Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (1)
Két dolog, amiről soha nem beszélnek: 1) Hogy a szerelem, a másik nem egy tagja iránti, akarattól független lelki megnyilvánulás. Nem azonos a testi vággyal de még a szeretet puszta fogalmával sem – jóllehet –, e nélkül meg sem nyilvánulhat!
2) A Házasság Szentsége nem csak „áldó gesztus” Isten részéről, hanem hatékony védelem! E védelem nélküli (házasságon kívüli) szexus, nem csak egy férfi és nő vágy szerinti egyesülése, hanem egymás megkötözöttségeiknek (démonjaiknak) az egyesülése is! Ebből fakadóan egy „flörtös-bájos-szerelmetes-szexus” is komoly depresszív lelkületi- és életromlást okozhat, hathatósan elzárva a lelket az isteni kegyelem elöl! Aztán meglehet, hogy a felek egyre csak csodálkoznak, hogy így-úgy „üldözi őket a balszerencse”!
Az Evangélium is így tanítja az egybekelőket: „a kettő egy testté lesz” (Mt 19,6). Tehát a „egybekelés” eggyé válást jelent, mint mondtam, nem csak testi szinten! Ezt jó lenne, ha tanítanák! Értsük meg! Egy férfi és nő eggyé válásához nem elég legalább egyikük vágya vagy szimpátiája! Erre egy állat is képes! A megnyerő külső, az önfeledt "flörtös kapcsolat", nem várt „ártalmakat” is hordozhat magában – és korántsem csak biológiai szinten –, hanem a lélekben is! A szerelem, néhány lépés a természetfeletti világban, ámde sajnos az ártalmai is „természetfelettiek” lehetnek! Na most mit is mondjak? A természetfeletti erőktől csak a természetfeletti Szentségekkel szabadulhatunk meg! Ezért, nélkülözhetetlen a Szentségi Házasság előtt lerakni terheinket, élni a Bűnbánat Szentségével, hogy megtisztult lélekkel vehessék magukra a Házasság Szentségét, adhassák át magukat egymásnak és a jövőnek! A végleges (szentségi) elkötelezettség nélküli testi együttlét, hiába okoz felemelő pillanatokat, mert bizony nagy eséllyel végtelen megalázottságot is eredményezhet, sőt – az elkövetett bűn révén –, nyomatékosíthatja az ördög igényét a lelkükre!
A fentiek nem szerencsés „szabados” megvalósulása után sokan tanúsíthatják, hogy valamiféle felszabadultabb, „felvilágosultabb” életszemlélet nyílt meg előttük, minek következményeként így vagy úgy, de bírálgatni kezdték az Istent és az Egyházat. Például a lelkifurdalásuk ellen feltett cinikus kérdés: „ha Isten teremtette a nemiséget is, akkor miért tiltja, hogy éljünk vele?” (Jó érv, csak hamis!) Isten ugyanis a szexualitást, a boldog paradicsomi lét boldog tisztaságába teremtette, és ez a szexualitás – tisztán –, csak Krisztus megváltó érdemeiből a Házasság 
Szentségének védelmi „aurájában” élhető meg itt a földön! Az ember körülményei ugyanis alaposan megváltoztak az ős-bűn elkövetésével! Az első Emberpár a tiszta szeretet fennköltségében élt, s a bűnnel született meg a szégyenérzet és az ösztön, a harag és az irigység. Az ember tehát lehetetlen helyzetbe került földi száműzetésével, ahol nemcsak az „ág is húzza”, hanem fennáll elkárhozásának konkrét veszélye is! Az örök életű lélek, az eredendő bűn következményeként ugyanis egy mulandó testben találta magát, mely egyébiránt teljesen képtelenség! Ez viccesen olyan, mintha zsákba kötözve kéne megnyerni a 100 méteres síkfutást! Bizony, ilyen hasonló lehetetlenség, az isteni parancsok megtartása nélkül törekedni az üdvösségre!
De Isten, nem hagyta magára az embert, ezért természetfölötti (isteni) segítségeket kínált fel – a Szentségeket –, mellyel élhet (vagy nem élhet) szabad akarata szerint. A Teremtő tehát, keretet adott az üdvös élethez a dolgok megélésére és (hangsúlyozom) nem a „korlátozás” miatt, hanem hogy biztosítsa a természetfeletti védelmet! A földi életben ugyanis olyan materiális és spirituális veszélyeknek vagyunk kitéve, melyeket irányítani kevéssé áll módunkban s az ember könnyen belevész, és végleg boldogtalanná válik! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek figyelmesek és vigyázzatok a lelketek tisztaságára, nem feledve, hogy csak a Szentgyónás mentesíthet a bűn terhétől, Isten végtelen Irgalmassága által!
Holnap folytatódik!
.jpg)
