Őszintén keresni az igazságot
Bár megtérésében óriási a szerepe értelmének, volt olyan intelligens, hogy belássa: az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes. Így ír erről Apológiájában: „Szent Ambrus mondásának erejét nagyon átéreztem: »Úgy tetszett Istennek, hogy nem a logika eszközeivel menti meg népét« – a papírízű logika iránt mindig is ellenszenvvel viseltettem. Engem soha sem a logika hajtott előre, mint ahogy az időjárást sem a barométer higanyszála vezérli. Mindig a konkrét létező érvel, az évek szállnak, s már másként gondolkodom, hogyan lehetséges ez? A teljes személyiség mozog, a papírlogika csak rögzíti a változást. A világ minden logikája kevés lett volna ahhoz, hogy gyorsabb haladásra késztessen Róma felé, mint ahogy történt... A nagy tettekhez idő kell.” (Ap 275-276.)
Newman meg volt győződve arról, hogy mindenki, aki őszintén keresi az igazságot, keresését a Katolikus Egyházba lépéssel teljesíti be, úgy vélekedett, hogy „az igazi filozófiában semmi sincs az ateizmus és a katolicizmus között, s hogy a valóban következetes emberi elmének
„Így az egyiket, vagy a másikat kell választania”. E két egymással ellentétes hozzáállás között van a protestantizmus. Newman egy egyszerű elvet javasolt a megkülönböztetésre: „Csak két út létezik: Rómába vagy az ateizmushoz. Az anglikán hit az első irányba vezető út közepén jár, a liberalizmus meg a másik út közepén”.
(folytatása köv.)