Változnak az idők, de az Evangélium ugyanaz! 2
Furcsának tűnik, de az ateista Nietzschét kell idéznem ‒ más célzatú ‒, de lényegileg igaz következtetésében: ,,Idő kell a fénysugárnak és a villámnak, a csillagok fényének s a tetteknek is, hogy lássák és hallják őket.” Tehát, sajnos idő kellett, hogy az emberiség megértse a Mária-jelenések célját és komolyan vételének szükségét. De az túlzás, hogy száz év kellett ahhoz, hogy megértsük a fatimai üzenet ijesztő valódiságát, mélységét és jelentőségét.
Egy angol történész szerint a 20. század ‒ melyet „rövid századnak” nevez ‒, 1914-ben az első világháborúval kezdődött, és 1989-ben a berlini fal leomlásával ért véget! Nos a fatimai üzenet épp ezt az időszakot fogja át!
Különösen a 20. századi történelem két nagy konfliktusa az, mely minden összefüggésével és borzalmával, mintha a prizmája lenne mindannak a rossznak, ami ezt a századot jellemzi, és amely után sajnos nem következett be az egyetemes megtérés!
Ha hirtelen (emberiség szinten) össze nem szedjük magunkat, a 21. században már csak rosszabb következhet a világ bűneinek következményeként.
Elsőként említhetjük a megelőző századok új eszméinek és fogalmainak a „gyümölcseit”, amelyekkel a hit pusztításának és az emberi élet elértéktelenedésének állomásait is jelölhetjük. Mert bizony a megelőző századokban tucat számra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük. Pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, az anarcho-liberalizmus, abortusz és eutanázia.
Az eszmék aztán az élet minden területén kifejtették hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülték el. A megfelelő ismeretek és a megkülönböztetés hiánya sajnos azt is eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket, lelkesen követnek hamis üzeneteket.
Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket - a legközönségesebb, - hogy nem rosszat, hanem valami jót, vagy legalább jónak látszót ajánl nekik.” ‒ És itt a probléma!
A klasszikus teológia felépítői, sajnos metafizikai értelemben túlságosan eltávolították Isten fogalmát az emberektől; s a hívők már-már olyan Istenre gondolnak, aki nem sokban különbözik a pogányok sorsfogalmától, vagyis nem hall, és nem szól bele az emberi történelem folyásába.
Ez a gondolkodásmód pedig nagyban akadályozza az Istennel való kapcsolatot, az imát és a szentségi életet, hatékony akadályt képezve az engesztelés kibontakozása elé. E vallási elsekélyesedés után csoda-e, ha a Krisztus által megváltott embert a közömbösség vagy egyenesen a tagadás jellemzi?
