12. Tiszteletreméltó testvérek! Felhívásaink és a visszajelzések nyomán nyilvánvaló az Önök figyelemreméltó és odaadó tisztelete Isten Szent Anyja iránt, azzal az elkötelezett szeretettel, melyet éreznek a keresztények nyája iránt, ez kitűnik munkátokból, mely természetesen kiváló eredmény. Szívünk telve van a rózsafüzér csodálatos gyümölcseivel, amelyeket máris váratlan bőségben élvezünk. Következetes hűséggel tevékenykedjünk, különösen a rózsafüzér ezen hónapjában.
Már augusztusban különös bensőségességgel ünnepeltük Királynőnket, felajánlva neki magunkat ‒ mint odaadó gyermekeit ‒, és az Ő misztikus koronáját a Szent Rózsafüzért, mely által elnyert kiváltságok és kegyelmek, már akkor megerősítést nyertek és igazolódtak. [Vö. ep. Encycl. Supremi Apostolatus officio (1893. szeptember 1.); ep. Encycl. Superiore anno (1884. augusztus 30.); az S. R. C. Inter plurimos rendelet (1885. augusztus 20.); ep. Encycl. Quamquam csapok (1889. augusztus 15.)]
13. Milyen lélekemelő gondolat, hogy a városokban és falvakban, a szárazföldön és a tengeren ‒ ahová a katolikus tanítás csak eljutott ‒, a nap minden órájában százezrek tekintenek Máriára rózsafüzérrel kezükben. Minden bensőséges hitű ember, Máriával Jézusért törekszik megszerezni azt a kegyelmet, hogy az istenkereső, vagy tévelygő emberek megtalálják a krisztusi tanítást, mely alapját képezheti a békének és biztonságnak, valamint az igaz boldogság forrásának. Esedezve kérjük tehát a Szűzanyát, hogy az Anyaszentegyház mindenhol elnyerje szabadságát, hogy mindenki számára hirdethesse az Örömhírt.
14. És veletek, tiszteletre méltó testvérek, együtt könyörögjünk a Szent Rózsafüzér Királynőjének közbenjárásáért, hogy a Mindenható Isten minden szolgájának adjon mennyei ajándékokat, erőt és segítséget a pásztori hivatal feladatának elvégzéséhez.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 1891. szeptember 22. napján, a pápai hivatalunk tizennegyedik évében.
XIII. Leo
