Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért
Az első visszatérés
Ebben a pillanatban meghallottam a férjem hangját. Megtört szívvel kiabált az ágyam mellett és lelke mélyéből sírt. „Gloria, mi történt? Ne hagyj egyedül! A gyerekeknek szükségük van anyára. Gloria, gyere vissza. Ne légy gyáva és ne hagyj itt minket egyedül!” Hirtelen fölülről láttam mindent. Láttam a férjem, ahogy fájdalmasan sír. Tiszta vér volt. Bár őt nem érte a villám, de az elektromos energiahullámok őt is felemelték és ide-oda vágták, mint a gumilabdát, Ekkor sérült meg a férjem több helyen.
Ekkor az Úr megengedte nekem, hogy visszatérjek, de én nem akartam. Az a béke és boldogság megragadott engem. El se tudják képzelni, milyen szomorú voltam, hogy vissza kellett térnem. Fokozatosan kezdtem lefelé, a testem irányába mozogni.
Mindenki – kivéve az öngyilkosokat – megtapasztalja Isten apai ölelését, ezért látják ezt a fényt és érzik a mérhetetlen szeretetet, amely mindenkit eltölt. A Mennyei Atya mindnyájunkat átölel, mert ő egészen kivételes módon szeret minket. De Isten senkit nem kényszerít. Gyakran előfordul velünk itt a földön, hogy saját akaratunkból élünk Isten nélkül. Szabadon dönthetünk Isten vagy a sátán mellett. Ha Istent elfogadjuk atyánknak, akkor megtartjuk a szeretet parancsait. Ha kifejezetten nem is döntünk a Sátán mellett, istentagadásunkkal mindenképp neki adunk teret életünk felett. Észrevétlenül is hozzá igazodunk, aki a „hazugság atyja”, akitől a bűn és gonoszság ered a világban. Ha úgy döntöttünk a földön, hogy Isten nélkül élünk, akkor Ő nem kényszerít arra, hogy örökre vele maradjunk.
Láttam, hogy élettelen testem a bogotai orvosi egyetem egyik osztályán, egy hordágyon feküdt. Láttam az orvosokat, ahogyan fáradoztak, hogy az elektrosokk készülékkel újraindítsák a szívem működését. Előzőleg az unokaöcsém és én, két órát feküdtünk a földön, mert a villámcsapás következtében testünk elektromossággal volt feltöltve, és nem lehetett hozzánk érni. Csak később tudtak törődni velünk, s akkor kezdődhetett az újraélesztésem is.
A lelkem közeledett a testemhez, és ebben a pillanatban mint egy szikra, úgy futott át rajtam, amint belekényszerültem a saját a testembe. Úgy tűnt, mintha beszippantott volna, mely végtelen fájdalmat okozott, mert minden oldalról súrlódást éreztem. Olyan érzésem volt, mintha egy szűk bébiruhába préselődnék bele, mely drótból készült. Ez volt a testem, melynek egésze borzalmas fájdalom volt. Ettől a perctől kezdve, megégett testem összes fájdalmát újra éreztem. Minden borzalmasan égett, füstölt, párolgott és mérhetetlenül fájt.
Hallottam, ahogy kiabálnak az orvosok: „Magához tért! Magához tért!” Magukon kívül voltak az örömtől, énnekem meg rettenetes fájdalmaim voltak és láttam, hogy a lábaim feketék és üszkösek. Egész testem sebes, égett hús volt, ahol még egyáltalán volt hús.
