Paul Preston brit történész becslése szerint az 1936-39-es spanyol polgárháború idején a frontvonaltól távol mintegy 200 ezer embert öltek meg. A London School of Economics jelenkori spanyol karának professzora szerint a csatatereken további 300 ezer halálos áldozata volt a polgárháborúnak.
Hogy fertőző-e a bolsevizmus (vagyis a démoni megszállottság)? Nos, Gonzalo de Aguilera rettegett tömeggyilkos-kapitány az 1960-as évek elején megölte mindkét fiát, sőt a feleségét is megpróbálta kivégezni. Mivel egyértelműen kimutatkozott rajta az ördögi megszállottság, az életét elmegyógyintézetben végezte.
Aztán, hogy mit tettek a marxista köztársaságiak a birtokukba jutott hatalommal? Mi mást, mint eddig mindig! Tönkretettek és pusztítottak! Erre vonatkozóan, pontos adatokkal szolgál Hitter József jezsuita szerzetes 1937-ben, a háború alatt írt „Spanyol tűztenger”-című könyve. Ebből idézek:
A polgárháborúban elsősorban nem pártok küzdelme folyt a hatalomért, hanem világnézeti harc! Egyáltalán nem osztályharc, hanem kegyetlen keresztényüldözés! Vagyis a marxisták harca elsősorban és kifejezetten a katolikus Spanyolország, az Egyház és a vallás ellen indult.
„Ellenségeink nem igazi spanyolok – mondta Pemán, az ismert spanyol költő –, mert nem átallják bombázni a műemlékeket, pl. a granadai Alhambrát, vagy a híres Zaragózai székesegyházat! Ezek, mintha muszlimok lennének.”
A marxisták a kereszténységben a „legfőbb ellenséget” látják, amelyet kiirtani a „legfőbb törekvésük”. Leplezetlenül megvallják, hogy a keresztény szeretet tana kifejezetten akadályozza az osztályharcot, megköti és hátráltatja a marxi társadalom fejlődését! Maga Lenin is nyilatkozott: „A mi propagandánk szükségképpen magába zárja az istentelenség propagandáját!” (Források az első részben!)
(folyt.)