Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola 1
B. Bartolo Longo Itáliában, a Brindis-i melletti Latianóban született 1841. február 11-én. 1863-ban beiratkozott a nápolyi egyetemre, ahol erős liberális, egyházellenes hatásra hitbeli kételyei támadtak, és a spiritiszták közé sodródott, akiknek ekkor "templomaik" is voltak arra felé. 1864-ben doktorált, hazatért családjához, s ügyvédként kezdett dolgozni.
Jóbarátja, Vincenzo Pepe professzor és Alberto Radente domonkos atya hatására megtért, fölhagyott az ügyvédi munkával és szülővárosában, majd Nápolyban egészen Isten és a rászorulók szolgálatába állt. A Szűzanya hangját hallotta a szíve mélyén: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” Nagyon kedvező házasodási lehetőségeket visszautasítva, tisztasági fogadalmat tett. 
Megismerkedett a Pompei környékén birtokos Marianna De Fusco grófnővel és Bartolo Longo lett a grófnő gyermekeinek a nevelője és birtokainak jószágkormányzója. A jótékonykodásban viszont teljesen lelki társak lettek.
XIII. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta őket, s tanácsára a félreértések és rágalmak elkerülése végett 1885 áprilisában házasságot kötöttek, de József-házasságban éltek.
Bartolo Longo, látva a Pompei környékén élő nép vallási tudatlanságát, tanítani kezdte őket a katekizmusra és a rózsafüzérre. Szentképek tömegét nyomatta, melyeket ingyen osztogatott. Mivel Longo úgy tekintette a szentolvasót, mint láncot, mely Istenhez és Máriához kapcsolja az embert, ingyen osztogatta a népnek a szentolvasókat is, megtanítva őket az imádkozására. Tekintve, hogy a Pompei-környéki nép szerette a mulatságokat, ezért népünnepélyeket szervezett, ahol tombolát húzatott mindenkivel és a nyeremény természetesen szentképek és rózsafüzér volt!
Egy kedvesnővértől ajándékba kapott egy vászonra festett, nagyon rossz állapotban lévő Rózsafüzér Királynője képet. Restauráltatta, s 1875. november 13-án a birtok egy kicsi kápolnájának oltárára helyezte.
(Lásd alább, mely a Pompeji Rózsafüzér Királynőjét ábrázolja Szent Domonkossal és Szienai Szent Katalinnal!)
