A földi szeretetkapcsolatok továbbélése 1
„Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon ránk.” (1Pét 1,3-4)
A mennyországról való krisztocentrikus szemlélet teszi érthetővé azokat a bibliai kijelentéseket, amelyek szerint a mennyben lenni annyi, mint Krisztussal lenni (pl. Jn 14,3). Az utolsó ítéleten magához hívja Jézus az üdvözülteket és eltaszítja magától a kárhozottakat (Mt 25,34;41). A Krisztussal való együttlét vágya tölti be Szent Pál lelkét (1Tesz 4,17-18; 2Tesz 2,1; Kol 3,1 stb.), és bizonyára ez a meggyőződés mondatja vele a megigazultak földi életéről azt, hogy Krisztus lakik bennük, ők pedig Krisztusban, a halál utáni állapotukat viszont Krisztussal való együttlétnek mondja (Fil 1,23; 1Tesz 4,17; 5,10; 2Kor 12,2). Tehát, az üdvözültek Krisztus emberségével egyesülve, mint titokzatos Testének tagjai fogják élvezni a boldogító istenlátást. Így válnak érezhetően és befogadóképességükhöz mérten részeseivé annak az ismeret- és szeretetközösségnek, amely a Szentháromságot jellemzi.
Az a szeretet, amelyet a szentségi házasság révén a Szentlélek helyezett a szívükbe, nem szűnik meg. A szeretet örökre megmarad.
Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz (Mt 13,31). Rejtett módon a kegyelemben már most magunkban hordozzuk, de külsőleg is észrevehetően és számunkra is igazi élmény formájában csak az örök életben érvényesül. Akkor mindent átható és nyilvánvaló boldog tudat lesz, hogy Isten gyermekeivé fogadott és annak megfelelő sorsban részesít bennünket (Jn 17,22). Ennek feltétele a Krisztussal fennálló közösség: amennyiben részesei vagyunk engedelmességének és megpróbáltatásainak, annyiban lehetünk részesei dicsőségének (2Kor 4,17).
A mennyben az öröm is ugyan az az öröm, mint amit a földön gyengébben ugyan, de megélhettünk! Az öröm benső indíttatása pedig az, hogy megosszuk másokkal!
Mindazonáltal nem csupán érzéki örömök várnak ránk a mennyben, különösen nem a Mohamed által kecsegtetett érzékiség! Ez a földies és buja elképzelés már azért sem létezik, mert egy jóval magasabb rendű létre vagyunk hivatalosak, melynek örömforrása az üdvözültség állapota! Persze képtelenek vagyunk elképzelni, de ha Krisztus mondta, akkor bensőnkben hinnünk kell: „amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok az égben.” (Mk 12,25) Ám ez nem értendő úgy, hogy az üdvözült ember angyal lesz ‒ hanem csak olyan!
(Források az első részben!) (folyt.)
