Az igaz célért hozott áldozat
A bölcs plébános szavai kijózanítólag hatottak Jean-Marie-ra. Méghogy „Isten veletek lelkek?” Ó nem, ezt nem! Az aratni való sok és az arató kevés, és Isten ezt aligha fogja megengedni!
Ezek után a lelke békére talált, és a kishitűség démona megszűnt őt kísérteni. Emlékezőtehetsége mindazonáltal továbbra is hálátlan maradt hozzá, de ez egyféle elszántságot ébresztett szentünkben. Felismerve a nehézségek nagyságát, hősi elhatározásra szánta el magát: fokozottan 
segítségül hívja az eget! Fogadalmat tett hogy mezítláb elzarándokol Lalouvesc-be, Régis Szent Ferenc sírjához (franciául: Jean-François Régis jezsuita 1597-1640).
Lalouvesc község Écully-től jó száz kilométer és tavasz volt, 1806. zsendülő tavasza. Szentünk aszkéta soványsága dacára, mozgékony és szívós volt. Egy reggel miután misét hallgatott és megáldozott, egyik kezébe a botját, a másikba rózsafüzérét fogta és elindult. Hosszasan gyalogolt, miközben az éhség és a szomjúság gyötörte. Meg kellett tehát állnia, hogy élelemért kopogtasson egy út menti ház ajtaján. Jámbor arckifejezése dacára, mint haszontalan semmittevőt elkergették, sőt még csendőrökkel is fenyegetőztek.
A szükséges ennivalóval elláthatta volna magát, mert minden eshetőségre számítva, hozott pénzt magával, ámde hűségesen be akarta tartani a fogadalmát, hogy útközben lehetőleg nem vesz semmit, s alázatból kéregetni fog. Folytatta tehát útját, füvet evett, forrásvizet ivott, de a kimerülés következtében szédülés fogta el. Éhségtől gyötörve, benyitott egy házba. Egy asszonyt látott, és joggal remélhette. hogy ez majd ad neki enni.
Az asszony épp gombolyagot fejtett, s a fonal végét az ismeretlennek nyújtva megkérte, hogy a fonallal együtt lépjen ki a küszöbön. A fiatalember szolgálatkészen, maga után húzta a fonalat, de amint a küszöbre ért, az asszony hirtelen kizárta őt!
A következő éjjel sem kapott szállást, és a csillagos ég alatt kellett aludnia. Szerencséjére további útján, kevésbé kemény szíveket talált. Az alamizsnaképp kapott kenyérdarabok lehetővé tették, hogy elérje az 1100 méter magasságban fekvő Lalouvesc-i szentélyt. Kimerülten, de boldogan célhoz ért!
Amint a faluba ért, Jean-Marie egyedüli gondolata az volt, hogy egyenesen a Szent sírjához megy és elpanaszolja neki jövetele okát, hogy elnyerje azt a kegyelmet, hogy legalább annyit tudjon megtanulni latinul, hogy elvégezhesse a teológiát. Ezt a kegyelmet kétségkívül elnyerte, de valóban csak olyan kis mértékben, hogy megfeleljen a követelményeknek. A jó Isten, aki minden lélek sorsát intézi, azt akarta, hogy próbára téve szolgája hitét, hozzá szoktassa őt a még hősibb harcra.
A jámbor zarándok meglátogatta a Régis Szent Ferenc által megszentelt helyeket. Imádságos lelkülettel járt-kelt az ősrégi templomban, ahol a Szent már lázasan tartott missziót 1640 karácsonyán, s annyival inkább égett a bűnösök üdvéért, minél közelebb érezte a halálát. A rettenthetetlen apostol Régis Szent Ferenc december 26-án, a szomjúságtól gyötörve, miután reggeltől délután kettőig gyóntatott és prédikált, bemutatta szentmiséjét, majd ismét gyóntatott egy üveg nélküli ablak alatt, elájult. Elvitték a parókiára, de csak annyi időre tért magához, hogy meggyónt. Gyors sorvadás végzett vele december 31-én éjjel, 43 éves korában.
Mily példa, mily bátorítás Vianney Jean-Marie részére! Az itt nyert élményekkel töltekezett anélkül, hogy sejtette volna, hogy majdan valamikor zarándokok fognak jönni-menni az ő templomában is, az ő plébániájában is, hogy hasonló benyomásokban részesüljenek, mint ő ezen a helyen.
A Lalouvesc-i bazilikában (ld. alább!) meggyónt és megáldozott. A gyóntató jezsuitának bevallotta, hogy a koldulás fogadalma mily nehézzé tette neki az utat, és tanácsát kérte. Istennek tett ígéretét tartsa-e visszamenet? A gyóntató megfordította a fogadalmat, éspedig azt, hogy visszafelé ő adjon alamizsnát ahelyett, hogy elfogadjon!
(Források a 2. részben!) (folyt.)
