HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" köréből kizárólagan az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről e 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: ---------------------------- http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://petersziklaja.ml/ ------------- http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ https://www.parkatt.hu/index.php?id=185 http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- https://hu.wikipedia.org/wiki/Port%C3%A1l:Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria http://kattanok.weebly.com/ -------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- http://prochristo.blogspot.hu/ -------- https://akv0.wordpress.com/---------------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

Források: 1) http://magyarkurir.hu/hirek/hogyan-vedekezzunk-satanista-marketing-ellen
2) Dr. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony plébánia Eger 2000.

Hogyan védekezzünk a sátánista marketing ellen? 1
consumer2.jpg     A 2014. május 5. és 10. között lezajlott ördögűzésről szóló római konferencia teológus-pszichológus előadója Porzia Quagliarella hangsúlyozta, hogy a gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja, és a törékenyebb emberekben ezen vágyak megszállottsággá válnak. "A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik, az anyagi javakhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, pénzsóvárság, hatalommal való visszaélés jellemzi. Létezik egy sátánista marketing."baphomet-head-shoes.jpg
     A kilencedik alkalommal, a római Regina Apostolorum Pápai Egyetemen és a bolognai Veritatis Splendor Intézetben megrendezett konferencián, öt kontinens harminchárom országából mintegy kétszázan vettek részt, amelyeknek központi témája az exorcizmus volt. A cél nem az ördögűző képzés volt, hanem, hogy segítséget mutassanak a pasztorációhoz, az okkultizmus, sátánizmus bűvkörébe került fiatalok és családjaik támogatásához.
     Quagliarella pszichológus és teológus hangsúlyozta, hogy ő maga mindig imádkozik a pácienseiért, még ha ők nem is tudnak róla, mert komolyan kell venni a sátán alattomos jelenlétét a világban. „Amikor döntést kell hoznunk az életünkben, gondoljunk mindig a sátán kacajára” - figyelmeztetett.
     Nem szeretünk a sátánról beszélni – jóllehet, ez önmagában is egyféle győzelme –, ám amikor a gonosz megérinti egy ember életét, akkor bizony jól teszi, ha nagyon is elgondolkodik róla. Sajnos manapság inkább gúnyt űznek ebből a kérdésből, középkori, divatjamúlt témának tartják. Pedig VI. Pál egyszer azt mondta: aki elutasítja a gonosz, a sátán jelenlétét, az nem olvasta a Szentírást.
     Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a keresztény környezetet.
Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek sok esetben átveszik a környező világ mentalitását, erejük megfogyatkozik, s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. Márpedig az elvilágiasodás, az istenfogalom eltorzulása a lelkekben és az erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16).      A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válság-tünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják a pusztulás felé az egyént, a agykontrol.jpgcsaládot és a társadalmakat. Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeserítésére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. Valójában a sátán is népet akar gyűjteni maga köré a kárhozatba! A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).

(folyt.)

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_2.jpgA csodás gyógyulás 

     Szentünk, miután siralmas állapotban volt és a szíve is alig vert, úgy látszott, mintha elvesztette volna eszméletét. Ekkor mindenki letérdelt ágya mellett, csak Saunier orvos maradt állva, nem kételkedve többé abban, hogy a vég el­közelgett. Ezalatt a beteg csukott szemmel hallotta mindazt, amit az orvos mondott: »Szegény kis nővérem ‒ mondta le-saint-cure-ars-168_280.JPGnéhány hónappal később Vianney Margitnak ‒, amikor a végét jártam és már felvettem a Betegek Szentségét is, az orvos megtapogatta ütőeremet és ezeket mondta: „Már csak harminc vagy negyven perce van hátra!” Én pedig így szóltam magamban: Istenem, előtted kell megjelennem s a kezem üres! A Boldogságos Szűzhöz és Szent Filoménához fordultam lélekben. Bárcsak még valamit tehetnék a szegény lelkek érdekében!«

Amikor ez zajlott le szentünkben, alig fejezte be kérését a Boldogságos Szűzhöz és az ő kedves Szentjéhez, egyszeriben jobban lett. Fel­nyitotta szemét és tudott beszélni.

Ezt követően a jó plébános élvezte a három óráig tartó ágynyugalmat, mely alatt összetett kézzel, teljesen mozdulatlan maradt. Volt aki látta, volt aki csak ráérzett, de szentünk angyali buzgósággal mondta imáit, mindazonáltal a láz ismét elkezdte hevesen gyötörni. Az or­vos már nem mert nyilatkozni, de maga azt hitte, hogy még néhány óráig tarthat az élete. Ezalatt a kollégák elhatározták, hogyha a beteg átéli az éjszakát, Dubouis plébános elmondja a száz miséből az elsőt Szent Filoména-oltáránál, kinek fogadalmat tett az Ars-i plé­bános.

Másnap 1844. május 12-ének hajnalán a beteg még lélegzett. E hírre zsúfoltan megtelt a templom, és a fogadott mise kezdetét vette, az Ars-i egek felé pedig csak úgy áradt az ima!

Ezidő alatt Vianney-t lázálmok és halálfélelem gyötörték, ám egyetlen pillanat alatt ez váratlanul megszűnt, s a beteg nyugodtabb lett. Mit nyugodtabb! Az arcára átható mosoly ült, mintha jelenést látott volna, amely őt örömmel töltötte el. S alig lett vége a Szentmisének, így kiáltott fel: „Barátaim, nagy változás állott be az állapotomban. Meggyógyultam!”

A jelenlévők, szinte meghőköltek, ám amint felocsúdtak, nyomban magyarázatokat kezdtek keresni.

Ehhez alapot szolgáltatott az, hogy szentünk önkívületi állapotában több ízben hallani vélték, hogy Filoména nevét emlegette, így az emberek feltételezték, hogy a kis szent jelent meg neki, és váratlan gyógyulását neki images_6_280.jpgköszönheti. Tény ami tény, a testi erejét oly gyorsan nyerte vissza, hogy orvosai, akik már a kihűlését várták, maguk „hűltek” el annak láttán, hogy a betegük rendbe hozza magát és indult a templomba gyóntatni!

Az orvosai szavakat nem találtak, de a gyengesége folytán a gyóntatásokat egyenlőre nem engedték meg, és mivel szentségi böjtöt sem tarthatott, ezért éjjel kettőkor a jó Pertinand atyára támaszkodva mutatta be a Szentmiséjét. Az időpont ellenére az egész egyházközség jelen volt!

Vianney azt hitte, hogy a gyógyulása állandó, az orvos azonban eltiltotta őt a hosszan tartó tevékenységektől, amíg teljesen fel nem erősödik. Engedelmeskedett, de ez nagy megerőltetésébe került. Valahányszor csak a templomban járt, szent irigységgel nézett a gyóntatószékre. Hő vágya volt tehát, hogy testi erejét visszanyerje.

A szobájában meglátogatta Garets gróf, és megdöbbenve látta, hogy szentünk ül az ágyán és folyvást sír. A gróf részvéttel kérdezte: „Mi a baj plébános úr?”

‒ Ó senki nem értheti meg a könnyeimet, melyet 11 éves koromtól hullatok a magány utáni vágyamban. ‒ s zokogásba fulladva folytatta ‒ Mindig elutasították ebbéli kérésemet!

A gróf csak nézett, és nem tudott szólni sem!

Szentünknek azonban a teljes felgyógyulásáig naponta kétszer kellett bőségesen étkeznie, és egy-egy deci vörös óbort innia! Nehezen lehetett a körülállóknak a nevetést magukba fojtani, amikor hallották így sóhajtani: „Ó jaj, ínyenc lettem, s kevesebb kegyelemben fogok részesülni, ezért a vétekért bizony már nem érzem olyan jól magam, ha gyónni megyek!

 (Források a 2. részben!) (folyt.)

maxresdefault_3_535.jpg

Szólj hozzá!

 Erzsébet asszony bemutatása 

A Szeretetláng Lelki Naplóból való idézetek római/arab számmal,
a négy kéziratos napló sorszámára, ill. oldalára utalnak!
A Lelki Naplót egyházi jóváhagyás mellett
a Szent István Társulat adta ki 2010-ben.
A bemutatott szemelvények helyenkénti összevonása,
a beszúrások és kihagyások a szerkesztőtől valók!
  
0002_maria_szive_szeretetlangja.JPG       Blogom témáját aktualitássá teszi, hogy Jézus és Mária több, közel 60 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk, melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek 1961-ben kezdődtek el a jézusi hanggal: Mondj le önmagadról! (I/7) Nehezen érthető kérés volt ez egy olyan lélek számára, aki 1913-ban született hatszori ikerszülést követő 13. gyermekként. 1925-ig bezárólag az egész családja kihalt. Kilencen a spanyol influenzajárványban (1918), egy diftériában, 2 pedig balesetben. 14 éves korára (1927) még távoli hozzátartozója is meghalt. Hihetetlen nélkülözések között kellett fenntartania önmagát és érthető, szeretetlang1.jpgha csak négy elemiről volt papírja. 1931-ben férjhez ment. 33 évesen megözvegyült (1946) hat gyermekkel, akik közül a legkisebb 3 éves volt. Az új kommunista-szocialista rend elvette minden megélhetésüket, és mivel beíratta gyermekeit hittanra és a Mindszenty ellenes papírt sem írta alá (1949-50), munkát sehol nem kapott, ill. a próbálkozásaiból rövid úton menesztették!
       1961-ben látva gyermekei önállósulását, úgy remélte, hogy végre megpihenhet. Ám nem csak az égiektől kapott nehéz feladatot, de 1965-ben egyik menye halálával három kisunokája nevelését vállalta magára nagyanyai jogon, beteg apjukat is gondozva. 
       Erzsébet asszony korántsem fogadta természetesnek lelki párbeszédeit és időnként a kételyek kínjaival küszködött. (IV/25) Erzsébet asszony a kísértései közepette megkérdőjelezte ugyan üzeneteinek transzcendens eredetét és hitelességét (vö. III/172.181.190-192.207), de kételyei a kísértések elmúltával eloszlottak.)
Ezzel magyarázható, hogy gyóntatók tanácsát kereste és kérte, mert a legkevésbé sem akart „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” lenni (III/190).                                         
       Minden, emberpróbáló helyzet ellenére is igyekezett eleget tenni megbízatásának, sőt az égiek kérésére kemény böjtöket vállalt, jóllehet csak lelkivezetője engedélyével! Maga Jézus inti többször is Erzsébet asszonyt a lelkivezető iránti feltétlen engedelmességre, »az ő szavai az Én szavaim! (III/235-236). Gyóntatód parancsát nem mellőzheted el még az én isteni kérésem ellenére sem!« (IV/6)
dr_antaloczi_lajos_papai_prelatus_.jpg       Erzsébet asszony a kapott üzeneteket az Úr határozott kérésére jegyezte le négy füzetbe, (melyekre a római számok utalnak). Személyéről idézzük egyik lelkivezetőjét Dr. Antalóczi Lajos prelátust: „Évekre szóló személyes ismeretség után elmondhatom, hogy Erzsébet egyszerű de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás.” (Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000, 172-173. A továbbiakban JÜ.)
      A Lelki Napló lejegyzései szerint is, csak a szenvedések tették őt alkalmassá a rendkívüli kegyelemre. (vö II/38) »Kicsiny eszköz vagy te éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Ne lepődj meg azon, hogy Én mondom, egyetlen szál gyufával lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját, melyet a sátán tüze nem tud eloltani. Hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait, egyetlen szál gyufa, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, akit Anyám erre eszközül használ.« (IV/12)
       Az Úr külön figyelmeztette kiválasztottját: Rejtve maradni, és üzenetet közvetíteni. (I/57) – Érthető, ha ezt nehéz volt teljesítenie, különösen, hogy teljesen alkalmatlannak tartotta magát az égi megbízatásra! »És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz, és maradj rejtett alázatosságban!« (I/112)
      Erzsébet asszony égiekkel való bensőséges kapcsolata, egészen haláláig (1985) folytatódott. Sírja a Budapest Remete-Kertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomában van.
(folyt.)
1983. Erzsebet 07..jpg

Szólj hozzá!

Ki van a mi segítségünkre?

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé, ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed a_vilag_kiralynoje_320.jpgcélba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz. 
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8), - ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.        A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
    Történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje: kimondhatatlan bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1 Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Felelősek vagyunk egymásért! Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. 

(Antalóczi L.: Jelenések üzenetek és a jövő, Eger 2000. 21-22 p.)

kegyelem_kozvetito_a_1.jpg

Szólj hozzá!

bencze-izabella_200.jpg     Apponyi tudta: „A morális járványok ellen minden torlasz hatástalan”. De a hazánkat elárulók olyanok számunkra, mint azok a zsidók, akik Pilátus kérdésére Barabást választották Krisztus helyett. Nem jelenthetnek többet, mint azok, akik az emberi létük alantasabb oldalát megtestesítő bűnöző mellett álltak ki a szeretetet, a megbocsátást és az igazságot képviselő Messiás helyett. Elvakult gyűlöletükkel pillanatnyilag akár győzhetnek is, mert a megtévesztő ígéreteikkel és véleményükkel okozott tömeghisztéria – demokráciát és hamis jogállamiságot vizionálva – képes a gyenge, hatalomfüggő döntéshozók befolyásolására is, akik a népakarat nevében mossák kezüket döntésük meghozatalakor.

Az akkori Pilátusok is mosták kezeiket 1920-ban, mert a rendesen előkészített nemzetközi tömeghisztéria hazánkat áldozta fel a politikai és a gazdasági érdekek oltárán, csakúgy, mint a második világháború végén, aztán ’56-ban, vagy manapság, az öngyilkosságba fékevesztetten rohanó globalista korban. Így lettünk hát népek Krisztusa. https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200121-nepek-krisztusa-magyarorszagecce_homo_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_2.jpgEgészségügyi gondok

     1844. május harmadikán délután is belefogott az olvasmányba, amikor hirtelen fulladás akadályozta a folytatásában. Letérdelt, hogy elmondja az le-saint-cure-ars-167_280.JPGimát, alig tudta kiejteni az első szavakat. Magas láz fogta el őt. Hozzá rohantak és elvitték a lakására a szobájával szomszédos helyiségbe, ahol Balley plébánostól örökölt ágya volt, ereklyeként.

Dr. Saunier orvos mellhártya és tüdőgyulladást állapított meg. Garets gróf is nyomban felkereste és miután látta, hogy szegény jó plébánosa egy vékony szalmazsákon fekszik, kényelmes matracot ajánlott fel. Hosszú rábeszélés után szentünk mindenbe beleegyezett. Az orvos menthetetlennek tartotta az állapotát, hiszen május 6-án 58 éves lett, és szentünknél az évek duplán számítottak! Saunier orvos három másik orvossal konzultált. Megegyeztek, hogy kerülnek minden körülményes vizsgálatot, mert a beteg szíve igen gyengén működött.

Ezalatt szentünk egyáltalán nem veszítette el lélekjelenlétét­ és humorát, melyről a jelenlévők is meggyőződhettek. Amint az egész orvosi „fakultást” az ágya körül látta, mosolyogva így szólt:

‒ Nehéz harc előtt állok!

‒ És ki ellen, plébános úr?

‒ Négy orvos ellen. De ha még egy ötödik jön, végem van!

A tréfa ellenére ne felejtsük el, hogy az Ars-i plébános remegett az Isten ítéletének gondolatára. „Szeretnék még élni ‒ mondta Garets grófnak ‒, hogy megsirassam vétkeimet, és hogy még jót is tehes­sek!”

Éjjelei nyugtalanok voltak, lázálmok gyötörték. „Ez éjjel ‒ mesélte reggel ‒ hallottam, amint a démonok örömkiáltásokban törtek ki: „Végre a mi kezünkben van, és ő már a miénk!”

Mindazonáltal a kísértés és a rossz álmok nem tudták őt megfosztani az Istenben való bizakodástól. Engedelmességből minden előírt orvosságot bevett és Isten akaratában való tökéletes belenyugvással tűrte szenvedéseit!

Ez idő alatt Ars-ban olyan volt a hangulat, mintha minden házban egy-egy halott lett volna. A zarándokok csak úgy tétován bolyongtak a templom körül, mint a pásztor nélküli nyáj két-háromszázan lehettek, kik még nem végezték el a gyónásukat, és akik nem voltak hajlandók az ideiglenes helyetteshez a jóságos Lacote atyához fordulni. Már csak az Ég rendkívüli segítségében reménykedtek, ezért e zarándokok, a nap bizonyos óráiban Szent Filoména-oltáránál gyűltek össze. A környékbeli papok misét mondtak kilenc napon át a beteg felgyógyulásáért. Mindennek dacára a templom mégis elhagyatottnak látszott. Ő hiányzott!

1844. május 11-én estefelé mintha a haláltusa beállt volna, hét pap tartózkodott a beteg szobájában, akik elhatározták, hogy Vianney-nek kiszolgáltatják az útravaló szentségeket. Gyóntatója Valentin a Jassans-i plébános jobbnak vélte azonban, ha a hívek semmit sem tudnak az előkészületekről.

le-saint-cure-ars-131_280.JPG„Hisz-e minden igazságban, mit az Anyaszentegyház tanít?” ‒ kérdezte remegő hangon a Jassans-i paptárs. „Azokban soha­ sem kételkedtem!” ‒ felelte a szentünk, és a szentségek vételét olyan hittel fogadta, ami a körülállókat mélyen megindította.

Amikor a jelenlévők eltávoztak és csak a Fareins-i plébános Dubouis maradt a betegágyánál,  a haldokló Szent Filoména oltalmába ajánlva magát megfogadta, hogyha felépül, száz misét mondat tiszteletére. Egyben elrendelve, hogy egy nagy gyertyát gyújtsanak meg képe előtt. (Szentünk és Filoména szobra az Ars-i bazilikában) 

(Források a 2. részben!) (folyt.)filomenasaintjohnvianney009_535.jpg

Szólj hozzá!

 A "kiváltságolt" Erzsébet asszony bemutatása 

Dr Antalóczi Lajos pápai prelátus,
Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyve nyomán.
Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000
 
2 summerpeoplepreview.jpg       Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a keresztény környezetet. Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is többnyire átveszik a környező világ mentalitását, erejük megfogyatkozik s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. A szekularizáció, az elvilágiasodás már több mint száz éve, manapság pedig az erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az elmúlt hatvan esztendő során azonban − jóllehet különböző okok miatt − az egész világon (s valljuk meg: nemegyszer az egyházi berkekben is) az elvilágiasodás és az istenfogalom eltorzulása soha nem látott méreteket öltött. Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmet Istennél a Szeretetláng ajándékával. 
1983_erszebet_a._017.jpg       A Szeretetláng látnoka csak átvitt értelemben nevezhető „látnoknak”. Erzsébet asszony − az ő szavaival élve − a szemeivel semmit nem látott, és füleivel semmit nem hallott. (Bossis Gabriella esetében is ugyanez a helyzet.) Ennek ellenére a látnok mégis világosan tudja, ki az, aki hozzá beszél. Sőt azt is ,,látja'', hogy a Szent Szűz vagy az Úr tekintete szomorú vagy derűs, esetleg mosolygós.   A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes! A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt.
(folyt.)
139_szlangnaplo1.jpg

Szólj hozzá!

flammesitecrop3_1.jpg
Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/85) A sok figyelmeztetés hiábavaló? Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. (I/90) A tétlenség a sátán melegágya!" (I/93)
    "Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.” (I/84) (Jézus:) A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha. (I/95) A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. Mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Árral szemben csak az igazán elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. (III/159-160) Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá (Anyámhoz) az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) „És Anyám mosolya beragyogja a földet!” (magánfeljegyzés 1971. VII. 26) A masodik punkosd.JPG

Szólj hozzá!

008en_a_hajnal_szep_sugara_530_6.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_2.jpgOsztogatni a szentelt érmeket és a rózsafüzért, az is evangelizáció!   

     Amikor Vianney a zsolozs­máját mondta, arckifejezése lelkének szépséges érzelmeit sugározták. Szája, mintha ízlelte volna azt, amit értelme felfogott, szemei ragyogtak, tüzeltek. Azt lehetett volna mondani, hogy a földinél tisztább levegőt lélegzett és hogy a világ lármájától kikapcsolódva, csak a Szentlélek szavát hallotta.

Ekkor mint egy szobor, meg se moccant, nem ismerte a szórakozottságot. Egyik katekézisében beszélt az imában szórakozott emberekről: „A legyek kikerülik a forró vizet, azok inkább a langyos vagy a hideg vízbe esnek.”

v_s_janos_rozsafuzerrel_280.jpgA breviárium végeztével ismét hozzáfogott a gyóntatáshoz, egészen este tizenegyig. Majd elhagyta a sekrestyét, s a katekézis stallumába helyezkedett el. Így nevezték a deszkából összetá­kolt széket magas támlával, amit egy rács vett körül. Itt 1845-59-ig, tehát 15 éven át, az Ars-i plébános minden hétköznap 11 órakor helyet foglalt, hogy a zarándokoknak az egyszerű katekizmusból előadást tartson.

Kedves egyszerűséggel kezelte hallgatóságát. Szentünket nem úgy hallgatták, mint más hitszónokot, hanem mint az Isten küldöttét, mint egy új Keresztelő Szent Jánost, aki a túlvilág titkait ismeri. Tanítását azzal kezdte, hogy a kátéból felolvasott egy-két kérdést a válasszal együtt, azután oldalt letette a könyvet. (A kis könyv számtalan alkalommal eltűnt, melyet jámbor tolvaj kezek szent ereklye gyanánt emeltek el!)

Aztán következett a szöveg megmagyarázása. Beszédei az örökkévalóságot tárgyalták. Tűzben égő tekintetét hol az egyik, hol a másik hallgatójára szegezte, mintha szavának tőrét szívükbe akarta volna döfni: ostorozta a vétket, át­kozta a bűnt, de leginkább az Istenszeretet szépségéről, öröméről dalolt. Ha éles hangját nem értette volna valaki, akkor a felzokogása remegtette meg annak szívét!

Az teljesen ki volt zárva, hogyha az Ars-i plébános valahol megjelent, a tömeg ne tolongott volna körülötte. A templomból csak azért mentek ki sokan, hogy Vianney-t lépésről­-lépésre kövessék. A pap-kollégák arra a szívességre kérték őt, hogy elkísérhessék őt egész a betegekhez, hogy ott tanuljanak és épüljenek. Sohasem hallották beszélni annyi hittel, mint a Betegek Szentségének kiszolgáltatásánál, amikor is oly meggyőződéssel ecsetelte a másvilági életet, hogy az ember szinte látta, amiről ő beszélt. Vagyis szentünk oly sikerrel tudta vigasztalni a haldoklókat, hogy mindenki a karjai közt szeretett volna meghalni!

erem-_280.jpgÉs amint Vianney távozott a betegektől, már tömegek várakoztak rá, akik nagyon jól tudták, hogy a zsebei tele vannak érmekkel, rózsafüzérekkel. Mily boldogság volt, ha tőle valami emléket lehetett kapni. A körültekintőbbek többször is letérdeltek útközben, hogy többször részesüljenek áldásában s több emléktárgyat kapjanak tőle. E jámbor csalafintaságok Vianney figyelmét nem kerülték el, s tudta jól, hogy egy Lyon-i kislány már egy egész raktárra valót kapott tőle. Három napra jött el a leányka, s minden alkalmat fölhasznált arra, hogy kezét nyújtsa. A harmadik nap szentünk így szólt: „Kisleányom ez már a 17-ik!” Mellesleg a kislány megszámolta, s valóban épp 17 érmet kapott a három nap alatt.

Könnyen érthető, ha a készlete hamar kifogyott. Ez persze szentünket nem nyugtalanította! A tehetősebb zarándokok bőven ellátták őt!

Sürgős esetek kivételével a beteglátogatást nagyon gyakran megelőzte egy másik látogatás, ami szintén nagyon a szí­vén feküdt: a „Gondviselés” árváinak a meglátogatása: ők is nagy örömmel várták őt. (Képen a "Gondviselés kápolnája, mögötte az Intézettel. Balra a templom mögötti parkhoz vezető lépcső!) 

(Források a 2. részben!) (folyt.)

providence_93cdb5_535.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető
     Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

KILENCEDIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!magyar_bucsu27.jpg 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

en_a_hajnal_szep_sugara_megvakitom_a_satant_002_k_1.jpg
     A Szűzanya biztató szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban:  „Kedves gyermekeim! Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben. (IV/ 30)  A Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot, mely által a lelkek éltető levegője fojtó és halált okozó. (...) a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni  fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok. (II/100)        Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas  elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem! (I/71-72) Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.” (I/39) Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. (...) A sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! (III/203) Óhajtsd szíved egész erejével Szeretetlángom mielőbbi kigyúlását, mely a sátán megvakítására és félelmére indul. (I/59) A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. (...) Szükségem van a ti erőtökre. (I/64) Veletek összefogva akarom a világot megmenteni. (III/140) A sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. (II/4) Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. (I/84) Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (II/ 18) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. (III/130) 
(folyt.)==És eljöve 510_1.JPG

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgAki a szenteknek is prancsolt? 2 

     Ebben az időben Toccanier káplán, kérdőn fordult plébánosához:

‒ Főtiszte­lendő plébános úr! Azt hallom egyre inkább, hogy a faluban az emberek ön ellen beszélnek!

‒ És ugyan mit? ‒ kérdezte szentünk, kissé csodálkozva.

‒ Neheztelik, hogy ön Szent Filoménának megtiltotta, hogy itt csodát műveljen!

‒ Ez igaz ‒ válaszolt az atya ‒, arra kértem Szent Filoménát, hogy itt lelkeket gyógyítson annyit, amennyit csak akar, de testileg innen tá­vol eső helyen tegyen csodát! És ő meg is hallgatott engem, mert több beteg itt kezdte meg a kilenced ájtatosságát, s otthon fejezte be, ahol meghallga­tást nyert!

le-saint-cure-ars-115_280.JPGEnnek hallatára mondhatjuk, hogy Vianney sajátos egyességet kötött kedvelt szentjével, ám ezt a „megállapodást”, egyik fél sem tartotta be igazán, mert gyakran már a kilenced kezdetén történtek csodák! Ily eset volt egy kis nyomorék gyermek felgyógyulása is, melyre szentünk megjegyezte: „Szent Filoména nem állotta szavát. Másutt is meggyógyíthatta volna ezt a gyermeket!”

Persze a zarándokok is észrevették, hogy az Ars-i plébános „duzzog” Szent Filoména ellen, és felettébb csodálkoztak. S ekkor a földi és az égi Szent között oly „jelenetek” játszódtak le, melyeknek tanúi csak az angyalok voltak. Vianney ugyanis, mintha meghátrált volna szigorában.

le-saint-cure-ars-152_280.JPGEgy alkalommal Vianney Szent Filoména oltáránál misét mondott és lám, csodálatos gyógyulás történt. Szentünk visszatért a sekrestyébe anélkül, hogy a gyógyulásról tudott volna. Mialatt a szekrényen aláírta az elébe helyezett képeket, hozzájött a káplánja és ekként mesélte az esetet:

‒ Főtisztelendő plébános úr! Szent Filoména ugyancsak hosszú ideig pihent, de most végre csodát tett!

‒ Ez csak azért történt, mert a mise alatt e szavakkal kor­holtam meg őt: „Hatalmas Szent, ha nem művelsz több csodát, elveszted a jó hírneved!”

Szemügyre véve azokat a tanúvallomásokat, amiket részint a szenttéavatásí pör folyamán, részint az Ars-i vizsgálódás során összegyűjtöttek, akkor kitűnik, hogy a csodák, melyek földi Szentünk homloka körül előlegezett dics­fényt képezték ‒ így-úgy ‒, az Ars-i plébános csodái voltak. Mert bizony előfordultak olyan rendkívüli estek is, melyben ‒ ha szabad így kifejezni ‒, Isten nem hagyott a kis Filoménának annyi időt sem, hogy közbenjárhasson, és máris megtörtént a csoda a plébános szörnyű zavarára!enewsl43_535.jpg

Vianney súlyos betegsége folyamán (1843. május) Raymond-Corcevay asszony gyógyulást jött keresni Ars-ba. Gégegyulladás következtében alig tudott egy szót kiejteni és palatáblán köz­ölte gondolatait. Vianney így szólt hozzá: „A földi gyógyszer önnek nem használ, abból már sokat kapott. De a jó Isten meg akarja önt gyógyítani. Forduljon Szent Filoménához. Palatábláját tegye az ő oltárára. Ostromolja őt hevesen. Mondja meg neki, ha nem akarja visszaadni az ön hangját, akkor adja oda önnek az övét”. Az asszony azonnal oda sietett a kis Szent oltárához és mire befejezte az imáját, meg is gyógyult.

Két év óta nem beszélt, hat év óta szenvedett. Amint a szállására visszatért, a többek jelenlétében néhány oldalt hangosan felolvasott egy könyvből.

A csodákat és megtéréseket azonban szentünk fizette meg Istennek, Krisztus a mi Urunk által! Szüntelenül vezekelt a legkülönfélébb módokon, éjjel és nappal. Tisztában volt vele, hogy némelyik „eszköz” ártalmas az egészségére, de sem a megpróbáltatásoktól, sem a haláltól nem félt! Az emeleti hálószobájában gyakran egy koporsóban aludt, mintegy „szoktatva magát”. A koporsó azonban kevéssé bírta az „illetéktelent” és egyszerűen szétesett. Szentünk maga drótozta össze és erősítette meg körbe deszkákkal, mert ehhez nyilvánvaló okból, iparost nem akart felkérni! (Források a 2. részben!) 

(Folyt.)

haloszobaja_chambre-_535.jpg

Szólj hozzá!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

misc-14uqa5ua81gr_535.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető
     Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

NYOLCADIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...


Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

magyar_m33.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

 
pokol 0666.JPG     Az Istenre figyelő ember számára nem lehet kétséges, hogy korunk – emberiség nagyságrendű tétje –, az üdvösség vagy a tömeges kárhozat lehetősége! Népek és egyének vannak kitéve a veszélynek, ennek ellenére sokak észre sem veszik, hogy az anyagi és lelki szorongattatások vagy akár a csillogó szórakoztatások célja nem más, mint a figyelem elterelése a "végső dolgokról"! Pedig mindenkinek látva-látnia és hallva kéne hallania az ádáz csörtetést, melynek csapásiránya az egyes lélekért folytatott irgalmatlan harc.
Apostasia-240211.jpg     Jézus Krisztus legyőzte a világot, vagyis a végső diadal az övé, ám számunkra korántsem mindegy, hogy a győzelmi harsonát mikor fújják meg az angyalok! Mert megfújhatnák holnap is, de meglehet, hogy száz évek múlva, miközben a sátán és csatlósai fáradatlan aratóként gyűjtik a népet maguk köré az örök kárhozatba.
     Az értetlenkedő, amúgy sem figyelmes lélek rákérdezhet "ugyan mit tehetnék én a világ sorsáért?" Nagyon sokat! Talán épp te vagy testvér az a "kicsiny lélek" aki szabad akaratának kinyilvánításával, kiesdheti az Isteni Irgalmat! Amiként Ábrahám alkuja is mutatja, nem sok kellett volna, hogy Isten megkegyelmezzen Szodomának és Gomorának! (Lásd: Ter 18,23-32)
     Az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng Lelki Naplóban olvashatjuk Jézus egyértelmű kérését: "Vegyetek részt mindannyian megváltó munkámban!" (vö III/164) "Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)
     Mert bizony a "jelek", mint keselyűk gyűlhetnek a fejünk felett, s a reklámfények közt észre sem vesszük, hogy besötétül az ég! Hányan, de hányan önfeledten keressük "jogos" kibúvóinkat, az "egyszer élünk" élveteg szórakozásait! Mert egyszer élünk valóban, de egyszeri az életünk tétje is, miszerint Jézus jobbjára vagy baljára leszünk besorolhatók, ott ugyanis már nem lesz döntésünk efelől! Az Úr előtt nem szabadkozhatunk, hogy "azt hittem Uram, nem tudtam Uram, a kor adott lehetőségeivel éltem Uram!" És akkor az Úr rámutathat, hogy a számtalan "lehetőség" közt ott volt Isten Országának építése is, ott volt a számtalan szeretet-nyilvánítás apró lehetősége is, és mi mégis a sokszor bűnös vagy érdemtelen szórakozást választottuk! Isten mellett vagy ellene dönteni, ez a földi élet nagy és egyedülálló lehetősége, mely csak itt és most (a földi életben) lehetséges! Tét, az örök élet boldogsága, és ezt fel kellene ismernie mindenkinek, hiszen aligha erre a szerencsétlenkedő, boldogságkereső, gyarló életfunkciókkal és mulandóságokkal teli röpke életre teremtettünk, de valami jóval magasabb életszintre, mert ennek így önmagában, szinte semmi értelme! "Élünk és meghalunk", zengi a hajdani sláger, és felmerül  csakugyan "minek is"??? Van-e segítségünk, utat mutat-e valaki számunkra? Bizony-bizony az Evangélium a mi Útmutatónk! Jézus mondja: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az örök élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint". (Mt 16,24-27) Az igazi emberi élet – az örök boldogság – ott van, ahol az Üdvözítő Istenember van! Ne csüggedjünk tehát! (folyt.) sacre-coeu r.jpg

Szólj hozzá!

jesus-en-croix_535.jpgHÁROMNAPOS SÖTÉTSÉG?718ee5b638215bdb6a1cdd20ae596360.png

Midőn a gonoszság mindenhol nyomorgatja a jókat, Isten közbelép és akkor jön egy háromnapos teljes sötétség, amely alatt csak a szentelt gyertyák égnek. Az emberek nem tudják, mi lesz és ez annyira meg­rémíti őket, hogy részben meghal­nak, részben megtérnek. Mikor ez a megtérés, ez az Istenhez fordulás teljes lesz, akkor megszűnik a sötétség és egy általános kibékülés kö­vetkezik, amelyet egy nagyon bol­dog, körülbelül negyedszázadra ter­jedő békeidő követ. Olyan béke, amilyen még nem volt a földön, amikor mindenki Istenhez tér, min­denki szeretné az evangéliumot megismerni. A pogányok is vágyód­nak Krisztus igazsága után. Akkor, ebben az általános, Isten után való vágyakozásban, olyan missziós mun­ka indul meg, hogy mindenfelé el tudják vinni az evangélium világos­ságát. Olyan anyagi fellendülés követi ezt a lelki megigazulást, hogy a legnagyobb jólét, a legnagyobb boldogság lesz mindenfelé. Csak egy gondolat fogja megzavarni ezt a boldogságot: mindenki érezni fogja, hogy nem tart soká és hogy közel van az idők teljessége. 

AZ ANTIKRISZTUS KORA

Ezek a jövendölések tudni vélik azt is, hogy ebben a boldog békekorszakban születik meg az Antikrisz­tus. Alig lesz 33 éves, amikor meg­fordul újra a világ sora és az ifjú nemzedék elfelejti azt a szörnyű szenvedést, amelyen az emberiség átment és lassanként megint elfordul Istentől. A nagy jólét folytán az emberek ellanyhulnak a vallásos buzgalomban. Ez az elfordulás a vé­gén kirobban. A fiatalok élére áll egy vezér, az Antikrisztus, aki az ifjúság lelkesedése mellett magához ragadja a hatalmat. Tíz uralkodó csatlakozik hozzá. Ekkor ismét a jók üldözése következik, mely körülbe­lül 35 évig tart. Közben, amikor az Antikrisztus már látszólag győz Krisztus felett, betelnek az idők és következik a világ vége.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

ily_nagy_tisztelete_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgAki a szenteknek is parancsolt? 1 

     Egy Lyon-i cipész Antoin Saubin, bár fiatalon buzgón gyakorolta a hitét, idővel elvesztette, annál is inkább, mert rabja lett a spiritizmusnak. Ám szörnyű rémálmai miatt, felkereste az Ars-i plébánost. A le-saint-cure-ars-140_280.JPGtemplomhajóban odáig sétált, ahonnan jól lehetett látni Szent Filoména oltárát. Így aztán hol oda nézett, hol pedig a plébánosra, aki épp a reggeli zsolozsmáját végezte, neki háttal. Saubin szerette volna látni Vianney arcát, de múlt az idő, és egyre csak türelmetlenebb lett. „Ha ez a pap ‒ mondta magában ‒, tényleg Isten Lelkétől van eltelve, akkor megérezné, hogy beszélni akarok vele, ráadásul sietős a dolgom!” Ez a gondolat alighogy átvillant az agyán, amikor Vianney hátrafordult, e szavakkal:

‒ Legyen egy kis türelemmel barátom, és azonnal szolgálatára állok!

A cipész meglepetése leírhatatlan volt. Meggyónt és beszélgetett szentünkkel, melynek hatására a rémálmai eltűntek és visszanyerte gyermekkori hitét!

Az Ars-i irattár okmányai több mint húsz vallásos intézményről tudnak, amelyek mind szentünk jó tanácsainak köszönhetik ala­pításukat és fennmaradásukat.

Egyes rendalapítóknak és rendfőnököknek ezt ajánlotta: „Szándékotok legyen tiszta és legyetek alázatosak. Csak annyiban lesztek gazdagok, amennyiben az isteni Gondviselésre bízzátok magatokat!”

Egy újságírónak: „Minél kisebb lármát csapjatok az újságokban a szórakoztatásról, ám annál hangosabbat a szentségház előtti elmélyülésről!”

Nem pártfogolt oly kezdeményezést, amelynél előre látta a sikertelenséget. „Isten mindenkoron mindenható és napjainkban is tehet csodát és tenne is, mint egykoron, csakhogy most hiányzik a hit!”

Fáradhatatlan buzgósággal hirdette azt a három igazságot, amelyet minden kor lelkipásztorának kötelessége lenne hangsúlyozni:

110820595_b280.jpg1) Létezik kárhozat.

2) Léteznek halálos bűnök, amelyek miatt – ha nem kapunk feloldozást – elkárhozunk!

3) A vasárnap indokolatlan eljelentéktelenítése és a szentmise szándékos elmulasztása halálos bűn!

Amellett, hogy szentünk nagyon jól tudta, miszerint falujában rend­kívüli dolgok történnek, de mindezeket Istennek vagy a szen­teknek, de különösen Szent Filoménának tulajdonította.

Ámde az Ars-i plébános saját természetfölötti hatalma láttára és hírére nagyon kényelmetlenül érezte magát. Ezért, hogy a nép tiszteletét magáról elterelje, mindig a kis vértanú lányt állította maga elé. Ez azonban nem mindig sikerült neki. A tömeg kétségen kívül bízott Szent Filoména közbenjárásában, s hódoltak is csodás hatalma előtt, de arról győződtek meg, hogy Filoména közbenjárását erősen alátámasztják az Ars-i plébános imái. És ez az, amitől Vianney erősen szabódott: „Én egy szegény tudatlan ember vagyok, aki egykor juhokat őriztem, és egyáltalán nem művelek csodát. Imáitokban forduljatok Szent Filoménához, mert az ő köz­benjárására magam is mindent el tudtam érni!”

Végtére is úgy látszott ‒ és nem álszerénységből ‒, hogy nem is volt tudomása arról, hogy a gyakori meghallgattatások az ő hősies, szent életének eredményei, és az ő szentségéről tanúskodnak.

Így vagy úgy, de egyetlen dolog lebegett szeme előtt: a lélekmentés által előmoz­dítani az Isten dicsőítését. Ez volt az ő igazi küldetése! Ennek okán a csodás gyógyulásoknak másodlagos szerepet tulajdonított, és bizony a megtérés csodáinál messze keve­sebbre becsülte. Ezt mondta egyszer: „Kedvem volna megtiltani Szent Filoménának, hogy csodás gyógyításokat műveljen, inkább a lelkeket kéne gyógyítania, mert a test épsége hiábavaló, hiszen így is, úgy is elrohad!”

Természetesen a csodák híre sok embert csődített Ars-ba, jóllehet a szent plébános alázatossága nem erre számított. (Képünkön Szent Filoména) 

(Források a 2. részben!) (folyt.)

filomena_2_535.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető
       Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

HETEDIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

magyarorszag_nem_pusztul_hanem_tisztul22.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

jesus-en-croix_535.jpgMásodik elmélkedés

ITT VOLNA AZ IDŐK TELJE?

KÖZELEDIK?

Ha az ember fellapozza Boldog Grignon könyvét a tökéletes Mária-tiszteletről, megdöbbenve látja annak lapjain azokat a sejtelmes jósláso­kat, amelyeket első elmélkedésünk­ben csak úgy távolról érintettünk. Az ember lelkében önkéntelenül felmerül a kérdés: hát itt volna már az idők telje? Ez az Úr második eljövetelének ideje? Vajon már közeledik az Úr Jézus második, ünnepélyes megjelenése? Valljuk csak be, ha nem is a vallásos élettel kap­csolatosan, de szerte a világban nagyon sokszor szó esik erről! Lelki életünket is közelről érinti! Ez az oka annak, hogy a dolgokat most is komolyan megbeszéljük. Olyan sokat beszélnek jövendölésekről! Mit tart­son ezekről a lelki életet élő em­ber?

„QUANDO MARCUS PASCHA DABIT!..."

A napokban egy magyar újság, mely nem is a szélsőséges lapok kö­zé tartozik, erről a kérdésről tár­gyalt és gúnyolódva emlegette, hogy valami semmittevő középkori barát, aki ráért ilyesmivel foglalkozni, azt jövendölte, hogy ha húsvét és pün­kösd bizonyos napokra esik, akkor az egész világ jajgatni fog: „Quando Marcus Pascha dabit, totus mundus vae clamabit!” (Ha Húsvét Márk Napra esne, az egész világ jajt kiáltana!) – Már a múlt század nyolcvanas éveiben is Szent Márk napjára esett Húsvét, akkor azonban nem történt semmi. Most ismét ese­dékes ez a jóslat. Valóban, az egész világ máris jajveszékel!

MI FOG TÖRTÉNNI?

De nemcsak ez az egyetlen jövendö­lés jár szájról-szájra szerte a világ­ban, hanem másokról is beszélnek az emberek, amelyek a legkülönfé­lébb forrásokból származnak. Beszél­nek arról, hogy össze fog omlani minden, hogy szörnyű vérengzés kö­zött kettéoszlik Észak és Dél. A Dél az Úr Jézus Szívének zászlaja alatt szembeszáll az Északkal, az Úr el­leneivel. Ezek körülveszik majd ha­zánkat is. – A kis csapat minden nagyobb emberi segítség nélkül, tisztán az Istentől nyert ihlet és lel­kesedés erejével felülkerekedik, azonban nem képes feltartóztatni az istentelenek seregét, amelyek közben Rómát is pusztítják és a Szent­atyát vagy megölik, vagy számkive­tésbe kényszerítik. Jön majd egy nagy fejedelem és segítséget hoz, de ez a segítség sem tud a helyzeten változtatni.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

szuz_marianak_az_utolso_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgMily boldogság, amikor megpihenhet az ember! 

     1845. egyik reggelén Poiqnard Stefánia kisasszony Marcy-ból, vidám társasággal foglalt helyet az omnibuszon, mely Ars-ba indult. Egész úton csacsogtak. A jámbor Stefánia egyenesen a templomba ment, ahol Vianney éppen miséhez kezdett. A szentáldozásra, ő is letérdelt a rács mellett. Amikor szentünk az idegen lányhoz ért, belekezdett a szöveg elmon­dásába: „Corpus Domini nostri...” azután anélkül, hogy befejezte volna, állva maradt.

A gyermeklány ijedtségét nem lehet leírni, nem tudott mihez fogni, majd magában elmondta a hit, remény, szeretet erénygyakorlatát. Amikor le-saint-cure-ars-110_280.JPGelvégezte, az Ars-i plébános megáldoztatta és s továbbment. „Gyermekem ‒ szólította meg a mise után ‒, ha valaki nem végzi el reggeli imáját s egész úton szórakozva csacsogott, az nincs valami jól hangolva arra, hogy áldozzék!”

Hogy valaki gyakrabban járuljon a szentáldozáshoz, attól nemcsak komoly jámborságot, hanem elégséges hitbeli ismereteket is kívánt.

Templomának az egyházi ruházata sohasem látszott neki elég nagyszerűnek és díszesnek. Egy tiszta aranyból készült kelyhet kívánt volna, mert még a legszebb is, amely templomában volt, szerinte nem volt méltó arra, hogy Jézus Vérét magába foglalja.

Nagyon szerette a főoltárt, amely márványalapzaton épült, ezen az isteni Bárány, az ő Védőszentje: Keresztelő Szent János, a temploma védőszentje Szent Sixtus pápa alakjai voltak ki­vésve. Az oltár fölött aranyozott sárgarézből készült szentség­ház díszlett. De szerinte templomának legszebb ékessége hívei­nek kifogástalan magaviselete volt.

A mise után Vianney fölvette ismét karingjét és stóláját és az oltár elé térdelt, hogy elvégezze hálaadó imáját. Gyakran megtörtént, hogy a zarándokok nagyon is közel értek hozzá s kíváncsian figyelték, sőt megjegyzéseket is tettek, ám ő ebből mit sem látott, hallott, annyira elmerült az Isten imádá­sába.

egy_altala_osztott_szentkep_az_aalirasaval_280.jpgA hálaadás befejezése után, Vianney visszatért a sekres­tyébe. A napos sekrestyés-testvér kiteregette a szekrényen azokat a szentképeket, kegytárgyakat, melyeket a hívek megáldásra hoztak. Többnyire ne­vének kezdőbetűit: J. M. B. V. gyorsan ráírta a képekre s az áldásnál is kevés időt töltött. Mert egyre többen jöttek az olyan csa­pás-verte lelkek is, akik vigasztalást kerestek. Szentünk nem utasí­totta el őket, de bánatukat csak kevés szóval tudhatta gyógyí­tani, mert több és több férfi várakozott a hajóban, akik gyónásra vártak. (Egy a szentünk által aláírt és megáldott kép)

1827-től kezdve Vianney, hogy engedelmeskedett orvosának és püspökének a 8 órai tej ivást illetően, de böjti napokon erről is lemondott. Tíz óra tájban már leste az alkalmas időpontot, amikor elmondhatta breviáriumának hóráit. Ha újabb bűnbánó lépett be, az imazsámolyra mutatott és felhívta őt, hogy folytassa a gyónására való előkészületet.

„Mily boldogság az ‒ sóhajtotta ‒, amikor egy kissé megpihenhet az ember!”

Élvezni tudta a zsoltárok szépségét és jóllehet latin nyelvű ismeretei tökéletlenek voltak, különös kegyelem folytán be tudott hatolni azok mélységes értelmébe.

„Amikor én ezekre a szép imákra gondolok ‒ mondta ‒, kísértésbe jövök, hogy így kiáltsak: Ó boldog bűn! Mert ha Dávidnak nem kellett volna megsiratni bűneit, mi nem ismerhetnénk-e zsoltárokat!” A zsoltárok iránt érzett szeretete kihatott a könyvre is, mely azokat magában foglalta. Annyira szerette a breviáriumot, hogy jövet-menet, mindig a hóna alatt hordta. S amikor ennek oka felől érdeklődtek, azt felelte: „A breviárium az én hűséges társam: nélküle se­hová se tudnék menni”.

 (Források a 2. részben!) (folyt.)

jean_bbbb_b535.jpg

Szólj hozzá!

A házibuli
     A végzős diákok meghívtak néhány elsőéves lányt egyikük családi villájába, bulizni.
A vendégek sorra érkeztek és fogyott a "welcome drink", csak egy fiú Lénárd nem akart inni semmit, pedig mindenki azt várta, hogyha becsiccsent, még jobb hangulatot teremt maga körül.
Valamennyien ötöd éve ismerték Lénárdot és alig akadt aki ne kedvelte volna. Vidámnak látszó fiú volt, a társaságok tréfamestere – de csak látszatra –, mert bensőleg összeszedett és komoly volt. Mindenki tudta róla, hogy nincsenek szülei. Zárkózottságára jellemző volt, hogy nehezen ismerkedett a lányokkal, melyet maga azzal magyarázott, hogy úgyse talál "magának valót" (ami alatt bensőségesen hívő katolikus leányzót értett).
cocktail_200.jpg     Nyári kánikula volt és a hűsítő italok bizonyultak a legnépszerűbbnek. Lénit is megkínálták egy jegessel, ám ő nem tudta, hogy dupla szeszt raktak bele. Rettenetesen a fejébe szállt! Nos eddig mindenki gurult a poénjaitól, ám ezúttal megbizonyosodhattak, hogy ez az ember "fordítva van bekötve", mivel látványosan elcsendesedett, leült a sarokba, "derengeni" a félhomályban.
A lakás légkondija épp rossz volt, így mindenki nekivetkőzött a tisztesség határain belül. És ekkor kezdődött el a baj!
     Lénárd szeme megakadt az egyik csinos szőke lányon, akit már tavaly az első látásra vonzónak talált, de soha nem volt mersze közeledni hozzá. A csodaserem_200.jpglány – Ilcsi – szerényen ült, s a nyakában egy Csodásérem ragyogott. A fiú valójában nem is a lányt, hanem az érmecskét nézte, szinte megigézve.
A többiek is észrevették, a szinte mozdulatlan hódolatot és heccelni kezdték, "nicsak, tetszik neki a csaj, csak egy kicsit merev"! Erre kitört a röhögés. Csak egy valaki vette észre, hogy valami gond van a fiúval – a csodásérmes lány –, mert Léni szemében egyre csak gyűltek a könnyek.
     A lány, mivel maga is kóstolgatta az italokat, nem kevéssé spiccesen, egyszeriben – mint aki segíteni is akar, meg magával sem bír –, se szó, se beszéd, odament és beleült a nekikeseredett fiú ölébe, magához szorítva borzas fejét! Más fiatalember meglepett és boldog lett volna érezni egy ilyen szép lány illatát és szívdobogását, ám Léni nemhogy boldog, de kifejezetten szomorú volt, melyet a benne dolgozó ital sem csillapított. Többször elsuttogta fájdalmasan: "elhagytam őt, szégyelltem őt és megtagadtam őt"!
A lány csak keveset értett a szavakból, de azt tudta, hogy nem neki szól. Azt azonban meg kellett állapítania, hogy kiváltságolt partnere minden romantika ellenére, igen kényelmetlen helyzetben van. A fiúnak ugyanis folytak a könnyei.
     Illő nem illő, most jókor jött ez az ölelés a félhomályban, mert ha a többiek így látták volna a máskor vidám fickót, nyomban buta heccelődés áldozatává teszik.
     A zene döngött, néhányan táncoltak, egy pohár kiömlött, ám ami ezután történt, váratlan volt mindenki számára. A férfitársak által bátortalannak tartott Léni elemelte a fejét a lánytól és forrón megcsókolta a melle fölötti érmet. A többiek csak azt látták, amit láttak és tapsvihar tört ki, gratulálva Léninek, hogy most végre, leküzdötte komplexusait!
     Ilcsi oldotta meg a helyzetet és gyorsan szellőzés ürügyén kiosontak a kertbe, de leginkább azért, hogy kiragadja Lénit az értetlen társaságból.
     A félénk fiatalember, maga sem tudta honnan vette a bátorságot, de habozás nélkül megvallotta Ilcsinek, hogy már egy éve vágyva tekint rá, de nem merte megszólítani sem. Egyben azonban elnézést is kért, hogy álmai nőjének szoros ölelésében mégsem iránta érzett fájó szeretetet, hanem a Szűzanya iránt, akinek az érméjét szándékosan otthon hagyta, hogy ne lássák a többiek! "Pedig, mindent Neki köszönhetek!" – mondta és mély lélegzetet vett, nehogy megint elsírja magát! Ahogy ott álltak egymással szemben, olyanok voltak, mint Ádám és Éva a Paradicsomkertben.
A lány anyásan megsimogatta Léni fejét és így vigasztalta: "Ne haragudj, hogy ilyen brutálisan ismerkedtem, ez épp oly idegen tőlem, mint az ivás! Nemhogy nem így szoktam, de eddig még sehogysem! Tavaly, hogy először láttalak, azóta te voltál az elérhetetlen ideálom, és ma reggel a Csodásérmű Szent Szűzhöz fohászkodtam, hogy hozzon össze bennünket! kep2_1.jpgBocsánatot kell kérnem a Szűzanyától, mert Ő aligha így szerette volna, bizonyára megbántottam Őt is a viselkedésemmel – suttogta –, felemelve ajkához az érmet és megcsókolta – majd folytatta: Biztos, hogy nem a Szeplőtelen Anyácska késztetett illetlenségre, hanem az alkohol bódító szelleme. Még soha nem ittam és bizonyára azért szállt a fejembe ennyire. Édesanyám mindig óvott a szesztől és így figyelmeztetett: "Ne igyál, mert elveszted az eszedet!" És valóban elvesztettem az eszemet, de nem a szívemet! Bizony, három dolog is közrejátszott: az ital, az hogy segíteni akartam rajtad és az, hogy... éés az, hogy szeretlek! De ezt a szót mársírás formázgatta szép ajkán, miközben könnyek gördültek végig bájos arcocskáján ezt gügyögve, csücsörítve: "nem éreztem féltékenységet amiért az a bocsánatkérő puszi nem nekem szólt! Deee most én adok neked egyet, a bocsánatodat kérve a viselkedésemért..." Ebben a pillanatban egy alma leesett a fáról. (A szerk. írása)

Szólj hozzá!

Bevezető
      Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

HATODIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

magyaroknagyasszonyagrafika2.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

jesus-en-croix_535.jpgSOHA MEG NEM BÉKÜL

Itt van az óra! Ne kételkedjünk abban, hogy a sátán most nekiszabadulva, minden pillanatot kihasznál arra, hogy Isten gyermekeit és a Szűzanya szolgáit gyötörje. Lucifer soha meg nem békül. Első perctől kezdve, midőn megtudta, hogy Isten a bukott angyalok helyé­t üdvözült emberekkel tölti be, a legnagyobb ellensége lett az emberiségnek. Akiket mindig gyűlöl, mindenben ellene tör és különösen kísérti, pláne ha bizonyos jelekből látja, hogy közel a vég, hogy kevés ideje van már hátra!

ÉRTSÜNK MI IS E JELEKBŐL!

Mit jelent az, hogy bizonyos jeleket jó nekünk szem előtt tartanunk? Melyek azok a jelek és kell-e félni tőlük? Ezért vágytam beszélni az én testvéreimmel, hogy ezeket vegyük komo­lyan. – Értsük meg! Most eltörpül az ember életének minden ügyes-bajos dolga, mert a világtörténelem­ legfontosabb eseményei készül­ődnek. Mi most azért gyűltünk össze, hogy megtanuljunk őrködni, felvér­tezzük magunkat minden eshetőségre és imádságos lélekkel készüljünk ar­ra a küzdelemre, melyet akarva, nem akarva fel kell vennünk.

MEGIGÉRTE, HOGY GYŐ­ZEDELMESKEDNI FOG

Minél jobban nő Lucifer gyűlölete, annál jobban vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy mi a Szűzanyához tartozunk és Neki hatalom adatott a sátán fölött, hogy széjjel­tiporja fejét. Minél készségesebben adjuk át magunkat, annál biztosabb a győzelmünk. A Szűzanya letiporja a sátán fejét, hiszen a fatimai jele­nések alkalmával megígérte, hogy az ő Szeplőtelen Szíve győzedelmes­kedik!

(Forrás az első részben!) (folyt.)

az_ember_egesz_torteneten_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgA siker ára!  

     Másnap reggel Maissiat geológus művész és filozófus kíváncsiságból részt vett a Szentmisén. Szentünk amikor a sekrestyéből az oltár felé ment, mélyen be­lenézett a hittagadó szemébe. A mise vé­geztével Vianney le-saint-cure-ars-118_280_1.JPGegyenesen feléje tartott, vállára tette csontos kezét és hívta, hogy kövesse őt. „Nagy gondolkodónk” a sekrestyében észrevette a gyóntatószéket, de a letérdelésre hívó kézmoz­dulatra így válaszolt: „Na ne! Oda már nem!” De Isten szolgája nem vette le tekintetét róla, mire Maissiat úr letérdelt.

„Sebaj! ‒ gondolta magában ‒ úgyis egyedül vagyok ezzel a pappal, majd hidegen elmondom neki sajátos élettörténetem szilárd felismeréseit.” Sorolta is rendesen, de persze minden bánat nélkül. Szentünk közben zokogni kezdett.

‒ Miért sír, főtisztelendőséged? ‒ kérdezte a férfi, akinek ez nyomot hagyott a lelkében.

‒ Eh, csak azért, mert ön nem sír! ‒ de közben szentünk figyelmét nem kerülték el a különös gyónó valódi érzelmei, majd így szólt: „Barátom! Jöjjön el holnap, és ismételje el a mondanivalóját. Most pedig látogasson el Szent Filoména kápolná­jába, ahol kérje tőle, hogy eszközölje ki a mi Urunknál az ön megtérését! Éjjel pedig gondolja át, hogy Krisztus Urunk az ön üdvösségéért is hullatta vérét! Holnap keressen fel!

A geológus művész nem ellenkezett, és elfoglalta helyét a jelzett kápolnában. De egyszeriben, különös érzelem fogta el. Könnyekre fakadt, ám azt, hogy miért, azt nem tudta! Hirtelen utat tört a tömegen és zokogva kirohant a templomból. „Ó ‒ vallotta be később ‒, mily boldogság rejtőzik az ilyen könnyekben!”

Másnap Maissiat úr az Ars-i plébános gyóntatószékében találta magát.

‒ Főtisztelendő Atyám ‒ mondta ‒ nem hiszek én sem­miben, imádkozni sem tudok, de éjjel gondolkoztam a szavain, kérem segítsen rajtam!

‒ Ó fiam! Ez is imádság volt! Jöjjön, hogy felszabadítsam a lelkét a megkötözöttségeiből!

A férfi maga is könnyezve gyónt meg, mert ráérzett arra, hogy Isten, akit ezerszer megbántott, mégis mennyire szereti őt!

Kilenc nap leteltével Maissiat úr hitben gazdagon tért vissza Lyon-ba, ahol bátran szembenézett a csodálkozó emberi tekintetekkel, és a város legbuzgóbb katolikusainak egyike lett!

Oldalszámra lehetne írni azokról a lelkipásztori módszerekről, amelyek segítségével Vianney bánni tudott a „velejéig felvilágosult”, vagy akár a tökéletességig eljutott lelkekkel.

le-saint-cure-ars-164_280.JPGMindazáltal, szentünk számtalan gyónója csalódottnak érezte magát, mert azt hitte, hogy valami rendkívüli dolgot fog hallani tőle. Nos, az Ars-i plébános tanácsai nem voltak sem fellengzősek, sem túlzón ájtatosak, csupán okos és megfontolt intésekben részesítette gyónóit. Bizonyos álmodozásba hajló kívánságoknak, tudatos vagy tudatalatti indítóokait leleplezte és a lelket a neki megfelelő kerékvágásba vezette.

Voltak olyan fiatal lányok, akik a kolostor szent magá­nyát óhajtották, Vianney azonban határozottan a világba való beilleszkedésre utasította őket. Ugyanakkor másoknál, akik a világi élet iránt éreztek vonzalmat, magasabb lelki hivatást fedezett föl. A bizonytalankodó, kérdéses esetekben viszont ösztökélt vagy fékezett. Ha valaki tanácsot kért arra nézve, hogy az erényben való előrehaladása céljából, milyen könyveket olvasson, akkor az Evangéliumot, Krisztus Követését és a Szentek életét tanácsolta.

Érdekes, hogy kifejezetten tartózkodott a tanácsadástól akkor, ha felismerte, hogy mások illetékesebbek a erre.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

1631_535.jpg

 

Szólj hozzá!

fatima_103_eves_535.jpgjunius_13_535_2.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető
      Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

ÖTÖDIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...


Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

magyar_szuzanyamegkoronzsa2.JPG

 

 

 

Szólj hozzá!

1_lih_sb2qowbi5twr_535.jpgCicero feledhetetlen beszéde: 

Egy nemzet képes túlélni bolond vezetőit még az ambiciózusait is. De nem lehet túlélni a belső hazaárulást. Az ellenség a határokon kevésbé félelmetes, mert ismert, és nyíltan hordja zászlaját. De az árulók határainkon belül mozognak szabadon, az ő ravasz suttogásuk átoson a sikátorokon, kormány folyosóin is hallhatók. Az áruló nem néz ki árulónak, ő a nép nyelvén beszél, a nép arcát, érveit viseli, ő az emberi természet alantasságához szól, ami minden ember szívében titkon mélyen fekszik. Az áruló elrohasztja a nemzet lelkét, titokban éjjel dolgozik, alattomban aláássa a nemzet pilléreit, fertőzi a politikát, hogy ellenállni sem lehet. A gyilkos nem annyira félelmetes. Az áruló maga a pestis járvány.” (Kr.e. 106 – Kr.e. 43).

 

Szólj hozzá!

nem_mulo_buszkeseg_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgGyónás, kétkedés, könnyek, sikerek!

     Vianney a paptársakkal, sok tekintetben azonos módon viselkedett, kérve-kérte őket, hogy az evangéliumi tanácsokat mindig maradéktalanul kövessék.

le-saint-cure-ars-121_280_1.JPGAz egyik lelkipásztornak, aki Vianney előtt panaszkodott híveinek közömbösségéről, és fáradozásainak terméketlenségéről, igen keménynek látszó szavakkal válaszolt. Ezek azonban alkalmasak voltak arra, hogy a címzett jól megértse: „Testvérem! Az akarat és a jó szándék kevés! Felkészülten prédikált-e, bensőségesen imádkozott-e? Böjtölt-e és végzett-e vezeklő gyakorlatokat? Aludt-e kemény deszkán? Mert jegyezze meg, mindaddig, amíg ezeket nem cselekszi, nincs joga panaszkodni, hiszen áldozat nélkül nincs eredmény!”

A férfiak, hogy kihallgatást nyerjenek a plébánosnál, a sekrestye közelében vagy a szentélyben helyezkedtek el. Sohasem voltak oly sokan, mint a nők, ezért nem is sokáig vá­rakoztak, de persze olykor nekik is órák hosszat kellett várakozniuk. Jeromos testvér a sekrestyés beszéli: „egy ízben 72 férfit számoltam össze, de volt egy valakit, aki reggeli öttől, délután 5-ig várakozott!”

Több felügyelő tartott rendet a férfiak között, akik szabad idejükben egymást váltva, az esti imáig a rend fenntartásán fáradoztak. Éppígy a nők részére is önkéntes szolgálat szerveződött.

A szent plébános legnagyobb csodája, az éjjel-nappal ostromlott gyóntatószéke volt. Hasonlóképp mondhatjuk azt is, hogy az ő legkiválóbb csodatette a bűnösök megtérésé volt.

Egy Lyon-i építész feleségével gyakran veszekedett. Egy reggeli csetepaté után a vétkes férj így szólt: „Nem látsz többé engem!” ‒ és bevágta az ajtót! Amint kilépett a térre, meglátott egy omnibuszt e felirattal : „ARS FELÉ”

‒ Hát az meg miféle uticél? ‒ kérdezte az egyik járókelőtől.

‒ Ars egy község Ain megyében, ahová egy rendkívüli pap látogatására szoktak járni az emberek! - válaszolta a megkérdezett.

A dühös férj, hogy az idegeit megnyugtassa felszállt az omnibuszra, mely még a katekézis előtt Ars-ba érkezett.

Az építész belépett a templomba és hallja a szent plébánost. Ez szíven ütötte és meghatva távozott a templomból. Délután ez a Lyon-i ember is sorba állt a gyónáshoz. Lelkileg megújulva a legboldogabb halandóként hagyta el a sekrestyét. Visszatért Lyon-ba, és mint a tékozló fiú vetette magát felesége karjaiba. Már nem volt a régi ember!

Körülbelül 12-15 évvel előbb nagy port vert föl egy másik Lyon-i megtérés is. Maissiat az iparművészeti iskola rajztanára volt, de mint geológus is jó hírnévnek örvendett. Szerette magát filozófusnak nevezni, hogy ezzel jelezze, hogy csak az eszének hisz. Első szentáldozását, még a rémuralom idején végezte jámbor módon, ám ezt követően megszűnt katolikus lenni. Egyszer mohamedán, másszor zsidó, protestáns, spiritiszta, végül kommunista lett. Így aztán az élete valóságosan az istentelenség regénye volt.

1841. júniusában egy hónapi kirándulásra indult Beaujolais hegyei közé. Épp abba a kocsiba szállt, melyben egyik régi barátja utazott Ars-ba. 

le-saint-cure-ars-117_280.JPGÜdvözölték egymást és a barát mindjárt kérte, hogy menjen vele Ars-ba!

– Meglásd egy csodatevővel fogsz találkozni!

‒ Csodatevőőő?? ‒ gúnyolódott a geológus, nem hiszek bennük!

‒ Jaj, ne tréfálkozz! Meglátod, ezúttal nem fogsz csalódni!

‒ Hát jó! Tegyünk egy kirándulást Ars-ba, már csak a szójáték miatt is, merthogy Ars úgy hangzik, mint a művészet, én meg művész vagyok (artist), így tehát művészet a művészetért (L’art pour l’art).

(Források a 2. részben!) (folyt.)gyon1-5_535.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető
      Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

NEGYEDIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...


Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

magyar_c78ba.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgÖrdögi zaklatások éjjel 3 

     1842-ben egy csendőr Messimy-ből, aki egy megpróbáltatása ügyében szeretett volna az Ars-i plébánostól sürgősen tanácsot kérni. Késő este érkezett a faluba. Amint éjféltájban a zörgetését követően a plébánia kapuja előtt várakozott, a mély csendben ő is hallotta a velőt rázó rémséges zajt. A plébános lámpással a kezében csakhamar megjelent. „Alighanem önt plébános úr megtámadták ‒ mondta a csendőr remegve two2_280.jpg‒, szerencsére itt vagyok, hogy megvédjem!”

‒ Ó semmiség az egész, csak a fickó volt itt!

Vianney kézen fogta a csendőrt, aki még mindig remegett, és a sekrestyében minden elintézést nyert. Ez az ember jó keresztény lett!

Az egyik Montmerle-i misszió alkalmával 1826-ban az a hír terjedt el, hogy a sátán az Ars-i plébánost ágyastól a szobán keresztül vonszolta. Mindenütt nevettek az eseten, mert nem hittek benne. De a rákövetkező télen valami más történt, ami igazolta a tényeket.

A Saint Trivier-i jubileumi búcsú alkalmából Vianney segít­ségét is kérték, amire szívesen vállalkozott. Mindjárt az első este, az egyébként igen csendes szálláson szokatlan nesz volt hallható. A többi pap, akik a közeli szobákban aludtak, szemrehányásokkal illették, hogy a szobájában milyen lár­mát csap. „A fickó teszi ezt ‒ felelte ő ‒ aki őrülten haragos sok jó miatt, ami itt a lelkek javára történik!” De a jó paptársak nem fogadták el a mentegetőzést, „Ön nem alszik, és nem eszik rendesen, ezért hánykódik az ágyán!” Isten szolgája azonban nem válaszolt ezekre.

ad-suffering-devil_280.JPGA következő éjszaka egy túlterhelt szekér idegesítő csikorgását lehetett hallani, de annyira, hogy a paplak szinte megingott, mindnyájukat borzalom fogta el! A feljegyzések szerint az említett rémüldözők és tanúságtevők, elég vegyes társaság volt: egy plébános, egy segéd­lelkész, két egyházmegyei misszonárius, egy kiszolgált köztársasági katona és egy szobalány. Nos tekintve, hogy a szörnyű és erős zaj az Ars-i plébános szobájából hangzott, a segédlelkész kiabálni kezdett: „Megölik az Ars-i plébánost!” Erre a papok mind a szobája felé rohantak, be is nyitottak és mit láttak? A Szent nyugodtan aludt az ágyában, amit éppen akkor láthatatlan kezek toltak a szoba közepére!

Szentünk ekkor ébredt fel. Csodálkozva a társaságon és az ágya helyzetén, mosolyogva ennyit mondott: „A fickó vonszolt ide engem és ő okozta a pokoli lármát is, de nem tesz semmit! Nézzék, én felettébb sajnálom, hogy előre nem figyelmeztettem önöket! Mindenesetre ami ebben jó jel, az az, hogy holnap nagy halat fogunk!”.

Mindezek dacára a kollégák még mindig kételkedtek, az egészet hallucinációnak tulajdonították, az viszont fel sem merült bennük, hogy egyszerre hatan is „hallucináltak”. A szörnyű zajt viszont hallották a távolabbi szobákban lévő, említettek is!

De azért másnap, a „nagy halra várva” egyre csak figyelték Vianney gyóntatószékének környékét. Estig nem történt semmi rendkívüli dolog. Meg is állapították, hogy a jó Vianney csak álmodott!

Ámde nagy volt a meglepe­tésük, amikor a szentbeszéd után az ateista nemes lovag Des Murs urat látták a templomon végighaladni, hogy megkérje az Ars-i plébánost, gyóntassa meg!

Az eset mély benyomást gyakorolt a Trivier-i lakosokra, és e kaland óta a helyi plébános, aki az első volt a csúfolódók között, úgy nézett Ars-i kollégájára, mint egy nagy szentre!

A sátán sorozatos dühöngése nem ért célt, részint azért, mert szentünket a Rózsafüzér Királynője védte, másrészt azért sem, mert Vianney egyszerűen hozzászokott a látogatásaihoz. Az események valamelyest kiszivárogtak és érthető, hogy ettől kezdve sokan úgy tartották, hogy az Ars-i plébánosnak hatalma van az ördög fölött. Ezért aztán sokan arra akarták fölhasználni, hogy az ördöngösök megmentését kérjék tőle. Mindenesetre megyéspüspöke Devie felhatalmazta, hogy az ördögűzés hatalmát minden indokolt esetben gyakorolhassa.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

6a0120a_535.jpg

 

Szólj hozzá!

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

urfelmutatas_a_viragsatorral_diszitett_oltarnal_urnapjan.jpg     Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap utáni 10. nap (csütörtök), de ha nem munkaszüneti nap, akkor az ezt követő vasárnap ünnepli az Egyház. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

     1264-ben IV. Orbán pápa tette kötelező – piros betűs – ünneppé, Lüttichi Szent Julianna látomása nyomán, aki a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Szent Julianna úgy értelmezte a látomását, hogy a Hold az egyházi évet jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az Oltáriszentség ünnepe.

2201272294_ac3fd0dd92.jpg     "Az Úrnapja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az Igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

KATEKIZMUS: 1167 Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által. [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

preview_jpg.jpg1193 A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva." [II. Vatikáni Zs: Sacrosanctum concilium, 106.]

"Áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen." [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

1) Az Úr mennybemenetelének napja a Húsvét utáni 40. nap.

2) Pünkösd vasárnapja a Húsvétot követő 50. nap.

3) Az Úrnapja a Pünkösdöt követő 10. nap (csütörtök) de ha nem munkaszüneti nap, akkor vasárnap ünneplik.

Úrnapján azonban MINDENT ünneplünk Krisztusban! Az eucharisztikus Kenyeret és Bort, az Úr Feltámadását, a Mennybemenetelét és a Pünkösdöt. Az önfeledt ünneplés sajátos kifejeződése a körmenet, amikor a pap Krisztust az Oltáriszentségben a 4 égtáj felé felmutatja a világnak, mintegy a világ hódolatának és megáldásának kifejezéseként. (Ezért a templom körül 4 oltárt állítanak a négy égtáj felé!) 

Úr_napja_dsc03797.jpg

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

Szólj hozzá!

Bevezető
         Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

HARMADIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság meg-tisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...


Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

magyar_szuzmariaorapronobis.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Egy megújult élet

      Amikor az őrzőangyal befejezte mondandóját, Howard rádöbbent, hogy az ágyon fekszik, túl van az operáción, és egy nővér mossa meleg vízzel és szappannal a gyomrán lévő műtéti sebét.

storm.jpg     Ez a halálközeli élmény a neves művészt és a professzort teljesen megváltoztatta, úgy az értékrendjét, miként a gondolkodásmódját egyaránt. Az ateistából az élő hit és ima embere lett, a keresztény hit fáradatlan hirdetője. Mind a mai napig szüntelenül tanúságot tesz arról, hogy csak az Istenbe vetett bizalom és hit teszi az embert valóban szabaddá és képessé az önzetlen szeretetre, és ha az ember eggyé válik a szeretet istenével, csak akkor képes elérni az igazi boldogságot, csak akkor képes az életszentségre törekedni, mely által a mennyországba vezető úton halad, Krisztus a mi Urunk által.

storm_book_sjaj.gif      Howard Storm szívesen nyilatkozik az őt megkereső újságíróknak, televízió csatornáknak. Így az EWTN katolikus televízió is több alkalommal sugározhatta a vele való beszélgetést, sokunk okulására! Akik olvasták Storm könyvét vagy hallhatták tanúságtételét, azok már nem mondhatják a felelőtlen kifogást: "onnan nem jött még vissza senki"! 

Howard Storm könyve és festménye

tn_1200_every_knee_shall_bow_.jpg

 

Szólj hozzá!

ne_bantsatok_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgÖrdögi zaklatások éjjel 2 

     Vianney többször úgy érezte, mint amikor valaki kezével arcát érinti, vagy végig futott volna a testén. Volt, hogy éjszaka a méhraj demonimages_300.jpgzümmögéséhez hasonló zajt hal­lott, felkelt s meggyújtotta a gyertyát, kinyitotta az ablakot, hogy kiűzze őket, de nem látott semmit. Egy más alkalommal a fickó a szalmazsákot akarta Vianney alól kirántani, hogy a földre essen. Szentünk nagyon megrémült s keresztet vetett magára, mire a démon nyugton hagyta.

Egy este, amint elszundított, hirtelen az az érzése támadt, hogy az ágy, amely máskülönben kemény volt, felette lágy lett és mintha finom, pehelytollakban merült volna el. Ebben a pilla­natban gúnyos hangok ismételten mondták: „Ha-ha! Rajta, rajta!” és még más gúnyos szavakat is hallatott, amelyek ér­zékiségre ingereltek. Vianney keresztet vetett, meghintette szenteltvízzel, és mindennek vége lett.

demonio1_280.jpgA kellemetlenkedésben felette találékony fickó, a sötétség szelleme különböző alakot vett magára s az egész paplakban bolyongott. A szobában egy denevér a szár­nyaival a gerendázatot súrolta, majd az ágy mennyezetére ült. A padlástéri magtárban mintha egy birkanyáj telepedett volna le, a mocorgásaival. Az ebédlőben mintha egy ló kirúgott volna a mennyezetig ugorva, s onnan a négy patkóval a kőpadozatra esik.

A pokoli tréfák fárasztották a szegény Ars-i plébánost, de a lábáról levenni mégsem tudták. Kínzó álmatlansága dacára, amikor a toronyóra éjfélt ütött, Vianney a gyónókra gondolt, akik ekkor már várakoztak rá. Gyorsan felöltözött s a templomba ment. De mennyi erőfeszítés árán! Néha nagyon sápadt volt. „Vajon beteg? ‒ kérdezték. ‒ Nem! A fickó annyira alkalmatlankodott, hogy ez éjjel egyáltalán nem tudtam aludni!” ‒ felelte.

(A szerkesztő megjegyzése: Háromszor jártam Ars-ban. Az első két látogatás alkalmával, világosan emlékszem, hogy szentünk emeleti szobájában lévő ágyának lába, erősen el volt szenesedve! A harmadik alkalommal, ezt már nem volt határozottan kivehető, lehet hogy a por elszürkítette. A társaságomban lévő papok, példázódtak is arról, hogy az ördög rágyújtotta az ágyat a szent plébánosra. Sem a jelenlegi forrásokból, sem a neten található képekből, ezt az állítást nem tudom igazolni!)

Az idők során más, hitelt érdemlő személyek is meggyőződhettek a gonosz szellem, éjszakai kellemetlenkedéseiről.

1820. táján Vianney lakására vitetett egy régi festményt, amely az angyali üdvözletet ábrázolta. A képet a lépcsőfeljá­rat fölé akasztották. A démon rávetette magát e képre és csúnyán beszennyezte azt. A képet sajnos el kellett távolítani. Sokan tanúi voltak e gyalázatos megszentségtelenítés tényének, köztük Renard lelkész is tanúsította, hogy a Szent Szűz arca felismerhetetlen volt a mocsoktól.

A Montmerle-i gipszöntő Amiel, így szólt a vendéglőshöz: „Nem tudom megérteni azt, hogy valaki olyan épületben aludjon, ahol ily rémületes zaj van. Én ugyanis több éjszakát töltöttem ott, amikor a plébános úr megrendelé­sére szobrokat öntöttem.”

Chaland Dénes, Bouligneux-ból való fiatal bölcsészhall­gató 1838-ban eljött Ars-ba gyónni. Abban a kiváltságban ré­szesült, hogy a Szent szobájában fogadta őt. A nem várt események így zajlottak:

‒ Az ő imazsámolyára térdeltem le. S íme, gyónásom közepe táján, hirtelen általános mozgásba jött a szoba. Több kisebb bútor is felborult. Egyszer csak a térdeplővel együtt felemelkedtem, mire elfogott a rémület, de a plébános megfogta karomat.

‒ Ez semmi ‒ mondta ‒ a gonosz lélek volt az!

‒ A gyónásom végeztével Vianney plébános jövőmet illetőleg nyilatkozott: „Önnek papnak kell lennie!” Felindulásom rendkívül erős volt és bevallom, hogy többé eszembe se jutott, hogy az Ars-i plébánosnál gyónjak!

(Források a 2. részben!) (folyt.)

gyontatas2_b535.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető
         Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaikat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

MÁSODIK NAP
angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpg      Égi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.
Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...


Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

harmas_koronas_szuzanya_3.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

A Remény Csillaga

Howard Storm jg83.jpg      Abban a rémisztő sötétben, ami körülvette, nagyon vágyott egy őt feltétel nélkül szerető személy jelenlétére. A "Jézus szeret engem" dalocska, most az imájává, egész lényének legnagyobb óhajává vált. Mélyen legbelül érezte, hogy ebben a reménytelen helyzetben Jézus szeretete az egyetlen mentőöv és megváltás. Ennek az imádságnak köszönhetően felcsillant benne a remény. Felnőtt életében, sajnos csak a túlvilágon vágyakozott először arra, hogy bárcsak igaz lenne, Jézus szeretete, és minden erejéből ezért kezdett könyörögni: "Jézusom, ments meg engem!"

      Egy kis idő elteltével az őt körülvevő sötétség közepén a tűhegynyi fénypontból szerte ágazó fénysugár alakult és növekedett, mely leginkább egy csillaghoz hasonlított. Úgy tűnt neki, mintha nagy sebességgel közeledne feléje. Nem tudta levenni róla a tekintetét. Ez a világosság fényesebb volt, mint a nap vagy a villám, és szebb, mint bármi, amit eddig látott. Amikor odaért hozzá, észrevette, hogy az nem csillag, hanem egy élő Személy, akiből a szeretet csodálatos fénye árad. A Feltámadt Jézus volt az, a világ Megváltója és Ura. Howard Stormot átjárta a belőle sugárzó szeretet. Krisztus fényében meglátta számtalan bűnét, mindazt a rosszat, amit az istentelenségévei okozott. De az igazság okozta fájdalom ellenére is érezte, hogy mint a tékozló fiút, őt is olyan szeretet veszi körül, amely megbocsát minden bűnt, meggyógyítja a legnagyobb sebeket is, és visszaadja Isten gyermekének az elveszített méltóságát. Megértette, hogy ennek egyetlen és elengedhetetlen feltétele, az ember bizalma Jézus Krisztus iránt.

orao5.jpg      Howard olyan intenzíven tapasztalta meg az isteni irgalmat és szeretetet, hogy nem talált sem szavakat, sem hasonlatokat, melyekkel leírhatná élményét. Sírt a boldogságtól és a bűnei okozta bánat miatt. Érezte, hogy szeretik és befogadják a bűnei ellenére is. Jézus Krisztus a karjaiba vette őt és kiemelte a sötét, ijesztő valóságból, amely egyenesen a pokolba vezetett. Storm úgy érezte, hogy a Megváltó legyőzte a végtelen távolságot, amely elválasztja a sötétséget a fénytől, a szeretetet a gyűlölettől, az igazságot a hazugságtól, a szabadságot a rabszolgaságtól. Ebben az új, elképzelhetetlenül gyönyörű valóságban, amelyben az élet szeretet, Storm elbátortalanodott és elszégyellte magát saját emberi állapota miatt. Isten szentsége előtt koszos rongynak érezte magát, amelyet a szemétdombra kell vetni. Élete során számtalan alkalommal szegült ellene az igazságnak, sőt, gúnyt is űzött Isten létezéséből és szeretetéből. Ezerszer mondta ki káromkodva Isten nevét. A világmindenség egyetlen középpontja akart lenni, és maga akarta eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó. Bár tudatában vétkeinek, mégis arra gondolt, hogy tévedésből van itt.

Angyalok segítsége.jpg      Ekkor meghallotta Jézus hozzá intézett szavait: "Ez nem tévedés, itt kell lenned! Meg kell tapasztalnod, fel kell még készülnöd, hogy megérj és megtisztulj." Jézus utasítására ragyogó lények jelentek meg, akik örömet és szeretetet sugároztak. Ezek tiszta lelkek voltak, angyalok, akik gondolatátvitellel kommunikáltak. Mindent, amit Howard Storm gondolt, azonnal tudtak.

      A közvetlen védelmezője, őrzőangyala közölte vele, hogy vissza kell térnie a földi létbe, mivel még nem áll készen arra, hogy belépjen az örökkévalóságba. Elmagyarázta neki, hogy Isten minden embert megajándékozott azzal a képességgel, hogy elfogadja vagy elutasítsa az Ő szeretetét, ami teljesen szabad és önzetlen ajándék! Ezért Isten szeretetét csak teljesen szabadon, őszinte és bizalmas imádságban lehet elfogadni. Ezért kell az embereknek sokat imádkozniuk. Az őrangyal még azt is hozzátette, hogy csak az juthat be a mennyországba, aki teljesíti Isten akaratát, a szeretet parancsát, mert csak így maradhat meg Isten gyermekeként, melyet megkapott a Szent Keresztségben. Forrás 1:    Forrás 2:    Forrás 3:

Szólj hozzá!

362ha_lesz_egymillio_530_2.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgÖrdögi zaklatások éjjel 1

     Egy éjjel a zaj megismétlődött a hóval fedett udvarban. Mintha kozák csapatok lettek volna, akik oly nyelven beszéltek, amit szentünk nem tudott megérteni. Kinyi­totta az ajtaját, ám a hófehér havon nem látott egyetlen lábnyomot sem. Persze már tisztában volt, hogy mit gondoljon a dologról, és nem csodálkozott. Nem emberi hangok voltak, inkább valami rettenetes pokoli moraj volt. Félelem­ lett úrrá a plébánoson és remegés járta át egész valójában. „Úgy véltem, hogy túlvilági esemény volt, maga a sátán, mivel félelem fogott el ‒ vallotta be később Devie püspöknek ‒, a jó Isten pedig nem okoz félelmet!”

Miután a sorozatos esetek után Vianney belátta, hogy a puska mit sem használ, hazaküldte őrségét, és ezt követően magában maradt a harcra. Mert ez valóságos harc volt, és hogy megállja helyét, tűrt és imádkozott. Gyóntatója azt kérdezte tőle, hogyan veri vissza e támadásokat, Vianney azt felelte: „Istenhez fordulok, keresz­tet vetek, meghintem környezetemet szenteltvízzel, majd a sátánnal szembeni megvetésemnek adok kifejezést. Arra azonban rájöttem, hogy minél erősebb az éjjeli zaklatás, másnap annál nagyobb bűnös jön gyónni!”

Ez a megállapítás minden álmatlansága ellenére vigaszt hozott szá­mára, „Első napokban féltem ‒ vallotta be egyik hűséges gyónó barátjának Mermod-nak ‒, mert nem tudtam, hogy mivégett van ez, de most már örülni is tudok ennek. Mert ez jó jel: a holnap nagy halfogást igér! A fickó ugyanis meglehetősen ostoba, hiszen ő maga jelzi nekem a nagy bűnösök érkezését! Ha haragszik emiatt, annál jobb!”

Az emberfeletti küzdelem ideje beköszöntött. Szentünk a nappalainak nagyobb részét a gyóntatószékben töltötte. Amikor ki­merülten hazajött este, nem feküdt le azonnal, hanem a Szentek Életéből olvasgatott. Az éjjeli órákat gyakran arra is felhasználta, hogy véresre korbácsolja magát. Ennek végeztével ledőlt a vékony szalmazsákra aludni, de sejtette, hogy hamarosan fel fog ugrani, amint jelentkeznek a kibírhatatlan zörejek, a siral­mas hangok, a rettenetes kalapácsolás, a szoba remegése.

b665621cfb_280.jpgÁmde ez nem volt elég, mert ekkor hirtelen ‒ anélkül, hogy a kilincs megmozdult volna ‒ a sátán előtte volt. Valamiféle ördögtánc vette kezdetét. A gonosz szellem láthatat­lan maradt, de a jelenléte iszonyatos volt. Felforgatta a székeket, megrázta a nagyobb bútorokat. Hátborzon­gató hangon szólt: „Vianney, Vianney, te burgonyazabáló! Te még nem haltál meg? Ó de várom a percet, mert a végén úgyis az enyém leszel!”

Az volt, hogy állati hangokat hallatott, utánozta a medve dörmögését, a kutya vonyítását, felugrott az ágy mennyezetére s veszettül ráncigálta.

Athanáz testvér részben Lassagne Katalintól hallott effélékről. Tanúságtétele során a követ­kezőket mondta: „Az ördög mintha kalapáccsal vert volna szöget a padozatba, aztán egyszeriben mintha hordóra ütögetett volna abroncsot. Dobolt az asztalon, a kályhán és a vizeskancsón, vagy pedig kellemetlenül éles hangon énekelt. A plébános úr meg is jegyezte tréfásan: „A fickónak ugyancsak komisz hangja van! Ám én nem szóltam, hogy beléphet a szobámba, de ő mégis bejött!”

(Források a 2. részben!) (folyt.)

wallpapers_vampiros_535.jpg

Szólj hozzá!

Bevezető
     Ezen ima-kilencedet, Édes Magyar Hazánkért, Népünkért és a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulásáért mondjuk közösen! Kérjék meg családjaikat, ismerőseiket, barátaitokat, hogy ők is imádkozzák velünk!
Ismeretes az ígéret, melyet Natália nővérnek mondott a Szűzanya: »Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!« – ez a cél, ezt szeretnénk elérni!

     Az imák minden napra azonosak.
     A Kilenced befejezéseként kért Üdvözlégybe kérem mondják bele a Szeretetláng egyetemes könyörgését (az alábbi módon), mellyel az egész emberiség lelki átalakulását kérjük Isten Szent Anyjától!
     Kérem, hogy erejükhöz mérten – és az országunkban kialakult helyzetet figyelembe véve – vegyék ki részüket ezen Engesztelő Kilencedből, melyet minden hónap 13-val kezdődően megismételnénk!

     Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled!
     Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek
     gyümölcse Jézus!
     Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja,
     imádkozzál érettünk bűnösökért,
     áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az
     egész emberiségre, most és halálunk óráján, Amen!

ELSŐ NAP

angel_fatima.jpg     Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek!
Mély tisztelettel imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – Aki jelen van a föld összes tabernákulumában –, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és a közömbösségekért, melyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért! (A Fatimai Angyal imája)

     orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_3_2.jpgÉgi Királynőnk és Anyánk!
Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel közeledünk Szeplőtelen anyai Szívedhez, hogy erőnkhöz mérten dicsérjünk, magasztaljunk, és közbenjárásodat kérjük.

Csekély hódolatunkat egyesítjük azzal a dicsérettel, amellyel Téged a Legszentebb Háromság megtisztel és magasztalnak a boldog angyali Karok, minden szentek a mennyben és hű szolgáid a földön.
Hozzád esedezünk, Isten kiválasztott Leánya, Mátkája, Isten Anyja, Magyarok Nagyasszonya! Ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád sóhajtozunk e siralom völgyéből, és eszközöld ki Istentől számunkra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérünk!

     Magyarország örökös Királynője, a Magyar Szentek érdemeiért könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Nagy Magyar Engesztelés megvalósulására!

     Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Záró fohász:
Világ Győzelmes Királynője, most mutasd meg hatalmadat!

vilag_kiralynoje0004.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Felismerés

Howward Strom 0_1.jpg      Storm az imádság ismételgetése közben meglátta a valódi önmagát és látta életének jó és rossz vonatkozásait. Rájött, hogy egész földi élete során a saját istenét, vagyis az önzőség oltárát építette. Mindenáron híres akart lenni és arra vágyott, hogy a képeit az egész világon csodálják. Most rájött, hogy a gyűjteményébe tartozó szobrokhoz és képekhez való viszonya, valamint a családjához, a rokonaival való kapcsolata teljesen helytelen volt. Lényegében az egész értékrendjét, csak az önzés irányította. Épp ez a hozzáállás tette őt hasonlóvá azokhoz az undorító lényekhez, akik végülis feltárták előtte az elképzelhetetlen túlvilági gyötrelmek valóságát. Szégyellte magát és sajnálta, hogy addigi élete során elvetette magától Istent és ennek folytán megvetette az embereket is. Át kellett éreznie, hogy habár nem rabolt, senkit nem ölt meg, nem szegte meg a civilizált élet íratlan szabályait és törvényeit, ez az egész mégis túl kevés volt ahhoz, hogy emberhez méltó életnek lehessen nevezni, hiszen teljesen hiányzott belőle a szeretet és a hit. Az önzés és a lelkiismeretlen individualizmus volt a vallása és mindenre iránymutató alapelve. Mindennemű együttérzést, a gyengeség jelének tartott. Rájött, hogy egész élete során állandóan elfojtott haragokat hordozott magában, melyek kelletlenséggé és undorrá fajult, és nem sok választotta el a gyűlölettől. Akivel nézeteltérése támadt, annak képtelen volt megbocsátani, így volt még a saját apjával is. Lényegében gyűlölt mindent, amit nem tudott uralni. Most aztán, hogy szembesülnie kellett a valósággal – még ha a túlvilág is –, de teljesen tanácstalan és tehetetlen volt. Ráébredt, milyen kevés kell ahhoz, hogy az önzés révén, bárki örökre olyanná váljon, mint azok a gyűlöletet árasztó szellemek és démonok, akik most őt a poklok-poklába akarják rántani. Bűnbánat fakadt elfecsérelt élete miatt és egy mélyről jövő könyörgés fakadt fel lelkéből: "Jézus, segíts meg engem!"

begging_for_god.jpg     Ekkor meghallotta saját gyermekkori énekét. A részéről oly nevetségesnek tartott refrén ismétlődött benne állandóan: "Jézus szeret engem... la, la, la." Gyermekként gyakran énekelte ezt az iskolában és most ezt kezdte ismételgetni. És ekkor látni vélte, hogy egy tűhegynyi fény közeledik hozzá... Forrás:

Szólj hozzá!

042magyarorszag_egy_kalitka_530_2.jpg

Szólj hozzá!

Ünnepe: június 8.

Prága, 1205-1282. március 2.
arpad-hazi_st_agnes.jpg     Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
     Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. A becsvágyó apa ekkor elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak. Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, majd II. Frigyes császár versengett. Ágnes szerzetesnő akart lenni, de ezzel apja nem törődött. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja. Ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.
pragai_szent_agnes_1.jpg     A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
     A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása. A hercegnő szerény otthonából egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.
     Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit. (Árpád-házi Szent Ágnes prágai kolostorát, lásd alább!)

     Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.
Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Giskra vad kelyhesei feldúlták kolostorát. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggá avatási perét 1936-ban újrakezdték, de a II. világháború megakadályozta az eljárás befejezését. Szentté avatását  Szent II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

a_pragai_szent_agnes_kolostor1.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgPuskával az ördög ellen? 

     Az éjjel csendjében ajtódörömbölés és mindeféle lárma hallatszott az udvarban. Talán tolvajok akarják a gazdag egyházi ruhákat elvinni? Szentünk bátran ki­ment az udvarra, de senkit sem látott, viszont csend volt. Amint visszatért a szobájába, az aggasztó hangok folytatódtak! Így a következő éjszakákon mégis félt egymagában maradni.

pokol18_280.JPG»Néhány nap óta ‒ beszélte egy 28 éves, jókedvű fiatal bognár ‒, Vianney plébános egy este felkeresett engem és így szólt: Néhány napja, különös lármát hallott az udvarában és tudja, hogy talán tolvajok, és hajlandó lennék-e a lakásán aludni?

‒ Nagyon szívesen, plébános úr! Megyek, csak megtöl­töm a puskámat.

Tíz óráig beszélgettünk. „No, menjünk aludni”, mondta a plébános. Átengedte a szobáját nekem, ő pedig a mellette levő szobát foglalta el. Nem tudtam aludni. Egy óra tájban úgy hallottam, hogy az udvarra nyíló ajtót hevesen rázzák, majd nemsokára mintha hatalmas bunkóval az ajtóra csaptak volna. Ezalatt a lelkészlakban mennydörgésszerű zaj volt hallható.

Fogtam a puskámat és hirtelen kinyitottam az ablakot, de nem láttam senkit. Közben a ház egyre csak remegett, körül­belül egy negyedórán át. A lábaim is úgy reszkettek, hogy egy hétig éreztem. A zaj kezdetével a plébános úr gyertyát gyújtott s hozzám jött.

‒ Hallotta? ‒ kérdezte.

‒ Bizony hallottam és láthatja, hogy a puska is a kezemben van!

Közben a ház úgy megingott, mintha földrengés lett volna.

‒ Talán fél? ‒ kérdezte a plébános.

‒ Nem félek én, de úgy érzem, hogy lábaim felmondják a szolgálatot. Annál is inkább, mert a ház összedőlni készül!

‒ Mi lehet ez, mit gondol? ‒ kérdeztem az atyától.

‒ Azt hiszem, hogy maga az ördög! ‒ válaszolta természetes hangon.

Mihelyt a zaj megszűnt, aludni tértünk.

A következő este ismét eljött a plébános úr, hogy magával vigyen, de én azt feleltem:

‒ Plébános úr, nekem már elég volt belőle, a lábam még most sem az igazi!«

Szentünk ezt az esetet később elmesélve, utánozta első éj­jeliőrének zavarát, és szívből nevetett ijedt magatartásán: „Az én szegény fiatal bognárom a puskájával együtt reszketett egész testében. Azt se tudta, hogy mi van a kezében!”«

A bognár lemondása folytán a plébános most a polgár­mesterhez fordult, ki 26 éves Antoin fiát küldötte a lel­kész lakba s fegyvertársul hozzászegődött a fiatalabb Jean, az Ars-i kastély kertésze. A paplakban, ahová az esti ima után jöttek, tizenkét éjszakát töltöttek. „Mi semmi­féle zajt nem hallottunk ‒ beszélte Jean. – De nem így a plébános úr, aki a szomszédos szobában aludt, vagy legalább is aludt volna, mert az álma többször meg volt zavarva. Kérdezte is tőlünk: „Gyer­mekeim, ti nem hallottatok semmit? Mi azt feleltük, hogy semmit. Persze az igazság az volt, hogy olykor hallottunk egy halk zajt, olyat mintha egy kés pengéjét gyors egymásutánban a vizeskancsóhoz ütötték”.

Ezt követő napokon, más fiatalemberek is őrködtek a paplakban, köztük a kastély ­felügyelője, a templomtoronyban helyezkedett el. De ők sem hallottak semmi gyanúsat, viszont egyöntetűen tanúsították, hogy éjszaka láttak egy lángnyelvet, mely a lelkészlak felé tartott.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

sddefaul_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgLucifer a gyóntatószékben   

     Egy egészen különös eset történt 1840. január 23-án délután Vianney gyóntatószékében. Egy asszony, akin semmi különöset sem lehetett észrevenni letérdelt, hogy gyónjon, de hallgatott. Vianney több ízben is sürgette, hogy kezdje meg a bűnvallomást. Aztán egyszeriben éles és hangos szó­val ezt mondta: 

– Csak egy bűnt követtem el, de ennek gyümölcsében részesítem mindazokat, akik akarnak belőle. Emeld föl azt kezedet, és oldozz föl engem!

‒ Ki vagy te? ‒ kérdezte a Szent.

‒ Magister Caput (a mesteri főnök) ‒ felelte latinul, majd franciául folytatta ‒, ó te fekete varangy, mennyi fájdalmat okozol nekem! Te mindig azt mondod, hogy el akarsz innen menni. Hát miért nem mész? Mert vannak más fekete varangyok, akik jóval kevesebb fájdal­mat okoznak, mint te!

‒ A püspöknek írok majd engedélyért, hogy téged kiűzzelek! ‒ mondta szentünk.

‒ Jó! De annyit megtehetek, hogy annyira reszkessen a kezed, hogy ne tudjál írni, és végül az enyém legyél! Jegyezd meg, erősebbeket is legyőztem már mint te! Tudd meg, hogy „Nélküle” (itt durva szót használt a Szent Szűzre), aki odafönn van, már rég a miénk lettél volna, de ő téged védelmez azzal a nagy sárkánnyal (Szent Mihály), aki templomod ajtaja mellett van. Mond, miért kelsz fel te olyan korán? Bizony engedetlenkedsz ezzel a viola ruhásnak (a te püspöködnek)! Pihenj, rád fér! Miért prédikálsz te olyan egyszerűen, hiszen ebből arra következtetnek, hogy tudatlan vagy! Prédikálj olyan mesterkélten, mint a városokban!

Az ördögi sértegetések több percig tartottak, amelyek fel­váltva célba vették a környék püspökeit, a különböző rangfokozatú papokat és végre ismét az Ars-i plébánost. Végül is a gonosz lélek, aki képes mindenki életében valami kifogásolhatót találni, akarata ellenére nem csak kénytelen volt tanúskodni az Istenanya segítségében, de szentünk megtámadhatatlan erényessége mellett is tanúskodott, ahogyan az Enavgéliumban is történt Jézussal!gyontatas_demonnal_535.jpg

A szent lelkek „szelídsége a keserű megpróbáltatásokból sarjadzik.” (Kis Szent teréz)

1843. februárjában több személy előtt bizal­masan így nyilatkozott: „Azt hittem, hogy a püspököm bottal fog engem Ars-ból kizavarni, sőt felfüggeszt és börtönben fejezem be életemet. De úgy látom, mégsem érdem­eltem ki ezt a kegyet.” S amikor a trévoux-í esperes által megejtett vizsgálat után Devie püspök örömmel hagyta meg őt plébániáján, Vianney felsóhajtott: „Itt hagynak mint a láncra kötött kutyát! Mégsem ismernek engem eléggé!”

le-saint-cure-ars-086_280.JPGÍme a Szent Ars-i plébános a hősi alázatosság magas fokára küzdötte fel magát: nemcsak a megtiszteltetést, vagy pláne a rangot nem kereste, hanem megvetette azt. Az erkölcsi szenvedés, ahelyett, hogy leverte volna, még inkább munkára tüzelte őt!

Az bizonyos, hogy Vianney védhette volna magát, akár nyilvánosan is, miután őt is nyilvánosan támadták. Több w-saint-jean-vianney-devil-_280.jpgízben tanácsolták is ezt neki. De ő jobbnak látta, ha Isten előtt sír és a világ előtt hallgat. Szerencsére, csodálatraméltó élete maga emelt szót erényei védelmére, és bizony híveinek nagyobb része mély tisztelettel adózott neki.

Ő aki gyermekkorában ‒ túlzott szemérmetességből még szegény anyját sem akarta átkarolni, annyira tartózkodó maradt, hogy betegsége idején is csak férfi ápolót engedett magához.

A nőket akiket szolgálatra alkalmazott, úgy oktatta ki, hogy mindazt, amit érdekében tesznek, Istenért tegyék.

„Én nem mertem rátekinteni, sem pedig vele beszélni ‒ mondta Lassagne Katalin –, csakis az Isten iránti szeretetből szol­gáltam őt és sohasem természetes vonzalomból. Ha valamit vittem neki, el voltam arra készülve, hogy elutasít engem”. (Képünkön szentünk cipője) (Források a 2. részben!) (Folyt.)st-john-vianney-journeyed_535.jpg

Szólj hozzá!

Ízelítő a halálból

 com_howardstorm.jpg     Howard Storm professzor szemeit ólomsúlyként zárta le valami. A fájdalomtól összetörten egyszerre csak ijesztő sötétség vette körül és úgy érezte, hogy a nemlét szakadékába zuhant. Bár a földi érzékelés számára gyakorlatilag meghalt, mégis tudatosult benne, hogy él, egészen kifinomult módon érzékelve önmagát és környezetét. Tudatában volt a kórházi helyzetének, de a fájdalmat már nem érezte. mutet01.jpgCsodálkozva tapasztalta, hogy az ágya mellett áll a kórteremben, és önmagát látja, amint mozdulatlanul fekszik az ágyon. Aggódó felesége épp beszélt hozzá, de a válaszát már nem hallja.

      A kórházi szoba vakítóan világosnak tűnt, minden részletet oly tisztán és élesen látott, mint azelőtt soha. Ezzel együtt, valami érthetetlen aggodalom és félelem kerítette hatalmába, mivel nem tudott kommunikálni. Egyre hangosabban hallott különös hangokat, melyek a nevén szólították: "Howard gyere velünk, már oly régóta várunk rád, mi megoldjuk a problémádat!" Mintha valami ismeretlen erő húzta volna kifelé a szobából, bár úgy érezte, hogyha elhagyja, már soha többé nem térhet oda vissza. A titokzatos hangok azonban sürgették: "Nem segíthetünk neked, ha nem jössz velünk."

shadowofthevalley1.jpg     Tekintve, hogy nem volt semmi viszonyítási pontja, elhatározta, hogy hallgatni fog rájuk. Ettől kezdve úgy érezte, mintha egy hatalmas titokzatos és ködös folyosóra hasonlító valamiben lenne, ami igen félelmetes. A messzeségben ember formájú, homályos alakokat vélt látni, és közeledni akart feléjük, de nem tudott, mert ezek az emberek minduntalan távolodtak tőle. Kis idő múlva egyre csak sötétebb lett és vészjósló alakok kezdték körül venni. Ezek jelenléte mind jobban rémisztette őt, mivel gyűlölet és hazugság áradt belőlük. Storm hátranézett és az volt az érzése, mintha több mérföldnyi távolságba került volna a kórházban fekvő testétől és az ágya mellett ülő feleségétől. Az a furcsa érzés lett rajta úrrá, hogy az ő ideje lejárt és mindaz, amit épp tapasztal, az nem csak egy rossz álom, hanem a szörnyű valóság.

      Az őt körülvevő titokzatos alakok, akik egy ismeretlen cél felé vezették, egyre inkább átkozni és sértegetni kezdték. Gúnyos mosollyal állították, hogy nemsokára elérnek arra a bizonyos helyre ahová mindig is várták. Howardban tudatosult, hogy reménytelen helyzetbe került. Most kezdte csak tisztábban látni az alakok visszataszító külsejét. Egyre agresszívabbak lettek és káromkodás és átkok közepette különféle kínzásoknak vetették alá. Ezek a lények teljesen érzéketlenek voltak minden együttérzés iránt, teli gyűlölettel és féktelen kegyetlenséggel. Storm megértette, hogy ezek kárhozott lelkek, akik földi életük során elutasították és gyűlölték Istent. Hiába próbált védekezni ellenük, csak még agresszívabbak lettek, még jobban kinevették. Storm számára ez volt a legrémisztőbb és legkétségbeejtőbb helyzet, amit valaha átélt. Egyszer csak meghallott egy belülről jövő hangot, amely arra szólította fel, hogy imádkozzon, hogy valamiképp könyörögjön Isten segítségéért. Először, földi szokásához híven elutasította ezt a gondolatot, de a hang egyre jobban sürgette, jóllehet egyáltalában nem tudott imádkozni, mert felnőttként sohasem imádkozott. Kétségbeejtő helyzetbe került. Végül, eszébe jutottak a Miatyánk egyes részletei meg néhány egyszerű gyermekima, így azokat kezdte ismételgetni.
 

festmenyekfromhell20_1.jpg

     Megdöbbenve tapasztalta, hogy amikor ügyetlenül nekifogott a fohászkodásnak, a lények pánikszerűen menekülni kezdtek tőle. Dühöngve üvöltöztek, hogy hagyja abba, úgysem hallja őt senki, mert Isten nem létezik. Azzal ijesztgették, hogy méginkább leszámolnak vele, s eközben szörnyen káromolták Istent és a Szűzanyát. Storm megállás nélkül ismételgette az imarészeket és ez hatalmas erőt adott neki, hiszen látta, hogy mily dühösen és fejvesztve menekültek előle a gonosz szellemek.
      Megértette, hogy amint abba hagyja Jézus nevének ismételgetését, nyomban visszajönnek, és újra gyötörni kezdik, amelyet oly borzasztóan kínzó érzésként élt meg, hogy addigi testi szenvedései emellett semmiségnek tűntek. Forrás:

Szólj hozzá!

bencze_izabella.jpg

     Sokunkban munkál a kérdés: mitől bolondult meg egész Nyugat-Európa, pontosabban az uniót vezető és őket kiszolgáló politikusok, no meg a lakosság jelentős része? Gazdasági érdek, hataloméhség, láthatatlan háttérerő szerepel a lehetséges válaszaink között, ami miatt persze üldözési mániával, összeesküvés-elméletekkel, rasszizmussal vagy a jogállamiság teljes felszámolásával vádolnak minket.
Azonban soha nem ejtünk szót a konformitásról (beleegyezés, sodródás, megalkuvás).
     A konformitás egy, a szociálpszichológiában használt mérték, amely azt mutatja, hogy egy adott csoport tagjai hajlandók-e, és ha igen, mennyire megváltoztatni a nézeteiket annak érdekében, hogy illeszkedjenek az adott csoport szabályaihoz. Illeszkedjenek azért, hogy a csoport, amelyben élnek, elfogadja őket. Így egyszerűbb és élhetőbb az élet. Hogy így legyen, ha személy szerint nem is értenek egyet a szabályokkal, mégis helyesnek fogadják el azokat. Magyarul szólva: a manipuláció tökéletesen működik, az emberi psziché hajlamos magát alávetni a csoport befolyásának. (...)
     Ha a háromnegyed uniós parlament azt szajkózza, hogy Orbán Viktor diktátor, hogy a magyar kormány lábbal tiporja a jogállamiságot, hogy hazánkban nincs szólásszabadság, hogy médiaterror van, és mindezt mantraként, fröcsögő pofával, eltorzult arccal ordítják, a vonalak előbb-utóbb egyforma hosszúak lesznek.
Azt mondjuk, az a magyar, akinek fáj Trianon. Elemezzük a történteket, hangoztatjuk az igazságtalanságot, siratjuk a múltat, és közben hagyjuk, hogy még ma is győzzön a konformitás hatalma. Mert nem cáfoljuk ezer decibellel a Trianont eredményező hazugságokat, mert nem harcolunk eléggé a történelem meghamisítása ellen, mert még most sem számoltunk le a hazugságok tömkelegével.
edvard_benes_200.jpg     1920. február 26-án Edvard Benes külügyminiszter – még a trianoni diktátum aláírása előtt – a csehszlovák parlamentben elmondta azt a beszédet, amely nem tartalmazott mást, mint az általa már évek óta az egész világon unásig terjesztett véleményt:
„A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”
És a konformitás működött. A világ közvéleménye azonos alapokra épített. Persze a hazugság megegyezett a győztes hatalmak érdekeivel. Egyértelművé vált, hogy a magyarokat alaposan meg kell büntetni. Így lett a többi néma csend. (...)
Ne adjuk fel!
Szerző: Bencze Izabella jogász
Forrás: Magyar Idők 2018. 05. 31. (részlet)! Teljes cikk: https://magyaridok.hu/velemeny/trianonrol-maskepp-3132823/a_haza_nem_elado_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgHa azt hallanád, hogy „Ütött az elkárhozás órája!”  

     Egy az időnként érezhető természetfölötti finom illat, amely a falut elárasztotta, ha­ragra ingerelte a gonoszt. „Ronda falu ez a ti Ars-tok ‒ kiáltott egy ördöngős asszony ‒ bűzlik itt minden! Bezzeg Rotonde, (kétes­ hírű helyiség Lyon-ban) az más! Ott minden nagyon illatos!”

Mindezek után nem csodálkozhatunk, hogyha annyi és annyi idegen akik csak rövid ideig tartózkodhattak Ars-ban, vonzalmat éreztek ezen istenáldotta falu iránt. Különösen azok, akik igazán megértették a falu lakosságának lelkületét és élvezni tudták a mélységes békét, úgyhogy amikor hazatértek, szinte számkivetésben érezték magukat.

Az, hogy van pokol és vannak bukott angyalok, tanítja a katolikus hit, melynek értelmében az ördög nem egy képzeletbeli szellem, hanem az emberét magasan meghaladó nagyintelligenciájú személyes lény. Az igaz, hogy tevékenysége a nagyvilág előtt rejtett, de nyomaiban és pusztításaiban nagyon is felismerhető! Istennek nem tud ártani, csak üdvözítő terveit próbálja akadályozni a világban. Különösen az ellene tevékenykedő Isten szolgáinak és a hívek munkájának hatékonyságát próbálja untalan hátráltatni!

Ennél fogva szinte természetes, hogy harmincöt esztendőn át ‒ 1824-1859-ig ‒, az Ars-i plébános is ki volt téve a Gonosz támadásainak.

A sátán minden igyekezetével és cselével azon volt, hogy Vianney nyugalmát megzavarja, hogy ezáltal imájában, vezeklésében és apostoli munkájában csüggedtséget ébresszen, s a lelkek szolgálatát abbahagyja! De az üdv ádáz ellensége szentünkben emberére talált és legyőzetett! „Vianney harcai a démon ellen ‒ írja Lassagne Katalin ‒, buzgalmát még élénkebbé és önzetlenebbé késztették”. A gőgös gonosz lélek, aki végtelenül lenézi az emberi nemet, nem számolt ezzel a körülménnyel.

vianney5_280.jpgA pokoli üldözés akkor kezdődött, amikor a szent plé­bános a „Gondviselés” tervei fölött gondolkozott, s e célra házat vett, az 1824-1825 közötti télen. Ez időtájt, meg nem szűnő belső kísértésekkel, és egy elég súlyos betegség formájában jelentkezett, melyet Vianney „fiatalkori meggondolatlansága” következményének tudott be. Így aztán ezen állapotában, Istennek ajánlva magát, közeli halálát várta, annál is inkább, mert többször hallotta: „Ütött az elkárhozás órája!”

Hogy külsőleg is zavarja nyugalmát, az ördög meglehetős ártatlan bosszantásokhoz folyamodott. Szentünk minden éjjel úgy hallotta, mintha valaki szaggatná az ágya függönyeit. Azt hitte, hogy közönséges rágcsálókkal van dolga, és ágya mellé vasvillát állított. Persze hasztalan rázta meg a függönyöket, elűzendő a patkányokat, mert annál hangosabbak lettek a zajok. Másnap csodálkozva látta, hogy a függönyök teljesen épek! Ez a gonosz játék elég sokáig tartott.

A fenti esetekből látható, hogy az Ars-i plébános kezdetben nem is gondolt arra, hogy a sötétség fejedelmével van dolga. Cseppet sem volt ugyanis hiszékeny a rendkívüli dolgok iránt.

„Azt kérdeztem tőle ‒ beszéli Dufour, Belley-i misszionárius ‒, hogy mit tart oly személyről, akit a düh kerít hatalmába, hogyha papot vagy keresztet lát?” Ezt válaszolta: Egy kis idegesség csupán, meg egy kevés zsiványság!”

Az Ars-i plébános még hallatlan munkaenergiája közben is gyakorolta az önuralmat, mégpedig hősi fokban! Ennél fogva állíthatjuk, hogy nála a hallucináció teljesen kizártnak tartható. Az ilyen dolgok iránti hozzáállása nagyon szigorú volt. Róla nem tételezhető fel, hogy a meséket találjon ki, mivel oly mértékben gyűlölte a hazugságot! Tehát nem is beszélt volna soha az ördög támadásairól, ha azok tényleg meg nem történtek volna. Ez volt a meggyőződésük azoknak is, akik vele érintkeztek.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

kisertes_mages-938548284-_535.jpg4639m_535.jpg

Szólj hozzá!

trinity8_250_1.jpg     A Szentháromság ünnepe (latinul: Festum Trinitatis, székelyföldi nevén kicsi pünkösd) a nyugati kereszténységben a Háromszemélyű Egy Isten ünnepe, melyet a pünkösd utáni vasárnapon tartanak.

A pápák sokáig vonakodtak, hogy külön ünneppel is megszenteljék a hittitkot, de hazánkban már Könyves Kálmán király (+1116) elrendelte május utolsó vasárnapjára a Szentháromság ünnepének megülését. Végül nyugaton csak XXII. János pápa rendelte el az ünnepet 1334-ben. (Az ortodox egyház pünkösdkor tartja.)

A Szentháromság titkát a kinyilatkoztatásból ismerjük. Jézus megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, a mennyből az Atya szózata hallatszott és a Szentlélek galamb képében szállt alá (Mt 3, 16-17). Jézus a tanítványait megbízta: „Tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében” (Mt 28, 16-20). Szokás azt mondani, az Atya teremt, a Fiú megvált és a Szentlélek megszentel. Három személy, egy Isten. Ez a Szentháromság titka.

Szent Ágostonról jegyezték fel, hogy a tengerparton sétált és a Szentháromság titkáról elmélkedett. Egy kisgyerek akadt az útjába, aki a tenger vizét meregette ki egy gödörbe. A szent megkérdezte tőle, hogy miért csinálja ezt az értelmetlenséget? A kisfiú így felelt: Hamarabb kimerem én a tenger habját, minthogy te megérted a Szentháromság titkát.

Nekünk sem könnyű belemélyedni ebbe a hitigazságba. Valójába nem is a fejünkkel, hanem a szívünkkel kell megértenünk. A Szentháromság tanának mondandója, hogy Isten közösségi. Mivel pedig az ember Isten képmása, ezért nekünk is közösséginek kell lennünk, mégpedig mindenkor egységben és szeretetben!trinitiicon_535.jpg

Szólj hozzá!

A hitetlen ember épp úgy szenved, csak nincs semmi értelme

howard_storm_.jpg      

      Howard Storm 1946-ban született Massachusetts államban (USA). Művészeti előadó a Northern University Kentucky professzoraként. Saját bevallása szerint kétszeresen is ateista volt, egyfelől, mint önző, erős dohányos, ivós és kellemetlen ember. Másfelől tanárként mindenkivel szembeszállt, aki az istenről, vallásról akart vele beszélni. Egy szerzetesnő hallgatóját külön figyelmeztette, hogy eszébe ne jusson a hitet emlegetni.
      Ateista lévén, abszolút mértékben meg volt győződve, hogy a halál az emberi lét végét jelenti. Hitetlensége azonban egycsapásra véget ért, miután 1985-ben a Párizsban töltött szabadsága alatt súlyos betegségen esett át, és átélte a klinikai halált.

A nagy szembesülés

     1985 nyarán Howard Storm professzor a feleségével és a diákjaival Európában járt, ahol útjuk utolsó állomásaként a párizsi Georges Pompidou Központot látogatták meg. Másnap reggel Howard Storm átható fájdalmat érzett a gyomrában, mintha haslövés érte volna. Annyira szenvedett, hogy szó szerint üvöltött a fájdalomtól. A mentőorvos megállapította, hogy valószínűleg patkóbél sérülése van. Fájdalmai enyhítésére morfiuminjekciót kapott, és műtétre beszállították a kórházba.

     A röntgenfelvételek igazolták, hogy a patkóbélen hatalmas repedés van, amit valószínűleg egy fekély okozott. Sürgős műtétre volt szüksége. Miközben Storm a műtétre várakozott, nem csak a morfium hatása kezdett csökkenni, hanem egyre inkább tudatosult benne, hogy elérkeztek életének utolsó pillanatai. Kétségbeesetten könyörgött a kórház személyzetének, hogy segítsenek rajta, de rosszkor volt rossz helyen, mert sok orvos szabadságon volt és a műtétet másnapra halasztották. Az elviselhetetlen fájdalom miatt, még a percek óráknak tűntek a számára és úgy érezte, hogy a reggelt már nem éli meg. Kétségbe ejtette a személyzet érdektelensége. Féltette az életét és azon aggódott, ha ő meghal, mi lesz a feleségével, a két gyerekkel, a képeivel, házával, a kertjével és mindenével amit szeretett.

kepatmeretezes_hu_grimtown2.jpg     A halál gondolata végtelenül megrémisztette, hiszen csak 38 éves volt, sikeres tanárként és művészként. Mindenáron élni akart, de szembesülnie kellett az emberi közömbösséggel, mely az életébe kerülhet. Az ereje közben egyre csak fogyott és már a levegővétel is nehezére esett. Alig tudta felemelni a fejét vagy bármit mondani. Könnyeivel küzdve búcsúzott el a feleségétől, kimondva azt amit ritkán tett, hogy mennyire szereti. A felesége megölelte őt, és sírva megcsókolta.

Howard Storm professzor meg volt győződve arról, hogy a halál az emberi tudatnak és létezésnek a végét jelenti. Nem hitt Isten létezésében, még kevésbé a mennyben, a tisztítótűzben vagy a pokolban, így aztán semmi reménye nem volt. A kétségbeeséshez azonban nem kell hit. Forrás:

Szólj hozzá!

Izaiás próféta:
»Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk. Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül. Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene.« (Iz 45,20-25)magyarorszag_cimerrel_535.jpg

Szólj hozzá!

hiszek_egy_istenben_hiszek_egy_hazaban_2_535_1.jpg

Szólj hozzá!

Az első világháború után a győztes nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok épp azt a népet büntették meg a legjobban, akinek semmi köze nem volt a háború kirobbantásához. Kegyetlenül feldarabolták, elvették területének legnagyobb, leggazdagabb részeit és több millió magyart kényszerítettek idegen, ellenséges fennhatóság alá, ahol üldözés, megalázás és léleknyomorító soviniszta törvények örökös rabszolgaságába kerültek. A magyarokat képmutató módon a kisebbségek elnyomásával vádolták meg épp azok a háborús bűnös nagyhatalmak,  amelyek országaikban betiltották a kisebbségek  nyelvhasználatát, gyarmataikon véres kézzel kormányoztak, és az őslakosok ellen szörnyű népirtásokat követtek el!

Államférfiak a trianoni béke-parancsról:
hlinka_andrej.jpg

ANDREJ HLINKA páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:

 

    "Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt." 

vladimir-lenin.jpgEgy ritka tiszta pillanatában, még VLAGYIMÍR ILJICS LENINNEK sem tetszett:


    "Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke... ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak." (- Ő aztán, igazán tudta!)  

André_Tardieu_1928.jpgANDRÉ TARDIEU, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében:

    "Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást  tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében."  

masaryk_tomas_garrigue.jpgTOMÁS GARRIGUE MASARYK, Csehszlovákia első elnöke:

    "Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között."  

 

 

Rothermere.jpgLORD VISCOUNT ROTHERMERE, a Daily Mail kiadója és fõszerkesztője, 1927. június  21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt - Hungary' s Place in the Sun) című cikkében a következőket írta:

    "Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket
és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak.
Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád
és ostoba trianoni szerződést."

Francesco Nitti.jpgFRANCESCO NITTI, olasz miniszterelnök, 1924. szeptemberében:

    "Egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... nincs olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, melyeket Magyarországra kényszerítettek..."

Herbert_Henry_Asquith.jpgHERBERT HENRY ASGUIT, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:
 
    "Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes   tévedések eredménye."  

 

Artur Neville Chamberlain.jpgARTUR NEVILLE CHAMBERLAIN, angol miniszterelnök:

    "A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem." 

 

 

Stanley Baldwin.jpgSTANLEY BALDWIN, angol miniszterelnök:

    "Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg." 

 

 

 

lloyd-george.jpgLLOYD GEORGE, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:   

    "Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt."

Szólj hozzá!

Egy földi szentet, súlyos kritikák érnek 2

     az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgAz annyira kemény munka árán megfogalmazott szent­beszédei meghozták a megérdemelt gyümölcsöt.

le-saint-cure-ars-139_280.JPG„Egy tanult pap barátom ‒ beszéli Faivre Cyril atya ‒ megjelent Vianney előtt, hogy egy nehezen megoldható teológiai esetet terjesszen elő neki. A barátom bevallotta, hogy a csodálattól nem tudott magához térni, amikor az Ars-i plébános feltűnő könnyedséggel és szabatossággal oldotta meg a kérdést!”

Csodálkozásunk magyarázatát, maga az Ars-i plébános nyújtotta nekünk, amikor egy katekézisében ezeket mondta: „Mindazok, akiket a Szentlélek vezet, helyes fogalmakkal bírnak. Ebből következik az, hogy a tanulatlan emberek néha többet tudnak, mint a tanult emberek.”

„Egy alkalommal ‒ beszéli Garets grófné ‒ bátor voltam a püspök előtt megjegyezni, hogy az emberek az Ars-i plébánost kevésbé tanult papnak tartják”.

„Azt nem tudom, vajon tanult ember-e ‒ felelte a püspök ‒ de azt nagyon jól tudom, hogy a Szentlélek kötelességének tartja, hogy felvilágosítsa őt.”

A lelkipásztorok közül többen kigúnyolták Vianney különcködő életmód­ját, beleértve az „állandó” rózsafüzérezését, amit egyszerűen őrültségnek neveztek. Pedig felismerhették volna, hogy Vianney mutatja a helyes utat, hiszen nem lehetséges Krisztusnak átadott tiszta papi élet, bensőséges Mária-tisztelet nélkül, és aligha lehet az a tisztelet bensőséges, ha nem imádságos! Devie püspök mindenesetre szomorúsággal vett tudomást a paptestvérek kritikái miatt. „Uraim! ‒ mondta a lelki­gyakorlatra összegyűlt papságnak ‒ minden papom számára ily őrületből csak egy mákszemnyit kívánnék!”

És a püspök nem késett bizalmát kifejezni Vianney-vel szem­ben, aki 1832. szeptember 15-én szükséges felhatalmazásokat kért, hogy a Chaneins plébánián tartandó missziók alkalmával még a püspöknek fönntartott esetekben is feloldozhasson. A bölcs püspök nem­ csak erre az alkalomra adta meg az engedélyt, hanem saját kezűleg ráírta az okmányra: Item pro tota dioecesi. (Valamint az egész egyházmegyében)!

A főpásztor magatartása az Ars-i plébánossal szemben, üdvös lecke volt a támadók számára. Beköszöntött az az idő, amikor néhány kisszerű kifogás kivételével, a szent pap működése a paptársak körében általános elismerésre talált.

le-saint-cure-ars-122_280_1.jpg1834-ben a Bourg-i szemináriumban tartott lelkigyakorlaton Devie püspök a gyóntatók hivatalos névsorába az Ars-i plébános nevét is felírta. Annyi lelkész kereste föl, hogy egy pillanatnyi szabad ideje sem volt, sem imáit, sem magánelmélkedéseit nem tudta elvégezni, sem pedig szónoki fejtegetéseit nem volt alkalma elkészíteni.

Az Ars-ba jövő zarándok tömegek nem voltak zajosak, hiszen azért jöttek, hogy lássák a Szentet és gyónjanak nála. És még valami lényeges, éspedig hogy Szent Filoménának tett fogadalmuknak eleget tegyenek. Erre nem sok francia templomban volt akkor még lehetőség!

És bizony egyesek úgy léptek a községbe, mint egy templomba. Mihelyt megpil­lantották a téglából épült tornyot, sokan levették kalapjukat s keresztet vetettek.

Ha sokáig is kellett várakozni arra, hogy helyet le­hessen találni a templomban, az idegenek, kevés kivétellel, nem vesztették el türelmüket. Mindenáron hallani akarták a Szentet és a fő cél mégis az volt, hogy a gyóntatószékben be­szélhessenek vele.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

v_s_janos_rozsafuzerrel_b535.jpg

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Dr. Gloria Polo Ortiz záró szavai

gloria-polo_1.jpgDon Luis Fernando Rico Ramineznek, férjemnek és gyermekeim apjának posztumusz méltatása

2006. október 6-án férjem nehéz szívvel utazott Kolumbia másik részébe, Quindio-ba. Az unokatestvérét látogatta meg, akit nagyra becsült, hogy ott legyen az unokatestvére lányának elsőáldozásán. A férjem volt ennek a lánynak a keresztapja. Nagyon kötelességtudó keresztapa volt, és nagyon komolyan vette ezt a vallási tisztséget. Ez volt az oka, hogy minden akadály ellenére kihasználta az alkalmat és elment, hogy jelen legyen a keresztlánya elsőáldozásán.

Ezen a napon, október 7-én bementem a rádióba, hogy a „Percek Istennel” című adáshoz a tanúságtételt felvegyék. Délután 2 óra volt, amikor férjem mobiltelefonon felhívott, és azt mondta: „Kincsem, ott voltam a keresztlányom elsőáldozásán, és ezen a szentmisén én is áldoztam, aztán Jorggal (unokatestvér) vidéki birtokára utaztunk.” Megszakítottam a beszédét, s azt mondtam neki: „Kincsem, nagyon szeretlek, de most nem beszélhetek, mivel a rádió stúdiójába megyek, mert időpontot kaptam a felvételre. Úgy 6 óra körül hívjál fel!” Röviden válaszolt: „Én is nagyon szeretlek - akkor biztosan hívni foglak!”

17:30-kor éppen egy szupermarketben voltam bevásárolni két gyermekemmel – az idősebbik, 17 éves fiammal (akire az apja nagyon büszke volt, és aki sokat jelentett a férjemnek), és a fiatalabb lányommal, Maria Joséval. Egyszer csak megszédültem, és nagyon rosszul éreztem magam, mintha a lábam alatt megmozdulna a föld. A kisebbik gyerek azt mondta nekem. „Valószínűleg azért vagy rosszul, mert ezt a boltot boszorkányok képeivel és eszközeivel dekorálták.”

Röviddel délután 6 után hirtelen úgy éreztem, mintha lebegnék, és valami húzna. Először a vállamban éreztem, aztán lefelé az egész testemen át a lábamig. Közben úgy éreztem, mintha meg kellene halnom. A fiam megtámasztott, és tartott. Közben azt mondta: „Mami, mi van veled? Mama, mi van?” Belül nagy fájdalmat éreztem a szívemben, mintha megfulladna a lelkem.

Amikor mentünk az autóval hazafelé, megszólalt a mobiltelefon, és elmondták, hogy a férjem infarktust kapott. Röviddel utána másodszor is megszólalt a telefon, és azt mondták, hogy a férjem meghalt. Én éppen vezettem, gyermekeim hangosan kiabáltak a fájdalomtól a váratlan hír hallatán. Ekkor imádkozva a következőt mondtam: Istenem, szeretlek, átadom neked irgalmas, megváltó kezedbe kedves férjemet, felajánlom végtelenül nagy lelki fájdalmamat, amely ezekben az órákban egész családomat is áthatja, s ily módon egyesül Veled a kereszteden, hogy te, hatalmas Isten, ezzel a felajánlással sok lelket megmentsél.”

Sírtam a bánattól, és bensőmben az öröm és elégedettség érzése volt, mert tudtam, hogy férjem a mi Urunknál, Istenünknél van, és megismerhette Isten örök szeretetének leírhatatlan örömét és boldogságát.

Az történt, hogy férjem már az első telefonhívásnál - amikor azt közölték, hogy szívinfarktust kapott - halott volt. A telefonálónak az volt az elképzelése, hogy így készít fel minket a halálhírre. Egy perc se telt el, mire újra hívott a hírrel, hogy meghalt.

Mi történt hát?

A férjem bement a szobájába, hogy felfrissítse magát, és lezuhanyozzon. Amikor az unokatestvér észrevette, hogy a férjem, Fernandó sokáig marad el, felment őt megkeresni, és bekopogott a szobájába. Fernandó azonban nem jelentkezett, pedig az unokatestvér hangosan dörömbölt az ajtón. Sokáig tartott, mire ki tudták nyitni az ajtót, mert nem találtak másik kulcsot, a szobaajtó belülről zárva volt. Mikor végre kinyitották az ajtót, a férjemet holtan találták a földön fekve.

A férjem, miután lezuhanyozott, a szék mellett összeesett, és meghalt, így fekve találták meg a földön. Infarktust kapott, és rögtön meghalt. Ez pontosan abban a pillanatban történt, amikor egy erős ölelést éreztem a vállamon. Alig kaptam levegőt, aztán úgy éreztem, ezek a karok nem tudtak ott maradni, lecsúsztak a földre, és mintha a földre akarnának húzni. Akkor nagyon rosszul éreztem magam, majdnem elájultam, úgy szédelegtem, hogy a fiam alig tudott megtartani.

Bogotába hozták a holttestet, és halála után három nappal eltemettük Fernandót, mivel meg kellett várni a legidősebb lányomat, aki szerzetesnővér, és éppen egy összejövetelen volt Rómában.

Tudják, mit mondott nekem a legfiatalabb lányom, Maria José? Könnyek közt mondta: Mama, ha Isten olyan jó, miért veszi el tőlünk a papát, mivel mindent tud, tudnia kellene, hogy a gyerekeinek szükségük van rá, különösen nekem, a legkisebbnek?”

Azt válaszoltam neki. „Látod pontosan azért, mert a te apád olyan jó ember volt, kitüntette őt, és a létező legnagyobb ajándékot adta neki, a Mennyországot. És mi, akik őt nagyon szeretjük, nem sírunk miatta, és nem hívjuk vissza onnan, ahol így kitüntették. Szomorúságunkban örüljünk annak, hogy most Jézus Krisztus szívében van, és ott kipiheni magát!”

Kedden, amikor a temetésen voltunk, felhívtak Peruból, hogy a megbeszélt tanúságtételre a terem teljesen megtelik a résztvevőkkel. Azt válaszoltam: „Lehetetlen mennem, most temetem a férjemet”. Nancy Freud, remek apostol Peruban, egy olyan asszony, aki egész vagyonát arra áldozta, hogy az új evangelizációt szervezze, esdekelve kért, hogy mégis jöjjek el szombaton, mert már lehetetlen az idő szűke miatt lemondani a rendezvényt. Ezen kívül azt ajánlotta, hogy vigyem magammal a gyerekeimet is az útra, hogy ebben a szituációban ne hagyjam őket egyedül.

És tudjátok, egyszerűen azt mondtam Jézusomnak: Ha azt akarod, hogy menjek Peruba, adj nekem kegyelmet és erőt, hogy útra kelhessek a gyerekekkel együtt.”

Tehát a gyerekeimmel együtt mentem. Csodálatosra sikerült a tanúságtétel, mert egész végig intenzíven éreztem, hogy a Szentlélek vezetett, és mindig sugalmazta nekem a helyes szavakat és mondatokat. Meghalt férjem különösen nagy ajándékot kapott, amikor egy összejövetelen, egy nagy stadionban 12 pap és püspök celebrálta a szentmisét a férjemért. Milyen értékes ajándék az én kedves Fernandómnak!

Ilyen esetek és nem várt események bizonyították Isten végtelen szeretetét. Minden akkor történt, amikor a perui TV-műsorban tettem tanúságot. Az interneten nézhető és letölthető volt.

Azon a napon, amikor Peruba repültem, beszéltem valakivel, aki Mexikóba, (pontosabban Carcúnba), egy Mária-találkozóra hívott meg. Közölni akartam ezzel az asszonnyal, hogy a megbeszélt időpontot nem tudom tartani. De ez az asszony elkezdett könyörögni:

Istenem, csak ezt ne! Kérlek, ne! A püspök is tart előadást ezen a találkozón. És azt terveztük, hogy végezetül te, Gloria zárod az összejövetelt a tanúságtételeddel. Ezzel a hirtelen döntéseddel (kevesebb, mint 10 nap van hátra), lehetetlenség az egészet lemondani. Szerződést kötöttünk a helyiségekre, kötelezően kibéreltük. Kérlek, gyere el a gyerekeiddel együtt. A hotelban elszállásollak benneteket, és átvállaljuk az ellátásotok költségeit. Mind a vendégeim vagytok”.

Elmeséltem a gyerekeimnek, és azt mondtam nekik: Látjátok, milyen nagyszerű és jóságos a mi istenünk, szűkös anyagi helyzetünk ellenére - ez nem akar szemrehányás lenni, és nem akarok hálátlan lenni, mindig megáldott kegyelmével, hogy volt elég munkám, hogy a keresetemmel a családot fenn tudtam tartani - de az tény, hogy szerény anyagi eszközeinkkel nem tudtuk volna megoldani, hogy mindnyájan Carcunba utazzunk szabadságra.”

A gyász és a fájdalom ellenére csodálatos napok voltak, amiket gyermekeimmel együtt Mexikóban töltöttünk, ahol sok ember előtt tehettem tanúságot, és a férjem halála előtt megbeszélt időpontokat a gyász ellenére be tudtam tartani.

Folytattam előadásaimat „az Eucharisztia katonáinak”, és a ti imáitok segítségével, kedves testvéreim az Úrban.

De ezután a gyóntatóatyám és lelki vezetőm Pater Wilson, a bogotai „Szent Kereszt” („Santa Cruz”) plébánia papja felszólított, hogy a tervbe vett előadásaimat mondjam le. Az európai és a kaliforniai tanúságtételre engedélyét adta. A többi előadást le kellett mondani. Nagyon fájt nekem, és szégyelltem magam, hogy a tervezett összejöveteleket, pl. a mexikóit, ahol már mindent megszerveztek, és termet béreltek, és az ottani püspökségek is beleegyezésüket adták, hogy a gyóntatóm iránti engedelmesség miatt nem tudtam megtartani. Mert Pater Wilson, a lelki-vezetőm következőképpen figyelmeztetett:

Régebben minden probléma nélkül és nyugodtan utazhattál a világ bármelyik részébe, mert a férjed maradt a gyerekeitekkel, de most, egyedülálló szülői kötelességed miatt ez már nem lehetséges és nem felelősségteljes. Gyerekeidet egyszerűen nem hagyhatod magukra.”

Tudnotok kell és megérthetitek, milyen nagy fájdalom volt a szívemben, s lelkemet erősen megrázta, de engedelmeskedtem lelki vezetőmnek, akinek mint az Úr papjának, biztosan jogában állt (és biztos alapos oka volt), hogy ezt a szigorú feltételt és tilalmat adta nekem.

A férjem nagyszerű ember volt. Az ő megalkuvás nélküli és áldozatkész segítsége nélkül nem utazhattam volna tíz éven át olyan sok országba, hogy az Úr nekem adott megbízását teljesítsem.

Kérlek mindnyájatokat, ha ajándékot akartok nekem adni, imádkozzatok a családomért, gyerekeimért és a már elhunyt családtagjaimért, elsősorban férjemért, és a villámcsapástól meghalt unokaöcsémért, és végül értem. Imáitokkal a legszebb és legértékesebb ajándékot adjátok nekem. Isten fizesse meg és köszönet mindenért, különösen az elhunyt férjemért, Luis Fernando Rico Raminezért mondott imáért (sz.: 1957. május 25. meghalt: 2006. október 7.).

/Gloria Polo Ortiz lelki vezetőjének címe és telefonszáma:

Wilson Alexander Mora G., (katolikus pap), plébános

/Calle 143, Nr. 65-57, Casa Blanca Norte, Telefon: 682 53 68 Bogotá D.C./

VÉGE

gloria01blanco_1.jpg

Áldott legyen az Isten mindenért!

Szólj hozzá!

10-17margarita-m-alacoque200.jpg

 

 

 

 

Jézus Szíve litánia

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten!     —     Irgalmazz                                                                  nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve       —       Irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív,
Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,
Jézus Szíve, Isten szent Temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent Szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország Kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló Tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet Tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény Mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív Királya és Központja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív,
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,
Jézus Szíve, vétkeinkért Engesztelő Áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás Kútfeje,
Jézus Szíve, Életünk és Feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök Áldozatja.
Jézus Szíve, benned remélők Üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók Reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek Gyönyörűsége. Irgalmazz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus!
Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

 66777240_530.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgEgy földi szentet, súlyos kritikák érnek

     Abban a nagyszerű mozgalomban, mely a tömegeket Ars felé irányította, a papság csekély szerepet játszott. Még a jámborabb papok is nagyon különösnek találták, hogy az emberek lelki tanácsot menjenek kérni egy 200 hívőből álló hitközség plébánosától! Hiába mondták a hívek, hogy „ez az atya nem olyan, mint a többi!” „Eh, túlértékelik őt, hiszen már a külső magatartása sem tükrözi az értékét! Csupán egy különc, aki jobban tenné, ha követné a klérus szokásrendjét!” ‒ mondták a kollégák.

le-saint-cure-ars-143_280.jpgÉs valóban, az első időkben paptársai nagyon szigorúan ítélték meg a magatartását és viselkedésében bizonyos félszeg eredetiséget láttak. Különcködésnek nevezték azt, ami valójában szent tökéletesség volt. Kortársai a nemtörődömségnek vélt viselkedését ítélték el, sőt egyesek zsugorisággal vádolták meg, mondván, hogy sovány jövedelme ellenére tudhatna magának megfelelő ruházatot venni.

Mások álszen­teskedést, palástolt törtetést, titkolt feltűnni vá­gyást vélték benne felfedezni, melynek időnként formális tettekben is megnyilvánult. A havi gyűlé­sen például az egyik szomszédja nem akart soha mellé ülni, amíg tisztább kalapot nem vesz föl.

Sőt, szentünkkel szemben néha jóindulatú tréfákat is megengedtek maguknak, amit ő mindig jó kedvvel fogadott. Amikor azt mondták rá, hogy „Ars-i plébános”, ezzel már minden gúnyt kifejeztek!

A megyéspüspök a Trévoux-i missziók végeztével adott ebéden azt kívánta, hogy Vianney az oldalán foglaljon helyet. Ezzel kétségtelenül nagyrabecsülését óhajtotta kifejezésre juttatni az alázatos lelkű pap iránt, akit a rágalom megpróbált bemocskolni. Devie püspök felismerte ebben a szegény falusi plébánosban, erényei és hősies lelkipásztori eredményei nem földi eredetűek. Mindjárt az ebéd elején az egyik meghívott, félhangosan akként mormogott magában, hogy „az Ars-i plébános, aki a püspök úr mellett ül, még csak cingulumot* sem vett föl!” (Ez időtájt a cingulum hordás nem volt szigorúan kötelező). A főpap és szentünk is hallgatott. A választ megadta az egyik idősebb paptárs, aki szárazon odavágott. „Az Ars-i plébános cingulum nélkül többet ér, mint más cingulummal!” Ezt azonban megerősítette a püspök: „Nagyon jól megfelelt!” És ettől kezdve szentünket béké­n hagyták.

* cingulum – papi, szerzetesi széles deréköv

le-saint-cure-ars-157_280.JPGMindenekelőtt őszintén be kell vallanunk, hogy Szentünk soha sem mutatott különös érzéket az irodalom iránt: egész papi élete folyamán nem olvasott szórakoztató olvasmányt, sőt újságot sem, egyedül a hitterjesztési lapokat olvasgatta. Az a mód, ahogyan mint gyermek és ifjú végezte annyiszor megszakított tanulmányait, az kihatással volt egész életére, vagyis a körülmények áldozata lett!

Kétségtelenül ismerte név szerint a nagy költőket, a nagy szónokokat, és ha nagy segítője Charles Balley Écully-i plébános ajánlásaira át is lapozgatta az írók műveit, alapos irodalmi tudást mégsem szerezhetett, így aztán a beszédeiben nem volt egyetlen világi idézet sem. Ha ezt a körülményt el is ismerjük, mégis kitarthatunk azon állításunk mellett, hogy az Ars-i plébános értelmi korlátoltságáról szóló állítás teljességgel igazságtalan. „Hallottam őt ‒ mondja csodálattal Lassagne Katalin amint olyan dol­gokról beszélt, amiket máshol soha nem hallottam, s amiket egy könyvben sem olvastam!”

(Források a 2. részben!) (folyt.)

le-saint-cure-ars-075_535.JPG

Szólj hozzá!

Mindszenty József a trianoni diktátumról, egyik kanadai körútján tartott beszédében így nyilatkozik:

+mindszentyjcm_2_1.JPG     „Ifjúságom nagy élménye volt a Kárpátoktól védett ép és egész Magyarország. Diákkorom óta történelmi valóságként élt és visszhangzott bennem Vaszary Kolos hercegprímás milleneumi beszédének megállapítása; hogy bár kard szerezte meg, de a kereszt tartotta fenn Magyarországot. (...) Hosszú életemben nagy magyar tragédiák tanúja lettem. (...) Az első kommunizmust, mint fiatal hittanár éltem át, s éppen elfoglaltam a zalaegerszegi plébániát, amikor nemzetünkre rákényszerítették a trianoni békeparancsot. Trianonban darabokra tépték a Máriának felajánlott Országot. Aki a természetfölötti hit szemével meri nézni vagy mérni a nemzetek és népek tragédiáját, (...) az jogosan gondolhat arra, hogy az ország talán azért került lejtőre, mert ¤ sokakban már elpártolt a szentistváni alapoktól a századforduló óta; úgy, mint a Muhi és a Mohács előtti években is.
     Keresztény hívők ítéletében az analógiák itt elgondolkoztatók. (...) Később Európában és az Amerikai Egyesült Államokban politikusok és államférfiak is beismerték, hogy a békekonferencia »elfogult« és »részrehajló« volt s a bosszúvágytól fűtött békeparancs sok igazságtalanságnak lett okozója, ugyanakkor részben hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely a második világháború kitöréséhez vezetett. Sajnos – ígéretek ellenére – a szerződő felek elmulasztották az igazságtalan békeszerződés revízióját, s így csak – a hitlerizmus hódításával egy időben – a második világháború küszöbén és annak első éveiben kaptunk vissza elszakított területeket: 1938-ban a Felvidéket, 1939-ben a Ruténföldet, 1940-ben Erdély egy részét és 1941-ben a szerbektől megszállt területeket. Mindezekről a területekről 1945. január 20-án az ideiglenes kormánynak, amikor aláírta a fegyverszüneti szerződést, le kellett mondania.”¤
     „Az I. világháború után a nagyhatalmak elvették Szent István földjének 68%-át, meghagyták 32%-át, 1/3-nál is kevesebbet, a vádlott meghallgatása nélkül. A II. Világháborúba a Sztálin-szövetséges Hitler hajszolta bele az országot. A szintén Sztálin-szövetséges hatalmak odaajándékozták a 32%-os csonkot is a nemzetiségirtó Sztálinnak, akinél mi is nemzetiség lettünk.”¤¤

¤Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974.
Szent István Társulat, Budapest, 1989. 186-187.
¤¤Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 226-227.

Igazsagot-Magyarorszagnak.jpg

Szólj hozzá!

http://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQbizalmam az ősi erényben címer 11.JPG Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek) 

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Isten szeretete a lelkek mentése 3

gloria-polo_1.jpgÉs az Úr megmutatta nekem, mi történt. Ez a szegény ember indián származású (szerintem országunk szentje), a „Sierra Nevada de Santa Marta” folyó partján, vidéken élt. Egy szegény, egyszerű vidéki paraszt volt. Alig volt ennivalóra valója a családjának. Ebben az évben földjének a termését elpusztította a tűz. Megmaradt tyúkjai nagy részét elvitte a róka. A szerencsétlenségsorozat folytatásaként a gerillák elvitték egyik fiát, hogy mint gyermek-katonát felhasználják céljaikra. Lement a faluba szentmisére, és olyan áhítattal vett részt rajta, amilyet ritkán látni. Az Úr megmutatta nekem, amint áhítattal imádkozott. Azt mondta: „Uram, Istenem, szeretlek, köszönöm neked az életemet, a családomat és a gyerekeimet!”

Az egész ima köszönet és dicséret volt. Két papírpénz volt nála, egy 10- és egy 5 ezres pezós. El tudják képzelni azt, hogy szegénysége ellenére perselyezéskor nem az 5.000-t, hanem a 10.000-t adja oda? Tudják, mikor adtam én ennyi pénzt perselyezéskor? Legfeljebb akkor, ha valaki a rendelőben hamis pénzt sózott rám.

A mise után a kevéske megmaradt pénzéből vett egy kis kenyeret és sót. Aztán ezt az élelmet, ahogy vidéken szokás, becsomagolta az előző napi újságba. (Az „El Espectator” című kolumbiai napilap volt.) Amikor becsomagolta a kenyeret, az újságban meglátta az elszenesedett testem fotóját, ahogy a baleset helyén a mentősök hordágyán feküdtem. Amikor ez az egyszerű ember meglátta ezt a fotót, (az alatta levő cikket el sem tudta olvasni), rögtön térdre esett, és keservesen, szívhez szólóan sírni kezdett.

Nagy, őszinte, önzetlen, gyermeki szeretettel és részvéttel imádkozott, s közben síró hangon a következőket mondta: „Mennyei Atya, Uram és Istenem, könyörülj meg ezen a testvéremen. Uram, mentsd meg őt, segíts neki, ne engedd elpusztulni, kegyesen nézz le rá és törődj vele. Ha megmented ezt a testvérkémet, megígérem neked, hogy elzarándokolok Buga szentélyébe (egy Mária kegyhely Kolumbia délnyugati részén), és biztosan megtartom ezt az ígéretemet, de légy testvérkém segítségére és mentsd meg őt!”

Képzeljék csak el! Egy egészen egyszerű, vidéki paraszt, aki nem szidja az Istent és nem átkozódik, hogy családja éhezik. Egyszerűen elképzelhetetlen nagylelkűséggel rendelkezett. Igazi, önzetlen, valódi szeretettel. Felajánlja az Úrnak, hogy átutazza országunkat, és elzarándokol egy kegyhelyre, valakiért, akit egyáltalán nem ismer, akivel soha az életben nem találkozott. Ennek a vidéki parasztembernek köszönhetem, hogy önök előtt állhatok.

Az Úr felvilágosított: „Ugye most már látod?! Ezt nevezem én felebaráti, engesztelő szeretetnek!”

Ezek után az Úr azt mondta nekem: Visszamész a Földre. De ezt az élményedet nemcsak 1000-szer, hanem ezerszer-ezerszer el fogod mondani. Lesznek emberek, akik nem fognak megváltozni, hiába hallják a történetedet. Az ilyen személyeket aztán még szigorúbban ítéltetik meg. Ahogy nálad is, a következő érkezésedkor szigorúbb lesz az ítélet. A felkentek, az Úr Isten felszentelt papjai és szerzetesek is szigorúbb ítéletre számíthatnak. Mert mindenkit, aki a világon az isteni csodákról tudomást szerzett, szigorúbb mércével mérnek majd. Mert nincs süketebb, mint az, aki nem akar hallani. És nincs bosszantóbb vakság, mint azé a személyé, aki nem akar látni.”

Mindaz, amit elmondtam – kedves testvéreim –, nem fenyegetés, nem is zsarolás, mert Istennek nincs arra szüksége, hogy fenyegessen vagy zsaroljon minket.

Ez, amit hallottak vagy olvastak, az Önök második esélye, az önök második lehetősége, amit mindnyájan, önök is és én is csak Istenünk mérhetetlen jóságának és kegyelmének köszönhetünk!

Használják ki ezt az ajánlatot! Talán ez az önök utolsó lehetősége. Hála a mi jóságos Istenünknek, túléltem, amit el kellett szenvednem. Ezért tudok önöknek beszámolni Isten kegyelméről.

Ha felnyitják majdan önök előtt is az „Élet Könyvét” (és ez meg fog történni mindenkivel!), haláluk után ugyanezt a folyamatot fogják átélni. Mindnyájan látni fogják szépítés nélkül, milyenek valójában. Legtitkosabb gondolataikat, és legrejtettebb érzelmeiket kölcsönösen látni fogják Isten jelenlétében. Minden nyílt lesz, semmi sem marad titokban. És az lesz a legszebb, amikor közvetlenül az Úr előtt fogunk állni. Közülünk minden egyes ember szemtől szembe fog állni vele.

Egész életünkön át az Úr koldulva kér bennünket, hogy térjünk meg, térjünk vissza az Atyai Házba, haza Hozzá, és Általa váljunk új teremtményekké. Segítsége nélkül ez egyszerűen lehetetlen nekünk.

Halmozza el az Úr, a mi Istenünk,

önöket gazdagon áldásával és kegyelmével.

Dicsőség Istennek, az Atyának, aki teremtett

és nagyon gyengéden szeret minket;

Dicsőség Istennek, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak,

aki kínszenvedésével és halálával megváltott minket,

aki drága szent vérével tisztára mosott bűneinktől;

Dicsőség a Szentléleknek, aki megszentel minket,

és adományai erejével megerősít, aki vigasztal és segít,

amíg Te Uram, vissza nem térsz, ahogy ígérted.

Jöjj, Uram, virradjon fel az óra, ami mindent megújít

és elhozza a Te Országodat! Újíts meg a föld színét,

és alapítsd meg a szeretet és béke Országát! Ámen

gloria_polo_021.jpg


 

 

 

Szólj hozzá!

harang_8_200.jpg

     Száz évvel ezelőtt, amikor aláírták a gyalázatos trianoni békediktátumot, egy órán keresztül szóltak a harangok, a halálraítélt Magyarország harangjai. Imádkoztak a harangok, és zúgták azt a fájdalmat, amit elmondani nem lehet.

A magyar nagypéntekre teremtett nemzet. A nagypéntek az az idő, amikor a legtöbbet tudhatunk meg Isten végtelen szeretetéről az ember iránt. Ámde nepek_krisztusa_magyarorszag_200.JPGnagypéntekben gyökerezik a feltámadás is.

Száz évvel ezelőtt, amikor ezt az ősi népet a győztes hatalmak igazságtalanul és nemzetgyilkos szándékkal keresztre feszítették, népünk csendben, krisztusi mód szenvedett, befelé sírva a lelke felé. És ennek a nagypénteki csendnek olyan ereje volt, hogy a hóhérok is beleremegtek, hiszen maguk is tudták és máig rettegik, hogy aki így tud szenvedni, az feltámad!

2020. június 4-én 16 óra 30 perckor az emlékező harangok fájdalmas szavára imádkozzunkimadkozd_140_1.jpg olyan szép méltósággal, ahogy csak az isteni igazságért szenvedők tudnak.

Soha nem felejthetjük el, amíg csak egyetlen magyar él is a földön, Trianon gyalázatát és igazságtalanságát. Soha nem felejtheti egyetlen magyar sem, hogy következetesen és szánt-szándékkal ácsoltak keresztet egy egész nemzetnyi embernek, férfinak és nőnek, gyereknek és aggastyánnak.

S ha magyar a szíved, akkor ezen a napon könnyezel a harangok szavára, s ha összeszorított fogakkal is, de imádkozol! Meglásd új erőre kapsz, megújulsz miként az idő egy olyan ősi nemzet fiaként, melynek van húsvétja.

Részlegesen használt forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu/Junius-4-en-orszagszerte-megszolalnak-a-harangok---Hajdudorogon-egy-oran-at-zugnak-majd-2020-majus-2121_b5_orszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_535_1.jpg

Szólj hozzá!

166apponyi_albert_530.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgA jószándékú, de át nem imádkozott főpásztori döntés

      Egy váratlan esemény azonban majdnem minden tervét fel borította. Szentünk levelet kapott a Lyon-i érsekségtől a Salles-i plébániára való kinevezéséről. Az egyházi hatóság úgy látszik értesült a fiatal pap betegeskedéséről, s ezért egy enyhébb levegőjű községbe szándékozta áthelyezni. Salles-i hívek jó keresztények hírében álltak.

A Vianney plébános viszont szerette kis faluját, de elöljárói parancsára engedelmesen meghajlott, és egy szekérre máris felrakatta megmaradt bútorait és könyveit. A hír azonban nagy nyugtalanságot keltett hívei körében. Ars-kisasszonya felháborodott, hogy az egyházi hatóság nem kérte ki tanácsát.

Egyik bizalmas levelében, amelyben felháborodásának szabad folyást engedett, nem csekélyebb dologról, mint az érseki helynök megfojtásáról írt ‒ természetesen, tréfásan.

Vianney tudtával ‒ akinek jól esett ‒, hogy népe egészen nekikeseredett, a polgármester vezetésével küldöttség ment Lyon-ba, hogy visszakérje plébánosát! Hihetetlen, de a demokrácia érvényesült az egyházban és Courbon érseki helynök minden érvelés nélkül teljesítette a „népakaratot”, és ekként válaszolt: „Ha a dolog így áll, Vianney ott maradhat ameddig csak akar!” A követségnek átnyújtotta a hivatalos iratot, miszerint az áthelyezés tárgytalan!

De mintha a Jóisten is akaratát akarta volna kifejezésre juttatni.

A kastély urai már hosszabb idő óta kerestek utat-módot, hogy Ars elnyerje egyházközségi függetlenségét, vagyis a plébánia címet, hiszen hiába nevezték szentünket plébánosnak, valójában csak kápláni státuszban volt.

Garets grófné két évvel később megvette a paplakot a hozzá­ tartozó telekkel, melyet az Ars-i hitközségnek adományozott. Ez az adományozás elősegítette annak lehetőséget, hogy a helyi káplánságból plébánia lehessen.

Még 1840 táján Ars-ba hoztak egy asszonyt, aki az ördögi meg­szállottság ismertetőjeleit viselte magán. Táncolt, ugrált és szertelen beszédeket ordított. A körötte kíváncsiskodók életéből elmondott egyet-mást. Nemsokára Vianney plébános is odaért. „Benned ‒ kiáltott az asszonyból a démon ‒ nem találok semmi feddni valót!” Majd egy kis idő múlva sunyin ezt mondta: „Mégis! Egyszer egy szőlőfürtöt tulajdonítottál el!”

‒ Na, ez igaz! ‒ mentegette magát szentünk ‒, de a venyige alatti falüregbe öt centime-ot tettem, fizetségképp!

‒ Igeeen, de a tulajdonos nem kapta meeeg! ‒ válaszolta a démon.demon_es_az_arsi_plebanos_b535.jpg

p2720498_280.JPGÉs tényleg! Vianney plébános elmesélte, hogy amikor a sorozás miatt bujdosott, a szomjúság arra kényszerítette őt, hogy elfogyasszon egy szőlőfürtöt.

És ez csak egy kicsi epizód volt, mert szentünket lényegesen nagyobb lelkiismereti kérdés gyötörte, mégpedig a szemérmetlen ruházatok általános divatja! Szerinte, ez együtt jár az erkölcsi botlásokkal. A beszédeiből arra lehetett következtetni, hogy Vianney-t már Ars-ba való jövetele idején mélyen felháborította a számtalan vétség a szemérmetlen öltözködés ellen. Meg is magyarázta, hogy a szülők „rálegyintős” majomszeretetükkel növelik gyermekeik kacérságát, mely óhatatlanul lazítja erkölcsi tartásukat, és könnyebben elhallgattatják a lelkiismeretük rendes tiltakozásait.

A családanyák, akik az atya szavai nyomán, gyakran saját életük szerencsétlen sebeit látták ismétlődni lányaikban, gyorsan megértették, hogy mi a kötelességük. Maga a plébános is segéd kezet nyújtott nekik azáltal, hogy az illetlenül öltözködőktől megtagadta a feloldozást.

Szentünk magasztos céllal, a híveiben a tökéletesség eszményét akarta kialakítani, és nem is eredménytelenül! Először is a részleteknél kezdte, bár azok elsőre gyermekeseknek látszottak.

Az asszonyok és a leányok „tetszetős hajviseletére” azt javasolta, hogy ízléses fejkötővel takarják el hajukat.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

dppp_13-04-15_0232_535.JPG

Szólj hozzá!

trianon_tt.jpg     Ismert a népi bölcselet: „ami egybe tartozik, az újra összeáll!”
Nos, ha ez igaz – márpedig igaz –, és létrejön a Kárpát-medencei Köztársaság, az végülis a Kárpát-medencei népek közössége lenne, békességben, erőben és egységben!
     Kérdés, hogy ez veszélyeztetné-e a népességek önállóságát? – Nos, a Kárpát-medencei nemzetek számára kevésbé korlátozná az egyenlőséget és önállóságot, mint akár az EU-tagság! Egy Kárpát-medencei unióban nagyobb tekintéllyel bírnának a külhatalmi befolyásokkal szemben, mint a jelenlegi „kisnemzeti” státuszukban !
     De tekintsük át, hogy a trianoni darabolós-gyilkossági kísérlet kinek is hozott önálló állami létet? Talán csak a Csonka-Magyarország ért el 1938-ig – az Istenanya csodájaként – elismert gazdasági fejlődést, ármánykodóinak megszégyenítésére! Ám az elcsatolt − vagy leszakadó testvér-népeknek − a legkevésbé sem valósult meg a büszkeségre okot adó önállóságuk, hiszen államalkotó képességük nem mutatkozott meg, és állami létük 90%-át idegen megszállás alatt töltötték! Persze jóval nagyobb elnyomás alatt, mint amivel a Magyar Királyságot hamisan vádolták!
Mert önálló volt-e a szlovák nemzet a cseh államközösségben? Élvezhette-e a horvát nép, saját államiságát szerb-jugoszláv hatalom alatt?
Ugyan bizony melyik „rabló nép” lett gazdagabb a „zsákmányával”? Mire vitte pl. Románia, Erdély bekebelezésével, hiszen ugyan olyan jelentéktelen és gazdaságilag pangó régió maradt, mint annak előtte volt (lehúzva maga mellé "Tündérországot" a virágzó Erdélyt is)! Tán gazdagabb lett Ausztria az Őrvidékkel?
– Badarság!
     A legszomorúbb eset azonban Kárpátalja, mert ez a rablótól elrabolt terület! A sztálini Szovjetunió csatolta el Csehszlovákiától! És a gigantikus SZU gazdagabb lett-e a talpalatnyi földdel? Ugyan bizony a mostani „örökös”, Ukrajna gazdagnak mondhatja-e magát?
     Nem gyanús-e valamennyi érintett népnek, hogy a Mária Országából kihasított terület csak balszerencsét hozott? Aki az Üdvözítő Krisztus Anyjától rabol, az Isten átkát vonja magára? (Vagy tán nem így van? Hol van náluk a lelkiismeret nyugalma, és a békesség egyetemes öröme?) Vagy talán a nemzeti igazságukra hivatkoznak? Ha valóban az Igazság vezérelte őket nagy "I"-vel, akkor miért ragadtak magukhoz szín magyar területeket és lakosságot? Miért akartak a románok a Tiszáig gazdagodni? Miért akartak az osztrákok Győrig szakítani, és miért akartak a cseh befolyás alatt álló szlovákok Miskolcig elcsatolni? Na, ki válaszolja ezt meg? - A rabló népeket, illetve a felbujtóikat nem az igazság, nem a nemzeti önállóság és legkevésbé a keresztényi méltányosság vezérelte, hanem a sátáni kapzsiság, a gyűlölet Mária Országa, a szentistváni Királyság ellen!
igazsagot-magyarorszagnak.jpg     Mert mit tettetek ti karöltve a nagyhatalmakkal? = Európa krisztusaként keresztrefeszítettétek a szentistváni Magyarországot!
És ezzel – a zsákmányból részesedők –, Isten előtti kollektív bűnösséget vettek a nyakukba, hiszen a rabolt javak nem hozták meg sem a gazdagságot, sem a népük békéjét, de még csak állami dicsőségüket sem, ezzel szemben állandó rettegést nyertek, félve a visszarendezéstől és Isten büntetésétől!
     Márpedig, minden elszakított (vagy elszakadt) nép jóval gazdagabb lehetett volna a Magyar Királyság egységében egyenként és összesen! Sőt, még a környező országok is nagyot profitálhattak volna egy Kárpát-medencei virágzó állam gazdaságából!
Nem beszélve arról, hogy a Kárpát-medence nagy eséllyel kimaradhatott volna a II. Világháborúból, de legalábbis nem szenvedett volna el ekkora emberveszteséget és gyalázatot, sem egészben, sem részben!
     Az, hogy most annyi viszály után, néhány nép végre önállónak mondhatja magát − kérdéses, hogy kitől?
− Szűz Mária Országától?
− A Szent István által felajánlott Szent Korona fönségétől és biztonságától?
− Brüsszeltől és a bankoktól, esetleg az egységteremtő magyarságtól?
Ugyan bizony ezek a rokonnépek, a Magyar Királyság alatt tán nem azok voltak-e akik most? 
     Az pedig, hogy a maguk rajzolta térképeken milyen elnevezéssel illetik önmagukat és az ősi magyar helységneveket 1920 óta, az a lényegen semmit nem változtat, a lelkiismeretük terhelésén viszont annál inkább! Hiszen önhittségükben, Isten fölséges Anyja tulajdonát firkálták össze és soha nem hallott neveket találtak ki a földi térképen – de csak azon (!) –, mert az égi atlaszon Mária Országa sértetlen, tündöklő és egész!
     A Kárpát-medence a legtökéletesebb földrajzi egység, mely mindig képes volt a teljes önellátásra! Ezt pedig a globalizáció nagy tervezői nem nézhették jó szemmel! A lényegileg vér szerinti rokon népeket, hazug történelemhamisításokkal egymás ellen ugrasztották azért, hogy nem csak egy csonka ország népét, de az így „elszeparált” népeket is, magára maradottságukban erkölcsi romlásba vihessék egyenként és összesen! Erre ment ki a Trianoni diktátum! Ellehetetleníteni egy gazdaságilag és közigazgatásilag egységes Kárpát-medencei népuniót!
     Sikerrel járt-e az Antant-hatalmak gyilkos tette?
– A népek szenvedéseit, és a magyarság elleni tömeggyilkosságokat illetően messzemenően igen! De a Kárpát-medence egysége mégis tökéletesen megmaradt, mert nem csak a Holdról látható tisztán és hibátlanul, de a mennyei térképen sincs nyoma az átrajzolásoknak!
     A Regnum Marianum fel fog támadni és a Mindenható büntetése sem marad el! Ezért ti mind, akik a balsorsú megtévesztés részesei vagytok, imádkozzatok, kérjetek bocsánatot Istentől és a magyarságtól! Ne szégyelljetek visszatérni, hiszen egy lépést sem kell tennetek, hiszen a Kárpát-medence a ti hazátok! Miért kéne visszarendeződni? Azért mert az egységben az erő, a biztonság és a Szent Korona Tanában szerződött égi védelem! https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=5SJnjCE_aPg&feature=emb_logo

karpat_medence1_530.jpg

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Isten szeretete a lelkek mentése 2

gloria-polo_1.jpgAmikor becsukódott az „Élet Könyve”, megállapítottam a szörnyű tényt, hogy még mindig fejjel lefelé egy iszonyatos, sötét szakadék szélén lógok. Összességében megbizonyosodtam arról, hogy visszavonhatatlanul a sötét szakadékba fogok esni, amin át az örök sötétségbe, a „soha viszont nem látásra” zuhanok bele. Minden erőmmel ordítani és kiabálni kezdtem, kétségbeesésemben. Elkezdtem könyörögni minden szenthez, hogy mentsenek meg!

El se tudják képzelni, hogy hány szent jutott eszembe. Nem is tudtam magamról, hogy annyi szentet ismerek név szerint. Csak az volt a fejemben, hogy megmeneküljek, az azonban teljesen mindegy volt, hogy a munkás Szent József vagy Assziszi Szent Ferenc, esetleg más, segítségül hívott szent ment meg, csak az a fő, hogy megmeneküljek! Aztán végül kifogytam a szentekből, akik közbenjárását kérhettem volna. Senki nem jutott már eszembe, és egyszerre ismét síri csend lett.

Ez a csend leírhatatlanul rémületes fájdalmat okozott. Magányosnak és teljesen elhagyatottnak éreztem magam. Csak arra tudtam gondolni, hogy a földön az emberek biztosan rám gondolnak, miközben jónak, szépnek és szentnek tartanak. Ezt a hírnevet szándékosan én alakítottam ki magamról a látszatvilágommal. Azt gondoltam, hogy bizonyára mind gyászolnak és beszélik, hogy milyen „szent” voltam, s hogy emiatt értem már nem is kell imádkozni, sőt engem a “szentet” kérhetnek, valami csodáért. .

És íme, milyen kellemetlen helyzetbe kerültem nagy képmutatásom miatt. Senki sem gondolta a földi gyászolók közül, még ellenségeim se, hogy mily közel kerültem az örök kárhozathoz, és mennyire reménytelen a túlvilági helyzetem. Abba a pokolba való jutás előtt voltam, melynek létezésében a gyászoló embereknek többsége nem is hitt.

Mikor ezek a gondolatok átfutottak az agyamon, s közben értetlenségem jeléül tagadóan csak ingattam a fejem az ellentmondásokon, felnézek, és anyám szemeivel találkozott a pillantásom. Egymás szemébe néztünk. Nagy fájdalommal kiáltottam anyámnak: „Mami! Micsoda szégyen ez! A kárhozatba kerülök ahonnan, soha többet nem jöhetek vissza, s többé nem láthatjuk egymást!!!”

Ebben a pillanatban anyám egy nagy és csodálatos kegyelmet kapott. Eddig egész idő alatt mozdulatlannak láttam, de most Isten kegyelméből felemelhette felém két ujját, hogy nézzek föl. Ebben a pillanatban, valamiféle két nagy héj esett le rólam, ami eddig az elképzelhetetlen fájdalmakat okozta, és melyek szellemi vakságom okai voltak. Kifejezhetetlen felszabadulást érzetem ekkor, és valami leírhatatlan szépség tárult elém: a mi Urunkat, Jézus Krisztust láttam.

Egyszerre eszembe jutott, amit pácienseim egyike mondott egyszer: „Nézze doktornő, és jól jegyezze meg! Ön materialista beállítottságú ugyan, de egy nap emlékezni fog rá, amit mondok most önnek. Egy nap, nagy szüksége lehet erre! Ha majd nagy veszélyben lesz, melyet nem tud elkerülni: hívja Urunkat, Jézus Krisztust és kérje őt, hogy drága Szent Vérével takarja be, és védje meg önt. Jézus soha senkit nem fog elhagyni, mert Ő, drága Szent Vérével megváltotta önt is!”

Nagy szégyennel és megbánó fájdalommal a szívemben teljes erőmből könyörögni kezdtem: Uram, Jézus Krisztus, légy részvéttel irántam, bocsáss meg! Uram, adj még egy második lehetőséget! Adj még egy esélyt!”

És ekkor az egész történetem legszebb pillanatát élhettem át. Ezt a pillanatot szavakkal ki sem lehet fejezni! Ő, a mi Urunk Jézus Krisztus lejött, kézen fogott és elvitt a fekete, rémisztő szakadéktól. Ebben a pillanatban a rajtam nyüzsgő undorító férgek és az égető foltok, leestek a testemről és mindezeket, szemétként láttam magam alatt.

Tehát Jézus fölemelt és elvitt egy sík területre, amit már leírtam és egyszerű emberi szavakkal így szólt: „Vissza fogsz menni a Földre és kapsz még egy esélyt, de a visszatérés kegyelmét nem a barátaid és hozzátartozóid miatt kapod, mert az érted való imádságuk és könyörgésük elvárható és természetes tőlük, akik értékelnek téged. Te azonban olyan emberek imái miatt térhetsz vissza, akik soha nem ismertek téged! Eseted kapcsán sok és számodra ismeretlen ember sírt megtört szívvel, és lelke mélyéből imádkozott érted. Nagy szeretettel és együttérzéssel emelték fel hozzám szívüket a te üdvösségedért.” (A szentmisében is elhangzik: „Emeljétek fel szíveteket!” „Felemeltük az Úrhoz.”) Valamennyien mint ragyogó kicsi szeretet-lángok , világítottak meg téged”.

És én láttam azokat, akik imádkoztak értem.

Ez volt a lélekmentő közbenjáró-ima hatalmának bemutatása. E sokezer szeretet-fény azok az emberek voltak, akik újságokból, rádióból, televízióból hallottak a balesetemről, a villámcsapásról. Megrendítette őket a hír, és ők részvéttel sírtak és imával fordultak Urunkhoz értem. Sokan közülük sok mindent felajánlottak engesztelésül megmenekülésemért.

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy tudniuk kell, a leges-legnagyobb ajándék, amit valakiért megtehetnek, az a Szentmise felajánlása, mert az Oltáriszentség nem emberi mű, hanem az Isten közbelépése, jelenléte a világban.

Érdekes volt látnom, hogy ezeknek a lángoknak egyike különösen kiemelkedő volt, az összes többitől világosabb, amely több fényt sugárzott valamennyinél! Nos, ez annak a személynek volt a lángja, aki a legodaadóbban fejezte ki imájában az önzetlen, igaz, felebaráti szeretetet.

Szerettem volna látni ezt az embert, aki idegenként oly nagy szeretetet mutatott irántam. És akkor azt mondta nekem az Úr: „Az ember, akit megmutatok neked, őszinte rokonszenvet érzett irántad és oly gyengéd szeretetet, hogy az ritka a földön. Mindezt annak ellenére, hogy teljesen ismeretlenek vagytok egymásnak.”

/Gloria Polo Ortiz lelki vezetőjének címe és telefonszáma:

Wilson Alexander Mora G., (katolikus pap), plébános

/Calle 143, Nr. 65-57, Casa Blanca Norte, Telefon: 682 53 68 Bogotá D.C./ 

gloria_polo_051.jpg

Szólj hozzá!

     Hazánk - ma semmivel sincs kisebb veszélyben - mint 100 éve. Elküldöm a magyar püspöki kar akkori, megrendítő imáját. Minden szava aktuális ma is. Kérlek benneteket, imádkozzuk együtt ezt az imát minél többen itthon és szerte a világban. Szeretettel kérem, küldjétek tovább minél több magyarnak !

Mindenható örök Isten!
mindenkitől elhagyatva,
senkitől meg nem hallgatva,
Hozzád fordulunk, aki senkit
nem hagysz el
és mindenkit meghallgatsz,
hogy hallgasd meg a mi
alázatos könyörgésünket,
és segíts meg minket, szegény magyarokat!

Ellenségeink lettek úrrá felettünk,
országunkat feldarabolták, alkotmányunkat
szétrombolták,

minket porig aláztak, minden szabadságunktól megfosztottak
és ami romlásunkra van, azt parancsolják nekünk.

A mélységből kiáltunk hozzád, Urunk!
hallgasd meg esedezésünket, könyörülj rajtunk a Te nagy irgalmasságod szerint!

Ha széthúzásunk az oka nemzeti szerencsétlenségünknek,
vezérelj minket egyetértésre!

Ha hűségünket akartad
próbára tenni, tekintsd gyöngeségünket
és rövidítsd meg látogatásod idejét!

Add a hatalmat azok kezébe, akik azt tőled veszik
és a haza javára használják!

Adj a nemzetnek önzetlen, hűséges és minden áldozatra kész fiakat!
Szerencsétlen hazánknak pedig adj jobb jövendőt!

Nagyasszonyunk és Anyánk!
Kelj védelmünkre,vedd oltalmadba örökséged,
pártfogolj minket Szent Fiadnál,
hogy az ő kegyelméből
Szent István országa újra életre támadjon. Ámen

 

1920. június 4.magyar_nemzeti_cimer_tenyerben_535.jpg

Szólj hozzá!

harang_8_200.jpg     Száz évvel ezelőtt, amikor aláírták a gyalázatos trianoni békediktátumot, egy órán keresztül szóltak a harangok, a halálraítélt Magyarország harangjai. Imádkoztak a harangok, és zúgták azt a fájdalmat, amit elmondani nem lehet.

A magyar nagypéntekre teremtett nemzet. A nagypéntek az az idő, amikor a legtöbbet tudhatunk meg Isten végtelen szeretetéről az ember iránt. Ámde nepek_krisztusa_magyarorszag_200.JPGnagypéntekben gyökerezik a feltámadás is.

Száz évvel ezelőtt, amikor ezt az ősi népet a győztes hatalmak igazságtalanul és nemzetgyilkos szándékkal keresztre feszítették, népünk csendben, krisztusi mód szenvedett, befelé sírva, a lelke felé. És ennek a nagypénteki csendnek olyan ereje volt, hogy a hóhérok is beleremegtek, hiszen maguk is tudták és máig rettegik, hogy aki így tud szenvedni, az feltámad!

2020. június 4-én 16 óra 30 perckor az emlékező harangok fájdalmas szavára imádkozzunkimadkozd_140_1.jpg olyan szép méltósággal, ahogy csak az isteni igazságért szenvedők tudnak.

Soha nem felejthetjük el, amíg csak egyetlen magyar él is a földön, Trianon gyalázatát és igazságtalanságát. Soha nem felejtheti egyetlen magyar sem, hogy következetesen és szánt-szándékkal ácsoltak keresztet egy egész nemzetnyi embernek, férfinak és nőnek, gyereknek és aggastyánnak.

S ha magyar a szíved, akkor ezen a napon könnyezel a harangok szavára, s ha összeszorított fogakkal is, de imádkozol! Meglásd új erőre kapsz, megújulsz miként az idő egy olyan ősi nemzet fiaként, melynek van húsvétja.

Részlegesen használt forrás harangunk_535.jpg

 

 

 

1 komment

nagymagy_k535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgA jó példa ragadós! 

     Az Ars-i templomtérről ‒ írd és mondd ‒, teljesen eltűnt a tánc. Már a polgármester rendelete is csak a falu felsőbb végén engedte meg a táncmulatságok rendezését. Az ünnepélyek rendezői sze­mében ez nagy megaláztatás volt.

Éppen Szent Sixtus-ünnepe közeledett, és azok a fiatalok, akik az Ars-i plébános ellen még kardoskodtak, hangosan követelték a polgármestertől, hogy az eddig megszokott helyen engedélyezze az mulatságot. Az idős polgármester kijelentette, hogy szavát adta a plébánosnak és ő ezt nem vonja vissza. Az ügy azonban feljebb ment, mert a lázongók fellebbezést adtak be a Trevoux-i járásfőnökhöz, aki felfüggesztette az Ars-i polgármester határo­zatát, így kénytelen volt meghajolni a felsőbb akarat előtt.

Vasárnap délután az ünnep beköszöntöttét ének, kíntorna és ugrálás jelezte a templom mögötti téren. Kisebb csoportok rázendítettek a plébánost és a polgármestert gúnyoló dalokra, és természetesen megjöttek a szalaggal felékesített táncosok is. Ez így ment egy darabig nagy derűvel, mígnem a dal hirtelen félbeszakad, s az arcok tágranyilt szemekkel nézték, hogy sorra megy el a társaság nagy része! A diófák alatt csak néhányan maradtak, azok, akik túl messziről jöttek.

Hogy mindez mi okból? Nos, ámuljon el a kedves Olvasó! Azért, mert amint az estharang megszólalt, a hitközség leányai és még az ifjak is a templomba mentek vecsernyére és áldásra! Ennél fogva a bál ellaposodott, és lényegében véget is ért.

p1290010_280.JPGA templom viszont megtelt hívekkel, akik számára a plé­bános megtartotta a szokásos szentírás-magyarázatot. Beszéde közben szentünk könnyezett, de sírtak a hívek is mindnyájan.

A könnyelmű dacos ifjak is elgondolkoztak meggondolatlanságukon, amikor anyjukat, nővére­iket kisírt vörös szemmel látták hazatérni, jóllehet sugárzó örömben. Bármily hihetetlen, ezek a fiatalok is beiratkoztak vala­mely vallásos egyesületbe, s a tánc már nem játszott szerepet az életükben!

Ezt követően, a vasárnapok csöndes délutánjain, a templompiacon csak a templomba vagy a temetőbe menő hívek voltak láthatók, no meg az istentiszteletek utáni szelíd tekejátékosok. Azok a legények, akik mégis szerettek volna táncolni, már csak az ismerkedés miatt is, táncpartnert nem találtak. Erre a szent plébános így nyilatkozott: „Kereshetitek ezt vagy azt a lányt, s ha otthon nem találjátok, gyertek a templomba! Itt láthatjátok, amint hálásan megköszönik Istennek, a megtérés nagy kegyelmét, mert felismerték, hogy az üdvösségük érdekében is kell munkálkodniuk!”

Ki hitte volna? Jóllehet ez győzelem volt, de mégsem teljes! Szentünk ugyanis fejébe vette, hogy ad­dig nem teszi le a fejszét, míg a bűn utolsó gyökereit is ki nem vágta!

A jó példa ragadós volt a környékbeli papság körében is! Pelletier, a Villefranche-i plébános, szintén erősen kikelt a vásári mulatságok ellen, a szavára az ő hallgató­sága is megrendült. ‒ Ez pedig valami átható csoda volt az egyházmegyében!

1835-ben Vianney egyre inkább érezte fiatalsága „meggondolatlan” következményeit. Az arcideg bántalmai, a heves fogfájása, a kínzó gyomorgörcsei gyakran figyelmeztették arra, hogy a következmények nem kerülhetők el annak, aki nedves kőpadlón fekszik. És ezt szentünk az orvosainak is bevallotta!

Az Ars-i plébános a „kertem legszebb virágának” nevezte Lassagne Katalint. Nem véletlenül, mert a Gondviselés Iskola és Árvaház léte és sikere lényegében rajta múlott! Igenám, de 1836-ban Katalin hirtelen és nagyon súlyosan megbetegedett, bizony szentünk közbenjáró imájának köszönhető, hogy hirtelen és csodásan meggyógyult!

Persze szentünknek is szüksége lett volna némi gyógykezelésre, de legfőképp egy papi kisegítőre, hogy időről-időre kissé megpihenhessen, de 1843-ig nem kapott segédlelkészt.

devie-b7fdars_280.jpgDevie püspök indoka természetesen adott volt, nem akadt fölösleges papja ‒ jóllehet ‒, ha egy elmélyült rózsafüzérezést szánt volna a tisztánlátására, talált volna segítséget szentünknek, ha mást nem, a palotája irodistái közül! Ehelyett felszólította az Ars környéki papságot, hogy túlterhelt társuknak, lehetőségeik szerint nyújtsanak segédkezet. Ez azonban kevéssé volt eredményes!

Nem csoda, ha 1843-ban Vianney már azt hitte, hogy halála elközelgett. Meg is írta a végrendeletét, amelynek ér­telmében „bűnös testét a földnek, lelkét a Háromszemélyű egy Istennek adja.”

(Források a 2. részben!) (folyt.)

st_-john-vianney-statue-008_535.jpg

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Isten szeretete a lelkek mentése 1

gloria-polo_1.jpgTudnotok kell, hogy mit kérdezett tőlem az Úr újra és újra! A szeretetről kérdezett, az önzetlen, a feltétel nélküli, áldozatos szeretetről. Életemet szemlélve ezért került elő mindig a keresztényi felebaráti szeretet széles spektrumának a hiánya.

Az Ő isteni szeretetére mindenkinek megbízást és képességet adott, és életem eseményeit, amint ott áttekintették, mérlegre tették, az eredmény a lelki halál lett. Aztán magyarázatot is kaptam: „Tudod, mikor kezdődött a lelki halálod?…”

És ezt már magam is világosan láttam. Még életben voltam, még lélegeztem, amikor már tulajdonképpen halott voltam; mert a lelkem már meghalt, megfulladt a bűnben.

Ha látták volna, mi az, hogy szellemi halál! Ó, bárcsak látták volna, hogy néz ki a lélek, amelyik csak gyűlöletet érez! Milyen borzongás és rémület árad ebből a lélekből, mely végtelenül keserű, terhes és kibírhatatlan. Végtére is egy ilyen halott lélek, a drága Idő alatt csak arra gondol, hogyan tudna az egész világnak rosszat tenni. Az én lelkem a példája ennek. Kifelé kellemesen illatoztam, drága ruhákat hordtam, de a lelkem belül borzalmasan bűzlött, és csak az emberi és démoni gonoszság szakadékaiban csavargott.

Érthető és jogos következmény volt, hogy depresszióba estem, mert hatalmába kerített a keserűség. 

Isten a következőket magyarázta nekem:

A lelki halálod már azzal elkezdődött, amikor számodra teljesen közömbösek lettek az emberek és azok bajai. Már nem voltak érzéseid irányukba. Pedig jött tőlem figyelmeztetés, amikor sok alkalommal megmutattam az emberek szenvedését a világ minden részéről. Amikor a TV-n vagy más kommunikációs eszközön keresztül láthattad, hogyan rabolnak el, hogyan gyilkolnak meg embereket, hogyan űzik el őket otthonaikból! Bizony, ilyenkor csak egy felületes megjegyzés hagyta el az ajkadat: 'Ó, ezek a szegény emberek! Mit tesznek velük'! Valójában azonban a felebarátaid sorsa nem érdekelt, el se jutott kőkemény szívedig. Bűneid megkeményítették a szívedet és hideggé, rideggé tették.”

Amikor becsukódott az „Élet Könyve”, elképzelhetik, hogy milyen szégyen és szomorúság kerített hatalmába. Ehhez még az is hozzájárult (és ez a fájdalom még nagyobb és elviselhetetlenebb volt), hogy hihetetlen nagy megbánást éreztem Teremtőm, az Isten iránti hálátlanságom miatt az életemben.

Mert súlyos bűneim ellenére, tisztátalan lelkem és közömbösségem ellenére, felebarátaim iránt érzett gonosz érzéseim ellenére, az Úristen mindig, még az utolsó pillanatig is keresett, utánam jött, és a szabad akaratom legkisebb jelére is várt, hogy visszatérjek hozzá.

Sokszor küldött embereket, akik keresztezték az utamat, s az Ő eszközei voltak, akik arra ösztökéltek, hogy elgondolkozzak, és visszatérjek hozzá. Ilyen módon beszélt hozzám, felhívta magára a figyelmemet, és hangosan hívott.

Sok mindent elvett tőlem, hogy gondolkozásra ösztönözzön. Vizsgákat és nehéz időszakokat küldött, csalódásokat, és akadályokat. Mindezt folyamatosan tette, hogy visszanyerjen, és jó útra térítsen, vissza az atyai házba. Az utolsó pillanatig próbálkozott és várt tőlem egy jelre. De szabad akaratomat nem tudta megtörni. Fel kellett volna ismernem hívását és hívó szavát, és szabad akaratból helyesen dönteni.

Mert, tudják, hogy ki és milyen az Isten, mindnyájunk atyja?

Az életutunk során úgy áll előttünk, mint egy koldus, aki állandóan könyörög, és gyakran még kellemetlen is. Ő, a Fölséges sír és próbálja kemény szívünket megpuhítani, egészen Szent Szívéig szomorú, amikor gyakran azt kell átélnie, hogy hátat fordítunk neki, nem figyelnek rá, vagy úgy tesznek, mintha nem vennék észre. Megtérésünkért, gyakran épp úgy megalázkodik, ahogy a kereszten tette, hogy visszatérjünk Hozzá az atyai házba.

Akkor, a bennem lévő rossz azt mondatta neki: „Hallgass ide Uram, Te kárhoztattál el engem!” Holott, valójában tudatában voltam e szemtelenségemnek, hiszen a legkevésbé sem igaz! Mert nem Ő kárhoztatott el engem, hanem én, saját magamat!.

Világos lett számomra, hogy kedvünk szerint mi hozzuk meg életünkben a döntést, mert Isten tiszteletben tartja az emberi szabadságot. És én választottam magamnak apát, de milyet!? Akit kiválasztottam magamnak, nem a szerető Isten volt, hanem a Sátán, akit életem irányítójává tettem. Az ő akarata és hazugságai szerint folytattam az életemet. Ő és csillogtató szemfényvesztése volt silány éltem egyetlen értelme.

gloria_polo_021.jpg

Szólj hozzá!

Tisztelt Olvasóim!

Kocsis Sándor és Koltay Gábor kérésére továbbítom az alábbi értesítést.

„A trianoni békediktátum" 100. évfordulója alkalmából a Magyar Televízió Duna csatornája június 4-én 19.05 órakor sugározza Koltay Gábor legújabb, az alkalomra készített Hétköznapi Trianon című 75 perc hosszúságú filmjét.
Az alkotásban két fiatal a trianoni békediktátum okai után kutat Versailles-ban és az erdélyi Bonchidán, bemutatva az 1920 utáni, máig ható tanulságokkal járó nemzetfejlődést és a velünk élő trianoni következményeket is.
 

Ugyanezen a napon a Duna World csatorna 14.00 órai kezdettel ismétli meg a 2018-ban a Hősök terén, több száz fő közreműködő, köztük közismert énekesek, színészek részvételével nagy sikerrel bemutatott Trianon című rockoperát, Koltay Gergely zeneszerző alkotását.
 

A lehetőségekhez képest kérünk benneteket, terjesszétek minél szélesebb körben a két műsor sugárzásának tényét.”

Szólj hozzá!

088teged_kerunk_535_1.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgA népnevelés példaképe 

     Egy Lyon-i ügyvéd írja később 1841. táján: „A Vianney plébános által létesített árvaház fennmaradása, kész csoda volt számunkra. Az intézet 50-60 fiatal leányt tartott el. Ezek kü­lönböző vidékekről jöttek és fizetés nélkül, meghatározatlan időt töltöttek ott, azután néhányuk a külső tanyákban kaptak elhelyezést.”

Megtanulták a bensőséges hit gyakorlatát, megismerték Istent szeretni és neki szolgálni. A család bizonyos formája volt ez az intézet, ahol az idősebb árva lányok jó példával, tanáccsal oktatták a kisebbeket. A tanítás szűk keretű volt, de ebben a hit, a jámborság és csodálatraméltó szor­galom vitte a pedagógiai szerepet. Az intézményt nem a szigorával tartotta fenn komolyságát, hanem az alapító szentségének a valóságos kisugárzása. Pénz, gondolat, lelki élet, igazgatás, ez mind tőle eredt. Ténylegesen természetfölötti fémjelzésű intézmény volt, amely csak úgy tudott élni, ha az alapító szent plébános állandó imájával és példájával kísérte azt.

infografia_del_cura_de_ars3_b280.jpgAz Ars-i plébános szerint, a nevelésnek meg kell előznie a tanítást. Mégis a korabeli tanúvallomások szerint, az árva lányok nem csak elégséges alapismeretekkel rendelkeztek, de az alapos hitismeretek mellett, a praktikus munkákra is ki voltak képezve. Tudtak írni-olvasni, kötni, varrni, mosni, főzni, vasalni, gazdálkodni és persze bensőségesen imádkozni. Lehetett-e többet követelni azoktól a gyermekektől, akiket ren­deltetésük a vidékies élethez kötött.

Mindezek fölött ebben a kivételes környezetben erényességük és jámborságuk annyira megszi­lárdult, hogy bátran szembenézhettek az erkölcsi veszélyeknek, és mindennemű megpróbáltatásnak, amelynek a világ kitette őket. Ebből a szempontból értékelte az intézetet a boldogemlékű X. Pius pápa, mikor a Gondviselést „a népnevelés példaképének” nevezte ki.

Szentünk személyesen ismerte valamennyi leányt, kikérdezte valamennyit és bátorította őket jóságos mosolyával.­ Örömmel töltött el pár pillanatot az udvaron, ahol gondozottjai játszottak. Szemükből kiolvasta lelkük ártatlanságát és ez az ártatlan látvány egy pillanatra elfelejtette vele a bűn csúf­ságát s az emberek gonoszságát. Elmagyarázta nekik, hogy a gonosz följegyzi a bűneinket, őrangyalunk pedig valamennyi érdemünket. Igyekezni kell, hogy az őrangyal könyve megteljék, az ördögé pedig üres maradjon!

la-cure-d-ars1_b280.jpgÍgy tanította őket: „Gyermekeim, három tett: a hit, a remény és a szeretet cselekedete magában foglalja az ember egész boldogságát a földön. Ezt tartsátok szem előtt!” Ó micsoda különbség volt ez, a mocskos liberalizmus tanítási rendszeréhez képest!

Az Ars-i plébános oktatást adott nekik arról is, hogyan kell a világban élni, sőt arra is, hogyan kell az asztalnál viselkedni.

Fogadott gyermekei számára szőlőlugast ültettetett az árvaház kertjében, amit a Szeplőtelen Szűz szobrának felállítása csakhamar kerti kápolnává alakított A lányok amikor tehették, virággal díszítették, és jó időben minden este egybegyűltek a Szent Szűz litániáját elmond­ani.

Az árvák nagyobb része csak 19-20 éves korában hagyta el az intézetet. Vianney ezt követően sem feledkezett meg róluk. Megfelelő állást keresett nekik, házasság esetén, pedig némi pénzt és hozományt is adott nekik. Imájával és bátorításával különösen követte azokat, akik apácák akartak lenni.

Hogy szentünk miként volt erre képes? Nos nyilvánvaló, hogy a lelkek iránti felelősségtudata türelmessé és nagylelkűvé tette őt a lelkipásztori szolgálatban. A nagy szentekhez, mint például nursiai Szent Benedekhez hasonlóan, soha nem helyezett semmi mást Krisztus elé, mint a lelkek üdvösségét.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

providance_535.jpg

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Befejező kérdés

gloria-polo_1.jpgVégezetül Isten megkérdezte tőlem: „Milyen lelki kincseket hoztál magaddal?”

A földi életben, értetlenkedve kérdeztem volna magamban, vajon miféle lelki kincsekre gondol az Úr? De ott, az Igazság színe előtt, tökéletesen tudtam, hogy nem hoztam magammal semmit! Üres kézzel álltam Előtte és kezeim egyszerűen csak lógtak. Ebben a pillanatban megszólalt: „Mond, használt-e teneked, hogy két saját lakásod van, hogy néhány ház a tulajdonodban volt, sőt több rendelővel is rendelkeztél? Mit számít önmagában a magas képzettséged és a siker? Most fel tudsz-e előttem mutatni egyetlen porszemet is a házaidból, vagy valamit is a vastag pénztárcádból, csekkfüzetedből?” - És tovább kérdezett az Úr, vádlón: „Mit csináltál azzal a tehetséggel, amit adtam neked, mellyel a felebaráti szeretetet kellett volna a szívekbe plántálnod, hirdetve az „Isten országát”?

És ekkor kellett fájdalmasan rádöbbennem, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy lelkem is van, és még kevésbé emlékeztem arra, hogy a tehetséggel el kell majd számolnom! És annak sem voltam tudatában, hogy a tehetségek egyike az volt, hogy az isteni irgalom eszköze legyek, és mint az Ő irgalmas keze működjek. Nem vetettem számot azzal, hogy minden jót, amit elmulasztottam, vagy nem tettem meg, Istennek fájdalmat okoztam.

Szembesülnöm kellett a mulasztásaimmal, amit elkövettem az életemben: Milyen sok jót tehettél volna a pénzeddel, amit kidobtál a szépítő szerekre. Mit használtak a diéták, amiket folytattál, és amivel kínoztad a tested, ami anorexiához és bulimiához vezetett, miközben gyermekeim éheztek? Te magadat és a testedet istenítetted, mint egy „aranyborjút”. Ami látszólagos jót tettél, azt azért tetted, hogy köszönetet mondjanak, és jónak tartsanak, hogy másokat megtévessz! Mindenkit manipuláltál a sok pénzeddel, hogy bizonyítsd jószívűségedet. Mondd, mit hoztál mindezekből az örökkévalóságba? Amikor csődbe juttattalak, nem büntetésből tettem ahogy te gondoltad , hanem ez egy kegyelem volt, hogy megszabadulj az aranyborjútól, amit szolgáltál. A csődnek kellett volna visszavezetnie hozzám.

De te fellázadtál, szembeszálltál, és nem akartál a jó szociális helyzetedről lemondani! Káromkodtál, szitkozódtál, őrjöngtél te, a pénz és a „mammon” rabszolgája. Azt hitted, hogy mindenre képes vagy, hogy mindent saját erőfeszítésed, szorgalmad és igyekezeted révén értél el. Hogy te mindent jobban tudtál, mint más. De nem! Nézd csak, milyen sok képzett és egyetemet végzett ember van, akik ugyanúgy dolgoztak, mint te, sőt még jobban és szorgalmasabban is, mégsem érték el azt, amit te. Te aki sokat kaptál, sokat is kívánok tőled!”

Tudniuk kell, hogy minden rizsszemről, amit elpazaroltunk, számot kell adnunk Istennek.

Az „Élet Könyvében” azt is láttam, hogy egyszer, mint gyerek, kidobtam a babot, amit ebédre kaptam, mert nem szerettem. Akkor nagyon szegények voltunk. Amikor anyám meglátta az üres tányért, azt gondolta, hogy azért ettem meg ilyen gyorsan, mert nagyon éhes voltam. Lemondott a saját adagjáról, inkább éhen maradt, hogy nekem adhasson még egy adagot. Gyakran maga nem evett, csak azért, mert odaadta a szegénynek, aki az ajtónkon kopogtatott. És mindezt mindig kedves mosollyal tette!

Az Úr megmutatta nekem, hogy később, amikor megint módos voltam, partikat rendeztem gazdag büfével, és aztán több mint a fele a szemétbe került. A környékemen pedig nagy volt a szegénység és az éhezés, de ez nem zavarta a lelkiismeretemet.

Erre maga az Úr mondta: „Éhes voltam!!!”

Aztán az Úr megmutatta drága márkás holmijaimat, melyek többsége teljesen feleslegesek volt, miközben a rámbízottaknak alig volt egy felvehető gönce!

Azt mondta az Úr: „Mezítelen voltam és te fel nem ruháztál!”

Bizony, átnézni a szomszéd kertjébe és hasonlítgatni – ez irigységhez vezet. Miként az is bűn, ha kiprovokálod az emberek irigységét! Azt mondta nekem az Úr: „Büszkeségedben, mindig azokkal hasonlítottad össze magad, akik jobb helyzetben voltak, mint te és ez elégedetlenséget szült benned. Azokkal viszont, akik rosszabb anyagi színvonalon éltek, soha nem törődtél. Pedig, szegényen még jó úton jártál, mert szívből adtál, sőt lemondtál dolgokról.” Az Úr megmutatta, hogy ez tetszett neki.

Ez akkor volt, amikor az új teniszcipőmet odaajándékoztam az utcában egy fiúnak, akinek nem volt cipője. Apámnak nehezére esett megvenni ezt a cipőt, mert létfenntartásunkra is alig volt. Módfelett szidott és haragudott. Érthető…

Az Úr megmutatta nekem, mennyi kegyelmet adott volna, ha az Ő útján járok, és sok embernek segítek.

Azt mondta: „Megmutattam volna neked, a felebaráti segítség mikéntjét. És lásd, akik felé ezt nem elmulasztottad, elkerülhették volna azt a sok bajt, melyeket el kellett szenvedniük!” Isten nagyon komolyan vesz minket! Aztán mutatott egy szomorú esetet, egy öngyilkos fiatalemberről: „Aki nem lett volna öngyilkos, ha imádkoztál volna érte! Számtalan emberen segíthettél volna az imádságoddal!”

Soha nem engedtem, hogy megérintsen a Szentlélek. Soha nem fogtam föl, és nem érintett meg mások baja. Kőből volt a szívem, melyet zárva tartottam az Úr kegyelem-áradata előtt. A szív megnyitása a kegyelemnek, nagyon fontos lépés az Úr felé.

Az Úr azt mondta nekem: „Nézd népem szenvedését, nézd, milyen nagy szükség lett volna rád. A családodban rák lett, hogy megtanuld az együttérzést. Csak akkor tudtál együtt érezni a börtönben lévőkkel, amikor letartóztatták a férjedet.”

Az Úr majdnem kiabálva mondta: „Kőből van a szíved, képtelen vagy szeretni!!!”

Elmeséltem már önöknek, milyen emberpalánta voltam: barátságtalan és tiszteletlen. Apámat „Tűzkő Pedrónak” neveztem, kifejezve ezzel, hogy a kőkorban él, a TV-ben játszott „Flinstones” rajzfilm-sorozat alapján. Odáig jutottam, hogy magát az anyámat is megtagadtam, mert nem tartozott a finom társaságba. Képzeljék csak el! Önök tudják már, mennyire gondoskodott rólam, és imádkozott értem.

De el se tudják képzelni, mennyi segítő kegyelmet kaptam anyámnak köszönhetően! De az imádságos édesanyák által nem csak én, de önök is és az egész világ részesülhet e különleges kegyelemből. Olyan anyám volt, aki templomba járt, és fájdalmát Jézushoz vitte. Sok órát töltött imával az Oltáriszentség előtt. Így lett számomra sok kegyelem közvetítője.

Azt mondta az Úr: „Soha nem szeretett téged senki úgy, ahogyan édesanyád szeretett, és soha senki nem fog téged olyan gyengéden szeretni, mint ő.”

gloria polo 2h.jpgGloria polo_text.jpg

Szólj hozzá!

007_xi_pius_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgA csodás gabonaszaporítás 2

     A csoda rendkívülisége abban is megmutatkozott, hogy a padlástéri magtár még sohasem volt ennyire megtöltve, s hogy a szúette főgerendák a padlózattal be ne szakadjon a teher alatt. A kúp for­májú búzahalom, eltakarta a magtár egész padlózatát. Értesítették a püspököt, aki nyomban oda is érkezett, de a helyiség ajtaját, megest nem lehetett kinyitni! Erőnek erejével csak megnyitották egy résnyit, ámde a hatalmas mennyiségű gabona, majdnem elsodorta a „vizsgálóbizottságot”

Devie püspök hirte­len zavarában így szólt Vianney-hez: „Nemde azt mondta főtisztelendőséged, hogy a terem közepén kúp alakban áll a búza?” „De igen! ‒ volt szentünk válasza ‒, mert akkor még csak annyi volt!”

A csodás gabonaszaporításnak híre ment, és mindenki meg akarta tekinteni, egy keveset vinni belőle, vagy enni a kenyeréből! Bár a nővérek igen vigyáztak a mennyiségre, ámde nincs az a hatalmas rakás, mely idővel meg ne csappanjon! Így aztán kevéssel később, egy másik csoda vált szükségessé Ars­-ban, amelynek következtében ezúttal a Gondviselés dagasztója vált híressé.

Az általános helyzet az volt, hogy az aszály tönkretette a vetést szerte a le-saint-cure-ars-092ures_magtar_280.jpgvidéken. A liszt ritka és drága lett, és az intézetben végül már annyi maradt, hogy csak há­rom kenyérre telt. (Kép: Az üres padlás)

»Nagy zavarban voltunk a gyermekek miatt ‒ meséli Chanay Jeanne-Marie ‒, Katalinnal arra gondoltunk, hogyha a plébános úr megint meg nem kéri az Úristent, bizony képtelenek leszünk etetni a gyerekeket! Ezért aztán felkerestük őt, hogy tájékoztassuk. „Dagasztani kell!” ‒ mondta határozottan. Én nem minden aggodalom nélkül fogtam hozzá a munkához és tétován csak kevés vizet és lisztet öntöttem a dagasztóba, majd láttam, hogy a liszt nagyon sűrű, így hát öntöttem rá még vizet. le-saint-cure-ars-091_280_1.JPGAztán meg híg lett, ezért adtam hozzá lisztet, és ekkor vált gyanússá a dolog, mert a csekély lisztkészlet mégsem fogyott. A dagasztó közben úgy megtelt tésztával, mint azokon a napokon, amikor  egész zsák lisztet öntöttünk belé. Húsz nagy kenyeret tudtunk belőle sütni, melyeknek mindegyike 20-22 fontot (10 kg/db) nyomott, nagy ámulatára azoknak, akik tanúi voltak. Elbeszéltük a plébános úrnak, hogy mi történt, mire ő csak ennyit felelt: „A Jóisten nagyon jó, gondja van a szegényekre!”«

A csodatevő szent plébános csodálatos hatással volt a gyermekekre is, és mindent el tudott náluk érni. Kifinomultan érzékelte a gonosz lélek legártatlanabbnak tűnő közeledését is a gyermeklélek felé! Ezt bizonyítja az alábbi eset.

Az egyik árva kislány rajongott egy alaktalan, csúf és kissé krampuszos bábújáért. Minden módon ra­gaszkodott hozzá, olyannyira, hogy még a templomba is magával vitte. Egy nap, amikor Vianney atya az Isten iránti áldozatról beszélt, a kislánytól azt kívánta bizonyító áldozatként, hogy dobja a tűzbe a bábúját. Ez az intézet konyhájában történt. A kis apróság eleinte furcsa hangokat adott és a hiszti jeleit mutatta, de hirtelen erőt véve magán, a tűzbe dobta a „kis bálványát”. A gyermeken látható nyugalom vett erőt a hősi gesztus után, és meggyőződésünk lehet, hogy az atya bizonyosan ráérzett valamire!

Az intézményből kikerült leányok, megállták a helyüket az életben, sőt közülük többen csodálatosan fejezték be életüket, és bizony „Arany legendát” lehetne írni róluk!

Tény, hogy az Ars-i Gondviselés alapítása nagy jótétemény volt a tudásbeli, a gyakorlati, és a hitbeli nevelésre. Egyesek már előre örültek majdani haláluknak, hogy az égbe juthatnak.

Joggal dicsekedhetett Vianney azzal, hogy terve sikerült s célját elérte amikor azt látta, hogy iskolájának és intézetének gyerme­kei az erények gyakorlásában a hősiesség fokáig jutottak el.

Egyáltalában nem gondolt arra, hogy „tudós nőket” képezzen ki ezekből, a nyomorból kiragadott árva lánykákból.

Lassagne Katalin és társnői emberfölötti feladatra vállalkoztak, és fölösleges kérdés, hogy honnan is vehették azt az erőt, az intézményi rend és tisztaság lelkiismeretes fenntartatásához? Márpedig az híresen példás volt!

A Gondviselés gondozottjai, családanyákká, dolgozó nőkké és tisztes, nőies nőkké fejlődtek!

Az idegenek a Gondviselés Intézete megtekintése után, azt a benyomást vitték magukkal, hogy "ez nem olyan, mint a többi".

(Források a 2. részben!) (folyt.)

cpa-ars-le-bienheureux-cure-dars_535.jpg

Szólj hozzá!

popeaddsmarianfeast3_535.jpg

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Az „Élet Könyve”

gloria-polo_1.jpgAz a tény, hogy belenézhettem az „Életem Könyvébe”, csodálatos látvány volt. Nincsenek szavak, amelyekkel megfelelően le lehetne írni.

A fogantatásommal kezdődött. Amint összejöttek a szüleim sejtjei, volt egy szikra, egy kis csodálatos fény, mely szinte robbant, és egy lélek képződött belőle, az én egyedülálló lelkem. Az Úristen kezével védte és Istenben egy szeretetreméltó atyát láttam. A nap 24 órájában velem volt, a kézében hordozott és védett engem. A mennyei Atya gondoskodott rólam és mindig mögöttem volt. Nem tévesztett szem elől, és soha nem hagyott egyedül.

Életemben minden, ami nekem első pillanatban büntetésnek vagy szerencsétlenségnek tűnt, nem volt más, mint az Ő szeretetének és gondoskodásának a kifejezése.

Nem a külsőmre pillantott, nem a formás testemet nézte. Nem! Ő a legbensőmet nézte, a lelkemet, és szabad akaratom tiszteletben tartva figyelte, ahogyan én lassan, de biztosan letérek az Ő útjáról. Irgalmasa atyai tekintettel nézte, ahogyan a kegyelmei segítségeit visszautasítottam.

Amint az „Életem könyvében” az addigi életem sok-sok szituációját végigkövettem, láthattam az egymásból fakadó összefüggéseket és a következményeket. Láthattam a szabad akaratom által véghezvitt tettek és döntések következményeit.

A jobb megértés kedvéért elmondok egy példát, ami azt bizonyítja, milyen csodálatos az „Élet könyve”. Életemben sajnos hamiskodó és képmutató voltam. Sokszor mondtam hízelgő hangon ismerőseimnek, barátnőimnek, hogy „Milyen csodálatosan nézel ma ki. Pompás a ruhád és nagyon jól áll! Milyen csinos vagy benne!” A fájó azonban az, hogy az „Élet Könyvében” az is benne van, hogy közben mit gondoltunk, és mi zajlott bennünk. És látható volt a valódi véleményem: „Fúj! Milyen borzalmasan néz ki ez a szerencsétlen, s még azt hiszi, hogy szépségkirálynő!”

Látják, a "nagykönyvben" benne voltak a gondolataim és benső véleményeim is. Ebben mindent filmszerűen látni és hallani lehet, beleértve lelkem és belsőm állapotát is. Egyszerűen lenyűgöző!

Így láthattam életem belső valóságát, miközben mindenféle hazugságom tisztán ott volt, szinte bugyborékolt, mint egy fedő nélküli fazékban, szépítések nélkül. Élénkek voltak és érthetően fedték fel gaztetteimet. Hányszor becsaptam durván az anyámat amikor nem engedett el, a „rossz” barátimhoz! Ilyenkor azt hazudtam, hogy „Mami, csoportfoglalkozás van az iskolai könyvtárban!” és már futottam is.

Hányszor loptam magamnak időt ilyen hazugságokkal, hogy elhagyjam a házat és pornófilmeket nézzek, vagy bárba menjek, ahol a „barátnőimmel” söröztünk. És most, anyám és egyébként mindenki látta mindezt a nyitott „Élet Könyvében”.

További példa, amit láttam. A szüleim mindig banánt csomagoltak uzsonnára az iskolába. Abban az időben mi szegény körülmények közt éltünk, s az uzsonnám csak banánból, néha kenyérből és tejből állt. Gyakran már iskolába menet megettem a banánt és a héját egyszerűen eldobtam az utcán, mindegy volt hová, nem gondoltam vele. Eszembe se jutott, hogy mi minden történhet a csúszós banánhéj miatt, és mennyi bajt okozhatok más embereknek ezzel.

Az Úr azonban megmutatta, hogy néhány eldobott banánhéj – természetesen nem mind –, mit váltott ki. Láttam embereket, akik megcsúsztak és elestek, sőt néhány alkalommal akár halálos balesetet is okozhatott volna a nagy forgalom miatt. És ebben is én lettem volna a hibás. Mindez gondatlanság, felelőtlenség, és az emberek iránti közömbösség volt a részemről!

Egy másik esetben az a történet volt kristálytisztán látható, amikor egy pénztáros a szupermarketben tévedésből 4500 pesoval többet adott vissza. Az apám, aki minket gyerekeket mindig arra intett, hogy becsületesek legyünk, és szegénységünk ellenére a becsület a legdrágább tulajdonunk. Soha ne vegyünk el pénzt mástól, még egy centet se. Nos, amikor ez az eset történt a visszajáró pénzzel, csak az autóban vettem észre a tévedést, visszafelé menet a rendelőmben. Azt mondtam magamban: „Ez a vén tehén, 4500 pesoval többet adott vissza, és most még nekem kell majd visszamennem, hogy visszaadjam!”

Amint a szupermarketbe igyekeztem visszafelé, nagy dugóba kerültem. Az autórádióban hallottam, hogy mindenfelé leállt a forgalom. Hangosan gondolkodtam és azt mondtam magamnak: „Ez mindennek a teteje. A drága időmből még órákat kell elvesztegetnem, mert egy buta tehén nem tudott számolni. Senki nem mondta neki, hogy rosszul adjon vissza! Most hazamegyek és kész! Így nem tudom neki visszaadni a pénzt. Különben is ő a hibás!”

Ennek ellenére volt egy kis lelkiismeret-furdalásom emiatt. És mivel a papa annyira hangsúlyozta a becsületességet, és ezt betáplálta a jellemembe, következő vasárnap elmentem gyónni, és bűnbánón elmondtam a gyóntató papnak ezt a történetemet. Aztán persze oda se figyeltem arra, amit mondott.

Amikor ezt az esetet láttam az „Élet Könyvében”, tudniuk kell, hogy bár az ördög nem rótta fel nekem ezt a bűnt – hiszen meggyóntam –, de az Úr megmutatta tettem súlyos következményeit.

Ez a felebaráti szeretet teljes hiánya volt a részedről, amikor a bűnödet nem tetted jóvá. Az a 4500 peso neked aprópénz volt, mert te naponta dobtál ki ennyit az ablakon butaságokra, de ennek a minimálbéren tengődő asszonynak, ez 3 napi kosztpénze volt a családja élelmezésére.”

És tudják, a legfájóbb benyomást az tette rám, ahogy az Úr megláttatta a következményeket. Saját szememmel láthattam, amint ez az asszony a gyermekeivel kínlódott, és a család néhány napig éhezett. Még attól is félnie kellett, hogy elveszíti az állását. Mindez amiatt történt, hogy én részvétlenül félvállról vettem a dolgot és nem segítettem neki, helyrehozni kimerültségének egyik következményét.

Az Élet Könyvéből így mutat rá mindenre az Úristen, megmutatva azt amit tettünk, és hogy kinek okoztunk ezzel kárt és szenvedést.

gloria polo ortiz_3.jpg

 

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgA csodás gabonaszaporítás 1  

     Egy alkalommal egy tiszteletreméltó személy, aki az intézetet megcsodálta, kérdést tett fel az árvák számát illetőleg, mire a nevelőnők természetes hangon azt felelték, hogy „Mi azt nem tudjuk!”

‒ Hogyhogy, nem tudják?

‒ Az Isten tudja és ez elég! ‒ válaszolta egyikük.

‒ És mi lenne, ha egy növendékük megszökne, honnan vennék észre?

‒ Mi nagyon jól ismerjük őket és nyomban észrevennénk ha bármelyik hiányzik, de ha mégsem, a rózsafüzérezésnél egészen bizonyosan kitűnne! ‒ hangzott a válasz.

Közben a „számtalan” éhes száj, egyre nagyobb költséget jelentett. Szentünk már azzal foglalkozott, hogy a gyűjtött pénzből földet, erdőt vásárol, és annak terményeiből tartja fenn a házat. Ám nem volt aki rendszeresen megművelné, így átadta a földeket gróf Cibeins-nek, aki „évi és örökös kamatot” 500 frankot fizetett. Bár a gróf még arra is kötelezte magát, hogy az árvaházat ellátja a szükséges fával 100 frank értékben. Ám ez a jövedelem igen szűkös volt a Gondviselés Intézet és Iskola fenntartására, az élelmezésre!

E szegényes jövedelemből csakis bámulatos ta­karékossággal, és az Istenbe vetett bizalommal lehetett az intézményt fenntartani és fejleszteni. Végtére is vagy 60 gyermeket kellett ruhával és élelemmel ellátni, és bizony a kicsi szájak ugyancsak jó étvágyról tettek bizonyságot, melyhez havonta legalább 100 véka gabona volt szükséges.

le-saint-cure-ars-092_280.JPGMondanunk sem kell, hogy olykor voltak az ellátásban kritikus percek. Az Ars-i plébános hi­ába szólította adakozásra a könyörületes szeretetet, hiába adott el háztartásából minden fölösleges bútordarabot, az árvák időnként nélkülöztek. A kevésbé bizakodó nevelőnők igen kínos aggodalmakat álltak ki. Isten szolgája azonban megfedte őket kishitűségük miatt!

Egy alkalommal, az ellátmány kilátástalansága túlhaladta erőiket, és ekkor első ízben duzzo­gtak, de amint észrevették, hogy valójában az isteni Gondviselésben kételkednek, erősen elhatározták, hogy többé nem fognak panaszkodni.

De vajon szentünk titokban nem aggodalmaskodott-e? Bizony nem! A templomban, lakása magányában, vagy útközben, szakadatlanul imádkozott, „kapaszkodva” a rózsafüzérébe!

És a Jóisten csodát tett, de erről olvassuk a korabeli, hitelre érdemes tanúk vallomásait!

A plébánia magtárában őrzött gabonakészlet 1829-re néhány maréknyira zsugorodott. Semmit sem remélhettek a hívektől, mert az aratás nagyon gyenge volt, és az adakozó várúrnő is kénytelen volt visszafognia magát. Vianney már arra gondolt, hogy az árvák egy részét elküldi, ám ez a gondolat fájdalmasan érinthette szívét, hiszen belegondolt, hogy a szegény kicsik tes­te-lelke visszatérjen előbbi nyomorúságukba?

le-saint-cure-ars-093_280.JPGMiután az emberektől mit sem remélt, az Ars-i plébános a végső dologra határozta el magát: csodát kért az Istentől, a Boldogságos Szent Szűz, Szent József és Szent Filoména közbenjárására. A magtárban szétszórt gabonaszemeket a padló közepére söpörte, és egy negyedik közbenjáró, Regis Szent Ferenc kis ereklyéjét rejtette alá. Ezután az árvákat felszólította, hogy imában egyesüljenek vele, hogy a „mindennapi kenyerünket, adja meg az Úr”! Ezt követően nyugod­tan várt.

Közben Chanay Jeanne-Marie ‒ mint az intézet kenyérsütője ‒, jelenteni ment neki, hogy a dagasztóteknő teljesen üres. Szentünk azonban úgy válaszolt, hogy menjen és söpörje össze a maradékot! Szegény nevelőnő értetlenkedve fogta is a söprűt, de a magtár ajtaja nem nyílik! A résen benézett és ámuldozva látta, hogy csak úgy ömlik a búza a helyiségbe! le-saint-cure-ars-094_280_1.JPGNyomban rohant a plébánoshoz, hogy elmondja, aki maga is csodálkozott!

‒ Hogyaaan? Ömliiik?

‒ Igen, annyira tele van már, hogy az ajtót sem lehet kinyitni! Jöjjön, és győződjék meg!

Fölmentek s mindketten megállapították, nem csak a csodát, de azt is, hogy ennek az új búzának más a színe, mint a réginek volt.

Források a 2. részben!) (folyt.)

Szólj hozzá!

h54077_220.jpg     Ezen az napon, minden magyar hősre imával gondolunk, akik életüket áldozták a nemzetünkért, hiszen nekik köszönhető, hogy „él nemzet e hazán”. Végigtekintve az ezeréves magyar történelmen, az ország lakossága rengeteget szenvedett, muszlimtól, habsburgtól, a szabadkmves antanttól és a kommunistáktól. Milliók hoztak emberfeletti áldozatot azért, hogy ma békében, biztonságban, szabadon, keresztényként és magyarként élhessünk! Ezért jelölte ki a Nemzeti Kormány május utolsó vasárnapját a hősök emlékére, nemcsak azért, mert őseink, elődeink, dédapáink voltak, hanem mert a legdrágábbat, az életüket adták a házáért. https://www.youtube.com/watch?v=8Fmy34L4B1k

Imádkozzunk Értük és kérjük, hogy segítsék az égből

Édes Magyar Hazánkat!

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség!hvitezi_rendet_meghivtak_a_hosok_napjara_535.jpg

Szólj hozzá!

Taube 2.jpegBarsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való szemelvények. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből.
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

pentecost2oo1.JPG

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Felebarátaid vagyonát ne kívánd

gloria-polo_1.jpgA tízparancsolatból tett vizsgám eredménye azt mutatta, minden bűnöm, bajom és gonoszságom a kapzsiságra vezethető vissza. Ez az, ami egészen átjárta a gondolkodásomat. Mindent birtokolni akartam, s nem a szívemben gazdagodni.

A vágy, hogy sok pénzem legyen, szinte megszállottsággá vált. A pénz volt az istenem és úgy gondoltam, hogy a gyerekeim is azáltal lesznek boldogok, ha bőségben élnek. Igényes és értékes dolgokkal vettem körül magunkat, miközben a lelki életünket elhanyagoltam. Kár volt és egyenesen tragédia. Amikor sok pénzem volt és életemnek “jó” kilátásai voltak, akkor éltem át életem legrosszabb és legkilátástalanabb szakaszát. Olyan mélypontra jutottam, hogy majdnem öngyilkos lettem. Ennyi pénzzel és gazdagsággal, mégis egyedül, lelkileg üresen, magányosan. Átéltem, hogy a SZERETETET, BARÁTSÁGOT, ROKONSZENVET nem lehet pénzért megvenni. Pénzért, legfeljebb képmutatást, hamisságot, hízelgést és megjátszott szolgalelkűséget lehet vásárolni.

Tehát nagyon csalódott voltam, keserű életem magam választott zsákutcájában. A frusztráció csúcsát értem el, ahol bizony a szeretetlenség jeges szele fújt.

A kapzsiság, mint minden más sóvárgás – tehát a pénz, a gazdagság utáni vágy és irigység azokkal szemben, akiknek már van –, ez a „nekem is kell”-felfogás vitt tévútra, mely a pokol irányába vezetett.

A pénz utáni vággyal, a „Mammon” után nyúlással a Jóisten kezét elengedtem, elszakadtam tőle, eltávolodtam tőle. A világ dolga iránti vágyak, mind eltávolítanak az Istentől. Ellenkező irányba visz, és az ördög után szalad. Minél jobban eltávolodunk Istentől, annál kevésbé érezzük jelenlétét, és annál kevésbé érvényesül rajtunk Isten kegyelmének védelme.

Az, hogy mégis milyen irgalmasan bánt velem Isten, a következőkben szeretném elmesélni.

Balesetem után a mentősök a nyilvános kórházba vittek, mielőtt a szociális biztosító klinikájába kerültem. Tudják, mi történt ebben a kórházban? Olyan sok beteget és balesetest hoztak be, hogy egyszerűen már nem volt hely. Még a kórház folyosói is tele voltak ágyakkal és hordágyakkal. Még egy hordágy se volt, ahova elhelyezhettek volna.

Isten hagyta, hogy ily módon érezzem a teljes emberi elhagyatottságot. Ezek a szegény orvosok túlterheltek voltak. Azt se tudták, hol áll a fejük. A mentősök, akik a hordágyamat hozták, többször kérdezgették, „hova tegyük?” Az egyetlen válasz, amit kaptak, az volt, hogy „tegyétek a sarokba!” vagy „tegyétek le ott a földre!”

És ezekben az órákban, amikor ott feküdtem, és egyetlen orvos sem tudott törődni velem, tekintve, hogy más sérülteknél több reményt láttak a kezelés sikerére, totális elhagyatottságot éltem át. Pedig nem voltam egyedül, hiszen a körülöttem fekvő emberek is csak nyögtek mellettem.

Amikor az orvosok rám néztek, ahogy ott feküdtem, mint egy elszenesedett grillhús, azt gondolták magukban, a kezelés már úgyis késő lenne. Ennek az életét már úgysem lehet megmenteni. Bosszankodtam a helyzeten, hogy nem segítenek, hogy egyetlen ember sem törődik velem.

Elhagyatottságomban és keserűségem közepette egyszer csak a mi Jézus Krisztusunkat láttam, amint lehajolt hozzám, gyengéden fejemre tette a kezét, hogy megvigasztaljon. Becsuktam a szemem, azt hittem hallucinálok, de mikor újra kinyitottam, még mindig láttam az Urat fölém hajolva, és hallottam a hangját: „Nézd kicsim, te most meg fogsz halni. Mutasd meg, hogy vágyod és kéred az irgalmamat!”

Képzeljék el, amikor ezt meghallottam, azt gondoltam, „Mi az, hogy irgalom, mi az, hogy irgalmat kérni? Mi rosszat tettem én, hogy irgalomért könyörögjek?” Nem fogtam föl ennek az ajánlatnak az alapját és értelmét, mert már nem volt lelkiismeretem. Teljesen elvesztettem. Már teljesen lelkiismeretlen voltam!

Amit világosan éreztem, az az volt, hogy meg fogok halni. Eljött az utolsó órám. És csak egyetlen gondolat futott át az agyamon. Mi lesz a gyémántgyűrűimmel, amik az ujjaimon voltak.

Teljesen beágyazódtak a totálisan szétégett, dagadt ujjaimba. Az volt a gondom, hogy megsérülnének, ha levágnák vagy leszakítanák az ujjamról. És ilyen gondolatok közben próbáltam kétségbeesetten lehúzni a gyűrűket az ujjamról.

Tudják, borzalmas fájdalom az égett bőr és égett végtag. Nem tudják elképzelni, milyen fájdalmat okoztam magamnak azzal, hogy le akartam húzni a gyűrűket az ujjamról. Lejött a hús az ujjaimról. Mindezek ellenére fanatikusan értetlenkedtem, hogy nem lehet, hogy ne tudjam lehúzni ezeket a gyűrűket. Életemben mindent el tudtam érni, amit csak kitaláltam. S most is ez volt a hozzáállásom, pontosabban a megszállottságom ebben az esetben is.

Azt gondoltam magamban: „Az lenne a csúcs, ha halálom előtt még képes lennék a gyűrűket lehúzni az ujjamról!” Alighogy sikerült, új kétségeim támadtak, sötét gondolatok jöttek: „Istenem, most mindjárt meg fogok halni. Akkor a nővérek biztosan azonnal el fogják lopni a gyémántgyűrűimet, és eltüntetik!”

Akkor hirtelen odajött a sógorom és megkönnyebbülten gondoltam: „Hála Istennek, legalább a gyűrűim biztonságban vannak.” Átadtam neki és azt mondtam: „Add oda Fernandonak, a férjemnek! Mondd meg a testvéreimnek, hogy gondoskodjanak szegény gyerekeimről, mert az anyjuk nélkül kell már boldogulniuk, mert elmegyek ebből az életből. Meghalok.”

Ilyen ködös volt a lelkem az utolsó órában, úgy éreztem, hogy nyugodtan halhatok meg, miközben azt a Fényt, amit az Úr felkínált nekem, meg se láttam.

És tudják, mi volt az utolsó gondolatom? „Istenem, honnan fogják venni a pénzt a temetésemre, amikor nagyon magas terhelés van pillanatnyilag a számlámon?”

Látják, ez egy olyan személy története, aki elvesztette a lelkiismeretét. Aki az utolsó gondolatait és pillanatait is az evilág vacakjaira pazarolja, és látszólagos jóságával azt hiszi, hogy méltó az örökkévalóságra. Ha valaki magát túlértékelve szentnek tartja, könnyen a kárhozat felé csúszik.

/Gloria Polo Ortiz lelki vezetőjének címe és telefonszáma:

Wilson Alexander Mora G., (katolikus pap), plébános

/Calle 143, Nr. 65-57, Casa Blanca Norte, Telefon: 682 53 68 Bogotá D.C./ 

Gloria polo balesete2.jpg

Szólj hozzá!

ket_es_fel_p_k_535.jpg022) https://youtu.be/J9UU7v6t2d4

Szólj hozzá!

Népek Krisztusa Magyarország

     Elérkezett hazánk leg­drasz­tikusabb megcsonkításának cente­náriuma, mely évforduló számunk­ra a békediktátum  száz éve folyamatosan megújuló negatív következményeit is magában foglalja. Hogy lesznek-e az évforduló kapcsán feszültségek határon túl és belül? Igen. Ám ezekből a feszültségekből a legelkeserítőbbek azok, amelyeket ellenzéki honfitársaink okoznak.

Apponyi tudta: „A morális járványok ellen minden torlasz hatástalan”. De a hazánkat elárulók olyanok számunkra, mint azok a zsidók, akik Pilátus kérdésére Barabást választották Krisztus helyett. Nem jelenthetnek többet, mint azok, akik az emberi létük alantasabb oldalát megtestesítő bűnöző mellett álltak ki a szeretetet, a megbocsátást és az igazságot képviselő Messiás helyett. Elvakult gyűlöletükkel pillanatnyilag akár győzhetnek is, mert a megtévesztő ígéreteikkel és véleményükkel okozott tömeghisztéria – demokráciát és hamis jogállamiságot vizionálva – képes a gyenge, hatalomfüggő döntéshozók befolyásolására is, akik a népakarat nevében mossák kezüket döntésük meghozatalakor.

Az akkori Pilátusok is mosták kezeiket 1920-ban, mert a rendesen előkészített nemzetközi tömeghisztéria hazánkat áldozta fel a politikai és a gazdasági érdekek oltárán, csakúgy, mint a második világháború végén, aztán ’56-ban, vagy manapság, az öngyilkosságba fékevesztetten rohanó globalista korban. Így lettünk hát népek Krisztusa!

(Forrás, kiragadott részlet nyomán!)

eucharisztia_orszaga_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgGyermekmenhely, mértéktelenül!  

     Az Ars-i plébános elhatározta, hogy az előzőkben említett, bizonytalan sorsú kislányoknak az iskola épülete mellett külön menedékhelyet fog biztosítani. Erről a házról senki más nem fog gondoskodni, mint az „Atya, ki a mennyekben van”! Mégis szentünk attól tartott, hogy ilyen nagyságrendű vállalkozás már-már istenkísértés.

1827. év egyik januári vasárnapján arra kérte híveit, hogy egy Szent Szűz tiszteletére végzendő kilencedben egyesüljenek vele abból a célból, hogy tervére vonatkozó isteni akaratot megismerje. És lám, az elha­tározása még szilárdabb lett, úgyhogy hozzá fogott a végrehajtáshoz.

le-saint-cure-ars-089_280.JPGElőször a házat kellett megnagyobbíttatnia. Evégből Vianney kis telket vásárolt hozzá. Maga rajzolta meg az épület ter­vét, majd „mindenkinek mindene” lett, kőműves-segéd, ács- és tetőfedősegéd. Követ hordott, keverte a maltert.

A munkák befejeztével kikötötte, hogy az intézet csak­is elhagyatott gyermekeket vesz fel. Az Ars-i leánykák, mint bejáró növendékek is látogathatták az iskolát. A környék jobb módú gyermekei viszont 1827-et követően nem lettek fölvéve.

infografia_del_cura_de_ars_280.jpgAz árvákat ‒ értsd: a Gondviselés benn­lakóit ‒ rendszerint csak 8 éves korukban vették fel s csak az első szentáldozás után engedték el őket. Ámde ha 15, 18, sőt ha 20 éves szegény leányok jelentkeztek, a plébános úr szívesen felvette őket is. Ezek a „Magdolnák” talán inkább rászorultak a segítségre, mint a többiek, hiszen az intézet közösségében érezték a családi tűzhely melegét.

„Gyakran félig mezítelenül, férgekkel telve jöttek az intézetbe, vagy találtak rájuk valahol ‒ beszéli Chanay Jeanne ‒, és semmi sem múlhatta felül azt a szelíd részvétet, amellyel a mi szent lelkipásztorunk viseltetett a szegény elhagyatottakkal szemben”.

Soha nem volt egyetlen szerencsétlen leány sem elutasítva, hacsak egy kis szöglet is szabad volt. Egy alkalommal szentünk az intézetbe vezetett olyant, akivel úttalan utakon találkozott.

‒ Vegye fel ezt a gyermeket, mondta Katalinnak, a jó Isten küldi őt Önnek.

‒ De plébános úr! Nincs egyetlen szabad ágy sem!

le-saint-cure-ars-090_280.JPG‒ Hogyhogy nincs? Ott van az ön ágya!

A fiatal igazgatónő csak egy pillanatig kételkedett az Is­teni Gondviselésben. Megható részvéttel eltelve karjait szét­tárva és szívére szorította a nyomorultat.

„Egy alkalommal ‒ mondja Chanay Jeanne ‒ a templom ajtajában egy újszülöttet találtam. A plébános úr el­rendelte, hogy vegyük magunkhoz, és ha elláttuk, ruházattal kell kiadni egy dajkának! Egy más alkalommal tudomására ju­tott, hogy az egyik szomszédos hitközségben egy szerencsétlen asszony meghalt, elküldött hozzá engem egyik barátnőmmel, hogy a kis gyermekét elhozzuk, akit ezután fel is ne­veltünk.”

Vianney még akkor sem fogadott el a gondozottakért vagy tőlük pénzt, ha egyesek már dolgoztak a tanyákon. Kérte viszont a Boldogságos Szűzanyát, hogyha már beleegyezett az intézet bővítésébe, akkor meg ne feledkezzen anyai oltalmáról és gondoskodásáról!

Szentünk természetesen azt remélte, hogy azért az emberi belátás is fogja segíteni adományokkal az intézményt. Gyűjtést rendezett, mely során csupán egy zsák burgonyát tudott összegyűjteni. Jobbnak látta tehát, ettől kezdve a módos jóté­konykodókhoz fordult. „Nevetve mondta, hogyha a Gondviselés pénztára üres volt, a vándorbotjával megindult pénzgyűjtő körútjára! Nekibátorodva kopogtatott a kastély­beliek ajtaján is, de gyalog elment akár Lyon-ba is, ahol jól ismerte a Laporte-, és a már említett Jaricot családot. Több ízben a gyónógyermekek könyörületes szívére számított, kiknek bőkezűsége ismert volt előtte.

Templomában a sekrestye melletti falra egy kis táblát akasztott, mely az evangéliumi ígéret volt olvasható: „Adjatok és adatik majd nektek is”. (Lk 6,38)

(Források a 2. részben!) (folyt.)

alexis_le_cure_d_ars_535.jpg

 

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Hamis tanúságot ne tégy

gloria-polo_1.jpgSzeretnék önöknek röviden erről a parancsról mondani valamit: Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen és persze, ne hazudj. Ó jaj, ebben a kérdésben én szakértővé tettem magam.

Mindnyájunknak van ugyanis egy természetfeletti atyja, az Úristen vagy a Sátán.

Ha Isten a szeretet, én pedig tele vagyok gyűlölettel és hazugsággal, akkor vajon ki az atyám? Nem nehéz megválaszolni.

Ha Isten a megbékélést és megbocsátást hirdeti, ha arra szólít, hogy az ellenségeimet – még azokat is – akik nekem ártanak, szeressem, bizony nagy ellentét, ha a fejemben csak gyűlölet van, s az a mottóm, hogy „fogat fogért”. Márpedig akkor ez volt az én világom és az elképzelésem.

Ha az Úristen maga az igazság, és a Sátán maga a hazugság, akkor életemben ki volt az én atyám? Önök már látják. Forgathatom a szót ahogy akarom, az eredmény mindig ugyanaz: én választottam meg az atyámnak a Hazugság Atyját.

És én azt mondom: a hazugságnak nincsenek árnyalatai. Minden hazugság – hazugság! Nincs kegyes hazugság, szükségből, részvétből vagy szívességből tett hazugság, stb. Mindegyik ihletője démoni sugallat arra, hogy mellébeszéljen az ember.

Az én hazugságaim, melyek ajkamat elhagyták, szörnyűek, egyszerűen borzalmasak voltak. Láthattam, hogy ezzel a lehető legmagasabbat dobtam.

A legrosszabb az, amikor az ember már annyit hazudozik, hogy a végén a saját hazugságait igazságnak tartja.

A legnagyobb hazugság, amikor az ember nagyra tartja magát, ha valaki magát szentnek tartja. Azt mondja: nem csaltam, nem loptam, nem öltem, nem raboltam, tehát rendes ember vagyok! Nincs Isten, de ha pedig mégis van nem róhat fel nekem semmit és a mennybe kerülök. Ezek az úgynevezett élethazugságok.

Minden alkalommal, amikor beszélgetés közben, másokat kigúnyoltam, ha könnyelműen állítottam be valakit, gonosz gúnynevet találtam ki számára és ezt fecsegtem mindenkinek – bűnt követtem el. Aztán minden alkalommal még gyűlölködőn nevetségessé is tettem – ezzel tetéztem bűnömet.

El sem tudom sorolni, hány embert sértettem meg, betegítettem meg, tettem nevetségessé, és rágalmaztam meg. És mindezt a felebarátaimmal tettem.

El se tudják képzelni, hogy egy gúnynév, mennyire megsebezhet egy embert. Kisebbségi érzése lehet tőle, mely egész életén elkísérheti, és újból és újból fájdalmat okozhat.

Egyik barátnőmet például, aki kissé molett volt, egyszerűen csak „Daginak” vagy „Zsírgolyónak” neveztem. Soha többé nem tudott megszabadulni ettől a névtől, és örökké Zsírgolyó maradt. Ez nagyon megviselte őt, és csak növelte az étvágyát, ami természetesen megint fokozta a teste kövérségét. Ezért társasága kissé kiközösítette..

Amint látják, a kimondott szavak, gyakorlati következményeket vonnak maguk után, míg végül kellemetlenségek egész sorozata következhet belőle.

gloria_polo_ortiz_hihetetlen...jpg

Szólj hozzá! · 2 trackback

039testvereim_535_1.jpg

Szólj hozzá!

650_k2_240.jpgBécsi egyezmény a szerződések jogáról 62. cikk 

A körülmények alapvető megváltozása

1. A szerződés megkötésének idejében fennállott körülményeknek a részes felek által előre nem látott alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni, kivéve, ha:

a) ezeknek a körülményeknek a fennállása lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a részes felek a szerződést magukra nézve kötelező hatályúnak ismerjék el;

b) a változás hatására gyökeresen átalakul a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértéke.

2. A körülmények alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni:

a) ha a szerződés határt állapít meg; vagy

b) ha az alapvető változás annak eredménye, hogy az erre hivatkozó részes fél akár a szerződésből folyó kötelezettségét, akár a szerződésben részes bármelyik féllel szemben fennálló más nemzetközi kötelezettségét megszegte.

3. Ha a részes fél az előző bekezdések alapján a körülmények alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára hivatkozhat, a megváltozásra, mint a szerződés alkalmazása felfüggesztésének okára is hivatkozhat.

hiszek_egy_istenben_hiszek_egy_hazaban_2_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgÉjjel-nappal szolgálva a lelkeket! 

     Benard fareins-i rákos beteg úrilány azt óhajtotta, hogy halála előtt nem más, hanem az Ars-i plébános részesítse őt végső vigasztalásban. Így a helyi plébános néhány szó­val megírta a leány kívánságát. Épp nagycsütörtök volt és szentünk szokásához híven, a következő éjszakát teljesen a templomban akarta tölteni. Mégis azonnal útra kelt, de útközben eltévedt és sárosan, holtfáradtan érkezett Fareins-be. Még egy pohár vizet sem akart elfogadni. Az alázatos pap, miután lelkileg megerősí­tette a szegény beteget, sietett haza, anélkül, hogy a neki fel01-cpa-le-bienheureux-cure-dars_320.jpgajánlott kocsit elfogadta volna.

Szerénységének híre már oly nagy volt, hogy a község lakosai kitódultak az utcára, hogy láthassák.

1832-ben Franciaországot kolerajárvány sújtotta, Ars azonban érintetlen maradt a járványtól, annak ellenére, hogy idegenből is egyre többen jöttek Ars-ba.

A környező falvakból gyorskocsi-szolgálatot szerveztek, hogy minél előbb eljuthasson mindenki az Ars-i paphoz, ha gyónni akart. Ő pedig éjjel és nappal gyóntatott, és bizony kiderült, hogy mennyire ismeri a szívek titkait.

1832-ben Beau a Jassans-i plébános, aki tizenhárom éven át volt gyóntatója szentünknek, súlyos beteg lett. Az Ars-i plébános meglátogatta Úrnapja dél­utánján. Természetesen gyalog a rekkenő hőségben tetette meg a hosszú utat, miután már odahaza az úrnapi körmenetet is megtartotta. Bizony, hány és hány hasonló fáradatlan eset ment feledésbe szentünkről! „Föláldozta magát a lelkekért, a mi szent catherine_lassagne-a0051_b280_1.jpglelkipásztorunk!” ‒ jegyzete fel Lassagne Katalin.

Közben a Gondviselés Intézete rendre működött, sok gyermek taníttatása és ellátása ingyenesen történt. Katalin 27 esztendeig volt vezetője az Intézménynek és mindenkor méltónak mutatta magát arra a feltétlen bizalomra, amellyel a plébános kitüntette. Szelíd lelkületű volt, egészen mély Mária-tisztelettel, s mint ilyen megtanulta plébánosától, hogyan kell elvi­selni zúgolódás nélkül a nélkülözéseket, és miként kell kemé­nyen és kitartóan dolgozni. Nevelőtársa Chanay Jeanne-Mária bár önfelál­dozó volt, de merev természeténél fogva, majd' mindennap próbára tette Katalin türelmét.

Másik társa, szelíd barátnője Lardet Benoit, nagy fájdalmára 1830-ban meghalt. A helyébe jött Filliat Mária varrónő Mizerieux-ből, aki erőszakos jelenes_280.jpgés ellenkezésre hajló természetével, újabb keresztet rakott Lassagne Katalin gyenge vállára. Persze Katalin számára mindez az égi koronáját ékesítette. Mellesleg ő volt az egyetlen nő, aki tanúja volt szentünk egyik Mária-jelenésének!

Meg kell említenünk valamennyi alkalmazott dicséretére, hogy teljesen önzetlenül szolgáltak, és az étkezésen kívül semmit sem fogadtak el.

A falu kisleányai a fiatal tanítónők körül gyülekeztek, ragaszkodó szeretettel. (Alsó képünkön a leánykák egy csoportjának a kenyérdagasztást tanítja Lassagne Katalin, középen.) Ámde csakhamar a szomszéd falvak is hasznot húztak ezen ingyenes intézményből, és oda küldték a gyermekeiket, ennek okán már a magtárat is hálóteremmé kellett alakítani. Ilyképpen, egy valóságos kis nevelőintézet alakult ki, ugyanakkor, semmi­ pénzbeli hozzájárulást nem fogadtak el, csupán adományokat. Így többnyire a szülők ágyat, ágyneműt és enni­valót hoztak.

Szentünk útjai során gyakran találkozott szegény kislányokkal, árvákkal, éhezőkkel, akiket a kegyetlen vagy nagyon szegény szülők koldulásra kényszerí­tettek, vagy vallástalan gazdáknál helyeztek el. Az Istenről semmit sem tudtak, és csak bűnözni tanultak meg. Nyilvánvaló, hogy az Ars-i plébános résztvevő szíve, ezt nem tűrhette. Látván, hogy szerény iskolája megtelik, új gondolatra ébredt.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

providence_ccf_535.jpg

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Ne lopj

gloria-polo_1.jpgA hetedik parancsolatnál megint biztos voltam a dolgomban. Jó helyre soroltam magam, ebben igazán nem lehet semmit felróni nekem. De az Úristen keményen rámutatott, miként hagytam otthon a drágán összevásárolt élelmiszereket megromlani, penészedni, mert többet kívánt a szemem, mint amennyit meg tudtam enni. Amikor nálunk megromlott az élelmiszer, nem gondoltunk arra, hogy máshol a világon nagy az éhezés. Amikor az Úr ezt megmutatta, azt fűzte hozzá:

Éhes voltam, és nézd, mit csináltál azzal, amit adtam neked. Fáztam, és nézd, te a divat és az öltözködés rabszolgája lettél. Mennyi pénzt áldoztál az injekciókra, hogy karcsú legyél. A tested rabszolgája is lettél, s a tested bálványoztad, engem pedig feledtél.”

És Urunk bemutatta nekem, hogy én magam is mennyire hibás vagyok abban, hogy országunkban nagy a szegénység, és bizony látható volt, hogy ennél a parancsolatnál is hibás voltam.

Aztán arra is felhívta a figyelmemet, hogy mindannyiszor, amikor valakiről rosszat mondtam, elloptam a tiszteletet tőle. Ezt pedig újra visszaállítani, visszaadni, szinte lehetetlen. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha pénzt loptam volna, mert az visszaadható. Egy ember „jó hírnevének” elrablása sokkal súlyosabb, mint egy tárgy vagy pénz ellopása.

Gyermekeimet is megloptam azzal, hogy számukra nem voltam a gyengéd anya, aki gondoskodik gyerekeiről, aki mindig ott van mellettük, aki számukra az önzetlen, odaadó szeretet példaképe.

Sajnos ma sok olyan anya van, aki miközben fölösleges hívságok után rohangál, a gyerekeit egyedül hagyja otthon a TV, a számítógép vagy a videó játékok előtt, mintegy pótmamára bízva őket.

Én, hogy annak idején megnyugtassam a lelkiismeretemet, drága, márkás holmikat vásároltam a gyermekeimnek, hogy az iskolában és a barátok között jó benyomást keltsenek, és irigykedjenek rájuk.

De számomra még ijesztőbb volt, amikor láttam, hogy maga szegény édesanyám is hányszor tett szemrehányást önmagának, felróva, hogy vajon ő jó anya-e? Pedig milyen jámbor és jó háziasszony, jó anya volt, aki mindig szeretve intett minket és gondoskodott rólunk. Mindenben a javunkat akarta, és ezzel a sok jótettel mégsem vált önteltté. A maga módján apám is mutatta, hogy szeret minket, és hogy mi vagyunk a legfontosabbak az életében.

Amikor gondolataimba merültem, olykor azt mondtam magamban: „Ha a gyerekeimnek semmit sem adnék, tán észre sem vennék, ha már nem leszek, valószínűleg nem is hiányoznék nekik!” Borzongás futott végig rajtam, és ez a fájdalom, mint egy kard, a szívembe fúródott. Szégyelltem magam minden vétkemért.

Tudniuk kell, hogy az „Élet könyvében” mindent úgy lehet látni, mint egy filmen. Én ott láttam, amikor a gyerekeim egy alkalommal beszélgettek, és azt mondták egymásnak: „Reméljük anya dugóba került és későn ér haza, mert addig is nyugtunk van. Annyit elégedetlenkedik és kritizál és ez már nagyon unalmas.” Ó, milyen lesújtó volt ezt egy 3 éves és egy valamivel idősebb lánytól hallani, ahogy ők a szívtelen anyjukról beszéltek. 

Ismét tudatára ébredtem, hogy valamit nagyon elraboltam tőlük: az igazi anyát. Nem biztosítottam nekik békés otthont. Megakadályoztam, hogy gyermekéveikben példámon keresztül megismerjék Istent. Nem tanítottam meg nekik, hogyan kell a hozzátartozókat szeretni. Ha nem mutattam együttérzést és könyörületet senki iránt, így nem tanulhatták meg az Isten- és emberszeretetet.

Felnőtt életemben, valójában senkinek se tettem tanúságot Istenről, a hitről, a felebaráti szeretetről. Ez az adott körülményben az én kötelességem lett volna. Így aztán sokakat fosztottam meg a pozitív példáktól, melyek jobbra fordíthatták volna életüket. Megloptam őket!

/Gloria Polo Ortiz lelki vezetőjének címe és telefonszáma:

Wilson Alexander Mora G., (katolikus pap), plébános

/Calle 143, Nr. 65-57, Casa Blanca Norte, Telefon: 682 53 68 Bogotá D.C./ 

tengerparton gloria polo 09.jpg

Szólj hozzá!

tovabbitott.jpgA Szentlélek sugallatára hívunk mindenkit ebben az esztendőben is az engesztelő ima-hadjáratra a lelkek és hazánk megmentéséért!

Kapcsolódjatok be minél többen, mindenki ott, ahol tud!

Alapszándék:

Kérjük nagy alázattal, hogy Jézus Krisztus drága Szent Vérével, a Szűzanya Szent Palástjával és a Szent Angyalok lángpallossal védjék meg a Kárpát-medencét! Tartsák távol határainktól a járványokat, a természeti csapásokat és az idegenszívűeket, oltalmazzon minket az Antikrisztus előharcosainak támadásaitól!
Könyörögjünk édes Magyar Hazánkért és az egész emberiségért!

"Ha Isten velünk, ki ellenünk?" "Bátorság! Ne féljetek!" 

Sanctus, Sanctus, Sanctus

Dominus Deus Sabaoth.

Pleni sunt cæli et terra gloria tua.

Hosanna in excelsis.

Benedictus qui venit in nomine Domini.

Hosanna in excelsis.

Az engesztelő imaórákat 2020-ban is (az év hátralevő részében) az alábbi Mária-ünnepeken, az Irgalmasság Órájában tartjuk:

 

Június 1. (Pünkösd hétfő)  15-17 órakor  Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja

Július 2. (csütörtök)  15-17 órakor  Sarlós Boldogasszony

Augusztus 15. (szombat) 15-17 órakor  Nagyboldogasszony

Szeptember 8. (kedd)  15-17 órakor  Kisboldogasszony

Október 8. (csütörtök)  15-17 órakor  Magyarok Nagyasszonya

November 21. (szombat)  15-17 órakor  Szűz Mária bemutatása

December 8. (kedd)  12-15 órakor  Szeplőtelen Fogantatás

 

A részvétel módja, a szándékok részletezése és az ajánlott imák:

Imádkozzuk otthon, összekapcsolódva az összes imádkozóval, a Szent Angyalokkal, a Szentekkel és a Szűzanyával.

Az Engesztelő rózsafüzért minden egyes emberért, a világ vezetőiért, a papokért, az Egyházért!

http://oratio.hu/r-olvaso08.php 

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért, a járvány megállításáért és minden magyar ember megtéréséért.    http://oratio.hu/r-atya4.php 

A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az Engesztelő Kápolna a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.   http://oratio.hu/r-maria06.php

A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegenszívűek hatalmának megtöréséért.    http://oratio.hu/r-alap2.php 

 

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, az Angyalok és a Világ Győzedelmes Királynője.

 

Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!

A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen

 

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.

Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.

Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak.

Ámen

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!" 

Te, pedig mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Ámen

 

Lehetőségeitek szerint, küldjétek tovább! Visszajelzéseket erre az e-mail címre küldhettek: erdeinem@gmail.com

Szólj hozzá!

650_k2_240.jpgBécsi egyezmény a szerződések jogáról 49. cikk 

Megtévesztés

Ha valamely államot egy másik tárgyaló állam megtévesztő magatartásával vesz rá a szerződéskötésre, az érintett állam hivatkozhat a megtévesztésre, mint olyanra, amely érvényteleníti a szerződés reá nézve kötelező hatályának elismerését. 

50. cikk

Valamely állam képviselőjének megvesztegetése

Ha annak kifejezését, hogy az állam a szerződést kötelező hatályúnak ismeri el, képviselőjének egy másik tárgyaló állam általi közvetlen vagy közvetett megvesztegetésével érték el, akkor az érintett állam hivatkozhat a megvesztegetésre, mint olyanra, amely érvényteleníti a szerződés reá vonatkozó kötelező hatályának elismerését. 

51. cikk

Valamely állam képviselőjének kényszerítése

Ha annak kifejezését, hogy egy állam egy szerződést kötelező hatályúnak ismer el, képviselője ellen irányuló kényszerítő cselekményekkel vagy fenyegetésekkel érik el, az elismerés kifejezése semmiféle jogi hatással nem jár. 

52. cikk

Valamely állam kényszerítése fenyegetés vagy erőszak alkalmazásával

Semmis az a szerződés, amelyet az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt nemzetközi jogi alapelvek megsértésével fenyegetés vagy erőszak hatására kötöttek. 

53. cikk

Az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályaiba ütköző szerződések (ius cogens)

21_b5_nem_nem_soha-9_280.jpgA szerződés semmis, ha megkötésének időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen alkalmazást igénylő szabályába ütközik. Ezen egyezmény alkalmazási körében az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabálya olyan normát jelent, amelyet az államok nemzetközi közössége, mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni. 

(folyt.)21_b5_nagy_magyarorszag_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgSzentünk már tudta, amit a papság csak később ismert fel!

devie-b7fdars_280.jpg     Devie püspök, késedelmessége dacára nem tette félre Vianney folyamodványát, és felajánlotta neki a Fareins-i plébániát. Ez lényegében előléptetést jelentett volna Vianney-nek, s egyben „fricska” lett volna a rágalmazók részére is, hiszen ez a parókia Ars­-nál ötször nagyobb volt, és sokkal több jótétemény lehetőségét nyújtotta volna. Itt aztán építhetett volna új „Gondviselés Intézetet”, amely több gyermeket fogadhatott volna be, mint az Ars-i. Kezdetben ugyan habozott, de később belátta, ha marad, végtére is a szegénységére, nyomorúságra, és a lelkek iránti küzdésre vágyott, így hirtelen megváltoztatta elhatározását.

„Mily szerencsétlen vagyok! ‒ vallotta be az intézet nevelőinek ‒ én beleegyeztem abba, hogy elmegyek egy nagy parókiára ‒ én ‒, aki egy kis plébánián is alig tudom magamat visszatartani a kétségbeeséstől.”

A püspöknek, aki ismerte már Vianney buzgóságát, meg voltak az okai, hogy Fareins-t fölajánlja neki. A 18. században ugyanis ez a mezőváros jansen_cornelius_1585-1638_b280.jpgkomoly megrázkódtatáson esett át. Kevéssel a forradalom előtt, Cornelius Jansen szektájának követőjévé vált egy testvérpár: Bonjour Klau­dius és Ferenc, mint egymást követő plébánosok, különös hitfelekezetet, az ún. „fareinistákat” hozták létre. Ez a szektásodásba-menő hitgyakorlat egészen brutális elvárásokat hirdetett, melyet főleg nők követtek. Képesek voltak az utcákon felvonulva korbácsolni magukat, sőt egy fiatal lány beleegyezett, hogy a templomban keresztre feszítsék!

Nos itt lehet értékelni, és persze helyén kezelni az Ars-i plébános megvalósítható, nem túlzó, de nem is szektás-modernista evangélizációját!

A Fareins-i hitközség fele még a Bonjour testvérek tanításához ragaszkodott. Ez volt annak az oka, hogy Devie püspök Vianney-re gondolt, aki majd vissza vezetni az Egyház ölébe az elszakadt híveket. Egy segédlelkészt is kapott volna maga mellé!

Azt azonban gondolhatjuk, hogy Fareins-ben is folytatta volna böjtjét és vezeklési gyakorlatait és ez a csere az egészségi állapotát a legkevésbé sem hozta volna helyre.

Aztán, hogy ő maga miért vonta vissza az új állomáshelyre való kérését? Nos, egyszerűen attól tartott, hogy feladatának nem fog tudni eleget­ tenni. A fareinisták javíthatatlanok hírében állottak. Egy alkalommal így nyilatkozott az 1834-ben kinevezett Dubonis fareins-i plébános előtt: „Devie püspök oda akart áthelyezni, ahol most ön van. Én azonban féltem a szektáktól. A pogányok ugyanis könnyebben térnek meg, mint a janzenisták. Egy alkalommal az ön városának négy szerencsétlen lakosa kérdezte tőlem, vajon üdvözülni fognak-e ha nem járnak templomba, és csak odahaza végezik az ájtatosságaikat? Barátaim ‒ felel­tem nekik ‒, mi lenne a véleményetek arról a gyermekről, aki azt mondaná, hogy szereti az édesanyját de látni se akarja!?”

Nos a lényeg, hogy a püspök senki mástól, csupán Vianney-től remélhette volna a vallási túlzások helyrerakását!

Szentünk azonban jól tette, hogy maradt a poros, kicsi Ars-ban, mert ennek az egyszerű népnek a lelki vezetése is, olykor meghaladta az erejét! Arra gondolt, hogy megalakítja a Kiváló Lel­kek csoportját, amely majd vele együtt a hitközség szívét fogja alkotni, s térítő munkájában segítségére lesz.

Ez a módszer pedig a csoport fokozott eucharisztikus életre való nevelését jelentette. Az Ars-i plébános már akkor tudta, amit a papság csak később ismert fel, hogy az Oltáriszentség tisztelete, a szentségi élet, a gyakori szentáldozások a leg­hatalmasabb eszközök arra, hogy változás álljon be az általános néplélekben.

(Források a 2. részben!) (folyt.)

ars001_535.jpg

Szólj hozzá!

Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért

Az abortusz 3.

gloria-polo_1.jpgNemcsak akkor ölünk, ha közvetlenül elvesszük mások életét, de sajnos kerülő úton, közvetve is el lehet követni a gyilkosságot. Hallgassanak csak ide!

Megszerzett befolyásommal és a pénzemmel odáig jutottam, hogy nemcsak egy, hanem sok abortuszt finanszíroztam. A pénzemnek volt köszönhető jónéhány abortusz, mivel az volt az elvem: „A nőnek joga van eldönteni, mikor vállal gyereket és mikor nem. A hasa csak az övé!”

Az, hogy milyen borzalmas bűntetteket követtem el a pénzem segítségével az „Élet könyvemben” kitörölhetetlenül ott állt, fekete-fehéren. Szörnyű fájdalom volt ezt látnom!

Egy 14 éves lányt rábeszéltem az abortuszra. A tanára voltam. Bennem volt a méreg, és akiben méreg van, annak a környezete sem marad egészséges. Aki ilyen ember közelébe kerül, negatív befolyás alá kerül. Így volt ez három unokahúgom, és az unokaöcsém menyasszonya esetében is. Támogattam őket az abortuszra.

Szüleik nyugodtan engedték őket hozzám, mert én a pénzemmel mindent meg tudtam oldani, és olyan „jószívű” voltam. Én voltam a jó nagynéni, aki e fiatal teremtéseknek mesélt a divatvilág újdonságairól, aki megmutatta nekik, sokszor meg is véve a divatos ruhát. Én tanítottam meg nekik, hogyan legyenek vonzók és szexisek.

Képzeljék el! A testvérem bizalommal küldte hozzám és bízta rám a gyermekeit. Elrontottam és kvázi prostituáltam őket. Igen, ezeket a fiatal teremtéseket, ezeket a félig még gyermekeket elrontottam, és bevezettem a szabados flörtölésbe. Ez volt a következő égbekiáltó gaztett, és egy szörnyű bűn. Ez az Úr előtt a legiszonyatosabb vétkek ranglistáján az abortusz után a második helyen áll. Ezeknek a fiatal lányoknak a következőket mondtam:

Lányok, ne legyetek buták! Az, hogy anyukáitok annyit beszélnek a szüzesség, az önmegtartóztatás, a tisztaság értékéről, annak az az oka, hogy ők a múltban élnek, az ő világuk nem a mai világ. A tegnap foglyai, lekéstek arról, hogy szabad, modern életet éljenek. Ezt el kell néznetek nekik. De ti csatlakozzatok nyugodtan a modern világhoz, élvezzétek a nők által kivívott szabadságot, valósítsátok meg önmagatokat! Szüleiteket hallgassátok meg, legyetek megértők, mert ők másképpen nem tudnak már élni, de saját fiatalságotokat ne tegyétek tönkre. A Biblia, amit emlegetnek már 2000 éves és már nem aktuális. A papok is maradiak, nem haladnak a korral. Azt prédikálják, amit a pápa állít, de ez a pápaság sem időszerű, kiment a divatból. Egy mai ember, aki rá hallgat, buta, és maga is hibás abban, ha az életet nem tudja élvezni.”

Íme, ilyen mérget ültettem ezeknek a fiatal, ártatlan lányoknak a szívébe. Egyszerűen szörnyű! Leraktam az alapját annak, hogy életük a pokol felé vegye útját.

Azt is megtanítottam nekik, hogyan élvezhetik a legjobban a szexet, felhíva a figyelmüket arra, milyen fontos a védekezés. A nemi érintkezés minden rizikójáról beszéltem nekik. A tökéletes önálló nő vonatkozásában mindenről pontosan informáltam őket.

De hallgassák meg ezt a történetet, melyet személyesen láttam az Élet könyvébe bevezetve. Az unokaöcsém jegyese – éppen 14 éves volt – amikor felkeresett a rendelőmben és könnyek közt mesélte: „Gloria, még olyan fiatal vagyok, még magam is gyermek, és mégis állapotos lettem.”

Erre azt válaszoltam: „Te buta! Nem megmondtam nektek, hogyan kell védekezni?!” Még mindig szipogva válaszolta: „Igen, de egyszerűen nem jött be!”

És láttam az „Élet könyvében”, hogy az Úr ezt a fiatal teremtést azért küldte hozzám, hogy óvjam meg egy tragédiától. Attól, hogy lejjebb csússzon a szakadékba, s elvetesse gyermekét. Igen, az abortusz olyan nehéz lánc a nyakunkon, amit aztán alig lehet vonszolni és ami teljesen lehúz.

A legrosszabb eme lány esetében az volt számomra, hogy ahelyett, hogy lebeszéltem volna, és meséltem volna az Úristenről, adtam neki egy köteg pénzt, hogy elvégeztesse az abortuszt. És hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet (nem tudom, lelkiismeretnek lehet-e azt nevezni, ami nekem akkor volt), olyan sok pénzt adtam neki, hogy a legjobb klinikára mehessen, ne legyen komplikáció.

Szörnyen érzem magam, ha ma erre gondolok. Minden alkalom, amikor kiontják egy magzat vérét, ez egy nagy tűzáldozat a Sátánnak, ünnep az ördögöknek, aki táncol örömében.

A mi Urunknak, Jézus Krisztusnak ez ugyanúgy fáj, mint a kereszthalál, és minden alkalommal szenved, ha egy meg nem született, ártatlan gyermeket halálra gyötörnek.Gloria 4.jpg 

Szólj hozzá!

034a_szeplotelen_sziv_oltalma_006_530_3.jpg

Szólj hozzá!

650_k2_240.jpg     A 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések érdemi jogi felülvizsgálatával meg lehetne állapítani, hogy a fenti szerződések érvénytelenek. Utólagosan, ha csak részben is, de mentesíteni lehetne a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Erre vonatkozó passzusok: 

ENSZ Alapokmánya

2. cikk 1. A Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik.

2. A Szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tagságból eredő jogokat és előnyöket mindannyiuk számára biztosítsák, kötelesek a jelen Alapokmányban vállalt kötelezettségeiket jóhiszeműen teljesíteni.

3. A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.

4. A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell.

5. A Szervezet összes tagjai az Egyesült Nemzetek részére a jelen Alapokmánynak megfelelően folytatott bármely tevékenységéhez minden segítséget megadnak és tartózkodnak attól, hogy segítséget nyújtsanak olyan Államnak, amely ellen az Egyesült Nemzetek megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket foganatosít. 

Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 48. cikk 

Tévedés

1. Valamely állam a szerződéssel kapcsolatos tévedésre, mint olyan okra, amely érvényteleníti a szerződés reá nézve kötelező hatályának elismerését, akkor hivatkozhat, ha a tévedés olyan tényre vagy helyzetre vonatkozik, amelyet az adott állam a szerződés megkötésekor létezőnek feltételezett, s amely lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a szerződést magára nézve kötelező hatályúnak ismerje el.

2. Az 1. bekezdés nem alkalmazható, ha az érintett állam saját magatartásával hozzájárult a tévedéshez, vagy ha a körülmények olyanok voltak, hogy a lehetséges tévedést az adott államnak észlelnie kellett volna.

3. Egy tévedés, amely csupán a szerződés szövegének szóhasználatára vonatkozik, nem érinti az érvényességet; ilyenkor a 79. cikk alkalmazandó. 

(folyt.)

21_b5677008_535.jpg

Szólj hozzá!

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgSzeretve szenvedni, az már nem szenvedés! 

     Bármilyen hihetetlen, de az előzőkben említett megtévesztettek ellenségeskedései, szinte napjainkat példázták! Akkor is minden csoda, tömeges megtérések, soha nem látott iskola- és árvaházépítés ellenére, az ellenszenv egyesekben makacsul tartotta magát, és ezek közül néhányan, „templomba járók” voltak! Egyenesen csoda, hogy a „templom egerét” ‒ a mai divat szerint ‒, korrupcióval meg nem vádolták! Felszólították viszont, hogy hagyja el a községet ‒ amellett ‒, hogy alkalmasabb plébánost persze nem találtak!

84john10_280.jpg185e2a_280.jpgBizony, az is a szentekhez méltó, hogy ő is csak higgadt szelídséggel beszélt az ordibálókról, megbocsátott nekik, mi több, úgy kezelte őket, mint barátait. Ha elhalmozhatta volna őket javakkal, meg is tette volna ‒ olyannyira ‒, hogy segített egy sorsüldözött családon, akik még közben is untalan becsmérelték őt. És lám, az egyik családtag az őrültek házában halt meg!

Szentünk nem csak ténylegesen beteg volt, ráadásul a szíve bensőleg küzdött a papi becsületét kétségbevonó támadások ellen. A polgármesternek mégis ennyit mondott: „Imádkoznunk kell értük!” Hát ez az – kedves Olvasóm! Ez az „Alter Christus”!

Az egyik ismerős papnak, akit szintén kikezdtek a rossz nyelvek, ezt tanácsolta: „Tegyen úgy mint én: hagytam, hadd beszéljenek és ez a mód elhallgattatta őket!”

A kitartó ima és türelem hatására a zivatar elmúlt, és nem tért vissza többé. Az „titkos férgek bebábozódtak”, és nem bújtak elő soha többé! Isten kiemelte szegény papját a meg nem érdemelt gyalázatból. És bizony, amióta a zarándoklatok megindultak, senki sem merte kétségbe vonni az Ars-i plébános tökéletes erényességét, és ehhez elegendő volt csupán kék szemének tiszta ártatlanságát látni.

Szentünknek bármily mélységes is volt hite az isteni Gondviselésben, bármily nagy is volt saját nyomorúságának tudata és kínzó félelme a hivatásából eredő felelősségével kapcsolatban, ezek csak fokozták benne az is­teni ítéletre való aggodalmat. Időnként kétségbeesés kör­nyékezte, „Istenem! ‒ zokogott ‒ add, hogy annyit tudjak szenvedni, amennyit csak akarsz, de add meg a kegyelmet, hogy el ne kárhozzam!” És ez ügyben az Istenanyához fordult közbenjáró segítségért!

Ilyenkor lelke a félelem s a remény­ség között, a reménység és a kétségbeesés között hányó­dott.

Jóllehet, ismerte azt a rettenetes érzést, melyet Lisieuxi Szent Teréz oly pontosan megfogalmazott: „Amikor a léleknek nem nyújt vigasztalást sem a föld ‒ melyhez már nem ragaszkodik ‒, sem az ég ‒ ahová még nem ért el ‒, nos ezek azok az órák, amelyekben az Istentől teljesen és örökre elhagyatva érzi magát az ember”!

Ezért vágyott valamilyen pusztába mene­külni, hogy „nyugodtan megsirathassa szegény nyomorult életét”.

S tényleg, a kereszt mely a vállát nyomta súlyos volt, de amióta szeretni kezdte, könnyűnek találta! „Szeretve szenvedni, az már nem szenvedés!” ‒ kiáltott fel egyszeriben.

Ennek a megingathatatlan hitnek köszönhette az Ars-i plébános, hogy végzetesen nem csüggedt el, sőt olyan kötelezettségeket vállalt, amilyeneket más, nálánál értelmesebb, de kevesebb természetfölötti érzéssel bíró papok nem lettek volna képesek megvalósítani.

Folytatta tehát lélekmentő mun­káját egyedül az Istenért, semmit sem várva az emberektől. „Lehetséges, hogy engem innen eltávolítanak, de még akkor is úgy dolgozom, mintha örökre itt lennék!”

Szentünk még csak 40 éves volt, és már teljesen kimerültnek érezte magát. Az, hogy mindig lázas volt, annak az a fizikai- vagy lelki fáradtság le­hetett az oka, mellyel folyvást küzdött. Az, hogy 1827 végével maga kérte az áthelyezését, igen váratlanul érte a kastélybelieket és a népet is. Hogy megt