A csodatevő Szentkút
Csatka neve egy 1335-ös keltezésű záloglevélben szerepel először. Huszonkét évvel később Kont Miklós nádor adományából a pálosok kezdtek el itt építkezni. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend kolostora a templommal, 1361-re készült el és Demeter veszprémi püspök szentelte fel az Irgalmasság Anyja tiszteletére. Egészen a török időkig virágzott a kolostor és a település is, ámde 1543-ban a muszlim hadak teljesen romba döntötték, és a környék elnéptelenedett. Csupán kietlen romos falak maradtak a templomból, egy 1779-es tanúsítás szerint.
A falut a hódoltság után Radoványi Özséb pálos perjel telepítette újra 1723-24-ben a Győrszentmártonból való 15 katolikus családdal, akik az elvadult bozótost és erdőt kiirtva szabadították fel újra termelésre a földet. Sajnos a pálosok többé már nem tértek vissza Csatkára, és helyettük a móri kapucinusok pasztorálták a környéket.
Építészetileg jelentős csatkai műemlék a falusi plébániatemplom, amelynek egyes részei még a XIV. századi pálos templomból maradtak fenn. A hajdani templom és a kolostor faragott kövei sok falusi házba kerültek beépítésre.
1747-ben már 226 lakosa volt a településnek, 1920-ban 853, 1960-ban 800, majd az erőszakos téeszesítés miatt egyre csökkent a lakosság száma, mígnem a 2007-es népszámláláskor már csak 340 lelket tartott nyilván.
Figyelemre méltó, hogy a lakosság arányától függetlenül, a 19. századtól kezdődően évi több ezer zarándok látogatja Csatka híres búcsújáró helyét, ahol minden év szeptember 8-án megünneplik a Kisasszony-napi búcsút, a szentkúti kegykápolnánál.
A csodatevő Szentkút közelében már a középkorban is állt kápolna, amelynek romjai a múlt században még láthatók voltak.
(Forrás: internet) (folyt.)