Feljegyzések a purgatóriumról 3
1874. március 24. (húsvét utáni 2. vasárnap) Holnap minél többször látogassa meg az Oltáriszentséget. Mivel önnel tarthatok, abban a boldogságban részesülök, hogy az Úr közelében lehetek. Ez enyhülést ad!
1874. március 25. Most a második purgatóriumban vagyok. Halálom óta megjártam már az elsőt, ahol a lélek igen nagy szenvedéseken megy keresztül. A másodikban is szenvedünk, de kevésbé, mint az elsőben. Legyen elöljárója segítségére, ne sokat beszéljen; várjon, míg kérdezik!
1874. május. Az angyali üdvözlet ünnepe óta vagyok a második purgatóriumban. Először láttam a Szűzanyát, mert az elsőben nem látjuk. Amíg látjuk, megerősítő és enyhülnek szenvedéseink, ráadásul e drága Anya a mennyországról beszél. Ó, vágyakozom a mennybe jutni! Micsoda mártíriumot szenvedünk! Azt gondolom, hogy a Jóisten az ön javára és az én vigasztalásomra engedi a köztünk lévő párbeszédet.
Jól figyeljen arra, amit mondok: A Jóisten nagy kegyelmeket tartogat önnek, amellyel azt akarja, hogy sok lelket mentsen meg. Ha azonban ezt elhanyagolja, egy napon minden lélekről számot kell majd adnia, akiket megmenthetett volna. Bizony jól teszi, ha Szent Mihályhoz imádkozik, és másokat is erre biztat. Halála óráján boldog az az ember, akinek bizalma volt néhány szentben, mert védelmére kelnek Isten előtt ama rettenetes pillanatban. Merje az önre bízott leányokat az üdvösség nagy igazságaira emlékeztetni! A lelkeknek gyakorta szükségük van rá, hogy valaki felrázza őket, manapság még inkább, mint valaha.
El ne vesztegessen egyet sem a kegyelmek közül! Egyedül a Jóistennek éljen, őt dicsőítse meg mindenben! Mert ön még annyi jót tehet a lelkekért! Bármit tesz, előbb egy pillanatra szálljon magába, hogy meglássa, tetszik-e Istennek, amire készül. És mindent Jézusért!
Én igen szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent. Állandó mártírium ez, nagyobb szenvedés, mint a purgatórium tüze. Ha majd úgy fogja szeretni Istent, ahogy ő kívánja, átélhet majd valamicskét abból az epedésből, mellyel annyira vágyakozunk egyesülni Jézussal, szeretetünk céljával.
Igen, látjuk néha Szent Józsefet, de nem olyan gyakran, mint a Szűzanyát!
(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)
