Kedves Olvasóm! Amikor egy hosszabb délutánom volt Erzsébet nénivel, a kisházban beszélgettünk. Ilyenkor gyakran feltettem kérdéseket, amelyek foglalkoztattak. Ez alkalommal megkérdeztem, hogyan és milyen választékosan beszél az Úr Jézus? Tudom, hogy a kérdés kissé naiv volt, de a válasza viszont korántsem!
– Fiacskám! Épp a múlt hetekben tett fel hasonló kérdést a kármelita Böcskei atya. Ő azt kérdezte, hogy miként érzékelem a beszélő hangulatát. Elmondtam neki, hogy bár mindent csak a lelkem mélyén hallok, de mégis érzékelem, hogy az Úr vagy a Szűzanya szigorú, szomorú, vagy mosolyog. Te meg fiam most azt kérded, milyen választékosan fejezi ki magát a Mi Urunk? Mit mondjak? Minden elképzelést felülmúló az a megnyerő hang! És hogy választékos-e? Nem tudom! Egyszerűen érthető, de azért hozzá teszem, hogy valójában előfordul, hogy nem értem, vagyis nem merem érteni! Ez ugye furcsán hangzott. Mesélek egy esetet, ami évekkel ezelőtt történt.
Egy alkalommal felkeresett ismerősöm, Körtvélyessy Katalin egykori nővértársa, és hozott nekem egy üveg mézet. Szinte rajongással hízelgett körül engem, és ez nagyon zavart, hiszen még soha nem is találkoztunk. Úgy értelmeztem, hogy kicsinységem ellenére ő nagyra tart. Egyszer csak két nagy füzetet vett elő, mely elmondása szerint az ő, Úr Jézussal való párbeszédét tartalmazta és kérte, hogy olvassam el, mert kíváncsi a véleményemre. Eközben ő maga véleményezte a saját írását, mert azt mondta, hogy ez nagyon fontos lenne az Egyház számára, ezért nyugatra szeretné juttatni, hogy az ottani nővértársai kiadják. Mindezt a legkisebb kétségek nélkül!
Engem ez a kétely nélküli határozottság egészen meglepett. (folyt.)
