A szenvedés mértéke 2
Nincs az az éhség, nincs az a szomjúság, nyomor, fájdalom és szenvedés, mely összehasonlítható lenne azzal, amit a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek kell elszenvedniük. Ebből fakadóan nincs tehát az az áldozat, melyet ne lenne érdemes meghoznunk értük, legyen az saját szenvedéseink felajánlása, imádság, engesztelés vagy értük mondatott szentmise.
Sajnos, nagyon valószínű, hogy néhányan a mi legközelebbi hozzátartozóink közül is még mindig szenvedik a purgatórium kínjait, és szánalmat keltően esengenek felénk segítségért. Nem kell ettől megriadnunk, hanem az irgalmas igyekezettel kell megtennünk mindent, ami csak lehetséges! Minden katolikusnak csatlakoznia kellene valamely – a Szenvedő Egyházért – engesztelő és imádkozó imaközösséghez! (Szerk. megjegyzése: ilyen pl. a Szeretetláng Lelkiség!)
„Szánjatok meg, szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem!” (Jób 19,21) Ilyen megkapó könyörgéssel fordulnak felénk a purgatóriumi lelkek is földi hozzátartozóikhoz, barátaikhoz.
A legnagyobb kínok közepette kérlelnek bennünket és esedeznek segítségünkért. (Szerk. megj.: Nekünk itt a földi létben, még módunkban áll áldozatot hozni értük, ők ugyanis ezt már nem tehetik meg magukért!) Sajnálatos, sőt riasztó, hogy többségük hasztalan eseng felénk, mert süket fülekre talál. Elfogadhatatlan, hogy a katolikusok egy része – bár egyébként istenfélő és jámbor –, szégyellnivaló módon elhanyagolja a tisztítótűzben szenvedő társait, rokonait. Ebből következtethető, hogy nemigen hisznek a purgatórium létezésében, a szenvedés nagyságrendjében, amely általunk csökkenthető lenne.
Egyes – magukat hívőnek tartó – embereknél, hónapok és évek is eltelnek anélkül, hogy akár egyetlen szentmisét is mondatnának a szenvedő lelkekért, holott az a maguk majdani szenvedéseit is csökkentené!
Túlságosan ritkán ajánlják fel szenvedéseik enyhítésére az eucharisztikus áldozatot, ritkán imádkoznak és egyáltalán alig gondolnak rájuk. Mialatt ők élvezik az élet teljességét, örömeit, kényelmét, addig a szegény lelkek lángoktól övezve kimondhatatlan kínokat szenvednek el ott, ahol egyetlen perc is éveknek tűnhet.
Mi az oka ennek a vétkes közönynek? Tudatlanság? – Bizony, szégyenteljes tudatlanság!!!
