A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 3
A tisztítótűzben vannak nagyon bűnös lelkek, de bánják bűnüket és jóllehet bűneikért engesztelést kell nyújtaniuk, ők megerősödtek a kegyelemben, s többé már nem tudnak vétkezni. Tökéletesednek, amint a lélek fokozatosan megtisztul az engesztelésnek ezen a helyén. A lélek jobban megérti Istent, anélkül azonban, hogy látná, mert akkor már ez nem lenne többé tisztítóhely.
A tisztítóhelyen nem lenne oly nagy a szenvedésünk, és a vértanúságunk oly kegyetlen, ha nem ismernénk jobban Istent, mint ahogy a földön ismerik őt. Fő szenvedésünk, hogy távol vagyunk Tőle, aki hosszan tartó vágyainknak egyedüli tárgya. (NET)
A szenvedő lelkek gyakran beszéltek Mária Simmának arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre és arról, milyen fájdalmas számukra ez a vágy. Valóban agónia. Gyakorlatilag, azt mondanám a szenvedő lelkekkel: a tisztítóhely egy hatalmas ránk törő hiánybetegség: Isten hiányzik nekünk.
Emmánuel nővér kérdései: A szenvedő lelkekben van-e öröm és reménység, szenvedésük közepette?
– Igen! – tolmácsolta a választ M. Simma. – Egyetlen lélek se szeretne a tisztítóhelyről visszatérni a földre. Az ő ismereteik végtelenül felülmúlják a minénket, és nem tudnák újra rászánni magukat, hogy végigjárják a földi utat. Ez a nagy különbség, az ottani és a földi szenvedéshez képest. Mert a tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdalma, megvan annak bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni. És ez a bizonyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. A földön végülis az ember sohasem biztos semmiben.
Kérdés: Isten küldi-e a lelket a tisztítóhelyre, vagy saját maga dönti el, hogy odamegy?
– Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy megtisztuljon, mielőtt a mennybe megy. De azt is el kell mondani, hogy a lélek, mikor ott van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is. E lelkek teljesen egyek Isten akaratával és világosságával.