Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért
Hamis tanúságot ne tégy
Szeretnék önöknek röviden erről a parancsról mondani valamit: Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen és persze, ne hazudj. Ó jaj, ebben a kérdésben én szakértővé tettem magam.
Mindnyájunknak van ugyanis egy természetfeletti atyja, az Úristen vagy a Sátán.
Ha Isten a szeretet, én pedig tele vagyok gyűlölettel és hazugsággal, akkor vajon ki az atyám? Nem nehéz megválaszolni.
Ha Isten a megbékélést és megbocsátást hirdeti, ha arra szólít, hogy az ellenségeimet – még azokat is – akik nekem ártanak, szeressem, bizony nagy ellentét, ha a fejemben csak gyűlölet van, s az a mottóm, hogy „fogat fogért”. Márpedig akkor ez volt az én világom és az elképzelésem.
Ha az Úristen maga az igazság, és a Sátán maga a hazugság, akkor életemben ki volt az én atyám? Önök már látják. Forgathatom a szót ahogy akarom, az eredmény mindig ugyanaz: én választottam meg az atyámnak a Hazugság Atyját.
És én azt mondom: a hazugságnak nincsenek árnyalatai. Minden hazugság – hazugság! Nincs kegyes hazugság, szükségből, részvétből vagy szívességből tett hazugság, stb. Mindegyik ihletője démoni sugallat arra, hogy mellébeszéljen az ember.
Az én hazugságaim, melyek ajkamat elhagyták, szörnyűek, egyszerűen borzalmasak voltak. Láthattam, hogy ezzel a lehető legmagasabbat dobtam.
A legrosszabb az, amikor az ember már annyit hazudozik, hogy a végén a saját hazugságait igazságnak tartja.
A legnagyobb hazugság, amikor az ember nagyra tartja magát, ha valaki magát szentnek tartja. Azt mondja: nem csaltam, nem loptam, nem öltem, nem raboltam, tehát rendes ember vagyok! Nincs Isten, de ha pedig mégis van nem róhat fel nekem semmit és a mennybe kerülök. Ezek az úgynevezett élethazugságok.
Minden alkalommal, amikor beszélgetés közben, másokat kigúnyoltam, ha könnyelműen állítottam be valakit, gonosz gúnynevet találtam ki számára és ezt fecsegtem mindenkinek – bűnt követtem el. Aztán minden alkalommal még gyűlölködőn nevetségessé is tettem – ezzel tetéztem bűnömet.
El sem tudom sorolni, hány embert sértettem meg, betegítettem meg, tettem nevetségessé, és rágalmaztam meg. És mindezt a felebarátaimmal tettem.
El se tudják képzelni, hogy egy gúnynév, mennyire megsebezhet egy embert. Kisebbségi érzése lehet tőle, mely egész életén elkísérheti, és újból és újból fájdalmat okozhat.
Egyik barátnőmet például, aki kissé molett volt, egyszerűen csak „Daginak” vagy „Zsírgolyónak” neveztem. Soha többé nem tudott megszabadulni ettől a névtől, és örökké Zsírgolyó maradt. Ez nagyon megviselte őt, és csak növelte az étvágyát, ami természetesen megint fokozta a teste kövérségét. Ezért társasága kissé kiközösítette..
Amint látják, a kimondott szavak, gyakorlati következményeket vonnak maguk után, míg végül kellemetlenségek egész sorozata következhet belőle.
