Magyarok a Loretói Mária-tisztelet terjesztésében 1
Ismert, hogy 1571-ben Lepantónál összecsapott a keresztény Európa a muszlim világ tengeri ármádiájával. Az európai gályák fővezére megsemmisítő győzelmet aratott a török felett. Miután a győzelmet október első vasárnapján vívták ki, az Olvasós Boldogasszonyt örök emlékezetül ezen a napon ünnepli az Egyház. A visszatérő katonák ajkán Loretóban született meg Auxilium christianorum (keresztények segítsége, lásd lenn!) invokáció, amely természetesen a Loretói Litániába is mindjárt bekerült. A lepantói győzelem hatására Verancsics Antal esztergomi érsek is elrendelte, hogy a diadalt Te Deum-mal ünnepeljék meg. Templomok, kápolnák épültek Máriának, a Győzelem Anyjának tiszteletére és nem véletlen, hogy kultusza éppen a töröktől annyira fenyegetett Közép-Európában, de elsősorban hazánkban terjedt el. Népszerűségében kétségtelen része volt az ellenreformáció nyomán megújult Mária-tiszteletnek is, amelyet különösen a jezsuiták terjesztettek buzgón, akik Loretóban 1554-ben telepedtek le.
Szintén a jezsuiták érdeme az, hogy az addig is ismert Loretói Litánia egyházi közkinccsé lett, ugyanis Canisius Szent Péter 1558-ban Loretóban hallotta először énekelni, ezt követően felvette imádságos könyvébe, és ezzel a litánia gyors elterjedését, páratlan népszerűségét nagy mértékben előmozdította. Még a régi jezsuita gimnáziumokban is kedvelt szokás volt a szombati napokon a Loretói Litánia eléneklése.
A jámbor ájtatosság népszerűségét fokozta Nádasi János magyar jezsuita buzgólkodása is, akinek köszönhető a Loretói Litánia bekerülése a Katolikus Egyház templomi liturgiájába!
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)