Mersey Antal atyának ez után is szembesülnie kellett néhány „sajátságos” indíttatással.
Természetesen, amit meg lehetett valósítani, azt ő meg is szervezte!
Ilyen volt pl. 1980 őszén a Szűzanya azon kérése, miszerint „sürgősen meg kell szervezni a Kármelita Harmadrendet!” Mersey atya fel is vette a kapcsolatot P. Bertold és P. Jeromos kármelita atyákkal, akik nem csak pontos iránymutatást adtak a harmadrendi noviciátus megtartására, de a római generálissal is közölték, illetve bejegyeztették, egy ilyen közösség megalakulását!
A „három kívánságból” a legnagyobb fejtörést a harmadik „sugalmazottnak” mondott kérése okozta! Ez ugyanis, akár igaz is lehetett, de olyan nagyságrendű egyházi szervezést vett volna igénybe, melyre egy plébános kevés volt, pláne abban az időben!
És ez az üzenet az volt, hogy Erzsébet asszonynak egy bizonyos magas rangú nyugati főpappal kell beszélnie személyesen, és az üzenetet csak neki mondhatja el.
A feladat nem kis gondot okozott Mersey Antal atyának, hiszen tudta, hogy a nyugati főpapra bizony valóban ráférne egy 'égi üzenet', de ehhez ő, mint plébános nem kompetens. Egy ilyen exponált személlyel való találkozáshoz, a megyéspüspökkel kell konzultálni, és a nevezett főpaptól időpontot kell kérni! A megvalósításához viszont, legalább 3 személyt kell kiutaztatni, egyházi tolmáccsal!
(folyt.)