Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 88-89. oldal nyomán. (Részletek), 1997. május 18.

...Hamarosan bekövetkezik az Egyház és az egész emberiség számára a második pünkösd csodája.
A Szentlélek tökéletes tanúbizonyságot fog tenni (...), mely a világot meggyőzi a bűnről.
‒ Igazsága fényénél az egész emberiség meg fogja érteni, micsoda mélységbe hagyta magát taszítani a Sátán által, aki az emberiségben és az emberiség által akarta megismételni Isten és az Ő törvénye visszautasításának kevély cselekedetét.
Így jutott el az emberiség odáig, hogy Isten nélküli civilizációt építsen ki, melynek a törvénnyel ellenkező erkölcsöket adott, a gonoszságnak és a bűnnek minden formáját elismerte, hagyta, hogy félrevezesse a materializmus, a gyűlölet, az erőszak és a tisztátalanság.
Az emberiség tökéletesen megtisztul a Szentlélek isteni tüzétől, hogy új kertté változzon, ahol a Szentháromság megkapja legnagyobb dicsőségét.*
A Szentlélek tanúbizonysága alapjaiban fogja megújítani az egész Egyházat.
‒ Igazsága fényénél az Egyház meglátja magát emberi gyarlóságában és meggyógyul hitének válságából, megszabadul a tévedések kelepcéiből, amelyek a hitehagyás és a hűtlenség mély sebeit ütötték rajta.
A Szentlélek isteni tüzétől megújulva az egész Egyház Ura dicsőségét fogja visszatükrözni égi Édesanyja példájára. Újból hűséges és tiszta, egészen szép, szeplő és ránc nélküli jegyes lesz.
A Szentlélek tanúbizonysága juttat el benneteket a teljes Igazság megértésére.
‒ Igazsága fényénél mindenki előtt megjelenik Jézus Evangéliumának üdvözítő ereje, ami mindenütt szétárasztja isteni ragyogását.
És így Jézust majd meghallgatják szavaiban, az általa kijelölt Úton járnak, követik életében, megdicsőítik személyében.
Elérkezett az az óra amikor mindenkinek meg kell dicsőítenie Fiamat, Jézust!
A második pünkösd csodája által az emberiség elismeri Jézus Krisztust Megváltójának és egyedüli Üdvözítőjének.
A Szentlélek akkor megnyitja a szíveket és a lelkeket, hogy befogadják Krisztust, aki isteni dicsőségének ragyogásában fog visszatérni hozzátok.
Így valósul meg végül Szeplőtelen Szívem nagy diadala.

*Ide vonatkozó idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból:
»Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. (...) a sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! (III/203) Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224) Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (II/93)« (A szerk.)

     Nos, a felvilágosodás kor eszméi nyíltan hirdetik, hogy céljuk az ember, ember általi megváltása. És ezen eszmeiségen alapul a marxizmus, mely azt verte a fejekbe, hogy Istennek meg kell halnia, hogy az ember éljen. Csakhogy az emberi élet értékének hangsúlyozása csupán csalétek, hiszen ez az eszmeiség küldött halálba százmilliónyi embert! Sorolhatnám tételesen, de túl borzalmas! A lényeg, hogy ez a démoni fertőzöttség maradt örökségként a 21. századra, melyet az 1917-es oroszországi bolsevizmus terjesztett el világméretekben!

VI. Pál pápa az 1972. november 15-i általános kihallgatáson tartott katekézisében, melyben a gonosz lélek létezését tagadóknak igyekezett válaszolni, így definiálta a sátánt: „élőeleven, szellemi, romlott és megrontó lény, az első számú ellenség, maga a kísértő; sötét, nyugtalanító lény, amely valóban létezik, s aki álnok ravaszságával ma is tevékenykedik. Az elhagyja a bibliai és egyházi tanítást, aki nem tartja valóságos létezőnek”. (1975. június 26.)

Ennek megakadályozására jelent meg az Égi Anya Fatimában (még az októberi lenini puccs előtt)! A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől és úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne, ezáltal a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga dönti el, mi a jó és a rossz! Az Isten nélküli döntés abban is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként ezt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! Sőt, ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek, épp az emberi jog és haladás nevében!

A katolikus hit leépítésének nevezetes évszámi: 1517. (protestant.), 1717. (szabadkőm.), 1789. (Francia forr.), 1917. (bolsevizmus) és 2015. (migráció)!

Ezekhez köthetően alakulhattak ki azok a totalitarius politikai rendszerek, melyek sorra megvalósították az addig elképzelhetetlen gaztetteket, melyet tűzzel-vassal-kötéllel, vagy a fogyasztás imádatának propagálásával próbálnak elérni. (Folyt.) Előző rész

A budapesti Nyugati Pályaudvar bejáratánál ül egy öreg bácsi, Lenin kalappal a fején, kopott kabátban, ölében egy nagyon öreg táskával. Minden nap délután 4-től, felállítja a kis összecsukható székét és ül, ül rendíthetetlenül. Az autók csak zúgnak, villamosok dübörögnek, az emberek pedig csak özönlenek. A nagy rohanásban majdhogynem néha átesnek, belerúgnak szegénybe, hiszen a legtöbben észre sem veszik. Pedig igen érdekes története van a bácsinak. Ölében a táskából egy könyvet árul melynek a címe: Málenkij robot, s írója nem más, mint Karcsi bácsi.

A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de Ő igenis tudja mit jelentett ez a szó 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába menet, 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet katonák, hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt, több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin. Nem volt katona, nem bántott senkit, nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt, rossz helyen és ezt fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg.

Évekig volt Ukrajnában, egy hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak mi a különbség a mai és az Ő fiatalkora közti időknek, megírta a történetét. És most ül, ül és várja, hogy valaki, 10000-ből egy ember, aki megáll, megismerje a történetét.

Én tegnap az a 10000-ből egy ember voltam, aki megvette a könyvét és még aznap ki is olvasta. Elképesztő történet! Érdekes hogy bár a holokausztról szóló könyvekkel roskadoznak a polcok, addig az ilyen témájú könyveket szinte úgy kell vadászni itthon! A mai napig egy bizonyos homály, tabu lengi körül a '44 utáni deportálásokat. Pedig ők is ugyan úgy, ártatlanul szenvedtek, de ők se kárpótlást, sem bocsánatkérést senkitől nem kaptak. Karcsi bácsi inkább az utóbbit hiányolja.

Kedves olvasó, történelem iránt érdeklődő, ha arra jársz és tudsz nélkülözni 2000Ft-ot, vedd észre Karcsi bácsit, s vegyél egy könyvet az írójától. Szívesen mesél és dedikálja is akárkinek aki szeretné. Egyedüli társa a már ismert Irénke néni, aki sütit árul, így ha jókor mész még süti is jár a könyv mellé! Segíts Karcsi bácsinak, hiszen az történelem egy élő matuzsáleme ül a Nyugati bejáratánál. És csak ül, ül, és ül…

Szatmári Ádám                      (forrás)

     Álljon itt Ratzinger bíboros két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunk sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az emberi kapcsolatokat. Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”

Kísértetiesen hasonló aktualitásokat olvashatunk ki Szent Newman bíboros (†1890) Breviáriumából: „Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/ a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek vannak rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel! Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (vö. Newman Breviáriuma, Szent István Társulat /Bp. 1961/ 358-363. o.) (Folyt.) Előző rész

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 38-40. oldal. (Részletek), 1996. május 26.

A második pünkösd
     "Megemlékeztetek arról a csodás eseményről, hogy a Szentlélek lángnyelvek alakjában szállt le a jeruzsálemi cönákulumban (az Utolsó Vacsora termében) az apostolokra, akik imádságra gyűltek össze velem, a ti égi Édesanyátokkal.
     Ti is készüljetek fel, akik Szeplőtelen Szívem cönákulumában imára gyűltetek, a második pünkösd csodálatos adományának fogadására!
‒ A második pünkösd eljön*, hogy ezt a pogánnyá vált emberiséget, mely a gonosz lélek erős befolyása alatt áll, teljes életközösségre vigye Urával, aki megteremtette, megváltotta és megmentette. Csodálatos és lelki tűznyelvek fogják megtisztítani minden ember szívét és lelkét. Isten világosságában fogják látni magukat és át fogja őket járni az Ő isteni igazságának éles tőre.
‒ A második pünkösd eljön, hogy az egész Egyházat ragyogásának csúcsára emelje.
Az értelem Lelke elvezeti az Evangéliumhoz való teljes hűségre; a tanács Lelke segíti és erősíti minden szenvedésében; az erősség Lelke Jézus iránti mindennapos és hősies tanúságtételre viszi.
A Szentlélek ezenfelül megadja az Egyháznak a teljes egység és a nagy szentség értékes ajándékát.
Jézus el fogja hozni számára dicsőséges uralmát.
‒ A második pünkösd leszáll a szívekbe, hogy átalakítsa, érzékennyé és nyitottá tegye őket a szeretetre, hogy alázatossá és irgalmassá tegye és megszabadítsa őket az önzéstől és mindenfajta gonoszságtól.
Az Úr Lelke akkor minden kőszívet átalakít húsból való szívvé.
‒ A második pünkösd fel fogja égetni isteni szeretete tüzével a bűnöket, melyek elhomályosítják lelketek szépségét.
Így a lelkek teljes életközösségre lépnek Istennel, az Ő jelenlétének kiváltságos kertje lesznek, és abban a fénylő kertben kivirágzik minden erény, melyeket különös gonddal ápolok én, a ti égi Kertészetek.
Így a Szentlélek majd kiárasztja a Földre isteni szentségének ajándékát.
‒ A második pünkösd leszáll minden nemzetre, melyeket annyira megosztottak az önzés és az egyéni érdekek, az ellentétek, melyek gyakran állítják szembe egymással az embereket. És így mindenütt elterjedtek a háborúk és a testvérharcok, melyek igen sok vért ontottak ki utcáikon.
A nemzetek akkor mind egy nagy család tagja lesznek, amelyet az Úr köztetek való jelenléte tart össze és áld meg.
     Ma meghívlak benneteket, hogy lépjetek be Szeplőtelen Szívem cönákulumába, hogy (...) így, együtt esedezünk a Szentlélek ajándékáért és együtt várjuk, hogy eljöjjön a második pünkösd, ami megújítja a világot és megváltoztatja a Föld színét."

*Idézet a Szeretetláng lelki Naplóból:
     »Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.« (Szeretetláng Napló II/93-94)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 7

Romzsa püspök vértanúságának utóélete 2
     Romzsa püspök és megszámlálhatatlan vértanú társai (papok és civilek), nem hiába ontották vérüket!
Az Egyház bár a föld alá kényszerült, de ott eredményesen izzították a parazsat. Illegális szeminárium működött, ha kellett egyetlen személlyel, papot és püspököt szenteltek.
     1988: az első nyilvános Liturgia az üldözések elteltével az ungvári Kálvária hegyen, a szabad ég alatt.
     1989. december 13-én jelent meg a szovjet kormány rendelete, mely hatályon kívül helyezte a görög katolikus egyház működését betiltó 1949-es rendeletet. Bendász Dánielt idézve: „megfogyva bár, de törve nem” fokozatosan kilépett az egyházmegye az illegalitásból hatalmas erkölcsi értékekkel gazdagodva. Rehabilitációja a mai napig sem történt meg, ami azt jelenti − Bendász Dániel adatai szerint −, hogy 227 templom még mindig az ortodox hívek birtokában van.
     1998. június 3-án Puskás László atya (Romzsa életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már újfent görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A feltárást és a hiteles azonosítást a Budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézete végezte.
     1995: Tódor püspök boldoggá avatási eljárásának kezdeményezése az egyházmegyében. A dokumentációt     1997. október 7-én adták át az illetékes Kongregációnak Rómában.
     2001. március 24-én Lakiteleken avatták fel Romzsa Tódor szobrát. Boldoggá avatását posztulátorként P. Szőke János szalézi szerzetes intézte, míg a promotor iustitiae-ként, vallomásgyűjtőként és életrajzíróként Puskás László munkácsi egyházmegyés pap munkálkodott.
     2001. június 27-én II. János Pál pápa Lembergben (Lvov) mintegy harminc, többségükben görög katolikus szerzetest, apácát, főpapot avatott boldoggá; közöttük Joszif Bilcsevszkij lembergi római katolikus érseket (1860-1923), Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus püspököt (1911–1947) és Mikola Csarneckij püspököt. (XVI. Benedek pápa 2005 október 23-án Rómában szentté avatta Józef Bilczetvski érseket!)
     Boldog Romzsa püspök ereklyéi 2003. június 26-28-án ünnepélyesen lettek átszállítva Ungvárra és a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában lettek elhelyezve.
     Boldog Romzsa Tódor vértanú püspök emléknapja, október 31. (Befejezve)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozata nyomán

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből. Isten pünkösdkor ajánlotta fel az egész világ számára azt a kegyelmet, ami mindannyiunk lelkében mintegy belépő az üdvösségre, melyet nekünk kell földi életünkkel érvényesíteni, vagy érvénytelíteni!
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. Milyen kár, hogy ezek után a Pünkösd csak harmadrangú ünnep az életünkben! Pedig az Atyaisten szemszögéből éppen hogy Pünkösd a legnagyobb ünnep, hiszen ekkor születtünk az ő gyermekeivé. Jézus Krisztus ugyanis amikor amikor a tanítványaira lehelt e szavakkal: „Vegyétek a Szentlelket!”, ez az ő földi működésének beteljesülése, és a mi mennyei életünk kezdete. Mert ekkor nyilatkoztatta ki szentháromságos isteni életét, és ebbe az életbe emelt be minket is, hogy a világban élve a Szentlélek küldetésében ragyogtassuk fel Pünkösd titkát. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk.  

     Az említett sátáni taktika az, hogy nem valami nyilvánvaló rosszat ajánl az embernek, hanem szabadságot, egyenlőséget és a mindenhez való jogot! Amikor a sátán bármi módon teret kap, egyre jobban birtokba veszi az egyéni és a kollektív akaratot, melyet általában észre sem vesznek, s nem csak kiszolgálják, de szenvednek is tőle. Ez leglátványosabban egyes eszmék és izmusok lelkesítő, de megtévesztő hazugságaiban mutatkozik meg. Lényege, hogy elfordít az Istentől és távol tart tőle, a végeredmény pedig a bűn lavinaszerű elhatalmasodása (vö. Róm 5,20). Tehát óvatosnak kell lennünk egyes a politikai elköteleződésekkel, mert némely pártirányzat velejárója, a démoni megszállottság!

Sajnos beszélhetünk új evangelizációról, meg a szeretet civilizációjáról, ha mindez süket fülekre talál! Nagyon úgy néz ki, hogy az Egyház a hagyományos lelkipásztori módszerekkel nem képes megállítani a veszélyes hanyatlást, mert az emberek elvakultak, a lelkek eltompultak és elveszítették a bűnre való érzéküket! (Ld. még a 43.o.)

Mária, anyaként figyelmeztet bennünket a bűn elhatalmasodásának veszélyére, mert ha a bűn elhatalmasodik, akkor annak következménye is elhatalmasodik, és társadalmi méreteket ölthet. Ez pedig a lelki és az evilági élet szempontjából végzetes lehet. Erre figyelmeztet Jakab apostol: ,,a bűn meg, ha elhatalmasodik, halált von maga után” (1,15). A bűn ‒ ha nem szállnak vele szembe ‒, átlépheti az országhatárokat, s földrészeken, vagy akár az egész világon elhatalmasodhat, a következményei pedig pusztulással fenyegethetik akár az egész emberiséget. Az viszont kifejezetten súlyosbítja a helyzetet, ha az emberek az elhatalmasodott bűn elhatalmasodott következményeit természetes okokra vezetik vissza, s ezeket csupán természetes összefüggésükben értelmezik, és így végülis nem veszik fel vele szemben a harcot! És lám, az ördögi harc és a megtévesztő hamisítás már Jézust követően elkezdődött, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így hatalmas tömegeket tudnak elérni! (Folyt.) Előző rész

Romzsa Tódor vértanú püspök élete és halála 6

Egy tanúságtétel

     Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus mártír püspök neve az elmúlt években került vissza a kárpátaljai köztudatba. Boldoggá avatása alkalmából ismét a figyelem középpontjába került életútja, az ellene elkövetett kegyetlen merénylet, felidéződtek vértanúhalálának körülményei. Kevesen tudják azonban, hogy az 1947. őszi szomorú történések egyik szemtanúja, Manajlo Mária Theofila bazilita rendi apáca, akit az akkori hatalom legszigorúbb büntetőlágere sem tudott végleg „elhallgattatni”, még ma is él Ungváron… Theofila nővér bizalmatlanul fogadja az akkori időkre vonatkozó kérdéseket, mint mondja, életének azon időszaka feledésre és nem felemlítésre való. Szemében félelemmel, elcsukló hangon kérdezte, az érdeklődőt pontosan ki és főleg kinek a megbízásából... Félelme természetesen érthető, ugyanakkor nagyon megrázó is. Óhatatlanul felmerül a kérdés: minek lehetett kitéve ez a törékeny, szent életű apáca a diktatúra önkényének hosszú évei alatt?
     Theofila nővér (képe lent!) végül mégis mesélt hitet-, lelket próbáló életéről, sorsáról:
– 1945-ben tettem örök fogadalmat, ekkor már a munkácsi görög katolikus iskola tanítója voltam, illetve a városi kórházban ápolónővér. Nemsokára azonban likvidálták a rendházat, és le kellett vennünk a szent ruhát, majd fel is oszlattak bennünket. Én továbbra is a kórházban dolgoztam. Ide szállították be 1947 őszén Romzsa Tódor püspök atyát.
– Mint gazdasági főnővér az igazgató úrnál szóvá tettem, hogy miért éppen azt a szanyitárkát rendelte mellé, kivel szemben már korábban is voltak fenntartásaim. Ő ugyanis megpróbált beszervezni engem, folyton körülöttünk forgolódott és mindenfélét összebeszélt. Rossz érzésem végül be is igazolódott, mivel később ő lett a püspök atya gyilkosa.
– Romzsa Tódort délelőtt tíz órakor vettük fel az osztályra, és hamarosan átesett egy nagyon nehéz és hosszú műtéten. Éjjel tért magához, és bár állkapcsa három helyen volt eltörve, rögtön a rózsafüzérét kérte, még el is könnyezte magát. Másnap megkerestettem, lemostam, de újra fűztem és így átadtam neki. Úgy örült, mint egy kisgyermek, csókolgatta a keresztet és szüntelenül imádkozott. Látszott rajta, hogy nem félti az életét, nem aggódik maga felől, elfogadja a Jóisten akaratát.
– Az állapota lassan javult. Voltak látogatói és mindnyájan abban reménykedtünk, hogy felépül. A meggyilkolása éjszakáján magam is a kórház épületében voltam, de a gyilkosság körülményeiről csak a kijevi lágerben szereztem tudomást. Akkor annyit láttunk, hogy megmérgezték és haldoklik... Három hónap múlva letartóztattak. A legszigorúbb büntetőtáborba kerültem, ahol hét év hét hónapig tartottak fogva, mert rossz helyen, rosszat mondtam...
– Mivel édesapám sem írta alá az ortodox egyházfő fennhatóságát elismerő okiratot, őt is – mint annyiakat –, elhurcolták. Már hazatért, amikor felőlem még mindig nem volt híre a családomnak. Szegények elsirattak, azt hitték, már nem élek... Forrás 

     Pünkösdöt az Egyház születéseként, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Ebből következően pünkösdvasárnap legkorábban május 10-re, legkésőbb pedig június 13-ra eshet.
A név görög megfelelője, a pentékoszté szintén 50-et jelent, a magyar elnevezés is erre a szóra vezethető vissza.
Az ókori keresztény írók a 2. században tesznek először említést a pünkösdről, mint ünnepről. Viszont a pünkösdöt már az egyház kezdetétől, az apostolok ideje óta ünneplik.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a hagyomány szerint pünkösdtől veszi kezdetét a Római Katolikus Egyházban.

Az ünnep nevéről májust a pünkösd havának is szokás nevezni.

   Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

Pünkösd megünneplése szorosan kötődik a Csíksomlyó-i zarándoklat esményéhez is! 

"Csíksomlyón az első búcsújárást a legenda szerint 1567-ben tartották, amikor János Zsigmond fegyverrel akarta a katolikus székelyeket az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe a pünkösd előtti szombaton Csíksomlyón gyülekezett, Szűz Mária segítségét kérte, majd legyőzte János Zsigmond seregét a Hargita Tolvajos-hágójában. A diadal után újfent Csíksomlyón adtak hálát, egyben fogadalmat tettek, hogy pünkösd szombatján minden évben elzarándokolnak oda." (MN.)

Azért jobban odafigyelhetnénk, mert a lelkek üdvössége múlhat rajta!

     Általánosan megfigyelhető, hogy így vagy úgy, az Evangéliumot és a katolicizmust minden módon igyekszenek kikezdeni, megfélemlíteni – nem kevesebb céllal –, minthogy Jézus személyét egyszerű szupersztárként, a megváltás tényét ámításként, Szentségi Jelenlétét „kárhozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg, rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték, az Igazság- és Énok könyve, „Nagy Figyelmeztetések”, miként a Harry Potter féle démoni gyermekmesék stb.) Ez mind a Gonosz műve ‒, de ügyes!

Bár a világban élni áldozatos, a világnak élni eséllyel kárhozatos! Az új modernista felfogás szerint, sem személyes sátán, sem pokol nem létezik! Mindez annak ellenére, hogy az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből és a teljes kinyilatkoztatásból mindez világosan látható, miszerint a gonosz lélek, az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényező. A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető. Nagyon fontos ráébredni, hogy a bűn szerzője a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) „tévútra akarja vezeti az egész világot” (Jel 12, 9b), a bűn következményei révén igyekszik tönkretenni az ember testi-lelki valóságát, s az emberi kéz munkáját.

A gonosz általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. A korunkat eluraló bagatelizáló transzcendens szemlélet, a test kívánságának túlzott kiszolgálása, a helyenként állami szintű ateista propaganda és a klérus visszafogott felvilágosítása, lényegesen kiszélesítette a lelkek bizonytalanságát. megnehezítve az evangelizáció és a lélekmentés eredményességét! A gonosz lélek először a szívben, majd a családban vagy más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni. Amikor bárhol felveti fejét a széthúzás, a békétlenség révén sérül az egység. Ekkor tudni kell, hogy a háttérben sátáni erő, a bűn szerzője kezdi a működését. A helyzet súlyosbodik, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg, mely a sátán kezében igen hatékony eszköz. Ezzel szemben az alázat az első és legfontosabb fegyver. ,,Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak kegyelmet ad” (1Pét 5,5b). (Folyt.) Előző rész

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 5

Romzsa püspök vértanúságának utóélete 1
     Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-re virradó éjszakán állt be.
A hatóság megpróbálta eltussolni a dolgot, ezért az éjszaka közepén akarták a püspök holttestét a templomi temetkezési helyére szállítani. A hír azonban elterjedt és a hívek félelem nélkül, tömegesen gyülekeztek Romzsa Tódor püspök székesegyházi temetésén.
     Az esetet Szudoplatov tábornok e szavakkal jelentette a XXIII. Pártkongresszus résztvevőinek: „Hruscsov, az ukrajnai Központi Bizottságának elsőtitkára az Ukrán Állambiztonsági Minisztérium által kidolgozott terv szerint Munkács városában meg lett semmisítve Romzsa, a görögkatolikus egyház feje, aki aktívan ellenállt a görögkatolikusok egyesülésének az ortodoxiához.” A merénylet célja nyilvánvalóan a hívők megfélemlítése és a karizmatikus vezetőit vesztő egyház szétszélesztése volt. Az utóbbi mégsem következett be.
     Az 1947. november 4-i temetés gyásznap volt Kárpátalja magyar és ruszin lakosai számára.
     1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt, hogy a vértanú püspök holttestét elszállították. Az 50-es években a kriptát ténylegesen ki is rabolták és megint híre kelt, hogy Tódor püspök maradványait megsemmisítették.
     Romzsa püspök kálváriája tovább folytatódott papjaiban, sőt híveiben is. 1949. február 17-én tiltották be a munkácsi püspökség nyilvános működését. Ekkor a paróchiák száma 265 volt; a papoké 350, akiknek túlnyomó többsége nős, családos ember. Az egyházmegye papi szemináriumát, női és férfi tanítóképzőjét, árvaházát, kollégiumát és levéltárát is felszámolták. Az ungvári püspöki palotát is elvették.
     Az 1949 februárjától újra kezdődött az ítéletek sorozata. A zárt, rövid tárgyalásokon ún. Népbíróság ítélkezett. Ha a vádlott beismerte, hogy görög-katolikus pap, akkor 10 vagy 25 kényszermunkára, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítélték, ha nem ismerte be, akkor könnyen halálra is ítélhették! Az 1952 júniusáig intenzíven folyó üldöztetésben 94 lelkészt ítéltek el (7 főt 10 évre; 81 papot 25 évre; 5-en bujkáltak; egy papot, Orosz Pétert (titokban, 1944-ben püspökké szenteltet) pedig agyonlőtt egy milicista).
     Viszont a „sátáni gépezet” több mint negyven évig működött! Negyven évig a legkegyetlenebb módszerekkel irtották a pápához hű keresztényeket, és ezalatt csak Romzsa püspök egyházmegyéjének  135 papját ítélték el, legtöbbjüket 25 évre. A KGB nyomására 132 személy megtagadta az egységet Rómával, és vállalta az orosz ortodox jurisdikciót. Közülük 42 pap később visszatért a Róma-hű Görög-katolikus egyházba. 46 pap nem került börtönbe, 1955-56-tól hozzájuk csatlakozott a lágereket túlélő 104 személy, akik papi munkájukat illegálisan végezték. (folyt.köv.)

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez". Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós és a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte. Szent Rita, Szent Ágoston lelkiségét követve a Keresztrefeszített Krisztus tanítványa lett. Átélve a szenvedések mélységeit, megtanulta megérteni az emberi szív gyötrelmeit. Így lett a szegények, a bajbajutottak és kétségbeesettek közbenjárója! Széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni.
      Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek. Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!

1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa. Szent II. János Pál pápa, így jellemezte: Szent Rita megtestesítette a női géniuszt!
Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa, mely tiszteletének jelképe!

     „Akadtak a nép körében hamis próféták, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek (2Pét 2,1). Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók, se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, mert hazugságot jövendölnek nektek az én nevemben, noha nem küldtem őket (Jer 29,8-9). Óvakodjatok tehát a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok (Mt 7,15). A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek (1Tim 4,1-2). Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját (...), de az ítélet már régóta készül ellenük és a rájuk váró pusztulás el nem alszik (2Pét 2,2-3).”

Legyünk tehát óvatosak az újabb és újabb "üzenetekkel" is, mert ha szép és imára intő is, nem tudhatjuk, hogy milyen elhangoló végcéllal! A démoni befolyás lehet kisebb vagy nagyobb, átmeneti, vagy tartós, de így, vagy úgy mindenképp "ragadós"! Kerülnünk kell az olyan társaságokat, amelyek új vallási tanokat hirdetnek, ateista, abortuszpártoló elveket vallanak, esetleg ezoterikus, okkult gyakorlatot folytatnak. Az egyes politikai elköteleződések és pártirányzatok is lehetnek fertőző gócai a démoni elkötelezettségnek, a megkötözöttségnek, sőt a megszállottság lehetőségének! A ilyenekkel a legkisebb gesztus, pl. a köszönés is lehet "kapcsolatfelvétel"! Hasonlóképp kerülendők a Havy Metal koncertek, mert az ilyenek nagy eséllyel démoni befolyás alatt állhatnak! Ne fáradjunk bele a körültekintő, óvatos életszemléletbe!

Amiként áldozat nélkül nincs üdvösség, igaz prófétaság sincs áldozat nélkül! Így volt ez a lourdesi Bernadette, a három fatimai pásztor és Erzsébet asszony esetében is! „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. (II/107) Az tévedés, hogy Én megelégszem a meddő jámborsággal, mely ez olyan, mint a gyümölcsöt nem termő fa.” (III/197)

A jelenések ‒ így a fatimai üzenet is ‒ sürgető buzdítás, hogy a keresztényi élet közepébe helyezzük vissza a Szeretet Istenének imádását, elsőségét, felgyújtva másokban is az Isten- és emberszeretet tüzét és a lélekmentés vágyát. Ebben súlyos nehézség az értékrend átrendeződése a pénz és az élvezetek javára. Ez persze már régi probléma és veszélyükre Jézus is figyelmeztet (Mt 19,22-23).

A mai embernek nem csak a széleskörű ismeretszerzés lehetősége adott, hanem széleskörű eltévelyedés lehetősége is, amely sajnos végzetes is lehet, különösen a csak „gyermekhittani” ismeretekkel bíró léleknek! Méginkább veszélyes ez az „újdonságra vágyóknak”! Gondoljunk bele, hogy egyes bizonytalan „naprakész” üzeneteket, milyen széles kör fogadja lelkesen, és ennek tudható be az esetenkénti aránytévesztés is a hívekben. Ezt persze kihasználhatja a megtévesztő szellem, a szekták és a New Age mozgalom modernkedő kínálatával, amely nyomokban az egyháziknál is kimutatható! Erről nyilatkozta Szent X. Piusz pápa, hogy „A modernizmus az összes eretnekség végső összefoglalása.” (Pasciendi Dominici gregis 1907) (Folyt.) Előző rész

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 4

Hitvalló élet a vértanúságig 2
     1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén a püspök, papok és kispapok kíséretében elment a lókai (Lavka) filiális templom szentelésére. Amikor megérkezett az ott lakók értesítették, hogy napok óta észlelik, hogy a falu szélén teherautóból idegen katonák figyelik őket. Később egy Willys dzsip is csatlakozott hozzájuk. A templomszentelés után – mivel későre járt – a falubeliek tanácsára a püspök és kísérete ott maradt éjszakára.     Másnap reggel lovaskocsival indultak útnak, egy teherautó és egy dzsip messzebbről követte őket. Amikor Beregszőllős és Iványi között egy lejtőhöz értek, a teherautó hirtelen felgyorsult, és a sofőr kiugrott a vezetőfülkéből. A száguldó teherautó teljes sebességgel beléjük hajtott. A püspök az első két kerék közé szorult és eszméletét vesztette. A merénylők kiszálltak a dzsipből és vasdorongokkal estek neki az amúgy is súlyosan sérült embereknek. Néhányan segítségért kiabáltak, mire a gyilkosok rájuk rontottak, és őket is ütlegelni kezdték. Sikerült is volna agyonverni mindannyiukat, ha nem bukkan föl az úton éppen egy postakocsi. Ez megzavarta a merényletet és egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt.
     Tódor püspök még élt, amikor a postakocsival a többi sérülttel a munkácsi kórházba szállították, ahol a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt). A KGB-vel együttműködő főorvos (B.) viszont felvett egy Odarka nevű galíciai ukrán dialektusban beszélő takarítónő (ügynököt), akit „szanyitárkaként”, nővérként mutattak be a kórházban.
     A nővérek nyugtalanok voltak, mivel feltűnt nekik, hogy az új nővér, folyton a püspök szobáját figyeli, emiatt szünet nélküli felügyeletet tartottak a püspök körül, még éjszaka is.
     Az áldozat lassan erősödni kezdett. Amikor a lavki-i parókus, Vaszkó Péter atya meglátta, az elsírta magát. A püspök ezekkel a szavakkal vigasztalta: „Ne sírj Péter, tűrni és vért ontani az Istenért, a hitért, a szent katolikus Egyházért nagy-nagy kegyelem és megtiszteltetés.”
     November 1-én, mindenszentek éjszakáján a főorvos utasítására a nővéreknek pár percre el kellett hagyniuk a püspök szobáját. Eközben Odarka KGB ügynök bejutott hozzá és halálos dózisú kurare injekciót adott be neki. Amikor a nővérek visszatértek a kórterembe, először nem vettek észre semmit, ám pár perc múlva meghallották a püspök gyenge hangját: „Ó, Jézusom!” Ezek voltak utolsó szavai. Tíz perc sem telt el és rózsafüzérrel a kezében, visszaadta lelkét Teremtőjének.  
    A főorvos és bizottsága azt állították, hogy a halál oka agyvérzés volt. A boncolás során azonban kiderült a gyilkosság, de ezt elhallgatták. (Az éjszakai főorvosi ellenőrzés alatt a KGB-s Odarka egy kuráre-injekcióval megmérgezte a püspököt.) (folyt.köv.)

     A világ súlyos helyzetének oka, hogy generációk nőttek fel a megtévesztő sátáni divatok és gondolatok légkörében úgy, hogy alig ismerték meg a Kinyilatkoztatást. Ennek következményeként a minimális keresztényi és nemzeti identitásukat is elveszítették! Ha kellő ismeretek hiányában mégis istenkeresők lesznek, döntésükben nem tudják, hogy Isten a vallásalapítók közt EGYEDÜL csak a Názáreti Jézust igazolta megváltó szevedése és feltámadása által (ApCsel 2,22-24). Az meg végképp ismeretlen számukra, hogy „az Apostoli Egyház, az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen megbízott továbbadója és értelmezője” (Katek. 85-87). És csak Jézus Krisztus által lehet eljutni az Istenhez (vö. Jn 14,6) mert ,,nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).

Ő az egyetlen ,,közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő az, aki megmutatja az üdvösség egyetlen útját, mert Ő ,,az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Márpedig, amit feltétlen követnünk kell az az üdvösséghez szükséges egyetlen kinyilatkoztatás az Evangélium, és az Anyaszentegyház hivatalos tanítása! Jézus ugyanis tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: ,,Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Hasonlóképp Egyházára bízta az Úr a hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei), így az Egyház az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa! Megtévesztő tehát azt állítani, hogy „minden vallás a sajátját tartja igaznak”! Ugyan bizony, melyik vallásalapító áldozta fel magát az emberiség üdvéért, támadt fel a halálból, és melyik ajánlott minket Édesanyja gondoskodására?

Kérdés: mitől hamis valamely újabb üzenet, hiszen bármelyik elismert magán-kinyilatkoztatás is volt valamikor új!? „Hamis” alatt a bizonytlanság veszélye értendő! Értsd ezalatt, hogy álnév alatt valaki „kap” egy üzenetet 16 órakor, és 16 óra 20-kor már fenn van az interneten! Mindezt anélkül, hogy az illetőben a legkisebb kétség, vagy méltatlanságtudat felmerült volna! Se átelmélkedés, se szakemberrel való megbeszélés! Mert az, hogy valakiben szép monológok fogalmazódnak meg, az magánajándék is lehet és csak neki szól, meghirdetni pedig súlyos felelőtlenség, sőt bűn! Aztán ha követőkre talált, már röstelli abbahagyni a közléseket. És ez az a pont, amikor „készségesen” bekapcsolódhat sugalmazóként a megtévesztő szellem! (Folyt.) Előző rész

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 3

Hitvalló élet a vértanúságig 1
     Romzsa Tódor görög katolikus püspök 1911. április 14-én született a kátpátaljai Nagybocskón kilencedik gyermekként egy görög katolikus családba. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni.
     1936. december 25-én szentelték pappá, és a következő évben, tanulmányai befejeztével 1937-ben visszatért Kárpátaljára.
     1939-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, majd miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófiatanára lett.
     1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.
     1944. szeptember 21-én püspökké szentelték. Másnap Dudás Miklós, az akkori hajdúdorogi görög főpásztor, kinevezte a Munkácsi Egyházmegye általános helynökének. A társszentelők: (boldog) Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök voltak. Romzsa Tódor püspöki jelmondata ez volt: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam.” (Zsolt 17,2)
     A szovjet hadsereg 1944-es bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Az új hatalom nem ismerte el a görög-katolikus egyház létjogosultságát és arra törekedett, hogy beolvassza az ortodox egyházba a moszkvai pátriárka fennhatósága alá.
     Már 1944 végén az ortodoxok kezdték elvenni a Rómához ragaszkodóktól a templomokat. 1947 júliusáig már 73-ra emelkedett a katolikusoktól elvett templomok száma.
     1945-től 1949-ig 35 görög katolikus pap lett a vallásüldözés áldozata (424-ből /1945-ös adat/). Eleinte bíróság ítélet nélkül büntettek, majd később „modernizálódott” az „igazságügy” menete: kirakatperek zajlottak. Közülük 2 lelkészt agyonlőttek; 10-et 1, 4. 5, 6 vagy 8 év kényszermunkára (Szibériába, Murmanszkba), 12 papot 10 évre, 11 főt 20-25 évre, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítéltek. 11-en nem tértek haza, a rabságban meghaltak.
     Romzsa Tódor püspök azonban hűségesen kitartott. Tudta, hogy ellenállása miatt meg őt is ölhetik, de Krisztusért és az Egyházért készen volt mindent elveszíteni, még az életét is. Ezt a szándékát korábbi barátjával (Alfons Reichlinnel) is közölte: „Pappá szentelése idején vallotta be nekem, hogy Oroszországba jelentkezett azért, hogy többet tehessen Krisztusért, hogy kész volna vérét és életét is érte áldozni!”
     1947. március 24.: a munkácsi Csernekhegyi monostort kobozták el, illetőleg adták át az Orosz Ortodox Egyháznak. A görög-katolikus templomok tömeges hatósági elkobzása kapcsán, 20 egyházmegyés papot szállítottak kényszermunkatáborba, illetve kettőt rövid úton kivégeztek.
     1947 nyarának végén, Sztálin jóváhagyja Hruscsovnak, az ukrán kommunista párt első titkárának javaslatát Romzsa püspök titkos likvidálására.
     1947. október 20. körül Szudoplatov NKVD-KGB tábornok különítményével Kárpátaljára érkezik a gyilkosság koordinálása céljából, amelynek megszervezését Szergej Szavcsenkó kijevi ukrán belügyminiszter vállalta. (Szudoplatov korábban személyesen robbantotta fel Rotterdamban Konovalec ukrán emigráns politikust, és többek között ő szervezte Trockij mexikói meggyilkolását is.) (Alább Szodoplatov magas nyugdíjjal, derűsen mesél sikeres akcióikról. Egyes nácikat (nyilasokat) ezeknél lényegesen kevesebbért perbe fogtak és kivégeztek!) (folyt.köv.)

     XI. Piusz pápa így ír: „Akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak s az emberi társadalmat a romlásba és pusztulásba taszítani törekszenek (...) A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.” (XI. PIUS Ingravescentibus Malis) Megmelítendő még XII. Kelemen „In Eminenti” kezdetű bullája és XIII. Leó pápa „Humanus Genus” enciklikája a szbdkművességről!

Sajnálatos tény, hogy a széleskörű ismeretterjesztés hiányában Isten Népe nem jutott a megfelelő ismeretek birtokába. A megkülönböztetés hiánya viszont azt eredményezte (eredményezi), hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket és lelkesen követnek hamis üzeneteket. Miként Keresztes Szent János tanítja ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót, vagy legalább jónak látszót ajánl nekik.” ‒ És itt a probléma!

Az elvilágosodáshoz sajnos a klasszikus teológia felépítői is hozzájárultak azzal, hogy nem csak a Mária-tiszteletet sorolták a ,,népi vallásosság” kategórájába, de úm. ,,értelmezik” Jézus evangéliumi csodáit is, a ,,Paradicsom” (Lk 23,43) kifejezést és létét pedig átértelmezik! Ezzel metafizikai értelemben az istenfogalmat is elhomályosították a lelkekben! Tehát a hívek olyan Istenre gondolhatnak, aki nem sokban különbözik a pogányok sorsfogalmától, tehát nem hall és nem szól bele az emberi történelem folyásába. Ez pedig nagyban akadályozza az Istennel való kapcsolatot, az imát és a szentségi életet, akadályt képezve a bűnfelismerés és az engesztelés kibontakozása elé. E vallási elsekélyesedés után csoda-e, ha a Krisztus által megváltott embert a közömbösség vagy egyenesen a tagadás jellemzi? A Szeretetláng Naplóban így int az Úr: ,,Tudják meg a közömbösök, hogy áldozat nélkül nincs lelki előmenetel. Az tévedés, hogy Én megelégszem a meddő jámborsággal, amely olyan, mint a gyümölcsöt nem termő fa.” (Vö. III/197) (Folyt.) Előző rész

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 2

Bevezető 2
 
    A szovjet rezsim egyházellenességének második hulláma akkor következett be, amikor az ortodox egyház visszaszorítása kicsit már alábbhagyott és a Görög-katolikus Egyházat tette meg az üldöztetés célpontjává. Miért? Mint a korabeli dokumentumokbók kitűnik, a görögkatolikus klérus tagjait a kommunisták úgy könyvelték el, hogy Róma, a Vatikán ügynökei, javarészt kémek, egyáltalán, az „átkos” kapitalizmus ideológiai támaszai. Felszámolásukat pedig azzal próbálták megvalósítani, hogy áttérítik, mintegy "visszatérítik"  őket az ortodox egyházba.
     XII. Pius pápa 1945. december 23-án nyilvánosan is szolidaritást vállalt az üldözött ukrajnai Görögkatolikus Egyház tagjaival. Orientales Omnes Ecclesias (Az összes keleti egyházak) kezdetű enciklikájában, melyet a szovjet hatóságok oroszellenes iratnak minősítette, egyértelműen és nyíltan elítélte a keleti rítusú ukrán katolikus püspökök bebörtönzését. A szentatya így vallott az ukrán egyház vezetőiről és fiairól: „kitartanak hitükben, és ugyanolyan hősiesen szállnak szembe a kereszténység üldözőivel, mint hajdan őseik”.
     Elkezdődött a kárpátaljai egyházunk likvidálására tett kísérlet is. A vad stratégia azzal indult, hogy a moszkvai patriarcha Munkács-Eperjes néven új ortodox egyházmegyét hozott létre, melynek élére egy szerb ortodox püspököt, Nesztort nevezte ki, és őt kiáltotta ki Kárpátalja „legitim” főpásztorának.
     És itt kezdődött Romzsa püspök tanúságtevő szerepe: határozottan elutasította az együttműködést a hatalommal, kitartásra és egysége szólítva az egyházi rend tagjait és híveit. Mint egyik beszédében mondta: Nem szabad „semmitől sem félni, hanem az első keresztények példáját követve szükség esetén életünket is feláldozni legnagyobb javunkért, a hitért!”
     Mivel a titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta, civilként, inkognitóban, vonaton, autóbuszon, szekéren utazik vidékre. Sokan fejezik ki aggódásukat az üldöztetés miatt, a püspök azonban ilyenkor így válaszol: Hát nem akarják, hogy vértanú legyek? Papjai ugyanígy – az őskeresztény közösségekhez hasonlóan – házaknál, sőt sokszor hegyi kalyibákban végzik a liturgiát, családlátogatással kötik egybe a jegyesoktatást, esketést, keresztelést, titokban gyóntatják, áldoztatják a betegeket. Még elsőáldozások, titkos hittanórák is zajlanak.
     Püspökünk, jó prófétának bizonyult. Egyre inkább körvonalazódik gyászos sorsa. Mivel az új hatalomnak Kárpátalját nem sikerült átállítania, Romzsát pedig még koholt vádakkal sem sikerült börtönbe záratniuk, márpedig a kommunisták egyetlen megoldást tudnak elképzelni: Tódor püspök fizikai megsemmisítését! Szudoplatov tábornok emlékirataiból, melyet 1996-ban publikált, kirajzolódik Tódor püspök megöletésének terve és gyakorlati kivitelezése. Maga Hruscsov, akkori ukrán pártfőtitkár kezdeményezi Sztálinnál a püspök likvidálását. 

     Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyhelyzetben sem. Elküldi Anyját, hogy a bűn e pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel ‒ Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatásával is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot ‒ amiként Fatimában ígérte, „Szeplőtelen Szíve végül diadalmaskodni fog”! Bizony ennek megvalósulása rajtunk múlik, és nagyban függ a bensőséges Mária-tisztelet széleskörű megélésétől! Erről írt Montforti Grignon Szent Lajos is: „Mikor jön el a boldog idő Mária aranykorszaka? (...) Nos, ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!” (TMT 217.)

És valóban! Bár az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, de egyre vadabbul megmutatkoznak az akadályok is, melyek leleplezésében döntő szerepe van Mária Országának!

Furcsának tűnik, de az ateista Nietzschét kell idéznem ‒ más célzatú ‒, de lényegileg igaz következtetésében: ,,Idő kell a fénysugárnak és a villámnak, a csillagok fényének s a tetteknek is, hogy lássák és hallják őket.” Tehát, kétségkívül idő kell a jó győzelméhez, és esetenként a Mária-jelenések lélekmentő céljának felismeréséhez is!

Az azonban túlzás, hogy száz év kellett a fatimai üzenet ijesztő mélységének és jelentőségének megismeréséhez.

Márpedig az Istenanya La Salette-i és fatimai figyelmeztetéseinek figyelmenkívül hagyása, a Szent Szűz kéréseinek teljesítetlensége teret adott az évszázadok óta erjedő gonoszság „beérésének”! Pedig írva van „Ne adjatok teret a sátánnak” (Ef 4,27)! Ennek folytán az évszázadok során gonosz lélek és csatlósai, különféle ideológiákkal próbálta ‒ próbálja ‒, léprecsalni a társadalmakat! Sorra említhetjük a megelőző századok új eszméinek és fogalmainak a „gyümölcseit”, a hit pusztításának és az emberi élet elértéktelenedésének állomásait. Így a felvilágosodás, a racionalizmus, a liberalizmus a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, az abortusz és eutanázia stb. Az eszmék aztán az élet minden területén kifejtették hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülték el. Szent X. Piusz pápa például a „Pascendi Dominici Gregis” kezdetű enciklikájában egy súlyos tévtanról ír, melyet ő „modernizmusnak”, az egyháztörténelem legveszélyesebb eretnekségének „comulatio omnium haeresium-nak”, minden eretnekség gyűjtőmedencéjének nevezett el! Sajnos ez ma is él és virágzik, a terjesztői a felvizezett katolicizmus hívei. (Folyt,) Előző rész

A hiteles jelenések és a Mária-tisztelet mellett való papi kiállás hit kérdés-e, vagy óvatoskodó szakmai presztizs?

     Érdekes megfigyelni, hogy a magán-kinyilatkoztatások témájában kevesen vállalják a határozott kiállást. Vannak, akik Jézus Anyjától féltik Jézus dicsőségét, és az Egyház Anyjától féltik az Egyház jövőjét. Mások az „ökumenizmust” vélik veszélyeztetni a Mária-tisztelet miatt, sőt sokak a magán-kinyilatkoztatások kérdését lekicsinylik és szükségtelenségnek tekintik. Aztán, ha a papság közül valaki, bensőséges Mária-tisztelőként evangelizál, a 'kollégák' bizony kimosolyogják! Pedig az Úr szavai a Szeretetláng Naplóból: „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül. Mária Országa vagyunk, ezt ragyogtassák szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya különös óhaját.” (Vö. I/41) Tehát az evangelizációban mellőzni, szándékosan nélkülözni az Istenanyát, igen merész és önfékező cselekedet!

A helyzet az, hogy harcban állunk, és ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia, mégpedig áldozattal, imádsággal! Különösen fontos a másokért hozott áldozat, mert az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16)! Az ember rövid életének tétje, hogy bizalommal megvívja a „jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérje önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát! 

Áldozat, imádság, ez a ti eszközötök!

Fontos megjegyzendő, hogy egy „ima és áldozatmentes” élet után senki sem sétálhat be Isten Országába! Mert bár megváltásunk Krisztus áldozatával megtörtént ugyan, de a Szent Keresztségben ajándékba kapott „belépőt” sokan, oly könnyelműen elvesztik! És ez nem csupán óvatlan élethelyzetek következménye, hanem az évszázadok óta tudatosan előkészített lélekrombolás eredménye! Erre az Evangélium is figyelmeztet: „Mindenfajta rossztól óvakodjatok!” (1Tessz 5, 22), ám tudnunk kell azt, hogy ezek olyan előkészített csapdák, melyek mind a Tízparancsolat megszegésére készteti az embereket. Céljuk nem kevesebb, minthogy itt a földön létrehozzanak egy globalizált sátáni világot, megteremtve a Szodomát is megszégyenítő erkölcstelenséget, és ezzel a tömeges kárhozat lehetőségét! (Folyt.) 

Vallásszabadság?

Forrás:
"Operatív fotók a Keletiből III/III Krónika 2013.08.27."

     A kommunista titkosszolgálatok fennmaradt dossziéiban számos évtizedeken át tartó üggyel találkozhatunk. Ilyen a külvárosi fiatalokkal foglalkozó papok, a Regnum Marianum mozgalom (másként a regnumosok) megfigyelése.
     E közösség ellenőrzését, hivatalos szerveződésük felszámolása után, még az ÁVH kezdte meg. 1952-től már külön iratgyűjtőbe (objektum-dossziéba) rendezték a jelentéseket, közte a későbbi televíziós-újságíró (ekkor áv. főhadnagy) Ipper Pál által irányított ügynökök besúgásait. A titkosszolgálati akciók még évtizedekkel később sem zárultak le teljesen, amint azt a huszonhét évvel ezelőtt megfogalmazott napi állambiztonsági összefoglaló is bizonyítja.
     Az „illegalitásban” is tovább tevékenykedő mozgalom tagjait a politikai rendőrség ellenséges, veszélyes célszemélyként ellenőrizte. Az ifjúsági munkával foglalkozó papok elleni fellépésekkel a hatalom erőteljes üzeneteket küldött az egyházak számára. Az állambiztonság által kezdeményezett manipuláló, bomlasztó intézkedések eredményességét még tankönyvszerűen is feldolgozták és hasznosították a Rendőrtiszti Főiskola képzései során.
     A szolgálatok tevékenységének intenzitása természetesen a politikai megrendelés függvényében változott. Regnumos papok és vezetők ellen három nagyszabású pert (1961, 1965, 1971) is lefolytattak a Kádár-korszakban. Eközben a fedőneveken futó állambiztonsági nyomozások („Bigottak”, „Ellenállók”, „Békétlenek”) anyagai vaskos köteteket töltöttek meg.
     A levéltárba került dossziék az ügynöki jelentések, intézkedési tervek, javaslatok, kihallgatási jegyzőkönyvek és vádiratok mellett a titkos megfigyelések során készült fotókat is megőriztek. Az egyik ilyen sorozat egy 1969. augusztusi táborozás résztvevőit örökítette meg.
     Az Adamik Mihály százados vezette megfigyelési akció során a Keleti Pályaudvartól Oroszlányig követték a Vértesbe táborozni induló fiatalokat.
Operatív (megfigyelési) fotók az "Ellenállók" fedőnevű állambiztonsági dossziéból és az akciót irányító Adamik Mihály százados

NOIJ – összefoglaló jelentés, 1986. 08. 27. (167):
5. A Regnum Marianum feloszlatott papi közösség augusztus végére tervezi legfelsőbb irányító testületének , az „intéző bizottságnak”, valamint a regnumos „rétegek” vezetőinek újraválasztását. Eddigi információk szerint Emődi László, Varga Péter, Doskar Balázs, Blankenstein Miklós és Darvas László személyét vették számításba jelöltként.

Dr Antalóczi L. pápai prelátus megfogalmazásában:

     A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány (eszköz), mely erőt ad a Boldogasszony kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus. (vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000. 175 o.)

A Szent Szűz, nem véletlenül mondta esdeklő hangon Erzsébetnek Szeretetlángjáról: „Ez a legnagyobb csodám. Szavaim tiszták, csak ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/18) Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)

Az kifejezetten szembetűnő, hogy a Szeretetláng lelkisége a Szűz ígérete szerinti módon, valóban futótűzként (I/40) terjedt el az egész világon, magas szintű jóváhagyások mellett. A Szeretetláng Lelki Napló tanítása és lelkisége hazánkban is megkapta az egyházi jóváhagyást a 494-1/2009 sz. dekrétumban! Az Istenanya, Magyarok Nagyasszonya emberiségmentő kérését papjainknak aktívan elő kellene segítenie, nehogy ránk is érvényes legyen a Fatimai Szűzanya keserű kijelentése: „Tejesíteni fogják, de akkor már késő lesz!”

(folyt.) 

Szobrot kapott a gyónási titok megőrzésének hőse

A hét ferences vértanú egyike, Kiss Szaléz (1904–1946) ferences mártír mellszobrát 2014. május 10-én leplezték le Gyöngyösön.

Az Európa Kulturális Egyesület adományából készült műalkotás a ferences kolostor műemlék könyvtárához vezető lépcsőházban, a kolostor ajtaja mellett kap helyet. A szobor megáldását, illetve a Szaléz atyáról való megemlékezést Kálmán Peregrin, a hét ferences vértanú boldoggá avatási ügyének rendi felelőse vezeti. Az eseményre Európa tíz országából érkeznek vendégek – tájékoztatott Kárpáti Kázmér plébános.

A második világháború alatt és után a magyar ferenceseket hősies, emberbaráti helytállásuk miatt országszerte nagy tisztelet vette körül. A kommunisták ezért koncepciós perekkel igyekeztek lejáratni a fiatalok körében különösen népszerű szerzeteseket. Így történt ez Gyöngyösön is, ahol Kiss Szaléz 1945-ben megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, amely a város fiatalságát fogta egybe. E szervezetben a kommunisták konkurenciát láttak.

Szaléz atyát 1946. április 28-án letartóztatták. Azzal vádolták, hogy részt vett szovjet katonák meggyilkolásában, és fegyveres összeesküvést szervezett. A bírósági jegyzőkönyv szerint Szaléz atya megígérte, hogy feloldozza a diákokat, ha elkövetik a gyilkosságot, illetve beszámol arról is a dokumentum, hogy vallomásában felfedte, mit gyóntak neki vádlott társai. A per jogi vizsgálata azonban bebizonyította, hogy a szerzetes vallomását meghamisították. Szaléz atya később kiszabadult rabtársaitól tudjuk, hogy a ferences papot hiába kínozták és verték, a gyónási titkot nem árulta el. Kiss Szalézt a szovjet hadbíróság 1946. december 10-i ítélete alapján Sopronkőhidán kivégezték. Halála óta rendtársai a gyónási titok vértanújaként tisztelik. (Magyar Kurír)

     A kommunisták is ismerték a népi mondást, hogy "egy fecske nem csinálhat nyarat", így tehát Kiss Szaléz atya mellé halálba küldtek még egy sor fiatalt! (Így a vád már mindjárt valóságosabbnak tűnhetett, a "művelt nyugat" előtt!) 

ANTAL JÓZSEF: joghallgató, 1922-ben született Gyöngyösön. Szovjet Katonai Bíróság ítélte halálra, s valamikor 1946. októberében végezték ki Sopronkőhidán. Vád: fegyveres összeesküvés a megszálló Szovjet Hadsereg tagjai ellen. Antal a Kisgazdapárt Központi Országos Szervezési titkára volt. A per Kiss Szaléz név alatt futott.

BOROSI LÁSZLÓ: gimnáziumi tanuló, Gyöngyösi lakos, született 1929-ben. 1946. április 18-án tartóztatták le fegyveres összeesküvés vádjával. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el a Conti utcában, utána Sopronkőhidára szállították, s azóta nyoma veszett. Valószínűleg őt is kivégezték Páter Kiss Szalézzal és társaival.

GYÖNGYÖSI ATTILA: gimnazista, gyöngyösi lakos. A Kiss Szaléz ügyben tartóztatták le. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el a Conti utcában, 1946 májusában kényszermunkára, és valamelyik karéliai szovjet munkatáborban halt meg 1952 tavaszán.

KIZMÁN OTTÓ: gimnazista, született 1929-ben. A Kiss Szaléz féle ügyben tartóztatták le 1946. április 18-án, Gyöngyösön. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el 1946 októberében, és 1946. október 20-án Sopronkőhidán kivégezték.

KISS ENDRE: gimnáziumi tanuló, Gyöngyös. Szintén a Kiss Szaléz ügyben tartóztatták le és ítélték el. Sorsa ismeretlen, lehet, hogy őt is kivégezték, lehet, hogy a kihallgatások alatt agyonverték.

KOVÁCH LÁSZLÓ: gimnazista, Gyöngyösről. A Kiss Szaléz ügyben fogták le 1946. április 18-án. Vád: fegyveres összeesküvés, szovjet tisztek elleni merénylet. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el, sorsa ismeretlen. Lehetséges, hogy Sopronkőhidán kivégezték, vagy valamelyik szovjet munkatáborban halt meg.

ONDRIK JÓZSEF: banktisztviselőt, gyöngyösi lakost a Kiss Szaléz ügyben tartóztatták le 1946. április 18-án, az utolsó hír a Conti utcai fegyházból származik, ott még látták, utána eltűnt, soha senki nem látta, s nem tudnak róla. Lehetséges, hogy agyonverték, vagy őt is kivégezték a Kiss Szaléz ügy többi vádlottjával 1946. október 20-án Sopronkőhidán.

SZABÓ GYULA gyöngyösi lakos, 1946. április 8-án tartóztatták le a Kiss Szaléz ügyben. A Conti utcai Katonai Bíróság ítélete után eltűnt, és soha többé nem látták. Lehet, hogy kivégezték vagy valamelyik szovjet munkatáborban halt meg.   (stb!)

Forrás: Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon 1945 -1956

     Milyen igaza is volt a Fatimai Szűzanyának: "A Szentatya a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Isten megígéri, hogy ezáltal megmenti".

A Szent Szűz szomorúan panaszolta Lúciának 1929. június 13-án, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: "Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, üldözni fogják a jókat, több nemzet megsemmisül és a Szentatya sokat fog szenvedni!"

Szó szerint így történt! (a kérés már 1917. július 13-án elhangzott, és 1929. június 13-án hangsúlyosan meg lett ismételve!)

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás 

     Az Egyházügyi Hivatal, a rendészeti szervek, a politikai rendőrség és valamennyi államigazgatási szerv feladatait a „klerikális reakció elleni harc” terén (1989. július 28-ig) a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Politikai Bizottságának – már korábban is idézett – 1958. június 10-i és július 22-i határozata rögzítette. A határozat előkészítésekor Kádár János kijelentette: „…mi a klerikalizmus ellen tűzzel-vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk… […] A klerikalizmus elleni harc egységes rendszert képez, amire megvannak a megfelelő eszközeink, egészen a Belügyminisztériumig.” Majd egy hónappal később hozzátette:
     „Az eszmei és politikai harcban a fő tüzet a katolikus egyházzal szembe kell fordítani.” Az 1958. július 22-i határozat egyik legfontosabb megállapítása: „A harcot a marxizmus–leninizmus fegyvereivel vívjuk mindaddig, amíg a vallásos világnézet az emberek tudatából el nem tűnik.” „A proletárdiktatúra… egyik feladata az egész nép szocialista átnevelése.”
     A szocialista országokban, így Magyarországon is az egyházüldözés legdrasztikusabb eszközei a politikai rendőrség zaklatásai és a tömegesen alkalmazott koncepciós perek voltak. Havasy Gyula szerint halálra ítélték és kivégezték Kiss László Szaléz gyöngyösi ferences szerzetest (1946. október 15.), Papp Ervin teológust (1951 május), Vezér Ferenc pálos szerzetest (1951 augusztus), Zana László szalézi szerzetest (1953 május), Sándor István szalézi szerzetest (1953 május). Több mint 30-an haltak meg ("csak úgy") a börtönben. Ennek többszöröse azoknak a száma, akiket végülis halálos betegen engedtek szabadon. Leghosszabb börtönbüntetések: Lénárd Ödön és Tabódy István, közel 19 év.

(De lássunk alább két kimutatást azokról a civilekről, akik úm. "kivégzés folytán haltak meg", és azokról is akiket csak "mint hullákat temetés céljából" szállítottak a temetőbe, mindezt egy jó év leforgása alatt 1951-52 között!)

De miről van szó Mária Szíve Szeretetlángja esetében?

     A Szent Szűz eleget téve Szent Fia Keresztről tett megbízásának (Jn 19,26), édesanyaként aggódik az emberiség sorsáért és üdvösségéért! Ezért egy többlet-kegyelmet esdett ki a Mennyei Atyától, szívének szeretettől izzó Lángját, mely „szívről-szívre járva felperzseli bűnt és megvakítja a sátánt” (vö. I/39). „Tüzet tűzzel fogunk oltani, a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével” (III/203)! Ő és Jézus mondja erről a Naplóban, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett” (III/129)! Namost, ha ez igaz, akkor nem elhanyagolható ígéretről, vagy segítségről van szó!

Montforti Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében így ír: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is (TMT 1), jóllehet más módon”. (uo. 50/d) Nos, ez a „más módon” elgondolkoztató, hiszen a Szűzanya Erzsébet asszony azon kérdésére, hogy mi a Szeretetláng, így felelt: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus”! (I/107; IV/12). Természetesen nem Krisztus második eljöveteléről beszélünk, hanem arról, hogy Krisztus átható kegyelmi Jelenléte az eddig ismert kiváltságokon túl, új és „más módon” hathatja át a szíveket. Amiként Grignon írja: „A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által.” (TMT 31)

De miként értendő ez az ajándék? Nos a Szeretetláng nem a Mária-tisztelet egy újabb formája, még csak nem is egy szoros értelemben vett újabb kegyelem, hanem a kegyelem HATÁSA! Ez az a „hatás”, amely képes megérintheti ‒ ÁTHATNI ‒ a fagyos-, vagy elutasító lelkeket is! Ennek a kegyelmi hatásnak az egész emberiségre való mielőbbi kiáradásáért imádkozunk, mely elhozza a Szeplőtelen Szív végső diadalát és az Egyház dicsőséges győzelmét!

A Szeretetláng tehát Isten kegyelmi adománya, mely a gonosz lélek hatalmát megtöri, s így elősegíti a hívő lelki növekedését és megerősíti az üdvösség felé vezető úton (különösen halála óráján), a halál után pedig megtisztulása folyamatát gyorsítja. Az, hogy a Szűzanya Szívében a Szentlélek által az Isten- és emberszeretet tüze ég, mely felénk tör, nem új tanítás, s nem is a Lelki Naplóban jelenik meg először. Ami valóban új a Naplóban, az a szeretetkiáradás módjának és intenzitásának leírása, valamint az ehhez fűződő kérő imádság (vö. IV/36). (Dr KOVÁCS Z. Teológiai Szakvélemény 6.2; Szl. Lelki Napló 406-407) (Folyt.)

ORSZÁGOM NEM PUSZTUL, HANEM TISZTUL!

Tudatában vagyunk-e, hogy Isten Szentséges Anyja, Magyarország örökös Királynője?

     Az emberek alig hallanak valamit Fatimáról, az "újabb jelenések" és a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorította az ott történteket, pedig a Szűzanya fatimai kérései máig sem teljesültek, holott megszabhatják a világ sorsát! De sokunk feledni látszik őseink példás Mária-tiszteletét is, mely nemcsak valamiféle szép ájtatosság, hanem számunkra az egyedüli nemzetmegtartó erő és nemzettudat! Sajnos hasonlóképp kikerült a magyarság napi szóhasználatából a "Regnum Marianum" fogalma, mely korántsem csak "latin elnevezésű ifjúsági mozgalom", hanem írd és mondd Mária Országának "polgári" öntudata!
     Amiként a Szent Szűz Fatimában világosan kinyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet, úgy népünk bukása és felemelkedése is mindenkor a máriás nemzettudaton múlik.
Szűz Mária ugyanis egyedül nekünk, magyaroknak a királynője. Nem csupán "patrónája", pártfogója országunknak, hanem a Királynője, vagyis a birtokosa is! Ez annak az állami szintű felajánlásnak köszönhető, melyben Szent István királyunk 1038-ban az ország nagyjaival Szűz Máriának ajánlotta a Szent Koronát, országával, földjeivel és népeivel (és ehhez a Trianonban elszakított országrészek és népei is bele- tartoznak)! Mert a trianoni diktátum ezt a Királynői Birtokot rajzolta át földi asztalon – jóllehet –, ez semmit sem változtatott az Égi Atlaszon!
     Jellemző, hogy az 1945-ös kommunista hatalomátvételt követően (ördögi terveik ellenére) nem sok templomot romboltak le, de a budapesti Regnum Marianum templomot, mindenekelőtt! (Képen a felrobbantott 'Regnum' 1951 szeptemberében) Az ezt követő időkben még említeni sem lehetett Máriát Magyarország Királynőjeként, ehelyett a Patrona Hungariae nevet adtak minden szentkoronás Szűzanya szobornak, ábrázolásnak!
     Illő és üdvös tehát újra tudatosítani magunkban, hogy a Mennynek Királyné Asszonya, a Világ Győzelmes Királynője bizony, egyedülálló módon, a Szent Korona Kárpát-medencei Országának nagyhatalmú Királynője és ennek jogi letéteményese a Magyar Szent Korona!

Örökös Királynőnk, nemzetünk reménye!
Szent Fiadat kérve könyörögj érettünk,
veszni indult István öröksége,
Nagyasszonyunk, mentsd meg nemzetünk!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,
mint anyánkat!
Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.
Fordítsd felénk könnyes tekinteted,
mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved!
Hevítse át szívünket Szeretetlángod,
hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Ámen.

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 20-21. oldal (Részletek) 1996. február 22.

     Jézus Péternek adta a megbízást, hogy legyen az Egyház alapja és védelmezze igazságát. Jézus imádkozott Péterért, hogy sértetlen maradjon hite az emberiség történelme folyamán. (...)
‒ A pokol kapui nem vesznek erőt rajta annak ellenére sem, hogy a Sátán elszabadult, megosztottságot és szakadást, mély hasadásokat kelt, amelyek részekre bontják Fiam, Jézus titokzatos Testét, az Egyház egységét. A különböző keresztény vallások, amelyek a századok folyamán elváltak a katolikus Egyháztól, az Ellenfél győzelmét jelentik az Egyház egysége felett, amit pedig Krisztus akar és az Atya lelkesen kíván.
Ma igyekeznek jóvátenni ezeket a tévedéseket előrehaladva a kiengesztelődés és az ökumenizmus útján, de a keresztény felekezetek visszatérése a katolikus Egyházba csak Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott győzelmével együtt következik be. (...) ...terjednek a tévedések, amelyek sokakat eltávolítanak az igaz hittől, és jelentkeznek a szekták, amelyek az Egyház sok fiát megnyerik maguknak. A szekták soha nem látott elterjedése (...) a pokoli hatalmak győzelmét jelenti és úgy tűnik, hogy fölényben vannak. Én azonban minden fiamat a katolikus Egyházhoz való legnagyobb hűségre szólítom; eltöltöm őket az Egyház iránti szeretettel, az egységéért való buzgósággal, a szentségéért való szenvedéllyel, és evangelizációjáért való erővel. És így azokon keresztül, akik Szeplőtelen Szívemnek szentelték magukat, meghiúsítom a Sátán minden erőfeszítését, hogy ne tudja oly sok gyermekemet elvinni az egyetlen Egyházból, melyet Fiam, Jézus alapított. Anyai és rendkívüli közbelépésem miatt most sem fognak erőt venni rajta a pokol kapui.
     Krisztus hatalma akkor fog megnyilvánulni, amikor majd kiterjeszti az Egyházra dicsőséges uralmát. Akkor a pokol minden hatalma meg lesz fékezve, hogy többé ne árthasson a világnak. Akkor Isten Szentegyháza képes lesz a Föld minden nemzetére kiárasztani igazsága és szentsége egész ragyogását."
     Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe viszem a fiatalokat, hogy megvédjem és oltalmazzam őket minden veszedelemtől, hogy a szeretet és a szentség, az önmegtagadás és a tisztaság, a bűnbánat és az imádság útján neveljem és vezessem őket. Így alakítom ki fiataljaim seregét, akik arra hivatottak, hogy belépjenek az új időkbe, amelyet az égi Édesanya készít az Egyház és az egész emberiség számára.
‒ Rád bíztam a feladatot, hogy Szeplőtelen Szívem fénylő kertjébe vidd a keresztény családokat, hogy segítsek nekik egységben és hűségben, imádságban és szeretetben élni, hogy készen álljanak az élet ajándékára, amit mindenkor fogadni, oltalmazni és féltékenyen őrizni kell.
‒ Rád bíztam a feladatot, hogy Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe vidd a papokat, akik megkülönböztetett anyai szeretetem fiai, hogy vigasztaljam és bátorítsam őket, hogy segítsek nekik Jézus buzgó szolgáivá válni, mert Őt kell életükkel bemutatniuk és Evangéliumában hűségesen hirdetniük.

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

     A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Titkársága 1950. június 14-én titkos utasítást adott ki: „A papi békemozgalmat fel kell használni a katolikus alsópapság és a felső vezetők szembeállítására.” Továbbá – így szól a tervezet – ki kell alakítani egy papi réteget, amely hajlandó vállalni azt a látszatot, mintha az állam egyenrangú partnerként kezelné az egyházat. Közülük kell a püspökök mellé helyezni vezető posztokra azokat, akik végrehajtják még az egyházellenes intézkedéseket is.
     Ennek kapcsán mindegyik püspöki székházba betelepültek az Állami Egyházügyi Hivatal nagy hatalmú megbízottjai, akik teljes mértékben ellenőrzésük és irányításuk alá vonták a püspök és a püspöki hivatal teljes tevékenységét. A püspökök gyakorlatilag elvesztették az önállóságukat, döntési, irányítási jogkörüket. Az ún. bajuszos püspökök cenzúrázták pásztorleveleiket, körleveleiket és egyéb kiadványaikat, levelezésüket. Kezelték a püspökök pecsétjét, és jelentést küldtek az Állami Egyházügyi Hivatalnak a püspökök nyilatkozatairól, tevékenységéről. A tanácsi főelőadóknak minden egyház-politikai kérdés eldöntése előtt ki kellett kérni az Állami Egyházügyi Hivatal illetékes megbízottjának véleményét.

(Kép: A kistarcsai gyűjtőláger.)

     A portugál püspökök 1936 májusában látva a spanyol marxista baloldal bontakozó polgárháborús mozgolódását, mely kitörését követően 1939-ig a kemény keresztényüldözés során 7000 (!) papot és mintegy 1,2 millió embert gyilkoltak meg! Tehát a portugál püspöki kar nem a józan emberi logikára alapozott, nem is „liturgikus reformok-ra” törekedett, hanem hitelt adva a Szent Szűz kérésnek, megismételték az országfelajánlást, és Portugáliára nem terjedt át a véres bolsevizmus, és egyedülálló módon kimaradt a II. Világháborúból! (Hadd ne soroljam Magyarország háborús, és az azt követő 45 év erkölcsi, lelki, gazdasági és emberveszteségét!) 

Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek!

Felmerül a kérdés, hogy mi szerint támogatható egy-egy magán-kinyilatkoztatás? Nos, a kiváltságolt személy életének és erkölcsi magatartásának megvizsgálása után, legalább négy másik szempont szerint:

1) Nem ellenkezik-e az egyetlen Kinyiltkoztatással, az Egyház tanításával és hagyományaival.

2) Az adott események, üzenetek (Lelki Naplók) alapos kivizsgálása.

3) Elősegíti-e a hívek (Isten Népének) életszentségbeni épülését.

4) A józan emberi ész.

Az emberiséget érintő a két nagy magyar magán-kinyilatkoztatás, az Engesztelő Kápolna (Natália nővér) és a Szeretetláng (Erzsébet asszony) ügyének kivizsgálásában, sajnos az égi kérés komoly időbeli halogatást szenvedett. Szinte sajnos, csak az ötödik szempont szerint naert értékelést, azt is kicsinyesen: „minek oda templom, ahol nincs egyházközség” és „miért van szükség egy újabb máriás ima-mozgalomra”? Mindazáltal e két magán-kinyilatkoztatás sikeresen kiállta a „gamalieli idők” emberöltőnyi próbáját!

Szeretetláng Lelki Naplót olvasó számára, már az elején feltűnhet, hogy Erzsébet asszony olyan égi kéréseket írt le böjtről, virrasztásról, áldozatról és imádságról, melyeket aligha öntetszelgésből tett! Sőt anélkül, hogy meghirdette volna ezeket, élete évtizedes gyakorlatává váltotta mindazt, amit leírt és ő maga teljesítette csendben, kizárólag a gyóntatója tudtával és engedélyével! Erzsébet asszony négy elemivel a szenvedéseknek és megaláztatásoknak olyan mélységeivel küzdött meg, melyek ritkák még a misztika történetében is! Emberségét − mi több állapotbeli életszentségét − tökéletesen igazolja a hatgyermekes családanyaként és három csecsemő unokát felnevelő nagymamaként való tisztes helytállása! Ezek igazolhatják a kiválasztottat és az általa képviselt ügy hitelességét is! Sajnos Erzsébet asszony életének és naplójának nem ismerete magyarázhatja, sokak Szeretetláng iránti ellenszenvét, vagy közömbösségét, melyet tovább erősíthet, a már említett utólagos üzenetek zavartkeltő hatása! Ezek bizony a sátáni munka célzott eredményének tekinthetők! (Folyt.) Előző rész

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

     Az 1950. szeptember 7-én kelt, 1950. évi 34. sz. tvr. megvonta a szerzetesrendek „működési engedélyét”. Bekövetkezett az, amitől a magyar püspöki kar már a nyilas hatalomátvételkor is tartott. A kitiltás és elszállítás mindenütt az éjszakai órákban, meglepetésszerűen történt. Csak rövid időt hagytak a felkészülésre, csomagolásra. Egyeseknek még a felöltözésre sem volt idejük. Sok helyen durván és kegyetlenül jártak el, az emberi méltóságot, a női szemérmet is megsértve. A női és férfi szerzeteseket, köztük aggastyánokat, betegeket, nyomorékokat, kijelölt házakban, gettószerűen szállásolták el, élelmezésükről, egészségügyi ellátásukról nem gondoskodtak.
     2300 férfi szerzetest és 8800 apácát „szétszórtak” az országban, világi foglalkozás és megélhetés után kellett nézniük.
     A politikai rendőrség továbbra is figyelte és zaklatta őket. Még 2-3 tagú közösségekben sem élhettek együtt. Civil életükben a rendőri felügyelet miatt nem végezhettek egyházi feladatot. Különösen arra ügyeltek, hogy ne taníthassák az ifjúságot. Több száz szerzetest és apácát elhurcoltak, internáltak, börtönbe zártak. A kórházakban, szociális otthonokban dolgozó szerzetes nővérek sem maradhattak a helyükön, helyükre világi alkalmazottakat helyeztek. Ezzel súlyos zavarok támadtak az egészségügyi ellátásban.
     Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1949. május 31-i ülésén így fogalmazott: „Gondolkodnunk kell arról, hogy az ellenség megoszoljon, a káplán a püspök ellen legyen…” Ennek egyik eszközeként 1950. augusztus 1-jén Kádár János irányításával, szovjet mintára létrehozták a papi békemozgalmat. Több papot is az Államvédelmi Hatóság próbált kényszeríteni a szervezetben való részvételre.   Többek között letartóztatták Nyisztor Zoltán plébánost, és megkínozták az ÁVH Andrássy út 60. alatti székházában, majd a szovjet titkosszolgálat magyarországi központjában. Így próbálták arra kényszeríteni, hogy vállaljon vezető szerepet. Nyisztor, hogy időt nyerjen, igent mondott, majd sikerült Nyugatra szöknie. Végül az ugyancsak megkínzott Beresztóczy Miklós és az egyházi elöljáróival szembefordult Horváth Richárd vállalta el a mozgalom vezetését.

(Képünk: kényszermunkatábor a "népidemokráciában" Recsken.)

     Egy magyar példa. A Szent Szűz és az Úr, Natália Nővéren keresztül az 1930-as évek közepétől folyamatosan kérték a magyar engesztelés megszervezését és egy 320 nm-es Engesztelő Kápolna építését a Normafa-i Szent Anna réten. A szerzetesnővér magán-kinyilatkoztatásait annak idején egyházilag kivizsgálták, s ügyét támogatták gyóntatói, ámde a kért engesztelő templom megvalósítását Serédi Jusztinián Magyarország bíboros-hercegprímása szükségtelennek találta. Pedig a kérés teljesítése nem volt arányban az égi ígérettel, miszerint a kápolna megépítése és a Magyar Engesztelés megszervezése esetén hazánk kimaradna a háborúból! Az Úr ígérte: „Magyarország eneszteléséért megkönyörülök az egész világon! Ez annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplőtelen Anyámnak, mint a Világ Győzelmes Királynőjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést (országában)”. (1940)

Hozzáteszem, hogy az égi kérés ‒ az adott világhelyzetben – még sima indíttatásként is üdvös megvalósítást érdemelt volna Mária Országától, pl. a hűség jeleként ESDVE és megdicsőítve Királynőnket! Míg béke volt, Serédy Jusztinián nem adott engedélyt! Ám, amint a háború egyre jobban perzselte hazánkat, a prímás 1944. szeptemberében végül engedélyt adott a Magyarok Nagyasszonya, Világ Királynéja Engesztelő Templom felépítéséhez! Sajnos az évtizednyi késlekedés, nem csak az ország sorsára, de a her-cegprímás életére is végzetes lett! 1945. márciusában már nem tudták beszerezni számára az inzulint és emiatt, az esztergomi prímási palota óvóhelyén elhunyt 60 éves korában!

Az Égi Édesanya valamennyi jelenésében a világ (a lelkek) jobb sorsa érdekében megvalósítható dolgokat kér csupán, s ennek fejében olyan ígéretekkel ajándékoz meg, amelyek minden képzeletet felülmúlnak.

Hogy láthatóan eredményes-e a kérések komoly megvalósítása? Nos, a fatimai üzenet teljesítése – legalábbis Portugáliának – meghozta az isteni irgalmat és kimaradhatott a nagy világégés öldöklő borzalmaiból! 1931. május13-án ugyanis, 20 érsek és püspök, élükön a bíborosukkal, papok százaival és százernyi hívővel elzarándokoltak Fatimába és az egész nemzetet felajánlották Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. (Folyt.) Előző rész

_________________________________

* Vö. Alonso, J. M. ‒ A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41. o.

(Folyt.) Előző rész

Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe
     A magyar nyelvben: Áldozócsütörtök, áldozónap (latinul Ascensio Domini, 'Urunk mennybemenetele'), mely húsvét után a 40. nap. Az ős-egyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünne-pelte. Az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját csütörtökön ünnepelték. 1918-ig a húsvéti szentáldozás utolsó napja volt; ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.
     Az apostolok és az Újszövetség tanúsága szerint a mennybemenetellel a feltámadt Jézus evilági megjelenései megszűntek és mintegy utolsó találkozásként elbúcsúzott tőlük, küldetést bízott rájuk, megígérve, hogy elküldi a Szentlelket. Bár látható jelenlétét megvonta övéitől, de Szentlelkével jelen van a hívők közösségében az Egyházban, mely az ő Titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.
     A mennybemenetelt a Lukács evangélium a végén röviden (24,50-53), az Apostolok Cselekedetei részletesen (1,4-11), Márk egy mondattal (16,19) mondja el.
     Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", hanem annak a kifejeződése, hogy megértesse a tanítványokkal, ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20).
Van megváltástani jelentése is, hiszen Jézus csak a mennyből áraszthatta ki a Szentlelket, s az Egyház csak így indulhatott el történelmi útjára. Igazolta előttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsőségbe vezet. A mennybemenetel tehát a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének alapja.
Miközben merően nézték, amint az égbe száll, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.”
     A mi Urunk Jézus nem úgy emelkedett az égbe, mint ahogyan egy űrjármű felszáll, hiszen Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”. Emiatt is hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az "ég" vagyis Isten Országa nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul, de érzékelhetően a szeretetben. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja).
     Az apostolok azzal váltak igazán a föltámadás tanúivá, hogy a mennybemenetelnek is tanúi voltak. Amint a kereszthalálban csak néhány követője, a megjelenésekben csak a kiválasztott tanúk látták meg Krisztust (ApCsel 10,41), második eljövetelekor azonban mindenki meggyőződik róla.
A következő 10 nap a Jézus által megígért Szentlélek várása, Aki a bennünk lévő holt tudást, hitet elevenné és éltetővé teszi. Jézus mennybemenetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem vész el, hanem "megüdvözülünk", hiszen Jézus testestül-lelkestül megy föl a mennybe, teste fölvétetik a Szentháromság boldogító közösségébe, ami a mi reményünk és célunk is.
És ne feledjük, Jézus úgy jön el ismét, ahogyan a mennybe szállt! (Vö. Lk 24,46-53)

Felhasznált irodalom: Forrás 1; Forrás 2; Forrás 3

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március – 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

     Az államvédelmi osztály egy fiatalembert azzal vádolt meg, hogy a Teréz körúton meggyilkolt egy szovjet katonát, erre hivatkozva mondták, hogy a merénylő a KALOT tagja volt. Ennek ürügyén Rajk László belügyminiszter megkezdte a különböző egyházi egyesületek betiltását. Négy részletben: 1946. július 20-án és 23-án, 1949. november 17-én és december 3-án közölte a Magyar Közlöny a feloszlatott egyesületek és szervezetek nevét. (Vagyonukat a kommunista szervezetek között osztották szét.) Ezzel kb. kétmillió fiatalt és felnőttet fosztottak meg a közösségétől. Az egyesületek likvidálása után megszüntették a különböző keresztényszocialista szakszervezeteket is.
     Az egyházi iskolák államosítását a Kommunista Párt vezetői zaklatásokkal, koncepciós perekkel és hatalmas méretű propaganda hadjárattal készítették elő. Az államvédelmi osztály 1946–1947-ben egymás után tartott házkutatásokat és razziákat a különböző egyházi iskolákban. Ilyenkor ott, a nyomozók által elrejtett fegyvert és tiltott anyagokat „találtak” az „összeesküvőknél”. A letartóztatott diákokból terhelő vallomást vertek ki. A sajtó agresszív hangon vádaskodott és erélyes rendszabályokat követelt a „reakció fészkei” ellen. Többtucatnyi koncepciós pert kezdeményeztek, amelyek közül a legnagyobb szabású az ún. Pócspetri-ügy volt. Ilyen és ehhez hasonló "csinált perek" folytán végezték ki a jóravaló emberek tömegét!

     (A fentebb idézett oldal lábjegyzete:) Alacoque Szent Margit 1689-ben, vagyis halála előtt egy évvel, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Szent Margitnak minden igyekezete sikertelen volt és úgy látszik, hogy az üzenet (jellemző módon) el sem jutott a királyhoz. Persze évekkel később az udvar tudomására jutott, és a királyi család teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben előkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a templombörtönben tudta megvalósítani, megígérve, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is. Ez azonban már túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték. ‒ idézet vége!

A Fatimában kért világfelajánlás kérdése nem hagyta nyugodni az Egyház vezetőit és ismételten megkísérelték. Ám valami szerencsétlen okból, vagy diplomáciai óvatosságból, soha nem a Fatimai Szűz kérésének megfelelően! XII. Piusz pápa 1942-ben és 1952-ben megtette ugyan, de nem a világ összes püspökével és Oroszország külön megemlítése nélkül! Hasonló hiányossággal ajánlotta fel a világot VI. Pál pápa 1964. november 21-én és 1967. május 13-án, amiként II. János Pál pápa 1982. május 13-án. Mindannyiszor megkérdezve Lúcia nővért, hogy a Szűzanya elfogadta-e? És a válasz sajnos nemleges volt! Végül II. János Pál pápa 1984-ben (!) levelet írt a világ püspökeihez, kérve a csatlakozásukat. A fatimai kápolnából elhozatta a Szűzanya kegyszobrát, és 1984. március 25-én egységben a püspökökkel, megtette a felajánlást Oroszország megemlítésével (bár ezt, szintén diplomáciai okokból halkan, nem a mikrofonba tette, de kimondta)!

Ezt a felajánlást a Szűzanya elfogadta!* Ámde, egyetlen biztató körülményt tartsunk szem előtt! A Szent Szűz ígérete a felajánlás jelentős késedelmessége ellenére is érvényben maradt! Ámde tudnunk kell, hogy a Fatimai Szűz kérése, nem csak a világfelajánlásból állt, ami a pápára volt bízva ‒ és fél évszázad múltán nagy nehezen teljesült ‒, hanem az 5 első-szombatok, a napi rózsafüzér-ima és az engesztelés teljesítése is, ami az emberiségre (ránk) hárul, de sajnos máig sem teljesült! ‒ Talán nehéz, vagy „diplomáciai” akadályai vannak? ‒ Ó dehogy! Pedig a jövőnk és sokak üdvössége múlik rajta! Persze nagy késéssel ezek is teljesülni fognak és végül Szeplőtelen Szíve fog diadalmaskodik!

(folyt.) Előző rész

 Az alábbiak forrása: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 34-36. oldal. (Részletek), 1996. május 13.

A biztos út
     "...Fatimában, a Cova da Iriában történt 1917. május 13-án, eljöttem az égből, hogy kijelöljem számotokra azt az utat, amit meg kell tennetek a században, hogy elnyerjétek a békét, hogy kijelöljem a megtérés útját és az Úrhoz való visszatérés útját az imádság és a bűnbánat által.
     Eljöttem az égből, hogy nektek adjam Szeplőtelen Szívemet mint menedéket, amelyben elrejtőzhettek, és megmutassam a biztos utat, mely a megmenekülés és a béke Istenéhez vezet.
‒ A biztos utat ezekben az időkben, amikor sok más út is mutatkozik, könnyebbek, melyeken sokan járnak, amelyek azonban nem biztonságosak és nem vezetnek az üdvösség Istenével és az isteni Irgalmasság Atyjával való találkozásra.
‒ A biztos utat, mely a Fiam, Jézus Evangéliumában lévő teljes igazság befogadására vezet benneteket.
     Ezen az úton, amelyen én jártam, az igazság ragyogása vonz titeket és mélyrehatóan átalakít a kegyelem, mely meghozza életetekben a szentség isteni illatát.
Így váltok a megélt Evangélium világító példaképeivé és Krisztus bátor tanúivá, aki magához vonz benneteket, hogy kövessétek Őt isteni Szavának mindennapi megvalósításában.
‒ A biztos út, amely rávezet, hogy lemondjatok a bűn és a gonoszság minden formájáról és kézzelfoghatóan megtapasztaljátok a szeretet és a tisztaság kegyelmét.
     A materializmusba és a hedonizmusba, az élvezetek és a tisztátalanság elkeseredett hajszolásába merült pogány világban, amelyben éltek, ti a szentség és a tisztaság, az érzékek megtagadásának és a bűnbánatnak fényét árasztjátok és így mindenkinek felkínáljátok a segítséget, amelyet Szeplőtelen Szívem ad nektek, hogy Istennel, a ti Megváltótokkal és Üdvözítőtökkel való életközösségre jussatok.
‒ A biztos út, mely szeretetközösségre vezet, testvérré tesz azzal a kötelékkel, amely egyesít titeket mint ugyanannak az egy Atyának fiait, akiket ugyanaz a Fiú váltott meg és ugyanaz a Szentlélek szentelt meg és ugyanannak az egyetlen Anyának fiaivá tett benneteket.
     Szeplőtelen Szívem különösen ezekben az időkben válik biztos úttá, amely közösségre, kölcsönös megértésre, az önzés és mindenfajta megosztottság visszautasítására vezet benneteket, hogy így végül megvalósulhasson az új parancsolat, amit Fiam, Jézus adott nektek: 'Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket!' (Jn 13,34)
     Ma (...), újból szeretném felkínálni nektek Szeplőtelen Szívemet mint menedéketeket és Istenhez vezető biztos utatokat.
‒ Ez a biztos út, mely titeket a megmenekülés és a béke Istenéhez, az igazság és szentség Istenéhez, a közösség és az egység Istenéhez vezet.
‒ Ezen a biztos úton járjatok velem mindannyian bizalomban és biztos reményben, boldog várakozásban Isten legnagyobb diadalára, mely Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadalával együtt következik be."

     Fontos belátni, hogy a hiteles magán-kinyilatkoztatások nem új kinyilatkoztatást hirdetnek, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez” a hitletéteményhez. Nem a Mária-tiszteletet népszerűsítik, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel és az elhatalmasodó bűn végkimenetelével. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1Tessz 5,21). 

Komolyan veendők-e a hiteles égi figyelmeztetések?

Sajnos – mint már említettem –, nem egyszer utólagosan látjuk be, hogy valamely magán-kinyilatkoztatás kérései nagyon is időszerűek voltak a maguk idejében ‒ mi több ‒, máig is azok! Például a Szent Szűz Fatimában figyelmeztetett a 20. század és a jövő aktuális veszélyeire. Ezek elkerülésére néhány kérésének megvalósítását kérte, figyelmeztetve a teljesítetlenség, vagy a halogatás következményekre. Idézek a Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből*: (Tuy. 1929. 06. 13.) „Ezután így szólt a Szűzanya: ‒ Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígérve, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozz! Beszámoltam erről gyóntatómnak.”

Később egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta: ‒ Nem akartak kérésemre hallgatni! Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést, de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni. ‒ Szó szerint így történt!

A Szeplőtelen Szívnek való világfelajánlásnak 1937-ig meg kellett volna történnie. Lúcia, gyóntatóján keresztül még 1940-ben is kérte XII. Piusz pápát levélben: ,,A mi Urunk továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Szentséged a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlja Oroszország külön megemlítésével, és ezenkívül úgy rendeli, hogy a világ valamennyi püspöke Szentségeddel együtt teljesítse ezt a felajánlást!”

A dolgok lassú intézése vagy egyéb okok miatt a kérés teljesítése elkésett. XII. Piusz pápa csak 1942. október 31-én végezte el a felajánlást. De ekkor már valóban késő volt. Az eredmény pedig a háború eszkalálódása, az ezt követő negyvenéves bolsevizmus, és a tévtanok elterjesztése az egész világon, ennek minden következményével!

‒ És??

__________________________

* P-2496-908 Fátima – Portugalia 4. kiadás 2006. 192. oldal

(Folyt.) Előző rész

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején. Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában

(A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről! 

„A kommunizmus méretében és erőszakosságában felülmúlt minden eddig tapasztalt üldözést, melyet valaha az Egyház ellen irányítottak.”  XI. Pius: Divini Redemptoris 

     Amikor a szovjet hatóságok 1922-ben az éhínségre hivatkozva rekvirálni kezdték az orosz egyház kincseit, Lenin az alábbi, szigorúan titkos levelet írta a politikai rendőrség vezetésének, az Igazságügyi Népbiztosságnak és a forradalmi törvényszékeknek:

     „A reakciós papság minél több képviselőjét sikerül ezért [az elkobzás elleni tiltakozásuk ürügyén] agyonlőni, annál jobb. Most kell ennek a publikumnak olyan leckét adni, hogy aztán néhány évtizedig még csak gondolni se merjenek semmiféle ellenállásra. 1922. március 19. V. Uljanov (Lenin), a Népbiztosok Tanácsának elnöke.” (Lenin napi jelentést kért arról, hány papot gyilkoltak meg az akció folyamán. Csak ebben az évben 2691 papot, 1362 szerzetest és 3447 apácát öltek meg.)

(Forrás: Alexander Jakovlev, a politikai elnyomás áldozatait rehabilitáló bizottság elnöke 1955-ben hozta nyilvánosságra, hogy az ortodox papságnak megközelítőleg kétszázezer tagját ítélték halálra 1917 és 1980 között. Lásd Andrea Riccardi: Keresztények a vértanúság századában. Új Ember Kiadó, Budapest, 2002, 33–34. o)

     A hamis látnokokra vonatkoztatható Jeremiás próféta intelme: „Hazugságot prófétálnak nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. (Jer 14,14) Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére: Az Úr haragja nem fordul vissza. Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. Ha részük lett volna tanácsomban, tudtára adnák népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. (Jer 23,19-22)

Szent János evangélista is figyelmeztet: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba” (1Jn 4,1)!

Az igazi magán-kinyilatkoztatások tiszta jelek és útmutatások az emberek és az Egyház számára. Ezek értelmezése mindig világos, nem kétértelmű, fennkölt és terjedelmében meghatározott! Méltóságteljes és mentes a túl profán kifejezésmódtól. Soha nem használ olyan kifejezéseket, melyeket az istentelenek is használnak. Ezek közé különösen a New Age és a szbdkművesek szókincse tartozik akkor is, ha ezek korábban még keresztény értelemben voltak használatban. Ilyenek az „új világrend”, a „világmegújulás”, a „szeretetháló”, a „szivárvány”, a „Tan” vagy az „imaharcos” kifejezések! Ezek a hamis üzenetek, látomások vagy sugallatok tipikus ismertetőjegyei, melyek a Szentírásban előre megjósolt antikeresztény világuralom csalijai, és aki ezen kifejezéseket és szimbólumokat használja az ezzel, az ezek mögött meghúzódó antikeresztény/sátáni hatalmakhoz való tartozását jegyezteti be! ‒ Legyetek tehát figyelmesek!

Az Istenanya mindenkori célja, hogy előkészítse az Egyház újjászületését. A hiteles jelenésekben megfigyelhető néhány sarokpont. A kiválasztott, soha nem képzett személy, hanem többnyire egyszerű lélek, vagy gyermek, „mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Mt 11,25). Az üzenetek behatárolt idejűek és a bűn elhatalmasodásának veszélyeire figyelmeztetnek! Az „égi kéréseket”, imádságot, böjtöt, áldozatot elsősorban maga a látnok teljesíti, és nem csupán másoknak hirdeti pl. az interneten! (Folyt.) Előző rész

     A házasságban lévő szeretet olyan, mint „a bor a kánai menyegzőn” – írta Demetrio Fernández Gonzalez córdobai püspök január 14-i pásztorlevelében. Arra buzdította a házastársakat, hogy imában forduljanak Szűz Máriához segítségért, ha kapcsolatuk problémás. „A megújult szeretet jó bora soha ne hiányozzon otthonotokból!”

Amikor fogyóban a szeretet, napi rózsafüzéretekben forduljatok Máriához, aki azt mondta Szent Fiának: „Nincs boruk!” Márpedig ha Jézus jelen van a házasságban – amiként eskünkben az Ő segítségét kértük –, bármilyen körülmények között tud bort készíteni, ahogyan a kánai menyegzőn tette. „Ha az első szeretet kihűlt, újraéleszthető egy alázatos kéréssel Jézushoz, aki azért jött, hogy mindenben betöltse az emberi szívet, beleértve a házassági dimenziót is” – mondta Fernández püspök.

A kánai menyegző evangéliumát felidézve, ahol Krisztus az első csodáját tette, a püspök emlékeztetett a házasság fontosságára, mely Isten terve szerinti család az alapja, az  egy férfi és egy nő egyesülésére „akik, nagylelkűen nyitottak az életre, amíg a halál el nem választja őket”.

„Jézus alapította a házasság szentségét, amely által a házastársakat a Szentlélek arra szenteli fel, hogy életük során teljesen egymásnak adják magukat, a szeretet önátadásában” – magyarázta a córdobai püspök. „Lehetséges az élethosszig tartó hűség, lehetséges a soha véget nem érő szeretet, lehetséges a boldogság a házasságban, amelyet maga Isten teremtett és Krisztus szentelt meg” – mondta a püspök.

(Ewtnnews.com - bounce.nl.mariedenazareth.com nyomán)

     Illő tudni, hogy az azonos kifejezések és megnevezések használata, még nem jelentik az adott néven ismert üzenetekkel való azonosságot, pláne nem a folytatólagosságot! Gondoljunk bele, hogy bár Erzsébet asszony Lelki Naplójában az 'irgalmasság' kifejezés több mint 60-szor szerepel, mégsem írta naplója címeként, hogy az Irgalmasság Üzenetének folytatása! Egy-egy (képzelt) látnok ugyanis „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”, sőt, még lelkivezetőt is találhat, jóllehet erre a súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik ‒ de akad! Ebből következtetve, a felelősség sok esetben nem csak a látnoké, hanem a kellő felkészültséggel nem bíró lelkivezetőé is!

Erre figyelmeztet a zsidókhoz írt levél: kevés az a gyóntató ,,aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére!” (Zsid 5,14) De Avilai Szent Teréz meghatározása is találó: „Egy lelkivezető inkább legyen bölcs, mint szent!”

6) Egyre gyakoribb, hogy valaki „égi tudósítóként” tesz közzé „égi elvárásokat”. Várható eseményeket jelez, mellyel kielégíti a jólértesültségre vágyókat. És ha a jövendölt események, csapások elmaradnak, akkor az „sokak imájának köszönhető”. Ha pedig megvalósul (mondjuk egy természeti csapás), akkor „ez azért történt, mert nem hallgattátok meg...” Ezeket nevezzük „post eventu” események utáni próféciának! És bizony megesik, hogy az ilyen „tudósító” miután beetette követőit, elkezdi irányítani őket, rendszerint vitát és megosztottságot keltve. Például az Engesztelő Kápolna építéséért imádkozó közösség, mely az építés helyén imádkozott, a látnokuk „fentről kapott” utasítására, máshová helyeztette az imádság helyét! Ezzel megosztotta a buzgó közösséget, tehát egy részük ment, más részük maradt. Az ilyen „elszabadult lélek” nem csak megosztottságot kelt valamely ügyben, de a kitűzött szándék komolyságát is veszélyezteti!

7) A legveszélyesebb azonban az a bűnbe merült lélek, aki a látványos sikerekért felajánlotta szolgálatait a gonosznak. Az ilyen „önkiálasztott” személy a megtévesztő szellem segítségével igen pontos és aktuális felvilágosításokat közölhet akár egy életen át, és többnyire íráskényszerben szenved! Sikereinek célja, hogy botrányt és megosztottságot idézzen elő az Anyaszentegyházában! (Folyt.) Előző rész

Ismereteim szerint hétféle látnoktípust különböztethetünk meg:

1) Ha valóban igaz meghívást kap, amelyet maradéktalanul és mindenben engedelmeskedve az Egyháznak igyekszik teljesíteni, és elhivatottsága, egész életvitelén tükröződik!

2) Ha valóban meghívást kapott és teljesítette is, ám amikor a közlések megszűnnek, akkor a követői előtt szégyellve a „kegyelemvesztés” látszatát, folytatja az „égi üzeneteket”, és maga kiagyalt fogalmazványokat tesz közzé! ‒ lásd még az előző oldal VI. pontját!

3) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de jóhiszeműségből félreérti a Szent Keresztségben kapott „benső monológjait”, lelkiismerete istenes gondolatait, és azt „revelációnak” véli! Az ilyen lélek azáltal esik tévedésbe (súlyos bűnbe), hogy másoknak ezt „égi üzenetként” adja tovább, holott ez őbenne és őneki szólt és magának kell (kellett volna) teljesíteni indíttatásait. Merthogy az efféle kegyelem csupán magánbeszélgetés és nem magán-kinyilatkoztatás! Bizony hasznos lett volna megbeszélni egy gyóntatóval! ‒ lásd még az előző oldal II. pontját!

4) Ha soha nem kapott „égi közlést”, de akár önteltségből, akár tanult tudásából vagy másokat utánozva mondott valami próféciának tűnő jó tanácsot valakinek, és ezt a környezete sugallatként fogadta. Ezzel, „lovat kapva maga alá” folytatja, részint a tudásával, kitalációival, részint a már ismert (jóváhagyott) üzenetekből vett plagizálással sikereket elérve. Aztán miután egyre többen követik és kérik a tanácsait, kezdeti jó szándéka ellenére, lassan a megtévesztő szellem hálójába keveredik, és a gonosz lélek eszközévé válik, aki persze „készségesen” segít neki, és a „prófétaságnak” se vége se hossza!

5) Létezik buzgó, de „kényelmes látnok”, aki nem kevesebbre vetemedik, minthogy már ismert, esetleg egyházilag kivizsgált közléseket kezd el folytatni ‒ nem a saját ‒, hanem az ügy-, vagy a kiválasztott, személy nevében! Az ilyenek és a híveik ezt úm. „láncrevelációként” fogadják, miszerint valamely magán-kinyilatkoztatás nem egyetlen személyhez kötődik, hanem ki-ki hozzá teheti a „kapott” magáét! Sajnos így járt a Szeretetláng üzenete is! (Csak megjegyzem, hogy a Szeretetláng Lelkiség kizárólag Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony 1985-ben lezárult Lelki Naplója és az Evangélium alapján áll, mindenkor engedelmeskedve az egyházi hierarchia útmutatásának!) (Folyt.) Előző rész

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
A kollektív lelkület torzulása
     Mivel a fiatalok, a gyermekek élő közelségben látják és szenvedik el a szülők, nagyszülők érzelmi ingatagságát, a válást, az újabb kapcsolatok létrejöttét, ezért a lélekpusztító vírus már három-ötévesen roncsolja lelküket, és maguk is instabil érzelmi állapottal lépnek ki a világba. A legújabb orvosi, genetikai kutatások egyre mélyebben tárják fel a válság méreteit. A sérülést már az anyaméhben alakuló új élet is megszenvedi. Ezzel magyarázható, hogy soha ennyi sebzett és pszichésen sérült ember nem élt a nyugati civilizáció övezetében, mint ma.
     Közismert, hogy a múlt század közepén ránk tört diktatúrák óta a lelkekben lázadás van, mindenféle előírás és szabályozás ellen. Ma már oda fajult a dolog, hogy az ember harcban áll az élet minden területén, még a természeti törvények által megkövetelt renddel is.
     A mi régiónk különösen kedvező a lelki lepusztulás kórokozójának és a járvány katasztrofális elterjedésének. A magyar ember és a tőle ezer éve elválaszthatatlan magyar sors melegágya e lelki elrákosodásnak. Ma már senki sem érezheti magát biztonságban a gonosz cselvetéseivel szemben, mert bármelyik pillanatban bekövetkezhet a „derült égből villámcsapás” szindróma: egy a máról holnapra bejelentett válás, vagy a stabilnak gondolt otthoni nevelés váratlan csődje egy jól neveltnek hitt gyereknél, vagy az utóbbi évek tapasztalata alapján jól ismert valutahitel vagy állásvesztés okán. Nem beszélve valami megbotránkozásról, hamis próféciáról, mely kétségeket ébreszthet bennünk hitbeli hűségünkben.
     Az egymást követő nemzeti tragédiák, a Nyugat árulásai, a politikai változások egymást követő kudarcai elsősorban, az egyébként is befelé forduló alkatúak millióit tette még pesszimistábbá és szkeptikusokká. Végül, senki nem bízik és nem hisz senkiben. Egymás után dőlnek ki a sorból azok a „példák” − nagyszülők, pedagógusok, papok −, akik karizmatikus személyiségükkel még hatást tudtak gyakorolni. Növekszik azon bizonytalanok száma, akik célt vesztettek, akik külsőleg bár jó megjelenésűek, de belsőleg már rég halottak.
     Ha körülnézünk környezetünkben, vagy népünk jelentős rétegein, sajnos elképesztő az a közöny, ahogyan e vírusfertőzöttség következtében viszonyulnak minden értékhez.

Az egyedüli terápia:
1) A Hit, Remény, Szeretet megélése
2) Az alázat, engedelmesség, áldozatkészség és lelki erősség tudatosítása
3) Szentségi élet gyakorlása

Május 8.

Szent Mihály arkangyal Garganó-i megjelenésének, és a Főangyal segítségével 492-ben aratott pogányok feletti győzelmének emlékére.

VIDEÓ: https://youtu.be/huYCXv0CEBMhttps://youtu.be/huYCXv0CEBM

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
A pótcselekvések elhatalmasodása
     Emberi mivoltunk összetettsége miatt nehéz különbséget tenni a szerelmi vágy és az igazi szeretet között. Márpedig a tartós barátság és a házasság titka nem az önző érzelmi-érzéki vágyban, hanem az áldozatot vállaló szeretetben van. Minél több csalódás éri az embert ezen a téren, annál zárkózottabbá válik és előáll az érzelmi kötődésre való képtelenség. Ennek számtalan tünete van, és még az igazi szerelmi kapcsolat esetén is egymást követheti a depresszió és a féltékenység, mely megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi a tartós, boldog együttlétet. Az érzelmi szinusz görbék gyakori kilengései ellehetetlenítik az érzelmi faktor valódiságát. Természetes, hogy ezt az állapotot sokáig ép ésszel nem lehet elviselni. Minél nagyobb fokú a lelki egyensúly megbomlása, a személyiség szétesésének veszélye, annál nagyobb az esélye annak, hogy a belső, külső, családi konfliktusok elviselhetetlensége miatt pótcselekvésekre, pótmegoldásokra kerül sor.
     Az új barátság, a szerelmi kapcsolatkeresés hozhat ugyan átmeneti gyógyulást, de a sebek oly mélyek, hogy az érzelmi szinuszgörbe megismétlődik, és világossá válhatna, hogyha nem önmagunkban teremtünk rendet, mások által aligha nyerhetünk gyógyulást. A pótcselekedetek másik kategóriája szintén jól ismert: az önpusztító nikotin, alkohol, koffein, majd a kábító drogok egyre fokozottabb fogyasztása.
     Akármelyik utat választják is a sérültek, ilyenkor a legváratlanabb, a legszélsőségesebb, sőt olykor az erkölcsi normákat is durván sértő viselkedéseket mutathatják. Olyanokat, amelyeket még maga az illető sem képzelt el magáról. Az általános lepusztulás és erkölcsi elhangolódás semmiben nem mutat megoldásra, különösen akkor nem, ha a válás, az új házasság vagy a drogozás miatt a gyermekek lelke megy tönkre.

‒ Nézetem szerint:

I.) A bensőséges hitű keresztény ember, előszöris kételkedik a kivá lasztottságában, mert méltatlannak találja rá magát! Esetleg megpróbál menekülni előle, mint Jónás a prófétaságtól (Jón 1,2-3), vagy miként Erzsébet asszony írja a Szeretetláng Naplóban „Az Úr kérése olyan megrendítő volt lelkemben, s remegve gondoltam nyomorúságom és semmiségem tudatában arra, hogy én az Isten szavait közöljem, sürgessem. Én kis porszem, lehet-e ezt megrendülés nélkül elfogadni.” (III/167) Szóban hozzáfűzte aggódó félelmét, hogy nem akar sem megtévesztett, sem másokat megtévesztő lenni! (Vö. III/190)

II.) Át kell elmélkednie kiváltságát bensőséges imában megbeszélve az Úrral (lehetőleg az Oltáriszentség előtt)! És ha a lelkiismerete nem tiltakozik ellene, akkor elsősorban magának kell megvalósítania indíttatásait a saját életében!

III.) Illő és üdvös a kapott felkérést megbeszélni egy pappal (lelkivezetővel)!

IV.) Fontos, hogy a kiváltságolt a megbízatását, vagy a saját nevében vállalja fel, vagy ha az égi személy rejtett alázatosságot kér tőle, akkor nem ő, hanem a lelkivezetője tegye közzé az üzeneteket (miként Labouré Szent Katalin esetében is). De semmiképp sem rejtheti el magát az Egyház által ismeretlen álnév mögé!

V.) A kiváltságoltnak a saját ‒ hitelessége és üdvössége ‒ érdekében azt kell tennie, amit a lelki szakember mond, akár helyesli az üzeneteket, akár kifogásolja (elutasítja) azt, tehát a látnoknak a felszentelt pap tanácsait kell szigorúan követnie! Az Úr a Szeretetláng Naplóban ezt mondja Erzsébet asszonynak a lelkivezetővel kapcsolatban:

„Nagyon kihangsúlyozom, a legnagyobb alázattal fogadd el minden utasítását és csak azt tedd, amit Ő mond!”(III/ 137)

VI.) Ha a kiváltság tartalma és indíttatása igaz, de a közlések egy idő után megszűnnek, akkor a látnoknak nem szabad a követői előtti „presztizsből” tovább folytatni (imitálni) az üzeneteket! (Folyt.) Előző rész

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
Az általános aránytévesztés
     Minden embernek az a feladata, hogy tükrözze Istent, aki az abszolút Igazság. Ez az alapja és garanciája az „adott szó szentségének”. Ennek hitele rendül meg az egyén lelkiismereti elfertőződésével, mintegy maga aknázva alá a saját létbiztonságát. Egyre többet beszél mellé, álokoskodással védi a maga gyártotta „igazságait”. Megdöbbentő, hogy az ilyen megfertőzött ember milyen közhelyekkel, átlátszó álérvekkel áll elő, pedig féligazság eleve magában hordja a teljes hazugságot, és ezáltal bárki alatt meginoghat a talaj.
     Ami a leglátványosabb, az az értékek hierarchiájában való aránytévesztés.
Ami fontos lenne, az kerül háttérbe, a tizedrangú pedig az első helyre. Az elfertőződött lelkiismeretű ember állandóan konfliktusba keveredik a külvilággal, már annak okán is, hogy az önkreálta világszemlélet semmiben nem egyezik a reális világgal. Ez már eleve magyarázza, hogy a lelki sérültek miért olyan ingerlékenyek, dühösek és lázadók. Végtére is mindenre képesek, ha a maguk nézeteit igazolhatják.
     A fertőződött ember számára az érzelmi, érzéki szféra is roppant ingatag, mivel eltompult benne az igazi szeretet. E járvány vírusának melegágya épp az állandó önigazolásvágy a barátságban, a szerelemben és a szexualitásban. Mivel délibábos tervei rendszerint zsákutcába torkollnak és általánosságban is egyre több kudarc éri, ezért kialakul lelkében egy negatív világszemlélet. Ennek okán rövidesen kialakulhat  „a nekem úgy sem sikerül semmi, nem érdemes küzdeni, senki nem hallgat rám” szindrómája. Ez az életszemlélet vezet a passzivitásba, a nemtörődömségbe, a lustaságba és végül a teljes nihilizmusba.

     Született: 980 körül,  † Passau, 1059.
     Gizella, Magyarország megkoronázott uralkodónője, bajor hercegnőként Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai herceg-nő leánya volt. Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült.
     996-ban eskették össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország).
     Az Istvánnal tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette ugyanis, hogy törékeny unokahúgát poli-tikai okok miatt egy ,,barbár herceghez'' adják. Hiába utaltak arra, hogy István jó keresztény, erről csak az első bajorországi látogatásakor győzte meg kritikusait előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével.
     Új hazájában Gizella királynői városa, Veszprém volt. A veszprémi püspök ezzel, a mindenkori magyar királyné gyóntatója és a koronázás alkalmával koronázó főpapi tisztséget nyert.
     Gizella szépen varrt, hímzett, és neki kellett udvarhölgyeivel az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A magyar királynéknak, annak bizonyságául, hogy háziasszonyi erények-kel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök. Ez okozta azt a tévedést, miszerint a Koronázási Palástot Gizella királyné varrta, vagy egy miseruhából alakította volna át. A valóság az, hogy a Koronázási Palást ténylege-sen papi miseruha, melyet a Római Pápa rendkívüli kiváltságaként Szent István liturgikus események alkalmával magára öltött, István ugyanis diákonussá volt felszentelve, sőt püspök-kinevezési joga volt!
     Gizellát házastársként, a gyengéd megértés és az imádságos szentségi élet jellemezte. A króni-kások kiemelik vallásosságát, szelídségét, bőkezű-ségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.
     Nemzetünk sorsát és hírnevét, már akkor is külső és belső ellenségek próbálták tönkre tenni, egyfelől a nyugat fejedelemségek és a Német-Római császárság acsarkodtak a Magyar Királyságra, másfelől a magyar-ság vezető rétegébe beépült idegenszívű főurak próbálták letéríteni népünket a nyugat egyházvezetőknek nem alávetett – kizárólag a pápának elkötelezett –, következetes keresztény útról.
     Egyes krónikások és néhány újabb magyar történész Gizella szemére vetik, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ez a vád azonban tévedésen alapszik. Amit ebből az időből név említése nélkül ,,a királynőről'' állítanak, nem Bajor Gizellára vonatkozik. István udvarában tartózkodott ugyanis a későbbi király, Orseolo Péter anyja is, aki mindent megmozgatott, hogy fia király legyen, s akit még István életében "királynénak" neveztek hívei.
     István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak Gizella királynővel. Fogságba vetették és mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. Özvegysége alatt ugyanis még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot.
     Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, és két év múlva apátnő lett. Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében
szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt.
     A passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata ugyan 1095-öt jelöli meg halála éveként, ám a kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számot. Annál is inkább, mert 1083-ban avat-ták szentté férjét és fiát. Ha akkor még élt, elképzelhetet-len, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megál-lapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.
     A Passau-i niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra, mely ma is zarándokhely. Sajnos a Gizella életét bemutató helyi kiállítás nyilvánvaló csúsztatásokat állít, miszerint férje halála után nemcsak megfosztották javadalmaitól, de meg is kínozták! Ámde, nem a "hálátlan és primitív" magyarok bántalmazták szeretett királynőjüket, hanem épp a hűbéressé lett Orseolo Péter uralkodása alatti Német-Római császárság "tanácsadói", mégpedig azért, mert Boldog Gizella, Szent István örökhagyását szerette volna folytattatni! És lám, Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték. Boldog Gizella negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő.
     Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Istenünk, ki királynőnkül adtad Boldog Gizellát, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy népünk, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!

     Ajánlatos szem előtt tartani Péter és Pál apostol intelmeit: ,,Akadnak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek! (vö. 2Pét 1,21; 2,1) Tartsátok szemmel azokat, akik egyenetlenséget és botránkozást okoznak, ellentétben azzal a tanítással, melyet tanultatok. Kerüljétek őket! Az ilyenek ugyanis nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak. Szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét. (Róm 16,17-18) A sátán is a világosság angyalának tetteti magát.” (2Kor 11,14-15) Nem csodálkozhatunk tehát, ha a sátán szolgái is az 'igazság szolgáinak' mutatkoznak!

Az igaz, hogy „nincs igazi keresztény élet Isten jelenléte és a Vele való társalgás édessége nélkül!” (P. Desplangues SJ) Ám az is igaz, hogy „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.” (Babits: A második ének) Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, amire az Evangélium figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva, angyali hangon is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony! Senkitől sem tart, hiszen még Jézust is megkísérti (Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (2Tessz 2,9). Ebből következően senki ‒ mi sem ‒ lehetünk teljesen bizonyosak, hogy a szép szavak nem sátáni kísértések-e! Ámde lehet-e valaki biztosítva a megtévesztés kísérlete ellen? Nos bizony, folyvást a kegyelem állapotában kell élnünk, és „szüntelenül imádkoznunk”! (vö. 1Tessz 5,17) Szent Péter apostol így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.” (1Pét 5,8-9) Mert mindazok, akik a megtévesztő szellem sugalmait cselekszik, azét „aki gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. És hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja” (vö. Jn 8,44), akkor nagy veszélynek teszik ki magukat és követőiket, mert nem „babra megy a játék”, hanem a tét: az örök üdvösség!

Mit kell tehát tennie annak, aki valóban rendkívüli égi kiváltságban részesül, hogy embertársait figyelmeztesse? És maga is miként bizonyosodhat meg arról, hogy nem az ördög játéka-e? (Folyt.) Előző rész

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
A kóros eltévelyedés
     Az, hogy van lelkiismeretünk, nem jelenti azt, hogy jól is működik. Funkciójának ugyanis az a lényege, hogy az Isten által megszabott törvényeket, az Igazságot közvetítse és hajtassa végre velünk.
     Lelkiismeret nélkül figyelmen kívül hagyjuk az isteni törvényeket, eltéveszthetjük, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. Az evangéliumi ember abban a helyzetben van, hogy hite és meggyőződése szerint az Ó- és Újszövetségen keresztül ismerheti az Isten legalapvetőbb törvényeit és Jézus Krisztus tanítása révén viszont életünk minden kérdésére választ kapunk. Az evangéliumnak épp az az üzenete, hogy Jézus Krisztus az Út, az Igazság és az Élet.
     A sátán, a hazugság atyja mindent megtesz, hogy eltérítsen minket a Céltól, Krisztustól. Ennek a manővernek neve a kísértés. A sátán igyekszik megzavarni az evangéliumi iránytűt, hogy megnehezítse a helyes eszközök megtalálását, elvegye kedvünket a küzdelemtől. És lám, így jön létre az ún. téves lelkiismeret.
     Lényegét tekintve a lelki lepusztulás első kórokozója, legveszélyesebb vírusa ebben keresendő. Ez az a kavics, ami elindítja a lavinát, mely aztán felgyorsulva mindent maga alá temet. Ahol a liberalizmus felüti fejét, ahol „mindenkinek mindent szabad”, ott a lelkiismeret szava egyre halkabb lesz!
     A következmény, hogy egyre inkább és egyre több területen megszűnik a tisztánlátás, eleinte „csak” ködös minden, később aztán előkerülnek a „torzító tükrök” (homorú vagy domború, mindegy). A megfertőzött nemcsak önmagát látja torzítva, de az Istenhez, az Egyházhoz való viszonyát is, minek folytán a világgal, családja tagjaival, barátaival, munkatársaival egyre kritikusabb lesz. A környezetét nem érti,  és korántsem magában, hanem másokban látja a hibát, sőt valamiképp egyre inkább ellentmond az Igazságnak és megelégszik a féligazságokkal.

     Az említett magánüzenetekről, történelmi távlatban állítható, hogy az üzenetek jelentős evangelizációs lehetőséget adtak (adtak volna) és adnának ma is az Egyház kezébe. Sőt valójában időszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a jóváhagyott magán-kinyilatkoztatások mellőzése, lekicsinylése sajnos a pasztorációs munka hátráltatását is jelentheti. 

Az is tény, hogy az üzenetek egyházi komolyanvételét erősen akadályozza (komolytalanná teszi), hogy a hiteles közlések mellett egyre több – sőt többszörösen több – a hamis üzenetek száma, vagy egyenesen valamely üzenet mások által való „folytatása”! Erre figyelmeztetett a boldoggáavatás előtt álló francia misztikus Marie Julie Jahenny 1882-ben: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” ‒ És nyilvánvaló, hogy a megtévesztő szellemnek ez a célja! Ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni és állást foglalni. Ha ezt az egyházi illetékesek nem teszik, attól az üzenetek még a világban vannak és így-úgy kifejtik a hatásukat, esetenként elégedetlenséget, sőt szektásodást indíthatnak el. Márpedig ezzel is számolni kell! Gondoljunk például a sokáig névtelen ír látnoknő (MDM) üzeneteire, melyek rendkívül megtévesztő és egyházromboló tanokat hirdetnek, ám az illetékes egyházi hatóság, csak évek múltán foglalt állást, felhíva a hívek figyelmét eretnek tanaira és ezek kárhozatos veszélyeire!

Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet 90. pontjában így ír: „amiként a pénzhamisító rendszerint csak az aranyat és az ezüstöt próbálja utánozni és más fémet nem ‒ mert azok nem érik meg a fáradságot ‒, úgy a gonosz lélek se igyekszik meghamisítani egyetlen ájtatosságot sem oly gyakran, mint a szentáldozást, a Mária-tiszteletet és a Jézus és Mária iránti áhítatot”!

Egy-egy magán-kinyilatkoztatás kivizsgálása ügyében helytelen a „nincs rá emberem” (Jn 5,7) evangéliumi magyarázkodása! A lelkek milliárdjai ugyanis MOST vannak kitéve a veszélynek, hiszen mindenki számára tapasztalható, hogy történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön minden egyes lélekért a média, a hazudozás és a természetellenes propaganda minden eszközével! Ezáltal akar a sátán népet gyűjteni maga köré az örök kárhozatra! Amint írva van: „erős hittel álljatok neki ellen!” (1Pét 5,9) De ajánlatos szem előtt tartani Jakab apostol szavait is: „A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (3,17) És tegyük hozzá, hogy egy igaz magánkinyilatkoztatás meghatározott idejű (nem életre szóló prófétaság)! A valódi látnok mindig keményen megszenved megbízatásának képviseletéért, és MÁS kiváltságában kapott üzenetekkel nem „ékeskedik”! (Folyt.) Előző rész

     A hamis üzenetek lelki veszélye tehát abban rejlik, hogy bizonytalan a végcéljuk, miáltal súlyos tévedésbe ejthetik követőiket. Ámde rafináltabb céljuk is lehet, úgymint az egyházilag már elfogadott magánki-nyilatkoztatásokról való figyelemelterelés (pl. Fatima, Szeretetláng)! Tehát megosztók és zavarkeltők lehetnek a közösségekben.

Sajnálatos tény, hogy korunkban parttalan kiadvány és internetes „üzenet-dömping” árasztja el a világot, mely már-már kezelhetetlenné vált! Ennek ellenére az Egyháznak ‒ ha erőfeszítésekkel is ‒, de nem szabad engednie, hogy Isten szent dolgai, az Egyház által pozitívan megítélt magánki-nyilatkoztatások tartalma, keveredjen a hamis dolgokkal. Szükség van tehát világos útmutatásra és tájékoztatásra, nem hagyva, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait! Ezért, „ne féljünk nevén nevezni a gonoszságot és annak előidézőjét, a sátánt akinek stratégiája, hogy megpróbál elrejtőzni és úgy feltüntetni a gonoszságot, hogy az magából az emberből teljesedjen ki. Az így behálózott emberek észre sem veszik kapcsolataik megromlásának okát, mely kihatással lehet a társadalmakra és a nemzetre! Végül a 'személyes' bűn fogalma megszűnik létezni, s mára az emberek inkább csak 'kollektív' bűnösségről beszélnek. (...) Miközben a valóságban egyénileg is egyre jobban elmerülnek benne.” (Szent II. János Pál a fiatalokhoz intézett apostoli leveléből.)

Aki naponta nem foglalkozik az Evangéliummal, s nem imádkozza a rózsafüzért ‒ az saját érdekében ‒ az ún. „új üzenetek” iránt is maradjon közömbös, mert könnyen eltévedhet! 

Szükség van-e a magán-kinyilatkoztatásokra?

A válasz egyszerű: a Mária-jelenésekre és üzenetekre semmi szükség nem lenne, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról! Ezért az Egyház által szorgalmazott „új vangelizáció” eredményessége nagyban függ a hiteles üzenetek kéréseinek megvalósításától! Példaként említem a Jézus Szíve első-péntekeket, a Fatimában kért első-szombatokat, az egyéni és szervezett engesztelést, rózsafüzérezést, valamint az Isteni Irgalmasság üzenetének napi gyakorlattá tételét. (És itt is igazolható az üzenetek egymásra épülő volta, hiszen pl. a kérések teljesítéséhez az indíttatást és készséget hatékonyan segíti Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása!) (Folyt.) Előző rész

Barlay Ö. Szabolcs: "Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen" c. írása nyomán
A lelkiismeret elsorvadása 1
     Korunk általános lelkiismeret-sorvadását lelki betegségnek, járványnak nevezhetjük, mert mint a ragályos fertő életveszélyes és észrevétlenül terjed a világban. Az igazi veszélyessége abban van, hogy nem veszi komolyan senki. Nem diagnosztizálják, nem fogják fel elterjedtsége veszélyes mértékét, mivel együtt nő velünk, szokássá merevedik bennünk és természetesnek vesszük. A mesebeli törpék birodalmában az a természetes, hogy mindenki törpe és ezt veszik életszabálynak.
     Ha megkísérelnénk diagnosztizálni ezt az állapottá formálódott járványt, leginkább a pszichoanalízisben közismert schizoid neurózissal, a depresszió tüneteivel vagy a társadalmi méretű részvétlenséggel azonosítanák. Tény, hogy sok átfedés van köztük és könnyen összekeverhető egyik a másikkal.
     A lelkiismeret, emberi létünk magva, szellemi mivoltunk záloga a legnagyobb értékünk és kincsünk. Ez által kerülünk a létezők sorrendjében a pusztán csak anyagból való létezők fölé. Érthető, hogy minden testi és szellemi erő ezt az értékünket akarja megszerezni és hatása alá vonni. Aki ugyanis lelkiismeretünket birtokolja, az magát az egyént, a személyén keresztül a családot, a közösségeket, a társadalmat, az államot tartja a kezében. Nem véletlen, hogy a lélekpusztítás vírusa is elsősorban a lelkiismeretet támadja meg, mert ezen keresztül már magába az életbe hatolhat be.

Isten bármely korban megszólíthatja az embert!

     A hiteles Mária-jelenések figyelmeztető próféciáinak történelmi távlatban való kiértékelése rámutat a bűn elhatalmasodásának korabeli okaira, egyben az üzenetek egyházi és világi fogadtatásának vagy elodázásának a következményeire is.

Szembetűnő, hogy a halmozódó bűn pusztításának elkerülésére a Szent Szűz, de olykor maga az Úr Jézus is (Szíve tiszteletével és az Isteni Irgalmassággal), milyen hathatós ‒ máig aktuális ‒ eszközöket kínál! Ezek valamilyen formában, de mindig az áldozat-imádság-bűnbánat ‒ vagyis a bensőséges megtérés (Mt 3,8) ‒ tudatos cselekedetét kérték az emberiségtől.

Kétségtelen tény, hogy a magán-kinyilatkoztatások egyre szélesebb körben gyakorolnak pozitív vagy negatív hatást a hívő emberekre és az evangelizációs munkára. Nem vitatott, hogy az Isten bármely korban megszólíthatja az embert, ezt tanúsítják az Egyház által elfogadott és ismert esetek is! Ugyanakkor az is tény, hogy a mai kor embere lépten-nyomon találkozik ilyen-olyan, bizonytalan forrású és egyre fenyegetőbb hangvételű (esetenként meggyőzően szép) üzenetekkel. A gyanút azonban ‒ tartalmuktól függetlenül ‒ már az is felkeltheti, hogy végeláthatatlan a közlések száma, és ezeket a Mennyei Atyától kezdve a szentek és angyalok serege „közli”. (?) Bár többségében kétségkívül imádságra és áldozathozatalra szólítanak fel, esetleg folyvást jövendölnek, de mondanivalójuk kétséges, a rejtett végcéljuk pedig bizonytalan, hogy Istentől származik!

Mivel azonban minden jelenésnek, üzenetnek saját története van, ezért valamennyit egyedileg szükséges kivizsgálni a látnok ismeretében, ámde elbírálni csak egymással való összefüggésükben ajánlott. A valódi magánüzenetek ugyanis kiegészítik, erősítik egymást és együtt képeznek teljes egészet éppen úgy, mint a Szentírás, amelyet igazán csak a többi szentírási rész ismeretében érthetünk meg teljesen.

A hamis üzenetközlés lehet öntetszelgő színjátszás, megtévesztettség vagy akár démoni erőkkel való praktika dokumentációja is! Így az efféle „közlések” jóllehet sokak szenzációéhségét kielégíti, de ha egy-egy üzenet nem viseli magán a Szentlélek (Egyház) hitelesítését, nem tartható mérvadónak pusztán azért mert szép, vagy imádságra intő!

Gondoljunk csak a „cukrosbácsira”, ő sem rosszat kínál édességével, a csapda ugyanis csak később mutatkozik meg! Erre figyelmeztet az Evangélium „lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek” (2Tim 4,3-4). (Folyt.) Előző rész

SZENT FLÓRIÁN
május 4.
 † Lorch (Felső-Ausztria), 304. május 4.

Magas rangú katonatiszti családból származott, és ő is a császári hadsereg tisztje lett. A 3. sz. második felében szolgált, és megtért a keresztény hitre. A század utolsó évtizedei aránylag nyugodtan teltek az Egyház számára, így Flórián békességben vehetett búcsút a hadseregtől. Mint kiszolgált katona Noricum tartományban, Mantemban telepedett le.

Diocletianus császár alatt, 303-ban ismét kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) elfogtak negyven keresztényt, útra kelt, hogy amiben csak tud, segítségére legyen a foglyoknak. Útközben a keresztények után kutató katonákkal találkozott. Így szólt hozzájuk: ,,Ne fáradjatok tovább a keresztények kutatásával, hiszen én magam is keresztény vagyok. Forduljatok meg, és jelentsétek a parancsnoknak." A parancsnok először nyájasan beszélt az elébe állított Flóriánhoz: ,,Jöjj velem, és bajtársaiddal együtt áldozz az isteneknek, s velük együtt ismét élvezni fogod a császár kegyelmét''. Flórián ezt megtagadta, s mikor Aquilinus kínpaddal fenyegette, így imádkozott: ,,Uram Istenem, tebenned reméltem, tehát soha meg nem tagadhatlak. Kész vagyok érted szenvedni, és föláldozni életemet, csak adj erőt a szenvedésre, és végy föl választottaid sorába, kik előttem megvallották Szent Nevedet.''

Miközben botozták, ezt mondta: ,,Tudd meg, semmiféle kínzástól nem félek. Gyújtass máglyát, és én Jézus Krisztus nevében örömmel lépek rá. Íme, most áldozatot mutatok be Uramnak Istenemnek, aki megerősített, s ezen megtiszteltetésre méltatott engem.''

Egykori katonatársai vitték a kivégzésre. Megkötözték, követ kötöttek a nyakába, és fölállították a híd korlátjára, de egyikük se merte a vízbe taszítani. Hosszú idő után jött egy fiatal katona, aki nem ismerte Flóriánt, ő odaugrott és belelökte a folyóba. Amikor azonban kíváncsian utána tekintett, hogy lássa elmerülését, megvakult.

Holttestét egy Valéria nevű özvegy kiemelte a vízből és eltemette. A sír fölé később templomot építettek, mely a bencések, majd a lateráni kanonokok gondozásába került. Körülötte épült ki a mai híres kegyhely, St. Florian (Linztől délre). Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el. Árvizek és tűzvészek ellen kérik segítségét. Sok csoda történt általa.

A 17. sz. óta alig van olyan magyar helység, ahol Szent Flórián képét vagy szobrát meg ne találnánk templomokban, házakon, utak mentén. 

Szent Flórián, könyörögj értünk, siess segítségünkre!

/Forrás: katolikus szentek,   H.M. szerkesztésében/ 

Bevzető 3.

     Forrásként javarészt a „Hajnal Szép Sugara” blogom** ezirányú posztjait, a Mária Rádióban 2016-19 közt elhangzott műsoraimat, valamint bérmaatyám dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus (†2000) „Jelenések, üzenetek és a jövő”*** c. könyvét használtam. Mindezt abban a reményben, hogy sokak felismerik, hogy valamely „eszmeiséghez”, vagy „kifogyhatatlan üzenetközlőhöz” való tartozás, természetes velejárója lehet a démoni megkötözöttség! Mert számolni kell a „megtévesztő szellem” (vö. 1Tim 4,1) csapdáival, ezért igyekszem elősegíteni a hamis vagy bizonytalan jelenések és üzenetek helyes kezelését, és a százéves fatimai kérések következetes és gyors megvalósítását!

‒ Úgy legyen!

Készült a 2025-ös év békétlen napjaiban.

A szerkesztő

___________________________________

** http://szeretetlang.blog.hu

***Kisboldogasszony Plébánia, Eger 2000.

Felhasznált főbb források:

Dr Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldoga. Plébánia EGER – 2000.

Fatimáról beszél Lúcia nővér: SECRETARIADO DOS PASTORINHOS                                    P-2496-908 FÁTIMA – PORTUGÁLIA – 4. kiadás 2006. 

FAUSTYNA KOWALSKA nővér: NAPLÓ – Az Isteni Irgalmasság üzenete Kisboldoga. Plébánia EGER – 2000. 

Bangha Béla SJ – Világnézeti válaszok – Pázmány Péter Irodalmi Társ. Budapest 1940. 

Kindelmann Károlyné: Szeretetláng Lelki Napló – Szent István Tár. – 2010. 

Don Stfano Gobbi – Máriás Papi Mozgalom Kék Könyve – 2005. 

Montforti Grignion Szent Lajos – A tökéletes Mária-tisztelet – 1937.

Az anyák szerető két karja az,
 mi az elomló Világot még tartja:
Bennük acélosodik a szeretet,
mert elkapják a lecsúszó gyermeket:
akkor is, ha már az öreg…!
Az anyák szíve sohasem tör meg:
Mindig hisz, remél, és szeret!
És Tőlük elvenni ezt nem lehet!

(Részlet: Dr. Szluha Gyula Antal – Az Anyák... – c. verséből)

Bevezető 2.

     Az, hogy e sajátos kérdéskörrel foglalkozzam, úgy érzem egyfelől a keresztségem kötelez: „ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (vö. 2Tim 4,2) Másfelől a Szeretetláng lelkiségében betöltött tisztségem is indít, követve Erzsébet asszony intő szavait: „Szólnotok kell mindenkinek, mert Isten előtt, épp azok fognak a legjobban vádolni benneteket, akiknek nem szóltatok, jóllehet megtehettétek volna!” (1971. VII. 26.) Vezérlő elvem ebben is az objektív tájékoztatás az Egyház iránti engedelmesség, a bensőséges Mária-tisztelet és a nemzettudat erősítése!

Megeshet, hogy az újabb jelenések és üzenetek iránti óvatoskodásomat sokak a 'Szeretetlánghoz' kötődő elfogultsággal magyarázzák! Ám én, e lelkiséget nem a „mindenek fölöttiségében” értékelem, hanem azon felkínált „kegyelmi hatásában”, mellyel a Szent Szűz mindenkori kérésének teljesítéséhez kínál többlet kegyelmi indíttatást (hatást)! Elsősorban természetesen a fatimai kérések megvalósítására gondolok, mert ezek teljesítése vagy teljesítetlensége meghatározhatja az emberiség jövőjét! Olyannyira, hogy amíg a fatimai kérések meg nem valósulnak, nem lel békére az emberiség! Ebből következően meglehet, hogy az Istenanya által kiesdett 'Szeretetláng' többlet kegyelmére nem is lett volna szükség, ha a fatimai kéréseket időben és maradéktalanul teljesítette volna a világ!

Napi tapasztalat ugyanis, hogy a jó és a rossz ádáz harca egészen elfajult és elvadult. Márpedig a tét nem csupán a háború vagy béke, hanem a lelkek kárhozata vagy üdvössége!

Nem újdonsült problémáról van szó, hiszen Teleki Pál már 1920. júliusában így nyilatkozott: „Egész Európában két irány között folyik a küzdelem. A nemzeti és nemzetközi, a keresztény és antikeresztény között. Ebben a küzdelemben Magyarország a legexponáltabb helyet foglalja el Európa keleti szegletében.” (Pesti Hírlap 1920. 07. 21.) amely kigyógyult halálos sebéből (Jel 13,12)! Újból minden szinten zavart kelt, zsarol, finanszíroz, árt, ígér és léprecsal! Figyelme fokozottan kiterjed a templomra, az iskolára, a közéletre, a családra és persze így-úgy a magán-kinyilatkoztatásokra is! Írásomban különösen az utóbbi kérdéskörrel kívánok részletesebben foglalkozni, leleplezve néhány tipikus megnyilvánulást, óvatosságra intve ezzel mindenkit!

Ennek okán szeretném felhívni a figyelmet az egyéni és nemzeti felelősségre! Amiként arra is, hogy nem csak kétpólusú harc folyik körülöttünk, de „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”*,

* Marx és Engels, Kommunista kiáltvány

(Folyt.) Előző rész

Virágok Anyák napjára. Harmadik (befejező) rész

     A szentmise áldása után a szülők átvonultak a közösségi terembe, ahová a gyermekek nagy örvendezéssel sorra hordták a virágokat. Én is vártam a magamét, de az enyémek csak nem jöttek. Minden anya arca ragyogott a büszkeségtől, én meg tekintgettem jobbra-balra, nagy művigyorral...
Már a harmadik pogácsát majszoltam "lányos zavaromban", amikor végre megjöttek a drágáim egyetlen hervatag virággal – ráadásul –, ketten hoztak egyet! Majdnem sírtam és értetlenségemet nem kimutatva, megpróbáltam kedvesen megkérdezni tőlük, hogy "dúsabb levelű nem volt, és miért hoztatok csak egyet?". A válaszuk azonban életre szóló vigasz és éltető erő volt számomra:
– Megbeszéltük ketten, hogy ezt hozzuk teneked, mert ez az a virág, mely a leginkább rászorul a te gondoskodó anyai szeretetedre! – Majd átszellemült, ragyogó arccal folytatták – a másikat már odavittük a Szűzanyának azért, hogy édesapát ne hagyja bűnben élni és hogy visszatérjen hozzánk! 
     Nem bírtam tovább! Elkapott az a fájón édes és boldog zokogás, amit még soha nem engedtem meg érzelmeimnek! Meg se tudtam szólalni. A szívemet olyan melegség forrósította, hogy azt hittem, ott helyben elolvadok! Nem láttam senkit hármunkon kívül, szinte egyedül voltunk a világmindenségben. Ez a boldogság már természetfeletti volt! Megöleltem őket és most már tudtam, hogy helyesen nevelem őket és már az sem fájt, hogy egyedül! 
     A legrekkenőbb nyár volt már, amikor egy telefonértesítést kaptunk a Központi Kórházból, hogy a férjemet az intenzíven kezelik. Állítólag az utcán lett rosszul, többször volt már kórházban és régóta egy szűkös albérletben lakott betegen, magányosan. Áttétes rákja volt.

     Azonnal bementünk hozzá. Több mint három éve nem láttuk egymást és úgy dobogott a szívem, mint a legelső randevúnkon. Alig ismertem meg. Az arca sovány, beesett és sápadt volt, a szeméből azonban egyre csorgott a könny. Alig tudott beszélni de az a kevéske szó is egyfolytában bocsánatkérés volt. Én és a gyermekek mélyen megbocsátottunk neki és efelől meg is nyugtattuk. Elhívtam a papunkat, aki meggyóntatta és feladta neki a Betegek Szentségét és utána egészen megnyugodott. De a legmeglepőbb az volt, hogy mint aki iszonyatos tehertől szabadult, mindjárt fel is akart kelni. Ez a "csövei" miatt persze nem ment, a lényeg azonban, hogy csodamód erőre kapott egyszeriben. Másnap haza is adták és újra itthon volt. A gyermekek nem győzték "apukának" szólítani, alig tudtak betelni vele. Eredendően jó betegbiztosítása volt, így heti kétszer megnézte egy orvos. Gyenge volt ugyan, de ellátta magát és a gyógyszereit rendesen beszedte, mint megtudtam morfium is volt közte. Később, másoktól tudtam meg, hogy a "nagy románca" csak másfél évig tartott, utána őt hagyták el – de csúnyán –, amikor a betegsége jelentkezett és a munkahelyét is elvesztette. Becsületére legyen mondva, hogy "nem volt képe" visszajönni a család "terhére". Valóban korrekt ember volt, most hogy mélységes bűnbánatot tartott, egyenesen szentként néztem rá!      

     Vasárnap, amikor elmentem a gyermekekkel a misére, ő sírva fakadt, mert nem volt képes velünk tartani. Három hetet éltünk így megbocsátásban és valami hihetetlenül bensőséges szeretetben, amikor egy reggelre holtan találtuk a szobájában, kezében a rózsafüzérével.
     Isten és ember előtt ő volt a férjem, ő volt gyermekeim apja, ő volt a tékozló fiú, aki korrektül levezekelte a bűnét és lám, ő lett a Szűzanya bűnbánó gyermeke. Ez volt a legmegrázóbb, de mégis a legszebb Anyák Napja számomra!
     A kis növénykét gondosan átültettem, és az virágba borult. Máig is megvan! Áldott legyen az Isten! Előző rész

     Ezzel a címmel jelent meg az Új Ember kiadásában Donald H. Calloway Mic könyve. Időszerűségéhez nem szükséges magyarázat! Alább Horváth Mária személyes hangú írását olvashatják Szent József ünnepén.

     Két évvel ezelőtt Karácsonykor, az egyik 6 éves kisunokám hirtelen megszólalt:

– Miért van háttérben Szent József? Miért nem beszélnek róla? Ő menekítette meg a Szent Családot Heródestől és vitte ki Egyiptomba! Neki jelent meg az angyal! Én nagyon szeretem Szent Józsefet. Ő gondoskodott Szűz Máriáról és Jézusról! És Ő  nevelte fel! Nagyon szent volt és alig említik meg....-
     Meglepődtem ettől a nagy tisztelettől és kijelentéstől. Egy gyermek tiszta szívével jobban látja Isten Országának igazságait, mint mi. 

Kicsoda is Szent József?

     A Mennyei Atya a Lelkéből elküldte a Földre egyetlen Szent Fiát értünk – ezért keresnie kellett egy apát számára. A Mindenható Atya a Fiát – valójában átengedte egy földi apának, hogy segítse, nevelje, tanítsa, védelmezze és gondozza. Ehhez a kiválasztott feladathoz egy teljesen tiszta, Istennek átadott szívet-lelket kellett találnia, aki boldogan fogadta Szeplőtelen Leányát, Máriát feleségének.
József volt, aki először fogta meg a Gyermeket Mária után, először ölelte meg és csókolta meg, ő tanította az Írásra, és Máriával együtt az imádkozásra – a munka örömére, és mindenre, mert ő volt az apukája. Ő védte meg a gonosztól, a rossztól, és vigyázott rá és Édesanyjára. Azt is figyelte, ki bántja Jézust, mert oltalmazta és megvédte, amikor más gyermekek bántották. 

Szent Józsefet idős emberként szokták ábrázolni, gyakran emlegetik is idősként, de tévednek. A Mennyei Atya nem egy öregembert választott Fia apukájának, hanem egy erős ifjút, aki mindenben tud gondoskodni Jézusról és Máriáról. Józsefnek sokat kellett dolgoznia, hogy eltartsa Családját. Bizonyára pár évvel idősebb volt a Boldogságos Szűznél, de semmiképpen nem lehetett idős ember, aki gyalog Názáretből elvezette az áldott állapotban lévő hitvesét Máriát Betlehembe – aki kivezette szent Családját Betlehemből Egyiptomba, és számos utat tett meg Jeruzsálembe is. Az Angyal a Szent Családra váró veszedelemről már Józsefhez, mint családfőhöz szólt, miként évek múlva szintén Őt értesítette az Úr Angyala, a hazamenetel örömteli idejéről. 

     Elérkezett  Szent József ideje. Mi a könyv címének az oka?
A világ helyzetét tekintve pontosan érthetjük, miért lett ennyire jelentős Szent József szerepe. Egyházunk válságos helyzetben van, a Hajó viharba került, sőt, zátonyhoz közeledik. Jézus Krisztus Egyházának nagy védelemre és segítségre van szüksége ahhoz, hogy megtisztuljon és megmeneküljön.
Szent József amint védelmezte áldott Fiát, amikor valamiért veszélybe került a Gyermek - úgy védelmezi az Eucharisztiában élő Jézus Szent Testét és Vérét is. Ő őrzője az Élet Kenyerének.

Kérjük, menekítse ki Jézus Egyházát a zavarokból, a téves tanításokból, a káoszból, és viharokból. 

1955-ben XII. Piusz pápa május 1-ét Szent József, a munkás liturgikus emléknapjává nyilvánítja.
1962-ben Szent XXIII. János pápa beilleszti Szent József nevét a misekánonba.
1989-ben Szent II. János Pál pápa megírja a Redemptoris Custos apostoli buzdítást Szent Józsefről.
2013-ban Szent XVI. Benedek pápa kívánságára Ferenc pápa beilleszti Szent József nevét az összes eucharisztikus imádságba és Vatikán államot Szent Józsefnek szenteli.
A szentmise kánonjában a Boldogságos Szűz Mária neve után tehát közvetlenül Szent József neve került, az apostolok és mártírok neve előtt. 

Tudjuk, hogy hazánk is fel lett ajánlva Szent Józsefnek.
Mivel József végtelenül szerette Szűz Máriát, biztosak lehetünk abban, hogy az Ő országát is szereti és védelmezi, mintha a sajátja is lenne. Imádkozzunk hozzá, hogy segítsen bennünket kimenekülni a bajokból, a támadásokból, védjen meg minket a háború veszélyeitől 

A világban hatalmas és veszélyes háborúk dúlnak. A világháború szélére kerültünk - a sátán tombol és mindent megfertőz. A gyermekeket súlyos veszély fenyegeti, az erkölcsös élet megromlott, a házasság szentsége elhomályosult.

     Szent József, aki kimenekítette Családját Egyiptomba, most kérjük Őt, menekítsen ki bennünket is az üldöztetésekből, keresztény testvéreinket, és az egész világot, mindenkit, aki Krisztushoz, az Ő imádott Fiához tartozik. 

Szent József volt az első és legtökéletesebb imádó: ő Jézust imádta emberi alakjában a földön. Kövessük őt az Oltáriszentség előtti adorációban.

Szent József volt az első, aki a rózsafüzér szavaival köszöntötte Máriát – feltehetően naponta. Kövessük őt a rózsafüzér napi imádságában. Itt az idő, amikor kérnünk kell Szent József apai erős vezetését és védelmét úgy, ahogyan kivezette Családját az üldözésből Egyiptomba, és megóvta őket minden gonosz támadástól.

"Mit tagadna meg Jézus Szent Józseftől, Józseftől,

aki semmit sem tagadott meg Jézustól földi élete során?" 

/Szent Ágoston/

/Horváth Mária/

Virágok Anyák napjára. Második rész

     Egyre csak az járt a fejemben, hogyha a házasságomat nem is tudom megmenteni – pedig a férjemet szerettem –, legalább a családomat mentem meg, a két gyermeket.
Ettől a naptól kezdve újra elkezdtünk templomba járni és a fiacskám még ministrálni is beállt.
Világosan megállapíthattam, hogy a gyermekek sokkal fogékonyabbak a kegyelmi élet iránt, mint a felnőttek többsége! Valahogy nekik nem volt cseppet sem unalmas a Szentmise, mely nálam is elnyerte újra a lelki helyét.
     A férjem, egyszerűen eltűnt az életünkből! Ez hatalmas csalódás volt nekem, mert jó apának és férjnek látszott és én abban a hiszemben voltam, hogy szeretjük egymást és ez így marad mindig, mert a jóság kitörölhetetlen az ő emberségéből is.
Az ismerőseim folyvást azzal vigasztaltak, örülhetek, hogy ilyen "rendes" férjem volt, aki nem pereskedik, hanem csak simán "lelépett". Én azonban féltem a későbbiektől, mert ha abból a nőcskéből is kiábrándul, egyszeriben kitörhet belőle az "apasági ösztön", minden jogi következményével együtt. Bensőmben folyvást szorongtam, még ha igyekeztem is nem kimutatni. Kétségeim voltak, hogy meddig tudom ezt a közömbös, "fa arcot" mutatni? A gyermekeimben találtam meg valamennyi földi örömömet. Kőszobornak és csúfnak, esetlennek éreztem magam, mert mi voltam én és mivé lettem?
     Férfi nélkül nem volt semmi önkontrollom, sem a megjelenésemet, sem a gyermeknevelésem helyességét illetően. Olyan borzasztó, hogy a problémáimat nem beszélhetem meg senkivel! Egyedül maradtam! Tele voltam komplexusokkal, mert minden az én hibám! Mégis volt valami új – ami addig soha –, hogy esténként együtt imádkoztuk a rózsafüzért – érte is!
     Harmadik éve hogy elhagyott a férjem, jóllehet a formális válás nem történt meg. Nekem ez nem volt sürgős, mert férfire rá se tudtam nézni, és Istent a legkevésbé sem akartam megbántani! Valahol mélyen a tudatom alatt, még mindig reméltem.

     Beköszöntött a harmadik magányos május. Anyák napján ott maradtunk az egyházközségi rendezvényén. Az oltár két oldalán nagy mennyiségű cserepes virág illatozott egy-egy talicskában. Az atya szentbeszédben kitért arra, hogy az anyaság nem csak a leggyönyörűbb hivatás a földön, de az egyik legkeményebb munka, felelősség és Istennek tetsző életáldozat, ezért érdemel minden édesanya elismerést és jutalmat. Kezével rámutatott a nagy halom virágra és hozzátette, hogy a mise utáni agapén a gyermekek választhatnak egy-egy cserép virágot az édesanyjuknak. (folyt.) Előző rész

Bevezető 1

     A hívő embereket mindenkor megosztotta az egyes eszmék, jelenések és üzenetek hitelességének kérdése! Vannak, amelyeknek célja a hiteles üzenetekről való figyelem elterelés, vagy csupán a megosztás és puszta zavarkeltés! A tájékozatlan ember legjobb, ha lelkiismeretére és a krisztusi tanításra figyel! A valódi kérdés ugyanis nem az, hogy valamely állítás mennyire igaz, hanem az, hogy veszélyes-e a lélekre vagy sem!

Egy olyan korban mint a mostani, melyben egyfelől a látomások, az üzenetek és az „eszmék szabad áramlása” az egész világon oly mértékben megsokasodott, hogy hitelességük vizsgálata már alig lehetséges. Nem is beszélve arról, hogy az egyházi vizsgálatok hosszú évekig elhúzódhatnak, ezért ajánlatos a hívőnek – sokkal inkább, mint a történelemben bármikor – sokkal jobban „észnél lenni”, vagyis olyan tájékozottnak és óvatosnak lenni, amennyire csak lehetséges! Semmiképp sem szabad meggondolatlanul igaznak fogadni valamit, csak azért, mert az megfelel a vágyainak. Mert olyan korban élünk, melyben a nyilvánvalóan hamisat, hit- és természetelleneset el akarják fogadtatni normálisnak vagy „titkos tudásként”, melyet egészen határozottan el kell utasítani! Jobb ha nem próbálunk átsétálni egy ingoványon, mégha mégoly szép virágos mezőnek tűnik is!

Az ég által ihletett közléseket mindig világos, egyértelmű nyelvezet, rövidség és tartalmilag fennkölt méltóság jellemez. Az állandó ismétlések, primitív és kétértelmű szóhasználat, a velős tartalom nélküli hosszú beszédek, a homályos utalások, célozgatások, tipikus ismertetőjegyei annak, hogy pszichotaktikával beleverjenek valamit az emberi fejekbe!

Az alábbiakban a kegyelem eszközeként a bensőséges Mária-tisztelet szemléletén keresztül szeretném bemutatni néhány eszmei irányzat társadalmi veszélyét, valamint a hiteles vagy bizonytalan forrású jelenések és üzenetek jó-rossz üdvtörténeti szerepét. Elsősorban ezeknek a pozitív, vagy negatív hatását az egyházi-, a családi- és hitéletre. (Foly.)

     Az említett enciklikában Leó pápa így ír Szent József segítségül hívásának fontosságáról: „A stressz és a megpróbáltatások időszakaiban felesleges részleteznünk, milyen mélységekbe süllyedt a társadalom manapság, vagy milyen tervek kavarognak az emberek elméjében most, amikor minden törvénytelenség megengedettnek tűnik a sötétség hatalmainak! Így elengedhetetlen, hogy az Egyház nagy kitartással ne könyörögne az Úrhoz – a Boldogságos Szűzanya és Szent József – közbenjárására hivatkozva, akiknek pártfogása mindig is a leghatékonyabb volt!” (Vö. Quamquam pluries 1.)

Ám 1964-ben a római liturgikus reform, ezen „Leo-imák” kötelező voltát eltörölte.

Zárszóként azonban lássuk a XIII. Leo pápa által írt Szent József imát, melyet, ha nem a rózsafüzér végén imádkozunk, akkor előtte mondjunk el három Üdvözlégyet!

Szent József, hozzád folyamodunk nyomorúságunkban, miután szent Jegyesed háromszoros segítségét kértük.

Bizakodó szívvel, arra a szent szeretetedre és atyai gyengédségedre kérünk, amely téged a Boldogságos Szűzhöz és a Kisded Jézushoz fűzött, akit szívedre ölelhettél!

Alázatosan esdjük, hogy tekints kegyesen azon örökségre, amelyet Jézus Krisztus a Vére árán szerzett, és imádságos pártfogásoddal légy segítségünkre szükségünkben.

Mint a Szent Család őre, oltalmazd Jézus Krisztus választott népét, távolítsd el tőlünk ó Kegyes Atya, a tévelygésnek és a romlottságnak minden nyavalyáját.

Támogass bennünket a sötétség hatalma elleni harcunkban, és ahogyan egykor a Kisded Jézust a legnagyobb veszedelemből kiragadtad, úgy őrizd most az Anyaszentegyházat az ellenséges cselszövésektől és minden bajtól.

Mindannyiunkat végy pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örök boldogságot elnyerjük, Krisztus a mi Urunk által. Ámen. (Bef.)

Virágok Anyák napjára. Első rész

     A házasságunk súlyos válságba került, pedig gyönyörű katolikus esküvőnk volt. Nem tudom hogyan történhetett, hiszen gyermekeink négy és hatévesek voltak már, amikor a férjem egyre inkább kimaradozott. Kezdetben természetesen nem gondoltam semmi rosszra, hiszen lelkiismeretesen dolgozott, mígnem egyszer be is jelentette, hogy elválik és elköltözik. A bejelentése teljesen lebénított. Nem emlékszem, hogy bármit is tudtam neki erre válaszolni.
11 éves házasság után magunkra hagyott! A gyermekeket nyugtatgattam, de magam nem is tudtam, mit tegyek. A többségében már elvált barátok és "kapcsolatban élő" ismerősök, szinte önigazolásul vágták fejemhez az álságos kérdést, "hogyan lehet ez, hiszen nektek egyházi esküvőtök volt. Hát ennyit segített a "szentség"? Ó ilyenkor, milyen jól ismerik a "dolgokat"!
     Mindazáltal magam is elgondolkoztam ezen. Igen! A házasságkötésünk szentségi volt ugyan, de a mindennapi életünk az utóbbi években már egyre kevésbé és erről magam is tehetek! 
Elmaradoztak a vasárnapi szentmisék, eleinte okkal, majd természetszerűleg. Nekem mint nőnek és anyának kellett volna figyelmesebbnek lennem e tekintetben is, mert a férjem bagó-hitű családban nevelkedett, így gyökértelen hitében könnyebben hatott rá a világ "realitása". Most tehát egyre csak magamat vádoltam, fájt a szívem és sajgott a lelkem is, és szégyelltem magamat Isten előtt is a hűtlenségemért! Valahogy én is úgy voltam magamban, mint Éva ősanyánk, amikor próbálta engedetlenségét másra hárítani.
Elmentem tehát egy atyához gyónni és megkérdeztem tőle, hogy miként lehetséges, hogy Isten ilyen könnyen hagyja szétesni azt, amit Ő maga szentesített? – persze hebegtem össze-vissza.
     A gyóntatónak szeme se rebbent, de a válasza rövid és velős volt.
– Leányom! A házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az együtt imádkozás, az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel! Egyszerűen, ti kiléptetek a kegyelem "biztonsági köréből"!
     A lelkem mindjárt megértette amit mondott, de az eszem tele volt lázongó gondolatokkal és kértem, hogy ezt fejtse ki bővebben.
– Nézze! Két ember együttélése egy életen át emberileg csaknem lehetetlen! Isten épp ezért emelte a házasságot szentségi rangra, hogy természetfeletti módon segítse a házasokat, egy szeretetben megélhető és üdvösségre vezető családi életre. Erre mondja Jézus, hogy így „többé már nem ketten vannak, hanem egy testként"! De kedves leányom! Ez az „egy test” az „egyesült lélekben" való lelki életre is értendő! Ha az együtt imádkozást, a másik lelki üdvére való ügyelést, a misére járást, a gyónást és a szentáldozást elhanyagolják, akkor az oltalmazó „szentségi burkon" rés támad, de nem kívülről, hanem belülről! Hiába élnek akár milyen szépen, "egy testben", ha a lelkük meg külön-külön ténfereg az éhségtől míg egyszer csak észrevétlenül meghal. Ez történt önökkel is leányom! Míg a lelkük csendben haldoklott, az összetartó szeretet kötelékei foszladoztak, és a test vette át az uralmat a divatos értékek és vágyak felé. De kétségbe nem szabad esnie! Isten segítő kegyelmével ezt is visszájára lehet fordítani, persze ezerszerte több áldozattal, mint amit a rendszeres lelki élet jelentett volna!
     Azelőtt, amíg rendszeresen fogadtam a Bűnbánat Szentségét, ez mindig nagy megkönnyebbülést és felszabadultságot okozott számomra – most azonban, jóllehet évek bűneitől szabadultam meg –, mégis letörtebb voltam, mint akit fejbe vágtak! Önvád volt bennem, felelősnek éreztem magam, amiért hanyagságom miatt a férjem lelki üdvét is veszélybe sodortam! Bántam már, nagyon bántam és nem tudtam a kiutat. 

(folyt.)

     Az pedig, hogy az ún. „Leó-imákban” a Szent József iránti ima miért kapott kiemelkedő szerepet az ismert Szent Mihály ima mellett? ‒ Nos, ez az előzőkben már említést nyert! A Boldogságos Szűz Mária után, aki az Angyalok és a Mennyország Királynője, kit is tisztelhetnénk a mennyei szentek közül inkább, mint Szent Józsefet. Ő az az egyetlen férfi, aki méltónak találtatott arra, hogy a Szent Szűznek jegyese, Isten Fiának pedig nevelőapja legyen. Józsefnek ebben a kiváltságában van minden méltósága, szentsége és teljes dicsősége! Nem véletlen tehát, hogy Egyházunk az Istenanya után Szent Józsefet illeti a legnagyobb tisztelettel ‒ akiről megjegyzendő ‒, hogy tisztelete hazánkban már a középkorban is elterjedt volt!

Ennek ellenére mára sajnos, mintha megfeledkeztünk volna a legkiválóbb és legkiváltságosabb égi közbenjárónkról! Ma, amikor a tisztaság puszta fogalma is értelmét vesztette, ma, amikor a családok bomlasztása már „nemzetközi programmá” vált, üdvös cselekedet lenne nemzetünket, családunkat és magunkat Szent József oltalmába ajánlani! Sőt, az Ő példáját kellene oktatni a hittanórákon, őt kellene méltatni a szentbeszédekben és példaként állítani a családapák, a hivatás- és párkereső fiataloknak, amiként a munkások számára is.

XIII. Leó pápa Szent Józsefhez írt imáját az 1889. augusztus 15-én kiadott Quamquam pluries című enciklikájában fogalmazta meg, melyet búcsúkkal látott el. Ezt a közbenjáró imát a pápa a Katolikus Egyház, a családok és a papi hivatások védelméért, a gonosz elleni küzdelemben való segítségért kérte. Kérése szerint a Boldogságos Szűzanya Szent Józseffel és Szent Mihály arkangyallal egységben segít a sátáni erők megfékezésében, ezért ez az ima a szentolvasó végéhez is csatolandó! Ahogy Leó pápa hangsúlyozta, nem csak a rózsafüzér hónapjában, hanem „minden évben, örökké”, mert ez az ima az ördög és mindenféle kísértés elűzésére ajánlott.

Mindenkinek tudnia kéne, hogy Szent József Istentől való megbízatása nem csak a Szent Család oltalmazása volt, hanem az Ő feladata máiglan Krisztus Misztikus Testének az Egyháznak hathatós védelme! És bizony a démonok tudják ezt és rettegnek hatalmától, ezért mindent megtesznek, hogy a sötétség elleni harcban elfeledtessék Isten Népével Szent Józsefet, a közbenjáró imájával együtt! Ezen gonosz igyekezetük annyiban sikerrel járt, hogy a családok- és a tiszta erények védőszentjéről gyakorlatilag, megfeledkezett a világ! (Folyt) Előző rész 

Miért kiabál egymással egy házaspár, ha dühösek egymásra?

      Egy gyakran hangosan vitatkozó házaspár, akik maguk is csodálkoztak hirtelen indulataikon – mert szerették egymást –, felkerestek egy szent remetét, hogy tanácsot kérjenek tőle. A szent ember meghallgatva őket, így fordult hozzájuk mosolyogva. Tudnotok kell, hogy két ember együttélése, majdhogynem lehetetlen, Isten a házasságot ezért emelte szentségi rangra! Majd megkérdezte tőlük:
‒ Szerintetek miért kiabálnak egymással az emberek, amikor dühösek?
A házaspár elgondolkodott, majd az egyikük így szólt:
‒ Például, ha valaki elveszíti önuralmát a másik ember dolgai miatt, óhatatlanul hangoskodni kezd.
‒ De miért kiabál, amikor a másik ott áll mellette, hiszen halkan is elmondhatná neki azt amit akar, kifogásol? ‒ mondta kérdő a remete.
A házaspár nem talált választ, s ezután a szent a következő magyarázatot adta:
‒ Amikor az emberek feldühödnek egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. Minél dühösebbek, annál hangosabbak, és minél jobban kiabálnak, a szívük annál jobban távolodik egymástól. Mert bizony nem a fordítottja történik-e, ha két ember megszereti egymást? Ekkor lágyan és halkan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz. Nem így van ez veletek amikor együtt van a szívetek? Sőt már halkan sem kell beszélnetek, hogy megértsétek egymást! Tehát, közel kell lennetek egymáshoz a megértésben, a türelemben, a szeretetben és az imádságban!
Aztán mélyen a házaspárra nézve, így folytatta:
‒ Amikor vitatkoztok, nagy veszélynek teszitek ki magatokat! Nem csak a hangerőben van a baj, hanem az indulat diktálta szavakban is! Ne hagyjátok, hogy kifejezéstek elvaduljon, s a szívetek eltávolodjon egymástól. Mert különben eljöhet az a nap, amikor annyira megnő a távolság, hogy nem találtok vissza egymáshoz! A megoldás, a közös ima egymásért – mondta nekik a szent remete –, és befejezésként egy maga készítette kis rózsafüzért adott nekik.

És ezzel távoztak, kéz a kézben.

     Szembetűnő, hogy a „fogoly” Piusz pápa 1870. december 8-án Szent Józsefet „az Egyetemes Egyház Védnökének” nyilvánította, melyet utódja XIII. Leó nem csak megerősített, de Szent József ünnepét elsőrangú ünneppé emelte! Sőt Leó pápa 1884 és 86-ban elrendelte, hogy a Szentmisék után az elődje által rendelt imák mellett, mondják el még az általa írt Szent Józsefhez- és Szent Mihály arkangyalhoz intézett imákat is! Leo pápát a Szent József ima megírására nem csak személyes tisztelete, de a Szentlélek általi vezetettsége késztette, miszerint József az Úr és az Istenanya után a szenteket messze felülmúló hatékonyságú közbenjárónk Istennél. Az ún. Szent Mihály ima megírását viszont egy személyesen megélt borzalmas látomása késztette, melyben a sátán kikérte Jézustól az Egyházat, hogy lerombolja! XIII. Leo pápa a Szent Mihály ima misevégi mondását épp ezért tette kötelezővé a Világegyházban! Az indok és szándék az volt, hogy – kijelentése szerint – megvédje az Egyházat a „démoni szellemektől, akik az Örök Városban gyűlnek össze”. Ezeket az imákat a három Üdvözléggyel és a Salve Reginával ‒ esetenként már csak az utóbbi kettőt ‒ később „Leo-imáknak” nevezték.

Sajnos, egyházi vezetőink közt mára teret nyert az a meggyőződés, miszerint „az elődök rendelete, nem kötelezi az utódokat”! De nem volt ez mindig így!

A XV. Benedek és az őt követő pápák, XI. Piusz, XII. Piusz sőt még XXIII. János pápa is ragaszkodott hozzá, hogy a „Leo-imákat” a Szentmise végén továbbra is elmondják, többek között Oroszország megtéréséért! Annál is inkább, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az oroszországi kommunizmus, nem csak a saját ateista államát építette ki, tömeggyilkos módon üldözve a vallást, hanem tévtanaival világuralomra törekszik! És bizony ez volt az, amelyre a Fatimai Szűzanya még időben ‒ az 1917-es lenini puccs előtt ‒ felhívta az Egyház és a világ figyelmét, a lélekgyilkos marxizmus terjesére és egy szörnyűbb világháború lehetőségére! Ezek sajnos a fatimai kérések teljesítetlensége miatt sorra megvalósultak! (Folyt)

   Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül.
      Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.
      Húszévesen, a középiskola befejezése után, kiváló ajánlásokkal elindult Párizsba, hogy teológiát tanuljon. Útközben egy koldusnak odaadta kabátját, egy másiknak a pénzét, egy harmadikkal pedig ruhát cserélt, majd térden állva megfogadta, hogy életében nem kíván birtokolni semmit, és egészen a gondviselésre hagyatkozik.
A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a Sorbonne-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez viszont szerencse volt, mert ez a közösség mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.
     Elöljáróinak engedélyével szeminarista társaiból elkezdte szervezni a „Jézus rabszolgái Máriában” társulatot. Kiváló beszédkészsége ellenére zárkózott és hallgatag volt, mivel a világi társaságban képtelen volt feltalálni magát.
     Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan, ám a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.
     1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen „máriás pap” akart lenni, fő célja a papokból álló Mária Társasága missziós rend létrehozása volt. A domonkos harmadrend tagja lett; tanításainak középpontjába a keresztre feszített Jézus alakját és a rózsafüzért állította.

„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” ‒ vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó sorban levő lányoknak megalapította a Szüzek Társulatát, külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.

     „Tökéletes Mária-tisztelet” című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Rendkívül sikeres hitszónok volt, akinek lelkigyakorlataira tömegek tódultak. Sikereivel sok ellenséget szerzett magának, az egyházban mind többen nézték féltékenyen népszerűségét: a janzenisták és a reformátusok egyaránt megpróbálták munkáját ellehetetleníteni, mi több - több alkalommal is meggyilkolni! Írásait, értekezéseit el kellett rejteni.
     Évekig egy kórház lelkipásztoraként dolgozott, de elbocsátották és évekig megalázó szegénységben nyomorgott egy fagyos, lépcső alatti odúban, ahol a bencés nővérek látták el élelemmel. Lelkigyakorlatait betiltották ‒ sőt, később már azt is, hogy misét celebrálhasson. Hatalmas lejárató rágalomkampányt indítottak ellene. Mindez nem keserítette el, sőt szíve telve volt örömmel, mert a máriás lélekkel felajánlott szenvedést mérhetetlen értéknek tartotta.
     Felkereste Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ám ő az egyházmegyéjében mindenféle papi tevékenységtől eltiltotta. Végül egy mérgezett leves okozta legyengülését, majd lassú halálát 1716. április 28-án, Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sírja is itt található.
     1888-ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté (XII. Piusz pápa).
     Ünnepe április 28.

Forrás: A szerkesztő Szűz Mária Apostola c. könyve.