A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 5
Két szentéletű szerzetes jó barátok voltak. Az egyik halálos betegségbe esett, de halála előtt néhány órával megjelent neki őrangyala és kijelentette neki, hogy csupán addig kell a tisztítóhelyen maradnia, amíg érette egy Szentmisét bemutatnak. A haldokló ujjongva magához hívatta barátját, s arra kérte, hogy mihelyt meghal, végezzen el az egy Szentmisét, mely megnyitja előtte az ég kapuját. A jó szerzetes könnyezve megígérte ezt. A beteg a következő nap reggelén meghalt. Barátja egy percet sem késlekedve, felöltötte a szent ruhákat és amilyen buzgón csak képes volt, elvégezte érette az engesztelő Szentmisét.
Alig ment vissza a sekrestyébe, amikor barátja megjelent neki dicsőségtől ragyogva, de még egy kis elégedetlenség tükröződött arcán. «Testvérem! – mondá – miért vártál egy évet a megígért Szentmise bemutatásával?! » – Hogyan? – felelte a másik meglepődve. – De hiszen, mihelyt lehunytad szemedet, azonnal siettem beváltani ígéretemet. Épp most értem vissza az oltártól! Egy órája sincs, hogy elhagytad a földet, és a holttested még ki sem hűlt!
Akkor a megholt mintegy ráébredve, így szólt: «Ó láthatod, mily borzasztók a tisztítóhely kínjai! Egy óra hosszabbnak tűnik, mint egy év! Áldott legyen az Úr, ki megrövidítette a szenvedésemet! Köszönöm szeretetteljes segítségedet.» (LOU)
