózsafüzérezésben). S ekkor mutatta meg Krisztus Szent Fejsebét és felhívta figyelmét kínhalálának több (ismeretlen) körülményére s így szólt újból hozzá: „Mindezt a te Üdvösségedért szenvedtem el!”
     Folignói Szent Angéla egy alkalommal magához vette az Úr Szent Testét a szentáldozásban, a Szűzanya így szólt hozzá: "Angéla, Fiam megáldott téged; igyekezzél tehát Őt annyira szeretni, amennyire csak képes vagy!"

      Angéla esetében misztikus élmények (látomások és álmok) egész soráról olvashatunk, melyek többsége Krisztus felé irányul, s ezen belül is igen hang-súlyos az Eucharisztia és Jézus szenvedéstörténete. Folignói Angéla hol Krisztus testrészeit (torkát, nyakát, szemét) látta az Ostyában, hol pedig Krisztus keresztfához szegezett testéről meditált, s innen kiindulva jutott el az elragadtatásig és a misztikus egyesülésig. Ezt írta: „Testem szemével láttam őt. Hirtelen lelkem olyan hévvel lángolt, hogy az öröm és a gyönyör áthatotta minden tagomat. Láttam és éreztem, ahogy Krisztus keresztre feszített karjával átöleli lelkemet. Az örömöm megdöbbentett, mert teljesen áthatott, soha nem tapasztaltam még ilyet.”  Egy alkalommal az Üdvözítő szépségét szemlélhette. Így ír erről: „Szépségében istensége tükröződését láttam. A nyakán olyan szépség volt, hogy megértettem: ez a szépség csak istenségéből származhat, éreztem, hogy Isten előtt állok. De mást nem mutatott. Ezt a ragyogást nem tudom összehasonlítani semmivel, a világ egyetlen színével sem, hacsak nem Krisztus testének azzal a ragyogásával, amelyet néha Úrfelmutatáskor látok.
     Néha úgy látom az Ostyát, ahogy akkor a nyakát láttam, fénnyel és szépséggel sugározva. Ebből a szépségből megértem, mégpedig minden kétséget kizárva, hogy Istent látom. Semmit se láttam, aminek fizikai alakja lett volna. Csupán egy teljességet, szépséget láttam, amely magában rejt minden jót.
Jézus így szólt hozzám: Ó minden szeretetemmel szeretett jegyesem, szépségem, jöjj, mert már minden szent-örömmel várok terád.”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot.

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

2. nap elmélkedése

Ó Szűzanya, Minden Kegyelem Édesanyja, szívünk ma feléd fordul! Elismerjük, hogy bűnösök vagyunk és elfeledtük ősi erényeinket. Ezek hiányában, gyakran elszalasztottuk, vagy halogattuk a felkínált és Általad kért a kegyelmek teljesítését.

Azért fordulunk Hozzád ó Csomóoldó Boldogasszony, hogy kérd számunkra Fiadtól Jézustól a szívünk tisztaságát, a lemondást, az alázatot és a bizalmat. Ezt a napot ezen az erények gyakorlásával fogjuk megélni és Irántad való szeretetből Neked ajánljuk. Kezedbe helyezzük e csomókat, amelyek akadályozzák Édes Magyar hazánkat abban, hogy Isten dicsőségét sugározzuk a népek felé.

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

„Félek, hogy katolikussá kell lennem”

     Newman az evangéliumot tekintette alapnak, amely segíti Mária fontosságának megértését. János evangéliuma beszámol arról, hogy a kereszt alatt ott állt Mária, és Jézus földi életének utolsó dialógusáról, amikor Máriát Jánosra bízta.
     John Henry Newman prédikációira legelőször is mélységes intellektuális becsületesség és alázat volt jellemző, mellyel a hit igazságaihoz közelített. Az Igazság iránti egzisztenciális elkötelezettségét legjobban saját életútja, megtérésének folyamata példázza. Kérlelhetetlen logikáját akkor sem adta fel, ha az számára fájdalmas következményekkel jár. Megrendítő, ahogy eljutott odáig, hogy kimondja: „Félek, hogy katolikussá kell lennem”, ezzel megvallotta, hogy aggodalom tölti el amiatt, hogy ki kell szakadnia abból a vallási otthonból, melyben nevelkedett, de egyben az is nyilvánvalóvá lett számára, hogy a felismert igazságot akkor is követni fogja, ha az megszokott, biztonságot adó világa elhagyását követeli tőle. Nem csoda, hogy a halála után érte bemutatott gyászmisén Manning bíboros Newman életpéldáját a legerőteljesebb, legmeggyőzőbb beszédének nevezte, amikor ezt mondta: „Minden szónoklat között a nemes és szép élet győz meg leginkább, s mi éreztük ennek hatalmát.”

(folytatása köv.)

     A Mária-tiszteletet, nem szabad az aktuális Mária-jelenésekre alapoznunk! Üdvözítőnk Anyjának tisztelete bensőséges része kell, hogy legyen életünknek, lelki életünknek. Erre kiváló példát találunk Montforti Grignon Szent Lajos Tökéletes Mária-tisztelet c. művében, melyet blogunkban, a következő hónapokban újra leközlünk (április 16-tól).

      Krisztus Anyja a mi Anyánk is, hiszen Üdvözítőnk Jánoson keresztül nekünk ajándékozta Édesanyját, amikor a kereszten szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27) Égi Anyánk személyét és a hozzávaló viszonyunkat nem szabad, hogy bizonytalan (vagy legalább is kivizsgálatlan) "üzenetek" határozzák meg! Ezek ugyanis akár félre is vezethetnek, csalódást okozhatnak bennünk! A legbiztosabb Mária-tiszteletet az Evangélium-, az Egyház tanítása és a szentek példája kell, hogy meghatározza számunkra. Az egyes jelenések és üzenetek megítélésében kizárólag a Jézus Krisztus által megbízott és felszentelt Egyházra kell hagyatkoznunk! Nagyfokú óvatosságra intenek ugyanis a hamis jelenések és üzenetek elburjánzásai, melyek úgy látszik az "idők jelei"!
      A Szentírás is figyelmeztet, a sátán is álcázza, és a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője (ha nem leplezik le, s nem futamítják meg), akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink, filmjeink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember nagy eséllyel észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő)  A sátán számára a legborzasztóbb – és egyben a legnagyobb akadály –, a lelkeknek a Szent Szűzhöz való ragaszkodása. Érthető, ha minden módon és eszközzel próbálja ezt megzavarni, a lelkeket az Istenanyától elhidegíteni!

      Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával vagy egy-egy jól hangzó üzenet követésével a sátáni akarat valósul meg. Bármilyen furcsa, de mint említettük, az ördögi hamisságok nem a bemutatkozásnál, a kezdetekben mutatkoznak meg, hanem szép lassan, észrevétlenül bomlaszt és mire észbe kapunk, így-úgy szembe kerülünk püspökeinkkel az Egyházzal és végül a pápával is. Először csak csodálkozunk egyes intézkedéseiken, majd kifogásoljuk, aztán egyre csak szajkózzuk saját véleményeinket, mígnem...

     Az állhatatossághoz kell nekünk az Égi Édesanya példája, az Ő türelme és alázatossága, és bizony óvakodnunk kell, hogy Tőle el ne szakadjunk, mert akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten, nem is atyja! (TMT 30)

Földi keresztek és égi kegyelmek
     Szent Ferenc meghallgatta kérését. Másnap a város San Feliciano nevű székesegyházában Fra Arnaldo ferences atya prédikált, aki mellesleg, Angéla unokatestvére és földije is volt. Szentünk nála végezte el életgyónását és ezzel visszanyerte benső békéjét.
     Lelki életét ettől fogva Arnaldo atya irányította, ő volt az, aki Angéla tollbamondása nyomán lejegyezte mindazokat a kegyelmeket és rendkívüli látomásokat, melyekben az Úr részesítette szentünket.
     Lelki tisztulását követően, életében nehéz keresztút következett: 1288-ban, 40 évesen szinte egy csapásra elveszítette családját: az anyját, a férjét és a gyermekeit, nagyrészt a felbukkanó pestis következtében. Ezt követően teljesen búcsút mondott a világi életnek, eladta birtokait, pénzét szétosztotta a szegények között, és felöltötte a ferences III. rend ruháját. Semmi mást nem akart, csak vezekelni és Jézust szolgálni. Szolgálta őt az elesettekben, szenvedőkben, betegekben és leprásokban. Felkutatta őket bárhol, mert bennük Jézust kereste. Sokszor találkozott látomásban, vagy beszélt álmában, a kereszten szenvedő Jézussal. Lelkivezetőjének feljegyzése szerint, az Úr Szent Angélát egy misztikus eljegyzéssel, valóságos jegyeseként kötötte magához. Íme egy nő, aki mindent elvesztett, hagyta magát teljesen elveszni Krisztus szeretetében. 
     Szent Ferenc ígérete hamarosan megvalósult abban is, hogy egy lelki család kezdett köréje gyűlni. Sokak épültek ugyanis a példáján, hallgatták tanítását és kérték a tanácsát.
    1291-ben az új ferencesrendi szabályok szerint tett fogadalmat (melyet nem sokkal előtte IV. Miklós pápa hagyott jóvá 1289. augusztusában). Azon év őszén Assisibe zarándokolt, ahol a Szent Ferenc bazilikában a Porziunkulába való léptekor eksztázisba esett és mozdulatlan maradt a zarándokok tömegében. Misztikus benső átélésben a Szentháromságot tapasztalta meg. Így írja le: „Amint magam előtt láttam a csodálatos templomot méreteiben és a szépségében, hirtelen kibővült a látóköröm. Valamiképp eltűnt az anyagi világ és egy teljesen leírhatatlan, gyönyörű látványban volt részem. Mindez lenyűgözött és múlhatatlan öröm töltött el. A végtelen teret láttam, holott tudtam, hogy valójában a Santa Maria della Porziuncula nagyon kicsi volt.” Amint azonban a látomás és az extázis eltűnt, Angéla keservesen sírva fakadt és mint aki megőrült, egyre csak azt ordibálta, hogy „Miért hagytál magamra? Miért, miért!?” Viselkedése olyan botrányt keltett a ferencesek körében, hogy Fra Arnaldo megtiltotta neki, hogy életében még egyszer Assisibe menjen! Viszont, alaposan kikérdezte Angélát a megélt látomásáról, mert Arnaldo atya tudta, hogy ekkora hisztériát, csak mélységesen nagy misztikus élmény hozhatott ki lelki leányából!

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!) (alul: Assisi)

A katolikus Mária-tisztelet
     John Henry Newmantól anglikán korában igen távol állott a Szent Szűz kultusza. Protestánsként ő is egyfajta bálványimádásként tartotta számon a katolikusok Mária-tiszteletét. 
     Egy könyv kerül a kezébe Liguori Szent Alfonztól. Megdöbben, amikor látja, hogy a marialatriának (Mária imádásának) nyoma sincs benne. Meggyőződik róla, hogy a katolikusok Mária-tisztelete nem emel akadályt Isten és ember kizárólagos kapcsolata elé.
     „Ma teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház semmiféle alakot, anyagi vagy anyagtalan képzetet, dogmatikus szimbólumot, szertartást, egyetlen szentet, még a Szűzanyát sem engedi a lélek és Teremtője közé lépni. Mindent szemtől szembe, »solus cum solo«, Isten és ember között ragad meg. Csak Isten teremt, csak ő váltott meg, az ő rettenetes szeme előtt halunk meg, s az ő látásában van örök boldogságunk... Az angyalok és szentek iránti áhítat az Örökkévaló közölhetetlen dicsőségét éppoly kevéssé zavarja meg, mint ahogy a barátaink és rokonaink iránt érzett szeretetünk, rokonszenveink sem összeegyeztethetetlenek a Láthatatlannak járó szívből jövő hódolattal, amely valójában nem féltékeny rombolója, hanem megszentelője és fölizzítója minden e világinak.” (Ap 308., 309.)
     Anyja ölében a Kisded Jézus Betlehemben és a Fájdalmas Anya a Kereszt alatt a Golgotán. Valójában ez a kontraszt nem is annyira éles, hiszen Jézus emberségében is mindenekelőtt az Atya egyszülött Fia, a betlehemi barlangban éppúgy, mint a kereszten függve, ám egyszersmind Mária fia is, éspedig a kereszten nem kevésbé, mint a betlehemi barlangban, hiszen éppen a kereszten függve rendeli Máriát János anyjává, a most születő Egyház Anyjává.
     Ebben az összefüggésben válik érthetővé Newman-nek az a megállapítása is, hogy a katolikus Mária-tisztelet valóban bálványimádás lenne egy kálvinista templomban, ahol nincs realis praesentia, vagyis Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. A római egyházban azonban nem az, mert ott mindenki hiszi, vallja a valóságos jelenlétet. „Bementek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte” – ez Newman útjának végpontja. (Mt 2,10)

Előzetes

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

1. nap elmélkedése

Áldott Szűzanya, szentséges Szűz Mária, aki kioldozod a gyermekeidet fojtogató csomókat, terjeszd ki hazánk fölé irgalmas karodat! Ma átadjuk Neked megkötözöttségünket, minden negatív következményével, amely sokakat megzavar és oly nagyon akadályozza, hogy teljesítsük nemzetünk hivatását Szent Fiad örömére!

Hozzád folyamodunk Csomóoldó Boldogasszony, mert tudjuk, hogy soha nem utasítottál vissza egyetlen olyan bűnöst sem, aki hozzád folyamodott segítségért. Hisszük, hogy ki tudod oldozni megkötözöttségünket, hiszen Jézus mindent megad!

Bízunk Benned, hogy vállalod e csomók kioldozását, hiszen Királynőnk és Édesanyánk vagy. Tudjuk, hogy megteszed, mert Isten szeretetével szereted országodat és népedet!

Csomóoldó Boldogasszony, könyörögj érettünk!

Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk!

Imádság a Csomóoldó Boldogasszonyhoz

Szűz Mária, a dicsőséges szeretet édesanyja, aki soha nem hagytál magára egyetlen segítségért kiáltó gyermeket sem! Édesanyám, akinek keze szüntelenül dolgozik hőn szeretett gyermekeiért, mivel lényedet az isteni szeretet és a szíveden túlcsorduló végtelen irgalmasság élteti, fordítsd felém együttérzéssel teli arcod! Tekints a seregnyi „csomóra”, mely életemet fojtogatja!
Ismered reménytelenségem és fájdalmam. Tudod, mennyire megkötöznek engem e csomók. Mária, édesanya, akit Isten azzal bízott meg, hogy kioldozd gyermekeid életének csomóit, kezedbe helyezem életem szalagját. Senki, még a gonosz sem ragadhatja el azt irgalmas segítségedtől. Egyetlen csomó sincs a kezedben, amelyet ne tudnál kioldozni.
Irgalmad és Fiadnál, Jézusnál, az én szabadítómnál való közbenjáró hatalmad által fogadd el a mai napon e „csomót” (nevezzük meg, ha lehetséges). Isten dicsőségére kérlek, oldozd ki azt mindörökre! Benned remélek.
Te vagy égi édesanyánk, akit Isten nekünk adott, te vagy az én törékenységem erőssége, nyomorúságom gazdagsága, szabadításom mindattól, ami akadályoz abban, hogy Krisztussal legyek. Fogadd kegyesen kérésemet! Őrizz engem, vezess engem, védelmezz engem! Te vagy az én biztos menedékem. Csomóoldó Boldogasszony, imádkozz értem!

SZERETETBEN REJTVE MARADNI

Mikor megindul az Úr Jézus nyil­vános működése, és egy alkalommal jelentik az Úrnak, hogy itt van az édesanyja, beszélni óhajt vele, ő akkor is szerényen visszahúzódik. Ezt az alázatosságot akarja meg­jutalmazni az Úr. A malaszttal tel­jes Szűzanya minden isteni kegye­lem közvetítője.* Tehát minden kegye­lem rajta keresztül jut el az em­berhez, de ő szeret az ismeretlenség homályában elrejtve maradni. Ő mindent csendben, rejtve tesz, – örül, ha a lélek rátalál Urára, egy­beolvad Istenével; ha ezt elérte, ak­kor szerényen visszavonul és hálát ad az Istennek, hogy a lélek meg­találta üdvösségét.

MOST ISMERJE MEG A VILÁG!

Most azonban azt kívánja az Úr, hogy ismerje meg az egész világ a Szűz­anya jóságos Szívét, amely annyi jót tett anélkül, hogy mi sejtettük volna. Isten kívánja, hogy ez a re­mekmű, ez a legtökéletesebb alkotás ne legyen elrejtett remeke Isten­nek, hanem dicsőüljön meg és fog­lalja el az emberek előtt is azt a helyet, amely megilleti őt, amelyet neki szánt a Mindenható.

EGYENES, BIZTOS ÚT

Az Úr második eljövetele előtt is ugyanazt az utat, ugyanazt a közvetítőt akarja felhasználni, mint első eljövetele alkalmával. A Szűzanya egyenes és biztos út Krisztushoz, éppen azért azok a lelkek, akik eb­ben a nehéz, utolsó órában a leg­hűségesebb gyermekei a mennyei Atyának, a Szent Szűz lelkén keresz­tül, a Szeplőtelen Szívével egyesülve érik el a lelkiéletnek azt a szentsé­gét, tisztaságát, szeretetét, amelyre őket a jó Isten kiválasztotta. (Forrás az első részben!) (Folyt.)

______________________

* a „Mediatrix” (kegyelmek közvetítője) dogma a sürgetések ellenére 2019-ben még nincs kimondva. Legutoljára Szent II. János Pál pápa utasította el „most nem aktuális” kijelentésével.

Ezen kilenced szövege H. Mária javaslatára a „Csomóoldó Boldogasszony kilencede” alapján készült! Kérése az alábbi: 

„Országunk érdekében elkezdünk egy kilencedet és üdvös lenne, ha ezt közösen végeznénk, a Csomóoldó Boldogasszony segítségét kérve! Ebben a hatásos kilencedben a kéréseket ne önmagunkért, vagy egy személyért fogalmazzuk meg, hanem minden elmélkedésben hazánk nevét mondjuk ki. Tehát fogalmazzuk át az imaszövegben szereplő „én” helyett: Magyarországot, hazánkat, népünket stb.

E hónapban lesz legnagyobb engesztelő és békeszerző szentünk, Árpádházi Szent Margit ünnepe. Ezért a kilencedet kezdjük el jan. 10-én és fejezzük be jan. 18-án! Mindennapi elmélkedésnél ajánlatos lenne kérnünk: „Árpádházi Szent Margit könyörögj érettünk”!

E blog szerkesztőjeként megpróbáltam e kifejezéseket a helyes értelmezés és cél szerint beilleszteni, amely persze átfogalmazással járt! A kilenced eredeti szövege ITT található!

Kilenc napon át, a következőképp imádkozzunk:

1.Tartsunk bensőséges bűnbánatot..

2. Imádkozzuk el a rózsafüzér első három tizedét.

3. Olvassuk el a kilenced adott napjához tartozó elmélkedést.

4. Ezt követően imádkozzuk el a rózsafüzér két utolsó tizedét.

5. Napi befejezésként a Csomóoldó Boldogasszonyhoz szóló imát mondjuk el.

Máriával Jézusért 2
     Newman Mária-tiszteletét folyamatosan mélyítette és beszédeiben a Szent-írásból vett idézetekre támaszkodott. Newman nemcsak azokat a helyeket idézte, amelyek Égi Édesanyánkkal közvetlen kapcsolatban vannak, hanem az egész Szentírást egységesnek tekintette, így az evangéliumi idézeteket Szent Pál gondolataival egészítette ki.
Máriát – mint ahogy sok évszázaddal korábban az ikonok készítői – nem ön-magában, hanem mindig Jézussal való kapcsolatában nézte. Ez Mária üdvtörténetben betöltött szerepének is nagyobb jelentőséget tulajdonít, hisz enélkül nehezen tudnánk megmagyarázni, hogy miért mondta Gábor angyal  Máriának, hogy malaszttal teljes, és miért hirdette Erzsébet a Szent Szűzről, hogy áldott az asszonyok között.
     Newman Mária-tiszteletét Lukács Evangéliumából vezette le: Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék. Ha minden nemzedék áldottnak (boldognak) mondja, akkor miért nem tiszteli őt az anglikán egyház? – tette fel a kérdést. Az ifjú lelkipásztor ennek az okát abban látta, hogy vannak keresztények, akiknek Mária-tiszteletében túlzások vannak, de ezek a túlzások nem lehetnek indokai annak, hogy egészen elhanyagoljuk Mária tiszteletét.
     Beszédének célja ezért az volt, hogy megalapozza az anglikán Mária-tiszteletet, segítse a kor teológusait abban, hogy ezzel a kérdéssel is bátran szembenézzenek.

(folytatása köv.)

MIÉRT LÉP ÚJRA ELŐTÉRBE?

Kérdezzük most Szent Grignonnal, miért kell ezekben az újabb időkben a Boldogságos Szűzanyának újra elő­térbe lépnie?

1. Az első ok, amit Szent Gri­gnon megjelöl, a Szűzanya alázatossága. Senki oly magas méltó­ságra nem emeltetett fel, mint ő, senki akkora kegyelmet nem kapott. Isten nemcsak az emberek fö­lé emelte, hanem még az angyalok fölé is és azt akarta, hogy a Boldog­ságos Szűzanya legyen a kegyelmek legragyo­góbb kisugárzása, a legtökéletesebb alkotása Istennek. Legyen a kegyelmek anyja a leg­szebb, a legtökéletesebb, a legszen­tebb, egyben a legalázatosabb. A Szűzanyát soha egy pillanatra el nem kábította a kegyelmek, vagy a kiválasztottság nagysága, sőt mi­nél inkább tudatára ébred, hogy mi történik vele, annál jobban elrejtőzik, elhallgat. Szent Józsefnek sem árulja el titkát, egészen a Gondviselésre bízza magát. Tudja, hogy a jó Isten dolgozik benne, esz­közül akarja felhasználni, Ő majd mindent elrendez a maga idejében.

KÉSZSÉGES ENGEDELMESSÉGE

2. Készséges szolgálója az Úrnak. Szerényen engedi, hogy Isten eszközül használja. Ez az ér­telme a Szűzanya szavának: „Ecce Ancilla Domini!”* Királynőnek hir­deti őt az angyal és ő szolgálóleány­nak vallja magát. Egyetlen feladata az engedelmesség. Ezt az engedel­mességet, földöntúli szerénységet és készséges odaadást a Szűzanya mindig megőrzi. Tudjuk azt, hogy a jó édesanyák szeretnek eldicsekedni gyermekük jóságával, ügyességével, büszkék rá és elmondják, hirdetik, milyen boldogok ők. A Boldogságos Szűzanya sohasem beszélt Jézusáról, nem dicsekedett gyermekével, ő csak csendes szemlélője az isteni Üdvözítő életének és mindenkor készséges szolgálója az Úrnak. 

(Forrás az első részben!) (folyt.)

____________________________

* Íme az Úr szolgáló leánya

A lelki hullámverésben

     Radikális lelki fordulata 1285 tájára tehető, amikor mélyen eltökélte, hogy többé még kis dolgokban sem akar az álságos külsőségek szerint élni ‒ mert ezáltal ‒ „tudomást sem veszünk a bűn nyugtalanító létezéséről.” „Ahogy a bűnbánat útján haladtam – írja ‒, tizennyolc lelki lépést tettem meg, mielőtt tudatára ébredtem volna életem tökéletlenségének.”
     Visszaemlékezéseiben, a Memoriale-ban lépésről-lépésre beszámolt, hogy az Úr szemléletes útmutatásai nyomán, miként győzte le sorra hibáit, és hogyan tapasztalta meg mindannyiszor Isten segítségét. Csupán megemlítjük, hogy első lépésként borzongva megsiratta bűneit, mert a kárhozat gondolata rettegéssel töltötte el.
Angélában nagy vágy támadt együtt szenvedni Krisztussal. Kérte a Szűzanyát, hogy éreztesse vele azokat a fájdalmakat, amelyeket a Kereszt alatt szenvedett el.
Bár benső fény áradt szét lelkén, amely rávilágított bűneire, ennek ellenére a gyónásaiban mégis több bűnét elhallgatta szégyenében.
     Felszínes gyónásai és áldozásai mindjobban nyomasztották a lelkét, de az álszégyen kérge lassan megtört a szívében háborgó bűntudat erejétől. Gyötrődéseiben Assisi Szent Ferencet hívta segítségül: „Atyám – szólította meg álmában –, te láttad botlásaimat, tévelygéseimet, hiúságomat. Tanúja voltál hazugságaimnak és képmutatásaimnak... Segíts engem, aki fiatalságodban magad is vidám voltál, szeretted a fényűzést és a mulatságokat. Küldj nekem erőt, hogy én is, mint te elhagyhassam a hiú világi életet... Küldj nekem egy Isten szíve szerint való gyóntatót, aki előtt fel tudjam tárni lelkemet, úgy, ahogy van... Akkor talán majd elszáll lelkemből az a szörnyű álszégyen, mely lezárja ajkamat.”

(folyt.) (A forrásokat lásd az I. részben!)

    A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különösen érdekesek és gyakoriak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végigkísérik bizonyos természetfeletti jelek.

    Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések. Hitünk írott forrása, a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint az első Mária-jelenésben Szent Jakab apostol részesült, aki a spanyolok hitetlenségén búslakodva a Szent Szűztől ígéretet nyert, hogy az Ibériai-félsziget keresztény hitre tér. (Az eset külön érdekessége, hogy a jelenés idején a Szent Szűz még a földön élt.) A Mária-jelenések gyakorisága a századok során növekvő tendenciát mutat, s ez a növekedés az utóbbi évszázadban radikális. Következésképpen hatásuk is egyre szélesedő körben érzékelhető.
    Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk, és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s velük szemben győzedelmesnek ígért (Fatima) harcot hirdetnek. Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet, a hamis értékrend és a hamis jelenéseknek – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia így vagy úgy – a hamis üzenetek által is – munkálkodik az ember megtévesztésén, vesztén. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 25-26)

Máriával Jézusért 1
     1832-ben mondta el az első olyan beszédet, amelynek témája a Szent Szűz tisztelete volt.
Newman a Mária-tiszteletet igyekezett a Szentírásra és később az egyházatyák írásaira alapozni. Így elkerülte azt a veszélyt, mivel nem a katolikus Mária-tiszteletből vezette le az anglikán Mária-tiszteletet, hanem azokból az írásokból, amely írásokat minden anglikán teológus tiszteletben tartott.
     John Henry Newman már anglikán korszakában is foglalkozott a Szent Szűz tiszteletével. Az egyik első beszéde, amelyet 1831. márc. 25-én, Gyümölcs-oltó Boldogasszony ünnepén mondott, leírt egy új utat, amelyen az ifjú egyetemi lelkész járni szándékozott.
     1833-ban indítja meg néhány nagytudású és apostoli lendületű barátjával (Keble, Pusey) az ún. traktáriánus, más néven Oxford-mozgalmat, az angol egyház legszellemibb köreinek harcát az Egyházon belüli liberalizmus és az ellen, hogy a legfőbb világi hatalom legyen egyben az egyház feje is (cezaropapizmus). A mozgalom évtizedes harca, amelyet beszéde-ken és előadásokon kívül füzetes kiadványokkal (traktátusokkal) vittek bele az anglikán értelmiség szélesebb köreibe, három alaptételt védelmezett: dogmatikus kereszténységért küzdenek, szakramentális egyházért (vagyis a nem hivatalnok egyházért) és a százados angol hagyomány alapján a bálványimádó és babonás római egyház ellen. E küzdelmek során Newman felállítja a „via media” (középút) elméletét, melyben a babonás római katolicizmus és az eretnek protestantizmus között az anglikán egy-ház képezné az igazi, ősi katolikus kereszténységet. Ezt az elméletet az ősegyháznak, elsősorban az egyházatyák műveinek szenvedélyes tanulmányozásával iparkodik tudományosan alátámasztani. Kutatásai azonban ellenkező eredményre vezettek. „Az ősegyház tükrében megláttam arcomat és megdöbbenve láttam, hogy eretnek vagyok”. Az atyák lapjain az eretnek tanok közt, 1833-ban az Oxford-mozgalommal egy új társaság jött létre, amelyben Newman vezető szerepet töltött be és baráti kapcsolatot alakított ki a csoport tagjaival.
     A középút értékrendje szerint jobban meg kellett ismerni a katolikus egyház és a protestáns egyházak tanítását Mária tiszteletével kapcsolatban is. Ez azt is jelentette, hogy az egyház hivatalos tanítását kellett tanulmányozniuk minden előítélettől mentesen, hogy újra meg tudják határozni a helyes utat.

(folytatása köv.)

A MÁSODIK ELJÖVETELKOR

A Gondviselés örök terve, hogy ha majd az Úr Jézus második eljövetele közeledik, a Boldogságos Szűzanyá­nak ismét ugyanaz a szerep jusson, mint első jövetele alkalmával. Ha közeledik az idő, amikor az isteni Üdvözítő másodszor is eljön a föld­re, akkor a Szűzanya nem marad többé az ismeretlenség homályában, hanem újra előtérbe lép. Legyen a Szűzanya újra út és közvetítő, mint az első eljövetelkor.

ÁTVESZI SZEREPÉT

A Boldogságos Szűzanya az utóbbi évtizedekben többször megjelenik itt közöttünk. Eddig is közbenjárt és imádkozott érettünk, de nem tartott számot különösebb tiszteletre. Most azonban a Gondviselés  kívánságára megnyilatkozik a Szűzanyának jósá­gos, tisztaságos Szíve, anyai szerete­te. Közbelép a Szent Szűz, nemcsak a mennyei udvar, hanem az egész vi­lág színe előtt és átveszi azt a sze­repet, amelyet az Isten neki szánt az Úr második eljövetele előtt.

SZEPLŐTELEN SZÍVÉNEK TISZTELETE

Láttuk Fatimában is, hogy a Boldog­ságos Szűzanya hivatkozik az isteni elhatározásra, hivatkozik arra, hogy a mennyei Atya ezeknek a nehéz időknek a büntetését csak akkor von­ja vissza, ha az egész egyházban el­terjed a Szűzanya szeplőtelen, tisz­taságos Szívének tisztelete. Azt akar­ja az Úr Jézus, hogy az Ő isteni Szí­ve mellett tiszteljük a Boldogságos Szűzanya Szívét is. Amit tehát a Szűzanya Fatimában hirdet, nem más, mint hogy az Úr Jézus Szíve tiszteletének minden ájtatosságához csatlakozzék a Szűzanya szeplőtelen Szívének tisztelete és engesztelése.

(Forrás az első részben!) (folyt.)