HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" köréből kizárólagan az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről e 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: ---------------------------- http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://petersziklaja.ml/ ------------- http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ https://www.parkatt.hu/index.php?id=185 http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- https://hu.wikipedia.org/wiki/Port%C3%A1l:Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria http://kattanok.weebly.com/ -------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- http://prochristo.blogspot.hu/ -------- https://akv0.wordpress.com/---------------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

21.
szeptember

FELHÍVÁS!

tibor.  |  Szólj hozzá!

2019. szeptember 28-án szombaton

k3.JPGk1_1.JPG

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgAz Örök Rózsafüzér Mozgalma

     1634-ben egy olasz domonkos pap, Timotheus Ricci (1579-1643) Bolognában megalapította az „Örök Rózsafüzért”, melynek alapszabálya kimondta, hogy a rózsafüzért éjjel és nappal, az év minden órájában imádkoznia kell valakinek.
     Ez nagyon megfelelt a híveknek, mivel ez azt jelentette, hogy az évnek csak egy órájára kellett elkötelezniük magukat, melyben az egész zsolozsmát elimádkozták. A hívek elmentek a domonkos kolostorba és egy kazettából kihúztak egy papírt, melyen valamely, a nap rájuk osztott órájának időpontja volt felírva. A siker nagy volt. Egyedül Bolognában 16-szor kellett a kazettát újratölteni, és még VIII. Orbán pápa is magához rendelt a Vatikánba egy kazettát, melyből a maga óráját kihúzta. A pápa haláláig hű maradt ehhez az önként vállalt kötelezettséghez. Az óra, amit kihúzott, az este 11 és éjfél közötti volt.
      Az Örök Rózsafüzér gyorsan elterjedt az egész kereszténységben, és a pápák gazdagon ellátták búcsúkkal.6. Plas, előtér, baloldal, VIII. Orbán pápa (1623-44).jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgFrancesco Bamonte atya szentbeszéde (Kiragadott részlet!) (Szeretetláng Fesztivál – Máriaremete, 2016. augusztus 27-én. Fordította: Dr. Tekulics Judit)bamontep_-francesco-bamonte-_535.jpg

     A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig..., és az Úr végleg leszámol a sátán hatalmával a világban. (...)

A Szűzanya négy anyai feladata: az életadás, a táplálás, a tanítás és a védelmezés. Hogyan teszi ezt? Állandóan őrködik felettünk, ahogyan egy igazi édesanya őrködik gyermeke felett, segít és támogat minket életünk útján és minden megpróbáltatás idején. Ezeket az anyai feladatokat a Szűzanya, aki a legtökéletesebb Édesanya, szünet nélkül látja el körülöttünk, nem csupán életünk egy bizonyos szakaszában vagy pillanataiban. Nekünk pedig, életünk minden pillanatában kitárt szívvel, be kell fogadnunk az Ő gondoskodó szeretetét azért, hogy tökéletessé nevelhessen és védelmezhessen bennünket. Így, lehetővé tesszük a Szűzanyának, hogy működjön bennünk, a Szentlélekkel együtt, aki minden szentséghez vezető út forrása számunkra.

Mi lehet a Szűzanya célja bennünk? Elsősorban az, hogy Krisztus tökéletes képmásává alakítson bennünket.

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelni magunkat nem csupán egy biztos, gyors és tökéletes út ahhoz, hogy felajánljuk magunkat Istennek Krisztusban, és eljuthassunk a Szentháromsággal való egyesülésre a Paradicsom dicsőségében, hanem egyben nagyon fontos megjegyezni, hogy a Szűzanya keze által sokkal erősebbek lehetünk a sátán ellen folytatott harcunkban!

auschwitzkolbe_300.JPGSzent Maximilian Kolbe atya a következőket írta erről a sátán elleni küzdelemben oly hatalmas erőről: „A Szeplőtelen Szűz olyan lelkeket keres, akik tökéletesen neki szentelik magukat, és hatalmas erővé válhatnak a kezében a sátán legyőzéséhez, és erős eszközök lesznek számára Isten Királyságának terjesztésében.” Ha tehát Neki ajánljuk életünket, a Szűzanya olyan gyermekei lehetünk, akik földi életük során segítenek Neki megmenteni más gyermekeit, más lelkeket a sátán hatalmától! A Szűzanyának szentelt élet tehát igen nagy hatalom és erő, a sátán ellen vívott harcban mind a világi-, mind az egyházi emberek számára is. Ha pedig e Szűz Máriának szentelt élet meghonosodik, elterjed családjainkban, országainkban, plébániánkon, vallásos mozgalmainkban, társaságainkban, egyházmegyékben, akkor valóban lehetőségünk lesz kiűzni az ördögöt ebből a világból, és szembeszállhatnánk a sátán tervével, amellyel meg akarja szerezni magának az emberek, a társadalmak, a nemzetek szívét, és végleg el akarja távolítani az emberiséget Istentől. Ezért különösen fontos, hogy a házaspárok is a Szűzanyának szenteljék családjukat, vagyis saját magukat és gyermekeiket.

A plébánosok a Szűzanyának ajánlják plébániájukat, a püspökök bízzák Rá egyházközségüket, az államfők ajánlják Szűz Mária védelmébe országukat, és könyörögjenek Istenhez... (a részlet vége)

(Kép: Szent II. János Pál pápa világfelajánlása a Szeplőtelen Szívnek 1984. március 25-én Rómában.)  (Források az első részben!)

(folyt.) p_di-fatima-giovanni-paolo-ii_535.jpg

Szólj hozzá!

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

HARMADIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!morszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul23.jpg
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!_archangel_michael_reni_240.jpg

 

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen  (XIII. Leó pápa)

 

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

veszelyben_az_egyhaz_2_1.jpg

Szólj hozzá!

Szeptember 21.
     Máté apostol, másik nevén Lévi, egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Márk evangéliuma szerint Alfeusz fia volt. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Találkozván Jézussal, felhagyott munkájával és követte (Mt 9,10, Lk 5,23). A Úr legszűkebb tanítványai köréhez tartozott tehát, azokhoz, akik nem botránkoztak meg Krisztusban, s pünkösdkor megkapták a Szentlelket és a világra szóló küldetést.
matthew7_530.jpg     A hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása, az apostolok szétszéledése után előbb Palesztinában, majd Etiópiában hirdette az örömhírt, ahol Kandaké királynő kincstárnoka -- akit az ApCsel szerint Fülöp diákonus keresztelt meg -- fogadta és támogatta. Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok Mátét tanácsolta urának. Ő föl is támasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy jöjjenek Mátéhoz, aki az egy Igaz Isten Igéjét tanítja.
Volt a királynak egy Efigénia nevű leánya, aki szintén megtért, és Máté fölvette az Istennek szentelt szüzek közé. Ezután Egippus király meghalt és utóda, Hirtacus szemet vetett Efigéniára. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le.
Egy másik hagyomány szerint Máté máglyán halt meg. Ismét más hagyomány úgy tudja, hogy a máglya az apostol imádságára kialudt, és később Núbiában halt meg békességben.
     Máté neve alatt maradt fenn egy evangélium, mely Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig. Ő jegyezte le közvetlen tapasztalata alapján a Megváltó szavait és cselekedeteit, s így az evangéliumok sorában időrendben az ő írása áll az első helyen.
     Máténak köszönhetjük Krisztus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. Apostolait azért küldi szerte a világba, hogy minden népnek elmondják az irgalom evangéliumát: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá mind a népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,18-19).
matthew-and-the-angel-3.jpg     Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi vértanúakták szeptember 21-re tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Apostoli jelképe az angyal.
     A néphit szerint Máté napján kezdődnek az őszi viharok. Szent Máté apostol ünnepe jelentős időjárási fordulónap, az őszi búzavetés kezdete.
     Testét 954-ben vitték Keletről Salernóba, ahol ma is őrzik (Ld. lent). A keleti keresztények november 16-án ünneplik, a koptok október 9-én.

Istenünk, te mérhetetlen irgalmaddal apostolaid közé választottad Mátét, a vámost. Add, hogy példája és közbenjárása támogasson minket, és Téged követve, hűséggel ragaszkodjunk az Evangéliumhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

A Magyar Kurír nyománmate_apostol_sirja_salernoban530.jpg

Szólj hozzá!

Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket!

Mottó: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

ful_b9e99dd7e5b_280.jpg     Természetesen nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára! Vagyis nem kell ott is ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, a rossz társaság, vagy a bűnös világ negatív hatásairól van szó. A kifejezetten ördögi eredetű kísértés ugyanis ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. A démoni inspiráció mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétkekre ösztönöz, jóllehet semmilyen bűn nem marad magában! Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás.

„Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! (Mt 24,4) Mindezt igazolni látszik napjaink hozzáállása – miszerint –, igen sokan tagadják a személyes Gonosz és a pokol létezését!

A kiváló démonológus Alois Mager ezt írja: „Minden olyan helyzetben, minden olyan helyen, ahol az élet alapelve, valamint a gondolkodás, az akarat és a cselekvés mozgatórugója a hazugság lesz, közvetlenül az ördög működik!”

Az eddig elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan mégsem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését. A nyilvánvalóan ártó taktikát és szándékot „összeesküvés-elméletnek” tartják.

    Mint sok más dolog is, a hazugságok terjesztése ma is megfigyelhető a politikában, a gazdaságban, a tömegtájékoztatásban. Márpedig akik részt vesznek a rossz dolgokban, vagy közvetetten maga is létrehozza azokat, sőt ha erkölcsileg züllöttek vagy züllesztenek, aligha riadnak vissza a tényleges hazaárulástól! És az ilyen politikusok, az emberiesség jelszava alatt, képesek pusztító törvényjavaslatokat előterjeszteni, pl. megszavazzák az eutanáziát és az abortuszt, tagadják az egy férfi és egy nő közti házasság szentségét, meggyőződésből hirdetik a "gender elméletet", akkor sajnos nyilvánvaló, hogy a „hazugság atyja” áll mögöttük!

     A legfőbb veszély az a XXI. században, hogy a demokráciát mint politikai rendszert felülírja egy újfajta, globális rendszer, amelyet nem a politika hoz létre, hanem a globális piac irányítói, egy pénzügyi és gazdasági „elitokrácia”. (Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/modellerteku-devil_h267_b2_260.jpgvolt-a-kampany-3094183/?  )

     Legyünk tehát nagyon óvatosak és ne dőljünk be a hangzatos jelszavaknak! Még egyetlen diktátor vagy zsarnok kormányzat sem reklámozta magát azzal, hogy „az országot csődbe viszem és a végén mindannyian ki lesztek semmizve”! Ezzel szemben olyat ígérnek, ami a szívek vágya, jóllehet maguk is tudják, hogy soha nem fogják teljesíteni!

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgBoldog Alanus de Rupe szervező szerepe 3

IMAGE006 (1).JPG     Aki beiratkozott egy rózsafüzérrendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Az a "céhtag", aki szobájában egyedül imádkozta az Üdvözlégy Máriákat, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette. Ez volt Alanus de Rupe természetfeletti zsenijének fő műve. Sőt, még azt is hozzáfűzte ehhez, hogy a rend minden tagja a többiek ájtatosságának minden művében és minden érdemében részesedik, méghozzá a vezeklő elégtétel szokása szerint.
      A rendi szabályzat második fejezetében Alanus de Rupe ezt írja: „Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál”. És egyik tanítványa, Michel Francois de Lille, ugyanilyen értelemben egyfajta kommentárként még ezt tette hozzá: „Mivel az imák vagy minden jámbor mű csak akkor válik hasznára, ha ez az imádkozó azon akarata szerint történjék, hogy mindenkinek, aki a Szűz Mária zsolozsmát imádkozza, ezt akár egy, akár ismételt aktusok által, tudatosan az összes tag (élők és holtak) javára kell ajánlania”.
      Ez az univerzális imalánc jelentős sikert ért el a keresztény népnél, s nagy buzgalommal vett részt benne. Rövid időn belül szoros hálóként fonta össze a kereszténység államait, hogy pajzsként védelmezze őket.
Az első ilyen rózsafüzér-közösség 1470-ben alakult Douai-ban. Ezen ájtatossági forma iránti lelkesedés vezetett oda, hogy az emberek elkezdték a Szűz Mária zsolozsmát naponta imádkozni.

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgDon Gabriele Amorth atyának feltett újságírói kérdések, a „30 Tage In Kirche und Welt” fi. 2001. júniusi számából. (Részletek)

Kérdés: Mi van azzal a bizonyos füsttel, ami most már olyan helyiségekbe is behatolt, amelyeket védettnek hittünk?

padreamorth_300.jpgAmorth atya: Sajnos sok mindent, amit a mai kornak megfelelően csak át kellett volna fogalmazni, ehelyett teljesen átírták! Például ezt tükrözi az új Áldások Könyve is. Átolvasva, minden olyan utalást, hogy az Úr megvéd az ördögtől, s angyaloknak parancsolt, hogy oltalmazzanak az ördögi támadástól, eltávolítottak belőle. Kihagyták a házak és iskolák megáldásának szövegeit is, pedig fontos ezek megáldása, oltalmazása. Sajnos, egyre kevesebb a sátán elleni oltalom. Nincs eszköz, nincs ima. Jézus a Miatyánkban egy szabadító imára is tanított: „Szabadíts meg a gonosztól”, ám olaszra ezt tévesen fordították: „Szabadíts meg a gonoszságtól”. És itt a megtévesztő ferdítés!

Ez általánosságban beszél egy rosszról, melynek nem ismeri a forrását, pedig ez az a rossz, amelyről az Úr Jézus Krisztus tanított, konkrét személy, a sátán.

Kérdés: Ön naponta harcol az ördöggel. Mi volt a sátán legnagyobb sikere?

A. atya: Az, hogy elhitette az emberekkel, hogy nincsen, s ez csaknem sikerült is neki, még az Egyházon belül is! A klérus és a püspökök közül sokak nem hisznek többé az ördög létezésében, az exorcizmus erejében. Évszázadok óta a latin egyház – szemben az ortodox egyházzal és néhány protestáns felekezettel – csaknem feladta az exorcizmust. Az ún. „korszerű” gondolkodás már olyan mérvű, hogy egész egyházmegyék vannak, melyek exorcizmus ellenesek, és vannak egész nemzetek, ahol nincs egyetlen exorcista sem.

Kérdés: Hogyan vezethet félre valakit a sátán?

A. atya: Egyszerű módszerrel! A sikerre, a hatalomra és az érzékiségre, e három legnagyobb szenvedélyre épít a sátán. Elhiteti, hogy nincs pokol, nincs bűn, csak egy tapasztalásról van szó, amelyet át kell élni.

Kérdés: Önnek soha nem ártott a sátán?

A. atya: Amikor Poletti bíboros felkért, hogy legyek exorcista, magamat az Istenanya oltalmába ajánlottam, kértem, hogy rejtsen el a köpenyébe. Sajnos e felajánlást, nem sokan teszik azok közül, akik valami tisztséget elnyernek. A sátán gyakran fenyegetett, azonban nem ártott. Nem csoda, ha a sátán a papságot és az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is. De hála Istennek, itt van a Szentlélek, aki oltalmazza az Egyházat: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások ellenére sem. Ne lepjen meg senkit, hisz' az első áruló egy apostol volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Júdás. De az Egyház megy tovább a maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a sátán törekvései csak rész sikereket érnek el. A sátán meg tud nyerni egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút. (riport vége!)

(Kép: a sátán nem léte állításának egyenes következménye!) 

(Források az első részben!) (folyt.)

 0032_mindent_szabad_535.jpg

Szólj hozzá!

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

MÁSODIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!morszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul23.jpg
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját!
Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

_archangel_michael_reni_240.jpg

 

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen (XIII. Leó pápa)

 

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

veszelyben_az_egyhaz_2_1.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgA démon viselkedése 1 – (Amorth atya)

padre_amorth_300.jpg3. Röviddel az áldozat elhagyása előtti: Ez sokáig elhúzódhat, bár a démon kimutatja, hogy elvesztette erejét, de az utolsó támadásokat még szörnyűbbé próbálja tenni. Ellentétben a normális betegséggel, amelyben a beteg állapota fokozatosan javul a gyógyulásig, a megszállottak a kezelés előre haladtával, még ha sikeres is, egyre rosszabbul vannak. Csak amikor a démon már nem bírja tovább erővel, akkor jön a megszabadulás. Többnyire így zajlik le ez a folyamat. Egy emberből kiűzött démon csaknem mindig arra van ítélve, hogy a pokolba, az örök meghalásba menjen, minden lehetőséget elveszítsen az emberek további zaklatására. A kétségbeesés ezen állapotát az exorcizmus alatt gyakran ilyen és hasonló kiáltásokkal fejezi ki: „Meghalok, meghalok”, „Nem bírom tovább” vagy „Gyilkosok vagytok, hóhérok, minden pap gyilkos”. Valóban minden exorcizmus olyan, mint egy verekedés az ördöggel, aki szenved, de mégis fájdalmat okoz a megszállott személynek. Olykor még odáig is elmegy, hogy bevallja, hogy az exorcizmus alatt rosszabbul érzi magát, mint a pokolban. P. Candido-nak egy nap egy sikeres exorcizmus után röviddel a páciens megszabadulása előtt ezt mondta a démon: „Azt hiszed, hogy elmennék, ha nem lenne itt rosszabb dolgom, mint a pokolban?” – az exorcizmusok valóban elviselhetetlenek lettek e démon számára.

4. A megszabadulás utáni: Nagyon fontos, hogy a felszabadult személy a továbbiakban se hanyagolja el imádkozási ritmusát, a szentségek fogadásának gyakoriságát és a keresztény élet egyéb kötelességeit. Gyakran kell áldáshoz járulnia, mert sokszor előfordul, hogy a démon újra támadásba lendül és megpróbál visszajönni. Ezért semmi esetre sem szabad neki nyitva hagyni az ajtót! Ha a visszaesés az imaélet elhanyagolásából keletkezett, és ha az érintett még a megszokott bűneit is újra elköveti, akkor a helyzet nagyon súlyos lesz, olyan amilyennek Máté Evangéliuma leírja: a gonosz lélek hét másik lélekkel tér vissza, akik még rosszabbak, mint ő (lásd: Mt 12,43-45). (AM nyomán) (Források az első részben!)

(folyt.)crop_devil-father-amorth_535.jpg

Szólj hozzá!

image030_260.jpg

Szent Januáriusz Benevento püspöke 305. szeptember 19-én szenvedett vértanúságot! Egy bátor asszony felfogta a vérét, melyet fiolákban őriznek a nápolyi San Gennaró dómban (lentebb)! Ez a beszáradt vér évente háromszor is folyékonnyá válik, majd újra megdermed! A tudomány nem tud magyarázatot találni a jelenségre! A Szent Vértanú megújuló vére a feltámadás és az örök élet bizonysága!dduomo-di-napoli_535.jpgddnapoli-san-gennaro_535.jpg

Szent Januáriusz ünnepén Nápolyban, hatalmas körmenetben viszik körbe az utcákon fej-ereklyéjét.

Szent Januáriusz könyörögj érettünk, hogy nemzetünk soha meg ne rendüljön Üdvözítő Krisztusunk tanításában!

Szólj hozzá!

Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel!

Motto: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

ful_b9e99dd7e5b_280.jpg     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, a világpolitika válságtünetei arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják pusztulásba az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a keresztény normák elkerülésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról-napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében 3 fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre.

Figyelmesnek kell lennünk, mert sorra alakulnak a sátán céljait így-úgy segítő szerveződések, pártok, melyekbe szinte akaratlanul is belesodródhat az igazságot kereső, figyelmetlen, felszínes ember – észre sem véve –, hogy rombol, a rossz oldalán küzd, és a kárhozat felé igyekszik – másokat is segítve ebben! A szabad ember keres, olvas és óhatatlanul talál! Egyes újságok és internetes felületek, teljesen igazként publikálnak igazat, hamisat és totális hazugságot, beetetve ezzel olvasóikat! Ám, vigyáznunk kell, mert ha egyetértünk az "igazukkal", nem az igazsággal azonosulunk, hanem a lelkülettel! Lelki alaptörvénynek kellene lennie, hogy azokkal, akik Isten, vagy az élet ellen szóltak, szólnak, még ha épp "igaz ügyért" szállnak is síkra, nem szabad velük semmiben kapcsolatot tartani! Ezek démonjaik ugyanis olyanok, mint a mezei bogáncs, bárkibe beleakadhatnak!

Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság!

A sátán, vagy ördög elnevezés, nem egy személytelen erőre, hatalomra vonatkozik, hanem az emberét messze meghaladó intelligenciájú személyes lényre! Ő a 'tagadás ősi szelleme', akit angyali rangja után Lucifernek 'fényhordozónak' is neveznek, és a Teremtést, az ember létét, és a keresztény kultúrát alapjaiban fenyegető tényezőről van szó! Nagyon alattomos és ravasz!

Amiként a Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből láthatjuk, az istenellenes hatalom (az ördög) az ő követői által is fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, hazudozás, trágárkodás és ordibálás kíséri, akár földön fetrengve is! Az ilyen embereket a hatalomvágy fűti, az ördögnek azonban örök-idejű tervei vannak a lelkekkel: maga mellégyűjteni őket a kárhozatba!

A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, felülnek a hazugság atyjának és ez megosztást, gyűlölködést eredményez! Ha egy családban vagy bármely közösségben antibigbrother4_260.jpgszéthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44). A sátánnak megvannak a maga elkötelezett "apostolai", akik egyénileg, vagy titkos szervezetként is azt figyelik, lopakodó oroszlánként, hogy kire lehet lecsapni! Vigyázzatok tehát, és szüntelenül az imádság lelkületében éljetek, de ne féljetek!

"Nem kételkedem abban, hogy a Sátán éppen az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is." (Don G. Amorth exorcista)

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgBoldog Alanus de Rupe szervező szerepe 2

alano9.jpg     Az előzőkben említett Boldog Alanus de Rupe, a Lille-i konvent szerzetese feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak az Istenanyához az Üdvözlégy Mária recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. És ez volt a rózsafüzér, melyet tízes csoportokba osztott és egy-egy Miatyánkkal egymástól elválasztott 150 Üdvözlégy Máriából állt.
      Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta. Az elmélkedés − minden egyes személy szükségletének megfelelően −, a vallást érintő kérdésekben: a titkok hármas szériája mellett a Hét Szentségről, a mennyei udvar dicsőségéről, boldogságáról vagy hasonlókról szólt. Ez az ájtatosság nagy szabadsággal bírt. A rózsafüzér privát elmélkedésekor még ma is megengedett ez a szabadság. (De a búcsúkat azonban csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni!)
      De Alanus de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz Mária zsolozsma-rendjének (a rózsafüzérezésnek) visszaállítása volt. Szent Domonkos óta léteztek már a híveknek olyan közösségei, kik összegyűltek, hogy a rózsafüzért együtt imádkozzák. Ezért tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. Miből is állt ez a visszaállítás? Alanus de Rupe hozzájárulása két újdonságot hozott.
      Először: a rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette. Míg a papok breviáriumukban egy héten a 150 zsoltárt recitálták, addig a rózsafüzér a minden héten elimádkozott 150 Üdvözlégy Máriájával a laikusok breviáriuma lett.
      Másodszor: a híveket a céhek mintájára szervezte csoportokba, imaközösségekbe. Alanus de Rupe elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak, azzal a különbséggel, hogy az ima ezen céhei univerzálisak voltak és nem csak egy provinciára vagy egy királyságra korlátozódtak, hanem az egész világra kiterjedtek, és a kereszténység összes közösségét képes volt összekötni.

rozsafüzer275_med.jpg

Szólj hozzá!

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

ELSŐ NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!morszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul23.jpg
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját!
Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

_archangel_michael_reni_240.jpg

 

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen

 (XIII. Leó pápa)

 

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

veszelyben_az_egyhaz_2_1.jpg

Szólj hozzá!

A CSÉT-TAGSÁGBÓL SZÁRMAZÓ LELKI JAVAK
1.) Személyünk védelme és kegyelmekben való részesedés "Azok, akik a (csodás)érmét megáldása után viselik és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt ('Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'), Isten Anyjának egészen különös oltalma alatt állnak." (A Szent Szűz szavai Labouré Szent Katalinhoz, a Csodás Érem látnokához. ) 
2.) Hit nélkül élő testvéreink visszatérése az egyházba "Százezrek, milliók vallják, hogy sohasem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra vagy jobbravezetése forgott szóban. " (Aladel, J-M.: A Csodás Érem ... Székesfehérvár 1926. 149. o.) 
3.) Teljes búcsú a halál órájában a CSÉT hűséges tagjainak (Ld. 7-8. o.) 

A RÉSZLEGES ÉS A TELJES BÚCSÚ 
"A búcsú a már megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetések (a tisztítóhelyi szenvedés) Isten előtt való elengedése, amelyet az Egyház segítségével az a keresztény 
hívő nyerhet el, aki megfelelően felkészült és teljesítette a meghatározott feltételeket." 
"A búcsú lehet részleges vagy teljes, aszerint, hogy a bűnökért járó ideig tartó büntetéstől részben vagy teljesen szabadít-e meg." (VI. Pál: Enchiridion indulgentiarum normae et concessiones. Normae de indulgentiis 1-2. Róma, 1986. Jóváhagyott fordítás: Büntetéseink elengedése. A búcsúkról. Búcsúkkal kapcsolatos szabályok 1, 3. Bp. SZIT 1989. 7. o.) 

TELJES BÚCSÚ HALDOKLÁSKOR 
"Ha nem lehet paphoz jutni (váratlan halál, baleset, egyéb akadályoztatás esetén), a jóságos Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyez a halál órájára (annak a hívőnek), aki megfelelő lelki állapotban van (=a megszentelő kegyelem állapota), s ha élete folyamán szokásszerűen végzett valamilyen imádságokat." 
"A szokásszerűen végzett imádságok* ebben az esetben pótolják a teljes búcsú elnyeréséhez megkívánt három feltételt, a gyónást, az áldozást és a pápa szándékára való imádságot. " (VI. Pál: Enchiridion indulgentiarum normae et concessiones . Concessiones 28. Róma, 1986. Ld. Büntetéseink elengedése ... 21-22. o.) 
* A "szokásszerűen végzett imádságok" a CSÉT tagjai számára a Szabályzat D. pontjában vállalt kötelmek. Ld. 14. o. 

FELAJÁNLÓIMÁDSÁG 
Szűzanyám Szeplőtelen Szíve! Teljesen és örökre neked ajánlom és szentelem magamat. Neked adom testemet, lelkemet; értelmemet, akaratomat, minden testi és lelki képességemet; életemet, hivatásomat, jövőmet és mindenemet, amim csak van. Rendelkezzél velem tetszésed szerint, hiszen a tied vagyok és a tied is akarok maradni mindörökre. Amen

Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!

santa_catarina_laboure_aos_pes_de_nossa_senhora.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgA démon viselkedése – (Amorth a.)

a0010_300.jpg     Elsőként rögtön tisztáznunk kell, hogy a démon mindent megtesz azért, hogy ne fedezzék fel, takarékoskodik a szavakkal és minden eszközt latba vet, hogy a beteget és az exorcistát elbátortalanítsa. Ennek jobb megértéséhez a démon viselkedésében négy fázist kell megkülönböztetni: a felfedezés előttit, az exorcizmus alattit, röviddel az áldozat elhagyása előttit és a megszabadulás utánit. De két egyforma eset soha nem létezik. A gonosz viselkedése mindig különböző és előre nem látható. Ezért amit most leírok, csak olyan különböző viselkedési minták, amik a leggyakrabban fordulnak elő.

1. A felfedezés előtti: A démon testi és lelki panaszokat okoz, ami miatt az érintett személyt orvosok vizsgálják, akik a baj igazi okát nem is gyanítják. Ezért az ilyen betegek gyakran cserélnek orvost. Még ennél is nehezebb a lelki bajok orvoslása. A specialisták semmit sem tudnak megállapítani, úgyhogy a beteget a hozzátartozók ezután „képzelt betegnek” tekintik. E „betegek” számára ez a meg nem értés, további nehéz terhet jelent. Miután a hivatalos medicina portáján hiába kopogtattak, előbb vagy utóbb felkeresnek egy természetgyógyászt, vagy ami rosszabb, egy mágust, jósnőt, vagy energia-átadót. Ezek persze készségesen fogadják, és ha meggyógyítják a tüdejét, de fájni fog az epéje, ha ezt is meggyógyítják, görcsöl majd a lába stb., és a baj még rosszabbá válik!

Azt is szem előtt kell tartani, hogy a démon még a totális megszállottság eseteiben is − bár működik megállás nélkül −, hosszabb-rövidebb nyugalmi időszakokat hagy. Az érintett személy nyugodtan be tudja fejezni tanulmányait vagy végezheti munkáját – kivéve a legsúlyosabb eseteket –, és kívülről teljesen normálisnak hat. Azt csak ő tudja, hogy ez mekkora erőfeszítésébe kerül.

2. Az exorcizmus alatti: A démon alapvetően mindent megtesz azért, hogy ne fedezzék fel, vagy legalábbis a megszállottság súlyosságát elrejtse, akkor is, ha ez nem mindig sikerül neki.

A démon nagyon különböző módokon reagál az imákra és könyörgésekre. Gyakran kényszeríti magát, hogy közömbös maradjon, holott nagyon szenved, és szenvedése egyre csak fokozódik a megszabadulás bekövetkeztéig.

Néhány megszállott mozdulatlanságba és hallgatásba burkolódzik és csak a szemével reagál, ha izgatják. Mások viszont jajgatnak, különösen akkor, ha a stólát a fájó részre nyomják − ahogy ezt a rituálé tanítja −, vagy ha keresztet vetnek felette, szentelt vízzel meghintik. Lényegében csak kevesen őrjöngnek, de ezeket a hozzátartozóknak vagy a segítőknek szorosan le kell fogniuk.

A megszállottság súlyossága, a Szent Nevek említésére a démon reakciójából is megmutatkozik. A gonosz ezeket a neveket általában nem ejti ki és nem is tudja kiejteni, hanem más kifejezésekkel helyettesíti: Istent, Jézust és Isten Anyját „ő”-nek hívja. Néha azt mondja, hogy a „főnököd” vagy „asszonyod”. Ha azonban a megszállottság nagyon súlyos és a démon magas rangú (mint már mondtam, a démonok megtartják azt a rangot, amit angyalként viseltek), akkor előfordul, hogy kiejti Isten és a Madonna nevét, de csak szörnyűséges káromkodásokkal együtt. (Források az első részben!) (folyt.)20140707ordoguzes_535.jpg

Szólj hozzá!

Motto: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

     Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.

A társadalomban leggyakrabban a testi kívánalmak és a politikai önzés szerinti megkötözöttség tartja rabságban a legtöbb embert. Ide sorolhatók a szenvedélybetegek mellett, a mérhetetlen hatalom- és pénzvágy megszállottai is!

A megszállottság kezdeti megnyilvánulása lehet, a hitbeli kifogások keresése valamiféle 'felvilágosultság tudat' következtében. Ennél fogva az ember egyre inkább ellenáll az üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. Súlyosabb esetekben az egyén, vagy a közösség, örömét lelheti a részvétlenségben, a pusztításban, s a kíméletlen nyerészkedésben, sőt egyesek társadalomromboló, nemzetáruló hajlamokat is felvesznek. Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják, vagy minden erővel szeretnék azzá tenni!.

Egyféle tipikus tünetei a robbantgatások, és a minden ok nélküli lövöldözések pl. az iskolákban, mert a sátánizmus működik és áldozatokat követel magának!

Némi magyarázattal kell szolgálnom a "természetfölötti" megközelítésemet illetően.

Ördöginek nevezzük azt a jelenséget, vagy állapotot, amikor egy emberi lény a kultúrközegétől messze idegen, önmagát és emberi mivoltát megalázó viselkedést tanúsít, vagy következetesen ocsmány szavakat használ! És miért "ördögi"? Azért mert a gonosz lélek a sátán, az Isten és a teremtés ellensége, és befolyásoltjaival be kívánja bizonyítani, hogy az ember valójában állat. Ezt pedig benső lelki indíttatásból, mocskolással, ordítozással és akár a földön fetrengéssel fejeznek ki!

Szent II. János Pál pápa mondta, hogy a bűn az ördög tevékenységéből ered, és ott nyer teret, ahol a gonosz nyíltan szembeszegülhet az igazsággal, igaznak tettetheti magát, ahol a szociális, politikai, gazdasági rendszer, a nevelés a rosszra hajlik, vagy – ami még rosszabb –, ahol a jót tartják rossznak és a rosszat jónak. Nos emögött a sátán közvetlen működése áll, ő a nagy felforgató. (http://www.magyarkurir.hu/hirek/matteo-de-meo-az-ordoguzesre-nagy-szukseg-van-mai-vilagban)bolsevizmus_535.jpg

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgBoldog Alanus de Rupe szervező szerepe 1

     Sajnálatosan a 15. században alábbhagyott a szentolvasó imádkozása, úgy a szerzetesrendek, mint a nép körében. Ezt tanúsítja Alexander Forl-i püspök pápai legátus levele: „A Szent Domonkos által prédikált rózsafüzér az idő múltával és az emberek hanyagsága miatt hanyatlásnak indult és csaknem teljesen eltűnt” (1476. március 10-én a Köln-i rózsafüzér-közösséghez).
     Ál-kérdés feltenni, hogy az ima-buzgalom csökkenése a 14. század közepén kitört pestisjárványnak tudható be, vagy maga a fekete-pestis volt egyenes folyománya, az imádságos emberek csökkenésének. A járványban a koldulórendek tagjainak többsége meghalt. Ezután a nagy szkizma (egyházbomlasztó eretnekség) rontotta tovább a helyzetet, mely a lelkeket azzal zavarta össze, hogy a papságot és a híveket elidegenítette egymástól. (Ez sajnos napjaink tünete is!) Mindez az összevisszaság, vagyis a szentolvasó imádság elhanyagolása vezetett végül is a protestantizmushoz!
Alanus de Rupe 01.jpg      Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a rózsafüzér prédikálása kijött a gyakorlatból. Végülis csak a 15. század utolsó negyedében − nem sokkal a protestantizmus vihara előtt − kezdte eredménnyel újraszervezni az egyéni és közösségi rózsafüzérezést a breton származású domonkos, Alanus de Rupe (1428-1475). Egy eredetileg tőle származó dokumentumra hivatkozó írásban ez áll: „A Szűzanya többször megjelent neki gyermekével a karján; a fájdalmas passió nevében mindketten lelkére kötötték, hogy hirdesse a rózsafüzér hatékonyságát az isteni harag következményeinek elkerülésére. Mindezt azokért a kimondhatatlan bajokért, melyek Isten Egyházára és a világra zúdulni fognak. Ezen vészterhes időkben − a kereszténység legnagyobb megpróbáltatása idején Mária − az Ő zsolozsmája által akarta megújítani a föld arculatát és az embereket az isteni törvények megtartásához visszavezetni”.
     Abban az időben, amikor ezeket a sorokat egy kis kötetben németül leírták, akkor született Luther Márton és bizony már 10 éves lehetett, mire végre ki is lett nyomtatva. (Sajnos, nem kapkodták el, pedig az emberiség sorsa fordulhatott volna kedvezőbbre.) Akiknek lett volna pénze – a Gondviselés adományaként –, azok szűkmarkúak voltak a máriás ügyek iránt. Vajon, az "elszámoltatásnál", milyen jutalomban részesülhetnek? – Lásd Mt 25,28-30!) (folyt.)

Szólj hozzá!

CSODÁSÉREM TÁRSULAT (Hitbuzgalmi magánegyesülés) Szabályzata

     Szent X. Piusz pápa 1909. július 08-án jóváhagyta a Csodásérem Társulatát azzal a céllal, hogy terjessze a Mária-tiszteletet és a Csodás Érmet. Később, 1917-ben maga a Szent Szűz valamennyi fatimai jelenése alkalmával kérte a rózsafüzér napi imádkozását, 1917. aug. 19-én pedig a bűnösökért való engesztelést. A fatimai jelenések során Mária beszélt az ő Szeplőtelen Szívének tiszteletéről, mint nagy ajándékról, s kérte az önfelajánlást Szeplőtelen Szívének. 
Az 1996. augusztus 9-én megalakult Csodásérem Társulat egyrészt, csatlakozni kíván a Szent X. Piusz pápa által jóváhagyott Csodás Érem Társulatához, másrészt pedig 
teljesíteni akarja a Szent Szűz fatimai kéréseit.

A.) A CSÉT célja: 
1.) A tökéletesebb élet megvalósítása
2.) Az apostoli munka támogatása 
a.) az engesztelés szellemének, 
b.) a Csodás Éremnek, és 
c.) Mária Szeplőtelen Szíve 
tiszteletének terjesztésével
3.) Az ígért kegyelmek és búcsúk elnyerése 

B.) A CSÉT központjának székhelye az atya haláláig: 
Eger, Kisboldogasszony Plébánia (volt).

C.) A CSÉT vezetése: 
A CSÉT helyi vezetője a területileg illetékes plébános, vagy az, akit ő ezzel megbíz.

D.) A CSÉT-ben való tagságfeltételei (kötelmek): 
1.) Teljes közösség a Katolikus Egyházzal 
2.) Önfelajánlás Mária Szeplőtelen Szívének 
3.) Naponta egy tized rózsafüzér (bármely titok) elmondása a bűnösök megtéréséért
4.) Naponta egy Üdvözlégy elmondása a CSÉT tagjaiért 
5.) Megáldott Csodás Érem viselése 
6.) A Csodás Érem terjesztése 
7.) Együttműködés a helyi lelkipásztorral. (Megjegyzés: Az imádságokat nagyon ajánlatos családi közösségben végezni.)

E.) A CSÉT működési elvei: 
  1.) A Társulat kifejezetten hitbuzgalmi jellegű, s az apostoli munkát kívánja segíteni a Csodás Érem  terjesztésével és a fatimai üzenet megvalósításávaI. 
  2.) A CSÉT az illetékes ordinárius engedélyével és felügyeletével működik (305. kánon.) 
  3.) Az egyházközségek társulatai a helyi plébános tudtával működnek 
  4.) A CSÉT nyitott az egyes krisztushívők ill. a krisztushívők más társulatai és szervezetei felé, bárhol is élnek, és működnek a világban. 
  5.) Kívánatos, hogy a CSÉT helyi tagjai szervezzenek engesztelő imaközösséget..., lelki programokat..., találkozókat. 
  6.) A CSÉT elsősorban lelki közösséget kíván létrehozni, tehát nem jogi személyként kezdi működését, de a későbbiek során, ha erre szükség lesz, a CSÉT központja Az 
Egyházi Törvénykönyv 312. és 322. kánonja alapján élni fog a jogi személyiség megszerzésének lehetőségével. 
  7.) A CSÉT központja egyházilag jóváhagyott Tagsági könyvet ad ki, amit önköltségi áron terjeszteni fog önmaga vagy megbízottai által... 
  8.) A tagfelvételhez szükséges, hogy az új tagok Tagsági könyvét a helyi plébános vagy a CSÉT központja bélyegzővel és aláírással lássa el. A tagfelvétel lehet nyilvános és 
ünnepélyes is. Lehetőleg a helyi plébános áldja meg a hordozni szándékozott Csodásérmet. 
  9.) A Tagsági könyvet a CSÉT központja adhatja ki. 
10.) A Tagsági könyv a CSÉT központjából vagy annak megbízottjától szerezhető be. A CSÉT központja a kiadványok finanszírozására és érmék ajándékozására adományokat és ajándékokat fogad el, s erről kimutatást vezet.

(folyt)csodás medalik_1.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgA sátán adományai – (Amorth a.)

     A sátán is ad képességeket követőinek. Mivel ő notórius hazudozó, az adományok fogadói pedig nem tudják, vagy nem akarják felismerni azok eredetét, mivel ezeknek az ingyenes ajándékoknak rendkívül örvendenek. Így lehetséges, hogy valaki jóstehetséggel bír, mások végtelenített spontán „égi” üzeneteket írnak, megint másoknak az a benyomásuk, hogy már előzőleg éltek és egy távollevő házba vagy más helyiségbe belépve pontosan felismerik azt. Mik ezek a képességek? Netán a Szentlélek adományai? Vagy diabolikus eredetű ajándékok? Vagy egyszerűen csak metafizikai jelenségekről van szó? Ennek eldöntéséhez alapos vizsgálatra vagy kompetens személyek ítéletére van szükség. Amikor Szent Pál Tiatírában volt, utána szaladt egy rabszolganő, akinek jóstehetsége volt, mellyel „nagy hasznot hajtott gazdáinak”. De ez ördögi eredetű adomány nyomban eltűnt, amint Szent Pál a gonosz szellemet kiűzte belőle (lásd: ApCsel 16,16-18).

Példaként egy jellemző eset a Rinnovamento dello Spirito Santo című újság 1987 szeptemberi számából: „Néhány évvel ezelőtt ismertem meg az ‘üveges’ játékot, amiről nem tudtam, hogy a spiritizmus egyik formája. Az üzenet a béke és testvériség nyelvén volt megfogalmazva (mindig figyeljünk a 'jó álarcra', amely mögött a démon megbújik!). Olyan képességeket szereztem, melyeket a parapszichológiában érzéken kívülinek neveznek, vagyis jóslás, gondolatolvasás, klinikai diagnózis és gyógyítás, szívekbe valamint élő és halott személyek életébe való látás és más hasonlók. Pár hónappal később még egy újabb képesség jött ezekhez, a fizikai fájdalom elvétele kézrátétellel. Ez az ún. pranoterápia volt? Persze, ezekkel a képességekkel nem volt nehéz emberekkel kapcsolatba kerülni, akiket azonban megdöbbentettek a készségeim. Amikor azonban Isten igéjét olvastam, rájöttem, hogy én magam lelkileg cseppet sem fejlődtem. Továbbra is könnyen dühbe jöttem, haragtartó, hajthatatlan és érzékeny maradtam. Féltem a kereszthordozástól, az ismeretlen jövőtől és a haláltól. Ez gyanút ébresztett bennem, mígnem tévelygések és szörnyű közjátékok után kiderült, hogy ami velem történt, az nem isteni eredetű volt, hanem kifejezetten a gonosztól jött. Semmi más nem volt képes ettől engem megszabadítani, csak egy mélységes szentgyónás! Én tehát tanúsíthatom, hogy megtapasztaltam Jézus nevének hatalmát.”okultunnamed.jpg

Ne feledjük el, hogy a Biblia is beszámol ilyen természetfeletti képességekről, melyek egyfelől Istentől, másfelől azonban a démontól is származhatnak.

Néhány csodát, amit Isten parancsára Mózes a fáraó előtt hajtott végre, az udvar mágusai démoni erőkkel is meg tudtak tenni. Ezért a csoda ténye önmagában nem elegendő ahhoz, hogy e jelenségek eredetét meg lehessen határozni. (A szerk. megjegyzése: Nem szabad feledni, hogy a Mózes bot-kígyója valóságosan lenyelte a varázslók bot-kígyóját! Ld. Kiv 7,10-12) (Források az első részben!)

(folyt.)moses_brazen_serpent_pwi9_535.jpg

Szólj hozzá!

Mottó: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

     Sorozatomban, egy – a blogom profiljába csak érintőleges – a politikában is fellelhető kérdésre próbálok választ adni, és ez az ördögi befolyásoltság kérdése!

A Szentírás már az első lapokon számot ad a bűn megjelenéséről és következményeiről. A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, és az ember kapcsolatrendszerében, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és a politika, ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. (...) A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, addig pedig rombol, lelket, hazát!

Hogyan lehetséges, hogy külsőleg egészséges emberek azt állítsák a fehérről, hogy fekete, a sikerről, hogy kudarc, sőt magukból kikelve ordítsanak, trágárkodjanak, és döbbenetesen groteszk, riasztó viselkedést tanúsítsanak?

Nos, a kérdés és a válasz is annyiban tartozik a blog "profiljába", amennyiben, minden "kifordult" viselkedésről – hogy úgy mondjam –, démoni befolyásoltság is feltételezhető!

A fennen felvetett viselkedésmód esetében nem arról van szó, hogy egy ember, röpke "felháborodásában" elveszíti a türelmét és elragadtatja magát! Ez bár megeshet bárkivel, ámde, ha valaki a "kiakadását" nem hagyja abba, sőt más alkalmakkor is megismétli, az már jó esetben is pszichiátriai kérdés! Míg a pszichológia ezt "pszichoszomatikus konverziós zavarnak" nevezi, addig a köznyelv hisztériának, az exorcista tapasztalatok szerint pedig "démoni megkötözöttségnek", "megszállottságnak"!

Nos, abban mindhárom szemlélet egyetért, hogy a jelenségben lelki stresszhatásról, vagy pontosabban féktelen gyűlöletről beszélünk, amely a trágárkodásban és fizikai tünetek formájában jelenik meg. Az már egészen más kérdés, hogy kik miként és miben ítélik meg az esetleges terápiát!politikusok_535.jpg

Szólj hozzá!

Kedves Olvasóm!
A HAJNAL SZÉP SUGARA blog,
az egész világ katolikus magyarsága
számára készült, naprakész, képes,
netes, máriás-magazin.
A nézettségben vannak még „fehér foltok”!
Kérem ezért, hogyha érdemesnek találják,
ismertessék meg másokkal is!
Küldjék el a linkjét ismerőseiknek,
úgy a bensőséges lelki életet élőknek,
a Mária-tisztelőknek, az engesztelő közösségeknek,
miként az útkeresőknek, 
http://www.szeretetlang.blog.hu
Ez is apostolkodás, mely mindannyiunk
keresztségben ránk rótt kötelessége! 
Ne feledjük az evangéliumi intést:
„Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2Tim 4,2)
Szívesen fogadom kritikáikat, javaslataikat,
cikkeiket, esetleges fotóikat az alábbi
e-mail címre!
Köszönöm! Isten áldja Önöket!
A szerkesztő (begyiktibor@gmail.com)

kérlek, tedd meg.jpg

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgA prédikáció a népszerűsítés módszere

     Szent Domonkos Miasszonyunk ajánlására a hit titkait prédikálta, és hallgatóival egyúttal a Miatyánkot és az Angyali Üdvözletet imádkoztatta. Azért tette ezt, mert a beszéd akármilyen briliáns is, nem elégséges az emberek megtérítésére. Egyedül Isten kegyelme képes a lelkek rejtett ellenállását megtörni, és ezt a kegyelmet csak az ima segítségével lehet megszerezni.
      Aquinói Szent Tamás így ír: „előfordul, hogy a felebarátért mondott ima nem hoz eredményt (…) a személy oldalán meglévő akadály miatt, akiért az ima szól”. Ha viszont maga a bűnös kezd el imádkozni, akkor az ő imája megszüntetheti ezt az akadályt. Valóban „négy feltétel van, melyeknek együttes megléte biztosítja, hogy biztosan megkapjuk azt, amiért imádkozunk: szükséges, hogy magunk számára kérjünk, hogy azt kérjük, ami ahhoz kell, hogy az örök üdvösséget elérjük, és hogy ezt alázattal és kitartással kérjük”. Ezért lesz a rózsafüzér-apostol különlegesen inspirált és természetfeletti műve, ha ilyen módon prédikációs tevékenységét annak az imájával egyesíti, akit tanítani akar.
meg a szamar is terdet hajtott_n.jpg      Miért volt ez a prédikáló módszer alkalmas arra, hogy a katarok eretnekségét eltörölje? A katarok számára ugyanis az érzékelhető anyagi világ az ördög műve volt. Szerintük, Isten ezért nem vehetett föl emberi testet egy szűz méhéből, és nem is halhatott meg a kereszten a mi megmentésünkre. Ezzel az emberré válás és a megváltás titkait tagadták, a Boldogságos Szűz Máriát becsmérelték, és csak egyetlen imádságot, a Miatyánkot ismerték el, melyhez babonásan ragaszkodtak.
       Míg a katolikus prédikációk hiánya, egyenes arányban segítette elő az eretnekségek terjedését, ezzel szemben a rózsafüzér titkainak népies prédikációja hatékony ellenszerként bontakozott ki. Nagy számú szerzetes járta a vidéket és szavaikkal hatékonyan megerősítették az emberek hithűségét. Ennek folytán a szóbeli ima, Krisztus és Miasszonyunk titkainak szemléletében oly gyorsan elterjedt, hogy már 1236-ban említést tesznek róla a Gand-i beginák zsoltároskönyvben.Dominic_de_Guzman_-_Project_Gutenburg_-_eText13206.jpg

Szólj hozzá!

A Csodásérem meglágyította a konok szívet

laboure_erem65_n (2).jpg     Egy fiatal ember akaratos viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának. A már amúgy is vigasztalhatatlan anya aggodalmát a végsőkig fokozta az az ijesztő elhatározása, hogy elhagyni készül hazáját, Bajorországot és kivándorol Amerikába szerencsét próbálni. Hasztalan volt a jó asszony rimánkodása és keserves könnye, a fiú konokul kitartott szándéka mellett. 
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét, Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét képtelenség lebeszélni a hajóra szállásról, egy Csodásérmet ajánlott föl neki, kérve, hogy állandóan viselje azt nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal a megjegyzéssel, hogy nézne az ki, nem viselheti nyilvánosan. "Hisz ezen tudok segíteni – mondta a nővér – és máris a kabátja nyakába varrta a Csodásérmet. 
titanic-untergang-katastrophe.jpg     Az elszánt fiatalember, történetesen a szerencsétlen Titanic-ra szállt föl. A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda az utasok örömrivallgása közepette elindult. Senki sem sejtette a katasztrófát, amely reá várakozott. 
     A mi emberünket azonban szokatlan és csillapíthatatlan honvágy kerítette hatalmába. Az is bántotta, hogy édesanyjával oly kíméletlenül viselkedett. E fájdalomérzetnek nem tudott ellenállni és a következő kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszasiessen hazájába.
     Közben a két földrész között lejátszódott borzalmas dráma, és a híre rázkódtatta meg a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya elpusztult, mint egy kis bárka! 
     A fiú első gondolata érmére esett. Tüstént értesítette anyját a történtekről, biztosítva, hogy a Szűzanya megmentette és megváltozott lelkülettel érkezik haza.titanic 05.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgEgy exorcista meséli − 7. részlet

4. Ördögi kényszerképzetek: Ezek alatt hirtelen fellépő, néha hosszabb ideig tartó megszállott gondolatokat értünk, amelyek gyakran abszurdak, az illető magától mégsem képes megszabadulni tőlük.

Az áldozat lehangolt, kétségbeesett és öngyilkosságra gondol. Legtöbbször az álmok is érintettek. Nyilván sokan vannak, akik úgy vélik, hogy ezek nyilvánvaló pszichiátriai esetek. A többi jelenségre is lehet pszichiátriai, parapszichológiai vagy ehhez hasonló magyarázatokat adni, mégis vannak olyan esetek, amelyeket ezeknek a tudományoknak az eszközeivel nem lehet megmagyarázni, és amelyek ördögi eredet vagy jelenlét nyilvánvaló tüneteit mutatják. Ezeknek az eseteknek a megkülönböztetését a gyakorlatban meg lehet tanulni.

5. Ördögi pusztítások: Ezek házakra, tárgyakra vagy állatokra vonatkoznak. A pusztítás, rongálás és elcsúfítás kényszere (graffiti) esetében is bizonyos megszállottságról, vagy kényszerképzetekről beszélhetünk. graffiti_535.jpg

Hogyan lehet az előzőkben felsorolt bajok ellen védekezni? Szigorúan véve – a rituálé szerint –, ördögűzésre csak a valódi démoni megszállottság esetén van szükség. A többi esetre a szokásos kegyelmi eszközök is elégségesek: az ima, a böjt (Mk 9,29), a szentségek, az alamizsna, a keresztény életvitel, a sértések megbocsátása, az állandó Isten felé fordulás, valamint a Szűzanya, a szentek és az angyalok tisztelete és a hozzájuk való imádság. Nem utolsó sorban, a szülők imája a gyermekeikért, közösségek imái tagjaikért, vagy mindez fordítva.

A démonról, Krisztus ellenségéről szóló fejezetet szükségszerűen kiegészíti az angyalokról szóló pár mondat. A jó angyalok a mi erős szövetségeseink. Sokat köszönhetünk nekik és nagy hiba, hogy oly kevés szó esik róluk. Mindegyikünknek van őrzőangyala, egy hű barát a nap 24 órájára fogantatásunktól halálunkig, aki megszakítás nélkül védi testünket és lelkünket, és akire mi többnyire alig gondolunk. Tudjuk, hogy a nemzeteknek is van saját angyaluk, és valószínűleg minden közösségnek, s így saját családunknak is, bár erről nincs biztos értesülésünk. Azt azonban tudjuk, hogy az angyalok nagyon sokan vannak és sóváran várják, hogy jót tehessenek velünk, sokkal jobban, mint amennyire a démonok megerőltetik magukat, hogy árthassanak!

 „Aki az Istentől való, az nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől) és a gonosz nem keríti hatalmába” (1Jn 5,18). Akkor sem, ha gyengeségünk olykor elbuktat bennünket, azonnal fel kell állnunk azon hatalmas mentőeszközök segítségével, mint a Szentségek (bűnbánat és a szentgyónás), és az angyalok, amelyeket és akiket az isteni irgalom bocsátott rendelkezésünkre. (Források az első részben!)

(folyt.) 34482847_535.jpg

Szólj hozzá!

images33_535.jpgIsten Anyjával, vagy nélküle?

     A II. Vatikáni Zsinat után úgy tűnt, hogy az Istenanya felé történő lelki irányultság óvatoskodóbb lett. Ennek eredményeként vagy sem , de látványosan csökkent a Mária-tisztelet liturgikus gyakorlatának bensőségessége a Katolikus Egyházban. Ha ez valóban így van, akkor ezt a protestáns testvéreink felé tett ökümenés lépésnek is feltételezhetjük jóllehet ezzel a legkisebb viszonos közeledés sem történt meg a testvérek részéről!

aaa35586705_280.jpgKi kell mondani azonban, hogy a divatossá vált 'anti-máriás' szemlélet a legkevésbé sem róható fel csak a Zsinatnak, hiszen az ötszáz évnyi protestáns „hithirdetés”, nem maradt nyomtalanul a lelkekben, a társadalmakban, sem a hitélet, sem a közélet vonatkozásában!

Mi az, aminek meghatározóbbnak, élőbbnek kellene lennie a Katolikus Egyházban? Hát semmiképp sem a parttalan ökumenének, hanem a szó szerinti zsinati-dogmatikai tanításnak, az Egyházatyák♥ hagyományának! Természetesen komoly útmutatás a szentek♥♥ tanítása is! És mindezt már a felsős gyermekhittanban tanítani kellene, a felnőttoktatásról és a szentbeszédekről nem is beszélve!

A lényeg, hogy a bensőséges Mária-tisztelet, nem csak fogékony alapot ad a Szentlélek megvilágosító kegyelmének, de az Üdvözítő Isten céljainak megértéséhez is, amiként az evangéliumi tanítás aktív megéléséhez. És ez a lényeg!en_szoltam_220.jpg

Mert bár ezt senki sem merte eddig kimondani , de egészen más lenne a világ, hogyha a keresztény életben nem gyengült volna meg a bensőséges Mária-tiszteletet!

Szűz Máriának, az Egyház Anyjának ugyanis, nem csak a megváltásban van elvitathatatlan szerepe, de máig is éltető Kegyelmi Közbenjáró az Egyház számára! Múlhatatlan szerepe van (és kell, hogy legyen) a keresztények Krisztus-követésében és amire kevesen gondolnak , példaértékű a nők általános társadalmi megbecsülésében!

Míg a katolikus tanítás, példaként állította Máriát mint az Új Évát a nőtársadalom számára, addig a protestantizmus csak annyiban mutatott új irányt a nők számára, hogy a férfiakhoz váljanak hasonlatossá. Ez pedig őszinte szóval , számos tekintetben inkább leértékelése a női mivoltnak!

A nagy ökumenés igyekezetben sajnos, az Isten Népéért felelős felekezetek kezéből kicsúszott a lelki vezetés, és társadalmi méretekben, egészen más erők vették át a lelki irányítást.

Mert érzékelhetjük, hogy az elanyátlanodott vallási gyengeséget meglovagolta az a liberalizmus, feminizmus és a klérusi modernizmus, amely mögött az antikrisztusi társutasok igyekezete áll!

A céljuk, négy lépésben a következő:

1) Hatékonyan háttérbe kell szorítani a bensőséges Mária-tiszteletet.

2) Csökkenteni kell a szentségi (imádási) „gesztusok bensőséges gyakorlatát.

3) Az Eucharisztiát úrvacsorának kell minősíteni.

4) Egy egységes világvallást kell létrehozni!

Hogy mit tegyünk?

Az Isten áldjon meg Bennünket mi mást? , mint imádkozzuk az Úrangyalát, a Szent Rózsafüzért, járjunk Szentmisére, és éljünk a Szentségekkel, amíg tehetjük!

(Szent Ireneusz, Tertulliánusz, Aranyszájú Szent János, Szent Germanosz, Krétai Szent András, Damaszkuszi Szent János stb.)

♥♥ (Szent Bernát, Szent Bonaventura, Liguori Szent Alfonz, M. Grignon Szent Lajos stb.)

fatimai_szent_szuz_kerese4_535.jpg

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgA szentolvasó, mint fegyver

rozaniec.jpg     Egy történelmi dokumentum az egyik, eretnekek elleni híres csatában Szent Domonkost, rózsafüzért imádkozva mutatja. E csata 1213. szeptember 12-én a Toulouse közelében fekvő Muret-nál olyan győzelemmel járt, melyet Szent Domonkos a rózsafüzér segítségével aratott.
     A III. Ince pápa felhívására összegyűlt 800 katolikus lovag állt szemben körülbelül 34 000 katonával (katarokkal), kiket Aragóniai II. Péter király Spanyolországból érkezett csapatai erősítettek. Domonkos a papsággal és a néppel felvonult a Muret-i templomhoz és eközben mindenkivel a rózsafüzért imádkoztatta.
A katolikus lovagok győzelme – Montforti Simon vezetésével – egyszerűen elsöprő és csodálatos volt (a katolikusok vesztesége 8, az ellenségé 10 000 fő volt). A krónikák szerint, a hit ellenségei úgy estek el sorban, mint az erdő fái a fejszecsapások alatt. Ez a győzelem visszaállította a politikai békét, így mindenek előtt a rózsafüzér prédikálása volt az, mely a szíveket megtérítette és ennek a régiónak végérvényesen a békét meghozta.
egy szal rozsa.jpg      Öt hónappal ezen esemény után egy dél-franciaországi jegyző ezt írta: „Domonkos rózsát víve [Miasszonyunknak], alázatosan jelenik meg. Ha imádkozni kezd; Domonkos csokrokat fon, [az imában] melyben jártasnak tűnik.”

      A jegyző megemlíti Domonkos alázatosságát, aki nem tétovázik a rózsafüzér imát, mint hatékony fegyvert használni.shutterstock_25940932.jpg

Szólj hozzá!

A Szent Halál
kepatmeretezes_hu_LabouretsztKatalind6ffefcaf99.JPG



     Az 1886 Kisasszony napján a Szent Szűz súlyos betegséggel látogatta meg hű gyermekét. 
Régi heves térd fájdalmaihoz, fájdalmas szívbaj és asztma-rohamok is társultak. Novemberre azonban annyira javult az állapota, hogy éves lelkigyakorlatait az anyaházban végezhette. 
Ez volt utolsó látogatása a Bac-utcában. 
     Magas kora és gyöngesége dacára semmi kivételezést nem fogadott el. 

kepatmeretezes_hu_Csod0022.jpg

Versenyt térdelt a fiatalokkal, részt vett minden közös gyakorlaton. Egy napon ellátogatott a a szeminár-nővérek közös lelkigyakorlatára. A terem végében két régi kép volt fölfüggesztve, még 1835-ben készültek. Az egyiken szent Vince szívét, a másikon a Szeplőtelen Szűz 1830-as megjelenését ábrázolta. 
Egyedül képzelvén magát, a két kép előtt hosszas elmélkedésbe merült. A drága emlékek hatása alatt az arcát a megdicsőültek fénye övezte. 
     Elragadtatásából csak akkor tért magához, mikor az őt figyelő nővérek bámulattal fölkiáltottak: "Ó, ez az a nővér, aki látta a Szent Szüzet!" – "Ó, önöknek van látomásuk nővéreim!" – szólt kissé zavartan az öreg Katalin, és igyekezett mihamarabb eltűnni a szemük elől. 
kepatmeretezes_hu_labourecatherine_31.jpg     Tiszteletreméltó nővérük ereje azonban nap-nap után hanyatlott. Végre fölvirradt december 31-e. 
Akik földi életükben még sok időt vélnek maguk előtt, azok közömbös pillantást vetnek a fölkelő Napra. Hol unalmasnak, hol meg sietősnek tartják a járását. De nem úgy az, aki biztosan tudja, hogy életének utolsó napjára ébredt. Katalin nővér ujjongva üdvözölte a hajnalt. 
     A nővérek aggódva állták körül a drága beteg ágyát. Az előre látható közeli válás fájón sebezte a szíveket. Csupán Katalin nővér lelke úszott örömmámorban. A viszontlátás boldog előérzete természetfölötti nyugalmat és ünnepi hangulatot kölcsönzött neki. LeírhatatIan áhítattal fogadta a Szent Útravalót. Lelke légkörét a nyugodt béke olajágának illata töltötte be. 
     Katalin kérésére 63 fohászt osztottak ki egymás közt a nővérek, melyeket halálakor sorra elmondtak.
ow187.jpg     December 31-e vasárnapra esett; másnap új esztendő ünnepe volt, tehát a gyermekek közül kevesen voltak az intézetben. A haldokló kívánságára nővértársai helyettesítették őket és fönnhangon imádkozták a Szeplőtelen Fogantatás litániáját. 
Ennek végeztével az összesereglett nővérek legnagyobb épülésére, mennyei áhítattal megújította szent fogadalmait. Majd Csodáséremmel telt apró csomagokat osztott ki a körülállók között. Az ünnepi csöndet egyik jó öreg nővér szegte meg. Esdve fordult a haldoklóhoz : .Kedves Nővérem, hát ön elmegy anélkül, hogy nekem a Szent Szűzről csak egy szót is szólott volna? '" 
     Katalin nővér összeszedvén minden erejét, így felelt: Nekem nem szabad beszélnem, ez Chevalier atya feladata! - Kisvártatva folytatta: "A szent Szűznek szomorúságot okoz, hogy a kincset, melyet a Szeplőtelen Fogantatás által e társulatra ruházott, nem becsülik eléggé. Nem igyekeznek a kegyelmi hasznot kiaknázni; különösen pedig, hogy nem jól imádkozzák a szentolvasót! - Azután a jelenés kápolnájára irányította gondolatait, s így szólt: A Szeplőtelen Szűz megígérte, hogy minden egyes alkalommal különös kegyelemben részesíti azokat, akik abban a kápolnában imádkoznak. Különösen pedig gyarapítja bennük a tisztaságot: a szív-, lélek- és akarat tisztaságát. Ebben rejlik ugyanis a tiszta szeretet. " 
labouré_8_b_1.jpg
     A Csodésérem kiváltságoltjának arcán a félelemnek vagy szenvedésnek nyoma sem volt. 
Este hét órakor édes álomba merült, és minden halálküzdelem vagy a fájdalom legkisebb jele nélkül csöndesen átszenderült a boldog örök életbe. Bár mindnyájan figyelték, az utolsó sóhaját alig vették észre. 
     Még sohasem láttam ilyen édes, szent halált! – állította Dufes nővér.laboure...jpgcatalina_laboure_la_mensajera_del_cielo2.jpg

Szólj hozzá!

247az_irgalmassag_530.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpg

Hit vagy hitetlenség?

     Egy szellemes festő lefestette az utolsó vacsora jelenetét, amint: Jézus a kenyeret és bort nyújtja tanítványainak. A kép egyik alsó szélére a következő megnyilatkozásokat írta:
Luther: Ez alatt van az ő teste. −
Kálvin: Ez úgy hat, mint az ő teste. −
Zwingli: Ez jelképezi az ő testét. −
     A másik szélén viszont e szavak álltak:
Jézus Krisztus: Ez az én testem! −
     Majd alatta: „Kinek higgyünk ezek közül?”
     Aligha lehetne rövidebben és kifejezőbben érzékeltetni az Oltáriszentség körüli katolikus és katolikusellenes állásfoglalást. Az eligazodás tekintetében sajnos gyakorta a felekezeti szenvedély „csak azért is” ragaszkodása az útmutató, jóhiszemű hithűséget láttatva a csökönyösségben. Pedig mekkora kincstől fosztja meg magát az, aki nem hisz az Eucharisztiában! A csodákkal szemben értetlenkedő, aki nem hisz a valóságos jelenlétben, az bizony még sokkal érthetetlenebb kérdések előtt találja magát, mint amennyire hihetetlen maga az Oltáriszentség.
     Mert, ugyan miként magyarázza meg az ilyen, a kafarnaumi beszédet? Mennyiben kaphat választ, hogy az Úr miért is vezette tévedésbe a kereszténységet, amikor egyetlen szóval is visszatarthatta volna híveit a téves értelmezéstől? Miképp értelmezhető számára Szent Pál beszéde a korinthusiakhoz, vagy az ősi liturgiák egyöntetű szentségimádása, a legelső egyházatyák és a nagy egyháztanítók lángoló tanúságtétele? Miként kaphat magyarázatot az az ígéret,miszerint a pokol kapui sem vesznek erőt az Egyházon, és Ő velünk marad mindennap a világ végezetéig? Mennyi csoda, mennyi megoldhatatlan rejtély!

      Minket is válasz elé állít az Oltár Titka. Tőlünk is azt kérdezi Jézus: Mit akartok: hinni vagy botránkozva távozni tőlem? Én, amikor szeretetem legértékesebb zálogát nyújtom nektek, ti is rövidlátó kételkedéssel igyekeztek lerázni a hit édes igáját? Vagy hisztek-e Bennem akkor is, mikor szeretetem találékonysága, a csodák útját járja? Nos, mi mást felelhetnénk, mint amit Péter válaszolt az Úr kérdésére:  „Hová mennénk Uram, hiszen az örök élet igéi Nálad vannak!”  

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgEgy új szokás felbukkanása

vir_ros.jpg     A Boldogságos Szűz köszöntéseiben, bizonyos számú Ave Mária imádkozása Szent Domonkos idejében nem volt ismert, pláne nem elterjedt. Egyszóval, ez a szokás nem létezhetett akkor, mert erről egyetlen imakönyv, dokumentum vagy hagyomány sem tesz említést.
      Meghökkentő azonban – és ez bizonyítható megállapítás –, hogy Szent Domonkos óta ezen ájtatossági forma – minden társadalmi rétegben –, nagyhirtelen terjedni kezdett, úgy a műveltek, mint az egyszerű emberek között, és az erről szóló bizonyítékok száma a kor okirataiban megsokszorozódott.
    Így az 50 és 150 Ave Mária imádkozásáról szóló beszámolók megtalálhatók e kor okirataiban, mégpedig jelentőségteljes kontextusban: „Túlcsordul a száma azon dokumentumoknak, melyek tanúsítják, hogy a domonkos rend konventjeiben és kolostoraiban a 13. századtól kezdve Ave Mária-sorozatokat imádkoztak, 50, 150 vagy akár ezret is egymás után (…) a kérdés, hogy ki adta a domonkos szerzeteseknek ezt az ájtatossági formát? Nyilván az, aki a rendet is alapította: Dominik de Guzman!”
     Idézünk Szent Lajos királyról egy szép tanúságtételt: „A szent király minden este 50-szer letérdelt, majd rögtön felállt, hogy újra letérdeljen, és miközben letérdelt elmondott egy Ave Máriát.”
És ugyanebben az időben terjedt el a gyöngysorok alkalmazása is. Párizsban nem kevesebb, mint három műhely foglalkozott e gyöngyfüzérek készítésével. Az Ave Mariák számolására hamarosan elterjedt ezek használata.
     Szó mi szó, a domonkosok az egész kereszténységben szétszóródva, döntő hatással voltak, a rózsafüzér-imádság elterjesztésében. R. P. Mortier OP, a domonkos rend kimagasló történésze, nyomatékosan ezt írja: „A Szent Domonkos által alapított szerzetesrend működése kezdeteitől fogva különleges módon fejlesztette ki az Ave Máriák iránti odaadást. Ez vitathatatlan tény.”
      Mindazonáltal a rózsafüzér imádság nem csak egy új és szép szokássá vált, hanem Szent Domonkos ideje óta ez lett az Egyház egyik leghatékonyabb fegyvere, ellenségeivel szemben. (És ebben nem az imaforma, hanem az Angyali Köszöntés szavai képezik a természetfeletti erőt, ne akarjunk tehát mi más "rózsafüzéreket" imádkozni!)sao-domingos-de-gusmao-duquesne-university.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgEgy exorcista meséli − 6. részlet

     Fontos tudnunk, hogy milyen hatásokat tud a démon az emberekre földi életükben gyakorolni. Először is létezik a démon szokásos működése, a rosszra csábítás. Jézus ebben a vonatkozásban is elfogadta emberi természetét, amikor hagyta, hogy a sátán megkísértse. A sátán azonban rendkívüli módon is megnyilvánulhat, amelyet Isten csak egész különös esetekben engedélyez. A sátánnak ezt a rendkívüli tevékenységét öt különböző csoportba lehet besorolni:

zaklatas-blessed-guillaume-de-toulouse-_300.jpg1. Külső zaklatás: Ezek azok a jelenségek, amelyekről oly sok szent életrajzában olvashatunk. Tudjuk, miként lökdösték, ostorozták és verték az Ars-i szent plébánost és Pio atyát a démonok.

2. Ördögi megszállottság: Ez a legrosszabb forma, ami azt jelenti, hogy a démon megszállja valakinek a testét (nem a lelkét) és arra kényszeríti, hogy az ő akarata szerint cselekedjen és beszéljen. Ennek az áldozat nem tud ellenállni és ezért erkölcsileg nem felelős e tettekért! Ezt a formát látványos jelenségek kísérik, mint például az idegen nyelveken való beszéd, emberfeletti erő megnyilvánulása, titkos dolgok feltárása. Nagyon világos bibliai példa erre a gerázai megszállott esete. De természetesen az ördögi megszállottságnak széles spektruma van, ezek súlyosságukban és tüneteikben nagy különbségeket mutathatnak.

3. Ördögi kínzások: Ezek többé-kevésbé súlyos zaklatások és betegségek, amelyek azonban nem érik el a megszállottság mértékét, amely öntudatvesztéssel vagy olyan cselekedetekkel, beszédekkel járnak, amelyekért az áldozat nem felelős. Néhány bibliai példa: Jób nem volt megszállott, de gyermekeiben, vagyonában és egészségében súlyosan károsodott. A meggörbedt asszony és a süketnéma, akiket Jézus meggyógyított, nem voltak teljesen megszállottak, de a démon jelenléte fizikai zavart okozott náluk. Szent Pál egészen biztosan nem volt megszállott, mégis egy diabolikus bajban szenvedett: „De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam” (2Kor 12,7). Tehát kétségen kívül áll, hogy Pál betegségének eredete démonikus volt.

A valódi megszállottság esetei nagyon ritkák. De nagy számban találhatók olyan emberek, akiket a démonok egészségükben, vagyonukban, munkájukban, embertársi kapcsolatukban, hatalomvágyukban vagy valami másban befolyásolnak. (Források az első részben!) (folyt.)ordoguzes18_535.jpg

Szólj hozzá!

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy a hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

hetfajdalu_szuzanya.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgEgy exorcista meséli − 5. részlet

     Szent II. János Pálnak a sátánról tartott számos beszédéből szeretnék egyet idézni, mégpedig azt, amelyet 1987. május 24-én a Szent Mihály római templomában tett látogatásakor mondott: 

michael-okeefe_250.jpg „Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember megzavarodása, a személy belső meghasonlottsága, a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.” Ez világos utalás a kígyónak Isten általi elátkozottságára, ahogy ezt a teremtéstörténet leírja: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

Az Apokalipszis megmondja, hogy a démonokat a földre taszították; de végső elkárhozásuk még nem történt meg, akkor se, ha az angyalok és démonok szétválasztása megváltoztathatatlan. Tehát még megmaradt nekik bizonyos, Isten által megengedett hatalom, még ha csak „rövid időre” is. Ezért intézik Jézushoz a kérdést: „Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29). És emiatt kérték ők Jézust, „hogy ne küldje őket a pokolba, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek” (Lk 8,31-32). Egy emberből kiűzött démon számára, ha a pokolba küldik, ez a végleges. Ezért védekezik, ahogy csak tud ez ellen.

Jóllehet az ördögnek azokért a kínokért, amelyeket az emberi társadalmaknak és a megszállt embereknek okoznak, még nagyobb örökké tartó büntetéssel kell majd fizetnie, de gőgjében mégis megpróbálja, hogy népet gyűjtsön maga köré. Szent Péter nagyon világosan megírja, hogy az utolsó ítélet a démonok fölött még nem történt meg: „Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre” (2Pét 2,4).

Másfelől azoknak az angyaloknak, akik több jót tesznek, szintén nagyobb tiszteletben lesz majd részük az Utolsó Ítélet után. (Források az első részben!)

(folyt.)synaxis-archangels2-_535.jpg

Szólj hozzá!

 cdc0e44bbangha_535.jpgAz Oltáriszentség gyümölcsei

   Testvérem tudjuk, hogy az Oltáriszentség gyümölcsei az örök élet igéi, melyek közvetlenné és bensőségessé teszik az egész hitéletet. Nem véletlen, hogy olykor még másvallásúak is tanúságot tesznek, hogy egyedül a katolikus templomokban találnak valami bensőséges érzetet? Ez nagyon érthető: mert érezik a jelenlétet, páratlan közvetlenséggel csapja meg őket a végtelenség érzete és az örökkévalóság levegője. Kétségkívül...

     Ha bemegyek a katolikus templomba, Jézus néhány lépésnyire van tőlem. Igaz, hogy a színek fátyla alá rejtőzötten, de azért tudom, hiszem, hogy ott van csakugyan, oly valóságosan, mint amikor a földön járt. Ha szentmisén vagyok, tudom, hogy az Üdvözítő áldozza magát értem, ugyanúgy, mint amikor a Keresztfán áldozott. Ha magamhoz veszem, tudom és hiszen, hogy éppúgy hozzám jön, mint mikor az Angyali Üzenetre Szűz Mária méhébe szállt s ugyanúgy keblére enged hajolni engem, mint Szent Jánost az utolsó vacsorán. És nekünk mily természetes, hogy ebből a hitből és tudatból a kegyelem, remény és szeretet csodálatos melegsége áradhat a hívek szívébe.

bread2.jpg     Az Oltáriszentség emberileg is közel hozza hozzánk az Istent. Igaz, ő mindenütt jelen van, mindenütt megtaláljuk, de legközelebb mégis a megtestesült Istenember révén találjuk meg. Márpedig az Oltáriszentségben az Istenember rejtőzik! Néhány lépésnyire van tőlünk, sőt mikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük, egyenesen lehajol hozzánk, átölel, belénk száll, összeforr velünk, átömleszti a vérét a mi vérünkbe. Mily édes istenközelség ez! Mily megrázóan szép és boldogító egyesülés a Legszentebbel! Mily irigyletes kiválasztottság ez, kitüntetés és felmagasztalás!

Newman bíboros, még anglikán főlelkész korában epedve vágyott az Oltáriszentség után. Valaki azzal akarta elriasztani a katolizálástól, hogy ilyképpen le kell majd mondania anglikán egyházi állásáról és jelentékeny jövedelméről. A nemeslelkű Newman erre így felelt: „Ah, mit ér nekem akár százezer font is, egyetlen szentáldozáshoz képest!” Valóban: az Oltáriszentség mindennél gazdagítóbb kincs, mert Istent hozza közénk, és Istenhez emel fel minket.

     Az Eucharisztia teszi templomainkat vonzóvá, meleggé, elbűvölővé! Valaki egy híres protestáns imaházat nézett meg, és mivel rajta kívül akkor épp senki sem tartózkodott a fűtetlen épületben, ő tisztességtudóan kezében tartotta a kalapját. A sekrestyés azonban rászólt: „Uram, tegye csak fel a kalapját, hiszen nincs itt senki!” Az illető katolikus volt és bizony elszomorodott ezen. Szegény protestánsok − gondolta −, a templomukban nincs senki!

     Nálunk van! − Hála Istennek −, de mennyire van! Mi bizony levesszük kalapunkat, ha a templomba lépünk és nemcsak a kalapunkat, hanem térdet hajtunk, sőt kedvünk volna arcra borulni s megcsókolni a földet boldog áhítattal, repeső hálával − Az iránt −, aki nem vonakodott ily mélyre ereszkedni hozzánk!

     Az Eucharisztia rengeteg lélektisztító munkát végez a hívekben, a távol állók sajnos, ezt nem is sejtik! Minthogy nálunk kötelesség és parancs az Úr szava szerint a szentáldozás, tehát a Bűnbánat Szentségéhez is járulnunk kell! Gyónni pedig annyi, mint bűnbánón és halálos komolysággal magunkba szállni, lelkiismeretünket megvizsgálni és kegyetlenül perbe fogni önmagunkat hibánkért, bűneinkért, mulasztásainkért, leszámolni velük és jobbulást fogadni. Micsoda lélektisztító munka folyik a gyóntatószékekben nap mint nap, épp az Oltáriszentség iránti tiszteletből! Szegény protestánsok, akik ezt a lelki fürdőt kénytelenek nélkülözni!

     Az Eucharisztia a lelkierő forrása. A lélek áttüzesedik a Mennyei Jegyes ölelésétől, mikor Jézus édes testét érzi ajkán s nyelvén, szívébe zárva Őt, a Legnagyobbat, a Legtisztábbat, a Leghívebbet! Ilyenkor minden áldozatra képesnek, minden erőfeszítésre késznek érzi magát a lélek. Ó, mennyire megvigasztalódnak itt a szenvedők! Mennyi nemes elhatározás, mennyi apostoli tett, mennyi tevékeny felebaráti szeretet és mennyi tisztaság sarjad az Oltáriszentségből! Mikor az Úr a földön járt, egy-egyetlen érintésére meggyógyultak a betegek, megtisztultak a leprások, feltámadtak a halottak. Mennyi lelki gyógyulás, erősödés, életújulás, mennyi szent erő és lelkesedés fakad ma is az Oltáriszentségből! A keresztényüldözés első századaiban a pogányok csodálkozva tapasztalták, hogy valahányszor a fogoly keresztények valami kenyeret kaptak papjuktól, utána mindig kétszeres bátorsággal álltak ellen a kínoknak, és mosolyogva mentek a gyötrelmes halálba is! Igen, az Eucharisztia hősöket nevel, az Isten- és emberszeretet hőseit, a tisztaság csodáit, a vértanúság héroszait.

     Az Oltáriszentség megkönnyíti a legnehezebbet: megédesíti halált. Nap-nap után tízezrek válnak meg az élettől. A katolikus hívő (ha igazában az) nem fél a haláltól, mert útravalója van, az Úr, a haldoklók reménysége, az örök viszontlátás és feltámadás adója. Jézus az Eucharisztiában még egy utolsó bűnbocsánatot hoz nekik, még egy utolsó csókban pecsételi meg benne a boldog ébredés, a mennyország ígéretét! Nekünk a halál épp ezért nem is halál, hanem születésnap. A halál nem összeomlás, hanem élni kezdés; nem kétségbeejtő rém, hanem sejtelmes tavasz! Mert bennünket nem a csontkarú rém fogad a betegágyon, hanem Jézus, aki azt ígérte, hogy „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak élete lesz, és én feltámasztom őt az utolsó napon”!

Eucharisztia! Az Úr szenvedésének emlékjele, a feltámadás és örök boldogság legbiztosabb záloga! Ó édességes Manna, zarándokságunkban köztünk lakó, lelkesítő, támogató, tápláló Isten·Báránya! Bár megihletnéd a kétkedők szívét és megnyitnád nekik is csodálatos leereszkedésed édes titkát! Hogy ők is jöjjenek, s imádjanak Téged Oltárod Titkában, Szereteted Szentségében és szeressenek velünk, imádkozva a kétezer éves Egyházzal:

Jézus, kit takar most sokrétű lepel?

Add meg amiért lelkünk forrón esdekel:

hogyha majd a titkok fátyla felderül,

láthassunk örökre leplezetlenül!

(Aquinói Szent Tamás, Adoro te.)

 

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgA pápák határozott állásfoglalásai

V. Piusz pápa_1.jpg     A pápák egész sora Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér imaforma forrásának. Idézzük elsőnek Szent V. Pius 1569-ben kelt bulláját a Consueverunt romani Pontifices-t. Ebben nagyon világosan le van írva, hogy Szent Domonkos kialakított egy új imamódot – melyet rózsafüzérnek vagy a Boldogságos Szűz Mária zsoltárának neveznek –, melyet ezután az egész római Egyház magáévá tett. Ez az imamód abból áll, hogy a Boldogságos Szűz Máriát 150 Ave Mária – Dávid zsoltárai számának megfelelően – felmondásával tiszteljük, miközben minden 10 Ave Mária után egy Miatyánkot toldunk be, valamint a mi Urunk Jézus Krisztus élete titkainak szemlélését.                       Hozzá kell tennünk, hogy Szent V. Piusz 1571-ben az egész egyházban elrendelte a rózsafüzér imádkozását a Szent Szűz oltalmának kiesdésére a muszlimok európai térhódítása ellen! Amikor a keresztény hajóhadak Lepantónál fényes győzelmet arattak az Oszmán török túlerővel szemben, a pápa ezt egyértelműen a rózsafüzér kegyelmeinek tulajdonította!

      A Monet Apostolus bullában (1573), mellyel a rózsafüzér-ünnep bevezetésre került, XIII. Gergely pápa arra emlékeztet, hogy Szent Domonkos „azért vezette be ezt az igen ájtatos gyakorlatot, melyet rózsafüzérnek vagy Mária-zsoltárnak neveznek, hogy Isten haragját elterelje és a Boldogságos Szűz segítségét kieszközölje”.
      Amikor 1724-ben kétségbe kezdték vonni a szentolvasó domonkosi eredetét, XIII. Benedek megbízta a rítus-kongregációt, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Prospero Lambertini hittudós, a későbbi XIV. Benedek, a szolid római hagyományra támaszkodva cáfolta meg az ellenkező állításokat.
      1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta (Szent Domonkosnak), hogy prédikálja a népnek a rózsafüzért, és értésére adva, hogy ez az ima különösen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”.
Benoit_XIV.jpg      XIV. Benedek, aki ismerte ezeket az ellenvéleményeket, kijelentette, hogy a római hagyomány szolid bázisán alapszik és így válaszolt az ellenfeleknek: „Azt kérdik tőlünk, vajon valóban Szent Domonkos volt-e az, aki a rózsafüzért bevezette és kétségeik vannak e kérdésben. De mit mondanak azokhoz a határozott ítéletekhez, melyeket a pápák, X. Leó, V. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, XIII. Benedek és még sokan mások hoztak, kik egyértelműen Szent Domonkost tartották a rózsafüzér bevezetőjének?”st domonkos.jpg

Szólj hozzá!

     335. év szeptember 13-áján szentelték fel Jeruzsálemben a Szent Sír bazilikát, ahol 14-én mutatták be először a már május 3-án megtalált Kereszt-ereklyét, egy darabot Jézus keresztfájából. A kereszt a megváltás jelképe, így ez az ünnep közvetlenül Jézus ünnepeinek sorába tartozik. Az ünnep arra is emlékeztet, hogy az ereklyét Heraklios császár 618-ban visszaszerezte a pogányoktól. A kereszt tiszteletét a megszámlálhatatlan ábrázolás, szobor tanúsítja.

hp_Exaltation_08.jpg

Szólj hozzá!

A szabadság, egyenlőség, testvériség vérzivataros idejében

refuge.1840.jpg     Labouré Katalin lelkének egyensúlyát, természetfölötti nyugalmát nem zavarta meg semmi sem. Az 1870-71-es forradalom szennyárja nagy pusztítást vitt végbe széltében-hosszában. A szegény nővérek is bőven kivették részüket a szenvedésből. Befogadták a menekülteket, ápolták a sebesülteket, holott már ez sem tetszett a "testvériség" elveit valló kommünároknak! Azonban minél nagyobb volt a veszély, nővérünk annál nagyobb bizodalommal ismételgette: Imádkozzunk, hogy a jó Isten vessen véget a rossz napoknak." 
     1871. április 7-én, nagypénteken egy kommunista banda Dufes nővér intézetére vetette magát, annak ellenére, hogy az intézet a kommün napjaiban a sebesültek kórházává vált. A szerencsétlenül járt új lakók között volt két üldözött csendőr is, akiknek kiadását követelte a felbőszült horda. A szabadság-testvériség és egyenlőség szellemében, agyon akarták lőni a védtelen áldozatokat. Az elvadult csapat azonban kénytelen volt távozni "dolgavégezetlenül". 
 catalina_h2.jpg    Április 9-én, húsvétvasárnapján újra megjelentek és hatalmas tömeg támogatásával követelték a két csendőr kiadását. 
"Soha" – felelt a főnöknő, Dufes nővér, rettenthetetlen bátorsággal. 
A tömeg a nem várt válaszra iszonyú dühbe jött. Egy közülük már kardot rántott és meg akarta ragadni a főnöknőt. 
"Ne merjenek hozzám nyúlni!" – kiáltott emez, tiszteletet parancsoló, méltóságteljes határozottsággal.
A katonák visszaléptek, de tervüket nem adták föl és már a főnöknőt is fogságba akarták hurcolni. Szennyes lelkük ujjongott, ha szaporíthatták az ártatlan foglyok számát. 
     A katonák nem tágítottak és a főnöknőnek mennie kellett. Keserű búcsúzás következett, ám a nővérek, mintegy negyvenen kijelentették. hogy főnöknőjüktől el nem válnak, inkább vele mennek mindnyájan a börtönbe is! A szánalmas menet megindult. Már-már elhagyták a kaput, amikor a körzeti biztos, aki az elfogatási parancsot kiadta, "ésszerűségből" meggondolta a dolgot és így szólt: "Mit csináljak ennyi vad fecskével?" - és szabadon engedte ez egész nővérsereget. Hogy mégse látszhassék legyőzöttnek, még hozzátette: "Majd holnap!" 
     A holnapot azonban Dufes nővér nem várta be, szökve Toulousba távozott. Tehát a másnapra tervezett és ígért elfogatás is meghiúsult. 
laboure03_32.jpg     Ezalatt Katalin nővér rendületlenül kitartott tisztségében a portánál. Szorgalmasan osztogatta e kommunároknak a Csodásérmet. Az érem – méghozzá Katalin nővér kezéből – szinte varázserővel bírt a katonákra. Még az őrségben lévőket is fölváltották, csakhogy mindenkinek jusson belőle. 
"Nővérem, adjon nekünk is olyat. amilyet a pajtásunknak adott.. " – esdekelték, tőlük szokatlan nyájas hangon. 
"De hiszen maguknak nincs hitük; mit használ akkor az érem!? – mondogatta a jó Katalin nővér. 
"Az igaz Nővérem, mi nem sokat hiszünk, de hiszünk ebben az éremben, mely már másoknak is segített, nekünk is segíteni fog! Majd ha tűzbe megyünk, bátor halálra segít!" – volt a válasz. 
     Katalin nővér kezéből tehát ki nem fogyott az érem. Adott, és újra adott mindenkinek, ahányszor csak kértek. A Szent Szűz ígéretéhez híven, valamiképp kiesdi számukra is a megtérés kegyelmét - gondolta Katalin.
noverek_elhurcolasa_07.jpg     Egy napon azonban hiába keresték a zárda kapusát éremért, mert a kommunisták általános erőszakoskodása már oda fejlődött, hogy a nővérek kénytelenek voltak valamennyien elhagyni az intézetet. A távozók csomagjait (egy kis kék zsákot) katonák nagy röhögések közepette vizsgálták át.
Katalin nővér búcsúzáskor még egyszer fölkereste a kerti Mária-szobrot és szívére kötötte a Szűzanyának, hogy május végére hozza őket vissza. És a hűséges Szűz, kihez senki sem fordul meghallgatatlanul, megtartotta szavát.

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgEgy exorcista meséli − 4. részlet − G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai

     Kérdés: Miben és milyen módon szegül ellen a sátán Istennek, a Megváltónak?

antichristus_300.JPGVálasz: Nos azzal, hogy az Úrnak kijáró tiszteletet a maga számára követeli és a keresztény intézményeket utánozza. Ezt nevezzük antikrisztusnak és antiegyháznak. Az isteni kultusz majmolására a sátánnak megvan a maga egyháza, kultusza, papjai és imádói, miként „segítségének” és ígéreteinek (a neki lelküket eladott) hívei is. Amiként Jézus a lélek és a test üdvének elnyerését elősegítendő különleges hatalmat adott apostolainak és ezek utódainak, úgy adott a sátán is különleges hatalmat tanítványainak a lelkek elkárhozásának és a test megrontásának elérésére. Az embert megváltó testté vált Ige ellen a sátán felhasználja pl. a szexualitás bálványimádatát, amely az emberi testet a bűn elállatiasodó eszközévé alacsonyítja le (pornográfia). 

Ahogy tévedés a sátán létezését tagadni, úgy szintén helytelen más erők vagy szellemi lények létezésében hinni! Ez a hiedelem nagyon elterjedt, holott ilyen lényekről a Bibliában nem esik említés, ezek csak a spiritisztáknak, az ezoterikus vagy okkult tudományok képviselőinek, a lélekvándorlás tana követőinek, vagy azoknak a találmánya, akik az úgynevezett „bolyongó lelkekben” hisznek.

Nincsenek jó szellemek az angyalokon kívül, ahogy gonoszak sem a démonokon kívül. Az elhunytak lelkei vagy azonnal a paradicsomba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerülnek, miként ezt két zsinat − a lyoni és a firenzei is −, kötelező érvénnyel kijelentette. Azok a halottak, akik a spiritiszta üléseken állítólag megjelennek (vagy azoknak az elhunytaknak a lelkei, akik élő testekbe költöznek, hogy kínozzák azokat) nem mások, mint démonok, akik − írd és mondd −, az elhunyt nevében jelentkeznek! Az a néhány nagyon ritka kivétel, melyet Isten engedélyezett, melyek csak a szabályt erősítik, mármint azt, hogy van túlvilág! (Források az első részben!)

folyt.)as_535.JPG

Szólj hozzá!

 cdc0e44bbangha_535.jpgA valóságos jelenlét tana a nagy egyházatyáknál (FOLYT.)

7. Sőt mintha a legrégibb egyházatyák valahogy előre sejtették volna a XVI. század szentségtagadóit, akárhányszor úgy beszélnek, mintha egyenesen ezek ellen írnának.

Így kifejezetten hangoztatják, hogy Jézus szavait nem szabad merőben képletesen értelmezni, hanem szó szerint kell venni!

epifaniusz_salamisi_st.jpgA számos idevonatkozó nyilatkozat közül lássuk csak Szent Epifánius szavait:szent apostolok és a neves egyházatyák közül senki sem mondta, hogy a vérontás nélküli áldozat, melyet Krisztusnak, a mi Istenünknek és az Ő ajándékainak emlékezetére mutatunk be, az Ő testének csak a képe lenne. Nem azt mondta Jézus: Vegyétek és egyétek, ez az én testemnek a jelképe ...Sem az Úr, sem apostolai, sem az atyák nem nevezik a pap által bemutatott vérontás nélküli áldozatot sehol képmásnak, hanem az Ő saját testének és vérének ... A konszekráció befejezése előtt némelyik Szentatya jámborul ’előképnek’ nevezte; azonban a konszekráció után valósággal Krisztus testének s vérének mondatik, mert az is, és így hisszük!” (Hardouin VIlI. 370)

A sinaita Anasztázius felveti a kérdést: „Vajon Krisztus testének és vérének vétele, amelyet felajánlasz és amelyben részesülsz, Krisztusnak, az Isten Fiának valóságos teste-e, vagy egyszerű kenyér, aminőt az utcán lehet vásárolni, avagy Krisztus testének jelképe, mint ahogy a kos áldozat a zsidóknál volt?” S így felel rá: „Távol legyen, hogy azt mondjuk, hogy a szentáldozás Krisztus testének csupán jelképe volna, és hogy nem egyszerűen kenyér, hanem valóban saját Teste és Vére Krisztusnak, az Isten Fiának, ki emberré lett s a mindenkoron szűz Istenanya, Máriától született.” „Vegyétek és egyétek: ez az én testem, s hasonlóképp a kelyhet átadva így szólt: ez az én vérem. Nem azt mondta: ez az én testemnek s véremnek jelképe!”

Damaszkuszi Szent János is, aki egész életét a régi egyházi írók tanításának összegyűjtésére fordította, a fentiekhez hasonlóan ír, de a végén hozzáteszi: „A szentség belső erejét ma még nem látjuk, s így az örök dicsőségnek még csak képleteivel találkozunk a szentáldozásban.” (F.O. IV. 13,40)

Az egyházatyák érveire a koronát a nagy Alexandriai Szent Cyrill teszi fel, aki így fejtegeti Jn 15,1-et magyarázva: „Ne mondja senki, hogy semmiféle testi egyesülésben nincs részünk vele (Krisztussal), mert ennek ellenkezőjét azonnal bebizonyítjuk az ő írásaiból... Mert miért oltatik ő belénk? Nemde azért, hogy Krisztus teste is bennünk lakjék az ő szent testének vétele s a benne való részesülés által? (...) Érdemes megfigyelni: Krisztus nem azt mondja, hogy csak valamely hitbeli viszony által lesz bennünk jelen, hanem természetes (valóságos) részesedés által.”   st_augustine_um.jpg                                                                                                                      
 
8. 
Végül az ősegyház nagy atyái annyira közismertnek tartották a keresztények között a valóságos jelenlét hitét, hogy abból érveltek más hitigazságok védelmében is.

Így pl. a gnosztikusok tagadták, hogy Jézus Krisztus azonos az Isten Fiával, a teremtő Istennel. Erre Irenaeus azzal felel: hogyan tehette akkor Krisztus, hogy a kenyér s a bor az ő testévé s vérévé váljék, ha nem volt hatalma teremteni? (Adv. haer. IV. 18,4)

Az ariánusok tagadták az Ige istenségét; Hilarius erre az Oltáriszentséggel érvel: ahogy mi Jézus teste által nyerünk életet, úgy a Fiú is az Atya által él.

Mások tagadták a megtestesülést, mire Aranyszájú Szent János az Oltáriszentséggel bizonyítja, hogy az Ige csakugyan emberi testet vett fel.

Nestorius tagadta Krisztus emberi természetének személyi egyesülését az örök Igével, mire Szent Cyrill így felel: „Ha nem egyetlen személy volna az Ember és az Isten Igéje, akkor ez a szó: − Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne −, közönséges emberevésre szólítana fel, és teljesen értelmetlen volna!”

macedoniánusok a Szentlélek istenségét tagadták; mire Isidorus Pelusiota az átlényegülés tanából bizonyítja a Szentlélek istenségét. Arra hivatkozik, hogy Krisztus a Szentlelket az Atyával s Fiúval egy rendbe állítja, aki „a titokzatos asztalon a közönséges kenyeret a megtestesülés igazi testévé változtatja”, − ami szerinte a Szentlélek istenségének bizonyítéka.

Nagyon gyakori végül a Szentatyáknál, hogy az ember testi feltámadását éppen az Oltáriszentségből bizonyítják: „Hogyan mondhatják a feltámadás tagadói, hogy elpusztul, s nem nyer többé új életet az a test, amely az Úr testével és vérével táplálkozott?” − kérdi Szent Irenaeus a gnosztikusokkal szemben. Ugyanígy beszél Alexandriai Szent Cyrill is.

9. Még csak azt említjük fel, hogy maguk a legrégibb eretnekségek is hittek az Oltáriszentség tanában, és hivatkoztak rá. Így pl. az eretnek Eutyches egyik követője (Theodoretusnál, dial. 2) így akarja bizonyítani tévtanát: „Amint az Úr testének és vérének jelei mások a pap invokációja előtt, utána pedig átváltoznak és mások lesznek, ugyanígy az Úr teste a mennybemenetel után isteni állaggá változott,”

Hasonlóképp beszél Samosatai Pál és mások. Ez is annak bizonysága, hogy az első századok kereszténysége, még az eretnekek is, egyértelműleg vallották az Oltáriszentségben jelenlevő Krisztust és senkinek sem jutott eszébe, hogy az idevonatkozó evangéliumi kijelentéseket eredeti jelentésüktől eltérően, valami ködös jelképűséggel magyarázza. Minél közelebb megyünk vissza Krisztus Urunkhoz, ahhoz a korhoz, amelyben még elevenebben élt a lelkekben Jézus tanítása és az apostolok hite, annál világosabban és egyértelműbben jelentkezik az Oltáriszentség szó szerinti értelmezése, a valóságos jelenlét sziklaszilárd hite.

Valóban joggal mondtuk tehát fejtegetéseink elején, hogy alig van a kereszténységnek olyan fényesen igazolható, annyira biztosan krisztusi eredetű tana, mint a valóságos jelenlété. Jézus az Oltáriszentségben valóban jelen van, így hirdette önmaga, így hitték az apostolok, és így hitte az egész kereszténység a hitújítókig, akiket e pontban inkább a katolikus Egyházzal való szembehelyezkedés viszketege vezetett, semmint a tárgyi okok. 

(Folytatódik!)holzschnitt_aus_flugschrift_um_1526_535.jpg

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgA rózsafüzér eredetét homály fedi?

8439954.jpg     A 13. és 14. század íróitól hiába várjuk, hogy megemlítsék azt a tényt, hogy a rózsafüzért Szent Domonkos vezette be. Az ilyesmi egyszerűen nem tartozott a kor irodalmi zsáneréhez. Ezek az írók fontosabbnak tartották az adatközlésnél, hogy olvasóik épülését előmozdítsák. A rózsafüzér eredetét ezért a kutatás számára homály fedi. Valószínűleg a Gondviselés így akarta – még akkor is –, ha ez a racionalistáknak nem tetszik. Ez a Szűzanya és szolgájának, Szent Domonkosnak a titka marad.
     Mindazonáltal nagy aljasság, és a józan ész meghökkentő hiányának jele, ha valaki ezt a homályt arra akarja felhasználni, hogy ezen ima bevezetését Szent Domonkostól elvitassa, amiként ezt a modernisták teszik:
     Egyfelől azért aljasság, mert a rózsafüzér Szent Domonkos által való bevezetése a biztos hagyományok körébe tartozik, nemcsak a domonkos rendben, hanem a római katolikus Egyházban is. És ez a fő érv!
     Másfelől a kifogásoló józan eszének hiánya, mivel a 13. és 14. századi dokumentumok − ha áttételesen is −, de sok és meggyőző adatot szolgáltatnak, melyek elégségesek arra, hogy a rózsafüzér bevezetését időben be lehessen határolni! Ennek a behatárolásnak az időpontja pedig, se a Szent Domonkos előtti, se az utána jövő időre nem illik. Vizsgáljuk meg egy kissé ezt a két pontot, melyet a modern kritika teljesen figyelmen kívül hagy. Szent Domonkos átveszi a rozsafüzert(Antonio Asisclo Palomino de Castro y Velasco_Seattle Art Museum).jpg

Szólj hozzá!

fatima_102_eves_535.jpgszeptember_image_535.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgEgy exorcista meséli − 3. részlet

garden-of-eden-_300.jpg     A II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan emlékeztetett az Egyház változatlan tanítására. „Az emberiség egész története át van szőve a sötétség erőivel folytatott szörnyűséges harccal, mely a világ kezdete óta fennáll.” (GS 37) „Az ember, akit a történelem kezdetekor megkísértett a gonosz, visszaélt szabadságával, amikor felkelt Isten ellen, és útját Isten nélkül akarta járni. És az ember, miközben vonakodott Istent saját eredeteként elfogadni, tönkretette a végső céljára vonatkozó Isten akarta rendet.” (GS13) „De Isten elküldte Fiát a világra, hogy ő az embereket a sötétség és a démon hatalmából kiszabadítsa.” (Ad gentes 1,3) De hogyan érthetnék meg azok Krisztus művét, akik a démon létezését és igen aktív működését tagadják? Hogyan érthetnék meg Krisztus megváltó halálának értékét? A Szentírásra hivatkozva a II. vatikánum kijelenti: „Krisztus halála által megszabadított bennünket a sátán hatalmából.” (Sacrosanctum Concilium 6) „A megfeszített és feltámadt Jézus legyőzte a sátánt.” (GS 2) Krisztustól legyőzetett sátán, Krisztus követői ellen harcol tovább. „A gonosz szellemek elleni harc tovább folyik, és miként az Úr mondta, az utolsó napig tart.” (GS 37) 

Ez idő alatt minden ember a harc állapotában van, mivel a földi élet az Istenhez való hűség próbája. (!) Ezért „kell a híveknek igyekezniük állhatatosan ellenállni az ördög támadásainak és minden nap újra harcolni ellene. Mielőtt azonban a sugárzó Krisztussal együtt uralkodhatunk és földi életünk egyedülálló útját befejezhetjük (nincs más próba!), mindannyian meg fogunk jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számadást adjunk arról, amit halandó életünkben tettünk, jót és rosszat. És a világ végén eldől, hogy aki jót tett, az az élet feltámadását kapja, aki azonban a gonoszat, az az elkárhozás feltámadását.” (LG 48)

Akkor is, ha ez a sátán elleni harc minden idők minden emberére érvényes, a felől nincs kétség, hogy a sátán hatalma bizonyos történelmi korokban erősebben kifejezésre jut, legalábbis általános síkon a tömegek bűneire vonatkozólag. „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen...” (Pét 5,8-9) Ebben az állandó veszélyben élünk, ami a tömegtájékoztatási eszközökkel való visszaélésben, miként a materializmus és a társadalmak fogyasztói szemlélete által is megmutatkozik, amelyek megmérgezték a nyugati világot. (Források az első részben!)

(folyt.)jesus_o-demon-_535.jpg

Szólj hozzá!

     A Boldogasszony-kultusz, népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_44_260.jpgA szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát, nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadást is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mária-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna) stb. Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M(mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A(advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R(reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I(Illuminatrix) jelentése, az egész egyház és a világ a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A(auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attribútuma is.

maria_neve2_535.jpg

Szólj hozzá!

 cdc0e44bbangha_535.jpgA valóságos jelenlét tana a nagy egyházatyáknál 

68-2.jpg     A következő századok nagy egyházatyáinak irataiból már egész köteteket lehetne összehordani annak bizonyítására, hogy ők is ’egy-emberként’ hitték rendületlenül a Jézus testének és vérének valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Nem sorolhatjuk fel valamennyiük kijelentését, de tanúságtételeiket néhány összefoglaló szempont szerint csokorba kötjük:

1. A nagy egyházatyák és egyházi írók nem győzik kiemelni az Oltáriszentség csodálatos, természetfeletti jellegét (aminek nem volna értelme, ha merő szimbólumról volna szó) és a csodákat, amelyeket Isten az Oltáriszentség létesítésében művel. Mily csoda ez mind, mondják: hogy ugyanaz a test, amely az Atya jobbján ül a mennyben, mégis itt van a mi oltárunkon, hogy a hívek kezébe s ajkára száll; hogy megtöretik s mégsem romlik el, s hogy minden egyes hivő az egész Krisztust veszi; hogy az utolsó vacsorán Krisztus önmagát tartotta kezében (Ágoston); hogy ő a vendég és a lakoma egyszerre stb. (Így Aranyszájú Szent János, Szent Efrém, Nazianzi Szent Gergely, Szent Ágoston, Szent Jeromos stb.)

2. Keresik az okokat, vajon mi vezethette Jézust, hogy ezt a nagy csodát művelje és a saját testét s vérét ilyen formában hagyja ránk eledelül.

3. Mindebből az egyházatyák, olyan következtetéseket vonnak le, amelyek kizártnak tartják a puszta képletes magyarázatot. Aranyszájú Szent János pl. Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben nagyobb csodának tartja, mint Illés csodáját, akinek imádságára égből leszállt tűz emésztette meg az áldozatokat.

4. Erős párhuzamba állítják az Oltáriszentséget a megtestesüléssel: ahogy a megtestesülésben a láthatatlan Isten testi valóságban jött közénk, úgy az Oltáriszentségben a láthatatlan Jézus is testi valóságban száll közénk.

5.legnagyobb tiszteletadásra hívják fel a híveket az Oltáriszentség iránt azzal a megokolással, hogy hiszen ott maga Jézus van jelen.

Így Jeruzsálemi Szent Cyrill „Hitoktató könyvében” ezt mondja: „Amikor Hozzá lépsz, ne kézlóbálva járulj oda… Miután pedig szemedet óvatosan megszentelted (megérintetted) a szent Testtel való érintkezésben, úgy vedd magadhoz, vigyázván, hogy semmi belőle veszendőbe ne menjen. Mert ha valamit elejtenél belőle, úgy tekintsd, mintha saját testednek valamelyik tagját vesztenéd el. Ugyebár, ha valaki aranyforgácsokat nyújtana neked, a legnagyobb figyelemmel vigyáznál, nehogy valamit is elveszíts belőle, s így károd származzék? Hát nem kell-e akkor még sokkal inkább vigyáznod, hogy egy morzsácska se hulljon el abból, ami minden aranynál és drágakőnél becsesebb? Majd Krisztus testének vétele után járulj a vér kelyhéhez is, nem karod lóbálva, hanem leborulva, az imádat és tisztelet módján, ament mondva, s Krisztus Véréből vevén, a magad megszentelésére. Amíg még ajkadhoz tapad annak nedvessége, kezeddel nyúlj hozzá és szenteld meg vele szemedet, homlokodat és többi érzékeidet.” (Cat. Myst. 5,21)

Mindennek ugyan mi értelme volna, ha az Egyház az első századok folyamán nem hitt volna rendületlenül az Oltáriszentségben, a valóságos jelenlétben!

6. Épp emiatt a legnagyobb testi-lelki tisztaságot követelik meg az ősegyház atyái azoktól, akik az eucharisztikus lakomához járulnak. Aranyszájú Szent János szerint:„Mekkora tisztaság illik ahhoz, aki ebben az áldozatban részesülni akar! A napsugárnál tisztábbnak kell lennie a kéznek, mely ezt a testet szegi, a szájnak, mely ettől a lelki tűztől betelik, a nyelvnek, melyet e félelmetes vér von be! (...) Hol van az a pásztor, amelyik a saját teste tagjaival táplálná a juhait? De mit beszélek én pásztorokról, mikor anyák is vannak, akik a szülés fájdalmai után kisdedeiket idegen dajkára bízzák. Ő (Krisztus) azonban ezt nem tudta elviselni, hanem saját vérével táplál minket s mindenképpen magához forraszt bennünket.”(Hom. 82. in Mt. 5)

Szent Ágoston így kel az áldozás előtti böjt védelmére: „Talán még azt is szemére vetik az egyetemes Egyháznak, hogy az Eucharisztiát mindig éhomra vesszük? Pedig így volt tetsző a Szentléleknek is, hogy az ilyen nagy szentségnek tiszteletére a keresztények szájába előbb lépjen be az Úr teste, mint a többi eledelek; mert hiszen ez az értelme az egész világon elterjedt szokásnak.” (Ep. 54,8)

Tertulliánus heves és lángoló kifakadását a méltatlanul áldozók és a méltatlan papok ellen − akiknek a „kezét kellene levágni” − már fentebb láttuk.

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgA "rózsakert telepítésének" ideje

inmacu13.jpg     Ritkán fordul elő, hogy egy ájtatossági forma ilyen hirtelenséggel bukkan fel a történelemben és hatja át az egész Egyházat. Az isteni pedagógia gyakran évszázadokig készíti fel a lelkeket ilyesmire. Általánosságban kijelenthető, hogy a rózsafüzér a keresztények azon korai szokásából ered, miszerint az első hívek Szűz Máriának köszönetet mondtak mindazokért a kegyelmekért, melyeket Ő az egész emberiségnek hozott.
Nyilvánvaló, hogy a rózsafüzér ájtatossági forma a középkorban fellendült általános Mária-tiszteletnek köszönheti különleges elterjedését, és nincs ez ma sem másként!
     Szűz Mária saját kegyelmi érdemeinek és azon kegyelmeknek a szemlélését, melyeket ő gyermekeinek kiesdett, olyan örömnek tekintették, mely minden más örömet felülmúl. Valójában, a Boldogságos Szűz köszöntésének ezen öröméből származik a rózsafüzér név. A középkorban ugyanis a rózsa az öröm szimbóluma volt. Sőt, Szűz Máriát még „rózsakertnek” is nevezték, mivel a középkori latin nyelvben a rózsakert neve rosarium volt (ami rózsafüzért is jelent).
féminin sacré.JPG      Egyesek arról is meg vannak győződve, hogy a Szent Szűznek minden általunk való egyes köszöntésével az angyal köszöntésekor érzett öröm új visszhangját érzi. Tehát azért ismételjük az angyal szavait, mert Mária Szívét meg akarjuk örvendeztetni. A Boldogságos Szűzhöz szóló köszöntések tehát spirituális rózsákként értendők, melyeket Máriának átnyújtunk, melyekből rózsakoronát fonunk. Ellenszolgáltatásként a Boldogságos Szűz rózsából font láthatatlan diadémot (lelki kegyelmeket) helyez gyermekeinek fejére.PATERNOSTER-31.JPG

Szólj hozzá!

A Csodásérem egyházi fogadtatása

     XVI. Gergely pápa (1831–1846) gondos utánajárást követően hitelesnek nyilvánította, majd mellkeresztjére erősítve viselte az érmet.
     IX. Piusz pápa (1846–1878) 24 évre rá, hogy a Csodásérem felirata "bűn nélkül fogantatottnak" nevezi a Szent Szüzet, 1854-ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Egyébként már 1847. június 20-án engedélyezte az Ifjúsági Mária Mozgalom működését. 
     XIII. Leó pápa 1884. július 23-i dekrétumában rendelte el a Csodásérmű Boldogasszony ünnepét november 27-re.
     Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodás Érem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodás Éremnek terjesztése.
labouré_8_b.jpg     1933-ban XI. Piusz avatta boldoggá, ekkor exhumálták, 57 év után. Teste teljesen épségben maradt, sőt kezeiről – melyek életében magán viselték súlyos ízületi betegségének nyomorító jeleit - eltűntek a betegség jelei. „A bőr és izomzat ép, csontok, porcok rugalmasak, köröm, haj természetes állapotban. Szeme is ép, még kék színét is megőrizte” – olvasható az exhumálási jegyzőkönyvben.
     XI. Piusz pápa gyakran buzdította a híveket a Csodás Érem tiszteletére és kifejezésre juttatta, mily nagy a bizalma a Szeplőtelen Szűz közbenjárásában. Különösen napjainkban – mondotta – ragyog fel újból a Csodásérem. Emlékeztet bennünket arra, hogy imádsággal mindent elérhetünk, még csodákat, sőt különös csodákat is. És ez a Csodásérem nagyszerű különlegessége. Csodákra pedig szükségünk van. Nemcsak Lourdes-ban, a Massabielle-i barlangból mosolyog ránk a Szeplőtelen Szűzanya. A Csodásérem által is ránkárasztja kegyelmeit... Ugyanaz az Istenanya, Szűz Mária az, aki figyelmünket magára fordítja; bizodalmat kelt szívünkben és imáinkat mosolyogva hallgatja. Ebből a Csodás Éremből, már sokat szétosztottam!
     XII. Piusz pápa avatta szentté 1947. július 27-én, és audienciái során sokszor osztogatta az érmet. Ő mondotta róla: „...Katalin nővér a XIX. század egyik legkiemelkedőbb szentje és misztikusa, akinek hitelességét már életében csodák tanúsították... ” Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodás Érem Kápolnában.
     Szent  II. János Pál pápa 1980. május 31-én elzarándokolt a párizsi Szűz Mária Csodásérem Kápolnába, ahova Maximilian Kolbe is elzarándokolt 50 évvel korábban japán missziós útja előtt.II. Janos Pal a csodaserem kapolnaban.jpg

Fontos kijelentenünk: A Csodásérem nem talizmán,  nem tárgyi mivolta okozója a csodának! A megszentelt érem felvétele, csupán jelzés értékű gesztus viselője részéről, mintegy a 'hovatartozás jelvénye' az Istenanya felé, aki Szent Fiától többletkegyelmeket esdett ki viselőjének. A Csodásérmet Mária – Isten Anyja és az Emberiség Anyja – ajándékozta nekünk! Mi is ajándékozzuk másoknak! Ezzel a Kegyelmek Anyja felé kifejezzük azon szándékunkat, miáltal hitet és oltalmat kérünk szeretteinknek, felebarátainknak vagy magunknak. A megszentelt Csodásérem viselése (lehetőleg nyakban hordozva, de ruhába varrva is) a fohász imádkozásával, ma is kegyelmek forrása. Gyakran csókoljuk meg az Érmet és mondjuk ájtatosan a fohászt (vagy mondjuk el mások helyett): Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!

medalha_milagrosa2.jpgAzért hívják 'csodásnak', mert oly sok imameghallgatás, megtérés, oltalom és csoda fűződik hozzá. Beszerzése tehát ajánlatos!
A Csodásérem búcsúival kapcsolatos érdeklődés Budapesten: 1118 Budapest, Ménesi út 26./a
A jelenések kápolnája – a párizsi Rue du Bac 140. – Lourdes után a leglátogatottabb kegyhely visiteguide.jpgFranciaországban.corpo_de_santa_catarina_laboure_.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgEgy exorcista meséli − 2. részlet

jesus_images_250.jpg     A Szentírás az angyalokról és a démonokról kifejezetten, mint szellemi lényekről beszél, akiknek saját értelmük, akaratuk, szabadságuk és függetlenségük van. Ezzel szemben, a modern teológusok a sátánt a gonosz elvont eszmeként azonosítják. Ez egyértelműen eretnekség, ami ellentétben áll a Bibliával, a patrisztikával és az Egyház tanítóhivatalával.

A múltban soha nem kérdőjelezték meg ezt az igazságot, ezért nem történt meg eddig a sátán és a démonok létének dogmatikus definiálása. Ám a IV. Lateráni Zsinat világosan kimondja: 

„Az Ördögöt (tehát a sátánt) és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de ők saját hibájukból (szabad akaratukból) gonoszak lettek.”

Az is nyilvánvaló, hogy Jézus kereszthalálával legyőzte a sátánt, de ezen felül még tanításával is: „De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20). Jézus az erősebb, aki a sátánt megkötözi, amely így nem állhat fenn tovább (Mk 3,26-27). Jézus megadja az apostoloknak a hatalmat az ördögűzéshez. Azután ezt a hatalmat kiterjeszti a 72 tanítványra is, végül mindazoknak megadja, akik hisznek őbenne!jesus-casting-out-demons_535.jpg

Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, miként folytatták az apostolok a Szentlélek eljövetele után a démonok kiűzését. És ugyanígy tettek a későbbi idők keresztényei is. Már a legkorábbi egyházatyák, mint például Jusztin és Iréneusz, világosan beszéltek a sátánról és az ő kiűzésére szolgáló hatalomról. És ugyanígy tanítottak a többi egyházatyák is, akik közül én különösképpen Tertulliánuszt és Origenészt emelem ki.

Elég ezt a (fenti) négy szerzőt idézni, azon modernista teológusok megszégyenítésére, akik gyakorlatilag nem hisznek az ördögben és ezért nem is beszélnek róla. Aki a sátánt eltűri, az a bűnt is eltűri, és nem érti meg többé a krisztusi kegyelem működését. (Kép: A sátán már tudja mi az örök kárhozat.) (Források az első részben!)

(folyt.)szatan-maxwell-_535.jpg

Szólj hozzá!

182jacinta_530_1.jpg

Szólj hozzá!

 cdc0e44bbangha_535.jpgAz Oltáriszentség az ősi keresztény liturgiákban

       Az, hogy a régi keresztények mit hittek és mit nem, az kevésbé az egykori írók irataiból, mint inkább az ősi liturgiáikból tűnik ki, melyekben nem egyházi írók, hanem a széles néptömeg hite, hivatalos egyházi álláspontja és imaélete jut kifejezésre.

cristo_gnosis.jpg      Tudvalevőleg, a régi keresztény hitközségek többé-kevésbé önállóan fejlesztették szertartási rendjüket. A nevezetesebb szertartás-rendek vagy „liturgiák” máig fennmaradtak, részben a ma is használatos ősi rítusokban, részben pedig a feljegyzésekben. Ebből kitűnik, hogy a valóságos jelenlét hite az ősrégi keresztény liturgiák középpontjában állt, a szertartások legfőbb eleme a miseáldozat, melynek központi része az átváltoztatás! E szent cselekmény, mindig a legnagyobb megkülönböztetéssel, a lángoló hit és imádó áhítat legváltozatosabb kitöréseivel jut kifejezésre. Ez annyira vitán felül áll, hogy elég itt pusztán néhány példára utalnunk.

Így az ősrégi ún. Szent Márk-liturgia szerint a pap vagy püspök, miután a kenyér és bor felett háromszor egymásután e szavakat mondta: „A mi Üdvözítő Istenünk Teste és Vére ez valóban. Amen” – leborulva imádja az oltáron jelenlevő Üdvözítőt –, s így folytatja: „Hiszem, hiszem, hiszem és vallom utolsó leheletemig, hogy ez a te egyszülött Fiadnak, a mi Urunknak, Istenünknek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdon életadó Teste. Ezt vette a mi szent Asszonyunktól, a mindenkor szűz Istenszülőtől, Máriától… Hiszem, hogy ez valóban ugyanaz a test.”

        Körülbelül ugyanilyen a Szent Vazul-féle görög liturgia is, ahol még hozzáteszi a pap: „Ezt adta ő a mi szabadításunkra és a bűnök bocsánatára, s örök életéért azoknak, akik benne részesülnek. Hiszem, hogy ez Ő valóban.” (Hasonlóképp szól a Szent Gergely-féle liturgia is!)

jeruzsálemi, úgynevezett Szent Jakab-liturgia szerint, melyet a IV. században jegyeztek fel, és a szír monofiziták a mai napig használnak, a pap a felajánláskor így imádkozik: „Küldd el Uram, Szentlelkedet, ... hogy eljövén tegye ezt kenyeret élő testté, valóságos testté, mennyei testté, testté, mely testünknek és lelkünknek buzgóságot ad: a mi Urunk Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Testévé, hogy azoknak, akik őt veszik, legyen bűneik bocsánatára és örök életére... És a bor és víz vegyülékét, amely a kehelyben van, tegye az Újszövetség vérévé, elevenítő vérré... a mi Urunk Istenünk és üdvözítőnk Jézus Krisztus Vérévé” stb.

Az átváltoztatás szavai után a pap így kiált fel (vagy énekel): „Szent dolgok, szent embereknek!”  Amire a nép így felel: „Te vagy az egy szent, az egy Úr, Jézus Krisztus!” Majd a pap megtöri a kenyeret, s egy részét a kehelybe ejti (mint ez most is történik a latin misében) e szóval: „A mi Urunk, üdvözítőnk és Istenünk Jézus Krisztus testének és vérének egyesülése.” Majd midőn a híveket áldoztatja, így imádkozik: „Vedd és lásd, mily édes az Úr, aki megtöretik, de nem osztatik fel” stb.

        Az örmények is így mondják miséjükben, ősidőktől kezdve mind a mai napig, az átváltoztatás után: „Amen, amen, amen, hiszünk benned s imádunk téged, ó mi Urunk Istenünk ez valóban te Tested.” A pap pedig utóbb így folytatja : „Valóban ez a mi Üdvözítő Istenünk Teste, és ez az ő Vére. Hiszem, hiszem, hiszem mostantól mindörökké, amen. Ez a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Teste s ez az ő Vére, melyet a mi szent és szeplőtelen Asszonyunkból Szűz Máriából vett.”

gall szertartásban a vasárnapi misében a Miatyánk után ez az ima állt: „Szabadíts meg a gonosztól, Krisztus Jézus; mi a te keresztre feszített Testedet esszük, s a te értünk kiontott szent Véredet isszuk.”

mozarabi szertartásban a pap, húsvét szerdáján így imádkozik: „Ez az áldozati bárány, mely a keresztfán függött; ez az a test, amely a sírból feltámadt. Amit értünk valóságban bemutatott a mi főpapunk, azt nyújtjuk a kenyér és bor édességében.”

(A többi ősi liturgiára nézve lásd Muratari: De rebus liturgicis, vagy Charles Coupe: The Holy Eucharist.) 

        Az ősrégi liturgiáknak ezen egybehangzó tanúságtétele bizonyítja: hogy a régi keresztény egyházakban soha senki nem kételkedett abban, hogy Jézus kijelentéseit – a valóságos jelenlétéről, a testéről mint valóságos eledelről, és véréről mint italról –, szó szerint kell venni. Hinni kell benne, nem pedig emberi mértékkel boncolgatni.

       Vajon tudták-e mindezt a XVI. század szenvedélyes hitvitázói, amikor egyszerre félreértelmezték 15 évszázad egyöntetű és változatlan hitét, kijelentve, hogy az Oltáriszentség tana csak a megromlott Egyház és a pápaság találmánya? Ha nem tudták, akkor bizony tájékozatlanok voltak; ha pedig tudták, akkor jogtalanul ragadtak magukkal milliókat a tagadásba, akiket ezáltal eltávolítottak Jézus kijelentéseitől az ősi keresztény tantól! Ez pedig felmérhetetlen károkozás a lelkekben! 

(Folytatása következik!)

00018612.jpg

Szólj hozzá!

imadkozd_a_rozsafuzert_4_k535.jpgA szerkesztő bevezetője

ima-sic499.jpg      Korunk, Istenhez imádkozni hajlandó embere, ha tisztában is van hálaadó és kérő imájának párbeszédi lényegével, azzal már kevésbé, hogy melyik szóbeli ima a leginkább tetszőbb és érdem-szerzőbb Isten előtt.
      Sajnos, korunkban számtalan “rózsafüzér-forma” ismeretes, ám ezek közül egyedül a Szent Domonkos-féle és az Irgalmasság füzére van pápailag ajánlva! Meglehet, hogyha valaki a szándékára nem az ilyen-olyan rózsafüzért imádkozná, hanem a "rendeset" – azt, amelyet a pápák, a szentek és maga a Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől! A kínált "választékot" a megtévesztő szellem cselvetésének is tulajdoníthatjuk azért, hogy az eredeti "Domonkos" rózsafüzért ne mondjuk! Ha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére, ki találhat szebbet, jobbat, Isten ihlette érdem-szerzőbbet? Nincs ugyanis egyetlen ima sem, mely ennyire áthatotta volna a katolicizmust, mely lényegileg meghatározta üdvtörténetünket és amely a Szentlélek szavaival ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák és szentek ajánlásait.
      Sorozatomban a "rendes" rózsafüzér (más néven szentolvasó) történetét is áttekintve, elsősorban a rendkívüli kiváltságait szeretném szemléltetni.

Források:
Grignon L. − P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, (Stephaneum,1944)
LÚCIA nővér: A FATIMAI ÜZENET FELHÍVÁSAI (Secretarido dos Pastorinhos, Fátima)
A SZENTOLVASÓ, szerkesztette: Begyik Tibor OCDS Harmadik, javított és bővített magánkiadás.
Grignon L.: − A TÖKÉLETES MÁRIA-TISZTELET. (magánkiadás)
ROSARIUM VIRGINIS MARIAE, II. János Pál apostoli levele (Szent István Társulat)
SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ (Szent István Társulat 2010)
PROHÁSZKA O. − Élet igéi (Szent István Társulat 1929)
Br. MARIE-DOMINIQUE OP: A rózsafüzér története és hitbeli alapjai (Megjelent a Szent Margit Lap 71-75. számában)

engesztelo_szentolvaso.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgEgy exorcista meséli − 1. részlet − P. Candido Amantinia atya, Gabriele Amorth könyvéhez írt előszavából

armstrong-advice_300.jpg     A Szentírás több helyen beszámol arról az isteni hatalomról, amelyet Jézus ezen a területen mutatott. Isten egyszülött Fiának e világba való küldésével világosan kifejezésre juttatta, hogy a sátán emberekre gyakorolt káros hatásának gátat akar, és képes vetni.

A szent írások ismételten utalnak arra, hogy a sátán e világ fölötti hatalmát fizikai megszállottság formájában is kifejezi. Azok közé a rendkívüli képességek közé, melyeket Jézus az apostoloknak és azok utódainak át akart adni, az ördögök kiűzése is beletartozik (Mt 10,8; Mk 3,15; Luk 9,1).

Ha Isten megengedi, hogy az embereket ördögi támadások érjék, akkor mindenféle hatásos segítségről is gondoskodik. Ezért az Egyházat nagy hatású szentségi erőkkel és szentelményekkel látta el. De mindenekelőtt a Szűzanyát rendelte az ördögi támadás elleni védelemre; hiszen már a kezdetekkor ellenkezést vetett közéjük.

Korunk szerzői, köztük a katolikus teológusok is arra törekszenek, hogy a sátán és a többi bukott angyal befolyását kisebbítsék, ha éppenséggel nem tagadják a létezésüket is! Az ördög emberekre gyakorolt hatását, sötét korok babonájának tartják csak. A gonosz munkáját ez a beállítottság természetesen nagyban segíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne a káros aktivitások ellen fellépni.

A démonopátiát (ördögi hatást) diagnosztizálni többnyire egyszerű annak, aki ismeri a démoni tevékenység tüneteit, a tudomány viszont tehetetlen, de ezt nem vallja be.

Egy démoni hatásra keletkezett kóros állapotnál meglepő módon minden szokásos orvosság hatástalannak bizonyul, miközben nehéz betegségeknél, még halálosaknál is gyakran lehet pusztán vallásos segítséggel javulást, sőt gyógyulást elérni.

Bár semmiképpen nem akarjuk a tudomány fejlődését kisebbíteni, az azonban mégsem reális, hogy mindent a természettudománnyal akarjanak megmagyarázni, és mindenféle tünetet, bajt természetes okokra akarjanak visszavezetni. A tudomány dolgai hitismeretekkel mindig megmagyarázhatók, ámde a természetfeletti események, tudományosan soha nem magyarázhatók! Csak nagyon kevés kutató van, aki hisz az intelligens, de mégis testetlen hatalmak befolyásának lehetőségében, aki e lényeket bizonyos jelenségek okozójaként elfogadja. Ilyenkor közülük többen Siegmund Freud-hoz folyamodnak, amivel persze csak rontanak a szerencsétlen áldozat állapotán, miközben egy felszentelt exorcista ezekben az esetekben is segíthetett volna. (Források az első részben!) (folyt.)maxresdefault2_535.jpg

Szólj hozzá!

img2_535.jpg      A Tenessee állambeli St Edward katolikus iskola könyvtárából kitiltották a Harry Potter-könyveket

     J. K. Rowling írásait az iskola lelkipásztora, Dan Reehill atya azért  tiltotta be, mert meggyőzpdése, hogy a könyvekben bemutatott varázslatok és átkok veszélyesek a mindenapi életben is.

     Az atya levélben magyarázta el a diákoknak és szüleiknek, döntésének okait. Azt írta, hogy a véleményét megkonzultálta amerikai és vatikáni ördögűzökkel, s a könyvekben szereplő átkok és varázslatok ténylegesen működnek! Akik ezeket elmondják, gonosz lelkeket szabadíthatnak a világra, illetve saját magukra is. Ezek a könyvek jó és rossz varázslatot is bemutatnak, ami hamis ábrázolás, ámde okos álcázás. A könyvbéli átkok és varázsigék ugyanis valódi átkok és varázsigék, melyek gonosz szellemeket idéznek meg – írta a pap az Independent újság szerint.

     Az iskola főfelügyelőjének nyilatkozta szerint, bár vitatható az efféle cenzúra, az azonban tény, hogy Rehill tisztelendő hatáskörébe tartozik a kérdés annak ellenére, hogy a Katolikus Egyháznak nincs hivatalos álláspontja a Harry Potter-könyvekről. Az pedig, hogy a gyerekek otthon olvassák-e a Harry Potter könyveket, az a szülők felelőssége! (Forrás: Independent és internetes felületek)j_k_rowling_535.jpgicone-_535.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpgAz első századok tanúsága a valóságos jelenlét mellett

Lásd bővebben: A. Struckmann: Die Gegenwart Christi in der hl. Eucharistíe nach den schriftlichen  Quellen der vornizanischen Zeit. Wien, 1905. 

ignac.jpg       Itt van mindjárt Szent Ignác antiochiai püspök, vértanú (+ 107 k.), aki azzal érvel a dokéták ellen (akik azt tartották, hogy Jézus nem volt igazi ember, hanem a megtestesülésben csak látszólagos testet vett fel), hogy hát akkor az Eucharisztiában sem lehetne jelen Jézus igazi teste! Ezt írja Ignác a dokétákról:

Tartózkodnak az Eucharisztiától és az imádságtól azon a címen, hogy nem hiszik, hogy az Eucharisztia a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus teste; az, amely a mi vétkeinkért szenvedett, s amelyet az Atya az ő jóságában feltámasztott.” És mindjárt hozzá is teszi, hogy ez tévtan: „Akik tehát az Isten ajándékának (az Oltáriszentségnek) ellene mondanak, azok civódások közt halnak meg. Pedig jobb lett volna nekik szeretetet gyakorolniok, hogy majd ők is feltámadhassanak.” (Ep. ad Smyrn. 7.) Megjegyzendő, hogy az utolsó mondatban a „szeretetet gyakorolniok” helyén a görög kifejezés szerint az áll, hogy agapét ülni, azaz a szeretetlakomát megülni.

       Másutt pedig azt írja a filadelfiai keresztényeknek, hogy éljenek mind ugyanazon Eucharisztiával (hálaáldozattal), „mert úgymond, csak egy az Úr Jézus Krisztus Teste és egy az Ő Vérének kelyhe, mely mindnyájunkat egyesít”. Az efezusiakhoz írva az Eucharisztiát így nevezi: „A kenyér, mely a halhatatlanság gyógyszere, ellenszer a halál ellen, amely Jézus Krisztus által örök életet ad.”

Hasonlóképp nagy fontosságot tulajdonít az Oltáriszentségnek az első század végéről származó Didaché (’A 12 apostol tanítása’) c. őskeresztény könyv is. Íme, az első század, az apostolok századának hite!

justin_filozof.jpg       Szent Jusztinus, a vértanú és bölcselő († 163/167), Apologiájában röviden leírja a keresztények istentiszteleti szertartását, és itt az Eucharisztiáról így beszél: „Ezt az ételt mi Eucharisztiának hívjuk; ... mert ezt nem mint közönséges kenyeret és közönséges italt vesszük, hanem miként az Úr szava által testté lett a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus − aki test és vér volt a mi üdvösségünkért −, akként a táplálék is, amelyben testünk és vérünk az átváltozás révén tápláltatik, ama megtestesült Jézusnak a Teste és Vére, azután, hogy az a táplálék, az ő szavait tartalmazó ima által Eucharisztiává lett.” (I. 65, 66.)

Ireneusz110.jpgSzent Irenaeus lyoni püspök és vértanú († 202), a gnosztikusokkal vitatkozik, akik tagadták a teremtést és a feltámadást. Ezekkel szemben a következőket írja:

Akkor hogyan tudhatják, hogy a kenyér és bor, amely felett az eucharisztikus ima mondatott, az ő Uruk teste és vére? Ebből következően, hogyan mondhatják, hogy az a test, amelyet az Úr Teste táplált, az a végromlásba dől, és nem nyer többé életet? (...) Mert ahogy a közönséges földi kenyér, mihelyt az Isten parancsát veszi, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia − amely két elemből áll: földiből és égiből −, úgy a mi testünk is, ha az Eucharisztiában részesül, már nem romlandó, hanem a feltámadás reményét írja.” (Adv. haer. 4,18.)

clement_alexandrin.jpg       Alexandriai Kelemen († 210 k.) így ír: „Az Ige így szólt: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet. Ezt adta nekünk Isten sajátos táplálékul: a Testét nyújtja és Vérét önti ki, úgyhogy semmi sem hiányzik a kicsinyek táplálására. Ó, mily csodálatos e titok.” (Paedag 1,6)

Az első keresztény korok egyik legtekintélyesebb tanúja Tertulliánus− a keményszavú hitvédő −, aki később ugyan, rigorizmusa miatt sajnos elszakadt az Egyháztól, de az Oltáriszentség hite erős maradt benne, így ír: „A keresztények testét Krisztus Teste és Vére táplálja, hogy ezzel lelkük is Istenből kövéredjék.” (De resurr. 8) Ama keresztények ellen pedig, akik megengedettnek tartották az apró pogány bálványokkal való kereskedést, így kel ki: „A buzgó hit fájdalmasan emeli fel szavát az ellen, hogy a keresztény ember a bálványoktól jöjjön a templomba..., és hogy azzal a kezével érintse az Úr Testét, amellyel az ördögöket mintázta. Sőt ez még nem elég! Az még hagyján volna, ha mások kezéből veszik, amit aztán megszentségtelenítenek, de még a papi rendbe is felveszik a bálványok készítőit. Ó bűntény! A zsidók csak egyetlenegyszer vetették kezüket Krisztus ellen, ezek meg nap-nap után szaggatják Krisztus Testét! Megérdemelnék, hogy a kezüket vágnák le nekik!” (De idolol. 7)

origenes_3.jpgOrigenes is († 250 k.) nyíltan „Krisztus Testének” nevezi az Eucharisztiát. Így szól ugyanis a hanyag keresztényhez : „Nem félsz-e úgy magadhoz venni Krisztus Testét,mintha tisztán és szennytelenül járulnál az Eucharisztiához...? S nem gondolsz-e arra, ami írva van: hogy ezért van köztetek sok beteg, és lagymatag hitű? Miért betegek? Mert nem vizsgálják meg és nem ítélik meg magukat, nem értve hogy mit is jelent az Egyházhoz tartozni, és mit jelent ilyen felséges szentséghez járulni!” (Hom. 2. in Ps. 37,6) Majd ismét: „Az istentiszteletekből veszem az intő példát. Ti, akik az isteni titokban akartok részesülni, tudjátok, hogy amikor az Úr testét veszitek, mekkora nagy figyelemmel és tisztelettel vigyáztok, nehogy abból egy kis darabka is földre essék, s a megszentelt ajándékból valamicske is elhulljon.” (Hom. 13. in Ex.3.) Majd ismét: „Akkor képletesen a manna volt az étel; most pedig az Isten igéjének valóságos Teste az étel, ahogy ő maga mondja: az én testem valóban étel.” (Hom. 7. in Num.2.)


     Gyönyörűen nyilatkozik a valóságos jelenlétről a karthágói vértanú püspök,

st_cyprian_carthage.jpg

 Szent Cyprián († 258): „Krisztus nekünk − akik az ő valóságos testét érintjük −, kenyerünk. Mindennap imádkozunk, hogy ebben a kenyérben részesüljünk mi, akik Krisztusban vagyunk és az Eucharisztiát naponta üdvösséges eledelül vesszük, nehogy valami súlyosabb bűnbe esvén, tartózkodnunk kelljen a mennyei kenyértől, s elválasztassunk Krisztus Testétől! Amint ő mondja és hirdeti: Én vagyok az élet kenyere, aki az égből szálltam alá; aki eszik az én kenyeremből, örökké élni fog; mert a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Mikor tehát az Úr mondja, hogy aki az ő kenyeréből eszik, annak örök élete lesz, akkor csakugyan világos, hogy azok élnek, akik az ő testét − az Eucharisztiát − az áldozás jogán magukhoz veszik. Ezért tehát félnünk kell és imádkoznunk, nehogy távol maradván elszakadjunk Krisztus Testétől, elmaradjunk az üdvösségtől is, ahogy ő maga fenyegetve mondja: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek!” S azért mindennap imádkozunk, hogy Kenyerünket, azaz Krisztust megkapjuk, hogy akik Krisztusban maradunk s élünk, az ő megszentelő hatásától és Testétől el ne távozzunk. (Vö. De oratione domin. 18)

A méltatlanul áldozókról ugyanaz a Szent Cyprián azt mondja, hogy „erőszakot tesznek az Ő testén és vérén, s még nagyobbat vétkeznek az Úr ellen kezükkel és szájukkal, mint amikor az Urat (a bálványok előtt) megtagadták!” (De lapsis 24. sk.)

        Abban a történelmi nevezetességű nagy vitában, amely a III. század folyamán arról folyt, hogy mennyi ideig kell büntetésképpen kizárni az Oltáriszentség vételéből azokat, akik valamely igen nagy bűnt (pl. a hitehagyást) elkövették, Szent Cyprián is állást foglal. Míg egyesek azt kívánták, hogy az ilyeneket örökre ki kell zárni az Eucharisztia vételéből, ezzel szemben Cyprián azt mondja, hogy a keresztényüldözés idején a megtérő bűnösöktől nem szabad megtagadni a szentáldozást. Így indokol:„Az áldozást meg kell adni (Communicatio a nobis danda est), hogy akiket a küzdelemre buzdítunk s bátorítunk, azokat ne hagyjuk fegyvertelenül és vértezetlenül, hanem Krisztus vérének testének oltalmával erősítsük őket. Mert hogyan taníthatjuk és szoríthatjuk őket arra, hogy a hitük megvallásáért a vérüket ontsák, ha a harc előtt megtagadjuk tőlük a Krisztus vérét?” (Ep. 57. ad Cornel. 2)

       Íme, a legelső századok hite a valóságos jelenlétben, ám a tanúbizonyságokat még szaporítani lehetne!

(folytatom!)

Szólj hozzá!

csatka_fejlec_535.jpgCsatka Szép Csillaga

     Csatka – amiként más zarándokhely esetében is –, a széleskörű evangelizáció lehetősége fontos szempont. Sőt, a zarándoklatokban nem csupán egy búcsúalkalmat kell látnunk, hanem sokkal fontosabb az Égi Édesanya lélektani, pedagógiai szándékának kifejeződése, a lelkek megérintésére. A Szűzanya ugyanis hívja övéit (egyelőre csak zarándoklatra), ámde a zarándokok magukkal viszik a Boldogasszony áldásos tevékenységének hírét, az együttimádkozás élményét, és amint ezt elmesélik embertársaiknak, ezzel maguk is evangelizálnak!

Csatka jelentős állomása a Mária-Útnak, melynek vízszintes iránya Máriacelltől Csíksomlyóig tart, s ezáltal még több zarándok keresi fel az 74461_280.jpgerdős völgy-tisztáson álló kegykápolnát. Okkal hihetjük, hogy az Istenanyának épp ez a célja!

De lássuk, és magunkban dúdoljuk el annak az éneknek a dallamát, melyet az angyal kért az első csatkai remetétől:

Máriát dicsérni hívek jöjjetek,

Mert ő fogja kérni Fiát értetek.

Üdvözlégy Mária, mondja minden hív,

áldott légy Mária!

Mondja nyelv és szív. 

A csatkai Szentkút történetének tanúsága, hogy nincs emberek közti megbékélés az egyéni bűnbánat, és a bensőséges Mária-tisztelet nélkül!

Ó Csatka Szép Csillaga, Irgalmasság Anyja, könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

(Forrás: internet nyomán)242034f90de3d3b_535.jpg

Szólj hozzá!

A Mária-korszak kezdete

     Labouré Szent Katalinnak három képben mutatta meg magát az Istenanya és úgy tűnik, hogy az 1830-ban kezdődő Mária-korszak valóban az utolsó idők nyitánya, ahogyan Grignon Szent Lajos is jövendölte: ,,Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 50/f.)viergemedalha_3.jpg
     A Csodás Érem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. Az érem által a Boldogasszony nem csupán a világ figyelmét hívta fel lélekmentő tevékenységére, de valamilyen kezdődő súlyos veszélyhelyzetre is figyelmeztetett. A Szent Szűz szemei könnybe lábadtak, amikor erről beszélt: "A papokat üldözni fogják. A keresztet megvetik. Az utakat vér borítja. Az egész világ mély gyászba borul!" Egyébiránt, a jelenésben látott földgömb és az érem felirata is egyértelműen erre utal: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk! 

A Csodás Érem elfogadása, hittel való viselése, a vonatkozó röpima imádkozása, az éremmel kapcsolatos rendkívüli események megismerése egyrészt igen széles körben rátereli az emberek figyelmét a Boldogságos Szűz lélekmentő tevékenységére, másrészt sok kegyelem forrását jelenti azok számára, akik kitartó ragaszkodásról tesznek tanúságot.
csodaserem_mm.jpg      A Csodásérmet közben tízmilliós darabszámban verették az egész világon, és az Éremhez kötődő csodák oly elképesztő méreteket öltöttek, hogy kezdetben az orvosok "ritka jelenségnek", egyes aggodalmas egyháziak sajnos csak "delejességnek" minősítették. De mint mondtuk, ezek a megnyilatkozások csak a kezdetekre voltak jellemzőek, rövidesen ugyanis elenyésztek, mivel a lelki gyógyulások, a csodás megtérések igazolták az egyértelmű égi eredetet és ezek számban messze meghaladták a testi gyógyulásokét!
s_catherinelaboure1.jpg     Katalin nővér élete nagy részét Párizs egyik munkásnegyedében – Reuilly-ben – töltötte. 45 éven át nagy szeretettel, türelemmel gondozta itt a szegény öregeket. Azon fáradozott, hogy békésen éljék le hátralevő napjaikat. Amikor már nehezen tudott járni, a portán teljesített szolgálatot, mindenkinek jó példát adva. „Istent látta mindenben és mindent Istenben látott” – hangzott el a szentté avatásakor. Negyvenhat éven át őrizte gyönyörűséges titkát. Az érdeklődők kíváncsi kérdéseit mindig ügyesen kivédte – elterelve magáról a figyelmet.
Élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és élete végén a főnöknőjével, akinek elmondott mindent: „Én csak puszta eszköz voltam. A Szűzanya nem az én kedvemért jelent meg” – mondotta. 
Alázatos és egyszerű volt 1876. december 31-én bekövetkezett haláláig. Hetven évet élt. (Az alsó képen látható montázs a jelenlegi (jelenési) kápolnát mutatja jobb oldalt LabouréSzent Katalin időskori hiteles fényképével)Rue du Bac 140 cs.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpg„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 3

     Ekkor tudta meg, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor Francesca, mint „modern istenkereső” egy sátánista szekta alkalmait kezdte látogatni. Fekete-miséken és spirituális szeánszokon vett részt. És amikor ezek után hazatért, otthon elképzelhetetlen szörnyűségek kezdődtek. A vele együtt lakóknak úgy tűnt, mintha ilyenkor éjszaka akár húsz embernél is többen lennének a szobájában, szörnyű kiáltások, dörrenések, jajgatások hallatszódtak ki, és láthatatlan kezek dobáltak tárgyakat neki a falnak. Reggel Francesca zúzódásokkal került elő a szobájából, és bár már tíz napja nem evett semmit, tele volt energiával. 

Mialatt a pszichiáter Morabito Francesca nővérével beszélt, az az ajtó mögött ordított a dühtől. „Ne mondj semmit! Ne beszélj vele!” – kiáltotta s közben ököllel verte a falat.

Mikor újra visszatérhetett a rendelőbe, odament a doktorhoz gyűlölettől szikrázó szemekkel, ám Morabito nyugodt hangon így szólt hozzá:

„Itt én vagyok az orvos és nem foglak hipnotizálni.” – „Te nyomorult!” – ordított a lány – „Jól ismerlek, és ezért még fizetni fogsz!”. Ezt követően az orvos azt javasolta, hogy forduljanak ördögűzőhöz.

morabito_es_200.jpgSzörnyű dolgok történtek az első ördögűzésnél, de utána Francesca valamivel jobban lett. Mégis több exorcizmusra volt szüksége, hogy visszanyerje normális életét. (Forrás: Simone Morabito, Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004 nyomán)

Tudnunk kell az Egyház tanítása nyomán, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt az egyéni vagy társadalmi bűnökkel – pl. a „modernista világfelfogással”, vagy a választási szavazatokkal –, megengedik neki. (Források az első részben!)

(folyt.)morabiti_t_535.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpgAz őskeresztény irodalom tanúsága az Oltáriszentség mellett

elevation 2.jpg
     Az őskeresztények hozzáállásának vizsgálata rendkívül jelentős minden hittani kérdésben, mert az őskeresztények közelebb voltak Jézus és az apostolok korához. Az élőszóbeli tanítás tehát frissebben, hívebben, terjedt köztük apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre, sőt mondhatnók: prédikációról-prédikációra; úgyhogy a régi egyház hite e tekintetben indirekte éppoly meggyőző történelmi érv, mint a Szentírás világos szava.
Márpedig az ősegyház kétségtelenül hitte Krisztus jelenlétét az eucharisztikus Színek alatt. Ezt illetőleg a sokszoros és félre nem érthető tanúbizonysá­gok sorával rendelkezünk, hogyha egyáltalán van a világon történelmi igazság: ez az! Tehát az őskereszténység, Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait, igenis szószerinti értelemben vette. Ha pl. a 16. század úgynevezett szakramentáriusai, Zwingli és követői, kellően ismerték volna ezeket a szövegeket, aligha merték volna a valóságos jelenlét tanát tagadóba venni.
     Tudnunk kell, hogy egyes írók az első századokban iparkodtak titokban tartani a keresztény tanokat, nehogy a pogányoknak és zsidóknak gúnyolódásra adjanak alkalmat („disciplina arcani” – titoktartási fegyelem). Aki kereszténnyé akart lenni, annak eleinte csak a fontosabb igazságokat mondták el, és csak miután a szándékuk őszinteségéről meggyőződtek, avatták be őket a „titkokba”.
Ebből következően a kor írói, csak nagyon burkoltan szólnak az Oltáriszentségről − félve −, hogy műveik avatatlan kezekbe kerülhetnek. Emellett azonban úgy fejezték ki magukat, hogy aki a keresztény igazságokról már tudott, az könnyen megérthette a célzásokat. Egyszer-egyszer meg is jegyzi egy-egy ilyen író: „A beavatottak tudják, mit akarok mondani” (Origenes). Különösen kitűnik ez a titoktartó szándék pl. Szent Epifániusz sajátságosan hangzó mondatában: „Felkelvén pedig Jézus a vacsorától, kezébe vette ezeket (ti. a kenyeret és a kelyhet) és hálát adván mondá: Ez az én ezem”. (!)
      E titoktartás ellenére az Oltáriszentségről mégis annyi, és oly világos tanúságtételünk van az ókeresztény írók részéről, mégpedig az egész keresztény világról, Keletről éppúgy, mint Nyugatról, hogy az ősi keresztény egyházak erre vonatkozó hite felől egyáltalában nem kételkedhetünk. Ezek a tanúságok mind azt tanítják, hogy a kenyér és bor színe alatt, mihelyt a pap az átváltoztatás igéit kiejtette, már nem kenyér és bor van jelen, hanem Krisztus Teste és Vére. És valamennyi ebben látja a keresztény hittitkok legmélyebbikét, a legcsodálatosabb ajándékot, melyet Krisztus az emberiségnek és Egyházának hátrahagyott. Aki ebben nem hisz − mondja épp a fent idézett Epifánius (+ 403) −, „az végleg elveszíti Isten kegyelmét és az üdvösséget”.
      Az Oltáriszentség tana oly kimagasló helyet foglalt el már az ősi hitéletben, hogy annak szóvátételét, sehogy sem kerülhették el. Szóltak is róla valamennyien!
      Lássuk e tekintetben az első századok hitét, az ősi liturgiák tanúságtételét; aztán a nagy egyházatyákét.

(Folytatása következik!)eucaristia030_535.jpg

Szólj hozzá!

eger_var_ostroma_1552ben.jpg     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)  Forrás (részlet)

                                                                                                                              Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

eger_q2.jpg

 

 

Szólj hozzá!

A Csodásérem

laboure_erem65_n (2).jpg     Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz, melyet szemlélve felfedezhetjük az üdvösség titkának lényegi üzenetét. 
     AZ ELSŐ OLDALÁN:  a Szent Szüzet látjuk, akinek kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.

immaculee_conception3.jpgMária, Isten gyengédségének kiválasztott hírnöke az „új Éva” kitárt, elfogadó karjával egyenesen áll. Felénk jön, hogy egészen különös módon felkínálja segítségét, mert Ő az emberiség közbenjáró Édesanyja.
Mária, tehát édesanyaként segít minden embernek aki kéri Őt. A kezeiből áradó fénysugarak, az Istentől kapott és általa kiosztható kegyelmeket jelképezik számunkra.
Mária, az a kiválasztott az asszonyok közül: aki az elsőként megváltott ember, akinek Isten Lelke által megszentelt Szívében az Isten és emberszeretet lángol. 
Mária a bűn nélküli, aki széttiporja az őskígyó fejét (megvakítja a sátánt).
Mária, az Istenanya, aki gyermekeit biztos úton kívánja Szent Fiához vezetni!
Mária, az általa kért imában közli velünk, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás, aki számunkra a végső menedék.
„Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”

     A MÁSIK OLDALÁN: először jelenik meg Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, amely a 

csodásérem022.jpgKét Szív titokzatos egységét jelöli az Atya akaratában; „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Mária teljesen elmélyült e misztériumban, mint a Megváltó Társa, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a két szív közös lélekmentő munkájára, Isten szeretettervére az emberek üdvösségéért.

Kereszt és az M: Mária bensőséges egységét fejezi ki Szent Fia megváltó szenvedésével. Azt a megszakítás nélküli, titokzatos és segítő kapcsolatot jelzi a megváltásban, hogy a Szűzanya nem csak isteni Fiát kísérte végig a jászoltól a Kálváriáig, de valamennyiünket elkísér a végső üdvösségig!

12 csillag: Jézus az Apostolokra építette Egyházát. Hív bennünket embereket, hogy Őáltala és Őbenne, az Evangélium világosságában éljünk, és Máriával – Szentséges Anyjával – egy szívvel lélekkel apostolkodjunk! 
Mária tehát, a tizenkét csillagkoronájú Napbaöltözött Asszony, az Égi Jel, aki az Egyház Anyja és Ikonja, az Emberiség Reménycsillaga!
     A Csodás Érem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltótársi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében szabad beszélnünk. ,,...úgy kell érteni, hogy semmit se vonjanak le Krisztusnak, az egyetlen közvetítőnek méltóságából és hatóerejéből, és ahhoz semmit se adjanak hozzá'' (LG 62).

Laboure copy.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpg„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 2

     A hivatalos orvostudomány egyes „megmagyarázhatatlan” betegség és mentális képesség eredetéről vagy gyógymódjáról, semmit sem tud mondani. Még ha fel is merül egy-egy eset kapcsán, hogy „nem evilági erők” okozzák a tüneteket, ezt egyszerűen vagy elhallgatják, vagy „paranormális jelenségnek” írják le. Jóllehet az egyszerűbb esetek többségében a betegért mondott egyetlen rózsafüzér a Szent Mihály imával, elegendőnek bizonyulna a gyógyulásához, mely persze nem nélkülözheti a páciens ezt követő szentgyónását és további szentségi életét, a védettségéért.

Egy 28 éves fiatalasszony kérte az orvos-professzor segítségét huszonkét éves húga, Francesca ügyében. Amikor a jómódú, ismert olasz családból származó Francesca megérkezett a nővérével, Morabito észrevette, hogy irodájában a szobahőmérséklet hirtelen 10 fokot esett. Habár a doktor idegei kötélből voltak és a legtöbb nehéz helyzetben eleddig nyugodt tudott maradni, mégis ekkor túláradó félelem ejtette rabul.egzorcyzmy2_535.jpg

Francesca odalépett hozzá gyűlölettől égő szemekkel és ezt mondta: „Azt akarom, hogy hipnotizálj engem doki!” Morabito határozottan érezte, hogy a rendelőben rajtuk kívül még egy láthatatlan, titokzatos személy is jelen van – egy ijesztően gonosz erő –, aki terrorizálni akarja, pánikba akarja ejteni őt, hogy félelmében reszkessen tőle.

Így rájött, hogy a félelmeinek felbujtója nem Francesca, hanem az a személyes gonosz, aki a lányt kíséri. Morabito sokszor találkozott súlyos és veszélyes elmebetegekkel, de sosem érzett félelmet velük szemben. Ebben az esetben azonban legszívesebben kifutott volna a rendelőjéből. Francesca újra rákiáltott: „Azt akarom, hogy hipnotizálj engem!” 

morabito_300.jpgAz orvost átjárta a félelem. Az a gondolata támadt, hogy ebből a veszélyből csakis az imádság mentheti meg. A pánik hatására azonban, még a Miatyánk szövegét is elfelejtette, ezért Jézus nevét ismételgette. Az Ő nevét hívta segítségül: Jézus! Jézus! Jézus! Amint így ismételgette az Üdvözítő nevét, a rendelő hőmérséklete visszaállt az eredetire, a doktor félelmei pedig elmúltak és érezte, hogy megint ő uralja a helyzetet. Kiküldte Francescát a helyiségből, hogy a nővérével négyszemközt beszélhessen. (Források az első részben!) (folyt.)

Szólj hozzá!

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

angels-love_330.JPG     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31).  A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.
 natividade.JPG    Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban. fb35bfa58bf5.jpgAz ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
     Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünknek földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.


kisded_szuzanya_330.jpgl_immacolata_gyemek_330.jpg     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre. Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja! Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

kisboldogasszony-2.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpg

Szent Pál tanúsága az Oltáriszentség mellettEvangelium.jpg 

    Hogy az őskeresztények már az apostolok korában hittek az Oltáriszentségben és a valóságos jelenlétben, kitetszik az újszövetség időbelileg valószínűleg egyik legrégibb iratából, Szent Pál korinthusiakhoz írt első leveléből. (Ld. 1Kor 11,23-32)

    Pál ezen a helyen szemére veti a korinthusiaknak, hogy elfelejtették az ő tanítását az Úr vacsorájának megtartásáról, mert egyházi összejöveteleiken már nem magát az Úr vacsoráját tekintik legfontosabbnak, hanem egyszerűen a közös étkezést. Még hozzá a gazdagok azon vetélkednek, hogy ők jobb és több enni-innivalót hoznak magukkal erre a szeretetlakomára. „Mikor azonban egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.” (20-21) Szent Pál megrója őket: „Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.” (22)

d631afaa.jpg    Ezt követően Szent Pál rámutat arra, hogyan is kell az Úr vacsoráját Jézus parancsa szerint felfogni és megülni −, mely bizony egészen más, mint a pusztán az Úr emlékére elköltött vacsorázgatás!

...Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: ’Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!’ A vacsora után ugyanígy fogta kelyhet is és így szólt: Ez a kehely az újszövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok az én emlékezetemre. Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.” (23-29)

    Figyeljük meg, hogy nem az úr emléke ellen, nem egy szent szimbólum ellen vétkezünk a méltatlan közeledéssel, hanem: az úr teste és vére ellen! Még csak nem is azt mondja Pál, hogy aki méltatlanul eszi ezt a kenyeret, vétkezik az Úr ellen, hanem kifejezetten: az Úr teste ellen! Ennek viszont semmi értelme nem lenne, ha nincs ott Jézus valóságos teste, vagyis, ha a kenyér csak jelenti Jézus testét.

    Kinek jutna eszébe például, ha valaki meggyaláz egy szent jelvényt, mondjuk a király képét, vagy a haza zászlaját, akkor azt mondaná; hogy az illető vétkezett a király teste és a haza teste ellen? Vagy aki megbecsteleníti a keresztvizet, az vétkezett a Szentlélek teste ellen? Szent Pál szerint tehát a konszekrált kenyér nem csupán jelképe az Úrnak, hanem a Teste, és az átváltoztatott bor nem csupán jelképe az Úrnak, hanem a valóságos Vére! Ezért figyelmeztet az Apostol: „mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.” (29) Ez bizony megint nagyon erős tanúságtétel amellett, hogy az őskeresztények hittek Jézus valóságos jelenlétében, az átváltoztatott Kenyér és Bor színe alatt. Ítéletet, kárhozatot eszik tehát az, aki méltatlanul és bűnös állapotban eszi ezt a Kenyeret.

Ez is igen sokatmondó kijelentés! Merő jelképeket ugyanis, ha mégoly szent és nemes is és ha még annyira Krisztusra emlékeztet is − éppenséggel −, méltatlan ember is használhat, pláne ha jó szándékkal teszi. Emiatt még nem kellene okvetlenül kárhozatba jutnia. A zsidókról sem mondja sehol a Szentírás, hogy azzal külön vétkeztek, vagy a kárhozatra lettek volna érdemesek, ha esetleg bűnös állapotban ették a húsvéti bárányt vagy a mannát; holott, a húsvéti bárány és a manna is szent jelkép volt, mégpedig az Üdvözítő előképe, a jövendő Megváltó szimbóluma! Azt azonban már az Apostol ítéletre, kárhozatra méltó cselekedetnek tartja, ha valaki meg nem különbözteti az Úr testét a közönséges eledeltől. Az átváltoztatott kenyér és bor tehát nem igazi kenyér és bor többé, és megkülönböztetendő a kenyértől s bortól!

    Megerősíti mindezt Szent Pál e korinthusi levél előző fejezetében is, igyekezve az új keresztényeket a bálványáldozatok lakomáin való részvételtől visszatartani. Így szól: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, melyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér és test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (1Kor 10,16-17) „…amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és a démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának.” (20-21)

Itt megint észre kell vennünk, hogy az Apostol a megáldott kenyér s kehely élvezetéről nem azt mondja, hogy ez valami Krisztussal való jelképes szellemi egyesülés, miként a bálványáldozatokban való részvétel az ördögökkel való lelki, szellemi egyesülés (és nem azt állítja, hogy a résztvevők részesülnek a démonok testében!).

    Nem csoda, ha már az ősegyház egyik nagy hittudósa, Jeruzsálemi Cyrill, e tanúságok alapján így kiáltott fel:

Szentostya.jpg„Minthogy tehát ő maga (Krisztus) kijelentette és kimondta a kenyérről: ez az én testem, ugyan ki mer még kételkedni? És minthogy a borról maga állította: ez az én vérem: vajon ki kételkedhetnék benne valaha, azt mondván, hogy nem az ő vére? Valamikor Jézus a vizet − amely pedig hasonló a borhoz −, a galileai Kánában átváltoztatta, akkor mi ne higgyünk neki, amikor a bort a vérévé változtatja át?” 

Szólj hozzá!

csatka_fejlec_535.jpgSzentség, gyógyulás, mulatozás

     A csatkai búcsú nem csupán lelki élmény, hanem páratlan látványosság és akár feledhetetlen lakoma is lehet. Mert az asszonyok az erdő szélén hatalmas kondérokban sütnek-főznek, és a fiatalok mulatnak, ismerkednek a sátrak alatt – két nap két éjszaka megállás nélkül tart a dínom-dánom. Csatkán egyszerre jelen van a katolikus- és a cigánykultúra, ennél fogva páratlan lehetőség a cigány pasztorációra, mely a cigányság felzárkóztatásában is segíthet.

dbzol20160904028-_280.jpgKözben – és ez a kegyelem –, gyónnak, misét hallgatnak, imádkoznak, fohászkodnak, és mire vége a búcsúnak, van aki egészségi állapotában tapasztal javulást, mások régi haragosaikkal békült ki és bizony az is megesik, hogy meddőnek hitt asszonyok, gyermekáldás elé néznek. Természetesen, mindezt a csatkai Szűzanya csodatévő kegyelmének tudják be, és meg is hálálják, ahogy illik.

Mint említettem, a kápolnát minden évben megtöltik a bódító illatú liliomok, hatalmas kosár kardvirágok és az épület előtti kovácsoltvas állványon napokig égnek a karvastagságú gyertyák. A fehér ruhás, „valódi hajú” Mária szobor előtt térdeplő leányok mind jó férjért, és sok egészséges gyerekért könyörögnek – ám az erdőszélen zsivajgó purdékat látva bízvást mondható, hogy imájuk meghallgattatik.

Bár a feljegyzések a csoportos zarándoklatok emlékét csak a múlt század végétől őrzik, mégis tudunk egy Meizler Vilmos nevű vak ember 1792-ben történt csodálatos gyógyulásáról. Sőt, 1863-ban maga Ropoly plébános is feljegyezte két vak fiatalember azonnali és teljes gyógyulását!

A búcsúsok szerint a csatkai Szentkút vize elsősorban lábfájás sainte-sara_280.jpggyógyítására, és bénaság ellen jó. A lényeg, hogy évente több ezer zarándok érkezik Csatkára Európa számos országából, sokan közülük is beszámolnak csodás gyógyulásról, amelyeket az ottani szentkút vizének tulajdonítanak.

Tény, hogy az évtizedek során a csatkai búcsú a cigányság számára nemzetközivé vált, és bizony ehhez hasonló éves cigánytalálkozó csak egyetlen egy van egész Európában, a franciaországi Saintes-Maries-de-la-Mer-ben, ahol tiszteletük középpontjában Szent Sára áll, akit a cigányság a saját védőszentjének tekint. (Forrás: internet nyomán) (Folyt.)dbzol20170909055-_535.jpg

Szólj hozzá!

     Kedves Olvasóim! Egy különös és nagyhatású szentre, a Rózsafüzér Apostolára emlékezhetünk e napon! Boldog Alan de Rupe (vagy Alanus de Rupe; Alano de la Roche) volt az, aki Szent Domonkos után 250 évvel – mint a domonkos rend tagja és a Szűzanya kiválasztottja –, megújította a szentolvasó imádságot, mely már-már feledésbe merült! E hó 22-től, 13 részes posztban olvashatnak az életéről, munkásságáról és a Szent Rózsafüzér érdemeiről! Kérjük tartsák emlékezetükben ezt a feledésbe merült szentet, hogy esdje ki számunkra a szentolvasó-imádság iránti szeretetünket, és a Boldogságos Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat!

Boldog Alan de Rupe könyörögj érettünk!alan_de_rupe_003_1.JPG

 

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpg„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 1

prof_simone_morabito.jpg     A híres és elismert orvos-professzor Dr. Simone Morabito, több mint 30 év tudományos és klinikai pszichiátriai tapasztalattal a háta mögött, nagy eredményeket ért el a démonikus betegségek dokumentációja terén. Jóllehet, alig 20 évvel megelőzően még nem hitte, hogy valóban léteznek angyalok és a gonosz lelkek, és hogy az ördögi megszállottság tényleges, klinikai valóság is lehet.

Szemléletváltozását az okozta, hogy orvosi praxisában megmagyarázhatatlan és sokkoló tényekkel találkozott, amelyeknél orvosilag igazoltnak látta a démonok által okozott betegségeket. Morabitó professzornak néhány megrázó eset kapcsán igazolódott a sátán létezése.

Eredendően katolikus lévén, annak idején a katekizmusból tanult az angyalok és ördögök létezéséről és most erős gyanúja támadt, hogy ez mégis igaz! Bár addig is számos furcsa esettel találkozott, melyek orvosilag érthetetlenek voltak, ahol Dr. Morabito elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy ez a tünetegyüttes nem az ördögtől való-e? A gonosz lélek jelenlétét és tevékenységét gyanítva Morabito úgy döntött, hogy konzultál egy hivatásos ördögűző pappal. Nos, ez a megbeszélés jelentett valódi fordulópontot a doktor életében és orvosi praxisában! Az ördögűzővel folytatott hosszú beszélgetés során végre megértette, hogy sok betegség, amelyet ő korábban kezelni próbált, lehetett démonikus eredetű is, és ezek ördögűző imádsággal és áldozattal gyógyíthatóak. Materialista világnézetéből nem csak gyökeresen megtért az Egyházhoz, de több ördögűzővel is együtt dolgozik.

Morabito professzor szerint az az ember, aki önként – még ha meggondolatlanul is –, de átadja magát a gonosz erők uralmának, ezzel egy időben abba is beleegyezik, hogy a sátán birtokba vegye a testét és a legmeglepőbb módokon tönkre tehesse őt. Korunkban erre számtalan, ártatlannak látszó lehetőség adódik, a hiszékenységtől egészen a szórakozásokig! (Források az első részben!)

(folyt.)desperacja_diabel_535.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpgAz összefüggések és a körülmények (tegnapi folytatása)

     Fontos körülmény: Jézus máskor, ha képletes értelemben beszél, mindig feltünteti és megmagyarázza a képletességet, vagy legalább is utal arra, hogy képletes értelemben beszélt. Így, amikor Jákob kútjánál fáradtan leül, és apostolai eledelt hoznak neki, ő, tanítványai távollétében megtérítette a szamáriai asszonyt, nem akar enni, hanem így sóhajt fel: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” De mivel szavait szó szerinti értelemben vették, „A tanítványok egymást kérdezgették: Talán enni hozott neki valaki?” Jézus azonnal kimagyarázza szavait: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki küldött engem...” (Jn 4,32-34) És mindezt ugyanaz a János evangélista beszéli el, aki − két fejezettel előbb − az eucharisztikus beszédet közli. Hasonlóképp tesz Jézus, amikor az „újjászületés” szükségességét magyarázza Nikodémusnak, aki azt kérdi:„Hogyan születhetik újra az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe…?” (Jn 3,4) Mire Jézus azonnal a segítségére siet és felvilágosítja őt, hogy az újjászületés itt csak lelki, átvitt értelemben veendő, és jóllehet itt is egyszerű hitet kíván, mégis azonnal megmagyarázza neki, mit ért újjászületésen (Ld. Jn 3,3-21). A félreértések felderítése és helyes megmagyarázása Jézus tanítási módszerének egyik állandó eleme!
mentett_kepkocka_25_280.jpgÁm Jézus (a kafarnaumi beszédében) nem magyaráz ki semmit, nem von vissza semmit. A kételkedő, zúgolódó szavakra csak egy felelete van: megismétli, amit mondott, még világosabban, még határozottabban. S nyomban rá megrója azokat, akik nem akarnak hinni a szavaiban! Jól értsük meg: nem azokat rója, akik talán nem találják el a szavainak rejtett s legyengített értelmét, hanem egyszerűen: akik nem hisznek azokban! „Ez titeket megbotránkoztat? Hát ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?” (Jn 6,62). „Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van” (47). „De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” (64) És végül a még megmaradt tanítványaihoz, a „tizenkettőhöz” fordul, és őket is nyílt színvallásra kényszeríti : „Talán ti is el akartok menni?” (67) Ami lényegében ugyanannyi, mint: Ha nem hiszitek, ti is elmehettek valamennyien! Jézus tehát hajlandó az utolsó hű tanítványokat is feláldozni, hajlandó elszenvedni a visszautasítást összes eddigi hallgatóitól, ha nem hiszik, amit ő nekik a „valóságos ételről” és „valóságos italról”, az ő testéről s véréről mondott. De visszavonni, kimagyarázni, letompítani szavaiból nem hajlandó egyetlen betűt sem!
Voltak, akik nem tudván tagadni Jézus szavainak határozottságát, végső kibúvóul Jézusnak ebbe a mondatába kapaszkodtak bele: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit! Az igék, amelyeket én mondtam nektek, azok lélek és élet.” (63) Ebből azt akarták kihozni, hogy íme, Jézus mégis csak valami „lelki” értelmet tulajdonít a szavainak. Nem igazi test, hanem csak „lélek és élet” értelmében az! Lelki test, vagyis: nem test!
Valóban különös, kétségbeesett érvelés! Mi az a „lelki test”? Annyit jelent-e a „lélek”, hogy nem igaz, amit Krisztus mond?
Jézus ezzel szemben arra mutat rá, hogy az ő szavainak hinni kell, nem pedig megbotránkozni rajtuk. Ehhez fűzi hozzá, hogy nem a test szerint kell ítélni, hanem a lélek szerint, mert csak akkor lesz bennünk élet. Azaz: arról, amit mond, a valóságos jelenlét csodájáról, nem szabad a test, az érzékek szerint ítélnünk, mert akkor persze nem hihetjük el, hogy amit mi a testi érzékünkkel eledelnek látunk, az valójában Jézus teste és vére. A hit nem a test és az érzékek funkciója, hanem a léleké, a szellemé, a kegyelemé! Ezért fűzi is hozzá rögtön utána: „De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Tehát nem azt fűzi hozzá: vannak közületek, akik még ott is hinni akarnak, ahol nem kell, és szó szerint veszik a kinyilatkoztatásaimat, holott azokat valami titokzatos belső szellemiség szerint természetesen is magyarázhatnák..., hanem: „vannak, akik nem hisznek”, vannak, akik csak a test szavára hallgatnak. Igazán érthetetlen, hogyan lehet a fenti mondatot, a „szellem és élet” kifejezést félremagyarázni, s éppenséggel a visszájára fordítani azt, amit az Úr előtte is, utána is világosan aláhúz!
Mindezt persze megerősíti a megfontolás, hogy elvégre Jézus az Isten Fia és így mindentudó és előrelátó volt. Hívő keresztények között nem lehet kétséges, hogy Jézus nem találgatott, amikor a jövőre nézve tett kijelentéseket, hanem a jövőbe látott, s az Egyház jövendő fejlődését éppúgy tudta, mint a múltat vagy a jelent. Ha már most Jézus tudta a jövőt, akkor bizonnyal tudta azt is, hogy szavait a kereszténység szó szerint fogja érteni hosszú századokon át. Hogy nemcsak összes tanítványai és nemcsak az első keresztények mind, hanem másfél évezreden át valamennyi híve és követője ilyképpen fogja értelmezni szavait, tudniillik a valóságos jelenlétet.
Mert történeti tény, hogy Jézusnak e kijelentéseit a kereszténység óriási tömege szóról-szóra értette egészen a 16. századig. Amennyiben tehát, Jézus nem szó szerinti értelemben kívánta volna értetni kijelentéseit s ezt egyetlen szóval meg nem magyarázta: ezzel nemcsak tanítványait s hallgatóit ejtette volna tudatos csalódásba, hanem valósággal félrevezette volna az egész kereszténységet, évszázadokon, évezredeken át! Akkor, bármily borzasztó e szó, Jézus lenne a világtörténelem legnagyobb ámítója, aki félrevezette és fétis-tiszteletbe vitte az embereket − csak azért −, mert nem beszélt világosan, és mert nem fűzött hozzájuk egyetlen magyarázó megjegyzést sem, hogy mit és hogyan értsenek. Feltehető-e az Üdvözítőről, a harmadik Isteni Személyről?
A kafarnaumi beszéd nyomán két táborba szakadtak Jézus hallgatói. A hívők és a botránkozók táborára. Ezen ismeri meg Jézus az ő igazi tanítványait: akik hisznek őbenne, és nem riadnak vissza a szeretet ama csodájától sem, melyet az Oltáriszentség magában foglal. Akik pedig nem hisznek neki, akik „kemény beszédnek” tartják az ő legcsodálatosabb intézkedését, azok azzal a kislelkű kérdéssel tagadják meg a hitet: „Már hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” (52)
Ez a szomorú tagadás azóta sem szűnt meg. Ma is kétfelé szakad a világ az Oltáriszentség körül: a hit és hitetlenség világára, s ez a megoszlás megvan, sajnos, a mai napig.
Az eucharisztikus beszéd után az apostolok még csak annyit tudtak, hogy Jézus valami különös, emberileg érthetetlen módon saját testét és vérét ígérte nekik táplálékul, lelkük örök életének biztosítására. Hogy milyen alakban? Hogyan? Milyen közelebbi körülmények között? Kenyér és bor színében-e, avagy másképp? − ezt, János evangéliuma 6-ik fejezetének kijelentéseiből még nem tudhatták. A megoldást, a teljes világosságot csak az utolsó vacsora hozta meg.
Csak amikor Jézus a szertartásos jellegű lakoma végeztével kezébe vette a kenyeret és utána a kelyhet, ünnepélyes hálaimát mondva, így szólt:„Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan: mert ez az én testem és ez az én vérem kelyhe”, csak akkor hullott le végleg a fátyol a tanítványok szeméről az eucharisztikus beszéd voltaképpeni értelme felől. Csak ennek az aktusnak fényében értették meg az apostolok, hogy Jézus a lélek táplálása céljából a kenyér és bor matériáját választotta s annak színe alá rejti saját Testét és Vérét, melyet a lélek táplálékául már előbb megígért.
A csoda óriási volt, minden emberit messze meghaladó; de aki Krisztus szavaiban nem kételkedett, arra nézve a kafarnaumi beszéd értelme összevetve a vacsoraszobában mondott szavakkal, többé semmiképp sem lehetett kétséges.
Sem a kafarnaumi beszéd egyedül, sem az utolsó vacsora, hanem mind a kettő együttesen tartalmazza a katolikus tan teljes, világos értelmét. Az utolsó vacsora megadja a megoldást a kafarnaumi beszéd után még esetleg fennmaradt kérdésekre, a ’hogyan'? kérdésére. A kafarnaumi beszéd pedig megadja a teljes értelmét annak, amit az Úr az utolsó vacsorán művelt. Megmondja, mit értett Jézus e szavakkal: „ez az én testem és ez az én vérem”.
Az első ígéret és előkészítés volt csupán, a második cselekedet és beteljesedés. Megerősíti mindezt, hogy ugyanezeket a gondolatokat fejtik ki már az ősegyház atyái, bizonyságául annak, hogy Jézusnak idézett és megtárgyalt kijelentéseit illetőleg a keresztény ókorban nem volt vita, nem volt értelmezési különbség. Térjünk csak át ezekre az őskeresztény tanúságtételekre!

(folyt.)eucaristia05_535.jpg

Szólj hozzá!

Valamely különös kegyelem elnyerésére
3. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki szent szüleid: Joachim és Anna öröme és dicsősége vagy, és amellyel szeplőtelen gyermekséged iránt tanúsított szorgoskodásukat oly példaadóan viszonoztad, hallgasd meg kegyesen kérésemet és egyazon szeretet által esd ki számomra a mindenható Istentől azt a kegyelmet, melyért fohászkodom. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki más Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen
Üdvözlégy..., Dicsőség...

szeplotelen_kis_szuzanya_530.jpg

Szólj hozzá!

LITÁNIA A KISDED SZŰZ MÁRIÁHOZ

szeplotelen_kis_szuzanya_250.jpg
Uram irgalmazz nekünk 
Krisztus kegyelmezz nekünk 
Uram irgalmazz nekünk 
Jézus, hallgass minket                         Jézus, hallgass meg minket

Mennybéli Atyaisten       ‒ Irgalmazz      nekünk!
Megváltó Fiúisten            ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentlélek Úristen           ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentháromság egy Isten ‒                       Irgalmazz nekünk!

 

Kisded Szűz Mária, az örök bölcsesség széke         ‒ Könyörögj érettünk! 
A Szentlélek jegyese                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akiben Isten Igéje anyját látta                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Aki Istentől akaratában öröktől fogva teremtettél ‒ Könyörögj érettünk!
Ki szeplőtelenül fogantattál                                        ‒ Könyörögj érettünk!
Joakim és Annának áldott leánya                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, édes anyádnak öröme és 
megtiszteltetése                                                             ‒ Könyörögj érettünk!
Szebb mint Ádám és Éva ártatlanságuk 
első napján voltak                                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Nyájasabb az angyaloknál                                           ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek születésénél angyalok szolgáltak                  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve összhang és édesség                               ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevét az anyák gyermekeiknek tanítják       ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve tenger-csillagot jelent                            ‒ Könyörögj érettünk!
Kinek neve a szenvedélyek hullámait lecsendesíti  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a lankadt bátorság föléled                 ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a pokol megrémül                               ‒ Könyörögj érettünk!
A pátriárkák magasztos leszármazottja                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akit a próféták megjövendöltek                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, Jesse csodálatos gyökere           ‒ Könyörögj érettünk!
A mezők pompás lilioma                                               ‒ Könyörögj érettünk!
A dicsénekek hógalambja                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kellemes illatú myrha                                                    ‒ Könyörögj érettünk!
Titokzatos ajtó, melyen a kiválasztottak járnak        ‒ Könyörögj érettünk!
Ragyogóbb mint a hajnal                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az igazság napjának hajnala                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Tisztább mint a hajnali csillag                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A földet üdítő harmat                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Aki három éves korodban a templomban
magadat az Úrnak bemutattad                                     ‒ Könyörögj érettünk!
A lelki élet példaképe                                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A hallgatás példaképe                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Az alázatosság példaképe                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az egyszerűség példaképe                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Az engedelmesség példaképe                                         ‒ Könyörögj érettünk!
A gyermekség példaképe                                                ‒ Könyörögj érettünk!
Aki első a tisztaság fogadalmának letételében           ‒ Könyörögj érettünk!
Aki az Üdvözítő eljövetele után áhítoztál                    ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, ki Istenhez könyörögtél,
hogy az Üdvözítő Anyját szolgálhasd                           ‒ Könyörögj érettünk!

Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Kegyelmezz nekünk! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Hallgass meg minket! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ irgalmazz nekünk!

Imádkozzál érettünk Kisded Szűz Mária, 
hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

KÖNYÖRÖGJÜNK! Isten, ki a Boldogságos Szűz Máriának
szent gyermekségét kegyelem kincseiddel elárasztottad,
kérünk add meg nekünk, hogy gyermeki áhítattal tiszteljük 
a Kisded Szűz Máriát, hasonlóak lehessünk hozzá 
s egykoron a mennyben vele örvendezhessünk, 
a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen

A fordítást jóváhagyom, a litániát magánhasználatra engedélyezem 
és 40 napi búcsút adományozok. 
Kassa, 1917. VIlI./6-án. ÁGOSTON ppk.

angels-love_3_530.JPG

 

Szólj hozzá!

SZENT MÁRK, ISTVÁN és MENYHÉRT KASSAI VÉRTANÚK

kassai vértanú szentek.jpgSzeptember 7.
Körösi Márk: Krizevac (Horvátország), 1588. Grodziecki Menyhért: Czeszyn (Szilézia), 1584. Pongrácz István: Alvinc (Erdély), 1582. Vértanúságot szenvedtek: Kassa, 1619. szeptember 7.

Neveik sorrendje, a régebben föltételezett születési sorrendet tükrözi. Az újabb kutatások szerint azonban valószínű, hogy – a születési helyéről Körösinek nevezett – MÁRK, volt a legfiatalabb. 1611-ben, huszonhárom éves korában iratkozott be a római Collegium Germanico-Hungaricumba, s eszerint születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac (= Körös). Családi neve valószínűleg Stjepinac. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza. Rövid körösi tevékenysége után Pázmány érsekprímás fölfigyelt rá és meghívta elöljárónak a nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Ezidőben vett részt azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán 1619 júliusában tartottak, s amelynek végén későbbi vértanútársa, Grodecz Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.

MENYHÉRT, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben (Tesin, Teschen) született – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.

ISTVÁN az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család sarja. 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita novíciátusba, ahol együtt volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz következett ezután. 1615-ben került Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának. Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta, hogy ,,amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot''. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek protestáns hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.

Rákóczi György hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek. A várost védő Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, különös tekintettel, hogy a város protestáns vezetés alatt állott. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi-kápolnájának sekrestyése, István atya nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt...

Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával 1995 júliusában szentté avatta őket.


Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:

Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki... így szólt a vesztegetőhöz: ,,Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!'' De megfelelt neki Körösi is: ,,Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: "Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem. Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.'' – Így állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre borultak és Te Deum-ot énekeltek. Ezt követően a protestánsok, szörnyű kínzások közepette kivégezték őket!


Kérünk, Istenünk, segítsen minket szent vértanúid, Márk, István és Menyhért könyörgése, hogy akiknek győzelmével dicsőítünk Téged, azoknak hitbeli állhatatosságát kövessük!

 ( Forrás )kassai_vertanuk_09. 07.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgA szenteltvíz fontos, de biztos ami biztos!

     Egy magyar egyházmegyében történt. A határozottan ördögi megszállottság tüneteit produkáló személy fölött a megyéspüspök és néhány papja imádkozott.

Ha a feszületet mutatták neki ordítva vergődött és három markos férfi sem tudta lefogni. Amikor azonban meghintették szentelt vízzel, a megszállott személy ördögi hangon, harsányan röhögött. Minél inkább hintették, annál jobban!

A püspök megkérdezte a démontól, hogy „mi olyan nevetséges”?

sol-300.jpgErre az visító hangon azt felelte, hogy „ez nem is szenteltvíz”! A főpap tovább kérdezte, mire a démon hosszas vonakodás után, az áldozat hangján ezt felelte: „Mert nincs benne az exorcizált só”!

A püspök azonnal utána nézetett a víz-szentelési szertartás egyházmegyéjében szokásos rendjének, és bizony el kellett ismernie, hogy az ördög kivételesen igazat mondott!

Az új rituálés füzet, vagy jelentősen leegyszerűsítve, vagy egyenesen elhagyhatónak jelezte a szertartás ezen aktusát!

A püspök nyomban elrendelte, hogy minden plébánián, a régi rituálé szerint exorcizáljanak sót, és azt vegyítsék a már meglévő szenteltvizekhez!

A megszállott, az Oltáriszentség felmutatása és Szűz Máriának az Eucharisztia Anyjának segítségül hívását követően, meggyógyult!

A tanulság az, hogy minden háztartásban tartsunk exorcizált sót, melyet a régi rítus szerint exorcizált egy pap. Ha bárhonnan viszünk szenteltvizet, egy késhegynyit szórjuk bele, „biztos, ami biztos”!

candido_amantini_240.jpg A sátán, Isten Anyjától retteg a legjobban! Candido Amantini, a híres ördögűző atya, aki 1992-ben, életszentség hírében halt meg, ezt írja egyetlen, megjelent, 'Mária misztériuma' c. könyvében:

„Ahogyan a sátán a megszállottakon keresztül, kénytelen nyíltan elismerni Jézus Krisztus hatalmát, éppúgy kénytelen megvallani a Szeplőtelen Szűz lábának erejét is, mely szüntelen a fejét tiporja.” A démonok tudják, amit Isten mondott a sátánnak „Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15) (FB 3) (Források az első részben!)

(folyt.)

Szólj hozzá!

Az összefüggések és a körülmények
en_vagyok_az_elet_kenyere_1.jpg 

     Mindenekelőtt nem szabad felednünk, hogy Jézus a szóban forgó kijelentéseket egyszerű emberek, a nép fiai előtt tette. Nem akadémikusoknak, nem diplomatáknak, vagy szótekervényekhez szokott filozófusoknak beszélt, akik esetleg az egyszerű, világos szavak mögött is hajlandók valami rejtett, szimbolikus, képletes jelentőséget szimatolni. Jézus gyakran beszélt példabeszédekben, de csak azért, hogy ezzel még jobban megvilágítsa mondanivalóit, az elvont igazságokat, nem pedig azért, hogy elhomályosítsa azokat a tanítványai előtt. Csak azok nem értették meg az ő példabeszédeit, akik nem akarták vagy hitetlenek voltak.
Ha ellenfeleinknek igazuk volna, akkor ez volna az első és egyetlen eset, hogy Jézus a képletes beszéddel valósággal elfedte volna, a kihámozhatatlanságig elrejtette volna, amit mondani akart. Ugyan mi jogon tételezzük fel róla ezt épp akkor, amikor nem is írástudókhoz, hanem a néphez, az egyszerű tanítványokhoz beszél? Hiszen akik később, megkísérelték szavainak merőben képletes értelmezést adni, azok maguk sem voltak egymás közt egységesek, s a legeltérőbb magyarázatokat találták ki Jézus szavainak „megfejtésére”. Világos jeléül annak, hogyha nem közvetlen jelentésük szerint értelmezik, teljességgel érthetetlenek. Hiszen másként magyarázta e szavakat Husz, másként Luther, másként Zwingli, másként Kálvin; sőt Rasperger Kristóf már 1577-ben nem kevesebb, mint 200-féle, meglehetősen eltérő értelmezést szedett össze a pro­testáns hittan-magyarázók idevágó műveiből!
Ugyan feltehető-e józanul, hogy amikor Jézus az egyszerű embereknek szánt mondanivalóját olyan mesterséges homályba burkolta volna, hogy 1900 év múlva se lehessen megtalálni a szavainak voltaképpeni, szándékolt, természetes értelmét? Akik nem akartak a kákán is csomót találni, azok előtt Jézus szavai teljesen világosak voltak.
Mert − és ez a másik, igen fontos szempont − Jézus hallgatói, a zsidók és a tanítványok igenis szó szerint értették Jézus kijelentéseit. Kétségtelenül kitűnik ez abból, hogy − az Evangélium szerint − a zsidók ismételten félbeszakították Jézust, csodálkoznak, sőt zúgolódnak. „Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Majd mikor Krisztus erre az ellenvetésre azzal felel, hogy még világosabban és még határozottabban megismétli előbbi kijelentéseit, az evangélista így folytatja: „…tanítványai közül sokan azt mondták: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt? Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt?” (60-62) „De vannak köztetek egyesek, akik nem hisznek!” (64) „Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: Talán ti is el akartok menni? Simon Péter azt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak.” (66-68)
Tehát: a zsidók és később a tanítványok közül is sokan megütköztek azon a csodálatos kijelentésen, hogy Jézus az ő testét és vérét eledelül és italul akarja hagyni nekünk, mint az élet kenyerét. Zúgolódtak ellene, és kemény beszédnek tartották szavait. Érdekes! Ha Jézus csak képletesen beszélt volna, akkor semmi értelme nem lett volna annak, hogy a zsidók emiatt meginogjanak benne való hitükben, és még tanítványai közül is "sokan" elpártoljanak tőle. Mert hiszen akkor nem másról lett volna szó, mint egyszerű hasonlatról, képletről, ártatlan emlékjelről, ahogyan ezt akármelyik bölcs, nagy tanító is elmondhatná: Én bizonyos értelemben kenyér vagyok és bizonyos értelemben táplálék. Ebben még nem lenne semmi különös és valószínűtlen, semmi zúgolódni és ellenkezni való. A meglepő csak ott van, ha e szavakat szó szerint kell venni!
A zsidók szó szerint vették. És ha már felvetették a kételyt, Jézusnak okvetlenül felelnie is kellett, ha pedig a szó szerinti értelmezés lett volna a tévedés, Jézusnak bizonnyal meg kellett volna nyugtatnia őket, hogy dehogy is! Semmi okuk az álmélkodásra, a csodától való félelemre. Nem kellett volna ismételnie, hogy de bizony, az én testem valóban étel s az én vérem valóban ital, hanem azt kellett volna mondania: Nos, emberek, értsük meg egymást, ne értsetek félre, szó sincs róla, nem mondtam én semmi különöset, semmi emberileg lehetetlent! Ne menjetek el merő félreértés miatt!
Jézusnak néhány egyszerű mondatába, néhány világos szavába került volna, hogy a „félreértést” tisztázza, a „sikerületlen példabeszédet” szokása szerint néhány szóval megmagyarázza. Miért nem tette? Miért hagyta hallgatóit meginogni a hozzá való hívő ragaszkodásukban? Miért engedte szélnek még a tanítványok jókora részét is csak azért, mert rosszul értették őt? Nem lett volna-e kötelessége, és a jópásztori szeretet elemi parancsa, miként a logika követelménye is, hogy némi magyarázattal letompítsa szavainak borzalmasan egyértelmű, és nagyon is egyféleképpen értelmezett jelentőségét.

(folyt.)kafarnaum-_535.jpg

Szólj hozzá!

csatka_fejlec_535.jpgA Kisasszonynapi búcsúk

     A kápolna történetéhez tartozik, hogy 1942-ben a szervita atyák menedékházat építettek mellé.

Az 1950-es évek végén, egy a dombról levezető kőlépcső és a kápolnát körülvevő kőtámfal készült, mígnem az 1987–88-as Mária-évben határozat született a kápolna megnagyobbítására.

templom_bovites_elott_es_utan_535.jpg

Ennek folytán három­hajós, tekintélyes templom lett belőle, úgyhogy az eredeti kápolna is megmaradt az épületben. Az évszázados, tömeges zarándoklatok elérték, hogy 1962-ben a veszprémi püspökség hivatalosan is elismerte Csatkát, zarándokhelyként.

Azóta már több mint tíz „hivatásos” remetéje volt a kegyhelynek, és a magyarországi németség, valamint a felvidék népei mellett a hazai vallásos cigányság is elkezdte látogatni a helyet, amelynek főbúcsúja a fecskéket útba indító Kisboldogasszonykor van, azon a dátumon, amikor a kis kápolnát 1864-ben felszentelték.

Az említett főbúcsún kívül, évente több ünnepséget is tartanak a kegyhelynél, amikor is az egész kápolna virágba borul: többen csatkai-bucsu8_280.jpgmegköszönik a Szűzanyának a segítséget virággal, hatalmas gyertyákkal, sőt előfordul, hogy Neki méretezett gyönyörű ruhával is. Ennél fogva a Szűzanya-szobornak száz ruhája van, melybe akár hetente is öltöztetik! Emellett az imameghallgatásoknak és csodás gyógyulásoknak is többen emléket állítanak a kápolna falán az úgynevezett hálatáblákkal.

post_140514_201309_280.jpgA zarándokok a Szentkút áldásosnak tartott vize miatt érkeznek, részt vesznek a Szentmisén, ájtatosan énekelnek, népi imákat és a rózsafüzért imádkozzák. Másfelől – és ez teszi igazán színessé –, hogy ilyenkor önálló cigánytalálkozót tartanak: férjet keresnek a lányoknak, ékszereket, ruhákat, különféle díszes holmikat árulnak, zenélnek és mulatnak. Sokan érkeznek a felvidéki falvakból is.

A Kisasszonynapi búcsúban a szentmiséket magyar, német és cigány nyelven is tartják a csatkai erdő mélyén, és ilyenkor felhangzik az esdeklő imádság: „Mária, Mária, édes jó anyám, Tekints az égből le reám, Nyújtsd ki segítő karod felém, Hogy el ne sodorjon a veszély”. (Forrás: internet nyomán)

(folyt.)csatkaibucsu22_535.jpg

Szólj hozzá!

Valamely különös kegyelem elnyerésére
2. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki előtt az angyalok elragadtatással és csodálkozással hajolnak meg és szent örömmel folyton hangoztatják: "Uralkodj Szent Fiaddal örökké fölöttünk!" 
Kérlek Téged ezen boldog, szolgáló és hódoló szellemekre tekintettel, akik bölcsődet körülvéve, mint jövendőbeli királynéjukat tiszteltek, méltóztass a felséges Istentől kiesdeni számomra azt a kegyelmet, melyet annyira óhajtok. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen.
Üdvözlégy..., Dicsőség...

kis_szuzanya_530.jpg

Szólj hozzá!

Alázatos rejtettségben

catarina_laboure_foto.jpg

A látnok kiváltságáról (látomásairól) sem főnökasszonya, sem nővértársai nem tudtak. Amikor Aladel atya elhatározta, hogy Katalin elmondása alapján festményt készíttet a jelenésről. A készülődések feltűntek egy nővérnek és rákérdezett az atyától, "csak nem Katalin nővér a látnok?". Ő zavarában Katalin felé fordult, aki viszont jól megválaszolt: "Ezt aztán jól eltalálta nővértársam!" A kíváncsiskodó apáca ebből a válaszból azt vonta le, hogy kizárt, hogy ő lenne a senki által nem ismert látnok. 
Tehát a Csodásérem látnokának kiléte olyannyira ismeretlen volt, hogy nem csak környezete, nem csak főnöknője, de még De Quélen érsek sem ismerte. Ebből némi bonyodalom kerekedett, hiszen szerették volna kihallgatni, végül Isten akaratát látták alázatos rejtettségében és lezárták az ügyet. (Azon olvasóim, akik mindjárt analógiát vélnek felfedezni a ma divatos "névtelen üzenetközlőkkel", nos tévednek! Ha a látnok személye jó ideig ismeretlen volt is a nagyközönség számára, de az egyházi hatóság előtt legalább ismert volt a szerzetesrend, a város-utca-házszám – Rue du Bac 140, ahol az események megtörténtek –, miként a gyóntatója név szerint: Jean-Marie Aladel atya kiléte is, nem kevésbé a megyéspüspök, aki papján keresztül és saját tapasztalatai nyomán és felelősségével, tanúskodott az üzenet hiteléről!)


aladel_konyve_1.jpg     Katalin lelkivezetője az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásokról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra- vagy jobbra vezetése forgott szóban.'' A feltűnő megtérések, csodák és a mérhetetlen kegyelem áldásai hetek alatt közismertté tették a Csodásérmet, s maga a nép nevezte el az érmet csodásnak. Az érem 1836 és 1839 között Franciaországon kívül elterjedt Lengyelországban, Kínában, Oroszországban, Észak-Amerikában és Abesszíniában is, mintegy tízmillió példányban. XVI. Gergely pápa is tisztelte, és állandóan szem előtt tartotta.
     De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig kieszközölte a Szentszéktől, hogy a Loretói litániába foglalják bele a következő könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk.'' A lánglelkű érsek a Notre-Dame templomban külön trónust emelt a Csodásérem bronzba öntött másának.
Katalin, külön parancsra csak 1841 augusztusában írta le a vele megtörtént eseményeket.az első érmek 2.jpg

Címkék: lásd még!

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpgJézus szavai a kafarnaumi zsinagógában
 
kafarnaumi_beszed_05_1.jpg
     Aki figyelmesen elolvassa azt a hosszú beszédet, amelyet Jézus a kafarnaumi zsinagógában a kenyérszaporítás csodája utáni napon mondott (Jn 6,26-70), lehetetlen, hogy meg ne értse benne a valóságos jelenlét előzetes ígéretét és ünnepélyes bejelentését. Ebben a beszédben ugyanis Jézus a legvilágosabban és leghatározottabban kijelenti, hogy ő, az ő testét valóságos eledelül, a vérét valóságos italul fogja adni az emberiségnek. 
     A tagadók és kételkedők persze itt is kibúvót keresnek, s azt mondják: Jézus itt is csak képletesen beszél. Hivatkoznak arra, hogy a beszéd első részében (a 48-ik versig) Jézus egyszerűen önmagát mondja annak a „kenyérnek”, amely életet ad. Ezt csakugyan így lehet érteni: a benne való hit, a lélek eledele. Hát akkor miért ne lenne a többi kijelentés is képletesen értendő: Jézus az ő tanításával, az ő hitével válik a hívek kenyerévé, ételévé, italává. Lelkileg, nem testileg; (tehát szerintük) képletesen, nem szó szerint. A szó szerinti magyarázattal ellentétben hivatkoznak arra, hogy Jézus a kételkedő tanítványokkal szemben maga is megjegyzi (a 64-ik versben): „A szellem az, ami éltet, a test nem használ semmit; az igék, melyeket én szólottam nektek, azok szellem és élet.” Íme, mondják: Jézus maga hangoztatja, hogy nem testi, hanem csak lelki értelemben kell venni a szavait. 
     Aki azonban elfogulatlanul vizsgálja a kafarnaumi beszédet, az előtt semmikép sem maradhat kétséges, hogy Jézus itt bizony a valóságos jelenlétet, saját testének s vérének valóságos eledelként s italként való nyújtását hirdeti. Figyeljük csak az események és a beszéd egymásutánját. 
     A kenyérszaporítás és a vízen való járás által Krisztus mintegy bevezette az Oltáriszentségről tartandó nagy beszédét. Ez a két csodálatos esemény, főleg az 5000-nél több ember megvendégelése a pusztában az 5 árpakenyérből és 2 halból, rendkívül felkeltette a zsidók érdeklődését Jézus iránt, úgyhogy erővel királynak akarták kikiáltani (Jn 5,1). Másnap a kafarnaumi zsinagógában Jézus felhasználta az ünnepélyes hangulatot arra, hogy a földi kenyérről egy más, magasabbrendű mennyei táplálékra terelje hallgatói figyelmét. A beszéd, amint azt a zsidók meg-megszakítják, s Jézus mindig újra visszatér a nagy eucharisztikus gondolatra, az egész evangéliumnak egyik legdrámaibb részlete. 
     Azok a zsidók, akik még nem tudták, hogy Jézus a vízen járva jött át a tengeren, csodálkozva kérdik: „Mester, mikor jöttél te ide?” (Jn 6,25) Jézus kitérőleg felel, de már célozva a mennyei kenyérre, melyről beszélni akar: „Bizony, bizony, mondom nektek: kerestek engem, nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, mely veszendő, hanem azért az eledelért, mely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ad nektek.” (26-27) Tehát egy magasabb rendű, örök életre megmaradó kenyérről van szó; és ezt a kenyeret ő, Krisztus fogja adni. Figyelemreméltó körülmény: még nem adta meg, hanem csak meg fogja adni. És midőn a zsidók kérdezik, hogy mit jelent ez, és hogyan keressék ők azt, amit Isten készít nekik, Jézus így felel: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (29). 
     Erre a zsidók, mintegy cselt vetve neki, hogy még egy olyan kenyérszaporítás-féle csodát műveljen, e különös kérdést intézték hozzá: „Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Atyáink mannát ettek a pusztában…” (30-31). Mintegy azt akarják ezzel mondani: táplálj bennünket te is állandóan mannával s akkor majd buzgó híveid leszünk. 
     Ez a pillanat, a mannára való célzás − melyet Jézus bizonnyal készakarva provokált −, volt a legjobb alkalom az Oltáriszentség tanának kifejtésére. Jézus nem is késlekedik: nagyszerű és csodálatos kijelentést tesz, és mindezt olyan emelkedett hangon, mely a személyére fontos hittitok első kijelentésekor annyira helyénvaló volt.
     „Bizony, bizony mondom nektek − mindig így kezdi, ha valami nagyfontosságú kijelentést sejtet −, nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek igazi mennyei kenyeret. Mert Isten kenyere az, mely mennyből szállott le s életet ad a világnak.” (32-33)
     A zsidók még mindig valami testi táplálékra gondolnak, s csak az izgatja őket, hogy vajon aztán ez a kenyér mindig meg fog-e jönni az égből. Azért így szólnak közbe: „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” (34)
     Jézus ekkor visszatér az ő témájára, és hogy elvágjon minden kicsinyes, anyagias félreértést, mintha valami testi táplálékról volna szó, egészen világosan kimondja: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” (35)
     Mindeddig, Jézus egyetlen szóval sem beszélt a kenyér vagy bor színe alatt való jelenlétéről. Először csak magát a lényeget adja elő: azt, hogy ő maga, valahogyan, valamely egyelőre még nem részletezett értelemben tápláléka lesz azoknak, akik hozzá jönnek. Egyelőre mindenekelőtt a feltételeket sürgeti, melyek ahhoz szükségesek, hogy ő valakinek lelki tápláléka legyen. E feltételek: az élő hit, és a lelki táplálék után való vágyakozás, annak keresése. És hogy e feltételeket minél jobban megértesse, a 36-ik verstől a 47-ig egyebet se tesz, mint a hitet erősíti hallgatóiban. Az egészet e mondattal végzi: „Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.” 
     Szinte tapintani lehet, hogy itt Jézus azért hangoztatja a benne való hit szükségességét, mert valami nagy hittitokra akarja hallgatóit előkészíteni. Egyes szkeptikus evangélium-magyarázók − hogy az Oltáriszentségben való hit érveit gyengítsék −, a fenti versre hivatkozva úgy okoskodtak, hogy az Úr csak a hitet követeli, s az étel-ital alatt nem az Oltáriszentséget, hanem csak a hitet érti. Merő félreértés! Csak figyelmesen kell olvasni az evangélium szövegét! A hit itt, mint az elkövetkező kijelentések és ígéretek megértésének a feltételeként, mint az Oltáriszentség értékelésének előkészületeként szerepel. Az Úr Jézus igenis hitet akar, mert csak hívő lélek részesülhet az ő táplálékában, hiszen, más meg sem értené a kijelentéseit. De azért a hit mégiscsak előfeltétele a lelki tápláléknak, és nem maga a táplálék! Azért mondja Jézus ezt is: „Aki hozzám jön, nem fog éhezni és aki bennem hisz, nem fog szomjazni”. Vagyis: a hit által kell Hozzá jönnünk s ő majd kielégít minket. A hit a feltétel, s csak azután jön a táplálás és a kielégülés. 
     Alig mondja ki Jézus a hit szükségességéről az utolsó szót, azonnal visszatér ismét az előző témára e kategorikus mondattal: „Én vagyok az élet kenyere.” S a zsidók manna-éhségére célozva folytatja: − Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak, ugyebár? Nos, a kenyér, amelyről én beszélek, az égből száll alá, de úgy, hogy aki abból eszik, nem hal meg. − És a zsidók nagy ámulatára hozzáteszi: − Én vagyok az az eleven kenyér, mely az égből szálltam alá; s aki majd enni fog ebből a kenyérből, az örökre élni fog. −
     Ez még nem okvetlenül Eucharisztia, ezt még lehet egyszerűen Jézus személyére vonatkoztatni. Mégis elképzelhető az a hatás, melyet e szavak tettek a jelenlévő zsidókra. Mi ez? Mit jelentsen ez? Mily értelemben mondhatja Jézus, hogy ő kenyér? Égből leszállott kenyér, amelyet az embernek „enni” kell, hogy örök élete legyen? Enni: miképpen? Átvitt értelemben-e, azáltal, hogy hiszünk benne? Vagy valami más, csodás és szó szerinti értelemben? Ez a második feltevés oly rendkívüli, szokatlan, valószínűtlen értelműnek látszhatott nekik, hogy Jézus további magyarázata nélkül ezt a szándékot, nem is merték feltételezni róla, míg világosabban nem szólt. Ám, a kíváncsiságuk tetőpontra hágott, amikor Jézus a következő váratlan kijelentést tette − és ezzel a kérdést éppen a rendkívülibb, irányban döntötte el − „A kenyér pedig, amelyet én adok, (nem más, mint:) az én testem, a világ életéért”. (51) Nem a hit, nem a tan, nem a lélek vagy a szeretet, vagy bármi más, nem is már egyszerűen Ő, hanem: az Ő teste. Egészen egyszerűen: az Ő teste, húsa. 
Hát ez a szó bizony bombaként hatott a hallgatókra. Mint a felkavart hangyaboly, egyszerre izgatott mozgolódás, megütközés, tanakodás kelt a soraikban. Lehetetlen! Ez nem a felhőkből hulló mannát ígér, nem is csupán felemelő tanításokat arról, hogy ő maga akar valami átvitt módon táplálékunk lenni. Nem! Ez az ember, nemcsak hogy önmagát teszi meg a lelkek üdvözítő táplálékává, eledelévé, örök életet közvetítő kenyérré, nem a hitét, nem az egyénisége kisugárzását, nem a kegyelmét jelöli meg táplálékunk gyanánt, hanem: a testét, a húsát! Hihetetlen! 
     „Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: ’Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?’” (52) A feszült várakozás lüktető drámaiságában, most Jézusnak végleg és világosan nyilatkoznia kellett. Meg kellett magyaráznia azokat a szavait, melyen a zsidók felháborodtak. Márpedig, ha neki nem volt szándéka csakugyan a saját fizikai testét adni a világnak eledelül, akkor ezt most határozottan ki kellett volna jelentenie! Nem lett volna rá semmi oka, de még joga sem, hogy egy ily fontos kérdésben készakarva tévedésben hagyja őket, tévedésben − egy olyan dologban −, melyet ö maga okozott volna azzal, ha nem úgy értette volna szavait, ahogy azt a zsidók értették: szó szerint. 
     És Jézus csakugyan újra szól. Most jön a végérvényes döntés. Most dől el: szó szerint értendő-e a „táplálék”, avagy csak képletesen. Szólj, Uram, ne hagyd a népet félreértésben! Oszlasd el a homályt! Ha félreértettünk, vond vissza, magyarázd ki a szavaidat! Egyetlen mondatodba kerül és örökre világos lesz, hogy szavaidat csak szimbolikusan kell érteni és csak képletes beszéd az, nem pedig hallatlan csoda, amit ígérsz, s melynek elhívését oly nyomatékosan követeled!
     Íme, mit mond hát Jézus a zsidók hitetlenkedő kérdezősködésére? Ünnepélyes nyomatékozással így folytatja: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én élek az Atya által, úgy aki engem eszik, az is általam él.” (54-57)
Világ üdvössége.jpg     Súlyos, világos és perdöntő szavak! Kemény határozottság-gal, félre nem magya-rázható és el nem homályosítható egyér-telműséggel adják meg a választ: miként akar Jézus a világ éltető eledele, az élet kenyere lenni. Az Üdvözítő szavai a zsidók kételke-désére és minden idők kishitűségének örök cáfolatául, kategorikus nyíltsággal szögezik le a valóságos jelenlét tanát: az Oltáriszentség tételét. 
     Az Oltáriszentség ígéretének és előzetes meghirdetésének ezen aranybulláját kissé tüzetesebben illik szemügyre vennünk és eszünkbe vésnünk.
    Mérlegelnünk kell: 
    1. magukat az itt közölt kijelentéseket, 
    2. a körülményeket s az összefüggést, melyek közt tétettek, 
    3. a hatást, melyet a zsidókban és tanítványokban keltettek.  

Szólj hozzá!

csatka_fejlec_535.jpgAz Irgalmasság Anyja végül győzedelmeskedik!

     A csodás események hírére megindult a hívek hatalmas zarándoklata.

Ropoly Ferenc plébános a püspökség felé való jelentésre és a nagy közérdeklődésre felfigyelt az egyházi hatóság és addig, amíg az esemény kivizsgálása nem történt meg, megtiltotta a Szentkúthoz való zarándoklatot. Ráadásul a világi hatóságok kitiltották Csöbönyei Józsefet csatkai remeteségéből.

Ekkor a remete nagy keserűségében Kisbérre menekült, majd elindult a Szentföldre.

Csupán Várnáig jutott el, amikor erős indíttatást érzett a visszafordulásra, és ő meg is tette! Lám-lám, helyesnek bizonyult a sugallata, mert távolléte alatt az indulatok lecsendesedtek, s Ranolder János veszprémi püspök őnagyméltósága a kápolna építését Szűz Mária tiszteletére engedélyezni méltóztatott.bucsusok_535.jpg

Ezen engedély következtében az említett zarándokok és maga Csöbönyei József is adomány-gyűjtést kezdett rendes okiratok mellett, és mint a gyűjtőívből kitűnik a falusiak pénzéhez a helyi földbirtokos, Lichtenstein János herceg és báró Fiáth Ferencné adott nagyobb összeget.

csatka_08_280.jpgÉrdekes, hogy a püspöki kivizsgálások közepette egy Koncz Jeromos nevű bakonybánki atya IX. Pius pápától különleges áldást eszközölt ki a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére építendő kápolna javára.

Mindenesetre Csöbönyei József remete újra a Szentkút melletti barlangjában lakhatott. Ott is halt meg 1885. május 21-én hatvannyolc éves korában, mint a kápolna gondnoka és remetéje.

A Csatka-Szentkúti Kápolna így épült fel, melynek oltárára a Szeplőtelen Szűzanya szobrát állították, akit a nép az Irgalmasság Anyjaként tisztel.

csatka_38_280.jpgRopoly Ferenc plébános feljegyzései szerint az első csoda 1863-ban esett meg a Szentkútnál. Egy vak cigányfiú miután ivott a forrás vizéből, visszanyerte a látását. Az esetet újabb és újabb csodás gyógyulások követték Csatkán, és az 1860-as években népszerű búcsújáróhellyé vált, jóllehet a Szentkúthoz már a remete ottléte előtt is jártak emberek annak reményében, hogy vize gyógyító erővel hat.

Az odaérkezők a szentkút vizéből máig is isznak, megmosdanak, és az otthon maradottaknak is visznek belőle. (Forrás: internet nyomán)

(folyt.)

(Képen a szentkút mai kifolyói.)csatka-szentkuti-bucsu-_535.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgA sátán akadályozza a papi hivatásokat – egy amerikai exorcista tapasztalatai 

     Sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mély elkötelezettséggel csinálni – mondta a CNA katolikus hírügynökségnek egy középkorú atya −, akinek exorcista „pályafutása” egy Szentmise bemutatása közben, röviddel azután indult, hogy pappá szentelték. „A szent Vér átváltoztatásának pillanatában azt kértem az Úrtól, árassza szent Vérét a fiatalokra, és segítse azokat a fiúkat, akiknek papi hivatást szán.” Abban a pillanatban egy tizenhárom év körüli fiú „hátrazuhant és morogni kezdett. Erre nem számítottam!” – mondta.

A papot, püspöke küldte a Római Egyházmegye hat, hivatalosan megbízott exorcistája mellé, miután az Egyesült Államok Püspöki Konferenciája 2010 novemberében úgy határozott, jelentősen növelni kívánja ördögűzőinek számát.

Azóta napi három exorcizmuson vesz részt. Akikkel találkozunk – mondja –, bukott angyalok, akik jónak lettek teremtve. Az egyházatyák, köztük Szent Jeromos és Szent Ágoston úgy vélték, ezek az angyalok azért lázadtak fel, mert Isten feltárta előttük a megtestesülés tervét, s ők nem tudták elfogadni, hogy Isten a tiszta, végtelen szellem emberré legyen. Ezért izgatja őket annyira az ember testisége és a családok szerető egysége, mert tudja, hogy a család a bölcsője a papi hivatásoknak! Nos ezért igyekeznek bomlasztani és szenvedést okozni angyali tudásukkal.

5hx029u3ienbppy1psx0u1bmj.jpgBár a gonosz lelkek tudják, hogy Isten csak azért engedi a működésüket, hogy a lelkek a (felajánlott) 'engesztelő szenvedéseik' által érdemeket szerezzenek üdvösségre. Akik így szenvednek, azáltal lesznek szentté, hogy felajánlják áldozataikat, amelyeket Isten elfogad és áldássá teszi az Egyház javára. Ha erre emlékeztetjük a Gonoszt, az őrjöng, mert tudja, hogy veszít. Ezért amíg teheti, minél több lelket akar megszerezni. Ha nem tudja megkaparintani az emberi lelkeket, akkor igyekszik legalább az életüket pokollá tenni!

„Az exorcizmus során, kérdéseket szoktam föltenni a gonosz léleknek, pl. hogy mi a neve, mert meggyengíti, és nevét mondva parancsoljuk neki, hogy távozzék. Azon kérdésre, hogy mikor távozik, mintha betanulták volna, mind azt feleli: SOHA! – Pedig egyszer igenis távozni fognak!” – jegyzi meg az exorcista. Hogy megalázkodásra késztessük: segítségül lehet hívni a szenteket, őrangyalokat vagy akitől a legjobban retteg: a Szűzanyát. Ettől egészen másként kezd viselkedni. A végén sokszor dühös, agresszív kitörésben nyilatkozik meg; ilyenkor habzik a megszállott ember szája. Ha átok törik meg, az illető az átok során használt tárgyakat kezd kihányni. „Nem valami kellemes látvány, de ilyenkor tudom, hogy hatásos, amit teszünk.”

Az amerikai pap szerint a démoni befolyás oka minden esetben más, ám van egy közös vonása: az érintettek súlyos sebeket kaptak életük során, elsősorban a családban. Olyan esetekre gondolok, amikor a szülők nagyon rossz döntések – házastársi hűtlenség, abortusz vagy más, családromboló cselekedetek – által beengedték otthonukba a gonoszt. (Források az első részben!)

(folyt.)exorcism_3_535.jpg

Szólj hozzá!

Valamely különös kegyelem elnyerésére

Ezen imasort, a "Háromnapi ájtatosság a Kisded Szűz Mária tiszteletére" c.
virgen-nina_ii_300.jpgkiadvány nyomán,a blog szerkesztője állította össze némi stilizálással.
A forrásként használt füzet jóváhagyásai: 
Nihil obstat. Dr. Georgtus Hajós m. p. censor. 
Imprimatur. Quinque-Ecclesiis, die 13. Octobris a 1925. Dr. Dionysius Mosonyi m. p. vic. gen. eppalis. 

 

1. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki örök időtől fogva megnyerted a teljes Szentháromság tetszését, kérlek téged, hogy rendkívüli kiváltságaid által, melyekkel fel vagy ékesítve, fordítsd anyai kegyes tekintetedet reám, ki oly szegény vagyok rninden erényben és nyerd meg nekem az irgalmas Istentől azt a kegyelmet, melyért itt lábaidnál esedezem. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólóm, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen
Üdvözlégy..., Dicsőség...

l_immacolata_mariabambina_530.jpg

Szólj hozzá!

 A Szűzanya beváltja ígéretét

Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s ezen megfontolásból a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább híveinek ezen nyilatkozattal: "Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják"! És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát! 
Súlyos betegen feküdt egykori barátja, de Pradt püspök. Lelke is halálosan beteg volt, mert liberális gondolkodásával, végül elszakadt az Egyháztól. Az érsek meglátogatta éremmel zsebében. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn, olyannyira, hogy a haldokló egyszerűen kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek lehangoltan távozott és utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezte. Szívére szorította az Érmet és többször ismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
     Alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
- Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hyacinthe_Louis_de_Quelen 1821-1839.jpgHogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, könnyek között adott hálát a Bűnösök Menedékének és az érmet szorongatva lehelte ki lelkét.
De Quélen érsekre óriási hatással volt a csoda megtapasztalása és 1834-ben megbízta beosztottját P.Guillou-t, hogy jelentessen meg egy hivatalos közleményt az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le. Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, s 1836. február 16-tól július 13-ig tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, a Csodás Éremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal, majd a bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket, és igaznak a Csodás Érem történetét. A vizsgálati jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdekelt és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, ...csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett csodás érem egyes-egyedül Istentől eredhet.''Rue du bac csoda.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgCsapataink harcban állnak (?)

     Nos, a Római Katolikus Egyházzal szemben már „fortyog a gyűlölet krátere” és zászlót bontott az Antiegyház, mely akár állítólagos „égi üzenetek” által is igyekszik éket verni a hívek és a katolikus klérus közé.

Esetenként igen rafináltan fogalmazott „Új Tant” hirdet, elveti a pápaságot és isteni átokkal fenyegeti meg azokat, akik az ő „üzeneteik” hitelességét kétségbe vonják! Ezen „szózatok” forrása lényegében ismeretlen, hiszen álnéven munkálkodik a zavarkeltésen és a lelkek vesztén, s bizony sokan még a választottak közül is fennakadnak hálójában anélkül, nem tudatosulva bennük, kit-mit követnek. (Azóta fény derült ugyan a kilétére, mire az üzenetek közlésével le is állt, ám a hívei a régi üzenetekkel tovább apostolkodnak!)hamis_uzenetek_m300.jpg

Kedves Olvasó! A fentebb tag-laltakról az Egyház szaktekin-télyei tudnak ugyan, de a nyilvánosság előtt mégsem beszélnek, valószínűleg nem akarnak riadalmat kelteni. Ám nem szabad az utolsó pillanatban is tapintatos-kodni azzal, aki a szakadék felé rohan! Az igaz, hogyha mindenki hűséges maradna keresztségéhez (imádkozna, gyakorolná hitét és élne a Szentségekkel), akkor valóban nem lenne ok a félelemre, ijedségre – ám ez sajnos nincs így! Ha Isten Népe egyként kérné az Urat: „Szabadíts meg a gonosztól” (Mt 6,13), „nem szolgáltat-e Isten igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? (...) Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,7-8) – És ez itt kérdés, mely magában hordozza választ!

Sajnos, ha egy hívő ember démoni tevékenységre utaló panasszal fordul a papjához, többnyire csak kimosolygást, vagy a „ne is folytassa tovább”, elutasítást kapja! Téma hűen mondva, a klérus egy része, úgy irtózik a fenti kérdéstől, mint „ördög a szenteltvíztől”! Ugyanakkor, ha ez a beteg egy szektához vagy mágushoz fordul, azok „megértő” készséggel fogadják! A végén persze, alaposan kihasználva, és mélyebbre süllyedve találja magát a démoni kiszolgáltatottságban! – És kié a felelősség Isten előtt? – Csak kis részben a tudatlan emberé!

Sok lélekre nyugtatólag hatna az 56-os segélykiáltás, „csapataink harcban állnak!” De tudjuk, hogy sajnos ez nem így van, és legfeljebb csak maroknyian harcolnak a sötétség fejedelme ellen! Sok krisztuskövető ugyanis megfeledkezik a keresztségi fogadalmáról, hogy „ellene mondjon az ördögnek, és minden csábításának”, s nem igyekszenek megerősíteni magukat a szüntelenül imádsággal, a Szentmise és a Szentségek kegyelmével! Pedig írva van: „erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen.” (Ef 6,10-12) (Kép: Jóhiszeműség, át nem gondolás, súlyos konokság, tudatos kárhozat!) (Források az első részben!) (folyt.) 1r_535.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpg    6. Továbbá: az Utolsó Vacsora szavai teljes világosságot a kafarnaumi beszédből (Jn 6,32-72.) nyernek. Nem szabad felednünk, hogy amikor Jézus az utolsó vacsorán a szóban forgó kijelentést tette, akkor nem mondott újat, mert akkorra tanítványai előtt már teljességgel ismeretesek voltak azok a szavak, amelyekben Jézus előzőleg a kafarnaumi beszédben hatszor is a legnagyobb nyomatékkal hangoztatott, hogy ő a testét és vérét fogja adni eledelül és italul, s hogy az ő teste valóban étel és az ő vére valóban ital lesz (Jn 6,56.). Amit akkor Jézus ígért, azt most teljesítette; akkor csak általánosságban mondta, hogy majd testét és vérét fogja adni, most pedig rámutat a kenyérre és borra kijelentve, hogy íme: ez az ő teste s ez az ő vére, ez az a csodálatos mennyei kenyér, amelyről már előzőleg oly hangsúllyal s a feltétlen hit meghódolását követelve beszélt. Elég egymásmellé tenni a kétrendbeli kijelentést, hogy a párhuzamot s azonosságot észrevegyük.
euch_88903_300.jpeg    Jn 6,51.: „A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.”
    Lk 22,19.: ,,Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ’Ez az én testem, mely értetek adatik”.
    Érdemes szembeállítanunk az „újszövetség kelyhének” ezen elrendelését az „ószövetség” véráldozatával. Amikor Jézus „újszövetséget” mond, ezzel kétségtelenül a „régire” céloz, amelyet most felvált és beteljesít az „új”. Ámde a régi, vagyis ószövetség ünnepélyes megkötése szintén áldozattal, mégpedig véráldozattal történt s ott is valóságos vér folyt. Íme a két szentírási rész feltűnő párhuzama: 
    Kiv 24,8.: (Mózes) „fogta a vért, és meghintette vele a népet és így szólt: ’Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megköttetett veletek.”
    Mt 26,27.: 
(Jézus) „fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ’Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé’.” 
    Hogy a Mózes ószövetségi véres áldozata a Jézus újszövetségi áldozatával párhuzamos, már Szent Pál is nyomatékosan kiemeli (vö. Zsid 9) s figyelmeztet arra, hogy mindkét szövetség vér által jött létre. Ha azonban az Oltáriszentségben a kenyér csak egyszerű kenyér marad s a bor csak egyszerű bor, hogyan mondhatta akkor Jézus a kehelyre „ez az én vérem, az új szövetségé”? Hiszen − az ellenzők szerint − ott akkor csak emlékjelül szolgáló bor volt, nem pedig „vér” 
    7. Végül: Miért is kellene az utolsó vacsora igéit merőben jelképesen, szimbolikusan értelmezni? Mi erre a kényszerítő ok? Az egyetlen ok, amelyet felhozni lehet, s amit a tagadók fel is hoznak: hogy mégiscsak „szokatlan és hihetetlen”, hogy Jézus a saját testét és vérét adja nekünk eledelül! Hihetetlen s a fizika rendje szerint elgondolhatatlan, hogy Krisztus a kenyeret s bort csakugyan saját testévé s vérévé változtassa át! Ez olyan csoda volna, amelyet − így mondják −, nem hihetünk el! Bizony, akik így okoskodnak − maguk sem veszik észre −, hogy ezzel az okoskodással végleg elhagyják az evangélium talaját. Mert vajon Jézus születése, élete, feltámadása, maga az evangélium és az egész megváltási történet nem csupa csodából, csupa emberileg teljesen érthetetlen, megfoghatatlan, isteni jelenségből szövődik össze? Ha Jézusnak az ő testére és vérére vonatkozó kijelentéseit azon a címen nem fogadjuk el, mert hogy ez „csoda”: akkor mi címen fogadjuk el az ő többi csodáit? Az ő istenségét? Az ő csodálatos, szűztől való születését? Az ő halott-támasztásait, feltámadását és mennybemenetelét? A kegyelem, a megváltás, az üdvösség csodáit? Vajon ezek nem csodás, a fizika rendje szerint érthetetlen és lehetetlen dolgok? Hol itt a következetesség? 
    Ott van pl. a Szentháromság titka. Teljességgel emberfeletti, fizikailag érthetetlen, felfoghatatlan hittitok. Miért hiszik ezt a protestánsok is? Nyilván, mert Jézus mondta. A Szentháromságról azonban Jézus sokkal kevesebbet beszélt, kevesebb nyomatékkal hangsúlyozta, mint azt, hogy az ő teste „valóban étel” s az ő vére „valóban ital” (lásd főleg az ún. kafarnaumi beszédet). A Szentháromság titka mellett nem szállt valósággal perbe a zsidókkal, sőt saját tanítványaival sem, ahogy ezt a valóságos jelenlét hirdetése alkalmával tette. Tehát, vagy egyenlő hitet gyakorolnunk Jézus minden oly szava iránt, vagy sem! Éppúgy, mint mikor azt mondja: „Menjetek ... kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében.” 
    Aki az Evangéliumot meg akarja érten, annak egy percig sem szabad felednie Jézus szavát: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27). Aki ezt szem előtt tartja, az semmi „hihetetlent” nem fog találni a valóságos jelenlét tanában! Vigyáznunk kell, mert a lejtőn nincs többé megállás. Aki azért nem hiszi az Oltáriszentséget, mert az csodálatos és természetfeletti dolog, az sajnos az emberi észt teszi meg Isten szavainak bírájául, és következetesen eljut a racionalizmusig, a teljes hitetlenségig! Az újkori protestantizmus története, főleg külföldön, sajnos igazolja ezt a folyamatot: akik ugyanis az Oltáriszentséget ezen az alapon elvetették, később nagy mértékben elfordultak a kereszténység többi természetfeletti tanításától is. Ez az irányzat már nem fogadja el sem a csodákat, sem az evangéliumok isteni sugalmazottságát, sem a Szentháromságot, sem Jézus istenségét, sem az örök életet, de még a teremtést sem!
    Nem a mi feladatunk, hogy Jézus kijelentéseit az emberi megértés ítélőszéke elé vonjuk. Az Üdvözítő Krisztus szavát igaznak kell elfogadnunk, akár érthetőek számunkra, akár nem! Azonban hozzátehetjük: a valóságos jelenlét csodáját bizonyos fokig érthetőnek is találjuk. Mert ha Jézus csakugyan nagyon szeretett minket és akarta, hogy mi is nagyon szeressük − érthető −, hogy közel akart lenni valamennyiünkhöz! Közel akarta hozni a késői századok gyermekeihez is világmegváltó keresztáldozatát, a megtört testet és a kiontott vért. S mivel a szeretet legfőbb fokán saját testével és vérével akarta táplálni lelkünket, teljesen megfelelő, hogy erre a látható eledel és látható ital képét: színeit, alakját, külsőségeit választotta. A látszólagos kenyér és bor vétele legmegfelelőbb kerete volt annak a csodálatos önátadásnak, amelyben ő saját testével s vérével akarja táplálni azokat, akiket oly nagyon szeretett! Akinek azonban ez az érvelés, még mindig kevés, azt kell mondanunk: ott van Jézus előző, úgynevezett kafarnaumi beszéde, amelyet a János 6-ik fejezete örökített meg, ennek egybevetése az utolsó vacsorai igékkel aztán igazán szembeszökően eldönti s elintézi ezt a kérdést! (Folyt.)kafarnaum_535.jpg

Szólj hozzá!

images33_535.jpgNem utolsó sorban!

antipatica 2.jpg     A végére tartogattam két lényeges szempontot, a külsőséges viselkedést és a benső személyiség elhangolódását!
1) Az egyik baj gyakran abból adódik, hogy a „mű-világ, műzajában”, nem halljuk meg az esetleges isteni hívást, sőt még lelkiismeretünk szavát sem!
Miért? Mert az érzelmek, divat-ideálok és szexuális vágyak, vagy a hiúság szempontjai szerint döntünk és keveredünk bele egy-egy kapcsolatba, amely így vagy úgy, de hátrányunkra lehet ‒ ha most nem, akkor később, és nem csak a kegyelmi élet terén, de egész életutunk alakulásában is! „Szenvedélyből megházasodni annyi, mint ittas és féleszű kormányossal hajóra szállni, viharos tengeren.” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 288)
A külsőségességhez tartozik még, hogy sokféle módon megtéveszthetjük a másik felet: pl. a mű illatokkal, a divatos (felvett) viselkedési sémákkal, a szép autóval és a pózolt igényekkel!
A mesterséges jó illatok elnyomják azokat a szimpatikus-unszimpatikus „fermentumokat”, amelyek a vonzó-taszító „társválasztó” meghatározói lennének (itt most nem az ápolatlanságról beszélek, hanem a feleslegesen túl intenzív „illatozásról”).
Ami pedig a „műzajt”, mármint a zajos élet következményeit illeti: nos, megházasodnak azok is, akiknek pedig nem lett volna szabad, mert szerzetesnőnek, szerzetesnek vagy papnak kellett volna menniük, esetleg komoly élethivatásra kellett volna életüket feltenni! Ennek persze létezhet az ellentéte is, miszerint nem házasodnak meg olyanok, akik pedig a családi életben bontakoztathatták volna ki igazán az életüket!
2) A személyiség elhangolódása alatt azt értem, hogy a világ, olyan „ál-jogokat” és hamis „önképet” sugall, amely képes a tömegek megtévesztésére, minek következtében műsémák, műjogok és „műideálok” szerint viselkednek az emberek.
Ilyen pl. az emancipáció a „személyiségi jogok” propagálása, mely persze igen féloldalas, hiszen „a valódi egyenjogúság elsősorban nem a jogokban, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg”! (HHC 171) Erről persze nem beszélnek!
feminizmus (11).jpgEfféle pusztítás a feminizmus ideológiája is, mely a nők „felszabadítása” jelszavával, már a serdülőket igyekszik a szabadosság tévútjára terelni, nem beszélve családbomlasztó hatásairól! „Az asszony megrontása a társadalom halála! Mert asszony szüli az újabb anyát, a papot és a családapát!” (HHC 61) A fentiek következményeként tudható be, hogy egyes asszonyok abban látják női identitásuk építését, ha férjükben minden igyekezetükkel próbálják leépíteni a férfit. A házasélet romlásai ugyanis, gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. „A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!” (HHC 418)
Ennek pedig kiszámíthatatlan következményei adódhatnak, melynek felsorolása messze túlmutatna egy alapvetően „Mária-tisztelő blog” témakörén!
Lényeg a lényeg: Az asszony veresége, ha legyőzi a férjét. (Útravaló húzó 712) (Persze-persze, "férje válogatja" – jó, de ki ment hozzá, ki döntött kellő körültekintés nélkül? – És lám, kezdhetem az egész sorozatot elölről!)az_egyszeri_mulando_535.jpg

Szólj hozzá!

csatka_fejlec_535.jpgMáriát dicsérni hívek jöjjetek!

     Az eseménynek híre ment, és másnap augusztus 22-én reggel 8 órakor a falu népe, a dolgát félbehagyva, a templomba gyülekezett és a kántortanító vezetésével vonult a Szentkúthoz.

csatka2013_10_b280.jpgA remete a népet a hegytetőn várta térdelve, azon kereszt előtt, amit négy évvel korábban állíttatott a plébános. Miután a tömeg oda érkezett, a remete a körmeneti kereszt előtt ment és vezére lett a népnek.

csatka_38_280.jpgA Szent Kúthoz érve találkoztak a már ott egybegyűlt környékbeli hívekkel, akik hasonlóképp a megígért csodálatos jelenésre jöttek oda.

A Szent Kútnál a kántor elkezdte énekelni az "Üdvözlégy Mária, kit az Isten Fia öröktől fogva magának választott Anyjának..." kezdetű népéneket, és a néptömeg folytatta: "Malaszttal vagy teljes, irgalmas és kegyes, példája minden szentségnek, tökéletességnek. Áldott vagy, óh anya, Szentlélek temploma, áldott szűz méhed gyümölcse, Jézus, lelkünk kincse..."

Mindezt oly átadott lelkesedéssel, hogy az erdő zengett belé. Eközben az előállók nagy csodálkozására a kúttól megindult valami fényesség és sokan úgy látták, mintha mennyei lelkek lettek volna. Valójában, a Boldogságos Szűz Mária az angyalokkal indult meg a kúttól, megállva azon a helyen, ahol a kápolnának kellett épülnie. – legalábbis így tanúsították jónéhányan, a szemtanúk erejével.

Akik közel álltak, vékony füstöt is láttak az ég felé szállni, és a népek olyan rendkívüli jó illatot éreztek, hogy szerintük betöltötte az egész erdőt. Mindenesetre sokan, akik messzibb álltak, ezen illatot érezve, nagy áhítattal a Boldogságos Szűz Mária nevét hangoztatták, és könnyek közt mondták a szent rózsafüzért.

Lényegében ezeket a tanúságtételeket tolmácsolta Ropoly Ferenc plébános 1862 október 6-án a püspökhöz küldött jelentésében, az atya ugyanis nem volt jelen, de híveit sorra kihallgatta. (Forrás: internet nyomán) (Folyt.)dbzol20170909037-_535.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgA Római Katolikus Egyház sorsa az emberiség sorsa!

padre-gobbi-3_250.jpg     Don Stefano Gobbi atya könyve is hasonló nyomatékkal hívja fel figyelmünket (idézve Antalóczi prelátus könyvéből):    „Kimondhatatlanul nagy megpró-báltatások ideje van készülőben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének.” (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetéről még szomorúbb képet fest: „Oly súlyos idők közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellő időre mindig készen legyetek.” A bejelentett harcot, a kemény küzdelmet – Gobbi atya szerint – a pápa és az Egyház ellen harcoló, tévedést hirdető egyháziakkal szemben kell majd folytatni. „Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselő papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú szegény gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim.” (1975. 01. 04.) Ehhez olvassuk el a Szent Szűznek egy másik megnyilatkozását:    „Szavaimat csak azok képesek megérteni és befogadni, akiknek értelme alázatos és készséges; akiknek szíve egyszerű, akiknek szeme világos és tiszta. Amikor az Édesanya gyermekeinek beszél, azok meghallgatják, megteszik amit mond, mert szeretik. Nem lehetnek az Édesanya gyermekei azok, akik még mielőtt meghallgatnák bírálják, s akik visszautasítják azt amit mond, még mielőtt megvalósítanák. Ezek, ha a tudományban gyarapodnak is, nem gyarapodhatnak a bölcsességben és az életben.” (1977. 10. 29) (JÜ 189-190)

_maria_szive_szeretetlangja_250.jpgA Szent Szűz szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: „A Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot... A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok.” (SZL II/100)

Az Úr panaszos szavai uo.: „Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! (SZL I/90) (Források az első részben!)

(folyt.)itelo_jesus_todopodero_so_535.jpg

Szólj hozzá!

cdc0e44bbangha_535.jpgJézus szavai az Utolsó Vacsorán
 
    Jézus az utolsó vacsorán a kenyeret kezébe vette, megáldotta, s e szavakkal nyújtotta tanítványainak: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem.” Hasonlóképp a kelyhet e szavakkal nyújtotta nekik: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe.” (Mt 26.26-28, Mk 14,22; Lk 22, 19; 1Kor 11,24)!

41culkupbpl._sl500_aa300_2.jpg(Arra a kérdésre, hogy ezek az evangéliumi szövegek a modern szentírási szövegkritika szempontjából helytállóak-e, a leghatározottabb igennel kell válaszolnunk.
E szövegekre nézve a régi kéziratok variánsai nem mutatnak semmiféle,
csak némileg is számbavehető eltérést!
L.W. Derning: Die Einsetzung der hl. Eucharistie, Münster, 1901. 22 s kk.
Bangha: Az Eucharisztia, Budapest, 1938,
Borbély István tanulmánya: Mily alapon hiszünk az Oltáriszentségben?)
     A szavak közvetlen értelme világos. Csak az a kérdés, szó szerint értette-e Jézus Krisztus e szavakat vagy csak képletesen?
    1. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a képletes értelmezést semmi sem teszi megokolttá, vagy szükségessé. Ha Jézus képletesen akart volna beszélni, ezt nagyon könnyen éreztethette volna; elég lett volna hozzátenni: ’ez az én testem emléke’ vagy ’képe’, Nem lett volna semmi akadálya, hogy Jézus meg ne magyarázza: ’ebben a kenyérben’ vagy ’e kenyér mögött van az én testem’: vagy: ’ennek a kenyérnek vétele úgy fog hatni rátok, mintha a magam teste volna’. Miért nem így mondta Jézus? A szövegekben minderről szó sincs! Jézus a legegyszerűbben, világosan s határozottan ezt jelentette ki: ,,Ez az én testem, ez az én vérem”. 
    Jézus gyakran beszélt példabeszédekben, de akkor a példabeszédet meg is magyarázta, vagy a körülmények maguk tették azt könnyen érthetővé. Amikor például magát egyszer „szőlőtőnek” s a tanítványokat szőlővesszőnek" mondja, mindjárt ki is fejti, hogy ezt milyen értelemben teszi. (Jn 15,1-8) Hasonlóképp, amikor magát jó pásztornak mondja, mindjárt fel is sorolja azokat a hasonlósági pontokat, amelyek őt a „jó pásztor” fogalmával összekötik. (Ján 10,1-16) Itt azonban nem tesz hozzá egyetlen betűt, egyetlen célzást sem, amely arra jogosítana, hogy szavait csak képletesen értelmezzük. A képletes magyarázat feltétlenül erőltetett s maga Luther Márton gúnyolódik azokon, akik Jézus szavait mindenáron ki akarják forgatni természetes, nyilvánvaló értelmükből. 
image.jpg(Das diese Worte Christi: Das ist mein Leib etc. noch fest stehen wyder die Schwermgeister, Nürnberg 1527. „Dr. Karlstadt - irja Luther -, ezekből a legszentebb szavakból: „ez az én testem”, az „ez” szócskát forgatja el; Zwingli az „est" (van) szócskát töri kerékbe; Oekolampadius a „test” szót sanyargatja; mások az egész szövegen hóhérmunkát végeznek." Igaza van Luthernek: hóhérmunkát kell végeznie a Szentírás szaván, kerékbe kell törnie Jézus kijelentéseit, aki ki akar bújni a valóságos jelenlét tana alól! Kár, hogy ő maga később, engedékenységből vagy politikából, vagy pápaellenességből szintén a szentképtagadókhoz csatlakozott.) 
    2. Jézus egyszerű emberekhez szólt, a nyakatekert, elvont szómagyarázatokhoz nem szokott halászokhoz intézte ezeket a szavait. Ezek az egyszerű galileai halászok hozzá voltak szokva Jézus csodáihoz és isteni kijelentéseihez, de nem voltak hozzászokva akadémikus elvontságú szimbolizmusokhoz, (legkevésbé a 16. vagy 20. század nyakatekert csűrés-csavarásához!) Ezért ezt a szokatlan, csodálatos kijelentést is úgy vették, mint isteni kijelentést. Az apostolok annyira egyszerű emberek voltak, hogy még akkor is könnyen szó szerint vették Jézus szavait, amikor ő határozott példabeszédet mondott nekik s azért ilyenkor Jézus mindenkor segítségére is sietett együgyűségüknek; vagy pedig maguk az apostolok kérték, hogy magyarázza meg a példabeszédet (lásd Mt 13,36; 15,15). Ha tehát itt Jézus minden magyarázat és minden tompítás nélkül azt mondja, hogy ez itt az ő teste és az ő vére, egyetlen szócskával sem utalva arra, hogy mindezt csak képletesen kell érteni, akkor az apostolok szükségképp szó szerint is értették! Jézus maga volt az, aki így akarta, hogy értsék! Ezer esztendeig senki nem is értette másképp a reformátorok pedig máig is vitatkoznak egymás közt, hogy miképpen kellene Jézus szavait értelmezni. Ez bizony annyit jelent, hogy akkor maga Jézus vezette volna tanítványait sötétségbe, és a halála előtti búcsúzkodás ünnepélyes óráiban olyasmit hagyott volna nekik utolsó rendelésül, aminek igazi értelmét a mai napig sem sikerült megállapítani! Különös rendelkezés lett volna ez!

Ime a te anyad.jpg    3. Súlyosbítja ezt a megfontolást az éppen említett körülmény: a búcsúzás pillanata. Ebben az ünnepélyes hangulatban, amikor Jézus búcsúzik az élettől és búcsúzik a tanítványaitól, a képletes, burkolt és érthetetlen beszéd igazán nem volna a helyén. Jézus most oly nyomatékkal és oly világosan szól, hogy tanítványai a vacsora folyamán maguk is megjegyzik: „Íme, most világosan beszélsz, s nem példabeszédet mondasz.”(Jn 16,29.) Feltehető-e, hogy éppen itt, az utolsó intelmek, utolsó vigasztalások és imák között Jézus olyasmit mondott volna, amit nem lehet világosan érteni? Amikor valaki végrendeletet tesz, és az utolsó óhaját közli azokkal akiket szeret, amikor parancsot adva elrendeli, hogy mit tegyenek az ő emlékezetére: akkor bizony nem használ képletes beszédet s főleg nem használ ennyire szokatlan-, homályos-, sőt érthetetlen képleteket! 
(Hogy Jézus a keresztfán is képletesen beszélt, amikor Szűz Máriának és Szent Jánosnak képletesen azt mondta: „Íme, a te fiad” és „Íme, a te anyád”, ez ellen csakugyan nem hozható fel ellenvetésül, mert itt a szavak szó szerinti értelmezése senkinek még csak eszébe sem juthatott, a félreértés lehetősége eleve ki volt zárva.)
Jézus „állandó emlékezetül” rendel valamit, és a halála előtt különös volna, ha ezt a rendelkezését oly szavakba foglalná, amelyek nem egyértelműek! Úgyhogy 1500 évig úgyszólván, senkinek sem jutott eszébe a szavak világos értelme mögött, képletességet gyanítani! Ha valahol, akkor itt lett volna helye a tanítványok kérdésének: „Uram, magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!” (Mt 15,15) De nem kérték ezt, mert eszük ágában se volt az Úr egyértelmű szavaiban merő példázatot látni.
    Vajon, ha Jézus mást akart volna mondani, mint amit a szavak közvetlen értelme jelent, nem tért volna-e ki néhány szóval arra, hogy szavait képletesen kell érteni? (Ezért mondja már a 9. században Paschasius /+865/ a kételkedő Ratramust cáfolva, aki úgy látszik először próbálta a későbbi Zwingli- és Kálvin féle kimagyarázásokat alkalmazni: „Halljátok csak, akik le akarjátok gyengíteni a ’test’ szót, mintha nem volna Krisztus igazi teste és ne volna igazi vére az, amellyel Krisztus Egyháza a szentségben ünnepel, és olyat hangoztatnak, mintha csak a test és vér hatása lenne a szentségben. Mintha ugyan az Úr hazudott volna, teste és vére igazi jelenlétének vonatkozásában, amiben pedig Krisztus igazi halála hirdettetik. Az Igazság azonban azt mondja: „Ez az én testem…” Tehát amikor a kenyeret megtörte s nekik adta, nem azt mondja, hogy ebben a titokban rejlik az én testem ereje, vagy képlete, hanem egyértelműen ezt mondja: „Ez az én testem.” Nem érthető ezért, mit akarnak egyesek azt állítva, hogy nem Krisztus testének és vérének valósága van jelen a szentségben, hanem a test helyett a test ereje, képlete, és nem az igazsága, hanem csupán az árnyéka. /Migne 120, 890/)
    4. Feltűnő továbbá az a nyomaték, amellyel Jézus a test és a vér fogalmait, reális fogalmait hangsúlyozza, amikor külön kiemeli, hogy ez ugyanaz a test és ugyanaz a vér, amely a bűnösökért feláldoztatik és kiontatik. Főleg a kehely átnyújtásakor szembetűnő „ez az én vérem, az újszövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt. 26, 28.) 
Nyilván azt akarja Jézus ezzel mondani: ez, amit most nektek nyújtok, ugyanaz a vér, amely kiontatik a bűnök bocsánatára, és ugyanaz, mint amely az újszövetség áldozata. Már a nagy egyházatyák és egyházi írók is rámutattak erre a feltűnő hangsúlyozásra. (Pl. Bruno astensis (+ 1125) ugyanezt emeli ki: "Ez az én vérem, mondja, amely ki fog öntetni; nem más ez és más az a vér, hanem azonos ez és az. Holnap tehát az én oldalamból fog kifolyni, amit most a kehelyben láttok és isztok” /Migne 165. 290/.)
    A Szent Lukács által ránk hagyott szövegezésnek meg éppenséggel nem volna értelme, ha nem Jézus valóságos véréről volna benne szó. Lukács szerint ugyanis Jézus így mondja: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amely értetek kiontatik” (22,20). Az utóbbi mellékmondat a névelő tanúsága szerint nyelvtanilag a kehelyre vonatkozik. Tehát a „kehely” fog kiontatni értetek, azaz: a kehely tartalma! Mert, ugyan mi ontatott ki a következő napon tényleg az emberek üdvösségéért? Nem a bor, vagy a boros kehely, hanem Jézus Szent Vére! Tehát a kehelyben is vér volt, mikor Jézus a fenti szavakat mondta. 
communion26.jpg    5. Az sem jelentőség nélküli, hogy ezeket a szavakat („Ez az én testem”... stb.) három evangélista és Szent Pál apostol is közli, és egyik sem tesz hozzá semmit, amiből a legkevésbé is arra lehetne következtetni, hogy a tanítványok ne szó szerint értették volna a szóban forgó kijelentéseket. Kevés esemény van Jézus életében, amit három evangélistán kívül még Szent Pál is szükségesnek látott teljes részletességgel elbeszélni. Mégpedig úgy ismétlődik ez a négyszeres elbeszélés az újszövetségi szövegben, hogy a kenyérről mondott kijelentést valamennyien betű szerint, azonos szavakkal közlik, a kehelyre vonatkozót pedig ketten-ketten csaknem azonos szövegezéssel, lényegében pedig teljesen azonos értelemben. Általánosságban megfigyelhető, hogy más eseményekkel kapcsolatban ahol ugyanazt a történetet több evangélista közli, rendesen egyik ezzel, másik azzal a szóval mondja el. Az egyik elhagy valami lényegtelent, a másik valami részletet vagy magyarázatot még hozzá fűz. Itt azonban − érdekesmód − semmiféle ilyen eltérésnek vagy magyarázatnak nyoma sincs.
(Hogy Szent János evangéliuma nem közli a szóban forgó kijelentéseket, annak nagyon érthető magyarázata az, hogy amikor ő írt, akkor az Eucharisztia már évtizedek óta gyakorlatban volt (lásd Szent Pál leírását a jelzett korinthusi levélben!) s nem lett volna értelme, hogy ő, aki kifejezetten azért írta evangéliumát, hogy az első három evangélium hiányát pótolja, olyasmit írjon le újra, ami már 4 újszövetségi szentírási könyvben is bent van, és amit az egyházközségek azóta régen gyakoroltak. Különben éppen Szent János az, aki viszont az Oltáriszentség ígéretét a hosszú kafarnaumi beszéd részletes közlésével /lásd alább/ a legfényesebb világításba helyezi.) 
    A fentiekkel szemben a tagadók és kételkedők legfeljebb csak azt tudják felhozni, hogy Jézus a kenyér s a bor átadása után azt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Íme tehát, diadallal mondják; itt csak emlékjelről van szó! 
Ez a lehető legfelületesebb ellenvetés! Hol mondja Jézus, hogy csak emlékjelről van szó? Azt mondja ugyanis, hogy amit ő művelt, azt a tanítványok ismételjék meg, mégpedig az ő emlékezetére. De vajon ez annyit jelent-e, hogy már most a szavait nem kell komolyan és szó szó szerinti értelmezni? 
    Ha egy haldokló atya meghagyja a gyermekeinek, hogy az ő emlékezetére fát ültessenek: vajon csak azért, mert ez a fa emlékjel lesz, megszűnik igazi fa lenni? 
    Nem lehet valamely emlékeztető, egyben valóság is lenni? A gyermek nem emlékjele-e a meghalt szülőnek? S ilyen formán talán nem igazi gyermek, igazi ember-e? Éppen úgy, mint a szülei voltak? 
    A szóban forgó jézusi kijelentés értelme nyilvánvalólag csak ez lehet: „Íme, az én testem és az én vérem, a kenyér s bor színe alatt. S ahogy én átváltoztattam a kenyeret s bort testemmé és véremmé, úgy tegyetek majdan ti is: tehát ti is mondjátok ki a kenyérre az én nevemben, hogy az az én testem, s a borra, hogy az az én vérem, miáltal az azzá is lesz, s ezáltal maradjon az én emlékezetem eleven köztetek”. 
    Abból, hogy Jézus az Eucharisztiát az ő emlékezetére rendelte, nem következik, hogy az Oltáriszentségben Jézus nem lehet jelen test és vér szerint. Mert lehetetlen, hogy az Úr Jézus egyik szava kerek ellentétben álljon a másikkal. A kettős kijelentés egymást kiegészíti, és nem lerombolja! 

Szólj hozzá!

images33_535.jpgHa valóban belegondolunk!

– Az előzőek nyomán úgy tűnhet, hogy az a legjobb, ha meg se házasodik az ember! – vághatja rá valaki.
– Bizony-bizony, ez egy bölcs lehetőség! Az Evangélium tanítása szerint: nem a házasság kötelező, hanem tisztaságban élni! Vagyis, élhetünk házasság nélkül, ha az üdvösségünk szempontjából érdemszerző tiszta életet vagyunk képesek megvalósítani! Tisztán, áldozatosan, Krisztusért és a lelkekért! Mert ne feledjük – a semmit sem vállaló életmód, önmagában is bűn –, hiszen áldozatok nélkül senki sem üdvözülhet (Lk 16,16)!
áldozatos élet 48.jpg     Pontosan ilyen „áldozat” maga a házasság életformája is, még ha a közfelfogás „lutrinak” nevezi is! Szó, mi szó, a házasságba nem szabad könnyelműen belevágni, de ha már megköttetett, akkor végig kell küzdeni, akár felajánlott engesztelő áldozatként is!
     „Semmi sem kíván annyira komoly megfontolást, mint a házasság! Itt kell leginkább ügyelni arra, hogy – életre szóló – szándékunk, egyezik-e Isten akaratával. Ez a választott állapot ugyanis sokkal több veszedelemmel, szenvedéssel és kötelességgel jár, mint bármi más hivatás!” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 208) „A rossz házasság, az át nem imádkozott és felületes ismeretséggel kezdődik!” (uo.) (uo. 213)
     Az ismerkedést el lehet kapkodni, de a megismerésre hosszú időt kell szánni, és elsősorban nem a test titkait kell kiismerni a másikban, hanem a lelkének rejtett reakcióit! – És? – Akár nemet is kell tudni mondani a házasság esélyére ‒ még akkor is ‒, ha olyan csinos a másik, akkor is ha ez egyféle kudarc mások előtt, vagy ha e döntésünk az életre szóló magány rémképét vetíti elénk! Mert jegyezzük meg, jobb akár magányosnak is lenni, mint megalázott, kisemmizett elhagyottként élni!
     Ne feledjük, szenvedés nélkül nincs élet, pláne nincs üdvösség, amiként türelem nélkül sincs összhang, egység! Vagy ezt, vagy azt az áldozatot kell felvállalnunk, de valamelyiket mindenképp el kell viselnünk! Ebben a virtuális párbeszédben, még azt is hallani vélem, hogy mindezek után, valaki azt mondja:
‒ Mi az, hogy Isten nélkül nem megy? Hiszen számos vallástalan házast ismerek, akik évtizedek óta jól kijönnek egymással, mondhatni példásan élnek! ‒ vágja rá egy virtuális kérdező.
‒ Nem kétséges, ez is igaz! Bizony-bizony, léteznek akik jól megvannak egymással! Nyilván, köztük is van valami hatékony összekötő kapocs, a vagyon a szenvedély vagy a hasonszőrű önzés!
De egyetlen vonatnál sem az a lényeg, hogy jól húz-e a mozdony, hanem az, hogy biztonságos pályán halad-e és hová!? A szentség nélküli „házasok” is felmutathatnak irigylésre méltó életpályát ‒ „amíg meg nem halnak” – (ahogy a mese mondja)! Merthogy mellesleg, az emberi élet végcélja – miként a házasságé is ‒, nem a múlandó szép pillanatok gyűjtése, hanem az örök boldogság elnyerésére való törekvés lenne – és ez persze –, nem bármi úton nyerhető el! Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem! (Folyt,)Love_Train_by_JodiStitt.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

csatka_fejlec_535.jpgA csodás jelenés

     Nehezen magyarázható, vagy előérzetnek fogható fel (amint később látni fogjuk), hogy Ropoly keresztimages_280.jpgFerenc plébános a szentkút feletti dombra egy nagy fakeresztet állított még 1859-ben.

Ez azért érdekes, mert a kegyhely újkori története, egy Csöbönyei József nevű ácsi születésű özvegyember nevéhez fűződik, aki 1861-ben jelentkezett Ropoly Ferenc plébánosnál, mint ferences harmadrendi szerzetes, hogy remeteségbe vonulna a Szentkúthoz, ahol egy kis kápolnát is építene Szűz Mária tiszteletére.

A püspökség azonban nem egyezett bele a kápolna építésébe, így Csöbönyei egy maga által ásott barlangban kezdte meg remeteségét. (A barlang helyén épült kis remeteházat lásd az alsó kép bal felső részén!)

1862. augusztus 21-én azonban csodálatos dolog történt vele. Amint a szent kút környékét söprögette, megjelent egy fény-árnyék alak, akit ő Jézus nevével köszöntött, mire a jelenség megszólalt és ezt mondta:

»Én vagyok Gábriel főangyal Szűz Máriának követje, és hírül adatik Szűz Mária tisztelőinek, hogy a holnapi napon reggel 9 órakor a Boldogságos Szűz e kijelölt kedves helyen megjelenik, s kijelöli az Ő tiszteletére építendő kápolna helyét. A Szent Kúthoz való menetkor énekeltessék "Máriát dicsérni hívek jöjjetek" a Szent Kútnál pedig "Üdvözlégy Mária, kit az Isten Fia..." kezdetű énekeket. Ezen hírt vidd be a faluba, s mondd el amit láttál és hallottál." E szavak után az angyal eltűnt.« (Forrás: internet)

(folyt.)csatka-10_535.jpg

Szólj hozzá!

ne_adjatok_teret_a_satannak_535.jpgA szülői ima

     A 1930-as évek Brazíliájában, halálán volt egy neves szabadkőműves. A családja és testvére szorosan figyelték a házat, nehogy bemehessen hozzá egy pap. A lelkipásztor háromszor is megpróbált bejutni, de a haldokló tudta nélkül elküldték. Szegény ember állapota romlott, és elvesztette az eszméletét.

Mindenki halottnak vélte, így aztán igen nagy rémületet okozott, amikor az hirtelen felült ágyában, és dühösen kiabálni kezdett: »Ti szerencsétlenek! Tudjátok meg, hogy van pokol! Én még el sem szakadtam teljesen a földi élettől, amikor már láttam végső sorsomat, a kárhozatot! Rémült keserűséggel kezdtem beletörődni teljesen megérdemelt sorsomba, amikor egy fehér ruhás hölgy állt meg mellettem a mélység szélén. Szelíd, kedves hangján így szólt hozzám:

hands-with-rosary-_300.jpg„Édesanyád amíg élt, mindig érted mondta a rózsafüzért, s ennek kegyelméért az Úr ad egy kis időt, hogy a bűneidet mélységesen megbánjad!”«

Ezután a bátyja felé fordulva így szólt a haldokló: „Háromszor küldtétek el a papot, aki azért jött el hozzám, hogy lezárja előttem a pokol tüzes kapuját és megnyissa a menny lehetőségét! Te pedig testvérem, nem rendelkezhetsz sem a házamban, sem a sorsom felett, ezért a feleségemet kérem meg, hogy sürgősen hívja vissza a papot, hogy letehessem életem bűneinek súlyos terhét, melyek a pokolba ránthatnak!”

Ezt követően életgyónást végzett, és a pap kiszolgáltatta neki a Krisztustól kapott Szentségeket! Amint a haldokló megkapta a Szent Útravalót, utolsót lélegzett. Családja mélyen megrendült és szintén rendezte Istennel való kapcsolatukat. (Forrás: „Le Chapelet des enfants” francia kiadv. nyomán!) (Források az első részben!)

(folyt.)prayersforthedying_535.jpg

Szólj hozzá!

02.
szeptember