Népek Krisztusa Magyarország
Elérkezett hazánk legdrasztikusabb megcsonkításának centenáriuma, mely évforduló számunkra a békediktátum száz éve folyamatosan megújuló negatív következményeit is magában foglalja. Hogy lesznek-e az évforduló kapcsán feszültségek határon túl és belül? Igen. Ám ezekből a feszültségekből a legelkeserítőbbek azok, amelyeket ellenzéki honfitársaink okoznak.
Apponyi tudta: „A morális járványok ellen minden torlasz hatástalan”. De a hazánkat elárulók olyanok számunkra, mint azok a zsidók, akik Pilátus kérdésére Barabást választották Krisztus helyett. Nem jelenthetnek többet, mint azok, akik az emberi létük alantasabb oldalát megtestesítő bűnöző mellett álltak ki a szeretetet, a megbocsátást és az igazságot képviselő Messiás helyett. Elvakult gyűlöletükkel pillanatnyilag akár győzhetnek is, mert a megtévesztő ígéreteikkel és véleményükkel okozott tömeghisztéria – demokráciát és hamis jogállamiságot vizionálva – képes a gyenge, hatalomfüggő döntéshozók befolyásolására is, akik a népakarat nevében mossák kezüket döntésük meghozatalakor.
Az akkori Pilátusok is mosták kezeiket 1920-ban, mert a rendesen előkészített nemzetközi tömeghisztéria hazánkat áldozta fel a politikai és a gazdasági érdekek oltárán, csakúgy, mint a második világháború végén, aztán ’56-ban, vagy manapság, az öngyilkosságba fékevesztetten rohanó globalista korban. Így lettünk hát népek Krisztusa!
(Forrás, kiragadott részlet nyomán!)