Magyarország, SZERETETLÁNG 1962
Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony, hat gyermekes családanya (1913-1985) a Szeretetláng magánkinyilatkoztatás kiváltságoltja, 1961-től egészen egyedülálló égi párbeszédekben részesült.
Az üzenetek célja az egész emberiségre kiterjedő lélekmentés, Mária Szíve Szeretetlángjának többletkegyelmi HATÁSA által!
Lelki Naplóját, mely a lelki irodalom gyöngyszeme, egyházi jóváhagyással 2010-ben adta ki a budapesti Szent István Társulat.
„Leánykám, ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a Szent Keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá! Van-e szülő, aki többet szenvedett, mint én?
Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe.
Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy tőlem ne féljetek.
Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek - vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenvedett gyermeke új ruhája megszerzéséért, és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap csak ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak.
Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Kérlek, hogy szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!”
(Szeretetláng Lelki Napló I/72-73)
708-ban háromszor megjelent Aubert de Avranches püspöknek, hogy építsen kápolnát Mount Saint Michel szigetére. A püspök kétszeri vonakodása után harmadszorra Szent Mihály fejen-koppintotta a főpapot, aki nyomban intézkedett a kápolna építéséről! Aubert püspök 
Hazánkban a Szent Mihályhoz intézett imádság már legelső szövegemlékünkben, a „Halotti Beszéd és Könyörgésben” is előfordul. A veszprémi-, a váci- és az egri egyházmegyének is patrónusa és amint említettem a képe megtalálható a Szent Koronán is. A XVIII. 
y szekerének, míg a Tejutat régebben Szent Mihály útjának tartotta a népi hagyomány.
"A nolai püspök 
egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
Koller Ignác (1725-1773) veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben
A testbezárt emberi szellem nem képes felfogni az angyalok tisztán szellemi világát és a személyükre szabott szerepüket. Üdvösséges ismeretet kizárólag az Egyház tanítása és az általa hitelesnek nyilvánított magán-kinyilatkoztatások adhatnak.
Szent Gábriel arkangyal már az ószövetségi Dániel könyvében (8,16; 9,21) is bemutatkozott, ámde az Újszövetség kezdetének, a Megtestesülésnek hírvivője, aki köszöntötte a Boldogságos Szűz Máriát (Lk 1,26). Magyar nemzetünk történelmében pedig ő figyelmeztette II. Szilveszter pápát álmában, hogy a Szent Koronát ne a lengyeleknek adja vissza, hanem a másnap érkező magyar követeknek! Egyébiránt 
2001. április 28-án a Chirattakonam-i Szent Mária Maiankara Katolikus Templom plébánosa Rev. Fr. Johnson Karnoor, a Szentostyán egy csodálatos képet vett észre. A történtekről a következőképpen számolt be:
2001. május 5-én szombat reggel, szokás szerint megnyitottam templomot a Szentmisére. Az oltárhoz lépve kinyitottam a tabernákulumot is, hogy köszöntsem az Urat. A monstranciába helyezett Szentostyán egy emberi archoz hasonló rajzolatot pillantottam meg. Rendkívül mély megrendültséggel néztem meg alaposabban, hogy nem valami tévedés áldozata vagyok-e, ám azt hittem, hogy csak én látom a krisztusi arcot! Felszólítottam a híveket, hogy térdeljenek le és kezdjenek el imádkozni, és eközben odahívtam a ministránsfiút, kérdezve, hogy lát-e valami különöst az Oltáriszentségen. Azt válaszolta, hogy „Egy férfi arcképét látom!
Végül egy Krisztuséhoz hasonló, töviskoronát viselő szakállas férfiarc mutatkozott meg.
Az első restaurálás elég gyengén sikerült és így is volt mindaddig, amíg nem jött 
És elérkezett a várva-várt Rózsafüzér Királynője ünnep. Reggel még hatalmas felhők tornyosultak az égen, de délre kisütött a Nap és sokak szerint rég nem láttak még ilyen csodálatos időt! Se hőség nem volt – miként októberben szokásos – se a szél nem háborgatta a fákat, sátrakat. Az első sikeres Rózsafüzér Királynője októberi ünnep hatalmas sikerrel zárult. Az emberek magukon kívül voltak a boldogságtól, mindenki nyertesnek érezte magát! Az már fel sem tűnt nekik, hogy alapos hitoktatásban volt részük, nagy, közös rózsafüzér imádsággal és ünnepi Szentmisével! Volt utána ugyanis durrogás, tűzijáték és csinnadratta, na meg a tombola, melyen mindenki nyert. Az emberek kacagtak, nyereményeikkel dicsekedtek és a haragosok kibékültek egymással.
Királynőjéről. Természetesen, lehetőleg adományként, mert megfizetni egy művészt nem tudott. 
P. Pio bizonyára tudhatott népünk különleges meghívásáról és arról, hogy az emberiség történelmének nem volt egyetlen más olyan királyi dinasztiája sem ‒ mint az Árpád-ház ‒, amely annyi kiváló szentet adott volna a Világegyháznak! Köztük Szent Erzsébetet – a szolgáló szeretet szentjét ‒, akinek színes üvegablaka ma is a kapucinus öregtemplom szentélyére néz. A híveknek jobbra, ott ahol Pio atya ötven évig misézett. Hányszor nézhetett rá és hányszor néztek egymásra?! Az pedig, hogy imádkozott-e Pio atya hazánkért, aligha kétséges, hiszen nem csak mélységes Mária-tisztelő volt, de ő említette azt a „Madárkát”, amely ezernyi „kelepce” ellenére is készül világraszóló röptére! Így, remélhetőleg az „istentelenség jeges kövületéből” hazánk – MÁRIA ORSZÁGA –, újra a szívet-lelket melengető isteni kegyelmek továbbítója lesz ‒ Királynője ‒ Szűz Mária által, az egész emberiség javára!
egy francia katona felmászott az oltárra, vadul kinyitotta tabernákulum ajtaját, hogy a Szentostyákat tartalmazó cibóriumot elvigye. Ekkor azonban csoda történt. A cibóriumból lángnyelv csapott ki, és megégette a szentségtörő francia katona arcát és egyenruháját. A rémült katona üvöltve a földre vetette magát, és könyörgött Isten irgalmáért. A templomot sűrű füst töltötte meg, a megdöbbenés és a félelem hatására véget ért a vandalizmus. A drágakövekből kirakott virágokkal díszített tabernákulum ajtaja még mindig magán viseli a katona megégett kezének nyomát. (A tabernákulumot lásd az oltár kinagyított képén!)
A 1874-es októberi Rózsafüzér Királynője ünnepet, már jóval előtte és sokkal alaposabban előkészítette. Egyfelől a helyi nyelvet beszélő atyákat verbuvált össze, másfelől, személyesen járta végig a házakat, kunyhókat és mindenkinek a lelkére kötötte, hogy imádkozzanak a Rózsafüzér Ünnep szép lebonyolításáért! Ennek nyomatékaként adott egy-egy emlékeztető Szűzanya képet és szentolvasót is az októberi Ünnepre.
Szent Pio atya stigmatizált kapucinus szerzetes (1887–1968) nevéhez számos különleges esemény fűződik. 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták.
Olaszország, Torino 1453
Nem sokkal később egy második csoda is történt. A szentségtartó a földre esett, ám a ragyogó fényben tündöklő ostya a magasban lebegett: az ostya szép lassan leereszkedett a püspök kezében lévő kehelybe. Ludovico püspök ekkor körmenetben vitte a szent ostyát a székesegyházba, megáldotta az összegyűlt híveket és hálát adott a csodáért, amellyel Torino kiérdemelte a „Legszentebb
Bartolo úgy tervezte, hogy az ünnep fénypontja egy nagy szerencsejáték lesz, amelyen minden tombolajegy egy soldóba kerül. Az első öt nyeremény "Napóleon aranynak" becézett csekély értékű csillogó pénzérme volt, továbbá egy gyűrű, egy pár fülbevaló, melltű és egyéb csecsebecsék. A többi 800 (!) nyeremény: feszületek, rózsafüzérek, érmék és a Rózsafüzér Királynője képek lesznek, azaz csak lettek volna! Aznap ugyanis esős, szeles és viharos idő szakadt a környékre, ijesztő villámlásokkal. Az eső és megáradt patakok miatt nem csak a rendelt zenészek nem tudtak eljönni, de még a helyi lakosok sem jelenhettek meg a templomban. A plébános, a meghívott papokkal és a néhány hívővel csak tébláboltak és az orrukat sem merték kidugni az Isten házából.
Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma
érintetlenek maradtak. Különböző tudós emberek számos alkalommal, minden lehetséges eszközzel vizsgálták az ostyákat, de mindig ugyanarra a következtetésre jutottak: „A Szentostyákon a legkisebb kiszáradás, kémiai bomlás jelét nem mutatják.”
vizsgálatokat végeztek 1922-ben, amikor a Szentostyákat hegyikristályból készült tartóba helyezték. Majd 1950-ben és 1951-ben ismét áthelyezték az ostyákat.
1980. szeptember 14-én, II. János Pál pápa lelkipásztori látogatást tett Sienában, és a Szentostyák előtt így szólt: „Íme a valós Jelenlét!” A csodálatos Szentostyákat nyáron a Piccolomini kápolnában, télen pedig a Martinozzi kápolnában őrzik. A sienai lakosok számos eseményt szerveztek a Szentostyák tiszteletére: a város kerületeinek tiszteletadását, elsőáldozó gyermekek tiszteletadását, Úrnapi körmenetet, a szeptember végi eucharisztikus ünnepséget és a szentségimádási napokat minden hónap 17. napján tartják, az 1730. augusztus 17-én történt csoda tiszteletére.
Tudnivalók a Medálról II.
viselése búcsú-kiváltsággal bir!
Szép lassan rendszeressé váltak az összejövetelek, melyeket a romos templomban tartottak a plébános úr engedélyével és legnagyobb csodálkozására! Úgyhogy hamarosan rendszeres Szentmise is volt a faluban és a résztvevők száma egyre nőtt, mi több már ismerték az egyházi énekeket is!
hanem falra akasztható feszületekre! Ilyet csak elvétve láttam náluk! Vásárolnom kellett tehát néhány százat az ágy fölé akasztható feszületekből és így, jelentős rakománnyal tértem vissza 1873 októberében. Azt akartam, hogy az októberi Rózsafüzér-népünnepély ne múljék el úgy nyomtalanul a lelkekben, mint a tüzijátékok füstje." 
szenátor lányának nevéből ered. Bár Pudenziana és nővére, Prassede nem szenvedtek mártírhalált, azáltal váltak híressé, hogy feltörölték a kivégzett vértanúk vérét. A Kr. u. 145-ben, Piusz pápa idején épült, a korai kereszténység korából származó római mozaikokkal díszített templom Pudente szenátor egykori lakása helyén épült, a szenátor lányainak kívánsága szerint. A Caetani család által építtetett Caetani kápolna oltárának lépcsőjén még ma is látható a szentmisét celebráló atya kezéből földre esett Szentostya lenyomata és ott hagyott vérfoltja.
Bartolo Longo nagy tettrekészséggel fogott az "apostoli munka" előkészítéséhez. 
Eleinte kisebb csoportok alakultak asszonyokból, majd férfiak is el-eljöttek, mert az összejövetel után mindenki kapott érmecskét. Különös módon ezt azért tekintették nagy értéknek, mert fémből volt! A férfiak egyéb
Hivatalosan először 
Bartolo Longo 33 éves volt és egyre csak azon töprengett, hogy miként lehetne ezzel a néppel megismertetni Krisztus Örömhírét és életüket az üdvösség útjára terelni. Emellett, minden lelki biztatás ellenére rá-rátört a kétségek özöne, a reménytelenség, még az öngyilkosság gondolata is, hiszen – amiként a kísértő sugallta neki ‒, hogyan is merészel ő lélekmentésre gondolni, amikor a sajátját sem tudja már megmenteni, istentagadó ifjúkori tévelygései miatt.
‒ Ha igaz, amit Szent Domonkosnak ígértél, hogy a Rózsafüzér terjesztője üdvözül, akkor én üdvözülni fogok, mert nem hagyom el Pompeji földjét, amíg el nem terjesztem a Te szent Rózsafüzéredet az emberek között! –
ott van a szíved.''
Nursiai Szent Benedek 529 körül kolostort alapított Dél-Itáliában. Az ő „Szent Reguláját" (szerzetesi szabályát) Nagy Szent Gergely pápa kötelezővé tett minden kolostorban. Sőt ezt tekinthetjük az európai civilizáció egyik legfontosabb tényezőjének, amely a világi és a szerzetesi élet lényege a szemlélődéssel egyesített cselekedet, az „ORA ET LABORA!" - „Imádkozz és dolgozz!". Értelemszerű, hogy VI. Pál pápa Európa Védőszentjévé avatta!
Amikor 1872. októberében Bartolo megérkezett Pompeji-közeli vasútállomásra, a legnagyobb csodálkozására, két felfegyverzett férfi ajánlkozott, hogy elkíséri Valléba. Kérdésére azt kapta válaszul, hogy az útonálló banditák miatt van rájuk szükség, és igazat beszéltek!
Ennek persze több oka is volt. A hitismeretek teljes hiánya, a nincstelenség, az igénytelenség, ezen kívül pedig a terület sajátos státusztalansága, mivel három kormányzati tartomány határán feküdt. Nem volt iskolájuk és nem volt egy használható templomuk sem, ahová összegyűlhettek volna Isten segítségét kérni, megbeszélni önmaguk közt, a közös teendőket.
Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 
Majdnem egy hónap telt el, amíg 1772. február 18-án, a 18 éves Giuseppe Orefice hajnalban kiment dolgozni a Duca di Grottelle hercegi gazdaságba, ahol a trágyadomb felett erőteljes csillogásra lett figyelmes.
A megoldódott bűnügy és az Eucharisztia-csoda híre gyorsan elterjedt, felfigyelt rá az akkori püspök Liguori Szent Alfonz is, aki szigorú vizsgálat után hitelesítette a csoda igazságát.
Életének helyes irányba való visszaállásának következményeként, Bartolo 
csatlakozz jól szervezett karitatív közösségekhez, akik a szegényekkel, betegekkel és szükséget szenvedőkkel foglalkoznak". 
Az egyik ilyen társaságban találkozott a jótékonyságáról híres 
Az első csoda 1230-ban történt. Egy Uguccione nevű pap, miután bemutatta a szentmisét, nem vette észre, hogy néhány csepp konszekrált bor maradt a kehelyben, amely később vérré változott. Giovanni Villani történész részletes leírást készített a csodáról: Másnap ugyanebben a templomban szentmisét mutatott be, és a kehelyben eleven, megtestesült
és megalvadt vércseppeket talált. Megmutatta a kolostorban lakó apácáknak, az összes jelenlévőnek, a püspöknek, a papoknak, majd a firenzeieknek is, akik áhítattal gyűltek össze, hogy tanúi legyenek a csodának. A kehelyből a vért kristálykancsóba tette, és nagy tisztelettel ismét
megmutatta a népnek.”
1595 nagypéntekén a templom Sépulcre elnevezésű oldalkápolnájának oltáráról leesett egy égő gyertya és tüzet okozott. Az ott levő emberek igyekeztek megfékezni a tüzet, és sikerült kimenteniük az Oltáriszentséget és a kelyhet. A zűrzavar következtében hat ostya a szentségtartóból a lángoló szőnyegre esett. Ám később a tűz ellenére is épen és sértetlenül találták meg őket. 1628-ban Marzio Medici firenzei érsek alaposan megvizsgálta a
Szentostyákat, és megállapította, hogy tiszták és sértetlenek. Ezt követően értékes ereklyetartóba helyeztette őket. A firenzei Szent Ambrus-templomban minden év májusában 40 órás szentségimádást tartanak, amelynek során olyan szentségtartóba helyezik az oltáriszentséget, ami egyben a két ereklyét őrző ereklyetartó is.
Bartolo Longo boldog volt és kiegyensúlyozott, aggodalom csak aziránt volt benne, hogy miként is tudja súlyos tévelygéseiért kiengesztelni az ő üdvösségéért is kínhalált szenvedő Üdvözítőt! Attól kezdve Bartolo megváltoztatta az életét, felkészült a domonkos harmadrendbe való belépésre, és önkéntes szószólója lett a szegényeknek és a hátrányos helyzetűeknek. Ez a radikális és tartós viselkedésbeli változás garancia megtérésének hitelességére és erejére.
Egy ritka kéziratot őriznek, az olaszországi Vicenza Bertoliana könyvtárában, melynek tartalma ma is igen tanulságos! A feljegyzés részletesen elmondja azon események történetét, amelyek ebben az észak-olaszországi városban zajlottak 1426–1430 között, a súlyos pestisjárvány idején.
Aki felér, megvárhatja a legközelebbi Szentmisét, miközben gyönyörködhet a panorámában! Ez bizony minket magyarokat is elgondolkodtathat!
Könyörgés a Pompeji Rózsafüzér Királynőjéhez (Magánhasználatra)
1656 májusában, a Szardíniát megszálló spanyol katonák miatt szörnyű pestisjárvány tört ki Nápolyban. A pestis futótűzként terjedt el a környező falvakban és településeken, és hamarosan elérte Cava dei Tirreni városának kapuját is. A járvány több ezer áldozatot követelt. Don
Paolo Franco atya azon kevés túlélők közé tartozott, akiket nem tett gyávává a csapás, hanem a fertőzésveszély ellenére – égi sugallatra – a lakosságot engesztelő körmenetre hívta a néhány kilométerre található Monte Castellóig. Amikor felértek a hegycsúcsra, Franco atya megáldotta Cava dei Tirreni városát az Oltáriszentséggel. A pestisnek ekkor május 25-én, csodás módon vége szakadt, és Cava lakói azóta is minden év júniusában ünnepi körmenettel, a "Festa di Castello"-val, emlékeznek meg a csodás eseményről.
Erőt vett tehát magán és felkereste egy katolikus hívő barátját,
Bemutatta hívő katolikus férfiaknak, akik imádkoztak érte, befogadták társaságukba és beszélgettek vele.
után, 1865. május 29-én végül magához vehette a Szentségeket. Ez olyan mély és boldog érzelmeket váltott ki belőle, hogy elhatározta, egyszer s mindenkorra az Evangélium tanítása szerint rendezi be az életét.
Részint a szülői otthon megváltozása, másrészt a kamaszkori útkeresés eltávolította a hittől. Így kezdett a nápolyi jogi egyetemen, amely liberalizmusáról és antiklerikalizmusáról volt hírhedt. Itt adták kezébe a kor legpusztítóbb írását, 
Ernest Renan: Jézus élete c. könyvét. Ez, szinte sokkolta az érzékeny lelkű és útkereső Bartolot! 
Ebben a böjt miatti is ágyhoz kötött állapotában, minden éjjel rémálmok gyötörték és már az öngyilkosság gondolatát forgatta fejében.
Egy ritka kéziratot őriznek, az olaszországi Vicenza Bertoliana könyvtárában, melynek tartalma ma is igen tanulságos! A feljegyzés részletesen elmondja azon események történetét, amelyek ebben az észak-olaszországi városban zajlottak 1426–1430 között, a súlyos pestisjárvány idején.
A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadást is!
(3. a szülői ház Latianóban)
Leccében magánúton jogot tanult. Annyira szerette a zenét, hogy majdnem egy évig éhezett, hogy zongorát és fuvolát vehessen magának.
1330-ban Cascia városában papot hívtak egy súlyosan beteg földműveshez, hogy szentáldozásban részesítse. A pap a Szentostyát nem egy kendőben és burszában, nem kapszulában vagy cibóriumban vitte magával, hanem hanyagul breviáriuma lapjai közé csúsztatta. A beteget amint a gyóntatása után meg akarta áldoztatni, kinyitva a könyvét és döbbenten látta, hogy a Szentostyán friss vérfoltok vannak, összevérezve a könyv lapjait. Az ijedt és bűnbánó pap azonnal a Siena-i Ágoston-rendi kolostorba sietett a szentéletű Simone Fidati atyához, hogy tanácsot kérjen tőle. A pap meghallgatta a történetet, feloldozta bűnétől és arra kérte, hogy őrizze meg a breviáriuma vérrel megjelölt két oldalát. A pápák közül sokan engedélyezték az ereklye előtti hódolatot, és bűnbocsánatot adtak a zarándokoknak. Emellett Cascia városi törvénykönyvében egy
1387-es bejegyzés megemlíti az esetet, és elrendeli, hogy „a hatóságok, a városi tanács és Cascia lakói minden évben Úrnapján menjenek el a Szent Ágoston-templomba, és a pap vezetésével körmenetben vigyék körbe Krisztus legszentebb testének ereklyéjét a városban.” 1389-ben a pápa megerősítette a csoda hitelességét, és hitelesként említi egy 1687-i apátsági kódex.
Szent Rita széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig Ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni. A hagyomány szerint Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a „lehetetlen helyzetekben”, vagy az „utolsó pillanatban” segítő szentnek tartják. De legkitűnőbb példája a tudatos nőnek, a békeszerzőnek, az áldozatos feleségnek, a gondos anyának és családanyának, aki töretlen elszántsággal küzdött férje és gyermekei lelki üdvéért! Ezért, különösen kérhetik közbenjárását a bántalmazott nők, a rossz házasságban élők és a gyermekeikért aggódók.
bemutatunk hármat. 
»...ezen apostoli levelemet Szűz Mária bölcs kezére bízom és lélekben leborulok a Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola által épített szentélyben lévő képe előtt. 
"Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12) A végső harcra utalva ezt mondja: "Én a Hajnal Szép Sugara, megvakítom a sátánt" (II/100), és még hozzá teszi: "Szeretetlángom nektek az, mint Noénak a Bárka volt!" (szóbeli felj.)
Sorozatomban, Boldog Bartolo Longo életét és életművét szeretném bemutatni, egy apostoli életet, melyre magam is példaként tekintek és (lényegében) ezen indíttatás működteti e blogomat!
Kíváncsian kérdezhetjük, hogy Valle di Pompeji lakói a 79-es pusztulás előtt keresztények voltak-e? Nos a válasz: a feltárások a kereszténységnek legkisebb nyomát sem találták, annál inkább az elszabadult pogány erkölcstelenség bizonyítékait! Jelentek meg ugyan szenzációs újságcikkek, miszerint a régészek keresztet találtak az ókori terepszinten, ám erről hamar kiderült, hogy jóval későbbi készítésű, és feltehetőleg véletlenül eshetett egy üregbe, vagy újkori temetkezés relikviája, esetleg a sírrablóktól maradhatott hátra.
Ma egy szellemi világháború végső, döntő harcában élünk, melynek végcélja a tömeges kárhozat!
gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében." (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
2009 januárjának közepén az ostya megváltozott töredéke természetes módon kiszáradt és úgy nézett ki, mint egy vérfolt vagy egy alvadék rög, ám attól kezdve külsőleg nem változott. Még ugyanabban a hónapban az érsek kórszövettani vizsgálatokat kért az ostyáról. Március 30-án egyházi bizottságot állított fel a jelenség tanulmányozására.
A megváltozott ostya egy darabját két szakértő, Maria Sobaniec-Łotowska és
konszekrált Ostya nem feloldott része beágyazódott a ruhaanyagba. Mindazonáltal a vörös vérrög olyan világos volt, mint mindig. A mintadarab elég nagy volt ahhoz, hogy elvégezhessék rajta az összes szükséges vizsgálatot. Laboratóriumi elemzések megerősítik: a szívizomrostok és a kenyér szerkezete úgy fonódnak egybe, hogy azt emberi eszközökkel képtelenség lenne reprodukálni.
„Egyik nap, mikor kézbe vettem a Rózsafüzért, a gonosz lélek felkiáltott: „Ezt képtelen vagyok elviselni! Az a vén bolond jól elnevezte és helyesen mondta ’fegyvernek’, mert valóban az. Valódi fegyver – ellenünk!”
.JPG)
Mára már sokan felismerték – vagy felismerhették volna –, hogy a "végidősnek" tekinthető küzdelmes harcban, hűséges és hathatós segítőnk Isten Szentséges Anyja, aki "a kegyelem rendjében az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve, a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott, és hűséges marad, egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek. Természetesen ezeket úgy kell érteni, hogy ne csökkentsék Krisztus, az egyetlen Közvetítő méltóságát és hatóerejét, és ahhoz semmit hozzá ne adjanak." (vö LG 62)
8 éves kisfia, 
kérte, hogy szüleinek Roccaporena-i kertjéből vigyen neki rózsát! Ez elég lehetetlen kérés volt januárban. Nem is vette komolyan, úgy gondolta, hogy a beteg félrebeszél. Ennek ellenére az asszony felment Ritáék hegyoldali kertjébe 
A lengyelországi Szokólka (Sokółka) városában 2008. október 12-én, vasárnap reggel a fél 9 órai szentmise során, amelyet a Szent Antal plébániatemplomban mutattak be, egy felszentelt ostya kiesett az egyik pap
kezéből az áldozta-táskor, közel az oltárhoz. A pap, 
később megfelelő módon eltávolítottak volna. 
A nővér azonnal értesítette a papot, aki magával hozta a plébánia többi papját és a látogatáson lévő misszionáriust, Ryszard Górowski atyát. Mindnyájan elámultak és elnémultak a látottakon.
.jpg)
sírjához. A felvetés mindaddig tetszett a nővéreknek, amíg tudomásukra nem jutott, hogy Rita is velük megy, az ellenszenv persze a homloksebéből áradó nehezen viselhető bűz miatt volt.
Az ágostonos nővérek ahogy haladtak, sorra megtapasztalhatták, hogy a Gondviselés valóban őrködik fölöttük! Vendégül látták őket, és szállást is felkínáltak anélkül, hogy keresniük kellett volna. Amint meglátták a hét domb egyikén Róma tornyait, térdre borulva adtak hálát Istennek. 
2013. december 25-én a legnicai Szent Jácint-templomban szentáldozás közben egy Szentostya véletlenül a földre esett. Azonnal fölvették, és a kánonjog előírásai szerint vízzel teli tartóba, majd azzal együtt a tabernákulumba helyezték. Andrzej Ziombra atya más papokkal együtt nézte meg, hogy 2 hét után feloldódott-e a vízben a Szentostya. Azt tapasztalták, hogy az Ostyán vörös foltok jelentek meg. Az akkori legnicai püspök, Stefan Cichy bizottságot állított fel a jelenség laboratóriumi kivizsgálására. A vizsgálat meglepő eredménnyel zárult: az
ostyából vett minta
kórszövettani elemzés szerint a darabkák egy része szívizomszövethez tartozónak látszott. Szükségesnek éreztük egy második szakvélemény kikérését is, ezért a szczecini Igazságügyi Orvosszakértői Intézetbe vittük ugyanezen mintát, de annak eredetéről nem tettünk nekik említést. Az Intézet különböző vizsgálati módszereket alkalmazott. A vizsgálatot követően a szczecini Pomerániai Orvostudományi Egyetem Kórszövettani Tanszéke a hisztopatológiai kép alapján úgy vélte, hogy
Mikor a templom végébe ért, egy hangot hallott az oltárhoz közeli Szűz Mária szobor felől, amely ezt mondta:
Az 1442-es Nagyböjtben egy ferences szónok ‒ a később Magyarországon is szolgált ‒ Marchiai Szent Jakab prédikált Casciában. Nagypénteki prédikációjában különös hangsúllyal elmélkedett Megváltónk töviskorona okozta szenvedéseiről. A beszéd oly mélységesen megérintette Ritát, hogy zokogás fogta el. A Szentmise végeztével belső kápolnájuk csendjébe sietett, ahol földre vetve magát a feszület 
előtt könyörgött, hogy legalább egy kissé engedje megérezni az Úr töviskoronájának fájdalmait. 
egyetlen tüskét Krisztus töviskoronájából. 
1345-ben
pikszis keresésére indultak, de megtalálásához nem sok reményt fűztek. A sötétedés után azonban különös fény áradt arról a helyről, ahol a Szentostyákat tartalmazó pikszis volt a mocsárban. A ragyogó fénysugarak több kilométerről is láthatóak voltak. A rémült falusiak megdöbbentek a látottakon, és azonnal jelentették a krakkói püspöknek. A püspök háromnapi böjtöt és imádságot rendelt el. A harmadik napon körmenetet szervezett a mocsárhoz, ahol megtalálták a különös fények forrását, az ép Szentostyákat tartalmazó pikszist. A nép Istent dicsérve ünnepelte a csodát. Úrnapján évente megemlékeznek a csodáról a krakkói Corpus Christi-templomban.
kanonizált Toletinói Szent Miklóst is. Az volt az érzése, hogy a casciai ágostonos kolostorban van, ám a kísérői ekkor eltűntek. (Hogy miért épp e három szent segített Ritának? Talán azért, mert úgy Keresztelő János, mint Tolentinói Miklós ‒ Ritához hasonlóan ‒ idős szülők gyermeke volt. Ágoston segítsége pedig kétszeresen is érthető! Az ő megtéréséért ugyanis, szintén szüntelenül imádkozott édesanyja (Mónika), másfelől a szóban forgó rendnek ő a védőszentje!)
Tény, hogy bármily misztikus módon, de a mély imába merült Ritára az ágostonos nővérek találtak rá belső kápolnájukban. Hát még a főnökanya mennyire csodálkozott, minekutána minden kulcsot ő maga őrzött a legszigorúbban! 
Hogy próbára tegye alázatosságát, egy képtelen feladatot bízott rá. Az udvaron leszúrt egy száraz tűzifát és megparancsolta neki, hogy azt a kútból húzott vízzel rendszeresen locsolja! Rita engedelmesen öntözgette a mindenki számára nevetséges fadarabot, ám, nem volt sokáig a gúnyos pillantásoknak kitéve, mert a fadarab harmadnapra levélbe borult, gyökeret vert szőlőtőkeként, és ősszel termést is hozott. (Casciában, máig is mutogatják az állítólagos szőlőtőkét, és nagy kiváltság annak, aki ehet a gyümölcséből!)
Az eteni eucharisztikus csoda 370 évvel ezelőtt történt Peru északi részén, Puerto Eten városában. A szentségimádásra kitett Oltáriszentségben az Isteni Gyermek és három egymáshoz kapcsolódó ragyogó fehér szív jelent meg.
tanúvallomásokat nagy körültekintéssel és szigorúan tanulmányozták.
gyűlölködés, és a két család írásba foglalta megmásíthatatlan békeszándékát. 
A főnökasszony – aki bár jól ismerte Rita szent lelkületét – hallani sem akart a befogadásáról. Úgy vélte, hogy egy meggyilkolt ember 36 éves özvegye, aki ráadásul túl szép, megzavarhatja közösségük nyugalmát. Attól tartott, hogy egyfelől kolostorukra vonhatja a duhaj kérők figyelmét, másfelől Ritának a klánok-hoz fűződő kapcsolata is aggasztotta ‒ még akkor is ‒, ha ismerte békeszerzésének pozitív eredményét! De volt egy kimondatlan sérelme is, az, hogy Rita mindenét szétosztotta a szegények közt és a szerzetbe nem hozott „semmit”. A látszat szerint azonban azzal magyarázkodott, hogy csak lányokat vehet fel és özvegyeket nem.
Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 
Nem is találhatták, mert anyjuk a rettegő férfit maga bujtatta el házukban. Titkon viselte gondját úgy, hogy erről senkinek sejtelme sem volt. A férfi elmondta, hogy súlyos lelkiismeret furdalás gyötri, egyébként is a családját fenyegető kényszer hatására cselekedett. Bocsánatot kért Ritától, aki azt válaszolta, hogy ő megbocsájt neki, de elsősorban Isten bocsánatáért kell esedeznie, ezért megtanította a rózsafüzér imádkozására és lelkére kötötte, hogy amint teheti, menjen el gyónni. A férfi megtért, titokban felvette a Szentségeket és a tartományban kitörő pestisjárvány utolsó áldozatai közt volt. A járvány azonban, Paolo halála után egy évre, elvitte a két fiút is.
