A Szeretetláng kiválasztottjának szent meggyőződése volt és maradt égész életében, hogy a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyház egymásra utaltsága, és egymást segítő együttműködése, nem csak „kegyelmi téren”, de a gyakorlatban is gyümölcsöző.
A „nyert pénz” azonban csak annyira volt elegendő, hogy felfokozta Erzsébet asszony lakásvásárlási ábrándjait, egy „szövetkezeti lakás” befizetésére ugyanis kevésnek bizonyult. Ám a dolgok tudnak jó irányba is bonyolódni!
Az iskolában egy négyszemközti tanári beszélgetés során szóba került a gyermekek lakás és anyagi helyzete. A lelkiismeretes igazgatónőben kérdésként merült fel a gyanú, hogy kapnak-e a gyermekek árvasági segélyt? A nagymama persze ilyesmiről még csak nem is hallott, így az igazgatónő saját hatáskörében, beadvánnyal fordult a kerületi Tanácshoz, amely egy évre visszamenőleg kiutalta a három gyerek utáni járandóságot.
Ez az összeg, a „nyereménnyel” már elegendő volt egy szövetkezeti lakáskiutalás finanszírozására és bebútorozására. Így vette meg Erzsébet asszony az 'albertfalvai' két és fél szobás panellakást.
Erzsébet asszony igazán olyan sokat mesélt szent és profán dolgokról, hogy csak kapkodtam a fejem! Volt amit nem is értettem igazán, merthogy elmondása szerint az égiekkel való párbeszéde a lelke mélyén zajlódott le, ugyanakkor néha olyan képien írta le az élményeit, azt, hogy a Szűzanya könnyezett, azt, hogy az Úr a vállára tette a kezét, és azt is, hogy a sátán úgymond ott állt az ajtóban!
Egy alkalommal kettesben hazafelé mentünk, megkérdeztem Erzsébet nénit a „misztikus megéléseiről”, elég sarkosan: „most akkor volt látomása, vagy sem?”
(folyt.)