Máriát dicsérni hívek jöjjetek!
Az eseménynek híre ment, és másnap, augusztus 22-én reggel 8 órakor a falu népe, a dolgát félbehagyva, a templomba gyülekezett és a kántortanító vezetésével vonult a Szentkúthoz.
A remete a népet a hegytetőn várta térdelve, azon kereszt előtt, amit négy évvel korábban állíttatott a plébános. Miután a tömeg oda érkezett, a remete a körmeneti kereszt előtt ment és vezére lett a népnek.
A Szent Kúthoz érve találkoztak a már ott egybegyűlt környékbeli hívekkel, akik hasonlóképp a megígért csodálatos jelenésre jöttek oda.
A Szent Kútnál a kántor elkezdte énekelni az "Üdvözlégy Mária, kit az Isten Fia öröktől fogva magának választott Anyjának..." kezdetű népéneket, és a néptömeg folytatta: "Malaszttal vagy teljes, irgalmas és kegyes, példája minden szentségnek, tökéletességnek. Áldott vagy, óh anya, Szentlélek temploma, áldott szűz méhed gyümölcse, Jézus, lelkünk kincse..."
Mindezt oly átadott lelkesedéssel, hogy az erdő zengett belé. Eközben az előállók nagy csodálkozására a kúttól megindult valami fényesség és sokan úgy látták, mintha mennyei lelkek lettek volna. Valójában, a Boldogságos Szűz Mária az angyalokkal indult meg a kúttól, megállva azon a helyen, ahol a kápolnának kellett épülnie. – legalábbis így tanúsították jónéhányan, a szemtanúk erejével.
Akik közel álltak, vékony füstöt is láttak az ég felé szállni, és a népek olyan rendkívüli jó illatot éreztek, hogy szerintük betöltötte az egész erdőt. Mindenesetre sokan, akik messzibb álltak, ezen illatot érezve, nagy áhítattal a Boldogságos Szűz Mária nevét hangoztatták és könnyek közt mondták a szent rózsafüzért.
Lényegében ezeket a tanúságtételeket tolmácsolta Ropoly Ferenc plébános 1862. október 6-án a püspökhöz küldött jelentésében, az atya ugyanis nem volt jelen, de híveit sorra kihallgatta. (Forrás: internet nyomán)
(folyt.)
