A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 2
Kérdés: Nem szoktak lázadni a purgatóriumi lelkek a szenvedéseik miatt?
– Nem, ők maguk akarnak megtisztulni. Ők akkor már értik, hogy ez Isten színelátásának és örök boldogságuknak a feltétele. (SM)
Isten nélkülözésének kínját még jobban felfoghatjuk e kérdésre adott válaszból: a tisztítóhelyen lévők tökéletesebben ismerik-e Istent, mint mi, ezt felelte:
– Természetes, hogy mi sokkal jobban ismerjük és szeretjük Istent, mint ti. Valójában épp ez okozza számunkra a legnagyobb szenvedést. A földön ti egyszerűen nem tudjátok milyen az Isten. Ott mindegyikteknek megvan a saját elképzelése arról, hogy milyennek gondolja Istent – nagyon korlátolt ismerete szerint –, azonban amikor elhagyjuk agyagburkolatunkat, és semmi sem akadályozza lelkünk szabadságát, akkor végre kezdjük megismerni Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét. Miután így világosabban látunk és szomjazzuk az egyesülést, lelkünk vágyakozik Isten után. Ez életünk lényege, és mivel nem vagyunk eléggé tiszták, állandóan visszataszíttatunk. Egyszóval ez a mi legfájdalmasabb szenvedésünk, ami a legkeményebb, legkeserűbb számunkra, ó, ha mi visszamehetnénk a földre, miután ismerjük, milyen valójában Isten, mennyire más életet élnénk!
Míg a földön vagyunk, nem tudunk igazi képet alkotni Istenről, hogy milyen Ő a valóságban, elképzelni sem tudjuk, de mi (a tisztítótűzben) úgy ismerjük őt, amilyen valójában, s megértjük mert lelkünk megszabadult minden köteléktől, amely lebéklyózta és meggátolta abban, hogy felfogja Isten szentségét, fölségét és nagy irgalmasságát. Mi mintegy a szeretettől felemésztett vértanúk vagyunk. Ellenállhatatlan erő vonz minket Isten felé, aki középpontunk, de ugyanakkor egy más erő visszataszít minket az engesztelés helyére.
A mi állapotunkban képtelenek vagyunk kielégíteni vágyakozásunkat. Ó, mily szenvedés ez, de mi kívánjuk, és nem zúgolódunk itt Isten ellen. Csak azt kívánjuk, amit Isten akar. Ti azonban ott a földön nem vagytok képesek arra, hogy megértsétek, mit kell kiállanunk.
