A szentek tanításai a tisztítótűzről 2
Szienai Szent Bernát (1380-1444) »A Boldogságos Szűz elnyerte a hatalmat, hogy imádsága és érdemei által kiszabadíthassa a szenvedő lelkeket, s főként azokat, akik őt leginkább tisztelték.« (Serm. 3. de Nom. Mar. a. 2. c. 3.)
Nagy Szent Gertrúd (1256-1302) Helfta apátnője, 'Az isteni szeretet küldötte' c. híres mű szerzője egyszer látta egy elhunyt apáca lelkét, aki gesztusokkal az értésére adta, hogy távol tartja magát isteni vőlegényétől. Mikor Gertrúd ennek okáról kérdezte, az így válaszolt: „Mert még nem vagyok mentes attól a szennytől, amelyet a bűneim ejtettek rajtam. Ha ebben az állapotban be is léphetne a mennyek országába, nem közelednék Hozzá, mert ha teelőtted makulátlannak tűnök is, tudom, hogy még nem vagyok méltó menyasszonya az én Uramnak!”
Szent Bonaventura (1221-1274) A tűz általi büntetés keményebb, mint amilyen földi életben az embert ebben érheti.
Szent Brigitta (1303-1373) Ahogy az éhező örvend az ételnek, a szomjazó az italnak, a ruhátlan az öltözéknek, s a beteg a nyugvást adó ágynak, úgy örvendeznek a szenvedő lelkek, amikor részük van azon javakban, amelyeket értük ajánlanak fel a földön: (Részlet dr. F. Holböck Gottes Nordlicht /Isten sarki fénye/ – Svéd Szent Brigitta című könyvéből Christiana Kiadó) Szent Brigitta egy napon elragadtatásában hallotta, amint Jézus a következőképp szólt Édesanyjához: »Te anyám vagy, így anyja az Irgalmasságnak, te vigasztalója vagy azoknak, akik a tisztítóhelyen szenvednek«. (Revel. lib. I. c. 16.)
Avilai Szent Teréz (1515-1582) Isten nélkülözése – azaz a megfosztás Isten színelátásától –, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez. (Belső várkastély)
Aquinói Szent Tamás (1225-1274) A szeretet kiterjed mindazokra, akik (az isteni) szeretetben haltak meg, mert a szeretet élteti a lelket: úgy, ahogy a lélek a testet élteti.
(Forrásokat, lásd az első részben!)
