Talán csak az utókor lesz képes felmérni, hogy a kevéssé szerencsés püspöki lépés következtében, mennyire esett vissza Mária Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérő ima mondása Országában!
Erzsébet asszony a hírre csak ennyit mondott e sorok írójának „Fiacskám, az Isten szándékát sem a közömbösség, sem az értetlenség nem tudja keresztül húzni!”
Szólnom kell a Lelki Naplóban oly sokszor említett „tizenkét pap” kilétéről és ügyéről!
A Naplóban említett papokról két vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelki vezetését kellett volna felvállalniuk (talán egy kivételével, nem vállalták)! Másfelől 1977-78-ban, Erzsébet asszony felkérést kapott a Szűzanyától tizenkét olyan pap megszervezésére (bárhol), akik 12 héten át a csütörtöki és pénteki napon kenyéren és vízen való böjtöt vállalnak és 4-4 órát adorálnak, a Szűzanya Szeretetlángjának mielőbbi kiáradásáért, akik ezáltal hivatottak lesznek a Szeretetláng befogadására és továbbadására! A «tizenkét kiváló kiválasztott papi lélek» is kemény kísértéseket szenved a Szeretetláng kigyúlásának pillanatában, de a kegyelem bátorítóan hat rájuk is, hogy ne féljenek (vö. II/85-86).
Erzsébet asszonynak természetesen nem állt módjában felkérni a papságot, ezért a Szűzanya irányította olyanokhoz, akik megszervezhetik a tizenkettőt! „Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak (Marcell atyának), ő majd elterjeszti azt a tizenkét legkiválóbb tisztelőm között. /Én a Szűzanyát utólag megkérdeztem, hogy ez a tizenkét papi személy mind kármelita lesz-e. Ő nemmel válaszolt./ Én veletek leszek és kiváló kegyelmekkel árasztom el őket. Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg az ájtatosság.
A hívek adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg. Ha buzgóságotok kitartó lesz, megvigasztalódom.” (I/40-41)
A kármelita Marcell atya betegsége és az említett helyzete miatt nem vállalhatta, hogy felkérje a paptestvéreket, ezt később Antalóczi Lajos atya tette meg! Erzsébet asszony hangoztatta is, hogy „Lajos atya az, akit a Szűzanya szent ügyének a felkarolására rendelt.” És kétség kívül, személyében az egyik leglelkesebb máriás-lelkű atyát találta meg Erzsébet.
(folyt.)
