Magyarok zarándoklatai 2
1514-ben Pécsváradi Gábor szentföldi útja során Loretóban is megfordult, latin nyelvű beszámolójában emlékezett meg Szűz Mária házáról.
Nem akasztották meg a magyarországi zarándoklatokat sem a török háborúk, sem a hódoltsági viszonyok, sőt erős törökellenes jelentése is volt, amely a loretói Szent Szűz kultuszában is kifejezésre jutott.
1584-ben P. Domonkos, egy Raguzából való olasz ferences zarándokol Loretóba Temesvárról, aki azon ritka szerzetesek közé tartozott, akik szinte egyedül látták el a török megszállás alatt álló Délvidéket.
1594-ben Leszeli János jezsuita atya halálának közeledtét érezvén ment el Loretóba, ahol meg is halt a szentség hírében. De megemlíthetjük a protestáns Szenczi Molnár Albertet is!
Büszkén említhetjük Pázmány Pétert, a költő Zrínyi Miklóst, Nádasdy Ferenc országbírót, és II. Rákóczi Ferencet is.
Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról a másik, igen nevezetes mozzanatról sem, amely hazánkban nagymértékben fellendítette, illetve szükségszerűvé tette a Loretói Boldogasszony tiszteletét ‒ vagyis a török veszedelem. A török kezén volt ugyanis a Szentföld, Bizánc, de Magyarország tekintélyesebb része is, fenyegetve Itáliát. Szigetvár eleste, Zrínyi Miklós vértanú halála, Szent V. Pius pápát olyan mély szomorúsággal töltötte el, hogy ennek indíttatására létrehozta a törökellenes ligát: a pápa, Velence és Spanyolország között. A pápa vezére Colonna, útban Ancona felé, magát és flottáját Loretóban a Szűzanya oltalmába ajánlotta. A pápa személyesen vett részt azokon a könyörgő körmeneteken, amelyeket a török csapás elhárításáért Rómában tartottak, ugyanakkor Loretóban naponta is imádkoztak a vállalkozás sikeréért.
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)
(Zarándok magyarjaink ezt láthatták!)
