Az adventi várakozás lényege szerint sokkal több mint megemlékezés, mert várakozás arra, Aki Van; amiként a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki létezik, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk – megszületvén Betlehemben –, vállalva a lét és idő minden súlyát és megosztottságát, készséggel és véghetetlen önátadással alávetve magát. S lám, mi advent idején arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, s Akit kétezer esztendeje jól-rosszul, de vágyva-vágyunk, hogy a kezünk között tarthassuk, hogy magunkhoz ölelhessük örök újszülöttként a Szeretetet.
Azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll nekünk is kiemelkedni az időből, és ez a Csoda! (Pilinszky János gondolatai nyomán)
Békés és kegyelmekben gazdag adventi heteket kívánok!
Itt-ott még békében várhatjuk az Üdvözítőt, de van ahol a nem várt gonoszság teljesedett be!
Mi, akik még tehetjük, imádkozzunk szenvedő felebarátainkért!
