Carrel meg volt győződve arról, hogy a jelenlegi civilizáció elveszítette a lelki értékeket, s ezért nem képes boldogabb társadalmat kiépíteni. Hogy az emberiség megmeneküljön az önpusztítástól, meg kell nyílnia annak a "Lénynek, mely mindennek a forrása, melyet a keresztény misztikusok úgy hívnak: Isten". Figyelmeztetése különösen aktuális mai, migráns-válsággal küszködő Európánknak: "Az erkölcsi elmaradottság gyakran kéz a kézben jár a magas intelligenciával, ezért az erkölcsileg elmaradott emberek különösen veszélyes tagjai a társadalomnak. Az erkölcs azoknak az elveknek az összessége, melyeket az embereknek be kell tartaniuk, ha egyéni és faji szinten meg akarnak maradni. A hívő embereknek a keresztény erkölcsi elvekkel összhangban kell cselekedniük. A hitetleneknek is hasonló elveknek kellene engedelmeskedniük, mert ezek az elvek minden értelemmel megáldott és a világ működéséről gondolkodni képes lény kötelességeinek részét alkotják." 
1935-ben jelent meg híres könyve, L’ homme cet inconnu (Az ismeretlen ember) amely majdnem egymillió példányban kelt el, és tizennyolc nyelvre lefordították. Ez újabb állomás az ő lelki-gondolati fejlődésében: elismerte, hogy a keresztény erények szükségesek ahhoz, hogy az ember fennmaradjon és fejlődjön, de vonakodott bármelyik erénynek is valódi természetfeletti eredetet tulajdonítani. Úgy vélte, minden jó a Természettől származik, amelyet szinte misztikus dicsfénnyel ábrázolt. A Természet jelenségei közé sorolta a rendkívül hirtelen gyógyulásokat. Reménykedett, hogy a tudománynak valamilyen új formája később majd megmagyarázza a csodákat.
(folyt.)
