A Gondviselés sajátos megoldásai 2
A dolog egyre komplikáltabb lett. Vianney az erdőtengerben, akarata ellenére lett katonaszökevénnyé. A község polgármesterénél, Paul Fayot-nál jelentkezett. Ez az egyszerű földműves nem a községben lakott, hanem a Robins-tanyán, két kilométernyire beljebb a hegységben.
Fayot nagyon népszerű volt és ez volt az oka annak, hogy a község választópolgárai az ő rokonságából vagy az ő leszármazottjai közül választották meg mindig az utódját.
A maga módja szerint értelmezte a császári törvényeket. 1810. januárjában, amikor Vianney Jean-Marie a polgármester kezeire bízta magát, már két katonaszökevényt rejtett el háza melléképületében. Egy újabb katonaszökevény érkezése nem volt túl örömére. Nagy családot kellett eltartania, azután meg a csendőrség időről-időre bejárta ez erdő rengetegeit, melyek a katonaszökevényektől szinte hemzsegtek, mintha mindannyian találkát adtak volna egymásnak. Ámde nála, a falu 
polgármesterénél, a csendőrök mindig csak megpihentek s iddogáltak!
Végül, megnyugtatta a fiatalembert, kifejtve előtte, hogy őt már úgyis katonaszökevénynek tekintik, így nem marad más hátra, minthogy elrejtőzik a csendőrök elől. A polgármester tehát unokanővérének, Claudia Fayot házát jelölte ki számára tartózkodási helyül. A ház asszonya özvegyen maradt négy gyermekkel. A legidősebb 14 éves volt. Derék, könyörületes asszonyként ismereték. Hogy a lebukás veszélyét csökkentsék, szentünknek a Vincent Jeromos nevet adták.
Ennek a 38 éves Claudiának valóban arany szíve volt. Személyesen vezette a gazdaságot, könyörületességből szívesen segített a szegényeken, minden egyes kenyérsütés alkalmával számukra egy kenyeret félretett. Ezt a szerencsétlen fiatalemberünket is szívesen fogadta házába, aki oly különös körülmények között lett a gondjaira bízva.
Amikor gyermekeinek titoktartásáról meggyőződött, hogy, a jövevényt unokafivérüknek fogják tekinteni s nevezni. A katonaszökevény napközben rejtve maradt. A két első hónapon át a polgármester házához tartozó csűrben vagy az istállóban tartózkodott. Ha az őrjárat arra járt, a csendőrök nem gyanakodtak. Elővigyázatból, Fayot-né huszonnyolc héten át vederben vitte a szökevény ennivalóját, mintha az állatoknak hozott volna valamit s csak sötétben mert Jean a levegőre menni és a család tagjai közé vegyülni. Az Evangéliumból vagy a Szentek Életéből felolvasott nekik, vagy épületes történeteket mesélt, amelyeket Balley plébánostól, vagy anyjától hallott. Jóságával valamennyiüket meghódította. Jámborságán épültek mindannyian.
Az istálló egyik szögletében, az egyik ablak mellett, deszkafallal kerítettek el egy kis helyet, amit „szobának” neveztek el.
Itt Vianney Jean-Marie megosztotta ágyát a tizenhárom éves Louis-al, aki alig tudott aludni. „Édesanyám! ‒ mondta zokogva ‒, három álmatlan éjszaka után. Unokafivérem imádkozással tölti az időt, és alvásomban zavar. Nem akarok vele maradni!” Fayot-né fia számára kénytelen volt egy másik ágyat beállítani.
