Kisberk székesfehérvári püspök halálával, Dr Szakos Gyula püspök igen kaotikus és Szeretetláng ellenes légkörben vette át a főpásztori széket.
Az Ügy iránti (esetenként érthető) ellenszenvét csak fokozta a püspökséget bombázó külföldi jóváhagyási kérelmek, gratulációk és gúnyolódások!
Ráadásul az ÁEH tűrhetetlen, és zsarolásig menő, fenyegető nyomást gyakorolt a püspökségre. (Kisberk püspök is ebbe betegedett bele!)
Gyula püspöknek az egész Szeretetlángból a „számszerű ígéretek” kapcsán volt a legtöbb kifogása, melyet ő „mennyei matematikának” nevezett! Talán ennek hatására fordíttatta le az Apostoli Szentszék 1968-ban kiadott Enchiridion Indulgentiarum c., a búcsúkra vonatkozó könyvét, mely az ő jóváhagyásával jelent meg „A búcsúk könyve” címmel 1983-ban.
Azt hangoztatta, hogy a Szűzanya nem mondhat ellent a II. Vatikáni Zsinat búcsúkkal kapcsolatos határozatának! E sorok írója hiába mondta a püspökatyának, hogy ezek még jóval a Határozatok kibocsátása előtt 1963. októberében hangoztak el – de hiába!
Természetesen a püspökatya utána akart nézni irattárukban a vizsgálat tárgyát képező szövegnek, hogy milyen teológiai indokok alapján kaphatott „nihil obstat-ot”, ám az üres levéltári „Szeretetláng-fach”, csak tovább ingerelte!
Az, hogy külföldön milyen szabálytalanságokat követnek el, az „egy dolog”, de hogy a különféle kiadványok magyar nyelven is bekerültek az országba a püspökség 1978-as cenzori „ál-jóváhagyásával”, ezt tűrhetetlennek tartotta. Mellesleg ezzel kapcsolatban tökéletesen igaza volt a főpásztornak!
E tekintetben a helyzet ugyanis az, hogy valamely jóváhagyás kizárólag arra a szöveganyagra vonatkozik, amely a vizsgálat tárgya volt! Tehát a szöveg kivonatára, javított változatára, pláne a bővítményeire már NEM!
Ennek következménye, vagy folyománya lett, hogy 1984. május 3-án Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az Új Ember hetilapban megjelent nyilatkozatában visszavonta elődjének egy olasz füzetre adott Nihil Obstat-ot.
Sajnos a nyilatkozat, ill. az újság pontatlan fogalmazása miatt, a széles közönség úgy fogadta a hírt, mintha az illetékes püspök, a Szeretetláng ügyéről vonta volna le a „keresztvizet”, holott az akkor még nem volt jóváhagyva!
Számos illegális szerzetesi közösség ugyanis már a Szeretetláng betéttel mondta a rózsafüzért, mely a továbbiakban az „engedelmességből” elmaradt!
Nézetem szerint a helyes megoldás egy nemzetközi körlevél lett volna, melyben a Püspöki Hatóság megtiltja a cenzori szám rátételét a ki nem vizsgált, vagy a jóváhagyott szöveg bővítményeire, kivonataira! – Ennyi!
(folyt.)
