Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 1
Máriának bűn nélkül való (szeplőtelen) fogantatása, majd a Szentlélektől való szűzi foganása megfelelően felkészítette és méltóvá tette őt a bensőséges és példátlan együttműködésre, azaz arra, hogy a Megváltónak emberi testet adjon az üdvözítés feladatához. II. János Pál pápa erről így ír: „Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy Mária makulátlanul született azért, hogy a mi javunkra jobban tudjon cselekedni. A kegyelem teljessége lehetővé tette számára, hogy az üdvözítés munkájában való együttműködés misszióját tökéletesen betöltse: ez adta meg a maximális értéket az áldozatban való részvételére.”
Mária, Krisztus üdvözítő közvetítésében történő kivételes osztozásának kezdete, az Angyali Üdvözlet, ahol a Szűz szabad akaratából beleegyezett abba, hogy Theotokos, „Istenszülő” legyen és közvetítse a világnak Jézus Krisztust, az Üdvözítőt, minden kegyelem Szerzőjét. Mária igenjének köszönhető, hogy Ő, aki a megváltás kegyelmének közvetítője és forrása, eljött az emberiséghez. Az Egyház ezt megerősíti: „Tőle származik az egyházban minden fény, amin keresztül kapják a hívők a megvilágosítást és minden kegyelmet, akin keresztül szentekké válnak, ahogy ő maga is szent…”
A megszentelés, amit Mária foganásának első pillanatában kapott, a Szentlélek ereje által történt, az isteni megszentelés Máriát az „egyetlenné tette, aki a Szentlélek kegyelmének teljes birtokosává vált.” Ugyanekkor, az angyali üdvözlettel egyidőben, a Szentlélek ereje által válik Mária a Megváltó édesanyjává (vö Lk 1,35). A Szentlélek, Mária isteni jegyese az, aki felkészíti és megtartja őt a Megváltó Társaként betöltött feladat minden mozzanatában. Sionnak ez a leánya átadja szabad akaratát az Atya meghívására: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,38) Ez az a gondviselésszerű egyesülés az alkotó Lélek kiáradása (vö Lk 1,35) és Mária beleegyező együttműködése között (vö Lk 1,38), amely által „az Ige testté lett” (Jn 1,14) a megváltó megtestesülésben.
Mária szabad akaratából az Atya új üdvözítési tervére kimondott 'igen'-jével tudatosan és testileg lép be az emberiség megváltására újonnan alapított szövetség középpontjába. A zsinat is megerősíti: „Végül, az ígéretre való hosszas várakozás után ővele, Sion fönséges leányával telik be az idő és kezdődik meg az üdvösség új rendje: amikor őbelőle ölt magára emberi természetet az Isten Fia, hogy testi társ életének misztériumaival megszabadítsa az embert a bűntől.” A Szent Szűz szabad akaratából elfogadja a Megváltóval való együttműködést, olyan bensőségesen, hogy a Megváltó Társaként, a megváltás igazi eszközét, a Megváltó emberi testét adta, mert „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,10). (vö Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)
