Áldozat, imádság és főtt krumpli
Szentünk kápláni beiktatását követően két hétre, Margit nővére jött Dardilly-ből özv. Bibost-né társaságában. Vianney részéről a fogadtatás szívélyes volt. „Gyermekeim, mondta barátságosan vendégeinek, mit tudnék nektek enni adni? Nincs semmim!”
Rövid gondolkozás után, a maga számára egy hete már megfőzött krumplit osztotta meg velük, amely kissé penészes volt.
„Nem volt bátorságunk enni belőle ‒ mesélte Margit ‒, ugyanakkor ő kettőt-hármat is evett!” Közben szentünk így szólt: „Nem romlott ez, én jónak találom, viszont a templomban épp várnak rám, mennem kell, ti pedig segítsetek magatokon, ahogy tudtok!”.
A nővére és a jó Bibost-né előrelátók voltak, vettek kenyeret útközben. A paplakban sikerült találniok egy kis lisztet, néhány tojást és vajat, amit egy jótékony ember adhatott a plébánosnak és amiről tán meg is felejtkezett. Ebből csináltak fánkot, mivel tudták, hogy ő Jean-Marie szereti. Mi több! Két fiatal galambot is levágtak, és a kis udvaron nyárson megsütötték. Amikor papunk hazajött, annyira sajnálta a két galambot, hogy nem is evett belőle, csupán a fánkból!
De a látogatásoknak nem volt vége! Az idősebb bátyja, Ferenc is meglátogatta. Ez azonban kevésbé volt előrelátó, és nem hozott magával semmit. Kénytelen volt a kertből kiásni némi burgonyát, azt megfőzni, hogy csillapítsa éhségét.
Míg az 1818-ban megtartott úrnapi szertartás nagyon egyszerű volt, mert a még friss Vianney atya nem ért rá azt jobban megszervezni, de 1819-ben már minden lehető pompának helyet adott. Sok pénzébe került, hogy fehérbe öltöztesse a hitközség gyermekeit. „Rajta! ‒ mondta a gyermeköltöztetésnél ‒, érezzétek és viseljétek magatokat úgy, mintha a jó Isten előtt volnátok, és ti helyettesítenétek az angyalokat.
A falu gyermekei mindenesetre boldogok voltak, hogy ily szerep jutott nekik. Az öregebbeknek viszont kevésbé volt hízelgő azáltal, hogy ők képviselték a harcos Egyházat. Még rabjai voltak az emberi tekinteteknek, s ezért sokan húzódoztak attól, hogy gyertyát vigyenek a baldachin kíséretében.
A húsvéti Nagyheteken volt, hogy két-három napig mit sem vett magához.
Legközelebb a jó Bibost-né, hozott magával egy özvegyasszonyt Vianney mellé házvezetőnőnek, Renard-né személyében. Ez az asszonyság komolyan véve a szerepét, friss kenyérrel látta el a házat. De csakhamar látnia kellett, hogy a plébános úr anélkül, hogy a friss kenyeret megízlelte volna, a szegények között elosztotta! Csereképpen elfogadta vagy megvette tőlük a száraz kenyérdarabokat, amit tarisznyájukban hordtak.
Özvegy Renardné fánkot sütött s burgonyát főzött szentünk számára. Ha az atyának volt ideje, evett belőle, ám az asszony, több ízben sírva vitte vissza a konyhába a teli tálat.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
