Az ún. „apostoli utazásaink” sok élménnyel és információval szolgáltak nekem, de végső soron Erzsébet asszony is értesült a világ dolgairól!
A hozzá járó fiatalok révén, rengeteg új információ jutott el Erzsébethez, és sokan kérték a véleményét pl. Garabandálról, Taigi Annamária „háromnapos sötétségéről” és az abban az időben hazánkban elterjedt „Charbel-cseppek kultuszáról”, melyről azóta se derült ki, hogy valójában mennyiben volt köze a „Közel-Kelet Pió atyájá”-hoz.
Puszta feltételezés csupán – ám nem kizárható –, hogy Erzsébet asszony „emberi tényezője” átvett egyes gondolatokat. Valószínűleg így fogalmazódhatott meg benne „égi üzenetként” a nagyszabású élelmiszer tartalékolás meghirdetésére.
A naplóban nem olvasható üzenet, hozzávetőlegesen így hangzott: „Az ország legnagyobb Mária-temploma belső űrméretének megfelelő mennyiségű bort, búzát és olajat kell összegyűjtenie az egyháznak, mert súlyos megpróbáltatások várhatók!”
Nos, Antalóczi atyának – mint akkori lelkivezetőnek – e kérdésben, természetesen komoly fenntartásai voltak! Bár felismerte benne az ószövetségi vonatkozást, ámde józan megfontolásában elmondta, hogy az ő egyházi státusza nem csak nem teszi lehetővé ilyen nagyságrendű akció meghirdetését, de ez olyan káros politikai reakciókat válthatna ki, mely végzetes csapást mérne a Szeretetláng ügyére!
Erzsébet asszony nem méltányolta Antalóczi atya józanságát és csalódását fejezte ki vele szemben. A nagy és bensőséges kapcsolat hirtelen „ellaposodott” és Erzsébet új lelkivezető után nézett, akit megtalálni vélt Mersey Antal, Érd-Postástelepi plébános személyében. Ám nem kell azt képzelni, hogy valamiféle harag maradt volna Lajos atya és őközte, sőt!
Erzsébet asszony a gyóntató-váltást úgy állította be, hogy 'Eger messze van' a lelkivezetésére, tehát alkalmasabb egy közelebbi pap.
Ez a „lelkivezető-váltás” nem okozott se gondot, se rosszalló meglepetést sem Antalóczi Lajos, sem pedig Mersey Antal atyának, úgyhogy ők jó barátokként (Erzsébettel együtt vagy nélküle) találkozgattak. Antal atyáról elmondható, hogy igazán mértéktartó, a mögöttes tényezőket is jól átlátó, nyugodt és tapasztalt gyóntató és lelkivezető volt.
Mikor aztán Antal atya sem támogatta a „gyűjtőakciót”, Erzsébet nem forszírozta azt tovább, hanem levonta a végkövetkeztetést és engedelmeskedett, hiszen Jézus régebben több alkalommal is lelkére kötötte Erzsébetnek, hogy „mindig azt tedd, amit gyóntatód ajánl, még akkor is, ha ez ellenkezik az én kérésemmel"!
Ebben az esetben persze szóba sem jött, hogy ezt a gyűjtést az Úr vagy a Szűzanya kérte volna! Erzsébet asszony sem állította ezt határozottan!
(folyt.)