Máshol ezt fűzte hozzá: „Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok.
Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.” (I/84)
Azt mondom tehát neked titkár testvér, hogy ha én már nem leszek köztetek, te minden tudásoddal óvd a Szeretetláng üzenetek tisztaságát, mindenkor hirdesd bátran és meggyőződéssel a Szűzanya üzenetét és azt, hogy nem szabad csüggedni, mert Isten tartja a szavát, és minden be fog teljesedni, amit mondott! Csak imádkozzatok, szüntelenül imádkozzatok, és reményeteket ne veszítsétek, mert van nekünk Anyánk az égben!
Kedves Olvasóim! Az előző részekben Erzsébet asszonnyal való személyes élményeimről meséltem, most azonban többek közt a Szeretetláng Ügyének egy igen sajnálatos epizódjáról fogok beszélni, mégpedig a székesfehérvári „nihil obstat” kérdéséről!
1976-ban egy olasz kiadó a „Fiamma d'amore” c. (Szeretetláng) füzetére kivizsgálást „nihil obstat-ot” kért a Székesfehérvári Egyházmegyei Hatóságtól.
Dr Kisberk Imre megyéspüspök ki is adta vizsgálatra két személynek, Dr Erdő Péter akkor végzett egyházjogásznak, és Dr Szendi József dogmatika tanárnak. A teológiai mérlegelés kedvezően zárult, és így Imre püspök a vizsgálatot lefolytató személyek említése nélkül „Nihil Obstat – 1404/1978. szeptember 26. Székesfehérvár” bejegyzéssel megadta a jóváhagyást (ami azt jelenti, hogy a kiadványban közöltek, az egyház tanításával nem ellentétesek!)
Egyben a püspökség felterjesztette a Hittani Kongregációhoz Rómába a Szeretetláng ismertetését!
Sajnos, Kisberk püspököt azonnal számon kérte az ÁEH (Állami és Egyházügyi Hivatal), amiért úm. megkerülte őket. De ez csak a politikai következmény volt! A nyugat-európai katolikus kiadók ugyanis sorra fordultak engedélyeztetési kérelemmel a püspökség felé. Így a svájci Immaculata-Verlag, és a német Mirjam-Verlag, amiként írásban és személyesen Roth Anna IML nővér is kérelmeket nyújtott be! Kisberk Imre püspök azonban senkit nem fogadott és egyetlen jóváhagyást sem adott ki ezen túl!
A nyugati kiadók az elzárkózást a kommunista nyomásnak tudták be, ezért a „szükség törvényt bont” alapon a kiadványaikra automatikusan rárakták a fenti jóváhagyási számot!
Dr Kisberk Imre halála, illetve a püspöki székváltást megelőzően 1982 elején a Politikai Rendőrség a Székesfehérvári Püspöki Levéltárból ellopatta a „Szeretetláng dossziét" minden iratanyagával és levelezésével együtt! Ebben két irodavezető, B. Gy. és A. L. atyák segédkeztek.
(folyt.)
