A Bérmálás Szentsége
A Lalouvesc-i zarándoklatról Vianney mezítláb tartott hazafelé, de ez alkalommal nem kéregetett, hanem fizetett a kenyérért és a szállásért. 
Sőt, mi több! Mindenkinek adott alamizsnát, aki könyörületességére hivatkozott, és az útjának efféle megszentelése, szerfelett tetszett neki. Ide vonatkozólag később mondta: „Meggyőződtem a Szentírás ama mondatának igazságáról, hogy jobb adni, mint kapni ‒ hozzá fűzve ‒, senkinek sem fogom tanácsolni, hogy a koldulás fogadalmát tegye.”
Az út kellemetlenségei érzékelhető módon feltárták előtte a nincstelenek nyomorúságát s részvevő szívét még inkább fogékonyabbá alakította az utak szerencsétlen vándorai iránt.
Écully-ben Balley plébános, aki imában egyesült az ő kedves „zarándokával”, tárt karokkal fogadta. Ez időtől fogva szentünk, olyan előmenetelt mutatott fel, hogy elkedvetlenedésre nem volt oka. A tankönyvek többé nem voltak ellenszenvesek. Örömteljes bátorítás volt számára látni, hogy mily szépen alakul ki előtte a papság felé vezető út.
Balley plébános ettől fogva kevesebb aggodalommal nézett a fiú jövője elé. Az öreg mester legkedvesebb reménye az volt, hogy az Úr oltáránál, majd egyszer nagy tanítványának segédkezhet.
Időközben Jean-Marie elérte a katonai sorozás korát. Bár a Jéna-i hadműveletekből I. Napóleon győztesen került ki, 1806. őszén, 80.000 embert kellett a rendesnél korábban soroztatni.
Mivel Vianney Jean-Marie papi tanulmányait már megkezdte, a katonai 
szolgálat alól mentesült. Joseph Fesch Lyon bíboros-érseke azt a kiváltságot kapta császári-unokaöccsétől, hogy a papok és papjelöltek, akik egyházmegyéje hivatalos kimutatásában szerepelnek, mentesek a katonai szolgálattól. Ennek következtében az Écully-i plébános megkérte Groboz egykori missziós társát, aki a bíboros titkára lett, hogy Vianney növendékét vezettesse be a papjelöltek kimutatásába. Ez meg is történt.
1807 Nagyböjtje idején Écully-ben, Jean-Marie a bérmálás szentségében részesült. Ekkor 21 éves volt. Aznap nagyon hideg volt, és sokat havazott. Három-négy órányi távolságból jöttek a bérmálandók, és mivel a templom kicsi volt a befogadásukra, javarészt a templomon kívül várakoztak hóban, fagyban, panasz szó nélkül. Naponta kétezren áldoztak, háromezren bérmálkoztak.
Fesch érsek amikor megállt szentünk előtt, leolvasta bérma nevét a céduláról, megkente homlokát szent krizmával és elmondta a szertartás szavait: „Jean-Baptiste megjelöllek a kereszt jelével s megerősítelek az üdvösség krizmájával, az Atya és Fiú és Szentlélek nevében” és enyhén arcul csapta! (Fesch bíboros képét lásd alul!)
A fiatal Vianney védőszentként az előhírnököt Keresztelő Szent Jánost választotta. Ettől fogva majd Jean-Marie-Baptiste, aláírást használ. Egész életében ez a második védőszent volt egyike a legkedvesebb szentjeinek.
Mellesleg, Jean-Marie 20 éves nővére Margit is ugyanaznap bérmálkozott. El lehet képzelni szentünk meghatottságát!
A Szentlélek „leszállt ez igaz lélekbe mint a szép galamb a fészkébe” (az Ars-i plébános kifejezése) és „kiköltve a szép reménységet” a kegyelem csodáit, melyek egy napon elvezetik ez ifjút az oltár dicsőségébe.
Szentünk, két éven keresztül élvezte szíve mélyén a béke kimondhatatlan boldogságát, amit 1809 őszén villámcsapás-szerűen zavart meg egy katonai behívó!
(Források a 2. részben!) (folyt.)
