A Gondviselés sajátos megoldásai 3
Szentünk igyekezett magát hasznossá tenni. De a tél a mezei munkát meghiúsította. Forez hegységeiben bőven esik a hó s hosszú ideig fedi a földet. Ő Vincent Jeromos úgy gondolta, hogy tanító lesz. A községben sok volt az analfabéta és szükségesnek találta, hogy legalább a miseimákat el tudják olvasni. Fayot-né gyermekei, más ifjak és férfiak jöttek hozzá, hogy 
írni-olvasni tanuljanak s valamit a katekizmusból. A fiatalember jelenléte senkinek sem tűnt gyanúsnak, mert külseje teljesen paraszti volt. Csak a polgármester és unokanővére Claudia tudták az idegen nevét.
Jean-Marie várta az alkalmat, hogy misére lemehessen Noäs községbe. Szíve összeszorult, valahányszor hallotta a harangszót, s nem tudott a hívásának eleget tenni. Végre, amint egy hétköznap Jacquet plébános, aki a forradalom alatt számkivetésben élt, kora reggel misézett. Vianney nekibátorodott s a majdnem üres templomba ment, ahol meggyónt, megáldozott.
Ezekben a magasan elszórt falvakban az volt a szokás, hogy vasárnap délelőtt mindig maradt valaki odahaza, aki csak lélekben egyesült a templomban lévő családtagokkal. A mi Vincent Jeromosunk is sokszor vállalta a házőrző szerepét.
A Noäs községbe vezető út nagyon meredek volta miatt Fayot-né nem vitte magával a hároméves Claudinát. Szentünk, úgy bánt a kis ártatlannal, mint ezt a jó testvéreknél szokás. Mulatott a leányka gyermekes fecsegésén és részt vett ártatlan játékaiban. Amint azonban a harangszó jelezte a Szentmise Úrfelmutatását a gyermeket letérdepeltette maga mellé.
Egy alkalommal a szolgáló templomból jövet nevetve mondta a kislánynak: „Claudina öleld meg unokafivéredet hálából, hogy vigyázott rád!” De szemérmességében Vianney Jean-Marie gyengéden eltolta magától a kis karokat. Az anya megkorholta a szolgálót és megparancsolta, hogy a tréfát ne ismételje meg többé.
Vianney Jean-Marie lassan-lassan beletörődött a sajátos helyzetébe, és nem mert a hivatására gondolni, ezért még fokozottabban vetette magát az isteni Gondviselés karjaiba! Mégis egy titkos bánat emésztette őt, hogy mi lett övéivel Dardilly-ben?
Ők úgy tudják, hogy a harctérre ment. Sőt Blanchard kapitány intézkedett, hogy a katonaszökevény fia miatt az apa fenyítő büntetésben részesüljön.
De Noäs-ben is szomorúság érte. A jó Fayot-né sorvadni kezdett, aki Jean-Marie második gondos anyja lett.
Hogy rajta segítsen és hogy kevesebbet gondoljon bánatára, Vianney testestől-lelkestől a kétkezi munkára adta magát. A tanya földművesei közé állott, de pótanyja korholása dacára, alig evett és meghűlt, mellhártya-gyulladást kapott és magas láz fogta el. Amennyire csak lehetett, ápolták. Erős szervezete végül is megmentette.
Ettől kezdve kevesebbet törődött a csendőrök jelenlétével. Nem félt többé megjelenni a vasárnapi Szentmiséken. Akik őt látták, azt mondták, hogy sohasem láttunk még efféle jámbor fiatalembert.
A templomból jövet szívesen meglátogatta a vallásos a Dadolle-nővéreket, akikkel jámbor dolgokról társalgott.
Hóolvadás után az utak ismét járhatóbbak lettek, a csendőrök jövetelét jelezték a környéken. Az erdőnek ez a sarka nem ígért nekik eredményt, jóllehet, hol éjjel, holnappal tűntek fel, nagy hirtelenül. De miként a Fayot 
család hagyománya mesélte, valahányszor a csendőrök hirtelen benyitottak éjjel az özvegyasszony istállójába, nem találták ott senkit. Érdekes azonban, hogy ilyen események előtt, valami előérzet az erdőbe csalta imádkozni szentünket.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
