Hősök nevelik a hősöket!
E négy lelkész, a hatóságok megtévesztésére külön-külön lakott Écully-ben. Elővigyázatosságból mesterséget vállaltak, amit azonban nem gyakoroltak.
Balley asztalos volt és Groboz szakács. Csak az éj beálltával léptek ki lakásukból és félreeső utakon haladtak a házhoz, hol misét mondtak.
A kis Vianney mélységes tisztelettel szemlélte az oltárnál ezeket a papokat, akik idő előtt megöregedtek, és akik annyi fáradság, annyi nélkülözés stigmáit hordták arcukon, melyeket a lelkek szolgálatában szereztek, totális életveszélyben. Nos, ők csakhamar észrevették a kékszemű gyermeket, aki oly ájtatosan, és összeszedetten imádkozott.
1797 egyik napján, amikor Groboz Dardilly-be jött, meglátogatta a Vianney családot, és megáldotta a gyermekeket.
A kis Jean-tól ezeket kérdezte.
‒ Hány éves vagy?
‒ Tizenegy éves!
Mióta nem gyóntál ?
‒ Még sohasem gyóntam ‒ felelt a gyermek.
‒ Rajta, végezzük el azonnal!
És kis szentünk a szobájuk nagy órája alatt, először járult szentgyónáshoz. A gyermek tiszta, ártatlan lelkülete csodálatba ejthette a jó papot, aki észrevette, hogy a gyermeknek szüksége van a vallásos ismeretekre. Groboz-nak nem kellett győzködnie a szülőket, hogyha a kis Jean néhány hónapig lakhat a közeli faluban nagynénjénél, Humbert Margit házában, éjjelente járhat a 
titkos hittanórákra. Az első szentáldozáshoz egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Jean-Marie éhezte Krisztust, hittel, vággyal, szeretettel fogadta szívébe az Oltáriszentséget. Oly boldog volt, hogy nem akarta elhagyni a pajtát, ahol az elsőáldozás kegyelmében részesült. Később nem is tudott beszélni első szentáldozásáról anélkül, hogy a boldogságtól ne könnyezett volna.
Mivel Jean-Marie az iskolai órákon csak ritkán vehetett részt, ezért alig tudott írni és olvasni.
1799-ben „a második rémuralom alatt – mely sajnos, Robespierre bukását követte –, a katolikusokat üldözték. A papságot száz számra végezték ki, vagy szállították hajóval Guyane-i táborokba.
Az istentelen liberalizmus hatalmi
tombolása VI. Pius pápát nem csak megfosztotta a franciaországi pápai birtokoktól és az egyházi államtól, de 1798-ban Bonaparte Napóleon (még) tábornoki utasítására elfogatta és a franciaországi Valence-be hurcoltatta, ahol a következő évben elhunyt, 81 éves korában.
Egyébként a köztársasági naptár volt érvényben, amelyben a 10-ik nap helyettesítette a vasárnapot. A keresztény ünnepeket eltörölték és helyükbe nevetséges szertartásokat vezettek be.
Imádkozni csak rejtett helyeken lehetett!
Ötven évvel később Jean-Marie az Ars-i gyermekeknek mutogatta egyszerű rózsafüzérét, melyet első szentáldozásakor kapott és felszólította őket, hogy ők is őrizzék meg hűségesen a rózsafüzérüket!
(Források a 2. részben!) (folyt.)
