Loyolai Szent Ignác könyörögj érettünk!

VIDEÓ:  

https://youtu.be/fR3bJLLDHt4

9 ÓRÁTÓL BUDAPESTEN, A MÁRIAREMETEI KEGYTEMPLOM PARKJÁBAN

A Szeretetláng Fesztiválon idén is egy egésznapos „nyárzáró” lelki élmény részese lehetsz Budapest-Máriaremetén, a Kegytemplom szabadtéri oltára előtt. 

A SZERETETLÁNG FESZTIVÁL TERVEZETT PROGRAMJA:

9:00 – Kemenes Gábor atya köszönti a résztvevőket. / 9:15 – Kezdő dicsőítés az Eucharist & Kids zenekar vezetésével / 9:35 – Az örvendetes rózsafüzér elimádkozása, Kemenes Gábor atya elmélkedéseivel / 10:15 – Rövid szünet, felkészülés a szentmisére / 10:30 – Szentmise, főcelebráns Martos Levente Balázs püspök atya (Akarod, hogy az unokáid még ismerjék az Eucharisztiát? Akkor hallgasd meg püspök atya tanítását, hogy mit tehetsz a papi hivatásokért, és mit tehetsz a papjaidért, hogy még 50 év múlva is köztünk lehessen Jézus az Oltáriszentségben!) / 11:45 – Ebédszünet, utána a „Szent sátorban” elkezdődik a közbenjáró imaszolgálat az Oltáriszentség jelenlétében (több segítő szent ereklyéjét is kihelyezzük). Az imaszolgálatot az Új Szív Közösség szervezi. / 12:40 – Rövid dicsőítés, majd Kiss László (Csíkszereda) tanúságtétele a megtéréséről: „Szentáldozás után egy szót hallottam a szívemben: Szeretetláng!”. / 13:00 – Szilágyi Szabolcs atya, a csendes szentségimádás országosan ismert szervezője az egyéni szentségimádás lelki és gyakorlati alapjairól tanít, saját tapasztalatai alapján (piliscsabai, klotildligeti plébánia). / 13:55 – Tanúságtétel, ének / 14:15 – Szabó József atya az ország egyik legismertebb exorcistája korunk szellemi harcáról, a gonosz „trükkjeiről”, azok felismeréséről és kivédéséről tanít. / 14:55 – Rövid szünet, ének / 15:15 – Szabó József atya tanításának 2. része. / 16:00-17-ig – Dicsőítő szentségimádás Kemenes Gábor atya vezetésével, az Eucharist & Kids együttes zenei szolgálatával. A végén szentségi áldás.

• Kérünk, hogyha zarándokbusszal érkeztek, a parkolás miatt előre jelezzétek ezt a +36 30 205 8170-es telefonszámon!

Kérjük, ha módotok van rá, kérjük s egyben hálásan megköszönjük nagylelkű anyagi támogatásotokat is a honlapunkon található bankszámlaszámon keresztül: https://szeretetlang.hu/tamogatas/ , hogy a Fesztivál előre fizetendő jelentős költségeit fedezni tudjuk.

A 10:30-kor kezdődő szentmisén püspök atya szentbeszédének vezérfonala” a Szeretetláng Lelki Naplóból: „Kérjetek tőlem sok buzgó lelkű fiatalt! Amennyit akartok, annyit kaptok, mert sok fiatal lelkében él a vágy, csak nem találnak senkit, aki segítsen rajtuk. Ne légy gyenge szívű! A virrasztó imák révén bőséges kegyelmekben részesülhetsz számukra.” (Lelki Napló 1962. április 10.) „Nemcsak a még el nem indult hivatásokat ajánlom különös figyelmedbe, hanem még inkább a már elindult papi hivatásokért hozz sok áldozatot.” (Lelki Napló 1964. március 12.)

A közbenjáró ima nem elszigetelt „egyéni varázsformula”, hanem az Egyház istentiszteleti életének része. A közbenjáró ima valójában Krisztus egyetlen közbenjárásához kapcsolódik: a szolgálatot végző testvérek imádsága „Jézus imájához” vezet. A Szentlélek Isten, Krisztushoz kapcsolva, belülről teszi lehetővé és „irányítja” az imádságot, különösen akkor, amikor az ember a gyengesége miatt nem tud úgy imádkozni, ahogy kell. Az Egyház kifejezetten beszél arról is, hogy a közbenjáró imádság által az összes szenttel együtt fordulunk Krisztushoz.

INRORMÁCIÓ: e-mail: szeretetlang.hu@gmail.com / telefon: +36 30 205 8170A

https://www.magyarkurir.hu/hirek/augusztus-vegen-ismet-szeretetlang-fesztival-lesz-budapesten

https://szeretetlang.hu/esemenyek/

Az erőszakos kormányváltás következményei

     A tisztelt Olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy szép-szép, de az évszázadokkal később élt Gabriel Garcia Moreno ecuadori elnök (1820-1875), miként került bele a 17. századi Tiszteletreméltó Mariana de Jesús de Torres anya csodás történetébe, próféciájába?

Nos, épp a prófécia által! Miszerint a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya, előre jelezte az Ecuadori Köztársaság létrejöttét (1830) és egy kiváló keresztény államfő megjelenését, akinek az ország felemelkedését lehet majd köszönni! Ő tette Quitót fővárossá. Másfelől Moreno elnök rendkívüli tisztelője volt a Tisztulás nagy Eseménye Asszonyának, és neki is köszönhető, hogy a tisztelete és a szobormásolatok elterjedtek!

Harmadsorban, a Szűzanya Moreno elnököt, mintegy követendő példaként állította be a 20. század számára! Vagyis, csak a keresztény kultúrájú állam-vezetés lesz képes biztosítani a túlélést népe és országa számára a világban várható nagy események megrázkódtatásaiban! Erről tesz említést a Szeretetláng Lelki Napló is: „Ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett.” (II/93-94)

Sajnos a Gabriel Garcia Moreno halálát követő, a magukat szocialistának mondó liberális elnökök kevéssé támogatták az egyházat és intézményeit, sőt, az évek során a kormány lefoglalta a kolostor egyes részeit. A koncepcionista nővérek állandó küzdelemre kényszerültek tulajdonaik megtartása és egyáltalán a működésük érdekében és lám, Ecuadorban romlott a közbiztonság és az ország súlyos gazdasági válságba került!

Hogyan történhetett ez meg? Úgy, hogy a gonosz lélek csatlósai bár kevesen vannak, de nagyon aktívak, hátterükben a sátánnal! Isten gyermekei viszont, bár többszörösen-többen vannak, de nem, vagy keveset imádkozzák a rózsafüzért, pedig a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya valóságos Édesanyjuk!

Imádkozzatok tehát és ne halogassátok!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus könyvéből

     Az évszázadok során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről, és vonatkozó irodalmuk is szemlátomást gyarapszik. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1).

Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál.

A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár.

A hiteles Mária-jelenések mindig az elhatalmasodó bűnre, és annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s az elkerülésükre kegyelmi eszközöket ajánl. Ilyen a Kármelita Skapuláré, a Szent Rózsafüzér, a Csodásérem, a Fatimai Engesztelés (5 első szombat), és Mária Szíve Szeretetlángja!

Figyelemre méltó, hogy az üzenetekben mindig bűnbánatról, a bűnösök megtéréséről, a bűnösök helyzetének javításáról, a bűnösök elkárhozásáról van szó. A 49. zsoltár őket figyelmezteti: „Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba...” A Szent Szűz fatimai szavai, de különösen az 1917. augusztus 19-i üzenet azok számára hív segítséget, akik megmaradnak bűneikben és a kárhozat felé sodródnak.

„Szabad azt is mondanunk – int II. János Pál pápa –, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyetek meg mindent, amit csak mond'” (RM 28).

A Szent Szűz tehát evange-lizál, és ezt várja el övéitől. Üzenetei az evangelizáció szolgálatában állnak. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház Anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét, s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. (És ebben a Kármelita Rend a Skapuláré Társulatával, nagyban segíthetné Anyját, Királynőjét és Nővérét!)

,,A végén Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedik!” – halljuk a próféciát Fatimában.

 (Források az első részben!) (folyt.)

     1537-ben III. Pál pápa pappá szentelte Ignácot és társait! Első szentmiséjét 1537 karácsonyán a Santa Maria Maggiore-bazilikában mutatta be, a Jászol oltáránál.

Ezt követően, ha beszédet mondott, a démonok ‒ szinte érzékelhető módon ‒menekültek a közeléből!

Elhatározták, hogy szerzetesrenddé alakulnak Jézus Társasága néven. 1540. szeptember 27-én Ignác átvette a pápától a Regimini militintis Ecclesiae kezdetű jóváhagyó bullát. A jezsuiták egyhangúlag Ignácot választották meg első generálisuknak.

És lám, Jézus Társasága csakhamar elterjedt az egész földkerekségen! Rómában létrejöttek az első jezsuita kollégiumok, pl. a máig is működő Collegium Germanicum et Hungaricum, amely kivette részét a reformációt követő katolikus megújulásban.

Loyolai Ignác utolsó miséi közben, a feje felett lángokat véltek látni!

Amikor 1556. július 31-én meghalt, titkára feljegyezte, hogy „úgy halt meg, mint bárki más”. A Jezsuitáknak ekkor már ezer tagja volt!

Loyolai Ignác katona volt és katona maradt! Krisztus katonája, aki utolsó leheletéig harcban állt az ördögök és démonok seregével!

1622-ben XV. Gergely pápa szentté avatta.

Szent Ignác, Jézus katonája könyörögj érettünk!

Szent Ignác imája

Krisztus lelke, szentelj meg engem.

Krisztus teste, üdvözíts engem.

Krisztus vére, ihless meg engem.

Krisztus oldalából kifolyó víz, tisztíts meg engem.

Krisztus szenvedése, erősíts meg engem.

Ó, édes Jézus, hallgass meg engem.

Szent sebeidbe rejts el engem.

Ne engedd, hogy elszakadjak tőled.

A gonosz ellenségtől oltalmazz engem.

Halálom óráján hívj el engem.

És juttass magadhoz engem,

Hogy szentjeiddel dicsérjelek téged

Mindörökkön örökké. Ámen.

     Tevékenységének első következménye az lett, hogy boszorkánynak kiáltották ki, és máglyán akarták elégetni. A fellázított tömeg betört házába, hogy elhurcolja, és már a máglyát is meggyújtották. A rendalapítót azonban szerencsére nem találták sehol. Brigitta ellenfeleinek indulata érthető volt, ha meggondoljuk, hogy a szent életű rendalapító, korának főurait nemes egyszerűséggel gyilkosoknak, egyes önmagukról megfeledkező egyházi tisztségviselőket pedig állatoknak titulálta. Egy apátról pedig azt nyilatkozta: ahelyett, hogy szerzeteseinek tükre lenne, valójában a szajhák feje.
     Brigitta nemcsak az egyház politikáját próbálta kiváló adottságaival segíteni, de szerzetesközösséget és kórházat is alapított, és szívesen gondozta személyesen Róma városának szegényeit, a társadalom peremére szorultakat. És tevékenysége egyetlen területen sem volt hiábavaló!
     V. Orbán a hosszú évtizedek óta Avignonban székelő egyházfő, Brigitta szüntelen biztatása eredményeként jött vissza Rómába. A nacionalista francia klérus azonban már azt is nehezen fogadta el, hogy itáliai pápa vezette az Egyházat, ám a Rómába való visszaköltözés miatt, felborították az egyház békéjét. Ez meghátrálásra késztette V. Orbán pápát és így szólt ,,Fáradt vagyok a harchoz!” Ekkor a látnok asszony ezt mondta neki: ,,Azt hiszi Szentséges Atyám, hogy az én szívemet nem sebzi honvágy az északi táj után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának. De ha mégis visszatér Avignonba, tudja meg, csak azért teszi, hogy ott meghaljon.” Ami néhány héttel azután, hogy a Pápa Avignonba érkezett, be is következett! (Alsó kép, a Pápa visszatérése Rómába.)                   Brigitta néhány zarándoklatát – köztük a két ciprusit és az 1372-73-as jeruzsálemit – leszámítva, Rómában élt haláláig.

Egy hiteles keresztény államfő meggyilkolása

     Idézet Marian T. Horvat, Ph.D.: „The Last Day of Gabriel Garcia Moreno” cikkéből. „A felbőszült szocialisták és szbdkmvesek, akik hivatalukat vesztették, amikor Garcia Moreno elnök lett, mohó kampányokat folytattak ellene. De semmivel sem sikerült az embereket jelentős mértékben ellene fordítani, ehelyett „a nép atyjának” hívták. Vezetése alatt katolikus iskolák és egyetemek gyarapodtak, felszámolta az államadósságot, autópályákat és infrastruktúrát építettek, a bűnözőket rács mögé helyezték vagy felakasztották, s az utcák biztonságban voltak. Az ország gazdasága és az életszínvonal egyre emelkedett! Minél jobban szerették az emberek, annál nagyobb volt a szbdkmvesek gyűlölete.”

(https://www.traditioninaction.org/OLGS/A011olgsQuito_Garcia_1.htm)

Több bizalmas figyelmeztetés után Gabriel Garcia Moreno elnököt 1875. augusztus 6-án meggyilkolták az Elnöki Palota előtt. „Dios no muere” (Isten nem hal meg) – írta saját véres ujjával a porba. Még élt, és a közeli székesegyházba vitték s ott részesült a Szentségekben, majd meghalt a Fájdalmas Szűzanya oltárának lábánál.

Boldoggá avatásának kezdeményezése csaknem száz évet várakozott, ám ezt akadályozta, hogy földi maradványait nem találták. Végül 1939-ben elkezdődött, de máig sem fejeződött be.

Megjegyzendő, hogy titokban és rejtve kellett eltemetni, mert ellenségei még ott is meggyalázták volna! Sírhelyét hosszas kutatások eredményeként találtak csak meg 1975-ben egy templom szerszám-kamrája padlózata alatt!

Imádkozzatok és ne halogassátok!

(Kép: 1) Garcia Moreno elnök a húsvéti körmenetben. 2) Eredeti fotó a gyilkosságról.)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

Magam, a legkevésbé sem szeretnék a gyenge Mária-tisztelők közé tartozni!

     Kedves Testvérek, harcban állunk! Kozmikus méretű küzdelem folyik ugyanis minden egyes lélekért, a csábítás, a megtévesztés és a pszichomanipuláció minden eszközével! Ezért aztán fel kell használnunk minden ránk hagyott és kapott eszközt a lélekmentésre!

Itt van például a fatimai tizenharmadikák, és az 'első szombatok' (bensőséges) ünneplése, vagy az egyházilag kivizsgált és jóváhagyott magyar Szeretetláng üzenete, melyből megismétlem a kármeliták meghívását: „Szeretetlángom a Kármelből fog elindulni. Ők tisztelnek Engem a legjobban, vagyis ők vannak erre legjobban hivatva, hogy tiszteljenek engem.” (I/40) (Tudom-tudom, attól, hogy már másodszor is leírtam, attól az üzenet még nem biztos, hogy a kármelitáknak is követendő! Nos, egy szemlélődő rendben azon is el kéne elmélkedni, hogy lehetséges-e a Szent Szűz ez úton való iránymutatása a rendje alapvető megújításához? Azon is szemlélődni kellene, hogy lehetséges-e, hogy a Kármel Királynője máig is próbál irányt mutatni a Rendjének, amiként gyermekeit segíti földi küzdelmükben? Nos, nem kell látnoki képesség az evangéliumi intelem végrehajtására, miszerint: „mindent vizsgáljatok meg!” (Tessz 5,21) Nagy tévedés ugyanis nem lehet, hiszen a Szeretetláng Lelki Napló (tehát a tanítása) jóváhagyási dekrétummal van ellátva: Nihil Obstat 494-1/09 Esztergom-Budapest, amiről tudjuk mit jelent!

Kérem szépen! A Szeretetláng Lelki Naplót olvassa el egy képzett kármelita – ha nem is buzgóságból, de áldozatból –, és utána mondjon véleményt! És így kiszűrhetjük a tucatnyi zavaró körülményt (pót-üzenetek, szóbeszédek, szándékos hamisítások, dilettantizmus, az ismeretek hiányában való gőgös lekicsinylés stb). Csupán röviden megjegyzem, hogy a Szeretetláng Mozgalom és Lelkiség kizárólag Erzsébet asszony Lelki Naplója, és az Evangélium alapján áll, mindenkor engedelmeskedve az egyházi hierarchiának!!!

Vagyis, ha nem olvassuk el a Szeretetláng Lelki Naplót, akkor nem ismerjük meg! Ha nem ismerjük meg, aligha követhetjük! Márpedig, ha példát nem mutatunk a követésben, jószerével minket sem követnek!

Tisztelettel megjegyzem. Hogy nem a szóbeszédekre kell adni, hanem személyesen kell utána nézni! Az Úr sem a szóbeszédek nyomán, hanem tetteink alapján fog megítélni bennünket!

A Szűzanya Szívének ígérete egy, a világot átölelő többlet kegyelem, melytől eddig elesett az Ő ősi Rendje! Mert bizony, akik mindent ismeretlenül is lekicsinyelnek, ők sem lesznek felmagasztalva, mert az Úr előtt már ismertek lesznek!

A Szűzanya keserűen panaszolta: „Nemcsak a papságot fogja terhelni a felelősség, hanem mindazokat is, akik kényelemből nem álltak be a sátán megfékezésére. Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. (...) A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)

Egy gyónó ezt panaszolta e sorok szerkesztőjének:

„Az idős (†) P. A. atyánál gyóntam a Kármelben. Magamról elmondtam neki, hogy imaéletemben a Kármelhez és a Szeretetlánghoz kötődöm!” Erre ő ezt válaszolta: „Lányom! Vagy a Kármel, vagy a Szeretetláng. A kettő nem megy!” Szegény idős atya! Amit nem keresett, azt nem is találta meg, és miután nem ismerte, elutasította! 

Lám-lám! Montforti Grignon Szent Lajos így tanít erről: „A Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék. Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (TMT 50/e-f) Akinek van füle a hallásra, az... 

      Liguori Szent Alfonz a Szűz Mária dicsősége c. művében így ír: »Véleményem szerint, ha egy az Istenanyát dicsőítő állítást, mely sem a hittel, sem az Egyház határozataival, vagy valamely elfogadott igazsággal nem ellenkezik, pusztán csak azért ellenzünk és nem fogadunk el, mivelhogy az ellentétes vélemény is igaz lehet. Nos, nem szeretnék eme gyenge Mária-tisztelők közé tartozni...« (89. oldal) (

Források az első részben!) (folyt.)

     Ezek az élmények határtalan imádatot késztettek benne Jézus Szentséges Szíve, a Szentlélek és az Eucharisztia iránt. Olyan odaadóan tudott imádkozni, hogy a levegőbe emelkedett, levitált. Persze ennek is híre ment és az emberek versengtek, hogy szentségéről további részleteket tudjanak meg!

A Szentföldre-utazás tervét nem adta fel és bizony hihetetlen akadályokkal és átmeneti betegségekkel kellett megküzdenie, melyeket persze nagyrészét maga okozott! Előszöris pénz és élelem nélkül indult útnak, teljesen Istenre hagyatkozva. Több jó lélek felajánlotta, hogy elkiséri, de Ignác egyedül akart menni és koldusként. Az estleges adományokat szétosztotta a szegényeknek! Így nem csoda, ha az út során legyengült és megbetegedett, ám Jézus többször megjelent neki és megerősítette!

Végül 1523. szeptemberét és novemberét a Szentföldön töltötte, és Ignác végleg ott is akart maradni ‒ de az Úr szándéka más volt! Vissza kellett térnie Spanyolországba, hogy latint és teológiát tanuljon, ami több mint tíz évet vett igénybe Barcelonától Párizsig. Közben fölébredt benne a vágy, hogy néhány hasonló gondolkodású társat gyűjtsön magaköré, és ez Párizsban sikerült is, akik mind elvégezték Ignác lelkigyakorlatát.

1527-ben az egyházi hatóságok számára még idegen volt a világi apostolkodás, így az inkvizíció többszöri vizsgálatnak vetette alá Ignác és társainak hitbeli álláspotját, persze leginkább a „Lelkigyakorlatok” tartalmát! Volt hogy napokig bilicsbeverve börtönbe voltak, de napok alatt szabadon engedték őket. Ez csak megerősítette elhatátozásukat, miszerint teljesen szakítanak a világgal és szüzességben élnek a szegénység és a kereszt útján, melyet 1534. augusztus 15-én közös fogadalommal pecsételtek meg!

1535-ben Ignác betegen ugyan, de visszatért társaival Párizsból és jövőjüket tekintve eldöntötték, ha a muszlim invázió miatt nem sikerülne Jeruzsálembe menniük, akkor Rómába mennek és felajánlják szolgálatukat a pápának. (Folyt.!)

     Szent Brigitta, szókimondó felháborodásá-ban a hivatásához méltatlan papságot is bírálta: „Egy pap ha életében nem teszi azt amit hirdet, nem lesz a szavának foganatja. Sokan a szentségeket úgy szol-gáltatják ki, hogy az egyenesen gúnyszámba megy, a tíz parancsot pedig, egyetlen paranccsá zsugorítja: Adj pénzt!”
     Amikor IV. Magnus király háborút akart indítani Oroszország ellen, abban a reményben, hogy így kilábal a bajokból, arra kérte a prófétaasszonyt, hogy vesse latba a tekintélyét és lelkesítse a népet.
     Amikor Brigitta ezt fölháborodottan visszautasította, a királyi udvar még inkább ellene fordult. Egyik reggel a király e szavakkal fogadta: ,,Hadd hallom, ma éjszaka mit álmodott rólunk az én kis unokahúgom?” Erre az udvaroncok nagy hahotával válaszoltak. Mások bolondnak, bűbájosnak, boszorkánynak nevezték. Egy nemesember, amikor arra ment az utcán, háza ablakából a nyakába zúdított egy tál szennyes vizet.
Brigitta azonban a sok megaláztatás után is világosan megmondta az
Oroszországban végül megsemmisítő vereséget szenvedett királynak: ,,A kato-náid azért vesztek oda, mert hódító cél-lal küldted őket a csatába.” (IV. Magnust 1364-ben egy nemesi felkelés letaszította a trónról.)
     Nem sokkal azután, hogy kolostoralapítási tervei megszülettek, Isten újra szólt Brigittához: ,,A virágok kinyíltak és meglásd a gyümölcs is beérik, ha eljön az ideje. Most menj Rómába, és maradj ott, amíg nem látod a pápát és a császárt, és nem közlöd velük, amit majd mondok neked.”
     1349-ben végleg Rómába költözött, hogy előkészítse a rend elismertetését a pápával. (A rendet csak 1370-ben ismerte el V. Orbán pápa /1362–1370/.)
     Róma, mivel a pápa Avignonban székelt, elég siralmas látványt nyújtott. Brigitta Isten büntetésére hivatkozva itt is nyíltan ostorozta a bűnöket.
     Háza a Piazza Farnesén éveken át nyitva állt az északról érkező zarándokok előtt, kiknek lehetőséget teremtett arra is, hogy anyanyelvükön gyónhassanak és kapjanak feloldozást. Mindamellett szívében a kolostori élet eszménye, mindenéről lemondva, önként vállalt szegénységben, vezekelve, regulája szerint élte életét, melyben Krisztussal és Máriával való közösség foglalta el a legfőbb helyet. Sokat fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, a pápát pedig rábírja, hogy térjen vissza Avignonból Rómába. De annak érdekében is sokat tett, hogy a püspökök és papok változtassanak életmódjukon. (Alul A Piazza Farnese.)

Máriával, Jézus anyjával állhatatosan, sokkalta szorosabban! (Vagy ahogyan tiszteletreméltó Marcell atya mondta: "Mindent Máriával, semmit nélküle!")

A továbbiakban felvetett kritika, kizárólag a Kármel I. Rendjére irányul!

     Vajon, mi az oka a Szent Szűz hiteles üzenetei iránt való kármelita óvatoskodásnak? Talán bizony még mindig óvatosságra intő a győri atyák 1936-ban történt esete Sz. Ilonka „látnoknővel”, akinek a jó kármeliták mind hittek a gyóntatószékben, ámde amikor kitört a hamissága miatti botrány, akkor valamennyien Tiszteletreméltó Marcell atyára mutogattak gunyorosan – holott ő kezelte a legnagyobb óvatossággal a „látnoki” gyónót és „üzeneteit”!

Na ez az! – mondhatják – legbiztosabb az Evangélium! – Bizony igaz! – Nem is lenne semmi szükség a Mária-jelenésekre (üzeneteikre), miként a Skapuláré ígéreteire sem, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról! Márpedig az Evangélium követendő tanítása így szól: Máriával Jézus anyjával állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartani az imádkozásban. (vö. ApCsel 1,14) – Egy csipetnyivel mindenesetre „állhatatosabban” ahhoz, hogy egy novícius († P. S. öccse), ne kaphasson idegösszeomlást egy tétova pillanatban, s a kórházi kezelés után végleg ott ne hagyja a rendet!? A „nincs emberem” okait hadd ne részletezzem, mint pl. a türelem és az akárhányszori megbocsátás hiányát? Mert nem egyszer, nem hétszer, de „hetvenszer hétszer” (Mt 18,22), meg kell bocsátani, még akkor is ha valaki a szentillési Kármel hegyéről tért vissza! Apropó Illés! Miért nem lehet egy szerzetest szemináriumba engedni, ha ez a vágya?

Eddig (minimum) három felszentelt kármelita papi hivatás ment el a Rendből egyházmegyés papnak, de ők legalább maradtak szent hivatásukban! Ám hányan hagyták el szerzetesi és már papi hivatásukat?? (...) Vajon átimádkozta-e a Szűzanyával, egy szívvel lélekkel szemlélődő Konvent, hogy ki tehet örök-fogadalmat és ki mehet, és ki nem mehet szeminaristának? Merthogy – ebben is érvényes –, az Istenanya nélkül nem megy! Az imádság ugyanis ŐVELE nem „napirend”, hanem a benne élés – ez a Kármel! Mert az agendában (napirendben) lehetnek szünetek, de az elkötelezett lélek benső imájában soha! (Mellesleg, ennek hiánya a legkevésbé sem a fent említett szerencsétlen novícius mulasztása volt)! Tény: a Szűzanyával való együtt imádkozás nélkül nem fog menni, és erre legkiválóbb példa a Tiszteletreméltó Marton Boldizsár Marcell atya lelkisége!

A Szent Szűz hathatós segítsége nem „állítólagos” és nem „legenda”, hanem élhető, naprakész VALÓSÁG!

A Sarutlan Kármeliták Konstitúciójának (1986) 'a' és 'b' pontja kimondja, hogy „a Kármelhegyi Boldogasszony, Anyánk és Királynőnk ünnepének a legfontosabbnak kell lennie a Rend összes ünnepei között!” Ennek ellenére 2019-ben sehol, semmilyen módon nem tartották fontosnak, hogy értesítsék a híveket, hogy a budapesti Huba utcában július 16-án a renoválás miatt, elmarad a Szentmise és a búcsú! Pedig van Honlap, van újsághirdetési lehetőség, és van a Katolikus- és Mária Rádió, Bonum és Apostol tv, stb!

ÉS AZ IDÉN, 2020-BAN? 

De már hallom a mentegetőzést: – „Nincs rá emberem!” (Jn 5,7)

     Testvéreim az Úrban! A rendi templom melletti utcában is meg lehetett volna tartani a Szentmisét, az önkormányzat aligha akadályozta volna! Az pedig, hogy – minden időbeni meghirdetés nélkül – a IV. kerületi Aschner Lipót tér 10-ben tartották délelőtt 10 órakor (!), honnan lehetett megtudni a Mária Rádión kívül, mondjuk egy vidékinek? És ha már minden hirdetés nélkül a „sarus" nővéreknél valósulhatott meg a „Kármelhegyi Boldogasszony, Anyánk és Királynőnk ünnepe”, akkor miért nem a szokott időben délután 18 órakor? Mert végtére is mi a legfontosabb a Rend összes ünnepei között? És tanúsíthatom, hogy a Szentmise az Szentmise volt 2020-ban, de az ünnep, az nem volt Kármelita ünnep! - Miért? - Azért mert a szentbeszédben el sem hangzott a Szent Szűz méltatása, sőt, ha a skapuláré-felvételről nem esett volna szó, akkor még a Kármelita Szűzanya neve sem hangzott volna el! Hol tartunk, hová tartunk, és mivégett?? Talán a Rend léte abban mutatkozik-e meg, hogy van pénze vagy nincs pénze, nem pedig abban, hogy van-e bensősége Mária-tisztelete, vagy sem? Mondjuk, miért kell pénzzé tenni az üres rendházakat? Vajon azért üres a rendház, mert kevesen vannak, vagy azért üres a rendház, mert üres a lélek?

– Ó jaj, ajánlatos lenne mindent, de mindent nem csak átgondolni, de a Szűzanyával átimádkozni! Vagyis „mi a legfontosabb a Rend összes ünnepei között”, amiként a Szűzanya Rendje mit cselekedjen és mit ne cselekedjen, sokak lelki javára vagy kárára?! (Források az első részben!) (folyt.)

      A Regnum Marianum Fogadalmi Templom alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Tanácsköztársaság bukását is megemlítő dokumentumot elhelyezve. A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra.

Tornyát egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.

A kommunista hatalom, a Dózsa György út 90 méterre való kiszélesítésére hivatkozva elrendelte a (titulusa szerint) "Magna Domina Hungarorum" templom lebontását, hogy a moszkvai Vörös-tér mintájára, felvonulási teret képezzen ki.

1951. július 29-én, vasárnap volt az utolsó ünnepi mise. Este 6-kor már tömve volt a templom, pedig még egy óra volt a Szentmise kezdetéig. A hívek énekeltek, imádkoztak és sírtak.

Pontosan 7 órakor csendült meg utoljára a misét jelző csengő. Mintegy 25 ministráns kíséretében megjelent Dr. Tóth János plébános, hogy utoljára mutassa be a Szent Áldozatot. A zsúfolásig telt templomban felcsendült az ajkakon a ,,Boldogasszony édes'', itt is ott is sírás hallatszott. Az evangélium olvasása után az egyik káplán felolvasta a szószékről a Fővárosi Tanács határozatát, azt, hogy az 1929. évi XXX. tc. 56.-a értelmében fellebbezésnek helye nincs.

A "népi demokráciában" senki nem mert fellebbezni. A záró áldás után szált az ének, szinte dörögve a ,,Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat'', de mindenki arra gondolt, ami augusztus 1-én fog bekövetkezni, mégis énekeltek, mert Krisztus legyőzte a világot és többé nem lehet felette diadalmaskodni.

8 óra felé ért véget a mise, és utoljára hangzott fel a Pápai-, majd a Magyar Himnusz. És nemhogy kiürült volna a templom, de újabb és újabb emberek érkeztek és voltak, akik az egész éjszakát ott töltötték. Búcsúztak a Mária-templomtól.

És meg kellett élnie Budapestnek, megélnie a keresztény Magyarországnak, Európának, és az egész katolikus világnak, hogy egy virágzó katolikus templomot, átkozott szándékok lerombolják! Nem bomba vettette ki sarkából, nem az idő döntötte romba, hanem az az ateista-kommunizmus, melynek pusztító világuralmára a Fatimai Szűzanya, oly nyomatékosan figyelmeztetett már 1917-ben. És nem hallgattunk Rá!         

Talán most? – Mert akkor imádkozzuk a rózsafüzért Édes Magyar Hazánkért, végezzük az elsőszombatokat és ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Mária Szeplőtelen Szívének!

Egy kiváló keresztény államfő, mely ritkán adatik a népeknek

     Amiként a Szűzanya előre jelezte Marianának,1830-ban megalakult az Ecuadori Köztársaság, melynek három nagyobb városa volt Quito, Guayaquil és Cuenca.

Gabriel Garcia Moreno elnök (1820-1875) Quitót fővárossá tette utak, vasutak, iskolák és egyetemek építésével, valamint egy csillagászati obszervatórium alapításával. Hatalomra kerülése előtt országa a gazdasági csőd szélén és a polgárháború határán állt.

Garcia Moreno napi szentáldozóként, nagy tisztelője volt a „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” Szűzanyának. Nem csoda, hogy a katolicizmust államvallássá tette, és Ecuadort felajánlotta Jézus Szent Szívének.

Egyik életrajzírója szerint ezen cselekedete után a német szbdkmvesek halált mondtak ki a fejére. Tulajdonképpen sejtette ezt, sőt maga is kimondta egyszer, hogy: „Az Isten és az egyház ellenségei megölhetnek, de Isten nem hal meg.” Nem sokkal halála előtt, mintegy felkészülésként, levélben kérte IX. Piusz áldását, és imáit.

Mellesleg Ecuador volt az első nemzet, amely magát a Szentséges Szívnek szentelte. Ne feledjük, hogy valamely politikust, államfőt nem az ígéretei vagy a propaganda tesz igazzá, hanem az országáért és népéért folytatott cselekedetei, amiként az Evangélium is írja: „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában”. (Jak 2,24)

Ellenfelei „kígyó-békát” hordtak össze ellene, hazugsággal és lopással vádolták, minden eszközzel megpróbálták hitelteleníteni! Sajnos a nép körében sokan felültek a híreszteléseknek, hiszen az „újság is megírta”!

(Kép: 1) Pénz Moreno elnök képével 2) Quito)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

     A hiú gondolatok fokozatosan enyhültek a szentes vágyak által, amelyeket egy látomás nagy mértékben megerősített. Virrasztás közben tisztán látta ágya mellet az Istenszülőt a Kisjézussal, ez az élmény hosszú ideig bőséges vigaszt nyújtott, és olyan megbánást érzett múltja miatt, hogy másra már nem is tudott gondolni. Végül, épp hogy járni tudott, hazament az atyai házba, felült a lovára és elindult Montserratba. Ott, életgyónást végzett – de nem volt elégedett a felsorolásal ‒, így három nap alatt végre leírta a bűneit, és átadta a gyóntatójának. Ezt követően lemondott a lováról, a kardját és tőrjét pedig felajánlotta a Szűzanyának azzal a kéréssel, hogy az oltára közelébe helyezzék el, mint hála adományt!

1522-ben a közeli Manrézába ment, útközben a ruházatát nekiadta egy koldusnak és magára öltötte a megelőzően vásárolt durva darócot! Napról-napra alamizsnából élt, vasárnap kivételével nem evett húst és bort sem ivott, bár felajánlottak neki. Végül csaknem egy évet töltött Manrézában, és ez számára már a misztikus átalakulás ideje volt. Egy folyóparton ülve, itt élte át élete legnagyobb kegyelmét azzal, hogy a szeme megnyílt és értelmében világosság támadt a bensőséges hitre. Hogy mi a hitbeli megvilágosodás? Az, hogy már nem testi szemével lát az ember, hanem örökéletű lelkének Krisztus iráni hálaérzetével! Talán ennek hatására írta meg fő művét a 'Lelkigyakorlatokat'!

Naponta hallgatott Szentmisét és részt vett az esti imákon. Ragaszkodott a heti szentgyónáshoz, melyről úgyérezte, hogy ezzel szinte elszakad a földtől, legalábbis a földiességtől, és lelkét magasztos öröm tölti el! Ámde ez időnként változott! Volt, hogy szörnyű lelki sötétségben érezte magát, és nem talált vigaszt sem a szóbeli imában, sem a Szentmisében! Olyan sátáni kisértésekkel küzdött, hogy már csak Jézus Szíve volz a menedéke! Hűséges maradt: „Ó, Uram, nem teszek semmi olyat, amivel megsértelek!”

Ugyanakkor több alkalommal, olyan misztikus élményben volt része, amelyek páratlanok még a szentek életében is! Látta a Szentlélek ragyogását, a szeráfokat és Jézust az Oltáriszentségben. (Folyt.!)

A szentek példája: lángoló szeretet nélkül nem megy!

     Az előzőekben tárgyaltakra, mint követendő példákra és megoldásokra mutatnak az évszázadok szentjei is! Montforti Grignon Szent Lajos például így ír az utolsó idők apostolairól: „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng (Zsid 1,7), mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezében, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék. Lévi gyermekei lesznek, akiket a nagy szenvedések tüze megtisztított és egyesültek Istennel, ezért a szívükben hordják a szeretet aranyát, lelkükben az imádság tömjénét, testükön az önmegtagadás mirháját. A szegények és kicsinyek számára mindenütt Jézus Krisztus jó illata lesznek, a nagyoknak, a gazdagoknak és a büszkéknek ellenben a halál lehelete.” (TMT 56)

Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától:

„Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Avilai Szent Teréz anyánk reményteljesen leírja a megújhodás módját: (Az isteni kegyelem) „A léleknek mélyén feléleszti azt a szikrát, amelyről beszéltem, úgy hogy egészen lángra lobban s ebben a lángban a lélek Főnix-madár módjára teljesen megújhodik.” (Belső várkastély VI. lakás)

Összegzésként, Liguori Szent Alfonz, a Szűz Mária dicsősége c. művének  bevezetőjében ez olvasható: „érzékeltethető azok fásultsága, akik kérkednek ugyan Mária-tiszteletükkel, de emellett csak ritkán beszélnek Máriáról, s nem buzgólkodnak, hogy a Boldogságos Szűz iránti szeretetet másokban is felébresszék. E szeretetreméltó Királynő igazi tisztelői nem így cselekszenek! Azt kívánják, hogy mások és az egész világ szeresse Őt, s ezért az iránta érzett szeretetük lángját, nyíltan vagy titokban mások szívében is fellobbantani igyekeznek.” (5. oldal)

Ne feledjük, hogy Stock Szent Simonnak is Mária-jelenésben volt része, ami által megerősödött a Rend! Hogy miként lehet és kell a fentebb tárgyalt lelkiséget (evangelizációt) megvalósítani, arra az egyházilag kivizsgált Mária-jelenések mutatnak követendő példát. A legkevesebb, hogy szívvel-lélekkel  népszerűsítsük a fatimai első szombatokat, amiként a Szeplőtelen Szívnek való felajánlást (ld. XII. Piusz levelét a kármelitákhoz 1950)! Nem beszélve a Jézus Szíve kilencedekre és ígéreteire való felhívásról – ha már a Szent Skapuláré Jézus Szívét ábrázolja –, nem véletlenül!!! Mert ezen áldozatokból kegyelmi segítség születik, amely „a lélek mélyén feléleszti azt a szikrát”!

És bizony itt mutatkozik meg valami sajátos hozzáállás! Vajon miért kell a Szűzanya jótéteményeit 'legendaként'* említeni? Talán bizony Stock Szent Simon revelációja is legenda?

Vajon a Máriának odaadott élet miben nyilvánul meg a Kármelben? Talán a hiteles Mária-jelenésektől való viszolygásban? Merthogy XXII. János pápa Mária-jelenésében a Szűzanya személyesen megerősítette számára a Szombati Kiváltságot a Bula Sabatinát! Nos, e pápai jelenést 'állítólagosnak'** írják a (mostani) kármelita írók – annak ellenére –, hogy a későbbi pápák elismerték (pl. V. Sándor, VII. Kelemen, III. Pál, X. Szent Piusz)! – Vagy már a pápák állításai iránt is fenntartásaink vannak?

Egyszerű emberi kérdés, hogy akkor most a Kármelhegyi Boldogasszony segítsége valóságos, vagy csak állítólagos?

(Források az első részben!) (folyt.)

____________________________

* Az idézet így hangzik: „Számos legenda tanúsítja azt a bensőséges szeretetet, mely a Szent Szűz és a Kármel között alakult ki.” – Lásd: A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja – a K. Rendtartomány kiadása Bp. 6. oldal

** Uo. 9. és 20. oldal

     Szent Brigitta vízióiban a misztika olyan belső mélységeit élte meg, amely a lelki életnek már-már megfoghatatlan rétegét érintette. Krisztus maga megjelent neki, és leíratta vele a kinyilatkoztatásokat. Lelkivezetői Matthias magister linköpingi kanonok és Péter alvastrai prior fordították latinra az üzeneteket.
     A jótékonykodásban Brigitta a következő elvet követte: „Minden, ami több, mint amire az embernek szüksége van, fölösleg, ezért azt meg kell osztani a szükséget szenvedőkkel.” A vendégszeretete nem ismert határokat; főleg olyanokat fogadott, akik részéről nem számíthatott viszonzásra. Naponta tizenkét szegény evett az asztalánál. Támogatott templomokat, kolostorokat és kórházakat, s ezekben maga is ápolta a betegeket. (Az alábbi érmeken Magnus király és Brigitta.)
   1345-ben, harminc-két éves korában stockholmi királyi udvarba hívatták, főudvarmesternőnek. Nem volt kedvére az udvari élet, de fölis-merte feladatát: a lelkére kell beszélnie IV. Magnus királynak (1319–1364), hogy hagyjon fel a könnyelmű, kicsa-pongó élettel, és ne hanyagolja el uralkodói kötelességeit. Brigitta egysze-rűen „nyúlszívűnek” és „megkoronázott szamárnak” hívta a királyt. Ám hamar látnia kellett, hogy abszolút tehetetlen, ezért hazatért. Egy napon azonban elragadtatásban hangot hallott: „Asszony, hallgass rám! Én vagyok az Úr, a te Istened. Tudd meg, hogy nem csupán a te javadat akarom, hanem az egész kereszténység javát. Menj vissza az udvarhoz, de nem mint udvarhölgy, hanem mint Isten prófétája!”

     Brigitta ezután, kopott vezeklő öltözetben jelent meg az udvarban. Csodálkoztak rajta és gúnyolták, ő viszont ostorozta az uralmon lévők visszaéléseit, és apokaliptikus fenyegetésekkel fordult a király, a nemesség és a klérus ellen. Elítélte a rablólovagokat, fölszólalt az ellen, hogy robotot követelve megszentségtelenítik a vasárnapot, és minden más módon sértik az emberi méltóságot. A királynak szemére vetette, hogy amikor a parasztokra súlyos adót vet ki, úgy tesz, mint egy útonálló, aki kifosztja a vándorokat.

A Lélek untalan indíttatása a „buzgósággal buzgólkodásra”!

     Sajnos a kármelita lelkiség (legalább is az első rendben) feledni látszik azt a bensőséges Mária-tiszteletet, amit a Rend kezdetben mélységesen ápolt!

Sok feladatuk világias szétszórtságában, nem marad idejük és lelki erejük Királynőjük lelkületével eggyé válni! Márpedig épp ebben segítene Mária Szíve Szeretetlángja, melynek ígért „kegyelmi hatása” révén krisztusivá formál mindenkit, egészen a „szívük együtt dobbanásáig”. És ennek a „máriásan krisztusinak” a jótékony kegyelmi kisugárzása hatással lehet a személyiségre, hivatásra és apostolkodásra Isten Népe körében!

A Kármel atyja Keresztes Szent János világos tanítást adott: »A tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek égő szeretetlángjában. „Ez már nemcsak lassan emésztő tűz módjára alakítja át a lelket édes szeretetté, hanem lobog és lángokat vet benne… Így működik a Szentlélek abban a lélekben, mely már csupa szeretetté vált. Lelki tevékenységei a ki-kicsapó lángnyelvek… Így azután ezek mérhetetlen értékűek s egy ilyennel több érdemet szerez, mint azelőtt egész élete folyamán… Ebben az állapotban a lélek nem magától cselekszik, hanem a Szentlélek indítja őt, munkálkodik benne… Valahányszor fellobog benne ez a láng, mindannyiszor úgy érzi, mintha az örök boldogságban részesülne. Az élő Istent élvezi, a Zsoltáros (83,3) szava szerint: „Szívem és lelkem ujjongott élő Istenemben.”« (Vö. Keresztes Szent János, Élő Szeretetláng I.1.)

Keresztes Szent János írja: Az Élő Szeretetláng, maga a Szentlélek! A Szeretetláng Lelki Naplóban pedig ez áll: Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! 

Ez hogyan értendő? – Ezt a II. Vatikáni Zsinat dekrétumban is megfogalmazta: „Az a szeretet lángol bennük is, amellyel Krisztus szerette az embereket. Tudják, hogy Isten műve az ő országának eljövetele, ezért az összes kereszténnyel együtt azért imádkoznak, hogy a Boldogságos Szűz Máriának, az apostolok királynéjának közbenjárására a nemzetek mielőbb eljussanak az igazság ismeretére, és a Szentlélek által mindenkinek fölragyogjon isteni fényessége, mely Jézus Krisztus arcán tündöklik.” (AD GENTES 42)

Mellesleg az emmauszi tanítványok így lelkendeztek: Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az írásokat?

Mária nevét az Énekek éneke olajjal hasonlítja össze: »Neved kiöntött olaj« (Én 1,2) »Az olajhoz hasonlítják az ő magasztos nevét ‒ mondja Boldog Alanus ‒, mert amiként az olaj gyógyítja a betegeket, kedves illatot áraszt és a lángot szítja, úgy Mária neve is meggyógyítja a bűnösöket, örömmel tölti el a szíveket és Isten szeretetére gyullasztja őket« (In Cant. loc. Citat.) (Lig. S. Alfonz: Szűz Mária dicsősége 156. o.)

(Források az első részben!) (folyt.)

     Loyolai Szent Ignác 1491-ben a spanyolországi Azpeitia (aszpétia) melletti Loyola várában született, baszk nemesi családban tizenkettedikként. Eredeti nevén Iñigo López de Loyola, udvaroncként szolgált az aragóniai királynénál, majd később fiatal tisztként dicső katonai jövőről álmodott ‒ és az is lett! A katonai pálya mellett a társasági éleben is sikeres volt!

1521-ben Pamplóna várát franciák ostromolták, és ő a védők között volt. Pünkösd vasárnapján egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette és fogságba esett. A franciák annyira becsülték látványos hősiességét, hogy a legkiválóbb orvosokkal gyógyíttatták. A csontja azonban rosszul forrt össze és Ignácot a hiúság és a társasági vágy arra késztette, hogy saját kérésre, az akkori érzéstelenítés nélkül eltörjék, sőt a második korrekcióhoz el is fűrészeljék. Midezt hiába, mert a sérült lába rövidebb maradt.

Hosszabb ideig ágyban kellett maradnia és romantikus regényeket kért olvasásra, ott azonban csak Krisztus élete és a szentek élete volt elérhető, így kénytelen volt ezeket olvasni!

A tartalom azonban nem maradt nyomtalanul a lelkében, és végül egészen e művek hatása alá került. Amikor gondolatban még vissza-visszatértek a régi szép társasági emlékei, rájött ezek után csak legyintésre méltó üresség és szomorúság maradt a lelkében. De amikor viszont a szentek misztikus élményet gondolta át, öröm és vágyakozás ébredt a lelke mélyén! Fel is merült benne: „Mi lenne, ha azt tenném, amit Szent Ferenc?” „Mi lenne, ha úgy cselekednék, mint Szent Domonkos?”

És úgy tűnt, mintha bizonyos készséget érezne, hogy meg is tegye!

Rendkívüli vezekléseket vállalt, nem annyira azért, hogy elégtételt nyújtson bűneiért, mint inkább azzal a szándékkal, hogy ő is valami kedveset tegyen Urának. Bár múltbeli bűnei élénk undorral töltötték el, és arról sem volt meggyőződve, hogy azok egyáltalán megbocsáttatnak! Mégis annyira erős volt a vágya, hogy nagy dolgokat tegyen Krisztusért, hogy nem gondolt a bűneire. Olyannyira, hogy elhatározta, ha majd járni tud, sántán is elzarándokol Jeruzsálembe!

(folyt.)

     Brigitta és Ulf nyolc gyermeke mind megél-te a felnőttkort, ami akkoriban rendkívülinek számított. A Linköping-i püspök nagyrabe-csülte Brigittát és két kiváló gyóntatót ajánlott neki. Az egyik teológus volt (Matthias), a másik pedig ciszterci prior (Peter).
     1341-ben Brigitta és férje, két évig tartó zarándokútra indult (így lett ő többek között a zarándokok védőszentje is) Először is Santiago de Compostellába utaztak. De számtalan kegy-helyet felkerestek, köztük a Dél-franciaországi Saint Baume barlangot, ahol Bűnbánó Mária Magdolna remeteként élt az első században, valamint a Citeaux-i kolostort is. Itt azonban a monasztikus élet olyan nagy hatást gyakorolt Ulfra, hogy hazaérkezvén elhatározta: élete hátralévő részét ciszterci szerzetesként éli le.
     Az 1344-es év sok keserűséget tartogatott Brigittának. Károly fia, aki katona volt, távoli vidéken meghalt. Anyja igen aggódott szertelen fia üdvössége miatt, így a Boldogságos Szűzhöz könyörgött aki megnyugtatta, hogy Károly az Őiránta való szeretéténél fogva üdvözült, halálakor mellette állt segítségével és azokat az erényindulatokat sugallta neki, amelyek a nehéz percekben a legszükségesebbek voltak számára. Brigitta zokogott örömében, mire a Szűzanya kinyilvánította neki, hogy nincs a világon az az Istentől elhagyott bűnös, aki ne térhetne ismét vissza az Úrhoz, és ne lehetne újra kegyelmeinek részesévé, ha hozzá menekül és segítséget kér tőle.
     A gyászoló szülők megnyugodtak és hálából Szent Olaf norvég király sírjához látogattak, de ez volt utolsó közös útjuk, mert Ulf, valószínűleg még a nagy zarándoklat során összeszedett valami betegséget, úgyhogy 1344-ben meghalt.
     A kettős gyászt követően Brigitta teljesen a vallásnak szentelte magát és megalapította a Brigitta-rendet, melyet még engedélyeztetni kellett a pápával.
     A szomorú 1344-es év karácsonyán, a megözvegyült és gyászoló anyát, mégis valami egészen rendkívüli öröm is érte, amikor szívében váratlanul mozgást érzett, olyat, mint amikor a magzat az anyaméhben megfordul. Attól tartva, hogy ez csupán démoni illúzió, elmondta lelki vezetőinek – egy ciszterci szerzetesnek és egy teológusnak –, akik ezt a fizikai mozgást természetfeletti eredetűnek ítélték.
     Még ebben az évben felvette a Ferencesek Harmadik Rendjét.
     Későbbiekben a svédországi Alvastra-i ciszterci kolostor nagymiséje alatt Brigittának látomása volt, amelyben a Szent Szűz tudtára adta, hogy a szívében lévő mozgás hasonló ahhoz, melyet a magzat Jézus váltott ki az ő méhében. Ez a misztikus megélés kétségkívül Brigitta elhivatottságának a jele, sőt a Szűzanya „menyének” nevezte őt, és megbízta azzal a feladat-tal, hogy Isten akaratát továbbítsa szerte a világban: „Mert amint a szülők megöregszenek, a menyüket bízzák meg a teendőkkel és elmondják neki, hogy mely feladatokat kell ellátnia a házban, akként Isten és én, rajtad keresztül akarjuk közölni kívánságainkat barátainkkal és a világgal”.
Brigitta ekkor szentelte magát teljesen a bensőséges hitélet és aszkézis gyakorlatának, valamint az áldozatot nem ismerő jótékonyságnak.

     És ezzel még a Nagy Eseményről, a Szeretetláng kegyelmi hatásának majdani kiáradásáról még nem is szóltam, mely új világot teremt! És hogy mit mond erről a Nagy Eseményről a Szeretetláng Napló?

„Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) 

A Szűzanya által ígért nagy Kegyelmi Kiáradás, mint a fentiekben hangsúlyos, nagy megrázkódtatással fog járni, mert ez lesz a Szent Szűz és a sátán közti végső összecsapás! Ezért mondja az Úr és Édesanyja hétszer is a Lelki Naplóban, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”! (I/84; I/109; II/ 94; II/109; III/129; III/140; III/152.)

A Szűzanya ígérete: „a sátánt megvakítom és a világot a kárhozattól megmentem.” (III/126) „Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet veletek teszek!” (II/18) Ez lesz Krisztus Békéjének végső győzelme, Édesanyja Szívének Szeretetlángja által!

(Vissza az előző részhez!) (folyt.)

   A  Tiszteletreméltó Mariana Torres anya élettörténetének, de legfőképp a „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” üzenetének megismerése a 20. században hatalmas népszerűségre tett szert, legalábbis Dél-Amerikában.

Így szinte melegágyra talált a magyar Szeretetláng üzenete, elsősorban a 20. századi súlyos quitói próféciák enyhítésének „megoldásaként”! Persze ebben jelentős szerepet játszott az, hogy az egyház magas szinten felkarolta a Szeretetláng ügyét ‒ olyannyira ‒, hogy több helyütt bevonták a lelkipásztori gyakorlatba.

Összességében azonban a Szeretetláng lelkisége mégsem a Mária-tiszteletet növelte Ecuadorban ‒ hiszen ehhez a quitóin kívül ott voltak pl. a Virgen del Gauyco-i, a Virgen de la Nube-i Mária-szentélyek is ‒, hanem az aktív szentségi életre irányította a lelkek figyelmét.

Ez azzal is magyarázható, hogy a 17. századi Quitóban elhangzott, korunknak szóló üzenetek súlyossága óhatatlanul felvetette a sürgető „mit tehetünk?” kérdését! És hála Istennek, nem csupán az egyszerű hívek számára, de a magasabb klérus köreiben is felismerést nyert, hogy ez ‒ az Istenanya által felkínált Szeretetláng ‒ kegyelmi hatás ígéretétől remélhető!

Alaptézis, hogy valamely (hiteles) magánkinyilatkoztatás üdvtörténeti jelentősége nem a fenyegető üzeneteiben, hanem a bűn következményeinek elkerülésére kínált kegyelmi eszközeiben, a kiút megjelölésében ítélhető meg!

Kérdés, hogy a Szeretetláng üzenete, mennyiben felel meg egy ilyen kritériumnak? Nos, ha valaki veszi a fáradságot és elolvassa a Lelki Naplót, az egyértelmű választ kaphat! Példa (Jézus): „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

És bizony ebben rejlik a Szeretetláng egyedi lelkisége! Tehát nem csak az esdeklő imádságban, hanem a tisztítótűzből kiszabadított lelkek közbenjárásának kieszközlésében is!

(Vissza az előző részhez! (folyt.)

 Az Egyház július 26-án ünnepli Szent Anna és Joachim, Szűz Mária szüleinek és Jézus nagyszüleinek ünnepét. Az ortodox hagyomány „Isten igaz őseinek” nevezi. Anna és Joachim nevét először egy második századi apokrif írás, "Jakab evangéliuma" említi, amelyet az ifjabb Szent Jakabnak tulajdonítanak. Népszerű tiszteletük a kereszténység korai napjaira nyúlik vissza. Ettől az áldott házaspártól született a Szeplőtelen Mária, a Megváltó

leendő anyja.

     Brigitta 12 esztendős volt, amikor édes-anyját elvesztette, és szigorú nagynénje felügyelete alá került. Apját nem is láthatta. Szomorúságában a Mária anyai pártfogásáért imádkozott. Egy alkalommal megszólította őt Isten Szent Anyja: »Leányom, ha egyesülni akarsz velem: szeresd Fiamat!«
A nagynéni egyik éjjel azon kapta a kislányt, hogy a feszület előtt térdelt. Nénjének nem fért a fejébe, hogy mi értelme a dermesztő téli hidegben éjfélkor az ágyból kikelni, ,,csupán az imádkozásért”!? Mindezt Brigitta egzaltált-sága jeleként értelmezte, amire oda kell figyelnie. Így aztán amellett, hogy jól elverte, több házimunkát is adott neki, hogy kijózanodjon és a jövőben kerülje az efféléket.
     Brigitta, bár Istennek szerette volna szentelni az életét, apja kérésére mégis férjez ment 13-14 évesen a szintén szent életű, akkor tizennyolc esztendős Ulf Gudmarssonhoz, Närke tartomány későbbi kormányzójá-hoz. Érdekességként annyit, hogy 1316-ban kétszeresen dupla esküvő volt, mert Brigitta nővére is ekkor házasodott össze, mégpedig Ulf bátyjával Magnussonnal.
     Brigitta aggódva gondolt arra, hogy nem valósíthatta meg az Istennek szentelt belső életet. Ám, maga az Úr nyugtatta meg állapotának neki tet-sző szent volta felől: „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos apáca. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz ‒ és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak vi-lágra és nevelnek föl ‒ a lelki templomban, ame-lyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.”
     Két év önmegtartóztató élet után összesen 8 gyermekük, négy fiú és négy leány született. A Szűzanya egy látomásában (máig is mindenkire érvényesen),  így szólt Brigittához: „Leányom, úgy igyekezz, hogy gyermekeid az én gyermekeim is legyenek!”
     A háztartást és a hatalmas gazdaságot maga Brigitta vezette, s közben nemcsak azt tanulta meg, mit jelent úrnőnek és családanyának lenni, hanem azt is, hogyan kell benső lelki élete parancsa szerint mindenről lemondani. Katalin (Karin) nevű leányuk Brigitta gyermekkori álmát, a kolostori életmódot választotta (később szent lett).
     A főúri házaspár eleinte csaknem minden energiáját jótékonykodásra fordította és mindketten tagjai lettek Szent Ferenc világi rendjének és a család ennek szabályai szerint élt.
1327-ben elhunyt Brigitta apja, akit az Uppsala-i székesegyházban temettek el.

Egy kis kitérő az egyházilag jóváhagyott Szeretetlángra

/Jézus:/ »,,Édesanyám közbenjáró nagy hatalma az, mellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja: ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett. A baj gyökerére teszi Anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a világhírű kegyhelyeken. Ő azt akarja, hogy minden család egy-egy kegyhely legyen, csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva adja Szívének Szeretetlángját, hogy a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítsa!” Közben a Szűzanya is szólt: ,,Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem és veletek összefogva akarom a világot megmenteni!”« (III/140)

A kármeliták is családban születnek!

/Szűzanya:/ ,,Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. (...) Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk. (I/92) A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. (I/38) Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!” (I/107)

A Láng – mint a bűn felperzselője –, egyébként sem ismeretlen a Kármel történetében és irodalmában – és itt nem csak Keresztes Szent János „Élő Szeretetlángjáról” van szó! A világ dolgai nem csak a politikában  és a gazdaságban formálódnak, hanem a lelki életben is. Nem ártana, ha a kármelita Rend illetékesei jobban figyelemmel kísérnék e "harmadik" szempontot. A Boldogságos Szűzanya ugyanis nem hagyott magunkra, és a Rendet is felszólította az Ő lélekmentést segítő tevékenységének és felkínált kegyelmi eszközeinek bensőséges alkalmazására, megélésére!

A címerpajzs három részre osztott. A középső barna csúcs-formában egy fehér csillag a Szűzanyát, míg a fehérmezős két csillag a Rend megreformálóit (sarutlan értelmezés szerint), Avilai Szent Terézt és Keresztes Szent Jánost jelenti. A címeren lévő ötágú koronából Illés próféta karja emelkedik ki lángpallossal. A lángok azt az égi tüzet jelképezik, melyet Isten küldött Illésnek, a pogányság prófétáinak legyőzésére. A korona fölött 12 csillag, a Napbaöltözött asszonyt szimbolizálja (vö. Jel 12,1).

A díszített címert feliratos szalag is határolja, melynek felirata: „Zelo zelatus sum pro Domino Deo exercituum” („Buzgósággal buzgólkodtam a seregek Uráért, Istenéért”).

(Források az első részben!) (folyt.)

Alább kármelita címer-ábrázolás a SZŰZANYA LÁNGOLÓ SZÍVÉVEL!

     Zebedeus fiaként, vagy idősebb Jakabként beszél róla az Evangélium. Bátyja volt Jánosnak a "szeretett tanítványnak". Őket kettejüket nevezte Jézus a "mennydörgés fiainak", Boanérgesznek (Mk 3,17)!

Jakabot, Szent Pál – Péter és János mellett – az egyház oszlopának nevezi (Gal 2,9).

És valóban kiváltságos volt az Úr előtt, hiszen egyike a háromnak akiknek megmutatta isteni dicsőségét a Tábor hegyen!

Ő volt Jeruzsálem első püspöke, és neki volt az első Mária-jelenésben része 40-ben – ráadásul – a Szűzanya még a földön élt!

A világ legnagyobb zarándokhelye Santiago de Compostela is a személyéhez fűződik, amiként a "El camino" zaránodlatok is!

Spanyolország és minden spanyol nyelvű ország védőszentje, ezen kívül a zarándokoknak, kereskedőknek, gyógyszerészeknek, és a muszlimok elleni küzdelemnek is!

Heródes Agrippa fejeztette le (ApCsel 12,1-2) Kr.u. 42. március 25-én. De a Római Katolikus Egyház az ünnepét július 25-re tette!

Szent Jakab apostol. Segítsd népünket a krisztusi hit megtartásában, és a muszlim migráció elleni eredményes küzdelemben! Amen.

Egy az Istenanya, és egy az Ő célja!

     Magam is harmadrendi (Világban Élő) kármelita vagyok. Sajnos, amiként a világ elhangolódott a keresztény szellemiségtől, úgy a Sarutlan Kármel ELSŐ Rendje is elhangolódott az eredeti szentillési-szentterézi karizmától!

Például sajnálatos, hogy a Kármelita Generális visszavonta a „Csodásérem” skapuláréként való feladásának lehetőségét! A skapuláré érem kritériuma, hogy egyik oldalán a Szűzanya, a másik oldalán Jézus Szíve legyen ábrázolva! Ennek a csodásérem megfelel, hiszen a Szűzanya a Kármelhegyi Boldogasszony! A nép egyébként is „skapulárénak” nevezi a csodásérmet! Nem beszélve arról, hogy beszerzési könnyebbséget is jelenthetne a csereszabatosság! A Kármelita Rend ugyanis (legalább is Magyarországon) nem gyártatja a skapuláré érmet! Nem tette! – Vajon miért? – Az anyagi befektetés már önmagában és lelkileg is rég megtérült volna! Márpedig amíg ez fennáll, addig "szükségállapotként" elfogadhatónak kellett volna tekinteni a csodásérmet is skapuláré éremként! Hogy nem lehet eltérés? Valóban? – Az alábbi kármelita skapulárék nem ezt támasztják alá!! – Mutassák meg nekem, hogy hol van ezeken a Kármelhegyi Boldogasszony és Jézus Szentséges Szíve ábrázolás?? – Ja, hogy így-úgy szimbolikusan? – Vagyis úgy, mint a Csodásérmen, melyen konkrétan a töviskoronás Szentséges Szív van ábrázolva?!

A lényeg, hogy a két érme közti éles különbségtétel sajnos megbontja a Szent Szűz kegyelmi eszközeinek egységes célját: a lélekmentést (akár 1251-ben, akár 1322-ben, akár 1830-ban szólt erről!)

     Tudnivaló, hogy az említett érmeket bárki hordhatja szentelményként, de a Skapuláré Társulat, illetve a Szűzanya kármelitáknak tett ígérete csak azokra vonatkozik, akik azt kármelita atyától, vagy az őáltaluk felhatalmazott paptól (diakónustól), veszik fel (és természetesen a feltételek szerint viselik)!

A rendtársak és mindenki figyelmébe ajánlom, hogyha figyelmesen végig elmélkedjük a főbb Mária-jelenések sorát – legalább kármeli érintettségben –, akkor felismerhetjük a Szent Szűz édesanyai pedagógiáját, mivel a hiteles Mária-jelenések egymásra épülő egységes egészet képeznek!

1251. július 16. Stock Szent Simon.

1322. március 3. XXII. János pápa.

1858. július 16. A Lourdes-i utolsó jelenés!

1917. október 13. Fatima. A Napcsoda után a három pásztornak külön képek mutatkoztak, melyek utolsó jelenete a Kármelhegyi Boldogasszony volt! Talán épp a világ sorsában való végső szerepét jelezve a kármelitáknak?!

1961-1985. Szeretetláng. Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony 1946-ban lett a Harmadrend tagja „Kármelhegyi Boldogasszonyról nev. Jolánta” néven. Lelki Naplója Nihil Obstat-tal jelent meg a Szent István Társulatnál 2011-ben. A Szeretetláng üzenete, a világnak szóló kegyelmi eszközök közül, talán az utolsó, amiként az üzenet ezt érzékelteti is! A Lelki Naplóban 71-szer szerepel a 'kármel' szó valamilyen formában, mi több a Szent Szűz kifejezetten a kármelitáktól remélte lélekmentő ügyének felkarolását: „Szeretetlángom a Kármelből fog elindulni. Ők tisztelnek Engem a legjobban, vagyis ők vannak erre legjobban hivatva, hogy tiszteljenek engem.” (I/40) – Nagy kihagyás, de még nem késő!!! –

(Források az első részben!) (folyt.)

Quito egyik lilioma sem hervadt el véletlenül!

     Mariana de Jesus Parades temetésén Alonso de Rojas atya prédikált. Beszédében mint a nemzet hősnőjéről tett bizonyságot a lány szentségéről, és hogy Isten elfogadta az áldozatát a város bűneiért, melyet feltétlen meg kell tartaniuk!

A szent leány sírján egy liliom nőtt ki, mely véres volt, amiként testi kínjai átvérezték a ruháját. Ezért kapta a „Quito lilioma” nevet.

Kanonizálási eljárása már 25 évvel halála után megkezdődött ugyan, de végül csak 1959-ben avatta szentté XII. Piusz pápa.
„Quito két liliomának” élete nem maradt érdemtelenül sem az ecuadori-, sem a Dél-amerikai népek lelkében, hiszen a mexikói Guadalupe kegyhely után az ecuadori Quito lett Amerika második leglátogatottabb zarándokhelye!

El kell mondani, hogy a Szeplőtelen Fogantatás Kolostorához, Tiszteletreméltó Mariana Torres anyához, és legfőképp a „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonyának” szobrához kötődő kegyelmek a 20. századdal hatalmas népszerűségre tettek szert. És ebben bizony jelentős szerepet játszik az üzenetek megismerése és megértése! Valamit nagyon megismertek, mert fellendült a bensőséges Mária-tiszteletet és vele a magyar Szeretetláng kegyelmi hatásának imára késztető evangelizációs sikere! Hiszen a quitói üzenetek próféciáira, szinte egyedüli megoldást kínál a Szeretetláng figyelmeztetése: (Jézus) „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

És ez a többlet-imára késztetés stabilizálta Ecuadorban a katolicizmust, visszaszorítva a liberalizmus erőszakos térnyerését, példájaként Mária Országának is!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

     Szent Brigitta 1302/3-ban született a svédországi Finstában (bár a legújabb kutatások szerint Frestában). Apja Birger Persson (Petersson) upplandi kormányzó, az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa, 'törvénykezési joggal fölruházott földesúr' volt. Birger Persson híres lovag volt és Birger Magnusson (1290–1318) királytól (a névazonosság ne tévesszen meg senkit!) adományként kapta Finsta nagy részét, mely az addig meglévő birtokkal lett teljes.
     Brigitta anyjával, a Folkunga családbeli Ingeborg Bengtsdotterrel, az apának már a második házassága volt, melyből hét gyermek született. Öt gyermekük fiatalon meghalt, így ketten maradtak, Brigitta és nővére Katalin. Az anya családja egyébként, rokonságban állt Svédország egymást váltó királyi családjaival. (Képen, a szülei.)
     Brigitta kilenc esztendős volt, amikor szokatlan vallásos élményekben részesült.
Későbbi „Revelációiban” lejegyezte, hogy életre szóló hatással volt rá egy gyermekkorában hallott, Jézus szenvedéseiről szóló prédikáció. Ezt követően egy feszület előtt imádkozott, ahol megjelent előtte a szenvedő Krisztus, akiről a kislány nem tudta kicsoda. A következőket hallotta: „Nézz ide, mennyi sebet ejtettek rajtam!” ,,De ki tette ezt veled?” – kérdezte a 'férfitól'. ,,Azok, akik megvetnek, és megfeledkeznek arról, hogy szeressenek” – érkezett a válasz.
     Brigitta hamar fölfogta az összefüggést az emberi bűn és a megalázódás, valamint a Krisztusban elnyert kiengesztelődés és a kegyelem között. Ebben a gyermekkorban átélt látomásban sűrűsödnek a Brigitta későbbi látomásaiban feltárt üzenetek, amelyek három nagyobb téma köré csoportosíthatóak: a Krisztus szenvedéseivel, az ember üdvösségével, valamint a korszakban (egyházban, államban) eluralkodott erkölcstelenség leleplezésével.

A feledékeny nép lelkiismeretét egy újabb szentnek kellett felébresztenie!

     Csupán tíz év telt el Mariana koncepcionista anya halála óta, és a nép elhagyta a rózsafüzér napi imádkozását, s a templomok egyre üresedtek. Ezzel párhuzamosan növekedtek a pogány kultuszok, újra szabadjára engedve a démonok működését, pedig írva van: „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27).

Földrengések és súlyos járványok, kanyaró, diftéria és pestis pusztítottak Quitóban 14 ezer áldozattal! És még egy közeli vulkánkitöréstől is tartaniuk kellett!

1645-öt írtak, amikor P. Alonso de Rojas atya, a quitói jezsuita templom lelkipásztora prédikációjában nyilvánosan felajánlotta életét Istennek a bajok és veszélyek elmúlásáért. Ekkor azonban felállt egy fiatal lány, aki a következőket mondta: „Rojas atya jó pap, nagy szükség van rá, tehát nem halhat meg. Helyette a katasztrófák sorának megfékezésére és Isten megbántásának kiengesztelésére áldozatul a saját életemet ajánlom fel az országért, honfitársaimért és az Egyházért!”

Isten elfogadta áldozatát. Hamarosan súlyosan megbetegedett, és két hónappal halála előtt teljesen megszűntek a csapások.

‒ Miért?

‒ Mert Isten elfogadta a bűnbánatot és az imákat is, melyek a fiatal lány felajánlása és halála nyomán beindultak az emberek körében! Valahogy észhez tértek, belátva hűtlenségüket, bűneiket, és hogy milyen nagy áldozatot vállalt ez a fiatal lány őértük, a városért és az ország gyógyulásáért könyörögve.

Sőt egyszeriben elterjedt a nép körében, hogy „van egy új ügyvédünk a mennyben, mert Mariana (Parades) már ott van.” Mintha Mariana de Jesús de Torres y Berriochoa anya nem is létezett volna!

Mariana de Jesus Parades

„Quito két liliomának” életei nem maradtak érdemtelenül sem az ecuadori-, sem a Dél-amerikai népek lelkében, hiszen a mexikói Guadalupe kegyhely után az ecuadori Quito lett Amerika második leglátogatottabb zarándokhelye! 

(Kép: Quito és hegyei)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

A Kármelita skapuláré megáldásának és feladásának szertartása

1. A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréjának megáldása és felvétele, lehetőség szerint közösségi szertartás keretében történjék.

2. A Skapuláré felvételével a hívő a Kármel családjának tagjává lesz. A skapulárét papokon kívül még más erre felhatalmazott személyek is feladhatják azt a híveknek.

3. A feladási szertartáshoz a hagyományos textil skapulárét használjuk, amit utó­lag a megfelelő éremmel helyettesíthetünk. A skapuláré érmet Szent X. Piusz pápa engedélyezte 1910. XII. 16-án.

4. A skapuláré megáldása és felvétele az alább írott rítusok és imádságok formájában történjék: Bevezető szertartás, szentírási rész olvasása, könyörgések, áldás és a skapuláré feladása, befejező szertartás. Mindezek által teljes mértékben kifejeződik a skapulárénak az azt viselő hívek életében betöltött szerepe.

5. Fontos, hogy jól kifejezzük a ska­puláréval járó kegyelmek lelki értékét és azokat a kötelezettségeket, melyeket a hívek a Boldogságos Szűz tiszteletének e formájával felvállalnak.

A skapuláré feladása: A skapulárét a hívő vállára helyezve, a szertartás végzője ezt mondja:

     Fogadd ezt a skapulárét, mint a Kármelhegyi Boldogasszony Testvéreihez va­ló tartózásod jelét. Nagyhatalmú égi Édesanyád megelőző szeretetében bízva, kövesd Őt és élj vele bensőséges egységben. Viseld ezt a ruhát, amely emlé­keztet Mária segítő jelenlétére abban a mindennapos elkötelezettségedben, hogy bensőleg Jézus Krisztust öltsd magadra, hogy Ő élhessen benned és nyilvánulhasson meg általad az Egyház és az egész emberiség javára, a Szent­háromság dicsőségére.

Ámen.

HÁLAIMA (a skapuláré felvétele után)

     Dicsőséges Mária, Kármel Ékessége és Királynéja, íme felöltöttem a skapu­lárét, amely jele az irántam való jóságodnak valamint az én neked való felaján­lásomnak, Szeplőtelen Szűz. Add meg nekem, hogy mostantól törekedjem követni erényeidet, különösen az alázatot, a tisztaságot és a szeretetet. Ajándékozd nekem oltalmad örömét. Életemben és halálomban ments meg a veszedelmektől. S ha majd meghalok az Úr kegyelmében, segítségeddel add, hogy minél hamarabb eljussak az ő színelátására. Szentséges Szűz Mária, segíts meg engem, hogy mindig nagy tisztelettel hordjam szent ruhádat, és viselkedésemben semmi se bántsa, vagy sértse az Irán­tad való hűségemet. Vigyázz rám, hogy megőrizzem szívemben Isten Igéjét, megtegyem az Ő akaratát, és a te erényeidbe öltözve jelenhessek meg Ná­la. Kiérdemelhessem, hogy Vele és Veled élhessek örökkön örökké. Amen.

(Források az első részben!) (folyt.)

Bevezető
     Fel nem tett kérdésre válaszolok – hogyan találkoztam én „észak e nagy misztikusával”? Nos, miként a tegnapi emléknapon említettem, a 80-as évek közepén kezembe került a „Boldogság titka” 15 imája, melyet akkor, ezer veszélyen keresztül illegálisan lesokszorosítottam több ezer példányban. Ez talán „szép gesztus” volt Brigitta felé és erősen reméltem, hogy ez valahol majd „kölcsönös” lesz!
     Lám eltelt 30 év, és minden keresés nélkül, találkoztam Brigitta egy látomásbeli kijelentésével, mely megragadott, különösen azért, mert blogom a Szűzanya szolgálatában áll: „Az Isten Anyja, mint szivárvány a felhők fölött, úgy áll szüntelenül imádkozva az égen.” – Nos ennyi nekem elég volt, hogy nekifogjak „barátságunk” felújításának! (A vállalt feladat nagyságát némileg példázza a rengeteg forrás-link is!) 
Fogadják szeretettel! ‒ A szerkesztő

Forrásmunkák:
Forrás 1: Claire L. Sahlin: Svéd Szent Brigitta Európa társvédőszentje - Bába Kiadó Szeged, 2008
Forrás 2: Kovács Kalliszt OFM: Ferences szentek és boldogok az év minden napjára - Sümegi Ferences Rendház 2002
Forrás 3, Forrás 4, Forrás 5, Forrás 6, Forrás 7, Forrás 8, Forrás 9, 
Forrás 10, Forrás 11, Forrás 12, Forrás 13, Forrás 14, Forrás 15, 
Forrás 16, Forrás 17, Forrás 18, Forrás 19, Forrás 20, Forrás 21, 
Forrás 22, Forrás 23, 

Idén ősszel is elindul az Axioma Akadémia, mely tavaly nagy népszerűségnek örvendett a keresztény egyetemisták körében. 

Írjuk a részleteket, de mielőtt erre rátérnénk, szeretnénk megkérni, hogy ha téged nem is érint vagy érdekel küldd tovább olyan fiatal ismerőseidnek, akik érdeklődhetnek az Akadémia iránt! Nagyon köszönjük ezt a segítséget.

Az Axioma Akadémia egy olyan képzési program, amely kivételes fiatalokat készít fel arra, hogy hatékonyan képviseljék a keresztény világképet a társadalomban. Olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik szeretnék a hitüket intellektuálisan is átlátni és ezt beszélgetésekben, vagy akár a nyilvánosság előtt is képviselni. A képzésünk segítségével kibonthatják a bennük rejlő apologétát, és eszközöket kapnak ahhoz, hogy a társadalom formálására képes, meghatározó gondolkodókká és szakemberekké váljanak.

Kulcs témák:
Apologetika
Keresztény világkép
Bioetika és szexuáletika
Természetjog
Politika és közjó
 
Az Akadémia ismeretanyagát egy kivételes hazai és nemzetközi előadókból álló testület biztosítja, akik a képzés ideje alatt elérhetők, így a személyes mentorálás lehetősége is nyitva áll a jelentkezők előtt. A képzés elvégzését követően a résztvevők egy értékorientált, intellektuálisan pezsgő alumni közösség tagjaivá válhatnak, ahol egymás számára is erőforrást jelentenek majd a jövőben.

A képzési alkalmak általában szerdai napokon Budapesten, a késő délutáni-esti órákban, a képzési hétvégék pedig péntektől vasárnapig Budapest vonzáskörzetében kerülnek majd megrendezésre.

Jelentkezési határidő: augusztus 27. 
 
Jelentkezem!

Üdvözlettel:

az Axioma Központ csapata

A kiválasztott földi halála

     Mariana de Jesús de Torres anya 1634. végén súlyosan megbetegedett. Néhány hétig tartó intenzív fájdalmak közt is mindig megőrizte a lelki nyugalmát.

Ő, aki háromszor is meghalt földi életében, 1635. január 16-án az Egyház Szentségeinek vétele után, véglegesen elköltözött Isten Országába!

Halálát követően 300 évig csend volt a próféciákról, ám amikor 1906-ban Mariana de Jesús de Torrest exumálták, és testét teljesen épségben találták (ld lenn!), sőt valamennyi alapító nővérét is, ez ráirányította az Egyház figyelmét a próféciákra!

Carlos María de la Torre bíboros kinevezett egy teológiai bizottságot, akik a történelemben is jártasak, hogy tanulmányozzák a leírtakat! A Bizottság teljes körű gondossággal, pártatlansággal és az egyházi hagyomány iránti hűséggel hajtotta végre küldetését. Megállapítva, hogy a prófetikus tartalom "a kiváltságolt Mariana de Jesús de Torres emberi ismereteiből nem származhat, a leírtak visszafogottak, és nincsenek ellentétben az Egyház tanításával!". Salvador Rivera quitói püspök már 1611-ben jóváhagyta a jelenések tényét és az üzenetek tartalmát!

Mariana de Jesús de Torres boldoggáavatási ügyét az egyházi hatóság elindította és hősi erényeinek kivizsgálása után megkapta a „tiszteletreméltó” címet. 

Sajnos zavart kelt, hogy a Quitó-i történetben két Mariana de Jesús érintett, az egyik a kiválasztott személy: Mariana de Jesús Torres y Berriochoa. A másik személy egy fiatal lány Mariana de Jesús Parades, aki kiválasztottunk halálát követő tíz év múlva 1645-ben bukkant fel engesztelő életfelajánlásával és 1959-ben XII. Piusz pápa szentté avatta!

Három közös vonásuk van. Mindketten quitóiak, mindketten – ha különböző életkorral is –, de az életszentségben haltak meg, és mindkettejükre mondják „Quitó Lilioma”!

Szent Mariana de Jesus Parades története röviden:

     A Szeplőtelen Fogantatás Kolostora és lakói, élükön Tiszteletreméltó Mariana de Jesús de Torres anyával, minden példamutató engesztelő életük ellenére, nem hagytak maradandó nyomot a vegyes etnikumú ecuadori néplélekben. Ennek oka talán a fennmaradt üzenetek érthetetlenségével is magyarázható, hiszen ez a 20-21. századnak szólt!

(Lásd a következő részt!)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.) 

      Svéd Szent Brigitta (1302/3-1373) ‒ észak misztikusa ‒ szorosan hozzátartozik a svéd történelemhez. Elragadó alakja, akit Bridgetként is ismernek, gyakran együtt említenek a nála fiatalabb Sziénai Szent Katalinnal (1347-1380), mert „nő létükre” mindketten eredményesen segédkeztek az államközi és egyházpolitikai kérdésekben.
Szent Brigitta özvegy, földi tevékenységében elismerésre méltó egy új női szerzetesrend létrehozása, a pápa avignoni tartózkodásának megszüntetésére, az egyház megreformálására irányuló erőfeszítései. A 14. század egyik legmegnyerőbb egyénisége, aki éleslátásával és lelki inspirációival felismerte a bűnt a politikai és gazdasági életben. De nemcsak felismerte, nemcsak bátran ostorozta, de tett is ellene!
     Eziránt a karizmatikus látnok iránti érdeklődés a feminizmus, a történelem, a teológia és a vallásosság iránti érdeklődés is egyben. Vannak, akik a filozófusnőt látják benne, aki nagymértékben befolyásolta korának világszemléletét és megváltoztatta a középkor női gondolkodását, sokan azonban a keresztény egységért folytatott erőfeszítések inspirálóját látják benne.
     A tudományos és a közfigyelem valószínűleg tovább fog növekedni azáltal, hogy II. János Pál pápa 1999-ben Szent Cirillel és Metóddal, Nursiai Szent Benedekkel, Sziénai Katalinnal és Edith Steinnel (keresztről nev. Szent Benedicta †1942), együtt Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
     Svéd Szent Brigitta a 14. század egyik legmegnyerőbb, ugyanakkor egyik legbátrabb, igencsak szókimondó asszonya volt, akit a pápa éppen azért választott ki Európa társvédőszentjévé, mert mély istenkapcsolata, jellemessége és alázata példa lehet számunkra. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli nevét, mégis általános ismertségét a 365 napon át mondandó „Szent Brigitta 15 imájának” köszönhető!
     A középkori magyar imádságkódexekben csaknem kivétel nélkül mindenütt szerepel Szent Brigitta tizenöt imája. Később, tekintve, hogy Szent Brigitta rendje Magyarországon nem telepedett meg, ismertsége és nevezetes imája is feledésbe merült.
     A „Brigitta imát” 365 napon keresztül kell végezni és az Úr rendkívüli kegyelmeket ígér azoknak akik elvégzik. A II. világháború előtt a rendi kiadók kiadásai már alig voltak fellelhetők! E blog szerkesztője több ezer példányban kinyomatta „szamizdatként” 1985-ben „A boldogság titka” címmel.
     A nevezett ima 1990 után legálisan is megjelenhetett, és igen jelentős népszerűségre tett szert. Az előírás szerint az imákat naponta el kell imádkozni. Amennyiben komoly ok(ok) miatt mulasztás történik, másnap két alkalommal kell elmondani, mert a privilégiumok akkor nyerhetők el, a lélek épülését és az ígéretek beteljesülését fokozza a meditatív imamondás. (A 15 imát, lásd a holnaptól kezdődő sorozat befejező, XVIII. részében!)

A Skapuláré Társulatok Szabályai és a búcsúnyerési lehetőségek

1. A Kármel Skapuláré Társulatai a híveknek olyan jellegű társulásai, melyek­ben a hívek a Kármelita Rend lelkisége szerint törekszenek a szeretet tökéletes­ségére, osztozva a Rend életében és lelki kincseiben. Máriával szoros egységben élnek, s gondolataikban, vágyaikban és cselekedeteikben Őt követik.

2. (...) Ha a Tár­sulatot nem a Kármelhez tartozó templomban szeretnék megalapítani, az illetékes egyházmegye püspökének írásbeli beleegyezése szükséges.”?

3. A Skapuláré Társulatba való belépésre olyan személy adhat jogot, aki arra a Rendtől felhatalmazást kapott.

4. A Társulatba való belépés a Szentszék által elfogadott rítus szerint tör­ténik a skapuláré felvételével. A skapuláré két barna szövetdarabkából álló ruha, melyet két zsinór vagy szalag köt össze. A belépéskor fel kell jegyezni a hívő nevét és a belépés időpontját a megfelelő könyvbe. Ő maga is kaphat egy igazoló lapot a belépésről, melyen szerepel a társulat vagy a templom neve.

5. A textil skapuláré felvétele után a hívek helyettesíthetik azt a megfelelő érem­mel, melynek oldalán Jézus Szentséges Szíve, a másikon pedig a Kármelhegyi Boldogasszony látható. Az érmet és a ruhaskapulárét, ki lehet cserélni anél­kül, hogy a híveknek újból meg kellene a kármelben áldatniuk.

6. A Társulat tagjai mindig viseljék ájtatosan a skapulárét vagy érmet, mint a Máriához és a Kármel testvéri közösségéhez való hozzátartozásuk látható jelét.

7. A tagok kötelezik magukat arra, hogy a zsolozsma valamely részét naponta elvégzik vagy néhány zsoltárt vagy a rózsafüzért imádkozzák és gyakran részt vesznek az Eucharisztia ünneplésében.

8. Lehetőség szerint a tagok összejönnek, s így testvéri együttérzésükben erősödnek, jobban megismerik a Kármel lelkiségét, figyelemmel vannak a szükséget szenvedő testvérek és nővérek iránt. Mindezt Máriával szoros egységben teszik.

9. A Tagok teljes búcsút nyerhetnek a szokásos feltételek mellett – a tár­sulatba való belépés napján és a következö ünnepeken: a Kármelhegyi Boldog­asszony főünnepén (július 16.), Szent Illés próféta ünnepén (július 20.), Stock Szent Simon emléknapján (május 16.) a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz ünnepén (október 1.), Jézusról nevezett Szent Teréz főünnepén (október 15.), a Kármelita Mindenszentek ünnepén (november 14.) és Keresztes Szent János főünnepén (december 14.)

10. A Társulat tagjai együtt ünneplik a Kármelhegyi Boldogasszony főün­nepét (július 16.). A Szent Szűz iránti szeretet és hála bensőséges érzéseivel gyűlnek össze ezen alkalommal, s megújítják önmaguk kármelita elkötelezettségét, Jézushoz és az Egyházhoz való hűségüket, s a Szűzanya Szívének ajánl­ják a Kármel egész családját.

A búcsú feltétele: gyónás, szentáldozás, imádság a pápa szándékára és az ígéret megújítása, hogy a társulatban magára vál­lalt kötelmeinek eleget tesz. (Az Apostoli Sacra Penitenziaria dekrétumai alapján 144/68/R 1968. jún. 22.-én és IS33/68/RR 1968. szept. 17-én)

(Források az első részben!) (folyt.)

Az etikus orvoslás legbiztosabb tanácsadója – mértéke és értéke – a Tízparancsolat! Az Isten nélküli orvos könnyebben hozhat – (akár) helyesnek tartott –, ám életellenes "szakmai" döntést, mellyel így vagy úgy, de részese az élet elleni összeesküvésnek! (Szerk)

Az orvosok abortálni akarták őket, pap lett az ikrekből
2013. 08. 30.
     Két chilei pap – akik ikrek – azt állítják, hogy édesanyjuk döntése a doktorok abortuszt javasló tanácsával szemben segített elmélyíteni papi hivatásukat.
     Paulo és Felipe atya 1984-ben született a chilei Lagunillas de Casablancában. Édesanyjuk, Rosa Silva, mielőtt a gyermekei megszülettek volna, ultrahangvizsgálatokon vett részt. Az orvos azt mondta neki, hogy igen furát lát, három lába és két feje van a babának, ezért az abortuszt javasolta, ami „terápiás céllal” engedélyezve volt az országban. Az orvosok azt mondták, hogy veszélyben lehet az élete is, de ő azzal válaszolt, hogy vállalja, amit Isten neki szán.
     A gyermekek szeptember 10-én születtek meg. Elsőként Felipe – miután viszont a méhlepény nem választódott le, a doktorok ki akarták tisztítani a nő méhét. Ő azonban nem engedte, mert úgy érezte, még egy gyermek születni fog. Paulo 17 perccel később született meg. Ha édesanyja enged az orvosi beavatkozásnak, második fia csak nagyon súlyos sérülésekkel jöhetett volna világra.
     Az ikreknek édesanyjuk akkor mesélte el születésük körülményeit, amikor már a szeminárium hatodik évében jártak. (...) Ugyan közel álltak egymáshoz, mégsem beszéltek egymással arról, hogy mindketten papnak készültek. 2003-ban léptek be a szemináriumba, amit a család először nehezen vett, de miután édesanyjuk látta, hogy boldogok, megtalálta a békéjét. Az ikreket 2012-ben szentelték pappá.
     Isten nem rendetlenkedik körülöttünk. Azt szeretné, hogy boldogok legyünk, és a papság gyönyörű hivatás, amiben teljesen boldogok vagyunk – mondta ezzel kapcsolatban Felipe a CNA-nak. Születésükkel kapcsolatban Paulo azt mondta: édesanyja bölcsessége, hogy erről a megfelelő időben beszélt velük.

Magyar Kurír ( Forrás ) 

Az ikerpár pappászenteléséről és primíciájáról sok kép található az alábbi spanyol nyelvű linken:

http://capturadordeimgenes.blogspot.hu/2012/04/ordenacion-y-primera-misa-de-los-padres.html

A Kármel elkötelezett a Szent Szűz különleges szolgálatára!

     Aki a skapulárét viseli, szorosabb vagy tágabb módon, a Kármelita Rendhez társul. Elkötelezettnek kell tehát magát éreznie a Szent Szűz különleges szolgálatára, tiszteletére, követésére, és a rózsafüzér naponkénti imájára!

Nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, hogy a Legszentebb Szűz iránti tisztelet leghitelesebb formája, ha Szeplőte­len Szívének szenteljük magunkat, amit egyben a Skapuláré alázatosan jelez. Ezt kérte Fatimában is a Szűzanya, aki mellesleg 1917. október 13-i, a három pásztornak mutatott látomások sorában utolsónak, Kármelhegyi Boldogasszonyként áldotta meg a világot!

XII. Piusz levele a Kármelita Rend Generálisaihoz a Skapuláré 700. évfordulója alkalmával

Szeretett Fiainak, Üdv és Apostoli Áldás!

Bizonyára senki előtt sem ismeretlen, mennyire feleleveníti a katolikus hitet és javítja az erkölcsöket az Istenanya iránt tanúsított szeretet, éspedig különösen azon ájtatossági gyakorlatok által, melyek minden mást megelőzve természetfeletti utalásokkal gazdagítják az értelmet és keresztény erénygyakorlatokra ösztökélik a lelket. Ezek között az első helyen kell említenünk a kármelita Szent Skapuláré tisztele­tét, mint olyat, mely egyszerűsége által mindenki természetének megfelel és bősé­ges lelki gyümölcsei következtében mindenütt elterjedt a keresztény hívek között. (...) Ezért az összes kármeliták, akár az első és második rend kolostoraiban, akár közös szabály szerint vagy világi Harmadik rendben élnek, akár más Társulatokban, amelyek a szeretet bárminemű köteléke által a Boldogságos Szűz ugyanezen családjához tartoznak, gondoljanak a Szent Szűzre, mint az alázatosság és tisztaság tükrére; tartsák szem előtt a ruházatban, mint a szerénység és egyszerűség összfoglalatát; de különösképpen legyen ez a ruha, melyet éjjel nappal hordanak, ékesen szóló, jelképes kifejezője az imának, mellyel az isteni segítségért könyörögnek; s végül kifejezője a Szent Szűz Szeplőtelen Szívének tett felajánlásnak is, melyet újabban és oly lelkesen ajánlottunk.

A Kegyes Anya bizonyára kieszközli Szent Fiánál, hogy a tisztítótűzben szenvedő gyerme­kei – a hagyományként ránk maradt úgynevezett szombati kiváltság révén – minél gyorsabban elérhessék a mennyei hazát.

Mint az égi oltalom és segítség zálogát, valamint különleges jóakaratunk jelét, szívünk mélyéből adjuk rátok Szeretett Fiaink és az egész Kármelita Rend­re Apostoli áldásunkat. (1950. február 11-én, a Szeplőtelen Szűz megjelenésének ünnepén, XII. Piusz pápa.)

(Források az első részben!) (folyt.)

A próféciák és a várható Nagy Csoda

     „Mivel a világ utat engedett mindenféle gonoszságnak, sokfajta büntetésen kell keresztülmennie: katasztrófákon, éhínségeken, háborúkon, hitehagyáson és számtalan lélek elvesztésén, miközben papok és hívők vére fog folyni. Az égen soha nem látott tüzes villámok keletkeznek, melyek az emberi történelem során soha nem tapasztalt, szűnni nem akaró tűzviharokat keltenek. Ez a nagy csapás hetven órán át fog tartani, és a makacs, bűnbánat nélküli istentelenek elpusztulnak a föld színén. Egyes nemzetek megtisztulnak, míg mások teljesen el fognak tűnni. És ezután látható lesz a világosság hatalma a sötétség felett. Ez a sötétség ideje olyan szörnyű lesz, hogy az emberek már azt hiszik, minden elveszett! S amikor úgy tűnik, a gonoszság végleg győzedelmeskedett, akkor a számtalan ima és áldozat egységes segélykérésére, mint a hajnal sugara, úgy oszlatom szét az Egyház szabadságát beárnyékoló fekete felhőket, és a Nap egy új világot fog beragyogni! Ez lesz az én beígért Eseményem, mellyel meghökkentő módon fogom a Sátán büszkeségét megsemmisíteni! Talpam alá vetem őt, és a pokol mélységébe láncolom, s így végre megszabadul az Egyház és a világ a sátán kegyetlen zsarnokságától.”

A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr ezt mondja: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség! Akkor majd minden ima és fohász, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján, mint eggyé olvadt segélykéréssé válik, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, s ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. A hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (Vö. II/93-94; 109.)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (folyt.)

Amiért a harang szól! 

1456. július 22-én  megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek. 

Sajnos újkori "történészeink" szerint a Duna partján kivívott diadal rajtunk kívül senki mást nem érdekel. Bizony hazugság ez, hiszen a magyar győzelem létében érintette egész Európát, az egész kereszténységet, mert a kontinens hosszú évtizedekre megszabadult a török veszélytől. Kimondhatjuk büszkén, hogy Magyarország egymaga többet tett a keresztény Európa védelméért, mint a kontinens összes országa együttvéve!
És mit kaptunk vérünkért cserébe? Egy korabeli krónikás összegzése szerint: „Magyarország mindenét föláldozta Európáért: önmagát, jövőjét, jólétét és normális fejlődését, de mindezen áldozatért alig kapott valami ellenszolgáltatást. Európa súlyosan adós maradt Magyarországgal szemben.” Pedig a pápa által elrendelt Déli Harangszó figyelmezteti a világot - különösen európa népeit -, hogy mindannyiszor hálaimával gondoljanak Magyarországra!

A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én e napot a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.

Tényleg összeesküvés állhat a világon terjedő halál kultúrája mögött?

     Az élet elleni fenyegetések nem csökkennek, hanem rendkívül nagy méreteket öltenek. Tudományos módszerekkel és rendszeresen programozott fenyegetésekről van szó. Objektív „élet elleni összeesküvéssel” állunk szemben. Úgy tűnik, ennek nemzetközi intézmények is részesei, melyek hivatalból bátorítanak és programoznak kampányokat a fogamzásgátlás, a sterilizáció és az abortusz terjesztésére. A tömegtájékoztató eszközök pedig gyakran bűntársak ebben az összeesküvésben, mert elhitetik a közvéleménnyel, hogy az a kultúra, mely a fogamzásgátláshoz, a sterilizációhoz, az abortuszhoz és az eutanáziához folyamodik, a szabadság megszerzésének és a fejlődésnek a jele. (17)

     Ma kulturális, társadalmi és politikai szinten egyre szélesebb körökben terjed az említett, élet elleni bűncselekmények olyan fölfogása, hogy azok az egyéni szabadság törvényes, jogos megnyilvánulásai. Meglepő ellentmondás, hogy ma, amikor meghirdetik a személy sérthetetlen jogait, az élethez való jogot gyakorlatilag eltiporják, különösen az emberi lét legtitokzatosabb pillanataiban, a születéskor és a halálban. E támadások frontális fenyegetést jelentenek az emberi jogok egész kultúrájára nézve. (18)

Mit tehet a pap és a hétköznapi keresztény ember a halál kultúrájával szemben, az élet kultúrájának megvalósulásáért?

     Azzal kell kezdenünk, hogy a keresztény közösségeken belül megújítjuk az élet kultúráját. Gyakran még az aktív hívők is szakadást látnak a hit és annak az életre vonatkozó etikai követelményei között, s így erkölcsi szubjektivizmusba és elfogadhatatlan cselekvésre jutnak. Őszintén meg kell kérdeznünk önmagunkat, hogy az életnek milyen kultúrája terjedt el ma egyházmegyéink családjaiban, közösségeiben, és meg kell határoznunk, milyen lépéseket kell tennünk az élet szolgálatára, annak teljes igazsága szerint. (95)

     Ugyanakkor elő kell mozdítanunk a párbeszédet mindenkivel, a nem keresztényekkel is. Az első és alapvető lépés az erkölcsi lelkiismeret formálása: annak hirdetése, hogy minden emberi élet páratlan és sérthetetlen érték. (95-96)

     Fontos feladata van ebben a családnak, a tanítóknak, a nevelőknek. A fiatalokat segíteni kell, hogy igaz tartalmában és benső összefüggésében tudják megélni a nemiséget és a szeretetet. A hiteles nevelésnek magában kell foglalnia a tisztaságra nevelést is. A házastársakat pedig felelős nemzésre kell tanítani, megismertetve velük a születésszabályozás természetes módszereit. (97)

     Sokat tehetnek az élet kultúrájáért az értelmiségiek, az egyetemek, a bioetikai intézetek. Nagy a felelőssége a tömegtájékoztató eszközök munkatársainak: az élet nemes, értékes példáit, tanúságtételeit kell bemutatniuk, tisztelettel felmutatva a szeretet és a nemiség értékeit. A valóság ábrázolásakor kerülniük kell mindent, ami sugallja vagy növeli az élet iránti közömbösséget, megvetést vagy elutasítást. (98)

     Sürgető feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai erőfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia. (95) Erőfeszítéseink közepette a Krisztusba vetett bizalom erősít és lelkesít bennünket, aki tudja, hogy a mennyek országához hasonlóan az élet Evangéliuma is növekvőben van és bőséges termést hoz. (100)

Az Evangelium vitae kezdetű enciklika teljes szövege itt olvasható. 

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír  forrás    (A képfelirat: a nőkért, a gyermekekért, az életért)

A megvalósult próféciák

     A papszentelés szentségét nevetségessé teszik és megvetik. A démon szüntelenül azon fog munkálkodni, hogy a papságot természetellenességgel vádolja, részben meg is rontsa, és ezek „a megrontott papok, botránkoztatni fogják a Isten népét, és ösztönözik a széthúzást. A Sátán ezen látszólagos győzelme nagyon nagy fájdalmat fog okozni az Egyház jó pásztorainak”.

A Házasság Szentségével kapcsolatban, mely Krisztus és az Ő Egyházának egységét szimbolizálja, a Szent Szűz ezt mondta: „A szbdkmvesség, amely mindenütt arra törekszik, hogy hatalomra kerüljön! Gonosz törvényeket fog törvénybe iktatni azzal a céllal, hogy megszüntesse a Szentségeket, és hogy könnyűvé tegye a bűnben élést mindenki számára. A keresztény lelkiség gyorsan fog hanyatlani, kioltva a hit értékes lángját, amíg eléri azt a pontot, amelynél az erkölcsök csaknem teljes és általános romlása bekövetkezik.”

„Olyan divatok jönnek majd, melyek nagyon sérteni fogják a Mi Urunkat. Az Isten gyermekei és szolgái nem szabad, hogy kövessék ezeket. Az egyházi életben nem lehetnek divatok! A Mi Urunk Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké. (Zsid 13,8)”.

„Azokban a boldogtalan időkben féktelen fényűzés terjed el, mely rabul ejti a lelkek sokaságát, akik el fognak veszni. Amiként az ártatlanság hiányzik majd a gyermekekből, úgy a szemérmesség is hiányozni fog a nőknél. Az Egyház súlyos helyzetének idején azok, akiknek beszélni kellene, hallgatni fognak.”

„Eljön az idő, amikor a Sátán átveszi a hatalmat a Földön, épp a sok megtévesztett és hitetlen ember tévedése által, és az ördög fekete felhőként fogja elsötétíteni a Szent Fiam Legszentebb Szívének szentelt világ egét.”

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

A Kármelita skapuláré

     A (barna) skapuláréhoz fűződő ájtatosság elterjedését az Egyházban, nagyban előmozdította a híveknek azon bizalma, hogy a Szűzanya nem csak életükben segíti meg őket, hanem haláluk után is, mégpedig a lehető leggyorsabban, különösen a neki szentelt napon, vagyis szombaton.

A skapuláré csupán szentelmény, de a Szent Szűz közbenjárására és a Kármelita Rend áldásával közvetíti Isten kegyelmét. A Szűzanya oltalma, attól a pillanattól kezdve alakítja és átalakítja azt, aki az ő ruháját viseli. Aki felveszi a skapulárét Máriát öl­ti magára!

Montforti Grignon Szent Lajos ezt írja: A Szentlélekisten Szűz Máriában és őáltala akarja választottait kialakítani (...), hogy erényről-erényre, kegyelemről-kegyelemre növekedjenek. (TMT 34) Izajás próféta is így kiált: „Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám” (Iz 61,10).

Fontos tudni, hogy a skapuláré viselése nem garantálja a Szűzanya csodás közbelépését azon lélek megmentésében, aki saját akaratából (tudva és akarva) megmarad a bűnben! Viszont, hathatós segítséget biztosít azok számára, akik erőfeszítéseket tesznek, és skapuláréjukat megcsókolva kérik Őt, hogy megtérjenek a bűnből és kitartsanak a jóban!

A Szűzanya szolgálata nem „rendi karizma” kérdése, hanem a Krisztusra tekintő ember kötelessége, akár rendi tag az ember, akár nem!

Az Egyház tanítása szerint az örök üdvösség annak a gyümölcse, hogy az em­ber hűséges az Isten Igéjéhez és együttműködik az isteni kegyelemmel, Krisztus a mi Urunk által. Hibás, sőt veszélyes lenne azt gondolni, hogy az üdvözüléshez elég a skapulárét hordani, nem törődve azzal, hogy miként éljük meg a hitet és a szeretetet.

Annak, aki a skapulárét viseli, azon kell fáradoznia, hogy példamutatóan viselkedjen: hűséges legyen kötelességei teljesítésében és az Egyház szolgálatá­ban.

A skapuláré annak a biztonságát nyújtja, hogy Szűz Mária segítségével erőfeszítéseinket siker koronázza. XII. Piusz pápa a skapuláré 700. évfordulója alkalmával ezeket mondotta: „Hány jó lélek köszön­hette, emberileg reménytelen helyzetben, sorsának jórafordulását és örök üdvös­ségét a skapulárénak! S neki köszönhetően még hányan érezték testi-lelki veszedelmek közepette Mária anyai oltalmát! A skapuláré-ájtatosság révén, kegyelmi folyamok áradtak szét az egész világra”.

(Források az első részben!) (folyt.)

Tényleg létezik az élet elleni összeesküvés?
2013-01-31 · by christiana2013

Súlyos kérdések és súlyos válaszok Boldog II. János Pál pápától. (A válaszok az Evangelium vitae enciklika jelzett fejezeteiben találhatóak)

Mi az abortusz?

     A művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, olyan ártatlan, hogy ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva. (58)

Hogyan válhatott mégis elfogadottá a magzatok megölése a közgondolkodásban, a szokásokban, sőt a törvényhozásban?

     Ez az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának jele: az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. Épp az abortusz esetében figyelhető meg egy kétértelmű szóhasználat terjedése – pl. ‘terhességmegszakítás’ –, mely el akarja kendőzni igazi természetét és csökkenteni akarja a súlyát a közvélemény előtt. E nyelvi jelenség maga is jó mutatója a lelkiismeretek eltompulásának. (58)

Kiket fog Isten felelősségre vonni a magzatok megöléséért?

– Az anyát. Olykor éppen ő dönti el és kéri magzata meggyilkolását, vagy maga hajtja végre. Gyakran nem pusztán önzésből akar megszabadulni magzatától, hanem más értékeket akar menteni (egészségét, a család életszínvonalát stb.) Mindez azonban soha nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet szándékos kioltását. (58)
– Az apát és más családtagokat, akik közvetlenül vagy közvetve abortuszra késztették az asszonyt.
– Az orvosokat, ápolókat. „Felelősek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik a halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott tudásukat.”
– Az abortuszt végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit abban a mértékben, amennyiben a dolog tőlük függ.
– A törvényhozókat, akik indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyező törvényeket, valamint akiknek gondoskodnia kellett volna (és nem tették meg) a sokgyermekes és anyagi nehézségekkel küszködő családokat megfelelően támogató család- és szociális politikáról.
– Mindazokat, akik a nemi szabadosságot és az anyaságot lekicsinylő szellemet terjesztik.
– Az abortuszt támogató és terjesztő nemzetközi intézményeket, alapítványokat és társaságokat. (59)

Mi az egyház álláspontja az embrionális kutatásokkal kapcsolatban?

     A Szentírás és a keresztény hagyomány szerint az emberi élet szent és sérthetetlen minden pillanatában, születése előtt is; rá is érvényes Isten „ne ölj” parancsa. „Az is ember, aki születni készül” – írja Tertullianus. (61) Ezért az emberi embrión végzett beavatkozások kizárólag akkor megengedettek, ha tiszteletben tartják az embrió életét és épségét, és nem jelentenek számára aránytalan kockázatot, s céljuk a gyógyítás, egészségi állapotának javítása vagy életbenmaradásának biztosítása. Viszont az emberi embrió vagy magzat kísérleti vagy biológiai anyagként való használata bűncselekmény, hiszen ártatlan emberi lény megölése, még ha más javára történik is, minden körülmények között elfogadhatatlan. (63) (folyt)

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír   forrás 

Miért aludt ki a tabernákulum lámpája? 2

5) „Az örökmécs kialvásának ötödik oka, a hanyagságnak és azok közömbösségének köszönhető, akik nagy jólétükben érdektelenül szemlélik az Egyház elnyomását, az erények nevetségessé tételét és a démon általános térnyerését. Az ilyenekben nincs Isten- és emberszeretet, hogy vagyonukkal támogatnák azok harcát, akik csekély lehetőségeik mellett, szüntelenül apostolkodnak a gonosz legyőzésére és a katolikus hit tisztaságáért.” Sőt! Hiedelmeikben hajlanak hamis üzenetek és ördögi praktikák követésére, kiszolgáltatva magukat a bűnöknek és szenvedélyeiknek!

Miasszonyunk azzal folytatta, hogy leírta azokat a visszaéléseket, melyek a 20. század második felétől, minden szentséget meg fognak támadni: „Jaj azon idők gyermekeinek, mivel nehezen fognak hozzájutni a Keresztség és a Bérmálás Szentségéhez.” Figyelmeztetett, hogy nemcsak a fiatalok papi hivatása bizonytalanodik el, de magában a klérus egy részében is elhalványul a hit. A szabadosság lehetőségeivel kecsegtetik a fiatalokat, melyet sokak örömmel fogadnak, míg rá nem ébrednek, hogy a megtévesztő szellem béklyóiba estek. Az ördög kitartóan próbálja majd elpusztítani a Szentségeket, különösen a Bűnbánat- és az Oltáriszentséget! Mindennapos lesz az imádási gesztusok elhagyása, a szentségtörés és mindenféle hanyagság! Az Utolsó Kenet (Betegek) szentségét kevéssé fogják becsülni, és sok ember hal meg nélküle. Ők maguk a haldoklók fogják visszautasítani azt a segítséget, amely „az örökkévalóságba való nagy ugráshoz” szükséges.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

(Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvben, a Szűzanya a világ várható nehéz sorsáról beszélt.) Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér, és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni; a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. (IV. kiadás, 119. oldal) /Szerk./
 

Boldog Romzsa Tódor püspök, vértanú

1937 júliusában tért haza Kárpátaljára, ahol a lelkipásztori munka mellett tanított az ungvári szemináriumban. 1944. szeptember 24-én szentelték püspökké Ungváron. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.” Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját, majd a Szovjetunióhoz csatolták. Megkezdődött a katolikusok üldöztetése: rágalomhadjárat, templomfoglalás, letartóztatás, kirakatperek, szibériai száműzetés, börtönbüntetés, gyilkos merényletek. A szovjet hatalom meg akarta semmisíteni a görögkatolikus egyházmegyét, de Romzsa püspök híveivel hősiesen ellenállt, nem tagadta meg a Szentszékkel való egységet.1947 október végén, a lókai templom felszentelése után közlekedési balesetet színlelve teherautóval elgázolták Romzsa Tódort és kísérőit. A merénylet után a súlyosan sérült püspököt a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke november 1-jén megmérgezte.Huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én Lvovban II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Magyar Kurír

Regula és kiváltság

     A Sarutlan Kármeliták Konstitúciója (1986) négy pontban foglalja össze, hogy mire kell figyelni ahhoz, hogy a liturgiában is érvényesüljön a Rend mári­ás jellege:

a) a Boldogságos Szűz Mária ünnepeit méltósággal, az ünnepi alkalomnak megfelelően kell megtartanunk. Terjeszteni kell tiszteletét a templomaink­ban, s az Istenanya képe legyen kitüntetett helyen;

b) a Kármelhegyi Boldogasszony, Anyánk és Királynőnk ünnepének a legfontosabbnak kell lennie a Rend összes ünnepei között;

c) az évközi idő szombatjain, amikor engedélyezett egy ad libitum (tetszés szerinti) megemlékezés, az eucharisztia ünneplésében és az imaórák liturgiájában rendszeresen tartsunk megemlékezést Szűz Máriáról;

d) szombaton, valamint a Boldogságos Szűz Mária ünnepein és főünnepei­nek vigíliáin a Salve Regina antifonát énekeljük.

(Szerkesztői kérdés: a Magyarországi Sarutlan Kármeliták valóban legfőbb ünnepüknek tekintik-e július 16-át? Különösen annak keserű tapasztalatával, hogy 2019-ben nemhogy nem értesítették Isten Népét az ünnepi Szentmise hol létéről, de végül egy sarus kármelita templomban tartották meg (időben történő meghirdetés nélkül), ráadásul délelőtt! Vajon idén 2020-ban hol tartják meg az ünnepet, hiszen 20 nappal előbb ez még nem ismert (pl. https://www.karmelitarend.hu/)! Az "évközi szombatok" kiemelt ünneplésébe vajon beletartozik-e a Fatimában kért ELSŐ SZOMBATOK megtartása??)

     Ami a Sarutlan Kármelita Nővérek Konstitúcióját illeti (1991), az 56. pont­ban ez áll: „...a liturgiában az Egyház úgy tiszteli Máriát, mint akit elszakítha­tatlan kötelék fűz Fiának üdvösségszerző művéhez, és úgy tekint rá, mint annak a lelki magatartásnak a modelljére, amely az isteni titkok ünneplésének és meg­élésének mintája.”

Ha betekintünk a Kármelita Rend misekönyvének a szövegeibe, megláthat­juk, milyen is az a mintakép, melynek követésére meghívást kaptunk: „Istenünk, te a Kármelita Rendet a Boldogságos és mindenkor Szűz Mária, Fiad Édesanyja dicső nevével ékesítetted. Engedd kegyesen, hogy akinek emlékét ma ünnepélye­sen megüljük, annak példájával és oltalmával megerősítve eljussunk a tökéletesség hegyének csúcsára, mely maga Krisztus!” Minél közelebb kerülünk Szűz Máriához, ő annál közelebb visz Szent Fiához, Jézus Krisztushoz.

Egyébiránt, a skapuláré több, mint egy máriás jelvény. A valóságos és hatékony olta­lom jele, amely nem elégszik meg azzal, hogy Máriára emlékeztessen minket, hanem egyút­tal az összes kegyelemre is emlékeztet, melyet az Isten Anyja kieszközölt számunkra, és amiért hálát adhatunk a napi rózsafüzérezésben!

(Források az első részben!) (folyt.)

Miért aludt ki a tabernákulum lámpája? 1

2) „A tabernákulum-lámpa kioltásának második jelentése szimbolizálja a világi- és a szerzetespapság krízisét. Sok hivatás el fog veszni, igazság-talanság és egyenetlenség tör be a kolostorokba, a hamis emberszeretet hirdető lelkek megjelenésével. A világi papság viselkedése – mondta a Szűz – sok kívánnivalót hagy maga után, mivel gondatlanok lesznek kötelességeik teljesítésében, az egészséges életvitelhez és a gazdagsághoz kötődnek. Az Egyház szenvedni fog e sötétség idején! Fiam Helytartója a Vatikán fogja lesz és keserű könnyeket hullat. A Isten Népét senki sem vezeti majd atyai szeretettel, erővel és bölcsességgel! Sok pap elveszti maradék lelkierejét is, nagy veszélynek kitéve a saját és mások lelkét.”

3) „A tisztátalanság szinte mindent áthat, és alig lesznek szűzi lelkek a világban!”

Szent Pál evangéliumából: "Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. A vallásosság látszatát viselik ugyan magukon, de megtagadják annak erejét." (2Tim 3,2-5)

4) „A szbdkmves szekták, melyek minden társadalmi osztályba beszivárognak, lassan bevezetik saját tanításukat az iskolai tanításba és a családi környezetbe azért, hogy megrontsák a gyermekeket” – figyelmeztetett a Szent Szűz. Ez a liberális humanizmusnak és a kommunizmus eltévelyedéseinek az inváziója lesz. Azonban Miasszonyunk megígérte, hogy lesznek „vallásos közösségek és személyek, akik bátran és önzetlen buzgósággal fognak dolgozni a lelkekért, s ezek ellen az istentelenek kegyetlen háborúkat fognak viselni”. (Kép: "Érzékenyítés")

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!) (Folyt.)

A Kármel történetisége 3

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált. Ez a bizonyos „vállruha” kezdetben a kármelita szerzetesek köpenye volt, de hamarosan csak a skapulárét értették alatta.

VIlI. Bonifác pápa 1298-ban, aki úgy ismer­te el a Rendet, mint amely az Istenanyának van szentelve.

A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtusztól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

A Kármelhegyi Boldogasszony Testvérei úgy tekintenek a názáreti Máriára, az Úr szolgálóleányára, mint életük sugalmazójára, példaképére és vezérére. Az Iránta való bensőséges érzelmükben egyszerre anyjuknak és nővérüknek érzik, aki arra ösztönzi őket, hogy önmegtagadó lelkületben „Jézus Krisztus iránti engedelmességben” (Regula) éljenek. Egy 1616-os szertartáskönyvben megtaláljuk azt a négy elemet, amely beve­zetésétől kezdve a mai napig jellemzi a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepet:

– annak a Névnek hathatós ereje, amelyhez kezdetekben a kármelita remeték hozzákötötték magukat, s ami által így a Kármelhegyi Boldogasszony Test­vérei lettek;

– Mária különleges oltalma, amit Rendjével szemben gyakorol, s ennek számos megnyilvánulása;

– a Rend megalapításától kezdődően a mai napokig kapott jótétemények, kegyelmek.

– a Szent Vállruha kiválósága és a felvételéhez (szombati kiváltság) kapcsolódó ígéretek.

Nem meglepő tehát, hogy július 16-a lassanként a szent ruha ünnepe lett, egé­szen odáig, hogy XIII. Benedek pápa 1726. szep­tember 24-én keltezett brévéjében kiterjesztette az egyetemes Egyházra, és saját szentmisét rendelt hozzá.

Amikor a II. Vatikáni Zsinat egyszerűsítette az egyházi naptárat, az ünnep választható emléknapként maradt meg az egyetemes egyházban. Tehát Kármelhegyi Boldogasszony július 16, a Rend ünnepe maradt és mindazoké, akik bármi­lyen módon kapcsolódnak a Kármelhez Mária-tiszteletükkel és Krisztus követésével!

     A magánkinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikusa így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.”

(Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000.)

A szentély örökmécse kialudt

     A „Tisztulás nagy Eseménye Asszonya” Mariana de Jesus Torres-nek tett legfontosabb próféciája, egy évvel az anya halála előtt 1634. február 2-án történt. Ekkor Mariana anya az Oltáriszentség előtt imádkozott, a szentély lámpája önmagától kialudt, sötétben hagyva az oltárt, Miasszonyunk pedig elmagyarázta az örökmécs kihunytának öt jelentését.

1) „A 19. század végén és a 20. század elején teret hódít a modernizmus, és ennek folytán különböző eretnekségek fognak terjedni, s ezek kioltják a hit drága fényét a lelkekben, miáltal az erkölcsök majdnem teljes megromlanak. Ezen időszak alatt nagy csapások lesznek a természetben, a társadalomban és a magánéletben.”

    És valóban! X. Piusz pápa 1907. szeptember 8-án kiadott „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű apostoli körlevelében elítélte a modernisták tévedéseit. Azt a tévtant, melyet Szent X. Pius pápa „modernizmusnak” nevezett, az egyháztörténelem legveszélyesebb „comulatio omnium haeresium” – minden eretnekség gyűjtőmedencéjeként – ítélte el, ma is él. („Egyházi Közlöny” 1907. évi 38–46. szám) És ez sajnos ma is él és virágzik! Terjesztői, a felvizezett katolicizmus hívei, és ugyanazokat a tévtanokat hirdetik, amelyeket a szent pápa haláláig nem szűnt meg minden eszközzel irtani.

(A quitói Szűzanya:) „Az Istenben való hitnek nagyon erősnek kell lennie, mert a fájdalmas események azért történnek, hogy az igazak hitét és magabiztosságát próbára tegyék. Olyan helyzetek lesznek, melyekben úgy látszik, hogy már minden elveszett – ámde ez lesz akkor a teljes helyreállítás boldog kezdete.”

Akik helyreállítják az Egyház igazhitűségét, nagyon hasonlóak lesznek azokhoz, melyekről Montforti Grignon Szent Lajos írt: „az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek az Úr megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein.” (TMT 58)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

     A búcsúk elnyeréséhez az alábbi feltételeknek kell eleget tennünk:
1.) szentgyónás, szentáldozás, a pápa szándékára való imádság (pl. Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség).
2.) ígéret arra, hogy meg akarom tartani a Skapuláré Társulat kötelmeit.
     A Szent Skapuláré viselésének, ill. a Társulathoz való tartozásnak a feltételei:
1) Éjjel-nappal hordanunk kell!
2) Törekedni kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni (vagyis az egyháziaknak az egyházi rendnek megfelelően, házasságban élőknek a keresztény házas-erkölcs kötelmei szerint, a nem-házasoknak pedig az előírt erkölcsi állapotban).
3) Rendszeres szentségi élet.
4) Bensőséges Mária-tisztelet.
5) El kell imádkozni a skapuláré felvételekor a kármelita atya által megszabott imát a kármelita rendért, továbbá a felajánló imát (ld. alább!), vagy más máriás imádságot (pl.: elmélkedés, zsolozsma, rózsafüzér)! Nem a mennyiség számít, hanem az odafigyelés!
6) Törekedni kell a kármel szentjei életének és tanításainak a megismerésére.
7) Ajánlott tartózkodni szerdán (kármel böjtje), pénteken és szombaton a húsételektől.
8) Meg kell ünnepelni július 16-át, lehetőség szerint Kármelita templomban!
9) Lehetőség szerint kapcsolatot kell tartani a kármelita atyákkal, vagy a Skapuláré Társulat tagjaival (esetleg imaközösségben).
10) Aki viseli a vállruhát, az élet minden területén köteles tanúságot tenni arról, hogy Miasszonyunkhoz tartozik! XV. Benedek pápa 1914-ben mondott szavai szerint: „Legyen közös nyelvetek az Evangélium szava, és közös fegyveretek a Kármelhegyi Szűz skapuláréja, amelyet mindegyiketeknek viselnie kellene, amely éppen a halál utáni pártfogás egyedülálló kiváltságának örvend!”
     A Szeplőtelen Szűz ígérete alapján a skapulárét hűséggel viselő lélek halála utáni első szombaton kiszabadul a tisztítótűzből. Ennek egyik oka, hogy a skapuláré felvételével bekerülünk a Kármel nagy családjába, ahol minden érdem közös. Ne felejtsük, hogy imáinkkal, áldozatainkkal, életünkkel mi is gyarapíthatjuk a Kármel kegyelmi kincstárát! (Lásd még az előző napi posztokat: http://szeretetlang.blog.hu/2017/07/16/karmelhegyi_boldogasszony_unnepe 

http://szeretetlang.blog.hu/2017/07/17/a_karmelita_skapulare_es_a_tarsulat_i_resz

A Kármel történetisége 2

     A szentföldi kármeliták a 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.

Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

"Fogadd vállruhámat rended skapuláréját, jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak, melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem. Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől. Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és a hathatós védelem biztosítéka. Ígérem, hogy a kármelitákat és a hozzájuk társult híveket, akik a Kármel ruháját viselik és állapotbeli tisztaságban élnek, a Rendért és a lelkekért imádkoznak, azokat a halálukat követő első szombaton kiszabadítom a tisztítótűzből.” (Jóváhagyások: XXII. János pápa Szombati Bullájában 1322. márc. 3., valamint V. Pál pápa 1613. febr. 15., később XXIII. János pápa egy 1959-ben mondott beszédében kiemelte a „szombati kiváltságot, amely oly értékes és kedves azoknak, akik a Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréját viselik!” A skapulárét a pápák is viselték, köztük Szent II. János Pál pápa is, és ennek tényére az 1981-es merénylet kapcsán derült fény a Gemelli klinikán.)

(Források az első részben!) (folyt.)

     Szent Hedvig királynőről elmondható, hogy egész életével éltette és máig élteti Lengyelországot.
Nem véletlen, hogy életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó MM betű lett, az evangéliumi Mária és Márta betűi. Mária, mint az imádság, és Márta, mint a tettek jelképe.
     Hasonlóan Árpád-házi Szent Erzsébethez, ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Ékszereit is felajánlotta e célra.
     Európa minden országában nagyrabecsülés és tisztelet övezte és közismert volt uralkodónői bája és szépsége.

     Már életében szentként tisztelték Hedviget, gyűrűjét az érseknek adta, mint ereklyét.
     Huszonöt évesen egy koraszülött kislánynak adott életet, aki háromhetesen a Mennybe ment, ám néhány nap múlva az édesanya is követte.
A szomorú hírre félreverték az ország minden harangját. Ravatala előtt egy hónapig, emberek sokasága fejezte ki mély ragaszkodását.
Temetése augusztus 15-én, Szűz Mária mennyvételének ünnepén történt.
Virághegyek borították a helyszínt, és sírjánál hosszú évekig döbbenetes csodák sorozata történt.
Boldoggáavatásán az a Karol Wojtila bíboros munkálkodott, aki II. János Pál pápaként szentté is avatta 1997-ben.
     Magyar nemzetünk számára is örök példa Szent Hedvig, nemcsak, mert ereiben Árpád-vér is folyt, hanem azért, mert küldetése, életszentsége, keresztény hite, erkölcsi tartása és szeretete máig követendő népeinknek. Szent Hedvig királynő saját vallomása szerint sok álmatlan éjszakát töltött a Wawel-i fekete feszület előtt, hogy "mindent alaposan átgondoljon" és világosságot merítsen döntéseihez. "Fac quod vides" hallotta Megfeszített Mesterétől "Tedd, amit látsz! Szemléld az én megfeszített Szeretetemet és tudni fogod, mit tégy!"
     Az ezredéves magyar-lengyel kötődés jeleként 1998. február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros-érsek személyesen hozta el Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet az egri Minorita templomban őriznek.
Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18.

Kérjük Árpád-házi Szent Hedviget – mint az államfők védőszentjét ‒, hogy segítse meg hazánk és Európa vezetőit a krisztushit és a béke megőrzésében! Szent Hedvig, könyörögj értünk! Amen.

Mindannyian felelősséggel tartozunk!

     Ámde sajnos, akiknek hivatásuk lett volna fáradatlanul felhívni Isten Népének figyelmét a számtalan segítő kegyelemre, azok hallgattak. Hallgattak az engesztelésről, a napi áldozatok és a szenvedések felajánlásáról (a bűnösök megtéréséért), a Szent Rózsafüzér kegyelmeiről, ez első-péntekek és első-szombatok megtartásáról, az egyéni és közösségi bűnbánattartásról. Amiként hallgattak a tisztítótűz szenvedéseiről, vagy a kárhozat iszonytató veszélyéről is! Egyébként a Szűzanya is említette Mariana anyának, hogy „akiknek beszélniük kellene, hallgatni fognak”.

Mariana de Jesus Torres egész életét rendkívüli látomások és találkozások töltötték el Urunkkal, a Boldogságos Szűz Máriával, a Szentekkel és még az arkangyalokkal is.

Ezen ismertető blog-sorozatom azonban nem az a hely – és nem is kompetenciám –, hogy részletesen ismertessem Tiszteletreméltó Mariana de Jesus Torres anya különleges életét! Különösen nem az, hogy kiértékeljem a quitói próféciákat, azt meg végképp nem, hogy valóban a mi korunknak szólnak-e azon üzenetek, melyeket a mindenkori quitói püspökök sorra megerősítettek! Ámde, Keresztségi Fogadalmam kötelez ezen ügyben is arra, hogy megtegyem ami megtehető, „akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2) – melyet a magam szerény módján, de meg kellett tennem!

Amellett, hogy minden kornak a szenvedése az adott kor baja, a Quitó-i események azonban, mintha a jó és rossz mindenkori harcát példáznák! Ennél fogva óhatatlan figyelmeztetnek napjaink hitbeli-, politikai-, természetellenes harcainak és az egyházi berkeken belüli válságok veszélyeire! Ezt később a La Salette-i és a Fatima-i próféciák ‒ ha nem is hitelesítik ‒, de mindenképp nyomatékozzák! Amiként a II. Vatikáni Zsinat is hangsúlyozta: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...” (GS 37)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

A Skapuláré Társulathoz való tartozás feltételei
     Már Stock Szent Simon életében megalakult az úgynevezett „skapuláré rend”, más néven Skapuláré Társulat. Nemsokára nagy és kiemelkedő személyiségek vették fel Mária Vállruháját, de viselik a társadalom minden rétegében. Kiragadott példaként említhetjük: Szent Lajos francia királyt és családját, Deák Ferencet, Mindszenty József hercegprímást, Erzsébet asszonyt a Szeretetláng kiváltságoltját, vagy Szent II. János Pál pápát is!
     Az idők során praktikus okokból a világi hívők kisebb vászondarabka formájában hordják a vállruhát, amelyet szintén átvetve viselnek. Ebben a formájában két barna szövetdarabkából áll, melyet két zsinór vagy szalag köt össze. Általában kép is van a szövetdarabokon: az egyiken a Kármelhegyi Boldogasszony, a másikon pedig Jézus Szentséges Szíve látható. 1900 óta X. Pius pápa engedélyezte a skapuláré helyettesítését egy éremmel, melynek egyik oldalán szintúgy Jézus Szentséges Szíve, másik oldalán a Kármelhegyi Boldogasszony ábrázolása látható.
     Fontos tudni, hogy skapuláré feladására csak kármelita szerzetes jogosult, de az ő felhatalmazásukra más pap is megteheti. A (már rendesen felvett), de elvesztett skapuláré pótlása már bármelyik pap megszentelése után hordható!
     A legújabb rendi megkötés szerint ún. Csodásérem nem adható fel Skapuláréként, jóllehet a jelképi kikötéseknek megfelelne, hiszen az egyik felén a Szűzanya, a másikon Jézus Szentséges Szíve ábrázolása található!
     A személy, a skapuláré felvétele által a Kármelita Rendhez társul, azon belül a Skapuláré Társulathoz tartozik. A Társulathoz való tartozás, nem azonos a Kármelita Harmadrenddel (Világban élő Kármeliták)!
     A skapuláréhoz kötött búcsúk:
     Részleges búcsú
A Skapuláré ill. Érem kegyes használata (pl. egy gondolat, egy fohász, egy érintés, egy csók...), mely szövetségünket erősíti a Boldogságos Szűzzel és Istennel, részleges búcsúval jár! Ennek értéke annak arányában emelkedik, hogy ki-ki a jámborságnak és buzgalomnak milyen mértékével rendelkezik.
     Teljes búcsú
Elnyerhető a Skapuláré legelső felvételének napján, Kármelhegyi Boldogasszony (júl. 16.), Stock Szent Simon (május 16.), Szent Illés próféta (júl. 20.), a Gyermek Jézusról nev. Teréz (okt. 1.), Avilai Szent Teréz (okt. 15.), kármelita Mindenszentek (nov. 14.), Keresztes Szent János (dec. 14.) ünnepén. (Lásd még a 16.-i posztot! http://szeretetlang.blog.hu/2017/07/16/karmelhegyi_boldogasszony_unnepe ) (folyt.)

"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek” (Jer 2,7). A Kármel szó annyit jelent, mint Isten kertje.

A poszt-sorozat fő forrásai:

A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja – Rendi kiadvány Bp-Győr

Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisbold. Pléb. Eger 2000

Begyik Tibor: Ilyen még nem volt – Magánkiadás Bp.

Internet

A Kármel történetisége 1

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított (melyet ma klímaváltozásnak tartanak), ámde a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés társával, Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn az égre tekintett, a tenger felett egy „lábnyomnyi” kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is!).

     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A Kármel-hegy barlangjaiban a hagyomány szerint Illés óta éltek remeték, aszkézisben és imában szolgálták Istent, tanulmányozva az Írásokat, és a leendő Messiás Édesanyjáért imádkoztak nagy tisztelettel! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első bensőséges Mária-tisztelők. (A Kármel hegye)

     A szétszórtan élő remetéket Berthold († 1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, „Mária testvéreinek rendjeként” említve a közösséget. (Illés és Elizeus)

(folyt.)

     Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragaszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
     Hedviget ‒ aki később az uralkodók védőszentje lett – 1384-ben úgy kenték fel, mint az uralkodókat. Királyként említik az oklevelek is, mivel a kor hivatalos nyelve a latin, nem tett különbséget királynő és királyné közt.
     A 174–180 cm magas, vékony, magyar-lengyel-anjou származású gyönyörű szépségű hölgy csodás lelki életet élt, ám már négyéves korától el volt jegyezve az ausztriai II. Lipót fiával, Vilmos herceggel. Tekintve, hogy Lengyelországot állandóan veszélyeztették a pogány litvánok seregei, kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló 1385-ben házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában.
     A királynő két feltételhez kötötte válaszát, az egyik a litván nép kereszténységre való áttérése, a másik, hogy IX. Bonifác pápa felbontsa a Vilmossal meglévő jegyességét!
Hedvig égi jelként fogadta, hogy mindkettő megvalósult, olyannyira, hogy Jagelló keresztapja maga a pápa lett, akitől az Ulászló nevet kapta!
     Ezzel az 1386-ban megkötött friggyel, Lengyelországban két király uralkodott Hedvig és Ulászló. Annak ellenére, hogy külön irodáik és külön pecsétjeik voltak, az állami dolgokról közös okmány készült.
Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Egyben az ő személyével kezdődött Lengyelország legragyogóbb korszaka.
     Hedvig 1397-ben a krakkói egyetemen teológiai fakultást állíttat fel, melyhez híres professzorokat hívatott, miáltal Krakkó európai hírű lett. A tudósok munkáját sokra becsülte, támogatta és védelmezte. Lengyelre fordította a Szentírást és néhány szent életét.
     Hedvig érdeme, hogy Szűz Mária nevét elültette népe szívében, és hogy az Istenanyát Lengyelország Királynőjének kérte fel, miáltal népét megerősítette bensőséges hitében. (folytatása következik!)

Harcban állunk 2

     (A tegnapi cikk folytatása.) 1945-ben olyasmi történt, amit nem lehet jóvátenni. A kommunisták, megfelelni igyekezvén az ázsiai diktatúra követelményeinek, elzavarta, megölte és kirabolta azt a társadalmi réteget – a parasztságot –, amely genetikailag önmagában hordozta a haza iránti hűséget, szolgálatot, elkötelezettséget. A magyar népre olyat erőszakoltak, aminek a következményeit máig szenvedi. A kommunista vezetés, az osztályharcos gyűlölet szellemében, a magyar társadalom értelmiségét, a nemzet eszét és erkölcsi irányítóit lefejezte, mintegy  az idegen eszmék, a megfelelési kényszer és a saját kivételezettségük reményében.
  Gondolkodjunk el, mi történt az elmúlt évtizedekben? Ugyanaz! És lám, végre van egy ember, aki elkötelezett hites felelősséggel vállalja a haza s a nemzet érdekeinek beteljesítését ország-világ előtt, de akit épp úgy támadnak az országot kiárusítók és tönkretevők, mint pl. a Rákosi rendszerben Mindszentyt vagy a tótok annak idején az egyetlen képviselőt, aki a zsidók deportálása ellen szavazott. Hetven esztendő után végre van egyetlen egy magyar politikus, aki felküzdötte magát Gróf Teleki Pál és Gróf Apponyi Albert szellemi magaslatára, akinek javaslatait és ötleteit már-már az Európai Unió minden állama követi. Mégis van egy alantas politikai mag, amely internacionalista eszmeisége, hazafiatlansága és öröklött magyar-gyűlölete miatt körme szakadtáig ellenségeskedik, s nem csupán egyetlen ember ellen. Mindazok ellen, akik Orbán Viktorral egyetértenek, akiknek célja a nemzeti függetlenség megteremtése, a kommunisták és liberálisok által megsemmisített nemzetgazdaság eladósodásmentes felélesztése, a nemzet határokon átívelő újraegyesítése, az erkölcsi normák újbóli felállítása, a hit megismertetése. Ez a szűk politikai érdekszövetség a magyar társadalom tudatlan rétegét ki- és felhasználva lázít, békétlenséget teremt és ölne is, ha erre módja volna. Hiszen oly nagy a gyűlölet benne, hogy a legelemibb emberi magatartást is elveti (miközben az emberi jogokat hirdeti).
     Mi is történik tehát a mai magyar társadalommal? – 1919! 1945! 1956! 2006! – Ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a rombolási vágy, ugyanaz a kapzsi hazafiatlanság. 
     Hiba minden kormányzásban van, de az ország újjáépítésének súlyos gondja közt nem kéne minden szerencsétlenkedést patikamérlegre tenni. Különösen nem azok részéről akik hibáit, mulasztásait rablásait, próbálja egy kormány rendbe hozni! Ne lázítsanak és hivatkozzanak demokráciára azok, akik egészségesnek tartják az azonos neműek "házasságát". Mert elég a nemzetvesztésből, az erkölcstelenségből, a tudás nélküli iskolarendszerből, az aberrációkból, a balga és ordenáré tüntetőkből, a nemzetet igaztalan állításokkal mérgezőkből. Elég abból, hogy modernizálásra vagy a kor követelményeire hivatkozva ostobaságokra tanítsák gyermekeinket, mert ezzel a nemzet jövőjét teszik kockára. Ugyanis nem csak jog, hanem kötelesség is a nemzet és a haza védelme még akkor is, ha ez ma nem divat ebben a porig alázott és rombolt Európában, ebben a megkínzott és máig holocaustját élő Kárpát-medencében.

     Szólítok tehát minden Olvasót, hogy védje és oltalmazza azt, amit kölcsön kaptunk: a Kárpát-medencei hazát és a megmaradt nemzetet! Mert nem adhatjuk tovább ezt az Istentől kapott örökséget erkölcsileg lepusztultan, még akkor sem, ha maga az erkölcs és a nemzettudat fogalma immár alig ismert ebben a világban.
     A nemzet újjáépítése erőn felüli nagy feladat, s e feladatnak lelkiismeretesen és a legjobb tudásunk szerint kell megfelelni. Bátran ki kell állnunk a károgókkal szemben, mert a gyűlölködés az romboló! Mert végre lássuk meg a tényt, amit nem lehet és nem is kell kerülgetni: Ha Orbán Viktor bármilyen okból nem lesz politikai vezető, ha megszűnne Magyarország lelkiismerete lenni, akkor minden elvész! MINDEN, amit eddig kínnal és keservvel felépítettünk, elértünk és megteremtettünk a haza, a nemzet és a jövő számára!

Harcban állunk, most nem szabad széthúzni!

 (Stoffán György írásai nyomán a szerk.)

"Bevittelek benneteket a Kármel földjére, hogy annak gyümölcsét és legjavát egyétek" (Jer 2,7).

     A Kármelita Rend, bizonyos értelemben a legősibb szerzetesi közösség, hiszen eredetüket az ószövetségi Szent Illés prófétára vezetik vissza, aki Krisztus előtt a 9. században élt. Abban a korban, Isten büntetéseként hosszú szárazság pusztított és a próféta imádkozott Isten könyörületéért. Amikor Illés a társával Elizeussal a Kármel hegyéről reménykedőn tekintettek az égre, a tenger felett egy "lábnyomnyi" kis felhőt láttak, amely végül elhozta a megmentő esőt. A kicsiny felhőben a Szűzanya előképét látták (amiként Ő az emberiség mostani reménye is).
     Illés próféta a Kármel hegyén mutatta be égőáldozatát, hogy a pogány papoknak bebizonyítsa, az Úr az egyetlen és Igaz Isten (1Kir 18,44).
     A hagyomány szerint Illés óta éltek itt remeték, tanulmányozva az Írásokat, aszkézisben és imában szolgálták Istent, és imáikban a leendő Messiás Édesanyját a boldog Asszonyt tisztelték! Illés prófétát szellemi atyjukként tisztelték és tulajdonképpen ők voltak az első Mária-tisztelők.
     A szétszórtan élő remetéket, Berthold (+1195) keresztes vitéz gyűjtötte először össze és számukra szabályt (Regula Primitiva) a jeruzsálemi pátriárka Szent Albert adott 1208-ban, "Mária testvéreinek rendjeként" említve a közösséget.
     A 13-14. században a szaracénok elől menekülni kényszerültek, így kerültek Európába, ahol azonban a szétszórtságukban szűnni látszott a közösségük.
Angliában Stock Szent Simon (egy faodúban élő remete) a Kármelhegyi Szent Szűzhöz, a Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Kármelita Rendet ne hagyja elveszni, és védelmének adja valamilyen különleges jelét. Erre az imára jelent meg neki 1251. július 16-án (vasárnap) az Istenanya, és átnyújtotta neki a vállruháját (skapuláréját) ezekkel a szavakkal:

„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak,
melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem.
Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől.
Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka. Ígéretem kiterjed a tisztítótűzben szenvedőkre is! Aki vállruhámat állandóan viselte életében, ahhoz a halálát követő szombati napon angyalaimmal leszállok a tisztítótűzbe, hogy kiszabadítsam onnan őket!”
(Jóváhagyások: XXII János pápa 1322. márc. 3. és V. Pál pápa 1613.febr.15.)

     Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Kármelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már 40 kolostort és remeteséget számlált.
A kármeliták a július 16-át 1377-től ünneplik, melyre pápai jóváhagyást V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot (ünnepet) XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.

(folyt.)  

                                          Kármelhegyi Boldogasszony, könyörögj érettünk!

A sejtelmes jövő kiviláglik

      A Szent Szűz a 16-17. században indította el lélekmentő starégiáját és érdekes, hogy az Újvilágból! 1531-ben a mexikói Gaudalupe-i jelenésének hatására 10 millió azték indián megkeresztelkedett! Quitóban pedig „a Tisztulás nagy Eseménye Asszonyaként” elindította a világ tisztulásának folyamatát!

Ha tudomásul vesszük, ha nem, a megváltás örömhírének győzelemre vitele elindult és közelegnek a „végső idők”! Amint az Úr mondja: „A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot". (Jn 16,33) Márpedig az emberiség érdeke, hogy a megpróbáltatások ideje megrövidüljön és az Istenanya lélekújító „nagy Eseménye” mielőbb megvalósuljon! Ezért égi Anyánk megerősíti az Istennek szentelt élethivatásokat, és új harcosokat toboroz Szent Fia zászlaja alá. Erre szólít fel Jézus a Szeretetláng naplóban: „Vegyetek részt mindannyian a lélekmentő munkámban! (Vö. III/164) Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása!” (II/106)

Ezekről ‒ a sajnos kevesekről ‒ írja Grignon Szent Lajos „akik mint valami láng (Zsid 1,7), mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezében, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék. Az utolsó időknek igazi apostolai lesznek, akiknek az Úr megadja a szót és az erőt, hogy csodákat művelhessenek és dicsőséges győzelmeket arassanak ellenségein. Az Istenhez vezető keskeny utat hirdetik, az Evangélium tiszta igazságát, és nem a világ tévelygő elméleteit fogják tanítani, anélkül, hogy bárkitől félnének”. (Vö. Grignon TMT 56-59)

Még a modernizmus követőinek is tudniuk kéne, hogy elsötétedő világunkban előbb-utóbb felragyog a „Hajnali Szép Csillag” (Stella Matutina, - ld. Lorettói litánia), hiszen „az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: 'Béke és biztonság', éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. Mindnyájan a világosság fiai vagytok, nem az éjszakáé, sem a sötétségé.” (1Tessz 5,2-5) ‒ Ebben pedig mindenkinek tudatosan részt kellene vállalnia!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

Harcban állunk 1

     Egyre nagyobb hanggal bírálják a magyar kormányt Magyarországon. Ez pedig egyre idegesítőbb, mert az emberi butaság olyan méreteket ölt, hogy legszívesebben azt mondanám: ez a társadalom nem is érdemel mást, mint a már fél évszázadig elszenvedett baloldali diktatúrát. Ám nem mondhatom ezt, mert a társadalom belőlem is áll, én is részese, tagja, alkotóeleme vagyok azokkal, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én. Mert olyanokból is áll ez a társadalom, akik szeretik a hazájukat, ismerik a múltját és a jövőjéért igyekszenek tenni is. Nem hiszik el az elmezavarral küszködők, de önmagukat zseniknek képzelők fonák igazságát, s nem dőlnek be a Fideszről és magáról a Miniszterelnök Úrról hazudott, liberálisok, kommunisták és egyéb hazaárulók által terjesztett ostobaságnak. Vagyunk egy páran effélék, s mert ez a kis csonka ország a miénk is, hát engedtessék meg a mi emberi jogaink, szabadságunk és hitünk szerint élni.
     Nem vagyok Fideszes, ám annál inkább vagyok orbánista, s mint ilyen annak a szemléletnek és hazaszeretetnek is követője vagyok, amit Orbán Viktor a magáénak tart. Épp ezért nem értem azt a botor, rosszindulatú és embertelenül aljas magatartást, amire bizonyos ellenzéki politikusok további babérok, bársonyszékek, idegen hatalom általi pénzek szerzése érdekében vetemednek, és süllyednek az emberi tartás, a hazaárulás legmélyebb szintjére. Nem értem az efféle honfitársaimat – hiszen ők is magyar állampolgárok –, akik mégis abban lelik örömüket, hogy áligazságaikkal lázítják a tudatlanokat, hazudoznak, veszélyeztetve a társadalom békéjét.
     Mert van baj, van probléma, van emberi gyarlóság minden pártban, a Fideszben is, de vélt vagy valós ürügy alapján támadni saját hazáját, önteltségből vagy külföldi zsoldban, nos ez egy újabb szokás!
Mert 80 év előtt még volt tartása, méltósága a parlamenti politikusoknak. Ha nézetek különböztek is a haza érdeke azonos volt. És itt álljunk meg egy pillanatra. Gondolkodjunk el, mikor is kezdett porladozni a hazafias tartás, s mikor vesztette el a nemzet csonkaországi része a nemzeti egyensúlyérzékét? 1919-ben! Amikor először támadt a magyar nemzetre a bolsi-liberális, nemzeti értékromboló horda. Majd 1920-ban, amikor tetteik következményeként, egyedül azt a keresztény Magyarországot szaggatta szét a nemzetközi pénzvilág, mely hittel és becsülettel élt, és évszázadokon keresztül minden jött-ment népet befogadott, abban a hiszemben, hogy azok majd hálásak lesznek az otthonért, a kenyérért, és a biztonságos életért.
     1920-ra azonban ezek a befogadott, a magyarságból élő és azt kihasználó nemzeti és vallási közösségek nekitámadtak a magyar múltnak, a magyar értékrendnek, a keresztény hitnek, az ország határainak, s magának a népnek is. Tót, oláh, rác, cigány, zsidó támadt ellenünk, magyarok, székelyek ellen! Élvezettel nézték végig, hogy keresztény milliók kerülnek idegen főhatalom uralma alá, mintegy a Lenin által megálmodott és kitalált koncentrációs táborokba, saját szülőföldjén. Ám, akkor még megmaradt az a mag, amely újra és újra felsegítette a már-már összeroskadó magyar társadalmat, újra és újra lelket öntött bele, s együtt építette újjá az idegen kezek által lerombolt országot. Igaz, az új határok nehézzé tették ezt az iszonyatos fájdalmakkal teli munkát, mert a történelem továbbra is kegyetlen volt.

(Stoffán György írásai nyomán, a szerk.) (folyt.)

Mi már sejtjük!

     Minden esetre az üzenet helyes értelme (értelmezése), a Szűzanya sokatmondó és a sejtelmes elnevezése – véletlenül vagy szándékosan –, de rejtve volt a 20. századig, amikoris a különös bemutatkozás értelemszerűen aktuálissá vált!

Eljön az idő, amikor a sátán már nem sugallva kísért, hanem pontról-pontra, világosan kifejti elvárásait! Nos, ha az elhallgatás szándékos volt – akkor bizony ez –, a próféciák konkrét és sokak számára zavarba ejtő megfogalmazásai miatt történhetett!

Gondoljunk bele, hogy például a La Salette-i üzenetben a Szent Szűz a következőket mondta: „1864-ben számtalan ördög szabadul ki a pokolból, hogy pusztulásba vigye a világot"! ‒ Nos, 1864-ben volt az I. Internacionálé! Hasonlóképp Fatimában is félreérthetetlenül jelezte a lehetséges jövőt, ha kéréseit nem teljesítik és nem ajánlják fel időben a világot és Oroszországot Szeplőtelen Szívének! És bizony, ha kérései meghallgatást találtak volna az Egyház és a lelkek részéről, akkor a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonyaként” véghez vitte volna az egész emberiség lelki megújulását!

Csak közbevetőleg kérdem, hogy a kedves Olvasó teljesítette a Szűzanya fatimai kéréseit? A személyes és családi felajánlást Szeplőtelen Szívének? Az engesztelésben való egyéni vagy közösségi részvételt? A napi áldozataink felajánlását a bűnösök megtéréséért? Végezi-e, elvégezte-e az öt elsőszombat felajánlását (gyónás, áldozás és 15 percig elmélkedett-e a templomban a Szűzanyáról)? Mondja-e naponta a rózsafüzért? ‒ Mert ha nem, akkor ne tekintsen majd vádlón az égre!

Ám nincs még veszve semmi, hiszen a hiteles Mária-jelenések során a Szent Szűz nem csak Quitóban, de Amszterdamban (a Minden Népek Asszonyaként) és a Szeretetláng üzenetében is sejtető „műveltető névvel” mutatkozott be, utóbbi esetben, mint a Hajnal Szép Sugara. (Mely nemcsak eloszlatja a sötétséget, de megvakítja a sátánt!)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

    A Mária-tisztelet háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Boldog Newman bíboros:

Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy meggyalázzák az Anyát, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik.

     Bizonyított, hogy a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, hajdanán csak az Anyán csúfolódtak.

(NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A név pontos jelentése

     A „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” szobor, királynői megjelenésével és méltóságteljes fenségével nem egy szokásos szobor, hiszen úgy a kinyilatkoztatott szándékával, mint elkészültével is misztikus. De nem csak a szobor keletkezési körülményei sajátosak, hanem a Szűzanya elnevezése is! Nézetem szerint még spanyol nyelven sem értelmezhető tisztán ‒ különösen nem a 17-19. században ‒ a név sokatmondó és sokat sejtető értelme!

Az évszázadok során próbálták a „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación” nevet lefordítani a „Jó szerencse Asszonyának”, a „Jó esemény Asszonyának”, vagy akár a „kedvező Siker Anyjának” is, holott a név legpontosabb körülírása: „Miasszonyunk a Tisztulás nagy Eseményének Asszonya". Éspedig azért, mert ez az elnevezés a jövőnek szólt, és az Istenanyának az „utolsó idők” megtisztító Nagy Eseményében várható szerepét vetíti előre! És pont ez az, amit vár a hívő világ!

A Szeretetláng Lelki Naplóban az Úr ezt mondja: „Minden ima és fohász, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) ‒ És mikor? ‒ A „Tisztulás Nagy Eseményekor", amikor „megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. Megújul a Föld színe” (II/93-94)!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

XVI. Benedek pápa 2010. május 13-i fatimai látogatása során így nyilatkozott: Tévedne az, aki azt hinné, hogy a III. Fatimai Titok történései már beteljesedtek.

A Szent Angyalok segítsége

     A Szűzanya szobrával való csodás eseménynek egyedül Mariana anya volt tanúja 1611. január 16-án hajnali 3-kor. Elmondása szerint ekkor a szobor és az egész templom mennyei fényben ragyogott, angyali ének hallatszott, miközben Michael, Gabriel és Rafael arkangyalok közeledtek a szoborhoz. Az arkangyalok lehajoltak Mária előtt, és imádságot énekeltek:

"Üdvözlégy Mária, az Atya Isten legszentebb Lánya! (Szent Mihály)

Üdvözlégy Mária, a Fiú Isten Legszentebb Anyja! (Szent Gábriel)

Üdvözlégy Mária, a Szentlélek legtisztább Jegyese!” (Szent Rafael)

Majd hárman együtt: „Üdvözlégy Mária a Legszentebb Temploma és a Szentháromság Szentségtára!” Amikor a köszöntő éneküket befejezték, a szobor egyszeriben megváltozott és megszépült!

Ekkor maga a Szent Szűz énekelte a Magnificatot, majd őutána a Mennyei Seregek kórusa hallatszott a „Salve Sancta Parens”-t énekelve. Ez felébresztette a kolostori nővéreket is, akik kórusra rohanva látták, hogy a gyönyörű szobor égi fényt sugároz.

1611. február 2-én a szobrot a püspök hivatalosan megáldotta a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” titulussal, és a Szűzanya kérése szerint az apáti szék fölé helyezték jelzésül, hogy ő az, aki a kolostort irányítja és felügyeli.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

     Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Nem hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlöletet érzel!

A szobor csodája

     A „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” 1610. február 2-án visszatért az életnagyságú szoborral kapcsolatos régi kérésére, határozottan azt is megismételve, hogy az alkotást „Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación”-nak nevezzék.

Mint elmondta, ezt azért kéri, hogy „Hadd jöjjenek az emberek hozzám, és én Jézushoz vezetem őket” Hosszútávon pedig azért, hogy majdan a szoborral hirdesse közbenjárását az Egyház és a társadalmak nagy krízise idején, amely be fog következni a 20. században.

Mariana anya elgondolkozott azon, hogyan tudja megszerezni a Mennyei Királynő pontos méreteit. A Szűzanya észrevette zavarát, és levette derekáról a zsinórját. Aztán kecsesen az egyik végét a homlokánál tartotta, amíg Mariana anya a másik végét a Szűzanya lábához érintette. Érdekes, hogy az egyébként túl rövid zsinór a szükséges hosszúságúnak mutatkozott.

Mariana anya végül február 5-én bízta meg Francisco del Castillo szobrászt, hogy következő év február 2-ra készítse el.

1611. január 10-én az alkotás már végső befejezése előtt állt, de egy bizonyos festékért a művésznek Kolumbiába kellett utaznia.

Amikor azonban 16-án visszatért, látva a szobor megszépülését, ámulatában térdre esett és sírva mondta, hogy csoda történt! Nyilatkozatot tett a festett szobor azon gyönyörű változásáról, mely „nem az én kezem munkája". A levelet továbbították Salvador Rivera püspöknek, aki nyomban meglátogatta és ő is könnyek közt borult térdre a „Tisztulás nagy Eseményének Asszonya” előtt. Nyomban „ad aeternum”-ot rendelt el, miszerint ezentúl minden január 24-vel kezdődően Szent Kilenceddel kell megünnepelni Miasszonyunk Gyertyaszentelő ünnepét, február 2-át!

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

A magyarság hivatása és felelőssége

      Minden népnek és minden nemzedéknek, megvan a maga „szerepe” az Isten Országáért való küzdelemben, annak építésében, amiként ez érvényes minden egyes emberi személyre is. A magyarság hivatása nem nemzeti dicsőség, hanem felelősség kérdése! Elhivatottságunk gondolata nem elszigetelt felismerés nagyjaink részéről, hiszen Erdey Ferenc atyától Natália nővéren át Mindszenty Józsefig sokan tettek tanúságot népünk engesztelő hivatásáról. Mi mégsem az említett személyeket idézzük, ha-nem az Amerikai Követség házi-őrizetében lévő hercegprímás gyóntatóját – a kármelita Marcell atyát (akinek boldoggá-avatása folyamatban van!) –, aki szintén az engesztelést tartotta népünk fő hivatásának, melynek – állítása szerint – meg is lesz az eredménye! Mindszenty 1956. nov. 3-i beszédéhez – („A történelem orgonáján Isten játszik!”) – ezt fűzte hozzá: „Valóban, de mi magyarok ezen az orgonán nem a billentyűk, hanem a pedál vagyunk!” (Útmutató Csillag, kiadvány, Marcell a. megnyilatkozásai az év minden napjára: november 3)

     1957. január 24-én ezt mondja (Marcell atya): „Sok-sok áldozat kell, hogy innen indulhasson el a katolikus restauráció, a nagy megújhodás. Kérjük a Szentlelket, jöjjön el az egész világ szívébe és művelje csodáit. A Szeretet Lelke győzzön az egész világon!” 

     1958. június 22-én már kifejezetten prófétál: „A mi országunk fogja megváltoztatni a világot!” Más alkalommal így szólt: „Minden be fog teljesedni, amik nekem megígértettek!” Idézhetünk még az atyát utolsó évtizedében gondozó nővérnek és szellemi hagyatéka őrzőjének egy a Mayerlingi Kármelbe írt leveléből, melyben így idézi a kármelita atyát: »...már negyven évvel ezelőtt megmondta: …hogy innen fog elindulni hazánkból a katolikus restauráció, az egész világ újjászületése... Lassanként majd, de feltartóztathatatlanul jő az új világ, …aztán majd végül – az egység. Kell jönnie erre a kis országra, de az egész világra is! Jön az igazi kereszténység, ennek ’áldozatai’ Önök ott mindnyájan. – írta Marcell atya egyik lelkigyermekének.« (Hódosy E. Cusztódia IML nővér magánlevele Sr. Spányi Barbara OCD-hez, Mayerling.)

     Felmerül a kérdés, hogy a Szeretetláng kiválasztottjának, Erzsébet asszonynak is voltak-e hasonló kijelentései? Igen! Azon kevesek, akik közelébe kerülhettek és um. bensőségesen beszélgethettek vele, óhatatlanul megkérdezték, hogy mi lesz Magyarország vagy egyenesen a világ sorsa!? Természetesen számtalan érdekes dolgot említett, bár emberileg némi ellentmondással. Egyfelől iszonyatos pusztulásról beszélt, másfelől Jézust idézte, hogy „Anyám mosolya fogja beragyogni a földet!” (Szeretetláng Napló szóbeli följegyzés 1971. VII. 26) 

     Nyilvánvaló, hogy egy nagy pusztuláson aligha mosolyogna égi Anyánk! A talány, egy a mindenki számára nyilvánvaló pusztulástól való megmenekülés tényében oldható fel (lásd alább)! A napló csak sejtetve ír ilyesfélékről, miként a „nagy megrázkódtatásról” is, melyet Erzsébet előérzetként maga is megélt, és ha a Szűzanya Szeretetlángja meg nem erősíti, belehalt volna! Hasonlókról ír több (hiteles) misztikus is, köztük a XIX. szd-i Boldog Taigi Annamária, kinek próféciáját megerősíti Erzsébet asszony Lelki Naplójában: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül, utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által, a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és újra megújul a föld színe! Mert ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett! A szenvedésekkel elárasztott föld megújhodása a szent Szűzanya közben járó hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) „Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért. Add át szavaimat az illetékeseknek, és kérd őket az Én nevemben, hogy cselekedjenek, és ne hátráltassák ezt a világraszóló kegyelmi kiáradást, melyet Anyám Szeretetlángja által akar a földre árasztani.” (II/109) ,,Most pedig tovább kell vinnetek ügyemet /nektek/, akiket kiválasztottam! Legyetek Hozzám teljes bizalommal. Én mint körültekintő édesanyátok vezetem minden lépésteket. Csak tegyétek alkalmassá lelketeket és nagy buzgósággal készüljetek az engesztelő munkára. Szomorúan látom, milyen riadalmat keltett szívetekben Szeretetlángom. Miért félemledtetek meg? Nem azért vagyok én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket! Fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására! /.../ Én a Kegyelmek Anyja szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az érdemeivel. Ne féljetek a Lángtól – mely mint szelíd Fény – észrevétlenül fog kigyúlni. Senki sem fog /majd/ gyanút e szívekben végbemenő csodára, melyet Gyertyaszentelő napomon körmenet formájában adjanak át az én kedves fiaim, hogy az Én Szeretetem Lángja élő tüzet fogjon a szívekben, lelkekben. Úgy készítsenek elő mindent, hogy mint futótűz terjedjen és azok a lelkek, akiket kiszemeltem, mindent tegyenek meg a nagy felkészülésre.” (I/59) „...Rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után!” (I/84)

– Nos, lehet-e kétségünk az engesztelés szükségességéről és nemzetünk felelősségéről?

(folyt)

A pokol kínjainak megélése

     Másnap, szentáldozásakor valóban teljesen Istentől eltaszítottnak érezte magát! Az Isteni Színek feloldódását követően olyan szörnyű fájdalmat érzett, mintha a szíve kiszakadt volna a mellkasából.

Őt évig egy átkozott lélek állapotában kellett szenvedni úgy, hogy meg volt győződve, ez a végtelenségig tart. Fenséges szeretete Isten és legszentebb Anyja iránt most az undor és kétségbeesés érzésévé vált.

A teste olyan volt, mintha egy izzó parázson égne anélkül, hogy a kimondhatatlan fájdalmak a halállal véget érnének. A szeme a legszörnyűbb pokoli jeleneteket látta, miközben a legszörnyűbb istenkáromlások bántották a fülét. Szaglását az emberiség minden bűzös szennye sújtotta, tapintását pedig testébe hatoló éles pontok kínozták. Szájízét borzalmas, ismeretlen ízek kínozták, miközben a démonok olvadt ként kényszerítettek a torkára. Ezzel együtt a démonok addig verik a fejét, hogy kiborult az agya, hogy ezáltal őt is kétségbeesésre és istenkáromlásra ösztönözzék.

Mindezt úgy szenvedte, hogy mindennapjait a kolostorban élte. Soha nem nyitotta ki ajkát egyetlen panasszal sem a közösség felé. Inkább az alázat és az engedelmesség tökéletes példája maradt. Csak az őt irányító ferences pap és a többi alapító nővér tudta, hogy mit szenved és miért, úgyhogy szüntelenül imádkoztak érte.

Az elszenvedett pokoli szenvedés egyetlen külső jele az volt, hogy arca elvesztette normálisan rózsás és egészséges, természetes szépségét és lesoványodott.

Amikor letelt az öt év, Mariana anya felkiáltott és elesett, mintha meghalt volna. Bár sokáig eszméletlen volt, végül mélyet sóhajtva kinyitotta a megkönnyebbülés könnyeivel telt szemét. Fokozatosan visszanyerte színét és egészségét. Nem sokkal később a lázadó főnökasszony ismét megbetegedett, minden bűnét bevallotta, és az Egyház Szentségeivel megerősítve nyugodtan meghalt. Hamarosan üdvözült, sokat segítve utána a kolostor életének rendeződésében. (Kép: Mariana)

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!)  (folyt.)

     A Szeretetláng üzeneteiből: Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. /I/37) Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására! A kegyhelyeken a zarándoklelkek alkalmasak lesznek! Én a kegyelmek Anyja szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a Lángtól mely észrevétlenül szelíden fog kigyúlni, mint szelíd fény! (I/58) Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek! A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik mint ti. Úgy fáj ez Nekem!« (I/72) /Jézus:/ „Ne a föld vonzzon magához benneteket múló kényelmével, hanem az Én országom eljövetele legyen földi éltetek célja! Bízzatok, kegyelmem veletek lesz! /.../ Ne legyetek kényelemszeretők és gyávák, és ne hitessétek el se magatokkal se másokkal, hogy kár minden lépésért, hogy nincs értelme semminek! Van! Csak könnyebb, kényelemben várni a vihar elültét, mint a viharban lelkeket menteni! Nem kell nektek semmiféle példázgatás, csak cselekedjetek már! Ez a tétlenség a sátán melegágya! Mivel rázzalak már fel benneteket? Vegyétek észre a körülöttetek öldöklő veszedelmet, mely a ti lelketeket is fenyegeti! /.../  Ki-ki magába szállva kezdjen új életet, melyhez Tőlem vegyenek erőt, tudom ez nektek nem új szó, hisz' magatok is eleget beszéltek róla, /mégsem/ igyekeztek kialakítani az Isten Országát! (...) Ne éljetek képmutató módon! A lelkek felé bemutatjátok a Szent Áldozatot, de számotokra ez csak külsőség marad! Sok van ilyen köztetek!” (I/93-94)

 „/Papjaim!/ A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, jusson el minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem.” (III/159-160)

     Ehhez az „ébresztéshez” és felkészüléshez kínál kegyelmi segítséget és benső indíttatást Égi Édesanyánk, akinek útmutatásairól szól Erzsébet asszony Lelki Naplója! Saját magunkért, családunkért, hazánkért és a lelkek milliárdjaiért! Nem ítélkezhetünk tehát értetlenkedőn legyintve, mint a bárkát építő Noé gúnyolódó környezete! 

Mert elhinni nekünk csak annyit jelent, hogy (minden látványosság nélkül) elindulunk a Szent Szűz által megjelölt úton és kifejezzük gyermeki készségünket a józan emberi ész, tiszta mértéke szerint! És ha végül valóban megtapasztaljuk az Általa ígért benső csodát, Szeplőtelen Szíve oltalmát és hitünk megújulását, már aligha kell keresgélnünk a gyermeki hálára való okot és módot! Mert az ígéret számunkra is figyelmeztető: „Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!” Tehát, ne a világ logikája vezéreljen bennünket! Hiszen hol marad ez a következetesség és ,,logika” a Mammon csillogó ígéreteinek elfogadásában? Hol marad a megfontoltság napi ,,emberáldozatunkban”, melyben könnyedén feláldozzuk emberi kapcsolatainkat? Hová szűkült bennünk a jóra való készség? Hová lett a lélekmentésre való evangéliumi indíttatás? Hol van az okosság, az igazságosság, a lelkierősség, az irgalmasság és a hazaszeretet bennünk akkor, amikor tartunk az emberi megszólástól, hívságokért, karrierért, kényelemért kockáztatjuk a magunk és mások lelki üdvösségét?

      Az Egyház küldetése, feladata és rendeltetése a világ végéig változatlan, a tennivaló azonban úgy néz ki – a bűn szerteágazó rafináltsága és a gyűlölet féktelen térhódítása miatt – egyre nagyobb! A krisztusi küldetés hatékony teljesítéséhez az egyházi intézményrendszer és struktúra önmagában egyre kevesebbnek bizonyul. Így óhatatlanul szükségessé válik a világegyház tagjainak egyenkénti és egységes bevonása, evangelizációs felkészítése! Tehát a Magyar Egyház és a magyar nemzet jövője szempontjából is alapvetően fontos az egyénre bontott hivatás tudatosítása, a Boldogasszony üzeneteinek megszívlelése és az engesztelés megszervezése! A Szent Szűz bennünket is hív „egyenként és összesen”!

    A végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni – ígéri a Szűzanya Fatimában, és ebben az Ő Országának szerepe lesz!

 Nagy jövő vár Anyám országára s általa az egész világ kegyelmet nyer! (Natália nővér)  

És Anyám mosolya beragyogja a földet! (Szeretetláng)

(folyt)

A keserűség olykor hátráltat

     Három nap után felvitték egy magányos szobába, ám a spanyol alapítónők meglátogatták. A főnökasszony erre elrendelte, hogy Mariana anyával együtt őket is bebörtönözzék egy hónapra.

A nagy sötétségben Mariana anya egy kis keresztet festett a falra, mely nyomban erősen ragyogni kezdett a börtönlakók nagy vigaszára, és a többi nővér csodálkozására.

A börtönbüntetés még le sem telt, és a vezetőnő súlyosan megbetegedett.

Bár a Szűzanya már 1599. január 16-án említést tett, hogy egy szobrot szeretne, Mariana anya azonban valamiképp ezt tíz évig teljesen figyelmen kívül hagyta, egyfelől azért, mert attól félt, hogy a püspök kétségbe vonja őt, és akadályokat állít egy ilyen szobor felállítására. Másfelől félő, hogy az indián lakosság, mely még mindig hajlamos a bálványimádásra, helytelen tiszteletet fog tanúsítani Isten Anyja iránt. Harmadsorban azért, mert 1605-1610. között fokozott felfordulás volt a kolostorban. És ez elkerülte a figyelmét.

A lázadó főnökasszonyról Mariana anya megtudta Jézustól, hogy a nővér a cselekedeteiért ezer évig fog a tisztítótűzben szenvedni! (Egyes fordításban a nővér esetében kárhozat veszélye állt fenn!) Mariana azonban könyörületből megegyezett Szentségi Jegyesével, hogy a nővér megváltására öt éven át magára vállalja a pokol fájdalmait.

Ez a felajánlás Mariana nővér részéről egybecseng a Fatimai Szűz 1917. augusztus 19-i kérésével (ha nem is ilyen elképesztő vonatkozásban): "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!"

Nem sokkal később Urunk megjelent Mariana anyának. Emlékeztetett rá, hogy eljött az ideje, hogy megfizesse az elhunyt priorissza lelke üdvösségének árát. Tudatta vele, hogy másnap, amikor szentáldozáshoz járul, amint a Szentségi Színek feloldódnak benne, a pokolba lép.

Vissza az előző részhez!

(Források az első részben!) (folyt.)

      Jézus nagy kiváltságokkal halmozta el Anyját, hogy segítse a megváltott emberiséget, hogy megerősítve a lelkeket a gonosz elleni küzdelmében. „Ha Szűz Mária gyökeret ver a lélekben, a kegyelem csodáit hozza abban létre, amelyeket csakis Ő tud létrehozni, mert egyedül Ő a termékeny Szűz, akihez tisztaságban és termékenységben hasonló sohasem volt, és nem is lesz soha senki.” (Grignon: Tökéletes Mária-tisztelet/35) Az Istenanya ezt a kegyelmi csodát akarja érvényesíteni a lelkekben, Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjával, melynek kinyilatkoztatását és elterjesztését Országára bízta! Ebből következik, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángjával nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! Ez a „megérintettség”, nem csak „hitbeli” vonatkozású, hanem többletkegyelmet is kínál a fatimai engesztelés meg-valósításához. A Szeretetláng üzenete fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai” célja azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket, és ez a természetfeletti segítség az, mely gátat szabhat a gonosz és csatlósai pusztító tevékenységének!

     Fatimával kapcsolatban nyilvánvalónak látszik, hogy a Szeretetláng üzenetének teljesítése, mintegy kibontakoztatni látszik Jézus azon szándékát, hogy a földön megvalósítsa Édesanyja Szeplőtelen Szívének tiszteletét. (vö uo. 118; 123; 127; 172; 188) Mint látható a  Szent Szűzzel való együttműködés, a Fatimai üzenet központi célja! Erre vonatkoznak a Szent Szűznek Szeplőtelen Szíve tiszteletével és az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos gyönyörű szavai és ígéretei: „Jézus meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget.” Az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos ígéret így hangzik: ,,Hozd tudomásukra ígéreteimet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden elsőszombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet (a rózsafüzér titkairól elmélkedve) Velem töltenek, hogy ezáltal engeszteljenek.” (1925. dec. 10., uo. 188; 204) A Szeretetláng lelkisége erre ad gyermeki indíttatást!

(folyt)

Kedves Testvérek!

Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek 1931. június 14-én szentelte fel a Magna Domina Hungarorum. közismert nevén Regnum Marianum-templomot és aznap megtartották az első szentmisét is.A jeles eseményre, annak 95. évfordulójának napján közös imádsággal emlékezünk az ateista önkényuralmi rendszer idején, 1951-ben lerombolt fogadalmi templom helyén, a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál, az új Néprajzi Múzeum szomszédságában, az emlékkereszt környezetében

Regnum-kereszt

Tervezett időpontok 2026-ban:

Július 11. szombat      15.00  

Megemlékezés az első kapavágás 100. évfordulójáról 

Július 29. szerda         19.00

Szentmise a Szent Család-templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 75. évfordulóján

Augusztus 27. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 17. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Október 10. szombat       15.00  

Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 101. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 19. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. kedd        12.00  

Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást:

www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető bárkinek.

Mindenkit szeretettel várunk!

Veszélyben a kolostor

     A Szűzanya ezután elárulta Mariana anyának, hogy hosszú és szenvedéssel teli élete lesz ugyan, de soha ne veszítse el a bátorságát, s ekkor a Kisded Jézust Mariana karjába tette. Ő a szívéhez szorítva, érezte azt a kegyelmi hatást, mely a Szentséges Szívből áradt, mely által képessé vált, hogy állhatatosan vállalja az áldozatot, az imádságot és a szenvedést Isten dicsőségéért és a lelkek javára.

Szüksége is volt erre Marianának, mert a választáson az új priorissza az addigi rakoncátlankodók egyike lett. Nem is vesztegette az idejét, neki is fogott lázongó elképzeléseinek megvalósításába. Ez a nővér nem volt romlott lelkű, de mivel gyenge volt, gyakran nem tudta megkülönböztetni a saját lelkiismerete és a megtévesztő szellem sugallatait!

Első lépése az volt, hogy kolostorukat leválasztotta a ferencesek lelki vezetéséről, és a konvent irányítását átadta Quito püspökének. Mariana anya és az összes engedelmes apáca vigasztalhatatlanul sírt, de engedelmesen alávetették magukat az új hatóságnak.

Sajnos az új főnökasszonnyal az élen a szabályok betartása hirtelen hanyatlani kezdett.

Mariana anya aggódva és szívében, alázatosan kérte új felettesét ‒ mint alapító és ex-prior ‒, hogy a szabálysértéseket a közösség érdekében javítsák ki.

Az elöljáró meghallgatta ugyan, de rakoncátlan frakciótársai javaslatára Mariana anyát három napos börtönbüntetésre ítélte a kolostor földalatti részébe. Azt is elrendelte, hogy csak térdelve étkezhessen.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

A Tisztulás nagy Eseményének Asszonya

     1594. február 2-án kora reggel Mariana anya homlokát a padlóhoz érintve imádkozott a magas kóruson. A Szűzanya segítségét kérte a közösség lelki egységéért, és Isten irgalmát a bűnös világért.

Ekkor édes hangon a nevét hallotta. Felkelve a Szent Szüzet látta fénylő aurában. Bal karján a gyermek Jézust tartotta, jobbjával pedig egy arany apáti botot, amelyet olyan drágakövek díszítettek, amilyenek a földön nem is léteznek.

Mariana anya kérdőn nézett a Szűzanyára, aki megszólalt: „Én a 'Tisztulás nagy Eseményének Asszonya vagyok' (Nuestra Señora del Buen Suceso de la Purificación), a Menny Királynője. Azért jöttem a mennyből, hogy megnyugtassam terhelt szívedet. A Szűzanya bejelentette, hogy egyszer ez a föld Ecuador néven szabad köztársaság lesz, és hogy a 19. században egy hithű keresztény elnökük lesz, egy karakteres ember, akinek a mi Urunk a vértanúság pálmáját fogja adni. A köztársaságot a legszentebb Fiam Isteni Szívének szenteli”.

Ezt követően Isten Anyja megmutatta neki, hogy imádságai és vezeklései hogyan tetszettek Istennek. Elmagyarázta, hogy a jobb kézben tartott arany apáti bottal maga akarja irányítani a kolostort, mert az ördög néhány hálátlan nővér felhasználásával mindent megtesz a kolostort elpusztítására. „Sátáni célját azonban nem fogja elérni, mert én vagyok a Győzelmek Királynője és a Tisztulás nagy eseményének Asszonya. Az a szándékom, hogy az elkövetkező évszázadokban, ha kell csodák által is mindent megtegyek e kolostorom és lakóinak megőrzésére, s felemelésükre a dicsőség trónjára.”

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

     Amikor Isten befejezte a Teremtést, megszentelte és megpihent a hetedik napon. Ezt követően az Úristen a föld porából megalkotta az embert és kertet telepített az Édenben, hogy oda helyezze. Isten a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálékot terem; a kert közepén pedig az Élet Fáját, meg a Jó- és a Rossz-tudásnak Fáját sarjasztotta. Isten figyelmeztette az embert és a mellé teremtett párját, hogy minden fa termése táplálékul szolgálhat, egyedül a kert közepén álló fa gyümölcséről ne egyenek, nehogy meghaljanak. Ekkor a sátán a bukott angyal, kígyó képében így szólt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek mint az Isten és ismerni fogjátok a jót és a rosszat.” Az asszony látta, hogy a fa gyümölcse tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, evett belőle és adott férjének is, aki vele volt. Erre felnyílt a szemük és észrevették, hogy meztelenek. (Vö. Ter 2,1-25; Ter 3,3-7)

Néhány sorral később a Teremtés könyve így folytatja: »Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”« (Vö. Ter 3,13-15)

A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: a Szeplőtelen Szűz személye, mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Máriában kellett a világ sorsának megfordulnia, és a kígyó fejének megtörnie, miáltal az Éva által magáravett átok áldássá változott. (Folyt.) Források a 3. részben!)

Ördögűzők tapasztalatai szerint a gonoszok irtóznak a rózsafüzér jelenlététől is! Megvallották, hogy a rózsafüzér egyetlen Üdvözlégyétől megremeg az egész pokol! „Nem tudjátok, nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok: Mária Szeplőtelen Szíve fogja megmenteni a világot!”– nyüszítette a démon.

(Vö. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014)

A 30 éves főnöknő (Miután megkapta Krisztus stigmáit.)

     Ezek után rettenetesen megbetegedett és testének egyetlen tagját sem tudta mozgatni. Ráadásul az ördög azzal gyötörte, hogy hiábavaló az élete és minden szenvedése, s legjobb, ha feladja áldozatos szándékait! A sátán, kígyó formájában ott tekerőzött az ágya körül, és Marianát ennek puszta látványa is irtózattal töltötte el! Ez öt hónapja tartott, amikor már úgy érezte, hogy nem képes tovább elviselni e megpróbáltatást, s ekkor a Legszebb Szűzhöz fordult. Tisztán érezte, hogy egy kéz megsimogatja a fejét, és amikor nagy nehezen felnézett, a Mennyország Királynőjét látta, aki gyönyörű fenségében tekintett rá.

Ezt követően már tudott mozogni és a förtelmes kígyó is eltűnt. Az általános állapota azonban rosszabbodott, és a közösség azt hitte, hogy meghal. Nagyszombaton testét szorongó szívvel helyezték el az alacsony kórusban. Többen jajongtak, hogy meghalt! Mégis másnap reggel, imádkozás közben találták! Mert lám, Húsvét reggelén feltámadt, és még egyszer visszatért az életbe, hogy továbbra is szenvedjen a lelkekért és a világért.

1593-ban főnökasszony nagynénje meghalt és ő, akit mindenki elismert 30 éves korában apátnő lett, sőt kétszer még újraválasztották. Ez önmagában is csoda, mivel a kolostorban nagy volt a széthúzás, elsősorban a regula szigorúsága miatt, melyhez persze elsősorban az alapító (spanyol) nővérek ragaszkodtak!

(Kép: Mariana lett a főnöknő, hogy vezesse és oltalmazza a nővéreket!)

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

Szent Mechtild egy alkalommal tudni szerette volna, hogy mivel kedveskedhetünk  leginkább Égi Anyánknak. A Szent elragadtatásba esett és megjelent neki a Szent Szűz. Az Angyali Üdvözlet szavai arany betűkkel ragyogtak a keblén és így szólott: „Leányom! Senki sem köszönthet szebben más üdvözlettel, mint azzal, mellyel a Legszentebb Szentháromság adta tudtomra az istenanyai méltóságot”! (SZO 12. o.)

     A bibliai időktől, egészen a 19. századig nem ismertük az emberi foganás kezdeti biológiai folyamatát az anyaméhben. Az embrionális fejlődés első négy napjában a sejtek egymást követő osztódása történik, amelyet a tudósok „morulának” neveznek. Ez a sejthalmaz a latin „morum” szóból kapta a nevét, ami „kis fa-epret” jelent, utalva az eperfa termésének jellemző szemcsés megjelenésére. Ez a 'morula stádium' a megtermékenyítést követő negyedik napra formálódik ki. Ez az időzítés azonban figyelemre méltóan egybeesik azzal, amikor Erzsébet kimondta a Szentlélektől ihletett szavait.

Mária ugyanis már az Angyali Üdvözlet után elindult „sietve” (Lk 1,39.), hogy meglátogassa nénjét. Az út Názáret és Ain Karim között gyalog körülbelül négy-öt napig tartott. Tehát abban a pillanatban, amikor Máriát nagynénje az „áldott a te méhednek gyümölcse” szavakkal köszöntötte, akkor az Istenember embriója szó szerint úgy nézett ki, mint egy kis eper. Ennélfogva Erzsébet kifejezése nemcsak költői metafora, hanem korát megelőző biológiai leírás is!

A Teremtés könyve azt írja, hogy Éva levette a halált hozó „tiltott gyümölcsöt”. Az Erzsébet által említett „gyümölcs” viszont ‒ az életadó gyümölcs ‒ Jézus, aki azért jött, hogy eltörölje ősszüleink bűnét.
A Lukács által leírt „vizitáció” tehát lenyűgözően gazdag amikor megerősíti, hogy megtestesült Üdvözítőnk Anyjának Erzsébetnél tett látogatásakor, épp abban a korai embrionális szakaszban volt, amelyet a tudomány morulának „gyümölcsnek” nevez!

A Szent Rózsafüzér imádkozása tehát már tartalmilag is üdvös, hiszen a Megtestesült Igét Jézust ismételten köszöntjük vele!

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,

mert Megtestesülésed által, megváltottad a világot!

Forrás:

Dr Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000.

René Sentis: https://codexdei.mariedenazareth.com/une-minute-avec-marie/quand-lembryologie-eclaire-les-paroles-du-je-vous-salue-marie-ii-2026-04-09

Szent Henry Newman: Parochial and plain Sermons, II. 128. Discourses addressed to Mixed Congregations, 369.

Visszatérés a Földre (A szörnyűségek látása miatt sokkot kapott, és holtan esett össze!)

     A mennyben találta magát, s Jézus két koronát mutatott neki: az egyik liliommal átfont tövises-, a másik pedig a dicsőség koronája volt. Az Úr kérte, hogy válasszon, megértetve vele, hogy a tövises a földre való visszatérést, míg a dicsőség koronájának választása a mennyben maradását jelenti. A Boldogságos Szűzanya is megszólalt: „Lányom, én otthagytam a menny dicsőségét, hogy segítsem földi gyermekeimet. Szeretném, ha utánoznál engem ebben, mert az embereknek nagy szükségük van a Szeplőtelen Fogantatás Rendjére! Jaj a huszadik században élőknek! Ha akkor nem lesznek áldozatos lelkek, akik csillapítják az isteni igazságosságot, akkor a mennyből tűz jön a Földre, elpusztítva a közömbös hitűeket és Isten ellenségeit.”

Ezt hallva Mariana beleegyezett, hogy visszatér a földi életbe, hosszú és hihetetlen szenvedéseket is vállalva a mi romlott századaink bűneinek engesztelésére.

Hivatalos dokumentumok tanúsítják, hogy ez a szentéletű anya 1582-ben valóban meghalt, de két nappal később feltámadt!

Hat évvel később 1588. szeptember 17-én éjjel Mariana imádság közben, kezén és lábán is megkapta Jézus Urunk Szent Sebeit, oldalán vöröses-lila seb jelezte, a már megkapott szívsebzést.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

Szent II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében így ír: Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kieszközlőjét (…) Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását!" (RVM 39)

     Tehát az üdvtörténet két legkiemelkedőbb asszonya között a párhuzam szembeötlő. Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának.

Éva a halál gyümölcsét hozta gyermekeire, Mária Szent Fiában az üdvösség éltető gyümölcsét kínálja gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. Mária egyedülálló szentsége nemcsak abból ered, hogy ő Jézus Anyja, hanem abból is, hogy a Megváltó Krisztus az Ő Fia. Hiszen „Anyja ő a szép Szeretetnek” (vö. Sir 24,24). Márpedig „Ha a gyökér szent, az ágak is szentek” ‒ mondja Szent Pál (Róm 11,15). Innen magyarázhat a jelző, ha Jézus jelenléte a Mennyország, ezért Mária a Mennyország Ajtaja.

Szembetűnő az ellentét a Jó és Rossz-tudás Fájának halált hozó gyümölcse és Jézus Krisztus Megváltó szenvedésének gyümölcse: az Eucharisztia között!

Szent Lukács evangéliuma beszámol Mária nagynénjénél tett látogatásáról, amikor Erzsébet örömében felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Mihelyt meghallottam köszöntésedet, felújjongott méhemben a gyermek!” (Vö. Lk 42-44.)
A Vulgata szövegében szereplő latin kifejezés: „Et benedictus fructus ventris tui!” gazdag jelentéssel bír, hiszen Jézus közvetlenül az angyal üdvözlése után öltött testet Máriában. Az „áldott a te méhed gyümölcse”, amelyet az Üdvözlégyekben ismétlünk, nem csupán egy bibliai szókép, hanem mély tudományos valóságot tükröz. (Folyt.) Források a 3. részben!)

Nem véletlen dátum február 2-a!

     Érdekes, hogy február 2-a különösen kedvelt dátuma lehet a Szent Szűzanyának, mert többnyire ez alkalmakkor jelent meg Mariana de Jesus Torres anyának.

1582. február 2-án Mariana az Oltáriszentség előtt imádkozott, hirtelen rettenetes hangot hallott és azt látta, hogy a templom nemcsak sötétségbe borul, de mintha füst öntené el. Csak a főoltár ragyogott, mint a Nap. A tabernákulum ajtaja kinyílt és kilépett belőle a keresztre szögezett agonizáló Jézus, életnagyságban. Édesanyja Mária, János evangélista és Mária Magdolna álltak mellette.

„Ez a büntetés a huszadik századnak szól” – hallotta a hangot. Majd három kardot látott, melyeken feliratok voltak.

Az elsőn: „Az eretnekséget fogom büntetni!”

A másodikon: „Büntetem az istenkáromlást!”

A harmadikon pedig: „Büntetni fogom a tisztátalanságot!”

Szűz Mária megkérdezte Marianától: „Lányom, akarod-e feláldozni magadat azokért az emberekért, akik ezeket a bűnöket elkövetik?”

„Kész vagyok rá!” – felelte az apáca. Abban a pillanatban a három kard a szívébe fúródott. Mélyen extázisba esett és megadatott neki, hogy lássa mindazt az eretnekséget, istenkáromlást szentségtörést és erkölcstelenséget, amely a 20. századi világot büntetésként fogja elárasztani. A szörnyűségek látása miatt sokkot kapott, és holtan esett össze!

Alább Mariana de Jesus Torres hiteles képe!

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

Csak aki teljesen átadja magát!

A szentség hírében elhunyt nápolyi pap Don Dolindo Ruotolo (†1970) elmélkedése Jézus szavairól

     Ó, ha tudnátok, mennyire vágyom én a ti önátadásotokra, hogy meg tudjam mutatni nektek jóságomat. Ó, ha tudnátok, milyen szomorú vagyok, ha nyugtalannak látlak titeket.

A Sátán pontosan arra törekszik, hogy zaklatottá tegyen benneteket, hogy kiragadjon titeket kezemből és emberi kezdeményezések zsákmányává tegyen.

     Ezért bízzatok bennem, pihenjetek meg bennem, adjatok át mindent nekem. Én oly mértékben teszek csodát, amennyire ti átadjátok magatokat, és nem oly mértékben, amennyire önmagatokban bíztok. Akkor árasztom rátok kegyelmeim bőségét, ha ti teljes szegénységben vagytok!

Ha vannak saját forrásaitok – akkor is, ha nem tudtok róla –, de keresitek azokat, a földön jártok, s a dolgok természetes folyását követitek, melyben gyakran a Sátán rejtezik. Senki, aki vitatkozott vagy töprengett nem tett csodát, még a szentek sem. Csak, aki átadja magát Istennek, az tud isteni dolgokat tenni.

Fények és remények

     1576. december 30-án szálltak partra. Megérkeztek és Marianának valami elkezdődött!

1577. január 13-án hivatalosan megalapították a Szeplőtelen Fogantatás Királyi Kolostorát, ám Mariana a szertartás alatt extázisba esett és csak fizikailag volt jelen. A lelke a mennyben járt, ahol az isteni Jegyes nászajándékként a keresztjét adta neki! Szűz Mária és Szent József keresztszülőként liliomot tettek a mellére, hogy megerősítsék őt a tisztaság erényében. Ekkor rejtélyeket, megpróbáltatásokat, küzdelmeket és hatalmas kegyelmeket ismert meg.

Ettől kezdve egyre jobban szaporodtak az extázisai és a Vőlegényével folytatott beszélgetései.

18 évesen tette le örökfogadalmát.

Vissza az előző részhez! (Források az első részben!)

(folyt.)

     Amikor Isten befejezte a Teremtést, megszentelte és megpihent a hetedik napon. Ezt követően az Úristen a föld porából megalkotta az embert és kertet telepített az Édenben, hogy oda helyezze. Isten a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálékot terem; a kert közepén pedig az Élet Fáját, meg a Jó- és a Rossz-tudásnak Fáját sarjasztotta. Isten figyelmeztette az embert és a mellé teremtett párját, hogy minden fa termése táplálékul szolgálhat, egyedül a kert közepén álló fa gyümölcséről ne egyenek, nehogy meghaljanak. Ekkor a sátán a bukott angyal, kígyó képében így beszélt az asszonyhoz: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek mint az Isten és ismerni fogjátok a jót és a rosszat.” Az asszony látta, hogy a fa gyümölcse tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette és adott férjének is, aki vele volt. Erre felnyílt a szemük és észrevették, hogy meztelenek. (Vö. Ter 2,1-25; Ter 3,3-7)

Néhány sorral később a Teremtés könyve így folytatja: »Az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.” Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”« (Vö. Ter 3,13-15)

A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: a Szeplőtelen Szűz személye, mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Máriában kellett a világ sorsának megfordulnia, és a kígyó fejének megtörnie, miáltal az Éva által magáravett átok áldássá változott. (folyt.) Források a 3. részben!)

Nemzetünk büszkesége
     Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára.
     III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. Sírját a procedúrára még abban az évben felbontották, ami akkor már Váradon volt. A kiemelt testet bíborszínű, nehéz selyembe takarták és gazdagon aranyozott ezüstkoporsóba fektették. Fejére drágaköves koronát helyeztek, kezébe arany királyi pálcát adtak.
     Az első díszes fejereklyetartó mellszobrot (hermát) 1192–1300 között készítették, amibe az állkapocs nélküli fej került, de ez a herma az 1406-os tatárjárás kapcsán kialakult tűzvész során elpusztult, „de a koponyarészt még füst sem érte”.
     1565. június 22-én az unitárius János Zsigmond fejedelem által vezetett váradi protestánsok szétdúlták a király nyughelyét az értékeket elrabolták és Szent László csontjait a sárba taposták. A gyalázat hírére Szegedy Benedek kanonok a helyszínre ment, s az ereklyék egy részét megmentette (az újonnan elkészült ezüst fejereklyét még 1556 előtt megmentették).
     Az 1565. évi protestáns dúlások következtében a herma az ecsedi várba, a protestánsok kezére került, akik gúny tárgyává tették („László fejét ti imádgyátok, Szépen ezüstbe befoglaltatoe...”), ám Naprághy Demeter erdélyi, majd győri püspök megváltotta.
     A szent lovagkirály hatása népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári-testvérek alkotását. Állítólag ennek mása a győri székesegyház hermája, amely fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz; ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes ,,Bátor Szent László” lett a katonák védőszentje is.
Mi is kérjük őt hazánkért, népünkért:
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
/Több internetes forrásból, főként a www.katolikus.hu-szentek - felhasználásával szerkesztette H.Mária és e blog szerkesztője/