HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" köréből kizárólagan az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről e 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: ---------------------------- http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://capitulumlaicorum.blogspot.hu/ http://petersziklaja.ml/ ------------- http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ https://www.parkatt.hu/index.php?id=185 http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.magyarkurir.hu/ http://www.oecumene.radiovaticana.org/ung/index.asp ------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://magzat.5mp.eu/web.php?a=magzat http://www.pazmaneum.com http://www.szentkoronalovagrend.hu http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- https://hu.wikipedia.org/wiki/Port%C3%A1l:Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria http://kattanok.weebly.com/ -------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- http://prochristo.blogspot.hu/ -------- https://akv0.wordpress.com/---------------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

az_ars-i_plebanos_elete4_535_1.jpgSzeretve szenvedni, az már nem szenvedés! 

     Bármilyen hihetetlen, de az előzőkben említett megtévesztettek ellenségeskedései, szinte napjainkat példázták! Akkor is minden csoda, tömeges megtérések, soha nem látott iskola- és árvaházépítés ellenére, az ellenszenv egyesekben makacsul tartotta magát, és ezek közül néhányan, „templomba járók” voltak! Egyenesen csoda, hogy a „templom egerét” ‒ a mai divat szerint ‒, korrupcióval meg nem vádolták! Felszólították viszont, hogy hagyja el a községet ‒ amellett ‒, hogy alkalmasabb plébánost persze nem találtak!

84john10_280.jpg185e2a_280.jpgBizony, az is a szentekhez méltó, hogy ő is csak higgadt szelídséggel beszélt az ordibálókról, megbocsátott nekik, mi több, úgy kezelte őket, mint barátait. Ha elhalmozhatta volna őket javakkal, meg is tette volna ‒ olyannyira ‒, hogy segített egy sorsüldözött családon, akik még közben is untalan becsmérelték őt. És lám, az egyik családtag az őrültek házában halt meg!

Szentünk nem csak ténylegesen beteg volt, ráadásul a szíve bensőleg küzdött a papi becsületét kétségbevonó támadások ellen. A polgármesternek mégis ennyit mondott: „Imádkoznunk kell értük!” Hát ez az – kedves Olvasóm! Ez az „Alter Christus”!

Az egyik ismerős papnak, akit szintén kikezdtek a rossz nyelvek, ezt tanácsolta: „Tegyen úgy mint én: hagytam, hadd beszéljenek és ez a mód elhallgattatta őket!”

A kitartó ima és türelem hatására a zivatar elmúlt, és nem tért vissza többé. Az „titkos férgek bebábozódtak”, és nem bújtak elő soha többé! Isten kiemelte szegény papját a meg nem érdemelt gyalázatból. És bizony, amióta a zarándoklatok megindultak, senki sem merte kétségbe vonni az Ars-i plébános tökéletes erényességét, és ehhez elegendő volt csupán kék szemének tiszta ártatlanságát látni.

Szentünknek bármily mélységes is volt hite az isteni Gondviselésben, bármily nagy is volt saját nyomorúságának tudata és kínzó félelme a hivatásából eredő felelősségével kapcsolatban, ezek csak fokozták benne az is­teni ítéletre való aggodalmat. Időnként kétségbeesés kör­nyékezte, „Istenem! ‒ zokogott ‒ add, hogy annyit tudjak szenvedni, amennyit csak akarsz, de add meg a kegyelmet, hogy el ne kárhozzam!” És ez ügyben az Istenanyához fordult közbenjáró segítségért!

Ilyenkor lelke a félelem s a remény­ség között, a reménység és a kétségbeesés között hányó­dott.

Jóllehet, ismerte azt a rettenetes érzést, melyet Lisieuxi Szent Teréz oly pontosan megfogalmazott: „Amikor a léleknek nem nyújt vigasztalást sem a föld ‒ melyhez már nem ragaszkodik ‒, sem az ég ‒ ahová még nem ért el ‒, nos ezek azok az órák, amelyekben az Istentől teljesen és örökre elhagyatva érzi magát az ember”!

Ezért vágyott valamilyen pusztába mene­külni, hogy „nyugodtan megsirathassa szegény nyomorult életét”.

S tényleg, a kereszt mely a vállát nyomta súlyos volt, de amióta szeretni kezdte, könnyűnek találta! „Szeretve szenvedni, az már nem szenvedés!” ‒ kiáltott fel egyszeriben.

Ennek a megingathatatlan hitnek köszönhette az Ars-i plébános, hogy végzetesen nem csüggedt el, sőt olyan kötelezettségeket vállalt, amilyeneket más, nálánál értelmesebb, de kevesebb természetfölötti érzéssel bíró papok nem lettek volna képesek megvalósítani.

Folytatta tehát lélekmentő mun­káját egyedül az Istenért, semmit sem várva az emberektől. „Lehetséges, hogy engem innen eltávolítanak, de még akkor is úgy dolgozom, mintha örökre itt lennék!”

Szentünk még csak 40 éves volt, és már teljesen kimerültnek érezte magát. Az, hogy mindig lázas volt, annak az a fizikai- vagy lelki fáradtság le­hetett az oka, mellyel folyvást küzdött. Az, hogy 1827 végével maga kérte az áthelyezését, igen váratlanul érte a kastélybelieket és a népet is. Hogy megtartsák lelkipásztorukat, közbenjártak Devie püspöknél, akinek a válasza sokáig késett.

A grófnő személyes ragaszkodását félretéve, azért is okkal aggódott, hogyha a szent plébánosukat elhelyezik, akkor mi lesz a Gondviselés Intézettel, az árvákkal és a néppel? (Alsó kép: szentünk konyhája) 

(Források a 2. részben!) (folyt.)

cuisine-du-cure_535.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr7614757955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.